ÚTIKRITIKA.HU / Jogjakarta










Jogjakarta

Jogjakartáról dióhéjban| Tetszett & Nem tetszett| Vélemények| Odajutás| Szállás| Közlekedés| Étkezés |Vásárlás| Szórakozás| Közbiztonság&Kellemetlenségek| Egyéb hasznos információk|Szultáni palota| Egyéb látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

.

Ennek az aloldalnak a szerkesztése folyamatban van. Kérünk némi türelmet.

Jogjakartáról dióhéjban

3,6 milliós Jáva-szigeti nagyváros (2017-es adat). Légvonalban 425 kilométerre, közúton 548 kilométerre van a fővárostől, Jakartától. 

Globalizáció: KFC

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A rendkívül hangulatos, lepukkant kis sikátorok
  2. A lovas kocsis sofőrünk cuki manós arca elálló fülekkel
  3. A Malioboro street
  4. A Prambanan templom

Nem tetszett

  1. A nagydolgozások után az ülep megtisztításának helyi módszere és eszköztára  

Vélemények

"Rendkívül érdekes város sok történelmi épülettel, múzeumokkal és nyüzsgő utcai élettel. A városban elég sok a turista, de csak a város bizonyos részeiben. Sokan eltöltenek jó néhány napot ebben az autentikus légkörben, ahol a nagyvárosnak első sorban a pozitív elemei érezhetők, a nagy kulturális és gasztronómiai felhozatal formájában, de közben egy kezelhető méretű városról van szó. Jogyakarta, vagy ahogy a helyiek hívják Jogja, közelében található Java két legfontosabb templomja, Borodubur és Prambanan.

A város maga nagyon kedvünkre volt, sokat sétáltunk a Malioboro utcán, amely egy széles sugárút tele emberrel a nap bármely szakában. Az utca egyik oldalán az ételt áruló kis standok sorakoznak, míg a másik oldalon ajándéktárgyakat, ruhát árulnak. Az egyik nap meglátogattuk a Szultáni Palotát, amely a város legfontosabb történelmi emléke, de igazából nem hagyott bennünk mély nyomot.

Próbáltunk minél több helyi specialitást kipróbálni, ha éppen akartuk, ki sem kellett mozdulnunk a hotel teraszáról, az utcán ugyanis dél körül és este is jöttek számolatlanul a kis ételárusító járművek. A hotel tulaja ajánlott nekünk egy nagyon jó kis helyet, ahol rendkívül finom Martabakot ettünk, amely egy lepényféle, amit tojással, zöldségekkel és csirkével töltenek meg, majd ott helyben olajban sütnek ki. Eszméletlenül finom volt, ráadásul a martabakot áruló helyeken mindig frissen készítenek Terang Bulant, ami egy csokoládés sütemény. Ebből is benyomtunk egy adagot, és másnap visszatértünk repetázni.

Jogyakartában, ahogy Javán általában, nagyon kedvesek az emberek, rengetegen köszönnek, fotót akarnak veled csinálni. Öt éjszakát töltöttünk ebben a remek városban, anélkül hogy rengeteg mindent csináltunk volna, egyszerűen csak élveztük a kis utcák hangulatát, a helyi ízeket és a hotel teraszát, ahol nagyon otthon éreztük magunkat." forrás

,, Yogyakarta barátságos hangulatával magával ragad. Megérkezésünk után egy közvetlen helyi férfival elegyedtünk szóba az utcán, aki viccesen figyelmeztetett minket három napnál tovább maradni Yogyában veszélyes, mert az ember megszereti és itt ragad. Igaza lett. Ott ragadtunk és Jakartát töröltük a listáról. A helyiek kedvesek és érdeklődőek. A város nyugalmas de nem unalmas vagy álmos. Az érdeklődő megnézhet egy gamelán együttes, wayang árnyjáték vagy klasszikus jávai tánc előadást, elmehet a művészek kiállítótermeibe, ezüst ékszer műhelyeibe vagy batik üzleteibe. Látogatást tehet a különböző múzeumokban, a Kratonban vagyis a szultán palotájában, vagy a vizi palota romjainál, vagy csak kószál a városban és hagyja magát elveszni. A város centrumától kb 5 km-re található Jáva ezüstiparának központja Kotagede, az egykoron hatalmas Mataram Királyság székhelye volt ma már Yogyakarta egyik csendes negyede. Yogyakarta mellett számos környékbeli kisváros rendelkezik hasonló történelmi és kulturális háttérrel a legismertebb közülük a 60 km-re lévő Solo.

Yogyakarta ( és a környék) egyik legkelendőbb árucikke a batik. Rengeteg ember próbálja lépten nyomon becsábítani az idegennek tűnő járókelőket különösen a Szultán palota környékén és az odavezető úton mindenféle híres batik kiállításra, aminek nem szabad hinni. Sokszor silány minőségű és nem igazi kézzel készített alkotások, és ráadásul drágák is. Erre nemcsak az útikönyv hívta fel a figyelmünket hanem több segítőkész helyi ember is megállított minket és tájékoztasson a csalókról… (habár sosem “hiszünk” a túlbuzgó ajánlatoknak különösen a látnivalók környékén, de jól esett az idegen emberek kedvessége )

Egy bromóról betelepült nagyon mosolygós öregúr felajánlotta hogy útbaigazít minket az eldugott batik műhelybe amit kerestünk. Az úriember amellett hogy elmagyarázta, a legtöbb hiéna pont az úti célul választott műhelytől veszi meg a batikképeket majd máshol eladja akár háromszoros áron is, megosztotta velünk az élettapasztalatán alapuló bölcsességeit is: minden ember egyforma szülessen bárhol vagy jöjjön bármilyen körülmények közül; egy isten van csak másképp hívjuk éppen ezért minden vallás egyforma de a legfontosabb hogy minden vallás alapvetően a jóra tanít. A jó házasságnak az alapja hogy a férj és feleségét mindig meghallgassák egymást és hogy a végén mindig igent mondjanak és sohasem nemet. Mint sok műhelyben ahol batikkal foglalkoznak itt is be lehet iratkozni egy tanfolyamra (1-2 nap) melynek a végén a kész művet is hazavihetjük. (2012)" forrás


Egy helyi nevezetesség a Malioboro utca. Valami miatt a helyiek imádják, minduntalan kérdezik, hogy jártam-e már ott, pedig valójában egy Váci utcával egyenértékű, bazárral, batikboltokkal és utcai kifőzdékkel tűzdelt főutca. Érkeztemkor éppen batik-fesztivál volt, így a mindenféle csoportok felvonulását, előadását élvezhettem útközben. Meg persze nem bírtam ellenállni a járdán árult finomságoknak, így bőszen kóstolgattam a helyi kínálatból.

Yogya nagyon barátságos város. Nem véletlen, hogy egész Indonéziában itt töltöttem egyhelyben a legtöbb időt. Egyrészt kitűnő helynek tűnt az indonéz gasztronómia jobb megértéséhez,  másrészt két UNESCO világörökségi helyszín is van a közvetlen közelében. (2018)" forrás

Odajutás

Pályaudvar

Szállás

Érdemes előre gondoskodni a szállásfoglalásról. Tökéletes szállásokat találni már 15 dollárért is, de  tekintettel az éghajlatra, érdemesebb magasabb árkategóriában gondolkodni. A szállodák nagy részében található medence, ami nagyon kellemessé teszi a yogjakartai tartózkodást.

Közlekedés

,, Tömegközlekedése nem nagyon van, TransJogja-buszokat látni a belvárosban, de számomra rejtély, hogy ezek milyen rend (?) szerint közlekednek. A reptér konkrétan a városban van, így nem is kell drága taxit fizetni. Sajnos, a rendes lehúzós-drága taxisok kiverték a városvezetésből, hogy csak ők jöhessenek be a reptér területére de GoJek-kel, Grab-bel simán és nagyon olcsón be lehet jutni a városba, egy trükkje van, ezért ki kell sétálni (kb 5perc)

A helyiek fő közlekedési eszköze a robogó, ezért a város igencsak pezsgő-nyüzsgő. Az autentikus város-élményhez én mindenkinek javaslom a robogóbérlést (bal oldali közlekedés van!), mert így mutatja meg az igazi arcát a város.

Nem kell megijedni a forgalomtól, igen, mindenki száguld mindenfelé – de egy aranyszabály van amit mindenki betart: figyelnek egymásra. A dudálás jelentése: figyelj, jövök. Az elején amikor elkezdtem motorozni, percenként kaptam a szívrohamokat, hogy jézusom hát már megint ledudáltak mit csinálok rosszul úristen. Aztán szép lassan megtanultam, hogy a kinti dudálás nem olyan mint itthon. Az indonézek nem rohannak sehova, én nem láttam még siető indonézt – a dudálás csak kedves figyelemfelhívás, hogy figyelj, előzök, jövök, itt vagyok.

Napi robogó-bérlés ára olyan 60-75 ezer rúpia körül van, minél hosszabb időre bérled, annál kedvezőbb lesz az ár. Prawirotaman-nál van a legtöbb robogó-bérlő hely – de bárhol a városban találsz bérelhető robogót.

Aki nem szeretne motorozni, azoknak más opcióik is vannak a közlekedésre, a Jalan Malioboro (ez a Jogjai Váci utca), környékén és a belvárosban tele van minden becak-osokkal (ejtsd: becsák), rövidebb távokra igénybe lehet venni a becak-osok szolgáltatásait. Van motoros, biciklis verzió is. Nem fix áron dolgoznak, így velük mindenképpen érdemes alkudozni!  (2019)" forrás

Varga Gábor fotója

,, Yogyakarta volt az első város az utazgatásunk során ahol találkoztunk a tömegközlekedéssel azaz a városon belül több buszmegállóval is amihez buszoknak is kell tartoznia. ( bár az igazat megvallva a buszemgállón és az abban várkozó kevés számú utason kívül, a várostérképen megjeleölt útvonalak és egy amerikai utazó állítása az egyetlen bizonyíték a buszok létezésére, mert ottlétünk alatt valahogy egyet se láttunk közlekedni az utakon)

Már olyannyira hozzászoktunk, hogy gyalog megyünk mindehova hogy személyes élményeket nem tudok mondani, csak az előbb említett amerikai úr véelményét aki szerint a buszútvonal minden logikát mellőzve lett kialakítva és a gyalogosan 15 perc alatt megtehető útvonal majd egy órába telt neki busszal a sok kitérő miatt… Kicsit bonyolult, kicsit ritkán jár de az övék. Nem fogok meglelpő dolgot mondani azzal, hogy az emberek inkább motorra ülnek mint eddigi tapaasztalatok szerint mindenhol ázsiában.

Bár Jáva fejlettebb és ezért nagyobb számmal akadnak autók is, de a motor itt is nagyon kedvelt utazási eszköz. A másik A-ból B-be jutási lehetőség a lovas kocsi vagy a helyiek által becaknak hívott biciklis szolgáltatás is. ( Nepálban ezt az eszközt riksának hívják és a biciklit hajtó elöl ül, az utas mögötte foglal helyett a kis “hintóban”. A jávai változatban a biciklit tekerő hátul foglal helyett, a párnás ülőke pedig előre néz. Különbség a szerkezeti felépítés mellett a külső megjelenés: A helyi becakok puritánok, egy-egy jármű festése merészebb, még a nepáli riksák díszítettsége erőteljesebb és nem félnek a művirágok és tükrök használatától sem.)

Egyszer utaztunk becakkal mert a Nepálban összeszedett lábsérülések itt még erősen jelen voltak, és megtörtént a ‘sehogytovább’ a város egyik pontján. Bár a helyiek is előszeretettel veszik igénybe a becakot, a közel hatvan éves bácsival a hátam mögött egész úton imperialista kizsákmányolónak éreztem magam – és ezt folyamatosan hajtogattam is . Ezen az a tudat sem változtatott hogy ha a megélhetését segítettem azzal, hogy beültem hozzá. A legrosszabb az volt amikor egy kis emelkedőnél leszállt és hevesen nekiveselkedve feltolt minket. A végén majdnem dupla pénzt fizettünk neki, amit értetlenkedve és sokat hajolgatva fogadott el.

A környéket bejárni vonattal és távolsági buszokkal is viszonylag egyszerű. Sok kis utazási iroda vagy szállás szervez utakat a közeli látványosságokhoz amik nem drágábbak mintha az ember vonatozik, távolsági buszozik és onnan még esetleg taxizik a több km-re lévő templomhoz. Érdemes több helyet is megkérdezni és minden tényezőt figyelembe venni a döntésnél. Mi beneveztünk Bedhothoz a szállás tulajához egy körútra aminek külön érdekességet adott a tökéletes állapotban lévő 1970-es Volkswagen kisbusz. Napsütés, blues, hoszúhaj, VW kisbusz, szabadság … kell ennél több?  (2012)" forrás

,, A helyiek fő közlekedési eszköze a robogó, ezért a város igencsak pezsgő-nyüzsgő. Az autentikus város-élményhez én mindenkinek javaslom a robogóbérlést (bal oldali közlekedés van!), mert így mutatja meg az igazi arcát a város.

Nem kell megijedni a forgalomtól, igen, mindenki száguld mindenfelé – de egy aranyszabály van amit mindenki betart: figyelnek egymásra. A dudálás jelentése: figyelj, jövök. Az elején amikor elkezdtem motorozni, percenként kaptam a szívrohamokat, hogy jézusom hát már megint ledudáltak mit csinálok rosszul úristen. Aztán szép lassan megtanultam, hogy a kinti dudálás nem olyan mint itthon. Az indonézek nem rohannak sehova, én nem láttam még siető indonézt – a dudálás csak kedves figyelemfelhívás, hogy figyelj, előzök, jövök, itt vagyok.

Napi robogó-bérlés ára olyan 60-75 ezer rúpia körül van, minél hosszabb időre bérled, annál kedvezőbb lesz az ár. Prawirotaman-nál van a legtöbb robogó-bérlő hely – de bárhol a városban találsz bérelhető robogót.

Aki nem szeretne motorozni, azoknak más opcióik is vannak a közlekedésre, a Jalan Malioboro (ez a Jogjai Váci utca), környékén és a belvárosban tele van minden becak-osokkal (ejtsd: becsák), rövidebb távokra igénybe lehet venni a becak-osok szolgáltatásait. Van motoros, biciklis verzió is. Nem fix áron dolgoznak, így velük mindenképpen érdemes alkudozni!  (2019)" forrás

Étkezés

kecskehúsos nyárs (satay)

Vásárlás


,, A SunMor neve elsőre ugyan kissé félelmetesnek hangzik, pedig csak A Sunday Morning Market, azaz közkeletű nevén, a SunMor Yogyakarta egyik különleges piaca. Mindenképp érdemes vasárnap délelőtt ellátogatnia a SunMorra. Ezt a heti egyszeri nagypiacot az UGM (Gadjah Mada Egyetem) és az UNY (Yogyakarta Állami Egyetem) közti, legalább egy kilométeres útszakaszon rendezik meg, minden vasárnap reggel 6 és 12 óra között.

Itt az élő kis házikedvencnek tartott tarisznyarákoktól a batik ruhákon át, háztartási felszereléseken keresztül a helyi ételekig minden megtalálható. Az árak kicsit olcsóbbak, mint a belvárosban, Malioboro turistaövezetében.

Aki mindenképp szeretné a teljes útszakaszt bejárni, annak érdemes minél előbb, lehetőség szerint már reggel, 8 óra előtt a helyszínen lenni, mivel 9 óra után már tömeg van, és nehézkes a mozgás a standok között.

Itt annyira nem foglalkoznak a turistákkal oly módon, hogy minden útszélen leszólítják, hogy vásároljon náluk vagy éppen a riksás ordít utána, hogy hova akar menni.  Az árakkal kapcsolatban: nagyon kicsi az esély az alkudozásra, mivel az árak így is alacsonyabbak a belvároshoz képest, nem érdemes erőltetni az árak csökkentését.

Batik ruhák árai a következők: szoknyák már 65,000 IDR-től (indonéz rúpia) elérhetőek, a színes strandra való szarongok 30,000 IDR. (1 forint 50 rúpia, azaz 65 ezer rúpia például 1300 forint, 30 ezer pedig 600 forint.) Farmernadrágok és farmerdzsekik 75-200,000 IDR között mozognak (itt lehet alkudni).

Háztartási holmik, például fél literes ivópalackok 20-25,000 IDR, Tuppervare termékek 40,000 IDR-től, párnahuzat 5,000 rúpiától indul. Táskák, attól függően, hogy sport, vászon vagy esetleg kötött 25-250,000 rúpia között mozognak.

Az ételek közül egy nagy hotdog virsli 10,000 rúpia, soto ayam szintén hasonló árban, tésztafélék 12,000 rúpiától kezdődnek. A drágább fogások közé a tengeri herkentyűk és a thai ételek tartoznak, mivel ezek eleve 12,000 rúpiától indulnak. Italok közül felkapott a Thai Tea, ami 8-15,000 IDR, helyi italok, gyümölcslevek 5-12,000 rúpia között mozognak.(2019)" forrás

Szórakozás

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Turisták rovására elkövetett rablások nincsenek, viszont gyakoriak a zsebtolvajlások, főleg a városi buszokon és a Jalan Malioboro-n, amikor zsúfoltság van,

Kellemetlenek a turistát átverni próbáló alakok, meg azok, akik a jutalék reményében a turistát be akarják cipelni valami üzletbe. Ezek persze ott történnek, ahol sok a kereskedelem, pl. a Malioboro és a Kraton negyedekben. Ha valami batik árut akarunk venni, akkor ne hagyjuk magunkat ide-oda csalogatni mindenféle dumáknak bedölve. 

Bár ezt a közlekedéshez is írhattuk volna, de kellemetlen tény, hogy Jogjakartában a közúti forgalom borzasztó. Gyalogosnak átkelni az úttetsten igazi kihívás. Éjszaka sok utca kivilágítatlan és ez bizonytalan érzést kelt az utazóban (is).

Egyéb hasznos információk

Szultáni palota

Egyéb látnivalók

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon