ÚTIKRITIKA.HU / New York

Hétköznap, késő délután sodródni a tömeggel New Yorkban az Ötödik sugárúton
Reggelizni a Broadway-en a kedvenc delimben, ahol parádés a választék
Nézni Marci kisfiamat, ahogy ámultan nézte a várost a Empire Statetetejéről
Az a hirtelen változás, amikor az ember a kínai negyedből átkerül az olasz negyedbe
A nagyon szűk háromszög alapterületű Flatiron Building (Vasaló-ház) az ötödik sugárút és a Broadway találkozásánál
Brooklynban a Lafayette Avenue házainak kis lépcsős bejáratai, ahogy azt a filmekben annyiszor láttuk
A Wall Street-en a Börze látogató karzatáról nézni a világ pénzügyi központjának lüktetését (Stock Exchange visitor’s gallery)
A Central Park-kal párhuzamos egyik utcában a kislányom szabályosan lefékezte az amúgy sietősen lépdelő Harrison Ford-ot, mert elé állt és bámulta
Letaglózva állni a Dakota-ház bejáratánál, ahol annak idején az a szemét Chapman lelőtte Lennon-t
A Staten Island kompon elhajózni a Szabadság-szobor előtt
A City Hall metrómegálló

Nem tetszett

Sok a ronda, jellegtelen toronyház New Yorkban, és - bár autentikus - a tűzlépcsők is csúfítanak rengeteg épületet
Sok metróállomás elég barátságtalan, lehangoló légkörű
Nagyvilági, bámulatos sugárútról betérni egy koszos, lepukkant, szemetes zsákoktól bűzlő keresztutcába
Sok taxis fapofa, vacakul tud angolul, és őrülten vezet
Csomó helyen tömeg van, sorba kell állni, tolakodó emberek
Nem kellemes sétálni este, sötétben a Central Parkban, sőt az ottani parkok többségében, pedig a nagy része ki van világítva
Töménytelen faragatlan stílusú, felületes ember van, nem annyira kedvesek, mint a vidéki Amerikában
Mellbevágóak az egzisztenciális különbségek New Yorkban
A hotelszobákba beárad a folyamatos forgalmi dübörgés zaja, és szinte állandóan üvöltenek a mentő- és rendőrautók szirénái
A hotelek nem kínálnak jó ár-érték arányt, baromi drágák, az olcsóbbak lepukkantak (ronda szőnyegpadlók)

Időjárás

New York város meglátogatására az év során több időszak is alkalmas lehet, de időjárási szempontból kétségtelenül a tavasz vége és az ősz eleje számítanak a legideálisabbnak. Május és június, valamint szeptember és október azok a hónapok, amikor a város a legkellemesebb arcát mutatja az odalátogatóknak – nemcsak hőmérsékletben, hanem látványban és hangulatban is.

Tavasszal, különösen májusban és június elején, New York parkjai – élükön a Central Parkkal – zöldbe és virágba borulnak. A nappali hőmérséklet többnyire 20–26 °C körül mozog, az estéken pedig egy könnyű dzseki is elég. Ez az időszak különösen alkalmas hosszabb sétákra, szabadtéri programokra, hajókázásra vagy egyszerűen csak arra, hogy elmerüljünk a város hangulatában. A nyári turistaáradat ekkor még nem kezdődött el, így a nevezetességek is könnyebben bejárhatók, rövidebb sorokkal, kisebb tömeggel.

Ősszel, főként szeptemberben és októberben, New York egy újabb lenyűgöző arcát mutatja. A hőség már elmúlt, de a nappalok még kellemesen melegek – szeptemberben akár nyáriasak, októberre viszont hűvösebb, friss levegő várja a látogatókat. Az őszi lombszínek egészen különleges hangulatot kölcsönöznek a városnak, a parkokban, sugárutakon és még a felhőkarcolók árnyékában is. A fények lágyabbak, a város ritmusa kissé lelassul, és ideális feltételeket biztosít a városnézéshez, fotózáshoz, kulturális élményekhez.

Július és augusztus ezzel szemben gyakran túlságosan meleg és párás, a hőmérséklet gyakran 30 °C fölé kúszik, és sokszor fullasztó a levegő. Ráadásul ez az iskolai szünetek időszaka, így a város ekkor a legzsúfoltabb. Aki nem bírja jól a hőséget vagy a tömeget, annak ez az időszak kevésbé ajánlott. Téli hónapokban (január, február) viszont extrém hidegre lehet számítani, gyakran –5 és –10 °C között alakul a hőmérséklet, és a széllel, hóval kísért időjárás megnehezítheti a városnézést.

New York időjárása

Vélemények

A város hatalmas, de mi a napi 20 km gyaloglással és metró használattal eljutottunk a főbb látványosságokhoz.
Mindenütt fűszag terjeng,az utcákon a hotelokban a boltokban…de hamar hozzá tudsz szokni!
Az emberek kedvesek és segítőkészek,sajnos rengeteg a bolond is,főleg a metrókon,de nem veszélyesek,az elején kicsit féltem,de pár nap és hozzászoktam és már más szemmel néztem őket! (2023)

