ÚTIKRITIKA.HU / Siem Reap és Angkor Wat






Siem Reap és Angkor Wat

Siem Reap | Angkor Wat | Vélemények | Olvasmányos linkek

Angkor Wat és Siem Reap - Utazás

Siem Reap

  • Siem Reap eléggé rendezett, gyorsan fejlődő, zömében tiszta város, ami nagyon rá van állva a turizmusra.
  • A szórakozás és a vásárlás két központja a kocsmás Pub Street és az éjszakai piac, azaz a Night Market.
  • Siem Reap kiejtése kb. így: sziem riep

"A csatolt város és turistaellátó központ Siem Reap, a Thonlé Sap tó partján csücsülő kisváros. Megdöbbentő módon Siem Reap egy nagyon kellemes hely. Rengeteg hihetetlenül jó alsó-középkategóriás szállás versenyez egymással a turistatömegekért, így jó áron kínálnak igen jó szolgáltatást. Mindegyik a lehetséges szolgáltatások tovább már nem bővíthető halmazát kínálja: ingyen tuk-tuk a városba, ingyen biciklikölcsönzés, reggeli, internet, pick-up a buszállomásról, meg amit még csak el lehet képzelni. A vendéglátás szívélyes, a személyzet segítőkész, a szobák tiszták és hatalmasak, mindezt annyiért, amiből Lombokon légkondit nem kaptunk, nemhogy reggelit.

Etetőhelyekből is bőséges választék áll rendelkezésre, általában jó áron adtak meglepően jó kosztot, egyszóval igazi turista Mekka a város, az idegesítő resort feeling nélkül. Strandpapucsos, szőrös-hasú orosz turistát például egyetlen egyet sem láttunk. Persze szegény Kambodzsa nem nagyon tud mást nyújtani, a többi látnivaló az országban finoman szólva sem versenyképes Angkorral, tehát az évi kétmillió turista mindegyike meglátogatja a várost, és ez látszik is rajta, de a jó értelemben. (2011)" forrás


"Siem Reap új építése miatt meglehetősen jellegtelen, viszont fölbukkant benne a gazdag kambodzsai típusa. Húszéves kis fütyik és puncik, akiknek biciklit nem adnék a kezébe, illetve a lába közé, Lexus terepjárókkal nyomulnak, ami még Európában is nagy szó (lenne, ha a hivalkodás menő lenne). Hatalmas lakótelepek (mai nevükön lakóparkok) épülnek, a legtöbbje még nincs kész, de a családok már beköltöztek. Iszonyatos ütemben fejlődik a város, ennek ellenére az utak szarok és az emberek szegények. Képzelem micsoda maffia lehet itt, vagy ha úgy jobban tetszik, korrupció. Felhúztak egy teljesen új vigalmi negyedet, lehetne akár Portóban vagy Firenzében is, csak turistákkal van tele. Szerintem ezért kár ilyen tök sokat utazni Európából, de az más kérdés. De a legmeglepőbb az, hogy amíg a Saigonból idevezető utat remekül megépítették 5 év alatt, addig innen Bangkokig, illetve a határig, Poipetig, hozzá sem nyúltak, ugyanúgy 6 óra megtenni azt a 150 kilométert, mint évekkel ezelőtt. Talán a légitársaságok fizettek a kambóknak, hogy ne építsenek utat és továbbra is csak a legelvetemültebbek menjenek busszal." (2007)" forrás


"Na ki is lépek a hotelból, kikerülvén a portások, őrök, auto/motor és biciklis taxisok áradatát. Egy útkereszteződésnél találtam magamat este 8 felé. Káosz, hőség, por, tömeg vett körül. No vaktából jobbra fordultam és sétálni kezdtem. Dacára hogy a járdán mentem vigyázni kellett mert mopedek és biciklisek is használták, sokuk 3-4 utassal (nem vicc). Hajtottak minden irányba, ügyesen kerülgetvén a járókelőket és az utcai árusokat. Többek között voltak fodrászok, cipészek, szabók is akik itt a járdán űzték mesterségüket helyi bevett szokás szerint. (2013)" forrás


"A kaják kiválóak, szerintem jobban főznek, mint a thaiok. Állati jó szaftos sült csirkéket ettünk gombával meg egyéb zöldségekkel. Kambodzsa továbbra is olcsóbb, mint Thaiföld. Az Angkor sör fél dollárba kerül. Kevesebb vagy kevésbé látszanak a kurvák, talán mintha az iszonyú, öreg fehér pedofil+kislányforma helyi erő párosból is kevesebbet láttunk volna. "Gyerekek vagyunk, nem szexuális attrakciók" hirdeti már a határnál is egy kisfiúkat és kislányokat ábrázoló plakát pár telefonszámmal, hogy hol lehet jelenteni, ha valaki gyerekprostitúciót tapasztal. Több helyen vannak olyan felhívások angolul, ahol kérik, hogy a kedves külföldi vendég ne tegye le a határon a morális iránytűjét. Jó lenne, ha azok a helyiek se tennék ezt meg, akik ebből a szörnyű iparágból busásan élnek. (2012)" forrás


"Méretre egy kisebb üdülőváros, melyet néhány főút és egy lassan csorgó, keskeny folyó szel keresztül. Városképileg jórészt 1-2 emeletes viskók és (az újabb építések esetén) 2-3 emeletes szállodák alkotják. Az utcák elég szélesek, de a nyüzsgés nagy. Az utak egyáltalán nem kátyúsak, nyilván télen sem kell sózni és nem fagynak szét, de a járdák már eléggé romosak, nem kellemes a hosszas mászkálás. A száraz évszakban (ami nemrég kezdődött) elég nagy a por. A szmog mennyisége még elviselhető, bár szerintem a város méretéhez képest magas lehet. A főutaktól 1-2 háztömbre már szinte teljes a csend végig, lehet pihenni. (2009)" forrás





Pub street


"Siem Reapban is hasonlóan "de jó visszatérni" érzésem volt, amint beültünk a tuk-tukba a csomagokkal és elkezdtünk cikázni az átláthatatlan forgalomban. Így elsőként most csak kis életképek következnek itt, hangulatok (olyan giccsesen): a nyüzsgés még nincs rajtuk, annak "értelmezhető" rögzítését még gyakorlom. (Olyan momentumokat pedig ugye sajnos nem lehet visszaadni, mint pl. a most zajló kutya-vinnyogás-koncertet, mely rendszeres jelleggel éjszakánként 2-3-szor lepörög, kemény intenzív percek, aztán elvágják a hangot. Csitt. Meg a csukló/kinevető gekkó-hang, a kedvencem!)

Bár első ránézésre sok minden változott 2007 óta, néhány nap ittlét után már azért állíthatom, hogy a városközponti átalakításokat és némi "városkép-újítást" leszámítva, az alapdolgok nagyjából a régiek. Kedves, mosolygós emberek, rengeteg szemét, mindenki dudál, rohangál, énekel, sikítozik, az autók ugyanúgy átmennek a piroson, amikor neked zöld, tuk-tukok mindenhol, lady-sir, 1 dollár, az Angkor Beer felirat mindent ural (a CPP táblák helyett), műanyagszékes kajáldák és üvegkalitkás-talicskás kajaárusok tömeges felvonulása, por, por, por, zaj, zaj, zaj.

A változatos, színes városközpontot sajnos turista-babaházzá alakították, csili-vili égők díszítenek mindent (éjszaka „az eget is”), minden étterem szép lett és nyugatias. Még jó, hogy lehet kapni francia palacsintát egy külön francia palacsintázóban és belga sört a boltban, huh. Néhány régi hely még megvan: Dragon Soup, Khmer Kitchen, Tigre de Papier, stb., de sokkal puccosabbak és drágábbak lettek. Beépültek a központi képbe. A kaja gondolom persze ugyanolyan jó... Talán a Molly maradt meg olyan íresen, "hagyományosan" változatlannak. Amikor 2007-ben a Red Pianoban szakadó esőben ültünk megérdemelt reggelink után, a szemközti üres szeméttel teli telek, a lerobbant kis utcai talicska-kajáldák, a randa-bűzös konténer-kuka és egyebek vettek minket körbe – olyan szép volt. Vártuk, míg eláll a vízözön (próbálom megtalálni az ott készült képet, de szerintem otthon van). Nem igazán ismertem fel most azt a sarkot, egyáltalán a Pub Street(ek) egésze nem hasonlít a régi önmagához. Főleg azért nem, mert kitiltották (vagy nem tudom mit csináltak) a kolduló gyerekseregekkel, csak néhány merészkedik még elő a régi tejporos trükkel, de szegények teljesen eltűntek. Reméljük, jól vannak (pedig rengeteg apró játékot hoztunk nekik...) Igazi gasztrotúrás "prémium-hellyé" alakult át ez a rész - egyedül talán az Angkor What, a Temple és az X-Bar nem változott semmit: továbbra is üvölt a zene és mennek a koktélvödrök.

Sebaj, e körön kívül még élet az élet, zajlik az élet, az Old Market ugyanolyan büdös. Tegnap elsétáltunk a Route 6-en a régi szállásadónk felé: akkor sem volt túl kuckós a nagy útról nyíló és a házhoz vezető poros nyél, de a helyi boltoktól és mindenféle napi eseményektől, a még kiépítetlen nagy úttól olyan helyi módjára barátságos volt. Most inkább sok a szemét és felhúztak néhány nagy házat a bejárati nyél mellé – sztráda melletti ház lett szegény Soley ex-birodalma.

Részünkről a Smiley’s Guesthouse-ban tengetjük napjainkat, itt lakott Matyi több hónapig még 2008-ban. Nagy üdvözlés járt neki érkezéskor, kapunk is mindig finom házilag prított limeleveles-chilis-fokhagymás cukrozott snack-mogyorót délutánonként, WC-papírt már kevésbé – de szerezni azt viszont tudunk. A házi élet rendkívül élénk amúgy, legalább tizen tüsténkednek nap mint nap a kétemeletes, három nagy részből álló házban, a csapat mindig kicsit más. A főnöknő persze állandó (az ő férje vezette a helyet, de sajnos róla már csak egy fotó maradt az oltáron). Van egy főmanusza, ő mondjuk a főnöknő alatti főmanusz, mindig vidáman tesz-vesz, ő a házi tuk-tukos is, van egy pár csajszi még, akik segítenek, mosnak, takarítanak, a férfiak szerelgetnek (ők valószínűleg a csajszik férjei), vannak gyerekek, nagyon cukrok (a csajszik gyerekei) és van Ő, a csodabogár Nő (? – vagy Férfi-Nő – de nem olyan egyszerű a helyzet, mert lehet, hogy csak vaskos nőnek született férfiasabb hanggal, elég komplex személyiség mindenesetre). Ő a leghangosabb, mindig rendkívül jókedvű, hangosan gurgulázik és kajabál, mindig. Mivel a meleg miatt itt mindenki nagyon korán kel, a délelőtt vége már punnyadás, és készülődés az ebédre, majd a sziesztára (az ott van, ahol éppen éri őket az álom). A délelőtt végén, és aztán egyre sűrűbben délután, és ameddig nem bújnak elő az esti vendégek, a nagy fedett terasz alatt, a konyhaablak (nagy nyílás) mellett megy a plafonra szerelt tévé, a főszereplő. Ő nézi a legtöbbet, minden műsor kedvenc. A helyi műsoroknál hangos kommentelés, a James Bond alatt néma kuss, a khmerre szinkronizált indiai vagy kínai sorozatok alatt felháborodott sipítozás vagy hangos visongás. Csúcsfazon. Amúgy azon kívül, hogy mindent ami nehezebb, Ő csinál, Ő főz a vendégeknek – Ő, a nagy Ő.

A környék amúgy abszolút helyi, persze mindenhol vannak guesthouse-ok és hotelek, szóval nem vagyunk egyedül, de megy rendesen a rácson sütögetés, az éjszakai spontán piaci árusítás (lakkozott sült kacsa egyben fejjel és mindenféle izé mellette (a belei?), számos kisüzem (ezekről majd részletesebben egy külön posztban) és a mozi! Persze nem olyan mozi, hanem olyan mozi, ahol a sátorépület végében megy egymás mellett több képernyő, előtte hosszú széksorok és lelkes közönség: mindenki annál a műsor-sornál ül, ami számára épp a legizgalmasabb. A motorok, tuk-tukok kint (2014)" forrás


"Az ország turisztikai gócpontja egyértelműen Siem Reap, hiszen ennek „külvárosában” található az angkori romterület. A város elméletileg öt óra alatt érhető el Phom Penhből. Busszal, mikrobusszal vagy dzsippel lehet megtenni az alig 300 kilométeres távot, de egyik sem kellemes. Az „autópálya” mindössze tán 20 kilométer, a többi vörös porral borított és tankcsapdákkal bőven ellátott földút, amelyet ráadásul gyakran eső áztat vagy mos el. Az ötórás út ezért csak elmélet, a gyakorlatban minimum hat-hét óra az út. Busszal 20 dollár, bérelt kocsival és sofőrrel pedig ennek négyszerese a tarifa. A roppant fárasztó és helyenként kifejezetten veszélyes utazás után azonban Siem Reap kellemes csalódás. A városban félezer (!) különféle szálláshely közül lehet választani. A csúcs itt a Park Hyatt, amelynek itt is megkérik az árát, de 70-90 dollárért már jó négycsillagos, medencés hotelben lehet szobát kivenni. A szolgáltatások színvonala és az éttermek kínálata viszonylag szerény, de ezt az utazók jó része nem igen bánja, mert Angkor mindenért kárpótol. A városból 8 dollárért visz ki, vár meg és hoz vissza a tuk-tukos. (2014)" forrás


"Siem Reap igazán élhető város sok étteremmel, múzeummal, bárokkal és éjszakai élettel. Az árszínvonal itt magasabb, mint Phon Penhben, de még így is minden megfizethető. Alkudni itt is szinte kötelező, mert a selyemsálárustól a tuk-tuk sofőrig mindenki minimum a valós ár dupláját kéri a turistától. Probléma továbbá – s ezt legnehezebben az amerikaiak emésztik meg –, hogy akadozik és lassú az internet, amit még itt a nagyon szegény kambodzsai városban sem tolerálnak. A város szíve itt is a piac, ahol míves szobrokat, kerámiákat, selyemsálakat és előre csomagolt fűszereket lehet venni. Ez utóbbiakat csak azok tudják értékelni, akik a sok szakácsműsor hatására otthon is főzőcskéznek. A helyi fűszerek – sáfránytól a borsig – íze ugyanis egyszerűen pazar. (2014)" forrás


,, Siem Reap nem különösebben különleges, vagy szép. Van Pub Street, ahol jól be lehet, meg szuvenir sétány. Kb. ennyi, jó persze vannak éttermek, galériák, szupermarketek, piacok, de ezt minden normális városban megtaláljuk. Pár régi épület egész jól néz ki. (2016)" forrás

Angkor Wat

"De az Angkorról. Az Angkor lényegében marha sok felújított/romos/düledező, de mindenképpen nagyon ősi templom hatalmas területen elszórva. Mellettük fekszik Siem Reap városkája, aminek egyetlen célja, hogy az itt töltött napjaid alatt minél több pénzt költs el. Nincs olyan turistaálom a lábmasszázstól a szuvenírhegyeken át a happy pizzáig, amit ne lehetne megkapni öt méteres körzetedben. Laosz után különösen jó volt elmerülni ebben a nyugatiakra szabott, kényelmes világban. A városka – már amit te látsz belőle - élhető, csupa zöld, az éttermek minőségiek, a hotelünk remek volt, a riksások pedig értenek a szép szóból. Sára szerelembe esett egy nagyon kövér, mosolygós riksással, aki az itt töltött öt alatt minden egyes nap megkérdezte, hogy kívánjuk-e igénybe venni a szolgáltatásait (természetesen az sem zavarta, ha épp abban a pillanatban másztunk ki egy másikból), de általában a mondat felétől már röhögőgörcsben fuldokolt saját lehetetlenségétől. (2011)" forrás


"Az elképesztő szépségű Angkor nem egy templom, s nem is kettő. A legismertebb Angkor Wat mellett tucatnyi hasonló szentély látogatható, s az utazó igazán nem tudja eldönteni azt, hogy melyik a legszebb. A romterület megtekintéséhez 20 dolláros napijegyet kell kiváltani – s ezt mindenütt, minden helyszínen alaposan ellenőrzik is –, de egy háromnapos bérlet ára mindössze 40 dollár. A turisták főleg a filmekből jól ismert Angkor Watot és Angkor Thomot keresik fel, de a vállalkozó kedvűek megmásszák a Phnom Banheng hegyet, hogy onnan letekintve nézzék meg a naplementét, megcsodálják a Ta Prohm hatalmas fákkal át- és benőtt épületegyüttesét és a kisebb, de romjaiban is megdöbbentően szép templomokat. Siem Reapból negyedórás tuk-tuk útra található a Tonle Sap-tó, amelyet fából készült, de ósdi dízelmotorokkal hajtott hajókból lehet felfedezni. A menetjegy 25 dollár, ám ennyiért nem csak a hatalmas tavat, de az itt található úszó falvat is fel lehet keresni. A tavon mozgó mini „ABC-k” is működnek. Pici csónakokban asszonyok árulnak üdítőt, rágcsálnivalót, gyümölcsöt a tavon nézelődőknek. (2014)" forrás


"Angkor esetében tíz évvel ezelőtt már érezni lehetett a tömegturizmus negatív hatásait, de romvárosban és a mellé épült Siem Reapben még alapjában véve nyugodt mederben folytak az események: a hatalmas területen elterülő templomoknál akár még turistamentes fotókat is lehetett (néha) készíteni, a városkában pedig jót lehetett lazulni (erről itt írtunk). Az utóbbi évek beszámolói azonban már jóval többször említik a tömeget, amely lerontja az amúgy valóban egyedülálló élményt. A tömeggel persze egyre több olyan turista is érkezik, akit nem annyira a műemlékek érdekelnek, hanem csak egy jó bulinak, egy kipipálandó úti célnak tekinti Angkort. Ők kevésbé vannak figyelemmel a helyiek nyugalmára, az épített és a természeti környezet megóvására. A tiszteletlenül viselkedő látogatók számára most viselkedési kódexet írt elő a romvárost és környékét felügyelő Apsara hatóság. (2015)" forrás


,, Gyalog természetesen képtelenség a terület felfedezése (hacsak nincsenek szabad hónapjaink és külön engedélyünk, hogy az éjszakákat a parkban tölthessük egy függőágyban). A lábainkat többféleképpen is megkímélhetjük: a legkényelmesebbek az autós-buszos túrák, de ezek egyben a legszemélytelenebbek is, a megadott idő elteltével már terelnek is vissza a bérelt járműbe, így semmi szabadságunk nincsen. Ha csak kilépünk az utcára Siem Reapben, minden oldalról tízesével jönnek az ajánlatok, túk-túk sofőröktől. A motor hátuljára erősített "hintó" része a kelet-ázsiai élménynek, és a lelkes vezetők rögtön idegenvezetővé is változnak, és segítenek megtalálni az elhagyottabb részeket is. Mi mégis a bicikli mellett döntöttünk. (2015)" forrás

Vélemények

"Fontos és értékes tanácsom: Ne töltsetek felesleges időt, ne tolakodjatok a Phnom Bakheng tetején naplementét várva más turisták tömegével. Az élmény semmi különös, főként mert a kilátás nem a többi építményre nyílik. Ez egy turista csapda. Szerintem." (P. Lóci, 2014)


"Ha az emberiség legnagyobb kulturális eredményeit össze kéne szedni, akkor a Siem Reap melletti kőkupac kollekció (amiből csak a legnagyobb Angkor Wat, de használják gyűjtőnévként is) mindenképpen benne van a top 5-ben. Lehet vitatkozni, hogy Tikal romvárosa, a gízai piramisok vagy Angkor a legnagyobb durranás ezen a bolygón, de az biztos, hogy a mi hét és fél hónapos túránkon ez volt a legjelentősebb látnivaló. Csak templomvárosból tucatnyi terül el egy húsz kilométer sugarú körön belül, mindegyikbe külön-külön egy gazdag birodalom teljes generációnyi erőfeszítését ölték. Egymástól nagyban különböznek, de mindegyik hihetetlenül hangulatos. A falakat hol bonyolult, finoman faragott jelenetek borítják sok száz méter hosszan, hol szövevényes indák hálózzák be, és törik ripityomra a hétszáz éves templomot. A falakon majmok ugrálnak, a pocsolyákból rákok integetnek, a fák között papagájféleségek cikáznak. Ez az igazi dzsungeltemplom feeling, főleg ha sikerül találni egy olyan pontot ahol nem kétszáz másik turista nyüzsög. Szerencsére a falkák jól időzítetten mozognak, délután ötkor például mindenki a „hivatalos” naplementenéző ponton tapossa egymás tyúkszemét, eközben remekül lehet Indiana Jonesosat vagy Lara Crofotosat (ki min szocializálódott ugyebár...) játszani a hatalmas fák gyökerei között.

A romokba árulnak egy, három és hétnapos jegyet, szerencsére ezt nem egyhuzamban kell lenyomni, a háromnapos jegyet például egy hét alatt kell elhasználni. Ez persze negyven dollárba kerül fejenként, és jópofa fényképes igazolvány is jár hozzá, különben nagyban cserélgetnék a turisták a félig elhasznált hetijegyeket. Szerintünk a háromnapos jegy pont elég, még akkor is, ha kicsit lusta az ember és nem bírja a hajnaltól napestig romnézést. Ránk például ránk szakadt az ég az egyik nap délután háromkor, másik nap beiktattunk egy köztes csónaktúrát, a harmadik nap meg csak tízkor kezdtük a turistáskodást, és mégis alaposan megnéztünk mindent, ami igazából érdekelt minket. Akármennyire is szépek, az aznapi nyolcadik templom környékén érezni a szoborinflációt. Viszont minden turistának feltétlen be kell ruházni egy extra, Angkor-specifikus útikönyvbe a maximális élvezethez. Egyszerűen akkora a rommező, és annyi rejtett kincs van benne, hogy még a Lonely Planet dedikált fejezete is csak kapargatja a felszínt. De mi is Angkor igazából? Röviden, Kambodzsa fénykorának összes fővárosa együttesen. A Khmer birodalom átlag hatvanévente úgy döntött, hogy itt az ideje a főváros új helyre átrakásának. Ilyenkor megpucoltak egy háromszor három kilométeres területet a dzsungelben pár kilométerrel arrébb, és kezdték az egészet elölről.

A névadó Angkor Watot mi a végére hagytuk, mert mindenki azt tanácsolta, hogy kezdjük a kicsi templomokkal, és haladjunk a nagyobbak felé, a másik irányból az igazán nagy durranások elveszik a második vonalbeli látnivalók élvezeti értékét. Ez egy nagy bölcsességnek bizonyult, mi is ezt tanácsoljuk az utánunk jövőknek, kezdjétek az aprajával! Szerény véleményünk szerint maga Angkor Wat egyáltalán nem volt annyira impozáns amennyire ajnározzák. Maguk a templomkomplexum kívülről pofás, de Borobodur például egy nagyobb kupac kő, még ha kisebb területen is. Az összes templom a szent Meru hegyet szimbolizálja ilyen vagy olyan formában, itt is több szinten át lehetett felverődni a csúcsig, de ezt meg az indiai jain templomok csinálják jobban. Szerintünk az igazán érdekes része a templomnak az alsó szint falain körbefutó ezerkétszáz méteres faragás. Hihetetlen részletgazdagsággal vésték kőbe a hindu mitológia és a khmer történelem néhány gondosan szelektált jelenetét. Csaták (csak győztesek), templomi képek, esküvők, felvonulások, alvilági jelenetek mind megfértek egymás mellett. Jó két órát sétáltunk mellettük, útikönyvvel a kézben, elemezve, amit látunk, amíg csak ki nem kiakadt az összes kultúra mutató a műszerfalon, és fel nem adtuk félúton. A huszonötödik isten érdekes hátasállatának a beazonosításakor egyszerűen kevésbé visszhangzik a „hűha”, mint az elsőnél.

Angkor négy köréből a legbelső

Hagytunk hátra templomot a három nap turistáskodás után is, de igazából nem bántuk. Az érdekeseket megnéztük, és valószínűleg csak nagyon sok extra energia befektetésével lehetett volna többet kihozni a helyzetből. Battambang felé a reggeli busz vitt minket, körülöttünk minden ülésben sáfrány-köntösű szerzetesek utaztak. Sajnos kultúrák közötti párbeszéd nem alakult ki, viszont elég büdösek voltak. Ahogy végigzötykölődtünk a város immár ismerős utcáin, vállon veregettük saját magunkat, és kipipáltuk a Nagy Listáról az egyik pontot, immár láttuk Angkor Watot! (2011)" forrás


"Jókat kacarászunk a japán turistákon, annyira édesek, bolondok. Általában csoportosan bukkannak fel, egyensapkában vagy egyenpólóban, zokniban és szandálban. Reggel 10 felé mennek ki a romokhoz, általában akkor látjuk őket, amikor már hazafelé tartunk, de ők megállíthatatlanul róják a köreiket a legdöglesztőbb melegben. Azt élvezik, ha sokan vannak együtt, ha minél többen látszanak a képeiken. Nekik nem nagy költség Indokínában utazni. Tegnap beszélgettünk egy japán munkással, a Honda gyárban dolgozik (de szerinte a Toyota jobb) Nyolcadszor van itt, és nemrég vett egy internet kávézót, és hamarosan számítógépboltot is nyit. Beszélgetés közben meghívtuk egy sörre (japánra, Asahi a neve, 5%-os) mindenáron ki akarta fizetni, de nagy nehezen lebeszéltük róla. Cserébe meghívott a netkávézójába, úgyhogy végül neteztünk vagy fél órát, közben hozott még két sört… A japók mellett felbukkant az új kínai és viet középosztály is, egyre nagyobb tömegben jönnek ide. (2007)" forrás

Olvasmányos linkek

"Angkor egy nap alatt - hasznos infók

Javasolt útvonal Angkor megtekintéséhez egy nap alatt. A legtöbb turista 2 vagy 3 nap alatt nézi meg Angkor minden látnivalóját. Egy nap a belső templomokra és egy nap a távolabbi részekre. A belső templomokat biciklivel is be lehet járni, így tényleg egy teljes nap kell hozzá (vagy tuktuk 13 USD). A távolabbi templomokhoz tuktuk szükséges. Ez egy napra 20 USD (a távolság miatt). De akkor is ugyanennyibe kerül, ha a távoli templomok mellett a belső templomokat is belesűríti az utas egy napba. Simán belefér és rohanni sem kell.

Legfontosabb látnivalók:

  • Angkor Wat, a híres templom

  • Angkor Thom (főváros) és Bayon templom (tornyain az arcokkal)

  • Ta Prohm (gyökerekkel benőtt templom)

  • Preah Khan (feltáratlan templom a dzsungelben)

  • Bantean Srey (mesebeli mini templom)

  • Phnom Bakheng (fellegvár, naplemente)

Költségek:

  • Angkor belépő: 1 nap - 20 USD, 3 nap - 40 USD, 6 nap - 60 USD

  • Tuktuk egy napra a fenti útvonalhoz (napkeltétől): 18-20 USD

Időbeosztás: Indulás reggel 5 órakor. Napfelkelte Angkor Wat-nál. Helyszínenként átlag két órányi nézelődéssel számolva kényelmesen belefér minden egy napba. Pár helyszínen elég egy óra séta is, így marad idő az útba eső kisebb templomokra is vagy egy lazább ebédre. Éttermek több helyen vannak. Banteay Sreynél sok és olcsó. A naplementét hagyományosan a Bakheng hegyről szokás megnézni, de szerintem több értelme van visszamenni Angkor Watba." (2013)" forrás


"Egyedül az angkori túrára felbérelt tuktukosunk volt korrekt, aki a látványos sopánkodással és „jaj-jaj Mister!” felkiáltásokkal kísért alkudozás végén széles vigyorral a tenyerünkbe csapott, s 20 dollárért készségesen végigvitt az egy napba belezsúfolható látnivalókat sorra vevő húszegynéhány kilométeres körúton. Mindezek után az már szinte természetes volt, hogy harmadnap a reggel 7-re ígért hazainduló busz csak 8 óra tájban érkezett meg értünk. Azon sem nagyon lepődtünk meg, hogy visszafelé ugyanaz a pénzváltó – meghirdetett árfolyam nélkül, a zsebszámológépén pötyögve, majd a kapott összeget egy vállrándítással lekerekítve – még az angkorinál is rosszabb árfolyamon vásárolta vissza levitézlett riáljainkat.

Sose tudjuk meg, mennyi „jutalékot” kapott tőle meg a kényszerétkezőhelyektől az utaztatóvállalkozás vagy annak egyik-másik alkalmazottja. De nem is bántuk. Megjártuk Angkort, és ráadásként belekóstoltunk az ügyintézés délkelet-ázsiai módjába – ha úgy vesszük, ez olyan unikális program, amiért akár felárat is érdemes fizetni. Negyvenegynéhány-ezer forintnak megfelelő áron repülőgéppel is kiugorhattunk volna Sziemreapbe. Gyorsabb, kényelmesebb, simább, de úgy „csak” a középkori khmer fővárost ismerjük meg; a mai Délkelet-Ázsiáról valószínűleg sokkal kevesebb tapasztalatot gyűjtöttünk volna. (2015)" forrás


"Az Emirates új Budapest-Dubaj járatával egy fokkal könnyebb lett Kambodzsába jutni. A kiterjedt hálózatnak és jó menetrendnek köszönhetően akár Hanoi, akár Saigon érintésével viszonylag kényelmesen lehet eljutni Siem Reapba. Az angkori romterülettől negyedórás tuk-tuk – vagyis motorkerékpáros tricikli – útra levő város reptere körülbelül a debreceni nagyságának felel meg, mégis évente több mint egymillióan használják. A fővárosi légikikötőben ugyanakkor csak 800 ezren fordulnak meg. A vietnami „légihíd” prímán működik: mindkét nagyvárost naponta 5-6 járatpár kapcsolja össze a kambodzsai célállomással. A Vietnam Airlines vagy az érdekkörébe tartozó Cambodia Angkor egyaránt a legkorszerűbb Airbus A321-eket közlekedtet. A jegyár sem túlzottan magas: Saigon-Siem Reap egyirányú út 230 dollár körül van – és némi szerencsével ugyanennyibe (!) kerül a retúrjegy is. A menetidő pedig alig háromnegyed óra. Az igazán kalandvágyók azonban fittyet hánynak a kényelmetlenségeknek és az autóbuszt választják…(2014)" forrás


"Röviden: igen, Angkor a legnagyobb szám a világon. Több, mint hét hónap utazás után már azon gondolkodtunk, hogy esetleg velünk nem stimmel valami, belefáradtunk a sok csudába, egyszerűen már képtelenek vagyunk lelkesek lenni, biztos az a Laosz is a világ egyik legjobb helye, csak mi voltunk vele rosszindulatúak. Ha Angkor is csalódást okoz, akár le is fújhattuk volna a meccset és utazhattunk volna haza. Azért ahhoz drága mulatság ez, hogy ne is élvezzük. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy velünk minden rendben. Angkor üt, és a világ tetszőlegesen kiválasztott bármelyik csodája után is üt. (2008)" forrás


"Volt még a közelben egy kis tó, ami fürdőként funkcionált, így azon is vannak domborművek, meg egy kis templom. Egy kis frissítő jegeskávé és egy ebéd után újra éreztünk erőt magunkban, hogy elbattyogjunk ezekhez. És nem is bántuk meg, mert erre alig járt valaki és így nagyon hangulatos volt. (2012)" forrás


"A templomok nagyjából Budapestnyi területen vannak elszórva, így az óriási tömeg egyenletesen oszlik el a látnivalókra, zsúfoltnak talán csak az Angkor Wat és a leghíresebb templomok mondhatók. Az első két nap Mr. Mana, a hallgatag, barátságos riksás hurcolt minket fel-alá, harmadnapra már csak egy-két fontosabb templom és a kedvenceink újra megcsodálása maradt, ezt megpróbáltuk biciklivel letudni, de az elviselhetetlen hőség végül hazakényszerített a zuhany alá – egy kimaradt." forrás


"Tuk Tuk-kal jártunk körbe, két nap kellett mire az összes templomot bejártuk. Ezek a templomok valami csodálatosak voltak. Egyik különb, mint a másik, kisebb, nagyobb, még nagyobb. Minden templom udvarán egy hadirokkant zenekar zenélt egész nap. Akinek nem volt lába az dobolt, akinek keze nem volt, az lábbal húzta a hegedűt. Itt található a világ egyik legszebb templom együttese, az egykori Angkor város volt, ami a kambodzsai dzsungelben foglal helyet. Templomrengetegek közül nekem 3 kedvencem van. Az egyik az maga az Angkor Wat, ami a legnagyobb a csoport közül, a következő az a Bayon nevű ami azt hiszem az egyedüli muszlim templom, a többi meg hindu, de ebben ne vagyok teljesen biztos. Ez a leglátványosabb és a legszebb szerintem. A harmadik pedig egy másik templom a mit csak nők építettek. Banteay Srei-nek hívják. (2011)" forrás


"Ta Prohm neve lehet, hogy önmagában nem sokat mond. Ellenben, ha megtudjuk, hogy itt, a templomfalakat a gyökereik közé szorító selyemgyapotfák árnyékában forgatták a Tomb Raider című filmet, akkor már biztos ráismerünk, mi több, érezzük is a hely mágikus hatását. Ta Prohm egyik tornyában, közvetlenül a fal mellett állva, mellkasunkat ököllel döngetve az egész teret mély dob zengéséhez hasonló hang tölti be, amit érdekes módon a videomagnó mikrofonja nem "hall". Az igazi mutatvány mégis a fák kusza gyökerei alkotta "Laookon-csoport" a falakon és az oszlopcsarnokokon." forrás


"Tuk-tukkal sem veszedelmesen drága eljutni az angkori templomokhoz, négyen pont bele is férünk, elvileg bárhol megállhatunk, amíg nézelődünk megvárnak, de a bringa mégiscsak a szabadság csimborasszója, ahogy otthon. Itt tényleg akkor és ott állunk meg ahol akarunk, kis kulcsos vékony zárral lezárhatjuk őket, de valószínűleg senkinek sem kellenének. Sőt még azt is megtapasztaltuk hogy maguk a tuk-tukosok sem nyaggatnak percenként hogy nem akarunk-e valahová menni persze nagyon olcsón, tehát fel sem merülünk mint célcsoport. A romok pár km-re vannak a várostól, szóval még ilyen baromi melegben és a szokásosnál lassabb bringákkal is kényelmesen bevehetők. (2009)" forrás


"Az első nap előtt már meglátogattuk a romokat naplemente alkalmából, mert 4:30 óra után már be lehet lépni az első napra szóló másnapi jeggyel. Azt mondják bármennyi képet is néz meg előtte az ember, semmi nem tudja felkészíteni arra, amikor először meglátja angkor watot. Persze ezen a részen rengetegen vannak, ezért itt nem bóklásztunk olyan nagyon sokat. Az első két nap bejártuk majdnem az összes nagyobb romot azon a részen, ami biciklivel elérhető távolságban volt (kevesebb mint 30 km valamilyen irányba =) ). Bayon mellett - ami talán az egyik legérdekesebb volt - Ta Prohm és Preah Khan voltak a legérdekesebbek. (2012)" forrás


"Leírhatom a közhelyeket, hogy Kambodzsa jelképe, az ország fő turisztikai látványossága, mennyország a földön, a hindu vallás Olimposz-hegye, és a tényekre is kitérhetek, hogy ez minden idők legnagyobb vallásos célú épülete, hogy tökéletes szimmetria uralja, gyönyörű domborművek díszítik, egy hatalmas vizesárok veszi körül. De maradjunk annál az egy szónál, hogy megdöbbentő. Ahogy Bayon a furcsaságánál, és Ta Phrom a sejtelmességénél, úgy Angkor Wat a méreteinél fogva az. Óriási, hatalmas, monumentális, grandiózus, gigantikus. Felfoghatatlan. Tényleg. Amikor elindulsz a vizesárok feletti hídon, és csak mész, mész, és már azt hiszed, hogy megérkeztél, akkor a bejáratnál vagy, aztán megint csak mész, mész, és a központi szentély bejáratánál vagy, megint csak mész, megint elérsz egy kapuhoz, belépsz, mész, és a szentély környékén vagy, felmászol, körülsétálod, és meglátod a Visnu-szobrot a közepén. (2012)" forrás


"Ha látni szeretnénk a naplfelkeltét, bizony korán kell kelni és időben odaérni. Mi is keltünk reggel 4-kor és igyekeztünk odaérni nyitásra a pénztárokhoz. 5 után pár perccel oda is értünk, és már elég nagy sor volt, de nagyon profik és gyorsan elkészülnek a fényképes belépők. Ezt kérik a templomokhoz való belépéskor. Elhagyni nem szabad, mert sokba kerül. Maga a belépőjegy is elég borsos, 20 dolláros árat kóstál. Ez a napi jegy, három napra 40 dollárért, egy hétre pedig 70 dollárért válthatunk belépőt. Azt mondják egy nap nem elég egy átlagos látogatónak, a három nap viszont már sok, ezért mi úgy döntöttük, tudva, hogy három napot biztos nem töltünk el templomnézéssel, hogy megvesszük egy napra, és ha annyira érdekes, hogy visszamennénk még egy napra, akkor a két, napi jeggyel még mindig pénzünknél vagyunk. A napfelkeltét a legtöbben az Angkor-templomnál a tópartról nézik. A nap a templom mögött kel fel és gyönyörű, ahogy visszatükröződik a tó vizén. Hatalmas tömeg volt bent, tuk-tukok, buszok, autók, bringások, minden mennyiségben. Valami járműre szükség van, mert olyan nagy területen fekszenek a templomok, hogy azt gyalog lehetetlenség bejárni. Leparkoltuk a bringákat és haladtunk befelé az árral. Fejlámpával világítottunk utat magunknak keresztül az udvaron. A tópart zsúfoltsága már egy Kecskeméti Repülőnappal vetekedett. A legjobb fotós helyeket, már persze rég elfoglalták, így esélyünk sem volt onnan fotózni, de szerencsére találtunk egy jó kis helyet a bal oldalon, innen elég tűrhető fotókat tudtam készíteni, mikor épp senki nem lógott be a képbe. Közben gyerekek próbáltak képeslapot, hűtő mágnest eladni a turistáknak. Mások menüvel a kezükben igyekeztek reggelire, kávéra csábítani. Vagy 10 étterem van egymás mellett a tóparton. A napfelkelte valóban nagyon szép, bár biztos nem ez volt a legszebb a templom történetében. (2016)" forrás


"Sajnos hamar megtört a varázs, képeslapárus gyerekek hada érkezett, egymást túlkiabálva kínálták portékájukat a pár korán kelő turistának. Fogtam a cókmókom, és elindultam az épületegyüttes felé. Teraszosan helyezkednek el a galériák, keskeny, magas lépcsőkön kell felkapaszkodni rájuk. Újabb és újabb gyönyörű kőfaragások tárultak a szemem elé, nem győztem fotózni őket a csodás kora reggeli fényben. Most csak ízlelgettem a látványt, mert ide délután érdemes visszatérni, ugyanis Angkor Wat nyugatra tájolt templom. (2013) " forrás


Fotóegyveleg

fotó by Csuti

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon