ÚTIKRITIKA.HU / Indonézia






Indonézia

Indonézia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Indonézia - Utazás és nyaralás

Indonézia dióhéjban

  • A Délkelet-Ázsia-i Indonézia lakossága: kb. 257 millió (2015-ös adat). Területe: 1,92 millió négyzetkilométer. Indonézia fővárosa a 10-11 milliós Jakarta (Dzsakarta), ami 10 337 kilométer távolságban van Budapesttől.
  • Indonézia államformája: köztársaság. A lakosság 88 százaléka muzulmán. A világ egyetlen országában sem él annyi muzulmán, mint Indonéziában.  Indonézia hindu vallású lakóinak nagy része Bali szigetén él. 
  • Indonézia kb. 17 500 szigetből áll, de ebből csak mintegy hatezer a lakott terület. Hatalmasak a távolságok: pl. Szumatra északi részéről az ugyancsak Indonéziához tartozó Nyugat Pápuába a repülés 12 órát vesz igénybe! 
  • Magyar állampolgároknak már nem kell vízum, ha 30 napnál rövidebb ideig tartózkodnak Indoinéziában. Nagyon fontos! Az útlevélnek a tervezett beutazás napjától még legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie.
  • Szeptember és január között (és főleg decemberben és januárban) az esőzések felboríthatják az útitervek véghezvitelét, főleg Jáva és Szulaveszi szigeteken (áradások, földcsuszamlások stb.).
  • Kötelezően előírt oltás nem szükséges Indonézia meglátogatásához. Ajánlások vannak, annak függvényében, hogy az utazó megy-e egészségileg kockázatos országrészekbe.
  • Ha valaki csak Balira utazik, az országban máshová nem, akkor nem ismeri meg Indonéziát

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Mind kulturális, mind természeti élményekben hihetetlenül gazdag
  2. Bali, de nem a tengerpart, hanem a belső tájak, és Ubud miatt
  3. Kedvesek, mosolygósak a helyiek
  4. Legalább olyan jók a kaják, mint Thaiföldön
  5. Olcsóság, olcsóbb, mint Malajzia, Szingapúr, kb. Thaiföld szintjén van, tán annál is olcsóbb
  6. Jáván Jogjakarta a legkellemesebb város
  7. Szuper búvárkodási lehetőségek, főleg Szulaveszi szigeten
  8. A rengeteg vulkán, tavak, érintetlen tengerpartok, a sok eső által teremtett csodásan zöld növényzet, vidéken a jó levegő, a rizsföldek csodás képei, az esőerdők

Nem tetszett

  1. Dzsakarta és más nagyvárosokban a borzasztóan szennyezett levegő, szmog
  2. Az olcsó szálláshelyeken el kell viselni a higiéniai problémákat és a rossz szagokat
  3. A külföldi turistáknak itt-ott drágábbak a belépőjegyek
  4. A tolvajoktól és főleg a csalóktól, a becsapásoktól való félelem, az utcai zugárusok folytonos nyomulása, néha fárasztó az alkudozás
  5. Bérelt autót vezetni a baloldali forgalomban és káoszban, a rossz közutak (hatalmas kátyúk) miatt a lassú közlekedés, a távolsági buszokon való közlekedésnél viszont folytonos aggodalom uralkodik a sofőr borzasztóan vad vezetési stílusa miatt
  6. A vécézés kalandos, ijesztő körülményei országjárás közben, ráadásul fizetősek
  7. A helyi iszlám szélsőségesekről olvasott információk alapján némi félelemérzet (Balin nem annyira)
  8. A városokban, településeken a sok szemét, kosz
  9. Nem könnyű a helyiekkel kommunikálni
  10. A helyiek a hajókról sok szemetet dobnak a tengerbe

Vélemények

Olvasmányos linkek

"Az Indonéziában töltött 1,5 hét alatt egyébként kifejezetten kedvesek voltak velünk, "fehér bőrűekkel" a helyiek, mindenhol kaptunk jópár mosolyt, néhány "helló misztert", na meg sokan álltak le velünk beszélgetni angolul. Egyrészt, hogy segítsenek nekünk, másrészt, hogy ők is gyakorolhassák az angolt. Ezt általában az indiaiaknál sokkal kedvesebben, finomabban és barátságosabban teszik, de persze azért így is néha már túl soknak érezzük a figyelmet a részükről, de ez még simán belefér az élményekbe. Egyedül a gyerekek fényképezési mániája csapja ki nálunk is a biztosítékot bizonyos esetekben, de erről egy kicsit később, hogy pontosan miért is...

A vonat viszonylag tiszta, kényelmesnek ellenben nem nevezhető. Itt is, mint Indiában, folyamatosan jönnek mennek az árusok, ilyen olyan sznekkeket, italokat kínálva, ami sokszor akár még jól is jön az utazás alatt. A vagonok kezdeti tisztasága viszont az idő előrehaladtával rohamos mértékben romlott, az út végére már mindent kaja és italmaradék, zacskók borítottak. Hiába, sajnos a szemetelés itt is komoly probléma, mint ahogy úgy Ázsiában általában (kivéve talán Szingapúrt).

Yogyakarta Indonézia talán második legfontosabb városa Jakarta után, a 20. században egy időre még a fővárosi rangot is megkapta. Mára leginkább kereskedelmi központként funkcionál (mint Indiában Jaipur), valamint Indonézia talán legforgalmasabb kulturális nevezetessége miatt töltenek itt néhány napot. Borobudur, a 9. században épült buddhista templom, emlékhely, ami méltán szerepel az UNESCO World Heritage listájában, valamint egy időben a világ 7 csodájaként is számon tartották, a kambodzsai Angkor Wat-tal együtt, nem hiába.

Mi Borobudurba szervezett túra helyett kismotorral robogtunk ki. Eredetileg napfelkeltére szerettünk volna kiérni, viszont megtudtuk, hogy a napfelkelte előtt 2x belépő árat kell fizetni, ami bizony külföldi lévén elég jelentős lett volna. Igen, itt is más belépőt fizet a helyi és a külföldi, az indiaitól eltérően nem 20-30x-osat, hanem „csak” 5-6x-os árat. Viszont az 5-6x-os árnak még a duplája, na azért az már kiverte nálunk is a biztosítékot, így csak reggel 7-re robogtunk ki jó másfél óra alatt a templomhoz. Azt gondoltuk, hogy ezzel még megelőzzük a turistabuszos hordákat, sajnos tévedtünk. Ugyanis mint kiderült, aznap munka- és iskolaszüneti nap volt Indonéziában, úgyhogy a szokásosnál is többen választották szórakozási formaként a templom és a turisták fényképezését. Ez konkrétan azt jelentette, hogy szinte menekülnünk kellett a mindenáron beszélgetni akaró diákoktól, vagy a hangosan viháncoló, és velünk fényképet készítő gyerekseregtől. Általában szívesen beszélgetünk helyiekkel, vagy viszonozunk egy mosolygós köszöntést, de amivel itt Borobudurban találkoztunk, az minden határon túlment, teljességgel elviselhetetlen volt. A végén már azon vettük észre magunkat, hogy szinte menekülünk az emberek elől, pedig szívesen sétáltunk volna lassan, nyugodtan a templom különböző szintjein, csodálva a 9. század buddhista építészeti remekét." forrás


"Indonéziában ketten napi átlagban 75,7 dollárt költöttünk. Azonban ha nem számítjuk a búvárkodásra költött pénzt, akkor mindössze 69,5-öt. Ez alapján Délkelet-Ázsiában csak Mianmart úsztuk meg kevesebből, és így a statisztika is megerősíti benyomásunkat, amely szerint Indonézia nagyon-nagyon olcsó ország. Indonézia ajándéka a világ tisztálkodási kultúrájának a mandi. Ez a fürdőszoba sarkában álló, vízzel teli tartály, amelynek köszönhetően az indonéz embernek se zuhanyra, se csapra, se vécépapírra nincs nagyon szüksége. A mandi elengedhetetlen tartozéka a nyeles, műanyag edény, amelynek segítségével az ember mer a vízből, majd ráönti a megmosni kívánt testrészre. Eleinte idegenkedtünk a manditól, ám hamar megtanultuk szeretni az önkezünkkel a nyakunkba zúdított, lábasnyi hideg vízlökéseket.

Sok ázsiaival szemben az indonéz férfiak jelentős része képes arcszőrzetet növeszteni. Az ennek okán érzett büszkeségből kifolyólag az indonéz férfiak jelentős része csodálatos bajuszt visel. A kisebb indonéz hajókon minden utas bedobálja a szemetét a tengerbe. A nagyobb indonéz hajókon a legénység gondosan összetakarít, majd közvetlenül valamelyik kikötő előtt vagy után az egészet bevágja a tengerbe. Az indonéz férfiak annyira szeretik a bukósisakjukat, hogy simán elfogyasztanak egy komplett ebédet a sisakkal a fejükön. Ázsiában mindenhol idegesítő dolgokat ordibálnak a fehér ember felé, de semmi sem olyan idegesítő, mint az indonéz "Hello Mister!!!".

Az általunk felkeresett 14 ázsiai ország közül női szemmel messze Indonéziában a legfárasztóbbak és legbunkóbbak a férfiak. Bámulnak, dörgölőznek, és csak itt fordult elő, hogy megpróbáltak a vécében is kukkolni. Minél muszlimabb egy adott környék, annál elviselhetetlenebbek a férfiak. Indonézia jelentős része hazai specialitást szív, a kretek nevű szegfűszeges cigarettát. Nem rossz, főleg, hogy a füst szegfűszeges ízt hagy az ajkakon, amit még a cigi elnyomása után percekkel is lehet nyalogatni. Indonéziában sokszor olyan fiatal, óvodás kislányokon is van fejkendő, akiket más, az iszlámot sokkal komolyabban vevő országokban még kis gatyában hagynak az utcán rohangálni. Az indonézek a mobiltelefont egészen különlegesen, szinte kisrádióként használják. Jó messze tartják a fejüktől, aminek következtében egyrészt ordítaniuk kell bele, másrészt pedig a környéken mindenki hallja, amit az ő fülükbe ordítanak.

Indonéziában az avokádót nem zöldségként eszik, hanem édes gyümölcsként, mint máshol a málnát vagy a mangót. Így van avokádó-shake is, amit csokoládésziruppal leöntve szolgálnak fel. A zöld-barna élelmiszerek valamiért taszítják az európai embert. Sok mindent lehet mondani általában az indonézekre, de hogy nagyon ravaszok lennének, vagy nagyon vágna az eszük, azt semmiképpen sem. Az indonézek mindenütt folyamatosan énekelnek, ami Ázsiában viszonylag megszokott jelenség. Buszra felszálló, éneklő-zenélő koldusokkal viszont csak itt találkoztunk. A falu elején felugrik egy háromfős társaság, gitárral-dobbal-nádi hegedűvel, öt perc alatt előadnak két számot, majd tartják a kalapot. Az első csapat még bájos, ám amikor ugyanazon az úton a harmadik társaság is ugyanazt a dalt adja elő ugyanolyan hamisan, már nehezebb kedvesen mosolyogni. Pláne adakozni. Indonéziában a sör közepesen drága. Boltban valamivel két dollár alatt van a nagy üveges, egész finom Bintang, olcsó étteremben valamivel fölötte. Az országban mindenhol lehet alkoholt kapni, de a nagyon muszlim vidékeken csak bizonyos helyeken, és ott sem teszik ki a kirakatba.

Vietnamot leszámítva Indonéziában láttuk az egy főre jutó legtöbb robogót. A tévéreklámok jelentős része is ezeket kínálja. Az indonéz általános iskolákban azt nem tanítják meg, hogy nem szabad szemetelni, viszont bizonyos napokon minden tanulónak kell hoznia egy seprűt otthonról, hogy ezek segítségével az iskolaudvaron felgyülemlett szemetet kiseperjék az utcára. Az indonéz férfiak a száraz szexet szeretik. Bár ez az elvárás még nem annyira szerves része a szexuális kultúrának mint mondjuk Fekete-Afrikában - ahol a kellő hatás érdekében akár fadarabokat vagy fűszálakat is raknak a nő hüvelyébe - azért szinte minden illatszerboltban kaphatóak „dry vagina“ feliratú krémek, porok és szappanok. Tucatszámra találhatunk a hüvely összeszűkítésére specializált fürdőket és szépségszalonokat is, ahol illóolajokkal és füstölőkkel gátolják meg a nedvesedést, és a radikálisabb beavatkozást vállalókra is szakosodtak azt indonéz plasztikai sebészek. Tetszőlegesen kiválasztott indonéz tévéhíradó első tíz perce mindig az országot éppen sújtó természeti katasztrófákról szól, a földrengésektől kezdve az áradásokon át a vulkánkitörésekig

Az indonézek gyomra még a többi ázsiaihoz képest is rosszul bírja a kanyargós buszutakat. Ennyi okádást sehol máshol sem kellett végigülnünk. Ráadásul az indonéz ember nem igazán lát meg bonyolult összefüggéseket, ezért hiába okádott végig egy délelőttöt, délben a pihenőkor boldogan tömi tele magát minden vacakkal. Aztán délután az egészet megint kihányja. Szemben a hasonlóan szegény Fülöp-szigetekkel, mellbevágó, hogy a filippínókhoz képest az indonézek mennyire távol vannak a világ dolgaitól. Itt nincs minden nagyobb faluban internet, és a fiatalok nem amerikai kosárlabda-meccseket bámulnak a tévében. A néhány nagyvárost leszámítva Indonézia mintha saját lakóinak érdektelenségéből kifolyólag direkt lenne a világ vége. Az hagyján, hogy a szűk tengerszorosokban forr a víz, a vulkánok rendszeresen kitörnek, és földrengések és cunamik is rendszeresen elkapják az országot, de Indonéziában még a levegőben sem lehet nyugodt az ember. Minden egyes repülőút iszonyú turbulenciákkal teli hullámvasút, amelyeken ember legyen a talpán, aki nem végig az ülés karfáját szorongatja görcsösen. Mivel a legelemibb biztonsági szabályokat sem képesek betartani, valamennyi indonéz légitársaság ki van tiltva az Európai Unió légteréből. Még a nagy, állami Garuda is. Több indonéz légitársaság gépein különböző vallások imáival teli könyvecskék is járnak minden üléshez. (2008)" forrás

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Jáva - Prambanan teplom - fotó by Elter

Jávai hölgyek - fotó by Elter

Bali - rizsteraszok - fotó by Elter

Vissza az elejére


Kommentek

lgergely, 2014. 02. 02. 22:01
A "nem tetszett" rovat 3-4. pontjával én személy szerint nem értek egyet. Egyszer nem volt szükségem az alkudozásra a majdnem 50 nap alatt, ameddig kinn voltam. Külföldieknek pedig nem mindenhol drágábbak a jegyek. Én pl. két helyen találkoztam a sok közül ilyennel. Egyik helyen (Bogori Botanikus Kert) bekamuztam magam indonézként. Kulcs: ne tedd le a névjegyed, hogy nem vagy indonéz. Megkövetelik, hogy azt csináld, amit ők. Valamint a tízes pont sem tetszik nekem. Van tészta (rizslisztből; mie a neve), nagy ritkán még krumplit is adnak. Másrészt a leveseket is meg kell kóstolni.
Ja igen, a zugárusok nem kapaszkodnak rád, ha nem akarja az ember. Ugyanakkor vannak helyek, ahol vigyázni kell, ilyen a motoros taxik világa, ne csapjon be az ember, jó ha van egy kontaktod.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon