ÚTIKRITIKA.HU / Vietnám






Vietnám

Vietnam dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Vietnam - Utazás és nyaralás

Vietnam dióhéjban

  • Vietnam Délkelet-Ázsiában, azon belül is az Indokínának nevezett térségben van. 331 690 négyzetkilométer nagyságú a területe, lakossága: 93 millió. Fővárosa az ország északi részén fekvő Hanoi (kb. 3-4 milliós), de , de a legnagyobb város mégis az ország déli részén lévő Ho Chi Minh-város, azaz Saigon (kb. 6-7 milliós). Hanoi 8080 kilométerre van Budapesttől.
  • Magyar állampolgároknak vízumot kell beszerezni előre a budapesti vagy más vietnami külképviseleten. A vízum egyszeri beutazásra szól és 30 napos tartózkodást engedélyez. Nincs lehetőség érkezéskor megszerezni a vízumot! Vietnami vízum egyszerű beszerzése: Vista Bővebb információért kérjük, írjon a vizum@vista.hu címre vagy érdeklődjön az alábbi telefonszámon: 429-99-99 vagy 429-99-08.
  • Fontos, hogy az útlevél a Vietnamból való tervezett elutazástól számított 6 hónapon belül érvényes legyen!
  • Vietnam elhagyásakor fejenként 15 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni.
  • Magyarország és Vietnam között az időeltolódás + 7 óra. Vietnamban nincs nyári és téli időszámítás.
  • Klíma szempontjából az odautazás legkedvezőbb időzítése: az ország északi részére vonatkozóan november és május között (ezen belül is december, január a legkellemesebb/kevés csapadék, nincs nagy hőség). A déli országrész vonatkozásában a november és január közötti időszak. Vietnam középső része szempontjából a február és június közötti időszak a legoptimálisabb a látogatásra.
  • Vietnamban jó a közbiztonság, de a turistának tanácsos betartani az éberség alapszabályait (lásd részletesen a Közbiztonság alfejezetünkben).

Repülőjegyek Saigonba

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • Hanoi
  • Saigon
  • Ha Long-öböl
  • Mekong delta
  • Hoi An
  • Dalat
  • Da Nang
  • Phan Thiet
  • Sapa

Az UNESCO világörökségének természeti és kulturális részei Vietnamban:

  • Hué császárváros műemlékegyüttese (kulturális)
  • Ha Long öböl (természeti)
  • Hoi An ősi városa (kulturális)
  • My Son Szentély (kulturális)
  • Phong Nha – Ke Bang Nemzeti Park (természeti)

Áttekintés

A délkelet-ázsiai térségbe utazók zöme jellemzően Thaifölddel próbálkozik először, és ehhez kapcsol esetleg egy rövidebb kambodzsai kitérőt. Aztán később merül fel ötletként Vietnam, ami még itthon nem egy felkapott desztináció. Ám egyre többen felfedezték már és ajánlják másoknak is. Azt, hogy Vietnam nem olyan laza légkörű, jó turista infrastruktúrájú ország, mint Thaiföld, viszont természeti szépségekben gazdagabb, sokfélébb. Csodálatosak, varázslatosak a fénylő, zöld rizsföldek, a Mekong Delta-vidékének árnyas csatornái, a központi magasföld dzsungeles hegyei, pálmákkal ékesített, fehér homokos strandok, a Halong-öböl tengervízéből kiálló, titokzatos mészkő szirtek.

Vietnam a természeti csodáin kívül több mást is nyújt, így izgalmas íz világú gasztronómiát, barátságos, közvetlen embereket, kiváló vásárlási lehetőségeket, több évezredes kultúrkincset, érdekes, nyüzsgő városi utcaképeket. Előny, hogy Vietnamot még nem árasztották el a turisták és emiatt sok nevezetességnél nincs akkora zsúfoltság, valamint sok minden természetes, érintetlen. Nem kevés olyan helyre el lehet menni, ahol azelőtt turista alig járt. Érdekfeszítő az ország réges-régi és legújabb kori története, a falvak meghatóan egzotikusak (tehénen lovagló gyerek, rőzsehordó nők, stb.). Mindenki kiemeli, hogy olcsóság van, bizony Thaiföldhöz képest is.

Az indokínai országot megérintette a globalizáció, a nyugati tömegkultúra, de nem túlságosan és így sokat megőrzött eredetiségéből. Sajátos az, hogy Vietnam politikai rendszere kommunista egypártrendszerű, ugyanakkor szokványos piacgazdaság van. A közbiztonság jó, komoly higiéniai problémák nincsenek, már van elég választék szálláshelyekből.

Nincs ország, ahol minden ideális lenne az utazó szempontjából. Vietnam esetében is beszámolnak a turisták negatív dolgokról. A turisták által nagyobb számban látogatott helyeken a kereskedők, szállásközvetítők már nagyon is ráálltak a látogató (fejőstehén) lenyúlására, plusz lesben állnak a zsebtolvajok. Rendkívül vadul vezetnek az utakon és emiatt elég veszélyes bérelt autóval, vagy motorkerékpárral közlekedni. Hanoi-ban és Ho Chi Minh-városban (Saigonban) borzasztóan zajos a forgalom a fülsüketítő tülkölés miatt és sok a por. A helyiekkel való kommunikációban, a nyelvi akadályoktól függetlenül, nem tudunk könnyen kiigazodni gondolkodásmódjukon, elég furcsa a mentalitásuk. Sokszor hozzászólnak az emberhez és nehéz kibogozni, hogy mi a szándékuk, főleg, hogy sok a kéregető. Előfordulnak egészen agresszív alakok is, és jellemző a közömbösség. Máskor meg kinevetik az embert, de nem tudni, hogy miért. Hanoi-ban átmenni az úttesten egyik oldalról a másikra, kész kaland. Saigon örülten forgalmas város, egy idő után belefárad az ember. A közlekedés gyakran elég fárasztó, tikkasztó. Nagyok a távolságok az országban és roppant nehéz rövid időkeretben megnézni a legfontosabb dolgokat. A szórakozóhelyek már éjfélkor bezárnak.

A turistás felfedezés ésszerű megtervezése

Vietnamot egyéni utazóként nyugodtan be lehet járni, de csak a rutinos turista képes lezseren feldolgozni a nehézségeket, bonyodalmakat. A tapasztalatlanabb utazóknak érdemes a csoportos formát választani, vagy helyben befizetni egy-egy helyen kiscsoportos programokra. Fontos az utazás megfelelő időzítése az ottani klimatikus viszonyok figyelembe vételével. Vietnam az év bármely időszakában bejárható, ám tájékozódjunk az évszaki jellemzőkről, ráadásul régiókat megkülönböztetve, hiszen vannak jelentős eltérések az északi és a régi országrész éghajlati sajátosságai között. Az országinfónk időjárási alfejezete összefoglalja a lényeget.

Vietnam időjárása

Hanoi nyilvánvaló része, sőt sokszor kezdete a vietnami utazásoknak. Hanoi Saigonhoz képest érintetlenebb, archaikusabb, "kínai" jellegű, sok érdekes és meghitt hellyel. A főváros élénk világa izgalmas: kis utcák zsongása, szatócsműhelyei, boltocskái, furcsa szagok, illatok. Hatalmas a város, lassan nyolc milliós a lakosság, ha nem több (Saigon még ennél is nagyobbra hízott). Hanoi sokat változott az utóbbi 20 évben. Régen a hanoiak barátságos, mosolygós emberek benyomását keltették a turistákban. Ma már a kép e tekintetben sokkal vegyesebb. A kultúrtörténeti nevezetességek többsége az északi országrészben látható.

A fővárostól 150 kilométerre található Ha Long-öböl semmiképpen nem maradhat ki a programból. Két napot erre érdemes szánni, hogy nagy nyugalomban lehessen a hagyományos dzsunkán hajózni a misztikus, elképesztően fotogén szirtek között. Az ország középső területének magasföldjei rendkívül egzotikusak. Életre szóló élmény elefántháton kirándulni a rizsföldek, a falvak tájain. A tengerparti fürdős, sznorkelezős élményre való (főleg március és szeptember között) az ország talán egyik legszebb szigete a Nha Trang (Hoi An-tól délre).

Ugyancsak kihagyhatatlan természetesen Ho Chi Minh-város (Saigon), mert teljesen más élményt nyújt, mint Hanoi. Az összehasonlításból rendre Saigon jön ki győztesnek, főként mert könnyebben megnyíló és lazában kezelhető világ Hanoihez képest. A vendéglátás színvonala, a vendéglátó helyeken a kiszolgálási készség erősebb, általában véve kedvesebb és profibb. A turistákkal érintkezésbe kerülő helyi lakosok gyakrabban, jobban használják az angolt. Saigonból lehet jót kirándulni a Mekong delta-vidékének megismeréséhez. Nyaralásra délen is vannak jó lehetőségek, például Phu Quoc, a smaragd sziget, ideálisan október és március között.

Aki Vietnamra két hétnél kevesebb időt tud csak szánni, annak számítson arra, hogy az időt rabló belső utazások miatt fájó szelektálásra kényszerülhet (van olyan 160 kilométeres távolság, ami négyórás buszozással jár). Háromhetes utazásba már tisztességesen belefér a lényeg, és nem kell olyan kíméletlen iramban végigrohanni az országon, mint az egyhetes csoportos körutazások résztvevői. Nyilván sok ember egyszerűen nem tud megfelelően hosszú időt szánni Vietnamra. Ha az ember végre eljut Vietnamba, akkor nehéz szívvel hagyja ki az északi vagy a déli országrészt. Megoldás persze a belső repülés Hanoi és Saigon között, de akkor az ország középső részének szépségei maradhatnak ki.

Figyelem!

A Vietnamról szóló fejezetünkben igyekszünk teljes körűen, mindenféle sallangoktól mentesen tájékoztatni minden utazót, hogy a vietnami nyaralás a lehető legolajozottabban indulhasson és élményekkel záródhasson a csalódások helyett. Intézze nálunk online vagy offline repülőjegy foglalását, szállását, utazási biztosítását! Segítünk megszervezni a körutazásokat, magyar nyelvű programokat, a szállásválasztásnál pedig segítünk tárgyilagos, őszinte hotel-értékeléseinkkel. Az utikritika@utikritika.hu e-mailen lehet érdeklődni, kérdezni, véleményezni, és minket is lehet kritizálni!

Az útikritika.hu szerkesztői

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A vidéki tájak elképesztő változatossága és lenyűgöző szépsége, a sok zöld (parkok, rizsföldek, fasorok)
  2. Korábban azt httem, hogy a vietnami konyha gyengébb, mint a thai. Most már nem ezt hiszem.Az utcai kifőzdés is szuperek, gyakran jobbak, mint a normál éttermek
  3. Saigonban a főutcákon a motorosok tömegének izgalmas látványa
  4. Hoi An emberi léptékű dimenziója, a sok kis műhely, kellemes vásárlási közeg
  5. Hajózni a Halong Bay mészkőkarsztok között
  6. A nagyvárosi fiatalok tudásszomja, hogy minél többet megtudjanak a külvilágról
  7. Hanoiban a specializált utcák (ezüst utca, cipő utca, szemüveg utca, műanyag kosár utca stb.)
  8. Saigonban a Háborús Emlékmúzeum gondolatokat ébresztő élménye
  9. Buon Ma Thout és Kontum közelében a közép-vietnami Magasföldön látogatás a hegyi törzseknél
  10. Strand kategóriában a Mui Ne Beach (Phant Thiet) és a Phu Quoc sziget
  11. Olcsó a sör, az ásványviz, a jgkrém, a kaja a strandokon

Nem tetszett

  1. A vietnamiak ritkán mosolyogtak ránk, pedig, mi olyan kedvesek voltunk.
  2. A Ha Long-öbölben a nagyüzemi turista mozgatás kissé illúzióromboló
  3. Az arcunka belehajoló zugárusok modortalansága
  4. Saigonban a Ben Tanh és a kínai nagypiac egyenként fél óra után már fárasztó, lehervasztó a tömeg és a keskeny folyosók miatt, ráadásul az árak sem vonzók
  5. Azok az éttermek ahol az angol fordításban olvasható étkeknél magasabb árakat írnak, be, mint a vietnami nyelvűeknél
  6. A csalódás amiatt, hogy a Nha Trand strandja milyen koszos
  7. Hanoiban a víz bábszínház nekünk uncsi volt
  8. A nagyvárosi közlekedésben "az erősebb kutya közösül" alapszabálya
  9. A turisták átverésére szakosodott simlisekből a legtöbb Hanoiban van

Vélemények

,, Tetszett:

My Son megmaradt templomai a csodás tájban.
A Mekong deltában hajózni és biciklizni.
Biztonságban éreztük magunkat és értékeinket, igaz nem voltunk Hanoi-ban, Saigonban is csak átutazóban.
Phu Quoc-án az Ap Ong Lang rész nyugodt strandja.
Olcsóbb volt mint Thaiföld, hasonló, mint Kambodzsa.
A finom baguette-k.


Nem tetszett:

Az árusok, riksások nyomulása Hue-ban és Hoi An-ban.
A Jetstar Pacific megbízhatatlansága. 6x tették át a repülőjegyeinket. Semmiképp nem ajánlom.
Sok vietnámi hangoskodása, udvariatlansága, szemetelése.
Phu Quoc-án a tengerben a sok szemét.
Az örökös dudálás az első pár napban nagyon rossz volt. Aztán megszoktuk. (T. Ágnes, 2016)


"Mi két és fél hetet töltöttünk Vietnamban, plusz három napot Kambodzsában. Nászúton voltunk, de nem bántuk, hogy tele volt kihívásokkal, mert mi így szeretünk turistáskodni. Hanoibe érkeztünk és rutinos utazóként is értek komoly meglepetések. Nem ritka, hogy egy városon belül több azonos nevű szálloda található – minket nem a lefoglaltba vittek, pedig volt az első 2 éjszakára előre lefoglalt szállásunk. A vouchert megmutattuk a taxisofőrnek - cím is volt rajta - mégis egy másik szállodában kötöttünk ki. Az esti séta során bukkantunk rá a szállodánkra, ahol valóban volt foglalásunk és vártak is minket. Tanulság: maffia, mivel a szállás nagyon olcsó, így a taxisok elviszik egy általuk preferált szállodába az utast és megpróbálnak az egyéb szolgáltatásból: pl. kirándulások, városnézés, vízumok beszerzése – valamit nyerészkedni.

Nem igazán tudni minek mennyi a valós ára, kell min. 3-4 nap, hogy átlássa az ember a viszonyokat. Hanoire elég két nap, nem egy nagy durranás. Ha-Long öböl csodás, akár egynapos program keretében is megnézhető. Szerencse kell, hogy ne legyen ködös-párás az idő, mert h az van, akkor nagy eséllyel nem látunk az orrunknál tovább. Hanoi-ban van egy turista negyed, itt az egész ország területére előre megszervezhető az utazás, programok, érdemes 3-4 irodába betérni, árat kérni, tájékozódni, utána foglalni.

Busztársaság több van, óriási a kínálat, van nagyon szerény és luxus kategória is. A buszozás hosszadalmas, volt, hogy 12 órát ültünk buszon északról dél felé, a csomagokat is az utastérben tárolják, képtelenség mozogni, nagyon sok az alja turista, részegen, büdösen, nem ajánlom a hosszú buszozást. A repülés tökéletesen működik városok között, aki megteheti, utazzon azzal, mert időt spórol és hajszálakat ment meg a kihullástól. Vonat is foglalható, mindezek potom áron az európai turista számára. Éjszaka is vonatoztunk, kusett is foglalható, kicsit koszos, büdös de a még elmegy kategória. Hanoiből Hue-ba egy éjszakai vonatozás még akár kalandosnak is nevezhető.

A szállások valóban helyben a legolcsóbbak. Ha busszal vagy vonattal érkezünk a városokba, elkerülhetetlenül, nagyon nyomulósan fogják kínálni a szálláslehetőségeket a helyiek. Nyugodtan menjünk el számunkra szimpatikussal. Először mutassa meg a szállodát, nézzük meg a szobát, ha tetszik, lefoglalhatjuk. Hueból Hoi An-ba utaztunk, az egyik legfantasztikusabb élmény volt az országban, Vietnam legnagyobb északi kikötővárosa volt, kereskedelmi központ. Az ország kézműves központja, gyönyörű selymek, kézzel szőtt képek. Festői hely: csodálatos színes lampionok, viktoriánus házikók, hangulatos 21. századi kávéházak, igazi egyvelege a réginek és újnak, fantasztikus hely. Szuper szállodák foglalhatók és állítólag szép a tengerpartja is, bár mi nem láttuk.

Hoi An-ból Danangba utaztunk, majd Danangból Nha Trangba - az ominózus 12 órás buszút -, ami egy álmos, büdös halászfalu, a büdös még egy finom kifejezés. Nha Trangban nem akartunk megállni, mert már elbeszélésekből tudtuk, hogy nem jó hely, így tovább mentünk a hegyekbe, Dalat városába. Szintén szenzációs hely, hasonlóan mély benyomást tett benne, mint Hoi An. A klímája kiváló, mindig is a vietnámi elit kedvelt pihenőhelye volt. Az ország kávé- és zöldségtermesztésének központja, a földek olyanok, mint a rizsteraszok, csak csupa zöldség minden, szenzációs, európaias, főleg a viktoriánus épületeknek - lakóházak, iskolák, templomok-köszönhetően. Itt 1 éjszakát töltöttünk, annyi elég is.

Még itthon foglaltuk le a pihenős helyünket: egy kicsi sziget, Whale Island a neve. Nha Trangból előre megrendelt motorcsónakkal kb. egy óra. Fantasztikus, egyszerű, de valódi paradicsom, de két nap után már unatkoztunk. Három nap szerintem elég a jóból. A motorcsónak visszavitt minket Nha Trangba. Saigon volt az utolsó vietnami állomásunk. Pár órás buszozás után Saigonba érkezve megint letámadtak a szállás dílerek, ekkor már eljutottam arra a pontra, hogy ha valaki még egyszer megböki a karomat, vagy egy centire az arcomtól kiabál és hadonászik, megütöm. Nagyon nyomulnak, erőszakosak, de nem rosszindulatúan. Egyáltalán nem kedvesek, inkább a közöny a jellemző. Életre szóló barátságokat nem itt köt az ember, legalább is mi nem tapasztaltunk túl sok kedvességet.

Saigon jó hely, 2-3 napra van bőven látnivaló, egyszerre kozmopolita és autentikus is. Itt ettem életem legfinomabb sushiját, potom pénzért. Nagyon jó szállodák, éttermek, rengeteg bevásárlási lehetőség, olcsón, jó minőséghez juthatunk. Saigonból szervezhetőek a különböző hosszúságú Mekong túrák, 1-2-3-4 naposak, akár áthajózhatunk Kambodzsába is. Könnyen utazható, átlátható ország, viszont csak gyakorlott utazók szánják rá magukat az egyéni szervezésre! Már legalább 5-6 Vietnam túrát szerveztem töviről-hegyire, jó a vietnami partnerünk, akár percre pontosan megszervezhető előre az egyéni utazás, de angol nyelvű idegenvezető is kérhető (Vista iroda, Mammut 2). A kaja jó volt, nem kimagasló, de jó, friss, nem egyszer ettünk az utcán. Összességében fantasztikus élmény volt, tömény és fárasztó, néha kiborító, de szenzációs élmény." (Eszter, 2011)


"Nem tudtam előre, mire számítsak, mert még soha nem jártam Távol-Keleten, de összességében teljesen pozitív csalódás volt Vietnam. A tülekedés és az intim szféra tiszteletben tartásának teljes hiánya elsőre ijesztő volt, de az ember egy-két nap alatt hozzászokik a helyi dolgokhoz. Ide még nem férkőzött be a Nyugat annyira, érdekes volt egy olyan országba lenni, ahol nincsenek a mindenhol elterjedt gyorsétterem láncok meg a szokványos nyugatias dolgok.

A legjobban Hoi An tetszett. Ez egy igazi meseváros, színes forgataggal, nagyon tapintható hangulattal. Utcáin sétálni olyan, mintha egy mesekönyvben járkálna az ember. Az üzletek tele vannak szebbnél szebb kézműves termékekkel, az épületek mesélnek a kultúráról, este pedig, a színes lampionok ezrei varázsolják színpompás látvánnyá a várost. Igazán pont olyan hely, amellyel nem lehet betelni. Ráadásul a híd környékén van egy pompás cukrászda, ott minden nap kell valami édességet enni. Annyira rögződött bennem, hogy becsukott szemmel fel tudom idézni azt az egész élményt, mindenestül. Ha előre tudtuk volna, hogy ilyen jó, akkor több időt terveztünk volna rá. Ami még nagyon tetszett, azok a Hué környéki királysírok voltak.

Mit tanácsolnék a leendő utazóknak? Hát, hogy tervezzék el, hogy mennyit töltenének ott, majd dupla annyira maradjanak. Ott le kell lassulni, megállni egy kicsit, elhagyni a mi rohanós nyugati tempónkat, és felvenni az övékét. Minden ráér még legalább egy kicsit, semmi nem fog elszaladni. Csak úgy lehet az igazi Vietnamot megismerni, hogy megállsz és nézel, figyelsz. Ez nem a klasszikus Róma vagy Párizs, ahol ha már talpaltál 10 órát, még mindig vár megnézésre egy múzeum, egy templom vagy egy kiállítás. Ha van idő, menjenek el Sapa-ba, északra, és a középső részre (Hoi An, Hué) tervezzék a legtöbb időt.

Apropó, a hasmenés elleni szerek minden mennyiségben elkelnek. És végtelenített memóriakártyát vigyenek a fényképeknek! Vietnamban jó a sokszínűség, figyelni az embereket, belecsöppenni az életükbe, amit az utcán élnek. Nagyon tetszett a ruházatuk sokszínűsége, az egzotikus gyümölcsök sokasága, az úszó piacok. A rossz, az a kaja volt és a szagok. Ételből sajnos semmi nem minősült ehetőnek, a szagok pedig, több utcányi távolságból felforgatták az ember gyomrát. Ennek keretében teszteltük az európai éttermeket, és Na Trangban meg is találtuk életünk legjobb olasz éttermét a lakásétterem kategóriából. A Sárkány-öböl csalódás volt, de sajnos, az, nagy részben a gyomorrontásnak és borús időnek volt köszönhető." (Kriszti, 2012)


"Egyértelműen Hoi An tetszett a legjobban. Fantasztikus kisváros, ahol megvan minden, amit egy utazó csak kívánhat. Nagyon jó a konyha, elég sok, nagyon jó színvonalú főzőiskola van a városban, ahol egész profi leckéket lehet venni, és persze a végén el lehet fogyasztani az isteni végeredményt. Érdemes biciklit bérelni, amivel könnyen és gyorsan lehet közlekedni. Hoi An elsősorban a méretre készített ruhákról és cipőkről híres, akár fényképről is elkészítenek bármilyen ruhadarabot 1 nap alatt, elég jó minőségben és hihetetlenül olcsón. A vásárláson és az evésen kívül is rengeteg programlehetőség van.

Mindenképpen érdemes megnézni minél többet a nagyon hangulatos házakból, amiket még a kínai kereskedők építettek és az UNESCO világörökséghez tartoznak. 1-2 órás buszútra található My Son romvárosa, ahol történelmileg nagyon érdekes hindu romok között lehet sétálni, és itt találkozhat az utazó a háború emlékeivel is: több hatalmas bombatölcsér éktelenkedik a romok között. És ha valaki strandolni szeretne, akkor ki lehet kerekezni a városközponttól pár kilométerre lévő fehér homokos tengerpartra.

Csalódást vagy nehézséget a buszbalesetemet leszámítva semmi se okozott, de az bárhol előfordulhatott volna. Nagyon könnyű utazni, az emberek hihetetlenül kedvesek! Érdemes egy pár szót megtanulni vietnamiul, mert nagyra értékelik. És főleg mosolyogni! Tényleg nagyon-nagyon kedvesek, nem nagyon találkoztam lehúzással - na jó, Hanoi-ban egyszer egy motoros taxis jóval többet akart kérni egy fuvar végén, mint amiben megállapodtunk, de simán le tudtam szerelni, úgy is, hogy egyedül voltam nőként. Érdeklődőek, barátságosak, ha az ember tisztelettel közelít feléjük, akkor csak pozitív élményekben lesz része.

Vietnam elég logikusan (északról délre, vagy fordítva) bejárható ország. 3 hét alatt minden fontos látnivalót meg lehet nézni, viszonylag kényelmesen. Ha valakinek két hete van, akkor érdemes azokat a részeket kihagyni, ahová hosszadalmasabb eljutni, és több időt kell ott tölteni, pl. Sapa. Két hétre én egy ilyen útvonalat javasolnék: Hanoi - 2 napos Halong-öböl túra - (ha belefér, akkor Hue) - Hoi An - Mui Ne - Saigon Ebben benne vannak a fő látnivalók és van benne tengerpart is. A Mui Ne tengerpartozást ki lehet cserélni Hue városlátogatásra is, ha valakinek elég egy kis fürdés Hoi An-ban.

Ha két hétnél rövidebb idő van csak, akkor érdemes vagy Saigon, vagy Hanoi környékére koncentrálni. Saigonban is simán el lehet tölteni több napot, plusz ott vannak a háborús alagutak, és a Mekong-delta is. Ezt meg lehet nézni egy hét alatt. Hanoi-ban én nagyjából életem végéig találnék új látnivalót, annyira fantasztikusan egzotikus hely. Délkelet-Ázsia esszenciája. És persze közel van a Halong-öböl, ami az egyik legszebb látnivaló Vietnamban. Ha marad idő, akkor pedig repülővel vagy vonattal át lehet ugorni Hue-be vagy Hoi An-ba - de akkor már nagyon zsúfolt lesz az 1 hét. 2-3 napra pedig vagy Hanoit vagy Saigont javaslom, még akár ennyi időre is érdemes városlátogatás szerűen belekóstolni Vietnamba." (Edina, 2011)


"A déli részek - jellemzően Nha Trang (az egyik legszebb öbölváros), vagy Mui Ne - turistáknak való területeit elárasztják az orosz ajkúak. Sokan például kiadják moszkvai vagy egyéb ingatlanjaikat, és a bevételből kényelmes tartós életet élnek Vietnamban. A Moszkva és Saigon közötti charterjárat mindössze 400 USD. Több orosz-ukrán, vagy belorusz vállalkozás is működik arrafelé. Nha Trangban gyakoriak az angol mellett az orosz feliratok, hirdetések, sőt van, ahol csak oroszul van kiírás. Amúgy rengeteg az ausztrál amerikai és dél-koreai turista. Sőt a dél-koreaiak közül is sokan telepednek le Vietnamban a jóval olcsóbb létfenntartási költségek miatt. Saigonban vannak vagy negyvenezren. Nem tévesztendők össze a kínaiakkal, akik évszázadok óta ott élnek és a nagyváros 5. kerületében összpontosulnak." (Ymel, 2012)


"Békét, nyugalmat és türelmet hoztam haza magammal ebből a csodálatos világból. Az út során rájöttem, hogy a türelmetlenséggel, az idegeskedéssel és az elégedetlenséggel – ami ránk magyarokra annyira jellemző – árthatunk a legtöbbet magunknak és a környezetünknek. Vietnamban az emberek nagy része tényleg elképesztően szegény körülmények között él, mégis boldogság sugárzik belőlük. Kedvesek, szeretetreméltóak és olyan őszinte szeretettel fogadtak bennünket, külföldieket, amit eddig sehol máshol nem tapasztaltam, és amit soha nem fogok elfelejteni. Ez a nyugodt elégedettség nyilván tudatlanságból is ered, de valószínűleg megtanulták elfogadni a megváltoztathatatlan sorsukat, és egyszerűen örülnek annak, ami van. Tetszik a meghajlásuk, mely nem derékból hajlongó, csak a fejüket hajtják meg és összeteszik a kezüket, ami éppen elég ahhoz, hogy kifejezzék a másik ember iránti tiszteletüket. 1946-ig Vietnam francia gyarmatbirodalom volt. Szavaikban érződik a francia hatás, viszonylag sok a francia étterem és sok épület maradt fenn, amit a franciák építettek.

Nem látni elhízott embert. Ez nyilván a táplálkozásuknak is köszönhető. Rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt esznek, és persze sok tengeri herkentyűt fogyasztanak. A tengerpartjuk 3500 km hosszú! Nagyon ízletes a vietnami konyha. A családok a piacon minden nap friss gyümölcsöt és zöldséget vesznek. A leveseik nyákosak, mintha kocsonyát melegítenénk fel. De van a mi húslevesünkhöz hasonló levesük is, ami nem annyira fűszeres, viszont rengeteg zöldhagymát, petrezselymet, citromfüvet szórnak bele és telerakják vékony rizstésztával. A csirkét robbantják. Sokszor csontostól-bőröstől feldarabolják, úgy főzik. A csontszilánkokat ki kell köpdösni, mint a halszálkát. Frissen facsart gyümölcsleveket isznak, isteni a mangó és a papaya juice! Még a görögdinnyét is kifacsarják! A rizsből bort és pálinkát is készítenek. A sörük nagyon finom, könnyű, nőknek való.

Mivel drága itt a földterület, főként a nagyvárosokban, kicsi alapterületű, keskeny, de magas (több emeletes) házakat építenek, melyek oldalról többnyire befestetlenek maradnak. Minden olyan befejezetlennek tűnik. Olyan, mintha egymás mellé hajigálták volna a házakat. A vezeték kötegek mindenhol a levegőben és a házak falán lógnak. Mivel télen 8 fok körül van a hőmérséklet, rászorulnak a fűtésre. Ez általában légkondival történik. Mindenki az utcán él és árul valamit, általában a földre kipakolva: élő halat, tengeri herkentyűket, nyers húst, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, de ruhákat és cipőket is. Az utcán mindenki alacsony kis műanyag székeken ül, a fiatalok is a szórakozóhelyeken. Guggolni is nagyon szeretnek. Állítólag olyan a lábuk genetikailag, hogy jobb nekik ilyen alacsony székeken ülni. Mintamásoló társadalom. Mindenki nagyjából egyformán öltözködik, ugyanolyan papucsot/cipőt hordanak, egyforma házakban élnek, ugyanúgy étkeznek, és úgy tűnik, ezzel a léttel teljesen elégedettek is. Így maradhatott fenn mind a mai napig a szocializmus is. Nem tiltakoznak, elfogadóak, beletörődőek. Nem forradalmár típusok, bár 1946-ban forradalommal űzték el a franciákat.

Van egy jópofa divat. Rengeteg vicces színes-mintás bukósisak kapható, amit hordanak is. Néhány éve ugyanis kötelezővé tették a bukósisak viseletét a motorokon, a korábbi nagyszámú fejsérüléses baleset miatt. Azért közlekednek ennyien motorral, mert a városokban alig van hely parkolni. A városok szélén vannak autók számára kialakított parkolóhelyek, de ezekből nincs túl sok. A motorokat szorosan egymás mellé parkolják le, az utcákon sok helyen több méter hosszan állnak a parkoló motorok. A városok között kis nyomtávú vasútvonalakon közlekednek a vonatok. A vietnami nyelv nagyon érdekes, nekik is vannak ékezetes magánhangzóik és nagyon erős hanglejtésekkel kommunikálnak.

A pálmák és a bonszaiok úgy nőnek itt, mint a dudva. Télen is terem a banán. A rizst évente kétszer szüretelik, közben paradicsomot, káposztát, krumplit termesztenek. A rizs gondozása reggeltől estig tartó állandó munkát igényel. Az egész napos görnyedés miatt az idős vietnamiak mindegyike derékfájdalmakkal küszködik. Áprilistól októberig tart az esős évszak, olyankor gyakoriak a tájfunok. A városokhoz közeli nagyobb dombokat sok helyen kővel borítják be, hogy az esőzések ne mossák ki az egész hegyoldalt. Ha-Long Bay barlangjainak cseppkői is az esős évszakban képződnek. Ilyenkor ivóvíz gyűlik össze a barlangokban, melyek egykor lakóhelyül szolgáltak, a francia-vietnami harcok idején pedig búvóhelyül. Ha-Long Bay csodás sziklaképződményeit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A Ha-Long Bay-i halászok közössége, akik a halászaton túl gyöngykagylót is tenyésztenek, és ékszereket készítenek, elképesztő körülmények között él. Nincs se áram, se fűtés, se ivóvíz, a gyerekek pedig, nem tudnak iskolába járni. Az egyetlen szórakozásuk az úszás." (Kriszta, 2012)


,, Da Nangba érkeztünk. Igazán két látnivaló volt jó a Márvány hegyek és a Lady Buddha. Ezeket egynapos kirándulás keretében is meg lehet nézni, akár Hoi An-ból átutazva. Ezután Hue-ba mentünk. 2 teljes napot szántunk rá, pont elég is volt. Érdemes taxival meglátogatni a Hue-n kívüli látnivalókat, mi kb. 30 kilométert autóztunk, a sofőr megvárt mindenhol és kb. 6 ezer forintból megúsztuk. Innen leutaztunk busszal Hoi An-ba. Nagyon szép kis városka, 6 éjszakát töltöttünk itt. Sokan írták, hogy ide több napra jöjjön az ember, igazuk volt. Így kényelmesen jutott idő mászkálásra és pihenésre is. My Son-t mindenképpen ajánlom, még akkor is ha az utazó már volt Angkorban. (Mi voltunk, de így is nagyon tetszett.)

Hoi An tengerpartja hasonló mint egy olasz vagy spanyol homokos part. Sok napágy van kinn, amit ingyen használhattunk, ha fogyasztottunk egy ebédet.(azért volt, ahol próbálkoztak még azon felül is pénzt kérni, de mondtuk, hogy megyünk máshova, egyből maradhatunk) Mindennek az árát érdemes mindenhol előre tisztázni, ha nincs kiírva, vagy étlapon, mindenütt Vietnámban! Alkudni kötelező, kb. a bemondott ár 40 %-át engedik el.
Hoi An után lerepültünk Phu Quoc-ra. A sziget egy nyugis és szép öböllel rendelkező Ap Ong Lang nevű részén laktunk.

Aki csak trópusi szigeti nyaralásra jönne, annak inkább Thaiföldet ajánlom, a térségben verhetetlen gyönyörű tengerpartokban. Innen Saigonba repültünk majd onnan busszal Ben Tre-be utaztunk, a Mekong Deltába. Aki aktívan akar pihenni, annak csak ajánlani tudom. Csodás tájon lehet biciklizni, hajózni.

A 23 éjszaka mindennel együtt, kettőnknek 920ezer Ft. volt saját szervezésben. Ebben az összes repjegy, szállás (átlag 11ezer Ft./ éjszaka, két 4*-os szálloda is volt benne), költőpénz, étel-ital, ajándékok, buszjegyek, belépők, minden benne van és nem spóroltunk.
Mindenki írta, hogy Vietnám olcsó, de senki nem részletezte." (T. Ágnes, 2016)


,, Színes a kultúrájuk, életstílusok; egy rövid kirándulás alatt nem is ismerhetőek meg teljesen. A 21 világörökség egy része nem is kézzel fogható, hisz ez a táncaikban, művészetükben, kultúrájukban rejlik, más részük viszont a gyönyörű helyszínekben.

Kevés autópályájuk van, ezért a közlekedés az egyes helyszínek között lassú és nehézkes azonban kiterjedt légikapcsolat van a nagyvárosok között. Közlekedési kultúrájuk európai szemmel kaotikus és veszélyes. A legelterjedtebb közlekedési eszköz a robogó, melyen egész családok utaznak egyszerre - két felnőtt két gyerek simán felfér. Tömegesen száguldoznak az autók és buszok között négyen-öten egymás mellett hosszú sorokban, néhányan pedig szembe is jönnek.
Parkolóhelyük a járda, a gyalogosok az út szélén lavíroznak. a duda azt jelenti "oké, látlak". Folyton dudálnak, de nem agresszívek. Az autópályán bár jobb oldalon közlekednek, a sávok közt a belsőt használják és jobbról előznek. Az sem meglepő. ha tolató autót látunk, ha eltévesztette a kijáratot.

Hanoi igencsak túlzsúfolt. Sokan jöttek fel vidékről és generációk élnek szűk lakásokban, ahol felváltva alszanak. A társadalmi élet, a főzés, étkezés színtere az utca. Az utcák szűkek, elég koszosak, minden ház aljában üzlet van. Sokféle étel készül az utcán és szívesen vásárolnak onnan a helyi emberek.
Ho Chi Minh Mauzoleuma és lakóháza az azt körülvevő parkkal, az irodalom temploma, valamint az egy pagoda a fő látványosság.

Innen busszal indultunk a Ha Long öbölbe egy két nap 1 éjszakás útra. Az út bár csak 120 km , több mint 4 órán át tartott. Persze van lehetőség helikopterrel vagy hidroplánnal is utazni, de mi busszal mentünk. A Pelican tours hajóján meglepően szépek voltak a kabinok és nagyon jó volt az ellátás is. A légkondi kicsit erősnek bizonyult, de a magas hőmérséklet és a szinte 100 %-os páratartalom miatt szükséges volt. Gyönyörű sziklaképződmények között hajóztunk el több hasonló hajó kíséretében a célunkig. Ott lehetőség volt kajakkal felfedezni egy sziklaüregen keresztül egy kis öblöt. Később meg lehetett mászni 400 lépcsőfokon keresztül egy hegy magaslatát. A magas páratartalomban ez nem volt könnyű vállalás, de a látvány kárpótolt. Épp ment le a nap a sziklák között. Később a hajón lehetett tintahalakra horgászni, de sajnos a tintahalaknak erről nem szóltak, mert közülük egy önkéntes sem jelentkezett. Pedig mi kitartóan próbálkoztunk. A tavaszi tekercs készítésébe is beavattak a helyiek.
Másnap tai-chi -val kezdtünk, majd reggeli után egy cseppkőbarlangnál állt meg a hajó, mielőtt visszaindult a kikötőbe.

Ezután irány a reptér és lerepültünk Saigonba (Ho Chi Minh város). Este érkeztünk, ott aludtunk. Reggel rövid városnézésre indultunk. Itt már szélesebbek az utcák, tágasabbak a terek, de a sok kismotoros innen sem hiányzik. Megtekintettük az Újraegyesítés Palotáját és a Vietnámi háború múzeumát. Ez utóbbi borzalmasan sokkoló élmény, csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Ebéd után elindultunk Mui Ne tartományba a tengerpart felé. Nagyon szép szálláshelyünk volt a Cliff Resortban. Gyönyörű kilátás nyílt az ablakból a tengerre. A medencét nem kell fűteni, felmelegszik magától, a part homokos a víz sem hideg, azonban erős a sodrás és sok szemetet mos ki a víz. Ezt rendszeresen takarítják. Sok a halász érdemes betekinteni az ő életükbe, kilátogatni a halpiacra. Nem láttam tengeri madarakat, állítólag megették őket.

De ez Vietnám, a maga nemében bájos, kedves ország. Nagyon helyes, barátságos és vendégszerető emberekkel." (Sz. Bernadett, 2016)
 

Olvasmányos linkek

"A Leszálló Sárkány országa az utóbbi egy évtizedben látványos tempóban fejlődött, köszönhetően a vietnami „glasztnoszty”-nak, a ‘doi moi’-nak, és az amerikaiaknak, akik feloldották Vietnammal szembeni gazdasági embargójukat. Eljött az az idő, amikor a nemzeti légitársaság legújabb Boeing gépeit amerikai bérpilóták vezetik, akik a hatvanas években, fiatal korukban ugyanitt "közlekedtek", csak éppen bombázó repülőgépekkel. Napjainkban már szinte semmi nem emlékeztet a háborús ország képére, eltűntek a harckocsi-roncsok, az amerikai katonai teherautók és dzsipek. A fel nem robbant lövedékek és bombák jelenlétére is csak néhány plakát figyelmeztet. Vietnam mindenben halad előre, a közlekedésre is a gyorsaság és a korszerűsítés jellemző. A legújabb tervek szerint japán-vietnami közös munkával gyorsvasutat építenek a főváros, Hanoi és a déli Saigon (mai nevén Ho Chi Minh város) között. Ezzel a mostani több napos zötykölődés az egymástól közel kétezer kilométerre fekvő két nagyváros között tíz órányira zsugorodna. Szinte eltűntek a biciklik is, viszont a kismotorok megszaporodtak, nem kis káoszt okozva a közlekedésben.

A Ly Thai To császár által 1010-ben alapított Hanoi hűen őrzi koloniális hangulatát. A Ho Chi Minh mauzóleum terét körbeölelő egykori francia épületek sárga falai olajzöld ablakaikkal szemlélik a reggeli tornába belefeledkezett nőket és férfiakat. Itt azon se lepődjünk meg, ha egy idősebb férfit szalmakalapban, csíkos pizsamában látunk sétálni Ho apó nyughelye előtt. Francia Indokína egykori fővárosa a buddhizmust képviselő épületeivel is hivalkodhat. A Nyugati-tó hullámait lovagolja meg kicsiny félszigetén a Tran Quoc pagoda. A közelben megbújó Quan Thanh pagodát nem törték meg a háború évei, kőelefántjai ma is őrzik méretes bronz harangját. A fővárost kelet felé elhagyva egy jelentős kikötővárosba, Hai Phongba tartunk, ahonnan szárnyashajók száguldanak a Sárkány-öböl legnagyobb szigetére, Cat Ba-ra. A sziget sziklaformációival és partjaival csábító ízelítőt ad az öböl több ezer dolomitsziklájából. Az azonos nevű kisváros a turizmusra és a halászhajókra építi mindennapjait. Szállodák, hangulatos éttermek és a Cat Co 1, 2, 3-as sorszámú strandok várják a látogatókat. Érdemes a sziget belsejében is kalandozni, ahol a Quan Y cseppkőbarlangban háborús kórház maradványai áznak az aláhulló vízcseppekben.

Az igazi látványosság azonban a Cat Ba Nemzeti Park lenyűgöző flórájával és faunájával. Aki a kalandosabb utat választja, egyórás esőerdei barangolás után juthat fel a csúcsra, hogy a végtelen zöld szőnyeggel betakart karsztkúpokból kiválassza a neki legjobban tetszőt. A világ nyolcadik csodájának nevezett Ha Long – a Leszálló Sárkány-öble – az UNESCO Világörökségének része. A hatalmas sziklák évmilliókkal ezelőtt hegyláncok csúcsaiként süllyedtek a tengerbe. Az egész napos bolyongás közöttük nem, hogy túlzásnak, inkább kevésnek tűnik. Az errefelé gyakori hirtelen lecsapó eső elől a Bo Nau cseppkőbarlangba menekülhetünk. Hatalmas központi termébe óriási száján keresztül tör be a világosság, hogy fényt derítsen a cseppkőképződmények (sztalagmitok és sztalaktitok) formáira.

Az egykori császárváros, Hué területén elhelyezkedő Tiltott Bíbor Város, a mindenkori császár kizárólagos rezidenciája az UNESCO Világörökség védelme alatt áll, és sorra mutatják meg igéző szépségüket a háború pusztításából újjáéledő épületei. Udvarában tucatnyi, korhű ruhákba öltözött férfi papírsárkányt ereget. Talán csak valami film készül, de a látvány minden esetre a múltba repít vissza, ahol valamelyik császár éppen a trónján ül hivatalnokai körében, s gyönyörködik a röpködő papírcsodákban. A várost átszelő Illatos folyó partján magasodó Thien Mu (Tündérasszony) pagodában éppen ifjú szerzetesek beavatási ünnepsége zajlik. Homlokukba hulló, egyetlen meghagyott hajtincsükről, és mellettük ülő édesanyjukról ismerni meg őket. Pár kedves szó és némi pénzadomány a rend részére, és máris kórusban énekelnek nekünk a vidám főpap vezényletével.

A Dél-kínai-tenger partján fekvő Da Nang strandját, a híres China Beach-et az amerikai tengerészgyalogosok fedezték fel a háború alatt. Ma már vietnami halászhajók és strandolók gyönyörködnek szépségében. A közelben magasodó Márvány-hegyek valamikor part menti szigetek voltak, de az idők folyamán lerakódott iszap és hordalék szárazföldet teremtett köréjük. Nevüket az öt elemről – Fém, Víz, Fa, Tűz és Föld – kapták. Holdújévkor a sziklahasadékok között megbújó pagodák és barlangszentélyek várják a zarándokok tömegét. A hegyekben rejtőző értékes vörös, fehér és kékeszöld márvány miatt kőfaragó műhelyek zsúfolódtak lábaikhoz. Hoi An közel harminc kilométerre fekszik innen, Quang Nam tartományban. Az ősi városka kis utcáin tömörül a tradicionális vietnami, a japán és a kínai építészet és kultúra. Aki ide belép, a közelmúlt két évszázadának életébe csöppen, a sikátorok, pagodák, templomok, faragó- és festőműhelyek rengetegébe. A leghíresebb látványosság a Japán-híd őrt álló kutya- és majomszobraival. Saigon, Dél-Vietnam egykori fővárosa napjainkban is pezsgő nagyváros, akár a hatvanas években. Az Európát idéző csillogó üzletházak, hotelek, elegáns éttermek mellett jól megfér a koloniális városháza, a Hotel de Ville, a hatvanas évek volt Elnöki Palotája, a keresztény katedrális, a Notre Dame és a kínai negyed, a Cholon, illetve a pagodák. " forrás


"Vietnamban 16 napot töltöttünk. Valahol napi 55 euró környékén meg lehet úszni a dolgot, ha az ember siet, és ötven euró alá le lehet tolni, ha kényelmesen veszi a dolgokat. A Ha-Long öbölben hajókázás elég drága, és a vízum is pofátlanul sokba kerül (45 dollár fejenként, ha az interneten intézi az ember), de a szállások kezelhető árúak, egy kétfős étkezés megúszható tíz dollárból, és a múzeum belépőknél sem szálltak el. Mivel az ország fele különböző folyók árterében van, teljesen normális, hogy időnként elönti a víz a szobákat. A bútorok mentésének megkönnyítésére nagy csapóajtók vannak az első emelet padlóján, hogy fel lehessen húzni a nagyi kedvenc karosszékét.

Az egyik legaranyosabb vietnami szokás, hogy minden templomban van egy-két nagyobbacska bonszai, benne gondosan elrejtett szobrocskákkal, hidakkal, házacskákkal. Szerintünk pofásak. Az utcai éttermek vendégei kizárólag icipici piros műanyag székeken ülhetnek. Ezek még vietnami mércével is óvodásokra vannak szabva, állati kényelmetlen lehet ücsörögni rajtuk. Ez volt az első és egyetlen ország, ahol a robogón hátul utazó nő átölelte az előtte ülő pasit, ahelyett hogy az ülésbe próbált volna kapaszkodni. Kézen fogva sétáló párokból is többet láttunk, mint bárhol máshol együttesen. Ugyan a vietnami konyhát mindenki ajnározza, a legjobb, amit el tudunk mondani, az hogy "ehető". Kétségkívül sokkal változatosabb, mint teszem azt az Indonéz (ez persze nem szint, talán csak az eszkimó konyha nem kínál többet az indonéznél), csak egyszerűen nem szeretjük a kínai konyha itteni ágát. Ráadásul sokkal több hasmenésünk volt, mint az előző országokban, ami a higiénia általános hiányáról árulkodik. A pizsama valid utcai viselet.

Három tájfunt is éppen csak elkerültünk, de sajnos ötszáz kilométerrel arrébb is érezni a dögök hatását. Emiatt fordulhatott elő, hogy szégyenszemre még délelőtt is esett időnként, ez sem emelte a véleményünket az országról. A francia uralom legpozitívabb mellékhatása az volt, hogy sok helyen megdöbbentően ehető péktermékeket találtunk. Utcanevek nem igazán vannak, inkább minden háztömb egy utca. A huszonhármas és a huszonnégyes kapualj emiatt gyakran tíz percnyi gyaloglásra volt egymástól, a sikátortenger túloldalán. Akárcsak Indonéziában, itt is nagyon kevés autó van, de azok mind vadonatújak. A kormány hatalmas adókat vet ki új autókra, mert az infrastruktúra már így is túl van terhelve. A vietnami pénznem, a dong, dobogós a „Világ Leghülyébb Nevű Valutája” versenyben. Láthatólag a vietnamiak is szégyellik, ezért sokkal inkább dollárt használnak mindenfelé. Nem olyan rossz a helyzet, mint Kambodzsában, de a kormány csak idén hozott olyan törvényt, hogy kötelező dongban fizetni az állami hivatalnokok fizetését, hogy élénkítse a pénzpiacot. Habár nem látszik a mindennapi életben, de a diktatúra azért minden ugráló bloggert szemrebbenés nélkül lesittel, és utána nem is nagyon engedi őket szabadon, akármennyit panaszkodnak az NGOk.

A vietnamiak a legkiabálósabb, legagresszívabb banda az összes eddig népség közül, de legalább nem bámulnak, és legalább pénzért cserébe képesek civilizált szolgáltatásokat nyújtani. A férfiak több mint felének Vinh a keresztneve egy középkori generális után, aki jó vietnami hagyományoknak megfelelően megverte a kínaiakat, de valami rettenetesen. Sokkal nehezebb a kacatokra alkudni, mint teszem azt Egyiptomban, inkább hagynak elsétálni, semmint hogy engedjenek tíz százalékot. Meglepően kevés férfi üldögélt órákon át teljesen céltalanul az út szélén. A vietnamiak mindig pörögnek, rohannak valahova, csinálnak valamit. Várhatóan éveken belül maguk mögé utasítják a hasonló cipőben járó maláj gyökerű országokat. Hat hónap utazás alapján az volt az ítéletünk, hogy Vietnam igazából nem túl érdekes. Sokkal több, sokkal jobb látványosságot kínáló ország van a régióban. Kicsit olyan, mint Malajzia. Rendben van az infrastruktúra, van jó pár második vonalbeli látnivaló, de nincsenek igazán nagy durranások. Ha az ember minden mást kipipált, akkor be lehet ide is kukkantani, de Thaiföld, Kambodzsa vagy Indonézia sokkal többet kínál. (2011)" forrás

Egyéb vietnámi (Saigon-i) impressziók

"A vietnami lányok rendkívül szépek. Kínaibb jellegűek mint a thaiok, de általában nagyon-nagyon csinosak. Nálam verik a thaiokat. Az utcára lépéstől számított 15 percen belül garantáltan megtalálják a fehér férfiembert, hogy kell-e "happy massage" vagy "bum-bum massage", esetleg egész nyíltan szex. Füvet itt nem kínálnak úton-útfélen mint Kambodzsában, itt kőkemény büntetés jár érte. De a kurválkodás az aztán nagyon megy. Amikor érkezés után megkérdeztem hol lehet ásványvizet és sört kapni, a recepciós úgy igazított el: szemben ahol a lányok ülnek az utcán, ott árulnak vizet és sört is. Masszázs, kurvák és trafik, három az egyben. Egyébként aranyosak, már sokszor voltam ott vízért, sörért vagy cigiért, tudják már hogy csak a trafik szolgáltatást veszem igénybe, nem ajánlgatják már a masszázst, csak köszönnek és szólnak a mama sannak hogy vevő jött.

A közlekedést többnyire gyalog oldom meg, mivel a helyi közlekedés full káosz, buszok ugyan vannak, de itt is on-demand jelleggel, ha az ember lát egy buszt leinti. Menetrend nincs kitéve, így nyelvi akadályok miatt a buszozás kilőve. A taxisokat is felejtsük el, Freddy Kruger-szerű hatalmas kifent karmokkal veti rá mindegyik magát a turistára, hogy ott húzza le ahol csak lehet - mocskos hiéna mindegyik, bár a szállodás szerint vannak korrekt taxitársaságok is azért. A motorosok által a kurvák mellett kínált másik szolgáltatás xe-om (motoros fuvar a hátsó ülésen) jó alternatíva a gyors közlekedésre, de valahogy személy szerint mindig ódzkodtam a kétkerekű járgányoktól, ezt ezért hagyom ki. Marad a talpalás.

Az úttesten áthaladás külön tudomány, az útikönyv kiemelten foglalkozik vele. A zebra mint olyan semmit nem számít, bele kell vetni magad a szinte folyamatosan hömpölygő motorosok árjába. Az átkeléskor feléjük fordított arccal eléjük kell lépni, és magabiztos léptekkel haladni előre - ők meg szépen kikerülik az embert. Borzasztó bizarr érzés elsőre, kicsit olyan mint az orosz rulett, de a lényeg hogy működik. Ésszel kell csinálni persze, nem lehet bármikor elindulni, és csak úgy szabad a motoros-autós elé lépni hogy adjunk elég időt neki is ahhoz, hogy kikerülhessen. (2012)" forrás


"Az első reggel, amikor útnak indultam, hogy megkeressem a főző iskolámat, cseppet sem aggódtam: nálam volt a cím és egy térkép. A házból kilépve körülnéztem – hol egy szabad taxi? Taxit nem láttam, de az utca túloldalán robogókon nonsálansszal egyensúlyozva férfiak heverésztek. Pillantásaimat észlelve elkezdték: ééééé, szö! – nagyon rövid ö-vel. Nehéz felfogásommal csak lassan értettem meg: csak arra várnak, elvihessenek valahova. Odalépve egyikükhöz elővirítottam a papírt. Kezébe vette, megfordította, visszafordította, nézegette, aztán odalépett a szomszéd robogóshoz. Aztán már mind a tízen – vagy tán húszan? – egymás kezéből kitépve egyre hangosabban vitatkoztak. És én rémülten értettem meg, hogy nem tudnak se olvasni, se térképet értelmezni. Végül emberem mutatta, üljek föl mögé, és őrült tempóba elindult ellenkező irányba. Azt tudtam merre kéne indulni, otthon megnéztem a térképet. Robogón robogtunk, és negyed óra sem telt bele, megérkeztünk egy turistákkal tömött óriási térre, fuvarosom egy csapat idegenvezető-csempész kinézetűhöz lavírozott. Megismétlődött a korábbi veszekedős jelenet, de most éreztem: ezeknek jelent valamit a cím és a térkép. Elmagyarázták, komolyan vitatkozva közben, merre, hogyan, hova.És nagyjából minden nap megismétlődtek ezek a jelenetek." (S.M., 2013)


"Vietnamban összesen 670$-t költöttem összesen. Ez napi szinten 55,9$. Ezt erősen torzítja a drága vízum. És persze mehettem volna olcsóbban a Halong-öbölbe és ehettem volna kevesebbet. Szerintem nincs még egy nép a világon, amelyik olyan skalpokkal dicsekedhetne, mint a vietnami. Többször megverték a mongolokat, aztán a gyarmati francia hadsereget és az amerikaiakat, majd az 1970-es években még a kommunista Kínát is. Vietnam számos pontján le van tiltva a facebook.com. De nem mindenhol, és a logikára nem sikerült rájönni. Minél északabbra járunk Vietnamban, annál több a jó nő. Délen kis törpék mind, és az arcuk is sokkal csúnyább. Ázsiában máshol sem arra használják a járdát, mint amire Európában szokás, de Vietnamban fejlesztették a legmagasabb szintre a gyalogos-forgalom ellehetetlenítését. A járdák eleve keskenyek és töredezettek, és ezt a kis helyet is szinte teljesen elfoglalják a parkoló robogók tömegei és az utcai ételárusok. A vietnami nagyvárosok utcáin az ember nem a járdán sétál, mert ott lehetetlen, és nem is közvetlenül a járda mellett, mert ott meg autók parkolnak szabálytalanul, hanem szinte az úttest közepén.

Vietnamban a kommunizmus az utolsókat rúgja, Ho Chi Minh kultusza viszont él és virul. A kultusz kellékei a szobroktól a trikókig (bár ez utóbbiak inkább csak a turistáknak) mindenhol kaphatóak, és Ho apó alakja valószínűleg tényleg egyesíti a nemzetet. Ami elsősorban annak köszönhető, hogy ő már nem érte meg az amerikaiak feletti végső győzelmet, és így nem ő vezényelte le az osztályellenségek eltávolítását. A vietnami turistaipar számtalan dolgozója a riksásoktól az útikönyv-árusokon át a koldusokig egyszerűen nem hajlandó megérteni azt, hogy nem. Nagyon sok vietnami nő hordja a hagyományos nemzeti viseletet, ami szűk, hosszú nadrágból és hosszú ujjú felsőből álló kosztümök. A vietnami nyelvet néhány évszázada még kínai karakterekkel írták le, ma viszont már latin betűket használnak. 26 betűvel sajnos nem lehet visszaadni a vietnami nyelv különböző hanglejtéseit, így a magánhangzók és ékezetek olyan kombinációira van szükség, amilyenek gyakorlatilag sehol máshol nem bukkannak fel. Összesen ennyi van belőlük. (2010)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Szilagyi Agi, 2017. 01. 01. 18:52
Koszonjuk a hozzaszolasokat


Oblat Ildikó, 2015. 09. 20. 02:39
sokoldalú, igényes, nagyon érdekes leírás


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Hanoiba Repülőjegyek Hanoiba
Olcsó repülőjegyek Hanoiba a Vistánál
Repülőjegyek Saigonba Repülőjegyek Saigonba
Olcsó repülőjegyek Saigonba a Vistánál




SZÁLLÁSFOGLALÁS


FOTÓGALÉRIA