ÚTIKRITIKA.HU / Mongólia






Mongólia

Mongólia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Mongólia dióhéjban

  • Mongólia fővárosa, Ulánbátor 6200 kilométere van Budapesttől. Oroszországgal és Kínával határos kelet-ázsiai (avagy belső-ázsiai) ország 1,56 millió négyzetkilométeren (közel 17-szer akkora mint hazánk). Nagyon alacsony népsűrűségű ország, hisz e hatalmas területen mindössze 2,8 millióan laknak.
  • Mongólia a turista szempontjából egyáltalán nem veszélyes ország. A közbiztonság viszonylag jó, inkább némi civilizációs kényelmetlenségekre lehet számítani.
  • Érdemesebb Mongóliát szervezett, csoportos utazás formájában meglátogatni, minimum helyben valamilyen túrára befizetve.
  • Mongóliába kell vízzum magyar állampolgároknak! Részletek itt.
  • Kötelező védőoltás nem szükséges Mongólia meglátogatásához.
  • A turisták számára igazán érdekes, figyelemreméltó látnivalók mind a városi településeken kívül vannak.
  • Mongóliában a turistaszezon június közepe és szeptember eleje között van, persze, mert az éghajlati viszonyok ekkor a legkedvezőbbek a legtöbb helyi programhoz. Az év többi részében túl hideg van a turistáskodáshoz.
  • Aki csak néhány napot akar Mongóliában tölteni annak érdemes egy-két napra kirándulni a Terlej nevű természetvédelmi területre, ami csupán kb. 70 kilométerre fekszik a fővárostól. Itt előre leszervezett formában akár egy családnál is lehet, komfortos jurtában lakni és testközelből megtapasztalni a mongol puszta (sztyeppe) hétköznapi életét, a (fél)nomád világot.
  • Az Orchon-völgy kultúrtáj az UNESCO kulturális világörökségének a része.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A nyers, vad sztyeppés tájak,
  2. Az izgalmas mongol-tatár történelmi múlt felidézése, megérkezni egy olyan repülőtérre, aminek Dzsingisz kán a neve
  3. Nagyon egzotikus, egyedi a mongol hétköznapok kultúrája, izgalmasan furcsa, gyakran egészen időutazásos
  4. Viszonylag olcsóság van
  5. Nincs sok turista, különleges desztináció
  6. Rácsodálkozni a mongolok nagy büszkeségére, nemzeti öntudatára
  7. A lovagló programok (a tevegélős kevésbé)
  8. A mongolok a maguk módján kedvesek, és vendégszeretetükhöz nem fér kétség
  9. A vidéki levegő
  10. A Terelj nemzeti park sziklaformációi és persze a jurták

Nem tetszett

  1. Gyűrődős Mongóliában turistáskodni a távolságok, az infrastruktúra sajátosságai miatt (bizonytalan menetrendek, rossz állapotú, poros utak stb.), adódnak bizony kényelmetlenségek (meleg víz gyakori hiánya)
  2. A drága vízumdíj
  3. Ulánbátor koszossága, szmogja, a kóbor kutyák folytonos ugatása
  4. A kaja egysíkú, nem minden turista számára szerethető, folyton birka- és kecskehús (brrr)
  5. Az emberek túl szégyenlősek, visszafogottak a turisták irányába, azaz nem lehet velük könnyen haverkodni, persze a fő akadály a nyelvi kommunikáció
  6. Nagyon szeszélyes az időjárás, akár egy nap keresztmetszetében is
  7. Túlságosan piálósak a mongol pasik (vodka)
  8. A taxis hiénákkal való durva vitatkozások
  9. Hogy egyes turistás helyeket giccses mesterkéltséggel akarnak tálalni a turistáknak
  10. Ulánbátorban a kéregető, árváknak tűnő kisgyerekek sokasága

Vélemények

Tavaly voltam Mongóliában és csodás élmény volt, de az utikritika.hu kérésére azért összeszedtem néhány ellenérvet, amiből sokan okulhatnak:

  • Az Európából Mongóliába repülés viszonylatában nincs légitársasági verseny, így a távolsághoz képest a repülőjegyárak magasak. Persze lehet menni a Transzszibériai expressz vonattal, na de hát az nagyon időigényes.

  • Sok szegény országban jártam, ahol a szegénység nem zavart a helyi utazás élvezetében. Mongóliában nincs égbekiáltó nyomor, de ott olyasfajta szegénység, fejletlenség van, ami némileg elkedvetleníti az utazót.

  • Egyénileg utaztam és komoly nyelvi nehézségeim voltak. A mongolok nem beszélnek idegen nyelveken. Az angollal csak a fővárosban tudtam valamit kezdeni.

  • Nem betegedtem meg Mongóliában, de tájékozódásom szerint eléggé ráfázik az a turista, aki ott komolyabban megbetegszik. Mongóliában vidéken a higiéniai körülmények ridegek: nincs folyóvíz, a jurtákban nincsenek hűtőszekrények. Ott aztán jelentősége van annak, hogy a tejet frissen, a húst a vágás után rövid időn belül lehessen elfogyasztani.

  • Nem vagyok külföldön az a nagy vásárlós fajta, de azért Mongóliában zavart, hogy nincsenek vásárlási lehetőségek és a napi igényeim beszerzéséhez is gyenge volt az ellátás.

  • Bár előtte beolvastam magam a neten, azért helyben durva meglepetés volt számomra, hogy milyen nagyok a hőmérséklet-különbségek a nappalok és az éjszakék között. A pusztában a nappali 35 fok éjszaka lemehet fagypontra! A téli utazás felejtős, mert ott vannak mínusz 20-30 fokok is.

  • A pénzváltási lehetőségek szűkösek, dollárt kell vinni.

  • Vegetáriánus ne utazzon Mongóliába, mert problémás az ország e tekintetben.

  • A Mongólián belüli közlekedési eszközök (buszok, autók) szinte kivétel nélkül vacak állapotban vannak. Csak néhány autókölcsönző van, ahol új, megbízható állapotú autót lehet kölcsönözni.

  • Nem tudtam használni az otthoni mobilomat. Helyben kellett vennem egy előre fizetős SIM-kártyát.

(Pipo nyomán, 2013)


,, Nem nagyon vágytam ide soha. Igazából meg akartam nézni, meg érdekel is, de annyi rosszat hallottam, főleg az emberekről, hogy erősen gondolkoztam, hogy ne közvetlenül Pekingbe menjek a vonattal. Pozitívabbat nem is csalódhattam volna.

Infrastruktúráról itt ne is beszéljünk, mert nem nagyon van. A fővárosban sok a szálloda, de ezek nagyon drágák, a vendégházak, amikben érdemes lakni. Ezek szinte mindegyike utazási irodaként is funkcionál, szóval itt kössük le a vidéki kirándulásainkat, egyedül neki ne merjünk vágni az ismeretlennek, mert könnyen bajba kerülhetünk!

A látványosságok mindegyike természeti, de ezeket egy napos autózás választja el egymástól, tömegközlekedés nem megy egyikhez sem. Ha nem tudunk befizetni egy túrára, akkor vegyünk egy sátrat, és béreljünk egy kocsit sofőrrel, ugyancsak a vendégházunkon keresztül. Ha ezt sem engedhetjük meg magunknak, kerüljük el Mongóliát. Ulánbátorban könnyű tájékozódni és közlekedni, de gyalog vállalható is az egész, nem kell túlgondolni.

Az emberek furák. Mivel kommunikálni lehetetlen, mert angolul csak a fővárosban beszélnek egy kevesen, beszélgetni nemigen fogunk a helyiekkel, illetve mégis. Ők fognak velünk beszélgetni, ha például bemegyünk egy kocsmába, ahol mongolok vannak, szinte biztos, hogy leszólítanak, és elkezdenek barátkozni. Ennek csúnya másnaposságok lehetnek a következményei az útitársaim elmondásai szerint, így én csak a „Ghenghis Khan, very good” szintű beszélgetésekig jutottam. A vidékiek (nomádok) már nem annyira kedvesek. Volt szerencsénk gyalogolni sokat eldugott helyeken, de nem tapasztaltuk azt, hogy az utazót mindenki behívná a sátrába és lótejjel kínálná. Igazából nem is nagyon akarták tudomásul venni, hogy mi épp arra járunk, de ez nem is zavart annyira. Nem ellenségesek, csak nem érdekli őket a jelenlétünk. Az angollal itt nem megyünk semmire.
Amint említettem, a vendégházak (hostelek) jelentik a legjobb választást szálláskereséskor, hisz ők a további utunkat is tudják intézni, és nem is annyira nagyon drágán. A többi megoldás drága.

Ami az ételeket illeti, a helyzet siralmas. A mongolok nem fűszereznek semmit. Hiába sütik a legjobb húsokat, egyszerűen nem jók. A tradicionális konyha legjobban úgy jellemezhető, hogy hús hússal, és ennyi. Semminek nincs íze, és a legtöbb dolog rágós. Ulánbátorban a legjobb, ha koreai étterembe megyünk, mert azok isteniek, de van itt minden, amit megkívánunk. Ha eljutunk vidékre, ott úgyis csak a mongol ételek azok, amiket ehetünk. Vigyünk magunkkal borsot, meg valami csípőset!
Az árak nem alacsonyak. Mint ugye minden, Mongólia is drága már nekünk, bár az összes turista teljesen el volt ájulva, hogy minden milyen olcsó. Alacsony költségvetéssel maradjunk az utcai büféknél (figyeljük, hol esznek a helyiek), de ha gyenge a gyomrunk, akkor keressünk egy szupermarketet, ahol adnak melegételt. Ezek olcsók, hatalmas adagok, és finomak, de nem a belváros közepén találhatóak meg.

Az ivás drága, itt is a vodka az egyetlen filléres megoldás, de borzalmas rossz tud lenni (A Dzsingisz kán márka viszont egész jó, de nem olcsó). A nomádoktól érdemes még ezt-azt vásárolni, mert lehet potom pénzért kézműves szuveníreket (pl. bikaszarv kürt) venni, de figyeljünk, nehogy a turista-árat fizessük ezekért, ha feltétlenül szükségünk van ilyesmikre.

A fővárost két nap alatt meg lehet unni. Elsőre monotonnak tűnik az ország a hatalmas sztyeppék miatt, de azért nagyon változatos táj ez, és nagyon sok érdekes dolog van itt. (2016)" forrás

Olvasmányos linkek

"Itt nem divat köszönni. Sem üdvözléskor, sem elköszönéskor. Aki szenbenózik, vagy esetleg bajrlát, bajrtét mond, azt nemhogy kinevetik, de az esetek többségében még át is akarják vágni. Ez egy ilyen kultúra. Akkor kedvesek veled, ha kimutatod az erődet és parancsolsz. Boltban: „Azt és most add ide. Oké.) Vidéken a lovakat két pányva közé feszített kötélre kötik fel. Az nem jut eszükbe, hogy oda a ruhát is fel lehet akasztani száradni. Így a frissen mosott lepedő a tehénszaros fűben szárad meg. A jurtaszállás teteje félig mindig nyitva van, bármilyen hideg is van, és nem lehet becsukni. Aki most arra gondol, hogy „de be lehet gyújtani a tűzhelyet”, annak javaslom, hogy nézze át a gimis fizika tankönyv hőtan fejezetét. De olyan jó vidéken lenni! A nyugatiak oda vannak ezért az országért. Itt olyan szabad vagyok, a városból már annyira elegem volt.. és rajongva mesélik, hogy when you live in a ger. A ger, kiejtés szerint gir a jurta mongol neve. Angolul yurt. Vagy gir, vagy yurt. DE NEM GÖR!!

Sikk a mobil, mindenkinek legalább 3 van belőle. Ebből egy szigorúan iPhone 4 (legalább), vidéken éppúgy, mint Ulánbátorban. Mindig felveszik a telefont (moziban, színházban egyaránt), és orrhangon mondják bele, hogy bennó? Minden külföldi orosz, de tud angolul is, mert külföldi. De orosz. Ha megmondod, honnan jöttél, utána megkérdezik, hogy de melyik országból? Következő kérdés: te akkor orosz vagy, ugye? a következő: de beszélsz oroszul? NEM. Mindenki turházik, kézzel fújja ki az orrát, vagy egyszerűen csak szipog (megállás nélkül). De bármit, ha odaadsz, azt jobb kézzel kell, miközben a csuklódat megtámasztod a bal kezeddel. Mindenki bámul, de ha megszólítod (ő nem mer), akkor nevet, vagy nem válaszol. És tovább néz. Fél órás beszélgetés után szokták megkérdezni, hogy de akkor most mi tudunk mongolul?? A kulturális különbségek néha felzaklatják az embert. Ez a mesés Ázsia. 2012)" forrás


"Mongólia valóban igazi időutazást kínál az odalátogatók számára, s bár Ulánbátor, a főváros a nomád múlt és modern jelen érdekes keveréke, és az ország egyes részein megjelentek már a modern világ, a turizmus –itt még azért tömegturizmusról nem beszélhetünk szerencsére-, kisebb-nagyobb hozadékai (pl. ötcsillagos Terelj luxushotel Ulánbátor közelében), azért a nomád élet még mindig meghatározó jellemzője Mongólia egészének. Mi most a főváros, Ulánbátor, és a közelében található Gorkhi Terelj Nemzeti Park felé vesszük az irányt, itt ugyanis azonfelül, hogy számtalan kaland, látnivaló vár minket, még egy eredeti mongol jurta vendégszeretetét is élvezhetjük. Egy mongol családnál vendégeskedhetünk – ez azért fontos, mert a legtöbb helyen úgynevezett ’ger camp’ turistatáborban lehet kipróbálni a jurtát, ami természetesen nagy élmény, de mégsem lehet összehasonlítani azzal, amikor tényleg egy családnál vendégeskedünk, velük lakunk néhány napot, és részt veszünk a mindennapjaikban.

A Gorkhi Terelj számtalan kalandot kínál számunkra, nem csak szállást egy igazi mongol jurtában, és ezeket a lehetőségeket érdemes is kihasználni. Mongólia e kietlen pusztáin, hegyes-völgyes részein pl. kalandozhatunk ló-, és teveháton, mehetünk jeep szafarira, felfedezhetjük a környékbeli kolostorokat, hegyet mászhatunk, felkereshetjük a Terelj-folyó mentén haladva a festői Khagin Khar gleccsertavat is akár, mehetünk barnamedve-lesre is, és még ezenfelül is további kalandok várnak ránk. Itt akár 1-2 hete is bőven el lehet tartalmasan tölteni, de vannak akár háromhetes túrák is Mongólia legszebb vidékeire." forrás


,, Ulan Bator-ban még egy fő látnivaló kimaradt a Gandantegchilen nevű buddhista kolostor, ide reggel megyünk épp mikor a szerzetesek elkezdik az éneklést. Több templomban is megy párhuzamosan a szertartás. Ezt a kolostort valahogy a szovjetek megkímélték, ez a mongol buddhista központ, különböző stílusú iskola épületekkel (tibeti, mongol, nepáli stb.) körülvéve. Van egy nagy, többszintes gyönyörű favázas épület, benne egy 23 méter magas aranyozott Buddhával, meg több ezer kicsivel a vitrinekben, ezeknek pénzt is adnak.

Aztán északnak vesszük az irányt egy Jalman Meadows nevű hely felé a Gorkhi-Terelj nemzeti parkban. Útközben még tiszteletünket tesszük Dzsingisz Khán bazi nagy lovas szobránál. A Tuul folyó partján emelték és 40 méter magas, fel lehet menni a ló fejére lifttel. Én ezt mondjuk kihagytam, ami jó döntés volt mert megint elkezdett szakadni az eső. Emiatt egy szép zöld domb tetején ugyan, de ebéd a buszban. (2017)" forrás


,, Kipróbáltuk a híres mongol lovakat. És szerencsék volt az idővel, mert reggeli alatt esett kicsit, meg volt nagy szél, de 9 körül, amikor elindultunk borús, de elviselhető idő volt. A pacik itt félig vadak, szabadon legelésznek és csinálják a pacis dolgaikat, ha kellenek vmire akkor befogják őket, de sokszor addigra annyira elszoknak a melótól, hogy újra be kell törni őket. A mongoloknak összesen 300 szavuk van arra, hogy milyen színű egy ló. Én egy rőt vörösön ülök, de 7 ló 7 féle színű, a legszebb egy kapucsínó színátmenetes. És a ló sztori itt még mindig a napi élet része, a gyerekek előbb tanulnak meg lovagolni, mint írni vagy olvasni. 5-6 évesen már versenyeken indulnak, a híres Nadaam fesztiválon is gyerekek nyomják a lovon. Egy ló 300-1000 dollár árban, nem adnak nekik nevet sose, 25 évig használják, aztán ha kiöregedett megeszik. Mi is félvadak lovakon nyomjuk, fényképezni sem lehet róluk mert megijednek a zajtól, nem lehet őket simogatni, de amúgy nagyon rendesen sétáznak velünk egy pár órát a tajgán. Mikor jobban érezzük már őket akkor ügetünk is rövidebb szakaszokat. Az én heréltem azt játssza, hogy lemarad, aztán üget kicsit, hogy beérje a vezérlovat, aztán megint lemarad, és ügetünk, én meg rettenetesen élvezem. A vöröses kutya meg persze jön velünk végig, mert minden aktivitáson részt kell venni és közben ürgékre vadászik.

Ebéd után még beöltözünk Johnnal tradicionális mongol sokrétegű ruhába, megy egy kis íjászat, meg ugye a másik állandó hobbi a birkózás, a sofőrök, a guide bármely random pillanatban nekiállnak birkózni vérkomolyan. John-t kb. 12 másoperc alatt teszik a földre, és csak reménykedni lehet, hogy nem egy jak szar közepén landol." forrás


Egy 17 magyarországnyi ország, ahol a fővárost leszámítva alig élnek annyian, mint Budapesten. A történelem valaha volt leghatalmasabb birodalma ma egy szegény, lepukkant, bizarr ország: olyan, mintha kilépnél a valóságból, egyszerűen nem lehet felfogni.

Egy megye nagyobb, mint Magyarország és mindössze 30 ezren laknak benne. Van sztyeppes rész, 40 fokos sivatag, mellette 16 fok a hegyekben. Nincs víz, a gyerekek divatdiktátorok, nagy a hajlam az alkoholizmusra és mindenki dönti magába Coca-colát. Egyszerűen felfoghatatlan.

Ulánbátorban él a 3 milliós ország teljes lakosságának majdnem fele, a maradék 1,7 millió ember pedig szétszórtan a Góbi-sivatagban,a hegyekben és a füves pusztákon. A sivatagban nincs térerő, csak műholdas telefon: mindössze így tudnak egymással kommunikálni az egymástól kilométerekre élő "szomszédok". Az emberek itt jurtákban élnek és figyelnek egymásra: mivel folyamatosan vándorolnak, egy-egy jurta jelenti a helyi GPS-t.

(2017)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Leviczky Ágnes, 2017. 09. 21. 00:37
Nyár végén volt szerencsém 3 csodás hetet Mongóliában tölteni, szervezett utazás keretein belül. 2500 km-es körutazásom során érintettünk minden jelentősebb turistalátványosságot. Nemzeti parkok, Góbi sivatag, nomád családok, hegyek, völgyek, tevegelés, lovaglás, a teljesség igénye nélkül. A utak állapota, a hosszantartó bizonytalan busszal való napi utazások megviseltek, de mindezek ellenére is vágyok vissza. Remélem, hogy lesz még az életben visszatérni ebbe az országba!


Berenyi Balint, 2015. 11. 08. 15:00
Szivesen elmennek egyszer erre a helyre! Erdekes lehet az ottani élet!


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon