ÚTIKRITIKA.HU / Mianmar (Burma)






Mianmar (Burma)




Mianmar (Burma)

Mianmar (Burma) dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Mianmar - Utazás

Mianmar (Burma) dióhéjban

  • Mianmar (régebbi nevén: Burma) délkelet-ázsiai ország. Dél-nyugaton a Bengáli-öböllel és az Andamán tengerrel határos.
  • Szomszédországai: Banglades, India, Kína, Laosz és Thaiföld.
  • 678 ezer négyzetkilométer a területe és 54 milliós a zömében buddhista lakosság.
  • Magyar állampolgároknak vízum kell, amit meghatározott belépő pontokon meg lehet kapni (visa on arrival). Kéretik elolvasni az Utazás menügomb mögött a Vízum alfejezetet.
  • Az ország elhagyásakor fejenként 10 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni, amennyiben a repülőjegy ára még nem tartalmazza ezt a díjat.
  • Novembertől március végéig nincs túl meleg, azaz ebben az időszakban valamikor érdemes odalátogatni.
  • A közbiztonság nagyon jó, tán a legjobb a térségben.
  • Tengerparti fürdőzős nyaralás szempontjából Mianmar egyelőre nem méltó megfontolásra.
  • Az ország felszínes megismeréséhez 4-6 nap elegendő.
  • Mianmarban a hivatalos fizetőeszköz a Mianmar kyat (MMK).
  • Vista: Mianmar (Burma) országinformáció (Ajánlott link)

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • A főváros pagodái
  • Bagan templomai
  • Az Inle-tó
  • A hangulatos Mandalay város

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Még nincs nagyüzemi turizmus, még van benne titokzatosság, izgalmas furcsaság, szóval nagyon egyedi utazási élmény, időutazás a 40 évvel ezelőtti Ázsiába
  2. Rangunban a Shwedagon pagoda komplexum az valami káprázatos csoda, sokak számára a burmai utazás fő élménye
  3. Naivságig menően becsületesek a hétköznapi emberek
  4. Értékes kulturális turisztikai élmények, szép hagyományos öltözékek
  5. Elképesztően szép, romlatlan tájakat lehet látni, éjjel az égbolt bámulatos, egészen más mint Európában
  6. Az olcsóság, ha az utazó nem a turistás helyeken fogyaszt
  7. Mandalay vallási helyei, az Arany Palota Kolostor, az Inle-tó
  8. Bagan templomai és a táj
  9. Taunggyi-ben az Indein Village
  10. A sok ismeretlen gyümölcsféle, amiket mind meg kell kóstolni

Nem tetszett

  1. A turista infrastruktúra kezdetlegességéből adódó kényelmetlenségek, kicsi szálláshelyválaszték, lassú közlekedés az országutakon, túl finnyásaknak Burma egyelőre nem való
  2. Túl félénkek, bizalmatlanok még az emberek a turisták irányában, de ez érthető
  3. A kevés (bár egyre több) turistától túl sok pénzt akarnak lehúzni (pl. belépődíjak)
  4. Thaiföldhöz képest nagyon szegény, itt-ott elszomorítóan
  5. Az ételek nem annyira finomak, a disznóbél forró vízbe mártogatva az maga a halál
  6. Gyakoriak az áramkimaradások
  7. Nem egy lezseren vidám ország, ami a politikai közelmúltjuk alapján nem csoda, Thaiföldhöz képest egy szomorkás hely
  8. Rangun valójában a pagodákat leszámítva nem egy szép, kellemes város, bár kétségtelen izgalmas a maga sajátos fejletlenségével, nyomorúságával
  9. Érdekes módon fokozatosan veszít Burma az egyediségéből azáltal, hogy egyre inkább megy a globalizált világ szokványos jelenségeinek irányába
  10. Az Inle-i úszópiac már elég mesterkéltté kezd válni
  11. Sagaing kihagyható
  12. A szeméthalmazokban turkáló, csontvázra soványodott kóbor kutyák látványa

Vélemények

"A mi Tetszett & Nem tetszett listánk

Tetszett

  1. Az embereket. Végtelenül kedvesek, figyelmesek, kíváncsiak és általában jól beszélnek angolul - messze jobban például a thaioknál.

  2. A mindenkori ingyen teát.

  3. Az avokádó salátát. Ezt nem lehet elrontani.

  4. A legtöbb helyen nyugalomban tudsz válogatni a portékából, nem lohol egy rossz angolságú árus a nyomodban, hogy ez is-az is.

  5. A mianmari írást. Karikák és félkörök és girlandok. Nagyon szép.

  6. Rangun és Mandalay négyzethálós szerkezetét. Könnyű tájékozódni.

  7. Hogy - Indiával és Nepállal ellentétben - vannak címek (utcanevek, házszámok). Jelentősen könnyebb így szállást vagy éttermet keresni.

  8. A lejárólapozott hegytetőket. Szürreális magyar konyhában érezni magad egy domb tetején épült szent sztúpában.

Nem tetszett

  1. Az étkezéseket. Rossz minőségű, igénytelenül elkészített ételek, amik hidegen érkeznek, vagy egyszerűen csak nem érkeznek meg.

  2. A buszozást. Főleg az éjszakai buszozást.

  3. A port. Rangunt kivéve mindenhol

  4. A palackozott víz ízét. (Főleg Sára.)

  5. A pénzzel való szenvedést. Csak ropogós dollárt fogadnak el, de rendszeresen megpróbálják rád sózni az gyűröttjeiket a visszajáróval.

  6. Az internetet. Csiga-lassú, korlátozott, ehhez képest drága.

  7. A népzenéjüket. Kiállhatatlan, nagyon hangos

(2011) forrás


"Valahogy az a benyomásunk, hogy Burmának örült jó a marketingje, amit mi is lazán bevettünk. Felkészülésként személyes elbeszéléseket hallgattunk és utazási blogbeszámolókat olvasgattunk az országról. Ezek mindegyike utólag túlságosan rózsaszín. Mianmar ár-érték arányban messze a környező országok mögött kullog. A halandó turista számára különleges látnivaló (természeti, kulturális stb) akkor van, ha nincs összehasonlítási alapja más délkelet-ázsiai országokkal. Azon helyek közül, amit láthattunk, talán Bagan templomai emlékezetesek számunkra. Baganhoz hasonló a kambodzsai Angkor, az Inle-Lake egy meghízott Velencei-tó, a gyalogtúrán pedig a Zalai-dombságot csodáltuk, kiszáradtabb kiadásban, buddhista sztúpák, templomok a térségben bárhol tömegében és hasonló giccsben láthatók. Utólag büszkék vagyunk magunkra, hogy "megcsináltuk" és nem bánjuk az utazást. Azonban csak azoknak ajánljuk, akik komoly kihívásra vágynak. Igazi kultúrsokk a civilizált kényelemből a zord valóságba. Nem fog fájni :)" (2013) forrás


"Sokan kihagyják ezt az elszigetelt országot, pedig érdemes rá időt szánni. Azokban a régiókban ahová beengedik a turistákat, mint a diktatúrák többségében, a közbiztonsággal minden rendben, az utazók épségét nem fenyegeti veszély. Ugyanakkor az utazás nem egyszerű és sok kényelmetlenséggel jár, de az emberek kedvessége, a látnivalók sokasága kárpótol a nehézségekért. Az ország mintha kivonta volna magát a 20. századból, a globalizáció ide még nem jutott el. Mindenki ad-vesz mindent: Bruce Lee, és Jézus posztert, longyit, ruhákat, tankönyveket, burmai pénzérméket, sült-főtt és nyers ételeket. McDonald's jellegű gyorsétterem, vagy élelmiszerbolt nincs. Nemcsak a nők, de a férfiak nagy része is tradicionális ruhában jár, longyiban, mely egy egyszerű szabású szoknya, olyasmi, mint a szarong burmai megfelelője. Nagy melegben biztosan szellősebb, mint a nadrág. Turistát nem látni, a járókelők megnéznek, mindenki barátságosan vigyorog. A helyiek az utcai kajáldákban kb. harminc centi magas, óvódásokra méretezett, műanyag sámlikon üldögélnek, teáznak. (2010)" forrás


"A három megfelelő strandból kettő inkább a mianmari középosztály játszótere, és bár azt is szórakoztató megfigyelni, ahogy ezek fürdőznek, itt nehezebb teljesen kikapcsolódni. Őket túlságosan lekötné egy bikinis szőke és egy szőrös szakállas látványa, ami minket egy idő után feszélyezne és így zavarna a semmittevésben. Így hát jó turistaként oda mentünk, ahova eleve várják itt a turistákat: Ngapali Beach-re. (2008)" forrás


"Szerintem ezért érdemes Burmába - bocsi Mianmarba utazni:

  1. A burmai emberek a maguk szégyenlős módján kedvesek, udvariasak, s legalább nem tolakodóak. A fiatalok nagyon igyekeznek gyakorolni az angolt a külföldi turistákkal. Szomjasak arra, hogy a világ felé nyissanak a hosszú bezártság után.

  2. Bagan romjainak meglátogatása nagy élmény, pláne bicajjal. A naplemente a romokkal nagy élmény.

  3. Burmában könnyű letérni a turisták által kitaposott ösvényekről, mert az ország nagy része még felfedezetlen. Vannak persze kényelmetlenségek bőven, hisz nincs turista infrastuktúra ezeken a nem turistás térségekben, de az élmény fölöttébb egzotikus.

  4. Nagyon izgalmas túrákat (trekking) lehet végigcsinálni, igaz ezeket inkább szervezett formában (pl. a Shan-magasföldön).

  5. Burmában rengeteg a szerzetes, településeken mindenhol lehet velük találkozni. Jópofa ahogy a fiatal szerzetesek faggatják az embert arról, hogy milyen a világ Európában.

  6. Érdekes a burmai konyha, mert keveredik benne a burmai, a thai és az indiai. Na és a sör olcsó, és finom is (pl. a Myanmar beer).

  7. Aki elmerészkedik a tengerpartra, többnyire néptelen strandokat lát a maguk természetes nyersességében. Most érdemes íg megnézni, mert 10 év múlva ezek biztos baromira be lesznek építve. 

  8. Egész Burmára, avagy Myanmarra vonatkozik, hogy most kell megnézni, mert most sokkal izgalmasabb, mint amikor a tömegturizmus elrontja majd a mostani nyers egzotikumot.

(L.R, 2015)

,, Az ételmérgezéstől és folyamatos buszozástól némileg gyengén, de érzelmileg feltöltődve hagytam el az országot. A legmaradandóbb élmény az emberek kedvessége volt. Az elkövetkező évek valószínűleg rengeteget változást hoznak majd, azonban remélem, hogy az embereknek sikerül megőriznie mindazt a lelkesedést és pozitivitást, ami Mianmart annyira különlegessé teszi.   (2016)" forrás


,, Mianmarba az ember nem a híres történelmi épületek, még csak nem is az étel vagy a fantasztikus látnivalók vagy a természeti környezet miatt megy elsősorban. Itt nincs Taj Mahal meg Eiffel torony, az emberek mosolygós szelídsége viszont olyan pluszt ad, amit még sehol máshol nem tapasztaltam. Ráadásul ragadós, egy idő múlva magamon is azt figyeltem meg, hogy állandóan mosolygok.

Sehol a világon nem tapasztaltam még azt a szelíd alaphangulatot, amiben mindenki őszintén örül nekünk, és minden utazással kapcsolatos ne lopják el-ne vágjanak át aggódnivalót el lehet felejteni. Gyerekekkel különösen megkönnyíti az életet, hogy a magyar konzuli szolgálat szerint fokozott biztonsági kockázatú, elmaradottnak számító országban pont biztonsági szempontból kifejezetten ellazulva utazhattunk.

Először magunk is meglepődtünk rajta, de igazán könnyű volt megszokni, hogy Burmában senki sehol nem akart átverni, senki nem akart semmit ellopni, ránkerőszakolni, sehol nem kellett fél szemmel a csomagokat nézni, nem zsebeltek ki, sőt, folyamatosan ennek az ellenkezője történt. Úton-útfélen ajándékokat kaptunk, egyszerűen örültek nekünk. Mindenki mosolygott ránk, ha elhagytunk valamit nemcsakhogy visszaadták, de ők maguk hozták utánunk, és mindig, mindenhol segítettek.

Mandalayban egyszer este tíz után nem találtunk taxit, a második megálló autós emberbaráti szeretetből hazafuvarozott. Talán még Bali volt hasonló, de azt az őszinte örömöt és kedvességet, amit a burmaiak sugároztak felénk máshol még nem tapasztaltam. Más utazóktól hasonlókat hallottuk. Ez különösen figyelemreméltó annak fényében, hogy Ázsia legtöbb országában folyamatosan résen kell lenni utazás közben, de Londonban, Budapesten vagy Barcelonában is simán kizsebelhetnek. A különbség oka szerintem a buddhizmuson kívül az ország eddigi izoláltsága. Még nem nagyon hiszik el, de láthatóan nagyon örülnek neki, hogy ha ők nem is tudnak elmenni, a világ végre kíváncsi lehet, és fokozottan kíváncsi is rájuk.

Lévén buddhista ország talán nem is olyan meglepő ez a szelíd kedvesség és segítőkészség, de elég nehéz összekombinálni azzal, hogy mindeközben itt volt a világ leghosszabb ideje, több mint 50 évig fennálló katonai diktatúrája. 1962-ben katonai puccsal került egy őrült tábornok, Ne Win kezébe a hatalom, melyet utódai is vasököllel őriztek egészen a 2010-es évekig. Ha a diktatúra nem lett volna elég, ugyanennyi ideig zajlott az országban polgárháború is. (Erről egy hosszabb áttekintést próbálok adni Burma a vérzivatarban posztban. )A polgárháborúnak többé-kevésbé vége, – legalábbis tűzszünet van – a diktatúra éppen felpuhulóban, sőt, úgy tűnik saját magától enged lassú utat a demokratizálódásnak. (2016)" forrás

Olvasmányos linkek

"Akinek már nem elég egzotikus az egyre inkább modernizálódó Délkelet-Ázsia, Mianmarban még megtalálhatja azt az Indokínát, amelyet régi olvasmányaiból ismer. De érdemes sietni, mert egyre többen keresik fel. Az Európában elterjedt klisével szemben Mianmar nem egy külvilágtól elzárt, romlatlan buddhista állam, hanem inkább egy olyan ország, amely ragaszkodik hagyományos életmódjához, és amelyben még mindig alig vannak jelen a nemzetközi vállalatok. Működik az internet (több-kevesebb sikerrel), de nem tudjuk használni az itthoni mobiltelefonunkat. Közvilágítás még a nagyvárosokban is alig van, viszont kimagaslóan jó a közbiztonság. Ipari létesítményt csak mutatóban látni, viszont virágzik a hagyományos kézműipar és kiskereskedelem. (2014)" forrás


"A ranguni repülőtérről kilépve rögtön hamisítatlan indokínai hangulat fogadott: farmerhoz és pólóhoz szokott utazóként feltűnő a festett arcú, longyis emberek látványa. Az emberek nemre való tekintet nélkül a thanakafa kérgéből nyert porral kenik az arcukat, egyesek szerint leégés ellen, mások szerint arcfehérítés vagy egyszerű smink céljából. A nők és férfiak pedig egyaránt longyinak nevezett szoknyát hordanak, a különbség csupán annyi, hogy a férfiak elöl, a nők pedig oldalt kötik meg a maguk köré kötött ruhadarabot. A belvárosba vezető úton egyszerre láthatunk özönvíz előtti ökrös kocsikat, papajaárus gyerekeket és emberekkel zsúfolt platójú kisteherautókat, na meg kiszámíthatatlanul közlekedő robogósokat. Az egzotikus hangulatot csak fokozza, hogy az út mentén aranyozott sztúpák villannak elő a pálmafák mögül. Észre se vettem, hogy beértem az ötmilliós város központjába. Valahogy vidékies hangulata volt az egész metropolisnak, bármelyik mellékutcába belépve kakaskukorékolás és térdig érő fű fogadott. A belváros képét az angol gyarmati időkben emelt komor épületmonstrumok és emeletes házak nem teszik túl kellemessé. A homlokzatok felújításhoz hozzá se kezdenek, mert az esős évszakban minden újra és újra beázik, bepenészedik. (2014)" forrás


"Szinte minden mianmari férfi életében legalább kétszer bevonul szerzetesnek. Egyszer 7, egyszer pedig 21 éves kora körül. Sokak számára ez nyilván inkább társadalmi kötelezettség, mint belülről fakadó hit, úgyhogy láttunk a motorbiciklije mellett lazán cigiző szerzetest is. Nagyon sok mianmari nő vonul be egy időre apáca-kolostorba, de tőlük annyira nem várják ezt el, mint a férfiaktól. A mianmari kutyák ugyanúgy buddhisták, mint gazdáik. Közép-Ázsiában csak óriási pszichopatákkal találkoztunk, itt viszont minden eb sovány, szerény és soha nem ugat." forrás (2008)" forrás


"Az ország jelentős része nem látogatható a külföldiek számára, bizonyos helyekre csak engedéllyel utazhatsz, kormány által hitelesített vezető nélkül pedig nem barangolhatsz kedvedre. A Laoszban látott szegényes putri falvakhoz hasonló településeket láttunk jóval nagyobb mocsokkal, lakott területek között folyamatos szeméttel. A buddhista tanok Mianmarban nem tagadják, hogy egy nő megvilágosodhat, úgy mondják, előbb férfiként kell újjászületnie, utána tud megvilágosodni. Ebből következően nem kényeztetik túl a nőket ebben az országban. Az utakat nők építik, gépek nincsenek, mindent kézi munkával végeznek a nők, a férfiak alibizése mellett. Ugyanez a szitu a termőföldeken is, kőkemény föld kapálása, hajlongás a rekkenő hőségben, vízhordás a növényekre stb. Emellett szabadidejüket kiegészíthetik tűzifa gyűjtéssel, hazacipelésével, vízhordással. Van egy könnyítés, cipekedéshez a fejüket is használhatják.

S mit csinálnak a férfiak? Leginkább bételt rágnak, heverésznek naphosszat, bandáznak, áltevékenységeket találnak ki maguknak pl. a működő kerékpárt hosszas percek foglalatosságával az eredetihez képest rosszabb állapotban adják vissza a bérlőnek. A kormány a kezükben van, busz, taxi, lovas taxi. Az ülő irodai munkákban is többnyire pasasokkal találkozni. Tanulság, ha az ország másik fele is dolgozna, talán az ország is előrébb tartana. De úgy tűnt a számunkra, Mianmar sehová se akar tartani. Kár, mert az emberek alapvetően kedvesek, jó lelkűek és sokkal többet érdemelnének maguktól. (2013)" forrás


"Már a fővárosban, Rangunban feltűnt, hogy rózsaszínű lepelben teljesen kopasz fiatal apácák jártak-keltek az utcákon. Tar fejjel a fiúk és lányok annyira egyneműnek tűnnek, hogy legföljebb szelíd domborulatok és az öltözék színe árulja el, hogy ki kicsoda. Úgy tartják, ha már egyszer kopaszok, nem nézegetik magukat a tükörben, jobban összpontosíthatnak vallásra. A kislányok 8–10 éves koruk táján vonulnak be a kolostorba, gyönyörű ruhában, fejdísszel, kisminkelve, szüleik kíséretében, hogy aztán tüstént elkezdjék – többnyire csak néhány hetes – kolostori életüket. Ilyen bevonulásnak voltunk szemtanúi Mandalay leghíresebb pagodájánál, a Mahamuninál. Fő látványossága a közel négy méter magas, ülő helyzetű Buddha-szobor. Bronzból készült, de az idők során helyenként már 15 centi vastagon vonták be leheletvékony aranylapocskák tömegével, úgyhogy némely helyen teljesen eltorzult. E műveletet csak férfiak végezhetik, a nők kissé távolabb, elkülönítve foglalnak helyet.

Az aranylapocskák készítésére külön manufaktúrák létesültek, s mint magunk is láttuk, a rizspapírszeletek és bőrlapok közé tett, tömbbe rakott nagyon vékony aranylapokat izmos férfiak püfölik kalapáccsal órákon át, hogy a kellő vékonyságot elnyerjék. Finom ujjú asszonyok, lányok szedik szét, formázzák és csomagolják a lapokat. Azt mondják, egyetlen uncia arannyal (kb. 30 gramm) tíz négyzetmétert is be lehet fedni. Persze, tudom ám, min jár most a furfangos magyar ész. Hogy kapzsi alakok nem kaparják és lopják-e le a szent helyekről azt a sok aranyat? Nyilván eszükbe sem jut. Bizonyára lopnak Burmában is eleget, de – ellentétben a mi templomfosztogatóinkkal – szent helyekről soha. (2013)" forrás



,, A buddhistákra jellemző különleges nyugalom nagyon könnyen ráragad az emberre. A felnőttek nagyon sokat mosolyognak, a mindennapok apró örömeit 100 százalékosan élik meg, nem vágynak elérhetetlen dolgokra, teljesen felesleges használati tárgyakra csak egyszerűen élik az életüket és természetesen örülnek annak, hogy Buddhát imádhatják.

A gyerekek is hihetetlenül közvetlenek és imádják, ha a turisták fotózzák őket. Több kisgyerek például kérte, hogy mutassam meg milyen fotó készült róla, ha tetszett neki a végeredmény akkor hagyhattuk abba a fotózást ☺

A burmai emberek egyébként nagyon ügyes kezűek, csodálatos fafaragásokat készítenek, emellett értenek a festéshez, selyemszövéshez. Én is rengeteg csodával tértem haza, mert egyszerűen nem tudtam ellenállni a sok szépséges tárgynak, szobornak.

Rengeteg színes zöldséggel és gyümölccsel lehet találkozni, amelyeket az ember szívesen meg is kóstol és persze olyanok is akadnak amelyekkel inkább jobb nem barátkozni. A Burmában eltötött idő alatt soha nem volt gyomor problémám, ezért bátran ajánlom mindenkinek, hogy ismerkedjenek a gyümölcsökkel, ételekkel a piacokon is!

A piacokon lehet találkozni a thanaka fával, amit akár tűzifának is nézhetünk, a helyiek életében azonban ez egy fontos kozmetikum. A fa törzsét egy lapos kőhöz dörzsölik, vizet adnak hozzá és ezt a fehér masszát kenik fel az arcukra. Minden nő szereti a divatot, nos itt a hölgyek különböző motívumokkal áldoznak a divat oltárán. A massza egyébként jótékony hatással is bír, véd a napsugárzástól, világosítja a bőr színét, sőt még ránctalanít is! (2015)" forrás


,, Őszintén szólva kevés úti cél van, ami ennyi aggodalmat okozott volna. Miután utána olvastam a dolgoknak, kisebb stresszben voltam, hogy nem tudok majd olyan szabadon (értsd minimális előkészülettel, és spontán) utazni, ahogy azt elképzeltem. Úgy tűnt, hogy minden lépésemről értesíteni kell a hatóságokat, és kész, napra megtervezett útitervvel kell rendelkeznem, ha egyáltalán be akarok jutni az országba. Megjegyzem, mindent magamnak intéztem, és nem segített utazási ügynök, ami lehet, hogy könnyített volna a dolgokon. Lényeg a lényeg, lehet, hogy a múltban tényleg ilyen bonyolult volt Mianmarban utazni, de ma ez már nem így van.(2016)" forrás

 


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon