ÚTIKRITIKA.HU / Afganisztán






Afganisztán

Afganisztán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Vízum | Repülés | Szállás | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Pénzváltás | Vásárlás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Kabul | Egyéb látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Afganisztán dióhéjban

  • Honlapunk a kezdőoldalon olvasható mottó szerint a körültekintő utazóknak szól. Körültekintő, épeszű magyar turista természetesen fontolóra sem veszi azt, hogy Afganisztánba utazzon. Persze akad néhány kalandor, aki dédelgeti magában, hogy kipipálja listáján Afganisztánt is.
  • Na, akkor mi a fenének szerepel ez az ország a honlapunkon? A 20. század hatvanas éveiben és a hetvenes évek legelején Afganisztán kedvelt célországa volt a hippiknek. Kabul annak idején cool város volt a nyugati hátizsákosok számára. 1973 óta azonban egyszer sem volt ott olyan békeidő, ami lehetővé tette volna a békés turizmust. Megrögzött optimizmusunk miatt rakjuk fel Afganisztánt a honlapra kevéske tartalommal, abban reménykedve, hogy még életünkben válhat turisták célpontjává ez a jobb sorsra érdemes ázsiai ország.
  • Az őszinteség jegyében azért megírjuk: vannak nyugat-európai utazási irodák, amelyek szerveznek turistacsoportokat Afganisztánba. Pl.: 22-23 napos túra
  • A magyar külügyminisztérium természetesen határozottan lebeszél mindenkit, hogy turistaként odautazzon. Magyar katonák mentek oda békefenntartóként, de hát az minden, csak nem turistáskodás.
  • Afganisztánt sorolják mind a közép-ázsiai, mind a dél-ázsiai térséghez. A 648 ezer négyzetkilométeres ország északon Türkmenisztánnal, Üzbegisztánnal és Tádzsikisztánnal határos, keleten Kínával, keleten és délen Pakisztánnal, nyugaton Iránnal. Tengeri kijárata nincs.
  • Afganisztánnak 35,7 millió lakosa van (2017-es becslés). A lakosság fele dari nyelven beszél, 35 százalék pastu nyelven. Az afgánok muszlimok (80% szunnita, 19% siita).
  • Afganisztán fővárosa a 3,6 milliós Kabul, ami légvonalban 4356 kilométerre van Budapesttől.
  • Magyar állampolgároknak kell vízum Afganisztánba. Az ázsiai országnak van Budapesten nagykövetsége.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Jön!

Nem tetszett

  1. A kabuli nemzetközi repülőtér infrastruktúrája nagyon gyenge, a belföldi terminál még rosszabb

Vélemények

,, 2017, Kabul:  Ennyire üres repülőgépet még nem láttam: a fele gépen nem volt utas a Dushanbe-Kabul járaton, gondolhatjátok, ebből mennyi a hátizsákos turista. Tőlem is mindenki azt kérdezte, hogy milyen üzleti úton vagyok? - s amikor válaszoltam, hogy a turizmus célja vezérel, akkor az kiverte a biztosítékot még az afgánoknál is. Ellentétben a tortúrával, mikor a vízumot kellett beszerezni, az országba való belépés nem vett több időt igénybe, mint egy perc.

Az volt a tervem, hogy a repülőtéren éjszakázok, mert az írta az a pár külföldiek által írt blog, amit olvastam, hogy sötétedés után taxiba se üljön be az ember. Mivel 20.30-ra érte be a gépem, így már nem akartam kockáztatni.

A helyi nyelvtudás hiánya, és a telefonom működésképtelensége miatt megbombáztam pár leszálló utast, hogy beszél-e angolul. Egy-két kapufa után valaki igennel válaszolt szerencsére.

Mondtam neki, hogy ismerősöm címét kellene elmondani a taxisofőrnek. Azért döntöttem úgy, hogy elmegyek aznap este szállásadómhoz, mert azt mondta Mohhamad (újdonsült angolul beszélő helyi pajtásom), hogy nem kell aggódni emiatt.

