ÚTIKRITIKA.HU / Nápoly és az Amalfi part









Nápoly és az Amalfi part

Vélemények | Nápoly | Szállás | Étkezés | Látnivalók | Pompei és Vezúv | Sorrento | Capri | Amalfi part | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Nápoly - Vezúv

A Ryanair ír fapados légitársaság 2017. októberétől heti két járatot közlekedtet a téli szezonban Budapest és Nápoly között.

Vélemények

"Tudtuk előre, hogy az Amalfi parton nagyon nehéz autót vezetni a kanyargós, szerpentines, nagyon keskeny, sziklákkal közel szegélyezett utak és az olaszok vad vezetési stílusa miatt. Szóval mi inkább béreltünk egy autót sofőrrel, de akár mehettünk volna busszal is. Pompei, Herculanum és a térség múzeumainak meglátogatásához vettünk úgynevezett Artecard-ot. Nagyon megérte." (Lali, 2014)


"A program maga jó volt. Még jobb lett volna, ha TÉNYLEG EL IS JUTUNK az összes helyre. Nápolyban még a buszból sem láttuk az Anjou-sírokat, az Umberto Galériát vagy a San Carlo Színházat. Nápolyra 3 óránk volt, mert borult a program, és kedd helyett a hazafelé úton (szombaton) jutottunk el ide. 3 ÓRÁNK VOLT NÁPOLYRA!!!!! Ebből az egyik óra limoncello-kóstolással telt el annak, aki harmadszor is akart potyázni. Mert Sorrentóban és Caprin már behajtották kóstolóra azokat, akik potyázni akartak. Isteni, hogy azért fizetünk, hogy az idegenvezető megkapja a jutalékát az üzletekben!!!!

Capri isteni volt! Valkai Erzsébet telepített idegenvezető elképesztően érdekes és hangulatos ismereteket adott! Caprit nem szabad kihagyni! Pompejiben ismét Valkai Erzsébet vezetett minket, mivel ott él, mindenről mindent tud, nagyon érdekes volt. A Vezúvnál 30 percet kaptunk a kráterhez fel- és lemászni!!!! Önök szerint...? Sokan nem vállalkoztak arra, hogy futva tegyék meg a távot.

A közlekedésről annyit, hogy igenis pontosan járnak a buszok, a szabadidőben nyugodtan beutazhattunk Sorrentóba egyénileg (2,8 euró volt egy retúrjegy Sorrento és a 25 km-rel arrébb fekvő szállás között). Az emberek barátságosak, a közbiztonság jó. De az utazásszervezés...a TDM irodával lehetőleg ne! És ha nem akarnak potyán citromlikőrt (limoncellót, itthon is kapható többféle, elég olcsón) inni, inkább mászkáljanak ezek helyett a "termékbemutatók" helyett. Étkezésnél alapszabály, hogy a helyiek által látogatott helyeken együnk. Mi is így tettünk, és jót ettünk megfizethető áron. A szállodai félpanziótól nem lehet csodát várni, unalmas és nem a legjobb." (V.D., 2015)

Nápoly

A Nápolyról szóló tartalom eléréséhez kéretik ide kattintani

Pompei és Vezúv

"A magam részéről valamiért nagyon szeretem az "ókori katasztrófaturizmust", a megfejthetetlen történetekkel teli falak közt sétálni, így gyorsvasúttal azonnal Pompeibe vettem az utam, amelyet Kr.u. 79-ben a vulkán "konzervált". Akkora a területe, hogy bejárni is alig lehet, és még mindig nem tárták fel teljesen. A falak között tényleg egyedülálló képet lehet kapni arról, hogyan is éltek egykor itt, hol fürödtek, szónokoltak, vagy épp tanácskoztak, hol laktak a gazdagok és hol a szegények. Rengeteg a helyreállított festmény és freskó, mint például a nyilvánosház erotikus képei, de az igazán mellbevágó élmény mégiscsak belefutni azokba a gipszformákba, amelyek a vulkáni hamuval temetett egykori lakosokat ábrázolják (Pompei végzetét nem a láva, hanem a vulkáni hamu és az úgynevezett lapilli okozta). Pompeiben közel kétezer éve megállt az idő.

