ÚTIKRITIKA.HU / Tadzsikisztán

Tadzsikisztán

Tádzsikisztán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Dusanbe - Nemzeti Emlékmű, amely a város egyik ikonikus látványossága. Az aranyozott ív alatt Iszmail Szamani, a Számánida-dinasztia alapítójának (9. század) szobra áll, aki a tádzsik történelem egyik legfontosabb alakja. -  Elter Karesz fotója

2026. január  

Tádzsikisztánban, ahol a lakosság 97%-a muszlim, betiltották az iszlám hidzsábot az egész országban.
A tádzsik kormány így nyilatkozott: „A hidzsáb idegen kultúra és kulturális invázió. A nőknek ebben az országban szabadságuk van, és nem fedik el a hajukat!”

Tádzsikisztán dióhéjban

• Tádzsikisztán közép-ázsiai, hegyek által dominált ország, ami határos Afganisztánnal, Kirgizisztánnal, Üzbegisztánnal és Kínával. Tádzsikisztán területe 143 ezer négyzetkilométer és kb. 11 milliós a lakossága (2026-os becslés). Fővárosa: Dusanbe. A tádzsik főváros 4072 kilométerre van Budapesttől.
• Tádzsikisztánban tádzsikul beszélnek, de a közigazgatásban, üzleti életben az orosz nyelv használata dominál. Az ország a Szovjetunió egyik tagállama volt 1925-1991 között.
• A tádzsikok kb. 85 százaléka szunnita mozlim vallású. Tádzsikisztán lakosságának 70 százaléka tádzsik, s a legnépesebb kisebbség az üzbég (kb. 15%).
• A magyar állampolgároknak nem kell vízum Tádzsikisztánba, ha az ottlét ideje nem haladja meg a 10 napot. Előfordulhat azonban, hogy érkezéskor a tadzsik határőr tájékozatlanságbó vízumot követel, ezért nem árt kinyomtatni a tádzsik Külügyminisztérium honlapjából azt a passzust, ami a vízummentességről szól, és azt a hivatalnoknak erélyesen meg kell mutatni. 
• Tádzsikisztán meglátogatását, az ottani programot az ottani közbiztonsági helyzet aktuális állapotát figyelembe véve, körültekintően kell kialakítani. A főváros és a nagyobb városok közbiztonsága kielégítő, teljesen vidékre, hegyi túrákra csakis szervezett formában, helyi kísérővel ajánlatos utazni.
• Tádzsikisztán meglátogatására csak a tapasztalt, kalandot kereső, de ugyanakkor óvatos utazóknak ajánljuk, valamint olyanoknak, akiknek a helyi utazását teljesen megszervezik megbízható helyi irodák.
• A külföldi turisták által leglátogatottabb hely a Pamir Highway vonala, ami még jóindulattal sem tekinthető autópályának... 
• Tádzsikisztánban Magyarországhoz képest az időeltolódás: télen +4 óra, tavasztól-őszig +3 óra.
• Időjárásra jellemző, hogy a tél enyhe, a nyár pedig forró.
• Leggyakoribb vezetéknév: Sharipov
• Tadzsikisztán neve a „tádzsik” népnévből és a perzsa eredetű „-isztán” utótagból áll, amely „országot” jelent. A „tádzsik” szó valószínűleg az arab „tāzik” vagy „tāzī” szóból ered, amellyel eredetileg az arabokat, később a perzsa nyelvű népeket jelölték.
• Átlagos havi nettó fizetés (2026-ban): 128 ezer forintnak megfelelő somoni
• Tádzsikisztán hivatalos fizetőeszköze: somoni (TJS).
  • 1 somoni = 31 forint
  • 1 amerikai dollár = 10,70 TJS
  • 1 euró = 12,60 TJS
  • (A linkekre ráklikkelve láthatóvá válnak a friss árfolyamok)

Fő látnivalók:

• Dusanbe
• A Hissor erődítmény
• A tadzsik hegyek közti völgyek világa, a Pamír-hegység és a Pamir Highway (országút)
• Nomád jurtákba benézni

A Pamir Highway (M41) a világ második legmagasabban vezető országútja (az első a Karakorum Pakisztánban). Ez az országút a Pamír hegyvonulatain keresztül átmegy az alábbi országokon: Afganisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán. No de ennek a világhíres országútnak a leghosszabb szakasza éppen Tádzsikisztán területén van.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A hegyi tájak szépsége lélegzetelállító
2. Időzni Murghab faluban
3. A Pamir-hegység érdekes, furcsa növényvilága
4. A hegyi vidékeken vásárolt fantasztikus ízű gyümölcsök (alma, körte, szilva)
5. Hogy a fővárosuk, Dusanbe neve annyit jelent, hogy hétfő
6. Dusanbe-ban az Opera balett nevű téren egy étteremben mennyei saslikot ettünk sok hagymával
7. Szívélyesek a helyi népek, gyakran hívják vendégségbe az ismeretlen utazót is
8. A kétórás helikopterezés (közel 100 dolcsi) a Pamír-hegység fölött, Dusanbe és Khorog közötti szakaszon
9. Termálvizes fürdés a hegyek között egy faluban (nem koedukált!)
10. A sofőrrel való autóbérlés nem kerül többe, mint anélkül.

Nem tetszett

1. A nyelvi problémák, ugyanis idegennyelvként csak az orosz beszélik, angolul nagyon kevesen tudnak (Dusanbeban azért vannak angolul tudók)
2. Veszélyes bizony a Pamir országúton közlekedni, ha a sofőrünk nem kellően profi és óvatos. Ragaszkodnunk kell a biztonsági őv használatához!
3. Nehéz a hegyekben hozzászokni a magaslati levegőhöz
4. Maradt helyi pénzünk végén és veszendőbe ment, mivel más országba nem ér semmit
5. Túl sok a sivatagos táj, egy idő után unalmas
6. Látványosak azok a nagy, díszes kenyérlepények, de az ízük nem varázsolt el minket
7. A birkahús domináns helye az ottani húsválasztékban, vidéken az ízetlen, alig fűszerezett kaják (iszlám miatt no malac), a nomádok az étkezést nem alakították ínyenckedéssé
8. A benzinhiány miatti várakozások, a vadul vezető autósok, teherautó-vezetők
9. A Khujand helyi sör nem ízlett, szerencsére volt jobb orosz sör, a Baltika
10. Dusanbe elég sivár hely és a levegő is szennyezett, csak hát a sok vidékezés előtt és után mégis valamennyire kell egy civilizációs menedékhely
11. Nagyon fejletlen a vasúti személyszállítás

Vélemények

„Tizennégy napot töltöttem Tádzsikisztánban: három napot Dusanbéban, majd tizenegyet a Pamír Highway mentén, és az egész út sokkal nagyobb élmény lett, mint vártam.

Indulás előtt szinte minden ismerősöm azt kérdezte, miért megyek egy ilyen veszélyesnek gondolt országba, ehhez képest egyedül utazva is végig biztonságban éreztem magam.

Dusanbe meglepően rendezett, parkosított és fejlődő város, ahol napközben a közel 38 fokos hőség miatt alig látni embereket, este viszont megtelnek az utcák. A Pamírban már egészen más világ következett: elképesztő hegyek, Afganisztán a folyó túloldalán, apró települések és nagyon egyszerű családi szállások. A komfort néha kemény próba volt, mert több helyen másokkal kellett egy szobában aludnom, a vécé pedig csak egy földbe vágott lyukból állt.

Murghabban egy 12 éves helyi kislány spontán idegenvezetőmmé vált, körbevezetett a településen, és még azt is megmutatta, hol lehet jaktejből készült fagylaltot kapni.

A túrák csúcspontjaként feljutottam az 5000 méteres Ortoboz-hágóra, ahonnan hatórás gyaloglás után szó szerint úgy éreztem, mintha a világ tetején állnék. A legjobban mégis az emberek maradtak meg bennem: a nyelvi nehézségek ellenére Dusanbétól a legeldugottabb pamíri falvakig mindenütt kíváncsi, barátságos és segítőkész helyiekkel találkoztam.” (2026)

---

A 10 napos tadzsikisztáni látogatásom során számos kihívással és meglepetéssel találkoztam, amelyek árnyalták az ország lenyűgöző természeti szépségében lelt örömeimet. A kezdetekben, miután megérkeztem Dusánbébe, a fővárosba, szembesültem a közlekedési káosszal, ami határozottan eltér az olyan szomszédos országok, mint Üzbegisztán vagy Kazahsztán szervezettebb forgalmától. Az utak állapota Tadzsikisztánban sokkal rosszabb, különösen a hegyi területeken, ahol az úthibák és az éles kanyarok jelentős nehézségeket okoznak.

A szállásaim között voltak igazán egyszerű helyek, amelyeket nehéz volt összehasonlítani az üzbegisztáni Szamarkand szállodáinak komfortjával. Bár Tadzsikisztánban is találtam tiszta és kényelmes szállásokat, sokszor az alapvető kényelmi szolgáltatások, mint például a megbízható internetkapcsolat, nem álltak rendelkezésre, ami különösen frusztráló volt a digitális nomád mivoltom számára. Az éttermekben is voltak kihívások: a helyi konyha változatos, de gyakran hiányzott belőle az ízletes és változatos ételek választéka, amit Kazahsztánban és Üzbegisztánban tapasztaltam.

A helyi emberek vendégszeretete és barátságossága viszont megérintett, és sokat segített abban, hogy túllépjek a kezdeti nehézségeken. Tadzsikisztán hegyi tájai, mint például a Pamír-hegység, valóban lenyűgözőek voltak, de a hozzáférhetőség és az infrastruktúra korlátozott volt. A hegyi túrák során gyakran éreztem, hogy a jelzett ösvények és az útmutatások hiányosak, ami jelentős kihívást jelentett, különösen a tapasztalatlan túrázók számára.

Az utazás során szembesültem azzal is, hogy a helyi közlekedési eszközök, mint a taxi szolgáltatások, nem mindig voltak megbízhatóak, ami a szomszédos országokhoz képest jelentős eltérés volt. Üzbegisztánban és Kazahsztánban a közlekedési rendszerek szervezettebbek voltak, és sokkal könnyebben voltak navigálhatóak. Tadzsikisztánban gyakran volt szükség arra, hogy helyi útmutatók segítségét kérjem, ami néha időigényes és költséges volt.

A kulturális látványosságok tekintetében Tadzsikisztán gazdag történelemmel rendelkezik, de sok esetben az információk és a turisták számára elérhető anyagok hiányosak voltak. Ez összehasonlítva Üzbegisztán gazdag történelmi örökségével és jól kiépített turisztikai infrastruktúrájával jelentős különbséget mutatott. A helyi történelmi helyszínek gyakran nem voltak megfelelően karbantartva, és a turisták számára biztosított szolgáltatások gyakran elmaradtak az elvárt szinttől.

Összességében, bár Tadzsikisztánban eltöltött idő számos kihívást és nehézséget tartogatott, a gyönyörű tájak és a helyi emberek vendégszeretete sokat hozzátett az élményhez. Érdemes lett volna még alaposabban felkészülni a helyi közlekedési és szállásviszonyokral. (Aji, 2024)

---

Tádzsikisztán volt az utolsó ország Közép-Ázsiában, amit meglátogattam. Az eredeti tervem a híres Pamir Highway felfedezése volt, de a 10 napos utazás helyett úgy döntöttem, hogy Dusanbére és az Iskanderkul-tóra koncentrálok. Így négy nap alatt lassabb tempóban jártam be a helyeket. Két napot töltöttem Dusanbében, ahol egy helyi idegenvezetővel, Shahbozzal fedeztem fel a város nevezetességeit, például az Ismail Szamániról készült emlékművet és a függetlenségi tornyot.

Dusanbé egy tipikus közép-ázsiai főváros, ahol a szovjet építészet és az iszlám hatások keverednek. Bár a városban kevés a látnivaló, az Istiklol-torony kilátója lenyűgöző panorámát nyújtott. A város olcsó, a taxik és éttermek árai meglehetősen kedvezőek voltak.

A két nap után Iskanderkulhoz utaztam, ami Tádzsikisztán egyik legszebb tava. Az út során lélegzetelállító hegyi tájakat láttam, de a kétnapos túra árát túlárazottnak éreztem. A tó csodás látványt nyújtott, de az idegenvezető angoltudása gyenge volt, és a program nem volt olyan izgalmas, mint vártam.

A visszaút során ételmérgezést kaptam, ami megkeserítette az utazás utolsó óráit. esen végig tudtam aludni az utat.

Összességében Tádzsikisztán kevésbé volt izgalmas, mint más közép-ázsiai országok, de a hegyi tájak 10/10-es értékelést kaptak tőlem. A Pamir Highway valószínűleg lenyűgözőbb lett volna, és talán visszatérek egyszer, hogy ezt a hosszabb utat is bejárjam. (2023)

---

Vélemények egy csokorban:

„Tádzsikisztán nekem Közép-Ázsia legvadabb és leglátványosabb országa lett. Üzbegisztánban a városok és a műemlékek vittek mindent, itt viszont egyértelműen a hegyek. Néha órákon át mentünk úgy, hogy a tájon kívül gyakorlatilag semmi nem történt, és mégsem unatkoztam egy percig sem.”

„Dusanbe sokkal rendezettebb és modernebb volt, mint amire számítottam. Széles sugárutak, hatalmas parkok, új épületek, szökőkutak, este pedig rengeteg sétáló ember. Kellemes város, de két nap után már nagyon vártam, hogy elinduljunk a hegyek felé.”

„A Pamír Highway életem egyik legjobb autós utazása volt, de ezt nem nevezném kényelmes road tripnek. Rossz utak, por, hosszú autózások, egyszerű vendégházak és néha olyan fürdőszoba vár, amely után az ember átértékeli az otthoni komfort fogalmát. A táj viszont olyan, hogy még nyolc óra zötykölődés után is elővettem a fényképezőgépet.”

„A Vahán-völgyben az egyik oldalon Tádzsikisztánban autózol, a folyó túloldalán pedig Afganisztánt nézed. Nekem ez sokkal különlegesebb élmény volt, mint bármelyik klasszikus látványosság. Falvak, kopár hegyoldalak és elképesztő távolságok között haladtunk, és néha tényleg úgy éreztem, hogy nagyon messz kerültünk Európától.”

„A helyiek vendégszeretete nem legenda. A Pamírban egyszerű családi szállásokon aludtunk, ahol nem volt luxus, viszont teával, kenyérrel és étellel úgy fogadtak, mintha régi ismerősök lennénk. Angollal viszont nem lehet mindenhol boldogulni, néhány orosz szó vagy egy jó sofőr rengeteget segít.”

„A Hét-tó, vagyis Haft Kul az egyik legszebb hely volt az egész utazáson. Már az odavezető földút is kaland, aztán egymás után jönnek a különböző színű hegyi tavak. Ami különösen tetszett, hogy még mindig nincs körülöttük az a turisztikai infrastruktúra és tömeg, ami sok hasonló helyet tönkretett.”

„Tádzsikisztán olcsónak tűnik, de a Pamír-utazás nem feltétlenül az. Ha terepjáró, sofőr, engedélyek és több napnyi szállás kell, gyorsan összejön egy komolyabb összeg. Én ezen nem spórolnék, mert itt egy tapasztalt sofőr nem kényelmi extra, hanem a normális utazás egyik alapfeltétele.”

„A közbiztonságtól előzetesen jobban tartottam, mint kellett volna. Dusanbéban és a hegyvidéki falvakban sem éreztem magam veszélyben, és a helyiek inkább kíváncsiak és segítőkészek voltak. A kellemetlenségeket sokkal inkább a határátkelők, az alkudozó taxisok, az ellenőrzőpontok és az időnként nehézkes ügyintézés jelentették.”

„Murghab környékén értettem meg igazán, mit jelent az, hogy eldugott hely. Kopár fennsík, szél, jakok, néhány ház, mögöttük pedig ötezres-hatezres hegyek. Éjszaka olyan csillagos eget láttam, amilyet Európában már szinte lehetetlen.”

„A magasságot nem szabad félvállról venni. A Pamírban könnyen 3500–4500 méteren találja magát az ember, és ami a térképen rövid sétának látszik, ott egészen másképp esik. Én hagynék időt az alkalmazkodásra, és biztosan nem próbálnám néhány nap alatt végigrohanni az útvonalat.”

„Tádzsikisztán nem annak való, aki kiszámítható programot, jó utakat és minden este kényelmes szállodát szeretne. Néha hideg van, néha nincs rendes zuhany, az út hosszabb lesz a tervezettnél, és a mobilinternet is eltűnik. Éppen ettől maradt meg bennem sokkal erősebben, mint jó néhány könnyebben utazható ország.”

„Ha csak öt-hat napom lenne, nem erőltetném a Pamírt. Inkább Dusanbe, Iszkanderkul és a Hét-tó környékét választanám, mert így nem az egész utazás autóban ülésből állna. A Pamírra legalább egy hetet, inkább nyolc-tíz napot hagynék, mert ez az a hely, ahol maga az út a lényeg.”

---

"Dusanbe nem egy nagy város. Könnyen bejárható. A központ lényegében egy nagy sugárút, a Rudaki. Ott vannak a fő épületek, turistás látnivalók. Az épületek ezen a részen felújítottak, tarka színekre festettek. Kellemes a városban a sok fa. A központot uralja Iszmail Somoni, a tádzsik nép alapítójának az emlékműve. Onnan egy rövid, kellemes séta vezet a tádzsik elnök rezidenciájához. Nagy az országban a személyi kultusz. Ki tudja, hogy a tádzsikok mennyire szeretik a valóságban a nagyfőnököt? Mindenesetre úgy csinálnak. Dusanbet a Dusanbinka nevű folyó osztja ketté. A központ valamennyire vonzó, viszont a folyó másik oldalán a lakónegyedek vannak és ott többnyire csak ronda szovjetes házak láthatók. Taxival elmentünk a 20 kilométerre lévő Gissar városba. Nem volt nagy szám." (P. A.)

---

,, Kirgizisztánhoz képest Tadzsikisztán tisztább, biztonságosabb, és kevesebb a simlis alak!" (Nagy A.)

---

Tetszett:

A Pamir Highway lélegzetelállító hegyvidéki útjai.
Az Iskanderkul-tó türkizkék vize a hegyek között.
A Dushanbe teaházak autentikus hangulata.
A Fan-hegység 7 tava közötti trekking túra.
A Wakhan-völgy nomád vendégszeretete.

Nem tetszett:

A GSM lefedettség teljes hiánya a hegyekben.
Az afganisztáni határ közelsége miatti feszültség.
A magashegyi szállások primitív körülményei.
A vízum beszerzés bonyolultsága.
Az utak veszélyes állapota esőzések után.

---

https://utikritika.hu/tadzsikisztan/odajutasvizumszallas

https://utikritika.hu/tadzsikisztan/hasznos_informaciok

https://utikritika.hu/tadzsikisztan/tadzsikisztanrol

https://utikritika.hu/tadzsikisztan/latnivalok

---

További beszámolók

A csapvíz fogyasztása nálunk nem jelentett problémát, így bár óvatosság nem árt, a víz szerintem biztonságosan iható. Tádzsikisztánban nem meglepő, ha egyes városokban éjszaka nincsen közvilágítás. Az országban eltöltött egy hét alatt csupán két településen tapasztaltam működő közvilágítást: az egyik egy apró falucska, Dangara, a másik pedig Dusanbe. Dusanbéban nincs ok aggodalomra, az utak megfelelően meg vannak világítva, és érdemes a belváros látnivalóit (mint a Nemzeti Könyvtár, a Szomoni-emlékmű, a Rudaki park stb.) este is felkeresni. Az emlékművek szépen ki vannak világítva, a szökőkutak színes fényekben ragyognak. A közvilágítás hiánya nem jelenti az áram hiányát, az még a legkisebb pamíri falvakban is rendelkezésre áll, személy szerint áramszünetekkel sem találkoztam.

Az alapvető élelmiszereket a városban található boltokból vagy nagyobb piacokon beszerezhetjük. Nagy bevásárlóközpontok, mint például az Auchan vagy Tesco Budapesten, nincsenek, inkább kisebb, helyi boltokra számíthatunk. ATM-ek a nagyobb városokban, például Dusanbéban is elérhetők, és a bankokban pénzváltásra is van lehetőség. A legelterjedtebb valuták az amerikai dollár, az euró és az orosz rubel. Az egyik legjellemzőbb közép-ázsiai étel a plov, amit Asgabattól Pavlodárig mindenki a saját receptjeként ünnepel. Ez gyakorlatilag egy zöldségekkel ízesített rizs és hús, amit a tádzsik fővárosban is érdemes kipróbálni. A városban több helyen nagy sárga tartálykocsikból árulják a kvászt, a poszt-szovjet térség jellegzetes italát.

---

Tádzsikisztán továbbra is egy alulértékelt gyöngyszem a turisták körében. Ha szereted a hegyeket, a tömegtől mentes helyeket és az emberek lenyűgöző kedvességét, akkor ez a hely neked való! A táj látványa elképesztő, 3500-4000 méteres hegyek és érintetlen természet jellemzik. A friss hegyi levegőt szinte harapni lehet. Bár az oxigénhiány itt még nem érzékelhető, a hőmérséklet kellemesen 18-20 fok körül mozog.

Manapság már gyakrabban találkozni európai kerékpáros turistákkal vagy gyalogosokkal, ami jelzi, hogy kezd felkapottá válni. Öt napot töltöttem Dusanbéban, a fővárosban, ahol főleg orosz turistákba botlottam (engem is annak néztek). A fővároson kívül a közeli városok is megérnek egy látogatást.

A tádzsikok ugyanazt a nyelvet beszélik, mint az afgánok és a perzsák, tehát fársziul kommunikálnak, és a kultúrájuk sokban hasonlít az iránira. Nagyon kedves, vendégszerető emberek, és nem tekintenek pénzeszsáknak, mint sok más helyen. Nyáron érdemes idelátogatni, amikor a hőmérséklet eléri a 30-35 fokot, míg télen akár -10 fokra is leeshet. A hegyek között gyönyörű tavak rejtőznek, amelyek nemcsak fürdésre alkalmasak, hanem gyógyhatású termálvízzel is rendelkeznek, és páratlan szépségű virágokkal tarkítottak.

---

Tádzsikisztánban gyönyörű hegyek vannak, amelyek turistacsalogatók lehetnének, de sajnos az egzotikusan hangzó Pamír hegység, a volt Szovjetunió legmagasabb pontjával, a Kommunizmus csúccsal (7495 m), elég messze van. Még sípályákat is építettek, de valljuk be, ki cipelné fél Ázsián át a sífelszerelését, amikor itt a szomszédban már jól kiépített infrastruktúra (értsd: hütte) áll rendelkezésre évtizedek óta.

Dusanbe belvárosa meglepően tiszta. Sehol egy eldobott szemét, épp egy locsolókocsi portalanította az úttestet, ahogy haladtunk a főtér felé. Itt aztán a mindenféle obeliszkek, szobrok és emlékművek után megcsodáltuk a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, világ legnagyobb zászlórúdját (164 m), ami lenyomta a másik diktátor, Türkmén Basi 132 méteres kis pálcikáját. De nem ez a durva, hanem hogy a rajta lévő piros-fehér-zöld lobogó (nem elírás) 700 kilós, úgyhogy kisebb szél meg sem tudja moccantani.

A zászló alatti parkban egy mobil erősítővel éppen a helyi X-faktor győztes próbálta elkápráztatni a hangjával az egybegyűlteket (mind a nyolc főt), nem sok sikerrel.

Kimentünk a várostól keletre megnézni a Hissar erődöt, ami egyike a Bukhara Emirátus fejedelmi palotáinak, és még arról híres, hogy itt húzta meg magát az utolsó emír, aki a bolsevikok elől menekült. Mohammed Alim Khan egyébként tisztára úgy néz ki, mint Bill kapitány, csak két lábbal. Még az sem kizárt, hogy van rokoni kapcsolat a kőbányai blúz királyával.

Látszik, hogy költöttek a helyre, de még így is egy nagy nulla. Van egy kapu és mögötte egy lépcsősor, melynek két oldalán kriptának álcázott szuvenír árus helyiségek. Az előtte lévő téren egy errefelé igen népszerű vállalkozás üzemel, az elektromos gyerekautó (esetleg tank) bérbeadás. Nem láttam kuncsaftot, de biztos vagyok benne, hogy jól megy az üzlet, mert vagy tízféle járgánya is van a tulajnak.

Azt hiszem, aki nem hegymászó és nem akar konfliktusba kerülni az afgán határ felől áramló drogcsempészekkel és iszlám fanatikusokkal, két nap elég is Tádzsikisztánra. (2024)

---

Tádzsikisztán (ahogy Üzbegisztán is) továbbra is szigorúan ellenőrzi a valuta ki- és behozatalát. Nemzeti valutát tulajdonképpen csak az országon belül lehet váltani, és az árfolyamot központilag szabályozzák.

Dusanbéban nincs túl sok bank és ATM sem, de az ottani néhány ATM-ben legalább működnek a külföldi kártyák is. ATM-en keresztül is lehet váltani, és még dollárt is ki lehet venni, bár ezt nem próbáltam ki.

A városhoz közel érdemes felkeresni a Hisszar nevű erődöt. Dusanbéban iránytaxival (marsrutka) lehet eljutni a város széléig, ahol számos taxis várja az utasokat. Az autót feltöltve utasokkal, nagyon kedvező áron elvisznek Hisszarhoz.

Az erődnél valószínűleg nem sok turista járt eddig, mert minket érdeklődve figyeltek, és más turistát tényleg nem láttunk.

Az éjszakai élet nem említésre méltó, kivéve egy ír és egy német bár jellegű kocsmát. Érdekesség, hogy az ír pubban egy címeres magyar zászló is kint van. Mint kiderült, a Tádzsikisztánban dolgozó volt Malév dolgozók tették ki.

---

Nagyon szép és barátságos ország! Különösen a keleti része lenyűgöző, ahol csodálatos hegyvidékek találhatók. A Szovjetunió felbomlását követő háború miatt itt kevesebb orosz él, mint más közép-ázsiai országokban. A tádzsik nyelv lényegében ugyanaz, mint a perzsa (fárszi), így az országban különleges keveréke figyelhető meg a perzsa, a türk sztyeppei és az orosz kultúrának. Amíg nem akarja az ember megdönteni a kormányt, valószínűleg még biztonságosabb is, mint az Egyesült Államok.

Én például stoppoltam is egy kicsit, és remek élmény volt. Bár kevés a gazdasági lehetőség, sokan szeretnének elmenni, mégis igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni abból, amijük van. (2023)

Fotóegyveleg

Elter Karcsi fotói

Lakodalmi tánc - Elter Karcsi fotója

Belföldi turistacsoport a Somoni (nemzeti hősük, , a 9. és 10. század fordulóján élt.) emlékmű előtt - s.t. fotója

A szamáron ülő falusi férfi nagy, alumínium tejeskannákat szállít - K. L. fotója  

Vissza az elejére

Kommentek