ÚTIKRITIKA.HU / Monaco

Monaco

Monaco

Monacoról bevezető| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| További beszámolók| Fotóegyveleg

.

Jellemző látkép - K. Kriszta fotója 

Monacoról bevezető

Lakosság (2026-ban): 38,100 - Kb. 25,9%, vagyis nagyjából minden negyedik monacói lakos monacói állampolgár. A lakosság mintegy 74%-a külföldi állampolgár.

Monaco meglepően kicsi. A jelenlegi területe a Mareterra tengerfeltöltésével együtt kb. 2,1 km²; a hivatalos turisztikai térkép is ezt az adatot adja meg. Összehasonlításképpen ez még Budapest legkisebb kerületének, a VII. kerületnek (Erzsébetváros, kb. 2,1 km²) a méretéhez áll nagyon közel. Vagyis gyakorlatilag egyetlen apró budapesti kerületnyi területen van egy teljes ország.

Monaco legnagyobb kiterjedése nagyjából 3,3–3,5 km, szélessége pedig legfeljebb kb. 1,1 km. Ha egyik végétől a másikig gyalogolsz, a tényleges útvonal a kanyargó utcák és a szintkülönbségek miatt inkább 4–5 km lehet, nagyjából 60 perc. Monaco azonban meglehetősen meredek; a gyaloglást rengeteg nyilvános lift, mozgólépcső és gyalogos átjáró könnyíti. A magasság pedig nehezíti, ha az utcán mész fölfelé.

Ha Monaco központját, a Casino teret tekintjük kiindulópontnak, Franciaország meglepően közel van. Észak felé, Beausoleil irányába körülbelül 10 perc gyaloglással át lehet sétálni Franciaországba. Nincs klasszikus határátkelő vagy útlevél-ellenőrzés: egyszerűen mész tovább az utcán, és egyszer csak már Franciaországban vagy. A telefonod remekül megmutatja, minden átlépésnél küldi a roaming üzeneteket. Monaco szárazföldi határának legnagyobb, több mint 3 km-es szakasza éppen Beausoleil-lel közös.

Monaco az egész, mindössze kb. 2 km² területű önálló állam, míg Monte-Carlo ennek csak az egyik városrésze. Monaco tehát nem egy város, amelynek Monte-Carlo lenne valamiféle különálló települése, hanem egy városállam, amely több városrészre tagolódik. Monte-Carlo azért vált világhírűvé, mert itt található a híres kaszinó és környékének luxusszállodái, üzletei, így neve sokkal erősebben beépült a köztudatba, mint Monaco többi negyedéé. Emiatt a sajtóban, filmekben és a hétköznapi beszédben gyakran egész Monacót Monte-Carlónak nevezik, holott földrajzilag ez pontatlan. A hercegi palota például Monaco-Ville-ben, a jachtkikötő nagy része La Condamine-ban található, tehát egyik sem Monte-Carlóban van.

Ez a Casino de Monte-Carlo, Monaco legismertebb kaszinója, a Place du Casino központi épülete. A mai épület meghatározó részeit Charles Garnier, a párizsi Opéra Garnier tervezője alakította ki a 19. század második felében.- K. Kriszta fotója 

.

A gazdagon díszített Belle Époque homlokzat, a két jellegzetes kupolás torony és a középen elhelyezett óra Monaco egyik legismertebb építészeti látványa. Az épületegyütteshez tartozik az Opéra de Monte-Carlo (Salle Garnier) isK. Kriszta fotója 

Monaco államformája örökletes alkotmányos monarchia, pontosabban hercegség. Az uralkodó nem király, hanem szuverén herceg; ez a történelmi hagyományból ered, hiszen a Grimaldi család már a XIII. század végétől kötődik Monacóhoz. Az első monacói alkotmányt 1911-ben vezették be, a ma érvényes alkotmány 1962-ből származik, és kimondja, hogy a végrehajtó hatalom a herceg legfőbb fennhatósága alatt áll, míg a törvényhozást a herceg és a választott Nemzeti Tanács közösen gyakorolja. Vagyis Monaco alkotmányos monarchia, de az uralkodónak jóval nagyobb tényleges politikai hatalma van, mint például a brit vagy a spanyol királynak.

A jelenlegi uralkodó II. Albert herceg, aki 1958. március 14-én született, tehát 2026-ban 68 éves. Apja III. Rainier herceg, anyja az amerikai filmsztárból lett Grace Kelly hercegné volt; Albert apja 2005-ös halálakor került a trónra.

Albert 2011 óta Charlène Wittstock, egykori dél-afrikai olimpiai úszó férje. Közös gyermekeik a 2014. december 10-én született ikrek: Jacques trónörökös herceg és Gabriella hercegnő, akik 2026-ban 11 évesek. Bár Gabriella néhány perccel Jacques előtt született, az öröklési szabályok miatt Jacques a trónörökös.

Albertnek két, házasságon kívül született, hivatalosan elismert idősebb gyermeke is van: Jazmin Grace Grimaldi (1992) és Alexandre Grimaldi (2003). Ők a monacói alkotmány értelmében nem tagjai a trónöröklési sornak, mert az öröklés a törvényes leszármazási ághoz kötött.

A szűkebb hercegi család fontos tagjai még Albert két testvére: Caroline hannoveri hercegné és Stéphanie monacói hercegnő. A Grimaldi-ház különlegessége, hogy miközben Monaco modern, demokratikus intézményekkel rendelkező állam, az uralkodócsaládnak ma is lényegesen közvetlenebb szerepe van az állam működésében, mint Európa legtöbb monarchiájában.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

A palota magasságából a kilátás, sőt ami még jobb: rálátni egész Monacóra a kaszinó teraszairól, lényegében a Fairmont hotel tetőkertjéről
Nézni a helyi népeket (nem a többi turistát!)
Cápát simogatni és hatalmas tengeri akváriumokat csodálni az Oceanográfiai Múzeumban
A jachtkikötő
Meglepően jó és olcsó a buszos tömegközlekedés (1.5 - 2 euró a menetjegy)
A vártnál könnyebb parkolás. Nem olcsó, de vicces módon sokszor olcsóbb a pesti belvárosnál. ( 2026 aug)
A Brasserie de Monaco sörözőben 18 és 20 óra között kedvezményesen sörözni
A hajnali Marché de la Condamine, ahol a milliomosok mellett a helyiek is ugyanúgy alkudoztak a szarvasgombára.
Az Oceanográfiai Múzeum tetőteraszáról a kilátás naplemente előtt, amikor rózsaszínbe borult az egész hercegség.
Az F1 pálya bejárása gyalog kora reggel - a Casino előtti kanyar sokkal meredekebb, mint tévében látszik.
Egy váratlan találkozás II. Albert herceggel a kikötőben, aki kedvesen visszaköszönt a meglepett turistáknak.
A Jardin Exotique kaktuszai között talált apró gyík, ami türelmesen pózolt a fényképezőgépemnek.

Nem tetszett

Monaco strandolásra egyáltalán nem alkalmas, egyetlen közstrandja (Larvotto Beach egyes részei) közepes és túlzsúfolt (van egy privát beach, de az drága)
A palotán, a kaszinón és az Oceanográfiai múzeumon kívül nincs igazán nagy durranás látnivaló
A Monte Carlo Casino előtti mesterkélt "fotózkodási pontok" és a kötelező belépési díj turistáknak.
Egy kávézó, ahol 12 eurót kértek egy eszpresszóért, csak mert a Café de Paris teraszán volt.
A helikopterek állandó zaja a kikötő felett, ahogy a "gazdagokat" szállítják Nizzából.
Az agresszív luxusautó-fotósok a Casino téren, akik mindenkivel összevesztek, aki belelógott a képbe.
A miniatűr közstrand zsúfoltsága - egy törölközőnyi helyért is harcolni kellett a Larvotto-n.

Vélemények

„Monaco egyszerre lenyűgöző és kissé abszurd. Olyan, mintha egy egész országot egy luxusnegyed méretére zsugorítottak volna.”

„Egyszer mindenképpen érdemes látni. De külön csak Monaco miatt nem utaznék a Riviérára; Nizzából vagy Mentonból egynapos kirándulásnak tökéletes.” 

„A Casino tér tényleg elegáns, de nekem húsz perc után elég volt a Ferrarikból, luxusüzletekből és abból, hogy mindenki fényképezi a gazdagokat.”

„A kikötőben álló jachtok mérete szórakoztatóbb látványosság volt, mint néhány hivatalos nevezetesség. Egy idő után már azon nevettünk, melyik hajónak van saját hajója.”

„Monaco-Ville sokkal jobban tetszett, mint Monte-Carlo. Szűk utcák, régi házak, a palota és nagyszerű kilátás – ott végre nem csak a pénzről szól Monaco.”

kr

„A Sziklán sétálni és lenézni a kikötőre szerintem Monaco egyik legjobb ingyenes programja. A kertek is meglepően kellemesek.” 

„Sokkal tisztább és rendezettebb, mint amire számítottam. Néha már annyira tökéletesen rendben van minden, hogy kissé sterilnek hat.”

„Nekem Monaco nem volt igazán szép. Látványos, igen, de rengeteg beton és magas épület préselődik egy nagyon kis területre.”

„A fekvése fantasztikus. A hegyoldal, a Földközi-tenger és az egymás fölé épített város együtt sokkal érdekesebb, mint maga a luxus.”

„A szintkülönbségeket nagyon alábecsültem. Térképen minden közel van, aztán kiderül, hogy lépcsőzni kell vagy keresni egy liftet.”

„A nyilvános liftek zseniálisak. Amikor rájössz a rendszerre, sokkal könnyebb gyalog közlekedni, de az első napon néha azt sem tudtuk, melyik szinten vagyunk.”

„Az árak Monte-Carlo legjobb helyein tényleg brutálisak, de nem igaz, hogy Monacóban csak vagyonokért lehet enni. Néhány utcával odébb már egészen normális lehet az ár.” 

„Az volt a furcsa, hogy egy olyan helyen, amelyet a világ a gazdagsággal azonosít, turistaként tulajdonképpen rengeteg mindent ingyen élvezhetsz: sétálhatsz, nézheted a kikötőt, az autókat, a kerteket és a panorámát.”

„A gazdagság látványos, de néhány óra után számomra már inkább érdekes társadalmi tanulmány volt, mint vonzó életforma.”

„A Larvotto strand kellemes meglepetés volt. Nem ezért mennék Monacóba, de jó érzés, hogy a sűrű beépítés közepén normális tengerpart is van.”

„Normál hétköznapon sokkal nyugodtabb volt, mint vártam. Az Instagram alapján állandó pezsgést képzeltem el, ehhez képest néhány rész szinte álmos volt.” 

„A Forma–1 hétvégéjén teljesen más hely. Embertömeg, lezárások, forgalom, elképesztő árak – aki magát Monacót akarja látni, ne akkor menjen.” 

„A legnagyobb meglepetés számomra az volt, milyen gyorsan elfogy Monaco. Délelőtt megérkeztünk, végigsétáltuk, megnéztük a fő dolgokat, és késő délutánra nem éreztem úgy, hogy még egy napot kellene maradnom.”

„ Egy nap alatt kipipálhatod a látnivalókat, de ha lassan sétálsz, beülsz valahová, lemész a tengerhez és este is maradsz, egészen más arcát mutatja.”

„Monaco szerintem nem a világ legszebb helye, és végképp nem a Côte d’Azur legszebb települése. Viszont annyira különös, sűrű, gazdag és valószerűtlen, hogy egyszer látni kell.”

További beszámolók

Be kell vallanom, számomra ez az apró miniállam nem hagyott olyan mély nyomot. Tény, hogy tiszta, rendezett, van egy szép kikötője, és azúrkék tenger öleli körül, de szakadt farmeros utazóként nem igazán tudtam kiélvezni a kaszinók világát vagy a luxusüzletek csábítását. Valahogy azt éreztem, hogy Monte Carlo elsősorban erről szól – csillogásról, pénzről, státuszról –, és kevésbé valami olyasmiről, amihez én igazán kapcsolódni tudnék.

