ÚTIKRITIKA.HU / Albánia

Igazi alpesi környezetbe kerül a látogató csak egy óra utazásra a pálmafák és a kék tenger birodalmától. Ezerötszáz méter magasan a mélyzöld szín uralja a tájat és a Llogara Nemzeti Parkban találhatók Albánia különleges fái, az ernyős fekete fenyők.

Az akár húsz méterre is felnövő órási egyedek a többi fenyőerdővel ellentétben oldalirányban terjeszkednek nem pedig a magasba.

A Llogara más szempontból is érdekes Albaniában. Hiszen a rajta átvezető Llogara-hágó választja el Albánia északi és déli részét és innen délre van hamisítatlan mediterrán éghajlat az országban, északra lehetnek téli fagyok.

Az albánok az ernyős feketefenyőt - zászló fenyőnek nevezik mert az itt uralkodó délkeleti szél miatt a fák éppolyan irányba hajlanak mint amilyen irányba az albán vörös fekete kétfejű sasos zászlójukat is fújja a szél.
Üdítő volt a séta nemzeti parkban. Amikor lent 40c, itt minimum tíz fokkal kevesebb de az állandó kellemes szél miatt még kellemesebb az érzés:) (Ata, 2024)

Osumi kanyon - t.r. fotója

Időjárás és éghajlat

A tengerparti sávban a klíma mediterrán, amely száraz, forró nyarat (esetenként 40 C fok közelében) és enyhe, csapadékos telet jelent. Ugyanakkor, hasonlóan a többi mediterrán országhoz, a fűtés a legtöbb lakásban, beleértve egy sor szállodát is, nincs megoldva, jó esetben kiegészítő elektromos fűtés érhető el. A belső, hegyes vidékeken a tél hideg, havas, a nyár hűvös. Az északkeleti hegyvidéket télen célszerű elkerülni, mivel a gyakori havazások után az utakat borító hó – takarítás hiányában – napokig megbéníthatja a közlekedést. A mobiltelefonos hálózatok az ország legnagyobb részében elérhetőek, a lefedettség a távoli hegyvidéki területeken azonban nem teljes.

Történelem

Albániának nagyon érdekes, izgalmas, fordulatos, vérontásokban dús történelme van. Albánia meglátogatása előtt nem csupán hasznos, hanem érdekes beolvasni magunkat a történelmükbe.
Szkader bégről, a rettenthetetlenről
Albánia 1912-ben vált független országgá.
A második világháborúban Mussolini az olasz fasiszta diktátor Albániát használta ugródeszkául Görögország megtámadásához.
A 20- század második felében Albánia volt a legelszigeteltebb európai ország, mert egy kőkemény, primitív kommunista diktatúra uralkodott itt.
Albániában az 1944 és 1991 közötti sztálinista rémuralom idején átlagosan 100 albánból egy a rezsim börtöneinek valamelyikében vendégeskedett nem köztörvényes bűnök, hanem politikai okok miatt. Sajátos módon az idősebb albánokban manapság él némi nosztalgia ez időszak iránt, mert az országban ez időszakban történt az alap modernizáció (villamosság, korszerű orvosi ellátás, az írástudatlanság felszámolása).

"Velipojé közelében megálltunk egy meglepően jó állapotban megmaradt és tiszta tüzérségi bunkernél, amelyekről az ide látogatók gyakran hosszan értekeznek. Őszintén szólva, engem nem különösebben nyűgözött le, mert úgy érzem, Albánia lényegéhez alig van köze – bár kétségtelenül a múltjához hozzátartozik. Egy biztos: Enver Hoxha, az üldözési mániával küzdő kommunista diktátor szinte mindenkit ellenségnek látott, kivéve talán önmagát. Érdekes módon a diktátor képmása ma is visszaköszön különféle tárgyakon, például bögréken, amelyeket a krujai bazárban láttam. Ez a bazár egy nyugodt hely, ahol nem zaklatják az embert. A macskaköves utcácskák mentén kommunista ereklyék, régi rádiók, kopott hangszerek és kézzel készített szőnyegek sorakoznak."

"Többet tudnak rólunk, mint mi róluk! Albániában tananyag az iskolában Hunyadi János, Szkander bég kortársa és szövetségese, valamint Apponyi Geraldine, az első és egyetlen albán királyné. Áder János áprilisi albániai látogatásakor, Hunyadi János emléktáblájának avatásán Tirana főpolgármestere megjegyezte, hogy történelemből már kisiskolásként megbukott volna, ha nem tudja, ki volt Hunyadi János. Szinte minden városban található Hunyadi János utca, Shkodrában pedig még az '1956-os magyar antikommunista forradalom' nevű utca is helyet kapott!"

,, Kasztrióta György (alias Szkander bég) az albánok legmenőbb fenegyereke volt, aki több mint 25 éven át verte folyamatosan vissza, és alázta meg a török hadakat. A rendszeres túlerő nem hogy elkedvtelenítette, hanem még inkább feltüzelte Albánia Sárkányát, aki már-már kikapcsolódásként tekintett a csatákra és az ellenség lemészárlására. A történetírója szerint több mint 3 ezer hitetlennel végzett.

1467 áprilisában sikeresen visszavert egy ostromot, megölve a török fővezért is. Szkander, miután letörölte az arcáról patakokban folyó ellenséges vért, megpróbálta újra rendezni az ellenállók sorait. Ekkor érte a végzete, amikor kevésbé dicső módon, maláriában meghalt. " forrás

Ahol a független Albánia megszületett..

Ma egyetlen kicsiny régi ház áll Vlorában a tengerparti sétányon a nagy szállodák árnyékában. A kikötő közelsége bizonyítja hogy hajdanán itt volt Albánia nyugati kapuja, Avlona vámháza.

A Balkánon már az Ottomán uralom alatt is a legnagyobb és legharciasabb nép az albán volt amely talán az egyetlen nemzet, amelynek még a XX.századig nem volt önálló állama. A török uralom hogy megossza az albánokat négy különböző vilayetbe osztotta úgy őket,hogy sehol sem legyenek abszolút többségben. Az első Balkáni háborúban azonban az Ifjú Török Mozgalom olyan véresen torolt meg minden ellenszegülést hogy az Albán nép kereste a függetlenedés útját.

Isztambulban az albánok képviselője a török divanban Ismail Kemal Pasha volt aki kihasználva az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia érdekellentétét a Balkánon kijárta Ferenc József császárnál hogy Bécs adott esetben megvédi Albánia autonómiáját.

Az Ottomán helyőrség Vlorában volt a leggyengébb ( messze volt bamrilyen határterülettől ) ezért Kemal ide hívott össze minden albán delegátust az Albánok kongresszusàra 1912 november végére. Őt magát titokban az éj leple alatt egy csónakkal csempészték be egy Isztambulból jött hajóról kijátszva a török őrséget.

A Vámházban összeült a Kongresszus amely merészen tovább ment annál mint amit az osztrák császár ígért és Ismail Kemal 1912. November 28-án aláírta a függetlenségi nyilatkozatot amit rögtön ki is kiáltottak az épület erkélyéről.
A szerbek a hírre várhatóan meg is szállták Durrest, Tiranát és Ohridot.

Ata fotója

Így Albánia sorsa a nagyhatalmak döntése kezébe került. Senkinek nem állt érdekében egy erős Nagy Albánia. Viszont Kemal Pasha törekvése nem volt hiábavaló mert már nem lettek újra Ottomán vilayetek az albán területek hanem a központi részen a Bukaresti Egyezmény szavatolta a független Albaniát viszont a peremterületeket, az albán nép 40%-át felosztották Görögország és Szerbia között.

Habár Kemal Pasha a kor egyik leghaladóbb szellemű államát képzelte el parlamenti demokráciával, a nagyhatalmak kormányát 1914-ben feloszlatták és királyt ültettek Albánia fölé.
Ma a kis Vámház az albán függetlenségi törekvések múzeuma. Itt őrzik az első vörös két sasfejes zászlót amit a kikiáltáskor az erkélyre tűztek ki és függetlenségi nyilatkozatot is. Érintetlen a szék és az asztal ahol Kemal Pasha aláírta a dokumentumot és megvan az első Parlament és Szenátus ülésterme is.
Habár már akkor is Tirana volt az ország legjelentősebb városa, a királyság 1914-es kikiáltásáig Vlora volt Albánia fővárosa !

A függetlenség fél évszázados évfordulójára kommunista jellegű emlékművet emelt Enver Hoxha amely ma Vlora főterén áll órási obeliszkként magasodva a város fölé. Az emlékmű mellett van Ismail Kemal Pasha sírja.
2012-ben a függetlenség Centenáriumán egy óriási halmot emeltek a Függetlenség háza elé amelyet minden albán területről hozott földből raktak össze. A tetejéről talán az egyik legszebb a panoráma a városra és a partra. (Ata, 2023)

Manapság

A nemzetközi startisztikák szerint a korrupció mértéke Albániában bőven a világátlag felett van. Albániában a személyautók kb. egyharmada Mercedes. Az, hogy ezeknek a Merciknek a többsége nem legális hátterű, ez keveseket zavar ott.

Megkérdeztünk egy Németországban élő albánt, azt mondta a Covid óta mentek föl így az árak. Ő is csak egy hetet tud maradni a 3 hét szabadságából, utána inkább átmegy Görögországba.

Ha így folytatják kb. 5 év és nem lesz turista a tengerpartokon. (Attila, 2024)

Albániának továbbra is az egyik legbefolyásosabb maffiaszervezete van a világon, azonban a maffiózók magában az országban ritkán találhatók meg. Többnyire csak időszakosan térnek haza, hogy vagyonukkal hivalkodjanak, földeket vagy üzleteket vásároljanak. A németországi szexiparban, különösen a prostitúció és a drogkereskedelem területén az albán maffia továbbra is kulcsszereplő. A brit sajtó szerint az albán bűnözők a bordélyházak mintegy háromnegyedét ellenőrzik az Egyesült Királyságban, és csak London Soho negyedében évente több milliárd forintnak megfelelő összeget keresnek prostitúcióból.

Az albán maffia tevékenysége azonban nem korlátozódik Európára. Kanada és az Egyesült Államok között mozogva nagymértékben részt vesznek a pénzmosásban, tisztára mosva a bűncselekményekből származó bevételeket. Ezzel szemben Albániában a bűnözés továbbra is alacsonyabb szinten mozog, főként kisebb bűncselekmények formájában. Bár az utcákon látni méregdrága autókat és hivalkodó villákat, sejthető, hogy ezek gyakran illegális pénzekből származnak. Az ország azonban nem profitál abból, hogy a New York-i albán drogbárók a helyi kábítószer-kereskedelem jelentős részét irányítják.

Albánia valójában inkább az „exportált bűnözési tehetségek” országaként ismert, ahol a maffiaszervezetek az ország határain kívül építették ki birodalmaikat.

"Ahogy Magyarország egészére sem lehet következtetni a belső-Erzsébetvárosból, úgy persze Albánia sem húsz háztömbből áll. A vidéket járva bőven látni olyan szegénységet, amilyet Kelet-Európában máshol nem nagyon. Tirana szélén sátorvárosokban, az országban pedig mindenfelé konkrét szemétégetőkön cigányok élnek embertelen körülmények közt. Ezek sokkal közelebb vannak a latin-amerikai bádogvárosok nyomorához, mint Tiszabőhöz. A társadalom alján tengődők, a posztszocialista világban is kiemelkedően alacsony nyugdíjak és közalkalmazotti bérek ellenére azonban Albániában mégsem a reménytelenség az uralkodó közhangulat, már amennyire azt egy rövid nyaralás alatt meg lehet ítélni. Valamennyire pedig igenis meg lehet. Az például egyértelműen látszott, hogy Tirana nem olyan szétlőtt, a háború után még mindig szédelgő nagyváros, mint Szarajevó. És az albán vidéken sem érezni azt az elkeseredettséget, mint mondjuk Bosznia szerbek lakta, Ratko Mladics-graffittikkel tarkított kisvárosaiban. Vagy éppen a szomszédos Koszovóban, ahol kevesebb a Mercedes, kevesebb a benzinkút, és mintha mindenki arra várna, hogy végre történjen már valami. És ez a valami lehetőleg Nagy-Albánia legyen. (2014)" forrás

"Minden nő, mint a gomba, annyi épülő ház a világon nincs, mint Albániában és az utak is rohamtempóban bukkannak ki a földből. Többek között ezért sem vettük sok hasznát a GPS-nek, mert bár 2013-as a legújabb verzió, a legtöbb utat nem ismerte még, amiken mentünk, jó sokat veszekedtünk is vele, de legalább nem szólt vissza. :) Minden kilométerre jut egy hotel-bar-restorant kombó, ezek általában így együtt képeznek egy egységet és a nagy részük csodaszép, modern, viszont áll rájuk az örök igazság; csak akkor érdemes megállni, ha más autókat is látunk körülöttük parkolni. Eddig eszünkbe sem jutott, hogy ahova restorant van írva ott ne lenne kaja. No, hát itt akadt ilyen is. Ami nagyon fura volt, hogy sok ilyen épület, sőt, gyakran magánházak is amolyan vár alakúak. A fotókon jól látszik és ezeket nem kellett vadul keresgélni, ott nem kaptam le ilyet, ahol nem akartam, érdekelne, mi ez a becsípődés náluk. A jó hír legalább, hogy nem láttunk rózsaszínt vagy lilát ezekből! (2015)" forrás

"Albániáról, az albán életszínvonalról többször hallani lekezelő megjegyzéseket. Ezekkel óvatosan bánnék, mert az emberi élet minősége összetett dolog. Az albánok például nagyon egészséges ételeket esznek, itt a kenyér az kenyér, a hús friss, a birkát helyben vágják, a paradicsomnak paradicsom íze van, egyetlen nyugati gyorsétterem-láncot nem láttam az országban. Mindig van idejük beszélgetni, beülni, kiülni valahová, sokszor családostul, barátságosak, érdeklődők, és az élet mindenképpen nyugodtabb, mint nálunk. Az ország nyugati, tengerparti részén mediterrán a klíma, októberben is fürdenek a habokban, tél igazán csak a magashegységeikben van. Talán kevesebb pénzük van, ám kevesebb felesleges dologra is költenek. Természetesen, önmagáért beszél, hogy a 3,2 milliós Albánia lakosságából sokszázezer ember külföldön dolgozik, és a német utazási irodák szlogenje pár éve így szólt: nyaraljon Albániában, az autója már úgy is ott van. Mindenesetre, már az első napokban megkedveltem az országot.

Több albán városban megkérdezték tőlem, ti magyarok, miért vagytok olyan idegesek és miért siettek mindig? Hát… a munka miatt, dolgozni sietünk, magyarázkodtam. De este hová siettek, akkor már nem dolgoztok? Nagyon sokan még dolgoznak, a többiek meg hazafelé sietnek, az otthonukba, pihenni. Nem értik, de mosolyognak. Lengyelország és Törökország után újabb hely, ahol szeretik a magyarokat. Üldögélek Durres kikötőjében, kenyeret eszem, kapnak a halak és a sirályok is. Magyarországon a nyolcvanas években volt még olyan jó minőségű a kenyér és a pékáru, mint jelenleg Albániában. Az országban számos helyen nem foglalkoznak a fagyasztott hússal, a hentesboltok mellett birkanyájak vannak, és a húst frissen vágják, fogyasztják otthon, az éttermekben, az utcai árusoknál.

Sok halat esznek, 360 kilométernyi tengerpartjuk van. Egy bőséges haltál, kenyérrel, sörrel, rakival (helyi pálinkával) átszámítva ezerötszáz forint volt az egyik legdélebbi város, Saranda tengerparti sétányának felkapott haléttermében. A gyümölcseik hatalmasak és gyümölcsízűek. Gyönyörű paradicsomok, görögdinnyék társaságába kerültem mindennap. Az sem rossz érzés, amikor az utcai árusoknál átszámítva száz forint a burek, ami egy rétestészta jellegű pékáru. Ebbe a kis tésztás-táskába húsokat, gyümölcsöket és más finomságokat lehet tölteni, tetszés szerint, legtöbbször egy kis káposztát és húst kértem bele. Félnapig elég volt. Amit Albánia az elmúlt húsz évben elért, arra nagyon büszkék lehetnek. Ne feledjük, ez az ország a második világháború után lényegében a feudalizmusból ugrott át a kommunizmusba. Mert itt valóban kommunizmus volt, a keményvonalasból, az Európa-szerte rettegettből. (2014)" forrás

"Szemetes és rendezetlen? A szemét is egy általános negatív sztereotípia, és tény is, hogy régebben Albánia nagyon szemetes ország volt. Ennek is megvan az oka, ugyanis a kommunista rendszerben a szombatokat az emberek azzal töltötték, hogy kötelező utcai takarításra mentek. Akkor még tisztaság volt. Szigorúan büntették a szemetelést, akár még egy csikk eldobását is. Miután megdőlt a kommunista rezsim uralma, az egyik kifejezési eszköze a szabadságuknak az volt, hogy lépten-nyomon büszkén eldobták a szemetet, merthogy akkor sok más egyéb dolog mellett már „szemetelni is szabad volt”. Nem mellesleg a kommunista szemétszállítási vállalat is csődbe ment a rendszerváltás során. Ma már azért más a helyzet, sokat tisztult az ország, és működik a szemételszállítás is, bár igen, vannak még nagyon szemetes részek. A városokban azonban szelektív hulladékgyűjtés is van. (2016)" forrás