De hiába a lődörgés a romok között, engem a vészjóslóan magasodó Vezúv izgatott a kezdetektől. A vulkán megmászása cseppet sem vakmerőség, hanem kommersz turistaprogram. A buszok és a túrák naponta többször indulnak, már ha az ember szerencsés csillagzat alatt született: amikor mi akartunk felmenni, akkor a napok óta tartó köd és közelgő eső miatt lefújták a túrát. Így csak elmesélésből tudom, hogy - a fantáziám ellenére - nem lehet a kráterbe nézve kavargó lávát látni, de állítólag így is nagy élmény." forrás


"Eredetileg 1-1 teljes napot szántam a Vezúvra és Pompeire is, de ez előbbire sok, utóbbira pedig kevés." forrás


"A második napunk a pompeji romok meglátogatásával és a Vezúvval telt. Délelőtt végigjártuk a romokat, elképesztő volt belegondolni, anno micsoda élet lehetett, ugyanezeken az utcákon, amiken most mi is járunk. Még a nyomvályúk is megvannak, nagyon durva. A pékségen, étkezőn, amfiteátrumokon át mindenféle épületet és teret bejártunk, a legnagyobb tömeggel pedig a "vörös lámpás" házban találkoztunk. Frankón megmaradtak a kis különálló fakkok az ágyakkal, a falakon mindenfelé képek, különféle pózokkal, épp hogy nem konzervált a láva egy párt aktus közben…

A romok közötti séta már önmagában jól lefárasztott minket, és az idő is elég jól elment így. Ráadásul akárkit akárhol kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy a Vezúvra erről az oldalról csak egy út vezet fel, tájvédelmi területen, ahová bejutni nem lehet, csak az erre a célra működő buszokkal lehet feljutni, persze borsos áron. A másik irányból, a keleti oldalról támadva, Ercolano felől pedig kb. 12km-t kéne megtennünk végig városban, ami kiindulva a tegnapelőtti esetből, minimum egy órát venne igénybe, jól kikészülnénk tőle és szerencse, ha felérnénk egyáltalán sötétedés előtt.

Na és persze holnap tovább kell indulni, ha szeretnénk időben megérkezni Rómába. Akárhogy is számoltam, arra jutottam, hogy nem érdemes nekiindulnunk bringával a Vezúvnak. Mégis majdnem elindultunk, de aztán győzött a józan ész, hála az égnek. Fájó szívvel befizettünk a buszra, ami 10km után, a város és az erdő határán megállt egy kapunál, ahol át kellett szállnunk egy másik, kicsit komolyabb, terepjárósabb járműre. Az átszállás alatt láttuk, ahogy két bringást megállítottak a kapunál. Idáig tudtunk volna tehát csak feljönni.

A busz valamivel az erdőhatár felett tett ki minket, ahonnan még kb. 500m-t és talán 100m szintet kellett fölfelé sétálnunk egy széles, korláttal ellátott ösvényen. Fent a kráter peremén természetesen egy szuveníres bódé várt ránk, és egy hegyi ember, talpig technikai felszerelésben, a korlátról mutogatva elmondta, mekkora a kráter, és hogy ne féljünk, most nem fog kitörni a vulkán. De ha mégis, kb. 100 másodperce lenne a lent élő néhány millió lakosnak, hogy odébbálljon, ennyi ideje volt a pompejieknek is anno. Az első kérdésem persze az volt, hogy fel lehet-e menni a hegy leges legtetejére, mire a fickó mondta, hogy nem, az nem lehetséges. Aztán kérdeztem, hogy akkor azok az alakok ott fent hogyan jutottak fel? Mire ő: ők egy másik, nagyobb túrára fizettek be. Na ekkor egy pillanatra igen nyomorultul éreztem magam, hogy ilyen fizetett, korlátolt túrán vagyunk, és be vagyunk határolva idővel, mert vissza kell érnünk a buszhoz. Aztán inkább elhessegettem ezt a gondolatot, és örültem neki, hogy egyáltalán fent vagyunk.