New York számomra hihetetlen nagy meglepetés volt. A legpozitívabb élményt nem a monumentális építészeti kreálmányok, az isteni kaja, a fancy életstílus, a robosztus kocsik adták. Hanem az emberek. Az emberek, akik az utcán szembejövet ránk mosolyogtak, a csajok, akik megdicsérték a sportcipőmet, az elárusítónő az ékszerboltban, aki érdeklődően kérdezgette, honnan származunk és hogyan érezzük magunkat New Yorkban, a pályaudvaron a fickó, aki miután tüsszentettem, azt mondta „egészségedre!”, a munkaruhás férfi, aki a metrón megkérdezte jól vagyunk-e, miután a metró egy óriásit fékezett és majdnem elbotlottunk. Ezek az apró, pénzben nem mérhető, mégis sokszor a legdrágább gesztusok, amik felejthetetlenné tették számomra ezt a várost. (forrás , felvidéki csavargók, 2023)

NYC elképesztő! Olyan intenzitással és mennyiségben adja az élményeket, amit kevés város tud a világon. Lüktet, vibrál, él. Az ott eltöltött idő talán úgy a legélvezetesebb, ha fel tudjuk venni ezt a ritmust. Mindenhol igaz, de itt hatványozottan, hogy meg kell élni minden percét az ottlétnek. Newark-ról befelé Jersey-ből a buszról már kirajzolódik a világ talán leghíresebb város sziluettje, Manhattan, közép tájt az Empire State Building-gel. Már ez a megérkezés is hatalmas élmény, aki átéli, soha sem fogja elfelejteni. Leszállás a buszról a Times Square-nél, bele a közepébe. Egy embertömeg közepén találja magát az egyszerű turista, mindenhonnan emberek milliója ront rá, kerüli, löki arrébb. Az ember meg csak áll és próbálja becsukni a száját. New Yorkban rengeteg olyan hely, látnivaló van, amit az amerikai filmeken szocializálódott kelet-európai turista ismerősként üdvözölhet, úgy érezheti, hogy már járt itt. A filmekben szinte minden részletét bemutatták már a városnak, így aki sok amerikai filmet látott, kicsit otthon is érezheti magát.
Egyszerűen nem tudok mindent felsorolni, hogy mi minden volt pozitív élmény, de próbálok kiragadni néhányat, egyáltalán nem sorrendben:

Az Empire State Building-re felmenni este. Letaglózó, meseszerű élmény, egyszerűen kihagyhatatlan. Bárki felmehet, még akinek tériszonya van, az is, mert olyan jól meg van csinálva.

Times Square este. Tényleg a világ közepe. Bármerre nézel, fényár, reklámok, neonok, ledek. Hihetetlen.

Central Park, Bethesda szökőkút. Én pont egy kis eső közepén értem ide, és beszorultunk az aluljáró részhez, ahol – mint mindig – utcai zenészek nyomták a kifejezetten színvonalas, jó zenét. Felemelő érzés ezt néhány tucat bőrig ázott helyivel és turistával együtt átélni.

Diamond District, órakedvelőként igazi paradicsom ez a hely. A kirakatok roskadásig drága svájci csodákkal, ennyi órát még Zürichben sem láttam egy kupacban.

Kimenni a Columbia egyetemre, kicsit leülni, megpihenni, átszellemülni, vágyni arra, hogy legalább a gyerekem ide járhasson majd egyszer.

Sétálni a Village-ben, klinkertéglák mindenhol. Piciny múlt NYC oly változatos életéből.

Park Avenue-n belesni a manhattani toronyházak portájára, kicsit irigyelni a ki-bejövő helyi gazdagokat.

„Ki találja meg előbb a Trump Building-et az utcában?” játékot játszani szinte bárhol, bármelyik utcában.

Ground Zero. Meg kell nézni azt a pici múzeumot, ami ott van, ahol a jegyet lehet igényelni a 9/11 Memorial Parkhoz. Rendkívüli módon át tudja érezni bárki azt a szörnyűséget, ami 2001-ben ott történt, nem new yorkiként is összeszorul a nézelődő szíve az ott látottak alapján.

Átsétálni a Brooklyn hídon Brooklynba, ott kajálni egy jót, és vissza.

Látni kell a Grand Central Pályaudvart, odamenni az órához és gubbasztani kicsit. Nem mindenki tudja, de itt van egy fedett piac, ahol rengeteg élelmiszer kapható, kifejezetten gusztusosan kínálva.

Egy kedves ismerősöm mesélt nekem arról, hogy délután 4 és fél 6 között egyszer muszáj elmennem az 5th Avenue és a Central Park találkozásához, és elindulni az 5th Avenue-n lefelé. Nem lövöm le a poént – próbálja ki mindenki saját maga, nagy élmény.

Broadway, a nagy átlós út. Érdemes megnézni egy NYC térképen, hogy hogyan is helyezkedik el ez az út. Nem mindenki tudja, de ez volt NYC első utcája a kikötőtől, ezért lehet ilyen különös a vonalvezetése.

És még néhány olyan hely, amit nem lehet kihagyni: NY Stock Exchange, Rockefeller Center, John Lennon: Imagine emlékhelye a Central Parkban, Flatiron Building, Chrysler Building, Metropolitan Múzeum – és ki tudja, mi mindent hagytam ki.

Negatívumok

Első élményként a tömeg, kicsit káosz érzése lehet az embernek, de ehhez gyorsan hozzá lehet szokni.

Chinatown és Little Italy mára már csak nyomokban létezik, nem érdemes túl sok időt szánni rájuk.

A Central Park Zoo még mindig működik, szép, átgondolt állatkert, ahol pingvinek, tengeri oroszlánok, hóleopárdok és még sok más állat látható – de a Madagaszkárból ismert Alex, Melman és Gloria természetesen itt sincsenek. Sokan nagy elvárásokkal érkeznek, főleg gyerekekkel, és csalódhatnak, ha konkrétan ezeket a rajzfilmes karaktereket keresik. A budapesti állatkert viszont méretben és változatosságban valóban versenyképes lehet vele.

New York-ra nem véletlenül mondják, hogy egy olvasztótégely. Mindenféle ember van itt: ázsiai, fekete, európai, dél-amerikai – és néhány helyi. Sokszínű és ettől ezerarcú ez a város.

Tanácsaim: Legyetek ott sokáig, szánjatok időt a városra. Ne ijedjetek meg, ha elsőre nem tetszik – adjatok időt a Nagy Almának, hogy befogadjon, és magatoknak, hogy megszeressétek. A Szabadság-szoborhoz nem érdemes drága hajójegyet venni: bőven elég átmenni Staten Island-re az ingyenes komppal. Ez duplán jó: egyrészt lehet jó képeket csinálni a szoborról, másrészt a világ legjobb panorámaképei készülhetnek Manhattanről! Tipp: ezt a programot érdemes délutánra időzíteni, mert a napnyugta fényében a város aranyban úszik. Amikor elhagytam New Yorkot, nem volt egyértelműen pozitív az összkép – de ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy micsoda fantasztikus hely is ez.

Először csak turistaként érkeztem New Yorkba, akkor még csupán négy napot töltöttem ott. Nem is tetszett igazán. Végigrohantam a várost, mindenhol csak betont láttam, és hiányzott a zöld: a fák, a fű, a természet. Aztán jött egy hosszabb időszak – hat hónap –, és teljesen rákaptam az ízére. Együtt kezdtem lélegezni a várossal, megszoktam a tempót, és megismertem a helyeket. Tetszett, hogy amit korábban csak a tévében láttam, az hirtelen élőben áll előttem. Hogy itt minden nemzet képviselteti magát, és hogy a város tényleg soha nem alszik: mindig nyüzsög, mozog, él.

A Central Park-i séták alatt többször is összefutottam Russell Crowe-val, egyszer pedig véletlenül belekeveredtem egy Moby-videóklip forgatásába. Az operában a Pillangókisasszonyt nézhettem Morgan Freemannel, Sarah Jessica Parkerrel és Jude Law-val – egészen hihetetlen élmény volt. Egy Yankees–Red Sox baseballmeccsen izgulhattam a hazaiakért, ahol Kelly Clarkson énekelte a himnuszt, míg downtown-ban Katie Holmes fagyizott Suri Cruise-zal. A hétvégéken bulizni a felhőkarcolók tetejére mentünk – a kilátás elképesztő –, de volt olyan is, hogy sorban álltunk egy klubba, pont úgy, ahogy a filmekben.

Az 1 dolláros hotdog szinte kötelező, nem is kérdés! Ami a komolyabb étkezést illeti: New York tele van éttermekkel, de olcsón enni nem könnyű. Az amerikai konyha klasszikusait, mint a BBQ ribs, a csirkeszárny, a hamburger, leginkább dinerben vagy Fridays-típusú étteremben lehet kipróbálni, de a steakhouse-ok is bővelkednek a finomságokban. Ha valaki kimozdul kicsit északabbra, Upstate New York irányába, fantasztikus nemzeti parkokat talál, ahol grillezni, BBQ-zni lehet a természetben. Egy tóparton sütögetni, miközben szentjánosbogarak világítanak körülötted – ez tényleg egészen különleges élmény.

A Rockefeller Center tetejére mindenképp érdemes felmenni. A belépő mostanában 30–40 dollár körül mozog, de megéri: kilátás nyílik az Empire State Buildingre is, szabad térben vagy, nem kell rácsok mögül bámészkodni, és nem olyan zsúfolt, mint máshol. Két szinten is lehet nézelődni, így sokkal kényelmesebb.

Ami számomra új volt, az a High Line – ez egy régi magasvasút vonala, amit parkká alakítottak át. Különleges, zöld oázis a város fölött, tele modern installációkkal és megállókkal. Közel van hozzá a Chelsea Market, ahol New York egyik legjobb lobsterét lehet kapni – a halas pultokat kár lenne kihagyni, és a csapolt sör is mehet elvitelre. A Brooklyn híd túloldalán megnyílt egy új park, ahol most már a város legjobb fagyiját kínálják: Blue Marble Ice Cream – ezt tényleg ki kell próbálni!

Ha valaki éjszakai panorámára vágyik, érdemes ellátogatni Long Island City-be, a Queens-i part mentén: innen gyönyörű éjszakai fotók készíthetők Manhattanről. Természetesen ellátogattunk a World Trade Center emlékparkba is – a hely atmoszférája ma is mélyen megérinti az embert. A Szabadság-szobor és Ellis Island ma is népszerű célpontok, de sokan inkább a Staten Island komp ingyenes útját választják, ami kiváló fotózási lehetőséget ad, főleg délután, napnyugtakor.

A Bryant Parkban ma is tartanak nyáron szabadtéri mozit, főleg hétfő esténként – a hangulat semmihez sem fogható. És igen, a Times Square-en sétálva egyszer kaptunk két jegyet az aznapi David Letterman show felvételére – szinte hihetetlen élmény volt ott ülni a nézőtéren. Ha valaki jazzrajongó, annak szintén kötelező program Woody Allen klubja – keddenként ő maga zenél, és ez is pontosan olyan különleges, mint amilyennek hangzik.