,, Albániában tulajdonképpen nem három vallás van, hanem négy. Ugyanis a katolikus és a görög ortodox valláson kívül kétfajta muszlim vallást gyakorolnak itt az emberek, a szunnita és a bektashi muszlim vallást, amelyek között kb. akkora a különbség, mint mondjuk Magyarországon a katolikus és a református keresztények között. A bektashi muszlimoknak egyébként itt Tiranában van a világközpontjuk, a világközponti tettyéjük és az alatta lévő múzeum a turisták számára is látogatható. (2016)" forrás

,, Nyilvános helyeken nem jellemző a testi kontaktus, itt nagyon ritkán látni az utcán turbékoló párokat, bár a fiatalabb generáció ezt már szabadabban kezeli. Vidéken még jellemző, hogy a nők otthon vannak a gyerekekkel, és csak ház körüli munkákat végeznek. Éppen ezért faluhelyen a kávézókban szinte csak férfiakat látni, mert a nők a házaikban járnak össze, ahova viszont a férfiak csak ritkán hívják meg a barátaikat, mert itt a ház a nőé. A fiatalabb, városi nők közül azonban már egyre több dolgozik munkahelyen, a nők aránya növekszik a felsőoktatásban, a döntéshozatalban és a versenyszférában is. (2017)" forrás

Az albánokról

Míg Albániában közel 3 millió albán él, más országokban legalább 7-10 millió. Ez utóbbiak többsége azért balkén országokban lakik, úgy is mint Koszovó, Macedónia, Montenegró, Görögország. Sok albán él Törökországban, Olaszországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Államokban.
Nagyon érdekes, hogy Albániában egyáltalán nem akadály a házasságoknál az eltérő vallás, pedig a többség (70%) muzulmán.
Kína és India mellett a világon Albániában a a legnagyobb mértékű a születő gyermek nemének manipulálására való igyekezet, azaz abortusz, ha tudható, hogy lánygyermek születne.
Az albánoknak mániája a járda folytonos locsolása. Igaz, hogy ezzel tisztaságot érnek el, de nyáron a szúnyogok még nagyobb aktivitását érik el vele. Amúgy az albánok a saját otthonuk vonatkozásában is nagyon tisztaságmániások. Mindezektől függetlenül a nagyvárosok utcáin sok helyen lehet látni szemetet.
Az albánok mindennapjaiban a kávéfogyasztás szent dolog. Törökösen isszák a kávét. A kávéval majdnem egyenrangú szentség a raki, az albánok pálinkája.
Az albánok imádnak városuk valamelyik korzóján sétálgatni. Hétköznap esténként, hétvégék délutánjain ez egy jellemző program.
Az albán nők nagyon adnak arra, hogy jól nézzenek ki. Magyar szemmel ez nem mindig működik jó ízléssel. Sok a giccs, a látszatminőség.

Idős házaspár - p.j. fotója

Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a hétköznapi emberek mennyire figyelmesek, humánusak. Egyszer a Google bevitt bennünket egy albán mezőgazdasági területre este tíz körül és egy gazda jött épp haza a traktorával a földekről. Látta, hogy bénázunk a sötétben, ezért mikor észlelt bennünket megállt és nem folytatta hazafelé az útját. Majd mikor észleltük, hogy megáll megfordultunk és utána iramodtunk, addig nem indult el, amíg a közelébe nem értünk, ekkor kivezetett bennünket a jó útra. Ott megállt és odajött hozzánk majd elmagyarázta albánul 3-szor egymás után, hogy merre kell mennünk úti célunk irányába, ami annyit tett, hogy a következő lehetőségnél balra, majd a körforgalomnál jobbra és a hegyen át. Ezt értettük meg belőle, merthogy kézzel lábbal mutogatott, hogy segítsen nekünk.

Amikor a telefonkártyát vásároltuk az eladó elkérte a telefonunkat, kivette belőle a SIM-tartót, behelyezte a kártyát, egy sms-el elindította az aktivizálást, majd közölte, ha 5-10 percen belül nem történik meg regisztrálása, akkor jöjjünk vissza hozzá és keressük, mert garancia van rá. (2024)

"Naponta legalább három fiatal lány jelentkezik nőgyógyászati műtétre az albán fővárosban: szeretnék, ha egy 20 perces beavatkozással visszanyernék szüzességüket. A szűzhártya-visszaállító műtétet kérők általában 18 és 30 év közötti lányok, akik úgy döntöttek, hogy a korábbi szexuális életüket hátrahagyva szűzként állnak jövendőbeli férjük elé. A legtöbb ilyen jellegű műtétet titokban végzik, hiszen a nőgyógyászati klinikák szabályai tiltják az ilyen jellegű beavatkozásokat - miközben a törvény egyébként nem tesz említést arról, hogy tilos lenne ilyen műtétet végezni. A probléma az, hogy Albániában a nőknek kettős elvárásnak kell megfelelni - mondja Dienes Tibor, Albánia-szakértő: "Ugyanis egyrészt a férfiak elvárják, hogy a nő hamar széttegye a lábát, egyes vélemények szerint az ottani lányok könnyebben hajlandók ágyba bújni, mint nálunk. A gimnazista lányok nagyjából úgy és akkor vesztik el a szüzességüket, amikor a magyar fiatalok. Viszont amikor jön a házasság - ami Albániában még mindig fontos dolog, és aránylag fiatalon köttetik -, akkor szükség van a szüzességre.

Az 1950-es évekig az albán nők úgy érezték, ki kell tenniük a véres lepedőt az ablakba a nászéjszakán, hogy ezzel igazolják szüzességüket férjük, a rokonok és a szomszédok előtt. Ma újra visszatért a nőkre nehezedő nyomás: muszáj szűznek lenni a házasság előtt. Az is előfordul, hogy a nőket elviszi a férjük egy nőgyógyászati vizsgálatra, hogy szakértővel bizonyosodjanak meg arról, a nő szűz volt, ugyanis a férj észrevette, hogy a nászéjszakán nem vérzett. Az is megesik, mondja Dienes Tibor, hogy felháborodott férjek jelentkeznek az orvosnál, mondván, gyanús nekik, hogy szűz arájuk mennyire tapasztalt az ágyban. Az orvosok ilyenkor persze nem árulják el a tényt, mert azzal a lány fejére nagy bajt hoznának, a házasság végét jelentené, ha kiderülne a műtét. " forrás

Temetkezési szokások:

A Ksamil-i temetőt megnézve az alábbi szokásokat tapasztaltuk. Nagyon sokat invesztálnak a síremlékekbe. Nem ritka, hogy egy-egy sírt nyeregtetővel fednek be. Illetve fényes korlátokkal húznak körül. A félhold és a kereszt vegyesen egymás mellett megtalálható. Gyakran helyeznek bontatlan dobozos söröket (Elbar a legnépszerűbb) a sírokra, friss narancsot és egyéb más a halott még életbeli kedvenc dolgait. Kivétel nélkül minden egyes síron – többségében - színes fotó látható, ami az elhalálozáshoz legközelebbi időpontban készülhetett, olyan állapotban, amikor az illető még jól érezte magát. (2024)

Kéregető - M. Fanni fotója

"Általánosítások (sztereotípiák) az albánokról: Az albánok mind tolvajok, ha nem azok, akkor szerencsétlen szegények, akiknek a semmiből kell megélni. A balkáni szomszédaik szerint az albánok hazafiasak, az életkortól függetlenül szeretnek táncra perdülni. Az albánok kedvelik a horvátokat és a szlovéneket, az olaszokat pedig egyenesen imádják. Sok albán színesen kérkedik azzal, hogy többet tud Olaszországról, mint maguk az olaszok. Tény, hogy sokan nagyon jól tudnak olaszul, mert a komcsi időkben (meg azután is) inkább az olasz tévéműsorokat zabálták, mint az unalmas otthonit. A szerbeket és a görögöket nem csípik. Az albánok nagyon családközpontúak. Cigizni már gyerekkorban elkezdenek. Szeretnek ilyen-olyan fegyvert birtokolni, sok teát isznak. Magukat muzulmánoknak mondják, mégis folyton lesajnálják a muzulmán országokat." N.S., 2015)

Az albán emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, legalábbis az én élményem alapján. Ezúttal sem váltottam leket, viszont eléggé megéheztem, így bementem egy gyorsétterembe. Sajnos nem fogadtak el bankkártyát, ezért megkérdeztem, tudnak-e ajánlani egy közeli szupermarketet, ahol kártyával is fizethetek. Nagyon kedvesen elmagyarázták, hol találom.

Később betértem egy kávézóba, ahol már beszéltek angolul, de ott sem fogadtak el bankkártyát. Mondtam, hogy akkor sajnos nem tudok rendelni, mert nem váltottam helyi pénzt, mivel csak egy napra érkeztem. Erre a barista megkérdezte, mit szeretnék. Mondtam, hogy csak egy kávét innék. Ő erre azt válaszolta: „Ülj le, mindjárt hozom a kávét.” Hiába mondtam, hogy nem tudom kifizetni, csak legyintett: „Nem baj, ez csak egy kávé.” Teljesen ledöbbentem a gesztuson.

Albániáról gyakran hallani negatív véleményeket, de az első benyomásaim messze felülmúlták az elvárásaimat – jobban, mint például Montenegró esetében korábban . Albánia nagyon pozitív meglepetést okozott.

A borravalót nem igazán ismerik, és ahol mégis, ott sem várják el. Mi is csak akkor adtunk, amikor rendkívül kiemelkedő kiszolgálásban volt részünk. Egyik alkalommal az egyik hotelben a recepciós lány annyira őszinte zavarban volt, amikor borravalót próbáltunk adni, hogy szinte visszautasította – ettől kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem tapasztaltuk a „leszedlek, mert turista vagy” hozzáállást, bár nem mondom, hogy sosem fordul elő, viszont meglepően ritkán, és akkor is csak apró összegekkel (30-50 cent/pence/rappen). Az emberek általában segítőkészek és kedvesek voltak, még akkor is, ha nem beszéltünk közös nyelvet, és egy pillanatra sem éreztük, hogy elítélnének azért, mert nem beszéljük az ő nyelvüket. Ráadásul nagyon tetszett, hogy az utcákon közösségi élet zajlik, például focimeccsek formájában

"Albániában kifejezetten kedvesen és örömmel fogadnak minden turistát, és magyarnak lenni még az átlagnál is jobb. Az albánok legnagyobb nemzeti hőse Szkander bég, aki a 15. században egyesítette az országot, és honvédő harcba kezdett a terjeszkedő oszmánok ellen. Egyetlen szövetségese és segítője Hunyadi János volt, és ezt a mai napig minden albán tudja. A modern korból is maradt országaink közt kapcsolat: a Malév fontos nyugat-európai kapcsolatot jelentett, és hiába ment csődbe a nemzeti légitársaságunk három éve, a mai napig ott láthatjuk a logóját a legtöbb utazási iroda kirakatában. Az időhöz egyébként is másképp állnak hozzá. Itt nem látni siető, stresszes embereket, kivéve, ha a volán mögé ülnek. Bárkivel szóba lehet elegyedni, szívesen útba igazítanak vagy ajánlanak látnivalót, éttermet. (2015)" forrás

"Ha valakit az aggaszt, hogy muszlim országba nem szívesen jön, nem kell aggódnia. Bár az ország 70%-a papíron muzulmán, a lakosság jó része valójában ateista, a vallásukat gyakorlók pedig vagy a liberális bektashi ághoz tartoznak (amelynek itt van a világközpontja, és akik egyébként isznak alkoholt), vagy szunniták, de annak ellenére, hogy az ország tele van mecsetekkel, nemigen látogatják azokat. A másik két vallás, a katolikus és az ortodox jól megfér az iszlámmal, így nem véletelen, hogy 2014-ben Ferenc pápa első európai útja ide vezetett, ahol külön kihangsúlyozta, hogy Albánia vallási toleranciája példaértékű a világ előtt. És hát ugye Teréz anya is albán volt, akit idén szeptember 4-én fognak szentté avatni. A nemsokára Durresben megnyíló Teréz anya múzeum is például egy működő mecset alatt lesz majd." forrás

Albániában számtalan kávézó működik, ahol általában török kávét és presszókávét is kínálnak. Az albánok számára a kávézás nemcsak szokás, hanem társadalmi rituálé: ha valakivel beszélgetni szeretnének vagy üzletet kötni, mindig egy kávéra invitálják az illetőt. A nyugdíjasok is gyakran töltik idejüket kávé mellett, amikor éppen nem dominóznak vagy sakkoznak a tereken. Nem csoda, hogy a külföldiek számára furcsa lehet, hogy a kávézók napközben mindig tele vannak emberekkel, függetlenül az időponttól.