Miután eléggé jól megértettük egymást, mondta, hogy van sofőrje, és ő majd elvisz oda. Elhagyva a repteret, amit még a kifutópályán is szögesdrót falak osztottak részekre, minden 200 méteren ellenőrző pontok voltak, és itt M16-tal, AK47-el, s nem síppal, és világító bottal állnak a rendőrök a kereszteződésben.

Eléggé sokkoló nekem, amikor mennek a zsigulik vagy lexusok és minden percben van egy hammer, a tetején géppuskával, ami csak úgy cirkál az utcákon.

Ahogy beszélgettünk Mohamaddel, megkérdezte, hogy honnan ismerem a szállásadómat. Elmagyaráztam neki, hogy mi az a couchsurfing, és nagyon kiakadt, hogy “ez nem biztonságos, meg bla bla bla”.

Felajánlotta, hogy aludhatok nála, bár nem tudom, hogy ez mennyivel biztonságosabb… Javasolta, hogy menjünk el a rendőrségre regisztrálni, mert a kamerák a reptéren látták, hogy együtt mozgunk, és őt veszik elő, ha valami történik velem.

Időközben felhívta Siawash-t (szállásadómat), és mondta, hogy nem bízik benne, mert nem ismeri, s kaptam egy kis fejmosást, hogy ez nem Dánia, hogy idegenekhez menjek horpasztani.

A rendőrségre megérkezve mindenki izgatott volt, engem kivéve. Valószínűleg itt az az ok, hogy én nem vagyok tisztában a helyzet súlyosságával, és a rizikóval, hogy fehérként turistáskodok. A rendőrség fala meg körbe volt kerítve 4 m magas beton panelekkel a “robbantók” miatt.

Mivel kiderült, hogy mindkét ígéretes szállásadóm ugyanabban a negyedben lakik, így könnyebb volt a dolga a rendőrségnek, mert mindkettőt odarendelhette az őrsre, és megkérdezték, hogy ez micsoda dolog, hogy idegenek jönnek hozzájuk.

A végére mindenki kezet fogott velem, a két helyinek a személyi igazolványáról képet csináltak, és Siawash-sal elindultunk haza. A rendőr utolsó mondata az volt, hogy Siawash valami normális afgán ruhát vegyen nekem, mert ami rajtam van, az nagyon nem helyi. Sikerült átvágniuk a ruhával a piacon ezek szerint.

Elnézést kértem a kellemetlenségért, amit okoztam neki, de ő csak a szituációnak, s nem az én hibámnak tulajdonította az egész helyzetet. Hazaérve találkoztam cimborájával, aki szintén beszélt angolul (Siawash 3 évet élt Hollandiában, Zie meg kettőt Japánban).

Tele volt tépett csikkekkel a hamutáluk, Zienek pedig összecsúszott úgy a szeme, mint egy kínainak. Mikor rákérdeztem, hogy véletlenül nincs-e mocskos módon betépve, akkor, miután megtalálta a szavakat, egy “nem” válasz jött, ami két dolgot igazolt: 1. nem nyertem el a bizalmát, és 2. hülyének néz.

Kis beszélgetés után szerencsére sikerült megtörni a jeget, és amikor szembesítettem azzal, hogy látom ám a nagy csokit az asztalon, és ezt nem megrökönyödéssel, hanem megkönnyebbüléssel, onnantól kezdve minden rendben volt vele is.

Másnap kimerészkedve környéknézésre, jobban felfigyeltem arra, hogy az emberek legtöbbje nem egyszínű posztó mami ruhában éli meg mindennapjait. Ez az első bizonyíték Afganisztánban, hogy a média torzít.... nagyon.