Mi tetszett a legjobban? A város vibrálása, a valódi kozmopolita légkör. Az az érzés, hogy az ember tényleg a világ közepén van. Esténként hömpölygött a tömeg az utcákon, az energia szinte tapintható volt. És persze a klasszikus sárga taxik – szinte minden sarkon kínálkozik egy tökéletes fotótéma. Főleg naplementekor, amikor a neonfények és a forgalom fényei egyszerre színeznek meg mindent.
Mi nem tetszett? Továbbra is sok a hajléktalan és a kéregető, és ez valóban árnyalja az összképet. Ez sajnos 2025-ben sem változott érdemben, bár a város időről időre próbál megoldásokat találni a helyzetre. Ugyanakkor ez nem kizárólag New York problémája – a világ legtöbb nagyvárosában jelen van ez a valóság. New York nem Párizs, nem is Róma, de ha az ember el tud rugaszkodni a klasszikus európai kultúrától, akkor ez a város egészen különleges élményt adhat.

A Metropolitan Museum of Art régóta vágyott célpontom volt, és szerencsére egyáltalán nem okozott csalódást – sőt! Gyalog bejártuk Manhattan minden szegletét, és különösen megkapónak találtam a Little Italy negyedet, amely még mindig őrzi a hangulatát, bár egyre inkább összeolvad a környező városrésszel. A Central Park szintén kihagyhatatlan – ott csak leül az ember, figyeli a nyüzsgést, és megpróbálja kitalálni, ki honnan jött, hova tart, kicsoda lehet. Egyesek csak sétáltatják a kutyájukat, mások épp hevesen vitáznak, vagy egymás fülébe súgnak szerelmes szavakat, megint mások freestyle rapet nyomnak a járdaszegélyen – és ha te csak csendben ülsz, mégis annyit látsz, amennyit egy egész napi városnézés során sem feltétlenül.

Brooklynba is átruccantunk, és onnan este Manhattan panorámája valami elképesztő. A város fényei, a hidak, a felhőkarcolók mind-mind úgy világítanak, mintha egy másik univerzumban járnánk.

Az Oroszlánkirály musical pedig egészen varázslatos volt – minden egyes centjét megérte a borsos jegyár. Már maga az érzés is különleges volt: Broadway-re menni, szépen felöltözve, kissé izgatottan, hogy vajon milyen lesz az előadás. A díszlet és a jelmezek elképesztően ötletesek voltak, tele kreativitással, és az összhatás egyszerűen lehengerlő volt. Az élmény beleégett az emlékeimbe – pontosan ilyenért utazik az ember New Yorkba.

"Nem a kedvenc városom, sokakkal ellentétben nem rajongom érte. Egy nagy kőrengeteg. A legjobb élmény a Central Parkban biciklizni, focizni, heverészni a fűben. Illetve este jópofa a Times Square, de akit irritál a tömeg (mint engem is), az hamar feladja. Broadway musical (Mamma Mia) remek volt. Három nap után nekem unalmas volt a város, illetve elég drága, ha az ember színvonalasan szeretne szórakozni, vagy bármit is csinálni a ruhavásárláson kívül. Az Empire State Building helyett érdemes felmenni a Top of the Rocks (Rockefeller Center) tetejére. A kilátás hasonló, csak olcsóbb és kisebb a sor, mint az Empire-nél. És még le is lehet fotózni innen az Empire State Buildinget is.

Nem sokan tudják, hogy a Central Park sarkánál található Mandarin Oriental Hotel recepciójától csodálatos a kilátás a parkra. A recepció a Time Warner Center épület sokadik emeletén van. Nem örülnek a turistáknak, de ha eljátsszuk, hogy ott lakunk, akkor nem néznek ránk ferde szemmel. Nem csak New York-ra, hanem az egész USA-ra jellemző, hogy az emberek barátságosabbak, közvetlenebbek, mint itthon. Még akkor is, ha ez az egész nagyon felszínes. Érdekes benyomás még, hogy sokan New York-ban rosszabbul beszélnek angolul, mint egy magyar középiskolás. Ez még sokszor a bolti eladókra is igaz, persze a bevándorlókra, de akkor is érdekes.

Ne menjenek 1 hétre, sok. Pár nap elég és utána álljanak tovább. Hasznos lehet Washingtonnal vagy Bostonnal kombinálni, mert úgy máris érdekesebb az egész út. Készüljenek fel a magas szállásárakra, ha Manhattanban szeretnének lakni. És szerintem ott érdemes, mert akkor az éjszakai New Yorkot is meg lehet nézni, nem kell naponta 2 órát utazgatni. (Ákos, 2011)

"Noha alapvetően a természeti látnivalók dobogtatják meg a szívem, New York mégis nagyon kellemes emlék a maga forgatagával, sokszínűségével. Az Empire State Building-re kristálytiszta időben volt szerencsém felmenni, így nálam ez vitte a prímet. Jó a közbiztonság. Sok rendőrt látni mindenfelé, ami megnyugtató. Késő este azért inkább a taxit ajánlom. New York az éhenkórászok paradicsoma, az adagok szinte mindenhol kolosszálisak, csak győzze enni az ember a sok finomságot. A Central Park hangulata különleges, ha lett volna időm, szerintem egy egész napot is el tudtam volna tölteni itt a nézelődéssel, sétával. New York tényleg olvasztótégely, néha percenként botlik az ember furábbnál furább fazonokba. Az emberek kedvesek, segítőkészek, de felszínesek. A szállodát én legközelebb reggeli nélkül kérném, jobbnál jobb reggeliző helyeket találni!” (Attila, 2011)

"Hihetetlen, de New York pontosan olyan volt, mint azt elképzeltem. Nem okozott csalódást, igaz sokat is olvastam róla elutazás előtt. A nagyvárosokkal szembeni negatív hiedelmekkel ellentétben, nekem nagyon is pozitív tapasztalataim voltak. Sokszor mondják, hogy a nagy metropolisban élők barátságtalanok, nem figyelnek oda egymásra, csak jönnek-mennek sietve egyik pontból a másikba. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Egyik nap a piros lámpánál várakozva és nagyban böngészve a térképet, hogy „vajon hol is lehetek?”, egy mellettem álldogáló Gucci táskás, Adidas melegítős színes bőrű amerikai lány szólított meg, hogy segíthet-e kiigazodni a térképen. (Hát van ilyen?)

Érdekes volt, mert napközben az ember azt hihetné, hogy mindenki dolgozik, mindenkinek megvan a maga dolga, és csak reggel meg délután van csúcsforgalom, de ettől eltérően a nap bármelyik szakában mentem ki az utcára, mindig tele volt. Bámulatos mennyire sokan vannak a new yorki-ak, és még ha minden „normális” munkabeosztású ember dolgozik is, olyan mintha minden nap ünnepnap lenne, és mindenki szabadnapját töltené. Hiába hömpölygött a tömeg az utcán, mégsem lépett rá a lábamra senki, nem lökött fel senki, nem küldött el melegebb éghajlatra senki. Egyszerűen megtanultak az ottaniak együtt élni a város ritmusával, tartják az ütemet, és még azt sem bánják, ha néha egy-egy csodálkozó turista az útjukba téved.

Egy tipp: A nagy rohanásban legalább egyszer álljunk meg és nézzünk a fejünk fölé. A nagy felhőkarcolók akármilyen egyformának is tűnnek, mindegyik különleges valamiért, és gyakran rá lehet bukkanni híres építészek keze nyomára. Aki szereti a modern építészetet, az nem fog csalódni, és néhány épületbe - ha éppen jó kedvében találjuk a portást- be is engednek körbenézni. Ahol nincsenek new yorkiak, az nem is jó hely. Ne akarjunk mindig turistás helyre menni, mert meg van az oka, hogy a helyiek miért nem látogatják azt szívesen. Ők tudják a tutit." (Orsi, 2011)

"Az első élményeim nem voltak túl pozitívak. A JFK az egyik legkaotikusabb reptér a világon. A bevándorlási hivatal sivár termináljában az utazástól elcsigázottan kígyózó emberek aggódva toporognak, nehogy lekéssék a csatlakozó járatot, miközben úgy tűnik, hogy a végtelenségig kell ott sorban állni. Szinte semmi nincs kitáblázva, aki először jár a reptéren vagy tapasztalatlan, esetleg nem beszél angolul, annak fogalma sincs, hogy merre kell tovább menni.

Kilépvén a reptér érkezési termináljából vártam az érzést, hogy „wow, Amerikában vagyok”, de nem jött. Az első napokban nem találtam benne semmi rendkívülit. Az ember annyit látja a várost filmekben, képeken, hogy szinte minden része ismerősnek tűnik. Mivel én sok időt töltöttem Londonban, a felhőkarcolók sem jelentettek újdonságot. Nagyon hasonlított a londoni The City városrészhez. Minden olyan európai volt. Aztán pár nap elteltével, ahogy átéreztem a város semmihez sem hasonlítható hangulatát, lüktetését, beláttam a felhőkarcolók közé is, persze megváltozott a véleményem, de a mai napig állítom, hogy ha valaki az „Amerika-feelingre” vágyik, azt nem itt kell keresnie.

Érdekes, hogy mindezek ellenére folyamatosan visszavágyok a városba. Nagyon szeretném egyszer Karácsony előtt is látni, ünnepi díszítésben, hangulatban. Szerettem a Brooklyn Bridge brooklyni oldalán a homokban ücsörögni és onnan gyönyörködni Manhattan látképében. A kilátás nekem jobban tetszett a Top of the Rocks tetejéről, mint az Empire State Buildingről (és olcsóbb is). Manhattant pár nap alatt be lehet járni. Mivel elég fiatal városról van szó, nem bővelkedik műemlékekben, de persze az se fog unatkozni, aki egy teljes hétre látogat ide.

Színházba mindenképpen érdemes elmenni. A Broadwayn az előadás előtt 1-2 órával kedvezményes áron vehetjük meg a megmaradt jegyeket. Jó volt végig kocogni a Brooklyn-hídon és biciklizni a Central Parkban. Ettől egy kicsit helyinek éreztem magam." (Gerda, 2012)

Jellegzetes tűzlépcsők - Kriszta fotója

Közel fél évet éltem New Yorkban. Hatalmas élmény volt – azóta is a kedvenc városom. Ami a legeslegjobban lenyűgözött, az a város hihetetlen sokszínűsége. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol mindenféle ember, mindenféle stílus, kultúra, nyelv és szokás ilyen természetes módon keveredne egymással. Olyan ez, mint egy mozgásban lévő világkiállítás: nincs olyan embertípus, akiből ne lenne legalább egy példány valahol a szomszédos padon vagy a metrókocsiban. Mindenki megtalálja itt a saját világát – a maga kávézóját, parkját, sarkát. A Times Square és környéke nekem túlságosan turistás volt – nem igazán találtam benne izgalmat, inkább csak zajt és fénytömeget.
A reptérről taxival közlekedtem a városba, még mindig működik a fix tarifás rendszer (2025-ben is), így nem érhet meglepetés. A metró, vagyis a subway számomra teljesen logikus és jól használható volt, még akkor is, ha első ránézésre kaotikusnak tűnik. A nyári kontraszt viszont továbbra is döbbenetes: a peronokon fojtogató a hőség, míg a metrókocsikban sokszor sarkvidéki hideg fogad a légkondi miatt. Érdemes rétegesen öltözni, ha valaki sokat utazik metróval.

Biztonság terén nekem soha nem volt problémám. Egyszer szólított le egy férfi késő este, de udvariasan leráztam. Itt is, mint minden nagyvárosban, észnél kell lenni, de ha az ember figyelmes és nem vakmerő, akkor nagyon kevés az esélye, hogy baj érje. Az árak valóban nem alacsonyak, de New Yorkban fantasztikusan lehet enni. A világ minden konyhája képviselteti magát, legyen szó thai, koreai, mexikói vagy épp etióp fogásokról. Én például imádtam egy kis indiai all-you-can-eat helyet Queensben – és igen, Queens még mindig olcsóbb, mint Manhattan.

Soha nem ültem fel klasszikus városnéző buszokra, inkább csak mentem, amerre a lábam vitt. Bolyongtam, nézelődtem, szívtam magamba a hangulatot. Ha elfáradtam, metróra ültem vagy csak letelepedtem egy padra, és figyeltem az embereket. Átmentem Brooklynba is, meg Queensbe, sőt a Bronxba is, ahol a híres állatkertet kerestem fel. A gorillák közvetlen közelségéből való megfigyelése ma is az egyik legintenzívebb élményem – tiszteletet és megrendültséget éreztem. Staten Islanden nem jártam külön, csak amennyit az ingyenes komp révén láttam belőle – de már ezért is megéri felszállni rá, mert a Szabadság-szobor látványa onnan a legjobb, és nem kerül semmibe.

Több mint öt hónap alatt barátokat is szereztem, és rajtuk keresztül sikerült feljutnom felhőkarcolók tetejére is. A július 4-i tűzijátékot például onnan néztük, de sokszor csak úgy is felmentünk, hogy gyönyörködjünk az esti fényekben. New York háztetőin igazi élet zajlik – kerti partik, jó beszélgetések, csodás kilátás. Ez nagyon-nagyon tetszett. Tudni kell, hogy New York nem csak Manhattan. Bár tényleg az a legelitebb városrész – a legmagasabb lakásárakkal, a legtöbb turistával –, érdemes kimozdulni és felfedezni Brooklynt, például a botanikus kertjével, vagy a Bronxot, ahol az állatkert mellett más kulturális kincsek is várják az embert.

Amit igazán érdemes megfogadni: vegyük fel a város lüktetését, és próbáljunk meg beilleszkedni ebbe az óriási metropoliszba, legalább egy kis időre. Engem teljesen lenyűgözött a metrózás – még ha a szerelvények sok helyen rosszabb állapotban is vannak, mint a mi hírhedt 3-as metrónk volt valaha. Előfordult, hogy hosszú perceket álltunk az alagútban, vaksötétben, de még ez is hozzátett a New York-i élményhez. A hálózat összetett, mégis logikus – ha egyszer ráérzel, olyan, mintha egy saját titkos térképed lenne a város alatt.

Imádtam hatalmasakat enni – itt még a "kis adag" is több mint bőséges, de ez úgy tűnik, az egész amerikai életérzés része. Belekóstoltam a Dunkin' Donuts ikonikus fánkjaiba, és egy hétig boldogan éltem a klasszikus amerikai gasztroháromszögben: pizza, hamburger, kóla. Nem a legkifinomultabb kulináris élmény, de tökéletesen illett a város tempójához. Ebben a világban még a legegyszerűbb falatok is másként ízlenek – talán azért, mert mindent áthat az a bizonyos "Big Apple-hangulat", amit sehol máshol nem lehet megtapasztalni.

Az időm 99%-ában fantasztikusan éreztem magam. A maradék egy százalékba azok a dolgok tartoznak, amiket nehezebben tudtam megszokni: például a szemétkupacok az utcákon – bár egy kilencmilliós világvárostól talán igazságtalan lenne makulátlan tisztaságot elvárni. A Central Park a fejemben valahogy kisebbnek, intimebbnek, talán zsúfoltabbnak is tűnt, mint amilyen a valóságban – a tér és a nyugalom meglepett.

Ami számomra talán a legkevésbé volt szimpatikus, az a mindent átható túlfogyasztás: hatalmas adagok, rengeteg csomagolás, pazarlás minden szinten. Természetesen nem várom el, hogy egy ország vagy egy város kultúrát váltson csak azért, mert én néhány napig máshogy láttam a világot, de ezek a különbségek akaratlanul is szembetűnőek voltak. Ettől függetlenül az élmény lenyűgöző maradt – New York még a tökéletlenségeivel együtt is különleges.

Tetszett:
- - A város felé vezető autópályán már messziről látható manhattani felhőkarcolók (skyline) lélegzetelállító látványa
- A new yorki emberek turistákkal szemben tanúsított türelmessége
- Az, hogy Manhattan Central Parktól délre eső része (Downtown) gyalog is bejárható
- Az utcákon nincsen szemét
- Az olcsó tömegközlekedés (2 USD egy vonaljegy)
- A modern építészeti remekművek, a grandiózus méretek
- Az ember sétálás közben úgy érzi, hogy egy filmbe csöppent

Nem tetszett:
- A Times Square-t ellepő turistaáradat és bűz
- A többségében lepukkant metróállomások
- A város ökológiai lábnyoma, ami még egy ilyen rövid tartózkodásnál is nyilvánvaló volt

(P. Peti)

A saját szemünkkel is megtapasztaltuk, hogy nem véletlenül hangzik el a híres sor: „I want to wake up in a city that never sleeps” – ez a város valóban sosem pihen. Hajnali kettőkor is olyan tömeg volt az utcákon, mintha csak késő délután lett volna. Persze akadt néhány furcsa figura is – ez szinte elkerülhetetlen –, és a Times Square környékén már szinte természetesnek tűnt a mindent átható fűszag. A Broadway pedig meglepően elhanyagolt volt, sokkal koszosabb, mint amire számítottunk, és ez 2025-ben sem változott érdemben.
Mindezek ellenére van valami megfoghatatlan varázsa ennek a városnak. Egyfajta bizsergető, szinte borzongató érzés végigsétálni az utcáin. Minden ismerős, mégis minden új: terek, épületek, utcák, amelyekkel már annyiszor találkoztunk filmekben, sorozatokban, most hirtelen ott állnak előttünk a valóságban. Ez az ismerősség és a felfedezés izgalma együtt teszi New Yorkot annyira különlegessé.

Karesz fotója

További beszámolók

Elsőként a Rockefeller Centerhez vezetett az utam, és már eközben olyan monumentális felhőkarcolók vettek körül, hogy szó szerint tátva maradt a szám. A nyári meleg ellenére kirázott a hideg – felfoghatatlan élmény volt, hogy tényleg New Yorkban, a híres Nagy Almában vagyok. Miután néhány fényképet elkattintottam, lelkesen elindultam felfedezni az 5th Avenue-t: kirakatokat nézegettem, majd betértem egy hatalmas Sephora üzletbe, ahol a látvány egyszerűen mosolyt csalt az arcomra.
A bolt nyüzsgött – mindenfelé nők próbálták ki a különféle sminkeket, lakkozták a körmüket, és ezt látva én sem tudtam ellenállni, kipróbáltam egy élénk árnyalatot magam is. A több százféle körömlakk és szépségápolási termék után újra útnak indultam – ezúttal a Times Square felé. Amikor odaértem, csak egy szó járt a fejemben: „Úristen!”. A hideg futkosott rajtam, újra és újra – a látvány egyszerűen sokkoló volt a legjobb értelemben.

Aki még nem látta, az tényleg keressen rá, mert szavakkal alig leírható. Hatalmas, fényárban úszó épületek, óriási LED-es hirdetések, szinte hömpölygő tömeg, minden irányból emberek és vibráló hangulat. Az utcán amerikai figurák bohóckodtak: egy szál alsónadrágban gitározó cowboy (igen, a híres Naked Cowboy), mesefigurák, élő szobrok – egy egész külön világ. A boltok ajtajai folyamatosan nyíltak, záródtak, az emberek csak úgy özönlöttek ki-be, és akármerre néztem, mindenhol élet pezsgett. Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen beleszerettem New Yorkba.

Ahogy átsétáltunk a hídon, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a korábban bejelölt nevezetességek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint ahogy azt a térképen feltételeztük. Már a Municipal Building mellett haladtunk el, amikor hirtelen elénk tárult a híres New York-i bíróság épülete – amit egyébként sokan ismerhetnek az Ördög ügyvédje című filmből, Al Pacinóval a főszerepben. Egy gyors pihenőt tartottunk – kaja, pia, némi árnyék –, aztán továbbindultunk, és a bírósággal szembeni Foley Square-en egy csapat gördeszkázó fiatalba botlottunk.
A látvány teljesen beszippantott: ezek a srácok mintha egy városi cirkusz részei lettek volna. New York utcáin jóval több gördeszkást látni, mint nálunk otthon, de hát ez a sport tulajdonképpen itt született – így talán ez nem is olyan meglepő. Ami viszont tényleg sokkolt: némelyikük gondolkodás nélkül kapaszkodott rá egy busz hátuljára, miközben deszkával suhant a forgalmas manhattani utcákon – mindezt úgy, hogy a rendőr pár méterre nézte végig. Tényleg elállt a lélegzetem, még a vér is megfagyott bennem. Nem tudom, hogy ez itt valóban belefér, vagy csak mindenki megszokta, de az biztos, hogy amit New Yorkban lát az ember, az nem mindig illik bele a józan ész kategóriáiba – ettől is olyan hihetetlenül izgalmas ez a város.

Első látásra teljesen beleszerettem New Yorkba – valami elementáris erejű benyomás volt, amit azóta sem tudok elfelejteni. Már az első órákban az volt az érzésem, hogy ez a város egy végtelenül pörgő gépezet, ahol mindenki rohan, mindenki beszél valakivel telefonon, és mindenki iszonyúan elfoglalt. A legtöbb járókelő elegáns öltönyben, tűsarkúban száguld az irodája felé, miközben folyamatosan intézi a dolgait – a mobilon keresztül. Ugyanakkor látni egy másik réteget is: azokat, akiknek a sofőr nyitja az autó ajtaját, és arcukon ott az a megszokott, türelmetlen fásultság, ha az nem történik meg időben.
Valahogy úgy éreztem, mintha két teljesen külön világ férne meg ugyanazon az utcán: az egyik a túlpörgetett menedzsereké, a másik a kívülről pompás, belülről zárt elit szféráé. Az utcai munkákban dolgozók viszont szinte kizárólag külföldiek vagy afroamerikaiak – ők tartják mozgásban a várost, de valahogy láthatatlanul. Furcsa érzés volt látni, hogy itt mennyire dominál az irodai életforma: szinte mindenki egy toronyház valamelyik emeletén robotol, eszik, dolgozik, alszik – majd kezdi elölről, napról napra.

A new york-iak közvetlensége, segítőkészsége is működik, de sokkal rejtettebben, mint kisebb városokban. Itt mintha először ki kellene zökkenteni őket abból a saját buborékból, amiben élnek, hogy előbújjon belőlük az emberi oldal. Mindenkinél ott a mobil, és úgy tűnik, ez nem is luxus, hanem az élet természetes része. A legtöbb ember korlátlan csomagot használ – havi 60 dollárért cserébe annyit telefonálhat és SMS-ezhet, amennyit csak akar. Ezzel szinte kiváltják az összes hagyományos kommunikációs csatornát, és nem is csoda, hogy minden második ember iPhone-nal a kezében közlekedik.

A szerződések itteni formája ismerős volt az otthonról megszokott hűségidős konstrukciókból – viszont az árak és a feltételek összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek. Itt tényleg az az érzése az embernek, hogy egy olyan rendszerbe csöppent, ahol mindenki mindig elérhető, mindig mozgásban van – és minden, de minden a tempóról szól. Ez a város nem alszik, és ha belegondolok, én sem nagyon tudtam letenni a telefont, amíg ott voltam.

Azt hiszem, amit legelőször megtanultam New Yorkban, az az, hogy itt szinte minden beszélgetés ugyanazzal a kérdéssel indul: „Honnan jöttél?” És ebben a kérdésben valahogy benne van a város lényege is – az, hogy ez a világ egyik legsokszínűbb, legváltozatosabb közössége. Az emberek nyitottak, közvetlenek, és meglepően segítőkészek. Ha eltévedsz és nem mersz kérdezni, az tényleg csak rajtad múlik – mert itt szinte bárkit megszólíthatsz, azonnal rád mosolyog, megáll, és készséggel segít.
Az is teljesen megdöbbentett, hogy még ebben az elképesztően pörgős, zsúfolt városban is megvan a kultúrája annak, hogy odafigyelünk egymásra. Amikor valakivel véletlenül összeütköztem az utcán – ami ilyen embertömegben elkerülhetetlen –, az esetek többségében mindketten automatikusan elnézést kértünk, és mentünk tovább mosolyogva, mintha mi sem történt volna. Semmi morgás, semmi feszkó, csak egy természetes emberi gesztus. Egy budapesti számára ez tényleg olyan, mintha egy másik világba csöppent volna. És pont az ilyen apróságok miatt lesz New York nemcsak látványos, de emberileg is mélyen emlékezetes élmény.

Ilyen mennyiségű szemetet, mint amennyit Manhattan utcáin halmokban kitesznek, még életemben nem láttam. Komolyan mondom, néha olyan érzésem volt, mintha valaki szándékosan rendezné kupacokba, hogy még feltűnőbb legyen. És akkor ott van a metró – egy külön világ a világ alatt –, ahol patkányok szaladgálnak teljes nyugalommal, mintha csak ők is a napi ingázás részei lennének.

A metrókártya használata szintén élmény volt a maga bosszantó módján. Az a papírvékony kis izé, amit lehúzni elvileg pofonegyszerű, nekem rendre csak tizedik próbálkozásra sikerült – miközben a helyiek fél mozdulattal suhintanak vele, és már csipognak is át a kapun. És ami szintén megdöbbentett: New Yorkban még a rendőrautó is simán ráparkol a zebrára, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

De talán az volt a legszürreálisabb, amikor egy igazi, vérbeli manhattani fickó teljes természetességgel úgy döntött, hogy a zebrán elhelyezkedő, végtelen hosszúnak tűnő kamion alatt átbújik, mert hát „minek kerülni”. Az egészben van valami fáradhatatlan, szemtelen lendület – ez a város nem kér bocsánatot a szabálytalanságaiért, inkább megmutatja, hogyan lehet túlélni őket. És mégis, valahogy ettől lesz annyira elképesztően valóságos.

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Latin-amerikai hatás - m.n. fotója

Manhattan - m.n. fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Gábor, 2018. 12. 28. 17:21
Még több New York:
https://fikatours.blogspot.com/2018/11/new-york-halaadas-es-black-friday-idejen.html

Gurbi Mihály, 2015. 05. 04. 16:06
Hihetetlen élmény volt. A testvéreimmel jártuk be New York-ot (legalábbis annyira, amennyire 1 hét engedte) . Pont olyan volt, mint amilyenre számítottam, hogy lesz. Monumentalitás, zsúfoltság, pörgés, jó kedv, szabadság jellemzi -szerintem- a várost. Bármerre sétálhat az ember, mindenhol igazi belváros veszi majd körül. Bármilyen szolgáltatásról is beszéljünk, készséges kiszolgálást és kedves arcokat tapasztalhatunk. Az emberek többnyire kedvesek és pozitívak. Bakancslistán érdemes rögzíteni!

AiRLAC, 2015. 01. 17. 11:49
"A kosárlabda mérkőzésen izgulhattam a Yankees-ért a SOX ellen."

Ez fájt :)