ÚTIKRITIKA.HU / Hanoi

Hanoi

Hanoi

Hanoi dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Közlekedés |Étkezés| Vásárlás| Szórakozás| Közbiztonság | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Kriszta fotója

Hanoi dióhéjban

vietnámiul a kiejtés: há:noj (az á hang erősen elnyújtva)

Lakosság (2024-ben): 1,4 millió, de a vonzáskörzettel együtt kb. 6 millió

Elnézhető túlzással Kelet Párizsának nevezik Hanoit, és valóban a távol-keleti nagyvárosokkal összehasonlítva felfedezhető egyes negyedeiben, előkelő nagykövetségi házai és sugárútjai révén némi franciás elegancia, lágyság. A vietnami főváros igazi jellegét azonban az ezernyi kis szatócsbolt, műhely, a sok tó, a kis kifőzdék, utcai ételes standok színes világa adja meg. És többmillió motor.

Jóllehet az utakon elképesztő mennyiségben közlekednek autók, mopedek kerékpárok, azért Hanoi még mindig nem hasonlít légkörében egy szokványos világvároshoz.

A turista számára a legnagyobb kihívást a forgalmas utcákon való átkelés jelenti. Gyakran perceket kell várni a járdán, és nekiindulni a kalandnak, lehetőleg követve azt a rutinos technikát, amit a helyi lakosok követnek. Fő a határozottság, a nyugalom és a kimért tempó.

Sok turista szerint Hanoi lakosai jellemzően merevebbek, tartózkodóbbak, mint a Saigon-iak. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a turistákkal szemben vendégszeretők, csak ezt a maguk visszafogott módján érzékeltetik. 

Jócskán van olyan magyar utazó, aki negatív véleménnyel van a fővárosiakról, és általában a vietnamiakról. Szerintük a vietnamiak barátságtalanok, arrogánsak, sokuk gondolatai csakis a turisták átvágásának, meglopásának lehetőségei körül forognak. Tény és való, hogy a fővárosi emberek nem mosolyognak olyan gyakran az idegen képébe, mint Thaiföldön, mert más a mentalitásuk. Viszont ha a turistának problémája támad, akkor nem haboznak segíteni. Ez jobban jöhet akár az idegennek, mint egy jól irányzott műmosoly.

A taxisok, miként a világ annyi nagyvárosában, nagy csibészek, és ravasz módokon oldják meg, hogy minél többet fizettessenek a turistával.

Mivel hajdan a házak szélessége alapján vetették ki az adót és nem szabadott a királyi palotánál magasabb épületet emelni, így Hanoiban sok a keskeny és alacsony építmény, és kevés a toronyépület. Ebből is adódik Hanoi bájossága.

Az óváros Hanoi legélénkebb negyede, ahol a viszonylag szűk utcák tele vannak régies boltokkal, műhelyekkel, amelyek láthatóan a kereskedők lakásainak előtereként is szolgálnak. A járdák tele vannak portékákkal, szerszámokkal, limlomokkal. Van valami időutazás jellege az egésznek. A 13. században a negyed 36 utcáját szakmák szerint felosztották, és ez a rendszer többé-kevésbé fennmaradt. Van például cipős, ezüst- és külön rézműves utca. Az adott utca nevében benne, van az, hogy milyen szakma összpontosul oda. Van sírköves, selyemkereskedős, hagyományos vietnami ruhákat árusító "szakutca".

Az óváros tele van apró kifőzdékkel a tipikus kis műanyagszékekkel. Persze vannak finnyás turisták, akiket zavar az utcák piszkossága, meg az, ahogy a zöldségeket közvetlenül a retkes járdára kitéve árulják. Ha valaki jól akarja érezni magát, akkor egzotikumként kell elfogadni az óvárosi higiéniai állapotokat. Egészen elegáns negyedek is vannak, ahol az utak, az üzletek teljesen más világot jelenítenek meg, mint az óváros. Persze az árak is elegánsan magasak. Sok kulturális program kínálkozik, ilyen például esti programnak az ezeréves múlttal rendelkező vízi bábszínház, s minden városnézésben benne van a nemzeti hősük, Ho Shi Minh mauzóleum és külön a hajdani rezidenciája, meg egy vele foglalkozó múzeum. A mauzóleum teljesen olyan jellegű, mint a moszkvai Lenin-mauzóleum. Érdekes a Néprajzi Múzeum, az irodalom templomház.

Érdekes program a szervezett kerékpártúra a város utcáin. Príma program az éjszakai piacon körülnézni. Amúgy Hanoi-ban a legtöbb helyen este 10 után már üresek a járdák, alig van élet. Hanoi ebben a vonatkozásban is nagyon különbözik Saigontól. Néhány magyar turista úgy vélekedett, hogy Saigon sokkal inkább nagyvilági hely, de nem annyira hitelesen vietnami, mint Hanoi. Érdemes a vietnami fővárosban letérni a turistás ösvényről és felfedezni egyszerű lakónegyedeket, mert kifejezetten érdekes tanulmányozni az ottani életképeket.

Francia-negyed - Kriszta fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Hogy egyszerűbb, természetesebb, hangulatosabb, karakteresebb mint Saigon, autentikusabb Vietnam
2. Az itteniek, főleg esténként vidámabbaknak tűnnek, mint Saigon lakói, este olyan laza nyugalom ereszkedik rá a városmagra
3. Az izgalmas, érdekfeszítő utcai jelenetek, szatócsboltok, egzotikus piacok
4. A francia gyarmati időkből megmaradt házak
5. Meglepően sok a jó étterem, az utcákon terjedő finom ételillatok, remek kávézók
6. A szép tavak - Hanoinak kiválóak az adottságai
7. Nem túl nagy az igazán érdekes része, könnyen bejárható gyalog is
8. Mulatságosak, időutazásosak a kommunista propagandás dolgok
9. Jópofának találni a sok hamisított cucc elnevezéseit
10. Az olcsóság
11. Maguk a helyi emberek a bambuszkalapjaikkal, jól megpakolt motorjaikkal, vagy épp elegáns vietnámi viseletükben (melynek neve áo dài)

Nem tetszett

1. Az utcák napközben túl zajosak, a közlekedés vadnak, zűrzavarosnak tűnik
2. A programokat kínáló utazási irodák vonatkozásában a turisták lenyúlásának ravaszul kieszelt gépezete
3. A simlis taxisok, a turistát leszólítgató ugyancsak simlis alakok
4. A szmog, a sok por, a levegő szennyezettsége
5. Az úttesten való átkelés stresszessége (inkább csak az elején, "betanuláskor")
6. Vietnam kommunistás arca, az ehhez igazodó csúnya épületekkel
7. Az utazónak nincs olyan minőségi szolgáltatási választék, mint Saigonban, jóval szegényebb
8. A sok fárasztó zugárus (képeslap, turista program stb)
9. A vízi bábszínház nagyon unalmas volt
10. A motorosok folytonos tülkölései
11. A szmog
12. A kényelmetlenül kicsi és alacsony ülökéken ülve evések

d. e. fotója

   13. A járdákat ellepik a motorkerékpárok és a gépkocsik

Kriszta fotója

   14. Az elképesztően, fárasztóan sűrű utcai forgalom

Kriszta fotója

   15. Sok helyen a lepukkantság

Kriszta fotója

Vélemények

"A Hanoiban élő vietnmiak sokan vannak, viszonylag kis területen kell boldogulniuk. Sietnek állandóan, ezért a legtermészetesebb módon lökik félre/fel az útjukban állót. Akkor is , ha az egy fejjel magasabb és jó 20 kilóval nehezebb náluk. Alig hiszem el, a harmadiknál kezdek nem felháborodni, hanem csak tudomásul venni a dolgot. Ez van. Kr"

,, Gyönyörű az építészet: ha a közlekedés kihívásai közepette fel mertük emelni a fejünket az óvárosban, gyönyörű, patinás épületeket láthattunk. Nincs két egyforma ház, és a szomszédos épületek csak a legritkább esetben egyforma magasak. Mindez szabálytalan, dús hatást hoz létre a város építészetében, összhangban a növényzettel. És persze ehhez jön néhány gyönyörű műemlék: buddhista pagoda, konfuciánus templom, neogótikus katedrális és hasonlók.

Az átlagos utazó négy napot ritkán tölt egyhuzamban Hanoiban. Talán inkább a negyedik visszatérésre fogom megszeretni (ugyanis a Hanoi vonzáskörzetében lévő látnivalókért a legtöbben néhány napos túrákra mennek – így teszünk mi is –, amik végén egy éjszakára visszatérnek a vietnámi fővárosba, hogy a következő nap reggelén ismét sebesen távozzanak onnan egy másik túrára). (2019)" forrás

---

"Hanoi-ban a külvárosok lakóival együtt 7 millió ember él, s ehhez 4 millió motorkerékpár társul! Elképesztő város! Teljesen kaotikusnak tűnik a közlekedés, hiszen nincsenek sávok vagy ha vannak is, senki sem törődik vele, össze-vissza mennek egymás mögött-mellett a bringások, motorosok, autósok. Az átlagsebesség nagyon alacsony (15-20 km/óra), viszont mindenki folyamatosan halad, egymást kerülgetve. Nagyon közel mennek egymáshoz és a parkoló autókhoz is. A kereszteződéseknél többnyire nincsenek lámpák, ezért ott sem lassítanak., de úgy tűnik, hogy valamiféle szabályt azért mégiscsak követnek, mert úrrá lesznek a káoszon. Itt mindenki motort vezet. A nők magas sarkú cipőben, a férfiak mezítlábas papucsban, kismamák nagy pocakkal, szülők csemetéiket szállítva. A legviccesebb látvány egy kisfiú volt, aki szurtos kis tappancsát apukája laptopján nyugtatta, egyik koszos kis kezével a kormányt markolta, a másik kezével a km órát takarta el. A nyers húsokkal megpakolt szatyrokat is ráakasztják a motorra, és úgy szállítják, de ne lepődjünk meg, ha találkozunk olyan motorral, amire egy fél disznót kötöztek. Szóval a higiénia hagy némi kívánnivalót maga után. Nagy a kosz és a rendetlenség. Hanoi belvárosában néhol olyan förtelmes bűz terjeng, mintha középkori sikátorokban járna az ember. Mindezek ellenére nyugisak, nem kiabálnak, nem idegeskednek, ráérnek. Viszont megállás nélkül dudálnak, ami okoz némi alapzajt, főként, ha ezt 4 millió motoros teszi egy városban! Éjjel azonban csend van, este 11.00 óra körül nagyjából kiürül a város. Nagyon korán kelnek, hajnali 5-6 órától indul az élet. Sokan tornáznak, sportolnak reggelente a parkokban, tópartokon.

A levegő rendkívül szennyezett. Sokféle színű és mintájú maszkot hordanak. Ezt nemcsak a levegőszennyezettség miatt teszik, viselik a földeken is, hogy megvédjék arcukat a napsugaraktól, mert a bőrük nagyon érzékeny az erős napra. Régen Hanoi-ban sok tó volt, de nagy részüket betemették, mert a népesség óriási megnövekedésével szükség volt a földterületre a házépítésekhez. Nád cölöpökre építkeztek, hogy ne süllyedjenek meg a házak. A 40-50 évvel ezelőtti 25 milliós népesség szám mára 90 millióra emelkedett, azaz csaknem megnégyszereződött! Törvénybe foglalták, hogy az állami intézményekben dolgozó férfiak családjában nem születhet kettőnél több gyerek. Ha születik, fizetniük kell az államnak, sőt még a munkájukat is elveszíthetik." (Kriszta)

Kriszta fotója

"Hanoi a lobbisták, politikusok világa. Hagyományosak, kínai jellegűek az ügyintézési módok, az európai turista is érzékeli, hogy ez egy nehézkesen funkcionáló város. Hanoit mára elöntötte a vonzáskörzetben lakó, alacsonyabb iskolázottságú réteg, és a látogató akár ezt is érzékeli a faragatlanabb utcai viselkedésmódok tükrében. A fővárosiak közül sokan, ha csak tehetik, elmennek dolgozni Saigonba, amely nem csak a turistáknak, hanem a helyieknek is normálisabb, nemzetközibb város. A kevésbé tapasztalt vagy finnyásabb turisták nagy többsége Saigont preferálja Hanoi-val szemben. Igen, Saigon és a deli részek – Nha Trang, Mui Ne, Hoi An, Hue, Da Nang stb. egyszerűbb a kényelmet előnyben részesítő turisták számára. Ettől függetlenül növekvő számban találhatunk Hanoi-ban is expatokat és neohippi szerű, "ATM-hippi2 szerű fiatalokat, legtöbbjük angol tanításból él, amit itt jobban megfizetnek, mint Saigonban. Rövid tartózkodás esetére is érdemes ismerni a www.newhanoian.com oldalt, mert hasznos információkkal van tele: szórakozás, kaja, mi meddig van nyitva, papírokat hogyan lehet elintézni stb. Jellemző, hogy Hanoi-ban éjjel 11-12 felé bezárják a szórakozóhelyeket, de itt is vannak egyenlőbbek: helyi vezetővel megtalálhatóak a hajnalig üzemelő romkocsmákra hajazó pubok, zenés helyek, vagy konszolidált pubok, amelyek természetesen ilyen késő este már nem a hagyományos vietnamiakkal van tele – ők ilyenkor már régen alszanak, mert reggel 5-kor kelnek és mennek tornázni a parkokba munka előtt. Még a melegek számára is van egy hajócska a Vörös-folyón, ha valaki arra kíváncsi. Ezek a rendőrséggel jó viszonyt ápoló intézmények 11 után lehúzott rolók mögött dolgoznak, amikor vendég jön vagy távozik, akkor nyitják csak fel gyorsan." (Ymel)

---

"Nagyon sűrűn futok bele patkányokba, méretük időnként eléri egy kisebb macskáét, bár ezen nem csodálkozom. A párás, szubtropikus klíma, de legfőképpen az undorító és bűzlő szeméthegyek, -telepek, -feldolgozó üzemek, melyek időnként több száz méter hosszan húzódnak az út mentén, tökéletes körülményeket teremtenek az amúgy teljesen ártatlan kis teremtményeknek, akiket rendszeresen megugrasztok, amikor az út mellé lehúzódok könnyíteni magamon. Szóval elértem Hanoit, bár az első benyomásaim roppant vegyesek, ha őszinte vagyok, inkább negatívak. Amikor egy nagy hidat elértem, egy közlekedési rendőr rám szólt, odajött hozzám, majd elkezdett bökdösni, pedig csak afelől érdeklődtem, mi akkor a megoldás, hogy átjussak a túlpartra. Így hátat fordítottam neki, majd továbbálltam. (2011)" forrás

---

"Ha azt írtam múltkor, hogy a lány mellettem nagyon helyes, akkor tévedtem. Aki most mögöttem áll, na ő nagyon helyes. Egyszerűen észbomlasztó, hogy milyen itt a felhozatal. És ezeknek a lánoknak mindegy, hogy mi van rajtuk, a legújabb divatos cucc vagy egy egyszerű ruha, így is, úgy is rabul ejtenek. Úgyhogy amint kézbe veszem az útlevelem, spuri tovább, mert a végén még itt ragadok. Az a város nyüzsög, sosem alszik. Az emberek sokat dolgoznak, szinte mindig sietnek, amit a frusztráló dudaszó állandó ricsaja jellemez talán a legjobban. A helyiek szerint a város minden évben újabb és újabb arculatot ölt, folyamatosan változik. Alapvetően igen nemzetközi, számtalan külföldi él itt, és minden réteg képviselteti magát: vannak jól öltözött, nyakkendős bankárok (valaha én is ilyesmi voltam), koszos körmű, de csillogó szemű hippik, kereskedők és rengeteg turista.

Mi a legnagyobb hátránya Hanoi-nak? Kétségkívül a pocsék, egészségre ártalmas levegő. Ilyen büdös városban talán meg sohasem jártam. Tapasztalataim szerint túltesz Isztambul, Teherán, Bombay és Delhi minőségen aluli levegőjén is. Ez alapvetően 3 dologból jön össze: az első a milliónyi füstöt okádó motor, autó és teherautó, a második a poros környezet, és a harmadik, hogy nincsen szél, ami időnként kicsit elfújná a szmogot. A minap amikor egy teraszon ültem valakivel, vissza is kérdeztem, hogy „Biztos, hogy eget akartál mondani?!” (merthogy a hanoiak szinte sohasem látják a csillagokat, és csak elvétve a napot.) Az előbb említettem a hatalmas forgalmat. Az egész olyan mint egy nagy élő szövet, amiben a résztvevő sejtek valahogy automatikusan tudják, hogy merre és milyen sebességgel kell tartaniuk. Szabálykövető "sejt" nincs, a piros lámpa, vagy az egyirányú utcatábla körülbelül annyit jelent nekik, mint nekem Orbán Viktor ígéretei. Viszont csak így működik, és működik, meglepően kevés a baleset. Mások mögött ülve motoron sokszor már azt hittem, hogy nekünk jönnek, de aztán az utolsó pillanatban valahogy mindig elkerültek. A vietnamiak nagyon jó énekesek. Az egyik nap egy karaoke bárban győződtem meg erről. Akármelyik helyi kezébe került a mikrofon, a levegőt betöltötte a hangjuk, a vérükben van a dolog. Ahogy az enyémben a gyaloglás, a szabad ég, a természet. Alig várom, hogy újra feldobjam a hátizsákom, kezembe vegyem botomat, Villámot, és csak menjek, izzadjak és töprengjek a lényegtelen kis dolgokon." forrás

---

"Amit Saigonról korábban már leírtam, nagyjából igaz Hanoi-ra is: utcai kajáldák tömege, hamisított CD-k és robogók áradata, fülledtség, fergeteges konyha és filléres költségek, már-már ecuadori léptékű gyümölcsáradat (tengeri is), bambuszrudat cipelő rizskalapos asszonyok*, helyenként francia utózöngék, vöröslő lobogók, egypártrendszer, na meg a rendszerváltás lengedező szellője. És bár Hanoi Ho Si Minh-városnál jóval kisebb, a tempó és a nyüzsgés ugyanolyan." forrás

