ÚTIKRITIKA.HU / Mianmar (Burma)

Mianmar (Burma)

Mianmar (Burma) dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Ez a fotó a Bagan régióban készült, amely az ország egyik legismertebb történelmi helyszíne. Bagan a 9-13. század között a Pagan Királyság fővárosa volt, és több mint 2200 fennmaradt buddhista templom, sztúpa és pagoda található itt. A terület lenyűgöző látványt nyújt, különösen napkelte vagy napnyugta idején. Bagan az UNESCO Világörökség része. - Varga Gábor fotója

Szegény embert az ág is húzza. 

.

Mianmar (Burma) dióhéjban

• Mianmar (régebbi nevén: Burma) délkelet-ázsiai ország. Dél-nyugaton a Bengáli-öböllel és az Andamán tengerrel határos.
• Szomszédországai: Banglades, India, Kína, Laosz és Thaiföld.
• 678 ezer négyzetkilométer a területe és (2025-ös becslés szerint) 54,8 milliós a zömében buddhista lakosság.
• Magyar állampolgároknak vízum kell, amit meghatározott belépő pontokon meg lehet kapni (visa on arrival). Kéretik elolvasni az Utazás menügomb mögött a Vízum alfejezetet.
• Az ország elhagyásakor fejenként 10 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni, amennyiben a repülőjegy ára még nem tartalmazza ezt a díjat.
• Novembertől március végéig nincs túl meleg, azaz ebben az időszakban valamikor érdemes odalátogatni.
• A közbiztonság nagyon jó, tán a legjobb a térségben.
• Tengerparti fürdőzős nyaralás szempontjából Mianmar egyelőre nem méltó megfontolásra.
• Az ország felszínes megismeréséhez 4-6 nap elegendő.
• Leggyakoribb vezetéknév: Maung
• Mianmarban a hivatalos fizetőeszköz a Mianmar kyat (MMK).
  • 1 forint (HUF) = 6 kyat
  • 1 amerikai dollár (USD) = 2100 kyat
  • (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Fő látnivalók és nevezetességek:

• A főváros pagodái
• Bagan templomai
• Az Inle-tó
• A hangulatos Mandalay város

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Még nincs nagyüzemi turizmus, még van benne titokzatosság, izgalmas furcsaság, szóval nagyon egyedi utazási élmény, időutazás a 40 évvel ezelőtti Ázsiába
2. Rangunban a Shwedagon pagoda komplexum az valami káprázatos csoda, sokak számára a burmai utazás fő élménye
3. Naivságig menően becsületesek a hétköznapi emberek
4. Értékes kulturális turisztikai élmények, szép hagyományos öltözékek
5. Elképesztően szép, romlatlan tájakat lehet látni, éjjel az égbolt bámulatos, egészen más mint Európában
6. Az olcsóság, ha az utazó nem a turistás helyeken fogyaszt
7. Mandalay vallási helyei, az Arany Palota Kolostor, az Inle-tó
8. Bagan templomai és a táj
9. Taunggyi-ben az Indein Village
10. A sok ismeretlen gyümölcsféle, amiket mind meg kell kóstolni
11. A Ngapali Beach

Nem tetszett

1. A turista infrastruktúra kezdetlegességéből adódó kényelmetlenségek, kicsi szálláshelyválaszték, lassú közlekedés az országutakon, túl finnyásaknak Burma egyelőre nem való
2. Túl félénkek, bizalmatlanok még az emberek a turisták irányában, de ez érthető
3. A kevés (bár egyre több) turistától túl sok pénzt akarnak lehúzni (pl. belépődíjak)
4. Thaiföldhöz képest nagyon szegény, itt-ott elszomorítóan
5. Az ételek nem annyira finomak, a disznóbél forró vízbe mártogatva az maga a halál
6. Gyakoriak az áramkimaradások
7. Nem egy lezseren vidám ország, ami a politikai közelmúltjuk alapján nem csoda, Thaiföldhöz képest egy szomorkás hely
8. Rangun valójában a pagodákat leszámítva nem egy szép, kellemes város, bár kétségtelen izgalmas a maga sajátos fejletlenségével, nyomorúságával
9. Érdekes módon fokozatosan veszít Burma az egyediségéből azáltal, hogy egyre inkább megy a globalizált világ szokványos jelenségeinek irányába
10. Az Inle-i úszópiac már elég mesterkéltté kezd válni
11. Sagaing kihagyható
12. A szeméthalmazokban turkáló, csontvázra soványodott kóbor kutyák látványa

Vélemények

A főváros, Yangon teljesen más képet adott mint amire mi számítottunk. Modern épületek, légkondicionált buszok, rendezett parkok. Kíváncsi és barátságos helyiek, sokan csak arról érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk.

Fő látnivalók közül nem szabad kihagyni a Shwedagon pagodát, amit irdatlan mennyiségű színarany és féldrágakövek borítanak, az ország kincseinek nagy része itt található. Magába a pagodába minket csak a helyi öltözékbe, úgynevezett longyiba engedtek fel, amit térítésmentesen vehettünk igénybe.

Mianmar összes pagodájába csak és kizárólag mezítláb lehet bemenni, amik sokszor nem a legtisztábbak, így érdemes egy raklap papírzsepivel/törlőkendővel készülni 😃

Országon belül mi repülővel jutottunk el A-ból B-be, ennek legfőbb oka az időspórolás illetve a kambodzsai buszos tapasztalatainkat szerettük volna elkerülni és még egyszer nem átélni.

Második állomásunk Bagan volt, ami arról híres, hogy körülbelül 2000 pagoda található a városában, aminek mindössze 60.000 lakosa van. Bagan tényleg olyan, mintha egy másik bolygón lenne az ember. Azt hiszem életünk eddigi legszebb Napfelkeltéjét itt néztük meg. Elektromos motorral jártuk be a környéket, ez a legjobb módja a pagodák felfedezéséhez. Baganban már éreztük és láttuk is, hogy ez nem az a Mianmar amit előtte Yangonban tapasztaltunk.

Sokan élnek kis bungalókban, ahol biztos hogy nincs áram vagy meleg víz, de ennek ellenére nem láttuk a helyieken a nélkülözés bármilyen nyomát. Bagan tényleg egy csodahely.

Harmadik állomásunk Mandalay volt, ami legkevésbé tetszett nekünk. Mingunba áthajózva láttuk meg az elképesztő szegénységet, amit eddig csak Indiában tapasztaltunk. Folyóban fürdő és mosó asszonyok, a part mentén tákolmányokban élő emberek, szemét mindenhol. Yangon teljes ellentettje.

Mianmar azt hiszem mindkettőnk számára a meglepetések országa, nagyon örülünk, hogy végül nem hagytuk ki. Eddig sehol sem találkoztunk ilyen mértékű szeretettel, kedvességgel és nyugalommal mint itt.
A turizmus most kezd kiépülni, egy pár év múlva nem biztos, hogy ilyen "érintetlen" ország marad, így akik bizonytalanok voltak eddig, bátran ajánljuk!

Buddhista templombelső ünneplőben - V. Jancsi fotója

Mianmar valahogy ügyesen eladja magát a turistáknak, és mi is könnyen bedőltünk a marketingjének. Az utazás előtt több személyes élménybeszámolót hallgattunk, és utazási blogokat olvasgattunk, amelyek utólag talán túl idealizált képet festettek az országról. Az ár-érték arány tekintetében Mianmar nem tartozik a legkedvezőbb délkelet-ázsiai úti célok közé, és különleges látnivalói inkább azok számára lenyűgözőek, akiknek nincs összehasonlítási alapjuk más délkelet-ázsiai országokról.

A helyek közül, amelyeket meglátogattunk, kétségtelenül Bagan templomai voltak a legemlékezetesebbek – a több mint 2000 pagoda és sztúpa látványa lenyűgöző. Ha azonban valaki már járt például Kambodzsában, az Angkor Wat látványa erőteljesebb hatást gyakorolhat. Az Inle-tó szép, de leginkább egy trópusi Velencei-tóra emlékeztet, míg a gyalogtúrák inkább egy szárazabb Zalai-dombság hangulatát idézik, kiegészítve buddhista sztúpákkal és templomokkal, amelyek a régió számos más országában is hasonló formában megtalálhatók.

Büszkék vagyunk arra, hogy végigjártuk az országot, és egyáltalán nem bánjuk, hogy elutaztunk ide. Ez azonban elsősorban azoknak való, akik szeretnének egy igazán kihívásokkal teli kalandot átélni, és nem riadnak vissza attól, hogy a civilizált kényelemből egy szokatlan valóságba csöppenjenek. Mianmar valóban egyedülálló élményeket kínál, de nem mindenki számára. Készüljön fel az utazó, hogy itt minden másképp működik – de végül ez is az élmény része. Ne aggódjon, nem fog fájni! :)

---

Ez az elszigetelt ország sokak bakancslistájáról kimarad, pedig mindenképpen megéri időt szánni rá. Azokon a területeken, ahol a turisták szabadon mozoghatnak, a közbiztonság kiváló, és az utazók biztonsága garantált. Azonban az ország felfedezése továbbra sem könnyű feladat: a közlekedés, az infrastruktúra és az alapvető kényelmi szolgáltatások hiánya próbára teszi az embert. Mindezt azonban ellensúlyozza a helyiek kedvessége és a kulturális-történelmi látnivalók sokszínűsége.

