ÚTIKRITIKA.HU / Kalifornia - általános









Kalifornia - általános

Keleti-part vagy Nyugati-part? | Mikor utazzunk? | Utazás és érkezés | Autózás és távolságok | Nemzeti Parkok/Yosemite | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Kalifornia - Utazás, nyarlás

Keleti-part vagy Nyugati-part?

Sokan kérdezik, hogy Amerikának melyik része szebb, érdekesebb, hova érdemes menni: Keleti-part vagy Nyugati-part? Erre nagyon nehéz a válasz. Bár én abszolút Florida rajongó vagyok, annak, aki csak egy esélyt ad Amerikának azt tanácsolom, hogy irány Kalifornia!

Hogy miért? A legtöbben New Yorkba utaznak. Talán a név vonzása, talán a közelség teszi, de sokaknak ez a város jelképezi Amerikát. Én ezzel nem egészen értek egyet. Amikor először jártam az Új Világban és is ide váltottam meg a jegyemet. Amikor leszállt a gép és felültem a Manhattan-be tartó buszra, az ablakra tapadtam és mérföldről mérföldre vártam, hogy jöjjön az Amerika-feeling, hogy átérezzem, felfogjam, hogy az Óperencián túl, egy másik kontinensen, egy teljesen más világban vagyok. De nem jött. Ugyan New York, ahogy ismerkedtünk egymással, egyre jobban elvarázsolt; gyönyörű volt és rengeteget nyújtott a többi nagy, keleti parti várossal együtt, de nekem nagyon európainak tűnt. Olyan, mint London vagy Párizs üzleti negyedei csak óriásiban.

Florida már meghozta a várva-várt érzést. Ott rögtön azt gondoltam, hogy wow, na ez tényleg Amerika! Imádtam és máig a kedvenc úti célomként tartom számon, de azt nem mondhatom, hogy a táj vagy a városok szépsége ejtett rabul. Inkább az ott begyűjthető élmények, melyekből én alaposan feltankoltam és az életérzés, ami magával ragadott, de éreztem, hogy Amerika ennél többet is tud nyújtani és ezt a következő, nyugati parti kirándulás be is bizonyította. Ennyi természeti szépséget és ilyen üdítő és egyben szédítő változatosságot kevés hely tud a Földön nyújtani, mint Kalifornia és a környező államok: Arizona és Nevada, - melyek általában szintén bekerülnek a nyugati-parti útvonaltervekbe.

A hófödte hegycsúcsoktól egy karnyújtásnyira hullámzó, vad, mélykék óceán, a fenyőerdők között megbújó kristálytiszta tavak, a kietlen, forró sivatag, az ámulatba ejtő szépségeket rejtő nemzeti parkok, a hangulatos kis települések és a legmodernebb nagyvárosok. Mindez egy helyen. A természet időtlen alkotásai és a modernkor legújabb vívmányai együtt, egymással teljes összhangban. Lenyűgöző! Aki még nem járt Amerikában, annak nehéz elképzelni azokat a méreteket, távolságokat, melyeket csak itt tapasztalhat meg az ember, azt meg pláne, hogy ha valakinek van elég bátorsága, ideje és affinitása ezeket a távolságokat áthidalni, akkor mennyi csodát láthat akár egy államon belül is. Egyik nap még a havas hegyekben kirándul, de másnap már a napos óceánparton sétálgathat.

A Nyugati part esetében a legnagyobb akadály az első, és egyben legnagyobb távolságnak, annak a több, mint 10.000 km-nek a legyőzése Budapest és a kaliforniai nagyvárosok között. Nem olcsó a repülőjegy egy ilyen hosszú útra, de ha ezt sikerül valahogyan kigazdálkodni, akkor a költségek oroszlánrészét már le is tudtuk, hiszen kint a szállás, az autóbérlés, az üzemanyag már egyáltalán nem kerül sokba, - az utóbbi például majdnem fél áron van, mint itthon. (Müller Gerda úti kritikus, 2012)

Kaliforniával kapcsolatban információkért, tanácsokért, szállásfoglalási, autóbérlési ügyekben nyugodtan lehet fordulni Gerdához, az USA úti kritikusához: utikritika@utikritika.hu

Mikor utazzunk?

A hegyekben előforduló hóakadályok miatt április előtt nem tanácsos útra kelni. Ekkora már a sivatagok is virágba borulnak és a hó is olvadni kezd, az óceán mentén pedig szinte garantált a napsütés, még sincs forróság, tehát ez az egyik legtökéletesebb szakasza az évnek egy kaliforniai látogatáshoz. Az ősz szintén ideális, bár ilyenkor gyakoribbak a viharok. Nyáron minden adott ahhoz, hogy csodásan érezzük magunkat és akadálytalanul közlekedjünk akár a hegyekben is, ám ilyenkor a legdrágább a szállás, a repülőjegy, de még az autóbérlés is. A költségek, akár duplára is rúghatnak egy főszezonon kívüli nyaraláshoz képest! Bármikor is utazunk, a repülőjegyet érdemes hónapokkal, akár fél évvel előbb is lefoglalni!

Utazás és érkezés

A repülőút ugyan hosszú, - 14-16 óra, attól függően, hogy hol szállunk át -, de a legtöbb járat fedélzetén már olyan modern szórakoztató technika áll az utasok rendelkezésére, hogy akár kellemesen pihentető és élvezetes is lehet az utazás. Az országba való belépéstől sokan tartanak, pedig nincs mitől. Újabban az egész csak egy rutineljárás. Akinek rendben vannak a papírjai, megvan a vízuma vagy az ESTA engedélye, annak nem kell félnie. A szállás címe mindig legyen kéznél, mert már a repülőn megkapjuk azt a formanyomtatványt, amely kitöltéséhez ez is szükséges.

A beléptetési procedúra a dokumentumok ellenőrzéséből, ujjlenyomatvételből és egy fotó készítéséből áll. Általában feltesznek pár kérdést – elsősorban azt, hogy milyen céllal látogatunk az országba, - de ha látják, hogy csak békés turisták vagyunk, nem foglalkoznak tovább velünk. Ez önmagában pár percet vesz csak igénybe, de mivel legtöbbször több repülőnyi ember vár a sorára, bizony sokáig tarthat, míg végre átjutunk ezen a ponton és felvehetjük a csomagjainkat vagy folytathatjuk utunkat. Ezt az átszállópont kiválasztásánál ajánlatos figyelembe venni és jobb még Európában járatot váltani, hogy csak az utazás legvégén kerüljön minderre sor. Ilyen szempontból a legrosszabb a New York-i átszállás, mert az az egyik legforgalmasabb reptér, így mindig nagy a tömeg. Ott jó, ha van minimum 2-2,5 óra a gépünk érkezése és a következő indulása között.

Autózás & távolságok

  • Los Angeles-San Francisco: autóval 6 óra 10 perc, 613 km
  • Los Angeles-San Diego: autóval 2 óra 40 perc, 193 km
  • Los Angeles-Las Vegas: autóval 4 óra 50 perc, 447 km
  • San Francisco-Las Vegas: autóval 9 óra 46 perc, 930 km
  • San Francisco-Seattle: autóval 13 óra 40 perc, 1300 km
  • San Francisco-Yosemite nemzeti park: autóval 4 óra 30 perc, 309 km
  • Los Angeles-Yosemite nemzeti park: autóval 7 óra 10 perc, 556 km

"A Kalifornia államot középen átszelő 5-ös úton haladtam, ami néha-néha hegyek-völgyek között kanyarog, de többnyire hosszú, egyenes és unalmas, de nagyon. Sík a vidék, a hegyek is kopárak. Nagyjából az út felénél található egy akkora vágóhíd, mint a fél Hortobágy. De az is lehet, hogy az egész. A hatalmas húsüzem és tejgyár mellett végeláthatatlan földterületen – azért írom így, mert nem zöld legelő! – több százezer marha álldogál. Megállt bennem az ütő és megszakadt a szívem. A szag elmondhatatlan és kibírhatatlan, mégis van pofájuk a közeli benzinkúthoz egy steakhouse-t felállítani és a környék legjobb húsát hirdető táblát kitenni. Nem, hogy enni nem bírtam volna, de a nap teljes hátralevő részére elvette az étvágyamat a látvány." forrás

San Franciscotól Los Angelesig

A Kaliforniába látogató turisták többsége elsősorban a két város közötti utat szeretné végigjárni, de mindig kérdés, hogy ezt délről-északra vagy északról-délre tegye. Én az utóbbit javaslom, méghozzá praktikussági szempontból: az út leghosszabb és egyben egyik leglátványosabb része a Highway 1, azaz az 1-es számú főút, mely a drámai szépségű óceánparton vezet végig. Csodás látványban gyönyörködhetünk a különböző kilátópontokról, melyek általában az útnak a víz felőli oldalán helyezkednek el. A belső sávból nem mindig látni, hogy hol érdemes lehúzódni és sok esetben a záróvonal is akadályozhat ebben. San Franciscotól Los Angeles felé haladva azonban nincs ilyen gond. Könnyedén félreállhatunk az összes parkolóba vagy kiszögellésbe egy fényképre.

Amennyiben autót bérelnek, én azt tanácsolom, hogy mindenképpen vegyék fel már a repülőtéren akkor is, ha az első pár napot abban a városban töltik, ahova megérkeztek. Ha egy átfogó képet szeretnének kapni a településről, viszonylag nagy távolságokat kell megtenni Los Angeles és San Francisco esetében is. Gyalog lehetetlen mindent bejárni és nem is látni annyit, mint amikor fel-le kocsikáznak, tömeg-közlekedni pedig nem mindenhol veszélytelen. Már akkor jól jön az autó, amikor a repülőről leszállva nem a buszt kell keresgélni a bőröndökkel vagy taxiba szállni, ami lehet, hogy többe kerül, mint a kocsi napi bérleti díja. Helyette beszállhatnak az Önök által választott, légkondis járműbe és keleti kényelemben juthatnak el a szállásukig, majd onnan vacsorázni, kávézni, vásárolni és ahová csak szeretnének. Amerikában hatalmas távolságok vannak. Pár nap után látni fogják, hogy kocsi nélkül ott egyszerűen nem lehet létezni. Célszerű hozzá GPS-t bérelni, vagy ami még praktikusabb, az itthonira feltöltetni egy USA programot és azt magukkal vinni, mert akkor magyar nyelven hallhatják az instrukciókat. Ezzel Los Angelesben sem bonyolultabb a közlekedés, mint máshol, – pedig sokan tartanak tőle, de alaptalanul.

Nemzeti Parkok / Yosemite

Yosemite kiejtésée: joszemiti (az első szótaghoz képest a két másik erőteljesebben kiejtve)

A Nemzeti parkok többsége egy hetes belépőket kínál, ami nem csoda, mivel olyan óriási területet foglalnak el, melyet lehetetlen egy vagy két nap alatt bejárni. Így ha minden csodájukat szeretnénk szemügyre venni és kihasználni a természet kínálta lehetőségeket (hegymászás, túrázás, csónakázás, rafting, stb.) akkor célszerű, ha nem is egy teljes hetet, de legalább pár napot eltölteni ezeken a varázslatos helyeken. Szálloda, vendégház, kemping majd’ mindegyik területén van, így az éjszakát vadromantikus körülmények között tölthetjük.

A Yosemite Nemzeti Parknak összesen két bejárata van: egy kelet és egy nyugat felől. Általában a nyugatin érkeznek és távoznak is a látogatók, akik elsősorban San Franciscoból kirándulnak ide, de aki teheti az inkább menjen be az egyik oldalról és a másikon hagyja el a területet, mert már a bevezető szakasz is bővelkedik látnivalókban, melyeket kár lenne kihagyni. Igaz, a látványosabb keleti szakasz a téli hónapokban a hóakadályok miatt zárva van. Azért jó tudni, hogy keleti irányból érkezve jó 2-2.5 órát kell megtenni addig, míg eljutunk a völgybe, a főbb nevezetességekhez: a vízesésekhez, a szédítő panorámájú kilátóhelyekhez, a kristálytiszta vizű patakokhoz és tavakhoz, melyekbe nyáron még fürdeni is lehet. Autóval körbe járható a lenti területet, egy látványos úton, melyen csak egy irányba, körbe-körbe lehet csak haladni. A vízeséseket, kilátópontokat túrázva lehet megközelíteni.

