.
.
K. Kriszta fotója
Lakosság (2024-ben): 3,2 milliós a lakossága, az elővárosokkal együtt kb. 6,7 milliós
A spanyol főváros a tengerszinthez képest átlagosan 667 méter magasságban fekszik. Európa legmagasabban fekvő fővárosa a tengerszinthez képest. Madridhoz a legközelebb eső tengerpart kb. 300 kilométerre húzódik.
Madrid légvonalban 1975 kilométerre van Budapesttől. Átlagos repülési idő Budapest és Madrid között: 3 óra 10 perc.
Madridot időszámításunk után 860-ban alapította egy arab uralkodó. Madrid a 16.-17. században lett Spanyolország fővárosa.
A madridiak egyik beceneve a gatos, azaz macskák. Ez részben arra utal, hogy a macskákhoz hasonlóan a madridiak is későn fekszenek le esténként.
A Puerta del Sol nevű tér nem csupán pontosan Madrid, hanem egész Spanyolország mértani közepe. A téren látható az úgynevezett Kilometro Cero (nulla kiliométerkő), ami hagyományosan a 6 legnagyobb országútjuk kiindulópontja.
A világon Madrid metróhálózatának van a legtöbb mozgólépcsője: összesen 1656.
Turisztikai szempontból Madrid előnye Barcelonához képest, hogy két olyan csodálatos város látogatható egynapos program formájában, mint Toledo és Segovia. Madrid hátránya Barcelonához képest, hogy nincs tengerpartja és nincs Sagrada Familiája.
Madridban olcsóbb és nagyobb választékú az étkezés és a szállás, mint Barcelonában.
Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 2230 euró - (spanyolországi átlag: 1750 euró) (Budapest: 1100 eurónak megfelelő HUF)
Egy spanyol néni átlagosan 85 évre, míg egy úr 80-ra számíthat.
Az időjárás (és a turistatömeg) tekintetében a méjus-június és a szeptember-október a legideálisabb időpont Madrid meglátogatására.
Nincs egyetlen európai főváros sem, amelynek annyi felhőtllen napja lenne, mint Madridnak.
,, TETSZETT:
1. Tiszta és rendezett utcakép (amit a turisták rontanak el szemeteléssel az esti órákban)
2. Retiro Park! A magas fokon parkosított város legismertebb közparkja
3. Palacio Real (engem kilóra megvesznek az ilyen kastélyokkal, imádom)
4. Metrómegálló szinte minden utcasarkon
5. az Atocha pályaudvar régi főépületének hasznosítása, mint üvegház botanikus kerttelNEM TETSZETT:
1. Százezernyi turista az utcákon esténként, esélytelen átszellemülve borozgatni
2. A Moncloa buszpályaudvar áttekinthetetlensége
3. Kevés zene az üzletekben, bárokban, gyenge latin hangulat
4. Tapas bárok árai az egekben, ár/érték arányban általában nem valami jó kínálattal
5. A repülőtéren, pályaudvarokon gyanús a szerveknek mindenki, aki céltalanul sétálgat( Ádám)
"Mik tetszettek a legjobban? A madridi fiatalok olyan szinten nyitottak a külföldiekre, hogy az idősebbek példát vehetnének tőlük. Szívesen segítenek a turistáknak, és ha fiatal szinglikről van szó, akár el is kísérik a célig. Rengeteg külföldi diák tanul itt, akik hamar felveszik a déli ritmust és egy olyan nemzetközi szemléletmódot hoznak magukkal, ami pozitívumként hat a városra.
Mi nem tetszett? Madrid mindig is egy olyan csomópontot jelentett a spanyolok életében, ahol sokszor az egész országban jelenlévő probléma központosul, és ennek gyakori jelei a folyamatos sztrájkolások (huelga general). A turisták ezzel sok esetben a reptéren szembesülnek a járattörlések, késések és a földi személyzet hiánya okozta nehézségek miatt." (Orsi)
K. Kriszta fotója
" Mivel Madrid óriási és rengeteg a látnivaló, ha múzeumokba is el szeretnénk menni, be szeretnénk ülni egy előadásra az operába, vagy éppen kirándulni szeretnénk egyet a környéken, akkor elsőnek könnyedén el lehet tölteni akár 4-5 éjszakát is. A tömegközlekedési hálózat kiváló, sok a metróvonal, amely a főbb csomópontokat lényegében teljes mértékben lefedi. Kifejezetten pozitív, hogy a város fő repülőterére a föld alatt is el lehet jutni, kikerülve ezzel a felszínen gyakori közlekedési dugókat.
A feltöltődésre kiválóak Madrid hatalmas parkjai, rögtön az El Prado múzeum mögött található a város legnagyobb zöld övezete, az El Retiro park, ahol februárban 2-3 órát a fűben feküdve napoztunk, papagájok társaságában. Madridban érdemes a központban szállást foglalni, mivel az gyalog viszonylag könnyen bejárható. Mi a város Embajadores negyedében laktunk, ahonnan kb. 25 perc sétára volt a központ (Plaza Mayor).
Madridban létezik egy, kettő, három, öt és hét napos bérlet a tömegközlekedésre, de mi nagyrészt sétálva jártuk be az egész várost. Madrid alapvetően biztonságos, de az összekötő kerületekben (pl. Embajadores és a Plaza Mayor közötti részen) mászkáltak nem éppen szimpatikus alakok, de ez nem szokatlan egy nagyvárosban.
Személy szerint nagy piackedvelő vagyok. Utazásaim során általában elsők között szerepel, hogy felkeressem a (főként) helyiek által látogatott vásárokat. Aki szereti a kacatokat vagy a jó spanyol sonkákat (serrano), annak feltétlenül ajánlom, hogy keressenek fel ezek közül néhányat – és nem szükségszerűen csak a leghíresebbeket, mint például a Mercado de San Miguel, ami szintén nagy élmény, és az ételválaszték valószínűleg itt a legnagyobb, de mi például alig tudtunk megmozdulni a turistatömegtől. A lokális piacokon is egyébként óriási a választék, mind hús, zöldség és haláruban. Amúgy érdekes, hogy Spanyolországban éppen Madridban vannak a legnagyobb halpiacok, és naponta többször érkezik a friss áru, amin akár meg is lepődhetnénk, hiszen a főváros kb. 400 km-re van Bilbao-tól vagy 360 km-re Valenciától (tehát a tengertől).
Aki szeretne belekóstolni az igazi mediterrán, spanyolos piaci hangulatba, az mindenképpen szánjon rá néhány órát az ott töltött vasárnap délelőttjéből (kb. reggel 9-től délután 3-ig) az El Rastro bolhapiacra, ami a központi utcákban terül (Embajadores, és La Latina környékén, Plaza de Cascorro) el. A hétköznapokban „normális” utcákként működő területen, gyakorlatilag amíg a szem ellát utcai árusok töltik ki a rendelkezésre álló teret, szó szerint egymás hegyén hátán licitálják felül egymást, valószínűleg a világ legfeleslegesebb kacatjait áruló emberek. A piac központi részén nagyon jó talponálló kajáldák vannak a legfinomabb tapaszokkal és tengeri herkentyűkkel. A régi polgári lakások épületek között, amúgy is nagy élmény sétálni.
Madridban rengeteg a fiatal, nemcsak az európai diákok (Erasmus) kedvelt állomása, hanem a világ minden tájáról jönnek ide a híres egyetemekre tanulni, így kifejezetten jó lehet itt diáknak lenni! Szórakozási és kulturális lehetőségek szempontjából Madrid kiváló desztináció lévén, hogy a délnyugat-európai nagyváros például számos könnyű- és komolyzenei fesztiválnak az otthona és a híresebb, nagy közönségnek játszó előadók is ellátogatnak ide, de művészeti kiállításokból sincs hiány.
Visszatérve az utazás időtartamára, ha csak két- három napra megyünk, szerintem érdemes megfontolni, hogy mire szánjuk az időnket. Ha az „összes” múzeumot meg akarjuk nézni a három nap alatt, könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy magát a várost igazából csak nagyon felületesen látjuk, vagy szinte semennyire. Három nap alatt nagyjából be lehet járni a Madridot úgy, hogy valamennyire legyen egy képünk a városról, az épületekről, az óriási parkokról, múzeumokról, szórakozóhelyekről, és elsősorban arról, hogyha legközelebb visszatérünk, akkor hol folytassuk a felfedező utunkat, amit ennyi idő alatt szinte el sem tudtunk kezdeni." (Ő. István)
Kriszta fotója
,, A spanyol főváros tisztaságával, rendezettségével, rengeteg parkjával egy elégedett fejbiccentésre készteti az utast. Ne feledjük, hogy egy Budapestnél majdnem háromszor nagyobb városról van szó, amint nyílván nehezebb rendben tartani. Még inkább elismerést érdemlő ez a tény, ha hozzátesszük, hogy mediterrán vidéken járunk, azonban egyáltalán nem jellemző a mediterrán lazaság és hanyagság. Az utca emberén visszaköszön az egykori spanyol gyarmatbirodalom nagysága és sokszínűsége. Véleményem szerint úgy minden hatodik ember köthető ránézésre Dél- és Közép-Amerikához erős indián vonásaival.
Abszolút biztonságban éreztem magam a legszűkebb utcákban is, illetve bármilyen közlekedési eszközön. Napjainkban a biztonságnak van egy másik szemszöge, nem csak a kizsebelnek-megvernek típusú, hanem a terrorizmus által keltett biztonságérzet, amire itt gondolok.
Tartózkodásom a Vuelta kerékpáros körverseny befutó hétvégéjére esett (rengeteg lezárás, de nem Andrássy út méretben, mint itthon megszokhattuk, hanem valóban a teljes belváros), így nincs összehasonlítási alapom a megelőző vagy rákövetkező egyszerű és átlagos hétvégével, de gépfegyveres készenléti rendőrök (ujjak a ravaszon szigorúan) és páncélozott rendőrségi furgonok fogadtak minden jelentősebb utcasarkon. Az emberek véleménye nyílván megoszlik arról, hogy szabadidőnk eltöltését mennyire zavarja a fegyveres hatóságok látványa (benne van a tudat az emberben, hogy veszélyeztetett helyen vagyunk), de én azt mondom, hogy inkább legyenek ott, mint ne. Engem háromszor kapcsoltak le pár nap alatt, mondván, hogy mit nézelődöm (repülőtéri terminál, pályaudvar), üljek le a várakozók közé, álljak sorba, mint mindenki más. Most mindenki gyanús, aki céltalanul sétálgat…”Madrid a terror árnyékában” érzésem volt tehát." (Sz. Á,)
K. Kriszta fotója
Közbevetés: Ha ezt az oldalt mobiltelefonon olvassa, akkor feltehetően nem fogja kellő mértékben átlátni, hogy Madridról mennyi mindenről írunk. Érdemes ezt a főoldalt számítógépen meggnyitni, mert akkor a bal oldali oszlopon rögtön szembetűnnek a további témák, kategóriák. A mobilra optimalizálásnak meg vannak a korlátai...
Madridban a nap későn kel, vagy talán csak én érzem így, ahogy kipihenten és lustán nyújtózom egyet. Nézd csak: alig érkeztem meg, és máris magával ragadott a város hangulata. Ez a pezsgő, nyüzsgő, mégis emberközeli város, ahol úgy érzem, végre minden értem van, nem pedig fordítva. Itt fontos vagyok, és nem kell állandóan megfelelnem az elvárásoknak. A reggelt egy csésze finom café con leche-vel kezdjük, mellé természetesen tortilla dukál – amit a tapasztalatlan turisták néha „rántottának” neveznek. A spanyolok ezt sértetten utasítanák vissza, hiszen a tortilla nem csupán egy étel, hanem egy igazi intézmény, amelynek elkészítése külön művészet. Nem mindegy, milyen serpenyőt, milyen fakanalat használunk, és milyen textúrára készítjük el. Ez az egyszerűnek tűnő étel tökéletesen tükrözi azt a kultúrát, amelyben az evés öröme szervesen kapcsolódik az élet más örömeihez.
A RIU Hotel kilátója - K. Kriszta fotója
Bármilyen programot is választok, ebéd után a szieszta számomra kihagyhatatlan. Nem véletlen, hogy Spanyolországban az egyik legmagasabb a várható élettartam Európában, amit a helyiek nagy részben éppen a sziesztának tulajdonítanak. (Egy másik tényező az olívaolaj, amelyet szívesen fogyasztanak magában kenyérrel, de bőségesen locsolják paradicsomra, salátára és sok más ételre is.) És persze ott van egy harmadik tényező, a szinte állandó fiesta: alig telik el hét anélkül, hogy valamilyen országos, városi vagy helyi ünnep ne tarkítaná, amely ha hétvége közelébe esik, a köztes napokat „hídnak” nevezik ki, hogy átkössék az egyik ünneplést a másikba. Talán épp a szieszta és a fiesta az, ami ezt az országot igazán mozgatja (vagy nem).
A sziesztáról csak akkor mondok le, ha a napot Madridon kívül töltöm. Egy egynapos kirándulás keretében könnyen elérhetők izgalmas úti célok, mint például Toledo vagy Avila. Ha pedig autóval indulok útnak, a kevésbé ismert, de valódi gyöngyszemnek számító Chinchon az egyik személyes kedvencem.
Madrid utcáin sétálva az ember ámulatba esik a város építészeti gazdagságától. Hihetetlen, milyen mértékben és mennyiségben találhatók itt gyönyörű, elegáns, a nagypolgári ízlést tükröző lakóépületek és virtuóz ötletekben bővelkedő régi középületek. Spanyolország, különösen Madrid történetét csak felületesen ismerve is lenyűgöző, hogy a 19. század végén és a 20. század elején milyen nagyvonalúan és kifinomultan alkották meg ezeket az épületeket. Bár Barcelona a katalán szecesszió játékosságával és a gótikus negyedével izgalmasabbnak tűnhet, Madrid is képes elkápráztatni az eleganciát és jólétet sugárzó épületeinek sokaságával. Budapesthez képest szembetűnő a különbség: itt a fő- és mellékutcák minden épülete hibátlanul tiszta és karbantartott. A városban a legfontosabb látnivalók egy kényelmesen, gyalogosan bejárható körön belül találhatók, de a számos elbűvölő utcarészlet, tér és hangulatos kis környék felfedezése rengeteg sétát és bóklászást kíván.
"Jártunk piacon és áhítoztunk, hogy de jó is lenne, ha nálunk ilyen lenne bármelyik piac. A Mercado de San Miguel nem tűnik a szokásos értelemben vett piacnak, hanem inkább sok kis tapas bár összezsúfolva, ahol elvitelre friss cumókat is lehet kapni. A piac közepe tele van fehér magasabb-alacsonyabb asztalokkal és bárszékekkel, és mindenki ott gyűlik egy fehér- vagy vörösborral és az éppen megszerzett finomsággal, ami lehet akár gombával, kagylóval, rákkal és krumplival töltött crocanti, vagy friss kagyló citrommal és olajjal meglocsolva, esetleg friss és isteni finom bivaly mozzarellás, buratás falatok mézesfügével vagy rukkolával." forrás
K. Kriszta fotója
A város egésze igazán elnyerte a tetszésemet, nem feltétlenül egy-egy konkrét nevezetesség miatt, hanem az általa sugárzott hangulatért. Tágas, magabiztos város, széles utcákkal és terekkel, impozáns épületekkel, amelyek az átgondolt tervezést és a folyamatos fejlődést tükrözik. Az óváros része különösen rendezett, barátságos környezetet kínálhat az ott élőknek. Mindemellett érezhető a déli temperamentum pezsgése: a nyüzsgő tömeg, a rohanó emberek és a mindent betöltő hangos élet.
A laza személyiségű utazóknak mindenképpen érdemes felfedezniük a Lavapiés negyedet, amelyet könnyen megtalálunk az azonos nevű metrómegállónál. Itt a világ szinte minden tájának konyhája kipróbálható, a legbájosabb bárok sorakoznak, és éjszakánként a legkülöncebb alakok tűnnek fel. Késő este már nem ajánlott egyedül kóborolni errefelé, de délutánonként nyugodtan letelepedhetünk a kis terek egyik padjára, és élvezhetjük, ahogy a reggae dallamai keverednek Bollywood ritmusaival. Ha Lavapiéstől továbbindulunk a város központi terére, a Sol felé, útközben rábukkanhatunk a Tirso de Molina térre. Ez az egyik kedvenc helyem Madridban, ahol minden nap lenyűgöző virágpiacot találunk. Gyakran elképzelem, hogy egy napon majd szabadon válogatok a friss virágok között, kedvem szerint. A környék atmoszférája romantikus: gavallérok, Don Juanok és melankolikus hölgyek forgataga teszi különlegessé ezt a teret – talán még egy virágeső sem elképzelhetetlen.
K. Kriszta fotója
p. v. fotója
Cervantes emlékmű - Elter Karcsi fotója
Kilóg a nőláb - V. Jancsi fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Gábor, 2022. 07. 11. 08:56
Egynapos séta a spanyol fővárosban:
https://fikatours.blogspot.com/2022/07/madrid.html