.
n.l. fotója
.
Indonézia nem tartozik a gazdag országok közé, ám Kelet-Timor még ennél is szegényebb. Jelenleg se ipari, se mezőgazdasági termelés nem jellemző az országra, így szinte mindent Indonéziából importálnak, és ezek a termékek helyben lényegesen drágábban kaphatók. A hivatalos fizetőeszköz az amerikai dollár, váltópénzként pedig saját gyártású centavót használnak.Azonnal feltűnt, hogy az itteniek keresztények, és gyakori az alkoholfogyasztás is. Szinte minden utcasarkon sör- és cigarettareklámok sorakoznak.
Egy dollárért vettem egy SIM-kártyát, amellyel rögtön hozzáfértem az internethez. Megdöbbentő ez a technológiai kontraszt: bár sokan szerény körülmények között élnek és ételre is nehezen jut pénzük, az okostelefonok és a világháló ott van mindenkinek a zsebében.
A fotón tipikus kelet-timori outrigger csónakok láthatók, amelyeket helyben „jukung” néven is emlegetnek, és halászatra, valamint part menti közlekedésre használják őket. - V. G. fotója
A szépség szubjektív, de Jaco-sziget partja, amely Kelet-Timor legkeletibb csücskén található, kétségtelenül az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Az élmény különleges volt, hiszen a párommal ketten voltunk az egész szigeten. Ennek három oka van: egyrészt az országban alig akad turista, másrészt az odavezető út igazi kihívás (200 km 10 órás autóút...), harmadrészt pedig a helyiek szent helyként tekintenek a szigetre, ezért itt semmilyen építmény nincs, és az éjszakázás nem engedélyezett, csak nappal lehet látogatni.Ha egy igazi trópusi paradicsomot keresel koktélok és medence nélkül, de cserébe olyan mesés strandot, ahol jó eséllyel egyedül lehetsz, akkor megtaláltad! Ilyen helyből kevés van a világon, de arra azért készülj fel, hogy a Jaco-ig vezető út nem a legkellemesebb élményeim közé tartozik!
Tetszett:
A Jaco-sziget érintetlen korallzátonyai között búvárkodás.
A Cristo Rei szobor kilátása Dili öblére.
Az Atauro-sziget falvaiban a kávé és méz kóstolása.
A Mount Ramelau napfelkelte túrája.
A tasi-tolu tó flamingói.Nem tetszett:
Dili infrastruktúrája fejletlen.
A szállodák túlárazottak és rossz minőségűek.
A belföldi közlekedés megbízhatatlan.
Az éttermek választéka szegényes.
A turistalátványosságok nehezen megközelíthetők.
Az egyhetes útitervben szerepel Dili, Baucau, Loi Hunu, Ossu, Jaco, Atauró (ez utóbbi két hely sziget), valamint a Ramelau-hegy megmászása. Ez a program még akkor is túl zsúfolt, ha figyelmen kívül hagyjuk az utazásokat az egyes helyszínek között – minden nap új úti cél, miközben például Dili és Baucau között öt órát kell utazni. Ez szinte kivitelezhetetlen, két hét is kevés lenne, ha élvezni szeretnénk a helyeket, nem pedig csak sietni egyik pontból a másikba. Például Jaco szigetre eljutni és visszaérni Dilibe legalább három és fél, de inkább négy napot vesz igénybe, ha nem akarunk kapkodni.
Érdekességképpen megjegyzem, hogy egy hét alatt nekem csak Jaco sziget (az útközben fekvő Tutuala faluval és Baucauval), Dili, valamint egy rövid kirándulás a fővárostól délre található hegyek közé fért bele.
Az ide látogatóknak érdemes figyelembe venniük, hogy Dilitől keletre az utak aszfalt nélküli földutak, melyek a száraz évszakban porosak. A Dili és Tutuala közötti, mintegy 200 kilométeres távolságot például nettó 10 órányi buszozással sikerült megtenni. Érdekesség, hogy a fővárostól délre eső hegyvidéki utak (például Maubisse környékén) aszfaltozottak és jobb állapotúak, bár a meredek emelkedők miatt itt sem lehet gyorsan haladni. Helyenként vannak útjavítások, de nem úgy tűnt, hogy a közeljövőben jelentős javulás várható.
Kelet-Timor fővárosába, Dilibe Denpasarból (Bali), Szingapúrból és az ausztráliai Darwinból lehet légi úton eljutni, mármint a turistának. Baliról a Garuda Indonesia és a Sriwijaya légitársaságokkal elég olcsón el lehet jutni Dilibe. Tengeren, nemzetközi kompközlekedés nincs Kelet-Timorba. A nyugat-timori (Indonézia) Kupangból régebben volt kompjárat a keleti szigetrészre, de már jó ideje erre nem lehet számítani. Szárazföldön van buszjárat az indonéziai szigetrészről, Kupangból: ez egy 12 órás kimerítő buszozás, fülsüketítő népzenei kísérettel. De legalább viszonylag olcsó a buszjegy: egy útra kb. 4 ezer forintnak megfelelő helyi pénz.
Baliról könnyen el lehet jutni Kupangba, Nyugat-Timor fővárosába, köszönhetően a Lionair légitársaságnak. A repülőút mindössze másfél órát vesz igénybe. Néhány nappal az indulás előtt sikerült jegyet vásárolnom, nagyjából 12 000 forintért, helyi pénznemben fizetve. Az elérhető árak megkönnyítik az utazást Kupangba. A közvetlen járat gyorsan és kényelmesen köti össze Balit és Nyugat-Timort.
Dili szálláskínálata minden árkategóriában széles választékot nyújt.
Dilin kívül az országban csupán két valódi hotel található, Baucau-ban és Com-ban. Azonban, ha nem ragaszkodsz a luxushoz, rengeteg kreatív lehetőség áll rendelkezésre, a vendégházaktól a kolostorokig és kempingekig.
Itt az „ágy” annyit jelent, hogy valami deszkalapra dobnak egy vékony matracot, és ezt adják ki 10 dollárért — akciósan. Pár hete pont ennyiért aludtam Róma belvárosában, szóval végül is ez is főváros, vagy nem? Néha magam sem értem, miért vannak még elvárásaim a szállással kapcsolatban, hiszen itt minden szobában legalább hét-nyolc ember nyomorog együtt. Egy dolog azonban mostanra teljesen világossá vált: amint sikerül valahol beszereznem egy sátrat, ez a gond végleg megoldódik.
A malária már nem jelent problémát Kelet-Timorban.
A csapvíz nem biztonságos ivóvízként. Fogyasztás előtt forralja fel vagy kezelje, vagy inkább palackozott vizet igyon.
Kórházak és orvosi ellátás
A főbb központokban vannak kórházak, és sok más körzetben is működnek klinikák, de az egészségügyi ellátás nem alkalmas hosszabb vagy összetett orvosi vészhelyzetek kezelésére. Komoly műtétek, traumák vagy súlyos betegségek esetén gyakran az orvosi evakuálás az egyetlen lehetőség. Erősen ajánlott, hogy az utazók ne lépjenek be Kelet-Timorba valamilyen egészségbiztosítás nélkül, amely fedezi a légi mentőszolgálat költségeit, legyen ez utazási biztosítás az utazási irodán keresztül, vagy munkaadó által biztosított, ha szakmai okokból utaznak.
Kórházak:
Dili: Dili Nemzeti Kórház, Bidau Santana.
Pante Makassar, Oecussi: a városban, a kikötő közelében.
d.l. fotója
v.g. fotója
Távolsági busz - n.l. fotója
Busszal
A kisebb buszok, amelyek gyakran a távoli indonéz szigeteken megszokott típusokhoz hasonlítanak, az ország legtöbb részébe közlekednek, és jól összekötik a főbb városokat, mint Dili, Baucau, Maliana, Los Palos és Suai. Indonéz stílusú járművek – bemo (kisbusz), angguna (hátsó ülésekkel ellátott könnyű teherautó) és mikrolet (minibusz) – szintén közlekednek ezekből a városokból a közeli falvakba. Ezek a járművek az indonéz uralom 24 évének örökségeként maradtak meg.
A legtöbb járat nagyon korán indul, és gyakori, hogy a sofőrök „kelilinget” végeznek (indonézül „körbejárás”), vagyis indulás előtt sok időt töltenek az utasok összegyűjtésével a városban.
A viteldíjak a megtett távolságtól és a jármű típusától függnek. Például a Dili-Aileu (39 km) anggunával 2 amerikai dollár, a Dili-Maubisse (65 km) anggunával 4 dollár, míg a Dili-Baucau (123 km) buszon 5 dollárba kerül. Dili és Baucau városában a mikrolet viteldíja 25 centavo per út. (2024)
Stopposként ez az ország maga a földi paradicsom: kevés az autó, a falvak kicsik, és szinte minden teherautó-sofőr készségesen felvesz. Az utak ugyan elég ramaty állapotban vannak, de ez egyáltalán nem baj, mert így bőven jut idő arra, hogy az ember alaposan megcsodálja a hegyeket és a tengerpartot.
A legtöbb délkelet-ázsiai országgal ellentétben Kelet-Timoron nem a rizs, hanem a kukorica az alap élelmiszer.
A kelet-timoriak, akárcsak az indonézek, alapvetően rizsből és fűszerekből álló étrendet követnek. Bár a politikai feszültségek miatt nehézségek adódnak a külső szállításokban, Dili számos étterme nyugati ételeket kínál. A Kelet-Timorban élő és dolgozó nagyszámú külföldi biztosítja a stabil vendégkört ezeknek az éttermeknek.
A kelet-timori konyha a hagyományos helyi ételeken túl számos nemzetközi ízvilágot is magába foglal. Jelen van a portugál, indonéz, kínai, olasz, nyugati, japán és thai konyha is.
Kelet-Timor alapvető élelmiszere a rizs. A gyakran termesztett növények közé tartozik a taró, a manióka, az édesburgonya és a kukorica. A kedvelt zöldségek közé tartozik a bab, káposzta, teparybab, hagyma és spenót. A lakosság baromfit, kecskéket és sertéseket is tenyészt, a hal pedig fontos szerepet tölt be az étrendjükben, kiegészítve az étkezéseket. A legtöbb hagyományos kelet-timori recept bőven használ fűszereket. A mangó, dinnye, papaja, banán és kókusz itt a leggyakrabban termesztett gyümölcsök. Az étkezések alapja általában a szágó vagy más gabona, ami sok kelet-timori étkezés fő fogását adja.
Nemzeti különlegességek
A sült hal rendkívül népszerű étel, a garnélarák pedig igazi csemegének számít. A curryk az alapételek közé tartoznak, amelyek közül a csirkecurry a legkedveltebb. Számos eredeti indonéz, japán, portugál és kínai fogás is népszerű a kelet-timoriak körében.
Nemzeti italok
A kávét Kelet-Timorban organikusan termesztik, és magas a koffeintartalma. Azok, akik valami mást szeretnének, sört is fogyaszthatnak, amely széles körben elérhető a helyi pubokban és éttermekben.
Borravaló
A kelet-timori éttermek számlái nem tartalmaznak szervizdíjat. Ha szeretnél borravalót adni, vedd figyelembe, hogy már egy 10%-os borravaló is sokat jelent a helyiek számára. Ráadásul a kiszolgálás sokszor annyira komikus, hogy nem kell sietni a borravalóval.
Fedezd fel a kelet-timori konyha ízeit
Kelet-Timor éttermei és helyi vendéglői hagyományos ázsiai curryket kínálnak illatos fűszerpasztákkal és sült köretekkel. A helyi éttermek friss grillezett halra és kiváló currykre specializálódtak, így lehetőséget adnak arra, hogy a látogatók teljes mértékben átélhessék a helyi konyhát és vendégszeretetet. A helyi konyha papuai hatásokat is magában foglal, így a vidéki étkezdékben gyakran találkozhatunk jamgyökérrel és édesburgonyával.
Errefelé ritkán találni étkezési lehetőséget, de végül rábukkantam egy helyre, ami pont olyan, mint Indonéziában. Az ételek nagy tálakban voltak kirakva, és csak rá kellett mutatnom, melyikből kérek, ők pedig szedtek belőle. Biztos, ami biztos, rákérdeztem az árakra. Először egy kislány szaladt el, majd visszaküldte egy kolléganőjét, és legalább 10 percig tartott, mire végül papíron megmutatták, mi mennyibe kerül. Az árakat látva ledöbbentem: egy kis zöldség rizzsel 3 dollárba került, míg ugyanez Indonéziában legfeljebb 1 dollár lenne, ha nem kevesebb. Nem igazán volt más lehetőségem, mivel a piacon sem kifőzdéket, sem gyümölcsárusokat nem találtam. Megrendeltem az ételt, és próbáltam megismerkedni a helyi ízekkel – nagyjából Indonéziára emlékeztetett, bár itt visszafogottabban használták a fűszereket, de összességében nem volt rossz.
Timorban nem akkor eszel, amikor megéhezel, hanem amikor lehetőség adódik rá. Itt a sült rizs vagy sült tészta is ritkaságnak számít, és ha kapható, 4-5 dollárt is elkérnek érte. Egy kantin előtt épp frissen grilleztek egy nagyobb halat, és megkérdeztem, mennyibe kerülne. Az ár hallatán azonnal eldöntöttem, hogy ott maradok: a hal 3 dollárba, a mellé kínált kókuszos rizs pedig további 1 dollárba került.
Reggelim - d.l. fotója
*Az egyik kofánál megakadt a szemem egy jókora papagájhalon, és rögtön le is csaptam rá. Amíg a hal készült — nagyjából másfél óra volt —, hallgattam pár Szertár podcastot, szóval a kávé is bőven megérte. A sütés előtti előkészületek igencsak szórakoztatóan alakultak: a néni odahívta a telefonját nyomogató lányát, és közölte vele, hogy tessék szépen megpucolni a turistának szánt halat. Csap híján a slaggal kellett bajlódnia, ami néha úgy viselkedett, mint egy dühös kígyó.A lány, miután megszelídítette a vizet és belefolyatta a tálba, kelletlenül, de nekilátott a pikkelyezésnek. Közben a mama begyújtotta a tüzet, majd egy idő után megsajnálta a gyereket, és átvette tőle a piszkos munkát: kibelezte, átszúrta a halat, a többit pedig rábízta a parázsra. Az íze egyszerűen zseniális volt! A rizst pálmalevél-fonatba rejtve kaptam hozzá, egy kevéske fűszerrel megbolondítva.
Az egész lakoma királyi volt, máshol ennyi pénzért itt maximum egy sima sült rizst kaptam volna. A történet vége: a lány a jól végzett munka után még gyorsan le is zuhanyzott a slag alatt.**
Malacsült - h.k. fotója
Kelet-Timoron az USD a hivatalos fizetőeszköz.
Az illatos kávébab és a színes, kézzel szőtt Tais textil az a két dolog, amit mindenképpen érdemes megvásárolni Kelet-Timorban. A kisboltokban és még néhány út menti standnál is kiváló kávét árulnak. Ahogy a skót klánoknak saját mintázatuk van a skót kockás szövetekhez, úgy Kelet-Timor családjainak is megvan a saját, egyedi Tais mintázatuk és színeik.
A pörkölt kávébab remek ajándék lehet, bár néhány ország szigorú szabályokat hozott az élelmiszerek behozatalára vonatkozóan.
Kávé
A kelet-timori kávé organikusan termesztett és fantasztikus ízű. A portugálok vezették be Kelet-Timorba a kávétermesztést. A helyi szokás szerint a kávébabot sötétre pörkölik, hogy erős illatot árasszon. A kávé alacsony savtartalma biztosítja a kelet-timori kávé kiváló ízét.
Néhány kávéfajta, például a robusta, nagyon magas koffeintartalommal rendelkezik. Egy késő esti csésze ebből könnyen álmatlan éjszakát okozhat, ami kellemetlen lehet, mivel Dili kivételével Kelet-Timorban nincs éjszakai élet.
Érdemes hagyományos piacon vásárolni a kávét, nem pedig Dili élelmiszerboltjaiban, ahol gyakran előre darálva és meglehetősen állottan kapható.
Tais
A Tais különböző mintákkal és színekkel készül, attól függően, hogy melyik régióból származik, és minden darab egy-egy családot képvisel. Dili Tais piacán érdemes meglátogatni, ha Tais textileket és helyi ezüst ékszereket szeretnénk vásárolni. Tais a utcai árusoknál is kapható.
Helyi kézműves termékek
Érdemes még etnikai fa faragásokat, batikolt anyagokat és hímzett szöveteket vásárolni, amelyek különböző tájegységi mintákat mutatnak. A helyi fa faragások hasonlóak azokhoz, amelyeket Afrikában lehet találni.
Piacok
Minden nagyobb városban található piac a szigeten. Bár Kelet-Timorban nem található meg az üzletek széles választéka, amelyhez más országokban hozzászokhattunk, ezek a piacok bőségesen ellátják a helyieket. A piacok lehetőséget nyújtanak a helyieknek, hogy napi szinten találkozzanak és kapcsolatot tartsanak egymással. Egy kelet-timori piaci séta remek lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a helyi terményeket. A turistákra sok figyelem irányul, így készüljünk fel arra, hogy megbámulnak minket, és az árakat is magasabbra szabhatják, mivel sok turista szívesen fizetett ki korábban is magas árakat.
Gyümölcsök a dili tengerparton
A tengerparton sok gyümölcsös standot találunk, amelyeket főként nők üzemeltetnek, és finom helyi gyümölcsökkel vannak feltöltve. A papaják, mangók és banánok igazán csábítóak; mindenképp próbáljunk ki egy-egy ismeretlen helyi fajtát is.
Vittem magammal némi dollárt az országba, de a készpénz véges, és mivel az eurót itt nem igazán fogadják el, kénytelen voltam ATM-et keresni. Nem gondoltam volna, hogy a Mastercardot szinte sehol sem veszik figyelembe. A Visa-t mindenhol szívesen látják, de Mastercarddal mindössze három automata áll szóba az egész országban. A Pateo kínálata lenyűgöző: friss, hazai ízű zsemlék, tőkehal, és akár 500 dolláros borok is kaphatók – de kizárólag készpénzért. Végül vettem három palack Timor nevű bort, amit 40 fokos hőségben cipeltem magammal. A főváros kissé kaotikus, de könnyen kiismerhető. Ahogy Lui mondaná: "Minden megtalálható, ha tudod, hol keresd."
Mázas cserépedények . v.g. fotója
Dili éjszakai életét számos tengerparti bár és klub biztosítja, ahol ételeket és italokat szolgálnak fel, azonban ezek főként a kis számú expat közönséget célozzák, így viszonylag drágák. A városközpont elegánsabb éttermei közé tartozik a Nautilaus, a Diya, az Ocean View Hotel és a Gion japán étterem. A Meti Aut negyedben található az újonnan felújított Atlantic Bar and Grill, amely vitathatatlanul Kelet-Timor egyik legjobb szolgáltatását és minőségét nyújtja. Egy másik népszerű hely a Caz Bar, ahol késő estig lehet kajakot bérelni, és a strand mellett sült halat, fokhagymás garnélát, hamburgereket és sokféle hideg sört kínálnak.
Kelet-Timorban továbbra is előfordulnak szórványos belső etnikai és politikai feszültségek, amelyekhez kapcsolódóan erőszakos események is történhetnek. Ezek ritkán irányulnak kifejezetten külföldiek vagy turisták ellen, de érdemes betartani a következő óvintézkedéseket. Az országban még mindig jelentős a nemzetközi jelenlét, beleértve egy ENSZ-missziót és nemzetközi rendőri és katonai erőket is, amelyek főként a nemzeti biztonsági erők képzését és fejlesztését végzik.
Külföldiek vagy turisták is válhatnak erőszak áldozatává, ezért a látogatóknak érdemes felelősen viselkedniük és betartani az alapvető óvintézkedéseket, ahogy más fejlődő országokban is. Ne feledje, hogy egy szegény országban utazik, ahol előfordulhatnak bűncselekmények, mint például támadás vagy lopás. Az ilyen esetek elkerülésének kulcsa a józan ész használata és az alábbi óvintézkedések betartása:
Kerülje a nagy tömeget (a demonstrációk váratlanul is elfajulhatnak).
Ha autóját őrizetlenül hagyja, távolítsa el a látható értéktárgyakat.
Nők számára nem ajánlott éjszaka egyedül taxival utazni.
Nők számára kerülendő az éjszakai, elhagyatott utcákon való egyedüli séta.
h.t. fotója
Dili - reptéri biztonsági erők - h.k. fotója
Figyelmeztető tábla a tónál: krokodiltámadás kockázata - n.l. fotója
1. ,, A Kelet-Timori kilépés nem tartott soká, de szeretett Indonéziám nem akart hazaengedni. Korábban nem kértek repjegyet, ami igazolja, hogy elhagyom az országot, de ha erre jársz legyen nálad, mert velem szívóztak. (2018)" forrás
A 4G jel széles körben elérhető a sűrűbben lakott területeken. Helyi előre fizetett SIM-kártyát már 1 dollárért lehet vásárolni. Az adatcsomagok 1 dollárért kínálnak 24 órás korlátlan adatforgalmat, de mivel a kapcsolat sebessége általában nagyon lassú, ez nem mindig éri meg. Külföldi SIM-kártyával való barangolás is életképes lehetőség, különösen, ha indonéz SIM-kártyával rendelkezik.
2012-ben megváltozott a Nemzeti Számozási Terv (NNP), és minden mobilszám elejére egy „7”-es számot kell tenni, így a mobilszámok összesen nyolc számjegyből állnak. A vezetékes számok változatlanok maradtak. (2024)
Aki Kelet-Timort meglátogatja, annak számára Dili, a főváros a nyilvánvaló kiindulópont. Ez akkor is így van, ha Dili nem egy szépségdíjas hely, főleg a beépített területek vonatkozásában. mert amúgy a természeti környezete a háttérben lévő hegyekkel és a csodás strandok élményt nyújtanak. A fővárosban az egyetlen lényegesebb turista neveetesség az Ellenállás múzeuma (Resistance Museum). Ez a múzeum a gyarmati múlttól való megszabadulás küzdelméről és az indonéz megszállásról szól. Kellemes Dili morend része és a parti sétány. Dilitől délre található egy Jézus-szobor, ahonnan érdekes a kilátás. Többen állítják, hogy Kelet-Timor legszebb strandjai éppen a fővárosnál vannak.
A városban még mindig akad néhány szép régi épület a portugál időkből, egy tengerparti sétány és három Burger King is.
Úgy döntöttem, hogy mielőtt találkozom vele, megnézem a világ egyik legnagyobb Krisztus-szobrát, amelyet II. János Pál pápa is megáldott, majd később, 1996-ban Suharto indonéz elnök avatott fel, Kelet-Timor Indonéziához csatolásának 20. évfordulója alkalmából.
Ha valaki érdeklődik a Krisztus-szobrok iránt, EZEN A LINKEN található a világ legnagyobbjainak listája. Fél dollárért egy helyi sofőr kivitt a strand végére, ahol a lépcsősor kezdődik. Felmásztam a kilátóhoz; bár a szobor nem nyűgözött le, a kilátás valóban fantasztikus volt.
Dili megérkezve még Indonéziához képest is kisebb kultúrsokként hatott. Elnézést a szóért, de az első kifejezés, ami Diliről eszembe jut, az a „lerobbant”: az autók, buszok és egyéb járművek szinte kivétel nélkül rozsdás, öreg darabok, amelyeket szinte csak a beléjük vetett hit tart egyben. A szegénység mindenhol érezhető, amit jól jelez, hogy az ország nem rendelkezik saját valutával, így az amerikai dollárt használják fizetőeszközként.
Érdekes megfigyelés, hogy nem láttam olyan iskolát, amit ne valamilyen segélyszervezet épített volna (bár nem kerestem célzottan, de szembetűnő volt), ugyanakkor az itteni emberek kedvesek és vendégszeretők – akárcsak Délkelet-Ázsia más részein. Dili kisvárosi hangulatot áraszt, ami érthető is, hiszen valóban kicsi mind lakosságában, mind területében
Hera környékén több helyen is megmártóztam, de gyorsan rájöttem, hogy itt a korallok nem éppen lenyűgözőek — vagy csak nem úsztam el elég messzire, hogy szebb részeket találjak. Miután megszáradtam a parton, továbbindultam, és a közelben rábukkantam egy temetőre. Errefelé szinte mindenki keresztény, ez jól látszik a sírok kialakításán is. Érdekes volt látni a sok színes koporsót, és meglepett, hogy némelyik fölé még külön tetőt is építettek. Az egész helynek különös, mégis békés hangulata volt, jól esett egy kicsit elidőzni itt, mielőtt folytattam volna az utam.
A Timor szó a malűáj timus (kelet) szóból ered. Így hát Kelet-Timor valójában annyit jelent, hogy Kelet-Kelet. Amúgy a helyiek a saját országukat szívesen nevezik Timor Lorosa'e-nek. A Lorosa'e annyit jelent, hhogy felkelő nap. Kelet-Timor 640 kilométerre fekszik északnyugatra az ausztráliai Darwintól.
A tetum (amelyet szinte minden kelet-timori ért) és a portugál (amelyet kevesebben beszélnek, de a számuk növekszik) a hivatalos nyelvek, ugyanakkor az indonéz, amelyet sok felnőtt beszél, és az angol, amely Dili városában viszonylag elterjedt, az ország többi részén azonban kevésbé, munkanyelvként szerepel az alkotmányban. Emellett körülbelül 37 őshonos nyelv is létezik, ezek közül a galole, a mambae és a kemak a legelterjedtebbek.
Az indonéz nyelvet jól ismerők könnyen elboldogulnak az országban, míg az angolul vagy portugálul beszélők Dili területén általában jól elvannak, de távolabbi vidékeken már nehézségekbe ütközhetnek.
Timor szigetének keleti fele, Kelet-Timor, egykor a portugál kereskedelem és befolyás területe volt, amelyet Portugália 1702-ben gyarmatává nyilvánított. Az 1974. áprilisi Szegfűk Forradalma során megdöntötték Portugália jobboldali diktatúráját, aminek hatására az ország jelentős gyarmatbirodalmában dekolonizációs hullám indult. Portugál Timor 1975. november 28-án függetlennek nyilvánította magát. December 6-án Gerald Ford amerikai elnök és Henry Kissinger külügyminiszter Jakartában találkozott Suharto tábornokkal, és jóváhagyást adtak Kelet-Timor Indonéziához történő „integrációjához”. Másnap indonéz erők megszállták és elfoglalták Kelet-Timort, ami népirtás méretű katasztrófát eredményezett.
1976 júliusára Kelet-Timort Timor Timur néven Indonézia egyik tartományaként annektálták. Ekkoriban felmerült a félelem Indonéziával való integrációtól, és támogatást kapott az ötlet, hogy Timor inkább Ausztrália egyik államává váljon, ám az ausztrál kormány elutasította ezt az elképzelést. Az elkövetkező két évtizedben Indonézia fokozatosan integrálta a gyarmatot, és számos fontos hatalmi pozíciót indonézek töltöttek be, nem pedig kelet-timoriak. Egyes becslések szerint körülbelül 100 000–250 000 ember halt meg az úgynevezett „békehelyreállítási” kampány alatt.
Az ENSZ felügyelete mellett 1999. augusztus 30-án népszavazást tartottak, amelyen Kelet-Timor népe az Indonéziától való függetlenségre szavazott. Az eredmény kihirdetése után Indonéziát támogató ellenállók, az indonéz hadsereg segítségével, terrorizálták a lakosságot egy polgárháborúban, amely az ország infrastruktúrájának nagy részét lerombolta. Ennek ellenére Indonézia végül kénytelen volt elfogadni az eredményt, és visszavonta erőit. Egy Ausztrália által vezetett ENSZ-békefenntartó erőt küldtek Kelet-Timorba a civil társadalom helyreállítása és az ország újjáépítése érdekében.
2002 május 20-án Kelet-Timort hivatalosan is független államként ismerték el, a Demokratikus Timor-Leste Köztársaság néven. Az ország azonban az angol nyelvű környezetben inkább Kelet-Timorként ismert, az ausztrál és helyi használat kivételével.
Kelet-Timor a délkelet-ázsiai térség egyik legszegényebb országa. Potenciális jövedelmi forrást jelenthet, hogy tengeri környezetében olajlelőhelyek vannak.
Sajnos napjainkban az országban magas a munkanélküliség, és a 1,3 milliós lakosság egyharmada szegénységben él. Széles körben elterjedt problémát jelent az éhezés, az alultápláltság és a megelőzhető betegségek következtében bekövetkező gyermekhalálozás. Kelet-Timor az úgynevezett „erőforrás-átok” sújtotta országok közé tartozik, mivel gazdasága nagymértékben függ az offshore gáz- és olajkészleteiből származó bevételektől. Az ország „Petroleum Fund”-ja adja a kormány költségvetésének 80%-át, de akár 2030-ra ki is merülhet. A fejlődés egyenetlen, és elmarad az infrastruktúra és az oktatás fejlesztése, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy az ország a fenntarthatóbb jövő érdekében a turizmus és a mezőgazdaság irányába is nyisson. Az ország külföldi segélyeket is kap, különösen Ausztráliától, és csatlakozott Kína Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéséhez, amelyek segítettek a fejletlen szektorok támogatásában, de nem biztosítottak munkahelyeket a helyiek számára. A turisták Kelet-Timorba látogatva keresletet teremtenek a turizmushoz kapcsolódó vállalkozások számára, ami változatos munkalehetőségeket kínál a helyieknek.
Timorban az alapfokú oktatás meglehetősen hiányos, és sok gyerek nem jár iskolába. Nem feltétlenül anyagi okok miatt, inkább azért, mert nincs hozzá kedvük – gyakran csak fekszenek az árnyékban és cigarettáznak. Az országban járva nem találkozni túl sok dolgozó emberrel.A timoriak alapanyagokban sem bővelkednek. Van vízi spenót és sawi (egy mángoldhoz hasonló növény), amelyeket forró vízben főznek egy kevés sóval, majd főtt rizzsel fogyasztják. Általában ez az étel kerül az asztalra nap mint nap, hacsak nincs valamilyen különleges alkalom.
A piacon az egységeket nem kilóban vagy literben mérik, hanem például vizes flakonokkal és vödrökkel. Lehet venni egy vödör halat vagy egy flakon kávét, és így tovább.
Falusi életkép - v.g. fotója
Jól lehet a tetum és a portugál a hivatalos nyelvek, a helyi lakosság a hétköznapi életben inkább beszél indonézül és egy leegyszerűsített angol nyelven.
A turista azt tapasztalja vidéken, hogy a falvak lakói bármennniyre is nagyon szegények európai szemmel nézve, azért viszonylag boldognak tünnek.
Egy nemzetközi felmérés szerint a világ legalacsonyabb férfiai Kelet-Timorban élnek. Átlagmagasságuk: 160 cm.
A timoriak kissé óvatosak és zárkózottak, és nehezen bíznak meg az idegenekben, hiszen a történelem során mindig csak ki akarták őket használni.Timorban az ész nem egyenlően oszlott el: sokak gondolkodása elég egyszerű, míg néhányan mintha az összes észt megkapták volna.
Menő iskolai egyenöltözék - n. l. fotója
1. Kelet-Timor lakói vallási okok és a hagyományaik alapján konzervatív felfogásúak és ez vonatkozik az öltözködésre is. A turistáknak ügyelni kell arra, hogy ne öltözködjenek túl lengén, és udvariasan, feltűnösködés nélkül illik viselkedni a helyiekkel való érintkezésekben. A turista párok tartózokodjanak attól, hogy heliyek szeme előtt nyalják-falják, ölelgessék, csókolgassák egymást. Ez maradjon a hotelszoba falai közé.A heliyek körében az gyakori, hogy két két férfi barát (nem homoszexuálisok) kézenfogva jár egymással, viszont férfi és nő nem jár utcán kéz a kézben.
2. Kényszerűen tudomásul kell venni, hogy a kelet-tiporiaknak az európaitól nagyon eltérő felfogása van a pontosságról.
3. Tartózkodjunk attól, hogy megérintsük helyi ember (pl. gyerek) fejét.
Kelet-Timort súlyosan megviselte az indonéz megszállás, amely során akár 200,000 (vagyis minden ötödik kelet-timori) ember is életét veszthette. Suharto Orde Baru rendszerének dicsérete vagy az Indonéziához való csatlakozás ötlete nem biztos, hogy jó fogadtatásra talál a kelet-timoriak körében. Sok kelet-timori szimpatizál, sőt nosztalgiával tekint a portugál uralom időszakára, amikor a portugál gyarmati kormány jellemzően hagyta, hogy az emberek a maguk módján éljenek. Ahogy minden külföldi helyen, itt is érdemes kerülni a politikai témákat, ha nem biztos benne, hogy érzékeny kérdéseket hozhat fel biztonságosan.
Kelet-Timor híres a gyönyörű part menti korallzátonyairól, ezt Lui is megerősítette, és mutatta, merre induljak. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy apály idején nem fogok látni semmit, mert a víz ilyenkor nagyon zavaros – ráadásul a mindennapos esőzés sem segít a látótávolságon. A zátony egyébként csak pár száz méterre van a parttól, de odaérni sem volt egyszerű: miközben beljebb sétáltam az iszapban, a szandálom beragadt. Amikor kihúztam, láttam, hogy teljesen szétment.
Nekem elég nagy gond, ha elveszítem vagy tönkreteszem a szandálomat, mert még Balin sem egyszerű 47-es méretet találni. Bár a zátonyig végül eljutottam, a Timor-tenger most nem mutatta meg rejtett csodáit.
Szerencsére a futócipőmet is elhoztam, így amíg a szandálomat megvarratom, nem kell mezítláb mászkálnom a városban.
Kelet-Timorban (is) előfordul, hogy simán rágyújtanak a buszon. Bár a jármű tele van gyerekekkel, egészen pici gyerekekkel is, senkit sem zavar – itt ez teljesen megszokott.
A biztonság viszont nem tartozik a legfőbb szempontok közé. Láttam például egy alig kétéves kislányt, aki derékig kilógott a nyitott buszablakon, miközben mezítelen talpa az apja lábszárán támaszkodott, amit az előtte lévő ülésnek feszített. Mégsem esett ki, és senki nem aggódott érte.
A sofőr előrehajolva, görnyedten vezetett, mert a szélvédő felső sávja teljesen sötét volt – az ülés és ő maga is bőven a szemmagassága fölé emelkedett, másképp nem is látott volna ki. Rejtély, hogy ez miért jó megoldás.
Talán azért van sötét csík a szélvédőn, hogy elférjen rajta az „Amor” felirat, ami a busz neve.
Az út során a szegénység feltűnő volt. Apró falvakon haladtunk át Dili felé, ahol a házak tetejét pálmalevél borítja, az oldalukat vékony pálmafából vagy más fából készült lécek alkotják. Sok háznak még a fala is résekből áll, és több helyen áram sincsen. Ilyen fokú szegénységet még soha nem láttam, ennyire koncentráltan.
Az út állapota is katasztrofális: rengeteg helyen egyszerűen leszakadt a szélénél, a szakadékba. Ahol nem szakadt le, ott hatalmas kövek vagy autógumik lassítják a közlekedést. Annyira nehézkes az út, hogy a százötven kilométeres táv hat óra alatt telt el, egyetlen húszperces megállóval.
Varga Gábor fotója
Ez a templom Kelet-Timorban a Szent Mária-templom (Igreja de Santa Maria), amely Suai városában található. Ez a rózsaszín, gótikus stílusjegyeket viselő katolikus templom az ország egyik ismert vallási épülete, és fontos szerepet játszott a helyi közösség történetében is — különösen a függetlenségi harcok idején. - V. G. fotója
Szárított (és büdös) sárgaúszójú tonhalak - v.g. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Jeli Gábor, 2018. 01. 12. 08:34
Sziasztok!
Pár Hete jöttem vissza Kelet-Timorból Indonéziába, viszont látom, hogy rég nem került fel friss komment az oldalra. Kelet-Timorba magyar állampolgároknak már nem kell vízum. Én Indonézia felől szárazföldön mentem át és 90 napig lehet vízummentesen tartózkodni. Ha gondoljátok a blogomból nyugodtan mazsolázhattok vagy fel is tehetitek egyben. Ja és a közbiztonság is hibátlan, nem nagyon vannak már zavargások.
http://jeti76.blogspot.co.id/2017/12/halottal-mar-kelet-timori.html
Üdv Jeti