ÚTIKRITIKA.HU / New York

New York

New York dióhéjban | Tetszett&Nem tetszett | Időjárás | Vélemények | További beszámolók| Fotóegyveleg

A híres Fifth Avenue (Ötödik sugárút azon szakasza, ahonnan rálátsz az Empire State Building-re. Pontosabban ez a szakasz a Flatiron District és Midtown határán van, a 5th Avenue és a 34th Street környéke - K. Kriszta fotója

New York dióhéjban

2025-ös becslés szerint 19,1milliós a lakossága. 57% fehér (benne a latinok is), 21% fekete, 15% ázsiai.

Átlagos nettó havi bér (2025-ben): 5300 USD (USA-átlag: 4330 USD)

Nincs a világon olyan város ahol annyi dollármilliárdos lenne, mint New Yorkban: több mint 90-en vannak.

2024-ben kb. 132 ezer ember vett igénybe városi menhelyet.

New York 5 nagyobb területből (“boroughs") áll:  Manhattan, Brooklyn, Queens, Staten Island, és a Bronx.

New York közbiztonsága manapság már megnyugtató lehet a turisták számára (is).

Tetszett&Nem teszett

Tetszett

1. Hétköznap, késő délután sodródni a tömeggel New Yorkban az Ötödik sugárúton
2. Reggelizni a Broadway-en a kedvenc delimben, ahol parádés a választék
3. Nézni Marci kisfiamat, ahogy ámultan nézte a várost a Empire Statetetejéről
4. Az a hirtelen változás, amikor az ember a kínai negyedből átkerül az olasz negyedbe
5. A nagyon szűk háromszög alapterületű Flatiron Building (Vasaló-ház) az ötödik sugárút és a Broadway találkozásánál
6. Brooklynban a Lafayette Avenue házainak kis lépcsős bejáratai, ahogy azt a filmekben annyiszor láttuk
7. A Wall Street-en a Börze látogató karzatáról nézni a világ pénzügyi központjának lüktetését (Stock Exchange visitor’s gallery)
8. A Central Park-kal párhuzamos egyik utcában a kislányom szabályosan lefékezte az amúgy sietősen lépdelő Harrison Ford-ot, mert elé állt és bámulta
9. Letaglózva állni a Dakota-ház bejáratánál, ahol annak idején az a szemét Chapman lelőtte Lennon-t
10. A Staten Island kompon elhajózni a Szabadság-szobor előtt
11. A City Hall metrómegálló

Nem tetszett

1. Sok a ronda, jellegtelen toronyház New Yorkban, és - bár autentikus - a tűzlépcsők is csúfítanak rengeteg épületet
2. Sok metróállomás elég barátságtalan, lehangoló légkörű
3. Nagyvilági, bámulatos sugárútról betérni egy koszos, lepukkant, szemetes zsákoktól bűzlő keresztutcába
4. Sok taxis fapofa, vacakul tud angolul, és őrülten vezet
5. Csomó helyen tömeg van, sorba kell állni, tolakodó emberek
6. Nem kellemes sétálni este, sötétben a Central Parkban, sőt az ottani parkok többségében, pedig a nagy része ki van világítva
7. Töménytelen faragatlan stílusú, felületes ember van, nem annyira kedvesek, mint a vidéki Amerikában
8. Mellbevágóak az egzisztenciális különbségek New Yorkban
9. A hotelszobákba beárad a folyamatos forgalmi dübörgés zaja, és szinte állandóan üvöltenek a mentő- és rendőrautók szirénái
10. A hotelek nem kínálnak jó ár-érték arányt, baromi drágák, az olcsóbbak lepukkantak (ronda szőnyegpadlók)

Időjárás

New York város meglátogatására az év során több időszak is alkalmas lehet, de időjárási szempontból kétségtelenül a tavasz vége és az ősz eleje számítanak a legideálisabbnak. Május és június, valamint szeptember és október azok a hónapok, amikor a város a legkellemesebb arcát mutatja az odalátogatóknak – nemcsak hőmérsékletben, hanem látványban és hangulatban is.

Tavasszal, különösen májusban és június elején, New York parkjai – élükön a Central Parkkal – zöldbe és virágba borulnak. A nappali hőmérséklet többnyire 20–26 °C körül mozog, az estéken pedig egy könnyű dzseki is elég. Ez az időszak különösen alkalmas hosszabb sétákra, szabadtéri programokra, hajókázásra vagy egyszerűen csak arra, hogy elmerüljünk a város hangulatában. A nyári turistaáradat ekkor még nem kezdődött el, így a nevezetességek is könnyebben bejárhatók, rövidebb sorokkal, kisebb tömeggel.

Ősszel, főként szeptemberben és októberben, New York egy újabb lenyűgöző arcát mutatja. A hőség már elmúlt, de a nappalok még kellemesen melegek – szeptemberben akár nyáriasak, októberre viszont hűvösebb, friss levegő várja a látogatókat. Az őszi lombszínek egészen különleges hangulatot kölcsönöznek a városnak, a parkokban, sugárutakon és még a felhőkarcolók árnyékában is. A fények lágyabbak, a város ritmusa kissé lelassul, és ideális feltételeket biztosít a városnézéshez, fotózáshoz, kulturális élményekhez.

Július és augusztus ezzel szemben gyakran túlságosan meleg és párás, a hőmérséklet gyakran 30 °C fölé kúszik, és sokszor fullasztó a levegő. Ráadásul ez az iskolai szünetek időszaka, így a város ekkor a legzsúfoltabb. Aki nem bírja jól a hőséget vagy a tömeget, annak ez az időszak kevésbé ajánlott. Téli hónapokban (január, február) viszont extrém hidegre lehet számítani, gyakran –5 és –10 °C között alakul a hőmérséklet, és a széllel, hóval kísért időjárás megnehezítheti a városnézést.

Vélemények

A város hatalmas, de mi a napi 20 km gyaloglással és metró használattal eljutottunk a főbb látványosságokhoz.
Mindenütt fűszag terjeng,az utcákon a hotelokban a boltokban…de hamar hozzá tudsz szokni!
Az emberek kedvesek és segítőkészek,sajnos rengeteg a bolond is,főleg a metrókon,de nem veszélyesek,az elején kicsit féltem,de pár nap és hozzászoktam és már más szemmel néztem őket! (2023)

---

New York számomra hihetetlen nagy meglepetés volt. A legpozitívabb élményt nem a monumentális építészeti kreálmányok, az isteni kaja, a fancy életstílus, a robosztus kocsik adták. Hanem az emberek. Az emberek, akik az utcán szembejövet ránk mosolyogtak, a csajok, akik megdicsérték a sportcipőmet, az elárusítónő az ékszerboltban, aki érdeklődően kérdezgette, honnan származunk és hogyan érezzük magunkat New Yorkban, a pályaudvaron a fickó, aki miután tüsszentettem, azt mondta „egészségedre!”, a munkaruhás férfi, aki a metrón megkérdezte jól vagyunk-e, miután a metró egy óriásit fékezett és majdnem elbotlottunk. Ezek az apró, pénzben nem mérhető, mégis sokszor a legdrágább gesztusok, amik felejthetetlenné tették számomra ezt a várost. (forrás , felvidéki csavargók, 2023)

---

NYC elképesztő! Olyan intenzitással és mennyiségben adja az élményeket, amit kevés város tud a világon. Lüktet, vibrál, él. Az ott eltöltött idő talán úgy a legélvezetesebb, ha fel tudjuk venni ezt a ritmust. Mindenhol igaz, de itt hatványozottan, hogy meg kell élni minden percét az ottlétnek. Newark-ról befelé Jersey-ből a buszról már kirajzolódik a világ talán leghíresebb város sziluettje, Manhattan, közép tájt az Empire State Building-gel. Már ez a megérkezés is hatalmas élmény, aki átéli, soha sem fogja elfelejteni. Leszállás a buszról a Times Square-nél, bele a közepébe. Egy embertömeg közepén találja magát az egyszerű turista, mindenhonnan emberek milliója ront rá, kerüli, löki arrébb. Az ember meg csak áll és próbálja becsukni a száját. New Yorkban rengeteg olyan hely, látnivaló van, amit az amerikai filmeken szocializálódott kelet-európai turista ismerősként üdvözölhet, úgy érezheti, hogy már járt itt. A filmekben szinte minden részletét bemutatták már a városnak, így aki sok amerikai filmet látott, kicsit otthon is érezheti magát.

Egyszerűen nem tudok mindent felsorolni, hogy mi minden volt pozitív élmény, de próbálok kiragadni néhányat, egyáltalán nem sorrendben:

Az Empire State Building-re felmenni este. Letaglózó, meseszerű élmény, egyszerűen kihagyhatatlan. Bárki felmehet, még akinek tériszonya van, az is, mert olyan jól meg van csinálva.

Times Square este. Tényleg a világ közepe. Bármerre nézel, fényár, reklámok, neonok, ledek. Hihetetlen.

Central Park, Bethesda szökőkút. Én pont egy kis eső közepén értem ide, és beszorultunk az aluljáró részhez, ahol – mint mindig – utcai zenészek nyomták a kifejezetten színvonalas, jó zenét. Felemelő érzés ezt néhány tucat bőrig ázott helyivel és turistával együtt átélni.

Diamond District, órakedvelőként igazi paradicsom ez a hely. A kirakatok roskadásig drága svájci csodákkal, ennyi órát még Zürichben sem láttam egy kupacban.

Kimenni a Columbia egyetemre, kicsit leülni, megpihenni, átszellemülni, vágyni arra, hogy legalább a gyerekem ide járhasson majd egyszer.

Sétálni a Village-ben, klinkertéglák mindenhol. Piciny múlt NYC oly változatos életéből.

Park Avenue-n belesni a manhattani toronyházak portájára, kicsit irigyelni a ki-bejövő helyi gazdagokat.

„Ki találja meg előbb a Trump Building-et az utcában?” játékot játszani szinte bárhol, bármelyik utcában.

Ground Zero. Meg kell nézni azt a pici múzeumot, ami ott van, ahol a jegyet lehet igényelni a 9/11 Memorial Parkhoz. Rendkívüli módon át tudja érezni bárki azt a szörnyűséget, ami 2001-ben ott történt, nem new yorkiként is összeszorul a nézelődő szíve az ott látottak alapján.

Átsétálni a Brooklyn hídon Brooklynba, ott kajálni egy jót, és vissza.

Látni kell a Grand Central Pályaudvart, odamenni az órához és gubbasztani kicsit. Nem mindenki tudja, de itt van egy fedett piac, ahol rengeteg élelmiszer kapható, kifejezetten gusztusosan kínálva.

Egy kedves ismerősöm mesélt nekem arról, hogy délután 4 és fél 6 között egyszer muszáj elmennem az 5th Avenue és a Central Park találkozásához, és elindulni az 5th Avenue-n lefelé. Nem lövöm le a poént – próbálja ki mindenki saját maga, nagy élmény.

Broadway, a nagy átlós út. Érdemes megnézni egy NYC térképen, hogy hogyan is helyezkedik el ez az út. Nem mindenki tudja, de ez volt NYC első utcája a kikötőtől, ezért lehet ilyen különös a vonalvezetése.

És még néhány olyan hely, amit nem lehet kihagyni: NY Stock Exchange, Rockefeller Center, John Lennon: Imagine emlékhelye a Central Parkban, Flatiron Building, Chrysler Building, Metropolitan Múzeum – és ki tudja, mi mindent hagytam ki.

Negatívumok

Első élményként a tömeg, kicsit káosz érzése lehet az embernek, de ehhez gyorsan hozzá lehet szokni.

Chinatown és Little Italy mára már csak nyomokban létezik, nem érdemes túl sok időt szánni rájuk.

A Central Park Zoo még mindig működik, szép, átgondolt állatkert, ahol pingvinek, tengeri oroszlánok, hóleopárdok és még sok más állat látható – de a Madagaszkárból ismert Alex, Melman és Gloria természetesen itt sincsenek. Sokan nagy elvárásokkal érkeznek, főleg gyerekekkel, és csalódhatnak, ha konkrétan ezeket a rajzfilmes karaktereket keresik. A budapesti állatkert viszont méretben és változatosságban valóban versenyképes lehet vele.

New York-ra nem véletlenül mondják, hogy egy olvasztótégely. Mindenféle ember van itt: ázsiai, fekete, európai, dél-amerikai – és néhány helyi. Sokszínű és ettől ezerarcú ez a város.

Tanácsaim: Legyetek ott sokáig, szánjatok időt a városra. Ne ijedjetek meg, ha elsőre nem tetszik – adjatok időt a Nagy Almának, hogy befogadjon, és magatoknak, hogy megszeressétek. A Szabadság-szoborhoz nem érdemes drága hajójegyet venni: bőven elég átmenni Staten Island-re az ingyenes komppal. Ez duplán jó: egyrészt lehet jó képeket csinálni a szoborról, másrészt a világ legjobb panorámaképei készülhetnek Manhattanről! Tipp: ezt a programot érdemes délutánra időzíteni, mert a napnyugta fényében a város aranyban úszik. Amikor elhagytam New Yorkot, nem volt egyértelműen pozitív az összkép – de ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy micsoda fantasztikus hely is ez.

---

Először csak turistaként érkeztem New Yorkba, akkor még csupán négy napot töltöttem ott. Nem is tetszett igazán. Végigrohantam a várost, mindenhol csak betont láttam, és hiányzott a zöld: a fák, a fű, a természet. Aztán jött egy hosszabb időszak – hat hónap –, és teljesen rákaptam az ízére. Együtt kezdtem lélegezni a várossal, megszoktam a tempót, és megismertem a helyeket. Tetszett, hogy amit korábban csak a tévében láttam, az hirtelen élőben áll előttem. Hogy itt minden nemzet képviselteti magát, és hogy a város tényleg soha nem alszik: mindig nyüzsög, mozog, él.

A Central Park-i séták alatt többször is összefutottam Russell Crowe-val, egyszer pedig véletlenül belekeveredtem egy Moby-videóklip forgatásába. Az operában a Pillangókisasszonyt nézhettem Morgan Freemannel, Sarah Jessica Parkerrel és Jude Law-val – egészen hihetetlen élmény volt. Egy Yankees–Red Sox baseballmeccsen izgulhattam a hazaiakért, ahol Kelly Clarkson énekelte a himnuszt, míg downtown-ban Katie Holmes fagyizott Suri Cruise-zal. A hétvégéken bulizni a felhőkarcolók tetejére mentünk – a kilátás elképesztő –, de volt olyan is, hogy sorban álltunk egy klubba, pont úgy, ahogy a filmekben.

Az 1 dolláros hotdog szinte kötelező, nem is kérdés! Ami a komolyabb étkezést illeti: New York tele van éttermekkel, de olcsón enni nem könnyű. Az amerikai konyha klasszikusait, mint a BBQ ribs, a csirkeszárny, a hamburger, leginkább dinerben vagy Fridays-típusú étteremben lehet kipróbálni, de a steakhouse-ok is bővelkednek a finomságokban. Ha valaki kimozdul kicsit északabbra, Upstate New York irányába, fantasztikus nemzeti parkokat talál, ahol grillezni, BBQ-zni lehet a természetben. Egy tóparton sütögetni, miközben szentjánosbogarak világítanak körülötted – ez tényleg egészen különleges élmény.

A Rockefeller Center tetejére mindenképp érdemes felmenni. A belépő mostanában 30–40 dollár körül mozog, de megéri: kilátás nyílik az Empire State Buildingre is, szabad térben vagy, nem kell rácsok mögül bámészkodni, és nem olyan zsúfolt, mint máshol. Két szinten is lehet nézelődni, így sokkal kényelmesebb.

Ami számomra új volt, az a High Line – ez egy régi magasvasút vonala, amit parkká alakítottak át. Különleges, zöld oázis a város fölött, tele modern installációkkal és megállókkal. Közel van hozzá a Chelsea Market, ahol New York egyik legjobb lobsterét lehet kapni – a halas pultokat kár lenne kihagyni, és a csapolt sör is mehet elvitelre. A Brooklyn híd túloldalán megnyílt egy új park, ahol most már a város legjobb fagyiját kínálják: Blue Marble Ice Cream – ezt tényleg ki kell próbálni!

Ha valaki éjszakai panorámára vágyik, érdemes ellátogatni Long Island City-be, a Queens-i part mentén: innen gyönyörű éjszakai fotók készíthetők Manhattanről. Természetesen ellátogattunk a World Trade Center emlékparkba is – a hely atmoszférája ma is mélyen megérinti az embert. A Szabadság-szobor és Ellis Island ma is népszerű célpontok, de sokan inkább a Staten Island komp ingyenes útját választják, ami kiváló fotózási lehetőséget ad, főleg délután, napnyugtakor.

A Bryant Parkban ma is tartanak nyáron szabadtéri mozit, főleg hétfő esténként – a hangulat semmihez sem fogható. És igen, a Times Square-en sétálva egyszer kaptunk két jegyet az aznapi David Letterman show felvételére – szinte hihetetlen élmény volt ott ülni a nézőtéren. Ha valaki jazzrajongó, annak szintén kötelező program Woody Allen klubja – keddenként ő maga zenél, és ez is pontosan olyan különleges, mint amilyennek hangzik.

---

Mi tetszett a legjobban? A város vibrálása, a valódi kozmopolita légkör. Az az érzés, hogy az ember tényleg a világ közepén van. Esténként hömpölygött a tömeg az utcákon, az energia szinte tapintható volt. És persze a klasszikus sárga taxik – szinte minden sarkon kínálkozik egy tökéletes fotótéma. Főleg naplementekor, amikor a neonfények és a forgalom fényei egyszerre színeznek meg mindent.

Mi nem tetszett? Továbbra is sok a hajléktalan és a kéregető, és ez valóban árnyalja az összképet. Ez sajnos 2025-ben sem változott érdemben, bár a város időről időre próbál megoldásokat találni a helyzetre. Ugyanakkor ez nem kizárólag New York problémája – a világ legtöbb nagyvárosában jelen van ez a valóság. New York nem Párizs, nem is Róma, de ha az ember el tud rugaszkodni a klasszikus európai kultúrától, akkor ez a város egészen különleges élményt adhat.

A Metropolitan Museum of Art régóta vágyott célpontom volt, és szerencsére egyáltalán nem okozott csalódást – sőt! Gyalog bejártuk Manhattan minden szegletét, és különösen megkapónak találtam a Little Italy negyedet, amely még mindig őrzi a hangulatát, bár egyre inkább összeolvad a környező városrésszel. A Central Park szintén kihagyhatatlan – ott csak leül az ember, figyeli a nyüzsgést, és megpróbálja kitalálni, ki honnan jött, hova tart, kicsoda lehet. Egyesek csak sétáltatják a kutyájukat, mások épp hevesen vitáznak, vagy egymás fülébe súgnak szerelmes szavakat, megint mások freestyle rapet nyomnak a járdaszegélyen – és ha te csak csendben ülsz, mégis annyit látsz, amennyit egy egész napi városnézés során sem feltétlenül.

Brooklynba is átruccantunk, és onnan este Manhattan panorámája valami elképesztő. A város fényei, a hidak, a felhőkarcolók mind-mind úgy világítanak, mintha egy másik univerzumban járnánk.

Az Oroszlánkirály musical pedig egészen varázslatos volt – minden egyes centjét megérte a borsos jegyár. Már maga az érzés is különleges volt: Broadway-re menni, szépen felöltözve, kissé izgatottan, hogy vajon milyen lesz az előadás. A díszlet és a jelmezek elképesztően ötletesek voltak, tele kreativitással, és az összhatás egyszerűen lehengerlő volt. Az élmény beleégett az emlékeimbe – pontosan ilyenért utazik az ember New Yorkba.

---

New York sosem tartozott a kedvenc városaim közé, valahogy túl rideg, túl sok beton és felhőkarcoló. Számomra a legjobb élményt a Central Park adta: biciklizés, focizás, a fűben heverészés — igazi felüdülés a városi forgatag közepén. Este a Times Square látványos ugyan, de aki hozzám hasonlóan nem bírja a tömeget, az hamar megunja. Egy Broadway-musical viszont kihagyhatatlan, a Mamma Mia például fantasztikus élmény volt. Három-négy nap után én már unatkoztam a városban, főleg mert minden szórakozás drága, ha nem csak shoppingolni szeretnénk. Jó tipp, hogy az Empire State Building helyett inkább a Rockefeller Center (Top of the Rock) tetejére menjünk fel: hasonló a kilátás, de kisebb a sor és még magát az Empire State Buildinget is le lehet fotózni. Kevesen tudják, hogy a Mandarin Oriental Hotel recepciójáról is csodás a kilátás a Central Parkra — a trükk, hogy úgy kell tenni, mintha ott laknánk, és akkor nem zavarják el a kíváncsiskodókat. Egyébként az amerikaiak közvetlensége kellemes, még ha sokszor felszínes is. Érdemes csak pár napot szánni New Yorkra, és összekötni Washingtonnal vagy Bostonnal — így sokkal kerekebb az élmény. Ha Manhattanben foglalunk szállást, többe kerül ugyan, de megéri: így éjjel is élvezhetjük a város lüktetését, és nem vesz el időt a napi ingázás.

---

Bár alapvetően a természet az, ami igazán meg tud érinteni, New York a maga nyüzsgésével és sokszínűségével mégis nagyon szép emlék maradt. Az Empire State Building kilátója ragadott magával a leginkább — szerencsém volt ragyogó időben felmenni, és a panoráma tényleg lélegzetelállító volt. A közbiztonság meggyőző, rengeteg rendőrt látni az utcákon, ami érezhetően növeli a biztonságérzetet. Késő este azért nem árt inkább taxit hívni, főleg egyedül. Az ételek mennyisége lenyűgöző: New York tényleg egy falánk paradicsoma, mindenhol hatalmas adagokat kap az ember. A Central Park külön világnak tűnik a város szívében, és ha tehettem volna, biztosan órákig barangolok ott. Az emberek általában barátságosak és készségesek, még ha néha kissé felszínesek is. Ha újra mennék, a szállodában sem kérnék reggelit, mert a város tele van fantasztikus reggelizőhelyekkel, amiket kár lenne kihagyni.

---

New York pont olyan volt, ahogy elképzeltem, sőt még annál is jobb élményt nyújtott. Rengeteget olvastam róla előtte, így nem ért váratlanul, de még így is lenyűgözött. Sokan mondják, hogy a világvárosok lakói ridegek és közönyösek, de én pont az ellenkezőjét tapasztaltam: barátságosak, segítőkészek, figyelnek egymásra, még a legnagyobb forgatagban is. Egyik nap például a piros lámpánál térképpel a kezemben álldogáltam, amikor egy divatos, mosolygós helyi lány egyszerűen odalépett, hogy eligazítson — és ez nem volt egyedi eset.

Bármikor léptem ki az utcára, reggel, délben vagy este, mindig nyüzsgött a város, mintha egy végtelen ünnepnap lenne. Az emberek tömege hihetetlen, mégis ritkán löknek meg, tolakodásnak nyoma sincs — a helyiek profin mozognak ebben a pezsgésben, és a turisták sem zavarják őket igazán. Egy dolgot mindenkinek ajánlok: álljunk meg néha, és nézzünk fel! A felhőkarcolók között óriási különbségek rejtőznek, mindegyiknek van valami egyedi története vagy különleges részlete, és ha szerencsénk van, még belülről is felfedezhetünk néhányat.

A legjobb helyek azok, ahol a helyiek is ott vannak — ezért nem érdemes csak a tipikus turistacélpontokra ragaszkodni. New York minden sarkán meglepetés vár, de a város lüktetését akkor érezzük igazán, ha engedjük, hogy a helyiek tempója sodorjon magával.

---

Az első benyomásaim New Yorkról egyáltalán nem voltak rózsásak: a JFK reptér kaotikus, nehezen átlátható, és a bevándorlási sorok végtelennek tűnnek, ami különösen fárasztó egy hosszú repülés után. A terminálból kilépve sem kapott el rögtön a „na, itt vagyok Amerikában” érzés, inkább minden ismerős volt a filmekből, de valahogy mégsem nyűgözött le azonnal. Mivel sok időt töltöttem korábban Londonban, a felhőkarcolók sem jelentettek újdonságot, Manhattan elsőre kicsit európai városrésznek tűnt, tele sietős emberekkel és magas házakkal. Pár nap után azonban elkezdtem érezni azt a semmi máshoz nem hasonlítható nyüzsgést, amitől New York igazán különleges lesz, és a város lüktetése magával ragadott. Azóta is visszahúz a szívem, egyszer szeretném látni karácsonykor is, ünnepi fényekben pompázva. Különösen szerettem a Brooklyn Bridge brooklyni oldalán üldögélni és onnan nézni Manhattan fényeit — talán ez lett a kedvenc helyem. A kilátást a Rockefeller Center tetejéről jobban élveztem, mint az Empire State Buildingről, és ráadásul olcsóbb is volt. Érdemes bejárni Manhattan utcáit, kocogni a Brooklyn-hídon, biciklizni a Central Parkban, és ha tehetjük, legalább egy Broadway-előadást megnézni — a last minute jegyekkel még spórolni is lehet.

---

Jellegzetes tűzlépcsők - Kriszta fotója

---

Amit igazán érdemes megfogadni: vegyük fel a város lüktetését, és próbáljunk meg beilleszkedni ebbe az óriási metropoliszba, legalább egy kis időre. Engem teljesen lenyűgözött a metrózás – még ha a szerelvények sok helyen rosszabb állapotban is vannak, mint a mi hírhedt 3-as metrónk volt valaha. Előfordult, hogy hosszú perceket álltunk az alagútban, vaksötétben, de még ez is hozzátett a New York-i élményhez. A hálózat összetett, mégis logikus – ha egyszer ráérzel, olyan, mintha egy saját titkos térképed lenne a város alatt.

Imádtam hatalmasakat enni – itt még a "kis adag" is több mint bőséges, de ez úgy tűnik, az egész amerikai életérzés része. Belekóstoltam a Dunkin' Donuts ikonikus fánkjaiba, és egy hétig boldogan éltem a klasszikus amerikai gasztroháromszögben: pizza, hamburger, kóla. Nem a legkifinomultabb kulináris élmény, de tökéletesen illett a város tempójához. Ebben a világban még a legegyszerűbb falatok is másként ízlenek – talán azért, mert mindent áthat az a bizonyos "Big Apple-hangulat", amit sehol máshol nem lehet megtapasztalni.

---

Közel fél évet éltem New Yorkban. Hatalmas élmény volt – azóta is a kedvenc városom. Ami a legeslegjobban lenyűgözött, az a város hihetetlen sokszínűsége. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol mindenféle ember, mindenféle stílus, kultúra, nyelv és szokás ilyen természetes módon keveredne egymással. Olyan ez, mint egy mozgásban lévő világkiállítás: nincs olyan embertípus, akiből ne lenne legalább egy példány valahol a szomszédos padon vagy a metrókocsiban. Mindenki megtalálja itt a saját világát – a maga kávézóját, parkját, sarkát. A Times Square és környéke nekem túlságosan turistás volt – nem igazán találtam benne izgalmat, inkább csak zajt és fénytömeget.

A reptérről taxival közlekedtem a városba, még mindig működik a fix tarifás rendszer (2025-ben is), így nem érhet meglepetés. A metró, vagyis a subway számomra teljesen logikus és jól használható volt, még akkor is, ha első ránézésre kaotikusnak tűnik. A nyári kontraszt viszont továbbra is döbbenetes: a peronokon fojtogató a hőség, míg a metrókocsikban sokszor sarkvidéki hideg fogad a légkondi miatt. Érdemes rétegesen öltözni, ha valaki sokat utazik metróval.

Biztonság terén nekem soha nem volt problémám. Egyszer szólított le egy férfi késő este, de udvariasan leráztam. Itt is, mint minden nagyvárosban, észnél kell lenni, de ha az ember figyelmes és nem vakmerő, akkor nagyon kevés az esélye, hogy baj érje. Az árak valóban nem alacsonyak, de New Yorkban fantasztikusan lehet enni. A világ minden konyhája képviselteti magát, legyen szó thai, koreai, mexikói vagy épp etióp fogásokról. Én például imádtam egy kis indiai all-you-can-eat helyet Queensben – és igen, Queens még mindig olcsóbb, mint Manhattan.

Soha nem ültem fel klasszikus városnéző buszokra, inkább csak mentem, amerre a lábam vitt. Bolyongtam, nézelődtem, szívtam magamba a hangulatot. Ha elfáradtam, metróra ültem vagy csak letelepedtem egy padra, és figyeltem az embereket. Átmentem Brooklynba is, meg Queensbe, sőt a Bronxba is, ahol a híres állatkertet kerestem fel. A gorillák közvetlen közelségéből való megfigyelése ma is az egyik legintenzívebb élményem – tiszteletet és megrendültséget éreztem. Staten Islanden nem jártam külön, csak amennyit az ingyenes komp révén láttam belőle – de már ezért is megéri felszállni rá, mert a Szabadság-szobor látványa onnan a legjobb, és nem kerül semmibe.

Több mint öt hónap alatt barátokat is szereztem, és rajtuk keresztül sikerült feljutnom felhőkarcolók tetejére is. A július 4-i tűzijátékot például onnan néztük, de sokszor csak úgy is felmentünk, hogy gyönyörködjünk az esti fényekben. New York háztetőin igazi élet zajlik – kerti partik, jó beszélgetések, csodás kilátás. Ez nagyon-nagyon tetszett. Tudni kell, hogy New York nem csak Manhattan. Bár tényleg az a legelitebb városrész – a legmagasabb lakásárakkal, a legtöbb turistával –, érdemes kimozdulni és felfedezni Brooklynt, például a botanikus kertjével, vagy a Bronxot, ahol az állatkert mellett más kulturális kincsek is várják az embert.

---

Az időm 99%-ában fantasztikusan éreztem magam. A maradék egy százalékba azok a dolgok tartoznak, amiket nehezebben tudtam megszokni: például a szemétkupacok az utcákon – bár egy kilencmilliós világvárostól talán igazságtalan lenne makulátlan tisztaságot elvárni. A Central Park a fejemben valahogy kisebbnek, intimebbnek, talán zsúfoltabbnak is tűnt, mint amilyen a valóságban – a tér és a nyugalom meglepett.

Ami számomra talán a legkevésbé volt szimpatikus, az a mindent átható túlfogyasztás: hatalmas adagok, rengeteg csomagolás, pazarlás minden szinten. Természetesen nem várom el, hogy egy ország vagy egy város kultúrát váltson csak azért, mert én néhány napig máshogy láttam a világot, de ezek a különbségek akaratlanul is szembetűnőek voltak. Ettől függetlenül az élmény lenyűgöző maradt – New York még a tökéletlenségeivel együtt is különleges.

---

Tetszett:
- - A város felé vezető autópályán már messziről látható manhattani felhőkarcolók (skyline) lélegzetelállító látványa
- A new yorki emberek turistákkal szemben tanúsított türelmessége
- Az, hogy Manhattan Central Parktól délre eső része (Downtown) gyalog is bejárható
- Az utcákon nincsen szemét
- Az olcsó tömegközlekedés (2 USD egy vonaljegy)
- A modern építészeti remekművek, a grandiózus méretek
- Az ember sétálás közben úgy érzi, hogy egy filmbe csöppent

Nem tetszett:
- A Times Square-t ellepő turistaáradat és bűz
- A többségében lepukkant metróállomások
- A város ökológiai lábnyoma, ami még egy ilyen rövid tartózkodásnál is nyilvánvaló volt

(P. Peti)

---

A saját szemünkkel is megtapasztaltuk, hogy nem véletlenül hangzik el a híres sor: „I want to wake up in a city that never sleeps” – ez a város valóban sosem pihen. Hajnali kettőkor is olyan tömeg volt az utcákon, mintha csak késő délután lett volna. Persze akadt néhány furcsa figura is – ez szinte elkerülhetetlen –, és a Times Square környékén már szinte természetesnek tűnt a mindent átható fűszag. A Broadway pedig meglepően elhanyagolt volt, sokkal koszosabb, mint amire számítottunk, és ez 2025-ben sem változott érdemben.

Mindezek ellenére van valami megfoghatatlan varázsa ennek a városnak. Egyfajta bizsergető, szinte borzongató érzés végigsétálni az utcáin. Minden ismerős, mégis minden új: terek, épületek, utcák, amelyekkel már annyiszor találkoztunk filmekben, sorozatokban, most hirtelen ott állnak előttünk a valóságban. Ez az ismerősség és a felfedezés izgalma együtt teszi New Yorkot annyira különlegessé.

Karesz fotója

További beszámolók

Ilyen mennyiségű szemetet, mint amennyit Manhattan utcáin halmokban kitesznek, még életemben nem láttam. Komolyan mondom, néha olyan érzésem volt, mintha valaki szándékosan rendezné kupacokba, hogy még feltűnőbb legyen. És akkor ott van a metró – egy külön világ a világ alatt –, ahol patkányok szaladgálnak teljes nyugalommal, mintha csak ők is a napi ingázás részei lennének.

A metrókártya használata szintén élmény volt a maga bosszantó módján. Az a papírvékony kis izé, amit lehúzni elvileg pofonegyszerű, nekem rendre csak tizedik próbálkozásra sikerült – miközben a helyiek fél mozdulattal suhintanak vele, és már csipognak is át a kapun. És ami szintén megdöbbentett: New Yorkban még a rendőrautó is simán ráparkol a zebrára, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

De talán az volt a legszürreálisabb, amikor egy igazi, vérbeli manhattani fickó teljes természetességgel úgy döntött, hogy a zebrán elhelyezkedő, végtelen hosszúnak tűnő kamion alatt átbújik, mert hát „minek kerülni”. Az egészben van valami fáradhatatlan, szemtelen lendület – ez a város nem kér bocsánatot a szabálytalanságaiért, inkább megmutatja, hogyan lehet túlélni őket. És mégis, valahogy ettől lesz annyira elképesztően valóságos.

---

Elsőként a Rockefeller Centerhez vezetett az utam, és már eközben olyan monumentális felhőkarcolók vettek körül, hogy szó szerint tátva maradt a szám. A nyári meleg ellenére kirázott a hideg – felfoghatatlan élmény volt, hogy tényleg New Yorkban, a híres Nagy Almában vagyok. Miután néhány fényképet elkattintottam, lelkesen elindultam felfedezni az 5th Avenue-t: kirakatokat nézegettem, majd betértem egy hatalmas Sephora üzletbe, ahol a látvány egyszerűen mosolyt csalt az arcomra.

A bolt nyüzsgött – mindenfelé nők próbálták ki a különféle sminkeket, lakkozták a körmüket, és ezt látva én sem tudtam ellenállni, kipróbáltam egy élénk árnyalatot magam is. A több százféle körömlakk és szépségápolási termék után újra útnak indultam – ezúttal a Times Square felé. Amikor odaértem, csak egy szó járt a fejemben: „Úristen!”. A hideg futkosott rajtam, újra és újra – a látvány egyszerűen sokkoló volt a legjobb értelemben.

Aki még nem látta, az tényleg keressen rá, mert szavakkal alig leírható. Hatalmas, fényárban úszó épületek, óriási LED-es hirdetések, szinte hömpölygő tömeg, minden irányból emberek és vibráló hangulat. Az utcán amerikai figurák bohóckodtak: egy szál alsónadrágban gitározó cowboy (igen, a híres Naked Cowboy), mesefigurák, élő szobrok – egy egész külön világ. A boltok ajtajai folyamatosan nyíltak, záródtak, az emberek csak úgy özönlöttek ki-be, és akármerre néztem, mindenhol élet pezsgett. Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen beleszerettem New Yorkba.

---

Ahogy átsétáltunk a hídon, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a korábban bejelölt nevezetességek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint ahogy azt a térképen feltételeztük. Már a Municipal Building mellett haladtunk el, amikor hirtelen elénk tárult a híres New York-i bíróság épülete – amit egyébként sokan ismerhetnek az Ördög ügyvédje című filmből, Al Pacinóval a főszerepben. Egy gyors pihenőt tartottunk – kaja, pia, némi árnyék –, aztán továbbindultunk, és a bírósággal szembeni Foley Square-en egy csapat gördeszkázó fiatalba botlottunk.

A látvány teljesen beszippantott: ezek a srácok mintha egy városi cirkusz részei lettek volna. New York utcáin jóval több gördeszkást látni, mint nálunk otthon, de hát ez a sport tulajdonképpen itt született – így talán ez nem is olyan meglepő. Ami viszont tényleg sokkolt: némelyikük gondolkodás nélkül kapaszkodott rá egy busz hátuljára, miközben deszkával suhant a forgalmas manhattani utcákon – mindezt úgy, hogy a rendőr pár méterre nézte végig. Tényleg elállt a lélegzetem, még a vér is megfagyott bennem. Nem tudom, hogy ez itt valóban belefér, vagy csak mindenki megszokta, de az biztos, hogy amit New Yorkban lát az ember, az nem mindig illik bele a józan ész kategóriáiba – ettől is olyan hihetetlenül izgalmas ez a város.

---

Első látásra teljesen beleszerettem New Yorkba – valami elementáris erejű benyomás volt, amit azóta sem tudok elfelejteni. Már az első órákban az volt az érzésem, hogy ez a város egy végtelenül pörgő gépezet, ahol mindenki rohan, mindenki beszél valakivel telefonon, és mindenki iszonyúan elfoglalt. A legtöbb járókelő elegáns öltönyben, tűsarkúban száguld az irodája felé, miközben folyamatosan intézi a dolgait – a mobilon keresztül. Ugyanakkor látni egy másik réteget is: azokat, akiknek a sofőr nyitja az autó ajtaját, és arcukon ott az a megszokott, türelmetlen fásultság, ha az nem történik meg időben.

Valahogy úgy éreztem, mintha két teljesen külön világ férne meg ugyanazon az utcán: az egyik a túlpörgetett menedzsereké, a másik a kívülről pompás, belülről zárt elit szféráé. Az utcai munkákban dolgozók viszont szinte kizárólag külföldiek vagy afroamerikaiak – ők tartják mozgásban a várost, de valahogy láthatatlanul. Furcsa érzés volt látni, hogy itt mennyire dominál az irodai életforma: szinte mindenki egy toronyház valamelyik emeletén robotol, eszik, dolgozik, alszik – majd kezdi elölről, napról napra.

A new york-iak közvetlensége, segítőkészsége is működik, de sokkal rejtettebben, mint kisebb városokban. Itt mintha először ki kellene zökkenteni őket abból a saját buborékból, amiben élnek, hogy előbújjon belőlük az emberi oldal. Mindenkinél ott a mobil, és úgy tűnik, ez nem is luxus, hanem az élet természetes része. A legtöbb ember korlátlan csomagot használ – havi 60 dollárért cserébe annyit telefonálhat és SMS-ezhet, amennyit csak akar. Ezzel szinte kiváltják az összes hagyományos kommunikációs csatornát, és nem is csoda, hogy minden második ember iPhone-nal a kezében közlekedik.

A szerződések itteni formája ismerős volt az otthonról megszokott hűségidős konstrukciókból – viszont az árak és a feltételek összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek. Itt tényleg az az érzése az embernek, hogy egy olyan rendszerbe csöppent, ahol mindenki mindig elérhető, mindig mozgásban van – és minden, de minden a tempóról szól. Ez a város nem alszik, és ha belegondolok, én sem nagyon tudtam letenni a telefont, amíg ott voltam.

---

Azt hiszem, amit legelőször megtanultam New Yorkban, az az, hogy itt szinte minden beszélgetés ugyanazzal a kérdéssel indul: „Honnan jöttél?” És ebben a kérdésben valahogy benne van a város lényege is – az, hogy ez a világ egyik legsokszínűbb, legváltozatosabb közössége. Az emberek nyitottak, közvetlenek, és meglepően segítőkészek. Ha eltévedsz és nem mersz kérdezni, az tényleg csak rajtad múlik – mert itt szinte bárkit megszólíthatsz, azonnal rád mosolyog, megáll, és készséggel segít.

Az is teljesen megdöbbentett, hogy még ebben az elképesztően pörgős, zsúfolt városban is megvan a kultúrája annak, hogy odafigyelünk egymásra. Amikor valakivel véletlenül összeütköztem az utcán – ami ilyen embertömegben elkerülhetetlen –, az esetek többségében mindketten automatikusan elnézést kértünk, és mentünk tovább mosolyogva, mintha mi sem történt volna. Semmi morgás, semmi feszkó, csak egy természetes emberi gesztus. Egy budapesti számára ez tényleg olyan, mintha egy másik világba csöppent volna. És pont az ilyen apróságok miatt lesz New York nemcsak látványos, de emberileg is mélyen emlékezetes élmény.

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Latin-amerikai hatás - m.n. fotója

Bal oldalon a St. Patrick's Cathedral (Szent Patrik-székesegyház) látható, ami a Fifth Avenue (5th Avenue) mentén található, közvetlenül a Rockefeller Center közelében, a Midtown negyedben. Jobbra a Saks Fifth Avenue híres luxusáruháza látszik, amely szintén a Fifth Avenue-n áll, pont a székesegyház előtt. Ez New York egyik legismertebb és leglátogatottabb része, különösen ünnepi időszakban.  - M. N. fotója

Vissza az elejére

Kommentek