ÚTIKRITIKA.HU / Oroszország

Oroszország

Oroszország dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

                                                                                    Jelképes - k. j. fotója

Legyen már vége! пусть это уже закончится!

Oroszország dióhéjban

• Oroszország 17,1 millió négyzetkilométer területű. Csaknem 184 Magyarország férne el benne, no de inkább maradjunk a helyünkön.
• Oroszország a világ legnagyobb területű országa. Oroszország kelet-nyugat irányban légvonalban mért maximális hossza körülbelül 4 ezer kilométer. Ez a Kalinyingrádi területtől a Kamcsatkai-félszigetig terjed.
• Az ország 77 százaléka Ázsiában van, a 23 százaléka (nyugaton) Európában. Oroszország európai része Európa teljes területének 40 százalékát teszi ki.
• Oroszország lakossága kb. 146 millió (2025-ös becslés). Lakosságának körülbelül 77%-a él az ország európai részén.
• Leggyakoirbb vezetéknév: Ivanova (sok Ivanov-özvegy..)
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): országos szinten 273 ezer forintnak megfelelő rubel,  míg Moszkvában 578 ezer forint (!), Szentpéterváron 360 ezer forint
• Fővárosa: Moszkva, aminek lakossága valahol a 13 és a 17 millió között van (az illegális lakosok száma miatt is van bizonytalanság a statisztikákban).
  • 1 rubel (RUB) = 5,40 HUF
  • (A linkre kattintva látható a friss árfolyam)
• Oroszország meglátogatása nagyon javasolt mindenkinek, aki 1989 előtt járt  iskolába és bármennyi emléke van az orosz órákon tanultakról. Könnyű átlátni, hogy egy kontinensnyi országról van szó, nehéz bejárni az egészet. Viszont Moszkva és Szentpétervár meglátogatása nagyon ajánlott, érdekes és gyönyörű városokról van szó ugyanis. 
• Várható élettartam (2025): nőknél: 78 , férfiaknál: 67 év (vodka...)
  

k. j. fotója

Az európai részen lévő Kalinyingrádtól a Távol-Keletre eső Vlagyivosztokig terjedő távolság autóval körülbelül 6,000 kilométer. Ezt a távolságot normál forgalmi körülmények között nagyjából 70-80 óra alatt lehetne megtenni.

Vasúton: A Transzszibériai vasút a leghíresebb útvonal Oroszország keleti és nyugati része között. A teljes útvonal, amely Moszkvától Vlagyvosztokig tart, körülbelül 9,300 kilométer. Az utazási idő a vonattípustól függően változik. A hagyományos Transzszibériai vonatút általában 6-7 napot vesz igénybe, míg az expressz vonatok gyorsabbak lehetnek, de még így is 5-6 nap szükséges az út teljes megtételéhez.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Nem hittem volna, hogy valaha ízleni fog nekem egy céklaleves, de az oroszoknál ez megtörtént. 

2. Zavarba ejtően sok a szép lány/nő.

Nem tetszett

1. A nem mosolygás kultúrája

2. A pasik mértéktelen vodkázásai

Vélemények

Az emberek meglepően jó fejek voltak. Persze, nem számítottunk mediterrán, ölelgetős-puszilkodós fogadtatásra – és valóban, nem borulnak a nyakadba csillogó szemekkel faggatózva, honnan jöttél, merre tartasz. De a rideg-hideg, érzéketlen képet, amit korábban ismerősöktől hallottam, teljesen felülírták. Volt például egy kedves jelenet, amikor egy szuvenírboltban Putyint ábrázoló pólók között válogattunk – hol bébileopárdot simogat, hol medvén lovagol –, az eladó csak ránk nézett, és somolyogva megkérdezte: „Which Mr. P t-shirt you want?”. Összességében úgy éreztük, inkább humorral, iróniával és öniróniával viszonyulnak a témához, nem nyomják full komolyan a propagandát. Politikai eszmecserébe persze nem bonyolódtunk, de a Mr. P matrjoska babák bemutatása tízpontos élmény volt.

A kaja pedig szuper. Sokan azt gondolják, hogy Oroszországban csak nehéz, szénhidrátban úszó ételek vannak – nos, mi egyrészt a hagyományos orosz fogások közül is sok finomat és jó minőségűt kóstoltunk, másrészt tele van az ország fiatalos, stílusos helyekkel: minimál dizájnú kávézók, színes smoothie bárok, látványpékségek, kiváló burgerezők, és mindenhol minőségi alapanyagokból főznek. Nagyon jókat ettünk mindenhol.

Az időjárás is kellemes volt. Az orosz telek gondolatát inkább elhessegettem, de nyáron igazi városnézős, sétálós, tavaszias idő fogadott, amit személy szerint sokkal jobban szeretek, mint a rekkenő hőséget.