---

Monaco az a hely, ahol az ember könnyedén csórónak érezheti magát.

Ez a kis ország maga a modern Kánaán – minden sarkából árad a jólét, mintha az arany meg a pezsgő csordogálna az ereszcsatornákból. Adóparadicsom lévén itt tényleg minden a luxusról szól, még ha ezt kifinomult módon is tálalják. Nem fognak rád nézni ferde szemmel, amiért nem Gucci szettben sétálsz – de attól még te magad fogod érezni, hogy nem vagy része ennek a világnak. És ez az egész kissé furcsa, mert sok lakás mintha lakatlan lenne, inkább befektetési célpont, mint valódi otthon. Az utcák csendesek, steril eleganciát árasztanak, de emberi nyüzsgésből meglepően kevés jut.

A város – ami egyben maga az ország is – két fő részre tagolódik: Monaco-Ville, az óváros sziklás magaslataival, és Monte-Carlo, a fényűzés és a kaszinók világa. A Forma–1 rajongóinak külön élmény az utcai versenypálya, de emellett érdemes megnézni a Hercegi Palotát, az óváros hangulatos sikátorait, és persze a híres Nagy Kaszinót is.

Ami praktikus, hogy Nizza és Monaco között a vonatút mindössze körülbelül 25 perc – az oda-vissza jegy ára pedig teljesen vállalható, 5 és 10 euró között mozog. A vonatok emeletesek, tiszták, kényelmesek és meglepően csendesek – maga az utazás is egy élmény.

---

Port Hercule jachtkikötője a meredek monacói sziklafalak közé ékelődve; a háttérben Monaco-Ville, a hercegség történelmi városrésze. - K. Kriszta fotója 

---

Őszintén szólva Monaco csillogó világa engem ma sem vonz különösebben. Lehet gyönyörködni az elegáns épületekben, érdekes a hercegség története, és kétségtelenül különleges látni, hogyan zsúfolódik össze ennyi pénz, presztízs és luxus alig több mint két négyzetkilométeren. A szupersportautók, méregdrága butikok, óriásjachtok és a hivalkodó gazdagság azonban engem inkább hidegen hagynak, mintsem lenyűgöznek. Aki szeret eljátszani a gondolattal, milyen lenne milliárdosként élni, annak Monaco valószínűleg izgalmasabb; nekem kissé steril és mesterkélt. Provence lankás tájai, kisvárosai és piacai sokkal közelebb állnak hozzám. Monaco egyszeri látogatásként érdekes volt: láttuk, amit látni akartunk, az élményt pedig szépen el lehet tenni a polcra.

Dél körül beültünk egy sushiétterembe, egyszerűen azért, mert éppen az akadt az utunkba. Meglepő módon nem éreztük kirívóan drágának. Monacóban természetesen könnyű elképesztő összegeket elkölteni, de egy átlagos kávézó vagy hétköznapi étterem árai nem feltétlenül sokkolóbbak, mint Nizza, Cannes vagy a Côte d’Azur más felkapott helyein. A kikötő és Monte-Carlo luxuséttermeiben persze egészen más árszinttel lehet találkozni.

Elsétáltunk a kikötő másik végébe, ahol önmagában szórakoztató nézni a jachtokat és a környéken felbukkanó autókat. Monacóban egy Ferrari, Bentley vagy Lamborghini olyan gyakori látvány, hogy egy idő után az ember már alig fordítja utánuk a fejét. Egy parkolóban sorakozó méregdrága autók között még magyar szóba is belefutottunk: amikor megjegyeztem a páromnak, hogy vizet kellene szereznünk a kutyának, a mellettünk álló férfi magyarul köszönt ránk. Kicsi a világ – még egy monacói parkolóban is.

A kikötőből liftekkel és mozgólépcsőkkel meglepően könnyen fel lehet jutni Monaco magasabban fekvő részeire. Ezeket érdemes használni, mert a térképen rövidnek látszó távolságokhoz komoly szintkülönbségek tartozhatnak. A gyalogos alagutak, liftek és átjárók elsőre kissé kiismerhetetlenek, de hamar rá lehet érezni a rendszerre. Aki nyári melegben akar mindenhová lépcsőkön felkaptatni, hamar megtanulja értékelni ezt a sajátos monacói függőleges tömegközlekedést.

