ÚTIKRITIKA.HU / Indonézia

Indonézia

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Emberek | Turista etikett | Gasztronómia

Földrajz

Az indonéz hivatalos nyelv, a bahasa Indonesia viszonylag fiatal nyelv, amely szoros rokonságban áll a Malajziában beszélt maláj nyelvvel. A világ egyik legegyszerűbben elsajátítható nyelveként tartják számon, hiszen nincsenek benne nyelvtani nemek, igeragozás vagy többes szám. Ha valamiből több van, azt egyszerűen a főnév megkettőzésével fejezik ki. Talán ennek is köszönhető, hogy Indonéziában találkoztunk a legtöbb olyan külföldi utazóval, aki legalább alapszinten beszélte a helyiek nyelvét. Mi is itt jutottunk el a legmagasabb szintre – persze ez inkább csak szerény társalgási tudást jelentett. Ebben szerepe volt annak, hogy utazásunk során Indonéziában töltöttük a legtöbb időt, de annak is, hogy a nyelv szerkezete valóban rendkívül egyszerű. Jó példa erre, hogy ugyanaz a szó jelenti az „utcát” és a „menni” igét, a jelentést pedig mindig a szövegkörnyezet dönti el. A helyiek maguk is tisztában vannak azzal, hogy nyelvük viszonylag könnyen megtanulható. Éppen ezért csak Indonéziában fordult elő velünk, hogy őszinte meglepetéssel fogadták, amikor kiderült: mégsem beszéljük olyan jól a nyelvüket, mint elsőre gondolták.

Szunnyadó Batok-vulkán - Elter Karcsi fotója

„ Pár napja derült ki számomra – egy makacsul előrebukó fejtámlájú autóülésen órákig tartó homorítást, majd Nyugat-Timor legmagasabb pontját meghódító nyolcórás túrázást követően –, hogy az egyenes gerinc még esetemben sem mindig evidencia. Ennek ellenére, vagy talán éppen a nehézségek legküzdése miatt, a füves-bokros csapáson végcélom felé motorozva buddhai mosoly ül ki az arcomra. Ami pár napja még elúszni látszott, mégis valóra válik: már csak percek kérdése, hogy elérjem Ázsia legdélibb pontját.” Kifejezetten érdekes, a teljes országra, sőt a kontinensre vonatkozó – tény, hogy Ázsia legdélibb pontja Indonéziában van.

---

https://www.nemnormalisutjaim.hu/

A könyv szerzője következetesen olyan helyeket keres fel, amelyek már önmagukban is kizökkentenek a megszokottból – ahová a legtöbben el sem jutnak, vagy nem maradnak elég sokáig ahhoz, hogy valóban megértsék.

---

Időjárás és éghajlat

Az ország klímája trópusi. A száraz évszak júniustól szeptemberig, az esős decembertől márciusig tart. Április-május, valamint október-november átmeneti időszak a két évszak között.

Történelem

Indonézia közel kétmillió négyzetkilométeres területével a világ legnagyobb szigetországa, lakosságának azonban csaknem a fele a Magyarországnál alig nagyobb Jáva szigetén él. A rendkívüli népsűrűség már a gyarmati időkben komoly kihívást jelentett, ezért a holland hatóságok elindították az úgynevezett transmigrasi programot, amelynek célja a jávaiak, kisebb részben pedig a szintén zsúfolt Baliról származók áttelepítése volt a ritkábban lakott szigetekre. A függetlenség elnyerése után az indonéz kormány még nagyobb hangsúlyt fektetett erre a politikára, és több millió ember kapott új lakóhelyet az ország távolabbi vidékein. Az áttelepítés azonban sok esetben nem önkéntes alapon történt, és az érintettek közül sokan nem is szerettek volna elköltözni.

A program keretében elsősorban a legszegényebb jávai családokat telepítették Borneó, Szumátra vagy Pápua erdős területeire. A nehéz körülményekhez azonban sokan nem tudtak alkalmazkodni, hiszen sem megfelelő mezőgazdasági ismereteik, sem tapasztalatuk nem volt a dzsungelvidéki élethez. Az őslakos közösségek sem fogadták kitörő örömmel az újonnan érkezőket, mivel az áttelepítést gyakran kulturális és etnikai térfoglalásként élték meg. Egyes térségekben súlyos konfliktusok alakultak ki, amelyek időnként erőszakba is torkolltak. Bár a transmigrasi program számos család számára új lehetőséget jelentett, összességében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért az indonéz állam ma már jóval visszafogottabban alkalmazza ezt a népesedéspolitikai eszközt.

Az 1960-as évek elején Sukarno elnök külpolitikáját is nagyszabású elképzelések jellemezték. Célja az volt, hogy Indonézia vezető szerepet töltsön be a maláj világban, ezért ellenezte Malajzia létrejöttét. Ez vezetett az úgynevezett Konfrontasihoz, amely 1963 és 1966 között fegyveres összecsapások sorozatát jelentette Indonézia és Malajzia között, elsősorban Borneó szigetén. Az indonéz vezetés gyors sikerekre számított, ám a hadműveletek rendre kudarcba fulladtak. Több kisebb kommandós akció már a kezdetén meghiúsult, a helyi lakosság pedig sok esetben nem támogatta az indonéz katonákat, hanem átadta őket a hatóságoknak. A Konfrontasi végül nem hozta meg Sukarno politikai céljait, és Indonézia kénytelen volt feladni területi és politikai ambícióit Malajziával szembe

Manapság

Az indonéz állam csupán hat vallást ismer el hivatalosnak: iszlám, hinduizmus, buddhizmus, protestáns, katolikus, konfucianizmus. Minden indonéz állampolgárnak be kell azonosítania magát e vallások valamelyikéhez. Eltérő vallásúak nem házasodhatnak össze. Egyikőjüknek át kell térni a másik vallására. 

Indonézia közel kétmillió négyzetkilométeres területével a világ legnagyobb szigetországa, lakosságának csaknem fele azonban ma is a Magyarországnál alig nagyobb Jáva szigetén él. A rendkívüli népsűrűség már a holland gyarmati időszakban komoly problémát jelentett, ezért indították el a transmigrasi programot, amelynek célja a jávaiak, kisebb részben pedig a szintén sűrűn lakott Baliról származók áttelepítése volt a ritkábban lakott szigetekre. A függetlenség elnyerése után az indonéz kormány tovább bővítette a programot, és évtizedeken át több millió ember költözött vagy költöztettek át Szumátrára, Kalimantanra (Borneóra), Sulawesire és Pápuára. Az áttelepítés azonban nem mindig önkéntes alapon zajlott, sok családnak kevés beleszólása volt saját sorsába.

A cél az volt, hogy enyhítsék Jáva túlnépesedését, miközben fejlesztik az ország távolabbi régióit. A gyakorlatban azonban az új telepesek közül sokan nem tudtak alkalmazkodni a dzsungelvidéki környezethez, hiszen sem megfelelő mezőgazdasági tapasztalatuk, sem a helyi viszonyokhoz szükséges ismereteik nem voltak. Az őslakos közösségek gyakran kulturális és etnikai térfoglalásként tekintettek az államilag támogatott betelepítésekre, ami több térségben súlyos társadalmi feszültségeket, sőt időnként erőszakos összecsapásokat is eredményezett. A legkomolyabb konfliktusok Kalimantanon és Pápuán alakultak ki. Bár a transmigrasi program sok ember számára valóban új megélhetési lehetőséget teremtett, összességében nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Napjainkban az indonéz kormány már nem folytat nagyszabású áttelepítési programokat, inkább a helyi gazdaság fejlesztésére és az ország keleti tartományainak infrastrukturális felzárkóztatására helyezi a hangsúlyt.

Az 1960-as évek elején Sukarno elnök külpolitikáját is nagyratörő elképzelések jellemezték. Indonézia vezető szerepet kívánt betölteni a maláj világban, ezért Sukarno élesen ellenezte Malajzia létrejöttét. Ez vezetett az úgynevezett Konfrontasihoz, amely 1963 és 1966 között kisebb határháborúk, kommandós akciók és katonai összecsapások sorozatát jelentette Indonézia és Malajzia között, főként Borneó szigetén. Az indonéz vezetés gyors politikai és katonai sikerekben reménykedett, a hadműveletek azonban nem érték el céljukat. A helyi lakosság több esetben nem támogatta az indonéz egységeket, a konfliktus pedig jelentős nemzetközi elszigetelődést is okozott Indonéziának. A Konfrontasi végül Sukarno bukását követően ért véget, és az új vezetés normalizálta kapcsolatait Malajziával. Ma Indonézia és Malajzia már szoros gazdasági partnerek, valamint az ASEAN meghatározó tagállamai, a korábbi konfliktus pedig elsősorban történelmi jelentőségű eseményként él a két ország emlékezetében.

