ÚTIKRITIKA.HU / Fehéroroszország

Fehéroroszország

Fehéroroszország avagy Belarusz dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Bariszav városban - Elter Karcsi fotója

2024: Kevesen gondolnák, hogy az elmúlt két évben Fehéroroszország/BELARUSZ mennyire bezáródott. A közúti és vasúti határátkelőinek 80%-a bezárt. Az EU-s szankciók végett a lett-belarusz, litván-belarusz, lengyel-belarusz hatátok közül is csak öt üzemel jelenleg. Egy Lettország felé, kettő Litvánia felé és kettő Lengyelország felé. A déli szomszéd felé természetesen minden átkelő zárva van. A határátkelések 1,5 órától akár néhány nap is lehet.

Jelenleg sajnos nagyon kevés utazó keresi fel Fehérorszországot, pedig többet érdemelne, mivel változatos, vendégszerető, barátságos hétköznapi környezet.

Fehéroroszország avagy Belarusz dióhéjban

• Fehéroroszország hivatalos magyar neve: Belarusz Köztársaság. A hivatalos Belarusz nem szereti a Fehéroroszország elnevezést, mert az "összemossa" őket az oroszokkal, és így sérti nemzeti büszkeségüket.
• Nem kell a magyar állampolgároknak vízum a Fehéroroszországba történő beutazáshoz. A vízummentes beutazás feltétele az érvényes útlevél vagy egyéb úti okmány, bizonyos mennyiségű készpénz, illetve Fehéroroszországban érvényes egészségbiztosítás legalább 10 ezer euró értékben. Nem terjed azonban ki a vízummentesség azokra, akik közvetlenül Oroszországból érkeznek vagy oda terveznek tovább utazni.
• Nyilván lesz néhány magyar, aki egy minszki utazással a meglátogatott országok számát szívesen növelné.
• Minszk 1200 kilométerre fekszik Budapesttől, az időeltolódás plusz egy óra. Fehéroroszország, avagy hivatalos nevén Belarusz, Lengyelországgal, Litvániával, Lettországgal és Oroszországgal határos. 208 ezer négyzetkilométer, azaz több mint kétszer akkora Magyarországnál. Ehhez képest csupán 9,4 millióan lakják (2024-es becslés).
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 178 ezer forintnak megfelelő belarusz rubel
• Általános a készpénz használata vagy ajánlott a Revolut kártya kiváltása.
• Leggyakoribb vezetéknév:  Ivanov

Turistáskodás szempontjából főleg Minszk és az ország északi része jöhet szóba. Az ország déli részét érintette a leginkább a csernobili katasztrófa, azaz a turisták oda vonakodnak ellátogatni. Az ország északi részén érdekesek lehetnek a tavak, a folyók, az érintetlen természet. A szálláshelyek vidéken egyszerűek, - úgymond - öko jellegűek. Kulturális turizmus szempontjából érdekes Vityebszkben a Marc Chagall világhírű festő háza, vagy Dudutkiban egy skanzen jellegű szabadtéri múzeum, amely hangsúlyt helyez a belarusz nemzeti önazonosságra. Novogrudok a lovagok városa és két fő látványosság, amit az alábbi információ támaszthat alá.

Fehéroroszországban az UNESCO kulturális világöröksége két helyen van jelen:

• Mir kastélyegyüttes
• Radziwill család rezidenciája építészeti és kulturális komplexuma
• Nesvizh (Nieswiez)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A sajátos rendszere miatt valósággal egzotikusnak számító európai desztináció, egyfajta időutazás (hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországa)
2. Olcsóság
3. Jó a közbiztonság, a rend pozitív következménye a tisztaság
4. Elképesztően szépek a lányok, igaz nincs nagy változatosság
5. Ott, ahol nem cseszték el a természeti környezetet
6. Barátságosak az emberek a turistákkal
7. A hagyományos ottani szauna (a banja) kipróbálása
8. Marc Chagall háza Vityebszk-ben, ugyanabban a városban egy monostor
9. Minszkben a vörös színű templom (Szent Simon és Szent Helena)
10. A Mir-i kastély

Nem tetszett

1. A szovjet idők bánatos maradványai, a szürkeség, az unalom
2. Az ország domborzata sík csaknem mindenhol, azaz a táj nem igazán változatos, végtelen lapos terület, még szerencse, hogy vannak vonzó folyók és tavak; sok erdőjük van, de egy részük a mocsár miatt járhatatlan
3. A kulturális látnivalókból (emlékművek, kastélyok, múzeumok, szép régi műemlék épületek) nincs nagy választék, és ami van, az nincs kellően profin tálalva a külföldi turisták számára; a 2. világháborúban túl sok minden dőlt romba
4. A vidéki közutak gyatra minősége
5. Ott, ahol elcseszték a természeti környezetet
6. A szállodák nem igazán jó ár-érték aránya
7. Úgy tűnt, hogy magyarként (volt kommunista országból) kevésbé voltunk érdekesek a helyiek számára, mint ha nyugat-európaiak lettünk volna (mondjuk a Globus konzervjeinkre emlékeznek)
8. Az ünneplés náluk mindig totális lerészegedésbe torkollik, nagyon egészségtelenül élnek
9. A falvak nagyon elmaradottak, bár az ott élők nem tűnnek boldogtalannak
10. A taxisok között itt is vannak nagy hóhányók (vacak árfolyamon próbálnak feketén pénzt váltani)

Vélemények

2023: Mintha a „mennyei béke birodalmába” csöppentem volna.

Boldog párok sétálnak a városon belüli megannyi kis erdőben, az égig érő fákkal teli, festői, mesébe illő óriási parkokban, a tó- és a folyópartokon. Séta után pazar választék várja őket a guszta, mindenki által megfizethető éttermekben (mind guszta). Éjszaka vissza a folyópartra: zenélő, éneklő, táncikáló fiatalok. Egy részük éjfél után átszelel a folyó túloldalára, hogy az ékesen kivilágított ortodox templomok övezte óváros sok tucatnyi klubjának, kocsmájának valamelyikében keményebb zenére mozogjon és keményebb alkoholt fogyasszon.

De senki sem részegedik le. Hajléktalant, koldust nem látok magam körül.

A sztálini korban kiépített sugárutakat (a központi „avenue” 15 kilométer hosszúságú) szegélyező, ott is sztálininak nevezett „felhőkarcoló-” lakópaloták sötétedéstől késő estig szebben úsznak a fényárban, mint a Manhattan – ugyancsak a harmincas-negyvenes években emelt – art deco-beütésű épületóriásai és sugárútjai.

Óramű pontosság, tisztaság, rend… És – kimondatlan, mégis ez van a levegőben – mindezt a helyi propaganda egyetlen emberhez (Lukasenka) köti, akit mindazonáltal sehol nyilvánosan nem ajnároznak, nem teszik utcára portréit, nem hívják „a mi Nagyvezérünknek”, egyszerűen: elnöknek nevezik. Az embert, aki fölöslegesnek tartja, hogy létezzen holmi ellenzék, mert mint hangsúlyozza:

„ahol maga a nép van hatalmon, ott az ellenzék nem lenne más, mint a nép ellensége. Akkor meg minek?”.

Belarusz tele van kaszinókkal. Eme szocializmust építő ország fővárosában tizenkettőt számoltam össze azokból, melyeket abszolút Las Vegas-i minta alapján terveztek, kiviteleztek és működtetnek. A játékosok zöme arab, török, izraeli, legfőképpen a déli ex-szovjet köztársaságokból való orosz állampolgárok viszik a prímet. Kiderítettem, hogy a legtöbb fényes kaszinó „gazdaságimigráns-szolgáltatás”, ami azt jelenti, hogy ahol a háborúra, és megannyi más helyi problémára hivatkozva – például Oroszországban, Törökországban – az utóbbi egy-két-három évben bezárták a játékbarlangokat, onnan azokat „szőröstül-bőröstül, személyzetestül” a tulajok átköltöztették Belaruszba.

Az általuk ma Belarusznak fizetett adók az államnál vagy klienseinél landolnak. Az évente sok tízezernyi dúsgazdag látogató – egy részük jet-ekkel, helikopterrel száll le a legnagyobb kaszinó (a Moszkvából átköltözött „Shangri La”) mellett épített mini légikikötőben. És ezek mind – az évente tízezernyi, jellemzően ilyen-olyan oligarcha – hallatlan összegeket költ Belaruszban játékra, nőre, mindenféle homályos bizniszelésre, amelynek Belarusz az egyik fő profitőre.

A lényeg: ha alaposan, közelről szemügyre vesszük a boltok hatalmas kínálatát, zömében mégsem a „valódit”, hanem annak másolatát, jól sikerült, némelykor az eredetinél jobb minőségű variációt vásárolhatunk meg. Legyen szó parfümről, sportcipőről, öltönyről, élelmiszerről… bármiről.

(Kína, Észak-Korea, Törökország, Oroszország és maga Belarusz számít a legfőbb „hamisítvány-gyártónak- illetve -exportőrnek” az alternatív, a szankciók sújtotta világban.)

Valójában persze szó sincs hamisításról. Senki se él vissza márka nevekkel. A kor legmenőbb, legjobbnak tartott árucikkeit, tartós fogyasztási cikkeit, sőt: gyógyszereit mind megtaláljuk. Azt mondták, hogy bármely gyógyszert – mely az EU-ban vényköteles – ott recept nélkül megkapjuk. Mármint a generikumot.

Nahát, ebből is érdemes kiindulni! Micsoda tárháza Belarusz azoknak az élelmes otthoni és külföldi kereskedőknek, akik saját országaik kevésbé módos polgárainak igyekeznek alternatív kínálatot ajánlani a legjobb dolgokból, elérhető árakon!

(2023) forrás

---

"Arra számítottam, hogy Minszk tele lesz Sztálin-barokk épületekkel és ronda lakótelepekkel. A valóságban mindkét kategóriából van ott bőven, mégis meglepett, hogy Minszk egész levegős, tágas, itt-itt kifejezetten csinos hely. Sok a zöld terület, és ettől is van némi barátságos légköre Minszknek, a maga módján persze. A látványban azért dominál az elfuserált kommunista építészeti stílus, csak itt ez a módi a kilencvenes évek eleje óta sem szünetel. A monstre hivatali épületeket is következetes ízléstelenséggel tervezték meg. Sorry, de a sok ronda épületet valamennyire szórakoztatónak éreztem. Minszk után legalább két napig még élvezni is tudtam a pesti létet...

Nem hiszem, hogy bármely külföldi turista beleszerelmesedik Minszkbe. legfeljebb egy minszki lányba. Top modell szépségű csajokból rengeteg van. Egy idő után már unalmassá is válik, hogy ennyi jó csaj van. Egy részük baromira megjátssza magát, rideg üveges szemmel vonaglik, viszont vannak nagyon aranyosak, természetesek is. Az jellemző, hogy a fehérorosz csajok úgy öltözködnek, hogy kellemes testvonulataikat kellően kihangsúlyozzák. Van min nyáladzani annak, aki nincs abban a helyzetben, hogy szabadon vadászatba fogjon. A középkorú nők már korántsem vékonyak és mutatósak. Ami a férfiakat illeti, sok arcról leolvasható az alkoholizmus. Meglepett, hogy mennyi kaszinó van, szóval a nemzeti kommunista ideológia nem terjed ki mindenre. Meglepett például, hogy látni gazdag helyieket luxusverdákkal. Sajátosan vegyül itt a kommunista és a kapitalista tempó.

Minszkben az evés ügyben gond, hogy vannak a menő, elegáns és drága éttermek és vannak a szokványos gyorséttermek. A kettő között nincs sok választék. Amúgy alig van olyan étterem, ahol az étlapon van valami angolul vagy akár németül. Minszkben kevesen tudnak idegen nyelven (az orosz nem számít annak). Egyébként elég könnyen eligazodtam a városban. Két metróvonal van, és nem volt nehéz kikombinálni az irányokat.

Olvastam az utazás előtt ezt azt-az ottani diktatórikus rendszerről, de én ebből ott semmit nem érzékeltem. Tény, hogy feltűnően sok katona mutatkozik az utcákon, és őket, meg az elnöki palotát nem szabad lefényképezni, de amúgy nem igazán láttam elnyomástól szenvedő embereket. Vannak hazafias plakátok, ahol a népet emlékeztetik arra, hogy mennyire imádni való hely a Belarusz, de például az elnök személyi kultuszát jelző fényképeket, posztereket sehol nem láttam." (Bubó)

---

"Összességében azt tanácsolnám mindazoknak, akik eddig gondolkodtak azon, hogy menjenek-e Belaruszba, hogy MENJENEK! Nyugodt szívvel merem ajánlani. Semmiben sem volt másabb ott utazni – ráadásul én tömegközlekedést vettem igénybe -, mint Európa többi országában. Egyedüli negatívum, hogy nem beszélnek idegen nyelvet, így kell az orosz. Bár meg lehet értetni anélkül is, de megkönnyíti az utazást a nyelv ismerete.

Másik kontra a vízum. Sok embernek szerintem ez veszi el a kedvét az országtól. Ami egyfelől jogos, hiszen nem olcsó, de ugyanakkor kárpótol az, hogy maga az ország baromi olcsó. A belaruszok nem készültek még fel a tömeges turizmusra, így egy olyan országot lehet felfedezni, ahol azért nem a turizmus az egyik elsődleges bevétel. Kuriózum Európában az ország. Az emberek kedvessége, segítőkészsége pedig tanítani való. Ahogy ők is próbálják kézzel-lábbal elmagyarázni a dolgokat. Mindezekért megéri kiutazni. A csattanót a végére hagytam: rengeteg a látnivaló. Én csak pár napot voltam kint, de bármikor szívesen visszamennék, hogy a maradékot is megnézzem. " forrás

---

,, Kezdjük az elején: eldöntöttük, hogy Fehéroroszországba (Belorusz Köztársaság) szeretnénk utazni, kell-e vízum? Nos, ha több, mint 30 napra megyünk, vagy nem repülővel, akkor igen. A turista vízum 60 €-ba kerül, ügyintézése egyszerű és gyors. Ha megvan a vízum, indulhat a móka. Többször is jártam már Fehéroroszországban, utaztam vonattal, repülővel és legutóbb, 2017-ben autóval is.

Amennyiben csak a fővárosban (Minszk) szeretnénk szétnézni, akkor leginkább a repülőt tudom ajánlani, sőt, így a vízum kiváltása is elkerülhető. Ráadásul a határátlépés a reptéren a legegyszerűbb és a leginkább problémamentes. Ha ennél többre vágyunk, autózzunk, de a határra számoljunk legalább extra 2-3 órát a szarakodás (nyilatkozatok, vámvizsgálat) miatt, akkor is, ha alig van forgalom. Már ezen a ponton szembesülünk azzal, hogy oroszul itt márpedig nem árt tudni. Elvileg jöhetünk vonattal is, de számomra az első ilyen alkalom oly negatívra sikerült még a 2000-es évek elején, hogy többször nem próbáltam. (A kitöltött nyilatkozatban „találtak” valami hibát kiutazáskor, és zord pofával le akartak szállítani a vonatról, amíg ki nem mondtam a varázsszót, ami esetemben úgy hangzott, hogy szkolka – mennyi – ? Ekkor a marcona pofa rögtön megenyhült, és 50 europénzt kezdett emlegetni, majd egy huszasban megegyeztünk és folytathattam az utazást.) Persze lehet, hogy azóta a dolgok pozitív irányba változtak. Ha a határállomást magunk mögött tudjuk már minden OK, az utak meglepően jó minőségűek, a forgalom a fővároson kívül viszonylag gyér, az üzemanyagárak a hazaihoz viszonyítva nagyon alacsonyak (kb. 2/3). A tömegközlekedés is olcsó, de ahhoz, hogy kiigazodjunk rajta, nyelvismeret szükséges.

Látnivalók tekintetében vegyes a felhozatal. A fővárosban csak nagyon kevés maradt meg a háború (II.VH) előtt épült részből, viszont ami van, azt gyönyörűen felújították. Amit már több hozzászóló is említett, hogy jó a közbiztonság, és ügyelnek az utcák tisztaságára, az valóban szembetűnő. Bár az épületek túlnyomó többsége amolyan szocialista „remekmű”, a széles, levegős, sok zöldövezettel tarkított utcákon mégis kellemes sétálni. Szintén elhangzott, hogy sok a jó nő (igaz!!!), és az ittas egyén (sajnos ez is igaz!). Az emberek általában véve békések, kissé távolságtartóak, de nem barátságtalanok, ha kommunikálni akarunk velük, akkor azt leginkább csak oroszul lehet. A hatóság jelenléte sokkal hangsúlyosabb, mint Magyarországon, de ha az ember normálisan viselkedik, akkor semmi gond sincs, pl. közúti ellenőrzésre se állítottak meg soha.

Természeti látnivalók, azaz túracélpontok is akadnak az országban, annak ellenére, hogy a terep sík, és hegyek egyáltalán nincsenek. Van erdőrezervátum, hatalmas kiterjedésű tőzegláp, és a folyókon remekül lehet kajaktúrázni. Az ország viszonylag gyéren lakott, sok az érintetlennek tűnő erdős táj.

Ami tetszett: Természet, szépen felújított kastélyok, közbiztonság, tisztaság, viszonylagos olcsóság, meglepően jó utak.
  Ami nem tetszett: Néha, egyes üzletekben találkozni lehet a keleti blokkra (főleg régebben) jellemző prolitempóval (mi kell? Ebédszünetem van, takaroggyá’). Előfordulhat, hogy megpróbálnak lehúzni (hatóságok, taxi, éttermek, szállásadók), ezért oda kell figyelni a részletekre. Kommunikálni szinte kizárólag csak oroszul lehet. Az autópályadíj fizetése olyan komplikált, hogy inkább főutakon közlekedtem. A tankolás folyamata is elég elfajzott: előbb beteszem a tankba a töltőpisztolyt (amiből ekkor még nem jön lé), majd bent az üzletben kifizetem az üzemanyagot, ami csak azután folyik ki, hogy csengett a kassza. Ha előbb telt meg a tank, visszamegyek az üzletbe, ahol megkapom a visszajárót. Na és a határállomás…"(Bereczky Zsolt, 2017)

,, Nem értem, hogy egy 2 milliós várost miként tudnak ennyire tisztán tartani, az aluljárók ragyognak a tisztaságtól, az utcákon nincs szemét, helyettük inkább virágokkal szórják tele az utcákat, tereket. A közlekedés, a szállás, a belépők és az étkezés olcsó (számunkra mindenképpen!). Azt hiszem, a képek magukért beszélnek. Ha már kipipáltátok a többi európai nagyvárost, akkor egy péntektől-hétfőig periódusra nagyon tudom ajánlani. A vidéki kastélyok UNESCO világörökségi helyszínek. Gyönyörűek!!!. (k.i., 2019)

Olvasmányos linkek

"Aki eddig hezitált, vagy szeretett volna, de nem mert nekivágni, az - az általam átéltek alapján, garanciát nem vállalok! :) - szerintem nyugodtan megteheti. Így visszagondolva Belaruszban utazgatni semmivel nem volt másabb, mint a vele szomszédos EU-tagországokban - a teljes kint-létünk alatt nem ért semmilyen attrocitás, vagy negatív élmény, egyszer sem éreztük magunkat veszélyben, vagy kellemetlen helyzetben, a hétköznapi élet ugyanolyan, mint bárhol máshol. És bár csak rövid időre mentünk, és amúgy sem szociológiai-tanulmány/politikai-elemzés céljából, abban már biztos vagyok, hogy az országot elítélő amerikai és EU-nyilatkozatok, és a hozzá kapcsolódó diskurzus bizonyosan túlzó, a kettős mércéről, és a pozitívumok kifelejtéséről már nem is beszélve.

Hogy mondjak kontra is valamit, a meghívólevél-vízum, stb. huzavona bár izgalmas kaland volt, azért mégiscsak megnehezíti az utazást. Szerintem már csak egy felesleges óvatoskodásról van szó, ami - most hogy nem rég eltörölték az EU Belarusszal szembeni szankcióit - remélhetőleg újra enyhülni fog - a turizmusnak biztos nem tenne rosszat, ha nem kéne mindent ennyire előre, ilyen pontosan megtervezni, azaz ha az egyéni utazóknak is teret engednének (csoportos túrák már régóta működnek, és állítólag elég jók, ám ez érthetően nem mindenkinek fekszik - nekem is inkább az egyéni szervezés válik be :).

Kint pedig még nem igen készültek fel a nyugati látogatókra - a múzeumokban nincsenek angol nyelvű feliratok, angolul szinte senki, németül kevesen beszélnek tapasztalatom szerint - szerencsére a nyelvtudás hiányát kedvességgel és segítőkészséggel pótolják, így mégiscsak jól el lehet boldogulni mindenhol. Persze kérdés, hogy minek is legyenek felkészülve, ha amúgy sincsenek nagyon orosz nyelvterületen kívülről utazók, ám ez már egy tipikus 'tyúk vagy a tojás' probléma :)

Remélem azokat is sikerült meggyőznöm, akik attól félnek, hogy esetleg nincs igazán érdekes látnivaló itt - nem érdemes bedőlni a félmondatos "úti beszámolóknak", amik szerint Belarusz egy panelrengeteg, és hogy a városok csak a Lenin-szobraikban különböznek. Ha esetleg még sem volt elég hatásos, álljon itt végezetül a kihagyott látnivalók listája, azaz amiket még szívesen megnéztünk volna, ám a 8 napos kint-létbe sem sikerült belesűríteni:

• Nagyvárosok: Grodno, Gomel, Mogilev, Orsha

• Kisebb települések érdekes látnivalókkal: Zaslavl, Novogrudok, Dzerzhinsk, Vetka, Turau

• Kimaradt városi látnivalók: Minszk - Szépművészeti múzeum, Első belarusz pártkongresszus múzeum, állatkert, botanikus kert, óriáskerék, stb., Breszt: Történeti múzeum, Művészeti múzeum, pályaudvar, Vitebszk: Világháborús múzeum

• Egyéb látnivalók:

  • Dudutki

  • Raubichy

  • Ozyerto és Strotchitsy skanzenek

  • Sztálin-vonal erődrendszere

  • Minszki-tó fürdőhely

  • Гара Дзяржынская - az ország legmagasabb pontja

  • Minszk környéki síparadicsomok (tényleg vannak!!!)

  • Braslav

  • Pripiaty és Byelovezhaskaya nemzeti parkok.

 forrás

---

"Elmentünk egy közértbe is bevásárolni egy kis Alivariát (helyi sör, ami szerintem üti az összes magyar sört), valamint jó kis orosz Baltikkát. Ahogy álltunk a sorban, egyszer csak egy öregember megelőzve a teljes sort, befurakodott az elejére, egy üveg vodkával a kezében. Nem foglalkoztam a dologgal, de ami érdekes volt, hogy más sem. Léna mondta el később, hogy van egy speciális szabály Belaruszban, hogy a háborús veteránoknak nem kell sorban állniuk. Valószínű itt is ez volt a helyzet. Jelképes és szimpatikus gesztus. Megjegyzendő továbbá, hogy a háborús emlékek mind a mai napig sokkal élénkebben jelen vannak a belarusz társadalomban, mint pl. nálunk. Akárhová kerüljön is az ide látogató, a II. Világháború és a hidegháború mindenhol szóba kerül. Érdekesség, hogy egyes házakra ki van rakva vörös csillag. Ez nem azt jelenti, hogy az ott lakó komcsi, hanem azt, hogy részt vett a világháborúban. " forrás

---

"A recepción négy-öt matróna is feszített. Meglehetős közönnyel vették tudomásul érkezésemet. Valamennyien a legtermészetesebb, legőszintébb módon voltak barátságtalanok és undokok. Nyilvánvaló volt, hogy ez az alapállás nem csupán nekem, hanem minden hotelvendégnek jár. Benne van az árban.
Azért az egyikük mégis intézkedett, adminisztrált, s ennek köszönhetően hamar eljutottam puritán és mérsékelten lakájos szobámba. Hiteles látvány az ablakból: soksávos proszpekt, távolban egy modern emlékmű. Minden tiszta és rendezett.

Az emeleti folyosón hiányérzetem támadt. Emlékeztem arra, hogy a Szovjetunióban a hotelek minden szintjén volt egy hely az úgynevezett gyezsúrnajának, aki rendszerint egy előnytelen külsejű, testesebb matróna volt. Ő volt hivatott éber szemekkel őrizni az emelet rendjét és a vendégek erkölcseit. Emlékeim szerint akkortájt az ilyen gyezsúrnaják rendíthetetlennek mutatkozó szigorát a magyar elvtársi turistáknak sikerült megrendíteni néhány csomag papír zsebkendővel, meg AMO szappannal. A gyezsurnaja és a folyosói asztalkájának hiánya kellően jelezte, hogy akármennyire is megkérdőjelezik a világban a jó ideje regnáló belorusz rezsim demokratikusságát, azért a szabadosság, a nyugati nyitottság ezen a szinten már tetten érhető." forrás

---

Amiket tapasztaltam:

• Tisztaság. A város rettentő tiszta, sehol egy szemét, semmi graffiti. Luxus üzletek sora itt is meglelhetők. Csak néhány példa: Hugo Boss, Ermenegildo Zegna, Louis Vuitton, és még sorolhatnám. Ennyit arról, hogy keletre, egy diktatórikus országba nem engedik be a nyugat termékeit.

• A belarusszok rettentő büszkék arra, hogy ők három nyelvet beszélnek. Ez a belarusz, ukrán, orosz. Így az európai statisztikákban - bizony a Statisztikai Realizációs Intézetnek itt is van hivatala! - elől állnak. Az más kérdés, hogy a három nyelv lényegében egy és ugyanaz, de papíron külön szerepelnek, így ők is külön számítják. (Az angolt, vagy bármilyen más európai"normális" nyelvet már nem beszélnek).

• Mindenhol építkezések. Bárhova is mentem, belváros, külváros, csak azt láttam, hogy a daruk felállítva, és nagyobbnál nagyobb beruházások folynak. Az építőipar jól megy, és ezek szerint van is rá kereslet. Az építkezések nagyobb része lakás volt.

• Zárjegyes Coca-Cola és termékei. Érdekes volt olyan műanyag-palackos terméket venni, melynek a tetején ott a zárjegy. Hasonlóan, mint az alkoholos italoknál. Ebből azért jól látszik, hogy mely ország termékeit nem szeretik ennek ellenére. A helyi árakhoz képest drágább is. (Megj: az amerikaiaknak a vízum is drágább. Nekem €60-ba került, míg nekik ugyanez €200... Van különbség).

• Propaganda jelképek: a város tele van mindenféle volt szovjet jelképekkel. Óriásplakátok, jelvények, melyek mind az hirdetik, hogy hol van az ember, milyen rendszer uralkodik, ill. mi az állami politika "hitvallása". (A képek menüben lesznek ezek).azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy pl. a rendet, tisztaságot, hogyan tudták megteremteni. A belarusz nép ilyen rendmániás, vagy köze van hozzá az államnak? Szerintem mindenki döntse el maga...

• A belarusz himnusz: innen származik a híres traktor, ami az ország egyik legfontosabb export cikke (Minszk traktor).

• Olyan pénzt használnak, amiben nincs fémpénz, csupán papír.

(2012) forrás

---

,, A korosztályom az általános iskolában szerzett orosztudás felfrissítésével boldogul, jól jön, ha az ember tud cirill betűket olvasni, de buszjegyet lehet angol nyelvű automatákból venni és ott is kártyával fizetni. A vonatjegy vásárlásnál és úgy általában mindenhol rendkívül türelmesek. Többször visszaolvasták nekem (igaz, oroszul) hogy hánykor, hová, melyik platformról és melyik kocsiban utazom, mielőtt kifizettem a jegyeket. Ha valaki nem tud oroszul, legalább a számokat tanulja meg indulás előtt egytől húszig, szerintem hasznos lesz. A vonat olcsó és akárcsak a egész ország, patyolattiszta. A fiatal generáció már beszél angolul, de többször tudtam használni a spanyolt, ami most nagy divat lehet az országban, mert a couchsurfinges házigazdám is azt kérte, hogy a vendéglátásért cserébe tanítsam egy kicsit spanyolul.

Mindenhol lehet kártyával fizetni még a street food árusoknál is, viszont ha az éjszakai vonatot választjuk (óriási élmény!) akkor legyen nálunk mindig két rubel apróban, amibe az ágynemű kölcsönzés kerül. A friss, tiszta ágynemű mellé adnak egy kis törülközőt is. Filmszerű és felejthetetlen élmény, ahogyan a modell szépségű kiasszony egyenruhában odahajol a telefonjával a hálókocsiban, amin azt mutatja angolul, hogy “My bedding costs two rubels.” Alig várom, hogy visszamenjek, komolyan." forrás

Fotóegyveleg

Mindig közel

Vissza az elejére

Kommentek