ÚTIKRITIKA.HU / Nápoly és az Amalfi part










Nápoly és az Amalfi part

Vélemények | Nápoly | Szállás | Étkezés | Látnivalók | Pompei és Vezúv | Sorrento | Capri | Amalfi part | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

N. Karcsi fotója


Vélemények

"Tudtuk előre, hogy az Amalfi parton nagyon nehéz autót vezetni a kanyargós, szerpentines, nagyon keskeny, sziklákkal közel szegélyezett utak és az olaszok vad vezetési stílusa miatt. Szóval mi inkább béreltünk egy autót sofőrrel, de akár mehettünk volna busszal is. Pompei, Herculanum és a térség múzeumainak meglátogatásához vettünk úgynevezett Artecard-ot. Nagyon megérte." (Lali, 2014)


"A program maga jó volt. Még jobb lett volna, ha TÉNYLEG EL IS JUTUNK az összes helyre. Nápolyban még a buszból sem láttuk az Anjou-sírokat, az Umberto Galériát vagy a San Carlo Színházat. Nápolyra 3 óránk volt, mert borult a program, és kedd helyett a hazafelé úton (szombaton) jutottunk el ide. 3 ÓRÁNK VOLT NÁPOLYRA!!!!! Ebből az egyik óra limoncello-kóstolással telt el annak, aki harmadszor is akart potyázni. Mert Sorrentóban és Caprin már behajtották kóstolóra azokat, akik potyázni akartak. Isteni, hogy azért fizetünk, hogy az idegenvezető megkapja a jutalékát az üzletekben!!!!

Capri isteni volt! Valkai Erzsébet telepített idegenvezető elképesztően érdekes és hangulatos ismereteket adott! Caprit nem szabad kihagyni! Pompejiben ismét Valkai Erzsébet vezetett minket, mivel ott él, mindenről mindent tud, nagyon érdekes volt. A Vezúvnál 30 percet kaptunk a kráterhez fel- és lemászni!!!! Önök szerint...? Sokan nem vállalkoztak arra, hogy futva tegyék meg a távot.

A közlekedésről annyit, hogy igenis pontosan járnak a buszok, a szabadidőben nyugodtan beutazhattunk Sorrentóba egyénileg (2,8 euró volt egy retúrjegy Sorrento és a 25 km-rel arrébb fekvő szállás között). Az emberek barátságosak, a közbiztonság jó. De az utazásszervezés...a TDM irodával lehetőleg ne! És ha nem akarnak potyán citromlikőrt (limoncellót, itthon is kapható többféle, elég olcsón) inni, inkább mászkáljanak ezek helyett a "termékbemutatók" helyett. Étkezésnél alapszabály, hogy a helyiek által látogatott helyeken együnk. Mi is így tettünk, és jót ettünk megfizethető áron. A szállodai félpanziótól nem lehet csodát várni, unalmas és nem a legjobb." (V.D., 2015)

Nápoly

A Nápolyról szóló tartalom eléréséhez kéretik ide kattintani

Pompei és Vezúv

Sokak szerint a Vezúv lentről érdekesebb, mint felmászni rá. Mivel kevés vulkánt csodálhatunk meg közelről, mi mégis ajánljuk. Jó alternatívája lehet a Campi Flegrei, ha valaki kénes füstöt szeretne szagolni.

"A magam részéről valamiért nagyon szeretem az "ókori katasztrófaturizmust", a megfejthetetlen történetekkel teli falak közt sétálni, így gyorsvasúttal azonnal Pompeibe vettem az utam, amelyet Kr.u. 79-ben a vulkán "konzervált". Akkora a területe, hogy bejárni is alig lehet, és még mindig nem tárták fel teljesen. A falak között tényleg egyedülálló képet lehet kapni arról, hogyan is éltek egykor itt, hol fürödtek, szónokoltak, vagy épp tanácskoztak, hol laktak a gazdagok és hol a szegények. Rengeteg a helyreállított festmény és freskó, mint például a nyilvánosház erotikus képei, de az igazán mellbevágó élmény mégiscsak belefutni azokba a gipszformákba, amelyek a vulkáni hamuval temetett egykori lakosokat ábrázolják (Pompei végzetét nem a láva, hanem a vulkáni hamu és az úgynevezett lapilli okozta). Pompeiben közel kétezer éve megállt az idő.