---

Kevés ország mondhatja el magáról, hogy saját, hivatalosan is meghatározott államfilozófiával rendelkezik. Indonéziában ezt az eszmerendszert Pancasilának nevezik, amelyet a független állam első elnöke, Sukarno dolgozott ki, és amely ma is az ország alkotmányos és politikai berendezkedésének egyik alapköve. A Pancasila öt alapelve az egy Istenbe vetett hit, az igazságos és emberséges társadalom, Indonézia egysége, a képviseleti demokrácia, valamint a társadalmi igazságosság. Ezek az eszmék a rendkívül sokszínű ország közös értékrendjét hivatottak megteremteni.

A gyakorlatban természetesen ezek az elvek nem minden esetben valósultak meg maradéktalanul, mégis fontos szerepet játszottak abban, hogy az ország több száz etnikai csoportja és száznál is több nyelve ellenére megőrizze egységét. Az egyistenhit elve különösen érdekes helyzetet teremtett. Míg a muszlimok és a keresztények számára ez nem jelentett különösebb nehézséget, a balinéz hindu vallásnak alkalmazkodnia kellett az új állami keretekhez. A balinézek végül saját vallási hagyományaikat úgy értelmezték újra, hogy azok megfeleljenek a hivatalos követelményeknek, miközben megőrizték ősi hitviláguk lényegét.

Bár Indonézia történetét politikai válságok, vallási feszültségek és regionális konfliktusok is kísérték, a függetlenség óta eltelt évtizedeket összességében sokan sikeres államépítési folyamatnak tartják. A több mint 17 ezer szigetből álló országban a rendkívüli földrajzi, kulturális és nyelvi sokszínűség ellenére fennmaradt az állami egység. Napjainkban ugyan továbbra is léteznek kisebb függetlenségi mozgalmak – elsősorban Nyugat-Pápuán –, ám ezek nem veszélyeztetik az ország egészének stabilitását. A Pancasila ma is az indonéz nemzeti identitás egyik legfontosabb összetartó eleme, és jelentős szerepet játszik abban, hogy a világ egyik legsokszínűbb állama viszonylag egységes politikai keretek között működjön.

Varga Gábor fotója

Indonézia világelső a kókuszdió termesztésben.

,, Indonézia egy csodálatos ország.
Ahol a szemét nagy része  a patakokban, folyókban és tengerekben landol.
Ahol a macskák túlszaporodását KÖZPONTILAG mérgezéssel vagy összefogdozva, elszállítva, megölve oldják meg.
Ahol Balin sorra tűnnek el kutyák akiket etetnek es gondoskodnak róluk (szervezetek, a parti őrök stb) mert még mindig esznek kutyát!!!!! Sokan!
Ahol a kiscicákat kidobják a rizsföldre vagy a cukornádültetvényre. Sorsukra hagyva őket.
Ahol a luwak kávé iranti kereslet miatt mini ketrecekben tartjak azokat a szerencsetlen cibetmacskákat. Nem a fákon élnek ahogyan kellene és nem az erdőben szedegetik össze az ürüléket meg a benne lévő kávét!" (Lia, 2019)

Emberek

Jáván

Indonézia lakosságának többsége muszlim, ezért a szigetek hangulata sok tekintetben eltér a hindu többségű Balitól. Itt nem találkozni a házak és üzletek elé naponta kihelyezett kis áldozati kosárkákkal, és a helyiek is általában valamivel visszafogottabbak, távolságtartóbbak az első találkozáskor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy barátságtalanok lennének, csupán kevésbé közvetlenül közelednek az idegenekhez.

Az öltözködés is sokkal változatosabb, mint azt sokan gondolnák. Bár számos nő visel hidzsábot, különösen a vallásosabb vidékeken, sokan egyáltalán nem hordanak fejkendőt, főként a nagyvárosokban és a turisztikai központokban. Indonézia vallási és kulturális sokszínűsége ezen a téren is jól megmutatkozik, ezért ugyanazon a településen is egészen eltérő öltözködési szokásokkal lehet találkozni.

A helyiek fotózáshoz való viszonya sem egységes. Sokan örömmel állnak kamera elé, különösen a fiatalok és a diákok, akik gyakran maguk kérnek közös fényképet a külföldi turistáktól. Yogyakartában például nem ritka, hogy néhány perc alatt többen is megszólítják a látogatót egy közös szelfi reményében, míg más vidékeken inkább visszafogottabbak az emberek.

Az árusok általában nem olyan rámenősek, mint Délkelet-Ázsia néhány más országában. A legtöbb helyen egy udvarias „nem, köszönöm” elegendő ahhoz, hogy békén hagyják az embert. A legismertebb turistalátványosságok környékén azonban előfordul, hogy a mozgó árusok kitartóan próbálják eladni portékáikat, gyakran ugyanazokat a néhány angol szót ismételgetve. Sajnos időnként gyerekeket is bevonnak ebbe a tevékenységbe, ami sok utazó számára inkább kellemetlen, mint szimpatikus élmény.

---

A jávai emberek számomra Indonézia legkedvesebb emlékei közé tartoznak. Régóta hallani azt a megállapítást, hogy a jávaiak szinte állandóan mosolyognak, és ezt a saját tapasztalataink is teljes mértékben megerősítették. Sokszor meséltek nehéz sorsukról, családi tragédiákról vagy a mindennapi megélhetés gondjairól, miközben arcukról egy pillanatra sem tűnt el a mosoly. Néha szinte zavarba ejtő volt látni, hogy a legfájdalmasabb történeteket is derűs arckifejezéssel mondják végig. Az ember ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik azon, honnan merítik ezt a lelki erőt.

Jáván sok helyen ma is szerény körülmények között élnek az emberek. A szegénység, a korlátozott lehetőségek és a mindennapi nehézségek sok család életének részei, mégsem a panaszkodás vagy a keserűség határozza meg a hétköznapokat. Inkább az a szemlélet érződik, hogy ha a problémákon nem lehet egyik napról a másikra változtatni, akkor legalább érdemes megőrizni a jókedvet és emberséget. A mosoly nem oldja meg a gondokat, de könnyebbé teszi a mindennapokat, ráadásul ragadós: ha mindenki barátságosan fordul a másik felé, az egész közösség hangulatára pozitív hatással van. Talán éppen ez az a tulajdonság, amely miatt a jávai emberek olyan mély nyomot hagynak a legtöbb utazó emlékeiben.:::

Celebesz - halotti tor ceremónia mestere - Elter Karcsi fotója

Tények egyenesen Indonéziából:

• A legmenőbb fiúnevek a Budi és a Bagus. Előbbi jól neveltet, utóbbi jóképűt jelent. Egyre több barátomról derül ki, hogy valójában Budi az igazi neve.

• A legtöbb indonézt hihetetlenül nem érdekli a természet és annak szépségei. 22 éves egyetemista indonéz haverjaink pl. még sose hallottak az Ijen vulkánról, ami azért elég híres, nem csak Indonéziában… Ellenben a plázázás és a shoppingolás felpörgeti őket.

• Az indonézek nemigen tudnak angolul, ellenben annál inkább próbálnak a Nyugathoz hasonlítani. Az a menő vállalkozás, aminek angol nyelvű szlogenje van. A kedvencem a yogyai illetőségű Mister Burger jelmondata: "Really safety your hunger!" Akinek van ötlete, hogy ez mit jelenthet, kérem, írja meg kommentben, és ha erre jár, meghívom egy mangódzsúzra!

• Kiegészítés a fenti gondolathoz: a filmes cég, akikkel együtt működtünk, a borítékon ékes angolsággal így köszönte meg a segítségünket: "Thanks for joint with us!" Hát, szívesen, máskor is!

• Az indonézek nagy álma, hogy fehér bőrük legyen. Emiatt szinte minden kozmetikumban extra fehérítő adalék van. Elég nehezen találok olyan tusfürdőt, ami a flakonján nem kecsegtet azzal, hogy falfehér leszek tőle, ha magamra kenem. Az igazán elvadult pojácák – jellemzően negyvenes nők – valami fehér kulimásszal kenik le magukat, mielőtt kimennek az utcára. Ettől kb. úgy néznek ki, mint Michael Jackson a halála előtti napokban.

• Arányaiban sokkal több itt a metal rajongó, mint otthon. Majdnem mindenki zenekaros pólókban nyomul, főleg a 80-as évek Bay Area Thrash irányzata dívik. A kis közértekben, fodrászszalonokban és hasonló helyeken is rendszerint bömböl a metal. A kisgyerekek is metál zenekaros pólókban veretik.

• Indonézia aktuálisan legmenőbb sztárja NOAH, az eheti nemzeti TOP10-ben 4 száma is benne van. Ez otthon szerintem még Kozsónak sem sikerült soha. Ezt a számot ITT naponta legalább 10-szer hallom.

• Az indonéz popszámok szövege az esetek 99%-ában nem rímel, de ez senkit nem zavar.

• Hihetetlen népszerűségnek örvend itt a Mr. Bean rajzfilm. Szittya keblünk dagadhat a büszkeségtől, ugyanis tudtommal ez egy magyar produkció.

• Az élőzenés esteken, koncerteken nem ritka, hogy tíznél is több banda lép fel, és mindenki csak negyed órát játszik. A fellépők közt mindig van egy, de inkább kettő konferanszié, akik jópofiznak a nagyérdeművel. Engem ez a halálba kerget, de az indonézek imádják.

• A kommunizmussal tilos viccelni errefelé, viszont Hitlert valamiért derék, mókás hazafinak tartják. Történelmi félretájékoztatottság?

• Az egyenlítő közelsége miatt a nap egész évben 6-kor kel és 6-kor nyugszik. Az átmenet nappal és éjszaka közt elég rövid. Este fél hétkor már beáll a teljes éjszakai sötétség, ennek mellékhatásaként iszonyú fáradtság tör az emberre. Reggel 8-kor meg már teljes erővel tűz a nap.

• Indonézia olyan nagy, hogy három időzónát felölel. Balin pl egy órával később van, mint Jáván.

• A jávaiak hisznek a szellemekben. Pontosabban: Jáván vannak szellemek. A ház előtt égve kell hagyni a villanyt, akkor nem tudnak bejönni. De vannak jó szellemek is. Amúgy a szellemek a bambuszban laknak.

• A hagyomány szerint egy férfinak öt dologgal kell rendelkeznie, hogy igazi férfi lehessen: házzal, karddal, madárral (?), lóval (manapság már motor vagy autó) és gyermekekkel. Ennek okán szinte minden ház tornácán ott lóg egy kalitka, benne egy vagy több kismadárral.

• Kézfogás után a szívünkhöz emeljük a kezünket, ezzel jelképezve azt, hogy a barátságot a szívünkbe fogadjuk

• Szinte mindenki dohányzik gyerekkorától fogva (a szigorúbb muszlim nők nem), a legelterjedtebb cigarettafajta a szegfűszeggel ízesített kretek. Iszonyú erősek a cigik itt, az otthoni 4/0,4-esekhez képest itt nem ritka a 42/3 mg-os kátrány/nikotin szint. Magyarul lórúgás az itteni bagó. Amúgy dohányozni szinte mindenhol lehet, még a buszon is.

• Annyira nagyon nincs foga az (idősebb) embereknek. Szerintem ez összefüggésben van a kretekszívással.

• A férfiaknak gyakran hosszú a körmük az egyik kezükön, minimum a hüvelykujjukon.

• Az ország hivatalos nyelve az indonéz, azaz a bahasa indonesia. Ez egy mesterséges nyelv, amit 1948. október 28-tól ismernek el hivatalosan. Mindenki beszéli, de minden népcsoportnak megvan a maga saját nyelve is, a környékünkön ez a jávai (bahasa jawa), párszáz km-re nyugatra a szundanéz (bahasa sunda) stb.

• A legfontosabb érték a család. A szűk családi körön felül az indonézek (a jávaiak legalábbis biztosan) a távoli rokonokkal való kapcsolatápolást is fontosnak tartják. Az idősebb embereket itt nagyon tisztelik. A különböző közösségeket (lakóközösség, iskola, stb.) is egy családhoz hasonlítják.

• Állítólag valakivel fényképezkedni marha nagy megtiszteltetés. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, de ha igen, akkor engem/minket iszonyatosan tisztelhetnek itt. Naponta 20-50 random ismeretlen ember állít meg, hogy fényképezkedjen velünk. Pár napja volt a Német Kulturális Nap az egyetemünkön, ahonnan szó szerint el kellett menekülnünk, mert kb. száz iskolásfiú és lány lepett el minket a fotóaparátjukkal. Amúgy szerintem kevés szarabb dolog van annál, mint amikor az óceánparton elbóbiskolsz, és arra kelsz, hogy 17 indonéz áll körülötted és fényképez.

• Annak ellenére, hogy nemigen beszél itt senki angolul, két kifejezést minden 3 évnél idősebb indonéz tud, ezek a "Hello Mister!" és a "May I take a picture with you?"

• Az indonézeknek van egy külön szava a fehér emberre, ez a "bulé". Eredetileg hollandot jelent (Indonézia holland gyarmat volt), de manapság már mindenféle fehér majomra használják.

• Európában azért már úgy-ahogy kiképezték a lakosságot arra, hogy ha négert látnak, ne kezdjenek el mutogatni. Itt ez még nincs meg, az utca embere, ha megpillant egy fehér embert, leeső állal bámul pár másodpercig, aztán szól a haverjainak, hogy ott egy "bulé". Majd jönnek fényképezkedni.

• Országszerte nagyon menő dolognak számít a plázázás. A plázák amúgy szinte ugyanolyanok, mint nálunk, annyi különbséggel, hogy mindenki cigizik odabenn. A Nyugat majmolása (most nem Adyékra gondolok...) amúgy elég elterjedt errefelé, de a legtöbb esetben sajátos ízt kap. Igen népszerű például Pókember, aki mindenhonnan visszaköszön, többek közt távolsági buszok oldalán feszít, szigorúan a 90-es évek eleji búcsús hintákon látható dekorációk (tudjátok, Mr. President, Spice Girls és a többi) stílusjegyeit követve.

• A légkondi csúcsra járatása még a plázázásnál is menőbb. Ha Indonéziában hosszabb taxi- vagy buszútra készülsz, esetleg fél óránál többet akarsz eltölteni egy épületben, pl. iskolában, legyen nálad pulcsi.

• A környezettudatosság tökéletesen hiányzik az indonéz emberekből. Szanaszét szemetel ki merre lát, a folyókban víz helyett takony folyik, ha egy nagyobbacska szemétkupac összegyűl a ház előtt, elégetik. De általában nem is zavarja az embereket a szemét. Aztán meg csodálkozik mindenki, hogy jönnek a patkányok. Sokan azzal magyarázzak ezt, hogy régen az indonézek mindent levélbe csomagoltak, az meg ugye elbomlik. Azért ez így laza kétszáz évvel az ipari forradalom után elég béna kifogás szerintem.

• Az indonézek képtelenek távolságokat és időt megbecsülni. A térképen is nehezen igazodnak el, és a pénzváltással/visszaadással is vannak gondjaik. Van itt egy kifejezés, a "gumi idő". Ez kb annyit jelent, hogy ha valami este 8-ra van megbeszélve, akkor 7 és 10 közt bármikor lehet.

• Hogy ne csak negatívumokat soroljak: az indonézek végtelenül türelmesek. Ittlétem alatt nemigen láttam még ideges helyit. Ennek fényében – tudtommal legalábbis –különösebben szitokszavaik sincsenek. Elvárt és alapvető dolog az állandó mosolygás is. A mosoly hiányát illetlenségnek is lehet venni. A vigyorgósdi magyarként eleinte nem ment könnyen, de később magam is megtapasztaltam, hogy bearanyozza a napot, hogy körülöttem mindenki folyton mosolyog.

• A jávaiak rendkívül segítőkészek. Bármire kéred őket, útbaigazítás vagy nagyobb szívesség, nagyon törik magukat minden esetben. Ez tényleg irigylésre méltó.

• A jávaiak ritkán adnak, konkrét, egyenes választ (úgy, mint "igen vagy nem"). Nemet szinte sose mondanak, ez akár komoly félreértésekre is okot adhat.

forrás 1; forrás 2

Turista etikett

1. A helyiek többsége nagyon konzervatív erkölcsű (főleg a muzulmánok), ezért a turistáknak tartózkodniuk kell a túl lenge öltözködéstől és a nyilvános helyeken való illetlen enyelgésektől. Főleg ügyelni kell erre a muzulmán szigeteken, és leginkább Aceh városban. Még Balin és nagyon turistás helyen is kellemetlen helyzetekbe kerülhetnek azok a lányok, nők, akik ottani viszonylatban (is) "kurvásan" öltözködnek. Mecsetekbe lépve a férfiaknak legyen fedve a válla, a nőknek is, sőt nekik a fejükön is legyen valami.
2. Ha alkalom nyílik a helyiekkel való beszélgetésre, kerüljük inkább a vallási és politikai témákat, azok ottani kényessége miatt.
3. Az indonéziai emberek tiszteletlenségnek veszik, ha a külföldi turista túlságosan merev és távolságtartó az irányukban. A megavárosoktól eltekintve a kis helyeken mindig - úgy falusiasan - köszönjünk szinte mindenkinek, aki mellett elhaladunk. Strapás dolog, persze lehet szelektálni, szünetet tartani. Ne vegyük rossz néven azt, ha a helyiek bámulnak bennünket, szemeikkel ránk merednek, kíváncsiskodnak, közvetlenkedő kérdéseket tesznek fel. A levakarhatatlan árusokat leszámítva legyünk nyitottak, barátságosak, mosolygósak. Megéri, mert a helyiek ezt nagyon fogják díjazni. Nagyon érzékenyek és megérzik, ha a külföldi turista lenéző velük szemben.
4. Semmiképpen ne veszekedjünk olyan hazai vehemenciával, dühvel, ha konfliktusos helyzetbe kerülünk. Nagy tévedés ott azt hinni, hogy ordibálással, hisztizéssel, csapkodással, beszólásokkal valamit is elérhetünk. Ja, elérhetünk valamit: pont az ellenkezőjét annak, amit akarunk. Tehát nyugi! Próbálkozzunk higgadtak, tisztelettudóak maradni. Az indonéziaiak - más dél-kelet ázsiai és távol-keleti népekhez hasonlóan - nagyon önérzetes, büszke emberek. Számukra a legborzasztóbb dolgok egyike, ha megszégyenülnek. Akkor zavarodottá, kiszámíthatatlanokká válnak. Jobb nem hozni őket ilyen helyzetbe. Ne emeljük fel a hangunkat, kerüljük a durva hangnemet. (Itthon is így lenne jó, de hát ez a vonat már elment.) Az indonézek alapból barátságos emberek, de biztosak akarnak lenni abban, hogy a turista is az velük. Vitás helyzetekbe ne álljunk be fenyegető pózba, kezeinkkel ne hadonásszunk, ne mutogassunk agresszíven a kezünkkel, ujjunkkal, karunkkal.
5. Engedély nélkül ne kezdjünk el fotózni helyi embereket. Többnyire nem tiltakoznak, sőt büszkeséggel tölti el őket, hogy fotótémákká válhatnak, de azért elvárják, hogy megkérdezzük: lehet-e? Jegyezzük meg hát ezt a szót: boleh?
6. A turista sokszor magával hozza otthonról a türelmetlenséget, az időtényező túlhangsúlyozását. Tudomásul kell venni, hogy Indonéziában az emberek ráérősebbek, és gyakran ez a turistákat érintő szolgáltatásokban is megtapasztalható. Persze idegesítő lehet ez a turistának, hiszen a program kivitelezéséhez nem árt, ha időben minden klappol. Mégis valamennyire próbáljuk megérteni a helyi viszonylatokat, például azt, hogy ott a késés nem olyan nagy tragédia.

Gasztronómia

Az indonéz konyha elsőre meglepő lehet az európai utazó számára, hiszen egészen más szabályok szerint működik. Az ételek jelentős része fűszeres, csípős, sokszor kifejezetten erős, ugyanakkor nincs olyan éles különbség az előétel, a főétel és a desszert között, mint Európában. A legtöbb fogás egytálétel, amelyet ugyanúgy elfogyasztanak reggelire, ebédre vagy vacsorára. Sok klasszikus indonéz étel bármely napszakban az asztalra kerülhet.

Ha egy fogás nem csípős, gyakran meglepően édes. Az indonéz konyha bőkezűen bánik a cukorral, amely nemcsak a desszertekben, hanem sok főételben és mártásban is megjelenik. Ennek eredményeként a csípős és édes ízek párosítása teljesen természetes, sőt az ország számos jellegzetes fogásának egyik legfontosabb sajátossága.

Jáván különösen feltűnő, hogy viszonylag kevés hús kerül az asztalra. A leggyakrabban csirkét fogyasztanak, míg a marhahús sokak számára drága, sertéshúst pedig a muszlim lakosság vallási okokból nem eszik. Az ételek fontos alapanyaga a tofu, a tempeh, a különféle babfélék és a szójából készült termékek, amelyek fehérjeforrásként szolgálnak. A tejtermékek használata sem jellemző: a főzéshez inkább kókusztejet használnak, a kávéhoz pedig sok helyen sűrített, cukrozott tejet vagy tejport adnak.

Az ételek elkészítésének egyik legelterjedtebb módja a bő olajban sütés. Számos alapanyagot előzetesen megszárítanak vagy kiszárítanak, majd ropogósra sütnek, így az olajban készült fogások rendkívül gyakoriak az utcai kifőzdéktől a családi éttermekig.

Az étkezési szokások is eltérnek az európaitól. Kést ritkán használnak, a legtöbb helyen villát és kanalat adnak az ételek mellé, néhol pedig továbbra is kézzel esznek, különösen a hagyományosabb éttermekben és otthonokban.

A muszlim többségű területeken, például Jáván, az alkoholfogyasztás viszonylag ritka. A turisták által kevésbé látogatott településeken gyakran egyáltalán nem árusítanak alkoholt, míg a nagyobb városokban, a nemzetközi szállodákban és a népszerű üdülőhelyeken általában gond nélkül beszerezhető. Ez is jól mutatja, hogy Indonéziában ugyanazon országon belül is jelentős kulturális különbségek figyelhetők meg az egyes szigetek és régiók között.

Mie goreng - Hajni fotója

Az indonéz konyhával kapcsolatban sok tévhit él a köztudatban. Az egyik szerint az emberek szinte kizárólag rizst esznek, a másik pedig, hogy minden indonéz karcsú. A valóság ennél jóval árnyaltabb. A közel 18 ezer szigetből álló ország gasztronómiája rendkívül változatos, hiszen az egyes régiók saját alapanyagokkal, fűszerekkel és főzési hagyományokkal rendelkeznek.

A fűszerek különösen fontos szerepet töltenek be az indonéz konyhában. Érdekes módon sok helyen nem elsősorban ízük vagy eredetük, hanem színük alapján csoportosítják őket. A „fehér” fűszerek közé tartozik például a fokhagyma, a hagyma, a kukui dió, a kókusz és a koriandermag. A „piros” csoportba a chili, a lilahagyma és a bors kerül, míg a „sárga” színt elsősorban a kurkuma és a pandanlevél képviseli. A „narancssárga” kategóriába olyan jellegzetes fűszerek tartoznak, mint a római kömény, a kardamom, a gyömbér és a galangál. Emellett a szegfűszeg és a szerecsendió is meghatározó szerepet játszik az indonéz ízvilág kialakításában.

A rizs valóban minden nap az asztalra kerül, de korántsem mindig ugyanabban a formában. Az ország számtalan változatot ismer, amelyek közül az egyik legnépszerűbb a lontong. Ennél az ételnél a rizst banán- vagy kókuszlevélbe csomagolva főzik meg, így tömörebb állagú, enyhén aromás köret készül belőle. A lontongot gyakran különféle húsételek, levesek vagy szószos fogások mellé kínálják.

Az egyik legismertebb indonéz specialitás a satay (vagy sate), amely fűszeresen pácolt, faszénen sült húsnyárs mogyorószósszal tálalva. A csirkéből, marhából vagy kecskéből készült satay szinte minden régióban megtalálható, és sokak szerint az indonéz konyha egyik legjobb fogása. Nem véletlen, hogy az országba látogató turisták körében is ez az egyik legnépszerűbb étel, különösen akkor, amikor frissen sült lontonggal vagy illatos jázminrizzsel együtt kerül az asztalra.

Kommentek