ÚTIKRITIKA.HU / Indonézia









Indonézia

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Emberek | Turista etikett | Gasztronómia

Földrajz

"Az indonéz hivatalos nyelv, a Bahasa Indonesia viszonylag új kreálmány, és nagyon közeli rokona a Malajziában beszélt Bahasa Malayának. A Bahasa Indonesia a világ egyik legegyszerűbb nyelve, amelyben nincs se nem, se igeragozás, se többes szám. Ez utóbbi helyett azt, hogy valamiből több van, úgy jelzik, hogy egyszerűen kétszer mondják a főnevet. Mivel a Bahasa Indonesia ilyen egyszerű, Indonéziában találkoztunk a legtöbb olyan turistával, aki beszélte a bennszülöttek nyelvét. És mi is ezt a nyelvet sajátítottuk el a legmagasabb szinten (persze azért annyira nem magasan), ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy egész utunk alatt Indonéziában töltöttük a legtöbb időt, másrészt viszont annak, hogy egy olyan nyelv, amelyben ugyanaz a szó jelenti az utcát és a mennit, annyira tényleg nem nehéz. A nyelvük egyszerűségével a helyiek is tisztában vannak. Csak itt találkoztunk olyan emberekkel, akik őszintén meglepődtek, amikor kiderült, nem beszéljük a nyelvüket." forrás

Bromo-Tengger nemzeti park Jáva szigetén - fotó by Elter

Jáva szigetén, Bromo füstölgő belseje - fotó by Elter

Időjárás és éghajlat

Az ország klímája trópusi. A száraz évszak júniustól szeptemberig, az esős decembertől márciusig tart. Április-május, valamint október-november átmeneti időszak a két évszak között.

Történelem

"Indonézia majdnem kétmillió négyzetkilométer, ám a lakosságának nagyjából fele, 125 millió ember a Magyarországnál alig nagyobb Jáva szigetén él. Nem meglepő, hogy ez sok probléma forrása. Megoldást már a holland gyarmatosítók is kerestek, akik a transmigrasi-nak nevezett program keretében elkezdték a jávaiakat és kisebb mértékben a szintén eléggé összezsúfolódott balinézeket a szigetvilág szellősebb vidékeire költöztetni. A független Indonéziában a transmigrasi még fontosabb szerepet kapott, és keretein belül több millió embernek lett új otthona, legtöbbször függetlenül attól, hogy akart-e ő egyáltalán bárhova is elköltözni. A transmigrasi eredményeként többnyire a legszegényebb jávaiaknak kellett volna új életet kezdeni Borneó és Pápua dzsungeleiben, ám ők erre szakképzettség híján képtelenek voltak. Az őslakosság viszont természetesen jogosan háborodott fel az erőszakos javanizáción, és sokszor nem volt rest tenni is a betolakodók ellen. Volt, ahol a már évtizedek óta nem űzött fejvadász módszerek is újraéledtek az új szomszédok megregulázásnak érdekében. A transmigrasi kudarc volt, és ma már a dzsakartai kormány sem forszírozza a dolgot.

A hatvanas évek elején Sukarno elnök a fejébe vette, hogy nem csak Indonézia vezetője lesz, hanem valamennyi maláj nép élére áll. Ezzel kezdődött a konfrontasi, ami dicsőséges felszabadító háború helyett csupán röhejes kudarcok sorozata lett Borneó dzsungeleiben. Az indonéz csapatok megpróbálták elfoglalni a sziget maláj részét és Bruneit, ám annyira nem sikerült a dolog, hogy volt olyan kommandójuk, amelyet a maláj földművesek egyből átadtak a rendőrségnek. Pedig otthon Sukarno még azt mondta, tárt karokra és ujjongó testvérekre számíthatnak." forrás

Manapság

Az indonéz állam csupán hat vallást ismer el hivatalosnak: iszlám, hinduizmus, buddhizmus, protestáns, katolikus, konfucianizmus. Minden indonéz álllampolgárnak be kell azonosítania magát e vallások valamelyikéhez. Eltérő vallásúak nem házasodhatnak össze. Egyiköjüknek át kell térni a másik vallására. 