Az albánok szinte mindannyian fogyasztanak alkoholt, de itt ritkán látni részeg embereket. A helyi mondás, amely a részeg embereket "szamárnak" (gomar) nevezi, erre utal. Az albán szamárról szóló kifejezés eredete a következő: a szamarak genetikai hajlamuk miatt könnyen válhatnak „alkoholistává”. Ha egyszer megízlelik az alkoholt – például a lehullott, megerjedt gyümölcsökből –, állandóan keresni fogják. A mediterrán gyümölcsök magas cukortartalma miatt ez a folyamat itt még gyorsabban történik, és a szamár delíriumos állapotba kerülhet. Innen ered a mondás: „Berúgott, mint az albán szamár.”

,, Nőt ne vigyél magaddal. Van ott elég. Az ottani fiatal nők szépek, vékonyak, olyan kemény a húsuk ( .stb...stb (18) 🙂 ), hogy a harapófogó is belétörik, ha úgy alakul. Lekapnak hogy egy hétig nem állsz fel......... ( az ágyból )". (2021)

Albánok sajátossága, hogy fordítva bólogatnak.
Itt a fejrázás az "igen" és a bólogatás a "nem".....
És, hogy nekünk, magyaroknak még rosszabb legyen a szitu, albánul a nem, azt úgy mondják, hogy "jo"...
Így ha vadul bólogatsz valamire és még hozzá is teszed, hogy "jó-jó", akkor az albán jó eséllyel azt érti, hogy valami nagyon nem jó, nem stimmel neked....
Ezért inkább mondogasd, ha valami kafa, hogy "ok" (ők is használják napi szinten egymás között), vagy, hogy "no"....
Ha nagyon jó fej akarsz lenni, ha valami ok, mond, hogy "mire" ("mir" kiejtve), ami albánul a jó....
Vagy a "po", ami igen.... Mondogasd, hogy "po-po", igen - igen... Ez nekik nagyon tetszik, ha külföldi mondja...

Az albánok érzelmileg közel érzik-e magukat Törökországhoz és/vagy a török emberekhez?
Nem.

Az Oszmán Birodalmat (fontos megjegyezni: nem Törökországot) mindig elnyomóként ábrázolták. Az Oszmán Birodalom szerepének újragondolására irányuló minden próbálkozás Albániában kudarcot vallott. Különösen a birodalom utolsó évszázadában az albánok súlyos szegénységet és elmaradottságot szenvedtek el. A függetlenség pillanatában Albánia Európa legszegényebb országa volt: évszázadokkal lemaradva a kontinens fejlettségétől, szinte teljesen írástudatlanul, megosztottan és szervezettség nélkül. Ez a helyzet a korrupció és a brutális erőszak folyamatos alkalmazásának eredménye volt, amely az oszd meg és uralkodj politikáját szolgálta. Eközben a közhiedelemmel ellentétben a görögök, szerbek és bolgárok több szabadságot élveztek a birodalom alatt.

Az Oszmán Birodalom kísérletet tett az albánok asszimilálására és tudatlanságban tartására.

Európában egyetlen más nyelv vagy oktatási rendszer sem tapasztalt olyan mértékű mártíromságot, mint az albán: ötszáz éven át tartó elnyomást. Egy megrázó statisztika, amely Serge Metais „Az albánok története” című, 2006-ban Párizsban kiadott könyvéből származik, jól szemlélteti ezt. Az oktatás helyzete hihetetlen. 1887-ben Albániában háromezernél is több iskola működött. Ezek közül 1200 török állami iskola volt, ugyanennyi görög magániskola, valamint háromszáz bolgár, szerb és aromán iskola. Albán nyelvű iskola azonban mindössze egyetlen működött, amelynek Pandeli Sotiri volt az igazgatója!

Tehát szinte minden nyelvet engedélyeztek az "elnéző birodalomban", kivéve egyet: az albánt! És a történet itt nem ér véget. Négy évvel később Pandeli Sotirit meggyilkolják, és az albán iskolát bezárják! Ez az igazság, amelyet az albán népnek még mindig nem tártak fel teljesen.

Manapság bizonyos csoportok próbálják elhitetni, hogy az albánok virágzó életet éltek az Oszmán Birodalom alatt, de ezeket a nézeteket alig hallgatják meg.

Kapcsolat Törökországgal (nem az Oszmán Birodalommal)
Törökországhoz más megközelítést alkalmaznak az albánok. Az albán-török kapcsolatok a semlegestől a testvériesig terjednek. A fő különbség az, hogy a törökök a muszlim vallás miatt testvéreiknek tekinthetik az albánokat, míg az albánok nem tekintenek a vallásra meghatározó tényezőként, így ez a testvéries érzés korlátozott. Ennek ellenére az albánok nagyon barátságosak és tisztelettudóak a törökökkel szemben, de ez nem az Oszmán Birodalom múltja miatt van így.

Turista etikett

Albániában sok helyen van guggolós vécé. Akár guggolós, akár ülökés a vécé, náluk nagy többségben nem szabad a vécépapírt a lefolyóba dobni, mert eldugaszolódást okoz. Egyszerűbb szálláshelyeken a guggolós vécét kombinálják a zuhanyozóval.
Albániában kézrázással történik egymás üdvözlése. A férfiak hagyományosan összeérintik egymással a halántékot.
Pár szót magoljunk be albánul, mert a helyiek ezt nagyon tudják méltányolni.

"Érdemes magyarként ("hungarezi") bemutatkozni, és kitérni Kasztrióta Györgyre, vagyis Szkander Bég (Gjergj Kastrioti) és a Magyar Királyság szövetségére, aminek a drága jó szerb despoták (közös ellenfeleink) tettek keresztbe; vagy I. Zogu albán király magyar feleségére, Apponyi Albert unokahúgára, Apponyi Geraldine Margit Virginia Olga Máriára. Azt is megemlítem nekik, hogy nem csak a világháborúkban, de most is barátok vagyunk. Magyarország elismerte Koszovó államot, míg a románok nem. (2014)" forrás

,, Ne lepődj meg, ha bármilyen kedvességben van részed. Ha adnak egy cukorkát, két szem fügét, vagy meghívnak egy kávéra. Őszintén és szeretettel teszik. Csak fogadd el, mosolyogj és köszönd meg, bármilyen nyelven. Érteni fogják." forrás

Régi igazság az, hogy "amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten"....
Hatósági embereket nem szívesen kedvelik a népek, de Albánia egyik nagy erénye a mélységes tolerancia és a vendégszeretet.... Mivel az albán hatósági emberek is csak albánok, ezért nagyon kedvesek és segítőkészek, bármennyire is mufurcok első látásra.
De ha pökhendien állsz hozzájuk, akkor buksz...
Ha szabályt sértesz, légy kellően alázatos, ezt nagyon szívesen veszik és nyerhetsz... Pláne ha nagyon szorul a hurok, egy kis baksissal megtámogathatod a probléma rendezését, mert azt is nagyon szívesen veszik, de csak okosan, mert itt is böri lehet a nóta vége, ha túl tolod, már itt is vannak testkamerák.... !!! (2023)

Albániában az emberek helyi sajátosság szerint élnek, ami a tájékozódást illeti. Nyilván törekednek a turisztika miatt kellő tájékoztatási rendszert is alkalmazni, de a saját életük, szokásaik mellett ez még fényévekre van a tökéletestől. Nem egy Hamburgi rendszer... mondhatni.
Tiranában pl. a buszok természetesen kaptak vonal számot, de itt nem értik pl, melyik a sebes hetes.... Itt a buszok vonalait arról ismerik, hová megy... Tüdőszanatóriumi busz, traktorgyári busz (traktorgyár 30 éve nincs), porcelángyári busz (már az sincs), filmgyári busz (na, az még van).... etc...
Buszmegálló bárhol lehet vidéken.... Menetrend... hááát...
Viszont ami zseniálisan működik, az az, hogy mindig mindent kérdezni kell bátran (ők is ezt teszik).
Főleg fiatalok már beszélik az angolt, sokan tudnak olaszul és délen görögül. Bár a legtöbb vendégmunkás ma is németországban dolgozik, a német valahogy nem tapadt meg nekik, nem akarnak "cvancigolni"... Vagy marad az activity....
Egyrészt igen jelentős gyakorlati haszna van, ha kérdezel, másrészt komoly örömöt okoz nekik az, ha segíthetnek a kérdésre adott válaszaikkal.
Ezzel a bájos ajándékkal mindig mindenhol élj, hálás az eredmény és igen hálás a megkérdezett is.(2023)

Gasztronómia

"A földrajzi fekvéséből adódóan az albán konyhát három jelentős hatás érte. Egyfelől az Adria túlpartján elnyúló olasz csizma ízei, másrészt a tőszomszédságukban élő görögök, harmadrészt a sokáig náluk állomásozó törökök konyhája hagyott mély nyomokat. Az albánok meg bölcsen megtanultak mindent, és ezzel a gasztronómiai bőséggel fogadják az ide látogatókat. Ha igazi nemzeti eledelt keresünk Albániában, az a burek. A tartalmas, olcsó, laktató, szendvicsként funkcionáló ételt szinte bármelyik sarkon megvehetjük. Leggyakrabban sajttal töltik, de létezik belőle zöldségekkel kombinált vagy hússal készített verzió is. Bureket minden sarkon lehet kapni Albániában.

Rengeteg családi étterem működik, és a legtöbb meg is él, mert az albánok nagyon szeretnek étterembe járni. A kis kifőzdékkel tele vannak a városok. Egymást érik a burekesek, a mish i fresket felirattal ellátott hentesboltok, ahol a friss húst a kedvünkre a hentes el is készíti. Ugyanígy létezik a pech i fresket, ahol a friss halakat készíti el az üzlet tulajdonosa a mi szánk íze és az ő szakácstudománya szerint. A kommunizmus alatti nélkülözést követően a hús nagyon fontos szerepet kapott az utóbbi 20 évben az albán konyhában. Közkedvelt a bárány, a kecske, amiket a korábban említett henteseknél lehet kis adagokban kérni, vagy az éttermek előtt forgó nyárson sülő húsból ehetünk. Az ország hosszán végignyúló tengerpartnak köszönhetően rengeteg a hal. Leggyakrabban grillen sütve kínálják, de hallal gazdagított egytálételek is gyakoriak az étlapokon." forrás

,, Az albán étkezések egyik alapfogása vagy előétele a saláta és/vagy a párolt, sült zödségek. Ezeket általában az étkezés elején hozzák, remekül előkészítik a gyomrot a nehezebb húsos ételekhez. Csakúgy, mint a pirított kukorica- és búzakenyér, a sajtok (sok étteremben házi) és a salce kosi (ennek magyar neve joghurtszósz, de igazából a mi tejfölünkhöz hasonlít). Egy albán étkezés általában ezekkel indul.

Ezek elfogyasztása után kerülnek az asztalra a húsok. Albániai éttermekben és húsboltokban csak fiatal állat húsát árulják, az idősebbeket szaláminak dolgozzák fel. A húsoknál előnyben részesítik a csontosat, de természetesen az étlapokon szerepel csont nélküli hússzelet is. A legtöbb étterem borjút, bárányt, csirkét és malachúst kínál, délen sok helyen kecskegidát is.

Számos étteremben szabad tűzön sütik a húsokat és a zöldségeket. A csontos húsokat az albánok ízletesebbnek tartják, valamint azokat lehet „kézzel-villával” enni. Van egy találó mondásuk is: „A nőt és a húst kézzel fogjuk, a szénát pedig vasvillával.” Tehát a húst kézzel esszük, a zöldségeket, salátát villával. Mivel az éttermekben mindenhol papírabrosszal terítik le az asztalt, nem számít, ha „malackodunk”, mert az étekezés végén a pincér egyszerűen összefogja az abroszt, és azzal mehet a szemétbe. Szinte minden ételhez hoznak citromot is, ami például a halételek és levesek ízesítésén túl azért is jó, mert a nyári melegben frissít, valamint az étkezés végén a kinyomott citromba törölhetjük a kezünket, ami kiválóan oldja a zsírt, így az elengedhetetlen kávé megivásáig nem kell felállni az asztaltól kezet mosni.

Húsnak hús ugyan, de az albánok mégis egyfajta desszertnek eszik a sült bárányfejet. Ez amolyan csemegének számít. A bárány- és borjúfejből főznek fejlevest is (paçe), ami egy tipikus délelőtti étel.

Az egyik echte albán étel a tave dheu. A tave dheu azt jelenti agyagedény és minden ételt így hívnak, amit ebben készítenek el és szolgálnak fel. Lehet benne húsos és zöldséges ételeket is készíteni, és a dolog lényege, hogy amikor kihozzák az asztalhoz, az étel még rotyog, mert az edény tartja a hőt. Ebben készítik például a másik albán ételt, a joghurtban sült bárányt (tave kosi), és a mi lecsónkhoz hasonló fërgesét is.

Az albánok nagyon szeretik a babot. Van is egy, a mi babgulyásunkhoz hasonló babételük, amit szintén cserépedényben parázs közt készítenek el. Borjúhússal az igazi, de egy átlag turista nemigen találkozik vele az étlapokon, mert előre kell megrendelni, mivel nagy, sok személyes az adag, így sok időt vesz igénybe az elkészítése.

És említsük meg a kukurecet, ez bárány- vagy borjúbélbe töltött belsőségek egyvelege sütve. Szerintünk egész egyszerűen büdös, az albánok azonban nagyon szeretik. Ízlések és pofonok. Egyébként szívesen fogyasztják a belsőségeket, a pacalt és a velőt például kirántják.

Ne feledkezzünk el a halakról sem, hiszen Albánia partját közel 400 km-en két tenger is mossa, északon az Adria, délen pedig a Jón-tenger. Az itt őshonos hal a koran (nem, nincs köze az iszlám szent könyvéhez, véletlenül hívják ugyanúgy), ami valójában tavi lazac, és csak itt, a Pogradeci-tóban (ismertebb nevén Ohridi-tó) és a Bajkál-tóban található. Továbbá a haléttermekben finom tengeri herkentyűket is ehetünk, a szokásos mediterrán módon, fokhagymás olívaolajon, grillen vagy a fent említett agyagedényben készítve. Saranda környékén a bundában sült pucolt kagylót is érdemes megkóstolni mint tájjellegű, tradicionális ételt.

Természetesen szeretik a tésztákat is, az olaszos kifőtt tésztákat, spagettit, tortellinit és a pizzát, mindenféle feltétekkel. A pizzákat sok helyen kemencében sütik, és az ország vallási többségére tekintettel sok a halal (iszlám vallás által megengedett) pizzéria is.

Italok: Ha Albánia, akkor raki, vagyis pálinka. Leggyakrabban szőlőből készül, de főznek szilvából, szederből és somból is. A jó albán raki ismérve, hogy cukor hozzáadása nélkül készül. Amilyen gyümölcsből cukor nélkül nem lehet rakit főzni, abból az albán ember nem is főz.

A másik legismertebb rövidital a Skenderbeu konyak, amit régen Magyarországon is lehetett kapni. Többféle kiszerelésben és különböző formájú üvegekben árulják.

Bor tekintetében még nem állnak igazán jól, pedig a borászati adottságok jók, csak még nem merítették ki ennek lehetőségeit. Sört többek között ilyen sörözőkben ihatunk, de a kisebb, egyszerű helyeken is lehet inni nemcsak import, hanem finom albán söröket is.

Ne feledkezzünk el a vízről sem, hiszen Albánia természeti adottságai miatt nagyon sok a forrás- és ásványvíz. Éppen ezért remek ásványvizeket palackoznak és sokfelé exportálnak.

És ahogy általában, úgy most is az étkezés végén jöjjenek a desszertek, hiszen nagyon finom süteményeik vannak. Szeretik a törökök által meghonosított diós-mézes édességeket, a baklavát, kadaifot. Van egy treleçe nevű ízletes piskótás, tejes édességük, de ott van még a krem karamel, a tojáspuding is. Mindkettő francia eredetű, és nagyon népszerű. Talán még népszerűbb is, mint eredeti hazájában. A tortáik és krémes süteményeik is nagyon finomak. (2016)" forrás

Apropó tejföl, írják itt korábban, hogy micsoda szenzációs tejfölük van az albánoknak…hát mi ilyet nem találtunk, se a boltokban, se az étteremben, pedig vagy 6 félét megkóstoltunk köztük a birka tejéből készültet is, az egyiknek frissföl íze, a másiknak joghurt és frissföl keverék íze, a harmadiknak nem tudom leírni milyen íze volt, de egyáltalán nem volt jó. Macedóniában hazafelé jövet vásárolt tejfölünk (Kisela Pavlaka 20 %) ugyanolyan ízű volt, mint az egyik albán „minőséginek mondott” tejfölé, szóval arrafelé más a tejföl íze, pedig szerintem a recept ugyanaz, megaltatom a tejet és leszedem a fölét. Annyira más nem lehetne, persze ha mesterségesen állítják elő, akkor igen. Azonban mindez akkor is szubjektív. (Attila, 2024)