.
Dusanbe - Elter Karesz fotója
A Pamir Highway (M41) a világ második legmagasabban vezető országútja (az első a Karakorum Pakisztánban). Ez az országút a Pamír hegyvonulatain keresztül átmegy az alábbi országokon: Afganisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán. No de ennek a világhíres országútnak a leghosszabb szakasza éppen Tádzsikisztán területén van.
A 10 napos tadzsikisztáni látogatásom során számos kihívással és meglepetéssel találkoztam, amelyek árnyalták az ország lenyűgöző természeti szépségében lelt örömeimet. A kezdetekben, miután megérkeztem Dusánbébe, a fővárosba, szembesültem a közlekedési káosszal, ami határozottan eltér az olyan szomszédos országok, mint Üzbegisztán vagy Kazahsztán szervezettebb forgalmától. Az utak állapota Tadzsikisztánban sokkal rosszabb, különösen a hegyi területeken, ahol az úthibák és az éles kanyarok jelentős nehézségeket okoznak.
A szállásaim között voltak igazán egyszerű helyek, amelyeket nehéz volt összehasonlítani az üzbegisztáni Szamarkand szállodáinak komfortjával. Bár Tadzsikisztánban is találtam tiszta és kényelmes szállásokat, sokszor az alapvető kényelmi szolgáltatások, mint például a megbízható internetkapcsolat, nem álltak rendelkezésre, ami különösen frusztráló volt a digitális nomád mivoltom számára. Az éttermekben is voltak kihívások: a helyi konyha változatos, de gyakran hiányzott belőle az ízletes és változatos ételek választéka, amit Kazahsztánban és Üzbegisztánban tapasztaltam.
A helyi emberek vendégszeretete és barátságossága viszont megérintett, és sokat segített abban, hogy túllépjek a kezdeti nehézségeken. Tadzsikisztán hegyi tájai, mint például a Pamír-hegység, valóban lenyűgözőek voltak, de a hozzáférhetőség és az infrastruktúra korlátozott volt. A hegyi túrák során gyakran éreztem, hogy a jelzett ösvények és az útmutatások hiányosak, ami jelentős kihívást jelentett, különösen a tapasztalatlan túrázók számára.
Az utazás során szembesültem azzal is, hogy a helyi közlekedési eszközök, mint a taxi szolgáltatások, nem mindig voltak megbízhatóak, ami a szomszédos országokhoz képest jelentős eltérés volt. Üzbegisztánban és Kazahsztánban a közlekedési rendszerek szervezettebbek voltak, és sokkal könnyebben voltak navigálhatóak. Tadzsikisztánban gyakran volt szükség arra, hogy helyi útmutatók segítségét kérjem, ami néha időigényes és költséges volt.
A kulturális látványosságok tekintetében Tadzsikisztán gazdag történelemmel rendelkezik, de sok esetben az információk és a turisták számára elérhető anyagok hiányosak voltak. Ez összehasonlítva Üzbegisztán gazdag történelmi örökségével és jól kiépített turisztikai infrastruktúrájával jelentős különbséget mutatott. A helyi történelmi helyszínek gyakran nem voltak megfelelően karbantartva, és a turisták számára biztosított szolgáltatások gyakran elmaradtak az elvárt szinttől.
Összességében, bár Tadzsikisztánban eltöltött idő számos kihívást és nehézséget tartogatott, a gyönyörű tájak és a helyi emberek vendégszeretete sokat hozzátett az élményhez. Érdemes lett volna még alaposabban felkészülni a helyi közlekedési és szállásviszonyokral. (Aji, 2024)
Tádzsikisztán volt az utolsó ország Közép-Ázsiában, amit meglátogattam. Az eredeti tervem a híres Pamir Highway felfedezése volt, de a 10 napos utazás helyett úgy döntöttem, hogy Dusanbére és az Iskanderkul-tóra koncentrálok. Így négy nap alatt lassabb tempóban jártam be a helyeket. Két napot töltöttem Dusanbében, ahol egy helyi idegenvezetővel, Shahbozzal fedeztem fel a város nevezetességeit, például az Ismail Szamániról készült emlékművet és a függetlenségi tornyot.
Dusanbé egy tipikus közép-ázsiai főváros, ahol a szovjet építészet és az iszlám hatások keverednek. Bár a városban kevés a látnivaló, az Istiklol-torony kilátója lenyűgöző panorámát nyújtott. A város olcsó, a taxik és éttermek árai meglehetősen kedvezőek voltak.
A két nap után Iskanderkulhoz utaztam, ami Tádzsikisztán egyik legszebb tava. Az út során lélegzetelállító hegyi tájakat láttam, de a kétnapos túra árát túlárazottnak éreztem. A tó csodás látványt nyújtott, de az idegenvezető angoltudása gyenge volt, és a program nem volt olyan izgalmas, mint vártam.
A visszaút során ételmérgezést kaptam, ami megkeserítette az utazás utolsó óráit. esen végig tudtam aludni az utat.
Összességében Tádzsikisztán kevésbé volt izgalmas, mint más közép-ázsiai országok, de a hegyi tájak 10/10-es értékelést kaptak tőlem. A Pamir Highway valószínűleg lenyűgözőbb lett volna, és talán visszatérek egyszer, hogy ezt a hosszabb utat is bejárjam. (2023)
"Dusanbe nem egy nagy város. Könnyen bejárható. A központ lényegében egy nagy sugárút, a Rudaki. Ott vannak a fő épületek, turistás látnivalók. Az épületek ezen a részen felújítottak, tarka színekre festettek. Kellemes a városban a sok fa. A központot uralja Iszmail Somoni, a tádzsik nép alapítójának az emlékműve. Onnan egy rövid, kellemes séta vezet a tádzsik elnök rezidenciájához. Nagy az országban a személyi kultusz. Ki tudja, hogy a tádzsikok mennyire szeretik a valóságban a nagyfőnököt? Mindenesetre úgy csinálnak. Dusanbet a Dusanbinka nevű folyó osztja ketté. A központ valamennyire vonzó, viszont a folyó másik oldalán a lakónegyedek vannak és ott többnyire csak ronda szovjetes házak láthatók. Taxival elmentünk a 20 kilométerre lévő Gissar városba. Nem volt nagy szám." (P. A., 2018)
,, Kirgizisztánhoz képest Tadzsikisztán tisztább, biztonságosabb, és kevesebb a simlis alak!" (Nagy A., 2016)
A csapvíz fogyasztása nálunk nem jelentett problémát, így bár óvatosság nem árt, a víz szerintem biztonságosan iható. Tádzsikisztánban nem meglepő, ha egyes városokban éjszaka nincsen közvilágítás. Az országban eltöltött egy hét alatt csupán két településen tapasztaltam működő közvilágítást: az egyik egy apró falucska, Dangara, a másik pedig Dusanbe. Dusanbéban nincs ok aggodalomra, az utak megfelelően meg vannak világítva, és érdemes a belváros látnivalóit (mint a Nemzeti Könyvtár, a Szomoni-emlékmű, a Rudaki park stb.) este is felkeresni. Az emlékművek szépen ki vannak világítva, a szökőkutak színes fényekben ragyognak. A közvilágítás hiánya nem jelenti az áram hiányát, az még a legkisebb pamíri falvakban is rendelkezésre áll, személy szerint áramszünetekkel sem találkoztam.
Az alapvető élelmiszereket a városban található boltokból vagy nagyobb piacokon beszerezhetjük. Nagy bevásárlóközpontok, mint például az Auchan vagy Tesco Budapesten, nincsenek, inkább kisebb, helyi boltokra számíthatunk. ATM-ek a nagyobb városokban, például Dusanbéban is elérhetők, és a bankokban pénzváltásra is van lehetőség. A legelterjedtebb valuták az amerikai dollár, az euró és az orosz rubel. Az egyik legjellemzőbb közép-ázsiai étel a plov, amit Asgabattól Pavlodárig mindenki a saját receptjeként ünnepel. Ez gyakorlatilag egy zöldségekkel ízesített rizs és hús, amit a tádzsik fővárosban is érdemes kipróbálni. A városban több helyen nagy sárga tartálykocsikból árulják a kvászt, a poszt-szovjet térség jellegzetes italát.
"Tádzsikisztánba nagyon kevés magyar utazó jut el. Nem éppen egy felkapott turistás ország. De aki szereti a hegyeket, a turistatömegektől mentes helyeket és a hihetetlen kedves embereket, annak csak ajánlani tudom! A látvány lenyűgöző, 3500-4000 méteres hegyek és érintetlen, emberek által alig járt tájak. A friss levegőt harapni lehet. Itt még nem volt érezhető az oxigénhiány, de a hőmérséklet kellemes 18-20 fokos. Óránként lehet találkozni egy-egy európai kerékpáros turistával, vagy gyalogossal. Öt napot töltöttem Dusanbéban, a fővárosban, ahol főleg orosz turistákkal találkoztam, (engem is annak néztek). Dusanbén kívül megnéztem a közeli városokat. A tádzsikokról annyit kell tudni, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik mint az afgánok és a perzsák, tehát a fárszi nyelvet, s a kultúrájuk sokban megegyezik az iránival. Nagyon kedves, vendégszerető emberek, s nem néznek pénzeszsáknak, mint sok országban! Főleg nyáron érdemes idelátogatni, mert akkor a hőmérséklet eléri a 30-35 fokot, télen viszont, -10-ig is lesüllyed! A hegyek között gyönyörű, fürdésre is alkalmas tavak rejtőznek gyógyhatású termálvízzel, s páratlan szépségű virágokkal! " forrás
,, Vannak szép nagy hegyek, ami turistacsalogató lehetne, de hiába az egzotikusan hangzó Pamír hegység, a volt Szovjetunió legmagasabb pontjával, a Kommunizmus csúccsal (7495 m), sajnos rohadt messze van. Még sípályákat is építettek szegénykéim, de hát valljuk be, ki cipelné fél Ázsián át, átszállásokkal a sí cuccát, amikor itt a sógoréknál már jól kiépített infrastruktúra (értsd: hütte) áll rendelkezésre évtizedek óta.
Dusanbe belvárosa meglepően tiszta. Sehol egy eldobott szemét, épp egy locsolókocsi portalanította az úttestet, ahogy haladtunk a főtér felé. Itt aztán a mindenféle obeliszkek, szobrok és emlékművek után megcsodáltuk a Giness rekordok könyvébe is bekerült, világ legnagyobb zászlórúdját (164 m) ami lenyomta a másik diktátor Türkmén Basi 132 méteres kis szar pálcikáját. De nem ez a durva, hanem hogy a rajta lévő piros-fehér-zöld lobogó (nem elírás) 700 kilós, úgyhogy kisebb szél meg sem tudja moccantani.
A zászló alatti parkban egy mobil erősítővel éppen a helyi X-faktor győztes próbálta elkápráztatni a hangjával az egybegyűlteket, (mind a nyolc főt) nem sok sikerrel.
Kimentünk a várostól keletre megnézni a Hissar erődöt, ami egyike a Bukhara Emirátus fejedelmi palotáinak és még arról híres, hogy itt húzta meg magát az utolsó emír, aki a bolsevikok ellen menekült. Mohammed Alim Khan egyébként tisztára úgy néz ki, mint Bill kapitány, csak két lábbal. Még az sem kizárt, hogy van rokoni kapcsolat a kőbányai blúz királyával.
Látszik, hogy költöttek a helyre, de még így is egy nagy nulla. Van egy kapu és mögötte egy lépcsősor, melynek két oldalán kriptának álcázott szuvenír árus helyiségek. Az előtte lévő téren egy errefelé igen népszerű vállalkozás üzemel, az elektromos gyerekautó (esetleg tank) bérbeadás. Nem láttam kuncsaftot, de biztos vagyok benne, hogy jól megy az üzlet, mert vagy tízféle járgánya is van a tulajnak.
Azt hiszem, aki nem hegymászó és nem akar konfliktusba kerülni az afgán határ felől áramló drogcsempészekkel és iszlám fanatikusokkal, két nap elég is Tádzsikisztánra. (2017)" forrás
,, Tádzsikisztán (ahogy Üzbegisztán is) nagyon szigorúan áll a valuta ki- és behozatalhoz. Nemzeti valutát tulajdonképpen csak az országon belül lehet váltani, és az árfolyamot központilag szabályozzák.
Dusanbeban nincs nagyon sok bank és ATM sem, de ebben a pár ATM-ben legalább működnek a külföldi kártyák is (tehát ATM-n keresztül is lehet váltani úgymond – és még dollárt is lehet kivenni, legalábbis volt olyan opció, de nem próbáltuk).
A városhoz közel még érdemes elmenni a Hisszar nevezetű erődhöz. Dusanbeban iránytaxival (marsrutka) kell a város széléig elmenni, ahol tucatnyi taxis várja az embert, és feltöltve az autót utasokkal, potom összegért elvisznek Hisszarhoz.
Az erődnél valószínűleg nem nagyon jártak még turisták (ezt csak viccből mondom, de azért megnéztek minket, és más turistát tényleg nem láttunk)
Az éjszakai élet nem említésre méltó, azonkívül, hogy van egy ír és egy német bár jellegű kocsma. Az érdekesség, hogy az előbbiben a címeres magyar zászló is kint van, ami mint ami mint kiderült, úgy került oda, hogy a Tádzsikisztánban dolgozó volt Malév dolgozók tetették ki. (2016)" forrás
Elter Karcsi fotói
Lakodalmi tánc - Elter Karcsi fotója
Belföldi turistacsoport a Somoni (nemzeti hősük, , a 9. és 10. század fordulóján élt.) emlékmű előtt - s.t. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Arora András, 2024. 04. 12. 08:38
Emomali Rahmon egy áldott ember.
Diktatúrának nevezik ezt az országot, pedig nem az. Egyszerűen Rahmon úr olyan tapasztalt, hogy nem tudnak helyette jobbat.
A Khujand sör még mindig a legolcsóbb és a legjobb ser, benne lakozik Rahmon elnök úr áldása is.
Arora András, 2019. 12. 02. 20:14
A Khujand (Hudzsand) sör a legolcsóbb a világon. Érdemes kipróbálni.
Gábor, 2017. 08. 24. 13:20
Útszéli kritika:
http://fikatours.blogspot.hu/2017/06/tanulmanyuton-isztaniaban.html
Mihály, 2015. 08. 30. 13:51
Köszönjük, jó lenne a folytatás.