Árak tekintetében bár nem tartozik a legolcsóbb úti célok közé, messze nem volt annyira drága, mint amire számítottunk. Ehhez hozzájárult a rubel gyengélkedése is, szóval most igazán jó alkalom elutazni, ha valaki tervezi.

Persze volt olyan is, ami kevésbé tetszett: például Szentpéterváron a csapvíz nem ivóvíz, ezt sajnos csak az első korty után tudtuk meg.

Összességében az ország – legalábbis az a pici része, amit láttunk – rácáfolt a legtöbb negatív sztereotípiára. Az építészet lenyűgöző, monumentális és egészen egyedi, tényleg csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Én teljesen elvarázsolva jöttem haza mindkét városból. 🙂

---

Oroszország hatalmas. Beutazni szinte lehetetlen, hiába lakott és látogatható csak egy kis része. Még ha csak az európai területére koncentrálunk, az is nagyobb, mint Európa többi része együttvéve. Olyan helyek, amelyekért tényleg érdemes több száz vagy ezer kilométert utazni, nem sok akad – ezek szinte mind elérhetők vonattal. A két nagyváros, Szentpétervár és Moszkva közül egyértelműen Szentpétervár az érdekesebb; ott akár egy hetet is tartalmasan el lehet tölteni anélkül, hogy elfogynának a programok.

Moszkva önmagában nem annyira izgalmas, de mindenképp megér egy látogatást, mert érezni rajta, hogy egy birodalom központja. Távolról sem az a rozoga, kommunista maradvány, amit korábban képzeltem, hanem egy fejlődő, „nyugatiasodó” metropolisz. Minél keletebbre megy az ember, annál kevesebb a látnivaló, és ami akad, az sem feltétlenül különösebben izgalmas. A közlekedés egyszerű – ha kitalálja az ember, hogyan kell –, de ahova vonat nem visz, azt jobb kihagyni (talán a Bajkál-tó kivétel).

A moszkvai időzóna használata az egész országban bosszantó, de ehhez is hozzá lehet szokni. Csak ne kövessünk el olyan hibát, mint én, amikor Krasznojarszkban kellett két teljes napot eltöltenem – ez a világ egyik legunalmasabb városa. Az éjszakai vonatozás nagyon praktikus, mert a legtöbb hely tényleg nem ér meg pár óránál többet. Az éjszakai élet teljesen más, de csak a nagyobb városokban ajánlott kipróbálni. A transzszibériai vasút már régen nem az az egyhetes vodkaparti, amiről sokan álmodoznak: unalmas, ingerszegény utazás, ahol az ablakból többnyire csak végtelen erdők láthatók, és legfeljebb a településekhez érkezés ad némi izgalmat.

A városok tömegközlekedése jó, de érdemes előre beszerezni egy útikönyvet vagy letölteni egy megbízható alkalmazást, mert a tájékoztatás sok helyen katasztrofális. A GPS aranyat ér, főleg, ha előre beírjuk az úticélt, mert az állomások neveit gyakran lehetetlen kihámozni. Az embereket nem fogjuk igazán megismerni – bár nem ellenségesek, nyelveket ritkán beszélnek. A városokban inkább zárkózottak, vidéken viszont meglepően vendégszeretők, könnyen meghívnak egy italra, és szívesen beszélgetnek, ha tudnak velünk kommunikálni. A fiatalok közül kevesen beszélnek angolul, de akik igen, azokkal órákig el lehet beszélgetni. Sokuk éhes a valódi hírekre, mert a kormányzati propaganda mellett csak így juthatnak más információkhoz.

Az utazás során ne lepődjünk meg, ha valaki durván előretolakodik, a közlekedési morál nem épp kifogástalan, és az utakon sem figyelnek egymásra. Autót vezetni nem ajánlanám. A szállások drágák és változó minőségűek. Nagyon olcsót lehet találni, de legyünk óvatosak. A vonatokon jól lehet aludni, így spórolhatunk, és a Couchsurfing is jó megoldás, mert sok helyen tényleg várják, hogy beszélgethessenek velünk.

Enni-inni a hazaihoz hasonló áron lehet, de az utcai kifőzdék igazi kincsek, olcsóbbak, mint a boltok. Aki kalandvágyó, annak ez igazi élmény, főleg, ha nem beszél oroszul. Az ország hatalmas mérete miatt nehéz általánosítani az orosz konyháról, de érdemes megkóstolni az egyes népek saját ételeit. Az alkohollal óvatosan: a vodka olcsó, de tényleg nem érdemes kísérteni a sorsot.

Összességében az árak a hazai szinthez hasonlók vagy kissé magasabbak, de ha ügyesen szervezzük az utat, lehet spórolni. A látványosságokon nem érdemes filléreskedni – például az Ermitázst kihagyni vétek lenne. A legfontosabb, hogy jól tervezzük meg az utat, vagy legyen egy helyi ismerősünk, aki segít.

Visszamennék? Nem. Egy szomorú, lehangoló ország benyomását keltette, tele olyan emberekkel, akik többet érdemelnének, de már rég feladták a reményt, hogy ez valaha jobb lesz. A fiatalokban ugyan pozitívan csalódtam, de nem érzem, hogy újra át akarnám élni ezt az élményt.

---

Egy ország, amelytől nem vártam sokat, és talán épp ezért tudott ennyire megérinteni. Végigutaztam rajta vonattal, és miközben az ablakon kifelé bámultam, a végtelen tajga világa teljesen magával ragadott. A fenyőerdők csendje, a túrázások élménye, a Bajkál-tónál eltöltött éjszakák a sátorban, és az oroszok felejthetetlen vendégszeretete, segítőkészsége mind hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország a szívemhez nőjön. Ez lett az egyik kedvenc országom, mert megmutatta azt az arcát, amit talán kevesen látnak, de örökké emlékezetes marad annak, aki egyszer megtapasztalja.

---

Szibéria, Bajkál-tó vidéke. Három barátommal, fotós túrára mentünk erre a zord vidékre! A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava, és a hosszú ideig tartó hidegnek köszönhetően, 1 méter vastag jégpáncél képződik rajta, amin gyakorlatilag így megnyílik a forgalom, és a helyiek úgy közlekednek rajta mintha aszfaltos út lenne.
Tekintve, hogy a tó környékén gyakorlatilag sok száz kilométeren át nincs nagyobb település, így nincs fényszennyezés, és csodálatos éjszakákat töltöttünk a csillagos ég alatt, felejthetetlen volt fotózni, ennyire sötét, és fényszennyezés mentes égbolton. (-27 fokban). (2024)

Esküvői fotózás az Auróra előtt - K. Kriszta fotója

További beszámolók

Nercbunda, pirog és vodka: a rendszerek változnak, az orosz nép marad. Ha kisüt a nap – ahogy az szinte mindig történik – fiatalok ezrei töltik meg a Történeti Múzeum előtti teret. Innen indulnak tovább: kínai, olasz, tatár éttermek felé veszik az irányt, vagy épp egy Szpartak Moszkva meccsre, esetleg egy jó kis jégkorong derbire. Az árakat nézve ugyanaz jutott eszembe, mint amit sokszor hallani Magyarországon a nyugati turistáktól: vajon miből élnek itt az emberek? A ruházat – a piacokat kivéve – drágább, mint nálunk. Az élelmiszer és általában minden más viszont nagyjából tíz-tizenöt százalékkal olcsóbb, miközben a fizetések jó esetben is csak a magyarországi átlagbér kétharmadát érik el, ami egyébként sem túl magas. A megoldás részben a bódésoroknál keresendő: a moszkvaiak itt vásárolnak. A második napra már meg sem lepődtem, amikor elegáns, nercbundás hölgyek, az esti mulatságra hangolódva, kecses mozdulattal dobtak be egy deci vodkát a pirog vagy az orosz hot dog mellé. Mindkét fogást forrón kínálják – még a legnagyobb hidegben is.

---

Nem árt, ha nyitott szemmel járjuk a világot, és az érem mindkét oldalát alaposabban szemügyre vesszük. Ha hosszabb időt töltünk egy országban, érdemes kicsit a csillogás és a látszat mögé nézni, elhagyni a belváros jól ismert utcáit, és felkeresni kisebb településeket is. A társadalmi különbségekkel már a hétköznapokban szembesül az ember: középosztály gyakorlatilag alig létezik, és ha itt valami igazán számít az érvényesüléshez, az a kapcsolati tőke. Az orosz emberek jellemzően rövid távon gondolkodnak, nem terveznek évekre előre. Ritka, hogy mosolyognak, és ha ide látogatunk, ne lepődjünk meg azon, hogy nem a mediterrán vidékek – mondjuk a görögök vagy a portugálok – vendégszeretetével fogadnak bennünket. A csapvíz nem iható, az élelmiszerek minősége pedig sokszor elmarad attól, amit Közép-Európában megszoktunk.

Én eddig az ország két legnagyobb városát és néhány kisebb települést jártam be, mindet az ország nyugati részén. Az az érzésem, hogy Oroszországból valójában még semmit sem láttam. Nem tudom, hogyan élnek Szibériában az emberek, hogyan lehet átvészelni a mínusz harminc fokos hideget, vagy milyen érzés lehet végigutazni a transzszibériai vasúton, amely keresztülszeli az egész országot. Az viszont biztos, hogy az itt töltött idő alatt sok minden átértékelődött bennem. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan országban élhetünk, ahol gondolkodás nélkül ihatunk a csapból, szabadon utazhatunk az EU-n belül, és ahol a legtöbbünknek már az iskolában lehetősége volt legalább egy idegen nyelv alapjait elsajátítani.

Fotóegyveleg

i.a. fotója

k.j. fotója

Vissza az elejére

Kommentek