"Délkelet-Ázsiában mindenhol van egy gazdag kínai réteg, a jelenség azonban talán Indonéziában a legszembetűnőbb. Minden jó autót kínaiak vezetnek, és minden jó bevásárlóközpont velük van tele. A tévé szórakoztató műsoraiban a műsorvezetők vagy eleve kínaiak, vagy nagyon kínainak próbálnak kinézni. Ugyanakkor a lakosság alig három százalékát adó kínaiak ellen évtizedeken át diszkriminatív törvények voltak életben Indonéziában. Tilos volt megünnepelni a kínai újévet, nem jelenhettek meg kínai nyelvű sajtótermékek, nem volt kínai nyelvű oktatás, és még a boltok cégérein is tilos volt a kínai karakterek használata. Ezek a törvények ma már nincsenek életben, ám ettől még nem könnyű kínaiként élni az országban, külső szemlélőként pedig nehéz nem észrevenni, hogy helyzetük nagyban hasonlít a harmincas években Kelet-Európában élő zsidókéra. Ott lóg felettük Damoklész kardja, és ha az ország ismét gazdasági vagy társadalmi problémákkal kénytelen szembenézni, biztos lesz olyan politikai erő, amely ismét ellenük uszítja az ilyesmire kapható csőcseléket." forrás


"Meglepő módon Indonéziának saját, hazai fejlesztésű államszervező ideológiája van, a pancasila. Ezt a független ország első vezetője, Sukarno véste kőbe, és öt alapvetése van. Az egyistenhit, a humanizmus, a társadalmi igazságosság, a nemzeti egység és a demokrácia. Természetesen Indonéziában ezek közül egy sem valósult meg maradéktalanul, és nyilvánvalóan nem is fog soha. Mellesleg az egyistenhittel a muszlimoknak és a keresztényeknek nem volt sok gondjuk, a balinéz hindu papok viszont jó sokáig törhették a fejüket, amíg valami olyan módosítást tudtak letenni az állam asztalára, amely legalább látszólag a követelményeknek megfelelővé tette sokfejű vallásukat. A nyilvánvaló problémák ellenére a független Indonézia története tulajdonképpen sikertörténet. A szinte mindenben különböző szigetek meg tudtak maradni egy országban, jelenleg csak néhány kisebb csoport küzd a függetlenségért, és Indonézia a harmadik világ körülményeihez képest inkább sikeres, mint kudarcot vallott olvasztótégely." forrás

Indonézia világelső a kókuszdiótermesztésben.

Emberek

Jáván

"Az emberek többsége itt muzulmán, nincsenek jelen a Balin megszokott kis kosárkák és kicsit távolságtartóbbak. Azonban nem hord minden nő fejkendőt (elég nagy a változatosság ebben a tekintetben). A fotózkodás kérdésében sem olyan egységes a kép, bár a fiúk Yogyakartában örültek neki. Azonban az áruk/szolgáltatások kínálgatása Indonéziában nem túl erőszakos, kivéve néhány turista látványosság környékét, ahol a mozgó árusok - nem túl változatos szókinccsel kínálva portékájukat - hosszabb időre is nem kívánt kísérőddé válhatnak. Sajnos időnként gyerekekre bízzák e feladatot." forrás


,, A jávai emberek nagyon a szívembe lopták magukat. Először is, a hiedelem, hogy mindig mosolyognak, hát az igaz. Elmesélik életük legnehezebb élményét, és közben végig vigyorognak, eltűnnek a szemek a vigyorban, elővillannak a kusza fogak - és én nem értem, hogyan tudnak szívből mosolyogni, miközben hallgatom a történeteiket. Hatalmas a szegénység, kevés a lehetőség, sok a nehézség, és mégis, mosolyognak. Azért, mert ha már egyszer élhetnek vidáman, miért is ne tegyék, az nem változtat semmit sem az életszínvonalukon, sem az anyagi helyzetükön, de az életminőség, az egészen más, főleg hogy körülöttük is mindenki mosolyog. (2017)" forrás



Tények egyenesen Indonéziából:

  • A legmenőbb fiúnevek a Budi és a Bagus. Előbbi jól neveltet, utóbbi jóképűt jelent. Egyre több barátomról derül ki hogy valójában Budi az igazi neve.

  • A legtöbb indonézt hihetetlenül nem érdekli a természet és annak szépségei. 22 éves egyetemista indonéz haverjaink pl még sose hallottak az Ijen vulkánról, ami azért elég híres, nem csak Indonéziában… Ellenben a plázázás és a shoppingolás felpörgeti őket.

  • Az indonézek nemigen tudnak angolul, ellenben annál inkább próbálnak a Nyugathoz hasonlítani. Az a menő vállalkozás, aminek angol nyelvű szlogenje van. A kedvencem a yogyai illetőségű Mister Burger jelmondata: "Really safety your hunger!" Akinek van ötlete, hogy ez mit jelenthet, kérem, írja meg kommentben, és ha erre jár, meghívom egy mangódzsúzra!

  • Kiegészítés a fenti gondolathoz: a filmes cég, akikkel együtt működtünk, a borítékon ékes angolsággal így köszönte meg a segítségünket: "Thanks for joint with us!" Hát, szívesen, máskor is!

  • Az indonézek nagy álma, hogy fehér bőrük legyen. Emiatt szinte minden kozmetikumban extra fehérítő adalék van. Elég nehezen találok olyan tusfürdőt, ami a flakonján nem kecsegtet azzal, hogy falfehér leszek tőle, ha magamra kenem. Az igazán elvadult pojácák – jellemzően negyvenes nők – valami fehér kulimásszal kenik le magukat mielőtt kimennek az utcára, ettől kb úgy néznek ki, mint Michael Jackson a halála előtti napokban.

  • Arányaiban sokkal több itt a metal rajongó, mint otthon. Majdnem mindenki zenekaros pólókban nyomul, főleg a 80-as évek Bay Area Thrash irányzata dívik. A kis közértekben, fodrászszalonokban és hasonló helyeken is rendszerint bömböl a metal. A kisgyerekek is metál zenekaros pólókban veretik.

  • Indonézia aktuálisan legmenőbb sztárja NOAH, az eheti nemzeti TOP10-ben 4 száma is benne van. Ez otthon szerintem még Kozsónak sem sikerült soha. Ezt a számot ITT naponta legalább 10-szer hallom.

  • Az indonéz popszámok szövege az esetek 99%-ában nem rímel, de ez senkit nem zavar.

  • Hihetetlen népszerűségnek örvend itt a Mr. Bean rajzfilm. Szittya kebelünk dagadhat a büszkeségtől, ugyanis tudtommal ez egy magyar produkció.

  • Az élőzenés esteken, koncerteken nem ritka, hogy tíznél is több banda lép fel, és mindenki csak negyed órát játszik. A fellépők közt mindig van egy, de inkább kettő konferanszié, akik jópofiznak a nagyérdeművel. Engem ez a halálba kerget, de az indonézek imádják.

  • A kommunizmussal tilos viccelni errefelé, viszont Hitlert valamiért derék, mókás hazafinak tartják. Történelmi félretájékoztatottság?

  • Az egyenlítő közelsége miatt a nap egész évben 6-kor kel és 6-kor nyugszik. Az átmenet nappal és éjszaka közt elég rövid. Este fél hétkor már beáll a teljes éjszakai sötétség, ennek mellékhatásaként iszonyú fáradtság tör az emberre. Reggel 8-kor meg már teljes erővel tűz a nap.

  • Indonézia olyan nagy, hogy három időzónát felölel. Balin pl egy órával később van, mint Jáván.

  • A jávaiak hisznek a szellemekben. Pontosabban: Jáván vannak szellemek. A ház előtt égve kell hagyni a villanyt, akkor nem tudnak bejönni. De vannak jó szellemek is. Amúgy a szellemek a bambuszban laknak.

  • A hagyomány szerint egy férfinak öt dologgal kell rendelkeznie, hogy igazi férfi lehessen: házzal, karddal, madárral (?), lóval (manapság már motor vagy autó) és gyermekekkel. Ennek okán szinte minden ház tornácán ott lóg egy kalitka, benne egy vagy több kismadárral.

  • Kézfogás után a szívünkhöz emeljük a kezünket, ezzel jelképezve azt, hogy a barátságot a szívünkbe fogadjuk

  • Szinte mindenki dohányzik gyerekkorától fogva (a szigorúbb muszlim nők nem), a legelterjedtebb cigarettafajta a szegfűszeggel ízesített kretek. Iszonyú erősek a cigik itt, az otthoni 4/0,4-esekhez képest itt nem ritka a 42/3 mg-os kátrány/nikotin szint. Magyarul lórúgás az itteni bagó. Amúgy dohányozni szinte mindenhol lehet, még a buszon is.

  • Annyira nagyon nincs foga az (idősebb) embereknek. Szerintem ez összefüggésben van a kretekszívással.

  • A férfiaknak gyakran hosszú a körmük az egyik kezükön, minimum a hüvelykujjukon.

  • Az ország hivatalos nyelve az indonéz, azaz a bahasa indonesia. Ez egy mesterséges nyelv, amit 1948. október 28-tól ismernek el hivatalosan. Mindenki beszéli, de minden népcsoportnak megvan a maga saját nyelve is, a környékünkön ez a jávai (bahasa jawa), párszáz km-re nyugatra a szundanéz (bahasa sunda) stb.

  • A legfontosabb érték a család. A szűk családi körön felül az indonézek (a jávaiak legalábbis biztosan) a távoli rokonokkal való kapcsolatápolást is fontosnak tartják. Az idősebb embereket itt nagyon tisztelik. A különböző közösségeket (lakóközösség, iskola, stb) is egy családhoz hasonlítják.

  • Állítólag valakivel fényképezkedni marha nagy megtiszteltetés. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, de ha igen, akkor engem/minket iszonyatosan tisztelhetnek itt. Naponta 20-50 random ismeretlen ember állít meg, hogy fényképezkedjen velünk. Pár napja volt a Német Kulturális Nap az egyetemünkön, ahonnan szó szerint el kellett menekülnünk, mert kb száz iskolásfiú és lány lepett el minket a fotóaparátjukkal. Amúgy szerintem kevés szarabb dolog van annál, mint amikor az óceánparton elbóbiskolsz, és arra kelsz, hogy 17 indonéz áll körülötted és fényképez.

  • Annak ellenére, hogy nemigen beszél itt senki angolul, két kifejezést minden 3 évnél idősebb indonéz tud, ezek a "Hello Mister!" és a "May I take a picture with you?"

  • Az indonézeknek van egy külön szava a fehér emberre, ez a "bulé". Eredetileg hollandot jelent (Indonézia holland gyarmat volt), de manapság már mindenféle fehér majomra használják.

  • Európában azért már úgy-ahogy kiképezték a lakosságot arra, hogy ha négert látnak, ne kezdjenek el mutogatni. Itt ez még nincs meg, az utca embere, ha megpillant egy fehér embert, leeső állal bámul pár másodpercig, aztán szól a haverjainak, hogy ott egy „bulé”. Majd jönnek fényképezkedni.

  • Országszerte nagyon menő dolognak számít a plázázás. A plázák amúgy szinte ugyanolyanok, mint nálunk, annyi különbséggel, hogy mindenki cigizik odabenn. A Nyugat majmolása (most nem Adyékra gondolok...) amúgy elég elterjedt errefelé, de a legtöbb esetben sajátos ízt kap. Igen népszerű például Pókember, aki mindenhonnan visszaköszön, többek közt távolsági buszok oldalán feszít, szigorúan a 90-es évek eleji bucsus hintákon látható dekorációk (tudjátok, Mr. President, Spice Girls és a többi) stílusjegyeit követve.

  • A légkondi csúcsra járatása még a plázázásnál is menőbb. Ha Indonéziában hosszabb taxi- vagy buszútra készülsz, esetleg fél óránál többet akarsz eltölteni egy épületben, pl iskolában, legyen nálad pulcsi.

  • A környezettudatosság tökéletesen hiányzik az indonéz emberekből. Szanaszét szemetel ki merre lát, a folyókban víz helyett takony folyik, ha egy nagyobbacska szemétkupac összegyűl a ház előtt, elégetik. De általában nem is zavarja az embereket a szemét. Aztán meg csodálkozik mindenki, hogy jönnek a patkányok. Sokan azzal magyarázzak ezt, hogy régen az indonézek mindent levélbe csomagoltak, az meg ugye elbomlik. Azért ez így laza kétszáz évvel az ipari forradalom után elég béna kifogás szerintem.

  • Az indonézeknek képtelenek távolságokat és időt megbecsülni. A térképen is nehezen igazodnak el, és a pénzváltással/visszaadással is vannak gondjaik. Van itt kifejezés, a „gumi idő”. Ez kb annyit jelent, hogy ha valami este 8-ra van megbeszélve, akkor 7 és 10 közt bármikor lehet.

  • Hogy ne csak negatívumokat soroljak: az indonézek végtelenül türelmesek. Ittlétem alatt nemigen láttam még ideges helyit. Ennek fényében – tudtommal legalábbis –különösebben szitokszavaik sincsenek. Elvárt és alapvető dolog az állandó mosolygás is. A mosoly hiányát illetlenségnek is lehet venni. A vigyorgósdi magyarként eleinte nem ment könnyen, de később magam is megtapasztaltam, hogy bearanyozza a napot, hogy körülöttem mindenki folyton mosolyog.

  • A jávaiak rendkívül segítőkészek. Bármire kéred őket, útbaigazítás vagy nagyobb szívesség, nagyon törik magukat minden esetben. Ez tényleg irigylésre méltó.

  • A jávaiak ritkán adnak, konkrét, egyenes választ (úgy mint „igen vagy nem”). Nemet szinte sose mondanak, ez akár komoly félreértésekre is okot adhat.

forrás 1;forrás2

Turista etikett

  1. A helyiek többsége nagyon konzervatív erkölcsű (főleg a muzulmánok), ezért a turistáknak tartózkodniuk kell a túl lenge öltözködéstől és a nyilvános helyeken való illetlen enyelgésektől. Főleg ügyelni kell erre a muzulmán szigeteken, és leginkább Aceh városban. Még Balin és nagyon turistás helyen is kellemetlen helyzetekbe kerülhetnek azok a lányok, nők, akik ottani viszonylatban (is) "kurvásan" öltözködnek. Mecsetekbe lépve a férfiaknak legyen fedve a válla, a nőknek is, sőt nekik a fejükön is legyen valami.
  2. Ha alkalom nyílik a helyiekkel való beszélgetésre, kerüljük inkább a vallási és politikai témákat, azok ottani kényessége miatt.
  3. Az indonéziai emberek tiszteletlenségnek veszik, ha a külföldi turista túlságosan merev és távolságtartó az irányukban. A megavárosoktól eltekintve a kis helyeken mindig - úgy falusiasan - köszönjünk szinte mindenkinek, aki mellett elhaladunk. Strapás dolog, persze lehet szelektálni, szünetet tartani. Ne vegyük rossz néven azt, ha a helyiek bámulnak bennünket, szemeikkel ránk merednek, kíváncsiskodnak, közvetlenkedő kérdéseket tesznek fel. A levakarhatatlan árusokat leszámítva legyünk nyitottak, barátságosak, mosolygósak. Megéri, mert a helyiek ezt nagyon fogják díjazni. Nagyon érzékenyek és megérzik, ha a külföldi turista lenéző velük szemben.
  4. Semmiképpen ne veszekedjünk olyan hazai vehemenciával, dühvel, ha konfliktusos helyzetbe kerülünk. Nagy tévedés ott azt hinni, hogy ordibálással, hisztizéssel, csapkodással, beszólásokkal valamit is elérhetünk. Ja, elérhetünk valamit: pont az ellenkezőjét annak, amit akarunk. Tehát nyugi! Próbálkozzunk higgadtak, tisztelettudóak maradni. Az indonéziaiak - más dél-kelet ázsiai és távol-keleti népekhez hasonlóan - nagyon önérzetes, büszke emberek. Számukra a legborzasztóbb dolgok egyike, ha megszégyenülnek. Akkor zavarodottá, kiszámíthatatlanokká válnak. Jobb nem hozni őket ilyen helyzetbe. Ne emeljük fel a hangunkat, kerüljük a durva hangnemet. (Itthon is így lenne jó, de hát ez a vonat már elment.) Az indonézek alapból barátságos emberek, de biztosak akarnak lenni abban, hogy a turista is az velük. Vitás helyzetekbe ne álljunk be fenyegető pózba, kezeinkkel ne hadonásszunk, ne mutogassunk agresszíven a kezünkkel, ujjunkkal, karunkkal.
  5. Engedély nélkül ne kezdjünk el fotózni helyi embereket. Többnyire nem tiltakoznak, sőt büszkeséggel tölti el őket, hogy fotótémákká válhatnak, de azért elvárják, hogy megkérdezzük: lehet-e? Jegyezzük meg hát ezt a szót: boleh?
  6. A turista sokszor magával hozza otthonról a türelmetlenséget, az időtényező túlhangsúlyozását. Tudomásul kell venni, hogy Indonéziában az emberek ráérősebbek, és gyakran ez a turistákat érintő szolgáltatásokban is megtapasztalható. Persze idegesítő lehet ez a turistának, hiszen a program kivitelezéséhez nem árt, ha időben minden klappol. Mégis valamennyire próbáljuk megérteni a helyi viszonylatokat, például azt, hogy ott a késés nem olyan nagy tragédia.

Gasztronómia

,, Az étel meglehetősen erős, fűszeres, csípős, és nincs olyan, hogy előétel, főétel, hanem többnyire egytálételt esznek, ami hoppá, lehet reggeli vagy ebéd vagy vacsora, ez sincs megszabva nagyon.

2. Ha az étel nem fűszeres, akkor viszont nagyon édes. Mindenbe rengeteg cukrot tesznek, néha a fűszeres kajákba is, szóval simán elképzelhető a fűszeres-édes kombináció is.

3. Szinte vegán módra étkeznek. Jáván legalábbis, ahol leginkább a csirkehús az elérhető, mert a marha nagyon drága, a disznó pedig tisztátalan, többnyire tofut, babot, szójacsírát tesznek az ételekbe, hogy tartalmasabbak legyen, és hús elég ritkán kerül az asztalra. Tejtermékeket nem nagyon fogyasztanak, az ételeket esetleg kókusztejjel ízesítik. Sajtot egyszer láttam az egy hónap alatt, még a tej se nagyon elterjedt, a kávéba is sokszor vagy tejport tesznek, vagy sürített cukros tejet.

4. A Hogy készül ez? című kérdésre a leggyakoribb válasz az volt, hogy fried&dried: rengeteg ételt először megszárítanak, majd kisütnek olajban.

5. Nem használnak kést, kanál és villa jár minden ételhez

+1 Ahol a muzulmánok vannak többségben, mint például Jáván, ott nem isznak alkoholt, sőt, ha nem turisztikai központ a hely, akkor nem is nagyon lehet venni. Meg lehet persze oldani, a muszlimok is átesnek a piálós tinikoron, de úgy általánosságban nem lehet alkoholt kapni, maximum a nagyobb városokban, és természetesen a turisták által felkapott helyeken. (2017)" forrás

Mie goreng - Hajni fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon