.
.
Imádkozás utáni csevegés (Férfiak és nők együtt, egy házaspárnál nagyobb társaságban nem mutatkoznak) - s.n. fotója
2024: Pakisztán biztonsági helyzete jelentősen javult az utóbbi időben, azonban továbbra is óvatosságra intünk bizonyos területekre való utazás kapcsán. Kifejezetten ellenjavallt Khyber-Pakhtunkhwa tartomány egyes részei, Peshawar városa és a várostól délre fekvő kerületek, Beludzsisztán tartomány egyes területei, a Karakorum autópálya, valamint az országhatárok menti 10–50 km-es sáv meglátogatása.
Az Afganisztánnal határos területek (különösen az egykori FATA régió) fokozottan veszélyeztetettek a terroristatámadások szempontjából, különösen azokon a helyeken, amelyeket külföldiek gyakran látogatnak. Ezek a területek általában veszélyesebbek más úti céloknál, és nem tekinthetők biztonságosnak az utazás szempontjából.
Pakisztán neve mozaikszó, amelyet C. Rahmat Ali alkotott meg 1934-ben a "Most vagy soha" jegyzetében.A mozaikszó az akkor még indiai, muszlim többségű tartományok neveinek kezdőbetűiből származik: Pandzsáb - Afgania - Kasmír - Indus - Szind - TÁN 😊 föld). A mesterséges határok, a kölcsönös területi igények miatt örökké tartó konfliktusok Indiával, egy polgárháború által megtépázott ország nyugaton (Afganisztán) a fő felelős Pakisztán örökös válsághelyzetéért. (B.S.)
Az UNESCO kulturális világörökség részei Pakisztánban:
,, Akkora pozitív csalódás eddig Pakisztán. Szinte csak jóindulattal és szeretettel találkoztam itt. Tanulhatnánk tőlük mi európaiak, akik csak a szarkavaráshoz értünk.
Szegények de adnak magukra. Mindenki ápolt, kulturált és udvarias kedves. Senki nem kér tőled pénzt, inkább arra a kevésre is meghiv, amilye van. Egész más itt az élet, mint amilyennek Nyugaton hiszik. " (Ata, 2022)
Pakisztánban 2019. novemberében jártam egy társasúton. A hosszú és tartalmas utunk Karachitól Iszlamabadig tartott. A helybelieket nyugodtan lehetett fényképezni. Soha sehol egy rossz szót vagy fenyegető tekintetet nem tapasztaltam. (Sándor)
"Pakisztánnak valóban nagyon rossz a híre a nemzetközi médiában és a mérhetetlen kíváncsiságomnak kellett győzedelmeskednie az aggodalmaink fölött. Irán vonatkozásában voltak ilyen fenntartásaim utazás előtt. Így utólag megállapíthatom, hogy Irán sokkal könnyebb ország a turistaszempontjából, mint Pakisztán. Ami azonban nagyon közös, hogy a helyi népek tudatosan vagy teljesen természetes módon sok mindent megtesznek azért, hogy országaik barátságosabb képét mutassák az idegennek.
Történelmi emlékekben dúskál az ország és bőven vannak látnivalók, ugyanakkor nem kell tartani, hogy az utazó a máshol szokásos japán, koreai turistacsoportokba ütközik. Alig láttunk turistákat. Bizony a legnagyobb gondot a közlekedés okozta, mert nincsenek kellően felkészülve az európai utazó szükségleteire. A közlekedés lassú és a távolsági buszjáratok menetrendje fölöttébb kusza. Persze minket külföldieket, a buszsofőrök ahol lehetett, átvágtak.
Pakisztán nagyon olcsó ország nekünk. Valahogy jól jöttünk ki a pénzváltásokból. Kevés pénzért nagyon jókat ettünk. Gyomorgond csak egyszer volt, és nem tartott egy napnál tovább. Leginkább a városok levegőszennyezettsége és a fülsüketítő zaj zavart minket. Az utcákon a legtöbb helyen rengeteg a szemét.
A pakisztáni emberek nagy többsége roppant barátságos volt velünk. Úgy tűnt nekünk, hogy ők könnyebben alkalmazkodnak hozzánk, mint mi az ő kőkemény szokásvilágukhoz. Az ottani társadalomban a női nemmel kapcsolatos szabályok, elvárások elképesztően távol állnak a mi gondolkodásmódunktól. Folyton vívódtunk - persze szigorúan csak magunkban és egymás között -, hogy mit is gondoljunk ezekről a dolgokról. Nem egy bulis, csajozós hely, hogy világosak legyünk. Nagyon nem.
A műemlékekhez képest fontosabb látnivalók voltak a természeti szépségek, elsősorban is a méltóságteljes hegyvonulatok. Biztonságérzetünk nagyon váltakozó volt. Vidéken, a falvak, kisvárosok tájékán biztonságban éreztük magunkat, nem úgy a nagyvárosokban. Karachiban a külvárosokban rendesen be voltunk rezelve. Nagyon szegény ország, és a városi szegények reakcióit kiszámíthatatlannak éreztük. Írástudatlan emberek tízezrei, egyszerűen veszélyes a primitívségük. Ahol lehetett, megpróbáltunk valamennyire megbízható oltalma alá helyezni magunkat. Nem a magukat felkínáló emberek voltank védőőreink, hanem azok, akiket mi választottunk ki magunk számára. Így éreztük magunkat valamennyire biztonságban.
Nem csupán attól tartottunk, hogy kirabolnak minket, hanem a sok barátságos ember mellett érzékeltük az európai, fehér ember iránti bizalmatlanságot. Nem lehetett eldönteni, hogy valakinél vagy valakiknél ez a bizalmatlanság nem fordul-e át valami gyűlölködéssé, amit valamilyen, számunkra veszélyes tett követhet. Pl. valamivel hamisan megvádolnak minket és kitesznek a népharagnak. Szóval ilyen dolgok. De le kell szögeznünk ismételten, hogy az esetek 90 százalékában a helyiek nagyon barátságosak voltak velünk. Pokoli nehéz volt megérteni az angoljukat az erős akcentus miatt. Mik tetszettek a legjobban a kulturális látnivalók közül: a Lahore-i erődítmény, Rawalpindiben a bazárok és a dzsuvás mellékutcák (ott valamiért egyáltalán nem féltünk), Islamabadban egy teraszos parkból ránézni a városra, Islamabadnál a Rawal-tó, Lahore rózsaszín és fehér márványos házai, a hatalmas mecsetek. Megtanultuk saját kárunkon, hogy vasárnap kerülnünk kell a nevezetességeket, mert azokat elképesztő tömegben látogatják a helyiek. A többit majd megírjuk Neked később. (2016)" (Dani és Katica)
,, Mióta Iszlámábádba érkeztem, meglepő módon mindenki fotót akart velem készíteni. Azt hiszem, a mecset és a helyi állatkert volt a mélypont, ahol baráti társaságok rohantak meg és annyit szelfiztek velem, mintha én lennék Brad Pitt. Bár a szögekből és a fotómennyiségből, illetve más fizikai adottságokból ez aligha fog másnak eszébe jutni. (2019)" forrás
Az alkoholt tiltják, de a kábítószer nagyon elterjedt. Az egyénileg utazó turistákat lehúzzák magas árakkal, és ezért nem mindig nyújtanak megfelelő kényelmet és minőséget. Az iszlamabadi Benazir Bhutto nemzetközi repülőtéren kosz volt.
Történelmi emlékekben dúskál az ország, de alig láttunk turistákat. A közlekedés nincsen felkészülve az európai utazók szükségleteire. A közlekedés lassú és a távolsági utazás drága. (Ballabás Sándor, 2023)
Kedvenc országunk Pakisztán. MIért?
az önzetlen vendégszeretet miatt, amivel sehol máshol nem találkoztunk ilyen mértékben.
pl 2: falusi kis bolt. bemegyünk vásárolni pár dolgot. fizetni akarunk de az eladó nem engedi. szó sem lehet róla, vendégek vagyunk mondja.
pl 3: peshawari cukrászda. bemegyünk vásárolni pár süteményt. fizetni akarunk de a fiatal srác nem engedi. vendégek vagyunk az országban.
pl 4: peshawari múzeum. be akarunk menni de zárva van. biztonságos őrt megkértük, hogy hívja fel a főnökét és kérdezze meg, hogy meglátogathatjuk ? pár perc múlva nyílik a kapu.
pl 5: lahori szálloda. bejelentkezünk. recepciós srác kérdezi: akarjuk az elnöki lakosztályt? naná. már adja is a kulcsokat azzal a kikötéssel, ha valaki lefoglalja akkor sajnos át kell költözzünk egy másik szobába. ott maradtunk végig.
"Pakisztánt keresztülbringázni nem mindennapi élmény. Egy olyan országot, ahol őrületes a forgalom, még sincs sok baleset, és ahol a teherautónál csak a szépség számít. Ahol egy tanár is megengedheti magának a házicselédet, de a feleségnek engedélyt kell kérnie a kijáráshoz. Ahol nem terroristák, hanem hihetetlenül kedves emberek laknak. Pakisztánban elképesztően népszerű ez a közösségi háló. Olyannyira, hogy erős a gyanúnk, a Facebook oldalunkon hagyott kommenteken keresztül a vendéglátóink megtalálták egymást, és leadták egymásnak a drótot arról, mi a kedvenc reggelije a magyar fekvőkerékpáros nászutas párnak. Ilyen figyelmes, odaadó és vendégszerető egy átlagos pakisztáni, miközben a nemzetközi média természetének köszönhetően egy átlag nyugati ember fejében épp az ellenkező kép él Pakisztánról. Terrorizmus, robbantások, tálibok, ezek a kulcsszavak ugranak be először, pedig mindez a valóságnak csak egy szűk szelete, amiről a helyieknek is megvan a maguk véleménye. " forrás
"Mi nemrég jártunk Pakisztánban, ahol összesen 64 napot töltöttünk. A Karakorum Highway-t jártuk végig, és hát minden várakozásunkat messze felülmúlta, amit kaptunk... Az emberek, a táj, a hegyek, a gleccserek, szóval összességében csodás volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom. És mi még csak nem is kirándultunk sokat. Viszont már most eldöntöttük, hogy egyszer az életbe még visszamegyünk, ha tehetjük. A legjobban a Hunzák völgye tetszett, Karimabad, Gulmit, Ghulkin, ezek álomhelyek. Ne féljetek Pakisztántól, ha még nem jártatok ott, akkor az a kép, ami a fejetekben van, téves, mert amit a médiából hallani, az nem igaz, vagy legalábbis csak az afgán közeli távoli hegyi vidékeken, de lehet már ott se... szóval nem muszáj a tálibokhoz menni! Velünk semmilyen atrocitás nem történt, sőt, vigyáztak ránk mint egy törékeny tojásra. De fent Hunzán ez sincs, az a béke szigete a hegyek között. Csak a hétezresek, meg a szuper-barátságos emberek, a gleccserek, meg Te! " forrás
Kifőzde - j.k. fotója
Peshawar - j.k. fotója
V. Jancsi fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
dóka tamás, 2024. 02. 01. 09:24
Sziasztok.
Tudnátok ajánlani túraszervezőt??
24 május
Köszönöm
Lutring Moser Mária, 2023. 03. 24. 23:34
2017-ben voltam egy helyi utazasi
irodával 2 hetet UNESCO WHS túrán,
Karachitól az afgán határig és lslamabadig.
Fantasztikus! Csodálatos, gyönyörű, stb! Szupeflativusz! Az ételeik hasonlítanak az indiai konyhára, kevésbé fűszeres. Turista sehol. Szuper! Nekem való hely!
Sajnos Karachiban a tengerpart nagyon szemetes... Ez az ország többi részére is jellemző. Az emberek kedvesek, mindenki fényképezkedni akar.
Én Lahorban szintén ismerősöket látogattam mag. Amint átértünk a katonai ellenőrzésen, azt hittem Amerikában vagyok. Széles utcák, kávézók, virágboltok, rend és tisztaság, gazdagság!
Amiert odamentem, az Mihejo Daro volt. De a többi latnivaló is nagyon megérte! Csak ajánlani tudom!
dr. Ballabás Sándor, 2023. 03. 16. 22:51
Pakisztánban 2019. novemberében jártam egy AGRA társasúton. A hosszú és tartalmas utunk Karachitól Iszlamabadig tartott. A helybelieket nyugodtan lehetett fényképezni. Soha sehol egy rossz szót vagy fenyegető tekintetet nem tapasztaltam.
Halmai Mihàlyné, 2021. 10. 11. 15:02
Pakisztán gyönyörû orszàg even az èvben kètszer voltam semi Gond nem volt
Lázár Gábor dr, 2021. 06. 15. 21:40
Megerősitettek abban, hogy el kell mennem ismét átérezni kelet varázsát !
Időutazás !