ÚTIKRITIKA.HU / London

London

London dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

.

p.s. fotója

London dióhéjban

London lakossága - a becslések szerint - 9,7 millió (2024-es becslés). Meglepő, de a 2. világháborút megelőző években nem volt kevesebb a  lakossága. London jelenlegi lakói közül a brit fehér emberek aránya hozzávetőleg 43 százalék. A londoni lakosság kb. 15 százaléka mozlim (2024-es becslés). Állítólag közel 200 ezer magyar él Londonban. Ez azonban bizonyosan túlzás. Egész Nagy-Britanniában élhet kb. ennyi magyar állampolgár.

A városközpontban az egyszobás lakások havi bérleti díja kb. 980 ezer forintnak megfelelő font, a centrumon kívül pedig, 740 ezer. (2024-as adat) 

A havi nettó átlagfizetés Londonban (2024-ben): 1,4 millió forintnak megfelelő font

London a világ turisták által második legtöbbet látogatott városa (Isztambul az első!). Évente kb. 16 millión látogatnak ide.  

Londont a rómaiak alapították, Londinium néven. 

A Big Ben nem torony, hanem csak a toronynak az órája!

London közepén a forgalom olyan lassú, mint 100 évvel ezelőtt, a lovaskocsik idején.

A londoni földalatti (underground) összes vonalának csupán a fele vezet a föld alatt.

Nagy London területének 40% zöld! Bravó.

London háromszor rendezett nyári olimpiát (1908, 1948, 2012). 

A brit törvények szerint tilos meghalni a Westminster palotában. 

A 18. században London női lakosságának 20 százaléka prostituált volt.

2024: Londonban a románt beszélik a legtöbben anyanyelvként az angol után. London lakosságának 1,9 százaléka, azaz 159 000 ember vallotta anyanyelvének a románt.

Fő turisztikai látnivalók (nem fontossági sorrendben): Westminster apátság, Parlament, Buckingham palota, Tower, British Museum, Hyde Park, London Eye, Oxford Street, Trafalgar Square, Regent Street, National Gallery, St Paul's Cathedral, Wembley stadion, Soho, Notting Hill, Downing Street 10, Harrods, Piccadilly Circus, West End

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Londonban annyi látnivaló van, annyi élmény éri az embert, hogy egy percig sem lehet unatkozni.
2. Nagyon izgalmas, hogy ha 5 ember szembe jön az utcán, akkor szinte mindegyiknek más a bőrszíne, a kultúrája, és a származása.
3. A londoni turisztikai attrakciók színvonala. Nagyon drágák a belépők, de annyi élményt kap az ember, hogy utólag biztos nem sajnál egy ráköltött penny-t sem!
4. A gyönyörű utcák, épületek, a hangulatos brit házikók.
5. A rengeteg park. London több mint 30%-a zöldövezet.
6. Az emberek kedvessége.
7. Színházba menni a West Enden.
8. Hogy Londonban a nagyobb múzeumok ingyenesek.
9. Egy double decker (a piros emeletes busz) tetején utazgatni.
10. Gyönyörködni a kilátásban a London Eye, a Monument vagy akár a St Paul’s székesegyház tetejéről!

Nem tetszett

1. Az állandóan túlzsúfolt metró.
2. A londoni magas árak (sok minden 3-4x annyiba kerül, mint itthon).
3. A forgalom okozta dugók.
4. A szmog.
5. A Londonon belüli óriási távolságok.
6. A hosszú sorban állás a turista látványosságoknál.
7. Az időjárás (bár arra sem lehet mindig panaszkodni).
8. Az állandó terror fenyegetettség.
9. Annak ellenére, hogy a sok bevándorló érdekessé és színessé teszi a várost, furcsa, hogy alig lehet igazi, tősgyökeres angolt látni a városban.
10. Hogy haza kellett jönni

Vélemények

"Sokszínű metropolis rengeteg látnivalóval. Folyamatosan nyüzsgő nagyváros, ahol mindig van mit csinálni. Nem való a nyugalmat keresőknek.

Amik tetszettek:

• Hyde park - a sok nyüzsi alatt kell egy zöld folt, ahol kikapcsolhat az ember, s ez a Hyde Park

• Tower Bridge - nagyon jó képeket lehet csinálni nem csak a hídról (mondjuk ahogy épp felnyitják), hanem fel lehet menni és a híd tetejéről is lehet jókat fotózni

• British Museum - hát itt napokat is el lehet tölteni, amire általában sajnos nincs elég idő

• Soho - este egy séta a negyedben, és garantáltan furcsa alakokba botlik az ember

Amik nem tetszettek:

• Néha a járdán el sem lehet férni az embertömegtől (akiknek a fele sokszor turista), ez sokszor idegesítő lehet.

• Az árakat nem a magyar pénztárcához szabták, ezért sokszor lemondásokkal járhat a városlátogatás

• Versenyfutás az idővel: annyi látványosság és érdekes hely van a városban, hogy 1 hét alatt sem lehet bejárni, ezért mindig mérlegelni kell, hogy hova menjünk. Célszerű inkább többször visszatérni :)

• Elsőre talán furcsa lehet, hogy 11 után már nem lehet alkoholt kapni sem boltban, sem pubban. a magyar fiatalok általában hajnalig buliznak és iszogatnak, ezért érdemes agyban kicsit átütemezni a programot

A közlekedés szuper: könnyű a tájékozódás, jók az összeköttetések, gyors a metró, így hiába nagy a város, mindenhova gyorsan el lehet jutni. A közlekedési bérleteket abszolút ki lehet használni és este is jó a közlekedés. a hop on hop off buszok pedig a fő látványosságokat érintik, és bár a felszíni közlekedés lassabb, de többet látni a városból.

A közbiztonsággal sosem volt bajom. East Hamben és West Hamben én voltam az utcán az egyetlen fehér, ami kicsit furcsa érzés volt, de ott sem ért semmilyen atrocitás.

A helyiek általában mindenhol segítőkészek voltak. Érdekes a multikulti miliőt. Nem ehhez szokott a magyar itthon. Színes város, ezért inkább azoknak való, akik nyitottak a kultúrákra és a különböző emberekre. Nagyváros, mégis élhető.

Érdemes előre tervezni, hogy minden beleférjen a programba. Nem baj, ha a külvárosban lakunk, mert sokat lehet rajta spórolni, és csak reggel kell bemenni a városba (este meg hazajönni), a napot úgy is London szívében tölti a turista, ezért mindegy, hol alszik, nem sok időt vész el az utazással. A hostelektől sem kell megijedni, általában teljesen normális, tiszta szállásokról van szó, ahol érdekes emberekkel lehet találkozni. Általában fiatalos a hangulatuk és pénztárcabarát az áruk, ami egy ilyen drága városban nagyon fontos.

• Közhely, de esernyő és egy plusz kardigán mindig kell, még a nyár kellős közepén is! Jobb félni, mint megijedni.

• Költőpénzre sokat kell számolni, mert drága az étkezés, és annyi bolt van, hogy kizárt, hogy a bőröndünkben bármennyi üres hely maradjon, biztosan mindenki elcsábul valahol.

• Érdemes kipróbálni a Ducktours-t. Már Budapesten is van ilyen kétéltű városnéző busz, aki még nem próbálta, annak azért nagy élmény, aki itthon már próbálta, annak pedig, azért lesz élmény, mert nagyon jó fejek az idegenvezetők és nagyon jó a Temzéről csodálni London nevezetességeit.

• A jacket potato-t érdemes kipróbálni. Egyszerű héjában főtt burgonya, melyet mindenféle finomsággal töltenek meg és az utcán el lehet majszolni. Persze a fish&chips is kötelező.

• Ha valaki ragaszkodik a London Eye-hoz, érdemes már itthon jegyet venni rá, mert kilométeres sorok vannak mindig. Érdemes minél több helyen kihasználni az előreváltott jegyek előnyét, hogy több időnk maradjon városnézésre.

• A művész lelkeket annyi esemény, múzeum és galéria várja, hogy kénytelenek lesznek válogatni.

• A Beatles mániások ne csak az Abbey Road-ot keressék fel, hanem a Madame Tussauds-tól egy köpésre található Beatles boltot is (nem gombafejűek anyunak/apunak szerezhetnek be szuvenírt). A híres zebránál pedig, nyugodtan vegyük le cipőnket és sétáljunk át az út túloldalára, senki sem fog furcsán nézni, az autók pedig előzékenyen meg fognak állni.

(Zsófi, )

---

"Tetszett a múlt, a jelen és a jövő találkozása. Tetszettek a feliratok a járdán, a bicikliseknek szánt külön jelzőlámpák. Kedvenceim: Parlament, Big Ben, Royal Albert Hall, Hyde Park, Westminster a szép régi épület miatt és a Chelsea, a filmekből ismert drágábbnál drágább lakásokkal. Bár tetszett a multikulturális jelleg (sokféle ember a saját szokásaival, kultúrájával), de vegyes érzéseket keltett bennem, hogy olyan sokan vannak a bevándorlók (indiai, arab stb.), és alig találkoztunk "igazi” angollal. A közlekedés tökéletes, mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb jegyet, bérletet. (A közlekedési bérlet még meg is jegyezte, hogy mikor mire használtam, és jópofa volt visszanézni.) A közbiztonság a belvárosban jónak tűnt, finoman érezhető volt a tekintélyt parancsoló rendőri jelenlét. Érdemes először bejárni Londont valamelyik hop-on/hop-off busszal, hogy átfogóbb képet kapjunk, azután lehet bejárni az egyes környékeket." (Balázs, )

---

• Szeretem Londonban: a nyüzsgés, az, hogy nem zavarja őket különösebben a kiejtésem, a történelmi környezet, a Temze a hidakkal, a metró, a hangulat, a hop-on/hop-off buszok

• Kedvenc látnivalók: a kötelezők (Big Ben, Trafalgar, Tower és környéke, a piros buszok), a telefonfülkék, a Hyde Park, a Tower Bridge, a St. Paul Cathedral, a Royal Albert Hall

• Nem tetszik: rossz oldalon közlekednek :), nem értem a beszédjüket, drága a sör (meg minden más), túl sok a külföldi.

• Tömegközlekedés: szerencsére nagyon jó (semmi pénzért nem vezetnék jobb kormányos autót), jó a metró és hasznosak a hop on hop off turistabuszok

• Közbiztonság: egy 4 csillagos hotelben szemtanúja voltam amint a hallban szkinhedek muszlimokat kergettek, szóval vegyes.... személy szerint nekem semmi problémám nem volt.

• Kedvenc élményem volt, amikor egy öltönyös, keménykalapos esernyős embertől kérdeztük az utat. Jobb szeretem az angolt, mint a multikultit. Zagyva az egész, de talán pont ez a pláne benne. Már több a bevándorló, mint az angol.

• Tanácsaim: Legyenek nyitottak minden élményre és látnivalóra, készüljenek esőre és kánikulára is.

• Londonnak hangulata van. Amikre biztosan emlékezni fogok: esernyő alatt útikönyv olvasás és videózás, négerek az üzletek ajtajában zárás után, fish and chips, dög meleg augusztusban, Abbey Road, háborúellenes tüntetés a Trafalgar square-en

(Dani)

---

"Óriási multikulturális, olvasztótégely metropolis: tele élettel, látnivalóval, pezsgő kulturális élettel, szórakozási lehetőséggel, újabb felfedezni valóval. Soha nem lehet megunni, mindig vár valami új és mindig meg tud lepni. Azt, hogy nagyon angol is tud lenni (jobboldali közlekedés, angolos téglás házak, pub-ok, 5 órai tea, szitáló eső, köd). London 2012: ahogyan az olimpiát és a paralimpiát megszervezték, különösen az angol önkéntesek munkája volt figyelemreméltó.

Kedvenceim a klasszikusok: Tower Bridge, Westminster Abbey, Big Ben, London Eye, Madame Tussauds , Tate Modern, National Gallery, Natural History Museum, Shakespeare's Globe theatre, Buckingam palace. Parkok: Hyde park a mókusokkal, Green-park, Regent's park. Hajós városnézés a Temzén. Windsor kastély. Piacok: Portobello Road Market, Camden Market, Covent garden. Emirates Air Line.

Kedvenc városrészek: Camden Town, Harrow, Greenwich, Soho, Stratford, Dockyard, Oxford Street. A turisták által látogatott részeken kiváló a közbiztonság. A város közlekedése – még ha elsőre a Tube map bonyolultnak is tűnik- kiváló és jól működő. Engem elvarázsolt az angol emberek nyitottsága, kedvessége, udvariassága.

A Hop-on/hop-off buszos túrákon kívül, van tematikus hajós városnézés, alternatív gyalogos és kerékpáros városnézés is. Vásárlás a Oxford Streeten, utazni a dubble decker-el, sörözés egy pub-ban, kirándulás Windsor-ba. Fish&Chips-ezés Brightonban a tengerparton. Édesszájúaknak kötelező: fudge megkóstolása. Ha több napra meg az ember, akkor érdemes kicsit kimozdulni a városból, esetleg belekóstolni a vidéki Anglia utánozhatatlan hangulatába, lemenni egy közeli tengerpartra (Brighton) Kihagyhatatlan a Windsor-i Kastély. Érdemes megnézni a Kew Gardent, esetleg Oxford-ba és Greenwich-be ellátogatni." (Hajni)

---

"Lenyűgöző város, imádom Londont! Tele van élettel, energiával, rengeteg látnivalóval és emberrel. Folyamatosan lüktet az egész város. Fejlődő dinamikus, tele lehetőségekkel, itt sosem lehet unatkozni. 5 napot simán el lehet tölteni, bőven van látnivaló. Hatalmas gyönyörű parkok vannak, érdemes megnézni őket, sétálgatni, leülni és nézelődni. Hihetetlen, hogy a lüktető város közepén ott van egy hatalmas park, ahol csend van és nyugalom, csicseregnek a madarak és futkároznak a mókusok. Hétvégén rengeteg helyi van kint, és mint a filmekben hozzák a kis pokrócukat, piknik kosarat, leülnek a fűbe és beszélgetnek, piknikeznek. Sok látnivaló viszonylag közel van egymáshoz, így ha leszállunk egy központi részen a metróról, pl. Piccadilly, Leceister Squaer, Westminster… akkor onnét gyalogosan simán lehet továbbmenni és szinte az összes lényeges látnivalót egy nagyobb sétával meg lehet nézni. Lenyűgöző este kivilágítva a Tower Bridge, London Eye és a Big Ben.

Összességében nekem nagyon tetszett London. Hihetetlenül ötvözik a régi dolgokat az új modern dolgokkal. Jó, mert olyan más, mint a többi nagyváros, elég csak a piros kétemeletes buszokra gondolni, az egységes fekete "retró" taxikra, a híres piros telefon fülkékre, vagy akár a bubikra. Aki pár napra megy, annak azt tudom ajánlani, hogy koncentráljon a főbb nevezetességekre, ha tetszik neki a város és megteheti, akkor úgyis vissza fog térni… aki viszont hosszabb időre megy, tájékozódjon az interneten vagy ismerősöktől, mert rengeteg olyan hely van, amit az útikönyvek nem említenek és mégis kihagyhatatlan és lenyűgöző.

Mik azok, amik nem tetszettek?

• gasztronómia sajnos nem az erősségük

• szemetes a város

• az időjárás kiszámíthatatlan, voltam novemberben, amikor 20 fok volt és pulcsiban sétálgattunk meg áprilisban amikor majd megfagytunk

Kedvenc városrészeim:

• egyértelműen a belváros és az összes látnivaló (Piccadilly és az Oxford Street környéke, Westminster és környéke, a Tower és környéke és természetesen a hatalmas parkok)

• Kensington, itt a gazdagabb réteg lakik. Hangulatos utcák vannak, nem annyira nyüzsis mint a város több pontja, vannak helyes kis éttermek, kávézók, minőségi boltok. Itt kicsit el lehet vonulni a város nagy zajától, nyugodt de mégis szép és barátságos környezetben van az ember.

• Camden Town, mert annyira más mint egész London.

• Canary Warf este kivilágítva.

(Krisztina)

---

"Imádtam mindent ami brit és tradicionális: az angol reggelit tejes teával, a fish and chips-et (na azért minden nap nem tudnám megenni) a fekete taxikat a double dekkerek forgatagát. Tetszett az érzés, hogy egy olyan helyen vagyok ami átfoghatatlan múlttal rendelkezik és olyan tradíciókkal, amely nem igazán jellemző a világ nagy részén. Kedvenc látnivalók: Camden Town, Buckingham Palace, Madame Tussaud, Harrods (a divat és márka-őrülteknek). meg persze olyanoknak, akik szeretnének közelről 5000 fontos golyóstollat látni). Imádtam a Soho-t is. Miután lelkiismeretesen végigjártunk mindent, ami 7 napba belefér, beleértve a nagyobb parkokat, Globe Színház, London Bridge és Eye, Tower, Parlament, Big Ben, Westminster Abbey, Úristen, még felsorolni is kimerítő, mégis azt kell mondanom, hogy teljesítményünk szánalmasnak nevezhető, pedig reggeltől estig róttuk az utcákat és robogtunk a double deckereken. Ugyan az összes világszerte ismert helyre elmentünk, de el bírom képzelni hány és hány eldugott különlegességet hagytunk ki, Múzeumba egybe tettük be a lábunkat a Trafalgar-on, oda is főleg azért mert ingyenes volt a képtár és WC látogatása is :) A többibe egyszerűen fizikailag képtelenség lett volna bemenni. Így arra jutottam, hogy Londonba érdemes újra és újra visszatérni és minél többet látni belőle." (Emese)

---

"Mit szeretek Londonban? Csupa olyasmit, ami nem magát Londont, hanem általában az Egyesült Királyságot jellemzi. Miket utálok Londonban? Csak egy évnyi szabadidőm van, hogy erre válaszoljak, így kifutnék belőle. Mondok azért példát arra, hogy mit utálok itt: az időjárást, az érintkezés szabályozottságát, a spontaneitás jellemző elutasítását. A londoni utazást tervezőknek az a praktikus tanácsom, hogy menjenek inkább Párizsba. A londoni közlekedés és a közbiztonság a pestinél rosszabb, de nagy átlagban tűrhető." (Londonban élő magyar)

---

"Tetszett: A Hyde parkban mókust etetni, a Harrodsnál lévő cukrászdában macaront enni, a Lovas őrség épületénél a bobbikkal fotózkodni, metrózni, az emeletes busz tetején utazni az első sorban, délután bemenni egy bárba és együtt sörözni a később dolgozni még visszamenő üzletemberekkel. Meg úgy az egész várost önmagában nagyon szeretem.

Kedvenc látnivalók: Abszolút kedvenc az első helyen a Globe. Akik jól beszélnek angolul feltétlenül vegyenek részt egy egyórás "tárlatvezetésen", ugyanis az ott fellépő színészek az idegenvezetők és nagyon sok hasznos, érdekes és vicces történetet mesélnek el Shakespeare korából. Valamint a Temple negyed, ahova szinte nem lehet bejutni, mert itt található a legtöbb ügyvédi kamara, nagyon őrzik, és csak bizonyos időpontokban engedik be ebbe a negyedbe a turistákat. De a Temple-t látni kell, annak meg főleg, aki szerette A Da Vinci kódot. A Notting Hill negyed piaca, a Portobello Road, valamint a Notting Hill c. filmből (magyarul Sztárom a párom) könyvesbolt.

Nem tetszett: Londonban igazi angollal ritkán találkoztunk, mert nagyon sok a bevándorló. Ha britekkel akarunk találkozni és beszélgetni, ahhoz vidékre kell menni. A közlekedés nagyon szuper, rengeteg a metró meg a busz, imádok Londonban tömeg-közlekedni. Valami mindig jön, amire fel lehet szállni. A közbiztonsággal se volt gondunk sehol, pedig egyik alkalommal a kevésbé népszerű Clapham Common megállónál volt a szállásunk. Bár tény, hogy kint lakó ismerőstől tudjuk, hogy Croydonba tilos menni, ott a legnagyobb a bűnözés.

Kedvenc városrészek: Paddington a tipikus angol házaival, és Notting Hill. Notting Hillen mind a piac (Portobello Road) szombat délelőtt csodás, pláne amikor Johnny Cash-t énekelnek az utcazenészek, de a piac utáni utcák házai is bájosak. Elsőre nagyon furcsa ennyire vegyes közegben lenni. Ha csak egy kávézóba bemegyünk, biztos, hogy minden kiszolgáló más nemzetiségű, más akcentussal. De aztán ezt hamar meg lehet szokni, és 1-2 nap után már fel se tűnik. De nem is csak a multikulti emberek, ami sokkoló lehet egy turistának, hanem szimplán az emberek tömege. Nagyon nagy tömegek tudnak egy-egy nevezetesebb helyen összegyűlni. A legrosszabb tömegélményem a Notting Hill metrómegállóban volt, szombat délelőtt, a híres piac után. Szinte nem volt az egész peronon 1 embernyi hely sem, félő volt, hogy belesodródunk a sínek közé. Kényelmes és vízálló cipő elengedhetetlen egy londoni városnézéshez." (Gabi)

---

"Valamivel több mint 4 éve lakok Londonban. Integrálódnom nem nagyon kellett, mert akkora itt már a magyar élet hogy sokszor észre sem veszem hogy nem otthon vagyok! Ebben a városban legjobban a “lehetőségeket” szeretem! Aki itt nem találja meg a számításait, az lehet hogy sehol. Viszont nem szeretem az irreálisan drága lakásokat, - kb. minden lakhatási forma kétszer annyiba kerül, mint Anglia más részein -, a távolságokat, a dugókat és a busz közlekedést. Az idelátogató turistáknak lehetőség szerint a metróhálózatot javaslom (overground, underground), mivel sokkal gyorsabb és átláthatóbb, mint a busz hálózat. Főleg egy “idegen” számára. Gyakorlatilag egy metrótérképpel könnyen el lehet igazodni az egész városban. Az étkezést egyszerű megoldani, hiszen London minden utcájában található valami gyors-kajálda, vagy étterem. Bulizás? London egy nagy buli! Szórakozóhely szórakozóhely hátán, főleg a belvárosban. Személy szerint én a londoni kocsmákat nem szeretem, teljesen más a hangulata mint a otthoniaknak. A kedvenc részeim: a belváros, CAMDEN TOWN!!!, és a sok sok park!" (Péter, Londonban dolgozó magyar)

---

"Kétszer jártunk Londonban. - Sajnos csak kétszer! Mi miért nem élhetünk ott? Nem irigykedve kérdezem, csak kicsit fáj! Hogy miért? Mert gyönyörű és egyedi, különleges hangulatú, fantasztikus szépség! Színes, de nem bazári, hanem míves és méltóságteljes! Olyan mintha finom ízléssel válogatott kockákból rakták volna össze valami különleges alkalomra, amikor minden és mindenki a legszebb formában, legelőnyösebben jelenik meg. Ez azonban ott nem kivételes, hanem állandó jelenség. A meghitt hangulatú, csodálatos Nagy-Britannia egyik legszebb ékköve. A "kiváltságos" embereknek készült, felejthetetlen! Gyönyörű parkok, utcák, kertek, épületek, hidak, múzeumok, az emeletes piros buszok, fekete taxik, az utcán szembejövő, mosolygó emberek és nem utolsó sorban Viktória és Erzsébet királynő jutnak róla eszembe. Imádtam, hogy ennyiféle ember él egy helyen és teljes egyetértésben, békességben. Ha nem tűnt volna föl, London rajongó lettem!!!" (Katalin.)

---

"London nagyváros, engem nem fogott meg igazán (azért jól éreztük magunkat). Sok híres értékét megnéztük, nem volt rossz élmény, de nem mennék vissza. Jó a közlekedés, szépek az épületek, az emberek lazák és sokszínűség van, szuperek a pubok. Nem tetszettek: Ital, étel, közlekedés árak, nagy tömeg a látnivalóknál"

---

"Először jártunk Londonban. lenyűgöző volt látni ezt a nyolcmilliós európai metropoliszt, a maga színes nyüzsgésével. Az emberek nyugodtak, udvariasak, segítőkészek. A metrótérkép elengedhetetlen kelléke az utazásnak. Ha gyorsan akarunk elérni egy helyszínre, akkor érdemes metrózni, de azt tudni kell, hogy a mozgólépcső ritka, mint a fehér holló. Sokat kell lépcsőzni és gyalogolni az egyes állomások között, ha átszállunk az egyik vonalról a másikra. Az emeletes buszok tiszták, egyáltalán nem zsúfoltak, és a buszsávok miatt még a dugókban is viszonylag gyorsan haladnak. A busz előnye, hogy közben még a várost is látjuk.
A város hatalmas méretei miatt egy metróállomáson általában egy látnivalót lehet megnézni, ritkán lehet elsétálni az egyiktől a másikig. A múzeumok és a látnivalók szépek, tiszták. A tömeg ellenére mindenhová simán bejutottunk. A városban eltöltött idő rövidsége miatt nem vettük London Pass kártyát, de utazási bérletet igen.

Egy jó tanács! Aki vasútállomáson vesz hétnapos Travel Card-ot, igénybe tudja venni az Interneten letölthető 2for1 kuponokat, amikkel szinte az összes látnivalónál egy belépővel ketten mehetnek be, ami a borsos belépődíjak esetén jelentős megtakarítást jelent. (Mi közel 180 fontot spóroltunk meg így, ami nem semmi.) Minden szuper volt, több, mint tökéletes. 

---

,, Érdemes minden napra előre megtervezni a programot, úgy hatékonyabban lehet haladni, mi is így tettünk. Oyster kártya a közlekedésben jó volt, könnyen kezelhető, kényelmes, viszonylag olcsó. Metro gyorsabb, mint a busz, a dugók miatt, viszont a busz sokkal látványosabb. Enni-inni sok helyen lehet, nagyon finom fish&chipseket ettünk, nagy adagokat adnak. Részletes térképet érdemes beszerezni, ill. busz menetrendet előre. London Eye-ra sötétben mentünk, sokkal kisebb volt a sor, mint nap közben." 

---

,, Az utcák gyakran szemetesek, zsúfoltak, de én mégis imádok csak úgy csavarogni Londonban. Van kedvenc útvonalam is a West End környékén, a Covent Garden és a Leicester Square környéki kis utcák. A Charing Cross Roadról eltűnt a könyvesboltok nagy része, pedig egész napokat el lehetett köztük tölteni. Mindenesetre Londonban jóformán bárhol leteszik az embert, nagyon jót lehet csavarogni." forrás

---

,, K’va sok az ember. 8,5 millió, közel Magyarországnyi lakos liheg egymás nyakába. Mindenhol ott vannak. Őrjítő tud néha lenni.

Sehol máshol nem láttam, hogy ennyi hulladékot dobáljanak el a népek. A város úszik a szemétben, pláne átbulizott éjszakák után. Egész egyszerűen szégyen- és felelősségérzet nélkül esik ki a kezükből a taknyos zsepi a buszon.

Persze miért lenne más a város, ha sok lakosa igénytelen? Nem mondom, Pesten is felszalad a szemöldök, nyitottam én már rá a vécéajtót a Sport uszodában reggel 7-kor egy akkora kupac lehuzatlan szarra, ami akár bébi Jabba is lehett volna. Londonban valamiért azt várná a naív ember, hogy ilyen jómód meg felvilágosult oktatás mellett azért elér egy szintet a banda. Egy túróst.

Jól öltözött emberek is felrakják a lábuk a szemközti metróülésre. Néha elnézem az iskolás uniformisba bújtatott gyerekeket, és nem egy kölök ápolatlan, korpás fejű, szakadt a ruhája. 

Egyes etnikumoknak itt-ott van egy karakteres ájere: az indiai/pakisztáni emberek gyakran curry-hónaljszagúak, a kínaiaknál a fogínysorvadásos lehellet a mumus (állítólag a szójaszószban van valami), a fekete-afrikaiakból (pl. Nigéria) pedig valami istentelen büdös kiizzadt fűszerkeverék árad. A kelet-európaiakra, a látványosan kétkezi munkásokra legalábbis, sajnos az állott bagószag jellemző.

Itt készételt is kanalaznak tömegközlekedésen, baromi gyomorforgató az emberszagba belevegyült hagymásrizs bukéja. Az eddigi legvágyölőbb látvány az volt, mikor egy kiscsaj a metrón befejezte a chipszevést, majd nekiállt leszopogatni az ujjairól a morzsákat, de nem ám csak úgy a begyekről cupp-cupp-cupp, hanem egyenként bekapta az egész ujjat, be tövig, majd húzta ki a szájából, ahogy a profik a Private Goldon. Aztán persze megfogja a kapaszkodót, kezet ráz veled, stb. " forrás

További beszámolók

London tavasszal valahogy még élőbbé válik: a télen is friss zöld fű ilyenkor szinte világít, és a várost mindenütt vibráló virágágyások tarkítják. A napfény meglepően gyakran kisüt – az állandó ködről és szitáló esőről szóló történetek inkább városi legendák, amelyeket rendre sikerül megcáfolnom. A parkokban üldögélő vagy nyugágyakban ellazuló emberek pillanatok alatt megadják azt a sajátos londoni hangulatot, amelyből nehéz szabadulni.
Hampstead, ez az északnyugati kis ékszerdoboz, a macskaköves utcáival, helyi kisboltjaival, kedves házaival és hívogató pubjaival tökéletes menedék a nagyváros sodrásából. És még szóba sem került a környék legszebb darabja, a hatalmas és vadregényes Hampstead Heath, amely sokak szívét rabul ejti. Hampstead egyszerre meghitt, elbújós és elegáns – nem véletlenül tartják London egyik legkülönlegesebb, egyben legdrágább negyedének.

---

Londonban különös könnyedséggel viseli mindenki önmagát: bármerre jár az ember, azt látja, hogy a helyiek gond nélkül, magától értetődő természetességgel mutatják meg a stílusukat, identitásuk külső jegyeit. Teljesen mindennapi látvány, ha két férfi kéz a kézben sétál az Oxford Streeten és kirakatokat nézeget; senki sem lepődik meg rajta, inkább az tűnik furcsának, ha valaki ezen fennakad. A városba mélyen beleivódott a nyitottság és az elfogadás: a britek tisztelettel viszonyulnak az egyéniséghez, és ritka, hogy bárki megütközést keltsen pusztán a megjelenésével.
Nincs olyan különc viselet vagy meghökkentő frizura, amely ne találna otthonra ebben a sokszínű közegben – mintha mindenki szabadságot kapna arra, hogy az legyen, aki szeretne, amíg másnak nem árt vele. És ott van még valami, ami igazán különlegessé teszi Londont: az angolok szinte legendás udvariassága. Az őszinte segítőkészség, a nyugalom és a türelem mindennapos tapasztalat; a tolakodást vagy a gorombaságot viszont nagyon rossz néven veszik ezen a tájon.

---

London különös módon egyszerre modern és hagyományőrző: hiába a sokszínűség és a lüktető nagyvárosi energia, hosszú ideig kifejezetten óvatosan viszonyult a kortárs építészet merészebb irányaihoz. A közeli Párizzsal ellentétben nem sietett élharcossá válni, és a modern stílus elleni szkepszist egykor még Károly herceg is nyíltan támogatta, amikor a város konzervatív hangadóival együtt óvta a hagyományos városképet.
Azóta London más irányt vett, és ma már bátran vállalja az új formákat. A horizontját friss, karakteres épületek teszik izgalmassá, és a városképben megjelent az a jellegzetes figura is, amely néhány év alatt szinte ikonná vált: a City fölött szürreális eleganciával emelkedő Gherkin, azaz az Uborka.

---

A következő megálló a Monument lett, amelyet már jó ideje szerettem volna közelebbről látni. A nagy londoni tűzvész emlékére emelt oszlop különös súlyt kap, ha az ember belegondol, hogy három napon át tombolt a lángtenger, és a kőépületeken kívül szinte minden odaveszett. A tetejéről állítólag lenyűgöző a panoráma – sokak szerint az egyik legszebb kilátás a városra, és jóval pénztárcabarátabb élmény, mint a London Eye. A két tündéri útitársam viszont az egész napos gyaloglás után nem vállalta a 345 lépcsőfokot, én pedig egyedül már nem vágtam neki.

Innen mindössze egy megálló a Tower és a Tower Bridge, ami számomra különösen kedves rész: gyerekként a várak bűvöletében éltem, és valahol mélyen még most is dédelgetem azt a gondolatot, hogy egyszer talán kastélyban lakom. Londonban járva mindig ez a hely adja vissza leginkább azt a régi, mesés álmot.

---

Pozitívumok

London közlekedése lenyűgözően gördülékeny: a metróhálózat átlátható, gyors és pontos, és az egész rendszerben érezni azt a fajta profizmust, amely minimális emberi háttérrel is hibátlanul működik. A buszokon, vonatokon, metrón nincs szükség ellenőrökre, mindent elektronikus rendszerek irányítanak, az utazó pedig egyszerűen csak használja, és kész. A jegy- és bérletválaszték óriási, mindenki megtalálhatja a saját ritmusához illőt. A szervezők által adott kártyával egy hétig korlátlanul lehetett utazni, és még a korábbi napjaimon is kedvezőnek számított, amikor napi néhány fontból megoldottam a közlekedést – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanennyiből ételt alig lehetett venni. Így már egyáltalán nem tűnik drágának, sőt, nagyon is ésszerű árazású.
Az időjárás is kellemes meglepetést okozott: egyetlen csepp esőt sem láttam, így saját élményből cáfoltam meg a „folyton esik” londoni legendát. Tavasszal különösen jó érzés megérkezni ide, ilyenkor már éledezik a természet, a hőmérséklet pedig pont ideális a felfedezéshez. A parkokat különösen imádják – amit nem is lehet csodálni, olyan gondossággal ápolják őket, hogy az ember szinte automatikusan lelassul bennük. A város ugyan tele van forgalommal, balesetekkel és apróbb bűnesetekkel, de a rendőrök jelenléte feltűnően erős: ha valahol történik valami, pillanatok alatt ott teremnek.

Negatívumok

Van viszont néhány londoni szokás, amelyhez nehezebb alkalmazkodni. A kávé és a cigaretta szinte állandó kísérőjük – az utcán, menet közben is –, ami időnként túlzásnak érződik. A mozgólépcsőn való rohanás szintén megdöbbentő: lefelé és felfelé is sprintelnek, és tényleg jobb, ha az ember nem áll a bal oldalon, mert pillanatok alatt rászólnak. A jelzőlámpa nélküli, csak villogó sárgával jelzett zebrák elsőre egészen félelmetesek, és nem árt minden irányba figyelni, mert bármelyik pillanatban felbukkanhat egy busz vagy kerékpár.
A londoniak többsége nem várja meg a zöld jelzést sem: simán átszaladnak pirosnál, a száguldó autók között. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lámpák valóban lassúak és rosszul összehangoltak, így könnyű elveszíteni a türelmet. Van még egy sajátos, nehezen megfogható szag a városban, amelyet időnként régebbi épületekben vagy a metrón érezni: nem kellemetlen, inkább furcsa és kiismerhetetlen. Nekem legalábbis nem vált a kedvencemmé.

---

KONTRA
Mindig elgondolkodom azon, vajon miért nem tudok megbarátkozni ezzel a várossal. Legalább turistaként élvezhetném, de valahogy sosem sikerül. Akármikor újra nekivágok egy városnéző sétának, előbb-utóbb morgolódás lesz a vége. Olyan apróságokon csúszom el, mint hogy egyes helyeken nincsenek kint az utcanevek, a házszámozás pedig már-már rejtvény – ha egyáltalán létezik, sokszor csak az ott lakók írták fel filctollal az ajtókeretre. Ha van is számozás, teljesen logikátlan: az egyik oldalon szépen növekszik, a másikon meg rögtön hatszáznál kezdődik és visszafelé tart. A buszmegállók hajlamosak a lehető legszokatlanabb helyeken megbújni – felüljárók alatt, félreeső mellékutcákban –, és persze minden második éppen „ideiglenesen nem üzemel”. A következőhöz pedig gyalogolhat az ember egy jó hosszút. A metró drága, a busz pedig megáll minden bokornál. A tömeg hömpölyög, a levegő szmogos, és valahogy az egész városi közeg nem enged közel magához. Mivel régebben már végigjártam a kötelező látnivalókat, legalább most nem kell emiatt külön költekeznem – ebben azért van némi vigasz.
PRO
Hogy valami szépet is mondjak Londonról, számomra az öltözködési szabadság itt egészen felszabadító. Sokszor vicc tárgya, milyen furcsa ruhakombinációk jelennek meg az utcán, én mégis értékelem, mennyire természetesnek veszik a saját stílusukat. Az angoloknak van egy sajátos érzékük a színekhez és mintákhoz – nem ízléstelennek mondanám, inkább szokatlanul merésznek. A lila melegítőnadrág csíkos, zöld selyemblúzzal és piros magassarkúval teljesen vállalható összeállítás számukra, ugyanúgy, ahogy a pöttyös sárga gumicsizma is könnyedén belefér. Nagyon szórakoztató nézni, mi minden bukkan fel az utcán. Természetesen vannak, akik maradnak a klasszikus, elegáns öltöny vagy kosztüm mellett – velük nem lehet mellényúlni, bár a cipőiket nem mindig érdemes közelebbről szemügyre venni.
Sokszor töprengtem rajta, vajon honnan ered ez a sajátos stílusvilág. Talán az iskolai egyenruha miatt: gyermekkoruk nagy részében nincs lehetőségük kísérletezni, és mire felnőnek, a mindenek felett álló udvariasság már nem engedi, hogy bárki őszintén megmondja nekik, mi nem passzol mihez. Bárhogy is legyen, számomra ez a kötetlen öltözködési kultúra kimondottan előnyös: akármit felveszek, biztos lehetek benne, hogy nem én leszek az, aki feltűnést kelt.

---

Nekem London mélyen csalódást jelentett. Eleinte még volt benne valami játékos varázs: a piros telefonfülkék, a látványos emeletes buszok és azok a jellegzetes londoni apróságok tényleg mosolyt csaltak az arcomra. De ez az élmény összesen néhány percig tartott. A nagy turistalátványosságok – a Buckingham-palota, a Westminster Abbey, a Big Ben és a többi kötelező megálló – mind sorra elmaradtak a várakozásaimtól. Valahogy minden döbbenetesen szürke és kimérten angolos volt, mintha a város nem is akarna igazán közel engedni. A Big Ben pedig… nos, egyáltalán nem tűnt „nagynak”: inkább hívnám Közepes Bennek, ha már ragaszkodunk a jelzőkhöz.

Pedig sokféleképpen próbáltam látni Londont. Helyiekkel jártam be különböző városrészeket, belemerültem az alternatív és művészibb világába, belebotlottam kulturális eseményekbe, kóstoltam ezerféle konyhát, és láttam, hogy a város valóban rengeteg arcot mutat. Még napsütéses délutánokat is kifogtam, amikor egy parkban ülve nyugodtan figyelhettem a brit főváros lüktetését. A lehetőségek tárháza végtelen – tényleg minden megtalálható itt.
És mégis: akárhogy próbáltam, nem tudtam igazán megszeretni. A sok izgalom ellenére bennem mindig ugyanaz az érzés maradt meg: valami leírhatatlanul egyhangú, kimért, hidegen „angol” hangulat uralja az egészet. Mintha a város tele lenne élettel, mégis távolságtartó maradna, és én sosem találom meg benne a saját helyem.

---

Fotóegyveleg

A felirat: Ne vizelj az emberek kertjeibe!

Vissza az elejére

Kommentek