De hiába a lődörgés a romok között, engem a vészjóslóan magasodó Vezúv izgatott a kezdetektől. A vulkán megmászása cseppet sem vakmerőség, hanem kommersz turistaprogram. A buszok és a túrák naponta többször indulnak, már ha az ember szerencsés csillagzat alatt született: amikor mi akartunk felmenni, akkor a napok óta tartó köd és közelgő eső miatt lefújták a túrát. Így csak elmesélésből tudom, hogy - a fantáziám ellenére - nem lehet a kráterbe nézve kavargó lávát látni, de állítólag így is nagy élmény." forrás


"Eredetileg 1-1 teljes napot szántam a Vezúvra és Pompeire is, de ez előbbire sok, utóbbira pedig kevés." forrás


"A második napunk a pompeji romok meglátogatásával és a Vezúvval telt. Délelőtt végigjártuk a romokat, elképesztő volt belegondolni, anno micsoda élet lehetett, ugyanezeken az utcákon, amiken most mi is járunk. Még a nyomvályúk is megvannak, nagyon durva. A pékségen, étkezőn, amfiteátrumokon át mindenféle épületet és teret bejártunk, a legnagyobb tömeggel pedig a "vörös lámpás" házban találkoztunk. Frankón megmaradtak a kis különálló fakkok az ágyakkal, a falakon mindenfelé képek, különféle pózokkal, épp hogy nem konzervált a láva egy párt aktus közben…

A romok közötti séta már önmagában jól lefárasztott minket, és az idő is elég jól elment így. Ráadásul akárkit akárhol kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy a Vezúvra erről az oldalról csak egy út vezet fel, tájvédelmi területen, ahová bejutni nem lehet, csak az erre a célra működő buszokkal lehet feljutni, persze borsos áron. A másik irányból, a keleti oldalról támadva, Ercolano felől pedig kb. 12km-t kéne megtennünk végig városban, ami kiindulva a tegnapelőtti esetből, minimum egy órát venne igénybe, jól kikészülnénk tőle és szerencse, ha felérnénk egyáltalán sötétedés előtt.

Na és persze holnap tovább kell indulni, ha szeretnénk időben megérkezni Rómába. Akárhogy is számoltam, arra jutottam, hogy nem érdemes nekiindulnunk bringával a Vezúvnak. Mégis majdnem elindultunk, de aztán győzött a józan ész, hála az égnek. Fájó szívvel befizettünk a buszra, ami 10km után, a város és az erdő határán megállt egy kapunál, ahol át kellett szállnunk egy másik, kicsit komolyabb, terepjárósabb járműre. Az átszállás alatt láttuk, ahogy két bringást megállítottak a kapunál. Idáig tudtunk volna tehát csak feljönni.

A busz valamivel az erdőhatár felett tett ki minket, ahonnan még kb. 500m-t és talán 100m szintet kellett fölfelé sétálnunk egy széles, korláttal ellátott ösvényen. Fent a kráter peremén természetesen egy szuveníres bódé várt ránk, és egy hegyi ember, talpig technikai felszerelésben, a korlátról mutogatva elmondta, mekkora a kráter, és hogy ne féljünk, most nem fog kitörni a vulkán. De ha mégis, kb. 100 másodperce lenne a lent élő néhány millió lakosnak, hogy odébbálljon, ennyi ideje volt a pompejieknek is anno. Az első kérdésem persze az volt, hogy fel lehet-e menni a hegy leges legtetejére, mire a fickó mondta, hogy nem, az nem lehetséges. Aztán kérdeztem, hogy akkor azok az alakok ott fent hogyan jutottak fel? Mire ő: ők egy másik, nagyobb túrára fizettek be. Na ekkor egy pillanatra igen nyomorultul éreztem magam, hogy ilyen fizetett, korlátolt túrán vagyunk, és be vagyunk határolva idővel, mert vissza kell érnünk a buszhoz. Aztán inkább elhessegettem ezt a gondolatot, és örültem neki, hogy egyáltalán fent vagyunk.