Az 1-es út drámai szépségű és mivel az ember a szíve szerint minden mérföldön megállna egyet fényképezni, szánjunk elég időt rá! Monterey kiváló kiindulópont. Érdemes a félszigeten is egy napot eltölteni. Maga Monterey, Pacific Groove és Carmel igazi gyöngyszemeket, melyeket nem szabad kihagyni! Az úton célszerű északról dél felé haladni, azon praktikus okból, hogy így az óceánhoz közelebb eső sávban autózunk; többet látunk és minden kilátóhelyen (Vista Point) könnyedén meg tudunk állni, míg a másik oldalról áttérni nem mindig lehetséges.

A Big Sur elnevezésű partszakasz számos festői hellyel büszkélkedhet, míg délebben a híres Hurst Castle kínál látnivalót. Az egykori lapkiadó milliárdos házát vezetett túrák keretében tekinthetjük meg, melyek különböző hosszúságúak és attól függően, hogy jártunk-e már a kastélyban, választhatunk, hogy ez úttal melyik részét mutassák meg nekünk. Az autót a lenti parkolóban kell hagyni, egy busz fog feljuttatni minket a hegytetőn álló épülethez. Mivel a túrák nem ötpercenként indulnak, ez a program is elég időigényes.

A Pacific Highway-n legalább olyan ritka a benzinkút, mint a nemzeti parkokban. Tankoljunk az utolsó nagyvárosban, mielőtt neki vágnánk ennek a kietlen országútnak, ahol sok helyen még térerő sincsen! Különös tény, hogy a nagyobb hegységeiket nem szabdalták keresztül utakkal, alagutakkal, így alaposan nézzük meg a térképet, mielőtt nekivágnánk a nagy kalandnak. Aki rátér az 1-es útra Carmelnél, de félúton úgy érzi, hogy ő már mindent látott és inkább irány Las Vegas az autópályán, annak csalódnia kell: vagy marad a lassú kocsikázás az elkövetkező pár órára is vagy visszafordul, ugyanis nincs más mód arra, hogy átjusson az utat a part peremére szorító hegység túloldalára, mint az, hogy megkerüli az egészet.

Aki neki vág a Death Valleynek, az vigyen magával rengeteg vizet és fejfedőt! A hőségben rosszul jár az, aki nem gondoskodik előre ezekről, ugyanis az óriási park területén, se büfét, se árnyékot nem lehet találni! A végeláthatatlan nyílegyenes utak, melyek a parkba vezetnek kietlenek és némileg ijesztők. Település sehol és autós bajtársakat is csak elvétve látunk. Ilyenkor imádkozik az ember, hogy csak most ne kapjon defektet, mert bizony nem tanácsos elhagyni az autót. Ez a kedvenc élőhelye a kígyóknak és a skorpióknak, így törekedjünk arra, hogy csak a kijelölt parkolókban szálljunk ki a kocsiból. Ezeket a főbb látnivalók mellett találjuk, illemhellyel felszerelve. Mire elérjük ezeket a pontokat, már alig találunk parkolóhelyet, ami érthetetlen azok után, hogy órákon át egyedül voltunk az úton, de mindenképpen megnyugtató érzés, hogy nem tévedtünk el a sivatagban és más is van itt rajtunk kívül.

A Zabriskie Point, a Badwater Basin és a Golden Canyon a leglátványosabb részei a vadregényes szépségű tájnak. Utóbbiban érdemes egy hosszabb gyalogtúrát is tenni. A Nemzeti Park szépsége helyenként a Grand Canyonéval vetekszik! Csak tele tankkal vágjunk neki az útnak!

"Végül beértünk a park területére ami azt jelentette, hogy onnan már csak egy órát kellett autózni. Igen Amerika nagy, nagyok a nemzeti parkok is. A park szívében nem volt egyszerű megtalálni a szállást mert kiterjedt úthálózat, egyirányúsítások és korlátozások vannak. Mivel Yosemite részben a vízeséseiről híres adódott, hogy nézzük meg az egyiket. A legközelebbi, a Bridewall csak pár percnyire volt. Sajnos a vízesésekhez, elég logikusan, víz kell. Hogy impozáns legyen, sok víz kell. Az meg hó olvadásból meg nagy esőkből jöhet. Egyik sem állt rendelkezésre amit amúgy nem bánok, de ebből kifolyólag a vízesések nem voltak jó formában. Így is nagyon jól nézett ki a kiszemelt darab.

Másnapra a park egy távolabbi és számunkra teljesen új érdekességét szemeltük ki. Mariposa Grow, bár gondolom a név nem sokat mond. Ez a hely azért érdekes mert itt (is) nőnek Giant Sequoiák, magyarul óriás mamutfenyők. És ilyet még nem láttunk ami érthető is hiszen, bár van belőle pár darab Magyarországon is meg Angliában is az igazi élőhelye Észak-Amerika. Jó hosszú autókázással lehet megközelíteni ezt a területet a parkon belül. Amikor leálltunk még nem sejtettük milyen lélegzetelállító látványban lesz részünk.

Másnapra könnyed pár kilométeres túrát indítványoztunk. Ismét egy vízesés illetve egy általam kiszemelt tó volt a cél. A vízesés felé vettük az irányt éppen amikor egy buszmegálló mellett haladtunk el ahol egy idősebb pár állt. Mikor melléjük értünk suttogva egy egy általunk ismeretlen szót motyogtak és mutogattak a hátunk mögé. Mikor megfordultunk már tudtuk mi volt ez a szó. Coyote, az az kojot vagyis prérifarkas.

A koma nem nagyon izgatta magát, unott léptekkel távolodott. Még sokáig láttuk az úton baktatni aztán jött a busz és az elől kitérve eltűnt szem elől. Mehettünk vízesést nézni. Ez a menés egy kicsit erősre sikeredett, nem számítottam az emelkedőre amit le kellett küzdeni, de megérte. Innen leereszkedve jött az általam kinézett Mirror tó. Ezt szerencsére sík úton lehetett megközelíteni. Szép képeket láttam innen származni. De mint kiderült ez egy időszakos tó és most ugye vízhiányos időszak volt.

Az elején azt hittem, hogy az óvintézkedések azért vannak, hogy téged védjenek a maciktól. De ez egyáltalán nem így van. Inkább a macikat védik tőled. Mert amelyik maci hozzászokik, hogy emberek közé menjen az bizony ki kell lőni. De miért menne egy maci az emberek közé. Igen, Kajáért. És ha valaki gondatlanul a kocsiban hagyja a maci számára ennivalónak vélt dolgokat akkor bizony a kocsit felnyitja mint egy konzerv dobozt. Évente nagyjából száz autó látja kárát. Egyébként nekünk nem volt szerencsénk fekete medvét látni. Ezt olyan nagyon azért nem sajnálom. (2011)" forrás


"Nehéz választani a helyek közül, ahol jártunk, mindenesetre a Yosemite National Park bizonyosan a legkedvesebb helyeink közé tartozik. És visszatérünk, majd a kölkökkel, ha elég nagyok lesznek, hogy megmásszuk azt a bizonyos csúcsot a Half Dome-ot. Ahogy említettem korábban, amerika szerte gyönyörűen gondozottak a parkok, nagyon könnyen eligazodtunk itt, viszont az itteni feliratokon, amiken a trail-eket (ösvény, útvonal, ) írták le, a távolságook nem voltak annyira egyértelműek. Ami azt jelentette, hogy néha 2-3 órát gyalogoltunnk és nem értük el az 1 órányira vélt helyszínt. Ezt leszámítva viszont olyan gyönyörű volt minden, hogy az tényleg lélegzetelállító. Azok a hatalmas falak, melyek a völgyet szegélyezik olyan, mintha valamely gigászok emelték volna, pedig szél csiszolta, s eső koptatta sziklák csupán. Ebben a parkban találkoztunk először szabadon csörgőkígyóval, ami azért eléggé félelmetes volt. Volt egy pillanat, amikor felém emelte fejét, s fenyegetően rámkacsintott..:) Sajnos medvét nem láttunk egyik parkbban sem, viszont annál több szarvast." forrás


"Death Valley, a Halál völgye: A Halál völgyében számos érdekes pont van. Az első, ahol megálltam, a Mesquite Flat homokdűnék vidéke. Most szóba se jöhetett, hogy megmásszam a dűnéket. Ahogy kiszálltam a légkondicionált kocsiból, úgy éreztem, mintha hatalmas hajszárítóval fújnának szembe.A forró szél perzselte a bőrömet. Vitte a látogatók kalapját, sálját, szürreális volt az egész. Gondoltam, legyek mihamarabb túl a legnehezebbjén, ezért a Badwater-medence felé vettem az irányt. Ez a legalacsonyabban fekvő terület a parkban, sőt egész Észak-Amerikában, itt 86 méterrel vagyunk a tengerszint alatt. Mondanom sem kell, ezen a ponton volt a legnagyobb hőség. Az autó kijelzője 122 Fahrenheitet, vagyis 50 Celsius-fokot mutatott. Csak pár percet sétáltam, máris égett a bőröm, majd reszketni kezdtem, és tiszta libabőrös lettem. Később olvastam az interneten, hogy ez teljesen „normális” tünet ekkora hőségben. Sokan ki se szálltak az autóból, csak az ablaküvegen keresztül fényképeztek, vagy maximum addig tekerték le az ablakot, hogy ki tudják dugni a kamera lencséjét. Itt mérték a földön a legmagasabb hőmérsékletet, 56,7 Celsiust. Nem sokkal maradtunk el a rekordtól. A közelben terül el egy festői, 14 és fél kilométeres útszakasz. Ez az Artist's Drive, egy színes, ásványok és ércek festette kanyonon keresztül vezető út. A parkolók üresen tátongtak, a kegyetlen hőségben senkinek nem volt kedve még egy egészen rövid sétára sem. Nagyjából a park közepén találtam egy boltot, ahova ki volt írva, hogy csak ingben szabad bemenni, így aztán az elcsigázott, félmeztelen turisták vánszoroghattak vissza az autóhoz felöltözni. Minden amerikai nemzeti park nagyon igényesen van kialakítva, a vécéblokkban mindig van ivókút is, ahol fel lehet tölteni a kulacsokat. Az ivókút itt sem hiányzott, de tűzforró víz jött belőle, így kénytelen volt az ember megvenni a 2,75 dolláros (780 Ft) palackos vizet a boltban, hacsak nem volt hűtőláda az autójában. (2016)" forrás

Vélemények

"Összességében az utunk tökéletes volt. A bérelt autókkal, szállásokkal meg voltunk elégedve. Örülök, hogy a motel jellegű szállás mellett döntöttünk, valóban hozzátartozik Amerikához.

Szállások

Mindegyik szálláson tisztaság volt, az utolsó kettőn, ahol reggelit is kaptunk, a reggeli nekünk teljesen elegendő választékot, minőséget jelentett. Amiben tapasztalatlanok voltunk, hogy az első, négy éjszakás szállásunkon Los Angelesben (eszünkbe sem jutott) nem a 2. szinten kértünk szobát. Minden lehallatszott, nagyon aktívak voltak a felső szomszédok, így az első éjszaka én nem tudtam aludni. A másik 3 szállásnál, már felső szintet kértünk. Az első szállásnál kicsit hiányzott a teafőző és a hajvédő sapka. Ez utóbbi a zuhany felépítése miatt. Santa Barbarában az volt a nehézség, hogy a hideg miatt ( 5 fok és eső) be kellett fűtenünk, a fűtés nagyon nagy zajjal járt, így vagy aludtunk és fáztunk vagy meleg volt és nem aludtunk. Santa Barbarában este a recepción egy nagyon kedves és lelkes recepciós volt, aki mindenféle jó tanáccsal ellátott, amit a másnapi (hwy 1) programunkban valóban tudtunk hasznosítani. Az ágy mindenhol kényelmes volt. TV- t nem használtunk, erről nincs vélemény. Az internet kapcsolat Santa Barbarában lassú volt, egyébként a többi helyen megfelelt. San Franciscóban a repülők és a vonat zaja nagyon megrémisztett minket. De végül egész jól sikerült pihennünk.

Autó

  • Kényelmes volt a Ford, amit választottunk. SF-ban áldás volt az automata sebváltó. A férjem viccesen tapasztalta itthon, hogy "elfelejtett" vezetni...

  • Nagyon jó ötlet volt a magyar nyelvű GPS!

  • Kötöttünk még helyben plusz biztosítást Gerda (Vista Mammut) tanácsára, amire nem volt szükség szerencsére, de számunkra is egy plusz védelmet jelentett.

  • A bankkártyás fizetéssel kapcsolatban érdekes lehet, hogy néhány helyen a debit kártyát elutasítja a rendszer, benzinkútnál még a kútkezelőnél sem működik, tehát akármilyen hitelkártyát mindenképpen kell vinni. Ezt korábbról tudtuk, de azt hittük, hogy az utóbbi években valamit javult a helyzet, de nem.

  • SF-ban meglepően nagy távolságokkal találkoztunk és jó volt, hogy az indulás előtt szükséges 2 óránál még egy órával korábban értünk ki. Az autóleadás valóban gyors és zökkenőmentes volt, de relative sok idő kellett a reptéren, hogy nyugodtan tudjunk mindent megtalálni.

Program

Az utazási tanácsadónk, Gerda (Vista Mammut) javasolt vázlat utólag is nagyon hasznosnak bizonyult! Köszönjük!!! Néhol természetesen eltértünk tőle vagy a külső körülmények vagy saját ötlet miatt.

Los Angeles

Az első nap kicsit kudarcos volt, délben indultunk a szállásról. Közel a Walk of fame-hez parkoltunk le (nem akartuk gyaloglással húzni az időt a Getty center miatt). Itt érdekes volt, hogy a sarokhoz 50 m-rel közelebbi parkolóban 20$, míg a következőben már csak 10$ egy napra a parkolási díj. Amúgy vannak weboldalak, ahol fent vannak parkoló árak, ezt csak SF-ban vettük észre (ott elég sokat meg lehet spórolni), még ha nem is pontosak az árak, mert feljebb mentek, akkor is jó összehasonlításhoz.

Chinese és Kodak színházat kívülről néztük meg, a Babilon Courtba is besétáltunk egy fotóra. A Kodak színházba csak vezetéssel lehetett volna bemenni fejenként 15 dollárért, amit az autóbuszos túra után ár nem akartunk megkockáztatni. A beverly hills- i túra ugyanis dupla mínuszosra sikeredett. Az LA city tours nevű céggel mentünk, akciósan fejenként 30 dollárért. Ez először jó ötletnek bizonyult, de a nyitott busz ülése nagyon kényelmetlen, kopott volt, a vezetőnk pedig egy rossz küllemű idősebb férfi, akinek nem nagyon lehetett a szavát érteni (lehet, hogy ebben maga a nyitott kisbusz is ludas volt, mert csak elől volt egy hangszóró, tehát hallani sem lehetett. Elképzelhető hogy fotózni jobban lehet erről, de tulajdonképpen mégsem, hiszen menet közben úgysem lehetett felállni).

A férjem napi szinten használja az amerikai angolt, de ő is szinte frusztráltan jött el a túráról. Tehát őket ne ajánlja Gerda másnak a mi tapasztalatunk alapján. Gerda talán egy másik céggel utazhatott, akiknek az irodája a Chinese színháznál van. A walk of fame nagy részét végig sétáltuk, érdekes volt. Engem váratlanul ért a sok filmhősnek öltözött kultúr-kéregető, de ez is része az élménynek. Ha nem vagyunk elég óvatosak pillanatok alatt rank sóznak néhány kétes CD-t “ajándékként”, amit helyszínen fizethetünk 5-10 dollárért…

Nagyon jól tettük, hogy elmentünk a Getty centerbe. Szombat lévén este 9- ig volt nyitva, belépő nincs, parkolási díjat kell fizetni. Interneten lehet tájékozódni, zárás előtt 2 órával a parkolás is ingyenes. Bár én azért mentem, hogy egy kis európai levegőt szívjak, mégis amerikait is kaptam. Megdöbbentő volt látni egy olajmágnás vagyonából kivirágzó hihetetlenül minden szinten igényes szellemi alkotást. Emellett persze láthattunk európai kincseket is :-).

A második LA-i nap (utazàs 3. napja) számomra igazi áttörést jelentett, mert nem várt módon megtetszett LA. Délelőtt a downtown-ba mentünk. Az El Pueblo nagyon tetszett, betévedtünk a Tropical American- t bemutató kiállításra, az is nagyon érdekes volt. A downtown- ban egy néhány órás körsétát tettünk az Union Stationban szerzett nagyon jó térképpel.Tehát érdemes az egyébként is kihagyhatatlan Union Station-on kezdeni a belvárosi sétát. Több kincsre is bukkantunk, köztük egy modern katolikus bazilikára, amit 12-13 éve építettek. Igazi gyöngyszem! Ha Gerda nem látta még, és utazik még, nézze meg!

Délután egy hirtelen ötlet alapján elmentünk a Getty villába Malibuba. Tudtuk, hogy kedden van zárva, emiatt kellett egy plusz kört tennünk Malibu felé, ahol másnap úgyis átmentünk, de megérte. Ugyan nem foglaltunk jegyet interneten, de a kapuőr megirgalmazott és adott pult alól... (szóval erre oda kell figyelni - csak a villába kell foglalni, a múzeumba nem) itt is csak a parkolásért kell fizetni. (15$) Ezt is nagy kár lett volna kihagynunk. Az idő korlátok miatt így csak Santa Monicara a pier- re jutottunk el. Alig tudtunk parkolni és nagy tömeg volt a hideg ellenére. Én nem vagyok egy nagy vidámparkos, de tetszett a tömeg ellenére a hangulata. Venice Beach a korai naplemente miatt elmaradt.

Vásárolni végül a város másik végén lévő outletbe mentünk, Citadel a neve. Szerintem kicsit gáz a hely. Az itthoni outletek alapján nekem úgy tűnt, hogy a márkás üzletekben el nem adható darabokat szórják ki magas áron. Itt csalódtam, nem kicsit.

A két Los Angeles-i nap közé tervezett San Diego-i út sikeres volt, bár San Diegora sajnos nagyon kevés időnk jutott. Időben indultunk, de a tervektől eltérve letértünk az útról egy kis városba, San Juan del Capistrano-ba. Még San Diego rovására is kár lett volna kihagyni! Itt egy nagyon szép misszió van, az utunk alatt mi 6-ot néztünk meg végül (San Juan del Capistrano, San Diego, Santa Barbara, San Luis Obispo, Carmel, San Francisco) Californiában 21 misszió van, egy út köti össze őket, aminek El Camino Real a neve, magyarul a Király útja. Mindegyik misszió a maga módján különleges volt, de ez nekünk nagyon tetszett... Itt született például a californiai szőlőtermesztés, borászat.

Útközben San Diego felé La Jolla-nál alig tudtunk parkolni, annyi ember volt. Aztán csak nem adtuk fel, nagyon cuki kikötői fókákat láttunk. Mire San Diegoba értünk sajnos elromlott az idő, piszkos szürke volt minden és nagyon hideg lett. Megnéztük a missziót, ami az első volt Californiában, aztán a downtown-t ami olyan, mint egy skanzen. A vásári jelleg ellenére érdekes volt. Sikerült átmennünk a Coronado szigetre, szép hely lehet, ha süt a nap :-) és sétáltunk egy kicsit a Fisherman's warfban. Sajnálom nagyon, hogy a Balboa parkban nem tudtunk sétálni, de az az igazság, hogy nem volt rá időnk. Azzal vigasztalom magam, hogy hideg volt nagyon... viszont este ott maradtunk a gázlámpás negyedben vacsorázni, hangulatos valóban.

Negyedik napunkon mentünk Malibun keresztül Santa Barbara-ba. Mivel ekkor is rossz volt az idő nagyrészt, 2-3 helyen álltunk meg Malibun: a piernél, Zuma beachnél. Részletes útikönyv híján a wikipédiáról néztük meg, hogy hol célszerű megállni. Ez a néhány part benyomásnak elég volt. Santa Barbara tényleg nagyon szép! A bíróság épületében kezdtünk, aztán megnéztük a presidiot, végül a missziót. A parkolás ingyenes J. A kikötőbe nem tudtunk sajnos sétálni, mert 5 fok volt és zuhogó eső... A fő utcán mentünk be egy- két boltba. Kicsit elrontottuk, mert az utca egy része le volt zárva és nem tudtuk, hogy épp piac van. Mikor oda akartunk menni, már elpakoltak mindent. Eszünkbe sem jutott, hogy késő du. tartanak piacot...

Másnap a recepciós tanácsára Solvangba nem a Hwy 1- s úton mentünk, hanem a 154- esen, így láttuk a Lake Cachumat és a völgyet, nagyon szép. A recepciós állította, hogy az 1- s út Solvang felé nem az óceán mellett visz, remélem nem vesztettünk vele. (a térkép szerint nem)

Solvang nagyon jópofa hely. Finom dán sütit vettünk, rövid órát töltöttünk itt. A Hearst Castle nem fért bele végül, nem akartuk a hwy 1- es utolsó szakaszát elvéteni. Jól döntöttünk, mert a Pfeiffer beachre épp naplemenetére értünk oda. Hát az valami rendkívüli szép volt a jeges szél ellenére!!! A vízesés is nagyon tetszett még az út korábbi szakaszán, de ezt nagy kár lett volna kihagyni. Nehezen találtunk le a kicsi úton hozzá, majdnem feladtuk... de volt egy nagyon rendes benzinkutas, aki 4 mérfölddel később elmagyarázta és lerajzolta, így már könnyű volt odajutni. De ha nem tudja az ember, akkor déli irányból szinte lehetetlen észrevenni. A Hwy 1-eshez nagyon jó támpont volt az internetről előre letöltött Big Sur útikalauz. Innen tudtuk meg, hogy hol érdemes biztosan körülnézni. Az úton egyébként jelzik azokat a pontokat, ahonnan szép a kilátás, de sok van belőlük és ha az embert szorítja a közelgő naplemente, akkor nagyon jó ha van kész terve, hogy mi az, amit feltétlenül meg szeretne nézni.

Másnap Monterey, 17 miles drive, Pacific grove, Carmel volt a programban. A 17 miles drive- n sok időt töltöttünk csaknem 2 órát. Így is sietni kellett. Ezen a szakaszon is láthattunk fókákat. Februárban ezért érdemes Californiába menni, mert a fókák, bálnák ilyenkor láthatóak, akár testközelből is. Délre a carmeli misszióba mentünk, majd Carmelba. Carmelban sajnos sokat bolyongtunk, hogy az interneten kinézett meseházikókat megtaláljuk, ezt nekem nehéz volt elveszíteni... csak 2-4 t láttunk. A helyiek nem is tudták mit keresünk. A carmeli beach az viszont valami csodaszép!

Montereyben végigfutottunk a történelmi sétaúton, ami a városközpontból indul. Aztán autóval úgy eltévedtünk, hogy mindent láttunk egy autós túrával. (pl Cannery Row). És a Sunset Beach-en, pacific grove-n néztük a naplementét ismét a hideg szélben :-). Még a sötétedésben megkerestük azt az utcát, ahol az átvonuló lepkék lepik el a fákat februárban. Sajnos csak az utcatáblán láttunk lepkét.

San Francisco-ban mindkét napunk sikeres volt. Az első nagyrészt autóval: a híd mindkét végén megálltunk. A lezárások miatt itt is sokat keringtünk, de így láttuk a Presidio parkot, Palace of Arts-t, majd felmentünk a Coit Towerbe. Leparkoltunk az Union squaren és két órát bolyongtunk gyalog. Megnéztük a városházát, operát, a MOCA- t kívülről. És a Market streeten bőven kaptunk a helyi lakosok sokféleségéből. Itt is megnéztük a missziót, majd az Alamo Squaren (ami egy domb J) fotóztunk, majd a Golden Gate parkban sétáltunk egy kicsit és a naplementét ismét az óceán parton néztük :-)

Este a 39- es pieren voltunk és egy nagyon jó halas étteremben vacsiztunk búcsúzóul. Hazafelé a szállásra leautóztunk a Lombard streeten, mert napközben le volt zárva. Nagyon jó volt egy napot autózni SF-ben, ez egy igazi helyi élmény: a dimbes- dombos utcákon autókázni és eltévedni is akár.

Másnap reggel kicsit feszültek voltunk az esti utazás miatt. Szerencsére a GPS nem azon az útvonalon vitt be a városba, mint előtte levő nap. Így az északi (keleti) részt láttuk. A Fishermans warfban megnéztük a hajós historical parkot, majd a Ghiradelli térről cable caroztunk a market street-ig. A felszállásnál nem volt nagy tömeg, de a másik végállomásnál a városközpontban hatalmas tömött sorokban várakoztak az emberek a felszállásra. Így mi egy megállót visszasétáltunk, hogy fel tudjunk szállni. (ez vicces volt, több órás sor állt szépen rendben, de ha 2 perc alatt visszament az ember, akkor simán feszállhatott, mert ugye a végállomáson nem tömik tele a kocsit – lehet, hogy ezért mondják a magyarokra az amerikaiak hogy “mögötted megy be a forgóajtóba de előtted jön ki” :-). Igen ám, de nem engedtek fel minket a frissen vásárolt kávéval... A következő cable carra szálltunk, de később kiderült, hogy ez a másik vonal. Elvileg tudtuk, hogy a Union Squerről kétfelé megy a villamos,de a kávé miatt elfelejtettük. Szerencsénkre ennek a végállomása közelebb volt a parkolónkhoz, mint a Ghiradelli tér :-). Kellő időben értünk a Golden Gate parkba, mert a férjem nagyon szerette volna látni a japán keretet, ami előző nap az orrunk előtt zárt be.

Annak ellenére, hogy a virágok még nem nyíltak, a kert nagyon szép volt. Indulás előtt még ettünk egy Mizo levest a büfében. Kicsit benéztünk még a japán kert mellett levő modern múzeum shopjába, mert már kiállításra nem futotta az időnk. Viszont a Twin Peaksre még feljutottunk! Didaktikailag tökéletes volt, hogy ezzel búcsúztunk SF-től, mert nagyon jó volt látni a megismert helyeket felülről! És ami nagy ajándék, hogy SF-ba egyik nap sem volt köd :-))

(Az utazási beszámolót írta: O. Éva - akinek Gerda, a Vista Mammut utazási tanácsadója, és egyben az USA úti kritika oldal gondnoka szervezte ezt a sikeres utat)

Olvasmányos linkek

"Bérelt autóval kétnapos kirándulást tettünk Los Angelesbe. A világ egyik legszebb útján, a Pacific Highwayen nyolc órát vezettünk egyfolytában, és nem hittünk a szemünknek – sziklás és homokos partszakaszok, öblök, világítótornyok, olyan volt az út, mint egy végtelen hosszúra nyújtott tájkép, szinte már untuk. Szerencsére épp amikor már rosszul lettünk volna a giccsbe hajló naplementétől, oroszlánfókákba botlottunk, megnézhettük, ahogy a parton hevernek összebújva, és néha röfögve-böfögve fordulnak egyet, vagy arrébb taszigálják magukat rövid kis úszóikkal. Santa Barbaráig jutottunk aznap, és a filmekből ismerős útszéli, körfolyosós motelek egyikében szálltunk meg, amilyenekben prostituáltakat szoktak meggyilkolni a krimikben. A mi éjszakánk nyugodtan telt, bár az ajtónk nem tűnt biztonságosnak – egy széket odatámasztottunk, hogy növeljük a hatékonyságát. Másnap jót nevettünk magunkon, ekkor tapasztaltam először, hogy tényleg a filmélményeim alapján próbálok eligazodni az európaitól igencsak különböző kulturális kódok útvesztőjében, melyeknek megfejtése bizony időbe telik." forrás


"Santa Monicát viszont nem szerettem volna kihagyni, úgyhogy utazásom utolsó előtti napján lementem és egy nagyon kellemes napot töltöttem el a Baywatch sorozat helyszínén. Ez a városrész tipikus amerikai óceánpart, sok szörfössel, turistával. A part mentén halad egy lebetonozott gyalogút, ahol többen futnak, görkoriznak vagy sétáltatják a kutyájukat. Az út mentén homokos röplabdapálya, szabadtéri edzőterem és sok-sok étterem található, valamint színesebbnél színesebb házak. Ha az ember ezen a környéken jár, az az érzése, hogy az élet könnyű, felhőtlen, mindenki szabad, ráér és mérhetetlenül boldog. Persze ez talán betudható az embert hullámokban megcsapó marihuána illatának is..." forrás


"Ám maradjunk Kalifornia keretein belül, ugyanis a PCH( Pacific Highway) legfigyelemreméltóbb szakasza maga a Big Sur Coastline, amit az USA top 10 legszebb panoráma útjainak egyikeként tartanak számon. A Carmel és San Simeon közötti 150 km-en a nagyvárosok nyüzsgő zaját felváltja a természet utánozhatatlan hangja. Hogy egész konkrét legyek a sirályok és pelikánok hangját túlkiabálva, a parton elő oroszlán fókák ugatása tölti be a levegőt, akik karnyújtásnyira sütkéreznek a sziklák tövében. De ha valaki nagyobb testű testvéreiket akarja közelebbről szemügyre venni, akkor nincs más dolga mint megállni a Piedra Blanca Vista Point-nál, ahol csak egy fa kerítés választja el a kíváncsi turistát a több mázsás elefánt fókák népes táborából. Nem félnek az embertől egyrészt mert nem bántja őket senki, másrészt mert ők a nagyobbak, s habár igencsak megszokhatták már a turista áradatot, azért nem árt megtartani a kellő távolságot ezektől a hatalmas állatoktól, ugyanis ez itt az ő felségterületük. Mindenesetre különleges élmény látni a tenger vad világát az állatkert rácsain kívül, a saját környezetükben. (2013)" forrás


"Ha Amerikában jársz semmiképpen ne hagyd ki az igazi amerikai éttermeket sem. A finom hamburgert sült krumplival és kólával. Az amerikai hamburger nem olyan, mint a magyar. Kóstold meg! Ezek a helyek, olyanok, mint a filmeken, kedves, mosolygós pincérlányok, híg kávé, amit megállás nélkül utánatöltenek, fantasztikus milkshake, rengetegféle szendvics és hamburger, stb. Mint kiderült a felszolgálók, azért is ilyen kedvesek, mert az óra bérük kb. 2$ (380 – 400 Ft), és fizetésük valójában a borravaló. Viszont meg is dolgoznak érte. Nagyon kedvesek, aranyosak. Megérdemlik a “Tip”-pet. Például az egyik étteremben a számla alján állt egy ilyen sor: “ötletek borravalóra” és ott volt a végösszeg 15, 20 és 25%-a dollárban ötletként. Milyen segítőkészek, nem?! :)" forrás


"A Yosemite Parkba beérve ereszkedni kezdtünk a Yosemite völgybe. Itt hihetetlen látványt nyújtottak a jégkorszak által megformált sziklák illetve fenyőerdők. A parkban nagyon tele volt az összes camping, úgyhogy várólistára kerültünk, de szerencsére délután háromkor megkaptuk az Upper Pine Campingben a 101-es helyet.

A csapat tanács úgy döntött, hogy feszített tempóban elmegyünk sétálni a Mariposa Grove-ba ahol a Sequoia (Redwood) óriásfenyők találhatóak és utána felmegyünk a Glacier Point-hoz ahonnan az egész völgyre rá lehet látni, a naplementét megnézni. 1 óras buszozás után sajnos kiderült, hogy a 30 lábas lakóbusz túl nagy és nem tudtunk behajtani a Mariposa Grove-hoz így el kellett napoljuk a sétát, mert nem volt időnk Wowonából a Yosemite Shuttlelel felbuszozni. Így elég korán felértünk a Glacier Point kilátóhoz. Egész nap csodálatos időjárás volt, de este már kezdett hűvös lenni. Hosszú ujjú pulcsikban nagyon kellemes volt napozni a sziklákon. Jól töltöttük az időt. 8 órakor ment le a nap, amit már vártunk, ugyanis ilyenkor már többen nagyon fáztak a csapatból.

Reggel 8 órás indulást terveztünk Wawonába de csak kisebb késéssel sikerült az indulás. Wawonába leparkoltuk a lakóbuszt és a shuttle busszal felmentünk a Mariposa Grove parkolójába. Onnan gyalog elindultunk egy kb. 7-8 kilométeres túrára. Hihetetlen méretűek ezek az óriásfenyők. A Fallen Tunnel Tree 1969 telén dőlt ki a nagy hó nyomása alatt. Előtte autóval át lehetett hajtani alatta. Ma már csak a gigantikus maradványait lehet megnézni ennek a fának, ami több mint 2000 éves volt. Nagyon érdekes, hogy ezek a Redwoodok túlélik az erdőtüzeket a kémiai összetételük miatt, és ezért tudnak ilyen méretesre megnőni, illetve ilyen sokáig élni. " (Jetta, Vista Főiroda, 2014)


"Itt nem kell sok idő, hogy elkapjon a kaliforniai életérzés. Az utcán rengeteg ember megszólít, mosolyog rád, és az arcokon egyfajta “kurvára szeretek élni” kifejezés van. Ha nem vigyázol, téged is elkap a gépszíj, és elkezded szeretni az életet. Egy órán belül már egy klubban találtam magamat a Universal Studio mellett. Két emelet, két zenei műfaj. Lent top hits slágerek, vegyítve élőzenével. Fent pedig mexikói reggaeton, nem meglepően két különböző közönséggel. Nyilván szépen mulattunk. Los Angeles érdekes élmény volt, nem nevezhető városnak, inkább sok kisebb terület van egymás mellett, mint Beverly Hills, North Hollywood, West Hollywood, Los Angeles pénzügyi központja. Hollywoodban láttam a híres csillagokat, ami ugye kötelező. Valamilyen szinten vicces, hogy a cipőd orra felé nézve, járkálsz, keresve a híres sztárokat, közben mit sem törődve a gyönyörű épületekkel. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Magyar lány a Route 66 egyik végén

Vissza az elejére


Kommentek

Richter Róbertné, 2015. 12. 29. 21:29
Sziasztok!Férjemmel Július vagy augusztus elején szeretnénk utazni Los Angeles-Las Vegas-Grand Canyon esetleg San Francisco.Kérdésem az lenne,hogy a szállások foglalásával,autóbérléssel repülőjegy foglaláshoz kérjek segítséget utazási irodától vagy merjek magam belevágni?!Ha valaki hasznos tanácsokkal, információval tud szolgálni,kérem írjon!Előre is köszönöm a segítséget!


Mikes Edit, 2015. 07. 17. 11:20
Sziasztok!Mi október közepén megyünk két hétre,Los A., San Diego,Calico,Las Vegas,Grand Canyon,DeathValley,Yosemite (itt kellene a környéken szállásajánlat is,)San Francisco
Programmal, szállásfoglalással, autóbérléssel, parkolási, tankolási díjakkal, esetleges vásárlási lehetőségekkel kapcsolatos infókat szeretnénk kérni.Hasznos oldalak címe is jöhet.
Segítségeteket köszönjük!


Horváth Szabina, 2014. 08. 01. 13:25
Sziasztok, köszi nagyon jó ez a bejegyzés. mi aug 15-én megyünk két hétre nyugati partra. san francisco, santa maria, los angeles, san diego, las vegas,san franciso és haza. tudnátok ajánlani egy oldalt vagy könyvet ami alapján végig tudunk menni mindenn olyna helyen amit érdemes megnézni? segítségetek előre is köszönöm.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Olcsó USA Repülőjegyek Olcsó USA Repülőjegyek
Olcsó repülőjegyek az USA városaiba a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS