.
Ez a fotó a Bagan régióban készült, amely az ország egyik legismertebb történelmi helyszíne. Bagan a 9-13. század között a Pagan Királyság fővárosa volt, és több mint 2200 fennmaradt buddhista templom, sztúpa és pagoda található itt. A terület lenyűgöző látványt nyújt, különösen napkelte vagy napnyugta idején. Bagan az UNESCO Világörökség része. - Varga Gábor fotója
.
A főváros, Yangon teljesen más képet adott mint amire mi számítottunk. Modern épületek, légkondicionált buszok, rendezett parkok. Kíváncsi és barátságos helyiek, sokan csak arról érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk.
Fő látnivalók közül nem szabad kihagyni a Shwedagon pagodát, amit irdatlan mennyiségű színarany és féldrágakövek borítanak, az ország kincseinek nagy része itt található. Magába a pagodába minket csak a helyi öltözékbe, úgynevezett longyiba engedtek fel, amit térítésmentesen vehettünk igénybe.
Mianmar összes pagodájába csak és kizárólag mezítláb lehet bemenni, amik sokszor nem a legtisztábbak, így érdemes egy raklap papírzsepivel/törlőkendővel készülni 😃
Országon belül mi repülővel jutottunk el A-ból B-be, ennek legfőbb oka az időspórolás illetve a kambodzsai buszos tapasztalatainkat szerettük volna elkerülni és még egyszer nem átélni.
Második állomásunk Bagan volt, ami arról híres, hogy körülbelül 2000 pagoda található a városában, aminek mindössze 60.000 lakosa van. Bagan tényleg olyan, mintha egy másik bolygón lenne az ember. Azt hiszem életünk eddigi legszebb Napfelkeltéjét itt néztük meg. Elektromos motorral jártuk be a környéket, ez a legjobb módja a pagodák felfedezéséhez. Baganban már éreztük és láttuk is, hogy ez nem az a Mianmar amit előtte Yangonban tapasztaltunk.
Sokan élnek kis bungalókban, ahol biztos hogy nincs áram vagy meleg víz, de ennek ellenére nem láttuk a helyieken a nélkülözés bármilyen nyomát. Bagan tényleg egy csodahely.
Harmadik állomásunk Mandalay volt, ami legkevésbé tetszett nekünk. Mingunba áthajózva láttuk meg az elképesztő szegénységet, amit eddig csak Indiában tapasztaltunk. Folyóban fürdő és mosó asszonyok, a part mentén tákolmányokban élő emberek, szemét mindenhol. Yangon teljes ellentettje.
Mianmar azt hiszem mindkettőnk számára a meglepetések országa, nagyon örülünk, hogy végül nem hagytuk ki. Eddig sehol sem találkoztunk ilyen mértékű szeretettel, kedvességgel és nyugalommal mint itt.
A turizmus most kezd kiépülni, egy pár év múlva nem biztos, hogy ilyen "érintetlen" ország marad, így akik bizonytalanok voltak eddig, bátran ajánljuk!
Buddhista templombelső ünneplőben - V. Jancsi fotója
Mianmar valahogy ügyesen eladja magát a turistáknak, és mi is könnyen bedőltünk a marketingjének. Az utazás előtt több személyes élménybeszámolót hallgattunk, és utazási blogokat olvasgattunk, amelyek utólag talán túl idealizált képet festettek az országról. Az ár-érték arány tekintetében Mianmar nem tartozik a legkedvezőbb délkelet-ázsiai úti célok közé, és különleges látnivalói inkább azok számára lenyűgözőek, akiknek nincs összehasonlítási alapjuk más délkelet-ázsiai országokról.
A helyek közül, amelyeket meglátogattunk, kétségtelenül Bagan templomai voltak a legemlékezetesebbek – a több mint 2000 pagoda és sztúpa látványa lenyűgöző. Ha azonban valaki már járt például Kambodzsában, az Angkor Wat látványa erőteljesebb hatást gyakorolhat. Az Inle-tó szép, de leginkább egy trópusi Velencei-tóra emlékeztet, míg a gyalogtúrák inkább egy szárazabb Zalai-dombság hangulatát idézik, kiegészítve buddhista sztúpákkal és templomokkal, amelyek a régió számos más országában is hasonló formában megtalálhatók.
Büszkék vagyunk arra, hogy végigjártuk az országot, és egyáltalán nem bánjuk, hogy elutaztunk ide. Ez azonban elsősorban azoknak való, akik szeretnének egy igazán kihívásokkal teli kalandot átélni, és nem riadnak vissza attól, hogy a civilizált kényelemből egy szokatlan valóságba csöppenjenek. Mianmar valóban egyedülálló élményeket kínál, de nem mindenki számára. Készüljön fel az utazó, hogy itt minden másképp működik – de végül ez is az élmény része. Ne aggódjon, nem fog fájni! :)
Ez az elszigetelt ország sokak bakancslistájáról kimarad, pedig mindenképpen megéri időt szánni rá. Azokon a területeken, ahol a turisták szabadon mozoghatnak, a közbiztonság kiváló, és az utazók biztonsága garantált. Azonban az ország felfedezése továbbra sem könnyű feladat: a közlekedés, az infrastruktúra és az alapvető kényelmi szolgáltatások hiánya próbára teszi az embert. Mindezt azonban ellensúlyozza a helyiek kedvessége és a kulturális-történelmi látnivalók sokszínűsége.
Mianmar olyan, mintha kimaradt volna a 20. század gyors változásaiból, a globalizáció hatásai itt még alig érezhetők. A piacokon szinte mindent árulnak: Bruce Lee- és Jézus-posztereket, tradicionális longyikat (a burmai szarongot), helyi pénzérméket, könyveket, valamint különféle sült, főtt vagy nyers ételeket. Az országban nincsenek nemzetközi gyorséttermek vagy modern élelmiszerboltok, ami tovább növeli a hely autentikus hangulatát.
A helyiek továbbra is hagyományos ruhát hordanak, a férfiak és nők többsége longyiban jár. Ez az egyszerű szabású szoknya nemcsak praktikus, de a nagy melegben szellősebb és kényelmesebb, mint a nadrág. Az utcákon ritkán találkozni turistával, és ha valaki mégis ideérkezik, a helyiek barátságosan mosolyognak rá, gyakran megnézik a kíváncsiságtól vezérelve.
A helyi étkezési szokások is különlegesek: az utcai éttermekben alacsony, gyerekekre méretezett műanyag székeken üldögélve teáznak és étkeznek a helyiek. A közvetlen és egyszerű hangulat az egész országot áthatja, így az utazó egy teljesen más világba csöppenhet, amelynek szépsége és hitelessége minden kényelmetlenséget feledtet.
A három népszerű strand közül kettő inkább a mianmari középosztály kedvelt pihenőhelye. Bár érdekes élmény figyelni, hogyan töltenek időt a helyiek a tengerparton, ezek a strandok kevésbé alkalmasak arra, hogy az ember teljesen ellazuljon. Az európai látogatók – különösen, ha feltűnő külsővel rendelkeznek – itt gyakran a helyiek kíváncsiságának középpontjába kerülnek, ami egy idő után kényelmetlenné válhat, és megzavarhatja a pihenést.
Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan helyre látogatunk, amely kifejezetten a turisták igényeire van szabva: Ngapali Beach-re. Ez a gyönyörű tengerpart csendesebb és nyugodtabb légkört kínál, miközben továbbra is lehetőséget ad arra, hogy élvezzük a térség természeti szépségeit és az autentikus burmai vendégszeretetet.
Miért érdemes Mianmarba utazni?A burmai emberek vendégszeretete: A burmai emberek továbbra is kedvesek és udvariasak, de visszafogottságuk miatt nem tolakodóak. A fiatalok szívesen gyakorolják az angolt a turistákkal, és nyitottak a világ iránt. A hosszú évtizedek elszigeteltsége után érezhető rajtuk az érdeklődés a külföld iránt.
Bagan misztikuma: Bagan templomai és sztúpái ma is lenyűgözőek. A legjobb módja a felfedezésüknek továbbra is a kerékpározás. A naplemente a romok között egy életre szóló élmény marad.
Letérni a kitaposott ösvényekről: Mianmarban még mindig könnyű olyan területeket találni, amelyek nem estek a tömegturizmus áldozatául. Bár a kevésbé látogatott térségekben az infrastruktúra továbbra sem kiépített, ezek a helyek igazi kalandot kínálnak, ahol a természet és a helyi kultúra érintetlen szépsége fogad.
Túrázás és trekking: A Shan-fennsík továbbra is ideális helyszín szervezett túrákhoz. Ezek a trekkingek nemcsak fizikai kihívást jelentenek, hanem lehetőséget nyújtanak arra is, hogy közelebbről megismerjük a helyi falvakat és embereket.
A szerzetesek jelenléte: Mianmarban mindenhol találkozni lehet szerzetesekkel, akik gyakran barátságosan beszélgetnek a turistákkal. Különösen a fiatal szerzetesek kíváncsiak, és szívesen kérdeznek az utazók hazájáról és kultúrájáról.
Burmai konyha és a helyi sörök: A burmai konyha továbbra is izgalmas, a burmai, thai és indiai ízek keveredése miatt. Emellett a Myanmar Beer és más helyi sörök olcsók és meglepően finomak, így gasztronómiai szempontból is különleges élmény várja az utazót.
Tengerpartok érintetlensége: Mianmar tengerpartjai ma is viszonylag néptelenek és természetesek. Érdemes most felfedezni őket, mert a következő évtizedekben várhatóan megkezdődik a fejlesztésük, és elveszíthetik jelenlegi érintetlen bájukat.
Most érdemes utazni: Mianmar még mindig megőrizte a nyers egzotikumát, amit a tömegturizmus eddig nem tudott elrontani. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy felfedezzük az országot, mielőtt a globalizáció és a nagyobb turistahullámok teljesen megváltoztatnák. (2024)
V. Jancsi fotója
Némileg kimerülten, az ételmérgezés és a hosszú buszozások nyomait magamon viselve, de érzelmileg feltöltődve hagytam el az országot. Ami a legmélyebb benyomást tette rám, az az emberek jámborsága, egyszerűsége, romlatlansága. Az elkövetkező évek valószínűleg sok változást hoznak majd az országban, de remélem, hogy sikerül megőrizniük ezt a természetességet, ami Mianmart igazán különlegessé és felejthetetlenné teszi.
Mianmarba nem elsősorban a híres történelmi épületek, a konyhaművészet, vagy a fantasztikus természeti látnivalók miatt érdemes utazni. Itt nincs Taj Mahal vagy Eiffel-torony, de az emberek mosolygós szelídsége és őszinte kedvessége olyan különleges élményt ad, amit kevés helyen tapasztalhat az ember. Ez a hozzáállás ragadós – egy idő után magamon is észrevettem, hogy szinte állandóan mosolygok.
Ez a szelíd és őszinte vendégszeretet olyan alaphangulatot teremt, ahol az utazóknak nem kell aggódniuk a lopás, átverés vagy biztonsági problémák miatt. Gyerekekkel utazva különösen nyugodt volt az élmény, mivel minden aggodalmat el lehetett engedni. Mianmarban senki nem akarta ránk erőltetni a portékáját, nem próbált meg átverni, és ha valamit elveszítettünk, azt általában megtalálták és utánunk hozták. Mindenki segítőkész és figyelmes volt, sokszor még ajándékokkal is megleptek útközben.
Egy alkalommal Mandalayban este későn nem találtunk taxit, de egy helyi autós saját jóindulatból hazafuvarozott minket. Ez a szívélyesség talán még Balin volt hasonló, de az őszinte öröm és kedvesség, amit Mianmarban tapasztaltunk, teljesen egyedülálló. Más utazók is hasonló élményekről számoltak be, ami különösen figyelemreméltó Ázsia más országaival összehasonlítva, ahol az utazóknak gyakran résen kell lenniük – nem beszélve Európa nagyvárosairól, ahol a zsebtolvajlás mindennapos probléma.
A burmai emberek kedvességének forrása valószínűleg nemcsak a buddhizmusban, hanem az ország korábbi izoláltságában is gyökerezik. A hosszú évtizedek bezártsága után most örömmel nyílnak meg a világ előtt, és bár nem mindenki utazhat el közülük, őszintén örülnek, hogy a világ érdeklődést mutat irántuk.
Mindez még különlegesebbé válik annak fényében, hogy az ország a világ egyik leghosszabb ideje fennálló katonai diktatúráját élte át. A hatalmat 1962-ben egy katonai puccs után Ne Win tábornok ragadta magához, és utódai évtizedekig szigorú kontroll alatt tartották az országot. Ezzel párhuzamosan polgárháború is zajlott, amely hosszú időn át megosztotta a lakosságot. Bár az ország történelmének ezen részei még nem teljesen lezártak, az elmúlt években némi előrelépés történt a békekötés és a demokratizálódás irányába.
A mai Mianmar tele van kontrasztokkal: a buddhista szelídség és a történelmi nehézségek egymás mellett léteznek, de az emberek pozitív hozzáállása és vendégszeretete az utazás élményét felejthetetlenné teszi. Most van itt az idő, hogy felfedezzük ezt a különleges országot, amely megőrizte autentikus báját és varázsát a gyorsan változó világ ellenére.
Amint megérkeztem a repülőtérre, nem tolongtak körül a taxisok – csak egyszer kérdeztek, majd békén hagytak. Ez már az első pillanatban egyfajta nyugalmat és pozitív benyomást keltett bennem, és az ország iránti szimpátiám azóta csak tovább nőtt. Az emberek kedvessége, az ősi templomok lenyűgöző szépsége, a hintók nosztalgikus jelenléte és a lassan zakatoló vonatok különleges, megismételhetetlen hangulatot teremtettek. Úgy éreztem, mintha egy időutazás részese lennék, ahol minden pillanatot átitat a múlt varázsa és a jelen nyugalma.
Egyik pillanatban bivalyokkal teli mezőn gyalogolok át, a következőben pedig már egy kisteherautó tetején kapaszkodom a kanyargós hegyi utakon. Egy nap még egy dzsungelfaházban alszom, majd nem sokkal később robogóval járom a főváros üres sugárútjait, amelyek különleges, időből kimetszett hangulatot árasztanak. Néha egy kisbusz hátulján utazom, máskor patkányok között lépkedek haza a legnagyobb város nyüzsgő utcáin, vagy hegyek között zakatoló vonaton ülök. És természetesen ott van Bagan, ahol kerékpárral barangolok a templomok között, miközben a történelem szinte tapintható.
Az ország érezhetően változik – modernizáció és turizmus lassan formálja át, és néhány év múlva talán már sokkal inkább hasonlítani fog más délkelet-ázsiai országokra. De most, ebben a pillanatban, még a nyers kalandok földje, ahol minden élmény egyedi és megismételhetetlen.
8 napot töltöttünk Mianmarban. Mandalay-ben szálltunk le, és egyből Baganba utaztunk busszal. A reptérről bejövet Mandalay-be már láttam, hogy az ország még mindig elmarad a régió más országaitól (Thaiföld, Vietnám, Kambodzsa). Kambodzsa is nagyon szegény volt, amikor először jártam ott, de Mianmar még most is több szempontból kihívásokkal küzd. Ugyanakkor Mandalay külvárosi része már kevésbé szemetes, és a földutakat egyre több helyen leaszfaltozták. Az utak általános állapota is javult az elmúlt években, bár még mindig van hová fejlődni. A buszozás éjjel már kevésbé életveszélyes, mivel modernebb buszokat is forgalomba állítottak, de vakmerő sofőrök még előfordulnak.A fejlődés az országban továbbra is érzékelhető, de a kiindulási hátrányok nagyok. Az internet-hozzáférés viszont hatalmasat fejlődött: mobilnetes SIM-kártyák már a reptéren is kaphatók, és a hálózati lefedettség Mandalay és Bagan között jó. Nemcsak buszjegyeket lehet online foglalni, hanem vonatjegyeket és privát transzfereket is, ami megkönnyíti az utazást. A szállások kínálata tovább bővült, és online foglalva is versenyképes árakat találni.
A helyi ételek még mindig nem túl emlékezetesek, de az éttermek kínálata sokszínűbbé vált, és a nagyobb városokban már több jó minőségű étterem érhető el, ahol thai, maláj vagy európai fogásokat is kínálnak. Mandalay továbbra is olcsóbb, míg Bagan árai turistaközpontként valamivel magasabbak.
A thai emberek számomra továbbra is kicsit kedvesebbek, de a mianmariak barátságosak és segítőkészek.
Tetszett:
Hőlégballonnal repülni Bagan templomai és folyója felett továbbra is felejthetetlen élmény.
Mandalay-ben a Jáde piac ma is izgalmas és egyedi helyszín.
Sok kis templomnál még mindig alig vannak turisták, így a hely különleges nyugalmát élvezhetjük.
Az elektromos bicikli ma is praktikus a bagani hőségben és homokos utakon.
A világ legnagyobb könyve Mandalay-ben továbbra is lenyűgöző látványosság.Nem tetszett:
Baganban az árusok nyomulása sajnos még mindig probléma, bár némileg visszafogottabb, mint korábban.
A templomfelújítások továbbra is kérdéses minőségűek; a freskók és az eredeti téglaelemek helyreállítása nem mindig sikerült hitelesen.
Mandalayben a zöldterületek hiánya még mindig érzékelhető, bár az elmúlt években néhány parkot létesítettek, és a szemét helyzete is javult.
A templomokban Mandalayben továbbra is jelen vannak a villogó ledsorok, amelyek sokak szerint nem illenek a hagyományos buddhista környezethez.(Thész Ágnes)
Jelenleg egy mianmari utazás olyan, mintha az időben visszarepülnénk, de a változások gyorsan érzékelhetők, különösen a turizmus fejlesztésére irányuló törekvések terén. Az infrastruktúra fejlődése és az utazási lehetőségek javulása évről évre egyre kényelmesebbé teszi az ország felfedezését.
A turisták számára megnyitott helyszínek és környékek továbbra is teljesen biztonságosak. Az ország számára a turizmus fontos bevételi forrás, ezért a látogatókra különösen nagy figyelmet fordítanak. Ez az odafigyelés minden pillanatban érezhető, és a külföldi vendég valóban megbecsültnek és különlegesnek érezheti magát. Pozitívum, hogy ez a figyelmesség nem jár együtt azzal az érzéssel, hogy az utazót csak pénzeszsáknak tekintik – ami sok más délkelet-ázsiai országban gyakran előfordul a turizmus fellendülésével.
Mianmar továbbra is olyan úti cél, amely nőként, egyedül utazva is biztonságosan bejárható, hiszen a helyiek vendégszeretete és segítőkészsége itt különösen megnyugtató.
Egyszerűen kíváncsiak voltunk, milyen lehetett az érintetlen és autentikus Ázsia, olyan, mint amilyennek Thaiföldet képzeltük évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem a tömegturizmus formálta a mindennapokat. Az az Ázsia, ahol az utazók bepillantást nyerhettek az emberek sajátos szokásaiba, valódi hétköznapjaiba, és megérthették egyedi életmódjukat és spirituális világképüket.
Ha te is hasonlóra vágysz, ne halogasd – most utazz Mianmarba! Most van itt az idő, mielőtt a globalizáció és a nyugati szellem teljesen megváltoztatná az országot, és eltűnne az a különleges bája, amelyet jelenleg még megőrzött. Mielőtt a rohanó, anyagias világ uniformizálja, és elveszítené azt az egyedi, időtlen karakterét, amelyet csak itt tapasztalhatsz.
Most utazz, míg a kietlen falvakban még őszinte kíváncsisággal tekintenek a turistákra, és a helyiek még mindig azzal a nyitottsággal és tisztasággal fogadnak, amely máshol már ritkaságszámba megy. Menj, mielőtt az idegenforgalom gazdagsága és a vele járó változások megváltoztatják a tájat és az emberek életét. Ne hagyd ki ezt az élményt, míg az ország még őrzi igazi arcát!
,, Aki nem szeret, vagy nem mer utcai árusnál étkezni, talál a fővárosban több jó színvonalú plázát éttermekkel, kávézókkal.
Az emberek kedvesek és segítőkészek voltak, semmilyen kellemetlenség vagy atrocitás nem ért bennünket. (Ferenc,)
Hihetetlenül olcsó az ország, és a régió más népszerű úti céljaihoz, például Thaiföldhöz képest a legtöbb dolog jelentősen kevesebbe kerül. Az alacsony árak azonban gyakran a korlátozott infrastruktúra és az egyszerűbb szolgáltatások tükrében értelmezhetők.
A helyiek még mindig használnak egy számunkra szokatlan, piros színű anyagot, amelyet rágás után kiköpnek az utcára. Ez a betel-dió keverék, amit gyakran fogtisztító hatásúnak tartanak, bár a valóságban inkább hozzájárulhat a fogak romlásához és az esztétikailag nem túl kellemes, pirosas-barnás fogsor kialakulásához. Az arcukon továbbra is megfigyelhető az aranyszínű thanaka, amelyet a napvédelemre és bőrápolásra használnak. Ez a szokás nemcsak praktikus, hanem kulturálisan is mélyen gyökerezik, és sokan büszkén viselik.
Utazásom során, különösen vonaton, alkalmam volt betekinteni az ország szegényebb rétegeinek életébe. A szegénység és a hulladék problémája még mindig jelen van, bár az elmúlt években láthatóan törekedtek arra, hogy a nagyobb városokban és turisták által látogatott helyeken javítsanak a körülményeken. Az aranyozott templomok csillogása még mindig éles ellentétben áll a hétköznapok nehézségeivel, ami az ország kontrasztokkal teli valóságát tükrözi.
"Akinek már nem elég egzotikus az egyre inkább modernizálódó Délkelet-Ázsia, Mianmarban még megtalálhatja azt az Indokínát, amelyet régi olvasmányaiból ismer. De érdemes sietni, mert egyre többen keresik fel. Az Európában elterjedt klisével szemben Mianmar nem egy külvilágtól elzárt, romlatlan buddhista állam, hanem inkább egy olyan ország, amely ragaszkodik hagyományos életmódjához, és amelyben még mindig alig vannak jelen a nemzetközi vállalatok. Működik az internet (több-kevesebb sikerrel), de nem tudjuk használni az itthoni mobiltelefonunkat. Közvilágítás még a nagyvárosokban is alig van, viszont kimagaslóan jó a közbiztonság. Ipari létesítményt csak mutatóban látni, viszont virágzik a hagyományos kézműipar és kiskereskedelem. (2014)" forrás
"A ranguni repülőtérről kilépve rögtön hamisítatlan indokínai hangulat fogadott: farmerhoz és pólóhoz szokott utazóként feltűnő a festett arcú, longyis emberek látványa. Az emberek nemre való tekintet nélkül a thanakafa kérgéből nyert porral kenik az arcukat, egyesek szerint leégés ellen, mások szerint arcfehérítés vagy egyszerű smink céljából. A nők és férfiak pedig egyaránt longyinak nevezett szoknyát hordanak, a különbség csupán annyi, hogy a férfiak elöl, a nők pedig oldalt kötik meg a maguk köré kötött ruhadarabot. A belvárosba vezető úton egyszerre láthatunk özönvíz előtti ökrös kocsikat, papajaárus gyerekeket és emberekkel zsúfolt platójú kisteherautókat, na meg kiszámíthatatlanul közlekedő robogósokat. Az egzotikus hangulatot csak fokozza, hogy az út mentén aranyozott sztúpák villannak elő a pálmafák mögül. Észre se vettem, hogy beértem az ötmilliós város központjába. Valahogy vidékies hangulata volt az egész metropolisnak, bármelyik mellékutcába belépve kakaskukorékolás és térdig érő fű fogadott. A belváros képét az angol gyarmati időkben emelt komor épületmonstrumok és emeletes házak nem teszik túl kellemessé. A homlokzatok felújításhoz hozzá se kezdenek, mert az esős évszakban minden újra és újra beázik, bepenészedik. (2014)" forrás
"Szinte minden mianmari férfi életében legalább kétszer bevonul szerzetesnek. Egyszer 7, egyszer pedig 21 éves kora körül. Sokak számára ez nyilván inkább társadalmi kötelezettség, mint belülről fakadó hit, úgyhogy láttunk a motorbiciklije mellett lazán cigiző szerzetest is. Nagyon sok mianmari nő vonul be egy időre apáca-kolostorba, de tőlük annyira nem várják ezt el, mint a férfiaktól. A mianmari kutyák ugyanúgy buddhisták, mint gazdáik. Közép-Ázsiában csak óriási pszichopatákkal találkoztunk, itt viszont minden eb sovány, szerény és soha nem ugat." forrás " forrás
"Az ország jelentős része nem látogatható a külföldiek számára, bizonyos helyekre csak engedéllyel utazhatsz, kormány által hitelesített vezető nélkül pedig nem barangolhatsz kedvedre. A Laoszban látott szegényes putri falvakhoz hasonló településeket láttunk jóval nagyobb mocsokkal, lakott területek között folyamatos szeméttel. A buddhista tanok Mianmarban nem tagadják, hogy egy nő megvilágosodhat, úgy mondják, előbb férfiként kell újjászületnie, utána tud megvilágosodni. Ebből következően nem kényeztetik túl a nőket ebben az országban. Az utakat nők építik, gépek nincsenek, mindent kézi munkával végeznek a nők, a férfiak alibizése mellett. Ugyanez a szitu a termőföldeken is, kőkemény föld kapálása, hajlongás a rekkenő hőségben, vízhordás a növényekre stb. Emellett szabadidejüket kiegészíthetik tűzifa gyűjtéssel, hazacipelésével, vízhordással. Van egy könnyítés, cipekedéshez a fejüket is használhatják.
S mit csinálnak a férfiak? Leginkább bételt rágnak, heverésznek naphosszat, bandáznak, áltevékenységeket találnak ki maguknak pl. a működő kerékpárt hosszas percek foglalatosságával az eredetihez képest rosszabb állapotban adják vissza a bérlőnek. A kormány a kezükben van, busz, taxi, lovas taxi. Az ülő irodai munkákban is többnyire pasasokkal találkozni. Tanulság, ha az ország másik fele is dolgozna, talán az ország is előrébb tartana. De úgy tűnt a számunkra, Mianmar sehová se akar tartani. Kár, mert az emberek alapvetően kedvesek, jó lelkűek és sokkal többet érdemelnének maguktól. " forrás
"Már a fővárosban, Rangunban feltűnt, hogy rózsaszínű lepelben teljesen kopasz fiatal apácák jártak-keltek az utcákon. Tar fejjel a fiúk és lányok annyira egyneműnek tűnnek, hogy legföljebb szelíd domborulatok és az öltözék színe árulja el, hogy ki kicsoda. Úgy tartják, ha már egyszer kopaszok, nem nézegetik magukat a tükörben, jobban összpontosíthatnak vallásra. A kislányok 8–10 éves koruk táján vonulnak be a kolostorba, gyönyörű ruhában, fejdísszel, kisminkelve, szüleik kíséretében, hogy aztán tüstént elkezdjék – többnyire csak néhány hetes – kolostori életüket. Ilyen bevonulásnak voltunk szemtanúi Mandalay leghíresebb pagodájánál, a Mahamuninál. Fő látványossága a közel négy méter magas, ülő helyzetű Buddha-szobor. Bronzból készült, de az idők során helyenként már 15 centi vastagon vonták be leheletvékony aranylapocskák tömegével, úgyhogy némely helyen teljesen eltorzult. E műveletet csak férfiak végezhetik, a nők kissé távolabb, elkülönítve foglalnak helyet.
Az aranylapocskák készítésére külön manufaktúrák létesültek, s mint magunk is láttuk, a rizspapírszeletek és bőrlapok közé tett, tömbbe rakott nagyon vékony aranylapokat izmos férfiak püfölik kalapáccsal órákon át, hogy a kellő vékonyságot elnyerjék. Finom ujjú asszonyok, lányok szedik szét, formázzák és csomagolják a lapokat. Azt mondják, egyetlen uncia arannyal (kb. 30 gramm) tíz négyzetmétert is be lehet fedni. Persze, tudom ám, min jár most a furfangos magyar ész. Hogy kapzsi alakok nem kaparják és lopják-e le a szent helyekről azt a sok aranyat? Nyilván eszükbe sem jut. Bizonyára lopnak Burmában is eleget, de – ellentétben a mi templomfosztogatóinkkal – szent helyekről soha.)" forrás
,, A buddhistákra jellemző különleges nyugalom nagyon könnyen ráragad az emberre. A felnőttek nagyon sokat mosolyognak, a mindennapok apró örömeit 100 százalékosan élik meg, nem vágynak elérhetetlen dolgokra, teljesen felesleges használati tárgyakra csak egyszerűen élik az életüket és természetesen örülnek annak, hogy Buddhát imádhatják.
A gyerekek is hihetetlenül közvetlenek és imádják, ha a turisták fotózzák őket. Több kisgyerek például kérte, hogy mutassam meg milyen fotó készült róla, ha tetszett neki a végeredmény akkor hagyhattuk abba a fotózást ☺
A burmai emberek egyébként nagyon ügyes kezűek, csodálatos fafaragásokat készítenek, emellett értenek a festéshez, selyemszövéshez. Én is rengeteg csodával tértem haza, mert egyszerűen nem tudtam ellenállni a sok szépséges tárgynak, szobornak.
Rengeteg színes zöldséggel és gyümölccsel lehet találkozni, amelyeket az ember szívesen meg is kóstol és persze olyanok is akadnak amelyekkel inkább jobb nem barátkozni. A Burmában eltötött idő alatt soha nem volt gyomor problémám, ezért bátran ajánlom mindenkinek, hogy ismerkedjenek a gyümölcsökkel, ételekkel a piacokon is!
A piacokon lehet találkozni a thanaka fával, amit akár tűzifának is nézhetünk, a helyiek életében azonban ez egy fontos kozmetikum. A fa törzsét egy lapos kőhöz dörzsölik, vizet adnak hozzá és ezt a fehér masszát kenik fel az arcukra. Minden nő szereti a divatot, nos itt a hölgyek különböző motívumokkal áldoznak a divat oltárán. A massza egyébként jótékony hatással is bír, véd a napsugárzástól, világosítja a bőr színét, sőt még ránctalanít is! (2015)" forrás
,, Őszintén szólva kevés úti cél van, ami ennyi aggodalmat okozott volna. Miután utána olvastam a dolgoknak, kisebb stresszben voltam, hogy nem tudok majd olyan szabadon (értsd minimális előkészülettel, és spontán) utazni, ahogy azt elképzeltem. Úgy tűnt, hogy minden lépésemről értesíteni kell a hatóságokat, és kész, napra megtervezett útitervvel kell rendelkeznem, ha egyáltalán be akarok jutni az országba. Megjegyzem, mindent magamnak intéztem, és nem segített utazási ügynök, ami lehet, hogy könnyített volna a dolgokon. Lényeg a lényeg, lehet, hogy a múltban tényleg ilyen bonyolult volt Mianmarban utazni, de ma ez már nem így van.(2016)" forrás
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
SzFeri, 2020. 01. 31. 16:52
Mielőtt Burmába utaztam volna, elolvastam az itt leírt véleményeket. Tapasztalom alapján, néhány szóval kiegészíteném. Egy ausztrál utazási irodával a főbb látnivalókat "letudtam."
(Bagan, Mandalay, Inle tó, és persze Yangon) De, ami igazán jó volt, hogy minden helyszínen volt egy szabadnap. Arra csatangoltam amerre kedvem volt. Igazából így láttam meg, hogy itt tényleg, még nem arra utaznak, hogy "lehúzzanak". Bárhol mentem taxival, vagy tuk-tukkal, tudtam alkudni. Yangonban kb 4 km-es útért 600 forintnak megfelelő kyattot fizettünk. 2019 novemberi ár. Nem vitás, olyan is volt aki pofátlan árat kért. Azt simán tovább küldtem, és NEM sértődött meg. Vásárlásnál nem akarják mindenáron a portékájukat rád tukmálni.
Nem tudom Délkeletázsiában mi a helyzet ilyen tekintetben, de úgy gondolom a pénzedért itt többet kapsz. Az egyik hozzászóló azt írta " most menj mielőtt.....". Igaza van. Bár már érezni, hogy a turizmusra kezdenek ráhajtani, de érzésem szerint ez még csak a "kezdet."
Vigyél vadonatúj, ropogós 100 dollárost. Néhány ötös, tízes, is jó ha van.
Ez érdekes. A helyi papírpénzek (igaz, fém nincs), olyanok mintha a "kutya szájából" szedték volna ki, de ezt szó nélkül elfogadják. De. Baganban, 4 csillagos szállodában, ahol előző nap váltottam 100 $-t, (az ropogós volt), húszassal akartam fizetni (nem volt gyűrött, szakadt, de látszott, hogy használt), nem fogadták el. És a fiatal hölgy volt zavarban, mert igazából nem tudta megmondani, hogy miért nem jó.
A reptéren (Yangon), csak hivatalos váltónál vegyél pénzt. Ha valaki odapenderül hozzád, hogy "change" nyugodtan küld tovább. Viszont vegyél SIM kártyát, megéri, és működik. Ehhez vigyél egy útlevél képet! Én egy 20 GB-os Telenor kártyát vettem, kb "4300 Ft-ért". A helyszínen berakták, kipróbáltuk, szóval mindent megcsináltak, nekem csak használni kellett.
Ha piacon jársz, alkudj. Itt nem úgy reagálnak mint az araboknál (már tapasztaltam).
Vigyél valami nedves törlőt, mert a pagodákban, templomokban csak mezítláb járhatsz. Nem könnyű találni "európai" WC-t. Ha van is, az egyszerűbb helyeken sem árt, ha nálad van valamilyen kéztörlő.
Sokan áradoztak a Bogyoke piacról. Szép, nagy rendezett. Jade-t érdemes venni. De! Ha igazi piacot akarsz látni, inkább szánj fél-egy órát a Nyaung U-ban levőre (Bagan), vagy a Nyaungshwe-ben levőre. (Inle tó)
Szóval, ha kell egy nagyon érdekes, szép, számodra más világ, ami még olcsó, most menj.
fFerencf, 2019. 02. 15. 12:04
A vízum tényleg egyszerű! Az interneten lehet kérni egy igénylő lap kitöltésével, fénykép csatolásával és 50 USD fizetésével. 1 nap múlva már meg is küldték azt az engedélyt, amivel a vízumot fel lehet venni érkezéskor a repülőtéren.