ÚTIKRITIKA.HU / Albánia

Albánia

Albánia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

.

Nincs nyájimmunitás - cs.k. fotója

.

Albánia dióhéjban

Albánia albán nyelven: Shqipëri (kiejtés: sipöri) - Ennek alapján használatos nálunk itt-ott az albánokra a szkipetárok (shkiptarok) elnevezés.

• Albánia balkáni ország, nyugati partját az Adriai-tenger mossa, keleti oldalán az Albán-Alpok hegyvonulatai emelkednek. Albánia északon Montenegróval határos, északkeleten Koszovóval, keleten Észak-Macedóniával, délen pedig Görögországgal. 
• Albánia és Magyarország között légvonalban kb. 850 kilométer távolság van. A repülési idő Budapest és Tirana között általában körülbelül másfél óra. A két ország között a nyári időszámításban nincs időeltolódás.
• Albánia harmad akkora, mint Magyarország (pontosan 28.700 négyzetkilométer), 2,77 millió lakosa van (2025-ös becslés). Fővárosa: Tirana. Albán a nyelvük. Az albán nyelv  egyedülálló nyelv a balkáni régióban.
• A lakosság kb. 70 százalékban (szunnita) mozlim (muzulmán), de a vallásos hit távolról sem olyan alapvető, mint a világ azon országaiban, ahol az iszlám nincs elválasztva az államtól. A kommunista érában (azaz 1991-ig) a mecseteket bezárták, az ateizmus volt a kötelező, és ez egy-két nemzedékre kiölte a vallásos hitet az albánokból. A magukat mozlimnak tekintő albánok jelentős hányada lazán, kötelezettségérzetektől mentesen viszonyul a hitélethez. Egyes felmérések szerint az albánok kétharmada nem is tekinti a vallást a személyes életében való fontos tényezőnek. A harminc év alatti fiatalok vonatkozásában ez az arány inkább 80 százalék fölötti.
• Mozlim országok (pl. Törökország, Szaud-Arábia) öntenek pénzt Albániába, hogy elősegítsék az albánok iszlámhoz való szorosabb vallási kapcsolódását, - kvázi - visszatérését. Külföldi pénzekből mecsetek sokasága épült az utóbbi két évtizedben. 
• A magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak Albániába, és egyszeri belépéssel 180 naponként 90 napig tartózkodhatnak az országban. Az útlevélnek a beutazás napjától számítva legalább három hónapig kell érvényesnek lennie. A beutazás érvényes kártya típusú személyazonosító igazolvánnyal is lehetséges.
• Allbánia nem tagja az EU-nak, nem része a Schengen-övezetnek, viszont 2009 óta a NATO tagállama. 1944 és 1992 között Albánia kemény kommunista uralom alatt állt (inkább olyan mint nálunk a Rákosi-érában, és sokkal durvább mint a Kádár-érában). Azóta többpárti demokrácia van.
• Albánia a harmadik legszegényebb európai ország (Ukrajna és Moldova után), (az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján) 
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 238 ezer forintnak megfelelő helyi pénz
• Az albán fogyasztói árszint kb. 15-20 százalékkal alacsonyabb mint a magyar. Éttermi árak kb. 35 százalékkal olcsóbbak náluk. A borok náluk kb. 25-30 százalékkal drágábbak mint nálunk. A benzin momentán jóval drágább mint nálunk.
• Az albániai utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni.
• Albániában a turista számára a jó közbiztonság garanciája, hogy lényegében valamennyi albán zsebtolvaj az olasz nagyvárosokban tevékenykedik az előnyösebb hozam reális reményében. 
• A bolgárokhoz hasonlóan, az albánoknál az igen és a nem kifejezése fordítva történik, a bólogatás NEM-et, az oldalra való fejingatás pedig, IGEN-t jelent!
• Leggyakoribb vezetéknév: Hoxha (albán kiejtés: hódzsá)
• 2025. júliusban: 1 liter benzin 739 HUF-nak megfelelő lek
• 2025-ben továbbra is a leggyakrabban használt fizetőeszköz Albániában a lek (ALL), de az eurót szinte mindenhol elfogadják – főként a turizmusra épülő régiókban. A szolgáltatók – például szállásadók, vendéglősök – továbbra is szívesen fogadják az eurót, azonban az árfolyam nem mindenhol kedvező:
• A legtöbb helyen 1 eurót kb. 110–115 lek között számolnak, ami rosszabb, mint a hivatalos középárfolyam.
• Pénzváltóknál a jellemző árfolyam: 1 EUR = 114–116 lek
• Bankokban, ATM-eknél ennél valamivel kedvezőbb árfolyam érhető el: 1 EUR = kb. 117–118 lek
• A hivatalos árfolyam 2025 júliusában: 1 EUR ≈ 117–119 lek
• Ha forintalapú bankkártyával fizetsz, a gyakorlatban az árfolyam így alakul:
• 1 lek = kb. 3,3–3,4 forint
• Ez fordítva: 1 000 HUF ≈ 295–305 lek
• Tanács 2025-re:
  – Ha teheted, eurót válts lekre helyben, de csak megbízható pénzváltónál vagy bankban.
  – Ne euróval fizess a boltokban vagy éttermekben, mert 5–10%-kal rosszabb árfolyamon számolnak.
  – A kártyás fizetés biztonságos és elterjedt, de mindig ellenőrizd, milyen árfolyamon váltja a bankod.
• A lek továbbra is stabil valutának számít, az árfolyam-ingadozás mérsékelt, így nagy árfolyamveszteség nem várható, de a készpénzes fizetésnél nem árt az éberség.
• ,, Fogmosásra meg gyümölcsmosásra is ásványvizet használjatok. Engem is elkapott a fosás-hányás egy délutánra-éjjelre."(2024)"
• Várható élettartam (2023): nők: 80 férfiak: 75 - Nálunk: nők: 79 , férfiak: 71)
  
  • Albánia hivatalos fizetőeszköze: a lek (ALL)
  • 1 lek (ALL) = 3,67 forint (HUF)
  • 1 euró = 102 ALL
  • (A linkekre kattintva láthatók a legfrissebb árfolyamok)

Mik a fő látnivalók?

• Maga Tirana, a főváros
• A tengerpart kb. 360 km  hosszú (igaz, hogy a déli rész szebb, de az északi homokos part is látnivalónak számít - Durres az Amfiterátrummal és a Divjakai Nemzeti Park, a borzas gödény legnyugatibb költőhelye - mindenképpen) - fehér homokos strandokkal, szűz kis öblökkel; tán a legszebb strandok: Himara, Dhermi, Ksamil (szigetekkel), Borshi, Lukova
• méltóságteljes hegyvonulatok, egyedi tájak,
• az 5 nagy tavuk
• Három albán város az UNESCO kulturális világörökségének a része: Butrint romváros, Gijokastra múzeum-város, Berat
• Kruja (az államalapító Szkander bég főhadiszállása, s itt található Albánia legrégebbi bazárja is)
• Kék-szem forrás

Ezekről a településekről külön aloldalunk van: Durres , Ksamil , Saranda, Tirana, + Strandolás Albániában

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Érdekes volt megismerni és összehasonlítani a valóságot a feltételezéseimmel, zamatos, egyedi utazási élmény, a mediterrán világ egy furcsa letérője, fanyar misztikusság
2. Tirana éttermi és szórakozási világa meglepően mozgalmas
3. Barátságosak, segítőkészek a helyiek, könnyen lehet velük szóba elegyedni, főleg, hogy meglepően sokan beszélnek olaszul (!), angolul, németül, meg franciául, és a szegények is mosolyognak
4. Gyorsan fejlődő ország, igaz van elég mély-szegény terület
5. Nyugis, csaknem magányos strandok sokasága, nincs egyelőre turistaáradat
6. Olcsóság van. A globalizáció még nem tepert le mindent.
7. Jók a kenyerek, péksütemények, meglepően jókat lehet enni
8. Vicces, hogy mennyi Mercedes autót látni (állítólag a többsége csempészett, lopott)
9. A vidék romlatlansága kombinálva a kb. 700 ezer elszórtan található bunker látványával
10. Jó a közbiztonság
11. Végig a tengerparti út Vloretől Sarandáig (SH8) nagyon szép
12. Rengeteg szép hegyes táj
13. Albániában Nem tudsz rossz kávét inni, a milliónyi kávézó bármelyikébe térsz be. Jó alapanyagból, profi olasz gépeken főzik. Egy szimpla presszókávé ára 280 és 400 Ft között mozog (2024)

Nem tetszett

1. A közutak vacak állapota, kátyúk, őrült sofőrök, a távolsági közlekedés kuszasága, szervezetlensége
2. Jó szándékkal ronda modern betonépületeket emelnek fel a régen (komcsi időkben) épült még rondábbak mellé
3. Durres strandjai és az ottani tengervíz (nem is mentem bele)
4. Az olcsóbb szálláshelyeken gyakoriak a víz- és áramkimaradások
5. A legszegényebb európai ország, tán csak Moldova lehet még nála is szegényebb; a turista infrastruktúra még fejlődőben
6. A zsebtolvajoktól bizony tartani kell a nagyvárosokban
7. Az éttermi felszolgálók nagyon hanyagok, lomhák és sokszor buták vagy közömbösek, esetenként bunkók
8. Igazán nincs sok nemzetközi összehasonlításban fajsúlyos turisztikai látnivaló
9. Nehéz Tiranában a turistának eligazodni, mert itt-ott hiányoznak az utcanevek
10. Az albán konyha egyértelműen gyengébb, mint pl. a görög, horvát, olasz
11. A boltokban túl gyakori a tolakodás (kulturálatlanság)
12. Sok utca szemetes, koszos, a környezetvédelemre nem ügyelnek, levegőszennyezettség 
13. A sok éhező kóbor kutya és macska elszomorító  látványa
14. A szemetes strandok
15. A helyi férfiak 100 százaléka cigizik, gyakorta szinte az orrod alá fújja füstöt.

Vélemények

2024: Magyarországhoz  képest: a benzin, gázolaj drágább.
Az LPG 200ft!!!!!. Az élelmiszer némileg olcsóbb, bár a szállodák közelében nem albán árak vannak. 10km-vel odébb olcsóbb.

---

Albánia most egyike a legfelkapottabb helyeknek, de nekünk nem lett szerelem. Gyönyörű tengerpartok, szomorúan szemetes, poros-sziklás részek. Az étel isteni volt, az albánok vendégszeretete nagyon jól esett. Az árak nem olyan kedvezőek, mint különböző utazásokkal kapcsolatos fórumokon lehet olvasni. (2025)

---

Saranda: Sajnos jóval drágább volt, mint azt előzetesen hittem. Simán vetekszik - sajnos - a balatoni árakkal. Egy helyi csapolt sör mindenhol 400 lek (1560 HUF), üdítő 250-300 lek (980-1170 HUF), egy pizza 800-1200 lek (3100-4700 HUF), grillezett vagy panírozott halak ára pedig ilyen 1200-1700 lek (4700-6600 HUF) között szóródik, leves 400-600 lek (1560-2340 HUF). Bankkártyával az üzletek és éttermek kb. felében nem lehet fizetni, szükséges készpénzt az embernek magánál tart. (Bence, 2024, július)

---

Görögországgal ellentétben Albániában  még nem unják a turistákat. Az albánokat a turisták fogják megunni előbb vagy utóbb, ha sürgősen nem változtatnak a lehúzó természetükön. (2024)

---

Ez az egész ország felháborítóan drága! Sajnos mindenhol azt lehetett olvasni, hogy ez egy kedvező árú ország. Hazugság az egész, senkinek nem ajánlom!!! (2024)

---

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Albánia NEM veszélyes, Albánia NEM szemetes, Albánia NEM elmaradott.
NEM rohangálnak tömegesen kóbor kutyák és kecskék sincsenek a városokban.
Albánia gyönyörű, feltörekvő ország kedves emberekkel. A vendéglátás vetekszik bármely európai országéval. (2024)

---

Ne utazzon senki Albániába, mert amit eme honlapon leírtak, annak már csak egy töredéke igaz.

Ksamilban voltunk. Az árak drágábbak, mint bármely nyugat-európai országban. Zsebmetsző vállalkozások mindenfelé.

Az albánok kedvesek...ennyi minden pozitívum. Kosz, piszok mindenfelé, kivéve a horror árú strandokon. Kapzsiság, lehúzás dögivel.

A szállás előfordulhat, hogy olcsó, de minden más horror. (Attila, 2024)

---

Nem egy strandolós nyaralás volt a célunk, hanem egy első ismerkedés Albániával. Tirana nem szép város, de kifejezetten érdekes. Az utcai embereket, a vendéglátóhelyekt és az üzleteket nézve azt éreztük, hogy nagyon törekednek felzárkozni Európához. Nem akarnak lenézett balkáni ország lenni.

Rokonszenves  a mozlimok, a keresztények és az ateisták békés egymás mellett élése. Ha a mozlimoknak éppen imaidő van, akkor azt csoportosan elintézik a város közepén is, az utcán. De a Korán szigorú parancsolataiból sok mindent kiszelektálnak.

Ami a legnagyobb élmény volt, az a finom, minőségi étkezések röhejesen olcsó árakon. A tiranai belvárosi hotelünk (Art Hotel) parádés volt, és nagyon kevés összegért. Az igaz, hogy így a centrumbéli elhelyezkedés miatt a kavalkád, zaj kellős közepén szálltunk meg. 

Tiranán kívül voltunk Beratban és ez volt az albániai utazásunk fénypontja. Fentről a várból a kilátás fantasztikusan szép.

Ami a helyiekkel való kmmunikációt illeti, szinte mindenki tud vagy olaszul, vagy németül vagy angolul, de sokan beszélik akár mnd a hármat is.

A legrosszabb élmény a bérautóval való közlekedés volt. Az Európához való felzárkozásból a közlekedési kultúrához eljutás kimaradt. Folyton dudának, totál vadul vezetnek. Rémálom.

Előbb-utóbb visszajövünk Albániába, mert most a szeptember végi utazáson a tengerpart kimaradt. (K. Kata, 2023)

---

Albánia még 10 évvel ezelőtt is egyfajta európai egzotikus országnak számított a turisták számára. Ez egyedi élményt eredményezett, a hiányosságok dacára.

Manapság hatalmas pénzek áradnak a turizmus infrastruktúrájának a fejlesztésébe, és ennek alapvetően kettős hatása van. A turisták, nyaralók kényelmesebben időzhetnek Albániában, másrészt viszont - a természeti szépségeket, a tengerparti strandolás áldásait eltekintve - egyre inkább porlad az ország egyedisége. Ami viszont - sajnos - még megmaradt, az a pozitív szolgáltatási hagyományok hiányából eredő faragatlanság. A hotelek, nyaraló apartmanházak pedig, olyan sűrűn épülnek, hogy a hangulatosság kiüresedik. 

Egyszer mindenképpen érdemes odalátogatni, lehetőleg ne júliusban vagy augusztusban. (aji, 2023)

---

Albániába egy csomó előítélettel érkeztünk, és szinte mindegyikre rácafoltak egytől egyig az itt tartózkodásunk alatt.

Utak: rohamosan építik az az aszfaltos utakat, évről évre egyre több helyen lehet normál autóúton közlekedni. A térkép nem jelöli, hogy melyek az aszfaltozott és melyek a köves utak (még a két számjegyűeknél is kérdéses!), úgyhogy érdemes az aktuális helyzetről tájékozódni az útvonal tervezéskor.

Az autópályájuk új, széles és ingyenes, sok időt lehet vele spórolni, ha valaki A-ból B-be akar eljutni. Az utakon viszont mindig számítani kell rá, hogy szembe jön egy gyalogos, vagy éppen átsétál egy birka vagy kecskenyáj, vagy éppen a város közepén kóborol egy szamár. Szóval csak óvatosan!

Közbiztonság: sehol nem volt egy szikrányi félelemérzetünk sem, nyugodtan hagytuk a motorokat, es holmijainkat a parkolókban.

Tisztaság: Tiranában ugyan nem jártunk, de vidéken alapvetően tisztán tartják az utcákat, utakat, kirándulóhelyeket. Gazdaság: robbanásszerűen fejlődik az ország, ami a jól látszik abból, hogy rengeteg új épületet, utat húznak fel folyamatosan.

Emberek: az albán békés és barátságos nép (bár tény, hogy nem azok a távolkeleti állandóan mosolygós fajták) szolgáltatások színvonala közép-európai, beszélnek angolul (sokkal inkább, mint Magyarországon), és nagyon segítőkészek.

Nyelv: És azt tudtátok, hogy az albán nyelv - a magyarhoz hasonlóan- egyedi, és nem tartozik egyetlen nagy nyelvcsaládhoz sem?

Vallás: habár kicsit több, mint a lakosság fele muszlim, a másik fele katolikus, ortodox és több mint 20%-uk egyházi kötődéssel nem rendelkező. Nincsenek vallási okból komoly összetűzések, nagyon béketűrőek és toleránsak egymással itt a különböző felekezethez tartozók.

Kecske kultusz: a kecske és a bárány az egyik alapvető élelemforrásuk, rengeteg nyájjal találkoztunk utunk során és az étlapon is mindig megtalálhatóak fő fogásként.

Étkezés: az albán konyha egyszerű, sült húsok és halak, kecske és juhsajt, zöldsaláta a jellemző ételek. Erős az olasz hatás, így tészta, rizottó és pizza, de a görög kebab is nagyon népszerű. Forgó grillen készített csirkét és bárányfejet szinte mindenhol lehet kapni. Ez utóbbit még mi is kipróbáltuk: a ropogósra sült koponyát bárddal választják ketté, és így lehet hozzájutni a szaftos agyvelőhöz, nyelvhez, pofahúshot, sőt bevállalósak a szemgolyót is elfogyaszthatják!

A világ legjobb jégkrémét itt ettük. A Bounty, Snickers és Mars szeleteket varázsolták át jégkrémmé, de úgy hogy ha nem a mélyhűtő pultból került volna elő, meg se mondtuk volna, hogy nem az eredeti csokikat esszük. Kávéból mind az európai típusú presso és cappuccino, mind pedig a zaccos aljú török kávé megtalálható.

Az ország természeti adottságai igencsak irigylésre méltók és szerencsére még nem fertőzte meg őket az európai túlszabályozottság. Emiatt itt az ember még szabadon csodálhatja a természet lebilincselő, ugyanakkor tiszteletet parancsoló vad erejét.

Gondoltuk ideje kipróbálni az albán pincék nedűit, de ez hiba volt. A borként felszogált vörös ital szagra és ízre is inkább almaecet. Mint utóbb kiderült ez itt tipikus. Szóval nincs mese, Albániában sört kell inni (2023)

---

Szerintem nem olcsó Albánia! Normál ár jellemzi! Pl 50 faktoros naptejet vettem gyógyszertárban 3920 lek.... nem éreztem olcsónak:)) belépő a Kék szem forráshoz 50 lek, (kb semmibe sem került....) Üzemanyag: Európában a legdrágább. Kávé 70-200 lek-ig, napágy 1000-3000 lek. Corona sör 400 lek. Szóval azért vannak árak. A természet viszont maga a csoda!!! (k.v., 2022)

---

,, A Balkánon vagy, fogadd nyitottsággal. Nem kell tartani a mellékhelyiségtől mert majdnem mindenhol angol wc van és "enni" lehet róla. Sokkal kevesebb kéregetés van az utcán mint nálunk, leginkább azért mert szabályozva van. Macedóniában sokkal több, ott jönnek az autópályán is. Tény azonban, hogy van szemét, rendezetlen helyek, egy-egy tehén az autópályán. De ettől szép. Európa Kubájaként kezeld és garantálom, imádni fogod. (m.m., 2021)

---

. Kedves emberek mindenhol, inkább az ország belsejében és a közép korosztály. A fiatalok már nem!!!!! Húzza a száját ha aprópénzzel is fizetsz. Az autóbérlős cég kimondta az öt napra 180 eurót de mire a kulcsot elfordítod akkor 230-at kér. Le húzott 50 euróval.

 A hegyek gyönyörűek. A folyóban nem tudsz fürdeni, mert tele a part építési hulladékkal. A kis boltos 50 leket hozzá csap a végső összeghez ha kártyával fizetsz. A privát Beach klub egyik percben 40 euró a következő másodpercben 50 euró . Ha a strandon akarsz kártyával fizetni akkor kártyahasználat plusz 3 euró .

Na, aki Albániában akar nyaralni és úgy mint én az kösse fel a gatyáját és a kártyája legyen feltöltve. Gyönyörű ország de már túl túl tolták. Egyszer elmentünk..... Tetszett minden de mi már soha nem megyünk oda..... Le akarnak húzni Albániában.... Nekünk ez jött le. De amúgy gyönyörű és próbáljátok ki. ....(2024)

---

,, Az egy hét alatt semmilyen biztonsági problémánk nem volt. Az emberek kedvesek és segítőkészek. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk némelyek ismerték a magyar köszönöm szót is. Az angollal úgy ahogy el lehet boldogulni." (Ferenc)

---

,, Egy albániai utazás hihetetlen különleges élmény. Az embernek az az érzése támad, mintha már nem is Európában lenne.
Az ország nagy előnye, hogy még viszonylag felfedezetlen a turisták körében, így sokkal nagyobb lehetőség van a helyiek megismerésére, rákényszerülünk a kommunikációra, ami sokszor nem könnyű, hiszen nem beszélnek idegen nyelveket. Sokszor a kézzel-lábbal mutogatás a leginkább célravezető. De pozitívum, hogy igyekeznek a turistákat megérteni és finom ételekkel kiszolgálni. Az étlapok jellemzően szintén nem elérhetőek idegen nyelveken, de a pincérek nagyon segítőkészen sokszor akár az alapanyagokat is kihozzák a konyháról megmutatni fordítás helyett.

A csapvízről sok helyen olvasható, hogy nem iható, illetve, hogy még fogat is ásványvízzel érdemes mosni. Nekünk ezzel kapcsolatban nem volt rossz tapasztalatunk, szomjoltásra valóban csak ásványvizet fogyasztottunk, de fogat mosni és az italokba jégkockát kérni nem okozott gondot.

Szerintem az egyik legszebb látnivaló Berat városa. Ezerablakú városnak is nevezik a hegyoldalba épült sok kis fehér házikó miatt, amely lenyűgöző látványt nyújt. Úgy gondolom, hogy ezt a várost mindenképpen érdemes felkeresni és egy finom ebéd vagy kávé után a sikátorokban és kis utcácskákban sétálni, hogy feljebb érve csodálatos látvány táruljon elénk az egész városra.

Albánia vitathatatlan előnyei közé tartoznak az árak. Nagyon olcsón lehet igazán finomakat enni. A választék sokszor szegényes, de amit adnak az nagyon ízletes. Érdekes, hogy mennyire népszerűek a „fast food” büfék, ahol jellemzően hamburgert, pizzát, krumplit, és esetleg tésztát lehet kapni.

Albániában az autós közlekedés gyakran gondot okozhat. A sofőrök agresszívnak, elsőbbséget nagyon ritkán adnak, így érdemes különösen nagy figyelemmel vezetni, ha valaki autóval utazna, vagy autót bérelne. (Amit egyébként nagyon javaslok, mert rengeteg a látnivaló, amiket nem érdemes kihagyni.)
Gyakori jelenség, hogy az autóutakon gyalogosok szaladnak át, sok a kutya is az út mentén, illetve az is előfordul, hogy tehenek vagy kecskék tartják fel a forgalmat.
Sok helyen nincsen külön buszmegálló, az emberek a főutak szélén várakoznak, a busz pedig akár az út közepén is megáll, hogy felvegye őket. (fanni)

A komcsi érából megmaradt, nyugati nukleáris támadástól megóvó bunker a termőföld közepén - d.p. fotója

Albániában egészen október közepéig kellemes, napos idő várja az utazót, a tenger pedig még ilyenkor is meleg – északon az Adria, délen a Jón-tenger csábít fürdőzésre. Az ország elképesztően sokszínű: a hegyi túrák vadregényes ösvényeitől a homokos és sziklás tengerpartokon át, a vadvízi evezésre is alkalmas folyókon keresztül egészen a történelmi emlékhelyekig minden adott ahhoz, hogy bárki megtalálja a neki való kikapcsolódást – ráadásul mindezt viszonylag kis távolságokon belül.

Ár-érték arányban Albánia szinte verhetetlen a mediterrán országok között. Kevés pénzből lehet jót enni-inni, a helyiek vendégszeretete pedig valóban legendás – őszinte, meleg, és nem tolakodó. A közbiztonság meglepően jó: egyáltalán nem kell attól tartani, hogy baj történik – senki nem fog lelőni, elrabolni vagy kirabolni, sőt, a turistára sokszor külön figyelmet fordítanak. Ez az ország még mindig meg tud lepni – jó értelemben.

---

Tény, hogy Albánia valaha Európa egyik legelzártabb országa volt – nem kevesebb mint 750 000 bunker tanúskodik erről a paranoid múltból. Enver Hoxha diktatúrája alatt az ország szó szerint bezárta kapuit a külvilág előtt, híres-hírhedt jelmondata – „Inkább füvet eszünk, de a függetlenségünket nem adjuk!” – 1991-ig meghatározta az albán mindennapokat. Innen eredhet az a máig élő tévképzet, hogy Albánia egy szegény, sivár ország, ahol nincs semmi – csakhogy ez ma már távolról sem igaz.

A mai Albánia egészen más arcot mutat. A boltok polcain szinte mindent megtalálni – még Pick szalámit és Unicumot is –, a nemzetközi márkák éppúgy jelen vannak, mint a helyi specialitások. Az ország gazdaságát nagyrészt a szolgáltatások tartják mozgásban, és ennek megfelelően gomba módra szaporodnak a szállodák, éttermek, kis vendéglők. Az ár-érték arány kifejezetten kedvező, így legyen szó nyaralásról vagy akár egy nyugodt, tengerközeli nyugdíjas életről, Albánia sokak számára ideális választás lehet.

A bunkerek közül ma már egyre kevesebb áll – némelyik eltűnik, másokat új funkcióval ruháznak fel. De ami igazán fontos: Albániától nem kell tartani. Egyedi, különleges ország, ahol a keleti és nyugati világ hangulata különös harmóniában keveredik. Egyszerre egzotikus és mégis európai – pont ettől annyira vonzó.

"Elképesztett engem, hogy micsoda nagy és intezív beruházások zajlanak a turisztikai infrastruktúra, főleg a hotelipar fejlesztése céljából. 5-7 év múlva Albánia nagyon felkapott nyaralóhely lesz, az biztos. A másik, ami meglepett, hogy a tiranai lányok, nők milyen lengén öltözködnek. MIndez azért mégis egy mozlim országban. Mint nő, zavart azért az, hogy nagyon sok kávézóban csak férfiak üldögéltek. (I.D., 2016)

Megjegyzésünk: Az lett!

---

Miközben magyar turisták tömegei nyaralnak Albániától északra – Montenegróban vagy Horvátországban –, délre, például Görögországban, nyugatra, az olasz partokon, sőt még keletre is, a bolgár tengerparton, addig maga az albán tengerpart mintha láthatatlan maradna a hazai utazók térképén. Ennek oka gyakran nem a valóság, hanem az a makacsul élő kép, amely szerint Albánia valami elmaradott, vadregényes vidék, ahol szamarak vontatják a rozsdás negyvenéves Mercedeseket a poros utakon, miközben a sofőrök mulatós zenét bömböltetnek, pálinkáznak, és jókedvükben Kalasnyikovval lőnek a levegőbe. A külföldi pedig legfeljebb gyanús pillantások kíséretében, legrosszabb esetben üstben végzi – legalábbis a legendák szerint.

Holott a mai Albánia már egészen más arcát mutatja. Az egykor bezárt, elszigetelt, lepusztult kommunista ország képe rég a múlté. Az elmúlt évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül: jelentősen javult az infrastruktúra, modern városrészek nőttek ki a földből, a tengerpart mentén pedig egyre több színvonalas szállás és étterem fogadja a látogatókat. Albánia ma már sok szempontból felzárkózott a közép- és kelet-európai átlaghoz – és sajnos az árak tekintetében is egyre inkább ott jár. De még mindig van benne valami nyers, őszinte és érintetlen, ami más tengerparti országokból már rég kikopott.

---

Albánia tipikusan az a hely, amelyről az ember egészen mást gondol, mint amit végül tapasztal. Épp ezért indulás előtt nem árt félretenni az előítéleteket – mert amit ott találunk, az sokkal gazdagabb, változatosabb és izgalmasabb annál, mint amit a legtöbben elképzelnek. Az ország méretéhez képest meglepően sok látnivalót kínál: mi négy nap alatt jártuk végig északról dél felé haladva, és bár sok mindent láttunk, így is úgy éreztük, csak a felszínt kapargattuk. Rengeteg rejtett zug maradt felfedezetlenül.

Bár Albánia területileg alig harmada Magyarországnak, az utazás a városok között nem megy gyorsan. Ennek oka egyszerű: az utak gyakran kanyarognak meredek hegyek között, szerpentineken, szűk völgyeken át. Itt nem a kilométer a döntő, hanem a domborzat – de épp ez adja meg az utazás sajátos ritmusát és varázsát. Albánia nem rohan, és itt nem is érdemes sietni.

---

Én személy szerint minden percét élveztem annak a néhány napnak, amit Albániában tölthettem – még azokat is, amelyek próbára tettek, kalandosak voltak, vagy éppen váratlan fordulatokat hoztak. De ha eltekintek a saját élményeimtől, akkor is azt mondom: Albánia nem való mindenkinek. Ez egy olyan ország, amire most épp nagyon vágytam. Vad, nyers és őszinte, minden ízében balkáni – de ugyanakkor mosollyal, emberséggel és felejthetetlen pillanatokkal van tele.

Rég nem éreztem olyan felfrissülést, mint ott – és ennek részben az az oka, hogy a globalizáció és a fogyasztói társadalom zajából alig érzékelni valamit. Egy hétig szinte nyoma sem volt azoknak a megszokott vizuális és akusztikus zajoknak, amik máshol körülvesznek: se reklámtáblák, se fast fashion, se gyorséttermek. A tenger csendes, az égbolt üres – se hajók, se repülők. Helyette van egyfajta lassú, nyugodt lüktetés, amit egyre nehezebb megtalálni Európában.

Albániát kicsit „meg kell tanulni”. Meg kell érteni a ritmusát, a logikáját – vagy éppen annak hiányát. De ha ez sikerül, akkor könnyen a szívedhez nő. Nálunk ez gyorsan megtörtént – már most azon gondolkodunk, mikor térjünk vissza, immár a megszerzett tapasztalatokkal felvértezve.

Már az első napon feltettem magamnak a kérdést: vajon tényleg pihentetőbb itt minden? És hamar jött a válasz. Azért, mert nincsenek megszokott zavaró tényezők. Az emberek mosolyognak, figyelnek egymásra, és az étel mindenhol friss, egyszerű, hibátlan. Egyedül egy félresült steak volt az egész nyaralás alatt az egyetlen kisiklás – minden más lenyűgözően friss és finom volt. Amikor európai szokás szerint rákérdeztem, hogy melyik tengeri fogás friss aznap, a pincér rám nézett, kissé értetlenül elmosolyodott, és csak ennyit mondott: „Mindegyik, Mister.” És igaza volt.

---

,, Albánia gyönyörű, eszméletlen szépek a hegyek, folyók, völgyek, az emberek nagyon vendégszeretőek és barátságosak, kimondottan segítőkészek. Eléggé beautóztuk a hegyek jó részét, mivel főleg offroadozni mentünk, csak ámultunk és bámultunk a természet szépségétől. (n.t.)

---

A várakozásainkhoz képest csakis kellemes meglepetések értek – Albániából pozitív élményekkel tértünk haza. A magyar pénztárcához viszonyítva szinte minden jóval kedvezőbb árú, és egyértelműen érezhető, hogy az ország komolyan veszi a turizmus fejlesztését: egyre több a tájékoztató tábla, a jelölt túraútvonal és az idegeneket segítő apró figyelmesség. Az emberek nyitottak, barátságosak, segítőkészek, és meglepően sokan beszélnek legalább alapszinten angolul.

Az északi tájak különösen emlékezetesek: a levegő tele van aromás illatokkal, köszönhetően a rengeteg levendula- és fűszernövény-ültetvénynek. Ez a természetes illatvilág szinte belengi az egész vidéket – olyan, mintha illatos képeslapban járnánk.

Albánia híres a vallások közötti békéről – keresztények és muszlimok élnek itt egymás mellett teljes harmóniában. Mi főként katolikus vidékeken jártunk, így a muszlim közösségekről nem tudok személyes élményt mondani, de az összkép ettől függetlenül is békés és elfogadó volt.

A közlekedés már más tészta: itt bizony érdemes előre felkészülni. A helyiek elég sajátosan értelmezik a forgalmi szabályokat – például nem ritka, hogy valaki egyszerűen megáll az út közepén egy kis beszélgetésre. A kereszteződéseknél nem mindig az elsőbbségi szabályok érvényesülnek, hanem az, aki előbb érkezik, az indul is tovább. Vannak utak, ahol már nincs aszfalt – ide bizony jól jönne egy terepjáró.

A természet viszont mindenért kárpótol. Vad, zabolátlan és sokszor teljesen elszigetelt – mintha egy másik világba csöppent volna az ember. Ez a kettősség – a fejlődés és az érintetlenség keveréke – az, ami különlegessé teszi Albániát.

---

,, NE utazz Albániába!
1.) ha csak azért mennél, mert a szomszédod, barátod, munkatársad, üzletfeled (szabadon választható) stb. már volt ott, Te viszont még nem és így nem tudsz vele eldicsekedni, hogy bizony már Te is voltál!!
2.) ha minden percben arra vársz, hogy az utazásod ideje alatt mások oldják meg a felmerülő "problémáidat"
3.) ha mereven ragaszkodsz az európai szokásokhoz, szabályokhoz
4.) ha nem tudsz, vagy nem akarsz kilépni a komfortzónádból
5.) ha balf..sz vagy

(a.a., 2021)

---

,, Igazából minden tetszett, minden nap tartogatott valami meglepetést. A szállásadók, vendéglátók mindenhol kedvesek voltak, senki nem húzott le, sőt volt olyan is, hogy be kellett mennem nyomtatni, találtam egy Vodafone boltot, a boltos nagyon segítőkész volt, kinyomtatta amit kértünk, aztán adtam volna neki néhány eurót hálám jeléül, de nem fogadta el.
Mi arra számoltunk, hogy egy szegény országba fogunk jönni...ehhez képest azt láttuk, hogy egy nagyon gyorsan fejlődő, az én véleményem szerint igazából szegénynek nem mondható kis országba csöppentünk (voltam én már szegény országban, na azok nem így néznek ki mint Albánia). Nyilván, lehet látni, hogy azért ez a balkán, de balkán a legjobb értelembe véve.
Mondták többen, hogy kicsit koszos...na és? El kell menni Dél-Olaszországba, annál semmivel nem koszosabb.
Mondták, hogy ezek az albánok, hogy le vannak pukkanva.
Ehhez képest ennyi új Mercit, ennyi 2-3 emeletes nagy családi házat és ennyi nyaralót és szállodát ritkán lát az ember.
Észak azért picit szegényesebb, lefelé haladva Tirana egy igazán sokoldalú, lüktető, lélegző város, amikor mi voltunk nem voltak dugók, nagyon jól lehetett haladni, és egészen jó gasztro-élet van, az éttermek szinte tele vannak minden este a belvárosban.
És igen, a tenger. Egyértelműen délen a legszebb, Vlorától lefelé tetszett nekünk a legjobban, és szerintem Ksamil a legszebb-legjobb.
Berat és Gjirokastra kifejezetten különleges városok, vissza is fogunk még ezekre a helyekre jönni, annyira tetszett.
És az Ohridi tó is remek, bár a Macedón oldalon érdekesebb. (k.z., 2021)

---

Mérhetetlenül koszos tengerpart és tenger. Az ott élők mindent mindenhol el dobálnak; pizza doboz, üdítős üveg, cigaretta csikkek úszkálnak a tengerben én összesen egy halat láttam (azt se tudom, hogy élte túl a nejlon zacskókat)!
Ami viszont utolérhetetlen az a tengeri ételek, bárhol ettem mindenhol tökéletesen volt elkészítve és igazán kedvező áron lehetet hozzájutni. (2022)

---

Ha valaki Albániába tervez utazást, ne induljon el. Semmi nincs ebben az országban amit máshol ne láthatnánk. Az ország egy túlárazott balkáni szar. Nem tudom miért kell úgy hirdetni mintha normális színvonalú nyaralóhely lenne.

Mindennap belebotlik az ember valami lehetetlen helyzetbe, ami miatt nem lehet normálisan kikapcsolódni... Ennyi pénzért amit itt költ az ember már lehet normális helyen is nyaralni minden fennakadás és kellemetlenség nélkül.

Ksamil a szánalmasan lehúzós, minden perce élvezhetetlen túlértékelt hely. Túlzsúfolt az összes strand, tele van vízi biciklivel és motorcsónakkal. Nem lehet olyan szép képeket csinálni mint amivel hirdeti látványt, tönkreteszi a vízi ugrálóvár és a sok vízii bicikli... a tömegnyomor csak súlyosbító tényező egy fillért nem ér az egész hely. Ehhez képest 500-5000 lek a napágy bérlés, csak azért ha le akarsz menni a partra. Saranda is max. az átlagos, elviselhető kategória, semmi extra. Ez élőben az agyonreklámozott Bora Bora beach...

Egyébként ha ehhez hasonló országot keresnék akkor pl Montenegrót szívből ajánlanám, az tényleg jó hely. Itt az egyetlen amit jónak tudnék nevezni a helyiek kedvessége és elég jó minőségű szállásaim voltak. Csak kb. minden helyen a túlárazott túrista lehúzást érzem.

Ksamilban elborzadtam amikor lementem a partra és meglattam az ugralóvárakat meg a sok motorcsónakot + a tömeg. Élvezhetetlen az egesz. Biztos gyönyörű látvány lenne de így nem az. Szerintem túl van magasztalva. (2023)

További beszámolók

           Az utóbbi években Albánia, különösen Ksamil, gyorsan vált népszerű úti céllá, de a korábbi, „olcsó, titkos paradicsom” képe mára sok ponton megváltozott. A szállásárak ugyan még mindig kedvezőbbek lehetnek, mint néhány nyugat-európai helyszínen, de minden más szolgáltatás – éttermek, belépők, strandhasználat, napágybérlés, parkolás – sokszor kifejezetten drága, néhol összevethető mediterrán nyugat-európai árakkal.

A tengerparton egyre kevesebb a valóban szabad, rendezett partszakasz, főleg Ksamilban szinte minden kis öblöt napágyas strandként üzemeltetnek, fizetős belépővel vagy borsos fogyasztási elvárással. Sok vendég ezt lehúzós vállalkozásnak érzi.

Az infrastruktúra nem mindenhol tart lépést a növekvő turizmussal: a szemét és rendezetlen környezet még mindig jellemző ott, ahol nincs magánüzemeltetés vagy drága strandbelépő. Ezt sokan szóvá teszik véleményekben és értékelésekben.

A helyiek általában továbbra is barátságosak és segítőkészek, de a kereslet megugrása óta a kapzsiság és az árfelhajtás sokak szerint mindennapossá vált, főleg a koronavírus-járvány utáni évektől kezdődően.

Több visszatérő turista inkább más balkáni vagy görög helyet választ, ha nyugalmasabb, átláthatóbb ár-érték arányt keres.

Hasznos tanács: Albániai utazás előtt érdemes naprakész, nemzetközi értékeléseket és aktuális strandbeszámolókat olvasni (Tripadvisor, Google) és főleg az Útikritikát , és alaposan átgondolni, mennyire illik az ottani viszony a saját elvárásokhoz.

Aki ezt elfogadja és tudatosan készül, annak még mindig lehet jó élmény, de spontán, naiv „olcsó titkos tengerpart” reményében érkezni ma már kockázatosabb, mint pár évvel ezelőtt volt. (2025)

---

Egy igazán különleges úti célt volt alkalmunk – még ha csak felületesen is – felfedezni, és ha eltekintünk néhány közlekedéssel kapcsolatos kihívástól, őszintén ajánljuk mindenkinek, aki szereti a karakteres, nem agyonfésült helyeket. Albánia valóban próbára teszi az utazót bizonyos szempontból, de azt mondom: aki svájci rendezettségre, német precizitásra vagy francia eleganciára vágyik a Balkánon, az jobb, ha másfelé nézelődik.

A szálláshelyek kellemes meglepetést okoztak – pontosan azt kaptuk, amit a foglaláskor ígértek. Aki pedig a vadkempingezés romantikájáról álmodik, az itt jobb, ha gyorsan elengedi ezt az elképzelést.

Autóbérlés terén nem volt gond: a legismertebb nemzetközi cégek jelen vannak. Mi napi 48 euróért kaptunk egy 1.9-es dízel Fiat Lineát (multijet), ami jól bírta a terepet és a helyi közlekedés sajátosságait. Ne próbáljatok meg spórolni a lóerőn – Albániában ez nem a takarékosságról szól, hanem arról, hogy egyáltalán labdába rúghassatok a forgalomban. És bár csak félig viccelek, tényleg: nem árt, ha az autó nem csupán gurul, hanem húz is.

Az árak egy átlagos magyar utazónak továbbra is kedvezőek: a hétköznapi termékek és szolgáltatások sok esetben olcsóbbnak tűnnek, mint itthon.

Van azonban egy kulturális csavar, amit nem árt tudni: az albánok – a bolgárokhoz hasonlóan – pont fordítva használják a fejmozdulatokat. Náluk a fejrázás „igen”, a bólogatás pedig „nem”. Ezt még tovább bonyolítja, hogy a „nem” szót albánul úgy mondják: „jó”. Elsőre zavarba ejtő, de hamar bele lehet jönni.

A szállások ára is kedvező: háromcsillagos, klímás, tévés szobákért reggelivel 30–50 eurót fizettünk éjszakánként két főre, de kisebb településeken, magánházaknál ennél jóval olcsóbban is lehet találni szállást – egy négytagú család akár 15–25 euróért is alhat éjszakánként.

Fontos tudni, hogy az igazi főszezon viszonylag rövid: július 10. körül indul és augusztus 20-ig tart. Ekkor tér haza Nyugat-Európából közel egymillió albán, akik ilyenkor családostul elözönlik a tengerpartot. Ebben az időszakban gyakoriak a telt házas szállodák, zsúfoltabbak az utak, és a vendéglátóhelyek is maximális fordulatszámon pörögnek – legalábbis a felkapottabb üdülőövezetekben. Ha csak tehetitek, ezt a bő hónapot inkább kerüljétek el – nyugodtabb, autentikusabb élményben lesz részetek előtte vagy utána.

---

Összességében véve nagy csalódás volt számunkra Albánia. Tisztában voltunk vele, hogy a Balkánra megyünk, de azt nem gondoltuk, hogy a nyugatinál is magasabb árakkal fogunk találkozni egy keleti, önmagát persze nyugatinál is nyugatibb színvonalúnak képzelő ember alkotta helyen. Hibás ebben a médiafelületeken megjelenő hamis tartalom is. Rengeteg olyan videóval lehet találkozni a különböző platformokon, ahol Ksamilt a Maldív-szigetekhez hasonlítják. Leírják, hogy Sarandában egy hajót lehet kibérelni 25 euróért 10.00-17.00-ig, elhazudva azt a tényt, hogy ez az ár személyenkénti ár, nem a hajó ára arra a napra.

Reklámvideón azt hazudják, hogy egy motorcsónak 160 euró egy napra, aztán kint szembesülsz vele, hogy az valójában az óradíja egy jetskinek. Szóval az ilyen csúsztatásoknak köszönhetően hideg zuhanyként hatott ránk az első 2 nap. Utána persze próbáltuk megoldani a nyaralásunkat, ha már a szállás ki lett fizetve és azt hiszem jól meg is oldottuk egy kis Görögországgal keverve, ott legalább tényleg homokos volt a part (na nem fehér ott sem, de tényleg homok nem pedig odahordott apró kavics) (2024)

---

„Albániába készülök!” – jelentettem be lelkesen a baráti és munkahelyi körömben az indulás előtt. A várva várt ujjongás azonban elmaradt: többen aggódó arckifejezéssel néztek rám, mintha valami veszélyes kalandra vállalkoztam volna. A reakció sem maradt el: „Te normális vagy? Hát az nem veszélyes?”

Éppen ezért útibeszámolóm elején szeretném eloszlatni a leggyakoribb tévhiteket: Albániában turistáskodni nemhogy nem veszélyes, kifejezetten izgalmas és ajánlott, főleg azoknak, akiket nem elégít ki pusztán a tengerparti napfürdőzés, hanem szívesen fedeznék fel az ország történelmi emlékeit, vadregényes tájait és különleges kulturális örökségét is. Ez a földrajzilag közeli, de sok tekintetben távoli ország valóban tartogat meglepetéseket – kellemeseket.

Az albánok ugyanis kifejezetten nyitottak és barátságosak a látogatókkal, sőt, sokszor szinte védelmező gesztusokat is tesznek, hogy rácáfoljanak azokra a régi, mára teljesen elavult sztereotípiákra, amelyek még mindig makacsul élnek Európa szerte. Igaz, ha valaki ragaszkodik hozzá, akár rendőri kíséretet is kérhet az ország felfedezéséhez, de őszintén szólva ennek semmi értelme. A kameránkra vagy a fényképezőgépünkre ugyanúgy szemet vethet egy tolvaj Rómában, Párizsban vagy Budapesten, mint itt – nem Albánia a kivétel, hanem inkább a szabály.

Tirana, a főváros, első pillantásra kissé kaotikusnak tűnhet, de épp ez a keveredés – a régi és új, a rendezetlen és a modern, a kávézókban trécselő fiatalok, az örök építkezés és a csillogó Mercedesek – adja meg azt a sajátos hangulatot, amit sehol máshol nem tapasztaltam. És ha már szó esik a fiatalságról: még női szemmel is nehéz elmenni amellett, hogy az albán lányok kifejezetten szépek – ez a férfitársaim számára nyilván külön említésre méltó részlet.

Természetesen a legtöbb utazót mégis a Jón-tenger hívogató kékje vonzza. Engem Saranda felé vitt az utam, gyönyörű hegyi szerpentineken keresztül. A busz ablakából nézve néhány útitársam inkább elfordította a fejét a mélység láttán, de én csak bátorítani tudok mindenkit: ha leküzdi a tériszonyát, olyan panoráma tárul elé, amit nehéz elfelejteni. A látványt pedig különös kontraszttal egészítik ki a hegyoldalakon szétszórt, használaton kívüli bunkerek – az egykori diktátor, Enver Hoxha megalomán biztonsági mániájának öröksége. A világ kevés tengerpartján látni három méterenként betonfélgömböket, amelyek ma már sokkal inkább romantikus kuckók a helyiek szerint, mintsem hadászati objektumok: itt-ott szerelmespárok húzódnak meg bennük, miközben a lemenő nap vörös fénybe vonja a partot, és a tenger lassan elnyeli a napkorongot.

---

Durrës – afféle stranddé vált előváros, Tirana tengeri kijárata. Itt lubickolnak a fővárosiak a nyári hőségben, miközben a koszovói albánok szorgosan építkeznek – egyre több monumentális hotel nő ki a homokból, bízva abban, hogy előbb-utóbb tömegek érkeznek majd a partokra. A jövő ígéretére építenek – szó szerint.

Himarë felé vezető út – ha csak egy dolgot ajánlhatnék Albániából, ez lenne az. A szerpentin a Llogara-hágónál indul, és a lélegzetelállító albán Riviérán keresztül ereszkedik alá. Fel a hegyre, le a hegyoldalon – spirálban, ahogy a táj diktálja. És közben szinte lehetetlen nem megállni újra és újra: minden kanyar után újabb és újabb kilátás nyílik a Jón-tenger végtelen kékjére. Tízméterenként ki az autóból, kattognak a fényképezőgépek – az ember csak kapkodja a fejét.

Butrint – egy ősi város, amely már a Kr. e. 7. században is létezett, de régészeti emlékei még ennél is korábbra, a bronzkorig nyúlnak vissza. A hagyomány szerint Trója pusztulása után menekültek érkeztek ide. Görög, majd római fennhatóság alatt állt, és a legenda szerint Julius Caesar is járt itt – nem sokkal halála előtt. A romváros ma is misztikus nyugalmat áraszt, az idő rétegei egymásra rakódva mesélnek a múltról.

Gjirokastra – Enver Hoxha szülővárosa, amely ma már nem a diktátor örökségéről híres, hanem arról, hogy az UNESCO világörökség részeként őrzi az oszmán kori Albánia hangulatát. Kőből épült házai, meredek utcái és a felettük tornyosuló vár különleges egységet alkotnak. Itt a történelem és a jelen nem kizárják, hanem kiegészítik egymást – egyszerre múltidéző és élő város.

---

Mi csak Albánia északi részét jártuk be – hallomásból úgy tudtuk, ez a vidék szebb, tisztább, rendezettebb, és őszintén szólva már eddig is bőven eleget kellett autózni. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: lenyűgöző. Az északi tájak szépsége a szlovéniai Soča völgyét vagy a Júliai-Alpokat idézi, de itt minden vadabb, ősibb, természetesebb formájában van jelen. A hegyek és vízesések együttese magával ragadó, a folyók opálosan kékek és kristálytiszták, az erdők már április végén lombot bontanak, és a ritkásan lakott területeken szinte alig látni szemetet – ami annál is meglepőbb, mert Albániában a szervezett hulladékkezelés egyelőre még nem igazán működik.

Ami azonban igazán felejthetetlenné tette az utat, az az emberek hozzáállása. Talán a kevésből adódó többlet figyelem miatt, de olyan nyitottságot, kedvességet és segítőkészséget tapasztaltunk, amit ritkán érez az ember másutt. A szegénység itt nem zárkózottsághoz vagy elutasításhoz vezet, épp ellenkezőleg: az albán vendégszeretet mélyről fakadó, ösztönös és őszinte.

---

Szerencsés esetben Albánia nagyjából 16 órás autóútra van – de csak ha minden jól megy, és nem várunk végig sima autópályát, mert olyanból arrafelé nincs túl sok. Gyerekkel nem szívesen vállalkoznánk rá, de így, hogy négy jó barát vágott neki az útnak, egészen más volt a hangulat. Az albánok egyébként kifejezetten kedvelik a külföldieket – a magyarokat meg különösen. Ennek egyik oka Geraldine királyné, aki nem mellesleg magyar volt, és akire a mai napig tisztelettel emlékeznek.

Az országba belépve aztán a fáradt sofőrt gyorsan kijózanítja a valóság: amit a térkép autópályának jelez, az sokszor inkább kátyús földút, és amit közútnak neveznek, az is inkább egy kalandos ösvény, mintsem szabályozott forgalmi rendszer. Közlekedési szabályok gyakorlatilag nincsenek, a rendőrök meg inkább csak üldögélnek az út szélén egy sörrel a kezükben – ha megállítanak is, leginkább csak beszélgetnének, de mivel nem beszélnek idegen nyelven, ez is elmarad. Egy idő után azt vettem észre, hogy élvezem az egészet – a káosz sajátos szabadságot ad. Női sofőrként pedig külön figyelmet kap az ember, főleg mivel errefelé nemigen látni nőt a volán mögött. A legjobb taktika? Menni előre, fékezni csak muszájból, és közben mosolyogni azon, milyen különös élmény ez az egész.

Ami a tengert illeti – valóban gyönyörű. De fontos jól megválasztani, hol verünk tábort, mert ha rossz helyre keveredünk, gyorsan álomból rémálom lesz. Délebbre viszont egészen lenyűgöző strandokat találtunk – olyanokat is, amelyeket az UNESCO is védett természeti értékként tart számon. Az éttermekben a friss hal szó szerint friss: gyakran a szemünk előtt indul el egy kis csónak, hogy a tenger alá helyezett tartályból hozzák fel az aznapi ebédet. És az árak? Még mindig nagyon barátságosak. Egy tengerparti ebéd kagylóval, salátával, gyümölcsökkel és egy korsó hideg sörrel alig kerül többe kétezer forintnál.

A Dhermi beach pedig a nyugalom és stílus keveréke: egész nap DJ szól a pálmafák alatt, a chillout hangulat a levegőben rezeg, te pedig a párnázott napágyon heverészve kortyolod a koktélod, nézed a kristálytiszta, égszínkék tengert – és közben azt sem bánod, ha időnként megakad a szemed néhány igazán dekoratív fiatalemberen.

A bizánci eredetű kétfejű sas jelkép - még a komcsi érában is volt ez a sas, csak a feje fölött ötágú, aranyszínű csillag díszelgett

---

Tirana igazi nyüzsgő, élettel teli nagyváros, ahol az utcákon hömpölygő forgalomban feltűnően sok Mercedes próbál lavírozni nap mint nap. A közlekedés itt külön műfaj: a körforgalmak például gyakran nem rendelkeznek felfestett sávokkal, így az, hogy három vagy épp öt sávosnak számítanak, kizárólag a sofőrök leleményességén és bátorságán múlik.

Az országban máig élő kultusza van Szkander bégnek, a nemzeti hősnek – talán sokan emlékeznek még Magyarországon is a szocialista idők egyik kuriózumára, a róla elnevezett albán konyakra, amely akkoriban valódi ritkaságnak számított. Ma már ezt az italt leginkább a helyiek kortyolgatják, ahogy a magyar feliratú dobozos tejet is, amely albán óriásplakátokon köszön vissza. Igen, jól olvasta: magyar tejet reklámoznak Albániában – a világ néha különös utakat jár.

Albánia már messze nem Európa szegényháza. Bár gazdasági kihívások továbbra is akadnak, az ország lendületes fejlődést mutat. Infrastrukturális beruházások, modernizáció és az uniós csatlakozási vágy mind azt jelzik, hogy Albánia szeretne kilépni a múlt árnyékából. És ha nem is tag még, a törekvés és a változás iránti akarat kézzel fogható. Tirana pedig ennek a dinamikus átalakulásnak az egyik legélénkebb arca.

Albánia sem nem különösebben egzotikus, sem nem az a kontinens végeként emlegetett elmaradott zug, ahogyan azt sokan még ma is képzelik – főként azok, akik a rendszerváltás előtti, Enver Hoxha vezette elszigetelt, maoista államról szóló rémtörténeteken szocializálódtak. A tévhiteket tovább torzítja a kép, hogy az albánokat muszlimként azonosítják, így valami idegen, „keleties” világnak tekintik őket – mintha Isztambulhoz állnának közelebb, mint Rómához. Pedig valójában ennek épp az ellenkezője igaz.

Albánia kulturálisan és gazdaságilag is inkább a mediterrán világhoz kötődik. A munkát kereső albánok százezrei nem Törökország, hanem Olaszország felé vették az irányt az elmúlt évtizedekben. Vallási szempontból valóban jellemző volt a muszlim többség, de a kommunista diktatúra alatt Enver Hoxha egy radikálisan ateista államot épített, amely szinte teljesen kiirtotta a vallási élet minden nyomát. Ennek hatása ma is érezhető: a vallásosság alig van jelen a mindennapokban, a nyugati utazó semmiféle „keleti” mássággal nem találkozik.

Tirana például sokkal kevésbé keleties hangulatú, mint Szarajevó, és egész Albánia sem Bosznia felé húz, hanem inkább a mediterrán világ felé – kulturálisan is közelebb áll Montenegróhoz vagy akár Horvátországhoz. Igaz, gazdaságilag elmarad mögöttük, de a különbség meglepően kevéssé érzékelhető, különösen nyáron, egy szombat este Tirana belvárosában, a Blloku negyedben, amely egykor a kommunista elit zárt világa volt. Ma viszont nyüzsgő éjszakai élet, bárok és éttermek sűrűje jellemzi – olyannyira, hogy talán még Budapest VII. kerülete is megirigyelhetné a kínálatot.

---

Két hét szállás két fő részére mindössze 550 euróba került – úgy, hogy az utolsó estét egy wellness hotelben töltöttük, ahol az árban még két 30 perces masszázs is benne volt. Egy ötfős vacsora, üdítőkkel és egy kis rakival megspékelve, alig ért el 20 eurót összesen. Szóval ha valaki ezek után – vagy épp ezek ellenére – úgy dönt, hogy nyaralni indul Albániába, mindenképp a déli részt ajánlom. Talán a görög határ közelsége miatt ott valamivel inkább érződik a turizmusra való ráhangolódás. Vloráért pedig egyszerűen rajongtunk: az egyik legtisztább város, szép tengerparti szakaszokkal, izgalmas belvárossal, és ott van a Vlorát a déli partokkal összekötő Llogara-hágó is – egy olyan útvonal, amelyről nehéz levenni a szemet.

Ami igazán érdekes: bár az emberek kedvesek, az ételek kiválóak, az igazi, szervezett turizmus még csak nyomokban van jelen. Talán nem is baj. A krujei bazárt leszámítva alig találni kézműves boltokat vagy kifejezetten turistáknak szánt árusokat – akik mégis jelen vannak, jórészt ugyanazzal a választékkal dolgoznak. Ha abból indulok ki, hogy miket szerettünk volna vásárolni – kis üveges olívaolaj, mini üveg raki, olívabogyó kis kiszerelésben, egy kis agyagedény, amiben otthon is el tudjuk készíteni a tave dheut –, akkor bőven van még kiaknázatlan üzleti lehetőség az országban. De hát épp ez benne a báj. Na és a koktélok – azokkal is lenne még mit kezdeni, de legalább volt mit kortyolgatni a tengerparton.

---

A Shkodrai-tó albán oldala olyan, mintha megfeledkeztek volna róla. Sem strand, sem büfé, sem információs tábla nem jelzi, merre található a vízpart – mintha a tó ott sem lenne. Pedig a turizmus hivatalosan prioritás, és az állam valóban próbál lépéseket tenni ennek irányába. Ennek egyik leglátványosabb példája, hogy Európa egyik legelbűvölőbb tájára, a patakokkal, erdőkkel és sziklás hegyvonulatokkal szabdalt Valbona-völgyi Nemzeti Parkba nemrég végig aszfaltutat építettek. Így történhetett meg, hogy Albánia egyik legjobb minőségű útja épp egy eldugott hegyi völgyben kanyarog – ott, ahol az ember legkevésbé számítana rá.

Albánia minden ellentmondásosságával együtt megragadó. Hol bosszant, hol elkápráztat – de sosem közömbös. Ott van a szemközti Olaszország, amely évtizedek óta szívja magához a világ utazóit, de ha valaki átnéz a túlpartra, Albániában is felfedezhet valami hasonlót – csak kevesebbek által ismert, érintetlenebb formában. A tengerpart gyönyörű, a hegyek-völgyek kompozíciója mesébe illő, és ott a Koman-tavi komp is, amelynek útvonala úgy kanyarog a meredek sziklafalak és smaragdzöld víz között, mintha A Gyűrűk Ura forgatási helyszínén járnánk. Mindez pedig nem is turisztikai attrakciónak készült – egyszerűen csak arra való, hogy a helyiek autóval eljussanak A-ból B-be. És mégis: az élmény felér egy életre szóló felfedezéssel.

---

Hegy hátán hegy – ez Albánia első, letagadhatatlan benyomása. Zöldellő, kopár, szürkésbarna, sziklás vagy erdővel borított: a táj folyamatosan változik, de a domborzat állandó marad. Kevesen tudják, hogy ha a ténylegesen lakott területeket nézzük – tehát ahol valóban házak állnak és emberek élnek –, akkor Albánia Európa második legmagasabban fekvő országa. Ráadásul ez úgy értendő, hogy a lakosság közel harmada a Tirana–Durrës agglomerációban él, amely alig emelkedik a tenger szintje fölé: Durrës néhány méterre a tengerparton, Tirana központja mindössze 45 méterrel fekszik a tengerszint felett. Vagyis az ország fennmaradó kétharmada valóban a hegyek között él – nem átvitt értelemben, hanem szó szerint.

Északon az Albán-Alpok nyújtanak lenyűgöző díszletet a természetjárás szerelmeseinek: ez a vidék nyers, vad és szinte érintetlen. Délen, az albán Riviéra mentén viszont egészen másfajta hegyek fogadják az embert – lankásabbak, napfényben fürdőznek, hátuk mögött olajfaligetek, előttük a kristálytiszta Jón-tenger. Két külön világ, mégis ugyanabban az országban – ez is része Albánia varázsának.

---

Albánia – a szamarak, a Mercedesek és az autólopás hazája? Ideje árnyalni ezt a képet. Kezdjük az autókkal: 1992-ig az egész országban mindössze hatszáz jármű volt forgalomban. A rendszerváltás után indult be a nyugati import, és valamiért a Mercedes lett a négykerekű álom – olyannyira, hogy a helyiek egyszerűen csak „Benz”-nek hívják őket. Azóta persze megjelentek más nyugati és ázsiai márkák is, így ma már nemcsak a csillagos embléma uralja az utakat, de a Mercedes-kultusz még mindig jól tartja magát.

Autólopástól viszont senkinek sem kell tartania: egy 2003-as törvénymódosítás óta ez gyakorlatilag eltűnt az országból. Mi például gond nélkül nyitva hagytuk az autónkat több helyen is – senki még csak hozzá sem nyúlt. A közbiztonság ebből a szempontból meglepően jó.

És a szamarak? Igen, ők valóban jelen vannak – csakúgy, mint a kecskék, birkák, tehenek. De ez nem anakronizmus, hanem része annak a vidéki valóságnak, ami Albánia báját is adja. Ráadásul ennek köszönhetjük a finom, házi tejtermékeket: friss sajtokat, joghurtokat, mindezt meglepően baráti áron. A szamár pedig még mindig felkapaszkodik oda, ahová már egy modern terepjáró sem merészkedik – például a meredek hegyoldalon fekvő olajfaligetekbe. Ez a régi és az új sajátos együttélése – és éppen ez teszi Albániát különlegessé.

---

Albániába eljutni időigényes vállalkozás, de nem lehetetlen küldetés. Mi például Horvátországon át mentünk, hogy elkerüljük Szerbiát – az utak rendben voltak, de a közlekedési szabályok betartása inkább ajánlott lehetőségnek tűnt, mint kötelező gyakorlatnak. Az autóvezetés stílusa közép-európai szemmel kissé kaotikusnak, sőt, időnként agresszívnak hat, de pár óra után hozzá lehet szokni. Balesetveszélyes helyzet nem adódott, de nem árt, ha rutinos, higgadt sofőr ül a volán mögött.

Albániában az emberek mindenütt rendkívül barátságosak voltak, többekkel el is beszélgettünk. A nagyobb városokban, például Durrësben, néha feltűnnek kéregetők, de kulturáltan viselkednek: ha nem adsz nekik semmit, egyszerűen továbbállnak – Budapestnél sem több belőlük.

Berat különösen emlékezetes maradt – gyönyörű város, ahol még egyedül bóklászva is teljes biztonságban éreztem magam. Két órán át jártam a macskaköves utcákat, és egyetlen pillanatra sem volt bennem rossz érzés.

A tengerpart, ahol megszálltunk, remek volt: tiszta víz, kevés ember, nyugalom. Az árak is nagyon barátságosak, ami szintén nagy előnye ennek a még mindig kevéssé felkapott országnak.

Ugyanakkor a szemét sajnos sok helyen jelen van – nemcsak az utak mentén, hanem a partokon is. Ez részben a múlt öröksége, részben pedig a gyorsan növekvő turizmus mellékhatása. Jó hír viszont, hogy már láthatók a törekvések a tisztább környezet felé: az általunk használt partszakaszon például összegyűjtöttük a hulladékot egy kupacba, és másnapra el is vitték.

Az ország fejlődése tagadhatatlan: mindenütt építkezések, új szállások, utak, vendéglátóhelyek. Amilyen ütemben haladnak, nem lennék meglepve, ha néhány éven belül Albánia már nem a kedvező árairól lenne híres. Az első benyomásunk ugyan egy lepukkant benzinkúti mosdó volt, amitől hirtelen meg is fordult a fejünkben, hogy talán túl merészen választottunk úti célt – de estére, a szállás elfoglalása és a környezet felfedezése után már tudtuk, hogy jól döntöttünk. Végül egy kifejezetten élvezetes, emlékezetes nyaralás lett belőle – kisebb hibákkal, de rengeteg élménnyel.

---

Mi idén már harmadszor indulunk vissza Albániába nyaralni – egyszerűen beleszerettünk az országba. Az emberek elképesztően kedvesek, barátságosak, és egyetlen pillanatig sem éreztük magunkat veszélyben. Aki még mindig csak filmek vagy régi sztereotípiák alapján alkot véleményt, az saját magát fosztja meg egy különleges élménytől. A szállások tiszták, az ételek finomak, a turisták száma pedig még mindig alacsony – ez pedig csak fokozza az élményt.

Albánia gyönyörű: a tengerpart kristálytiszta, az árak barátiak, a hangulat pedig őszinte és nyugodt. Szívből ajánlom a Borsh, Himara és Gjipe strandokat, de őszintén szólva az egész ország egy kincsesláda. Aki kihagyja, tényleg csak saját magának árt – mi biztosan visszatérünk újra és újra.

---

A szálloda hostelnek mondható,de a személyzet a kedvességével ellensúlyozta a hiányosságokat.A járványtan tanárom,aki az ÁNTSZ-nél volt főellenőr,tuti sikongatva menekült volna,de ez a Balkán.Fejben eldöntöd,hogy nem lesz semmi bajod,nem kapsz el semmit,nem fogsz.Erre is csak arra gondolsz már,mikor a szádban van a csapvíz fogmosáskor..már mindegy..max gyorsabban távozik a tegnapi süti.Ne feszüljetek rá semmire..élvezzétek a kalandos utat.Alkudjatok,ha nincs átsütve a hús,storno.Elfogadnak mindent,megköszönik és nem elvárják a borravalót.Ne hagyjátok ki a Pelikan cukit Durres-be,Vlora is bővelkedik hasonlókkal.Red Velvet süti lett a kedvencünk.Kruja csoda szép,Berat ezer ablaka pazar.A kék szem forrás szinte kötelező. (2022)

---

Az országról alkotott sztereotípiák ma már nem igazán állják meg a helyüket, de persze ne is várjunk nyugat-európai szintű infrastruktúrát. Ha nagyon ragaszkodunk a luxushoz és az all-inclusive ellátáshoz, azt minden bizonnyal itt is megtaláljuk, de ez nagyjából olyan, mintha egy disznótoroson pizzát rendelnénk. Mi is azt terveztük, hogy kicsit kiszakadunk a modern civilizációból, éppen ezért még vadkempinget is terveztünk, de sajnos nem jött össze. Sőt, Vlorában olyan tengerre néző, full extrás apartmanban laktunk, amiért két országgal feljebb akkora összeget kértek volna, mint a teljes utazási költségvetésünk fele. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy akár hiszi valaki, akár nem Albánia is elért már egy fejlettségi szintet, annak ellenére, hogy még van hová fejlődnie. (2025) forrás

Fotóegyveleg

Disznóság, szemétség ilyen fotóval rontani Albánia renoméját - cs.k. fotója

Shkodra - n. l. fotója

Vissza az elejére

Kommentek