Elnézve az utat, amin jött a busz, még ha be is engednek a kapun, bizony igen durva lett volna a feljutás a keleti oldalról. A kráter peremének déli részén viszont volt lehetőségünk egy kisebb sétát tenni, és ez is igen szép volt. Leláttunk a kráter legaljára, és a nyugati oldalról Nápolyra. Visszafelé láttuk, hogy a szuveníres bódé mögött volt egy ösvény, ami a csúcsra vezet, ha ezt előbb kiszúrjuk, korlátolt túra ide vagy oda, mi szakítottunk volna a szabvány turistáknak szánt szuvenír bódés útvonallal, és felszaladtunk volna a csúcsra. Ennél még sokkal bosszantóbb volt, hogy lefelé menet a buszból láttunk egy bringást az úton, úgy látszik valamilyen alternatív úton mégis be lehet jutni ide. A szerpentin kanyarjaiban egyébként voltak régi (?) táblák, behajtani tilos táblák amelyek alatt egy bringás jelzés szerepelt. Ez az út tehát eredetileg szabad volt a bringások számára, csak ezek a gyök. buszosok kisajátították, hogy jó pénzért felhordhassák a turistákat erről az oldalról." forrás

Sorrento

Sorrentoról külön aloldal olvasható, ide kattintva

Capri

Caprival külön oldal foglalkozik - itt


Capri - hajózás


Capri - sziklabarlang

forrás

N. K. fotója

Amalfi-part

  • Hajmeresztő, izgalmas, szédítő hajtűkanyaros utakon csodálatosabbnál csodálatosabb öblöket, parti sziklaszirteket és városkákat lehet látni. A volánnál ülő biztosan kevesebb élményhez jut, mint a többi utas, tehát sokszor meg kell állni.
  • A sziklaszélekre épült elegáns hotelekben világsztárok szoktak időzni. ÉrdekesVilág.Hu - Bővebb info
  • Az Amalfi-partra nem érdemes augusztusban utazni, mert óriási a tömegnyomor a strandon, az utcákon, a kávézókban
  • Tömegközlekedéssel ajánlott egész napos program, a parkolás elképesztően problematikus lehet a főszezonban

"Az Amalfi-part Olaszország, sőt Európa egyik legszebb tengerparti része. Akár bérelt autóval, akár busszal közlekedünk, mindenképpen érdemes végigmenni a Sorrento és Salerno között kanyargó tengerparti úton. Már maga az utazás is egy kaland, mivel az út annyira keskeny, hogy gyakran csak egy autó fér el egyszerre. Az egyik oldalon szakadék, alattunk a tenger, a másik oldalon sziklafalak, előttünk és mögöttünk őrült dél-olasz sofőrök, szlalomozó robogók és folyamatosan dudáló turista buszok. A tengerparti sziklák tetejére és a meredek domboldalakra épített bájos városkák, a színpompás mediterrán növényzet és a gyümölcstől roskadozó citromfák biztos, hogy mindenkit elbűvölnek.

A hegyoldalban teraszosan felépült Positano színes házaival, templomának majolikakupolájával és a hatalmas bougainvillea bokrokkal igazán festői látványt nyújt. Ez a városka az Amalfi-part csúcspontja, kötelező megálló mindenki számára. Az útról szűk kis utcákon és sok-sok lépcsőn juthatunk le a tengerparti részre. A rossz hír az, hogy ezt a sétát felfelé is meg kell majd tennünk, hacsak nem hajóval megyünk tovább. Az izomlázért viszont mindenképpen kárpótol a mesebeli élmény. Ravello a partvidék másik gyöngyszeme. Ez a település azonban a tengertől kicsit távolabb, a domboldalban helyezkedik el. Ravello két kiemelt látnivalója a Villa Rufolo és a Villa Cimbrone, mindkét villát csodálatos kert veszi körül. A Villa Cimbrone teraszáról Olaszország talán legszebb panorámájában gyönyörködhetünk, a Villa Rufolo kertjében pedig minden nyáron zenei fesztiválokat rendeznek.

Furore fjordja a tengerpart egyik különlegessége, hiszen errefelé nem igazán számít az ember fjordra. A különleges természeti képződmény Furore falucska mellett található. A fjord és a tenger egy pici öbölben találkozik egymással, ami a leghangulatosabb kis strand errefelé. Nehéz az útról észrevenni, szinte csak a helyiek ismerik. Az út egy magas hídon vezet át, az autóból kiszállva és a hídról lenézve megcsodálhatjuk az eldugott öböl látványát. Érdemes lesétálni a híd melletti lépcsősoron és úszni egyet a híd alatt a kristálytiszta vízben. Itt garantáltan nem kell tömegekre számítanunk.

Aki gasztronómiai élvezetekre vágyik, az sem fog csalódni. A tengerparti trattoriákban mindig frissek a tengeri finomságok, vegetáriánusok imádni fogják a sokféle módon elkészített padlizsánt, az ebéd végén pedig gyakran a ház ajándéka egy kis jégbe hűtött helyi citromlikőr, vagyis limoncello. A régió leghíresebb eledele azonban mégiscsak a pizza. A rómaiak és a nápolyiak között örök vita tárgya, hogy melyik városból származik. A nápolyiak természetesen ragaszkodnak a saját igazukhoz, és szerintük a legrégebbi pizzéria is Nápolyban van. A „Da Michele”-ben csak Margarita és Marinara pizzát sütnek, de azok olyan leírhatatlanul finomak, hogy ezután minden más csak gyenge utánzatnak tűnhet. Lehetőleg dupla adag bivaly mozzarellát kérjünk rá!" forrás


"2011-ben voltam az Amalfi parton. Amalfiban szálltunk meg. De bejártuk azt a környéket. Nápoly, Sorrento... stb... Autóval mentünk. Nápolyig autópálya van. Onnan sincs gond az utakkal. A táj gyönyörű. Normális a közlekedés sok robogóval megfűszerezve. Nem láttam balesetet. Az utak jól ki vannak táblázva. Nem putris rész. (kivéve Nápolyt :P) Az egész részen átjön az igazi olasz mediterrán hangulat. Én imádtam. Sok a turista, főleg ázsiaiak. Én is, mint turista voltam, tehát erről van csak tapasztalatom. De én, ha nyaralásról van szó, mindenképpen ajánlom. Sokkal jobban, mint Észak-Olaszország. Északon 'csak' Rómában és Livornóban voltam. A Sorrentoi-félsziget (Caprival együtt) kiemelt üdülőövezetnek számít. Dél-Olaszország (bár annak is az északi része), egyik "kirakat" látványossága. Ilyen szempontból semmi nem jellemző rá mint a déli városok többségére. A házak frissen felújítva, rendszeresen karbantartva, nem potyog a vakolat, utcák terek tiszták, nincs sehol szemét szétdobálva. (magyar hasonlattal élve, Miskolctapolca is Borsodban van...mégsem összehasonlítható mondjuk Ózddal). " forrás


"Nápolytól délre egy kis félsziget a csizma szárán. Tágan értelmezve Sorrento és Salerno között húzódik a partszakasz, amely ideális mindenfajta romantikus közjáték helyszínének. A sziklás, meredek partoldalon vezet végig az út. Adódik a kérdés: minek, s hol vannak a házak? Ugyanitt, vagyis meredeken a szilafalba ágyazva, mintegy felragasztva a hegyoldalba. A települések a tengerparti sávot leszámítva így nem vízszintesen terjeszkednek, hanem fölfelé. Úgyhogy semmi sem lehet kellemetlenebb annál, mint mikor a bevásárlás után hazaérve rájövünk: nem hoztunk tejet a boltból.

Több napos kirándulás esetén érdemes Amalfit tenni meg bázisnak, innen indul ugyanis szinte valamennyi busz a környékre, ráadásul a szállás és az étkezés is olcsó - pizza puccos helyen is bőven tíz euró alatt van, a szállást két főre viszont simán megúszható éjszakánként ötven euró alatt. Ez Sorrentoban, vagy Amalfiban nem működik, a kisebb falvakban akadnak még olcsóbb lehetőségek például Sorrento felett. Az ideális útvonal buszozással, vagy vonatozással indul Salernóba, majd onnan busszal Amalfiba. Persze a körút helyett oda-vissza is csinálhatjuk, rögtön vonattal utazva Sorrentoba, majd busszal tovább az Amalfi-partra. Autót bérelni ezen a környéken legalább annyira rossz, mint jó döntés. Persze kényelmes, de nem olcsó, a kisvárosokban nem lehet parkolni, úgyhogy több lesz a vesződség, mit amit nyerünk. A buszok viszont kényelmesek, nincsenek tömve és Dél-Olaszországhoz viszonyítva még a menetrendet is tartják. A jegy olcsó, távolságtól és időtől függően 1,80-3,60 euró, de van napijegy is.

Első nap érdemes Amalfi bebarangolása mellett egy hegyi falut is megnézni, Ravellót. Busszal fél óra, de a sportos sofőrök akár húsz perc alatt is felszaggatnak a hegytetőre. A falucskában van egy várkert, szinte pontosan a hegytetőn. A kert szépen karban van tartva, s pazar kilátás nyílik a tengerpartra és a környező településekre. Állítólag ide járt Greta Garbo is aktuális szerelmével - valóban ideális hely etyepetyézni, meg kell hagyni. Positano kicsit hosszabb útra van, egy órát kell buszozni Amalfiból. A kis ékszerdoboz a hegyek közé van beszórva, a házak egyik oldalon teljesen benövik a hegyoldalakat, másik oldalon viszont magabiztosan virít a zöld hegy és a fehér sziklák. Szerpentin út vezet végig a városon, de irányban lépcsők is levisznek a partra, illetve fel a hegytetőre. Ha levágnánk az utat, néhány száz lépcsőfokon kell fölmenni - majd le, vagy fordítva. Van helyi buszjárat is, az egyetlen járművel járható szerpentinen, fél óránként köröz, így legalább a lépcsőzés egy részét meg lehet úszni.

Amalfi és Positano között félúton is érdemes megállni a smaragd barlangnál. Öt eurórét visznek csónakázni egy kicsi tóra, amely a víz alól kapja fényt: a barlang lyukas a tenger alatt, ahol betör a napfény, zöldeskékesre festve a barlang vizét. Ne várjunk iszonyatos látványt, de mondjuk a tapolcai tavasbarlanghoz mérve simán megéri az öt eurót. Ha nagyon sok időnk - és pénzünk - van, kiugorhatunk Capri szigetére is. A hajóút oda-vissza közel 40 euró, s a szigeten is minden rendkívül drága. Persze a túrázás ingyen van, s Capri erre igazán alkalmas. Az igazi Kék-barlang ott van, de látogathatósága erősen függ az időjárástól, a tenger hullámzásától. (2016)" forrás


,, Az Amalfi parton néha rezgett az a gatya a szakadék láttán… amihez még hozzájött, hogy a GPS folyton azt mondta: „a következő kanyarnál fordulj jobbraaaaaaaa...” forrás

forrás

Olvasmányos linkek


"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás



"Amalfi-partot és Nápoly környékét pedig csak ajánlani tudom mindenkinek. Olaszország egyik legszebb, hacsaknem a legszebb tája. Nápoly nem olyan drága, viszont az Amalfi-part nem olcsó az igaz, de okosan ki lehet hozni akár egy balatoni nyaralás árából is. (2013)" forrás


,, Autóval ugyanis szinte lehetetlen a parkolás a kis városokban, én mindenkinek a motoros városnézést javasolnám . (125 cm3 motorra nem kell jogosítvány és sokkal lazábban veszik az ilyen közlekedést. Többször láttam, hogy egy család 4 tagja nyomorog egy robogón !) Végül megszületett a döntés, vezetni nem mertem, ellenben a párom mögé szívesen felültem .

És ekkor jött az, amitől igazán féltem, szerpentin több száz meter magasban, miközben a buszok úgy kanyarodnak, hogy teljesen átlógnak a másik sávba. Ne kérdezzétek mi történt, hogy jutottunk el Positanoba, a leggyönyörűbb városkába amit valaha láttam, mert az utazás alatt végig becsuktam a szemem

Positano a hegyoldalba épített kis városka tele éttermekkel, hangulatos utcákkal, tündéri házakkal, kis üzletekkel, tengerparttal és persze csodálatos kilátással. Az egész olyan, mint egy kis meseváros! Ez az a hely, amit mindenkinek látnia kellene!

Rengeteg szép élménnyel tértem vissza Nápolyba.

Másnap nem tudtunk dönteni, hogy Caprira vagy Ischiára menjünk, mert rengeteg jót és szépet olvastunk mindkettőről. Attól tettük függővé az uticélt, hogy a hajóállomásról melyik hajó indul előbb. Így jutottunk el Ischiára.

Itt az előző nap pozítív élményei alapján ismét motorra ültünk. Ischia pici kis sziget, ami fenséges nyugalmat áraszt. 3 óra alatt körbejárható úgy, hogy megállhatunk, pihenhetünk is egy picit a nézelődés közben.

Sok helyen jártam jártam már a világban, de Nápolyba másfél órás repülőuttal a fapados légitársaságunkkal eljuthatunk, aztán még egy kis vonatozással vagy hajózással olyan helyeken járhatunk, amelyek egy életre szóló emléket hagynak a szívünkben. Rövid volt ez az utazás, de nagyon örülök, hogy Nápolyt és környékét választottuk!(2014)" forrás


,, A tengerparton gyönyörű, középkori városkák sorakoznak, de akad szép számmal nagyon lepusztult település is, különösen Nápoly felé tartva. Itt már sok helyen szállt a szemét, romosak voltak a házak, és szinte tapintani lehetett a kilátástalanságot. A szállásunkhoz vezető úton olyan lepukkant helyeken haladtunk át,
mintha egy észak-afrikai nagyváros kevésbé szerencsés peremkerületében jártunk volna.
Amint a városi autópálya másik felére kerültünk, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Minden sokkal jobb, szebb és tisztább lett. (2016)" forrás


Vera és Zoli videója - Nápoly, Sorrento, Capri

Fotóegyveleg

Nápoly - jellemző - N. Karcsi fotói  

Vissza az elejére


Kommentek

Eszter, 2019. 07. 07. 22:36
Folytatás
A szállásra a Sita busszal mentünk végig a szerpentinen,mi meg voltunk velük elégedve- minden kanyarban dudált, mert nem lehetett látni a szembe forgalmat. Először itt is féltem, de visszafelé már nem, és nagyon szép volt a kilátás a buszból. A szállásunkról gyönyörű panoráma volt, és 2 szobát, 2 fürdőszobát, valamint 3 teraszt kaptunk. De ezért rengeteg lépcsőn kellett felmennünk, közben a halál vize is levert, pedig jó túrázó vagyok. Úgy érzem, hogy ezt már 50-60 évesen nem próbálnám ki. Praianoban is 20 cm-en kell közlekedni, és a frászt lehet kapni, hogy mikor üt el az autó valakit. Az Amalfi parton vannak külön helyi buszok is. Praianonak 2 srtandja van. Előszöt a templomhoz közelire mentünk le, de nagyon megbántuk, mert rengeteg lépcső volt, és a strandjánál alig lehetett lemenni, betonnal volt kirakva, csak lépcsőn lehetett a tengerbe menni, így tovább álltunk a messzebb, de sík terepen megközelíthető másik strandra, ami nagyon tetszett nekünk, két szikla öblében volt. Amúgy a templom körül is nagyon szép a tér és a kilátás. 4. nap átmentünk Amalfiba, ami kicsit csalódás volt, de szép, főleg a fő tere a templom körül. Végül Positano adta meg azt a hangulatot, amit vártam, az egy csoda, már a buszból is leesett az állam, amikor megpillantottam. Szóval Amalfin még 2 helyen strandoltunk, az Atranin, majd a mellette nem sokkal lévő Lido di Ravellón, ami sokkal szebb volt. Az éttermi árak nem voltak vészesek. 5. nap átmentünk Positanoba, ami gyönyörű! Sajnálom, hogy nem láthatom többet. Ott a Marina Grande strandon strandoltunk, ahonnét gyönyörű látvány az egész város.Egy kis kellemetlenség volt ott, hogy a lányomat ott megcsípte egy medúza. Az üzleteket is megnézegettük, amik főként a strandra levezető út mellett vannak. Ez a városka már meglehetősen drága. 6. nap indultunk tovább Nápolyba, ahol az utolsó 2 éjszakát töltöttük. Oda először vissza kellett menni az Amalfi part mentén a Sita busszal, majd vonattal tovább. Összesen kb. több, mint 2 óra. Nápolyban fogadott minket az őrület, láttuk a tipikus nápolyi utcákat, ahol szintén nehézkes a séta, a szűk sikátorokat az óvárosi részben. Először a régészeti múzeumot néztük meg, amit mindenképp ajánlok, azután a dómot, ami szintén nagyon szép, majd a Sansevero kápolnát is, ahol a Krisztus lepel alatt szobor megéri a látogatást. Ezután odamentünk a L' Antica d' Mishele pizzériához, ahol csak 15 percet kellett várnunk, miután sorszámot kérünk. Bent láttuk, hogyan készül a híres pizza, nagyon finom volt, és olcsó is. Majd sétálgattunk a tipikus nápolyi sétáló utcán, majd visszamentünk a szállásra. Utolsó utazás előtti napunkon Pompeibe látogattunk, amit mindenképp látni kell. Fel kell készülni, hogy nagy terület, és a tűző napra. Hatalmas élmény látni a több ezer éves várost. Ezután tervben volt még felmászni a Vezúvra, de a család leszavazta, mivel a 40 fokban nem lett volna túl jó, és a busz út oda is még 40 perc. Így maradt arra viszont idő, hogy Nápolyban a tengerparti sétányon sétáljunk. Meglepődtünk, hogy mennyire nyugodt környék, itt már az autók sem dudáltak. Szép házakkal, ez egy elit negyed lehet, viszont az árak magasabbak, mint az óvárosban. Metro helyett még gyalogoltunk inkább visszafele, mert annyira szép helyek voltak. Elmentünk a királyi palota előtti téren is, és az azt követő hosszú bevásárló utcán, ami lenyűgöző volt. Mintha egy másik városba csöppentünk volna, az a rész annyira különböző volt. Utolsó nap végül taxival mentünk ki a főpályaudvartól a reptérig, mert nem volt nagyon drága. Majd szerencsésen hazaérkeztünk.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, gyönyörű helyeket láttunk, és szerencsére minden sikerült.
Ha bármi kérdés van, szívesen válaszolok, remélem, hogy tudtam segíteni!


Eszter, 2019. 07. 07. 22:35
Ezúttal leírnám a nyaralásunk alatt szerzett tapasztalataimat, hátha valakinek segítek vele.
Saját szervezéssel mentünk Sorrento-Capri-Amalfi part és Nápoly- Pompei úticélokra. 2 napja jöttünk haza. Nápolyig mentünk repülővel, ami péntektől péntekig tartott. Nápolyban rögtön lehetett érezni, hogy kaotikus a forgalom, és folyton dudálnak az autósok. Ettől kezdve, és a nyaralás alatt végig áldottuk az eszünket, hogy nem béreltünk autót, vagyis mi nem mertünk volna ott vezetni. Busszal mentünk el Sorrentoba, ahol az első sállásunk volt. Rögtön feltűnt a sok citrom-és narancsfa látványa. Sorretnto tényleg a citromról szól. Kellemes kis üdülő városka, de ott is a közlekedési káosz uralkodik. Gyalogosként is 20 cm-en kellett lavíroznunk, hogy el ne üssön minket egy autó vagy robogó. Kellett jócskán lépcsőzni is, hogy lejussunk a partra. Első nap estefelé értünk oda, így az ottani strandolást kihagytuk, és a strandjai sem tetszettek annyira. A sétáló utca kellemes volt, sok szép üzlettel, ott lehetett rendesen sétálni. Második nap komppal mentünk át Caprira, ezt a megoldást találtuk a legolcsóbbnak. Reggel fél körül indult, és este körül jöttünk vissza, ami pont elég is volt. Capri nagyon szép, mivel mi gyerekkel voltunk, főleg a strandokat céloztuk meg. Először siklóval mentünk fel, majd onnét gyalog lépcsőkön a Marina Piccolo strandra, ami tényleg nagyon gyönyörű. Ezután nézelődtünk az üzletek között, és bementünk az Augustus kertjébe ahonnét a panoráma kihagyhatatlan. Végül a Marina Grandén strandoltunk a kikötő mellett. 3
. nap indultunk Praianoba, a 2. szállásunkra. Praianot azért választottuk, mert jó kiindulási pont Amalfi és Positano felfedezésére, mivel kettő között lévő kis halászfalu, és a szállás árai is sokkal barátságosabbak, mint a másik két helyen.


Sarudi Zsuzsanna, 2019. 03. 05. 18:14
Mi is bejártuk a fent leirt útvonalat. Fantasztikus volt. Valkai Erzsi egy szeretnivaló tüneményes hölgy, velünk is ő voltidegenvezetőként, imádta mindenki a tudását, türelmét hozzáértését.


Modedepeche, 2017. 09. 19. 13:05
Szombaton indulunk Nápolyba, 2 napra szeretnék autót vagy motort bérelni, hogy bejárjuk a környéket! Van valakinek tapasztalata, tanácsa, tuti tippje, bevált szolgáltatója e téren?


Iván Tibor, 2016. 01. 27. 17:27
Tudna valaki segíteni abban hogy márciusban megyek Nápolyba és szeretnék 1 napra olcsón bérelni egy autót soförrel. Kössz!


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon