ÚTIKRITIKA.HU / Tadzsikisztán

Tadzsikisztán

Tádzsikisztán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Dusanbe - Elter Karesz fotója

Tádzsikisztán dióhéjban

• Tádzsikisztán közép-ázsiai, nagyon hegyes ország, ami határos Afganisztánnal, Kirgizisztánnal, Üzbegisztánnal és Kínával. Tádzsikisztán területe 143 ezer négyzetkilométer és kb. 10,2 milliós a lakossága (2024-es becslés). Fővárosa: Dusanbe. A tádzsik főváros 4072 kilométerre van Budapesttől.
• Tádzsikisztánban tádzsikul beszélnek,de a közigazgatásban, üzleti életben az orosz nyelv használata dominál. Az ország a Szovjetunió egyik tagállama volt 1925-1991 között.
• A tádzsikok kb. 85 százaléka szunnita muzulmán vallású. Tádzsikisztán lakosságának 70 százaléka tádzsik, s a legnépesebb kisebbség az üzbég (kb. 15%).
• 2022 óta a magyar állampolgároknak nem kell vízum Tádzsikisztánba, ha az ottlét ideje nem haladja meg a 10 napot. Előfordulhat azonban, hogy érkezéskor a tadzsik határőr tájékozatlanságbó vízumot követel, ezért nem árt kinyomtatni a tádzsik Külügyminisztérium honlapjából azt a passzust, ami a vízummentességről szól, és azt a hivatalnoknak erélyesen meg kell mutatni. 
• Tádzsikisztán meglátogatását, az ottani programot az ottani közbiztonsági helyzet aktuális állapotát figyelembe véve, körültekintően kell kialakítani. A főváros és a nagyobb városok közbiztonsága kielégítő, teljesen vidékre, hegyi túrákra csakis szervezett formában, helyi kísérővel ajánlatos utazni.
• Tádzsikisztán meglátogatására csak a tapasztalt, kalandot kereső, de ugyanakkor óvatos utazóknak ajánljuk, valamint olyanoknak, akiknek a helyi utazását teljesen megszervezik megbízható helyi irodák.
• A külföldi turisták által leglátogatottabb hely a Pamir Highway vonala, ami még jóindulattal sem tekinthető autópályának... 
• Tádzsikisztánban Magyarországhoz képest az időeltolódás: télen +4 óra, tavasztól-őszig +3 óra.
• Időjárásra jellemző, hogy a tél enyhe, a nyár pedig forró.
• Leggyakoribb vezetéknév: Sharipov
• Átlagos havi nettó fizetés (2024-ben): 66 ezer forintnak megfelelő somoni
• Tádzsikisztán hivatalos fizetőeszköze: somoni (TJS).
  • 1 somoni = 38 forint
  • 1 amerikai dollár = 7,90 TJS
  • 1 euró = 8,18 TJS
  • (A linkekre ráklikkelve láthatóvá válnak a friss árfolyamok)

Fő látnivalók:

• Dusanbe
• A Hissor erődítmény
• A tadzsik hegyek közti völgyek világa, a Pamír-hegység és a Pamir Highway (országút)
• Nomád jurtákba benézni

A Pamir Highway (M41) a világ második legmagasabban vezető országútja (az első a Karakorum Pakisztánban). Ez az országút a Pamír hegyvonulatain keresztül átmegy az alábbi országokon: Afganisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán. No de ennek a világhíres országútnak a leghosszabb szakasza éppen Tádzsikisztán területén van.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A hegyi tájak szépsége lélegzetelállító
2. Időzni Murghab faluban
3. A Pamir-hegység érdekes, furcsa növényvilága
4. A hegyi vidékeken vásárolt fantasztikus ízű gyümölcsök (alma, körte, szilva)
5. Hogy a fővárosuk, Dusanbe neve annyit jelent, hogy hétfő
6. Dusanbe-ban az Opera balett nevű téren egy étteremben mennyei saslikot ettünk sok hagymával
7. Szívélyesek a helyi népek, gyakran hívják vendégségbe az ismeretlen utazót is
8. A kétórás helikopterezés (közel 100 dolcsi) a Pamír-hegység fölött, Dusanbe és Khorog közötti szakaszon
9. Termálvizes fürdés a hegyek között egy faluban (nem koedukált!)
10. A sofőrrel való autóbérlés nem kerül többe, mint anélkül.

Nem tetszett

1. A nyelvi problémák, ugyanis idegennyelvként csak az orosz beszélik, angolul nagyon kevesen tudnak (Dusanbeban azért vannak angolul tudók)
2. Veszélyes bizony a Pamir országúton közlekedni, ha a sofőrünk nem kellően profi és óvatos. Ragaszkodnunk kell a biztonsági őv használatához!
3. Nehéz a hegyekben hozzászokni a magaslati levegőhöz
4. Maradt helyi pénzünk végén és veszendőbe ment, mivel más országba nem ér semmit
5. Túl sok a sivatagos táj, egy idő után unalmas
6. Látványosak azok a nagy, díszes kenyérlepények, de az ízük nem varázsolt el minket
7. A birkahús domináns helye az ottani húsválasztékban, vidéken az ízetlen, alig fűszerezett kaják (iszlám miatt no malac), a nomádok az étkezést nem alakították ínyenckedéssé
8. A benzinhiány miatti várakozások, a vadul vezető autósok, teherautó-vezetők
9. A Khujand helyi sör nem ízlett, szerencsére volt jobb orosz sör, a Baltika
10. Dusanbe elég sivár hely és a levegő is szennyezett, csak hát a sok vidékezés előtt és után mégis valamennyire kell egy civilizációs menedékhely
11. Nagyon fejletlen a vasúti személyszállítás
12. Rossz szemmel néztük az orosz katonai jelenlétet.

Vélemények

A 10 napos tadzsikisztáni látogatásom során számos kihívással és meglepetéssel találkoztam, amelyek árnyalták az ország lenyűgöző természeti szépségében lelt örömeimet. A kezdetekben, miután megérkeztem Dusánbébe, a fővárosba, szembesültem a közlekedési káosszal, ami határozottan eltér az olyan szomszédos országok, mint Üzbegisztán vagy Kazahsztán szervezettebb forgalmától. Az utak állapota Tadzsikisztánban sokkal rosszabb, különösen a hegyi területeken, ahol az úthibák és az éles kanyarok jelentős nehézségeket okoznak.

A szállásaim között voltak igazán egyszerű helyek, amelyeket nehéz volt összehasonlítani az üzbegisztáni Szamarkand szállodáinak komfortjával. Bár Tadzsikisztánban is találtam tiszta és kényelmes szállásokat, sokszor az alapvető kényelmi szolgáltatások, mint például a megbízható internetkapcsolat, nem álltak rendelkezésre, ami különösen frusztráló volt a digitális nomád mivoltom számára. Az éttermekben is voltak kihívások: a helyi konyha változatos, de gyakran hiányzott belőle az ízletes és változatos ételek választéka, amit Kazahsztánban és Üzbegisztánban tapasztaltam.

A helyi emberek vendégszeretete és barátságossága viszont megérintett, és sokat segített abban, hogy túllépjek a kezdeti nehézségeken. Tadzsikisztán hegyi tájai, mint például a Pamír-hegység, valóban lenyűgözőek voltak, de a hozzáférhetőség és az infrastruktúra korlátozott volt. A hegyi túrák során gyakran éreztem, hogy a jelzett ösvények és az útmutatások hiányosak, ami jelentős kihívást jelentett, különösen a tapasztalatlan túrázók számára.

Az utazás során szembesültem azzal is, hogy a helyi közlekedési eszközök, mint a taxi szolgáltatások, nem mindig voltak megbízhatóak, ami a szomszédos országokhoz képest jelentős eltérés volt. Üzbegisztánban és Kazahsztánban a közlekedési rendszerek szervezettebbek voltak, és sokkal könnyebben voltak navigálhatóak. Tadzsikisztánban gyakran volt szükség arra, hogy helyi útmutatók segítségét kérjem, ami néha időigényes és költséges volt.

A kulturális látványosságok tekintetében Tadzsikisztán gazdag történelemmel rendelkezik, de sok esetben az információk és a turisták számára elérhető anyagok hiányosak voltak. Ez összehasonlítva Üzbegisztán gazdag történelmi örökségével és jól kiépített turisztikai infrastruktúrájával jelentős különbséget mutatott. A helyi történelmi helyszínek gyakran nem voltak megfelelően karbantartva, és a turisták számára biztosított szolgáltatások gyakran elmaradtak az elvárt szinttől.

Összességében, bár Tadzsikisztánban eltöltött idő számos kihívást és nehézséget tartogatott, a gyönyörű tájak és a helyi emberek vendégszeretete sokat hozzátett az élményhez. Érdemes lett volna még alaposabban felkészülni a helyi közlekedési és szállásviszonyokral. (Aji, 2024)

---

Tádzsikisztán volt az utolsó ország Közép-Ázsiában, amit meglátogattam. Az eredeti tervem a híres Pamir Highway felfedezése volt, de a 10 napos utazás helyett úgy döntöttem, hogy Dusanbére és az Iskanderkul-tóra koncentrálok. Így négy nap alatt lassabb tempóban jártam be a helyeket. Két napot töltöttem Dusanbében, ahol egy helyi idegenvezetővel, Shahbozzal fedeztem fel a város nevezetességeit, például az Ismail Szamániról készült emlékművet és a függetlenségi tornyot.

Dusanbé egy tipikus közép-ázsiai főváros, ahol a szovjet építészet és az iszlám hatások keverednek. Bár a városban kevés a látnivaló, az Istiklol-torony kilátója lenyűgöző panorámát nyújtott. A város olcsó, a taxik és éttermek árai meglehetősen kedvezőek voltak.

A két nap után Iskanderkulhoz utaztam, ami Tádzsikisztán egyik legszebb tava. Az út során lélegzetelállító hegyi tájakat láttam, de a kétnapos túra árát túlárazottnak éreztem. A tó csodás látványt nyújtott, de az idegenvezető angoltudása gyenge volt, és a program nem volt olyan izgalmas, mint vártam.

A visszaút során ételmérgezést kaptam, ami megkeserítette az utazás utolsó óráit. esen végig tudtam aludni az utat.

Összességében Tádzsikisztán kevésbé volt izgalmas, mint más közép-ázsiai országok, de a hegyi tájak 10/10-es értékelést kaptak tőlem. A Pamir Highway valószínűleg lenyűgözőbb lett volna, és talán visszatérek egyszer, hogy ezt a hosszabb utat is bejárjam. (2023)

---

"Dusanbe nem egy nagy város. Könnyen bejárható. A központ lényegében egy nagy sugárút, a Rudaki. Ott vannak a fő épületek, turistás látnivalók. Az épületek ezen a részen felújítottak, tarka színekre festettek. Kellemes a városban a sok fa. A központot uralja Iszmail Somoni, a tádzsik nép alapítójának az emlékműve. Onnan egy rövid, kellemes séta vezet a tádzsik elnök rezidenciájához. Nagy az országban a személyi kultusz. Ki tudja, hogy a tádzsikok mennyire szeretik a valóságban a nagyfőnököt? Mindenesetre úgy csinálnak. Dusanbet a Dusanbinka nevű folyó osztja ketté. A központ valamennyire vonzó, viszont a folyó másik oldalán a lakónegyedek vannak és ott többnyire csak ronda szovjetes házak láthatók. Taxival elmentünk a 20 kilométerre lévő Gissar városba. Nem volt nagy szám." (P. A., 2018)

---

,, Kirgizisztánhoz képest Tadzsikisztán tisztább, biztonságosabb, és kevesebb a simlis alak!" (Nagy A., 2016)

Olvasmányos linkek

A csapvíz fogyasztása nálunk nem jelentett problémát, így bár óvatosság nem árt, a víz szerintem biztonságosan iható. Tádzsikisztánban nem meglepő, ha egyes városokban éjszaka nincsen közvilágítás. Az országban eltöltött egy hét alatt csupán két településen tapasztaltam működő közvilágítást: az egyik egy apró falucska, Dangara, a másik pedig Dusanbe. Dusanbéban nincs ok aggodalomra, az utak megfelelően meg vannak világítva, és érdemes a belváros látnivalóit (mint a Nemzeti Könyvtár, a Szomoni-emlékmű, a Rudaki park stb.) este is felkeresni. Az emlékművek szépen ki vannak világítva, a szökőkutak színes fényekben ragyognak. A közvilágítás hiánya nem jelenti az áram hiányát, az még a legkisebb pamíri falvakban is rendelkezésre áll, személy szerint áramszünetekkel sem találkoztam.

Az alapvető élelmiszereket a városban található boltokból vagy nagyobb piacokon beszerezhetjük. Nagy bevásárlóközpontok, mint például az Auchan vagy Tesco Budapesten, nincsenek, inkább kisebb, helyi boltokra számíthatunk. ATM-ek a nagyobb városokban, például Dusanbéban is elérhetők, és a bankokban pénzváltásra is van lehetőség. A legelterjedtebb valuták az amerikai dollár, az euró és az orosz rubel. Az egyik legjellemzőbb közép-ázsiai étel a plov, amit Asgabattól Pavlodárig mindenki a saját receptjeként ünnepel. Ez gyakorlatilag egy zöldségekkel ízesített rizs és hús, amit a tádzsik fővárosban is érdemes kipróbálni. A városban több helyen nagy sárga tartálykocsikból árulják a kvászt, a poszt-szovjet térség jellegzetes italát.

---

"Tádzsikisztánba nagyon kevés magyar utazó jut el. Nem éppen egy felkapott turistás ország. De aki szereti a hegyeket, a turistatömegektől mentes helyeket és a hihetetlen kedves embereket, annak csak ajánlani tudom! A látvány lenyűgöző, 3500-4000 méteres hegyek és érintetlen, emberek által alig járt tájak. A friss levegőt harapni lehet. Itt még nem volt érezhető az oxigénhiány, de a hőmérséklet kellemes 18-20 fokos. Óránként lehet találkozni egy-egy európai kerékpáros turistával, vagy gyalogossal. Öt napot töltöttem Dusanbéban, a fővárosban, ahol főleg orosz turistákkal találkoztam, (engem is annak néztek). Dusanbén kívül megnéztem a közeli városokat. A tádzsikokról annyit kell tudni, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik mint az afgánok és a perzsák, tehát a fárszi nyelvet, s a kultúrájuk sokban megegyezik az iránival. Nagyon kedves, vendégszerető emberek, s nem néznek pénzeszsáknak, mint sok országban! Főleg nyáron érdemes idelátogatni, mert akkor a hőmérséklet eléri a 30-35 fokot, télen viszont, -10-ig is lesüllyed! A hegyek között gyönyörű, fürdésre is alkalmas tavak rejtőznek gyógyhatású termálvízzel, s páratlan szépségű virágokkal! " forrás

---

,, Vannak szép nagy hegyek, ami turistacsalogató lehetne, de hiába az egzotikusan hangzó Pamír hegység, a volt Szovjetunió legmagasabb pontjával, a Kommunizmus csúccsal (7495 m), sajnos rohadt messze van. Még sípályákat is építettek szegénykéim, de hát valljuk be, ki cipelné fél Ázsián át, átszállásokkal a sí cuccát, amikor itt a sógoréknál már jól kiépített infrastruktúra (értsd: hütte) áll rendelkezésre évtizedek óta.
Dusanbe belvárosa meglepően tiszta. Sehol egy eldobott szemét, épp egy locsolókocsi portalanította az úttestet, ahogy haladtunk a főtér felé. Itt aztán a mindenféle obeliszkek, szobrok és emlékművek után megcsodáltuk a Giness rekordok könyvébe is bekerült, világ legnagyobb zászlórúdját (164 m) ami lenyomta a másik diktátor Türkmén Basi 132 méteres kis szar pálcikáját. De nem ez a durva, hanem hogy a rajta lévő piros-fehér-zöld lobogó (nem elírás) 700 kilós, úgyhogy kisebb szél meg sem tudja moccantani.
A zászló alatti parkban egy mobil erősítővel éppen a helyi X-faktor győztes próbálta elkápráztatni a hangjával az egybegyűlteket, (mind a nyolc főt) nem sok sikerrel.
Kimentünk a várostól keletre megnézni a Hissar erődöt, ami egyike a Bukhara Emirátus fejedelmi palotáinak és még arról híres, hogy itt húzta meg magát az utolsó emír, aki a bolsevikok ellen menekült. Mohammed Alim Khan egyébként tisztára úgy néz ki, mint Bill kapitány, csak két lábbal. Még az sem kizárt, hogy van rokoni kapcsolat a kőbányai blúz királyával.
Látszik, hogy költöttek a helyre, de még így is egy nagy nulla. Van egy kapu és mögötte egy lépcsősor, melynek két oldalán kriptának álcázott szuvenír árus helyiségek. Az előtte lévő téren egy errefelé igen népszerű vállalkozás üzemel, az elektromos gyerekautó (esetleg tank) bérbeadás. Nem láttam kuncsaftot, de biztos vagyok benne, hogy jól megy az üzlet, mert vagy tízféle járgánya is van a tulajnak.
Azt hiszem, aki nem hegymászó és nem akar konfliktusba kerülni az afgán határ felől áramló drogcsempészekkel és iszlám fanatikusokkal, két nap elég is Tádzsikisztánra. (2017)" forrás

---

,, Tádzsikisztán (ahogy Üzbegisztán is) nagyon szigorúan áll a valuta ki- és behozatalhoz. Nemzeti valutát tulajdonképpen csak az országon belül lehet váltani, és az árfolyamot központilag szabályozzák.

Dusanbeban nincs nagyon sok bank és ATM sem, de ebben a pár ATM-ben legalább működnek a külföldi kártyák is (tehát ATM-n keresztül is lehet váltani úgymond – és még dollárt is lehet kivenni, legalábbis volt olyan opció, de nem próbáltuk).

A városhoz közel még érdemes elmenni a Hisszar nevezetű erődhöz. Dusanbeban iránytaxival (marsrutka) kell a város széléig elmenni, ahol tucatnyi taxis várja az embert, és feltöltve az autót utasokkal, potom összegért elvisznek Hisszarhoz.

Az erődnél valószínűleg nem nagyon jártak még turisták (ezt csak viccből mondom, de azért megnéztek minket, és más turistát tényleg nem láttunk)

Az éjszakai élet nem említésre méltó, azonkívül, hogy van egy ír és egy német bár jellegű kocsma. Az érdekesség, hogy az előbbiben a címeres magyar zászló is kint van, ami mint ami mint kiderült, úgy került oda, hogy a Tádzsikisztánban dolgozó volt Malév dolgozók tetették ki. (2016)" forrás

Fotóegyveleg

Elter Karcsi fotói

Lakodalmi tánc - Elter Karcsi fotója

Belföldi turistacsoport a Somoni (nemzeti hősük, , a 9. és 10. század fordulóján élt.) emlékmű előtt - s.t. fotója

Vissza az elejére

Kommentek