---

"Belecsöppentünk Hanoi nyüzsgő életébe, megtudtuk, mi az a csúcsforgalom, eljutottunk a gasztronómiai élvezetek mélypontjára és csúcsára. Fogalmunk sem volt, hol vagyunk. Az állomás előtti téren a sötétben körbevett minket a helyi taxismaffia, hogy elvihessen valahova. Egy angol srác szerencsére már nem először járt itt, és elárulta, Hanoi északi külvárosában tettek le minket. Ez legalább jó hír volt, így megdumáltuk, hogy együtt megyünk be a központba. Ő irigylésre méltó nyugalommal rágyújtott egy cigire, és csendben nézte, ahogy a taxisok egymást túlkiabálva igyekeztek minket bevinni. Pár perc múlva aztán lecsillapodtak a kedélyek, az angol meg egy reális ár hallatán szólt, hogy mehetünk. Mindenki jól járt. Kilépve a szállodából már javában folyt az élet az utcákon, elsőre elég meghökkentő módon. Mivel a járdát többnyire árusok és parkoló motorkerékpárok foglalják el, az ember kénytelen az úttesten menni, ahol viszont autók, motorok, riksák és biciklisták iszonyú tömege próbál haladni. Hamar megtanultuk az aranyszabályt, ami különösen az átkeléseknél lehet életmentő: semmi váratlan mozdulat - ha kiszámíthatóan közlekedsz, életben maradsz. (2012)" forrás

---

"Megnéztük a város hű de szép tavát, és nagyon híres templomát, benne egy kitömött teknőssel, amit tíz éve fogtak ki a tóból. Mivel a dög akkora volt, hogy megfordulni se nagyon tudott volna benne, és átlag kétévente egyszer látnak teknőst errefelé, ami egy olyan állat esetében, ami maximum egy órát bír ki víz alatt, és egy százszor kétszáz méteres tóban lakik, aminek a partja teljesen be van építve éttermekkel, nem kis teljesítmény. A rossz nyelvek szerint a kormány valahol máshol nevel titokban óriás tekiket, és amikor el kell terelni valamiről a figyelmet, akkor egyet gyorsan elengednek, aztán titokban lehalásznak, hadd csámcsogjon a nép a szerencsét jelentő jelenésen. A legenda szerint ugyanis ezen a teknősök ősapja adományozta azt a kardot az első királynak, amivel elverte a kínai elnyomókat. A király, dolga végeztével visszavitte a helyi Excaliburt, de ha szükség lenne rá, a teknős újra el fogja hozni a kardot a vietnami népnek.

A francia negyed és az óváros körbesétálása közben megnéztük egy tradicionális rakétaházat is. A név onnan jön, hogy nagyon vékonyak (néha csak két méter széles az utcafront), de cserébe 5-8 emelet magasak, nagyon színesek és csúcsos a tetejük, tehát szemből kicsit egy óvódás rakétarajzra emlékeztetnek. Az építési stílus még a császári időkben született, ugyanis az utcafront szélessége alapján adóztattak. Erre a logikus válaszlépés az olyan ötven méter hosszú házak voltak, amikben nem lehet vízszintesen megfordulni egy létrával. Ez az építési stílus szerves részévé vált mostanra a kultúrának, akkor is rakétaházakat emelnek, amikor semmi értelme. Láttunk új építési projektet, ahol a zöld mezőben két húsz méter hosszú, tíz méter magas és három méter széles ház állt, a nagy büdös semmi közepén. A gazdagabbak, akik kicsivel nagyobb nappalit szeretnének, úgy építtetik a házaikat, hogy kívülről két, egységes stílusú, de azért különálló rakétának nézzenek ki. Az egész dolog tulajdonképpen látványos, és jól karban van tartva, eddigi utunk során itt láttuk a legtöbb olyan házat, ahol akár laknánk is (Szingapúrtól, mint triviális esettől eltekintve). Hanoi-ban az utolsó napon a parfümpagodát látogattuk meg. Ez nem igazán pagoda, és főleg nem parfüm, ráadásul nem is Hanoi-ban van, hanem kétórányira tőle. Egy egyszerű barlangtemplomról van szó, ami festői mészkőszirtek között rejtőzik. Másfél órás csónakázás visz el odáig egy nemzeti parkon keresztül, elvileg minden adott, hogy ideális túra legyen belőle. (2011)" forrás

---

"Kis sétára mentünk a diliháznak se gyenge belvárosban. Estére nagyjából minden vietnami ha nem ül kis műanyagszéken teát iszogatva és szotyolázva, akkor a motorján ül és száguldozik a városban. Ha azt se, akkor elmegy a Li Taj Po parkba a gyerekével és üres teás palackot rugdostat vele, vagy kétévesen soros görire tanítja. Egyesek táncot tanítanak és tanulnak az utcán vagy tai chiznek, vagy egyszerűen csak ordítva beszélgetnek és mindent tele szemetelnek. Tátott szájjal figyeltük ezt a monstre diliházat. Amikor helyi zenére táncolnak, az állati érdekes az öregek is hajlékonnyá válnak és megannyi táncos lesz a háziasszonyokból és házi bácsikból. (2012) " forrás

---

"Riksára szálltunk, pontosabban én megkértem a vezetőt, hogy üljön a helyemre, mert én vezetek. Ment is minden jól, csak a rozsdás fék nem lett meg, így pirosban kicsit belementem a másik riksába. Nem lett semmi azon kívül, hogy nem akart az egyik valahogy visszaadni. Véget vetettem a haverkodásnak és visszaköveteltem a visszajárót. Nem bírom ezt az itteni szokást, hogy megállapodunk valamiben, aztán elfelejt az illető visszaadni vagy azt mondja, hogy villára vagy hasonlóra gyűjt. Láttunk két európai arcot, akikre a taxisuk doronggal támadt, miután nem voltak hajlandók többet fizetni a kialkudott árnál. Hanoiben egyébként iszonyat nagy a forgalom. A motorok teljesen elfoglalják a járdát. Mindenki cikázik össze-vissza. Ha nagy ritkán zöld van a gyalogosnak, akkor olyan hamar átvált, hogy az út feléig ér át az ember.

A fiatalok már a szieszta után kezdtek gyülekezni az óváros legatyásodott katedrálisánál, hogy színes ülőkéken megkezdjék a szotyolaevést és szanaszét köpködést. A városban nyoma sincs a Hoh Chi Minh-i eszmék hatásának. Komcsi ereklyéket is csak a turistáknak tartanak ill. egy dolog, a katonai zöld dekli a fejen megmaradt, mert sokan ezt használják bukósisakként. Hanoi-ra kell még egy nap. ilyen őrült városban muszáj maradni. Építészetileg néhol francia gyarmati, de leginkább az Indiánál kevésbé lepukkant de mégis indiais. Érintésvédelmileg úgyszintén. Vannak új épületei is és az útjai is rendben vannak. Na buszon ezt lesz módunk jobban kitanulmányozni. A népek naphosszat henyélnek. Déltől kb. 2-ig megáll az élet, hogy aztán 5 felé újból bezárjanak, hiszen ennyi munka után édes a pihenés. (2012)" forrás

---

"Hanoi nem lesz benne a top 10 közt a 'Városok, ahol szívesen élnénk' listán. Az Old Quarter-ről a Lonely Planet ódákat zeng, hogy mennyire bájos, energikus, pörgő, élettel teli. A szűkös utcák, extrém kis szélességű épületek és sokféle étterem, kocsma valóban kölcsönöznek némi bájt a városképnek, de ebben nincs sok idő elmélázni, mert agresszíven közlekedő motorosok és autósok kerülgetik az embert centikre, lassítás nélkül, de hangosan dudálva. Kambodzsában azt gondoltam, hogy a kaotikus közlekedésnek az a csúcsa, de az ehhez képest egy könnyen megszokható morál, ahol a résztvevők figyelnek egymásra, szükség esetén lassítanak és kerülnek. Nos, itt nem így van, itt nem lassítanak és nem kerülnek, csak közvetlen életveszély elhárítása érdekében. A helyzetet remekül érzékelteti az az eset, amikor egy forgalmas, többsávos úton gyalogoltunk a széles járdán, közben a lámpák miatt torlódás alakult ki, ezért a motorosok a járdára felpattanva próbáltak előnyre szert tenni és eközben pofátlanul ledudálni azokat a gyalogosokat (köztük engem), akik merészeltek akkor a járdán gyalogolni. Engem egy kis 20 éves kis picsa dudált le, akinél szóvá tettem, hogy esetleg takarodjon vissza az útra, de nem igazán értette mi a problémám.

Az otthoni gyalogosjogok harcos képviselőinek mindenképp ajánlott ide látogatni terepszemlére. A járda mindenhol motortároló, a faltól a padkáig. Van ahol kerülgetéssel lehet köztük haladni, van ahol le kell menni az útra a fent említett körülmények közé. Azt a legalapvetőbb figyelmességet sem teszik meg, hogy hagyjanak egységesen fél méteres helyet az üzletek előtt. Ha a motor nem foglalja el teljes szélességében a járdát, akkor hol a falig van tolva, hol a padkáig, mindenféle kölcsönös megegyezés nélkül. Ha gyalogosként keresztezed egy éppen elindulni készülő motoros útját, ne gondold, hogy azt a 2mp-et megvárja, amíg elhaladsz mellette. Nagy eséllyel eléd vág, vagy közted és utastársad közt indul el kövér gázzal. Valamiért ez a kultúra igazi faszkalappá változtatta a város lakosságának túlnyomó részét.

Ennek ellenére sokat mászkáltunk és megnéztünk pár nevezetességet a környéken. Ho Chi Minh mauzóleumát csak kívülről láttuk, mert zárva volt épp, de nagyon nem hiányzott ez a nevezetesség és a katonás rend, ahogy el kellene haladni a múmia előtt. A legszebb rész egy kisebb tó közepén található pagoda, meg az Irodalom Templomának kertje. Ezek a nyugalom szigetei ebben az élhetetlen városban. A vietnamiakkal kapcsolatban egyébként komoly előítéleteink voltak, melyeket fentiek ellenére is revideálni vagyunk kénytelenek. Konfliktusunk nem volt, a legtöbb pofa akivel kapcsolatba kerültünk, rendes, vidám ember volt, legfeljebb kicsit simlis. Kár, hogy nem tudunk sok pozitívumot mondani, mert ami jó és érdekes a városban, azt megkapjuk Kambodzsában is, a hátrányok nélkül, vagy kisebb mértékben. Amiben nem kellett csalódnunk, az a kaja. Sok hasonlóság mutatkozik a khmer konyhával, de pár sajátosság is megjelenik. Jártunk még egy háborús múzeumban, ahol a vietnami nép összes jelentős háborújáról beszámolók láthatók. Természetesen erősen hangsúlyozva a sikeres hadműveletek jelentőségét és bemutatva a vietnami katonák emberségét, ahogy pl. kulacsból vizet adnak a sérült amerikai hadifoglyoknak. Kisebb időutazás ez a múzeum, hiszen ez egy kommunista ország, annak pár ismert jellemzőjével. A múzeum előtti téren pl. egy méretes Lenin-szobor emeli intőn a karját a magasba." (2010)" forrás

---

"Hanoi Vietnam történelmi fővárosa, kb. ezer éve ez a központ. Ezzel szemben Saigon és Dél-Vietnam csak kb. 200 év óta tartozik csak Vietnamhoz, de mégis Saigon a legfontosabb, legnépesebb városa az országnak. Kinézetre is különbözik a két város: míg Hanoi kissé provinciális, Saigon nemzetközi nagyváros, ahol a világmárkák is jelen vannak. Nekem személy szerint Hanoi jobban tetszett, talán azért, mert más milyen volt, mint amit eddig láttam, kevésbé globalizált, jobban megőrizte az eredetiségét. De lehet, hogy csak azért mert azt láttuk először Vietnamból, és a legjellemzőbb vietnami benyomások (motorosok, állandó nyüzsgés, utcán élő emberek) ott volt új.

Hanoi-ban este érkeztünk, úgyhogy rögtön egy étteremben kezdtünk, még mielőtt a szállodába mentünk volna. A tulaj egy 30-as fickó volt, és amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, elmesélte, hogy az apja Magyarországon tanult a 70-es években franciául, mert kémnek akarták küldeni Franciaországba, és Magyarországon lehetett legjobban franciául tanulni. Az óváros állítólag évszázadok óta kb. ugyanolyan. A fő jellegzetessége (a szűk, forgalmas utcákon kívül, ami azonban máshol is van) az, hogy az egyes mesterségek az évek során szépen egymás mellé települtek. Így aztán van utca, ahol főleg fémművesek vannak, akik az utcán hegesztenek, meg köszörülnek; van utca, ahol minden boltban csomagolóanyagot meg ragasztószalagot árulnak, van cipős rész, ruhás, stb. És mindenhol rengeteg ember nyüzsög.

Hanoi-ban kóstoltuk még először a vietnami kávét, ami egyből a kedvencünkké vált. Erős, finom rövid kávé, az átlagos nyugatiaknak túl erős is. Nekünk tökéletes volt. Külön felszerelésük is van hozzá, egy fémszűrő, amit közvetlenül a pohárra tesznek, belerakják a durvára őrölt kávét, ráöntik a forró vizet, ami lassan átcsöpög a szűrőn. Leginkább sűrített tejjel isszák, amitől még finomabb lesz. Annyi kávét még nem ittam, mint Vietnamban, annyira ízlett, hoztunk is haza kávét is, szűrőt is. (2008)" forrás

---

"Hanoi reptere 30 km-re van a centrumtól így 18-20 $ alatt nem nagyon visznek be a taxisok. Érdemes körülnézni a parkolóban, mindig vannak mikrobuszok akik utasokra vadásznak és kis alku után 2 $-ért elvisznek ha telerakták a buszt! :) Hanoi-ban is vannak 10 dolláros hotelek, de a színvonaluk kritikán aluli. Nem fehér embernek valók. Így kerestem egy normálisat, amit 30-ról sikerült 22-re lealkudnom! Mivel nincs főszezon, így biztos, hogy mindenhol van hely és jó eséllyel pofátlanul lehet alkudni! :) Itt már tükrös márvány fürdőszoba, méteres plazma tv a falon, ingyen internet, mindenféle és akkora franciaágy, hogy két tündérkével is kényelmesen lehet hancúrozni egyszerre...:) Este gyalog indultam felfedezni a környéket és amilyen szerencsém van, belebotlottam Finnegen's Irish Pub-jába!!! Hihetetlen, de Vietnamban kortyolgathatom a friss, hideg csapolt Guinnesseket és ihatom az eredeti ír whiskyket!!!! Nem olcsó az biztos,de a hordót Írországból el kellett gurítani idáig! :) 130.000 dong egy pint, ezért pont 13 üveg Saigon beert kapnék! De hát Guinness csak egy van és pár pintet megéri legurítani esténként.:)

Ma gyalog jártam be az old cityt. Mondanom sem kell, hogy itt is van egy csomó múzeum, a recepciós kislány szerint 32. És nem fogjátok elhinni, de Ho Chi Minh-múzeum is van!!:) Nem messze van tőle a mauzóleuma, ahol régi jó szoci szokás szerint kiállították ill. kifektették az öreget bebalzsamozva. Szegény a végrendeletében direkt hamvasztást kért, de aztán jött a parancs Moszkvából, hogy a népnek hősök és eszmék kellenek, hadd nézzék a nagy embert örökre az utódok! Egy kilométerre ettől egy téren egy hatalmas Lenin-szobor is vigyorog az emberekre! Úgyis rég láttam már Iljics komámat. :) Hanoi-t meg a 6. században kezdték kiépíteni az itt lévő kis falvakból. Ly Thai To császár erődöt építtetett és ideköltöztette az udvarát. A Vörös-folyó, a Kim Nguu-folyó és a To Lich-folyó összefolyásánál fekszik, ahol bőven termő rizsföldeket biztosított számukra és hatalmas ütemben fejlődött. Akkor még Thang Long azaz Felszálló Sárkány volt a neve. Hanoi-nak 1831-tól nevezik. Amikor a Nguyenek hatalomra kerültek 1802-ben, elköltöztették az udvart Hueba, így politikai hatalmat elveszítette, de a fejlődése töretlen volt. 1945-től újra ez lett Észak-Vietnam fővárosa egészen az amerikaiakkal vívott háború végéig, azaz 1975-ig, utána pedig, egész Vietnamé. (2010)" forrás

---

,, Hanoi a régi és az új különös keveréke, ezért nem hasonlítható egyik vietnami városhoz sem ahol eddig jártunk. A vietnami főváros igazi jellegét az ezernyi kis szatócsbolt, műhely, a sok tó, a kis kifőzdék, utcai ételes standok színes világa adja meg.

Az óváros (a kedvenc helyem) Hanoi legélénkebb negyede, ahol a viszonylag szűk utcák tele vannak régies boltokkal, műhelyekkel, amelyek láthatóan a kereskedők lakásainak előtereként is szolgálnak. A járdák tele vannak portékákkal, szerszámokkal, motorokkal, így a járda, mint olyan nem létezik. Az embereknek az úttesten kell közlekedniük a kocsik mellett/között.

A 13. században a negyed több utcáját szakmák szerint felosztották, és ez a rendszer többé-kevésbé fennmaradt. Van például cipős, ezüst- és külön rézműves, sírköves, selyemkereskedős, hagyományos vietnami ruhákat árusító “szakutca”. Az adott utca nevében benne, van az, hogy milyen szakma összpontosul oda. Az óváros tele van apró kifőzdékkel a tipikus kis műanyagszékekkel, gyümölcsárusokkal. (2018)" forrás

Időjárás

,, Hanoiban augusztus második felében olyasmit éltem át, amiről azelőtt csak a földrajzkönyvben olvastam.

Amint kiléptünk a Noi Bai Nemzetközi Repülőtér fotocellás ajtaján, olyan súlyos, párával terhelt levegő csapott meg, amilyet addig csak a wellnessben tapasztaltunk. El sem tudtuk képzelni, milyen lesz Hanoiba jönni a monszun vége felé (persze próbáltunk tájékozódni, optimistább és pesszimistább előjelzéseket egyaránt hallottunk).

Ha egy szóval kellene összefoglalnom, milyen a monszun, annyit mondanék: szauna. Pont, mint a szauna. És hozzátenném, hogy ha bírod a szaunát, akkor valószínűleg a monszun utolsó időszakát is bírni fogod.

A párával nincs baj, és rövid idő alatt hozzá lehet szokni. Amíg nem kell megerőltető testmozgást végezni, addig nem para a pára. És hát nem fizikai munkásnak jöttünk Hanoiba. Szerintem a párás levegő tök oké, sőt jó. (2019)" forrás

Szállás

Szállásunk az óvárosban volt, az interneten foglaltuk a szobát. A kisebb, olcsó szállodák többségének, az utca frontja rövid, 5-6 méter, beépülve a többi ház közé, így a szobák többsége ablak nélküli. (Ferenc, 2023)

Közlekedés

Bangkokból repültünk Hanoiba, a repülőtérről a 86-os expressz busszal mentünk a központi pályaudvarig (40 000 VND (kb. 600 HUF) a jegy, taxi 400 000-500 000 VND - 6000-7400 HUF). Megjegyzem, hogy a nagy számok miatt az ezrest már alig teszik hozzá a helyi lakosok. (Ferenc, 2023)

---

Hanoiba, Vietnám fővárosába a Vietnam Airlines délutáni járatával érkeztünk meg Bangkokból. Takarékossági megfontolásból nem taxival, hanem a 86-os repülőtéri transzferbusszal utaztunk be a városba, kifogástalan minőségű autópályán, átkelve a Vörös folyón, kivilágított felhőkarcolók, fényárban úszó hatalmas tavak, keskeny házak között.

Ami oly egyszerűnek tűnt otthon, a számítógép előtt, miszerint hogyan találjuk meg a szállodánkat, másodpercek alatt megsemmisült, fogalmunk sem volt, hogy merre induljunk el. Ott álltunk egy lüktető, dudálástól hangos városban az út szélén, hátizsákkal a vállunkon, bőröndöt húzva magunk után, és úgy éreztük, hogy végleg elvesztünk. Akiket segítségül megkérdeztünk, mindegyikük más irányba mutatott, végül egy riksás segített, és kiderült, pontosan ott állunk a szálloda előtt.

Utólag el kell ismernem, hogy a lehető legjobb választás volt a Hanoi Nostalgia Hotel. Megfelelt elvárásainknak, miszerint legyen benne medence meg reggeli, de hogy az óváros egyik legjobb helyén van, ahonnan minden bejárható, azt mi sem reméltük.

xxx

A közlekedés az, ami turista számára a legkaotikusabb. A jelzőlámpák lényegében dekorációként szolgálnak a gyalogátkelőknél, csak az autósoknak illene betartani a szabályokat, a motorosokra ellenben semmi nem vonatkozik. Átkelni az utcán felér egy életre szóló kalanddal.

Megtanultuk, hogy mindig a helybelieket kell figyelni, hozzájuk csatlakozni, ők tudják, mit kell tenni: határozottnak, eltökéltnek tűnni, és a robogó motorok között kezet felemelve átkelni az úttesten. Egy motoros sem áll meg a zebránál, maximum kikerül minket lassítva. Ugyanakkor a járdákon sem lehet közlekedni, mert oda vannak kipakolva a boltosok árui, ott ebédelnek liliputi székeken a helybeliek, ott parkolnak a motorok, így jó esetben roppant elővigyázatosan csak az úttest szélén lehet bandukolni. Másképpen nem megy.

A vietnámiak átlagpolgár motorral közlekedik, azzal jár dolgozni, bevásárolni, kirándulni- olykor egész családok ülnek rajtuk, mert az ülés tetszés szerint bővíthető-, vagy hatalmas áruval, élő állatokkal megpakolva száguldanak eszeveszettül hangos dudálás közepette az utcákon, olyan érzést keltve, mintha egy megvadult antilopcsorda rohanna el az orrunk előtt.

(2023) forrás

Grab

Százszor inkább Grab, mint a taxi! Grabhez kell helyi sim kártya. Olyan, amin net és telefonos lehetőség is van. Sms-sel azonosít, csak azért. Mivel a wifi esetleges, helyi simkártya a netezéshez, térképhez, kb mindenhez amúgyis kell. A grab egyszerű, praktikus. Mondjuk vietnámi nyelven kommunikál, hiába állítom angolra, de ettől még működik. Kp-re kell állítani, a kártyás terhelések ugyanis a dolláros/eurós számlákról mennek. (Dupla konverzió)

Taxizás

A taxisok persze simlisek és lehúzzák a külföldi turistákat. A taxióra bekapcsolása sem teszi korrekté a fuvardíjat. Íme a konkrét esetünk:

Grab-ot használtunk mindig, de egyszer ki akartuk próbálni a normál taxit. Kb. tudtuk hogy az adott távolságon a Grab viteldíja 80-90 ezer dong lenne. A taxisunk bekapcsolta a taxiórát, ami a végcélnál az 38,000 dongot mutatott.

Nyilván ennyit fizetett volna egy helyi. A Grab ugyebár ennek a dupláját kéri el, de legalább nincs vitatkozás és különben is még így is olcsó. Na de, a mi pofátlan taxisunk a végcélnál a taxióra által mutatott összeggel nem törődve bemondta a 200 ezret. Rendőrséggel fenyegetőztem, kiabáltam vele, és már annyira berezelt, hogy a teljes viteldíjról inkább lemondott. Fizettem neki 100 ezret, amit még elfogadhatónak találtam. Ez volt az utolsó taxizásunk, maradtunk a Grab-nál. Persze az eset kapcsán azért megemlékeztünk a magyar hiéna taxisokról, akik szintén durván átverik a külföldiket. (aji, 2023)

Kriszta fotói

Buszozás

Furcsa volt nekünk, hogy elvétve láttunk tömött autóbuszt. Kétlem, hogy egy magyar turista Hanoiban vállalkozna a buszközlekedés használatára, mert komplikált lenne kiigazódni a járatok irányaiban. (aji, 2023)

------------------------------------------------------------------

A reptérre érve vettünk internetet, amivel sanszosan jól lehúztak, de egy hónapra korlátlan nettel 200.000 dongba került. Ezzel fogtunk egy Grabet (Uber nem megy itt), ami az 500.000 helyett, amennyiért a taxi vitt volna be, bevitt minket a hotelig 105.000 dongért. Azért az barátibb akkor is, ha a magasabbik ár sem extra egy 45 perces útért. forrás

---

,, Hanoi 8 millió lakost számlál, és a városban 5,7 millió motorkerékpárt tartanak nyilván. A többség azzal közlekedik, a széles sugárutakon tömött sorokban várják a piros lámpa végét, hogy aztán úgy lövelljenek ki a zöld lámpánál, mintha rajtpisztoly dördült volna el. És ez még a jobbik eset, mert a széles sugárutaknál tudja az ember, mikor mire számítson. De az óvárosban se közlekedési lámpa, se tábla, se bármi, mindenki megy, amerre lát, és olyan kaotikus és eszeveszett a közlekedés, hogy az még egy dél-olaszt is kikészítene, de minimum zavarba hozna. A dudálás nem elsősorban azt jelenti, hogy „állj félre”, hanem azt, hogy „vigyázz, jövök”, és mivel mindenki jön, és mindenki dudál, iszonyatos hangzavar keletkezik. Persze a sok dudálástól a külföldi (pl. jómagam) összerezzen és leblokkol, vagy pedig spurizik át az út túloldalára, és közben épphogy el nem ütteti magát egy másik motorossal.

Járda, az nincs. Illetve lenne, mert a város mai arculatának kialakítói létesítettek ugyan megfelelő szélességű járdát az úttest két oldalán, de azt a helyiek motorparkolónak használják, illetve az utcai árusok foglalnak ott helyet. A kis számú gyalogos tehát az úttest szélén közlekedik. 

Az átkelés az út egyik oldaláról a másikra európai számára olyan bravúr, ami után bízvást gratulálhat magának. Akár többperces várakozás is megelőzheti, hezitálás, majd bátor nekidurálás, hogy „na, ez a jó időzítés”. Az átkelés utáni sikerélmény addig tart, amíg az ember meg nem látja, hogyan csinálják ezt a helyi nénik és bácsik: körül se nézve csak mennek, a szemük se rebben a dudálásra, és pár másodperc alatt már át is értek. (2019)" forrás

---

,, Hanoiban a közlekedés több mint borzalmas. A tömegközlekedés kimerül a buszoknál, amik nem túl gyakran járnak, kevés a megálló és nem a legjobban megtervezett az útvonaluk. Ellenben nagyon olcsóak. Néha, ha az óvárosba megyek, buszra szállok, de csak azért, mert ott rettenetes parkolni, és mert azt a buszútvonalat ismerem. Miután egyszer este sikerült elkeverednem valami teljesen ismeretlen városrészbe, és persze a telefonom is lemerült, és azt hittem az utcán töltöm az éjszakát, inkább nem kockáztatok többet. Egyébként is nagyon macerás és időigényes buszozni, és azóta megtanultam motorozni, ami sokkal kényelmesebb, és itt egyébként is ez a legelterjedtebb közlekedésiforma.

A forgalom konkrétan életveszélyes, ugyanis szinte senki nem tud normálisan vezetni, de a motorozás még így is a legjobb módja a közlekedésnek. Az egyetlen hátránya, hogy ha nagybevásárlást tartok, kisebb cirkuszi mutatványt kell végrehajtanom, hogy hazaegyensúlyozzak a szatyrokkal, és télen, esőben sem éppen a legpraktikusabb. Persze a vietnamiak erre is találtak megoldást. Rengeteg a különböző, motorra szerelhető esőkabát, sőt idén egy paplankinézetű, téli motortakarót is láttam hirdetve. Véleményem szerint elég életveszélyes, de a hanoiak amúgy sem sokat törődnek a biztonsággal." forrás

Riksák utasokra várva - Kriszta fotója (2023. február)

,, Bali volt eddig a szemünkben az a sziget, ami a robogók számát tekintve a rekordot tartotta. Egészen addig amíg Ho Si Minbe nem értünk és megláttuk az úton cirkuláló iszonyat mennyiségű kétkerekűt. De a legelképesztőbb nem is ez, hanem az átkelés az úton úgy, hogy bármelyik is megállna. Arra ugyanis várhattunk, hogy megálljanak és megszánjanak. Úgy kell elképzelni ezt is, mint egy mozgó halrajt. Közé úszik valami, de ettől a halraj nem áll meg, csak útirányt változtat és kikerüli azt a valamit ami beúszott a tömegbe. Zolinak egyáltalán nem, nekem azért adódtak nehézségeim azzal, hogy alkalmanként összeszedjem a bátorságom és bevessem magam közéjük. Nem egyszer volt, hogy Zolinak vissza kellett értem jönnie az út közepéig.:) Aztán a kezdeti bátortalan próbálkozásaim után rájöttem, akár csukott szemmel is át lehetne kelni a legforgalmasabb úton is, mert az emberek úgyis vigyáznak rám...és ez megnyugtatott. (2017)" forrás

---

,, Utolsó napunkon úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni a Grabbike-t, amivel már kezdetektől szemeztünk. A motorosokat egy applikáció segítségével tudod megrendelni, ahol kikalkulálja egyből mennyiért visz el az adott helyre. Tudsz készpénzzel fizetni, de az applikáción is fel tudsz tölteni pénzt egy virtuális kártyára. Hasonlóan működik, mint az Uber. A vicces, hogy 1 motoros kettőnket is elvitt, egy sima, egyszerű kismotorral. Nem volt túl kényelmes, viszont nagyon gyorsan odaértünk a mauzóleumhoz. Hanoiban és a többi városban sincs igazán turistabarát tömegközlekedési eszköz. Buszok ugyan léteznek (bár Hanoiban ezt sem láttam) de a menetrendet és az útvonalat a helyiek sem nagyon tudják. (2018)" forrás

---

,, A reptérre érve vettünk internetet, amivel sanszosan jól lehúztak, de egy hónapra korlátlan nettel 200.000 dongba került. Ezzel fogtunk egy Grabet (Uber nem megy itt), ami az 500.000 helyett, amennyiért a taxi vitt volna be, bevitt minket a hotelig 105.000 dongért. Azért az barátibb akkor is, ha a magasabbik ár sem extra egy 45 perces útért. (2018)" forrás

A vietnami közelkedési lámpákra vonatkzó szabályok: Zöldnél mehetek, sárgánál mehetek, pirosnál még mindig mehetek. - Kr

Gyalog

A járdákat arra használják a helyi lakosok, hogy a motorkerékpárokat ott tárolják, oda raknak ki székeket, asztalokat, ott étkeznek, így azokat járdaként használni szinte lehetetlen volt. (Ferenc, 2023)

Étkezés

Két szuper étkezde Hanoi óvárosában:

Bún Chả Đắc Kim – Hàng Mành utcában (a hely annyira felhúzta az ipart, hogy körülötte más bún chả kifőzdék is vannak, de ez az igazi, ebbe kell bemenni
Bún Bò Nam Bộ Bách Phương – cím: Hàng Điếu 67.

,, Amit Hanoi a legkiemelkedőbb színvonalon és nagy bőségben ad, azok a kulináris élvezetek. Igen, azon helyek némelyikén, ahonnan a szagok terjengenek, nagyon finomakat lehet enni, méghozzá potom áron. A szálláshelyek munkatársai készségesen felvilágosítanak, hol adják a legjobb phót, bún chàt, bum bò nam bôt és más hasonló nevű ételeket. Sok kifőzde csak egy-kétféle ételre szakosodik, viszont azt mesterfokon készítik. És miután az ember átvergődik a zsúfolt közlekedési helyzeteken, helyet talál a szintén zsúfolt étkezdében (még szerencse, hogy zsúfolt, mert ahol pörög a forgalom, ott nincs ideje megromlani az ételnek), és pár perc múltán kihozzák a tésztából, zöldségből, húsból álló fogást, aminek egyedi ízvilágát a lé adja meg, tehát mindezek után az ember az első falatot a szájába emelve egy röpke pillanatig úgy érzi, hogy mindezen őrület közepette, még az esősátor alatt is valamiféle furcsa mennyországba csöppent, ami mélyen kíváncsivá teszi. (2019)" forrás

Kriszta fotója

,, Ha már az éttermekről volt szó, nézzük meg mit kínál Hanoi ennivalófronton. Mint már említettem, étteremben enni gyakran olcsóbb, mint otthon főzni. Rengeteg az utcai kifőzde, söröző, kávézó és egyéb ételt-italt szolgáló létesítmény. A legolcsóbbak persze a helyi ételeket szolgáló kajáldák, amit általában egy család üzemeltet, gyakran a saját házában. Előfordul, hogy beülsz valahova egy pho-ra, és miközben eszel, unaloműzésként megszemlélheted a család esküvői fotóit, és az unokákról készült (gagyin photoshoppolt, és giccses) képeket. Ezek az ételek persze gyakran nem a legegészségesebbek, de azért vannak olyan helyek is, amik jó áron ajánlanak minőségi ennivalót.

Ami engem illet, nem rajongok a vietnami konyháért, de azért van pár fogás, ami határozottan hiányozni fog. Ilyen például a pho, ami egyébként a tészta neve, de a vele készített levest is így hívják. Van pár ízletes salátájuk is, és persze egy jól elkészített che, vagyis tapioka puding is fel tudja dobni a napomat. A legjobban azonban talán a friss kókusz és mangó fog hiányozni. És persze az izgalom, hogy olyan dolgokat próbálok ki, amit még sosem láttam, és halvány gőzöm sincs róla, hogy mi az.

Van pár dolog azonban, ami egyáltalán nem fog hiányozni. A vietnamiak nemigen esznek salátákat, ellenben sok mindenhez adnak leveleket, ami nekem annyira nem jön be. A saláta meleg levesben szottyasztva valahogy nem nyerte el a tetszésem, de az abszolút rémálmom egy mentához hasonló levél, aminek kesernyés íze van, és mindenbe, de mindenbe beleteszik. A legtöbb külföldi egyébként hasonlóan vélekedik erről a levélről, bár egyesek szerint még mindig jobb, mint a hal ízű levél.

A másik, amitől kiver a víz, az a cukrozott tej, ami már eleve ízesítve van. Ehhez, és a cukrozott joghurthoz és egyéb tejtermékekhez sokkal könnyebb hozzájutni, mint a natúr változatukhoz. Nem csoda, hogy hamar megtanultam a cukrot vietnamiul. Az emberek itt még mindig abban a hitben vannak, hogy a cukor jó, és mivel a szájhigiéniára sem adnak túl sokat, rengeteg a rohadó fogú gyerek.

Ha vegetáriánus vagy, megszívtad, mert itt a hús nagyon menő. Gyakran még a tofuba is belerejtik, úgyhogy vigyázni kell, mit rendelsz. Szerencsére a vietnami furcsaságok mellett ma már viszonylag könnyű nyugati termékeket beszerezni. Persze ha már hozzászoktunk a helyi árakhoz, nem biztos, hogy szívesen költünk többet az ilyesfajta luxuscikkekre. Bár ezeket nagyjából az otthonival azonos áron kínálják, az ember meggondolja, hogy fizessen-e annyit egy sajtért, amiből az egésznapi étkezését meg tudja oldani." forrás

Grillezett hal friss nyers zöldségekkel - minőségi étteremben - Kriszta fotója 

Hivatalosan bambuszban, valójában a bőrére sütött csirke - minőségi étteremben - Kriszta fotója

"Az első állomás egy kávézó volt. Van itt egy olyan kávé, amit mókusokkal megetetnek, majd amit azok kiszarnak abból csinálják a kávét. Nem vicc. Ráadásul ezt hamisítják is, úgyhogy nem olyan egyszerű jót találni. A hamisítás az azt jelenti, hogy nem igazi mókusokkal etetik meg, hanem mesterségesen állítják elő azt, amit a mókus bele csinál a kávéval. Én ezzel együtt tudtam volna élni, ha így átvernek, de Tibi már kevésbé, ezért mentünk oda, ahol állítólag eredeti a cucc, legalábbis a TripAdvisor szerint. Ez kicsit messzebb volt, így taxiba pattantunk. A szállásadó csajszi nagyon aranyos volt, mert hívott nekünk taxit és ki is kísért hozzá minket. És nem, nem azért mert a taxis tejelt volna neki, hanem csak pusztán aranyos volt. A kávézó a turista negyeden kívül volt, érdekes is volt itt nézelődni, milyen a mindennapi élet Hanoi-ban. A kávé érdekes volt, szerintem finom is, de annyira nem volt különleges íze. Itt is a lecsöpögős módszerrel hozták ki. Este mikor éhesek lettünk a vasútállomás közelében lévő étterembe mentünk. De még most se volt unalmas az oda vezető út, mindig talál érdekességeket az ember. Nagyon nagy volt a forgalma. Rendeltünk 6 fogást, nem kell megijedni, az egyik az 2 db tavaszi tekercs volt. A kacsaleves nem volt jó, annak volt egy szaga, amit az utcai kajásoknál is szoktunk többször érezni, kicsit ecetes szag, és ez az ízét is áthatotta, de a többi fogás nagyon jó volt. " forrás

Kifőzde a szokásos műanyag sámlikkal - Kriszta fotója

,, Hanoi egyik bája az óváros. Olyan, mintha megállt volna az idő. A 13. században a negyed 36 utcáját szakmák szerint felosztották, és ez a rendszer többé-kevésbé máig is fennmaradt. Van például cipős, bambuszos, ezüst- és külön rézműves utca. Mindemellé persze itt is magas fokon űzik a "street food" nevű szakmát.
Ami az ételeket illeti, van különbség észak és dél között. Nem volt szembeötlő, de amellett mégsem mehetünk el szó nélkül, hogy bármennyire kerestünk, finom "banh mi"-t nem tudtunk Hanoiban enni.

Hanoiban van egy titkos hely. Na szóval a 65 Lān Ông cím alatti hely (az ékezetekért vállalok felelősséget) egy igazi sikátoros, eldugott kis koszfészek. De tényleg! Annak viszont aki megtalálja és bevállalja egy világbajnok mién trôn a jutalma, de nôm gàval sem lehet itt sem rosszul járni. Alapvetően itt minden csirkehússal készül és fincsi káposztával. A 4 komponens és az ízek egyensúlya itt is garantált. " forrás

---

,, Az első teljes napunkon végre kipróbálhattam a híres vietnami tojásos kávét. Ez egy krémesen lágy, könnyű tojáshab, alatta forró feketekávé! Hát ez valami zseniálisan finom. Nem volt egyszerű megtalálni a helyet. Giang Cafe a neve. Egy ruhabolton és egy pénzváltón keresztül kell menni, majd egy sikátor következik és végül egy omladozó, iszonyatosan lepukkant lépcsőház, aminek a közepén egy mosogató volt. Picit kételkedve mentünk fel a lépcsőn. És igen, igen és igen. Mennyei, krémes, nem túl édes. (2018)" forrás

Kifőzde az Óvárosban (Historic Quarter) - Kriszta fotója

,, A délután fénypontja bizony a különleges étterem volt, amit kikerestünk, megbeszéltük az árat (500.000.-), két bambuszkígyót kivettek a helyükről, majd megölték, megnyúzták és úgy kezdtük, hogy a frissen kikapott szívüket betették egy pohárka vodkába és leküldtük, semmit se érezni belőle. (2018)" forrás

---

,, A pho leves szagával elegyedő pára első szippantásra émelyítő. A phót Hanoi óvárosában a nyitott kifőzdékben és az utcán is főzik, és az étkezdék környékén olyan szag terjeng, amilyenre Európában biztos kihívnák már az ÁNTSZ-t. Persze a szálláshelyek jó része éppen azokba az utcákba települt, ahol a kifőzdék és kávézók vannak (naná, mert mit akar a turista Hanoiban: enni, meg kókusztejes kávét és trópusi gyümölcsleveket inni). És mindez azt is jelenti, hogy a napi élelmünket majd ezen helyek valamelyikéről kell majd beszerezni. (2019)" forrás

Vannak külföldi turisták, akik hajlandók a kis székeken ülve enni. - Kriszta fotója

Kajálós utca - Kriszta fotója

Kávézók a Train Street-en - Kriszta fotója

Vásárlás

Annak, aki felnőtt, európai méretű ruhanemút szeretne könnyen venni, bizony egy plázába kell annak mennie. Rengeteg van belőlük, szépek, tiszták, amerikaiak. Normális áron minden kapható. Olcsón az utcai árusoktól minden beszerezhető szintén. Az utcán a minőség és az ár egyedi szerencse kérdése. Akit fáraszt az állandó alkudozás, a folyamatos "vajon mennyire vágott éppen át?" érzése, menjen rendes boltba. Még egy nagy plusz pont a pláza mellett: van benne szupermarket. Rendes kenyér, péksüti, kávé, minden.

"Én szeretek reggel, pizsiben üldögélni az első kávémmal és a híreket nézegetni vagy csak bambulni kifelé a fejemből. A szálláson nem volt kávégép, iszogattam hát az otthonról hozott nescafét. Elfogyott, elkezdtem pótlást keresgélni. Nem volt sehol ugyanolyan. Ráfanyalodtam a helyi nescaféra, gondoltam, annyira nem lehet rossz talán. Kiderült, hogy kifejezetten finom. Erős, aromás, simán veri a nescafét. Kapszulás kávé sehol sincs. A kávézókban kapható eszpresszó kimondottan finom. Csak néha/mindig el kell mutogati, mennyi vizet kérek bele. " Kr

,, Ruhavásárlásnál számolni kell, hogy az otthoni méret nem lesz jó. Hacsak nem a Made in Vietnam nevű boltláncban vásárolunk, ahol nyugati márkák termékeit lehet jó áron megvenni. De mivel itt mindent hamisítanak, az is előfordulhat, hogy egy álboltba megyünk be, ahol gagyi, vietnami cuccok vannak. A minőség itt nem fontos, és az árakat sem feltétlenül ez alapján szabják." forrás

Utcai gyümölcs-árusítás - A látható ananász darab kb. 350 HUF-nak megfelelő dongba került - Kriszta fotója (2023)

Kriszta fotói

Szórakozás

Mivel Hanoi óvárosa tele van masszázsszalonokkal, mi is a hosszú sétákat követően-be-betértünk egy kényeztetésre. Az itteni szalonok nem voltak olyan „ipari jellegűek”, mint Bangkokban, itt nem voltak kiállítva a székek az utcára, elegánsabbak is voltak.(2023) forrás

Kriszta fotói

,, Hanoi kaotikus utcaképe a milliónyi zajos robogóval és dudaszóval valószínűleg nem a nyugalom fellegváraként él a köztudatban. Mégis, van számomra valami egészen megnyugtató abban, mikor egy tökéletes vietnami jeges kávét kortyolgatok az óváros forgalmas utcáinak egyik járdáján. Hanoiba, bár vannak látnivalók is, úgy gondolom, hogy a kulináris élmények miatt érdemes menni elsősorban: Hanoi számomra egész Délkelet-Ázsia gasztronómiai fővárosa, Bangkokkal egyetemben. Az ételek mellett a vietnami kávé-kultúra is sokat nyom számomra a latba, és ezért is említem Hanoit ezen a listán, mert véleményem szerint az egyik legjobb elfoglaltság Hanoiban a hangulatos kávézók egyikében elütni az időt; s kávézó aztán tényleg rengeteg van szerte a városban. Mindemellett Hanoiról érdemes megemlíteni, hogy az éjszakai élet nagyon rövid (a hangos zenét játszó klubok bezárnak éjfél táján), így itt sem túl jók az esélyeink, ha fergeteges partikra vágyunk. Üljünk viszont le az út szélén egy finom kávéra és adjuk át magunknak a hangulatnak: nem fogjuk megbánni! (2017)" forrás

Közbiztonság

"A frekventáltabb helyeken velük érdemes vigyázni. Van aki csak megtévesztésből játssza ezt a szerepet, és előszeretettel adja át a bambuszrúd-rizskalap szettet mondjuk egy fotó erejéig. A mutatvány végén meg csak csodálkozik a turista, hogy a nagy egyensúlyozás és öltözködés közepette elillant a pénztárcája." forrás

A látnivalókról külön oldalon írunk - itt

Olvasmányos linkek

"Hanoi nagyon hasonlít Saigonra és Phnom Penhre abban, hogy nagyítóval kell keresgélni a látnivalókat. Ha nagyon őszinte a akarok lenni, akkor be kell vallanom, gyakorlatilag egyetlen egyet láttunk igazán. A Ngoc Son templomhoz mindig zárás után értünk oda, a Ho Si Min mauzóleumhoz sem értük el, amíg nyitva lett volna, a régi erőd a szilveszter miatt zárva volt, a múzeumokat pedig nem is terveztük meglátogatni. Inkább csak sétálgattunk céltalanul a városban. Az egyetlen igazi turistalátványosság, amelyet ától-cettig megnéztünk az Irodalom Temploma volt, amely tulajdonképpen egy egyetemnek felelt meg a régi időkben. Ezen felül kívülről megtekintettük a Ho Si Min mauzóleumot, megnéztük az egy lábon álló pagodát. Első utunk a vízi-bábszínházhoz vezetett, amely a világon, ha jól tudom, csak Vietnamban van. Ezek közül a leghíresebb Hanoi-ban. Ez az egyik fő látványosság itt, ezért nehéz rá jegyet kapni.

Mászkáltunk a "régi negyedben", ami csak nevében régi, és csupa bolt meg vendéglő. Az árusok utcánként csoportosulnak, az egyikben ruhákat, másutt papírárut árulnak, a következő utcában játékboltok sorakoznak és így tovább. Itt is, mint mindenütt Vietnamban, számtalan utcai étkezde van, ahol gyerekre méretezett műanyag székeken lehet ülni a járdán vagy az utcán és egy, maximum kétféle kaját lehet kapni. Na meg a világ legolcsóbb csapolt sörét. De itt a hidegben nem volt olyan nagy kedvünk hozzá. Fél nyolc körül beültünk egy étterembe, ahol végül az aznapi ajánlatot, egy családi pizzát rendeltünk. Ez volt a legvonzóbb, főleg a gyerekeknek. Az étteremben csak marginálisan volt melegebb mint az utcán, de kitartottunk és egy egészen jó pizzát ettünk. El is ment vele az idő, egyből átmentünk a bábszínházhoz. " forrás

A könyvesboltok utcája - Kriszta fotója

"Vegyes érzésekkel vágtunk neki Vietnam felfedezésének, mert bár nagyon vártuk már, milyen lesz, Thaiföldön majdnem mindenki, akivel beszéltünk lehúzta az országot. Sok a lopás, a közlekedés katasztrofális, a turistákat átvágják, a taxisok buherált óráikkal a viteldíj sokszorosát kényszerítik ki az utasokból, az emberek haszonlesők és nem kedvesek… ilyesmiket duruzsoltak a fülünkbe a bangkoki éjszakában a hozzánk hasonló utazók. Ráadásul a Noi Bai reptérre érkezve szürke, hűvös köd fogadott minket – véget ért a trópusi sunshine? Pénzt váltottunk (ó jaj, vajon átvágnak minket az árfolyammal?), majd zsebeinket és hátizsákjainkat markolászva remegő térddel kiálltunk a buszmegállóba, ahol mókás látkép tárult a szemünk elé: első benyomásra Ha Noi olyan volt, mintha ázsiai emberkék próbálnák a 80-as évek Kelet-Európáját kiparodizálni: vörös csillagos lobogók, gondterhelt tekintetű férfiak susogós melegítőben, makkos cipőben, fuksszal, kibelesedett feleségverő trikóval, tányérsipkás katonák náluknál kétszer nagyobb libafos színű egyenruhában, lánykák pöttyös ruhában, garbóban, kudlikjuli-frizurával...

Az egyik legszimpatikusabb látnivaló a városban – már ha lehet azt mondani egy látnivalóra, hogy szimpatikus – a Van Mieu (angol nevén Temple of Literature), Vietnam első egyeteme, egyenesen a 11. századból. A komplexum mind a mai napig tiszteletet parancsoló kisugárzással bír, érződik, hogy régen itt sem járhatott minden suttyó egyetemre, úgy, mint manapság. Komoly felvételi és időközi vizsgák voltak, a legjobb tanulók később pályázhattak különböző kormányzói posztokra, a záróvizsgán pedig maga az uralkodó volt a kérdezőbiztos. Maga az egyetem leginkább egy kolostorra emlékeztet, téglalap alaprajzú, egymásba nyíló udvarok, alacsony, nyugalmat árasztó épületek, szentélyek. Az egyik ősi szentélyben spanyolfal mögött egy pingpong-asztalt fedeztem fel – ez is a vietnami nép gyakorlatiasságát példázza, nemde? (2013)" forrás

,, A legtöbb külföldinek, engem is beleértve, a helyiekről elég szélsőséges a véleménye. Mi több, rengeteg helyi látja hasonlóan a helyzetet. Egyrészt, a vietnami számomra túlságosan agresszív kultúra. Senki nem törődik a másikkal, hangosak, mindenki folyton kiabál, megpróbálnak átverni és mutogatnak, ha különbözöl a többiektől. Másrészt viszont rengeteg a kedves, segítőkész ember, akik kíváncsiak, és meg akarnak ismerni. A legtöbbjüknek fogalma sincs a nyugati kultúráról, úgyhogy semmin ne lepődjünk meg.

Ha a rosszabb fajta vietnamival találkoznánk, nem árt emlékezni, min ment keresztül az ország, és milyen nehézségekkel kell még ma is megküzdeniük. És valami csoda folytán, minden rossz után rögtön találkozom valami kedvességgel, ami az "utálom Vietnamot" hangulatomat átváltoztatja "imádom Vietnamot"-ra.

Egy biztos, a Hanoiban éléshez hatalmas türelem kell. Nem teljesen sikerült megszokni a környezetszennyezést, a folyamatos zajt, és a kultúrával való folytonos ütközést. Azonban rengeteg előnye is van: a kényelmes életvitel, az alacsony árak, és persze hogy innen könnyű felfedezni Ázsiát. Összességében úgy érzem, megérte ideköltöznöm, és bár nem tervezek örökre itt maradni, lehet, hogy még visszatérek Hanoiba. (2016)" forrás

Hétköznapi ebédidő sámlikon - Kriszta fotója

,, Hanoiban sokan élnek olyan szűk utcákban, ahol vasúti sín fut keresztül az utca közepén. A vasútállomás a város szívében található, így az utcákon naponta alig pár centiméterre halad el a vonat az ott lakóktól. Az itt élő lakosoknak napirendjükké vált, hogy a menetrendszerűen érkező vonatok elől elpakolják a robogókat, kerékpárokat vagy behívják a kint játszó gyerekeket. Naponta 2x jön itt el a vonat, mi a délutánira értünk oda. Fél órával korábban érkeztünk, akkor még rajtunk kívül nem igazán volt turista. Aztán persze elkezdtek szivárogni az emberek és szép kis tömeg gyűlt össze. Valóban nagyon szürreális az, ahogy az emberek itt élnek ilyen közel a vonathoz. Kilépsz a bejárati ajtódon és a sínen találod magad. Amikor jött a vonat nem volt elég a falhoz simulni, be kellett lépni az egyik lakás nappalijának előterébe, hogy biztonságban legyünk. Furcsa élmény volt. (2018)" forrás

---

,, Vasúti síntől 1 méterre is vígan lehet élni. Vagy akár ebédelni a síneken két vonat között.
Hanoiban ez is bebizonyosodott. Van egy utca, hívjuk csak egyszerűen Vasút utcának, az utca lakói arról "híresek", hogy a mai napig is műkődő vasúti síntől fél méterre laknak, főznek, teregetnek, esznek. Olyan közel vannak a házak falai, ablakai, hogy a vonatablakon még a fejkidugás is tilos ezen a részen." forrás

---

,, Vajon van-e még orszàg, ahol ennyit játszanak együtt gyerekek és felnőttek: sakkoznak, kártyáznak, ugrálóköteleznek, kötelet húznak, lábtollasoznak...és ez csak pár azok közül, amit felismertünk. Hanoiban a Hoan Kiem tó környéke minden hétvégen autómentes, sétálóutcává alakul és akár turistákat is szívesen látnam egy kis kötélhúzásra." forrás

---

,, Mivel hajdan a házak szélessége alapján vetették ki az adót és nem szabadott a királyi palotánál magasabb épületet emelni, így Hanoiban sok a keskeny és alacsony építmény, és kevés a toronyépület. Ebből is adódik Hanoi bájossága. A kis sikátorokban figyelhetjük meg legjobban a helyiek hétköznapjait. Gyerekek rohangálnak (akiket játék közben nagymamák üldöznek étellel), idősek tornáznak, háziasszonyok vásárolnak.(2018)" forrás

Fotóegyveleg

Kriszta fotói (2023. január)

Vissza az elejére

Kommentek