A napok eléggé összefolytak, de sok mindenben volt részem. Szállásadóm folyamatosan szívta a hasist, köztudott, hogy a világ legjobb fűje Afganisztánból származik. Mutatta is Siaw, hogy még ott is meglepő, hogy 3 méter felettire nőtt az egyik növény, és hogy mennyire izgatott már a következő hónapban esedékes szüret miatt, hogy jól sikerüljön.

Elvitt a városok nevezetességeihez. Az egyik desztináció felkeresése alatt felvettünk egy nagymama-lánya párost. Nagyon megcsapta az orrunkat a hússzag, s mondtam is Siawnak, hogy irtó büdös környék ez! Mondja, hogy nem az utca ilyen illatú, hanem a nő csomagja.

Eid napján ugyanis kiállnak az út szélére a rászorulók, és kapnak húst a bárányvágóktól, bár általában ezek a csontosabb részei a báránynak. Gondolom a szegény, és tehetős jelentései is nagyban eltérnek itt, mivel szállásadóm édesapja panaszkodott, hogy Kabul ingatlanárai elszálltak, mert egy “kis” 3 szobás lakás 200 $-ba került havonta. Nyilván a fizetések alacsonyságát jelenti ez inkább, mert ez még a jóléti Kirgizisztánban is maximum egy “lyuknyi” szoba erejéig jó.

A második teljes nap végére jutottam el már oda, hogy mondjam Siawnak, hogy menjünk kicsit, ha lehet, és annyira minimálisan keltettem csak fel a helyiek figyelmét, hogy már kérdeztem is, hogy egyedül mikor a legoptimálisabb mászkálni, tervezve ezzel a kiruccanásomat.

Már csak az maradt hátra, hogy imádkozzak először a társasággal, utána meg egyedül. Persze ez a tető nálam – nem tervezem a nagykövetség előtt sátrazni “I have European passport” pólóban. Abban az esetben én inkább számítanék öngyilkos merénylőnek.

Az önbizalmam növekedése azért ilyen intenzív még Kabulban is, mert a helyiek közül sokan helyinek néznek, azaz hogy helyi vidékinek. Történt ugyanis, hogy Nagy Sándor macedón vérvonalat hagyott itt hódításai során. Leszármazottainak kék szemük, és szőke hajuk van, s az egyik északi tartományban élnek főként.

A szállásadóm családjával szóba elegyedtem egyik reggel, és el voltam ájulva, hogy mennyire képzettek: mindegyik testvér, és szülő beszél angolul. Komplex véleménye van a nemzetközi kérdésekről is, és nem szégyenlős elmondani, sokszor idősebb családtagjait félbeszakítva, ami itt a családon belüli erőszakkal ér fel.

Ahogy beszélgettünk, úgy kiderült egy kérdés-válasz szekcióból, hogy a szülők unokatestvérek. Az iszlám vallásban ugyanis az unokatestvéri viszony az “már-még” elfogadott, és napi szinten gyakorolt. Persze ők sem vakok. Látják az összefüggést, és tudják is, hogy nem véletlenül van annyi szellemi- és fizikai fogyatékkal élő. A sántaság és az ortopéd torzulások a leggyakrabban tapasztalható esetek.

Viszont azt már nem támogatják, hogy egymásután kettő generáció csinálja ezt. Persze ez is tárgyalásképes, mivel ebben a családban pont az történt, hogy a lányuk “megleste” magának az unokatestvérét, és úgy döntött, hogy bele tudna szeretni, és vele akar összeházasodni. Az apa végül is beadta a derekát, bár nemtetszését fejezte ki, azért, mert így nem csak önmaga, hanem családjában a következő generáció is a lánya által az unokatestvéri házasságot választja.

Látják a biológiai kockázatot ebben, de mégsem foglalkoznak vele, mert megengedett, és kulturálisan nekik ez teljesen normális. Olyan szinten megértem, hogy az elrendelt házasságban, a szülők intenzív tevékenykedése miatt a házastárs keresésben, és főként a választásban alig fejlődik ki a “csajozás” készsége bennük.

Nyilván ha csak annyit látnak a másik nemből, hogy a családon belül a másik nem tagjai tudnak leginkább szexualitást sugározni feléjük, viszonylag kevés réteget viselve.  Hogy én erről hogy gondolkozok, az eléggé kettős. Főként az van bennem, ami benned is, ha Magyarországon szocializálódtál magyar szülők által. A másik oldalról meg annyi kultúra van, amit megismertem, de mindegyiket csak a felszínen tudtam megélni, így nincsen jogom elítélni.

Az édesapja szabadságharcos volt az afgán-szovjet háború alatt, úgyhogy míg a fiatalok életéről beszél, addig őt meg a háborús kérdésekről tudom kifaggatni, így igazi, élő történeteket kaptam.

Nem mondom, hogy a város nagyon romantikus, de engem nagyon lenyűgözött, hogy az Amerikai Egyetemnek 200 méterenként van bástyája és őrállása a betonfalon, illetve a betonfalat még kettő szinten elhelyezett, 1 méter vastag, és 5 méter magas betonlapok védik, mert nagyon sok volt a robbantás a diákokat veszélyeztetve.

A negyedik napon elmentem sétálni 3 kört egyre messzebb, és kisebb utcákba, felöltözve. Egyre több videót készítettem. Izgatott voltam mindegyik alkalommal.

Bizony naponta több lövöldözés és robbantás van a városban, mint amennyi nangot (kör alakú kenyér-lepény) eszek egy nap, és bizony nem kevés nangot fogyasztok el.

Folyamatosan az volt a fejemben, hogy csak azért mondják a szállásadómék, hogy helyinek tűnök, mert a komfortérzetemet akarják növelni. Viszont így, hogy egyedül mentem ki, és úgy nyertem bizonyosságot az állításukról, megnyugodtam, hogy ha nem nyomok az emberek arcába egy makro-objektívet, és nem szólalok meg, akkor nem keltem fel különösebben a figyelmet.

Szállásadóm Karim nevű unokatestvére házasodott a következő nap. Mivel nagy nap ez az életében (köhög), hivatalosan most szexelhet először (köhög), így hát összejöttünk a közeli cimborák, és valahogyan az afgán miniszterelnök tanácsadójának lakásán kötöttünk ki, és ittunk Üzbegisztánból csempészett vodkát, aminek minőségéről árulkodik az, hogy csempészve is csak 12 $ volt egy üveggel.

Nem kívántam különösképpen az ivászatot, de az élmény csodás volt: Afganisztánban iszom csempészvodkát helyiekkel, akik a harmadik “rántás” után kidőltek egytől egyig. Karim is köztük volt persze. Ez csak egy élmény, és ezért nem akarom az egész afgán társadalomra kivetíteni, de a házasság után 2 órával döntött úgy Karim, hogy iszik velünk, és majd valamikor hazamegy a nászéjszakára.

Ő amúgy 30 éves, a lány 20-21, és a két család egymással barát volt. Régóta ismerik egymást, de egy évvel ezelőtt beszéltek össze az anyák, hogy ők tudják: itt szerelem lesz (ha törik, ha szakad), s ezt a gyerekek tudtára adták idővel, hogy mindenki tudja a lapleosztást az életre.

A másnap a nők hindi (többnyire, de helyi és pakisztáni) zenére való táncolásáról, és a párral való szelfizésről szólt. Karim arcára volt írva, hogy ő inkább füstölne velünk a “kertben” – így hívtuk a cellát, amit csoportosan béreltek, s ami arra szolgált, hogy a nehéz munkanap után, de a még nehezebb családi élet előtt cigizés és pókerezés helyszíne legyen.

Megemlíteném, hogy az utcában lakik a pénzügyminiszter. Ennek megfelelően van egy kisebb hadseregnyi biztonsági őre, akik őrzik és védik a korrupció melegágyát. Mikor kicsit közelebb is mentem, odajött az egyik, hogy – valószínűleg – elküldjön a környékről, de mivel ezt fársziul tette, és az alkoholnak köszönhetően még az átlagosnál is jobban beszélgetős kedvemben voltam, így megpróbáltam úgy angolul beszélni, hogy ne ijesszem el a nyelvi korlátoltsága miatt.

A egyik biztonsági őr nemcsak hogy beszélt angolul, de még egy tetoválása is volt, ami az első eset Afganisztánban, igaz, a születésnapja volt felvarrva a csuklójára, úgy, hogy ne egy háromnapos tetováló maraton eredményét képzeljétek el.

Ahogy beléptem a kukszlijukba, éreztem, hogy itt a dohány az csak másodlagos terméke a cigiknek. Nem telt bele sok, rákérdeztek, hogy van-e kedvem füstölni velük. Mivel most figyelni akartam magamra, meg aztán emberként is akartam viselkedni, aki nem eszik bárányhúst lekvárral az ifjú pár előtt, így illedelmesen visszautasítottam.

Ahogy visszaértem az esküvőre, nem sok idő telt bele, és afgán zenére meg kellett szántanom a táncparkettet, aminek sikerességéről nem vagyok meggyőződve, de arról igen, hogy minimál mulatságos tánctudásomat kombinálva az Új-Zélandon tanult néptánc tudásommal sikerült végigropnom, és a helyiek kedvelését kivívnom.

Wasar, aki az amerikaiaknak dolgozott biztonsági felelősként, most családapaként az Interpolnak dolgozik és támogatja, és eltartatja a családját. Kis idő múlva azért hozzátette, hogy őt meg a testvére támogatja, aki San Francisco mellett él, és Über-sofőrként dolgozik.

Mivel ez egy előre elrendezett (pre-arranged) házasság volt, ehhez híven semmi szerelem nem látszott a páron. Egyszer nem láttam őket mosolyogni a két ceremónia alatt.

Mondja szállásadóm, hogy az a “menetrend”, hogy majd útközben egymásba szeretnek. Azt is hozzátette, hogy stresszesek, mert a nászéjszaka az első alkalom, hogy szexelnek, és ez nagy nyomás mind a párra, mind a nő családjára nézve, mivel ha a nő nem szűz, és másnap a “bizonyíték-lepedő” nem produkálja a várt eredményt, akkor a férj visszaküldi a családhoz a nőt, s követelheti a mennyegzőre költött 5000 – 15 000 $ összeget a nő családjától.

A nyomás azért nem lehetett akkora a férjen, mert emellett, hogy nem sok bizonyíték szolgálhat az ő szüzességére, el kell mondani, hogy nem kevésszer élvezte a lebujok vendégszeretetét.

Másnap még a repülőtérre indulás előtt sikerült az utolsó tétel is az afgán élmény-listán: imádkozni mecsetben rendes imaidőben. A szállásadó család nagyon megrökönyödött, és kiderült róluk, hogy teljesen ellene vannak az iszlám értékeknek. Micsoda páli fordulat!

A biztonsági okokra hivatkozva – jogosan – lebeszéltek arról, hogy elmenjek a mecsetbe imádkozni. Ezt teljesen elfogadván nem is erőltettem, ám egy hét alatt eléggé megnyíltunk egymásnak, így felfedezték a csalódottság jeleit az arcomon. Nem is hozott szégyent magára a vendégszeretetéről megismert család, mert szóltak a szomszédnak, aki eljött velem imádkozni, mint testőr, bébiszitter. (2017)" forrás

Vízum

Repülés és repülőjegy

Turkish Airlines Isztambulon keresztül, flyDubai Dubaiból.

Szállás

Egészség

Közlekedés

Kabul - forgalom

Étkezés

Pénzváltás

Afganisztánban a hivatalos fizetőeszköz az afghani. A legnagyobb címlet az ezres.

Vásárlás

Közbiztonság

Afganisztánban a biztonsági helyzet általánosan rossz. Nem csupán a háború (a talibánok és a központi kormányzat között) és az ehhez kapcsolódó terrorizmus miatt veszélyes Afganisztán, hanem a köztörvényes bűnözés magas foka miatt is. Sem a nemzetközi békefenntartó erők, sem a helyi hatóságok nem tudják garantálni a turista biztonságát. Afganisztán egész területén fennáll a veszélye annak, hogy a külföldit elrabolják. Még a fővárosban, Kabulban, fényes nappal is történhet rablás, emberrablás. Csak az ország északkeleti része minősíthető viszonylag biztonságosnak. Afganisztán nyugati része az afgán-iráni határ térségében az aktív drogkereskedelem miatt veszélyes. Az ország délkeleti részén jelenleg is harcok folynak az amerikai haderők és a talibánok között.

Chuck Norris kijelenti: Na most már vessünk véget ennek a kibaszott háborúnak!

"2016 augusztus elején Afganisztán nyugati részén, Herat tartományban megtámadtak német és amerikai turistákat, akik éppen mikrobuszon utaztak. A 2 kisbusz (összesen 12 utassal) a relative biztonságosnak tekintett Bamján tartományból tartottak Herat városba. Bamján vannak azok a legendás Buddha-szobrok, amiket a tálib felkelők felrobbantottak, de norvég támogatással újjáépítettek.
A turistákat kísérő afgán biztonsági erők szembe is szálltak a támadókkal, de így is - kínai hírforrások szerint - legalább 10 külföldi turista életét vesztette. Nyugati hírügynökségek egyelőre csak sérültekről tudnak." 

Magyar külképviselet

Nincs magyar külképviselet Afganisztánban. Felügyelő képviselet (nagykövetség és konzulátus is) Iszlámádban, Pakisztánban van, ami magában foglalja Afganisztán teljes területét. A nagykövetség és a konzulátus azonos címen, telefonszámon érhető el.

  • Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Szabó István
  • Cím: House No 12,F-6/3 Margalla Road Islamabad P.O.B. 1103 Pakistan
  • Előhívó: (00)-(92)-(51)
  • Telefon: 207-7800, 207-7804
  • Ügyeleti mobil: 00-92-300-852-6678
  • Fax: 282-5256
  • Nagykövetség e-mail: mission.isl@mfa.gov.hu
  • Honlap: iszlamabad.mfa.gov.hu

Konzulátusunk elérhetőségei

Egyéb hasznos információk

Kabul

Egyéb látnivalók

Afganisztánban az UNESCO kulturális világörökségének része:

  • A Jam minaretje és körzetének régészeti emlékhelyei
  • A Bamiyan-völgy kultúrtáj és régészeti emlékei (A világ legnagyobb Buddha-szobrait a talibánok 2001-ben lerombolták. A barlangok a falfestményekkel legalább épen megmaradtak.)

Földrajz és időjárás

Időjárás

Történelem

Amikor még rövid szoknyában jártak az afgán nők - olvasmányos link

1972-ben, lengén Kabulban. Ma ezért lincselés járna.

Manapság

Afganisztánban a bevételek nagy része a mezőgazdaságból származik. A termények kielégítik a hazai szükségleteket, sőt exportra is marad. Elsősorban zöldségeket, gyümölcsöket, rizst és diót termesztenek. Afganisztánnak vannak természeti kincsei is, főleg földgáz és olaj. 

Afganisztán a világ vezető ópium termesztő országa.

A helyiekről

Az afgán kultúrában régen is, ma is jelentős helye van a költészetnek. Herat városban manapság is összegyűlnek csütörtök esténként férfiak, nők, gyerekek, hogy régi és új költeményekből idézzenek egymásnak. 

Turista etikett

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg

Séta Kabulban

Turistákra várva

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon