ÚTIKRITIKA.HU / Gaudí

Gaudí

,, Aki nem konyít az építészethez, az is ismeri Gaudí nevét. A katalán építészt sokan csodáljuk kiapadhatatlan fantáziájáért, időtlen játékosságáért. Kevés művész hagyta rajta keze nyomát olyan markánsan a városon, ahol élt és amelyet szeretett, mint ő. Nélküle Barcelona ma nem lenne az, ami (és valószínűleg nem lenne ilyen népszerű turistacélpont sem). Talán nem túlzás azt állítani, hogy azt a Barcelonát, amit a 21. század elején ismerünk, jelentős részben Gaudí álmodta meg.

xxx

A Sagrada Família alapkőletétele 1882-ben történt, Gaudí pedig 1883-ban – harmincegy évesen – nyerte el a mű tervezésének és az építkezés levezénylésének feladatát. Sokáig úgy vélte, hogy egy évtized alatt befejezi, de tíz év múltán rá kellett jönnie, hogy ez alighanem egy életen át tartó feladat lesz.

A csúszás – vagy inkább az öröklétig elhúzódás – oka főként az építész módszerében keresendő. Gaudínak ugyanis az volt a koncepciója, hogy egy épület végleges formájának az építkezés folyamata során fokozatosan kell kibontakoznia. Tehát ha menet közben olyan ötletek merülnek fel a művészben, amelyek a készülő építmény díszére válnának, akkor azokat hozzá lehet adni, illetve a kész terveket át lehet alakítani az új ötleteket is figyelembe véve. Alighanem ennek köszönhető, hogy egy Gaudí-mű láttán az a benyomása támad a látogatónak, hogy e sok gazdag forma spontán módon nőtt ki a földből. Mintha nem is precíz mérnöki munka állna mögötte. (2019)" forrás

---

,, Gaudínak életében jobbára csak gúnyban volt része, kortársai a Casa Milát csak kőbányaként emlegették. Példája csak szűk körben hatott, elveit csupán néhány lelkes követője alkalmazta.

1926. június 7-én, szokásos napi sétája közben ütötte el egy villamos. Személyi iratai hiánya, valamint rongyos ruhái miatt sokáig azt hitték, hogy koldus. Végül egy rendőr vitte be a kórházba, de az életét már nem tudták megmenteni. Halálakor a Sagrada Famíliának még csak negyede, egy torony és a keleti homlokzat készült el.

A lassú munkát Gaudí korábban így kommentálta: "Megbízómnak nem sürgős." A munkák azóta is az ő tervei és modellje alapján folytatódnak adományokból és a belépődíjakból, ez a világ egyetlen épülő műemléke. A befejezést 2026-ra, Gaudí halálának centenáriumára tervezik.

„Az építészet Dantéjának” és „Isten építészének” is nevezett Gaudí tudta, életében biztos, hogy nem fog elkészülni a templom, de azt is megjósolta, hogy bazilikáját a világ minden tájáról érkező emberek meg fogják csodálni. Igaza lett. (2019)" forrás

---

Minden útikönyv melegen ajánlja, hogy a Sagrada Família templomhoz nyitásra menjünk, hogy elkerüljük a tömeget. (Nem kevesebb, mint évi hárommillió látogatója van az intézménynek.) Antoni Gaudí fő művét 1882-ben kezdték építeni és az eltelt 140 év szűkösnek bizonyult a befejezésre. Ha azt vesszük, hogy ebből 135 éven át még építési engedélye sem volt a Szent Család templomának, még jó kis időbe telhet, amíg mind a tizennyolc torony elkészül. Főleg, hogy már ebben az állapotában is el lehet kérni a beugróért 26 eurót, amivel éllovas a világ legdrágább katedrális-belépőjegyei listán. Ez már csak azért is érdekes, mert Gaudi a „szegények templomának” hívta az építményt.
Legegyszerűbb online lefoglalni a jegyet, és mindjárt töltsük is le a hivatalos applikációjukat, mert ezen hallgathatjuk (akár magyarul is) az okosságokat, mintegy audiogájdként. Ebből aztán annyi részletet megtudtam, hogy kisregényt írhatnék belőle, de most nem ecsetelném a jól átgondolt üvegablakokról, a különböző kövekből faragott oszlopokról és a számtalan karzatról hallottakat, csak egyet emelnék ki: Az oltárral szembeni falon, egy hatalmas kőtáblán magyarul is kifaragtak a Mi atyánkból egy részletet. Két toronyba lift vezet fel, amit külön díjazásért igénybe vehetnek a panorámahajszolók, és hogy ezt a tíz eurót ne spórolhassa meg az edzettebb turista, a lépcsőket lezárták. Az altemplomba még plusz pénzért sem engedtek le, hiába vágtam ájtatos képet a lejáratnál posztoló őrnek. A sekrestye viszont múzeumszerűen van berendezve, ott még futottunk egy kört. Nagyjából egy órát töltöttünk bent, és mire elhagytuk a hátsó kijáratot, már megsokszorozódott a tömeg. Valóban kuriózum ez a templom: úgy modern, hogy egyben hagyománytisztelő, és ha lehet hinni az ott hallott önreklámnak, számos építészeti bravúrt is hordoz magában ez a 172 méter magas monstrum.

Gaudí, korának szupersztárja lehetett, mi sem bizonyítja jobban, hogy a XIX-XX. század fordulóján minden magára valamit adó modern katalán pénzember vele terveztette meg a házát. Aki nem, az természetesen fikázta semmivel össze nem hasonlítható stílusát, és olyan lakóházat emeltetett, amire ma már senki nem kíváncsi. Ilyen például a Casa de les Punxes, a katedrálistól nem messze, amit Gaudí kortársa épített, és senki nem áll meg előtte egy pillanatra sem, hogy ráemelje a tekintetét.
Nem úgy a néhány saroknyira lévő Casa Milla, ami Gaudí épületeinek a sorában az egyik legismertebb lakóház. Ide szabályosan belépőjegyet szed a társasház, hogy a kíváncsi idegen bepillanthasson a belső terekbe, vagy kimehessen a háztetőre. No hiszen – mondtam magamban – ki az a nyomorult, aki ezért 28,- eurót kicsenget? Döbbentem konstatáltam, hogy a bejárat előtt hosszú sor kígyózik. Én minden gond nélkül beértem a homlokzat látványával, és feleségemet is sikerült meggyőznöm róla, hogy ha meg akarjuk nézni az összes aznapra tervezett látnivalót, akkor nem fér bele, hogy beálljunk a sor végére. (2022) forrás

Kommentek