Látnivalók

Óváros (Old Town vagy Old Quarter): érdekessége, hogy a különböző szakmák képviselői, a különböző árufajták kereskedői hagyományosan külön-külön utcákba gyűltek, és ezt a tradíciót valamelyest ma is tartják; pl. külön utcán vannak az ékszerkereskedők, a virágboltokosok, a sörözők
Hoan Kiem-tó és a tónál lévő Ngọc Sơn buddhista templom (Jádehegy Temploma)
Vietnámi Nők Múzeuma
Hanoi Street Train – a turisták ezen a néven ismerik a naponta kétszer közlekedő régi vonatot, ami szűk utcák közt megy végig, turistafürtöktől övezve; a sínek mentén kis kávézók, bárok nyíltak
„Az irodalom temploma” (a turisták körében Temple of Literature néven ismert): konfuciánus templom, az egykori császári hivatalnokok akadémiája, Vietnám első egyeteme (már nem működik), amelyet közel 1000 éve alapítottak
Ho Chi Minh Mauzóleum és Ho Chi Minh Múzeum – az előbbiben a Vietnámi Demokratikus Köztársaság első elnökének bebalzsamozott testét lehet megnézni (ez ingyenes, délelőtt van nyitva), az utóbbiban pedig egykori lakóhelyét, berendezési tárgyait és autóit
Neogótikus katedrális, Lotte tower
Maguk a vietnámi emberek, bambuszkalapjaikkal, jól megpakolt motorjaikkal, vagy épp elegáns vietnámi viseletükben (melynek neve áo dài)

A főbb helyi látványosságok gyalogosan sincsenek túl messze egymástól.
Hoan Kiem tó, Jade sziget, Hoa Lo börtön, Hadtörténeti múzeum, Citadella, az Irodalom temploma, Szent József katedrális, Ho Chi Min mauzóleum, és persze a város közepén átmenő vasút, ahol több este is voltunk. Ennek - egy részén – két oldalán kis kocsmák és éttermek vannak, igen közel lehet ülni a sínekhez, kedvező áron volt étel és sör. Ha jött a vonat hangos sípolással jeleztek a helyiek, hogy húzódjon mindenki hátrébb. Volt úgy, hogy nem akartak beengedni a területre, csak akkor, ha valamelyik helyi vendéglátós bevisz és nála iszol. Kitartónak kell lenni ilyenkor, előbb utóbb beengednek.(Ferenc, 2023)

Óváros

Az óváros gyakorlatilag olyan, mint egy nagy áruház, csak itt az utcák az áruházi sorok. Van háztartási-részleg utca, lakásfelújítás utca, dísztárgy utca, stb. és az utcában csak az adott termékcsoportokat lehet megtalálni. Sokáig azt hittem, mindent lehet kapni, de aztán hiába kerestünk műanyag konyhai szűrőt, nem volt. Az üzletek a házak alsó szintjét foglalják el, az áru nemcsak a bolt belsejét, de a járdát is teljesen elfoglalja. Nem ritka, hogy a bolt hátuljában lévő priccsen alszanak a tulajok, ennyi az életterük. Láttunk fodrászt is, aki a járdára kirakott széken nyírta a delikvens haját, itt ez sem szokatlan látvány. Az épületek állapota elég vegyes képet mutat, az újszerűtől az összeomlás szélén állóig mindenféle van. Főleg azok vannak felújítva, melyek mögött külföldi befektetőt lehet sejteni. (2019) forrás

Az óváros maga egy labirintus a 36 szűk, forgalmas utcájával, és mindegyik utca egy mesterséget képvisel. Mint a marokkói Fez-ben. Itt is van ékszerészek, ruhakereskedők, koporsókészítők, fűszerkereskedők, halárusok, virágárusok utcája, de van sör utca is, a híres „Beer street”, ami a lehető leghangosabb, legvibrálóbb a környéken, tele szórakozó helybeliekkel és turistákkal, akik a világ különböző országaiból jöttek megcsodálni a várost. Mert Hanoi tényleg maga egy csoda. Hangos, színes, olykor koszos és kibírhatatlan a bűz, de az idelátogatót végérvényesen rabul ejti.

A helybeliek ugyan nem mindig mosolyognak, mintha nem alázkodnának meg, nem tudni, hogy mit gondolnak magukban, de ha hozzájuk fordultunk útbaigazításért, készségesen segítettek. Szerintem váratlanul éri őket a rengeteg odalátogató turista jelenléte, rácsodálkoznak a változásra, hogy mi is történik országukban. Mint ahogy az odalátogatók is elámulnak azon, hogy egy ország, amely négyezer éves történelme során annyit szenvedett idegenek uralmától és háborúktól, leporolta sebeit, és sikerrel nyit a békével érkező külföldiek felé.

Hanoi óvárosában csodálatos érzés a keskeny, olykor csak három méter széles, virágokkal, zöld növényekkel befuttatott patinásan kopott vagy felújított keskeny házak között sétálni, amelyek azért épültek így, mert egykoron a házak szélessége alapján kellet adót fizetni a tulajdonosnak. Ámulatba ejtő a boltok sokszínűsége, az éttermek, kávézók hangulata, a vállukon kosarakat cipelő szalmakalapos asszonyok látványa, akik egész nap csodálatos virágokat, ismeretlen gyümölcsöket árulnak. A várost járva úgy érezni, mintha az összes óvodát kitelepítették volna az utcákra, az apró színes műanyag asztaloknál, gyerekeknek való székeken egész családok vagy baráti társaságok kuporogva étkeznek. Hangosak, jókedvűek, sört kortyolgatnak, esetleg tojásos kávét szürcsölgetnek, isteni illatokkal van tele a levegő. Egy taxisofőr úgy mondta nekünk, hogy Vietnámban olyan sokat dolgoznak az emberek, hogy nincs is idejük otthon főzni, így mindenki kifőzdében eszik. (2023) forrás

Kriszta fotói

Ho Shi Minh mauzóleum&Ho Shi Minh Múzeum

Az előbbiben a Vietnámi Demokratikus Köztársaság első elnökének bebalzsamozott testét lehet megnézni (ez ingyenes, délelőtt van nyitva), az utóbbiban pedig egykori lakóhelyét, berendezési tárgyait és autóit

Aki nem látta Moszkvában a Lenin mauzóleumot, annak biztos érdekes program lehet a nemzeti hős bebalzsamozott testének látványa, az ünnepélyesség furcsa levegője, a szigorú katonai őrizet és a vietnami látogatók megilletődöttsége. Ho Shi Minh pozitív történelmi szerepét Vietnamban senki nem kérdőjelezi meg. Benne nem csupán kommunista vezetőt látnak, hanem azt az embert, aki vezető szerepet játszott az ország gyarmati sorból való felszabadításában és a világhatalom, az USA elleni elképesztő győzelemben.

Hosszas szabálylista (angolul is) arról, hogy a látogatóknak miként kell viselkedni a mauzóleumban és az előtte levő téren - Kriszta fotója

Valamiért a tilalmak közül külön táblákat kaptak a rágógumizásra vonatkozók. - Kriszta fotója

"Első nap lemaradtunk Ho Chi Minh korpuszáról, ezért ezt pótolni kellett. Éreztük, hogy nem mehetünk úgy el, hogy nem láttuk a tetemet, ill. amit katonai pompa közepette mutogatnak. Reggel fél 8-tól fél 11-ig fogad látogatókat Uncle Ho. Körülményes a bejutás. Sorakozó van, terelés és külön veszik el az embertől a zsákját és a kameráját. A fényképezőgépekkel nem foglalkoztak. Sok kacskaringó után egy frizsideresre hűtött terembe érkeztünk, ahol kivilágított koporsóba feküdt a mester vagy inkább helyette egy, a Madame Tussauds panoptikumában sem kiállítható viaszbábú. Nagyon gyönge munkát végeznek az orosz mesterek, ha igaz, hogy évente három hónapra elviszik feljavítani az állagát. Egy biztos, az Assisiben lévő múmiák sokkal jobbra sikeredtek. Megnéztük még a mester házait, szobáit - nem vitte túlzásba a luxust - és a ronda, bumfordi autóit.. Miért van az, hogy ezeket vackokat mindig kiállítják? Már az összes meglátogatott diktátor és bölcs uralkodó - kinek-kinek ízlése szerint - szekerét közszemlére teszik? " forrás

Csak a fotózáshoz guggolnak - kr

"A mauzóleumban ugye összesen egy dolgot lehet látni, Ho Chi Min bebalzsamozott holttestét. Az öreg ugyan azt akarta, hogy elégessék, és a hamvait szétszórják (amit láttunk abból, hogy hol lakott, úgy tűnt, meglehetősen szerény ember volt), de hát ez nem passzolt volna a szovjet típusú személyi kultuszba. Így aztán nem vették figyelembe, mit akart, és a Szovjetunió segítségével megépítették a moszkvai Vörös-tér mását, mauzóleummal, tribünnel, a mauzóleum erkélyéről díszszemléken integető főelvtársakkal. De Moszkvával ellentétben itt még él a rendszer, úgyhogy veteránok és úttörők jönnek rendszeresen megnézni Ho Chi Min-t. A turistákat is szabályozzák, hol egyes, hol kettes sorokban lehet felvonulni a bejárathoz, minden nagyobb táskát le kell adni, fémkereső kapun átmenni, bent meg némán, tiszteletteljes testtartásban (keresztbe tett kéz, vagy más lazaság esetén az őrt álló katonák rászólnak az emberre) végigvonulni. Ho Chi Min elég jó állapotban van, talán azért mert évente két hónapra bezár a mauzóleum, amikor a holttestet Oroszországba viszik karbantartásra." forrás

Mekkora szívás a díszőrséget adóknak, hogy maszkban kell strázsálniuk. - Kriszta fotója (2023. február)

A múzeum bejárata - Tanácsos tájékozodni előre a nyitvatartási időről! - Kriszta fotója

Tran Quoc Pagoda

A heliyek valahogy így ejtik ki: tyánkok

A legrégebbi pagoda Hanoiban; a 6. században épült, ezáltal több mint 1500 éves. A Hồ Tây tavon, egy kis szigeten elhelyezkedő Pagodát csupán egy móló köti össze a szárazfölddel. A szigetre átérve fantasztikus látvány tárul elénk; a 15 méteres, 11 szintes fő pagoda közelről még lenyűgözőbb, a templom többi részéről nem is beszélve. forrás

Kriszta fotói (2023. január)

Egyoszlopú pagoda

A Chua Mot Cot elnevezést viselő turistalátványosság egy kicsi faépítményes pagoda, amit a 11. században építettek. Egyediségét az adja, hogy egy, mindössze 125 centiméter átmérőjű oszlopon áll. A lótuszvirág formájára hajazó pagodában álló, százkezű istennő szobor érdekessége az, hogy sok, gyermekáldásra vágyó vietnámi fiatal zarándokol hozzá abban a reményben, hogy segít az istennő a termékenység dolgában.

Aji fotója

Irodalom temploma

Az 1070-ben épült, Confuciusnak szentelt Temple of Literature szerintem az egyik legérdekesebb látnivaló Hanoiban. Az 54.000 nm2-en elterülő, 5 udvarból álló templom területén található a Văn-tó és a Giám park is, de a környezet körülöttünk mindenhol csodás, ezért bőven el lehet itt időzni. forrás

Kriszta fotói

Hanoi óvárosában van a főváros egyik legjelentősebb nevezetessége. Valójában nem egy templomról van szó, hanem egy 11. századi egyetemről, amelyet Konfucius kínai filozófus tiszteletének szenteltek. Jelenleg itt egy kulturális-oktatási központ látható, múzeummal, tavakkal, szép kapukkal, medencékkel, pagodákkal és fákkal teli árnyas parkkal. Hajdan a kőtáblákra vésték a sikeresen doktorált diákok neveit. A 11. századi szellemi fellegvárban közigazgatást és költészetet tanítottak fő tantárgyakként, ami jelezte, hogy az irodalom és a hatalomgyakorlás valahogy egymásba fonódott. Érdekes megnézni, hogy 700 éven keresztül hol oktatták az ország nemeseit, trónörököseit, mandarinjait, az elitet. Kellemes, megnyugtató program. A belépődíj tízezer dong, ami kevesebb, mint száz forint!

"A városnézésbe még egy kötelező kör befért az Irodalom Temploma körül. A kínai kultúrát szorgosan másolva, a vietnami császárok sem a közigazgatási egyetem végzősei közül válogattak a makroökonómia vizsga eredménye alapján a miniszterek kijelölésekor, hanem sokkal inkább a jelöltek verselési és kalligráfiai képességei szerint szűrtek. Ez a rendszer persze nem sokkal rosszabb az általunk használtnál, de legalábbis garantálja, hogy a fontosabb pozíciókon ülők bírják az anyanyelvüket, ami a Magyar Köztársaság jelenlegi államfőjéről (Á. J.) teszem azt nem mondható el. " forrás

Kriszta fotói

"Az irodalom temploma egy kis Kína, pagodákkal, virágokkal, teknősökön álló, kőbe vésett intelmekkel. Látni kell ezt is, aki Hanoi-ban jár. Ne csak a motorok maradjanak meg képileg." forrás

,, A komplexumból kifele jövet a kertben egy nagy fa alatt ült egy bácsi, aki egy az egyben úgy nézett ki, mint Ho Chi Minh. A feje fölött a fába bele volt szúrva egy nagy fekete tárgy, amiről azt hittem kard. A bácsi észrevette, hogy nézem és megmutatta, hogy az az ő húzódzkodásához szükséges eszköz. 86 évesen a fiatalokat megszégyenítően húzta fel magát vagy 20X játszi könnyedséggel. A bőre meg hihetetlenül feszes volt és tiszta izom. Hihetetlen, hogy milyen jól tartják magukat itt az idősek. (2018)" forrás

Kriszta fotói

,, Az Irodalom templomában (Văn Miếu – Quốc Tử Giám) egy csomó érettségiző osztály úgy döntött, hogy bizony itt fogja elkészíteni az osztályképeit. 30.000 a belépő. (2018)" forrás

Kriszta fotói

Hoa Lo börtön

Háborús emlék, a börtön, ahol mások mellett azokat az amerikai pilótákat őrizték, akik bombázták Vietnamot. Meg lehet nézni a cellákat, sőt megmutatnak egy nyaktilót is. Kétórás érdekes program, ha jó az idegenvezető.
A börtön nevét sokféleképpen fordítják le, az egyik verzió a Pokol lyuka. Franciák építették a 19. század vége felé. Akkortájt az ország a francia Indokína része volt. A franciák a kedélyesen hangzó Maison Centrale (Központi Otthon) nevet adták a börtönnek. Itt őrizték például a függetlenségért küzdő vietnami politikai foglyokat. A túlzsúfolt börtönben embertelen körülmények között őrizték a foglyokat.

Az amerikaiak kesernyés humorral Hanoi Hiltonnak nevezték el a börtönt. 1996 óta van egy másik Hanoi Hilton a fővárosban, de az valóban szálloda, pontosabban Hilton Hanoi Opera Hotel néven.
A börtön hajdani területének egy részén ma már irodaház magasodik.
A börtön meglátogatása inkább azért tanulságos, mert ez is egy alkalom elmélyedni az ország zivataros történelmének legújabb kori részébe.

"Hogy legyen némi kontraszt, meg útba is esett, megnéztük a Hanoi Hilton néven elhíresült műintézményt. Tudom, hogy nem illik ilyet leírni, de azt hittük, borzalmasabb lesz. Mondjuk nem lehetett leányálom féllábbal leláncolva ülni a sötét cellában, és maga a guillotine sem volt egy emberbarát szerszám, de összességében nem volt olyan brutál, mint amit akárcsak az Andrássy úton látni. Kicsit - hmmm, hogy is mondjam - olyan megmosolyogni való volt, hogy miután bemutatták, hogy a franciák milyen szemét módon bántak a vietnami foglyokkal, láthattuk, hogy bezzeg milyen jó sora volt az elfogott és bebörtönzött amerikai katonáknak. Fotók, amint ajándékokat készítenek az otthoniaknak karácsonyra, szép tiszta fehér ing bemutatása, hogy ilyet viseltek és hasonlók. Láttam a régi tranzisztoros táskarádiónkat is kiállítva." forrás

Aji fotója

,, Az eredetileg 450 főre tervezett Hoa Lo börtönben 2000 ember sínylődött 1950 és 1953 között. Az ironikus Hanoi Hilton gúnynevet pedig azok amerikai pilóták ragasztották a vietnami börtönre, akik 1964 és 1973 között raboskodtak itt. A régi börtön területének nagy részét ma felhőkarcolók foglalják el, de a délkeleti sarkot eredeti formájában megőrizték 1993-ban, elsődlegesen azért, hogy azokra a vietnami foglyokra emlékezzenek, akik a francia gyarmatosítás ellen harcoltak. Egy kiásott szennyvízcsatorna tárja fel azt a helyet, ahol száz rab szökött meg a második világháború végén. A múzeum két kis terme pedig azt mutatja be, milyen jól bántak a vietnamiak az amerikai hadifoglyokkal. Karácsonyoztak, kosárlabdáztak az udvaron…távozáskor még ajándékot is kaptak a vietnamiaktól. (2018)" forrás

,,A hosszan elhúzódó vietnámi háború során óhatatlanul előfordult, hogy a küzdelem ádáz mivolta és ideológiai töltete ellenére egyik vagy másik oldal fegyveresei megadták magukat, illetve egyéb módon estek az ellenség fogságába. Az észak-vietnámi haderő által foglyul ejtett dél-vietnámi, illetve amerikai katonák semmi esetre sem számíthattak kíméletes bánásmódra, egy helyszín azonban különösen hírhedt volt: az északi főváros, Hanoi Hỏa Lò nevű börtöne, amelyet az amerikaiak csak „Hanoi Hilton” néven emlegettek.

A neves luxusszálloda-lánccal ellentétben itt más fogolytáborokhoz képest is mostoha körülmények vártak a fogvatartottakra: gyakran évekre magánzárkákban tartották őket, válogatott kínzások közepette, patkányok és csótányok között, sokszor órákra vagy napokra kellemetlen testhelyzetekbe kényszerítve. forrás

Vízi bábszínház

Sokat nem lehet érteni a műsorból, mert vietnami nyelven beszélnek, dalolnak benne, de azért nagyon szép program. Érdekes hagyomány a 11. század tájékáról. Állítólag a rizsföldeken a térdig vízben álló parasztok a munkálkodás szüneteiben szórakoztatták magukat bábjátékokkal. Nemzedékek sokaságán keresztül hagyományozódott a vízi bábjáték, ami népmesékről, a napi életről szól. Egyes fabábuk 15 kilósak és gyorsan amortizálódnak, hiszen a színpad egy vizes medencében van. Hagyományos élőzenés a program. A fővárosiak nagyon büszkék erre a bábszínházra, mert ez jellegzetesen észak-vietnami művészeti ág. 50 perces a show műsor, ami 17 kis történetből áll. Előre kell gondoskodni a jegyről, mert a napi többszöri előadásra is gyorsan elkelnek a helyek.

Aji fotói

"A másnap reggeli program a Nagy Népi Nemzeti Elefánt, akarom mondani Vízi bábszínház megtekintésével kezdődött. A bábukat nem zsinórról lógatják, hanem hosszú, vízszintes rudakra rakják, és ezen rudakkal irányítják a kezüket, fejüket, stb. A rudak elrejtésére víz szolgál, a bábosok is derékig vízben állnak a függöny mögött minden előadás alatt. A többiek szerint egészen pofás volt, Sün különvéleménye, hogy valami hihetetlenül gagyin nézett ki és tele volt bakikkal, ami azért mégiscsak ciki az ország elvileg legnagyobb kulturális megmozdulásától. " forrás

"Ez a több száz éves tradícióra visszavezethető kis aranyosság úgy néz ki, hogy képzeljünk el egy kis vízben álló színpadot pagodával, a színpad szélén tradicionális hacukában félig-meddig tradicionális zenét játszó zenekarral, de azért befigyel a basszusgitár meg a dobfelszerelés se éppen ősi. Az énekesek viszont nagyon is õsiesen danoltak és beszéltek. Kis izgő-mozgó bábok bukkantak fel a vízből vagy a pagodából és mindenféle naiv történetecskéket adtak elő sárkányokról, halászatról, rizstermesztésről és a fene tudja még miről. Nem is a téma volt érdekes, hanem a helyes kis bábok a nyávogó zenével. Cukiság volt, tényleg! )" forrás

"Láttunk még Hanoi-ban vízi bábelőadást is, ami szép volt, meg érdekes, de a sötétben bealudtam. Úgy csinálják, hogy a bábokat hosszú rudakon kitolják a függöny mögül, de mégse látszik a rúd, mert az a vízben van, a báb van csak a víz fölött. Nem lehet egyszerű dolog, derékig vízben állva a nehéz bábokat a hosszú rudak végén mozgatni, de elég jól csinálták."

Hoan Kiem-tó és a tónál lévő Ngọc Sơn buddhista templom (Jádehegy Temploma)

Kriszta fotói

Hanoi Street Train

A turisták ezen a néven ismerik a naponta néhányszor közlekedő régi vonatot, ami szűk utcák közt megy végig, turistafürtöktől övezve; a sínek mentén kis kávézók, bárok nyíltak.

A vonat utca lényegében egy szűk sikátor, amelyen naponta többször menetrendszerinti vonatok haladnak át, centiméterekre a házaktól. A vonat érkezése előtt teljesen normális képet mutat az utca, gyermekek játszanak a sínek között, asszonyok főznek, mosogatnak, mosnak, beszélgetnek kis székeken ülve, tyúkok kapirgálnak, kutyák lustálkodnak. Amikor érkezik a vonat, hangos sípszóra másodpercek alatt minden kiürül, a gyermekeket, állatokat lekapkodják a sínekről, beterelik a házakba. Ellenben a sikátor megtelik turistákkal. A pontos menetrendet csak a helyiek ismerik, mi is a szálloda recepcióján érdeklődtünk efelől. Egy időben a hatóságok le is zárták a környéket, mert veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, túl sok szelfiző turista állt a vonat előtt, de most újra megnyitották.

Az utcában élőknek hatalmas biznisz a sok vonatérkezésre kíváncsi ember. István nagyon jól szórakozott a helyzeten, vicces volt, ahogyan az ott élők irányították a turistákat, mindenkit leültettek szorosan az óvodai méretű székekre, de csak sör vagy üdítő rendelése esetén lehetett magába az utcácskába is bejutni. Komikus látvány volt, ahogyan a szűk sikátorban sípot fújva sörökkel, székekkel felszerelkezve hangosan dirigáltak, kiabáltak a testes vietnámi asszonyságok. A vonat valóban centikre haladt el előttünk, elég nagy sebességgel. A sok ember szinte rátapadt a házak falára, hogy elférjen a szerelvény. (2023) forrás

Kriszta fotói

Utunk közben kereszteztük Hanoi híres vasút utcáját, melynek különlegességét az adja, hogy a lépésben haladó vonat a házak mögötti szűk sikátorban lavirozik. Évről évre egyre több turistát csalogatott az Instagram által felkapott látványosság és egyre több kávézó nyílt, melyeknek kis asztalait és székeit (és vendégeit) a vonat érkeztekor odébb kellett pakolni.

Mivel a közelmúltban állítólag többször is megtörtént, hogy a vonatnak meg kellett állnia, utazásunk előtt két héttel a hatóságok egyik napról a másikra lezárták az utcát (vágányt) és megtiltották a belépést, sőt, elvileg még a fényképezést is. Erre az egyik vasúti átjáróban a korlát mellett posztoló szigorú rendőr hívta fel a figyelmemet a táblára mutogatva, mikor felemeltem a kamerát. Szerencsére másnap már egy engedékenyebb kollégája posztolt ott, így tudtam készíteni pár képet. Most a kávézó és étterem tulajok türelmetlenül várják, hogy mi lesz a hely sorsa, mert forgalmuk hirtelen a töredékére csökkent. (2019) forrás

Hadtörténeti múzeum

(Vietnam Military History Museum)

Belépődíj: 40,000 dong/fő (2023) - Hétfőn és pénteken zárva.

MIG-21, amit a hatvanas évek második felében a szovjetek ajándékoztak a vietnami kommunistáknak, hogy legyőzzék a gaz amerikai imperialistákat. - Kriszta fotója

A vietnami háborúban (1965–1973) lelőtt amerikai harci gép roncsa - Kriszta fotója

Kriszta fotói

Utólag már nem tudjuk beazonosítani, hogy az arany harcosnak szárnyai vannak-e, vagy mi a fene (?) - Kriszta fotója

A honvédelem és a gyermek felnevelése elfér egymás mellett. - Kriszta fotója

West Lake/Tây Hồ

Hangulatos lakóház pomelo- (óriás citrus) fával - Kriszta fotója

A West Lake negyedben az itt nagy számban élő európai expat-ek igényeit változatosan kielégítik. Ez pl. egy dán pékség szuper teljes kiörlésű kenyerekkel. - Kriszta fotója

A West Lake Hanoi viszonylatban némileg tisztább mint az átlag, de járda itt sincs, vagy ha van, akkor el van torlaszolva. - Kriszta fotója

A negyed névadója, a West Lake egy hatalmas tó. Itt kicsit jobb a levegő. - Kriszta fotója

Elegáns hagyományos ruhákban fotóztatják magukat helyi nők - Kriszta fotója

Kellemes a parton sétálgatni, csak arra kell ügyelni, hogy ne lépjünk kutyaszarba. - Kriszta fotója

A járdát a motoroknak sajátítják ki, akárcsak mindenhol Hanoiban. - Kriszta fotója

Retro bolt adekvát bácsival - Kriszta fotója

A meséből ismert aranyhal nincs a választékban - Kriszta fotója

Más érdekes negyedek

Ngoc Ha

Francia negyed/ Ba Đình

A legszebb, bár eléggé kicsi negyed. Az itteni Andrássy út, art deco házak, luxusbutikok. Tisztaság, néhán yolyan járda, min sétálni is lehet. Csak sajnos kb három sarkot.

Japán negyed/ Kim Mã

Bưởi

Trung Hoà és Nhân Chính

Phở Cuốn sziget - Ngũ Xã

Koreai negyed|Keangnam – The Manor

Ci Putra

Egyéb látnivalók

Vietnami nők múzeuma

Szép gesztus egy külön múzeummal tisztelegni a vietnámi nők előtt. Reméljük, a mindennapi életben is így tesznek a vietnámi férfiak, példamutató módon átvéve a nőktől a mindennapi élet nyomasztóan unalmas feladait. A múzeum a nők hősiességét sem vitatja, sőt a kifejezetten kiemeli a földeken krményen dolgozó nők háborús érdemeit. Valahogy úgy, ahogy a keresztbe vetett gépsztollyal a hátán, előre kötött csecsszopóval a hasán, a rizsföldeken gályázó ősanya egyszer csak meglát egy gonosz amerikai repülőt és beleereszt egy sorozatot. Lelövi persze. Majd megszoptatja cscsemójét és visszafordul termelni a földekre. A kiállítás egyébkénrt egy szépen megkomponált, tematikusan felosztott kiállítás, ami a női feladatokon szépen végig vezeti a látogatót. Várjuk a hasonló magyar kezdeményezést. A belépőjegy 40.000.- dong/fő.

Kriszta fotói

Hős forradalmár nők tablója - Kriszta fotója

Neogótikus katedrális

Kriszta fotói

Zászlótorony

(Flag Tower)

Közvetlenül a Hadtörténeti múzeum mellett van.

Kriszta fotója

Operaház

Kriszta fotója

Olvasmányos linkek

Az irodalom temploma Hanoi egyik legszebb látványossága, egy ősi parkban áll, tisztelgés az irodalom és az oktatás előtt. A hatalmas, harangokkal ellátott főkapun belépve három úton haladhatunk keresztül öt egymást követő, körbezárt udvaron. Magát a templomot az ötödik udvarban találjuk meg, gondozott kert veszi körül, lótuszvirággal teli tóval. A Hoán Kiem tó a kedvenc helyünkké vált, hiszen minden este, átverekedve magunkat a Sör utca tömegén, egy félórára kiültünk egy üres padra, vagy rosszabb esetben egy miniatűr műanyag székecskére a sok helyivel együtt, megcsodálni a szépen kivilágított hidat és templomot. A tó maga esküvői, családi fotók helyszínéül is szolgál, gyönyörű vietnámi lányokat fotóztak a parton, csodálatos nemzeti viseletükben, az ezerszínű selyem ao daitban. Olykor Istvánt is felkérték, hogy álljon melléjük egy fotó erejéig, hiszen ritkán látni fehér hajú és szakállú, kék szemű férfit arrafelé. Második Hanoinak szentelt napunkon észak felé vettük az irányt, a Nyugati tó és környékének felfedezése következett. Az Egyoszlopos Pagoda volt az első betervezett látnivaló, amely egy hatalmas parkban található. Egy darabig taxival mentünk, de a park melletti sugárút, amelyen gyönyörű francia gyarmati épületek, nagykövetségek állnak, annyira szép volt, hogy korábban kiszálltunk egy séta erejéig.

Sajnos nem számoltunk azzal, hogy vasárnap lévén a park, amelyben a pagoda, illetve Ho Si Minh mauzóleuma is van, kordonnal teljesen körbe volt zárva, és csak egy bizonyos ponton lehetett oda belépni, biztonsági ellenőrzés mellett. A parkot aznap több ezren látogatták. Vidékről érkeztek buszokkal a volt elnök tisztelői, vietnámi csillagos vörös ruhába öltözve. Igazi népünnepély volt, a gondozott parkban felállított hatalmas kivetítőkről dőlt a tömény pártpropaganda, ahol gyermekek és nők énekelték a „szeretünk Vietnám”, „szeretünk Ho Si Minh” tartalmú énekeket. A Chúa Mot Cot Pagoda egy kis tó közepén található, lótuszvirágra hasonlító buddhista szentély, a gyermekáldást segítő Quan Am istennő tiszteletére épült. Nagyon nehezen keveredtünk ki a körbe barikádozott parkból, de a Nyugati tó egy kis félszigetén épült 11 emeletes Chúa Tran Quoc buddhista templomig már gyalogosan indultunk el.

A templom Hanoi legrégebbi temploma, kihagyhatatlan látnivaló. A tó partja találkozóhely a helybeliek között, éttermek, kávézók, virág- és emléktárgyakat árusítók tömegében. Maga a tó felhőkarcolókkal körbeépített, ott lakik a város tehetősebb rétege. (2023) forrás