ÚTIKRITIKA.HU / Albánia










Albánia

Albánia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Albánia dióhéjban

A Wizzair 2017. április ötödikétől repül Tiranába!

  • A Balkán-félsziget adriai partján fekvő Albánia nem egy látogatott turista úti cél, egyelőre inkább az ínyenc, egyedi utazást kedvelők keresik fel. Az úti kritikus is járt Albániában, ott töltött majdnem egy hetet és örült, hogy látta ezt a nem is távoli országot. Másodszorra már nem látogatna oda, mert azért annyira nem érdekes. Max. egy hétre és elsőre érdekes élmény.
  • A magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak Albániába, és egyszeri belépéssel 180 naponként 90 napig tartózkodhatnak az országban. Az útlevélnek a beutazás napjától számítva legalább három hónapig kell érvényesnek lennie. A beutazás érvényes kártya típusú személyazonosító igazolvánnyal is lehetséges.
  • Tirana és Budapest között légvonalban 690 kilométer van. Harmad akkora, mint Magyarország (pontosan 28.700 négyzetkilométer), közel 3 millió lakosa van. Fővárosa: Tirana. Albán a nyelvük, 70 százalékban muzulmánok.
  • A magyar külügyminisztérium szerint Albánia van olyan mértékben kockázatos ország, hogy a turistáskodás inkább csoportos, szervezett formában ajánlja. Albániában a közbiztonság nem olyan rossz, hogy emiatt lemondjon a magyar utazó az ország meglátogatásáról.

Mik a fő látnivalók?

  • Tirana, a főváros
  • A tengerpart kb. 360 km  hosszú (igaz, hogy a déli rész szebb, de az északi homokos part is látnivalónak számít - Durres az Amfiterátrummal és a Divjakai Nemzeti Park, a borzas gödény legnyugatibb költőhelye - mindenképpen) - fehér homokos strandokkal, szűz kis öblökkel; tán a legszebb strandok: Himara, Dhermi, Ksamil (szigetekkel), Borshi, Lukova
  • méltóságteljes hegyvonulatok, egyedi tájak
  • az 5 nagy tavuk
  • Három albán város az UNESCO kulturális világörökségének a része: Butrint romváros, Gijokastra múzeum-város, Berat
  • Kruja (az államalapító Szkander bég főhadiszállása, s itt található Albánia legrégebbi bazárja is)
  • Kék-szem forrás

9 napos buszos körutazás Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Albánia érintésével

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Érdekes volt megismerni és összehasonlítani a valóságot a feltételezéseimmel, zamatos, egyedi utazási élmény, a mediterrán világ egy furcsa letérője, fanyar misztikusság
  2. Tirana éttermi és szórakozási világa meglepően mozgalmas
  3. Barátságosak, segítőkészek a helyiek, könnyen lehet velük szóba elegyedni, főleg, hogy meglepően sokan beszélnek olaszul (!), angolul, németül, meg franciául, a szegények is mosolyognak
  4. Kevés a turista s így privilegizáltnak, egyedinek érzi magát az ember, ha odalátogat
  5. Gyorsan fejlődő ország, igaz van elég mély-szegény terület
  6. Nyugis, csaknem magányos strandok sokasága, nincs egyelőre turistaáradat
  7. Olcsóság van. A globalizáció még nem tepert le mindent.
  8. Jók a kenyerek, péksütemények, meglepően jókat lehet enni
  9. Vicces, hogy mennyi Mercedes autót látni (állítólag a többsége csempészett, lopott)
  10. A vidék romlatlansága kombinálva a kb. 700 ezer elszórtan található bunker látványával
  11. Jó a közbiztonság

Nem tetszett

  1. A közutak vacak állapota, kátyúk, őrült sofőrök, a távolsági közlekedés kuszasága, szervezetlensége
  2. Jó szándékkal ronda modern betonépületeket emelnek fel a régen (komcsi időkben) épült még rondábbak mellé
  3. Durres strandjai és az ottani tengervíz (nem is mentem bele)
  4. Sok utca szemetes, koszos, a környezetvédelemre nem ügyelnek, levegőszennyezettség
  5. Az olcsóbb szálláshelyeken gyakoriak a víz- és áramkimaradások
  6. A legszegényebb európai ország, tán csak Moldova lehet még nála is szegényebb; a turista infrastruktúra még fejlődőben
  7. A zsebtolvajoktól bizony tartani kell a nagyvárosokban
  8. Az éttermi felszolgálók nagyon hanyagok és sokszor buták vagy közömbösek
  9. Igazán nincs sok nemzetközi összehasonlításban fajsúlyos turisztikai látnivaló
  10. Nehéz Tiranában a turistának eligazodni, mert itt-ott hiányoznak az utcanevek
  11. Az albán konyha egyértelműen gyengébb, mint pl. a görög, horvát, olasz
  12. A boltokban túl gyakori a tolakodás (kultúrálatlanság) 

Vélemények

"Albánia az egyik legérdekesebb ország, amit életemben meglátogattam. Nem csupán egyedi élmény, hanem valóságos kalandtúra, amire az ember nem nagyon számít Európán belüli utazás esetén. Egy hetet töltöttünk ott és vegyesen voltak kellemes és kellemetlen élményeink. Ez egy izgalmas ország. Izgatott bennünket az, hogy az amúgy sokfelé utazó ismerőseink közül senki nem járt még ott. Albánia egyfajta utazói "skalp" volt nekünk." (P.J., 2014)


"Október közepéig kellemes az idő, meleg a tenger (északon az Adria, délen a Jón). Az ország annyira változatos, hogy a hegyi túráktól a homokos és a sziklás tengerparton keresztül, a vadvízi evezésre alkalmas folyókon és a történelmi nevezetességeken át mindenki talán magának megfelelő kikapcsolódási lehetőséget, mindezt kis távolságokon belül. Ár-érték arányban a többi mediterrán országhoz képest verhetetlenek. Olcsón, jókat lehet enni-inni, az albánok vendégszeretete pedig határtalan. A közbiztonság jobb, mint otthon (nem, nem fognak lelőni, elrabolni, kirabolni), a vendégre különösen vigyáznak. (2014)" forrás


"Tény és való, Albánia, a maga 750.000 bunkerével Európa legelzártabb országa volt. Kommunista diktátoruk, Enver Hoxha „Együnk inkább füvet, de a függetlenségünket nem adjuk!” jelmondattal egészen 1991-ig bezárta az országot. Innen maradhatott fenn az, hogy Albánia szegény ország, ahol nincs semmi. Ez azonban ma már nem igaz. A boltokban szinte mindent lehet kapni (még Pick szalámit és Unicumot is), és a legtöbb világmárka itt is megtalálható. Rengeteg szálloda, étterem, kifőzde van, hiszen az ország a szolgáltatásokból él, melyek ár-érték aránya nagyon jó. Itt akár nyaraláshoz, akár nyugdíjas évekhez ki-ki megtalálhatja a kedvező feltételeket. Bunkerből viszont egyre kevesebb van. Albániától nem kell félni. Egyedi, egzotikus, szép és vendégszerető. Átmenet a keleti és nyugati világ között. És mégis Európa. (2016)" forrás


"Elképesztett engem, hogy micsoda nagy és intezív beruházások zajlanak a turisztikai infrastruktúra, főleg a hotelipar fejlesztése céljából. 5-7 év múlva Albánia nagyon felkapott nyaralóhely lesz, az biztos. A másik, ami meglepett, hogy a tiranai lányok, nők milyen lengén öltözködnek. MIndez azért mégis egy mozlim országban. Mint nő, zavart azért az, hogy nagyon sok kávézóban csak férfiak üldögéltek. (I.D., 2016)


,, Albánia tipikusan olyan desztináció, amelyet meglátogatva az ember rájön, hogy teljesen mást képzelt róla korábban. Indulás előtt ezért érdemes megpróbálni levetkőzni az előítéleteket. Az ország méretéhez képest nagyon sok a látnivaló, és bár a 4 nap alatt északról dél felé haladva sok helyet bejártunk, mégis rengeteg minden rejtve maradt számunkra.

Bár Albánia alig harmad akkora, mint Magyarország, a városok közötti távokat mégis hosszabb idő alatt lehet csak megtenni, mivel az út gyakran hatalmas hegyek között kanyarog. (2016)" forrás

Olvasmányos linkek

"Egy szuper célterületet sikerült (természetesen csak nagyon felületesen) megismernünk, és ha a közlekedési viszonyoktól eltekintünk, minden érdeklődőnek őszintén csak ajánlani tudjuk. Tény, hogy Albánia támaszt bizonyos kihívásokat az őt meglátogató külföldiek előtt, de ehhez csak azt tudom mondani, hogy aki svájci pedantériát, német pontosságot vagy francia nagyképűséget várna a Balkán eme szegletében – rossz helyen kereskedik. A szálláshelyek a valóságban is azt nyújtották, amit a honlapon ígértek. A kempingezést verjétek ki a fejetekből.

Autóbérlés: valamennyi nagy európai cég jelen van. Napi 48 euróért béreltünk egy 1.9-es diesel Fiat Lineát (multijet), ami végül is megfelelt a vele szemben támasztott elvárásoknak. Ne spóroljatok azzal, hogy kisebb teljesítményű kocsit béreltek, mert az albán utakon és az ottani közlekedési szokások között (amelyekről természetesen lesz külön poszt) szerintünk ez a legkisebb kategória, amellyel fel tudjátok venni a versenyt a helybéliekkel az utakon folytatott élet-halál harcban (ez csak félig volt vicc...)

Árak: egy átlagos magyarnak az átlagos árucikkek és szolgáltatások olcsónak fognak tűnni.

Fontos alaptudnivaló, hogy az albánok az igenlést, illetve a nemleges gesztust fordítva csinálják, mint (Bulgáriát kivéve) a maradék Európa. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha a fejét rázza, az igent, ha bólogat, akkor az nemet jelent. A dolgot még komplikálja egy kicsit, hogy a „nem” albánul úgy hangzik, hogy "jó". A szállás (is) olcsó. Mi háromcsillagos szállodákban laktunk, légkondis, tévés szobákban, s a legdrágább szoba ötven euró volt egy éjszakára (két személyre) reggelivel, de egy kis szerencsével harminc euróst is találhattok. Sőt, magánházban (kisebb településeken) már 15-20-25 euróért elszállásolnak éjszakánként egy négytagú családot.

A komoly idegenforgalmi szezon július 10. körül kezdődik és nagyjából augusztus 20-ig tart, mert ekkor jön haza a Nyugaton dolgozó tartózkodó közel egymillió albán, akik ilyenkor szent kötelességüknek tartják, hogy a szűkebb családot elvigyék nyaralni. Ilyenkor bizony bekövetkezhet az, amit máskor lehetetlennek tartanánk: elfogynak az olcsó és a középkategóriás szálláshelyek, az utakon a megszokottnál is nagyobb a zsúfoltság, és az összes vendéglátóipari létesítmény 120 százalékos kihasználtsággal működik – legalábbis az idegenforgalmilag érdekes területeken. Ezért – hacsak már nem késő – azt javasoljuk, hogy ezt a bő hónapot inkább ne ott töltsétek. (2011)" forrás


"Megyek Albániába!" – újságoltam lelkesen barátaimnak és kollégáimnak indulás előtt, de legnagyobb megdöbbenésemre, jó néhányan cseppet sem örültek a hírnek, arcukon némi gondterheltséggel vegyes aggodalmat véltem fölfedezni, amelyet csak erősített a verbális reakció: „De az veszélyes, minek mész oda?!?"

Így hát az úti beszámoló első pontjaként szeretnék mindenféle tévhitet eloszlatni, az említett országban nemhogy veszélyes a turistáskodás, kifejezetten ajánlott – legalábbis mindazoknak, akik nem érik be a tengerparti köldökbámulással, hanem kíváncsiak arra is, milyen történelmi emlékei, természeti kincsei és persze sajátos hagyományai vannak ennek a kilométerben kifejezve közeli, ámde hagyományaiban, szokásaiban távoli, különleges országnak.

Albániában ugyanis az emberek rendkívül kedvesek és barátságosak a külföldiekkel, mi több, vigyáznak rájuk, többek között épp azért, hogy az országukkal kapcsolatos, ma már teljesen alaptalan híresztelésekre rácáfoljanak. Persze, mint ahogyan azt megtudtam, ha valaki államfőnek kijáró biztonságban akarja magát tudni, akár rendőri kíséretet is kérhet, miközben az országban barangol, de hangsúlyozom, ez teljességgel fölösleges, értékeinkre – kamera, fényképezőgép, autó – épp úgy szemet vethet egy becstelen briganti, mondjuk, Rómában, Párizsban vagy akár hazánkban, mint Albániában.

A főváros persze vegyes összképet mutat, de a Mercedes-özön, a mediterrán kavalkád és a folyamatos építkezés elegye olyan hangulatot kölcsönöz Tiranának, amely máshol nem tapasztalható. A fővárosban pezseg az élet, a fiatalok kávézókban vagy csak parkokban ücsörögnek, trécselnek, shoppingolnak, ismerkednek és most jön az erősebbik nem számára nyilván vonzó észrevétel: az albán lányok gyönyörűek - még az erősen kritikus női szemmel is! A főváros látnivalóinál természetesen vonzóbb a nyaraló számára a tökéletes tisztaságú tenger és például a csodás üdülőhely, Saranda. Az említett településhez több hegyi településen végigkígyózó szerpentinen autóztam, pontosabban buszoztam el, néhány útitársam szinte lenézni se mert az alattunk tátongó szakadékra, én azt mondom, aki képes rá, gyűrje le tériszonyát, és csak bámészkodjon kitartóan: lenyűgöző tengerparti panoráma tárul a szeme elé. Persze nagy kékséget máshol is láthatunk, itt a kontrasztot azonban megadja az Enver Hoxha egykori vezér paranoiájának köszönhető bunkervilág, Dominikán vagy Mallorcán aligha láthat 3 méterenként teljesen ép, ám természetesen használaton kívüli bunkereket az ember. Legalábbis eredeti céljára nem használatos: állítólag szerelmespárok szívesen romantikáznak ezekben a kis betonfélgömbökben, miközben a Jón-tenger hullámaiba lassan belecsúszik az alkonyatkor vöröslő napkorong....(2010)" forrás


"Dures: Tirana strandja – itt a fővárosiak fürdenek és a koszovói albánok épít­keznek: hatalmas szállo­dák emelkednek nagyra törően, egy jövőbeni turistaözön reményében.

Hirama út: Ha valamiért, csak ezért is érdemes elmenni Albániába. A szerpentin a Llogara-hágónál kezdődik a vadregényes albán Riviéráig. Hegyre fel és hegyről le – spirál alakban. Közben tíz méteren­ként autóból ki, autóba be – a látványtól ájult fotózás.

Butrin: Ez az időszámításunk előtti 7. században már létező város sok mindent átélt. Már az i.e. 12. században lakott volt, Trója pusztulása után ide menekültek lakói. Sokáig görög fennhatóság alatt állt, de röviddel halála előtt Julius Cézár is megfordult itt.

Gjirokastra: Enver Hodzsa szülővárosa ma az UNESCO világörökségi listáján mint a „szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája” szerepel. Házai közt a történe­lem és a modern élet együtt vár ránk." forrás


"Csak az északi részt jártuk be, azt hallottuk, hogy ez szebb, kevésbé szemetes és amúgy idáig is elég sokat kellett autózni. Ha röviden kellene jellemezzem, akkor egyszóval azt mondanám, hogy Albánia (északi része) gyönyörű! Szépségét a Sočához és a Júlia Alpokhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt a természet igazi ősi, vadregényes, ahogy az magától kialakult, hegyek-vízesések gazdagítják, a folyók kristálytiszták, opálos kék árnyalatúak, az erdők már április végére zöldülnek, és a gyér lakosság miatt szemetet pedig alig látni. (Albániában egyébként kollektív szemétgyűjtés gyakorlatilag nem létezik.) De ami igazán csodálatos, amit én máshol még nem tapasztaltam, azok az emberek. A szegénységet nyilván könnyebb megosztani, nyitottak, barátságosak, önzetlenek és segítőkészek." forrás


"Szerencsés esetben 16 óra autóútra, és nem végig autópályán – nagyon nem. Gyerekkel nem mennénk, de így, hogy négyen barátok nekivágtunk, egész más volt a helyzet. Az albánok szeretik a külföldieket, a magyarokat pláne. A magyarokat Geraldine, a nem is olyan régen meghalt albán királyné miatt szeretik, aki nemes egyszerűséggel magyar volt. Albániába beérve a fáradt és gyámoltalan sofőr dob egy hátast, mert az autópálya nem autópálya, az autóút nem mindig az, hanem inkább gödrös földút, és szabályok a vezetésben, na azok nincsenek. A rendőrök sörözgetnek az út szélén, ha megállítanak, csak dumálgatni szeretnének, de mivel külföldön vagy, és nem tudnak angolul, nem állítanak meg. Én egy idő után elkezdtem az egészet nagyon élvezni. Nőket nem nagyon láttunk a volánnál. A taktika, hogy csak menni kell előre, fékezni csak szükség esetén, és élvezni, hogy nőként nagy feltűnést keltesz a volánnál.

Az albán tenger csodaszép, de jól ki kell választani, hol verjük le a tanyánkat a partján, mert ha melléfogunk, rémálom lehet. Délebbre olyan klassz strandok vannak, hogy UNESCO által védett természeti szépségnek vannak nyilvánítva, és a legmenőbb étteremben olyan friss halat adnak, hogy az orrod előtt mennek ki kis hajóval, hogy a tengerben lévő tartályból kiszedjék az ebédedet. És persze minden nagyon olcsó. Egy tengerparti ebéd kagylóval, salátával, gyümölcsökkel és sörrel alig 2000 forint. Dhermi beachen pedig egész nap DJ pakolja a zenéket a pálmafák alatt, igazi, laza chillout, közben fekszel a párnás napágyadon a koktélkáddal a kezedben, nézed az égszínkék, átlátszó tengert, és a igazán remekbe szabott fiatalembereket. (2014)" forrás


"Amúgy Tirana nyüzsgő nagyváros. Számtalan autó - feltűnően sok Mercedes - vív naponta közelharcot az utakon. Például azokban a körforgalmakban, amelyek felfestés híján 3-tól 5 sávosnak is mondhatók. Hogy éppen mennyi, azt a sofőrök ügyessége dönti el. Az országban Szkander bég kultusz van, talán itthon is sokan emlékeznek még arra az szocialista időkre, amikor kincsnek számított a hős vezérről elnevezett konyak. Ezt turisták hiányában egyelőre a helyiek iszogatják, csakúgy, mint az óriásplakátokon hirdetett magyar tejet. Albánia ugyanis mára már nem Európa szegényháza, hanem egy feltörekvő ország, amely 2011-től szeretne az Európai Unió tagja lenni. Amúgy Tirana nyüzsgő nagyváros. Számtalan autó - feltűnően sok Mercedes - vív naponta közelharcot az utakon. Például azokban a körforgalmakban, amelyek felfestés híján 3-tól 5 sávosnak is mondhatók. Hogy éppen mennyi, azt a sofőrök ügyessége dönti el. Az országban Szkander bég kultusz van, talán itthon is sokan emlékeznek még arra az szocialista időkre, amikor kincsnek számított a hős vezérről elnevezett konyak. Ezt turisták hiányában egyelőre a helyiek iszogatják, csakúgy, mint az óriásplakátokon hirdetett magyar tejet. Albánia ugyanis mára már nem Európa szegényháza, hanem egy feltörekvő ország, amely 2011-től szeretne az Európai Unió tagja lenni. (2009)" forrás


"Az ország se nem különösebben egzotikus, se nem a kontinens segglyuka, ahogy többek közt a rendszerváltás előtt, Enver Hodzsa maoista remeteállamáról szóló történeteken szocializálódott magyarok képzelik. A tévképzetet tovább ferdíti, hogy a közvélekedés szerint az albánok muszlimok, és így alapvetően mások, mint mi, közelebb állnak Isztambulhoz, mint Rómához. Pedig éppen az ellenkezője igaz, minden szempontból. Például mert albánok százezrei nem Törökországba, hanem Olaszországba mennek vendégmunkásnak. És mert bár történelmileg az albánok nagy része – egy jelentős keresztény kisebbség mellett – muszlim volt, Enver Hodzsa erőszakosan kihirdetett ateista államának hozadékaként

Albániából szinte teljesen kiveszett az, amit a nyugat keletinek tart. Tirana így közel sem olyan "keleti" város, mint mondjuk Szarajevó, és Albániáról általában is elmondható, hogy a volt jugoszláv tag-köztársaságok közül nem Boszniára hasonlít a legjobban, hanem sokkal inkább a mediterrán-délszláv Montenegróra és Horvátországra. Igen, Albánia sokkal szegényebb ezeknél, de ebből nem sok látszik egy nyári szombat estén Tirana központjában az egykor magas rangú kádereknek fenntartott Blloku negyedben, ahol ma jóval több étterem és kocsma van, mint a budapesti VII. kerületben. (2014)" forrás


"2 hétnyi szállás két főre kijött 550 euróból úgy, hogy az utolsó estét egy wellness hotelben töltöttük és benne volt az árban 2x30 perc masszázs is. Mikor öten vacsoráztunk, az üdítővel, rakival nem volt összesen 20 euró. Ha mindezek miatt vagy ellenére valaki úgy dönt, hogy nyaralni szeretne Albániában, annak mindenképpen a déli részt ajánlom, talán a görögök közelsége miatt ott inkább turizmus orientáltabbak, illetve Vlorát, mert abba jól beleszerettünk. Az egyik legtisztább város, szépséges tengerparti részekkel, nagy és izgalmas belvárossal, plusz a kettőt (déli rész és Vlora) összekötő útszakasz, a Llogara-hágó, na az bámulatos!

Érdekes, hogy a kedvesség és jó kaják mellé még nem érkezett meg az igazi turisztikai szemlélet (ami lehet, hogy nem baj). A krujei bazáron kívül elvétve találtunk kézműves illetve turistáknak célzott boltokat, standokat és az ő árukészletük is nagyban lefedi egymást. Ha csak abból indulok ki, hogy miket szerettünk volna venni (kis üveges olívaolajat, kis üveges rakit, kis kiszerelésű olívabogyót, kis cserépedényt, hogy otthon is tudjunk tave dheut készíteni), akkor még tuti sok üzleti lehetőség hever parlagon és biztosan lecsap rájuk valaki előbb-utóbb. Na meg a koktél. :) (2015)” forrás


"A Shkodrai-tó albán fele tökéletesen elhanyagolt, nemhogy strandok vagy más turisztikai, kereskedelmi egységek nem települtek ide, de még táblák sem mutatják, hogy egyáltalán merre kéne keresni a vizet. Pedig a turizmust az állam fejleszti. Ennek egyik jele, hogy Európa egyik, ha nem a leggyönyörűbb táján nemrég végigaszfaltozták a szó szerint lélegzetelállító, patakos-hegyláncos Valbona-völgyi Nemzeti Parkba vezető utat. Így paradox módon az országban az egyik legjobb út az isten háta mögötti hegyekben található. Albánia minden bosszantó tulajdonságával együtt lenyűgöző. A szemközti szomszéd, Olaszország sokezernyi turistáját idevonzó tengerpartjával, érintetlen, szemkápráztató hegyes-völgyes tájaival, a Koman-tavi komppal, amely mintha A Gyűrűk Ura legszebb tájain vinne végig, nem is turisztikai céllal, hanem pusztán a helyi autósokat kiszolgálva. (2015)" forrás


"Hegy, hegy mindenütt. Kopár, zöld, barna, szürke. Albánia a lakott területeket nézve (tehát ahol házak vannak és laknak emberek) Európa második legmagasabban fekvő országa, tetejében ezt úgy kell érteni, hogy a lakosság egyharmada a Tirana-Durres agglomerációban lakik. Durres néhány méterrel fekszik a tenger felett, Tirana központjának tengerszint feletti magassága pedig 45 m csupán, tehát a maradék kétharmad igen csak magasan lakik :). Északon az Albán-alpok a túrázás szerelmeseinek szolgál ideális helyszínül vadságával, érintetlenségével, míg délen, a Riviérán egész másfajta hegyeket láthat az ember." forrás


"Albánia, a szamarak, a Mercedesek és az autólopás hazája? Kezdjük az autókkal. 1992-ig mindössze 600 darab autó volt az országban, utána kezdték el behozni nyugatról, jószerint csak Mercedeseket, amiket itt Benznek hívnak. Mára a Mercedesek egyeduralmát átvették az egyéb nyugati és távol-keleti márkák. Ha pedig valaki attól félne, hogy ellopják a kocsiját, fölöslegesen teszi, mert egy 2003-as törvénymódosítás óta, autólopás gyakorlatilag nincs az országban. Mi például nagyon sok helyen nyitva hagyjuk a kocsinkat. Szamarak? Igen, azok még vannak, ugyanúgy, ahogy vannak kecskék, birkák, tehenek, és ezért ehetünk finom bio sajtokat és tejtermékeket olcsón. A szamár pedig feljut a meredek hegyoldalon lévő olajfaligetbe, oda, ahova már a terepjáró sem…(2016)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

István, 2017. 04. 07. 02:16
Segítséget szeretnék kérni abban, hogy a tiranai reptértől hogyan lehet eljutni előre megtervezhető, biztonságos módon (vonat, busz...) Ksamil vagy Himara környékére? Előre is köszönöm a segítséget!


úti kritikus, 2017. 03. 22. 17:51
http://utikritika.hu/albania/szallas_435_kolaveri_resort


Tóth Dezső, 2017. 03. 22. 17:13
Köszönöm, mi saját busszal megyünk . szállásunk a Hotel Kolaveri üdülőfaluban lesz. állítólag saját strandja is van. Ha járt ott valamelyik honfitársunk, megköszönném, ha leírná pár mondatban summázott véleményét. Tisztelettel: Tóth Dezső


úti kritikus, 2017. 02. 27. 09:18
Podgorica Durres 5 és fél óra busszal. 4 óra Tiranáig, és ott át kell szállni a Durres-i buszra. Kb. 25 euró.


úti kritikus, 2017. 02. 27. 09:12
Kedves Dezső,

Szarajevó és Podgorica között a közúti távolság 230 kilométer, ami autóval kb. 5 óra, busszal sokkal hosszabb: nappal 6 óra 45 perc, éjszakai utazásnál 7 óra 45 perc. Az útviszonyok eléggé izgalmasak, de szerencsére a buszvezetők nagyon profik.
A távolsági busz vagy a fő buszpályaudvarról indul vagy (és?) a Szarajevó keleti részén lévő Isocno-i buszpályaudvarról. Ez utóbbi amúgy közel van a szarajevói repülőtérhez. Délután 2-kor és este nyolckor biztos indul busz. A többit nem tudom. Közel 18 euróba kerül a menetjegy.


Tóth Dezső, 2017. 02. 27. 08:54
Az előző kérdésemre kaptam választ,hálásan köszönöm. Most azt szeretném kérdezni, milyen az út Szarajevó és Podgorica között? Busszal mennénk. Onnan meg Durresbe. Választ szeretnék.


útik kritikus, 2017. 02. 12. 13:09
http://utikritika.hu/albania/szallas_435_kolaveri_resort


Tóth Dezső, 2017. 02. 12. 11:21
Aki már járt a Hotel Kolaveriben Durrestől délre, írjon legyen szíves erre a címre! Mi volt a tapasztalata?. Szeretnék a nyáron elmenni Albániába. Megköszönöm.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon