ÚTIKRITIKA.HU / Yangon (Rangun)

Yangon (Rangun)

Yangonról (Rangunról) dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| Szállás|Helyi közlekedés| Étkezés| Vásárlás|  Szórakozás|Közbiztonság&Kellemetlenségek| Egyéb hasznos információk| Shwegadon palota|Pagodák|Egyéb látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

v.j. fotója

Yangonról (Rangunról) dióhéjban

Korábban a főváros volt, de elvették tőle ezt a címet, és ma szimplán az ország legnagyobb városa. 6,2 milliós a lakossága (2017-es adat). 

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Nagyon jó álllapotban maradtak meg a régi, koloniális épületek

2. A Shwegadon naplementekor a legszebb és legizgalmasabb

3. A teljesen jó közbiztonság, ráadásul mindenhol és mindenkor

Nem tetszett

1. Kevés helyen lehet igazán finomat enni, higiénikus körülmények között és mérsékelt áron 

2. Nem ritkán borzasztó közlekedési dugók vannak és taxiban vagy buszban ülve rengeteg értékes időt veszíthetünk el

3. Thaifölddel ellentétben itt nem volt elég vonzó az utcai étkezés lehetősége

Vélemények

,, Tetszett

-Shwedagon pagoda gyönyörű arany pagodája, napsütésben alig lehet ránézni. Gyönyörű .
-Sule pagoda: gyönyörű pagoda , sokáig lehet csodálni .
-Chaukhtatgyi Buddha Temple
Gyönyörű fekvő Buddha található benne. Belépés ingyenes.
-Chinatown: mászkálni és nézegetni a helyi embereket.
-Bogyoke market: rengeteg dolgot lehet kapni és vásárolni élveztük a több órás piacozást.
-Helyi emberek nagyon kedvesek , mindenhol mosolyognak.
-Tetszenek a gyerek szerzetesek és felnőttek is. Életükbe a mianmari férfiak 2x vonulnak kolostorba.
Napközben a helyi emberek segítik a szerzeteseket ennivalóval és pénzzel.
-Nem volt por az utcán se motoros jól lehetett közlekedni
- taxik olcsók és itt a legnormálisabbak Ázsiában.
Nem akarnak a taxisok lehúzni , alkudni lehet.

-999 Shan Noodle hely ahol mindig finomat ettünk és nem volt gyomor problémánk . És nagyon jó árban van. Nem drága az utazóknak sem.

Nem tetszett:
Nem lehetett találni rendes jó minőségi helyet enni. Azért másnap megtaláltuk .
-bogarak
- helyiek nem beszélnek többnyire angolul, nehéz a kommunikáció nagyon.
- nem tudnak rendes információt adni meg a hoteles sem. Így történt pl mikor a Silver beachre mentünk . Más néven Ngwesaung.
Azt a téves infót kaptuk a helyiektől hogy innen beachtől közvetlen lehet menni busszal Baganba.

Mikor ideertünk sajnos végig esett és nem lehetett élvezni a helyet.es kiderült , hogy nincs innen közvetlen busz Baganba, hanem vissza kell menni Yangonba újra úgyhogy nagy szívás volt. ezt csak azért írom le , hogy más ne járjon így. (B. Bernadett, 2019)

---

,, A város a zsúfoltsága ellenére is tetszett. Sokkal nagyobb elmaradottságra és szegénységre számítottunk. Sok blogon azt írják 40 évvel vannak lemaradva más Ázsiai országokhoz képest, de szerintem ez nem igaz. Sokszor volt azért olyan érzésünk, hogy nagyon hasonlít Kubára, de szerintem Srí Lankánál fejlettebb. (2017)" forrás

,, Hatmilliós város szüntelen forgalommal. Nagy habzsi-dőzsi itt sincs, hatszor annyian élnek Burmában mint Mo-n, de feleannyi GDP- ből. Úgyhogy fel kell kötni a gatyát a napi bétellevélért. (révész, 2019)

---

"Kb. 6 milliós lakosságú. Nagyon kevés turistát látni. Nem nagy a forgalom más ázsiai nagyvárosokhoz képest. A tömegközlekedés nagyon lepukkant, főleg a buszok. A taxik is ósdiak, lestrapált Toyoták. A taxisofőrökkel nehéz kommunikálni. A burmai, indiai, kínai éttermek elég silányak, bizalmat kevésbé keltők. Van néhány japán gyorsétterem magyaroknak ehetetlen kínálattal. A nők rosszul öltözöttek."

---

"Az egyik dolog ami csúfítja Yangont: az épületek 80%-a az esős, párás, nedves levegőtől penészedik. Válik fel a vakolat, feketednek az épületek. A buszt vagy teherautót nem úgy kell elképzelni, hogy van egy sofőr és vannak az utasok. Nem-nem! Itt más a szokás. A buszban legalább ketten vannak segítők a sofőrnek. Az egyik elől csimpaszkodik vagy hajol ki az ablakon, a másik meg az autó hátsó részén csüng le valahonnan és mindez azért, hogy segítsék a sofőrt. Úgy kell elképzelni, mint egy beszélő visszapillantó tükröt. Sötétben tiszta káosz van. Az utak nincsenek kivilágítva. Ha pedig igen, az inkább olyan mintha nem is lenne. Szóval este annyit lehet hallani, hogy dudálnak, ordibálnak (a sofőrnek ugyebár segítenek), látni viszont szinte semmit nem lehet. Kész életveszély! (2013)" forrás

"Ottlétünk bevált, minden felmerülő kérdésünkre rendelkezett valaki naprakész információval. Milyen buszok mennek, melyikkel érdemes menni, hogyan lehet eljutni a buszhoz, hol vehetsz rá jegyet, mennyiért, alkudozás, hogy öltözz a buszon, hova érdemes egyáltalán elmenni, ott találhatunk-e megfizethető szállást, mire kell figyelni, miért ne fizessünk, mert átverés vagy nem éri meg, mi az, amit viszont érdemes megnézni. Azért ez az elővigyázatosság, mert nagyon könnyű elszállni a tervezett költségvetéssel.

A mianmari kormány gátlástalan intézkedései nyomán az utóbbi két hónapban a szállásarák minimum megduplázódtak (15 USD-ért otthoni putri), és minden egyes látnivaló megközelítése (tó, körzet) is belepődíjas (5-10 USD fejenként). Ezeken belül is lehetnek külön belepődíjak. Itt nem fejeződik be a turisták kivéreztetése, minden, amire szükséged lehet (taxi, buszjegyek, víz, stb.) sokszorosa a helyiek által fizetett díjnak, és nagyon-nagyon nehéz alkudni. Mintha arra tanítanák a helyieket, mi szegény mianmariak vagyunk, minden külföldi viszont gazdag, fizessen, ha ide jön. S mindez egyfajta kettős mércét kölcsönöz a buddhizmusuknak.

Lehet, hogy Mianmar szegény ország, de az utazónak európai árakkal kell szembesülnie, ázsiai szolgáltatási színvonalon. Talán ezeknek is köszönhető, hogy mindenhol remek társaságok kovácsolódnak az utazókból. Így tettünk szert már mi is számos nemzetközi barátra és rajtuk keresztül olyan érdekességeket tudtunk meg, melyeket még az 'apróbetűs'-ben sem találni. A város egyik nevezetessége a központban található Sule Paya (templom). Nem tűnt túl izgalmasnak, leginkább tájékozódási pontként használtuk, és csak kívülről csodáltuk meg (2 USD egyébként a belepő).

Mianmar legnagyobb buddhista temploma, szent helye és legfőbb nevezetessége a Shwedagon Paya. Egyfajta 'buddhista mekka', minden hívőnek álma eljutni ide. Így rengeteg a helyi zarándok, nekik természetesen díjtalan a belepés, külföldieknek 10 USD. Yangon híres az utcai teázóiról, s mivel mi is imádjuk a teát, ebből nem akartunk kimaradni. Sokat kellett menjünk, hogy találjunk szabad asztalt, pedig nap közben voltunk. Jópofa volt ücsörögni a pici sámlikon az őrült forgalomban. Fűszeres tejes teát kaptunk, majd kifogyhatatlan mennyiségben finom zöldet. (2013)" forrás

---

"Amikor először elmentem körülnézni, sötét utcákat, töredezett utakat, halmokban álló szemetet és a halmok között rohangáló patkányokat láttam az ország legnagyobb városában, ami ugyan hivatalosan nem a főváros, fontossága alapján mégiscsak az. Az utcákat elborítják a vörös köpések nyomai az állandó bételdió-rágás miatt. Nemhogy Tokiótól, de a repülővel két órára lévő Bangkoktól is fényévekre éreztem magam. Aztán leültem az egyik, még késő este is nyitva tartó műanyag székes kifőzdébe, majd átmentem egy másikba is, és figyelni kezdtem, a szakadt környezet hogyan telik meg élettel. Az első, ami megérintett, az utcai foci volt. Mellékutcákban, tereken, parkokban és járdákon megy foci a város közepén este. Egy társaság be is húzta a kiskaput a háromsávos autóút közepére, és ott játszottak. Néha jött egy autó a szélső sávban, addig félrehúzódtak, aztán ment tovább a játék. A háttérben aranylott a Sule pagoda.

Mások gördeszkáznak, görkorcsolyáznak, vagy csak kiülnek az utcára egy zsebrádióból tolni a zenét. A feldarabolt disznó cafatjait az utca közepén válogatják szét. Ha az egyik irányba nézek, buddhista szerzeteseket látok sáfrányszínű lepleikben, ha a másik irányba, festett hajú fiatalokat zenekaros pólóban, de legtöbbször nem is kell ehhez két irányba nézni, mert egyszerre látni őket. Máshol is éreztem, hogy az utca valóban közösségi tér, az élet tényleges helyszíne, de itt ez az érzés mindennél erősebb volt. Ha egy kicsit szentimentálisabb lennék, azt mondanám: Yangon nem a látnivalói miatt érdekes, mert azokból nincs túl sok. Ott van a világ egyik legnagyobb pagodája, a Sve Dagon, bár abban is az a legjobb, ahogy a város felé magasodik, főleg este, rikító aranyszínben. Van még néhány másik pagoda, múzeumok, csodálatos hangulatú, gyarmati korból itt maradt épületek, amik úgy néznek ki, mintha londoni házakat otthagytak volna a trópusi klímában megrohadni – nagyjából ennyi. Nem is ezért vártam annyira az egészet.

Azt szerettem volna látni, hogyan nyüzsög egy ötvenmilliós, 135 különféle kisebbséget egyesítő ország a rettegéssel töltött, de ennek ellenére is végigmosolygott évtizedek után most, hogy egy fokkal szabadabban lehet nyüzsögni. Mindez már leírva is szédítő, hát még a színeivel, ízeivel, szagával és forróságával együtt. A legjobb dolog szerintem, amit Yangonban csinálni lehet, egy kör a helyi vasúttal. Van egy járat, ami három óra alatt megkerüli a várost, miközben nincs más dolgunk, mint figyelni a tanakával bekent arcú, fejükön hatalmas kosarat egyensúlyozó asszonyokat – vagy éppen beszélgetni a két megállót utazó helyi fiatalokkal arról, milyen telefonunk van. Yangon attól elképesztően izgalmas most, hogy még megvan a nyers délkelet-ázsiai vadromantikája, amit a környéken már sok helyen súrlódásmentesre csiszolt a turizmus, viszont ez a nyersesség már nem párosul nyomasztó reménytelenséggel. Nem utáltam Yangont, mert kalandos volt az éjszakai sötétségben a patkányok közt hazasétálni, és nappal nagy volt a pörgés, inkább csak sajnáltam a helyieket, akiknek egy olyan diktatúrában kell élniük, amelyik még egy élhető nagyvárost sem tud produkálni. (2015)" forrás

---

,, Yangon nem sokban különbözik más, dél-kelet ázsiai nagyvárosoktól. Itt is van nagyjából minden, ami a turistákat és tehetősebb helyieket érdekli. Az okos telefonok pedig itt is hatalmas népszerűségnek örvendenek. Minél nagyobb, annál jobb. Gyakran látni tabletet a fülükhöz tartó mianmariakat, ami valljuk be, elég mulatságos látvány. És bár ott a sok modern termék, azért érezni, hogy ez még új. Az emberek még mindig örülnek, ha külföldit látnak, és annak ellenére, hogy a katonai hatalom erősen meggyengült, még mindig érezni az elmúlt évtizedek hatását. Bár sokkal szabadabban beszélnek politikáról, és Suu Kyi képe is ott lóg a legtöbb étterem falán, azért én óvatos lennék a téma felhozatalával. (2016)" forrás

Varga Gábor fotója

Szállás

,, Yangonba érkeztünk éjjel, amikor a hotelba értünk ( Zara hotel) nem azt a szobát adtak amit megbeszéltünk. A hotel szoba fala tiszta penészes, gusztustalan volt. Nem cseréltek ki a szobát csak drágább lehetőségű szobát ajánlottak fel aminek színvonala hasonló volt mint a másiké.és nem voltak segítőkészek. Éjjel kb 2 kor interneten kellett másik szállást nézni és keresni taxit . Csalódottan érkeztünk meg mert nem ilyennek hallottuk a burmai embereket. (B. Bernadett, 2019)

Helyi közlekedés

A buszozás yangonban ,,nem fehér embernek való". Taxizzunk vagy gyalogoljunk.

A városon belül 1,5 és 6 dollár közötti összegbe kerülhet a fuvar. Szóval nem drága. 

,, Taxival mentünk be a belvárosba. Hiába van 3×3 sáv, őrületes dugók vannak. 18 km-t másfél óra alatt tettünk meg.

Gyalogosként sokszor igen nehéz a közlekedés. Az autósok nem figyelnek a gyalogosokra, a zebra az olyan mintha nem is lenne. A járdák állapota siralmas, több helyen be vannak szakadva, sőt sokszor egyáltalán nincs is.

A buszállomás az valami elképesztő. Mindig is lenyűgöz Ázsia monumentálissága, de ez a buszpályaudvar nem is egy állomás hanem egy egész falu, amiben utcák vannak kialakítva, miniéttermek, kisboltok, zöldségesek várják az utazókat, illetve műhelyek a buszokat.

(2016)" forrás

Étkezés

,, Az emberek itt is nagyon szeretnek az utcán enni, ahogyan Ázsiában szinte mindenhol. Rengeteg az utcai árus és a kifőzde, de van pl. KFC is és modern éttermek." forrás

Vásárlás

Készpénzes város. Csak a legdrágább hotelekben fordulhat elő, hogy bankártyával fizethetünk.

Szórakozás

A szórakozóhelyeken turista pasiknak nagyon kell vigyázni arra, hogy ne próbálkozzanak be olyan csajoknál, akiknek helyi pasijuk van. A féltékeny helyi pasi veszélyessé válhat.   

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Az utcai illegális pénzváltókkal ne üzleteljünk, mert könnyen átverhetnek.

Egyéb hasznos információk

1. A fővárosban sem iható a csapvíz.

Shwegadon palota

,, Ennél szentebb és szebb pagoda nem is létezik, Buddha nyolc hajszálát őrzik itt, sőt az abanyana fa is itt van, ami alatt Őszentsége Megvilágosodott. Maga a templom-, és szoborgyüjtemény aranyba és
márványba öntött buddhista látomás, döbbenetes látvány. Igazából pagodaváros; nagy területen számtalan pagoda, stupa van, vakitoan csillog a a sok aranytorony. Béke, áhitat és tisztelet uralja a légkört.

A bőkezü adakozót Buddha is szereti, a nemes célra külön irodát is nyitottak. A szupergazdagok a testsulyuknak megfelelő aranyat ajánlanak föl, ebből aranyozzák ujra és ujra a tornyocskákat. Mostanában a főtornyon már fél tonna arany és vagy kétezer karát gyémánt csillog.

Mindjárt a bejáratnál nyakamba kanyarítottak egy szerzeteskabátot, ami nem igazán illatos, viszont jó büdös. Csak abban reménykedek, hogy egyéb élőlények nem ebben keresik a Megvilágosodást.

Egy mellékpagodában három nagy méretű Buddha szobor előtt 11 kisebb Buddhácska van. Mennyit kell imádkozni, hogy az egy Buddhára eső imádat elegendő legyen?

Lelkes hívők egy dézsából szertartásosan Buddha fejet locsolgatnak, Buddha fölényesen mosolyog, a rajongók nem sejtik, hogy vízálló anyagból készült. (révész, 2019)

,, A Pagodát még az 1500-as években építették, több tonna színarannyal van bevonva. Gigantikus látványt nyújt, és lenyűgöző az a részletgazdagság, ahogyan a sztupát és a környező épületeket kidolgozták. Természetesen mindenhová csak mezítláb lehet bemenni, pedig azért akkora tisztaság nincs." forrás

---

"Rangunban áll az ország leghíresebb buddhista temploma, a Shwedagon. A bejáratot két kilenc méter magas, félig oroszlán, félig sárkány alak őrzi. Mint minden burmai templomban, a cipőt és zoknit le kell vetni a belépéskor. A 98 méter magas, arannyal borított sztúpát (harang alakú építményt) több száz kisebb szentély, szobor, pavilon övezi egy több mint öthektáros épületegyüttest alkotva. A központi épületet az óramutató járásával megegyező irányban kell körbejárni, de ha fordítva tesszük, akkor se szól ránk senki. Belépve a templomtérre, a kövezetről és a csillogó aranyfelületekről szikrázó napfényben úgy érzi magát az ember, mint Alice Csodaországban. Az égtájakat és napokat, mivel ezekből itt nyolc van, nyolc Buddha-szobor és nyolc állat jelöli, és minden hívő a születésnapjának megfelelő helyen imádkozik. Az épületek között szerzetesek suhannak, a zarándokok pedig bőszen égetik a füstölőt, és virágokat helyeznek a szobrokhoz. (2014)

---

"Első dolog, ami történt velem amikor be akartunk menni a Pagodába, hogy rám adtak egy Longyit. Ez egy hosszú szoknya, férfiak is használjak. A melegben ez elviselhetőbb mint a nadrág, és megfelelően el is takarja a fedetlen testrészeket. A bejáratnál a szoknyám hosszúságával volt a problémájuk, pedig igazan igyekeztem térdig érő szoknyát felvenni. Úgy látszik az nem volt elég. Na de nem volt annyira rossz az a Longyi. Belekóstolhattam picit az ő divatjukba. Mivel a bejáratnál le kellet venni a cipőinket, ezért mezítláb voltunk bent, ami néha kellemetlen volt, mert az erős napsütéstől a kőlapok felmelegedtek és égették a talpunkat.

Sokan bámultak minket mosolyogva, és néha-néha még össze is súgtak a hátunk mögött. Ez nem rosszindulatból volt, hanem mert nem sok turista jár még ebben az országban és új nekik, ha fehér embert látnak. Saját tapasztalatomból mondom, hogy megeshet, hogy ha fehér embert látnak, akkor oda mennek hozzá és megkérik, hogy csináljanak egy közös képet. Velem is megtörtént, nem is egyszer - ami szerintem egy kedves gesztus a részükről, és szívesen tettem eleget a kérésüknek. A pagoda-látogatás hosszú idő. Mindent érdemes nagyon jól szemrevételezni. Nem mindennapi látvány, ami a szemünk elé tárul: rengeteg különleges épület, Buddha szobrok százai, a díszítések és látni azt, hogy naphosszat imádkoznak Buddhához, csendben, tökéletes nyugalomban - különleges érzés (2013)" forrás

Pagodák

Chaukhtatgyi Paya

Botahtaung

Sule

Nga Htat Gyi

Swe Taw Myat

Egyéb látnivalók

Chaukhtatgyi Buddha

Főpályaudvar

Taukkyan háborús temető

Szent Mária katedrális

Zsinagóga

Olvasmányos linkek

,, A taxis kedvesen elbeszélgetett velünk. Jól beszélnek angolul, és igyekeznek is a túristákkal beszélgetni. A férfiak és a nők is tradicionális ruhát viselnek, a nők nagyon szép színes ruhadarabokat, hosszú de szűk szoknyákat, a férfiak pedig longyit (hasonló mint az indiai szári, csak ez össze van varrva és azt csavarják maguk köré).

A másik jellegzetesség pedig, hogy a férfiak bételt rágnak, ami egy pálma levele és egész Dél-Ázsiában használják, pl. Srí Lankán is. A levél enyhén narkotikus, bódító hatású, de folyamatosan rágják, aztán pedig kiköpik. Az illata nagyon kellemes, mentholhoz és az eukaliptuszhoz hasonlít, viszont az a hátránya, hogy sötétbarnára színezi a nyálat és a fogakat, a megrágott bétel kiköpése miatt, barnás trutyi borítja az utcákat, járdákat. (2016)" forrás

v.j. fotója

Fotóegyveleg

Varga G. fotója

v.j. fotója

Kommentek