Mianmar olyan, mintha kimaradt volna a 20. század gyors változásaiból, a globalizáció hatásai itt még alig érezhetők. A piacokon szinte mindent árulnak: Bruce Lee- és Jézus-posztereket, tradicionális longyikat (a burmai szarongot), helyi pénzérméket, könyveket, valamint különféle sült, főtt vagy nyers ételeket. Az országban nincsenek nemzetközi gyorséttermek vagy modern élelmiszerboltok, ami tovább növeli a hely autentikus hangulatát.

A helyiek továbbra is hagyományos ruhát hordanak, a férfiak és nők többsége longyiban jár. Ez az egyszerű szabású szoknya nemcsak praktikus, de a nagy melegben szellősebb és kényelmesebb, mint a nadrág. Az utcákon ritkán találkozni turistával, és ha valaki mégis ideérkezik, a helyiek barátságosan mosolyognak rá, gyakran megnézik a kíváncsiságtól vezérelve.

A helyi étkezési szokások is különlegesek: az utcai éttermekben alacsony, gyerekekre méretezett műanyag székeken üldögélve teáznak és étkeznek a helyiek. A közvetlen és egyszerű hangulat az egész országot áthatja, így az utazó egy teljesen más világba csöppenhet, amelynek szépsége és hitelessége minden kényelmetlenséget feledtet.

---

A három népszerű strand közül kettő inkább a mianmari középosztály kedvelt pihenőhelye. Bár érdekes élmény figyelni, hogyan töltenek időt a helyiek a tengerparton, ezek a strandok kevésbé alkalmasak arra, hogy az ember teljesen ellazuljon. Az európai  látogatók – különösen, ha feltűnő külsővel rendelkeznek – itt gyakran a helyiek kíváncsiságának középpontjába kerülnek, ami egy idő után kényelmetlenné válhat, és megzavarhatja a pihenést.

Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan helyre látogatunk, amely kifejezetten a turisták igényeire van szabva: Ngapali Beach-re. Ez a gyönyörű tengerpart csendesebb és nyugodtabb légkört kínál, miközben továbbra is lehetőséget ad arra, hogy élvezzük a térség természeti szépségeit és az autentikus burmai vendégszeretetet.

Miért érdemes Mianmarba utazni?

A burmai emberek vendégszeretete: A burmai emberek továbbra is kedvesek és udvariasak, de visszafogottságuk miatt nem tolakodóak. A fiatalok szívesen gyakorolják az angolt a turistákkal, és nyitottak a világ iránt. A hosszú évtizedek elszigeteltsége után érezhető rajtuk az érdeklődés a külföld iránt.

Bagan misztikuma: Bagan templomai és sztúpái ma is lenyűgözőek. A legjobb módja a felfedezésüknek továbbra is a kerékpározás. A naplemente a romok között egy életre szóló élmény marad.

Letérni a kitaposott ösvényekről: Mianmarban még mindig könnyű olyan területeket találni, amelyek nem estek a tömegturizmus áldozatául. Bár a kevésbé látogatott térségekben az infrastruktúra továbbra sem kiépített, ezek a helyek igazi kalandot kínálnak, ahol a természet és a helyi kultúra érintetlen szépsége fogad.

Túrázás és trekking: A Shan-fennsík továbbra is ideális helyszín szervezett túrákhoz. Ezek a trekkingek nemcsak fizikai kihívást jelentenek, hanem lehetőséget nyújtanak arra is, hogy közelebbről megismerjük a helyi falvakat és embereket.

A szerzetesek jelenléte: Mianmarban mindenhol találkozni lehet szerzetesekkel, akik gyakran barátságosan beszélgetnek a turistákkal. Különösen a fiatal szerzetesek kíváncsiak, és szívesen kérdeznek az utazók hazájáról és kultúrájáról.

Burmai konyha és a helyi sörök: A burmai konyha továbbra is izgalmas, a burmai, thai és indiai ízek keveredése miatt. Emellett a Myanmar Beer és más helyi sörök olcsók és meglepően finomak, így gasztronómiai szempontból is különleges élmény várja az utazót.

Tengerpartok érintetlensége: Mianmar tengerpartjai ma is viszonylag néptelenek és természetesek. Érdemes most felfedezni őket, mert a következő évtizedekben várhatóan megkezdődik a fejlesztésük, és elveszíthetik jelenlegi érintetlen bájukat.

Most érdemes utazni: Mianmar még mindig megőrizte a nyers egzotikumát, amit a tömegturizmus eddig nem tudott elrontani. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy felfedezzük az országot, mielőtt a globalizáció és a nagyobb turistahullámok teljesen megváltoztatnák. (2024)

V. Jancsi fotója

Némileg kimerülten, az ételmérgezés és a hosszú buszozások nyomait magamon viselve, de érzelmileg feltöltődve hagytam el az országot. Ami a legmélyebb benyomást tette rám, az az emberek jámborsága, egyszerűsége, romlatlansága. Az elkövetkező évek valószínűleg sok változást hoznak majd az országban, de remélem, hogy sikerül megőrizniük ezt a természetességet, ami Mianmart igazán különlegessé és felejthetetlenné teszi.

---

Mianmarba nem elsősorban a híres történelmi épületek, a konyhaművészet, vagy a fantasztikus természeti látnivalók miatt érdemes utazni. Itt nincs Taj Mahal vagy Eiffel-torony, de az emberek mosolygós szelídsége és őszinte kedvessége olyan különleges élményt ad, amit kevés helyen tapasztalhat az ember. Ez a hozzáállás ragadós – egy idő után magamon is észrevettem, hogy szinte állandóan mosolygok.

Ez a szelíd és őszinte vendégszeretet olyan alaphangulatot teremt, ahol az utazóknak nem kell aggódniuk a lopás, átverés vagy biztonsági problémák miatt. Gyerekekkel utazva különösen nyugodt volt az élmény, mivel minden aggodalmat el lehetett engedni. Mianmarban senki nem akarta ránk erőltetni a portékáját, nem próbált meg átverni, és ha valamit elveszítettünk, azt általában megtalálták és utánunk hozták. Mindenki segítőkész és figyelmes volt, sokszor még ajándékokkal is megleptek útközben.

Egy alkalommal Mandalayban este későn nem találtunk taxit, de egy helyi autós saját jóindulatból hazafuvarozott minket. Ez a szívélyesség talán még Balin volt hasonló, de az őszinte öröm és kedvesség, amit Mianmarban tapasztaltunk, teljesen egyedülálló. Más utazók is hasonló élményekről számoltak be, ami különösen figyelemreméltó Ázsia más országaival összehasonlítva, ahol az utazóknak gyakran résen kell lenniük – nem beszélve Európa nagyvárosairól, ahol a zsebtolvajlás mindennapos probléma.

A burmai emberek kedvességének forrása valószínűleg nemcsak a buddhizmusban, hanem az ország korábbi izoláltságában is gyökerezik. A hosszú évtizedek bezártsága után most örömmel nyílnak meg a világ előtt, és bár nem mindenki utazhat el közülük, őszintén örülnek, hogy a világ érdeklődést mutat irántuk.

Mindez még különlegesebbé válik annak fényében, hogy az ország a világ egyik leghosszabb ideje fennálló katonai diktatúráját élte át. A hatalmat 1962-ben egy katonai puccs után Ne Win tábornok ragadta magához, és utódai évtizedekig szigorú kontroll alatt tartották az országot. Ezzel párhuzamosan polgárháború is zajlott, amely hosszú időn át megosztotta a lakosságot. Bár az ország történelmének ezen részei még nem teljesen lezártak, az elmúlt években némi előrelépés történt a békekötés és a demokratizálódás irányába.

A mai Mianmar tele van kontrasztokkal: a buddhista szelídség és a történelmi nehézségek egymás mellett léteznek, de az emberek pozitív hozzáállása és vendégszeretete az utazás élményét felejthetetlenné teszi. Most van itt az idő, hogy felfedezzük ezt a különleges országot, amely megőrizte autentikus báját és varázsát a gyorsan változó világ ellenére.

---

Amint megérkeztem a repülőtérre, nem tolongtak körül a taxisok – csak egyszer kérdeztek, majd békén hagytak. Ez már az első pillanatban egyfajta nyugalmat és pozitív benyomást keltett bennem, és az ország iránti szimpátiám azóta csak tovább nőtt. Az emberek kedvessége, az ősi templomok lenyűgöző szépsége, a hintók nosztalgikus jelenléte és a lassan zakatoló vonatok különleges, megismételhetetlen hangulatot teremtettek. Úgy éreztem, mintha egy időutazás részese lennék, ahol minden pillanatot átitat a múlt varázsa és a jelen nyugalma.

---

Egyik pillanatban bivalyokkal teli mezőn gyalogolok át, a következőben pedig már egy kisteherautó tetején kapaszkodom a kanyargós hegyi utakon. Egy nap még egy dzsungelfaházban alszom, majd nem sokkal később robogóval járom a főváros üres sugárútjait, amelyek különleges, időből kimetszett hangulatot árasztanak. Néha egy kisbusz hátulján utazom, máskor patkányok között lépkedek haza a legnagyobb város nyüzsgő utcáin, vagy hegyek között zakatoló vonaton ülök. És természetesen ott van Bagan, ahol kerékpárral barangolok a templomok között, miközben a történelem szinte tapintható.

Az ország érezhetően változik – modernizáció és turizmus lassan formálja át, és néhány év múlva talán már sokkal inkább hasonlítani fog más délkelet-ázsiai országokra. De most, ebben a pillanatban, még a nyers kalandok földje, ahol minden élmény egyedi és megismételhetetlen.

---

8 napot töltöttünk Mianmarban. Mandalay-ben szálltunk le, és egyből Baganba utaztunk busszal. A reptérről bejövet Mandalay-be már láttam, hogy az ország még mindig elmarad a régió más országaitól (Thaiföld, Vietnám, Kambodzsa). Kambodzsa is nagyon szegény volt, amikor először jártam ott, de Mianmar még most is több szempontból kihívásokkal küzd. Ugyanakkor Mandalay külvárosi része már kevésbé szemetes, és a földutakat egyre több helyen leaszfaltozták. Az utak általános állapota is javult az elmúlt években, bár még mindig van hová fejlődni. A buszozás éjjel már kevésbé életveszélyes, mivel modernebb buszokat is forgalomba állítottak, de vakmerő sofőrök még előfordulnak.

A fejlődés az országban továbbra is érzékelhető, de a kiindulási hátrányok nagyok. Az internet-hozzáférés viszont hatalmasat fejlődött: mobilnetes SIM-kártyák már a reptéren is kaphatók, és a hálózati lefedettség Mandalay és Bagan között jó. Nemcsak buszjegyeket lehet online foglalni, hanem vonatjegyeket és privát transzfereket is, ami megkönnyíti az utazást. A szállások kínálata tovább bővült, és online foglalva is versenyképes árakat találni.

A helyi ételek még mindig nem túl emlékezetesek, de az éttermek kínálata sokszínűbbé vált, és a nagyobb városokban már több jó minőségű étterem érhető el, ahol thai, maláj vagy európai fogásokat is kínálnak. Mandalay továbbra is olcsóbb, míg Bagan árai turistaközpontként valamivel magasabbak.

A thai emberek számomra továbbra is kicsit kedvesebbek, de a mianmariak barátságosak és segítőkészek.

Tetszett:

Hőlégballonnal repülni Bagan templomai és folyója felett továbbra is felejthetetlen élmény.
Mandalay-ben a Jáde piac ma is izgalmas és egyedi helyszín.
Sok kis templomnál még mindig alig vannak turisták, így a hely különleges nyugalmát élvezhetjük.
Az elektromos bicikli ma is praktikus a bagani hőségben és homokos utakon.
A világ legnagyobb könyve Mandalay-ben továbbra is lenyűgöző látványosság.

Nem tetszett:

Baganban az árusok nyomulása sajnos még mindig probléma, bár némileg visszafogottabb, mint korábban.
A templomfelújítások továbbra is kérdéses minőségűek; a freskók és az eredeti téglaelemek helyreállítása nem mindig sikerült hitelesen.
Mandalayben a zöldterületek hiánya még mindig érzékelhető, bár az elmúlt években néhány parkot létesítettek, és a szemét helyzete is javult.
A templomokban Mandalayben továbbra is jelen vannak a villogó ledsorok, amelyek sokak szerint nem illenek a hagyományos buddhista környezethez.

(Thész Ágnes) 

---

Jelenleg egy mianmari utazás olyan, mintha az időben visszarepülnénk, de a változások gyorsan érzékelhetők, különösen a turizmus fejlesztésére irányuló törekvések terén. Az infrastruktúra fejlődése és az utazási lehetőségek javulása évről évre egyre kényelmesebbé teszi az ország felfedezését.

A turisták számára megnyitott helyszínek és környékek továbbra is teljesen biztonságosak. Az ország számára a turizmus fontos bevételi forrás, ezért a látogatókra különösen nagy figyelmet fordítanak. Ez az odafigyelés minden pillanatban érezhető, és a külföldi vendég valóban megbecsültnek és különlegesnek érezheti magát. Pozitívum, hogy ez a figyelmesség nem jár együtt azzal az érzéssel, hogy az utazót csak pénzeszsáknak tekintik – ami sok más délkelet-ázsiai országban gyakran előfordul a turizmus fellendülésével.

Mianmar továbbra is olyan úti cél, amely nőként, egyedül utazva is biztonságosan bejárható, hiszen a helyiek vendégszeretete és segítőkészsége itt különösen megnyugtató.

---

Egyszerűen kíváncsiak voltunk, milyen lehetett az érintetlen és autentikus Ázsia, olyan, mint amilyennek Thaiföldet képzeltük évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem a tömegturizmus formálta a mindennapokat. Az az Ázsia, ahol az utazók bepillantást nyerhettek az emberek sajátos szokásaiba, valódi hétköznapjaiba, és megérthették egyedi életmódjukat és spirituális világképüket.

Ha te is hasonlóra vágysz, ne halogasd – most utazz Mianmarba! Most van itt az idő, mielőtt a globalizáció és a nyugati szellem teljesen megváltoztatná az országot, és eltűnne az a különleges bája, amelyet jelenleg még megőrzött. Mielőtt a rohanó, anyagias világ uniformizálja, és elveszítené azt az egyedi, időtlen karakterét, amelyet csak itt tapasztalhatsz.

Most utazz, míg a kietlen falvakban még őszinte kíváncsisággal tekintenek a turistákra, és a helyiek még mindig azzal a nyitottsággal és tisztasággal fogadnak, amely máshol már ritkaságszámba megy. Menj, mielőtt az idegenforgalom gazdagsága és a vele járó változások megváltoztatják a tájat és az emberek életét. Ne hagyd ki ezt az élményt, míg az ország még őrzi igazi arcát!

---

,, Aki nem szeret, vagy nem mer utcai árusnál étkezni, talál a fővárosban több jó színvonalú plázát éttermekkel, kávézókkal.
Az emberek kedvesek és segítőkészek voltak, semmilyen kellemetlenség vagy atrocitás nem ért bennünket. (Ferenc,)

---

Hihetetlenül olcsó az ország, és a régió más népszerű úti céljaihoz, például Thaiföldhöz képest a legtöbb dolog jelentősen kevesebbe kerül. Az alacsony árak azonban gyakran a korlátozott infrastruktúra és az egyszerűbb szolgáltatások tükrében értelmezhetők.

A helyiek még mindig használnak egy számunkra szokatlan, piros színű anyagot, amelyet rágás után kiköpnek az utcára. Ez a betel-dió keverék, amit gyakran fogtisztító hatásúnak tartanak, bár a valóságban inkább hozzájárulhat a fogak romlásához és az esztétikailag nem túl kellemes, pirosas-barnás fogsor kialakulásához. Az arcukon továbbra is megfigyelhető az aranyszínű thanaka, amelyet a napvédelemre és bőrápolásra használnak. Ez a szokás nemcsak praktikus, hanem kulturálisan is mélyen gyökerezik, és sokan büszkén viselik.

Utazásom során, különösen vonaton, alkalmam volt betekinteni az ország szegényebb rétegeinek életébe. A szegénység és a hulladék problémája még mindig jelen van, bár az elmúlt években láthatóan törekedtek arra, hogy a nagyobb városokban és turisták által látogatott helyeken javítsanak a körülményeken. Az aranyozott templomok csillogása még mindig éles ellentétben áll a hétköznapok nehézségeivel, ami az ország kontrasztokkal teli valóságát tükrözi.

További beszámolók

Akinek Délkelet-Ázsia egyre modernebbé válása már nem elég egzotikus, Mianmarban még felfedezheti azt a régies Indokínát, amelyet az olvasmányai alapján elképzelt. Az ország továbbra is vonzza azokat, akik az érintetlenebb kultúrákat keresik, de az érdeklődés folyamatosan növekszik. A közhiedelemmel ellentétben Mianmar nem egy külvilágtól elzárt, érintetlen buddhista állam, hanem inkább egy olyan hely, ahol a hagyományos életmód még mindig meghatározó, és a globális vállalatok jelenléte viszonylag csekély. Bár az internet elérhető (időnként megbízhatatlanul), a külföldi mobiltelefon-hálózatok használata továbbra is nehézkes. A nagyvárosokban is korlátozott a közvilágítás, ugyanakkor a közbiztonság kiemelkedően jó. Ipari létesítmények alig találhatók, a hagyományos kézműipar és a kisvállalkozások viszont továbbra is virágzanak.

---

Amint kiléptem a ranguni repülőtérről, azonnal magával ragadott a hamisítatlan indokínai hangulat. A mindennapi viselethez farmerhez és pólóhoz szokott utazóként rögtön feltűnt a festett arcú, longyit viselő emberek látványa. Férfiak és nők egyaránt használják a thanakafa kérgéből készült port, amelyet egyesek napvédelemre, mások arcfehérítésre vagy egyszerű sminkként alkalmaznak. A hosszú szoknyaszerű ruhadarabot, a longyit, mindkét nem hordja, a férfiak elöl, a nők oldalt kötik meg.

A belvárosba vezető úton egymás mellett haladnak az öreg ökrös szekerek, papaját áruló gyerekek és emberekkel zsúfolt platós kisteherautók, miközben a robogósok kiszámíthatatlanul cikáznak közöttük. Az egzotikus látványt csak fokozzák az út mentén a pálmafák mögül előbukkanó aranyozott sztúpák. A város központjába érve sem tűnt el ez a vidékies hangulat – a mellékutcákban kakaskukorékolás és burjánzó növényzet fogadott, mintha egy vidéki településen járnék.

A belváros látképét az angol gyarmati idők komor, emeletes épületei uralják, de ezek legtöbbjét soha nem újították fel. Az esős évszak évről évre kikezdi a homlokzatokat, így a beázás és a penészesedés állandó körforgásban tartja az épületeket, anélkül hogy tartós megoldás születne rá.

---

Mianmarban szinte minden férfi életében legalább kétszer eltölt egy időszakot szerzetesként: először kisgyermekként, majd fiatal felnőttként. A legtöbbek számára ez inkább társadalmi kötelezettség, mint mélyen átélt vallási elhivatottság, így nem ritka a motorja mellett cigarettázó szerzetes látványa sem. A nők közül is sokan bevonulnak apácának egy időre, de az ő esetükben ez kevésbé elvárt hagyomány.

A helyi kutyák mintha maguk is a buddhista nyugalmat tükröznék: míg máshol sokszor agresszív vagy bizalmatlan kóbor ebekkel találkozni, itt a kutyák soványak, csendesek és feltűnően békések, mintha osztoznának gazdáik életfelfogásában.

---

Mianmar jelentős része továbbra sem látogatható külföldiek számára, és bizonyos területekre csak külön engedéllyel lehet belépni. Sok helyen a kormány által kijelölt vezető nélkül a turisták nem mozoghatnak szabadon. Az utazás során a falvak állapota feltűnően szegényes volt: a Laoszban látott egyszerű településekhez képest itt nagyobb mocsokkal és lakott területek között szinte folyamatos szeméttel találkoztunk.

A buddhista hagyományok szerint egy nő elérheti a megvilágosodást, de előbb férfiként kell újjászületnie – ez az elképzelés jól tükrözi a nők helyzetét az országban. Az utak építését, a földek művelését és a vízhordást főként nők végzik, méghozzá gépek nélkül, kézi erővel. A nehéz fizikai munkát kiegészíti a tűzifa összegyűjtése és hazacipelése, miközben a cipekedés megkönnyítésére a fejükön egyensúlyozzák a terheket.

A férfiak közül sokan inkább bételt rágnak, csoportokba verődve üldögélnek, vagy olyan tevékenységekkel foglalják el magukat, amelyek végül több kárt okoznak, mint hasznot – például egy működő kerékpárt hosszas bütykölés után rosszabb állapotban adnak vissza a tulajdonosának. A politikai és közlekedési szektor jórészt az ő kezükben van, és az irodai munkakörökben is leginkább férfiakat látni. Úgy tűnik, ha az ország másik fele is aktívan dolgozna, Mianmar fejlődhetne – de mintha maga az ország sem akarna igazán előre lépni. Pedig az emberek alapvetően kedvesek, jó lelkűek, és sokkal többet érdemelnének maguktól.

---

Már Rangun utcáin feltűntek a rózsaszínű lepelbe öltözött, teljesen kopasz fiatal apácák, akik természetesen mozogtak a város forgatagában. A borotvált fejű fiúk és lányok annyira egyneműnek tűnnek, hogy leginkább az öltözék színe és a testalkat finom különbségei árulják el a nemüket. A hagyomány szerint a kopaszság segít elkerülni a hiúságot, így a fiatal szerzetesek és apácák könnyebben összpontosíthatnak a vallásos életre. A lányok rendszerint 8–10 éves korukban vonulnak be egy időre a kolostorba, a szertartás pedig látványos esemény: díszes ruhában, fejdísszel, kisminkelve, családjuk kíséretében érkeznek, mielőtt megkezdik – többnyire csak néhány hétig tartó – szerzetesi életüket. Egy ilyen beavatási ceremóniának voltunk tanúi Mandalay híres Mahamuni-pagodájánál.

A Mahamuni legfőbb látványossága a közel négy méter magas, bronzból készült Buddha-szobor, amelyet az évszázadok során vékony aranylapocskákkal borítottak. A folyamatos rétegzés miatt egyes részeken az arany már 15 centiméter vastagságot is elér, olyannyira, hogy a szobor formája bizonyos pontokon eltorzult. A hagyomány szerint ezt az aranyborítást csak férfiak helyezhetik fel, míg a nők csupán távolabbról figyelhetik az eseményt.

Az aranylapocskák előállítására külön manufaktúrák szakosodtak, ahol az aranylemezeket bőrlapok és rizspapír közé helyezik, majd izmos férfiak hosszú órákon át kalapálják, hogy a fém megfelelő vékonyságú legyen. Ezután ügyes kezű nők és lányok formázzák, csomagolják az aranylapokat. Azt mondják, egyetlen uncia (kb. 30 gramm) aranyból akár tíz négyzetméternyi felületet is be lehet borítani.

És vajon nem jut-e eszébe valakinek, hogy az aranyréteget lekaparja a szent helyekről? A templomok kifosztása bizony más országokban sem ismeretlen, de úgy tűnik, itt az aranyborítás érintetlen marad – másutt talán előfordulnak lopások, de a szent helyek tisztelete továbbra is erős maradt.

---

A buddhista nyugalom könnyen átragad az emberre, amikor Mianmarban jár. A felnőttek gyakran mosolyognak, és teljes szívvel élik meg a mindennapok apró örömeit. Nem vágynak elérhetetlen dolgokra, és nem halmoznak fel felesleges tárgyakat – egyszerűen élnek, miközben természetes örömöt találnak Buddha tiszteletében.

A gyerekek meglepően közvetlenek, és kimondottan élvezik, ha a turisták lefényképezik őket. Sokuk maga kéri, hogy mutassák meg nekik a képet, és csak akkor elégednek meg, ha a végeredmény tetszik nekik.

A mianmari emberek rendkívül ügyes kezűek, kiváló fafaragók, és értik a festészet, valamint a selyemszövés mesterségét is. Nehéz ellenállni a kézműves tárgyaknak és szobroknak – magam is számos különleges darabbal tértem haza.

A piacokon színes zöldségek és gyümölcsök kavalkádja várja a látogatót, sok közülük ismerős, mások viszont egészen szokatlanok. A helyi ételek és gyümölcsök kipróbálása kihagyhatatlan élmény, és személyes tapasztalatom szerint gyomorproblémát sem okoztak, így bátran ajánlom a kóstolgatást a piacokon is.

A thanaka fa is gyakran feltűnik az árusok standjain – első ránézésre akár tűzifának is nézhetnénk, valójában azonban a helyiek egyik legfontosabb kozmetikai szere. A fa törzsét egy lapos kőhöz dörzsölik, majd vízzel elegyítik, így keletkezik az a fehér massza, amelyet az arcukra kennek. A hölgyek gyakran különböző mintákat formáznak belőle, így egyszerre hagyomány és divat is. A thanaka nemcsak esztétikai célt szolgál: véd a napsugárzástól, világosítja a bőrt, és még a ráncokat is kisimítja.

---

Kevés úti cél váltott ki bennem annyi aggodalmat, mint Mianmar. Amikor elkezdtem utánanézni a dolgoknak, attól tartottam, hogy nem tudok majd olyan szabadon utazni, ahogy megszoktam – vagyis minimális előkészülettel és spontán módon. Az információk alapján úgy tűnt, hogy minden lépésemről értesítenem kell a hatóságokat, és csak egy pontosan megtervezett útitervvel léphetek be az országba.

Fontos megjegyezni, hogy mindent magam szerveztem, utazási ügynök segítsége nélkül, ami talán megkönnyítette volna a folyamatot. Végül azonban kiderült, hogy bár a korábbi években valóban bonyolultabb lehetett az utazás Mianmarban, ma már sokkal egyszerűbb a helyzet.

Fotóegyveleg

B. I. fotói

Vissza az elejére

Kommentek