Fent Monaco-Ville óvárosa már egészen más hangulatú.

K. Kriszta fotója 

Megnéztük a Hercegi Palotát, végigsétáltunk a szűk utcákon, és a szikláról lenéztünk Port Hercule kikötőjére. A Forma–1-es pálya híres szakaszait is könnyű felismerni, bár a versenyen kívül meglepően hétköznapi városi utcáknak tűnnek. A Grand Prix környékén persze Monaco teljesen átalakul, és aki nyugodt városnézésre érkezik, jobban jár, ha nem éppen a verseny előtti és utáni időszakot választja.

Este visszasétáltunk a kikötőbe. Kivilágítva Monaco kétségtelenül látványos: a hegyoldalra felkúszó házak, Port Hercule jachtjai és Monte-Carlo fényei együtt olyan díszletet alkotnak, amelyet nehéz összetéveszteni bármi mással. Elfáradtunk rendesen, de különösebb nosztalgiát nem éreztem. Monacót érdekes volt látni, de nem éreztem azt, hogy minél hamarabb vissza szeretnék térni.

És van a helynek egy sajátos humorforrása is. Monaco remekül alkalmas arra, hogy az ember újragondolja, mit jelent a „drága autó”. Aki otthon egy Mercedes, BMW vagy Porsche volánjánál a társadalmi hierarchia felső emeletén érzi magát, itt gyorsan megtapasztalhatja, hogy mindig van még néhány emelet fölötte. A Casino de Monte-Carlo előtt a portások elsősorban a valóban különleges autókat hagyják látványosan elöl parkolni; egy hétköznapibb prémiumautó ebben a környezetben könnyen csak közlekedési eszközzé fokozódik le. Monaco talán ebben a legőszintébb: ha valaki feltűnően gazdagnak szeretné érezni magát, ennél alkalmatlanabb helyet nehéz találni.

---

Nizzából mindössze harminc perc alatt elérhető Monaco – akár autóval, akár vonattal vagy busszal indulunk útnak. Ahogy közeledünk a hercegséghez, hamar szembetűnik, mennyire ki van használva minden négyzetméter: minél kisebb a terület, annál intenzívebb a beépítettség. Nem véletlenül ez a világ legsűrűbben lakott állama.

Péntek este érkeztünk Monte-Carlóba, és természetesen útba ejtettük a híres kaszinót is. A tér már messziről vibrált – úgy tűnt, mintha nem is lenne más esti program a városban, mint autóval érkezni, körbefordulni a kaszinó előtti rövid szakaszon, és stílusosan leparkolni. Egymást váltották a Ferrarik, Rolls-Royce-ok és Lamborghinik – méltóságteljesen gördültek be, mintha csak egy vörös szőnyegen vonulnának. Alig telt el tizenöt perc, de máris úgy éreztem, több százmillió eurónyi luxusautót láttam, mint addig egész életem során összesen.

És hát nem csak lóerőből volt sok. A csillogás a megjelenés minden elemére kiterjedt – ruhák, kiegészítők, frizurák, testek. Az összhatás inkább volt egy mozgó divat- és életstílus-parádé, mint egy klasszikus városnéző program.

---

Monacóról a legtöbben elsőre a fényűzésre, a kaszinókra és a csillagászati árakra asszociálnak, pedig léteznek ott is jóval elérhetőbb alternatívák, különösen, ha az ember egy kicsit nyitott szemmel jár. A kikötőnél, közvetlenül a buszmegállóval szemben található egy meglepően jól felszerelt szupermarket, ahol az árak nemcsak korrektek, de néhány termék esetében még alacsonyabbak is, mint a közeli Nizzában. A hely egyáltalán nem tűnik turistacsapdának: tiszta, rendezett, és a friss zöldségeket, gyümölcsöket folyamatosan párásító rendszer frissíti – már-már látványosság önmagában is.

Aki először jár Monacóban, annak kihagyhatatlan élmény végigsétálni a híres Forma–1-es pálya útvonalán. A kikötőtől elindulva, lépésről lépésre ismerősek lesznek a kanyarok, az alagút, a célegyenes, és ahogy az ember felsétál a kaszinóig, hirtelen azon kapja magát, hogy nem is várost néz, hanem egy mozgó luxusautó-kiállításon vesz részt. Lamborghini, Ferrari, Rolls–Royce – mintha nem is közlekednének, csak lassan, elegánsan megmutatnák magukat.

---

Monte-Carlóba az ember nem elsősorban kultúráért utazik. Bár kellemes sétákat lehet tenni a város makulátlanul tiszta utcáin, és időnként feltűnik egy-egy elegáns palota vagy díszes középület, a kaszinó előtti tér is rendezett és látványos, sőt még egy kisebb, díszfákkal szegélyezett városi kert is kínál némi zöld nyugalmat – de Monaco valódi karakterét nem ezek adják. Az igazi élményt a valószerűtlen jólét hangulata határozza meg.

Monaco állampolgárai mentesülnek a jövedelemadó alól, az állami bérlakások díja pedig nevetségesen alacsony – igaz, csak a kiváltságos helyiek férhetnek hozzá. A társasági adó minimális, a pénzügyi szolgáltatások kiemelkedő színvonalúak, a banktitokhoz pedig Európán belül is kevesen értenek úgy, mint itt. Mindez együtt egy adóparadicsom precíz mechanizmusát működteti, a Riviéra csillogó díszletei között.

A belvárosi utcákban szabályos sorban parkoló Ferrarik, Lamborghinik és Maseratik nem különcködésként hatnak, inkább természetes tartozékai a helyi közlekedéskultúrának. Az ember itt hamar megérti, miért nem a körúton rendezik a Forma–1-es futamokat. A legnagyobb attrakció mégis kétségtelenül a kaszinó, ahová a világ minden tájáról szívesen térnek be azok, akiknek nem okoz fejfájást néhány ezer euró egyetlen éjszaka alatt. Mielőtt belépnek, jellemzően épp csak lehorgonyozzák jachtjukat a kikötőben.

A kikötő önmagában is látványosság: monumentális luxusjachtok sorakoznak egymás mellett, úgy, hogy az ember – még ha nem is irigykedik – önkéntelenül is porszemnek érzi magát a világ túlfelén. Ha viszont szeretnénk kipipálni a kötelező nevezetességeket, azt gyorsan megtehetjük, hiszen Monaco alig több mint 2 km², néhány óra alatt bejárható.

A Hercegi Palota a város legfontosabb történelmi épülete: a 12. században emelték, és egy sziklaszirt tetején trónol, inkább hasonlít egy erődre, mint klasszikus értelemben vett palotára. Ez nem véletlen – a Grimaldi-család 1297 óta él itt, és az épület az évszázadok során számos támadásnak állt ellen. A közeli katedrális sem marad ki a látogatók útvonalából: a Szeplőtelen Fogantatásnak szentelt templom kevésbé ismert a carrarai márványairól, annál inkább arról, hogy itt temették el Grace Kellyt, Monaco egykori hercegnőjét, akinek emléke a mai napig átszövi a városállam szellemiségét.

---

Amikor megérkeztünk Monacóba, a kikötő mellett parkoltunk le egy mélygarázsban – az óránkénti 1,5 eurós díj kifejezetten kedvezőnek tűnt, különösen egy ilyen helyen. Nem számítottam rá, hogy épp itt fogom kimondani: „meglepően olcsó volt.”

A kikötő maga lenyűgöző látványt nyújtott. Elegáns vitorlások, luxusjachtok és csillogó motorcsónakok sorakoztak a vízen, mintha mindegyik külön jelenet lenne egy reklámfilmből. A parton pedig ott parkoltak a hozzájuk illő autók: márkás, tökéletesen tisztára polírozott járművek, mintha egy mozdulatlan parádé részei lennének. Mindez azonban nem tolakodóan hivalkodó – csak egyszerűen van. Ami meglepett, az az emberek közvetlensége volt: senkiről sem ordított, hogy milliomos, mindenki természetesen viselkedett, barátságosan, mintha csak egy dél-francia kisvárosban járnánk.

A Hercegi Palota szépen karbantartott, harmonikusan illeszkedik a sziklaszirtre épült óváros hangulatába, de méretét tekintve meglepően visszafogott. Kissé csalódottan tapasztaltuk, hogy bent fotózni nem lehetett, és sajnos az őrségváltást is lekéstük. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat: „Ez most a Neveletlen hercegnő forgatási helyszíne, vagy a valóság?” – mert pontosan olyan elegáns és meseszerű volt a légkör.

A palotába és a mellette található múzeumba közös belépőjegyet váltottunk: 2025-ben felnőtteknek 19 euróba, gyerekeknek 9 euróba került. A látogatás után még sétáltunk egy kicsit az óváros szűk utcácskáin, ahol a házak színes homlokzatai és a kis kávézók meghitt hangulata zárta le a napot. A kaszinó most kimaradt – gyerekekkel ez amúgy sem opció –, de talán legközelebb bepótoljuk.

---

A monacói sétát érdemes a kikötő környékén kezdeni, mivel innen felfelé vezet az út a város látványosabb pontjaihoz. Bár a forgalom ezen a részen élénk, a járda mentén gondosan kialakított teraszok és kilátópontok várják azokat, akik megállnának egy percre gyönyörködni a tenger látványában. Némelyik helyen padokat is találunk, ahonnan nemcsak a kikötő csillogása, hanem a nyílt víz kéksége is lenyűgöző. Az egyik ilyen kilátónál legalább egy órát töltöttünk – napfényben melegedve, szinte mozdulatlanul nézve a hullámokat, mintha az idő is lassabban telt volna ott.

Ezután következett a Jardin Exotique, azaz az Afrika-kert, ahol kaktuszok, szukkulensek és mediterrán növények burjánzanak egy meredek sziklafalon – nem csak látványos, de különleges mikroklímájú hely is. Innen továbbsétáltunk Monte-Carlo híres kaszinója felé. A környéken nem csak egy kaszinó található: több játékterem is egymás mellett áll, szinte mindegyik előtt teraszos kávézók sorakoznak. Ezekben, ha valaki nem bánja a borsos árakat, napsütésben üldögélve kortyolhatja el az eszpresszóját – és közben stílusosan figyelheti az érkezők járműveit, öltözékeit és gesztusait.

A kaszinó maga meglepett: nem futurisztikus, nem csillog-villogó, hanem régi stílusú, díszes épület – sokkal inkább emlékeztet egy apró palotára vagy múzeumra, mint egy klasszikus szerencsejáték-központra. Elegáns és szép, letisztult részletekkel, méltóságteljes homlokzattal.

A kaszinó mögötti parkolóban épp egy spontán oldtimer-találkozóba futottunk bele. A klasszikus autók ott sorakoztak ragyogóan kitisztítva, a tulajdonosok büszkén álltak mellettük, miközben turisták sokasága fotózta őket lelkesen. Bár engem általában kevéssé hoznak lázba az autók, az egyik jármű mégis megállásra késztetett: egy tökéletes másolat a Vissza a jövőbe film ikonikus DeLorean-jából. Doki és Marty nélkül is működött a varázs.

---

Fotóegyveleg

Ezen a fotón jól látszik Monaco építészeti rétegződése: az előtér elegáns, 19. század végi–20. század eleji Belle Époque villái és bérházai mellé a jobb oldalon egy 1950–70-es évekre jellemző modern lakótömb került, míg hátul a kék üvegű, két ívelt toronyból álló Le Millefiori 1969-ben készült el. Ez a több mint százévnyi építészeti kontraszt Monaco egyik jellegzetessége. - K. Kriszta fotója 

Hintázó balerinák a Grimaldi Forum közelében, Larvottóban – játékos köztéri utalás Monaco nagy múltú baletthagyományára. - K. Kriszta fotója 

A modern Place Princesse Gabriella Larvottóban, háttérben a Le Méridien Beach Plaza és Monaco sűrűn beépített hegyoldalának lakótornyai -K. Kriszta fotója 

Kommentek