ÚTIKRITIKA.HU / Tunézia










Tunézia

Tunézia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Tunézia - Utazás és nyaralás

Tunézia dióhéjban

Az úti kritikus szerint 2017-ben nyugodtan lehet utazni Tunéziába. Nagyobb veszélyben van az életünk, ha itthon egy kétsávos országúton autót vezetünk.

Tunézia észak-afrikai ország 164 000 négyzetkilométer területen, 11,1 millió lakossal. Tunézia Afrika legészakabbra fekvő országa, nyugaton Algériával, dél-keleten Líbiával határos. Tunézia Cap Born nevezetű félszigete mindössze 140 kilométer távolságban van az olaszországi Szicíliától. Tunézia fővárosa: Tunisz, ami 1720 kilométerre fekszik Budapesttől. Az arab országban az arab a hivatalos nyelv, de sokan tudnak franciául. A lakosság 98 százaléka mozlim hitű.

Tunézia több mint 20 éve a köztudatban van a nyaralást tervező magyarok körében. Gyorsan oda lehet repülni, egyenesen dél felé van, tehát melegbe lehet utazni. Nincs kellemetlen időeltolódás, lehet azzal büszkélkedni, hogy az ember Afrikában volt, egy másik kontinensen. Tunézia civilizációs szempontból az Európához legközelebb álló észak-afrikai ország. Kezdő utazóknak az egzotikusabb világgal való ismerkedést érdemes például Tunéziával kezdeni. A nyaralás szempontjából teljesen biztonságos hely, nincsenek komoly egészségügyi kockázatok, ritkán történik gyomorrontás. Tunéziába jellemzően egyszer utaznak el a magyarok, de azért vannak olyanok, akik egyszer-kétszer visszatérnek. Viszonylag kevesen vannak, akik beleszeretnek Tunéziába, de csaknem mindenki örül, hogy kipróbálta ezt az élményt. A jellemzően egyhetes nyaralás hatalmas élmény az Európán kívüli világgal való első találkozás, például a Szahara látványa, meg az óvárosi piacok világa. Biztosított a két legfontosabb attrakció: a napsugár és a tengervíz.

Tunézia időjárása

Nagy Tunézia vonzereje a középrétegekben, mert kevés pénzért lehet tengerparton nyaralni, jó melegben. A szállodákat is beleszámítva, jó a tunéziai nyaralás ár-érték aránya. Egy utazó mondta, hogy "Tunézia az olcsó Törökország". Kifejezetten igényeseknek Tunézia talán kevésnek bizonyulhat, igaz itt is vannak abszolút igényes, jó minőségű luxus szállodák. Van olyan általánosítás, ami szerint Tunézia egyszerű, kockázatmentes, olcsó nyaralási desztináció. Gond az, hogy a tunéziai nyaralás tartalma 10-15 éve csaknem változatlan. A magyar utazási irodák nem tudnak, vagy nem mernek újdonságot bedobni, új nyaraló területeket, új hoteleket. Biztosra mennek, de ezáltal nem színesedik a paletta. Ráadásul a 2011-es tunéziai forradalom elbizonytalanította az utazókat. 2012-ben már nyugodtan választják a magyarok (is) Tunéziát. Adottságai miatt tartósan helye van a hazai utazási kínálatban.

Többek szerint Tunézia nem vetekszik Egyiptommal, amelynek Vörös-tengeri nyaralóövezetei (Hurghada, Sharm El Sheikh) színvonalasabb szállodákat, sokkal szebb tengert, pazar búvárkodási lehetőségeket kínálnak. Viszont aki finom homokos tengerpartra vágyik, az jobban jár Tunéziával! Egyiptomban gyönyörű a tengervíz, de sok helyen, főleg Sharm El Sheikh térségében komplikált a fürdőzés a sziklás, korallos strandokon. A Török Riviérán pedig nem olyan szép a part, mint Tunéziában. Ami viszont egyértelmű, hogy Tunéziában olcsóbb nyaralni, mint Egyiptomban vagy Törökországban.

Ellentétben egy városlátogatással, a nyaralások esetében az utazás sikerességét meghatározó tényező a szálloda kiválasztása. Nyilván az elsődleges szempont az, hogy mit bír el a családi költségvetés. Az adott anyagi kereten belül viszont érdemes körültekintőnek lenni és ehhez az úti kritikus segítséget nyújt. Külön alfejezetben általános tanácsokat adunk a szállodaválasztáshoz és a nyaralók visszajelzései alapján javasolunk néhány szállodát.

FIGYELEM!

2014 október 1-jétől az országba érkező utasoknak kötelező kilépési illetéket kell fizetniük, melynek ára 30 tunéziai dinár, vagyis körülbelül 13 euró. Az adó euróban számított összege az árfolyam mozgásának függvényében változhat. A kilépési illetéket minden külföldi állampolgárnak meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy egyénileg vagy szervezett utazás keretében utazik Tunéziába. A 30 tunéziai dinár értékű illetékbélyeget a határrendőrség az ország elhagyásakor ragasztja be a kilépő külföldiek útlevelébe.

Amúgy meg bármit kérdezhet, kommentálhat tunéziai nyaralás témájában. Minden hasznos, érdekes, információt, véleményt beszerkesztünk a honlap anyagaiba. Forduljon az úti kritikushoz ezen e-mail címen: utikritika@utikritika.hu.

Ide kattintva láthatók a legfrissebb tunéziai nyaralási ajánlatok a Vistától. A Vista ügyfelei azt az előnyt élvehetik, hogy az utazási tanácsadótól az árban megfelelő szállodáról teljesen kritikus, tényleg igazat mondó értékelést kaphatnak.    

Tunéziában a dinár (TND) a hivatalos fizetőeszköz.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A tunéziai konyha igényessége, a zöldségek változatos elkészítési módjai az étkekben
  2. Az arab világban a legkulturáltabb népek közé tartoznak
  3. A gazdag történelmi múlt (ókori maradványok, medinák stb.)
  4. Magyarok számára sem nagyon drága
  5. Rövid repülőút és már az ember esőmentes melegben találja magát

Nem tetszett

  1. Az országutak, közutak szélén a sok szemét, a hotelövezeteken kívül sok helyen nagy a kosz, a rendezetlenség
  2. Egyes nyaraló övezetekben a hotelfejlesztések vadhajtásai (pl. túl sűrű beépítettség)
  3. Túl sok tunéziai fiatalember hiszi el magáról, hogy bármelyik turistalányt képes meghódítani
  4. Sok hotel nincs kellően felújított álllapotban
  5. Július végén a medúzák, véletlenszerű, hogy találkozunk vele vagy nem
  6. A nálunk a nyaralás végére maradt helyi pénzt a repülőtéren pofátlanul rossz árfolyamon váltották vissza euróra

Vélemények

Tetszett:

  • a táj; mert annyira különböző az itthon látottaktól

  • az olajfa ültetvények, és a kaktusz kerítések

  • a sivatagot látni hihetetlen élmény

  • a szabadon bóklászó, legelésző tevék

  • a fehér, finom homokos tengerpartok

  • mentatea, pörkölt mogyoró, datolya

Nem tetszett:

  • a nyomulós árusok, akik mindenhol tudnak pár szót magyarul, de sajnos mindenhol ugyanazt ("szerbusz vízibusz", "szeretlek Zsuzsa", "nem sok")

  • a sok szemét a városokban, és az utak mellett

  • a helyiek ráérős hozzáállása

  • az ízek hiánya a szállodák éttermeiben

  • túl sok fekvőrendőr az utakon


"Nekem nagyon szimpatikus az egész ország. Az emberek aranyosak, kedvesek, mosolyognak, de nagyon nagy a szegénység, főleg a déli területeken.

A turizmus - akár közvetlenül, akár közvetetten - jelentős szerepet játszik a helyiek életében, megélhetésében, szóval a 2015 tavaszán történt tuniszi terrortámadás kifejezetten rossz hatással volt az egész gazdaságra. A szezon kicsit később kezdődött, néhány szálloda kicsit később nyitott meg, de nagyon igyekeznek, hogy továbbra is megfeleljenek az elvárásoknak, és hogy nyújtani tudják a korábbi színvonalat minden területen. Mindemellett a fővárosban, Tuniszban a támadásnak semmi utóhatása nem érezhető az oda látogatók számára, mindössze annyi, hogy az utcákon látni lehet néhány rendőrautót, és gépfegyveres rendőrt (akiket természetesen tilos lefotózni)

A borravalót - az általános szegénységből kifolyólag - mindenhol elvárják (a csomaghordó fiúk, a wc-s nénik-bácsik, stb.). A bazárokban szinte minden árus tud 1-2 szót magyarul (pl. "szerbusz vizibusz", meg "szeretlek Zsuzsa"). Mindenhol megpróbálnak eladni az embernek mindent, de alkudni kötelező, és el is várják. A települések elég szemetesek, de maguk a hotelek nem. A tengerpartok finom homokosak, nagyon szépek. A hoteleknek saját bejárata van a partszakaszokhoz, de ha már lent van az ember, mehet amerre lát, lehet nagyokat sétálni. Mahdia-nál elég hínáros volt a víz, mikor ott voltunk (május elején), de pl. El Kantoui-nál, és Yasmine Hammamet-nél lenyűgözően szép, és tiszta.

A hotelek általában nem kint vannak a nagy semmi közepén; mindig van valami sétálóutca, boltokkal, kis beülős helyekkel, ahová érdemes kinézni. Ha messzebb van a város, akkor be lehet ülni taxiba, de érdemes mindig előre tisztázni az árat a sofőrrel. Jaa, és itt is alkudni, alkudni, alkudni! A szállodákban minden étel elég ízetlen, nyilván a sok különböző országból érkező vendég ízlését nehéz lenne eltalálni. Utólag lehet sózni, borsozni. A datolyát és a pörkölt cukrozott mogyorót/mandulát mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, mert hihetetlenül finomak, itthon pedig nem lehet kapni. Vigyázat, nagyon nehéz őket abbahagyni!
A csapvíz nem iható, de fogmosásra alkalmas.

A kirándulásokat sem szabad kihagyni, ha már ott vagyunk. Sidi Bou Said egy kis domboldalra épült, nagyon hangulatos, kék-fehér művészvároska (olyan Santorini-s jellege van) Karthago is nagyon érdekes, ha valaki érdeklődik a történelem, és a romvárosok iránt. A sivatag és a tevegelés szintén hatalmas élmény, mert annyira nem hétköznapi! A vendégek kapnak fejkendőt, és egy köpenyszerű lenge ruhát, majd a hajcsár kiválasztja, hogy ki melyik tevére ülhet fel. Egy hajcsár 3-5 tevét vezet, ott baktat előttük; így megy a karaván. Kb 20-25 perccel később, mikor az ember már tényleg kint van a Szaharában, leszállhat a tevéről, és sétálhat egyet a dűnék között, az igazi sivatagban. Pompás érzés! Érdemes még megnézni El Jem-ben az amfiteátrumot. A nézőtérre, a "küzdőtérre", és még az alsó járatokba is be lehet menni, és felfedezni." (Bozai Kati, Vista Főiroda, 2015)


"Tunézia választása nem kockázatmentes, első látásra csalódást kelthet azokban, akik az arab világba vágynak. Talán csak kevés idő ott tölteni egy hetet, ahogy ez lenni szokott. Mindenképp szerethető, ám az ország "állapota" miatt nem mindenkinek ajánlható. Az európai kultúra itt olyan nyomot hagyott, amivel a helyiek végül nem tudtak vagy nem akartak mit kezdeni. Az egész országban sok a szemét (a sivatagos, de még lakott területeket is beleértve), rengeteg nyugati autót és egyéb márkát lehet látni, sok a már ismert adózási trükközés miatt félbehagyott építkezés, valamint a beépítetlen és gazos telek.

KÖZLEKEDÉS: A vezetési stílusuk végső soron biztonságos, ám gyakran jönnek az út kellős közepén velünk szembe, és hátborzongatóan csak az utolsó pillanatban kerüljük el egymást. A sebességkorlátozás nem sokat számít, taxiban nem éreztem magam biztonságban, mégis valahogy volt egyfajta rendszer ebben a kaotikus közlekedésben (személyes kedvencem a körfogalomban keresztültolt kerekes székes). A közlekedés legegyszerűbb módja a taxi, itt érdemes az árakat előre egyeztetni, taxiórát véletlenül sem bekapcsoltatni, mert természetesen pörgetik, így nem lehet jobban járni a "hivatalos" tarifával, utána pedig már nincs visszaút.

A VÁROSOK: 2011 óta feltűnő a rendfenntartók jelenléte az utcákon (gépfegyveres katonák csomópontoknál, elbarikádozott épületek, szögesdrótok, katonai teherautók, stb.), ám ez semmilyen kellemetlenséggel nem jár, kizárólag a helyieket és a környékbeli országból érkezőket ellenőrzik. A bazárokban könnyen álruhás rendőrökbe lehet botlani, rendszerint úgy, hogy a turistát óvó jelleggel útba igazítja, ha netán le akarna tévedni a főbb utcákról. Itt érdemes még megemlíteni, hogy nagy tömegben figyeljünk oda elsősorban a kisebb gyerekre. Tunéziában nincs javítóintézet, őket nem büntetik, ezért sok a zsebtolvaj. Feltűnő ékszerrel a nyakban soha ne akarjunk a tömegbe merészkedni, táskánk mindig legyen a kezünk ügyében. Szuvenírt nem könnyű beszerezni, a bazárok nem sok különlegességet kínálnak. Érdemes viszont körül nézni a zöldség- és halpiacokon. Az alkudozás természetesen az ottani élet minden területén jelen van, nem könnyű felvenni ennek iramát. Általában minden a töredékét éri annak amennyiért a ránk akarják sózni. Az alkudozás legjobb módszere, ha az ember elállni látszik az "üzlettől".

HOTELEK: Ami a hoteleket illeti, nyugodtan ajánlható családosoknak, tehetősebbeknek és fiataloknak egyaránt. Mindenhol finom homokos tengerpart várja a nyaralni vágyókat, feltéve hogy a partokat időben és rendszeresen kitakarítják. Alacsonyabb kategóriájú szállodáknál ez általános probléma, a parton rohadó hínár mellett időnként még a szétdobált szemét is élvezhetetlenné teszi a tengert. Ez a kellemetlenség 4 csillag alatt jellemző, illetve azon belül is érdemes utána nézni az adott hotelnek, mert jelentős különbségek lehetnek ugyanazon besorolás alatt. Az All Inclusive ellátás gasztronómia tekintetében egyáltalán nem rossz, de egy hetes nyaralás alatt a végére lehet járni az ízeknek és különféle fogásoknak. Az italkínálatra joggal lehet panaszkodni, kivétel nélkül vizeznek mindent. Ezt legfeljebb a fizetős bárokban lehet feledtetni (drágább szállodákban). Az AI bárokban sorban állás és unott kiszolgálás tapasztalható. Számolni kell azzal, hogy internet hozzáférésre alig lesz lehetőség, függetlenül attól, hogy mit ígér a szálloda. A Wi-Fi kapcsolat (maximum az előtérben) az 5*-os szállodákat leszámítva sok bosszúságot okoz. Az animátorok mindenhol kitesznek magukért.

SZOLGÁLTATÁSOK, PROGRAMOK: Akik nem elégszenek meg a szállodaturizmussal (ez nem is Tunézia erőssége), azok mindenképp induljanak felfedezőútra, akár egyénileg, akár szervezett keretek között. Senki ne hagyja ki a sivatagot, ha már Tunéziában jár! Az utazási irodák által szervezett fakultatív programok családokra és turistákra lettek szabva, mindenki számára bevállalható kalandok ezek. A mobilszolgáltatóknak nincsenek ottani partnerei, így a telefonálás csillagászati összegekbe kerülhet, erre a célra érdemes nemzetközi kártyát beszerezni." (Szersén Ádám, Vista Főiroda, 2014)


"Háromszor nyaraltam Tunéziában. Nekem nagyon fontos, hogy ne legyen eső, ami a hotelszoba foglyává teszi az embert. Tunéziában egyszer sem éltem át esőt. A fő kockázat inkább a hotelválasztásban van. Egyszer e tekintetben pórul jártam, kétszer rendben volt csaknem minden. Gyerekes családként Hammamet-et választottuk kétszer is, mert ott a strandok jobban megfelelnek a kicsiknek. Nagyon tetszett nekünk a Djerba-sziget. Ott a legszebb a tenger színe. A kalózhajós utazást nem igazán javasolom, mert sok a felesleges üresjárat, várakozás, és a fedélzeten a sok ember csak kényelmetlenül fér el. A sivatagi túránk viszont csúcs volt. Taxit béreltünk és így senkihez nem kellett alkalmazkodnunk." (2011)


"10 éve voltam utoljára Tunéziában és nagy vágyam volt, hogy lássam mennyit változott! Nos, nem túl sokat, ami szentimentálisan jó is lehetne, de sajnos a turizmus szempontjából engem sokkolt, mennyire megragadt a turizmus egy szinten, és milyen alacsony a színvonal! Egyáltalán nem ajánlom, hogy bárki is Monastir-i hotelt válasszon. Monastirban egyszerűen szemét-szemét hátán van. Látható egy szép központi erőd, de a környékén 25 méterre már újra nagyon nagy a szemét! Sokan el voltak ájulva a Monastir-i kikötő látványától, szerintem meg ott is szinte minden koszos. Láttam Egyiptomot és az sok arab országban megfordultam, tehát nem valami arab fóbia befolyásolja véleményemet. Engem tényleg sokkolt, hogy mennyire nincs se szépérzékük, se egy csepp igényesség a tisztaságra vagy az igényes festésre például." (2012)


"Sokszor felmerül a nyaralások tervezésekor, hogy mi a különbség Egyiptom és Tunézia között. Melyiket érdemes inkább választani. Én Tunéziában most voltam először így próbáltam apróságokra is figyelni, mint pl. a víz. Tavaly Egyiptomban már a 3. naptól folyamatosan megbetegedett körülöttem több utazó is. Itt szerencsére semmi ilyen nem volt. Végig csapvízzel mostam fogat, s azzal mostuk a gyümölcsöt is, de senkinek semmi problémája nem volt. Ez jó. Ami viszont nagyon rossz itt Egyiptomhoz képest az a cigiszag. Itt olyan sokan dohányoznak és bent a szállodában is, a lobbyban, mindenhol, hogy szinte egész héten csak fuldokoltam." (2012)

"Nekem a Szahara-i kétnapos túra volt a legnagyobb élmény, szerintem ez Tunézia (egyik) igazi arca. Az északi tengerparti nyaralóvárosok - "turistagettók" nekem kissé összefolytak már az idő múlásával, Tunisz európaias hangulata, illetve Sidi bu Said Szentendre jellegű városkája maradt meg az emlékezetemben. Az El Jem-i amfiteátrumot nevezhetjük még északon színvonalas, "nagy durranás" látnivalónak. De igazából a Szahara, a sivatagi oázisok, barlanglakások azok, amikre szívesen emlékezem. Az első napokban furcsa megszokni a száraz, fűtlen-fátlan sivatagos tájakat, de amikor megérkezik az ember egy oázisba, hirtelen értelmet nyer a sivatag, a kietlen tájat ellensúlyozza az oázis frissessége és elbűvölő, életteli szépsége. Ekkor értjük meg, hogy ez a tájék is lehet élhető. Ha visszamennék, ezek miatt az élmények miatt mennék vissza. Bérelnék egy autót és egy-két hét alatt bejárnám ezeket a déli sivatagos területeket.

A tengerpart sehol sem kimondottan szép, aki szép tengerpartot akar, menjen nyáron Horvátországba… Kosz, szemét mindenhol van, ezt valamennyire meg kell szokni, el kell ettől tekinteni. Érdekes volt Sidi Bou Said hírneves kávézójában ülve, a gyönyörű panorámás teraszról kihajolva látni a terasz alatti rengeteg szemetet. Persze a medinákban tényleg csak az fogja magát jól érezni, aki nem ijed meg egy kis kosztól, legyekkel lepett, rothadó valamiktől a hentesboltban, kóbor kutyáktól, rossz arcú helyiektől stb. Az utcai árusok nem kedvesek, ha veszünk valamit, sokszor szándékosan rosszul adnak vissza (kevesebbet persze), és amikor emiatt szólunk, úgy meg vannak sértődve, mintha az édesanyjukat emlegettük volna. Törökországban az ilyen hozzáállás a turistákhoz elképzelhetetlen." (2010)


"Én most jártam első alkalommal Tunéziában, és ha az egészet nézem, akkor tetszett és vissza is mennék. Sajnos a köztudatban még mindig azt lehet hallani, hogy mindenkinek hasmenése lesz, ha oda utazik már a levegőtől is. Hát ez nem igaz. Bármilyen szállodában is szálltunk meg, legyen az egy nagyon gyenge 3* vagy egy erős 4-5, de az ételre ilyen téren nem volt panaszunk. Az már más, hogy mellőzik a fűszereket, vagy csak mi vagyunk a túlfűszerezett ételekhez szokva. Aki szereti a bazárok hangulatát, az kellemesen fogja érezni magát... de azok számára akiktől távol áll ez a világ nagyon zavaró tud lenni, hogy minden sarkon, strandon ránk akarnak tukmálni valamit. A szállodák többsége eléggé leharcolt állapotú, de igyekeznek karban tartani. A jobb színvonalú szállodáknak viszont megkérik az árát. Tehát ha egy olcsó nyaralásra vágyunk, akkor mindenképp Tunéziát javaslom. Mindig vannak jó állapotban lévő kedvező áru szállodák." (2012)

"Akinek nem elég a napfény és tenger egy hétig, annak azért van egy kis program is: Sidi Bou Said görög hangulata, kis utcái és csodás panorámája, vagy Karthágó "romjai", a múzeum, és Antonius Pius fürdője. Vagy a sivatagi túra, ami persze nagyon turistás már. Nem biztos hogy az ottani berberek még a régi őslakosok, de nagy élmény a sivatagban aludni és ott megélni a naplementét / napfelkeltét. Tunéziát én tényleg azoknak ajánlanám, akik kicsit tartanak az arab kultúrától, nem akarnak elsőre a mély vízbe, Egyiptomba vagy Marokkóba menni, hanem fokozatosan hozzászokni Észak-Afrikához. A tengerpart valóban csodás homokos, de tudni kell, hogy előszezonban, amikor még elviselhető a meleg, akkor még elég koszos, bár takarítják, de a tengeráramlatok sok moszatot és koszt hoznak ki a partra. Azt mondták, valahogy június elején fordulnak az áramlatok, és akkor már nem hozza ki a partra a tenger a kellemetlen hínárokat sem. Az időjárás valószínűleg egész nyáron át elviselhetőbb, mint mondjuk Egyiptomban, ha valaki tart a túl nagy melegtől is." (2012)


"Tetszett nagyon Tunézia. Nem azt mondom, hogy visszajáró utazó lennék, de mindenképp látni kell. Az utasnak tisztában kell lennie azzal, hogy a szállodán kívül nem zöld övezet, és tisztaság várja. Arra is érdemes felkészülni, hogy a bazárokban nagyon rámenősek, és jönnek az ember után az árusok. De ezeken érdemes egy jót mosolyogni és továbbállni. Kicsit aggódtam az étkezés miatti megbetegedéstől, de szerencsére semmi baj nem történt. Oda kell figyelni nagyon, főleg akinek érzékeny a gyomra, hogy ne egyen mosatlan gyümölcsöt, zöldségféléket, Valamint ne fogadjuk el az olyan üdítőket, italokat, amibe jeget tesznek. Ha mégis belekerül az italba a jég, bátran küldjük vissza, hogy jég nélkül kérjük. Ezt a tanácsot szerintem érdemes megfogadni." (2012)


"Nekem nagyon nagyon tetszett Tunézia és egészen biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérek. Nem fizettünk be semmiféle fakultatív programra, teljesen egyénileg fedeztük fel az országot, amennyire tudtuk. Sokszor ettünk utcán, én szeretek kipróbálni mindent, és ebbe a helyi ízek is erősen beletartoznak. Nagyon finom volt minden, semmiféle fertőzést nem kaptunk el. Sznoboknak semmiképpen sem ajánlanám, hogy Tunéziába menjenek nyaralni. Akik viszont nyitottak a világra minden tekintetben és nem csak az érdekli őket, hogy milyen a szálloda meg a strand, azoknak nagyon ajánlom. Egyénileg is nagyon jól el lehet boldogulni, közlekedni. Tényleg aki csak strandolni akar menni és semmi több, ők inkább akkor menjenek törökbe egy rezervátum jellegű szállodába. Jordániában meg törökben jártam még ezenkívül, aminek a stílusa többé-kevésbé hasonló Tunéziához, de nekem Tunézia tetszett a legeslegjobban." (Andrea, 2011)


"Először jártam Tunéziában és magával ragadott az arab világ hangulata. Szerettem a zsúfoltságot, a ribatokat, a bazárokat, a shisha bárokat és a mór kávézókat, Sidi Bou Said -ot. Az emberek kedvesek, talán túlságosan is. Nekem kissé erőszakosak voltak az árusok, főként a bazárokban. Bár az alkudozás - ami itt kötelező jellegű - tőlem távol áll. Szerencsére van bőven fix áras bolt, shopping center szinte minden szálloda mellett. Az ételeik finomak, bár nekem hiányoztak az ízek: a só és az erős fűszerezés. A tengerpart csodálatos: finom homokos, fantasztikusan szép színváltós kék vízzel. Sajnos nem minden esetben a legtisztább, főleg Monastir környékén: csikkes, nejlonzacskós. Összességében tömegturizmusos, futószalagszerű, sablonos nyaralásban lehet részünk a tunéziai tengerparton. De ez fakultatív programokkal kiegészítve, a kulturális jellegű élményekkel megfejelve, egész tartalmas utazást lehet kikerekíteni." (Hajni, 2012)


"Kicsit féltem az úttól, mert először jártam Afrikában, és tartottam kicsit az ismeretlen ételektől / italoktól. Félelmem alaptalannak bizonyult, mert nem volt semmi gond, kellemetlen meglepetés. Nagycsaládosként különösen tetszett, hogy szinte mindegyik hotel gyerekközpontú volt, játszóteres, medencés, csúszdás stb. Lovon még nem ültem, de ennek az útnak köszönhetően viszont tevegeltem!" (Marci, 2012)


"Aki laza nyaralásra, kicsit egzotikus, de ugyanakkor kicsit európai jellegű környezetre vágyik elérhető áron, annak szerintem tök rendben van. Jók a fakultatív programok, van mit nézni. És a tenger is szép, nagyon jó, hogy mindenhol finom homokos a part, családosoknak kiváló. Mozgalmas, élményekben gazdag nyaralást lehet eltölteni bármely tengerparti üdülőhelyen. Ha valaki luxusra, minőségre vágyik, és nem akar kimozdulni a hotelből, akkor inkább Törökországba menjen. Ja és ami engem személy szerint nagyon zavart, hogy mindenhol engedik a dohányzást, így a legtöbb szállodában mindig mindenhol kellemetlen "bagószag" terjeng. Szerintem ez sokaknak lehet bosszantó és zavaró tényező." (Zsolti, 2010)


"Ez az ország akár szép is lehetne, ha nem lenne mindenhol annyi szemét. Pedig nagyon sok helyen vannak kitéve hulladékgyűjtő konténer, mégis a helyi lakók inkább arra éreznek késztetést, hogy az ablakon kidobják az utcára a szemetet. A járókelőket láthatóan nem zavarja a szenny." (Peti, 2012)


"Tunéziai utazásom volt az első alkalom, hogy elhagytam az öreg kontinenst és azt hiszem ilyen tekintetben nem is okozott semmiben csalódást. Bármerre néz az ember, egy percig sem kételkedik, hogy egy más földrészre lépett. Az emberek, épületek, szokások, stb. minden nagyban eltérő egy magyar turista számára, így számomra is az út első pár órája folyamatos rácsodálkozással telt, ami szerintem nagyon izgalmas. Ami még mindig élénk emlékként él bennem az a dohányzási szokásaik, szinte mindenhol lehet dohányozni, és ha már lehet, akkor általában valaki él is a lehetőséggel. Ők biztos jót mosolyognak rajtunk, hogy még kocsmákban is tiltva van. Összességében az emberek nagyon kedvesek, kis borravalóval ez még fokozható is, de ha az ember elfelejt véletlenül adni, akkor azt sem éreztetik. A bazárokban sok árus ismeri az alapvető magyar üdvözléseket, illetve meglepően sok magyar női nevet, ami lévén kis ország vagyunk, nagyon tisztelendő. A tenger különösebben nem fogott meg, sokkal szebb tengerpartok vannak például Egyiptomban." (Máté, 2010)


"Nagyon sok utazó szeret bele Tunéziába. Vannak akik évente többször is visszatérnek. József (Józsi bácsi): "úgy jövök ide, mintha haza jönnék." (Kata, 2012)


"Én öt éve, Tunéziában találkoztam eddigi életem legidegesítőbb utastársával. Mindennel problémája volt. A szobáról annyira be akarta bizonyítani, hogy kritikán aluli, hogy még a matrac alá is befényképezett, aztán a közös étkezéseknél mutogatta a fotóit a felháborító körülményekről, amiket neki el kell viselnie. (Például az ágykeretet korábban javították, és a falvédő alatt egy foltban levált a tapéta, szóval tényleg, így nem is lehet élni.) Számomra mégis akkor jött el a közös nyaralás csúcspontja, amikor felháborodottan közölte, hogy ő ugyan be nem megy a tengerbe, és a gyerekeit sem engedi be, mert abban arabok fürdenek. Mi csak néztünk, hogy minek megy valaki arab országba nyaralni, ha annyira szerencsétlen, hogy irtózik az araboktól, meg egyáltalán, miért nem néz meg inkább egy ismeretterjesztő filmet Tunéziáról otthon, a kényelmes fotelben, ha ennyire képtelen bármit is élvezni. Elviselhetetlen volt, nagy szerencse, hogy csak a közös kirándulásokon és étkezésekkor kellett vele egy helyen létezni." (2013)


,, A hotelen kívül a környéken szinte nincs semmi. Két üzlet van a főút mellett egy beülős kávézószerű. Nekünk nem volt túl biztató. Ami nagyon nem tetszett az országban az, hogy mindenhol hatalmas szeméthegyek láthatók. A kecskék közvetlen az országút mellett legelik a semmit A Tehénke kikötve az üzlet elé.Viccesen meg is jegyeztük: ez ám az abszolút friss tej :) Tuniszig 4 óra alatt tettük meg az utat.Túl sok a fekvőrendőr és a forgalmat lassító körforgalom jellegű valami.A főváros nyújtott különösebb élményt. A mellékutcákba nem mertünk bemenni, nem volt túl bizalomgerjesztő. Karthágóban bementünk mosdóba ami vicces volt nagyon, előtte ül egy férfi és a koszos poros földről felvéve kínálgatja a WC papírt. :)
Számomra furcsa, hogy Európához közel az első ország ennyire elhanyagolt. Nem szeretném tovább szidni ezt a jobb sorsra érdemes országot." (Judit, 2017)

Olvasmányos linkek

"Tunisz: A Rue Tourbet El Bey keskeny sikátorában több száz magammal, turisták, és helyiek áramlatában úszom előre. Két oldalt az árusok kezei úgy rántanak ki bennünket a tömegből, mint pecások a lazacot íváskor. A tekintetem egy kiállított pénztárcára réved. Azon nyomban horogra kerülök. A kellemes külsejű fiatal arab bizalmasan felém hajol: dínár, vagy euró? - Euró - felelem. Az árus villámgyors tekintettel végigmér. Három dolog érdekli: a nyakamban lógó fényképezőgép, a karórám, és a cipőm márkája.- 58 euró – jön a válasz. Megköszönöm, és tovább indulok. - Neked, madzsar, csak 40! - tülekedik utánam. Végül 5 euróért megkapom... Így zajlik az élet a tuniszi Medina bazárjában, nap mint nap. Aki nem alkuszik, azt az árusok sem becsülik sokra.

Mivel lakva ismerszik az ember, a medina szívében a Rue Sidi Ben Arous egyik butikhotelében szállok meg. Nem tudok betelni az arab építkezés e remekeivel. Tucatnyi köves udvar, kanyargós lépcsőház, teraszok, egy találomra kinyitott oldalajtó, és az épület tetején találom magam. Szobámból csigalépcső vezet le a fürdőszobába, a szomszédban lépcsősor vezet a nappaliból a piedesztálon trónoló francia ágyhoz. A pasztellszínekbe burkolt folyosókon, a csempékkel kirakott udvarokban párnák hevernek a szőnyegen, süppedő bőrkanapék, bokáig érő kávézóasztalok. A házi reggeli igazi energiabomba: kancsó tejeskávé, lágy tojás, 'assida' (búzadarabokból, olívaolajból, és datolyából főzött puding), palacsintaszerű lepény és 'sohlob' (cirokmagból, cukorból, mézből, fahéjból és gyömbérből készült sütemény).

A Medina kifejezés egyébként minden tunéziai nagyvárosban a történelmi óvárost jelenti. A tuniszi medina a Kr. u. VII. évszázadban alakult ki, s a francia megszállás végéig őrizte központi szerepét. Szűk, macskaköves utcák fölé boruló, két -háromemeletes, szolid építésű, titokzatos házak, váratlan boltívek jellemzik. A nehéz fakapukon három magasságban lógnak a kopogtatók, melyek más-más hanggal jeleznek a lakóknak: a legalacsonyabb az iskolából hazatérő gyerekeknek, a középső az ott lakó felnőtteknek, a legfelső az idegen látogatóknak készült. A házban élő muszlim nők így állapítják meg ki várakozik odakint.

Délutánra a hírneves Bardo Múzeum szerepel a programban, de sajnos zárva van. Ezért kárpótlásul meglátogatom a Zaytouna-nagymecset hatalmas imádkozó-terét. Útközben neveletlenül bepillantok a Hamuda Pasha-mecset nyitva hagyott ablakán, ahol az imám a kezében tartott mikrofonba énekelve ösztökéli az igazhitűeket: "Allahu akbar, Allahu akbar, Ashhadu an la Ilah ila Allah". Végiggyalogolok a Rue Jamaa Zitounán, egészen a Place de La Vicoire-ig, ahol párizsi mintára áll a Bab Bhar diadalíve, ismertebb nevén a Francia-kapu. Azon nyomban megváltozik a hangulat, fiatalok csoportjai, arabok, és európaiak, nyüzsgés, autók, sárga taxik, szupermodern üzletsorok." forrás


"Immár 4 alkalommal nyaraltunk családommal Tunéziába. Szállásunk az EL MOURADI SKANES BEACH-ban volt. Hogy miért mentünk vissza négyszer ugyanarra a helyre, sőt ugyanabba a szállodába? Egyszerűen megragadott az ország varázsa, az emberek barátságos, mosolygós kisugárzása, a szálloda által nyújtott sokszínű szolgáltatás. Hogy milyen pénznemet érdemes vinni magunkkal? Mi Eurót váltunk itthon, és a szálloda közvetlen bejáratánál van egy pénzváltó, amely szinte egész nap nyitva van, így ott váltunk a napi szükségletünknek megfelelően. Mire költünk? Kisfiam biliárdozik, esetleg henna tetkóra, és a kihagyhatatlan bazári vásárlásra. Bőrönd megjön, hurrá mindenünk megvan épen, mehetünk az idegenvezetőhöz, és a buszunkhoz. Irány a szálloda, amely kb. 15 percre van Monastirtől. Jó ismét itt lenni. A pálmafák, növények, amik az út szélén nőnek. Én odahaza ezeket a növényeket tápozom, rendszeresen locsolgatom, itt meg az út szélén, szabadon nőnek. Mosolygós arabok ülnek a teázók teraszán, és teázás közben vízipipáznak, ja és jókat dumcsiznak egymással. IGEN ez az az érzés, amiért érdemes ide jönni. Még ha csak 12 napra is, de jó részese lenni ennek a közösségnek.

Kisfiammal, már odahaza megtanultunk három szót: aslama = jó napot, bislama= viszontlátásra, socaram = köszönöm (az arab helyesírás nem az erősségem, bocsi). Büszkén használtam is a NAGY arab tudásomat. Az ott élők kedvesen mosolyogtak rám. Éreztem, hogy kedvelik azt, hogy európai létemre igyekszem az ő nyelvükön gagyogni valamit. A férjemmel elhatároztuk, hogy nem alusszuk végig a napot, és az itt tartózkodásunk idejét maximálisan kihasználjuk. Így minden nap 6:00-kor ébredünk. A kisfiunk ilyenkor még alszik, így ő marad a szobában. Tehát kelés, tisztálkodás, napozó kendők elő, mivel ilyenkor lehet jó helyeket lefoglalni a tengerparton, vagy a medence partján. Tehát kimegyünk a medence partjára, és lefoglaljuk a helyeinket, kimegyünk a tengerpartra.

Tudni kell, hogy a vendégek részére nagyon sok nyugágy napernyővel rendelkezésre áll, és ez igaz a tengerparton elhelyezett ágyakra is. Tehát kimegyünk a partra, és leülünk egy nyugágyra, összebújunk, mint a friss házasok, és nézzük a napfelkeltét. Olyan békés a tenger. Távolban egy régi halászbárkát látok. A halász kitartóan bedobja a nagy hálót, és kihúzza. Kiszedi a hálóba akadt halakat, és ismét bedobja a hálót, és ez így megy hosszú, hosszú ideig. Olyan szép. Szeretek itt lenni. A nap felbukkan a távolban. Lassan, lassan emelkedik. A narancssárga színe befesti az eget, amely visszatükröződik a tenger vizébe. Csodálatos. Egy-két turista kocog a parton. Béke, nyugalom, csak a sirályok hangját hallom, és a partra vetődő hullámok moraját. Az arcomon érzem a nap melegét. Távolból hallom egy kis traktor hangját. A szálloda, egyik dolgozója ezzel a kis masinával érkezik nap, mint nap. Az éjszaka folyamán partra került hínárokat, összeszedi, és elviszi. Mindez azért, hogy mi vendégek jól érezzük magunkat.

A bazár. Na itt aztán minden megtalálható, és az alku kötelező. Az arabok szeretik ezt a kis játékot, mi európaiak már kevésbé, mármint ami engem és a férjemet érinti, de a kisfiam imádja. Vajon mi lesz, ha NAGY lesz? Kedvencem a fűszer- és gyümölcspiac. Jó látni, ahogy a helybéliek vásárolnak, játszani a gondolattal, hogy vajon mit is főzhet ma az előttem álló feketébe öltözött arab nő, akinek csak a szeme látszik ki. Sok padlizsánt vesz, és valamilyen számomra ismeretlen fűszert. Nem lehet könnyű a nők sorsa itt Tunéziában. A szállodánkban voltak arab nők, ezért ebből kaptam egy kis ízelítőt. Egyik délután, egy arab nő teljesen felöltözve hosszú szárú nadrág, és felső volt rajta (ámbár vékony anyagból varrt cuccos), ja és kendő is volt a fején. Tehát tetőtől talpig felöltözött nő megy befele a tengerbe. Első gondolatom az volt, hogy ez öngyilkos akar lenni a szemem láttára. De mikor észrevettem, hogy egy másik arab csajszi nagy vigyorral a száján megy utána (szintén felöltözve), akkor kezdett derengeni a helyzet. Az étteremben is volt egy jó kis történet. Egy-két személyes asztalnál ül egy arab nő és egy arab férfi. A nő feláll az asztaltól és minden fajta ételt hoz a pasinak. Tehát a nő kiszolgálja a férfit. Hmm. Aztán azon kapom a férjem, hogy mereven nézi az arab nőt, aki magának is hozott kaját.

- Mit csinálsz? – kérdem a férjemet.
- Na most meglesem, hogy fog enni - mondja ő.

A nő szája el volt takarva, és kíváncsian nézzük, hogy most mi lesz, az ételt becsempészi a szájába, vagy leveszi a szája elől a kendőt. Hat levette, és normálisan evett. Ámbár, ahogy mi megbámuljuk őket ők is ezt teszik velünk. Egyik nap kimegyünk taxival Sousse-ba. Meleg van, így egy rövidnadrágot, és egy pántos blúzt veszek fel. Mint ide haza, a kényelem a fontos. Taxival egyből a bazárhoz megyünk. Na, itt már érdekes a helyzet, a bazárban kevés az európai nő, főleg ennyire lengén öltözött. Látom én, hogy bámulnak, de az a furcsa számomra, hogy még a nők is megnéznek. Két tetőtől talpig feketébe öltözött nő engem néz és összesúgnak. Vajon kiről, miről beszélhetnek? Vannak, akik nem tartják ezt a vallás dolgot fontosnak, így teljesen normálisan öltöznek, mint mi. Na jó rövidnadrágban, pántos topban nem láttam őket.

Tunéziában a családok nagyon összetartanak. Azon családok, akik a tengernél laknak, befogadják egy-két hónapra a rokonaikat. Mivel nagy családjuk van, ezért ilyenkor jó sokan lakhatnak egy lakában. Ebben a szezonban fellendül a matracvásárlási biznisz, mivel a földön alszanak matracon. Együtt főznek, gyereket nevelnek, és együtt lógnak a parton. De ebben az időben a nők, és gyerekek egyik szobába vannak, a másik szobába meg a férfiak. Érdekes. A nagy összetartás végett Tunéziába öregek otthonát nem lehet találni, de még gyerek otthon sem. Ha valamelyik rokonuk meghal az árva gyereket magukhoz, veszik, és saját gyermekükként nevelik.

Koldust sem lehet látni az utcákon. Amennyiben bárki bemegy egy üzletbe, vagy bekopog egy lakás ajtaján, és azt mondja, hogy éhes, adnak neki egy darab kenyeret, és egy pohár vizet. A vallásuk ezt megköveteli. Tunéziában a NAGY család a divat. Sok gyereket vállalnak, és nagyon szeretik is őket. Egy fiúgyermek ott marad a háznál a szülőkkel, és a ház tetejére építkeznek. Mint egy befejezetlen házat kell elképzelni. Amint gyűl egy kis pénzük, vesznek építőanyagot és építik a falakat. Láttam a buszból, olyan házat, ahol a földszinten laktak az idősek, és a tetőn meg a fiatal pár. A tetőn a fal félig volt felépítve, de ők már ott aludtak. Tudni kell, hogy Tunéziában nagyon meleg van, így még kellemes is lehet ebben a helyzetben aludni, feletted a csillagos égbolt.

Akkor még 9 éves gyerekünkkel hármasba belevágunk a 2 napos Sahara túrába. Életem egyik meghatározó élménye volt. Reggel korán kelünk, gyors reggeli és mindenki beszáll a buszba. Sára az idegenvezetőnk, aki szorgosan ellenőrzi, hogy mindenki megérkezett-e? Szerencsénkre a félbusznyi ember a mi szállodánkból van, így azzal a gondolattal indulok neki az utazásnak, hogy de jó, sikerül majd egy-két embert jobban megismerni. A busz elindul. Sára idegenvezetőnk elkezd beszélni, meséli, hogy ő Magyarországról költözött Tunéziába, és itt boldog házasságban él arab férjével. Nagy szerencsénk volt, hogy ő lett az idegenvezetőnk, mivel sok olyan infóval rendelkezik, ami az útikönyvekből hiányzik. Falom a szavait.

Az El Jem római kori emlékmű világ szinten a harmadik legnagyobb amfiteátrum. Meglepetésünkre nagyon jó állapotba van. Férjecském első ötlete az volt, hogy másszuk meg a lépcsőket, így megnéztük, hogy milyen érzés lehetett innen a legfelső sorból lenézni a küzdőtérre. Alaposan kifáradtam mondhatom, de megéri a látvány. Na de most mehetünk lefele a lépcsőn, sőt még többet, mint felfele, mivel az alagsorba is lemegyünk, ha már itt vagyunk ugye, bár nem hagyhatjuk ki. Na itt azért elég sötét van, kisebb helységeket kell elképzelni, ahol régen a gladiátorok és a vadállatok várták a küzdelem kezdetét. (2011)"
forrás

"NAGY tevegelési élményem! A tevék többnyire össze vannak kötve, igény szerint annyi tevét kötnek össze ahány, családtag van. És minden családhoz van egy teve hajcsár. Ez így jól is hangzik, de tudni kell, hogy ez a mi családunknál nem így van. A férjecském bevállalta, hogy ő a kisfiúnkkal megy egy tevén, és valamilyen módon elkeveredtek tőlem. Én odamegyek egy hajcsárhoz, és mutatom (mivel arabul nem tudok, és miért is beszélnék vele németül, vagy angolul miközben egyikünk sem beszél jól, így maradt a jelmutogatás). Tehát mutatom neki magabiztosan, hogy én erre a szép fehér tevére akarok felülni. Nem helyeslően bólogat a fejével, hogy nem kéne, de én magabiztosan intem, hogy arra akarok felülni. Igen ám, de hogyan? Most látok életemben először szabadon tevét (rendes európai polgár vagyok eddig csak az állatkertben láttam púpút). Mivel a teve jó nagydarab állat és már tudtam a netről, hogy csakis a baloldaláról (mármint a teve baloldaláról) szabad felmászni, de hogyan hiszen 2 méter környékén van és én 1,63 vagyok. Nézek az arabra, ő a kezével tart egy bakot, én bal lábamat behelyez a bakba, de még mindég nem tudom, hogyan tovább? Erre ott terem egy másik arab és meglöki a fenekem és már fent is vagyok mármint a tevén. Hmmm fenék fogdosás, sebaj ez megéri.

Tehát fenn vagyok a tevén. Igen büszkén ülök rajta. Körülnézek, lát más is, hogy én már tevén ülök. Férjem, és kisfiam sehol, sebaj, majd csak találkozunk. Gyönyörű látvány terül elém. A sivatag tiszta homok, és kopár, de mégis varázslatos. A forró szél erősen fúj, azt az igazán finom szemcséjű homokot kell elképzelni, de kit érdekel, ÉN tevegelek. A vadtevék szabadon jönnek, mennek. Lassan a csapatunk tagjai mind a tevén, mi vagyunk a kék turbános csapat, csak azért, hogy megkülönböztessenek, ha esetleg elkerülünk a csapatunktól. Megnyugtató. Az én teve hajcsárom a tevémhez kötött egy másik tevét rajta egy délceg idős férfi ült. Még várnunk kell, várakozás közben a mögöttem lévő tevének viszketett a pofája, és beledörzsölte a lábamba. Na mondanom sem kell, az az érdes nagy pofa mikor nekidörzsölődik az én naptejjel bekent lábszáramnak. Na mindegy, Szaharában vagyok, nem nyafogunk, és ez is a kaland része. Indulunk!

A tevehajcsárom vezeti a tevémet előre, mindenkit megelőzünk és láss csodát, az én tevém és ÉN vagyok a karaván élén. Mondhatni, úgy is, én vezetem a karavánt. Megyünk előre, a hajcsár persze lemaradt beszélget a társaival. Kit érdekel, majd én boldogulok, hiszen én vagyok a karaván élén! Csak megyünk dűnéről le, dűnére fel, ámbár már nem is megyünk egyenesen, futunk. Erősen fúj a szél, alig látok valamit, a napszemüvegemet feltettem, de minek, hiszen oldalról a szél tele fújta a szememet homokkal. A homok szemcsék mindenhova bekerülnek (mármint a számba, orromba, fülembe, nem is folytatom) de ÉN tevegelek.

Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című könyvét olvastam még a nyaralás előtt és felidéztem azt a részt, amely a Saharával kapcsolatos. Mosolygok magamban. Mélázás közben arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem lévő moraj, amely a csoport társaimtól eredt egyre halványodott, eltávolodtam a csapatomtól. Az én tevém meg csak megy. Kiabálok, de fúj a szél, talán meg sem hallja senki. Na most mi lesz? A mögöttem lévő fickó elkezd nyugtatni, hogy csak észrevesznek, és értünk jönnek. Na ez vicces, szerintem még ő sem gondolta komolyan. Na mindegy, én még mindig kiabálok, és egyszer csak észre veszem, hogy a kis teve hajcsárunk rohan utánunk. Hurrá, jön a megmentőm. Örültem ám neki, de NAGYON. Nagy megkönnyebbülve visszamegyünk a karavánunkhoz, és folytattuk utunkat, vissza a célállomáshoz. Észreveszem a férjemet, akit már nagyon zavar a mögötte lévő teve, mert erősen dörgölődik hozzá. Erre ő ellöki a teve pofáját, mire a kisfiam felidézi a Sára szavait "A teve nem felejt, ha nem bánsz jól a tevével, egyszer csak találkozik veled és leköp". Érdemes megfontolni!

Megérkezünk az induló ponthoz. Egy kis szuvenírnek, viszünk haza sivatagi homokot. Ruha, fejfedő le, és ismét buszozás, de most már a szállásunkhoz. De még a busz induláskor Sára névre szóló oklevelet osztogat. Mivel megvolt az első tevegelési élményünk, és mindenki átment a vizsgán (fel tudtunk ülni a tevére, és még le is tudtunk szállni, de hogyan kérdem ÉN?), ezért mindenki átveheti tőle a megérdemelt oklevelet. Mindenki mosolyog, jó volt ez a kis tevegelés. Örök élmény. Megérkezünk a szállásunkra. Itt egy 3 csillagos szállodába helyeznek el bennünket, de engem ez egy cseppet sem érdekel, hiszen a Saharában éjszakázok. Kisebb bungalókhoz hasonló földszinti házikókat kell elképzelni. Van ennek a helynek egy varázsa. Hogy mi? Nem tudom leírni, ezt érezni kell.

Ami előtt megkapjuk a szállást Sára felhívja a figyelmünket, hogy tüzetesen nézzük át a szobát, mert előfordulhat skorpió a szobában. Szoba átnéz, sajna nincs skorpió. Kimegyünk fürödni, és vacsi. Vacsoránál kisebb a felhozatal, mint SKANES-be, de erre számítottam. Vacsi után késő estig kint maradunk a medencénél, és megosztjuk a csoporttársainkkal közös eddigi élményeinket, ja és a skorpió vadászat eredményét. Viccet félre téve, én azt gondoltam, hogy ez csak egy idegenvezetői fogás, mármint dobjuk fel a hangulatot egy kis skorpió vadászattal, de nagy meglepetésemre volt, aki talált a matrac alatt skorpiót. Családunkat, ez a élmény elkerülte. Sajnos???

Hajnal 3:00-kor csörög a telefon. Motyog valamit. Ez lesz az ébresztő. Mondhatom elég álmosak vagyunk, 12-ig dumcsiztunk a többiekkel, de megéri, irány a kaland. Gyors reggeli és buszozás. Irány Chott EL Jerrid. Itt egy kiszáradt sós tó található, hát nem sokat látok, mivel sötét van. Következett Tozeur. Itt vártak a Land Roverek. Mi egy nagydarab arabhoz kerülünk, aki megkérdezte honnan jöttünk, és elővesz a jó pár kazetta közül, egy magyar cigány zene kazettát. Csak nézünk egymásra, és nagyot nevetünk. Három órás Land Rover túra az Atlasz hegyi oázisaiba. Ez ismét nagy élmény. Az első megállónk Chebika, az Angol Beteg forgatási helyszíne és egy gyönyörű hegyi oázis. Ez egy elhagyatott város, mivel vályogból készültek a házak, egy nagy eső elmosta a helységet, így kénytelenek voltak a lakók egy másik helyre költözni.

Na de most kezdődik ám a nagy kaland. Irány a dzsippel a sivatagba. Dűnéről le, dűnére fel. Nagyon tetszik. Pörög a kerék, ráz az autó, megpróbálok videót készíteni, de reménytelen. Ezt az érzést át kell élni. Autó megáll. Megérkeztünk a Tatuin bolygóra. A forgatás után a makettek megmaradtak. Érdekes volt közelről megnézni. Bemegyek egy- két bungalószerűségbe, és belül teljesen üres. Kisfiam is nagyon élvezi, felmászik hamar egy óriási dűnére, és fenéken lecsúszik. Itt rövid ideig maradunk, mert a datolyaligetben már várnak bennünket. Sétakocsikázás következik egy magán datolyaligetbe. Négyen ülünk egy lovas kocsiba a kisfiam a bakra ül a hajtó bácsival. Megérkezünk az adott ligetbe. Egy kicsi férfi bemutatja, hogy régen úgy szedték a datolyát, hogy csupasz lábbal felmásztak a pálma törzsén és ledobták a termést. Érdekes. Ebéd következett és utána látogatás Kairouan szent városba, mely híres kézi szövésű szőnyegeiről. Vásárolni is lehet. Délután visszaindulunk a szállodába. Jó kis kiruccanás volt. Csak ajánlati tudom mindenkinek. Más fakultatív programon is részt vettünk, de mind eltörpül a Sahara túra mellett, így nem is látom hasznosnak megemlíteni. Tunézia egy különleges ország, tengerével, növényzetével, ízletes ételeivel, közvetlen embereivel, különleges bazárjával, de még sorolhatnám. Engem megfogott, ez az a hely ahol eddig is többször voltam, de a jövőre nézve is menni fogok. Számomra VARÁZSLATOS. El kell menni oda, és meg kell tapasztalni." forrás


"[Naboul] híres a festett cserepeiről. A város központjában vannak a fazekas árusok üzletei. Csodaszépek, de itt is alkudni kell. Aki igényesebb, finomabb terméket vásárolna, megtalálja a teázó mellett a megfelelő üzletet. Érdemes végig menni a bazársoron, mert a végén a fűszerárusok kínálják fűszereiket. A város érdekessége a toronymagas kerámia váza és a naranccsal megrakott hatalmas tál a központban. Taxival érdemes megnézni a kikötőt, valamint vannak túrataxik (megéri kb. 6 fővel) és átmenni Corbus városkába. Ez az a kis város, ahol az ég a tengerrel összeér, az Atlasz hegység derekán. Összesen egy utcából áll, de menetirány bal oldalán hatalmas hegy, melynek tetején Bhurghibba elnök csoda szép palotája. A hegyről kis patakban nagyon forró termálvíz folyik le a tengerbe, egy kis öbölben élvezhetjük jótékony hatását." forrás


"A helyi árusok tökélyre fejlesztették a külföldi turisták pénzzel való lehúzását, és nem csak Tuniszban, hanem az ország minden részén. A taktikájuk az, hogy először megpróbálják megállítani a gyanútlanul sétáló turistákat, például valamilyen aranyos állattal (kisteve, pórázon tartott sivatagi róka) elcsábítják őket, vagy megszólítják őket a saját nyelvükön. "Szerbusz-vízibusz" - hallottam rengeteg alkalommal a bazárban, de volt, aki azt mondta "Doktor Bubó", Tozeruban pedig egy férfi azt kiabálta a magyar csoportnak, hogy "Majka papa". A magyartudása azonban a legtöbb embernek ezzel ki is merül.

Miután az árus megragadta a figyelmünket, elkezdi mutogatni a portékáját. Ha vásárolni akarunk, alkudni szinte kötelező, és az ár nagy részét ezzel le is lehet faragni (ahol nem, ott előre jelzik is a bejáratnál, fix price felirattal). Az árut magát azonban érdemes jól megnézni, mielőtt megvesszük. A hat nap alatt találkoztunk olyan ékszerrel, amely elsőre nem volt annyira megnyerő, de kiderült, hogy csak egy alapos sikálásra van szüksége ahhoz, hogy tényleg jól nézzen ki. De vettem olyan csecsbecsét is ajándékba, amiről az átadásnál derült ki, hogy még a régi Bravo magazin mellékletében is különb nyakláncokat osztogattak ahhoz képest. Amire viszont mindenképpen érdemes áldozni az a kendő, amelyet a sivatagban élő arabok a fejükre szoktak tekerni a nap és a homok ellen. A legtöbb boltban kapható, csak ne felejtsük el megkérni a boltost (vagy más helyit), mutassa meg, hogyan kell felhelyezni. (2014)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

BeneBe, 2017. 06. 19. 16:14
Kedves Úti Kritikus!
Június közepén utaznánk a férjemmel Tunéziéba és a Port El Kantaoui-i Concorde Green Park Palace szállodában szállnánk meg.

Érdekelne, hogy a 2015-ös terrorista merénylet és a jelenlegi politikai helyzet fényében mennyire találja biztonságosnak az országot? A Magyar Konzuli Szolgálat honlapján a következő aktualitás olvasható.
„2017. 06. 14.
Tunéziában 2017. június 15-től újabb négy hónapra meghosszabbították a rendkívüli állapotot. Kérjük a Tunéziába utazókat, hogy fokozott óvatossággal közlekedjenek és jelentkezzenek be konzuli védelemre.”

A magyar fórumokon egyre gyakrabban látom, hogy számos Tunéziába tartó járatot törölnek, mert kevés az utas. Ön szerint ez valós kockázatot jelenthet vagy csak véletlen egybeesés?

Van esetleg tapasztalata a Concorde Green Park Palace szállodával? Port El Kantaoui környékét ajánlaná egy elsősorban „pihenős” és kevésbé aktív nyaralás helyszínéül?

Válaszát előre is köszönöm!
Bettina


úti kritikus, 2017. 04. 02. 19:06
Kedves Pál Bálint!

Bizony a Sousse strandjain is probléma a medúza, és nem kivétel a Royal Jinene előtti strand sem. A hotel menedzsmentje foglalkozik ezzel a problémával. Egyrészt figyelmeztetik a vendégeket, hogy hol, mikor mehetnek be fürödni, másrészt szedegetik össze a medúzákat, amennyire csak lehet.
A kikötő közelsége valamennyire árt a vízminőségnek, de igazság szerint sokkal inkább bűnösek a szemetelő nyaralók. A Royal Jinenében pl. sok az algériai és orosz vendég és ezek bizony szemetelnek a strandon.


Timár Pál Bálint, 2017. 04. 02. 17:53
Köszönöm :)
Leginkább Sousse érdekel, Royal Jinene hotel pl, vagy az a szakasz. Valamint olvastam, hogy a hotelhez közel van az El K. kikötő, ez mennyire zavarhatja a tenger tisztaságát?


úti kritikus, 2017. 04. 02. 16:28
Addig is:
A tunéziai tengerpartokon jellemzően augusztus végétől szoktak nagyobb mennyiségben megjelenni a medúzák. Azonban tavaly (2016) már a nyáron is sok volt a medúza, amit ökológiai egyensúlybeli változásokkal magyaráznak. Nem kizárt, hogy az idei év nyarán is több lesz a tunéziai parti vizekben a medúza, mint régebben. Emiatt azonban balgaság lemondani a tunéziai nyaralásról. Főleg, hogy a medúzacsípáseknek errefelé nincs súlyos következménye.
Mit csináljunk (és mit ne csináljunk), ha a medúza megcsíp?
1. Ha megcsípett a medúza, akkor azonnal ki a vízből!
2. A csípés helyét és közvetlen környékét NE dörzsölgessük, mert minden durva érintés árt a helyzeten, a méreganyagokat még serkentjük ezzel
3. Az érintett helyet öblítsük le friss tenger vízzel, vagy sózott csapvízzel. Ne öntsünk rá édesvizet, ugyanis a még nem repedt csalánsejteket aktivabbá teszi, s így még nagyobb lehet a fájdalom.
4. Áztassuk az érintett bőr területet ecetben 20-30 percen keresztül. Az ecet teljesen akadályozni tudja a medúza mérgező csalánsejtjeinek a működését
5. Csillapítsuk a sérült területet jégzacskóval 10 percen át
6. Keresünk elsősegélyest, vagy a hotel orvosi ügyeletet


úti kritikus, 2017. 04. 02. 12:31
Kedves Pál Bálint!

Precíz választ tudnék adni, ha megírnád, hogy Tunézia melyik nyaraló körzetébe mentek nyaralni. Ha esetleg a hotelt is megnevezed, akkor még pontosabb választ kaphatnál. Ha ezt nem akarod nyilvánosan megírni, akkor küldjed el e-mailen az utikritika@utikritika-hu címre.


Timár Pál Bálint, 2017. 04. 02. 09:33
Sok a medúza augusztusban?


boboka, 2015. 12. 26. 20:47
Még mindig annyi a rendőr? Szeptemberben csak rendőr volt mindenhol, a helybeliek nem állhatnak szóba idegenekkel, mert azonnal ott terem egy "titkosrendőr" és viszik őt. Ez a Tunézia nem az ami volt. Nincsenek emberek az utcán, Sousse kihalt, pedig itt még éjjel is jövés-menés volt. Most ki tudja mi a helyzet?


Tári Levente, 2015. 05. 23. 12:09
Mivel a pincérek nagyon levannak terhelve előfordulhat, hogy lassúnak találjuk a kiszolgálást. Ne garasoskodjon senki annak ellenére, hogy all inclusiv ellátáson van. Napi egy dínár borravalóval a pincért lekenyereztük, nagyon hálás lesz érte.


motoros, 2014. 02. 16. 20:24
Szeretném megkérdezni,hogy járt-e valaki kempingekbe. Ha igen azok milyenek?


Napsugár, 2013. 06. 18. 21:10
"Én nem a megszokott utazási iroda által szervezett módon voltam kint, ezért szeretném megosztani tapasztalataimat. Főleg északon voltam(Bizerte, Sidi Bou Said, Ichkel) de Monasztirt is megnéztem.Olyan helyeken jártam, ahová turista soha nem teszi a lábát. Egy tunéziai családnál voltam vendég 3 hétig Északon Bizertehez közel egy olyan kisebb városban ahol egyáltalán nincsenek turisták, viszont közel van a tengerparthoz. Az egyetlen negatív dolog, amit meg kell említenem az a szemét. A város, ahol vendégül látóim laktak bizony elég szemetes volt és nem egy látványosság. Ez azonban normális egy ilyen országban hiszen a turista övezeten kívül van.Ennek ellenére,én végigjártam az arabokkal a szemetes piacot meg mindent:)A turista övezetben mint pl. Monasztir,nem voltak ilyen problémák.Tiszta és rendezett volt. Bizerte mellé jártam tengerpartra, ami gyönyörű és tiszta is. Kissé sziklás ezért nem árt az elővigyázatosság, de gyönyörű. A helyiek nagyon kedvesek, udvariasak voltak velem mindenhol, még a kedvembe is jártak. Végig helyiekkel éltem és helyi ételeket fogyasztottam. Egyszer sem volt gyomorrontásom ez idő alatt, pedig nagyon gyenge a gyomrom és elég sok helyi csípős ételt ettem. Voltak gyógyszereim de nem nagyon volt szükség rá. Összességében néhány apróságotleszámítva csupa pozitív élményem volt és a rossz előítéletekkel ellentétben a helyiekről is csak jót tudok mondani. Nagyon vendégszeretőek és a külföldieket előnyben részesítik mindenben.Karakteresek, de tudnak azonosulni az európai kultúrával és ez nagyon tetszett./2013/


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon






SZÁLLÁSFOGLALÁS



FOTÓGALÉRIA