Elnézve az utat, amin jött a busz, még ha be is engednek a kapun, bizony igen durva lett volna a feljutás a keleti oldalról. A kráter peremének déli részén viszont volt lehetőségünk egy kisebb sétát tenni, és ez is igen szép volt. Leláttunk a kráter legaljára, és a nyugati oldalról Nápolyra. Visszafelé láttuk, hogy a szuveníres bódé mögött volt egy ösvény, ami a csúcsra vezet, ha ezt előbb kiszúrjuk, korlátolt túra ide vagy oda, mi szakítottunk volna a szabvány turistáknak szánt szuvenír bódés útvonallal, és felszaladtunk volna a csúcsra. Ennél még sokkal bosszantóbb volt, hogy lefelé menet a buszból láttunk egy bringást az úton, úgy látszik valamilyen alternatív úton mégis be lehet jutni ide. A szerpentin kanyarjaiban egyébként voltak régi (?) táblák, behajtani tilos táblák amelyek alatt egy bringás jelzés szerepelt. Ez az út tehát eredetileg szabad volt a bringások számára, csak ezek a gyök. buszosok kisajátították, hogy jó pénzért felhordhassák a turistákat erről az oldalról." forrás

Sorrento

Sorrentoról külön aloldal olvasható, ide kattintva

Capri

"Capri sokak számára az elérhetetlen álmot jelenti, a gazdagok üdülőparadicsomát, ahová a szegény halandók be sem tehetik a lábukat. Azonban ez nem így van. Két Capri létezik ugyanis: a gazdagok és a celebvilág luxus nyaralóhelye és a számunkra is elérhető (kétségkívül kissé fapadosabb) verzió, az egy-két napos kirándulások ebbe a földi paradicsomba. Ennek megfelelően két hajóállomás áll rendelkezésre: Marina Grande, ahová a kispénzű turistákkal teli szárnyashajók és komphajók futnak be, és ahonnan sétahajóval körbehajózhatjuk a szigetet (személyenként 17 euróért), valamint az álomszép jachtok kikötője, Marina Piccola.

Capri a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl déli részén fekszik, 17 tengeri mérföldre Nápoly városától. Görög telepesek népesítették be először, majd római fennhatóság alá került, és Augusztus császár egy látogatása alkalmával annyira megkedvelte, hogy elcserélte érte Ischia szigetét. Tibérius császár villát építtetett ide, és éveket töltött itt. A középkorban és az újkorban a sziget számos kalóztámadást élt meg, ezért a lakosok egy része a part menti településről felköltözött a magaslatra, és itt új várost alapított. Így ma két település uralja a szigetet: Capri és Anacapri.

Capri - hajózás

A nápolyi kikötőből indulunk (a Piedone-filmek emlékezetes helyszínéről), és megérkezünk a Marina Grande kikötőbe. A legolcsóbb kompjáratot a Caremar Hajózási Társaság működteti, a lassabb változatra irányonként 12,70 euróért válthatunk felnőtt jegyet, a gyorsabbra 17,80 euróért (utóbbi 60-70 perc alatt teszi meg az utat, hajóval a menetidő mindössze 40 perc, az ár ennek megfelelően napszaktól függően 22-28 euró). Ha megcsodáltuk a színes házakat, siklóval juthatunk fel Capri városába (1,80 euró), és az első meglepetés rögtön érkezés után következik: egy háztömbnyire a Piazettától, azaz I. Uberto terétől – ami a szigetre látogatók "nappali szobája” – található egy másik tér (itt van a nyitott taxik és a kisbuszok állomása), amelyet az 1956-os magyarországi felkelés emlékére neveztek el.

Szállodák, villák, világmárkákat árusító luxusüzletek mellett visz az utunk, ahogy haladunk Augusztus egykori kertje felé, ahol most gyönyörű parkot találunk csodás kilátással Capri híres három sziklája felé (Faraglioni-sziklák). Mindegyiknek saját neve is van: Stella a legmagasabb a maga 110 méterével, a Scopolo 102 m magas, a Mezzo pedig a legkülönlegesebb, bár a legalacsonyabb is: mindössze 80 m, de a belsejében lévő természetes, árkádszerű alagút kishajóval át is járható. A szikláknak különleges lakói is vannak, a kék gyíkok, akik csak itt élnek a világon. Ha visszasétálunk a térre, ahová a sikló megérkezett, állomást találunk kis buszok számára (a buszjegy darabja 1,80 euró). Ezekkel a járművekkel juthatunk fel a tengerszint fölött 274 m magasan fekvő Anacapriba. (2013)" forrás


Capri - sziklabarlang

forrás

,, Caprin több strand is van, ezek közül kettő az, ami könnyebben elérhető: Marina Grande a komppal érkezőket fogadja, nevéből is sejthetően ez a nagyobb, de persze ne spanyol mintára kilométereken át elnyúló strandra gondoljunk, ez csak ahhoz képest nagyobb, amennyivel kisebb a Marina Piccola, ami a sziget másik felén, átellenben van. A többi strand eldugottabb kis gyöngyszem. Nekünk sajnos nem volt időnk mindet felfedezni. Marina Grandéra sem strandolni mentünk, hanem azért, mert innen indult a hajókirándulás.

Ja, még egy fontos dolog: Caprin nem tudsz „egyenesen” menni. Nincsenek nagy fennsíkok, hosszan monoton részek, csakis szintkülönbség és állandó kanyarok – ezért van mindenhonnan panoráma, ezért nincs sok hely sehol, és ezért kell mindig jól megtervezni, mivel-hova megyünk. Marina Grandéra például funicularral, ami a mi siklónk unokatestvére, ez visz fel a piazzettára, ami mindennek a központja, illetve le a partra. Szóval lesiklóztunk, vettünk jegyet a hajókirándulásra, közben hirtelen nyár lett, és elindultunk egy jó másfél órás kanyarra a sziget körül. Nem szabad kihagyni, ha erre jártok, csodálatosan szép – sajnos a magas vízállás miatt megint nem jutottunk be a Kék Barlangba, a tenger felől támadva sem. De így is csodásan szép volt, itt a korallok, ott a cseppkövek, amott a sziklák, a végtelen kék tenger. Nem szabad kihagyni, tényleg. (2016)" forrás

Amalfi-part

  • Hajmeresztő, izgalmas, szédítő hajtűkanyaros utakon csodálatosabbnál csodálatosabb öblöket, parti sziklaszirteket és városkákat lehet látni. A volánnál ülő biztosan kevesebb élményhez jut, mint a többi utas, tehát sokszor meg kell állni.
  • A sziklaszélekre épült elegáns hotelekben világsztárok szoktak időzni. ÉrdekesVilág.Hu - Bővebb info
  • Az Amalfi-partra nem érdemes augusztusban utazni, mert óriási a tömegnyomor a strandon, az utcákon, a kávézókban

"Az Amalfi-part Olaszország, sőt Európa egyik legszebb tengerparti része. Akár bérelt autóval, akár busszal közlekedünk, mindenképpen érdemes végigmenni a Sorrento és Salerno között kanyargó tengerparti úton. Már maga az utazás is egy kaland, mivel az út annyira keskeny, hogy gyakran csak egy autó fér el egyszerre. Az egyik oldalon szakadék, alattunk a tenger, a másik oldalon sziklafalak, előttünk és mögöttünk őrült dél-olasz sofőrök, szlalomozó robogók és folyamatosan dudáló turista buszok. A tengerparti sziklák tetejére és a meredek domboldalakra épített bájos városkák, a színpompás mediterrán növényzet és a gyümölcstől roskadozó citromfák biztos, hogy mindenkit elbűvölnek.

A hegyoldalban teraszosan felépült Positano színes házaival, templomának majolikakupolájával és a hatalmas bougainvillea bokrokkal igazán festői látványt nyújt. Ez a városka az Amalfi-part csúcspontja, kötelező megálló mindenki számára. Az útról szűk kis utcákon és sok-sok lépcsőn juthatunk le a tengerparti részre. A rossz hír az, hogy ezt a sétát felfelé is meg kell majd tennünk, hacsak nem hajóval megyünk tovább. Az izomlázért viszont mindenképpen kárpótol a mesebeli élmény. Ravello a partvidék másik gyöngyszeme. Ez a település azonban a tengertől kicsit távolabb, a domboldalban helyezkedik el. Ravello két kiemelt látnivalója a Villa Rufolo és a Villa Cimbrone, mindkét villát csodálatos kert veszi körül. A Villa Cimbrone teraszáról Olaszország talán legszebb panorámájában gyönyörködhetünk, a Villa Rufolo kertjében pedig minden nyáron zenei fesztiválokat rendeznek.

Furore fjordja a tengerpart egyik különlegessége, hiszen errefelé nem igazán számít az ember fjordra. A különleges természeti képződmény Furore falucska mellett található. A fjord és a tenger egy pici öbölben találkozik egymással, ami a leghangulatosabb kis strand errefelé. Nehéz az útról észrevenni, szinte csak a helyiek ismerik. Az út egy magas hídon vezet át, az autóból kiszállva és a hídról lenézve megcsodálhatjuk az eldugott öböl látványát. Érdemes lesétálni a híd melletti lépcsősoron és úszni egyet a híd alatt a kristálytiszta vízben. Itt garantáltan nem kell tömegekre számítanunk.

Aki gasztronómiai élvezetekre vágyik, az sem fog csalódni. A tengerparti trattoriákban mindig frissek a tengeri finomságok, vegetáriánusok imádni fogják a sokféle módon elkészített padlizsánt, az ebéd végén pedig gyakran a ház ajándéka egy kis jégbe hűtött helyi citromlikőr, vagyis limoncello. A régió leghíresebb eledele azonban mégiscsak a pizza. A rómaiak és a nápolyiak között örök vita tárgya, hogy melyik városból származik. A nápolyiak természetesen ragaszkodnak a saját igazukhoz, és szerintük a legrégebbi pizzéria is Nápolyban van. A „Da Michele”-ben csak Margarita és Marinara pizzát sütnek, de azok olyan leírhatatlanul finomak, hogy ezután minden más csak gyenge utánzatnak tűnhet. Lehetőleg dupla adag bivaly mozzarellát kérjünk rá!" forrás


"2011-ben voltam az Amalfi parton. Amalfiban szálltunk meg. De bejártuk azt a környéket. Nápoly, Sorrento... stb... Autóval mentünk. Nápolyig autópálya van. Onnan sincs gond az utakkal. A táj gyönyörű. Normális a közlekedés sok robogóval megfűszerezve. Nem láttam balesetet. Az utak jól ki vannak táblázva. Nem putris rész. (kivéve Nápolyt :P) Az egész részen átjön az igazi olasz mediterrán hangulat. Én imádtam. Sok a turista, főleg ázsiaiak. Én is, mint turista voltam, tehát erről van csak tapasztalatom. De én, ha nyaralásról van szó, mindenképpen ajánlom. Sokkal jobban, mint Észak-Olaszország. Északon 'csak' Rómában és Livornóban voltam. A Sorrentoi-félsziget (Caprival együtt) kiemelt üdülőövezetnek számít. Dél-Olaszország (bár annak is az északi része), egyik "kirakat" látványossága. Ilyen szempontból semmi nem jellemző rá mint a déli városok többségére. A házak frissen felújítva, rendszeresen karbantartva, nem potyog a vakolat, utcák terek tiszták, nincs sehol szemét szétdobálva. (magyar hasonlattal élve, Miskolctapolca is Borsodban van...mégsem összehasonlítható mondjuk Ózddal). " forrás


