ÚTIKRITIKA.HU / Oroszország






Oroszország

Oroszország dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Oroszország dióhéjban

  • Oroszország 17,1 millió négyzetkilométer területű. Csaknem 184 Magyarország férne el benne, de inkább maradjunk a helyünkön.
  • Oroszország a világ legnagyobb területű országa.
  • Oroszország lakossága kb. 144 millió (2017-es adat).
  • Havi nettó átlagfizetés: 170 ezer forint.
  • Fővárosa Moszkva, aminek lakossága valahol a 13 és a 17 millió között van (az illegális lakosok száma miatt is van bizonytalanság a statisztikákban).
  • Oroszország meglátogatása nagyon javasolt mindenkinek, aki 1989 előtt járt  iskolába és bármennyi emléke van az orosz órákon tanultakról. Könnyű átlátni, hogy egy kontinensnyi országról van szó, nehéz bejárni az egészet. Viszont Moszkva és Szentpétervár meglátogatása nagyon ajánlott, érdekes és gyönyörű városokról van szó ugyanis. 

B. Edit fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Nem tetszett

Vélemények

,, Az emberek szuperjó arcok – oké, nyilván nem egy ölelgetős-puszilkodós mediterrán népségre számítottunk, és nem is azok, nem fognak a nyakadba borulni és csillogó szemmel kérdezni, honnan jöttél és merre tartasz. De azért arra a full rideg-hideg, érzéketlen képre is rácáfoltak, amit más ismerősöktől hallottam. (Ja és csak egy kis sztori – mikor a szuvenír shopban olyan pólók közül válogattunk, ahol Putyin bébileopárdot simogat meg medvén lovagol, az árus csak ránk nézett, somolyogva kérdezte, “which Mr. P t-shirt you want?”, és általánosságban úgy éreztük, inkább egy adag humorral/iróniával/öniróniával állnak a jó öreg Mr. P-hez, mint hogy full komolyan nyomnák a propagandát. Persze nem keveredtünk magasröptű, politikai eszmecserékbe, de azért a Mr. P matjoska babák prezentálása tízpontos volt.)

A kaja szuperjó. Tipik sztereotípia Oroszországgal kapcsolatban, hogy szörnyű, szénhidrát-dús, nehéz ételeik vannak csak – noshát mi egyrészt a tradicionális orosz fogások közül is nagyon jó minőségű, finom dolgokat találtunk (erről majd részletesebben írok egy másik posztban), másrészt általánosságban az egész kaja-helyzet nagyon üdítő volt, mindkét város tele fiatalos, stílusos helyekkel, minimál stílusú, hipszter kávézókkal, színes smoothie bárokkal, látványpékségekkel, őrültjó burgerezőkkel, mindennel, és minden nagyon jó minőségű volt. Szupereket ettünk.

Az idő kellemes. Persze, az orosz telekbe nem merek belegondolni, de így nyáron nagyon kellemes volt, igazi városnézős, mászkálós, tavaszias idő, amit én bevallom sokkal jobban kedvelek, mint a gatyarohasztó meleget.

Bár nem tartozik a legolcsóbb úticélok közé, de azért messze nem volt olyan drága, mint amire számítottunk, köszönhetően talán a rubel gyengülésének is, úgyhogy ha tervezel ide látogatni, akkor a most a remek alkalom!!

Na és akkor a teljesség kedvéért, tegyük hozzá azt is, ami nem keltett annyira király benyomást bennünk – Szentpéterváron a csapvíz nem ivóvíz. Ezt a kipróbálása után tudtuk csak meg.

Talán ezek voltak az első benyomások, a legtöbb negatív sztereotípiára azonnal rá is cáfolt az ország, legalábbis az a pici része, amit láttunk. Na és az építészet, hát az valami páratlan és csodálatos és monumentális ésésésés csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni!! Én személy szerint teljesen odavoltam mindkét városért, részletesebb infók pedig azzal kapcsolatban, hogy mit érdemes csinálni-megnézni-kipróbálni Moszkvában és Szentpéterváron, hamarosan jönnek külön bejegyzésben 🙂" forrás


,, Oroszország kurva nagy. Beutazni szinte lehetetlen, hiába csak apró része lakott, és látogatható. Ha csak az európai rész érdekel minket, még az is nagyobb talán mint a kontinens többi része. Viszont olyan hely, ami miatt érdemes sokszáz vagy ezer kilométereket utazni, nagyon kevés van, és szinte mindhez el lehet jutni vonattal. A két főváros, Szentpétervár és Moszkva közül egyértelműen az előbbi az érdekesebb, itt egye hetet is kényelmesen el lehet tölteni, úgy hogy folyamatosan van programunk.

Moszkva nem egy nagy szám, de mindenképp megér egy látogatást, mert érezni, hogy egy birodalom fővárosa, és egyáltalán nem egy roggyant kommunista szarlyuk, mint azt régen feltételeztem róla, hanem nagyon is fejlődik, és „nyugatiasodik”. Vidéken, minél keletebbre megyünk, annál kevesebb már a látnivaló, ami van, az sem túl érdekfeszítő. Eljutni szinte mindenhova egyszerű, de kitalálni ennek a módját nem könnyű. Ahova a vonat nem megy, azt nem is nagyon érdemes meglátogatni (kivéve a Bajkál).

A központi, moszkvai időszámítás itt nagyon idegesítő, de meg kell szokni, és nem esünk olyan hibába, mint én, hogy a világ egyik legunalmasabb városában, Krasznojarszkban kelljen eltölteni két teljes napot. Ajánlom az éjszakai vonatozást, mert a legtöbb város nem ér meg többet pár óránál, ami a látnivalókat illeti.

Az éjszakai élet teljesen más, de ezt csak tényleg a nagyobb helyeken vállaljuk be. A transz-szibériai vasút már nem az az egy hétig tartó vodka party, amire a legtöbben gondolnak, hisz az átlagember már nem nagyon engedheti meg magának az utazást. Egy roppant unalmas és ingerszegény módja ez az utazásnak. Az ablakból sem látni szinte semmi érdekeset, leginkább csak a végtelen erdők fáit. Az egyetlen izgalom talán a településekre való érkezés. A városok tömegközlekedési lefedettsége kiváló, de nem árt útikönyveket beszerezni, amik tartalmazzák a minibuszokat, mert a kommunikáció bajos. Sajnos az utastájékoztatás, főleg vidéken, fosadék, a városok meg nagyok. Sétálni szinte lehetetlen, a taxisok meg rohadékok, szóval szerezzünk be egy Lonely Planetet. GPS sem árt, amibe üssük be előre, hova megyünk, mert a megállók nevei leginkább sehogyan vannak közölve az utasokkal. Ez persze leginkább az iránytaxikra igaz, de városa válogatja.

Az embereket nem fogjuk nagyon megismerni, mert bár a közhiedelemmel ellentétben nem ellenségesek, de nyelveket sem beszélnek. A városokban a helyiek nem túl barátságosak, de azokon kívül roppant vendégszeretőek, és bármikor számíthatunk rá, hogy meghívnak egy italra. A fiatalok kis része beszél csak angolul, de amelyik igen, azzal szinte akármennyit tudunk beszélgetni. Mivel a média hasonló az otthonihoz, és az agymosás elképesztő méreteket ölt a kormány részéről, ezek a fiatalok csak így kapnak információkat a világ normálisabb feléről.

Az internettől, illetve annak következményeitől sokan félnek. Ha leülünk egy fiatallal, akinek két agysejtnél több van a fejében, gyorsan a politikára terelődik a téma, és láthatjuk, hogy az élet, főleg vidéken elképesztően sivár és kiszámíthatatlan. Az elmúlt években már odáig jutottak, hogy a vonatozást sem engedhetik meg maguknak, szóval rengetegen a városukban ragadtak, még Moszkvába sem tudnak eljutni. Nagyon ki vannak éhezve, hogy valami mást halljanak, mint amit a vezér traktál beléjük. A fiatalokban nagyon pozitívan csalódtam.

Közlekedés közben azonban ne lepődjünk meg, ha egy öregasszony a busz alá lök minket, mert neki fel kell azonnal szállnia és leülnie. Nem figyel senki a másikra, mindenki csak saját magával törődik. Ez az utakon is igaz, így a vezetést talán kerüljük el.

A szállások drágák és nem a legjobbak. Lehet nagyon szart nagyon olcsón találni, de legyünk óvatosak a booking.com-al. A vonatokon jól lehet aludni, így megspórolhatunk sokat a szálláson, de a Couchsurfing nagyon ajánlott a fent említett dolgok miatt, és a két megapolisz kivételével mindenhol számíthatunk meghívásra. Készüljünk fel rá, hogy a meghívók tényleg beszélgetni akarnak velünk, szóval hagyjunk nekik is egy szeletet az időnkből.

Enni-inni a hazaihoz hasonló árakon lehet, de a kifőzdékben aranyat találhatunk. Én ezekben éltem, és olcsóbban kijöttem, mintha boltban vásároltam volna. Ehhez azért nem árt egy kis kalandvágy, főleg, ha az ember nem beszél oroszul. Orosz konyháról nehéz beszélni, lévén, hogy a fél világot átölelő országról beszélünk. Az egyes népcsoportoknak saját ételei vannak, ezeket mindenképp kóstoljuk meg. Nagyon jókat lehet az országban enni olcsón. Az ivást hagyjuk! Vodkát szinte csapvíz áron kapni, de meg is érdemli, aki megissza.

Az árak a hazaihoz hasonlók, vagy inkább drágább, de ha jól ügyeskedünk, olcsóbban is kijövünk, mint otthon. Kifőzdék, szupermarketek, Couchsurfing és negyedosztályú vasúti kocsik, ezek a kulcsai a backpackerkedésnek. Persze, vannak helyek, ahol a zsebünkbe kell nyúlni, de pl az Ermitázst kihagyni fillérbaszás miatt bűn. A legfontosabb, hogy tervezzük meg előre jól az utat, vagy ha van orosz csajunk/pasink, akkor meg ne parázzunk!

Visszajönnék? Nem! Egy szomorú, szar hely ez, olyan emberekkel, akik sokkal többet érdemelnének, és akik már rég feladták, hogy nekik jobb lesz valaha. Ezt a fiataloknál is éreztem, és nincs rá szükségem, hogy újból tapasztaljam. (2016)" forrás


"Egy ország, amitől nem túl sokat vártam. Átvonatoztam rajta, néztem kifelé a vonatablakból és teljesen elrabolta a lelkemet a csodálatos tajga világa. Fenyőerdőkben túrázni, a Bajkál-tónál sátorozni és a felejthetetlen orosz vendégszeretetet és segítőkészséget megtapasztalni…ez az ami egyik kedvenc országommá tette Oroszországot." forrás

Esküvői fotózás az Auróra előtt - k.k. fotója

Olvasmányos linkek

"Nercbunda, pirog és vodka: A rendszerek változnak, az orosz nép marad. Ha kisüt a nap – miként mindig – fiatalok ezrei lepik el a Történeti Múzeum előtti. Innen indulnak kínai, olasz, tatár éttermekbe, Szpartak Moszkva meccsekre, vagy egy jó jégkorong derbire. Ami az árakat illeti, ugyanazt kérdezgettem, mint nálunk a nyugati turisták, vajon miből élnek itt az emberek? A ruhanemű drágább, mint itthon – a piacokat kivéve -, az élelmiszer és általában minden ugyan tíz-tizenöt százalékkal olcsóbb, ám a fizetések jó esetben érik el az egyébként sem különösebben acélos magyarországi átlagbér kétharmadát. A megoldást – részben – a bódésorok szolgáltatják: moszkvaiak itt vásárolnak. A második nap már a szemem sem rebbent, amikor elegáns, nercbundás hölgyek, az esti bulira készülődve, kecses mozdulattal dobtak be egy deci vodkát a pirog, vagy az orosz hot-dog mellé. Mindkét ételt forrón szervírozzák, a legnagyobb hidegben is. (2012)" forrás


Fotóegyveleg

A legújabb Zaporozsec-modell bemutatása

Tengerparti nyaralás helyett

Egymáshoz öltöztek  (aztán költöztek is?)

Patyomkin-falu - leleplezés

A szűkség nagy úr

B. Edit fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Balogh József, 2017. 07. 08. 17:07
Micsoda arcok az oroszok! Nagyon extravagánsok tudnak lenni, lásd a fenti csajos képet a Zaporozseccel. Kár, hogy kemény történelmük volt, ha nem szenvedtek volna annyit a tatár uralomtól, aztán meg a cári elnyomástól majd a szovjet diktatúrától, ma sokkal előrébb lennének, minden téren. Mindenesetre csípem őket, és nem tartok attól, hogy be fognak szippantani minket.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon