ÚTIKRITIKA.HU / Pakisztán

Az országról kialakult negatív kép, a terrorista akciók, tüntetések, a keresztény- és külföldellenesség, valamint a növekvő köztörvényes bűnözés következtében fokozatosan csökken a Pakisztánba turizmus céljából beutazó külföldiek száma.
Pakisztán dél-ázsiai ország, nyugaton Iránnal és Afganisztánnal, északon (picike szakaszon) Kínával, keleten Indiával határos. 796 ezer négyzetkilométer területű, azaz nyolc és félszer nagyobb Magyarországnál. 219 milliós (2020-as becslés) lakosságának 97 százaléka muzulmán vallású. Pakisztán egy elnöki rendszerű szövetségi köztársaság. Fővárosa a Himalája lábánál fekvő Iszlamabad, amely 4600 kilométerre fekszik Budapesttől.
Kötelezőek meghatározott védőoltások, mivel sajnálatos módon az utóbbi időkben megnövekedett a különböző vírusos fertőzésben megbetegedettek száma (polio, tífusz, hepatitisz B,C, malária, stb).
A magyar állampolgárok vízumkötelesek Pakisztánba való belépéshez.
Havi nettó átlagfizetés: 71 ezer.
Baloldali a közlekedés.
Leggyakoribb vezetéknév: Khan

A magyar külügyminisztérium a magyar állampolgárokra vonatkozóan Pakisztán egyes területeit utazás és ott tartózkodás szempontjából az "I. nem javasolt" kategóriába tartozónak minősítette (az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdésének hatálya alá tartozó területeket:

Kasmír Pakisztán által ellenőrzött területe (Azad Jammu és Kashmir),
Khyber / Pakhtunkhwa tartomány (korábbi Északnyugati Határtartomány, NWFP), és fővárosa Pesavár (Peshawar),
Szövetségi Irányítású Törzsi Területek (FATA),
Gilgit-Baltisztán (Gilgit-Baltistan),
Beludzsisztán (Baluchistan) tartomány és fővárosa Kvetta (Quetta),
Dél-Pandzsáb (Punjab tartomány déli része),
Karacsi (Karachi) nagyváros külső kerületei

Az UNESCO kulturális világörökség részei Pakisztánban:

Moenjodaro régészeti lelőhelye
Taxila romjai
Takht-i-Bahi buddhista romjai és a szomszédos városmaradványok Sahr-e-Bahlolban
Thatta történelmi műemlékei
Lahore erődje és a Shalimar-kertek
A Rohtas erőd

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A hegyi, nemzeti parki túrák (pl. Deosai nemzeti park)
Izgalmas desztináció, a kivívások teszik izgalmassá
Az iszlamabadi és lahorei mecsetek
A Hunza-völgy és a Kaghan-völgy a világ legszebb völgyei közé tartoznak
Karachitól délnyugatra a Sandspit beach a piknikező helyiekkel

Nem tetszett

A biztonsági aggodalmak
Az alkoholt tiltják, de a kábítószer nagyon elterjedt
A turistákat jól lehúzzák magas árakkal, de ezért nem mindig nyújtanak megfelelő kényelmet és minőséget
Az iszlamabadi Benazir Bhutto nemzetközi repülőtéren a kosz

Vélemények

"Pakisztánnak valóban nagyon rossz a híre a nemzetközi médiában és a mérhetetlen kíváncsiságomnak kellett győzedelmeskednie az aggodalmaink fölött. Irán vonatkozásában voltak ilyen fenntartásaim utazás előtt. Így utólag megállapíthatom, hogy Irán sokkal könnyebb ország a turistaszempontjából, mint Pakisztán. Ami azonban nagyon közös, hogy a helyi népek tudatosan vagy teljesen természetes módon sok mindent megtesznek azért, hogy országaik barátságosabb képét mutassák az idegennek. Történelmi emlékekben dúskál az ország és bőven vannak látnivalók, ugyanakkor nem kell tartani, hogy az utazó a máshol szokásos japán, koreai turistacsoportokba ütközik. Alig láttunk turistákat. Bizony a legnagyobb gondot a közlekedés okozta, mert nincsenek kellően felkészülve az európai utazó szükségleteire. A közlekedés lassú és a távolsági buszjáratok menetrendje fölöttébb kusza. Persze minket külföldieket, a buszsofőrök ahol lehetett, átvágtak.Pakisztán nagyon olcsó ország nekünk. Valahogy jól jöttünk ki a pénzváltásokból. Kevés pénzért nagyon jókat ettünk. Gyomorgond csak egyszer volt, és nem tartott egy napnál tovább. Leginkább a városok levegőszennyezettsége és a fülsüketítő zaj zavart minket. Az utcákon a legtöbb helyen rengeteg a szemét.

A pakisztáni emberek nagy többsége roppant barátságos volt velünk. Úgy tűnt nekünk, hogy ők könnyebben alkalmazkodnak hozzánk, mint mi az ő kőkemény szokásvilágukhoz. Az ottani társadalomban a női nemmel kapcsolatos szabályok, elvárások elképesztően távol állnak a mi gondolkodásmódunktól. Folyton vívódtunk - persze szigorúan csak magunkban és egymás között -, hogy mit is gondoljunk ezekről a dolgokról. Nem egy bulis, csajozós hely, hogy világosak legyünk. Nagyon nem. A műemlékekhez képest fontosabb látnivalók voltak a természeti szépségek, elsősorban is a méltóságteljes hegyvonulatok. Biztonságérzetünk nagyon váltakozó volt. Vidéken, a falvak, kisvárosok tájékán biztonságban éreztük magunkat, nem úgy a nagyvárosokban. Karachiban a külvárosokban rendesen be voltunk rezelve. Nagyon szegény ország, és a városi szegények reakcióit kiszámíthatatlannak éreztük. Írástudatlan emberek tízezrei, egyszerűen veszélyes a primitívségük. Ahol lehetett, megpróbáltunk valamennyire megbízható oltalma alá helyezni magunkat. Nem a magukat felkínáló emberek voltank védőőreink, hanem azok, akiket mi választottunk ki magunk számára. Így éreztük magunkat valamennyire biztonságban.

Nem csupán attól tartottunk, hogy kirabolnak minket, hanem a sok barátságos ember mellett érzékeltük az európai, fehér ember iránti bizalmatlanságot. Nem lehetett eldönteni, hogy valakinél vagy valakiknél ez a bizalmatlanság nem fordul-e át valami gyűlölködéssé, amit valamilyen, számunkra veszélyes tett követhet. Pl. valamivel hamisan megvádolnak minket és kitesznek a népharagnak. Szóval ilyen dolgok. De le kell szögeznünk ismételten, hogy az esetek 90 százalékában a helyiek nagyon barátságosak voltak velünk. Pokoli nehéz volt megérteni az angoljukat az erős akcentus miatt. Mik tetszettek a legjobban a kulturális látnivalók közül: a Lahore-i erődítmény, Rawalpindiben a bazárok és a dzsuvás mellékutcák (ott valamiért egyáltalán nem féltünk), Islamabadban egy teraszos parkból ránézni a városra, Islamabadnál a Rawal-tó, Lahore rózsaszín és fehér márványos házai, a hatalmas mecsetek. Megtanultuk saját kárunkon, hogy vasárnap kerülnünk kell a nevezetességeket, mert azokat elképesztő tömegben látogatják a helyiek. A többit majd megírjuk Neked később. (2013)" (Dani és Katica)

,, Mióta Iszlámábádba érkeztem, meglepő módon mindenki fotót akart velem készíteni. Azt hiszem, a mecset és a helyi állatkert volt a mélypont, ahol baráti társaságok rohantak meg és annyit szelfiztek velem, mintha én lennék Brad Pitt. Bár a szögekből és a fotómennyiségből, illetve más fizikai adottságokból ez aligha fog másnak eszébe jutni. (2019)" forrás

Olvasmányos linkek

"Pakisztánt keresztülbringázni nem mindennapi élmény. Egy olyan országot, ahol őrületes a forgalom, még sincs sok baleset, és ahol a teherautónál csak a szépség számít. Ahol egy tanár is megengedheti magának a házicselédet, de a feleségnek engedélyt kell kérnie a kijáráshoz. Ahol nem terroristák, hanem hihetetlenül kedves emberek laknak. Pakisztánban elképesztően népszerű ez a közösségi háló. Olyannyira, hogy erős a gyanúnk, a Facebook oldalunkon hagyott kommenteken keresztül a vendéglátóink megtalálták egymást, és leadták egymásnak a drótot arról, mi a kedvenc reggelije a magyar fekvőkerékpáros nászutas párnak. Ilyen figyelmes, odaadó és vendégszerető egy átlagos pakisztáni, miközben a nemzetközi média természetének köszönhetően egy átlag nyugati ember fejében épp az ellenkező kép él Pakisztánról. Terrorizmus, robbantások, tálibok, ezek a kulcsszavak ugranak be először, pedig mindez a valóságnak csak egy szűk szelete, amiről a helyieknek is megvan a maguk véleménye. (2013)" forrás

"Mi nemrég jártunk Pakisztánban, ahol összesen 64 napot töltöttünk. A Karakorum Highway-t jártuk végig, és hát minden várakozásunkat messze felülmúlta, amit kaptunk... Az emberek, a táj, a hegyek, a gleccserek, szóval összességében csodás volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. És mi még csak nem is kirándultunk sokat. Viszont már most eldöntöttük, hogy egyszer az életbe még visszamegyünk, ha tehetjük. A legjobban a Hunzák völgye tetszett, Karimabad, Gulmit, Ghulkin, ezek álomhelyek. Ne féljetek Pakisztántól, ha még nem jártatok ott, akkor az a kép, ami a fejetekben van, téves, mert amit a médiából hallani, az nem igaz, vagy legalábbis csak az afgán közeli távoli hegyi vidékeken, de lehet már ott se... szóval nem muszáj a tálibokhoz menni! Velünk semmilyen atrocitás nem történt, sőt, vigyáztak ránk mint egy törékeny tojásra. De fent Hunzán ez sincs, az a béke szigete a hegyek között. Csak a hétezresek, meg a szuper-barátságos emberek, a gleccserek, meg Te! (2011)" forrás