"Nápolytól délre egy kis félsziget a csizma szárán. Tágan értelmezve Sorrento és Salerno között húzódik a partszakasz, amely ideális mindenfajta romantikus közjáték helyszínének. A sziklás, meredek partoldalon vezet végig az út. Adódik a kérdés: minek, s hol vannak a házak? Ugyanitt, vagyis meredeken a szilafalba ágyazva, mintegy felragasztva a hegyoldalba. A települések a tengerparti sávot leszámítva így nem vízszintesen terjeszkednek, hanem fölfelé. Úgyhogy semmi sem lehet kellemetlenebb annál, mint mikor a bevásárlás után hazaérve rájövünk: nem hoztunk tejet a boltból.

Több napos kirándulás esetén érdemes Amalfit tenni meg bázisnak, innen indul ugyanis szinte valamennyi busz a környékre, ráadásul a szállás és az étkezés is olcsó - pizza puccos helyen is bőven tíz euró alatt van, a szállást két főre viszont simán megúszható éjszakánként ötven euró alatt. Ez Sorrentoban, vagy Amalfiban nem működik, a kisebb falvakban akadnak még olcsóbb lehetőségek például Sorrento felett. Az ideális útvonal buszozással, vagy vonatozással indul Salernóba, majd onnan busszal Amalfiba. Persze a körút helyett oda-vissza is csinálhatjuk, rögtön vonattal utazva Sorrentoba, majd busszal tovább az Amalfi-partra. Autót bérelni ezen a környéken legalább annyira rossz, mint jó döntés. Persze kényelmes, de nem olcsó, a kisvárosokban nem lehet parkolni, úgyhogy több lesz a vesződség, mit amit nyerünk. A buszok viszont kényelmesek, nincsenek tömve és Dél-Olaszországhoz viszonyítva még a menetrendet is tartják. A jegy olcsó, távolságtól és időtől függően 1,80-3,60 euró, de van napijegy is.

Első nap érdemes Amalfi bebarangolása mellett egy hegyi falut is megnézni, Ravellót. Busszal fél óra, de a sportos sofőrök akár húsz perc alatt is felszaggatnak a hegytetőre. A falucskában van egy várkert, szinte pontosan a hegytetőn. A kert szépen karban van tartva, s pazar kilátás nyílik a tengerpartra és a környező településekre. Állítólag ide járt Greta Garbo is aktuális szerelmével - valóban ideális hely etyepetyézni, meg kell hagyni. Positano kicsit hosszabb útra van, egy órát kell buszozni Amalfiból. A kis ékszerdoboz a hegyek közé van beszórva, a házak egyik oldalon teljesen benövik a hegyoldalakat, másik oldalon viszont magabiztosan virít a zöld hegy és a fehér sziklák. Szerpentin út vezet végig a városon, de irányban lépcsők is levisznek a partra, illetve fel a hegytetőre. Ha levágnánk az utat, néhány száz lépcsőfokon kell fölmenni - majd le, vagy fordítva. Van helyi buszjárat is, az egyetlen járművel járható szerpentinen, fél óránként köröz, így legalább a lépcsőzés egy részét meg lehet úszni.

Amalfi és Positano között félúton is érdemes megállni a smaragd barlangnál. Öt eurórét visznek csónakázni egy kicsi tóra, amely a víz alól kapja fényt: a barlang lyukas a tenger alatt, ahol betör a napfény, zöldeskékesre festve a barlang vizét. Ne várjunk iszonyatos látványt, de mondjuk a tapolcai tavasbarlanghoz mérve simán megéri az öt eurót. Ha nagyon sok időnk - és pénzünk - van, kiugorhatunk Capri szigetére is. A hajóút oda-vissza közel 40 euró, s a szigeten is minden rendkívül drága. Persze a túrázás ingyen van, s Capri erre igazán alkalmas. Az igazi Kék-barlang ott van, de látogathatósága erősen függ az időjárástól, a tenger hullámzásától. (2016)" forrás


,, Az Amalfi parton néha rezgett az a gatya a szakadék láttán… amihez még hozzájött, hogy a GPS folyton azt mondta: „a következő kanyarnál fordulj jobbraaaaaaaa...” forrás

forrás

Olvasmányos linkek


"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás



"Amalfi-partot és Nápoly környékét pedig csak ajánlani tudom mindenkinek. Olaszország egyik legszebb, hacsaknem a legszebb tája. Nápoly nem olyan drága, viszont az Amalfi-part nem olcsó az igaz, de okosan ki lehet hozni akár egy balatoni nyaralás árából is. (2013)" forrás


,, Autóval ugyanis szinte lehetetlen a parkolás a kis városokban, én mindenkinek a motoros városnézést javasolnám . (125 cm3 motorra nem kell jogosítvány és sokkal lazábban veszik az ilyen közlekedést. Többször láttam, hogy egy család 4 tagja nyomorog egy robogón !) Végül megszületett a döntés, vezetni nem mertem, ellenben a párom mögé szívesen felültem .

És ekkor jött az, amitől igazán féltem, szerpentin több száz meter magasban, miközben a buszok úgy kanyarodnak, hogy teljesen átlógnak a másik sávba. Ne kérdezzétek mi történt, hogy jutottunk el Positanoba, a leggyönyörűbb városkába amit valaha láttam, mert az utazás alatt végig becsuktam a szemem

Positano a hegyoldalba épített kis városka tele éttermekkel, hangulatos utcákkal, tündéri házakkal, kis üzletekkel, tengerparttal és persze csodálatos kilátással. Az egész olyan, mint egy kis meseváros! Ez az a hely, amit mindenkinek látnia kellene!

Rengeteg szép élménnyel tértem vissza Nápolyba.

Másnap nem tudtunk dönteni, hogy Caprira vagy Ischiára menjünk, mert rengeteg jót és szépet olvastunk mindkettőről. Attól tettük függővé az uticélt, hogy a hajóállomásról melyik hajó indul előbb. Így jutottunk el Ischiára.

Itt az előző nap pozítív élményei alapján ismét motorra ültünk. Ischia pici kis sziget, ami fenséges nyugalmat áraszt. 3 óra alatt körbejárható úgy, hogy megállhatunk, pihenhetünk is egy picit a nézelődés közben.

Sok helyen jártam jártam már a világban, de Nápolyba másfél órás repülőuttal a fapados légitársaságunkkal eljuthatunk, aztán még egy kis vonatozással vagy hajózással olyan helyeken járhatunk, amelyek egy életre szóló emléket hagynak a szívünkben. Rövid volt ez az utazás, de nagyon örülök, hogy Nápolyt és környékét választottuk!(2014)" forrás


,, A tengerparton gyönyörű, középkori városkák sorakoznak, de akad szép számmal nagyon lepusztult település is, különösen Nápoly felé tartva. Itt már sok helyen szállt a szemét, romosak voltak a házak, és szinte tapintani lehetett a kilátástalanságot. A szállásunkhoz vezető úton olyan lepukkant helyeken haladtunk át,
mintha egy észak-afrikai nagyváros kevésbé szerencsés peremkerületében jártunk volna.
Amint a városi autópálya másik felére kerültünk, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Minden sokkal jobb, szebb és tisztább lett. (2016)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Modedepeche, 2017. 09. 19. 13:05
Szombaton indulunk Nápolyba, 2 napra szeretnék autót vagy motort bérelni, hogy bejárjuk a környéket! Van valakinek tapasztalata, tanácsa, tuti tippje, bevált szolgáltatója e téren?


Iván Tibor, 2016. 01. 27. 17:27
Tudna valaki segíteni abban hogy márciusban megyek Nápolyba és szeretnék 1 napra olcsón bérelni egy autót soförrel. Kössz!


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon