ÚTIKRITIKA.HU / Sri Lanka

Kandyan üdvözlő tánc (Uda Rata Natum), amely Srí Lanka központi hegyvidéki régiójából, Kandy városából származik. Ez a táncstílus a szigetország egyik legismertebb és legjelentősebb hagyományos művészeti formája - G. N. fotója

Sri Lanka dióhéjban

Sri Lanka egy dél-ázsiai szigetország az Indiai-óceánon, India déli csücskéhez közel. 65 610 négyzetkilométer a területe, és hozzávetőleg 21,9 milliós a lakossága (2024-es becslés).

Hosszában (észak-dél irányban): kb. 445 kilométer. Széltében (kelet-nyugat irányban): kb. 225 kilométer.

Fővárosa Colombo, ami 7270 kilométerre van Budapesttől.

Sri Lankán a domináns vallás a buddhizmus, amit a lakosság jelentős része követ. A lakosság körülbelül 70% követi a buddhizmust, ami a legnagyobb vallási csoport az országban. A lakosság körülbelül 12.6%-a hindu vallású, 9.7%-a muszlim, 7.6%-a keresztény (ebből a többség római katolikus.)

Szinhala (avagy szingaléz) a legnagyobb etnikai csoport, a lakosság körülbelül 74.9%-át teszik ki. A szinhala népesség túlnyomó része buddhista vallású.
A második legnagyobb etnikai csoport, a lakosság körülbelül 15.4%-át teszik ki. A tamilok többsége hindu vallású, de vannak közöttük keresztények és muszlimok is.

A szingaléz a hivatalos nyelv.

A szingaléz többség és az elnyomottnak érzett tamil kisebbség között jellemzően kölcsönös az utálat. 1983 és 2009 között polgárháború volt közöttük.

Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 67 ezer forintnak megfelelő rúpia.

Bal oldali a közlekedés.

Leggyakoribb vezetéknév: Perera

Sri Lanka, a hajdani Ceylon turisztikai népszerűsége manapság rohamosan növekszik, és egyre több az odalátogató magyar is. Ebben - sok minden egyéb mellett – az is szerepet játszik, hogy Indiával ellentétben Sri Lanka egy 6-10 napos utazás szűk időkeretében is viszonylag jól megismerhető. Az ott járt magyarok nagy többsége másoknak is ajánlja Sri Lankát, hangsúlyozva, hogy teljesen biztonságos, kellemes ország, amely lelkileg, közérzetileg is könnyebben emészthető, mint India.

Igaz, hogy Indiában több a világhíresebb turista látványosság, de Sri Lankán is sok tartalmas élménylehetőség van és az egzotikus életjelenetek, színvilágok, illatok, emberi arcok vonatkozásában nagyon is egzotikus hely. A szigetország nem túl nagy és így nem szükséges belső repüléseket beiktatni, igaz a közutak állapota, a forgalom jellege miatt roppant időigényes a turisztikai látványosságok közötti távolságok legyűrése.

Megkérdeztünk több olyan embert, aki járt Sri Lankán, hogy mi tetszett nekik a legjobban és a válaszok jellemzően nem konkrét helyszínekre utaltak, hanem olyan általános tényezőkre, hogy kedvesek, jámborak az emberek, izgalmasak a tájak, az életképek, a többféle vallás együttélése. Többen azt emelték ki, hogy Sri Lankán pompásan lehet kombinálni, keverni a pihenést, tengerparti nyaralást a kulturális turizmussal. Az utazók jó része az ország megismerése miatt látogat ide, de ugyanakkor igényel valamennyi ellazulást, kis könnyed kikapcsolódást.

Imádkozó szerzetes szobrok a Buddha-szobor előtt - Varga Gábor fotója

A Sri Lanka-i utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni

Sri Lankán a hivatalos fizetőeszköz a Sri Lanka-i rúpia (LKR).

1 rúpia = 1,63 forint
1 dollár (USD) = 168 rúpia
1 euró = 198 rúpia
(A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Vélemények

"Nekem azért tetszett Sri Lanka, mert hitelesen önmaga és nincs tele Nyugatról másolt dolgokkal. Sigiriya lenyűgözött, és azt mondom az oda utazóknak, hogy az, KÖTELEZŐ. Fent a sziklahegy tetején mámoros érzés fogott el. A teaültetvények meglátogatása eléggé turistás, de nekem így is tetszett, mert érdekesnek találtam a tea készítésének bemutatását. szóló magyarázatokat. Negomboban nyaraltunk, ahogy sokan mások. Maga a falu ott szörnyen szegényesnek tűnt nekem, de mondjuk nincs sok összehasonlítási alapom, hogy más fejlődő országokban mennyire van nagyobb nyomor. Kandy nem egy nagyvilági város, de jó, hogy nem hagytuk ki. Szép az arborétum, van az a híres templom, és ezen kívül semmi extra. Kicsit sajnálom, hogy Negombo helyett nem mentünk inkább a Maldívra nyaralni. Igaz akkor mélyebben kellett volna a zsebembe nyúlni.

Zavart, hogy nagyon rosszak az utak és sok-sok óra veszendőbe megy zötykölődéssel. Főleg, hogy gyakran egy útszakaszon a táj nem volt izgalmasan változatos. Colombo számomra csalódás volt, főleg, hogy Dubaiból jövet rögtön azt látogattuk meg. A kontraszt durva volt. Láttunk valami hindu templomot elefánttal az udvaron. Legalább az érdekes volt."

Sokan a srí lankai utazásukat összekötik a Maldív-szigetekkel, mert ha az Etihad-al repülsz, akkor visszafelé át tudsz szállni Malé-n! Mi szeretünk egy helyet rendesen megismerni, így mi nem mentünk át Maldívra, hanem maradtunk a sziget déli részén még egy hetet Mirissa-n és Hiriketiya-n, amit nagyon nem bántunk meg, sőt imádtuk! (2024)

Sri Lankát vagy megszereti valaki vagy nem, de nem fogja közömbösen hagyni, az biztos. Egzotikus, még eléggé autentikus, főleg ha távolabb mész a turistaparadicsomoktól (mert ott iszonyat lehúzás van). A helyiek nagyon segítőkészek.

Viszont: szinte mindig büdös a levegő, sok a kosz, áramszünetek, kilátástalanság (csak élnek egyik napról a másikra), lehúzás...
Tuk tuk-kal vezettem itt több mint ezer km-t, nekem ez volt a legnagyobb élmény, mivel a helyi közlekedés messze túltesz az arabokén is. Izgalmas. De nem hinném, hogy valaha visszamegyek. (Nándor, 2024)

"Úgy alakítottuk ki az 8 napos programot, hogy ne csak emlékeket gyűjtsünk, hanem jól is érezzük magunkat. Sikerült és ezért megszerettük Sri Lankát. A hosszú repülőutat rögtön az elején kipihentük egy Negombo-i 4 csillagos szállodában, amelynek szép, kellemes, széles strandja nem volt álomszép, de nyugis, rokonszenves. Az országjáráshoz béreltünk sofőrös autót, így nem volt túl megterhelő a túlságosan időigényes utazgatás egyik helyről a másikra. A sofőr rengeteget dumált nekünk, elég jó angolsággal, és bár nem volt igazán szimpatikus a pasas, azért érdekes dolgokat lehetett tőle megtudni. Idegenvezetőnek is tulajdonképpen bevált.

Tartottam a Sigiriya-i sziklahegy megmászásától, de félelmem alaptalannak bizonyult. Azért megnyugtatóbb volt fent lenni, mint felfelé lépcsőzni. Rohadt jó program volt! Az ősi városokhoz nem volt annyi türelmem, főleg a nagy hőség miatt. Mélyen tisztelem a Sri Lanka-i civilizáció igazán gazdag történelmét, de fárasztott volna elmerülni a túl sok részletbe, évszámba. Néztem a sok japán turistacsoportos embert, ahogy hallgatják a részletes magyarázatokat és nem tudtam megérezni, hogy kötelességtudó fegyelemből vagy valós kíváncsisággal dolgozzák fel az információáradatot. Lehet, hogy nem vagyok rendes utazó?

Kandy teljesen bejött nekünk, főleg, hogy az élettársam jobban szereti a városokat, mint a természetet. Mivel Colombo-t - többek javaslatára – kihagytuk, és Negombo túl provinciális, így Kandy volt nekünk Sri Lankán a városi élmény. A Buddha állítólagos fogáról szóló, de azt elrejtő templom érdekes volt, de nem nagy szám. Sokkal jobban tetszett nekünk a mesterséges tó környezete, az egyszerű utcai életképek. A szállodánkból baromi szép volt a kilátás.

A végén még visszamentünk egy napra Negomboba, ami megint kellemes volt. Amúgy mi Sri Lankát kombináltuk Maldívval, ami a tenger szépsége vonatkozásában ultra szuper. A Sri Lanka-i utazásunk nem volt megterhelő, semmi probléma, baj, incidens nem zavarta a közérzetünket. Az emberek sokkal békésebbek, aranyosabbak itt, mint Indiában. Kétszer voltunk Indiában és ott turista szemszögből nagyobb durranások vannak, de Sri Lankán viszont kellemesebb, egyszerűbb volt. Ilyen utazásokra is szükség van. Jó, hogy láttuk." (Aji)

2024-ben visszatekintve, még mindig élénken emlékszem, milyen kevés információval indultam neki Srí Lankának. A 2004-es cunami után mi is támogattunk egy ottani árvaházat, és azt hittem, hogy egy végtelenül szegény országba érkezem majd. Kiderült, hogy a valóság egészen más: Srí Lanka egy élénk középosztállyal rendelkező ország, ahol az emberek többsége nem küzd mindennapi éhezéssel. Az utcákon alig látni koldusokat vagy kéregető gyerekeket, és az ott élők mosolya tényleg szívből jön – rendkívül kellemes érzés ilyen közegben lenni.
A táj egyszerűen lenyűgöző, a történelmi romok magával ragadóak, és az ételek fantasztikusak – fűszeresek, gazdagok és ízletesek. De ami a legjobban megfogott, az az emberek kedvessége és a körülöttük uralkodó pozitív légkör. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a nagy békesség mögött Srí Lankán hosszú éveken át tartó, jelentős szingaléz–tamil ellenségeskedés húzódik. Az országot 1983 és 2009 között véres polgárháború sújtotta, amely milliók életét tette tönkre. Ez a fájdalmas múlt mára szerencsére már a háttérbe szorult, és az ország ismét egyre egységesebbé válik.

Srí Lanka hangulata messze felülmúlja az otthoni szürke hétköznapokat. Ismerve a múltjuk nehézségeit, azt hiszem, sokat tanulhatunk tőlük – a kitartásukról, az élet szeretetéről és arról, hogyan őrizhetjük meg az emberi kapcsolatainkat, még nehéz időkben is.

"Sri Lankán sajnos nem a legjobb minőségűek az utak, elég kaotikus a közlekedés európai szemmel nézve és nagy a forgalom. Tehát adott egy-egy sáv oda-vissza, és egymás mellett kb. 4 autó halad ellentétes irányba, előzési szándékát mindenki dudával jelzi és a kicsiknek kell lehúzódni. Picit olyan, mint Thaiföld. Tuktukok mindenhol.

Útközben megálltunk egy kis kifőzde/pékségnél. Ez elég kulturált volt, külsőleg úgy tűnt, mintha csak a turistáknak lett volna kitalálva, de elég sok helyi is étkezett bent. Itt mindenki megvette a maga samosa-ját (angolul kiírva: patty, rotty stb). Itt találkozhattunk először a helyi ízekkel. Minden iszonyat finom, fűszeres és csípős volt.

Pinnawelában az elefánt árvaházban sajnos az idő rövidsége miatt az elefántfürdetés legvégére érkeztünk meg, szóval a fürdésből még kb. 5 percet láthattunk (belépő kb. 4000 Ft a parkterületére + a fürdetés) a fürdés végéből, majd az elefántokat beterelték a parkban. Oda már nem volt időnk benézni.

Innen folytattuk tovább az utunkat Kandy-be, ahol betekintést nyerhettünk egy helyi tánc előadásra. Ezt máshogy kell elképzelni, mint a török esteket vagy az ilyen felkapott üdülőhelyeken lévő bemutatókat. Itt betereltek minket egy nagy terembe, ahova sima székeket leraktak, mintha csak színházban lennénk, majd a színpadon kezdődött a show. Bemutatták a különböző vallási táncaikat, a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatosokat és mindenfélét, ami fontos és mondandóval bír számukra. Mi kaptunk egy lapot, amire angolul le volt írva, hogy éppen mit látunk, de jól jött volna egy kis segítség, mert láttuk, ahogy a helyiek egy-egy mozdulat után elmosolyodnak, vagy akár fel is nevettek. Számukra minden mozdulat mondanivalóval bírt, amit mi sajnos nem érthettünk. A tánc végül kint a szabad ég alatt folytatódott, ahol a férfiak tűzfutást mutattak be. Sri Lanka külön érdekessége a denevér, ami a normál denevér akár háromszorosa is lehet, és rajokban szállnak a fák felett esténként. Állítólag ekkorák a gyümölcsevő denevérek.

A nap záró programja a Buddha fogát ereklyeként őrző templom volt. Ez igazi zarándokhelynek számít. Helyiekkel volt tele a templom, mindenhol imádkoztak és mindenki várta az este 8 órát, amikor is kinyílik a szentély és bemehet megcsodálni a fogat őrző tartót. Igazi tumultus és hosszú sor várt rá. A templom többi részében volt régi könyvtár, illetve egy rendkívül értékes Buddha szobor is.

Másnap korán reggel keltünk, hogy a rengeteg programmal végezni tudjunk, ami aznapra volt kiírva. A szobában egy kis csótány köszöntött minket. Elsőként a Royal Botanical Garden-t néztük meg. Hatalmas területen helyezkedik el, van benne egy Sri Lankát formázó mesterséges kis tavacska is. Igazi növénykülönlegességekkel szolgált. Vasárnap lévén, a helyiek is kijöttek, és itt töltötték a délelőttjüket.

A Srí Lanka-i nemzeti zászlón egy aranyszínű oroszlán látható karddal a kezében, amelyet négy aranylevelű bódhifa, avagy szent fügefa (Ficus religiosa) vesz körül egy bordó mezőben, valamint két függőleges sáv – narancssárga és zöld – jelképezi a különböző etnikai és vallási csoportokat.

Innen hosszú utazással érkeztünk meg késő délután Polonnaruwa-ba (kb. 6ig van nyitva.). Ez egy igazi romváros, mely Sri Lanka fővárosa volt a 11-13. század között. Itt meglátogattuk a volt királyi palotát majd egy-két régi épület maradványait. A terület egyébként akkora hogy tuktukkal vagy autóval érdemes közlekedni a különböző részek között. A majmok itt szabadon rohangálnak és figyelni is kell rájuk.
Majd átmentünk a másik részre, ahol több Buddha fogát őrző templomot is találtunk. Állítólag azért építettek neki ennyi templomot, hogy nehogy megtudják melyikben van és ellophassák. Majd a végére maradt a fő látványosság, a buddhák tere. Itt egyszerre 4 Buddha szobor is van. A leghíresebb a fekvő Buddha, melyet egy kőből faragtak ki. Mellette van egy álló, illetve még két ülő Buddha is van (az egyik egy barlangban). Ez is egy zarándokhely a helyiek között.

Aznap éjszakai szállásunk Royal Lotus Hotel volt. Ez egy 3*os szálloda. Az előtere nagyon szépen kialakított, a szobák rendben voltak. Bár érdemes jelezni, hogy mindenhol gekkók rohangáltak, és nem 10 darab, hanem rengeteg. A szobák itt is egyszerűek voltak. A vacsora viszont csak helyi ételekből állt és nagyon csípett. Reggel láttuk csak, hogy milyen helyen is van a szállásunk. Ahogy kinéztünk, mintha szafarin lettünk volna, hatalmas tavak (ahova állítólag a vad elefántok járnak esténként inni). Gyönyörű volt!

Másnap reggelre egy program volt betervezve, mely a legjelentősebb turista látványosság egész Sri Lankán. Ez pedig Sirigiya. Ez egy hatalmas szikla erődítmény, ahová a király testvérétől való félelmében emeltette a palotáját. A Sirigiya név: oroszlán torkot jelent. Állítólag maga a szikla oroszlánfej formára volt kifaragva/megépítve és a torkán keresztül volt a bejárat (belépő: kb. 7000 Ft). Ide érdemes korán érkezni, mert a nap folyamán a hely megtelik turistákkal. Az ember, ahogy elindul a szikla felett láthatja a régi medencék, vízvezeték megoldás maradványait. Majd kezdődik a mászás, először csak kőlépcsők vannak majd, ahogy egyre feljebb mászunk, egyre meredekebbek lesznek a lépcsők, majd vascsigalépcsőn keresztül tudjuk megközelíteni a „felhőlányok” festményeket.

A túra/útvonal így is fantasztikus és fentről gyönyörű látvány tárul a szemünk elé. A messzeségen az erdő közepéből egy fehér Buddha szobor emelkedik ki. Innen egyenesen Negombo felé vettük az irányt, mely kedvelt turista célpont. Itt a Jetwing Sea hotelben volt a szállásunk. Ez közvetlen tengerparti szálloda, egy kis medencével. És az üdülőfalu végén található. A szobák kellemesek, az óceán 28 fokos volt, és nagyon lassan mélyült. Este óriási hullámok voltak. Megnéztünk még két szállodát: Jetwing Blue és Beach hotel. Ez a kettő már inkább központibb és egymás mellett helyezkednek el. Még közös medencéjük is van.
Mindkettő fel van újítva. A Jetwing Blue elég modern, egyszerű pasztell színekkel és elég absztrakt modern képek vannak a falakon a folyosón. A Beach, egy kedves kis luxushotel, sokkal melegebb hangulatot áraszt. Maga a település nem túl felkapott, inkább még nyugis. Az emberek kedvesek, mindenki köszön az utcán az idegeneknek.

Az út maga hatalmas élmény volt, ahol egy rövid kis bepillantást nyerhettünk Sri Lanka csodáiba. És pontosan az út rövidsége, és a látnivalók megcsillantása az, ami miatt szerintem a study résztvevői közül mindannyian visszamennénk. Hiszen még rengeteg minden van, amit nem láttunk (teaültetvények, nemzeti parkok, tamil romváros és így tovább. Sri Lanka mindenki számára rejt valamit, ami miatt az ember odavágyik."

Cölöphalászat az Indiai-óceán partjánál - Elter Karesz fotója

A cölöphalászat Srí Lankán hagyományos halfogási módszer, amely lehetővé teszi a halászoknak, hogy sekély vízben, csendben halásszanak anélkül, hogy megzavarnák a halakat. Bár a cölöpön ülés kényelmetlennek tűnhet, a halászok megszokták, és a technika hatékony, mivel minimalizálja a háló vagy csónak okozta zavaró hatásokat. Ma már azonban inkább turistalátványosságként tartják fenn, mint gyakorlati halászati módszerként.

"Beleszerettem Sri Lankába és nemrégiben másodszorra is odalátogattam. Abból a szempontból jobb volt ez az utóbbi, hogy most már nem a szokványos turisztikai látványosságokra összpontosítottam, hanem a helyi emberek életének megismerésére. Viszont be kell vallanom, hogy a turistás helyeken a helyiek kezdenek némileg elromlani. Még mindig udvariasak, bájosak, de már előfordult nagy meglepetésemre, hogy hányaveti, ritkán lekezelő viselkedést tanúsítottak helyiek turisták irányában. Egyre több turista jön Sri Lankára, és meg van a veszélye annak, hogy nagyüzemivé válhat az idegenforgalom és megkopik itt-ott a helyiekre annyira jellemző elbűvölőség. A turisták pénzére hajtó zugárusokkal más a helyzet, mert nekik üzleti érdekük, hogy jó benyomást keltsenek. Jól is csinálják, mert kulturáltak, ügyesen hízelegnek, barátkoznak, jól beszélnek idegen nyelveket ( persze főleg angolt). Sokkal könnyebb civilizációs értelemben társalkodni, haverkodni egy sri lankaival, mint mondjuk egy kenyaival."

"Ami a legjobb a turista szemszögéből, hogy egy viszonylag kis szigeten meglepően nagy a változatosság, mind emberi, mind természeti értelemben. Néhány órát szárazföldön közlekedve (tehát belső repülések nélkül) lehet az ember csodás strandon, menő hegyvidéki tájon, méltóságteljes rizsföldek mentén, erdőkben grasszáló vadelefántok közelében. Vannak buddhisták, mozlimok, hinduk, keresztények, vannak holland, portugál és brit gyarmati emlékek. Szóval ez az egész egy izgalmas egyveleg. Amikor az idegenvezető szóba hozza a hosszú belső háború témáját, a turista el sem tudja képzelni, hogy ez a sok békés népség miként volt képest 2001-ig öldösni egymást."

2024 tavaszán két felejthetetlen, romantikus és élményekkel teli hetet tölthettünk Srí Lankán. Az utazásunk Negombóban indult, ahol két nap pihenéssel kezdtünk. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy Srí Lanka nem különbözik más trópusi paradicsomoktól – az első benyomásaink alapján semmi igazán különlegeset nem láttunk. Aztán hallottunk a déli régiók mesés partjairól, Mirissáról és a bálnalesről, a Koggala-tóról, Unawatunáról és a kisebb, eldugott öblökről, így elindultunk felfedezni ezeket a csodákat. Ez volt az a pont, amikor rájöttünk, hogy Srí Lanka sokkal többet tartogat, mint ahogy elsőre gondoltuk. A partok gyönyörűek, néhol teljesen privát öblökkel, és itt éreztük meg először, miért annyira különleges ez az ország.

Az autópályán gyorsan és kényelmesen haladhattunk Colombótól Galle-ig – az utak kiváló állapotban vannak, a forgalom sem túl nagy, és maga az út gyönyörű helyeken vezet keresztül. A tengerpartok felfedezése után egy 3 napos sziget-túrával zártuk a nyaralásunkat, ami tökéletes befejezése volt az utazásnak. Az egyik legnagyobb élmény Ella volt, ahol a bársonyosan zöld hegyek, a buja teaültetvények és a varázslatos vízesések látványa teljesen lenyűgözött minket. Ez a hely valami egészen különleges, egyedülálló nyugalmat és szépséget áraszt.

Köszönjük, Srí Lanka! Egy biztos: visszatérünk, mert ez az ország egyszerűen magával ragadó.

"Sri Lanka fantasztikus ország, ezer arcú és gyönyörű, az emberek barátságosak, bár az európai turistát két lábon járó pénzeszsáknak nézik és sokszor erőszakosan kérnek borravalót. Nem olcsó hely, mivel a turistákra és a helyiekre kétféle árazás van mindenhol."

"Nem tetszett, hogy a szervezett programoknál a turistát - akár egyénileg, akár csoportosan - gyakran rákényszerítik valami vásárlós csatolt programra, persze azért, mert jó kis jutalékot kapnak a kerekedőktől az ide ráncigált potenciális vevőkért." (B. Erika)

,, Összességében nagyon pozitív a benyomás az országról, gyönyörű adottságokkal, fantasztikus látnivalókkal, rengeteg kulturális emlékkel rendelkezik. Fel kel készülni, hogy bár az úthálózat folyamatosan fejlődik, de az egysávos utakon a forgalom nagyon lassan halad. Kétszer annyi idő, mint normál esetben, 10 km kb. 30 perc. Kicsit káoszos a forgalom- tuk tukok, biciklisek, buszok néha eszetlenül mennek- közlekedési lámpák, útjelző táblák csak a nagyvárosokban vannak. Alapvetően elég nagy a szegénység, de a közbiztonság jó.

A keleti parti hotelekben júliustól-szeptemberig van a szezon, itt korallos a part. Ez a turizmus szempontjából kevésbé fejlett rész, a szállodai alkalmazottak nem állnak a helyzet magaslatán, sok helyen nem beszélnek angolul, lassúak, nincsenek tisztában a feladataikkal. A nyugati parton jó a helyzet, nagyon jó szállodák, magas színvonalon. Itt a téli időszakban van a szezon.

A táj csodálatos, ha a körúton a dzsungeles hotelben szállunk meg, készüljünk, hogy az állatok nem csak az erdőben, hanem akár a hotelszobánkban is fellelhetőek. A recepciót nyugodtan lehet hívni, segítenek kitessékelni az állatokat.

A sri lankai konyha alapvetően finom, de semmi kiemelkedő. Minden csípős. Elég széles a választék. A tengeri herkentyűket, halakat nagyon szuperül készítik el. A levesek ízletesek. Sütik gyengék, sok a zselé, mousse. Meglepő volt, hogy az ételek langyosak, majdnem hidegek.

A szállodákban, a nevezetességnél európai árszínvonal van- pl.: 0.5 literes ásványvíz 1,17 USD, sör 1,37 USD, deci bor 2,34 USD, 1 üveg bor 27-28 USD, kávé 0,78 USD, cappuccino 1,56 USD. Ezekben az árakban benne van a 25 % adó!!! (2024 update)

A látványosságoknál erőszakosak az árusok, határozottnak kell lenni és akkor békén hagynak. Itt is már minden program a vásárlásra épül.

Az időjárást tekintve a nem is a meleg, hanem a rettentő magas páratartalom, amivel meg kell küzdeni. Sok programot nem is lehet egy napon végigcsinálni, hiszen fizikailag megerőltető a 80-90% páratartalomban hegyet mászni, a tűző napon a romok között sétálni.

Az emberek nyugodtak, nem kapkodnak. Ez jellemző az idegenvezetőkre is. Mi egy lexikon tudással rendelkező idegenvezetőt kaptunk, aki kevésbé az érdekesebb dolgokra világított rá, sokkal inkább a száraz tényekre és nem érezte, hogyha „sok” volt. Ettől függetlenül mindenben maximálisan segítőkész volt. " (H. Andrea)

,, Megint nagyon vegyesek az érzelmek, mert gyönyörű a hely, még természet is van egy apró részen, ami ugyancsak egyedülálló, az emberek sokkal barátságosabbak, mint Indiában, de nehéz az elképesztő turista-lehúzáson túltenni magam.

Sri Lanka a turizmusból él, és ezt rögtön láthatjuk is, amint megérkezünk. Szálloda-szálloda hátán és étteremből még több van. Busszal szinte bármelyik kis településre eljuthatunk, de az utastájékoztatás nem létező dolog, így sim kártya és internet-előfizetés mindenképp ajánlott, mert GPS nélkül bajban lehetünk.

Ha rövid időre jövünk, simán bérelhetünk egy tuk-tukot sofőrrel az egész ittlétünkre, mert megfizethető dolog, és a közlekedés nem a legegyszerűbb, főleg az egyes látnivalók között. Jobb az is, ha valaki beszéli a helyi nyelvet, bár a jutalék-gazdaság itt is megkerülhetetlen, így ne nagyon ajánltassunk vele semmit.

Ha hosszabb időt akarunk itt eltölteni, és kicsit bejárni az országot, a legjobb, ha buszozunk. Hiába sokkal kisebb Magyarországnál, és jó az úthálózat, a forgalom nagy, és a mozgás nehézkes. Eljutni párszáz kilométerre egy egész napunkat is felemésztheti, cserébe viszont fillérekért van. Vonat van, de felejtős, mert szerintem az angolok óta nem nyúlt hozzá senki, és lassabb, mint a busz.

Gyönyörűek a tengerpartok, de az ország hegyes közepe az igazi csoda, tele vízesésekkel, különböző sziklaképződményekkel, és vadállatokkal. Az épített emlékek annyira nem érdekesek, főleg India után, de a régi fővároshoz, Polonnaruwához foghatót csak kevés helyen látni.

Az emberek nagyon kedvesek, a buszon még a helyet is átadták, amikor látták, hogy nagy hátizsákokkal szállunk fel, a nem turistás helyeken is könnyű beszédbe elegyedni bárkivel. Természetesen itt is a legtöbben azért szólítanak le, hogy valamit eladhassanak nekünk, de itt már az első „no, thank you”-ból is értenek általában.

Sokan akarnak itt is átverni, de nem annyira dörzsöltek, mint az indiaiak, így viszonylag könnyű átlátni rajtuk. A helyiek szegények, viszont igényesek és tiszták, legalábbis akikkel találkoztunk. A kertek és a házak környékei ápoltak, nem vet fel mindent a szar. Senki sem túliskolázott, de jókat lehet beszélgetni.

Szállást lehet minden árfekvésben találni, de készüljünk fel, hogy rengeteg helyen egyszerűen nincs meleg víz, mert nincs rá szükség.

A fehér emberek által kedvelt helyek drágák, ezeken nyugat-európai árak jellemzőek, főleg a főváros (aminek képtelen vagyok leírni a nevét) és Sigiriye körül. Délen, ahol a tengerpartok vannak, viszont lehet találni olcsó éttermeket, ahova a helyiek is szívesen járnak.

A tisztaság itt fényévekkel jobb, mint Indiában, így nyugodtan bemehetünk szinte bármilyen helyre. Ami viszont furcsa, hogy hidegen eszik az ételeket és kézzel. Ha ez zavar, menjünk a turisták után, de így jóval többet is fogunk fizetni. A rizs curryvel a legnépszerűbb étel, ami nem valami kiadós, de a kottu nevű helyi street food szerintem otthon is hatalmasat tudna tarolni. Mindez persze extrém olcsón található meg az átlag kifőzdében.

Buddhista ország lévén az italozás nem elterjedt, a kocsmák drágák, alkoholt meg csak a szeszboltban lehet venni, ami nincs minden faluban. Ezekben a boltokban mondjuk magyar árfekvés a jellemző, talán egy picivel drágább. Nem érdemes ezzel foglalkozni, mert az év minden szakában van viszont friss gyümölcs, amiből nem lehet eleget enni. Ilyen ananászt, mint itt, én még életemben nem ettem, a „fa alma” nevű helyi gyümölcs meg remek, de említésre méltó a mangó, ami nő mindenhol, meg a banán, ami úgyszintén. Sok egyéb, számunkra ismeretlen gyümölcs kapható még itt, bátran kóstoljuk meg bármelyiket. Persze ezek többségéből készül pálinka is.

Az árak alacsonyak, de nagyon nagyok a különbségek a városok és a turistahelyek között. Ennyire talán sehol nem volt nagy a differencia. Colombóban piszok olcsón lehet enni-inni, Mt Laviniában, vagy Negombóban viszont nyugat-európai árakon. Mindenhol érdemes kicsit elmozdulni a forgalmas helyekről, ami időben sokat emészthet fel, de a költségeinket jelentős módon tudjuk így csökkenteni.

2024-ben Sri Lankán továbbra is sok turista számára dühítő a belépők magas ára. A turista-árképzés itt is rendkívül kiugró, amit már Indiában is tapasztalhattunk, de itt még inkább elrugaszkodottnak érződik. Egy-egy nevezetességért könnyedén elkérnek 20-30 dollárt, még akkor is, ha az adott látványosság nem nyújt akkora élményt, hogy azt máshol ne hagynánk figyelmen kívül.

Sigiriya például sokak szerint a pofátlan árképzés csúcspontja – a belépőjegy annyira felháborított minket, hogy végül nem mentünk fel. Ehelyett a szomszédos Pidurangala sziklát választottuk, amely lényegesen olcsóbb, de hasonlóan lenyűgöző kilátást kínál. Az ár-élmény arány alapján szerintünk teljesen megéri az alternatív megoldásokat keresni, és nem hagyni, hogy a belépőjegyek irreális díjai elrontsák az utazás élményét. Sri Lanka gyönyörű, de az árpolitikáján lenne mit finomítani, hogy még vonzóbb legyen a látogatók számára..

Az alkudozással itt annyira nem spórolunk, mint máshol, de például túraszervezőknél érdemes pofátlanul alacsonyról indulni, mert a turistákat bankautomatáknak nézik.

Visszajönnék? Szívesen! Tengerpartot régen élveztem úgy, mint itt, így gyerekkel mindenképp megfontolom majd, hogy eljöjjek ide. Az ország közepén is szívesen kalandoznék még egy kicsit, de a legfőbb turisztikai célpontokat már messziről elkerülném, azokból elég volt egyszer. " forrás

Sri Lanka kompakt mérete tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy bő két hét alatt kényelmesen felfedezzük. Az ember könnyedén körbejárhatja a legérdekesebb helyszíneket, majd a tengerparton pihenve zárhatja az utazást – mert ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége, és egy tengerparti lazításnál aligha lehetne jobb befejezést elképzelni.

Nem álltunk neki az útnak hatalmas elvárásokkal, de Sri Lanka teljes mértékben hozta azt, amit vártunk. Egy kicsit olyan érzésünk volt, hogy igen, minden szép, van is bőven látnivaló, csak valahogy hiányzik az a bizonyos „nagy durranás”. És ha őszinték akarunk lenni, nem is számítottunk rá, hogy az ország hatalmas meglepetést tartogat.

Viszont cserébe rendkívül változatos és izgalmas programot lehet itt összeállítani. A mi utazásunk három jól elkülöníthető témakör köré szerveződött, nagyjából egyenlő arányban: ősi kultúrák és romok, lenyűgöző természeti szépségek, valamint a tengerpart. Ez a hármas tökéletesen összefoglalja, miért is érdemes Srí Lankát választani egy felejthetetlen kalandhoz.

,, Böngészve az internetet, nem a saját vezetést választottuk, hanem sofőr mellett döntöttünk. A sziget és a távolságok nem nagyok, azonban az úthálózat fejlettsége és a közlekedés zsúfoltsága miatt ezt tartottuk kényelmesebb megoldásnak.

A sofőr/kísérő alkalmazása bevált, a napi több órás utazás során lehetőségünk volt pihenni és élvezhettük a táj szépségét; vagy épp a települések életének a sokszínűségét. Mahesh személyében - ő lett kísérőnk - egy végtelenül türelmes, tájékozott úriembert ismertünk meg, aki kellő empátiával viseltetett 4 tagú családunk hóbortjai iránt. Jól kezelte a kisebbik indiai/Sri lankai ételek iránt mutatott ellenállását, a nagyobbik gyermek és a férj templomok iránti soha véget nem érő vonzalmát ( :-D) és az én mindent látni, felfedezni és lefényképezni akaró habzsolásomat. Nem volt idegenvezető a szónak abban az értelmében, hogy nem kísért bennünket lépésről-lépésre és mondta órákon át az adott helyhez kapcsolódó tudnivalót. A lényeget átadta, a többi adat felderítését, annak mélységét és beépülését pedig ránk bízta. Bármiről tudtunk vele beszélgetni és nem mellesleg személyében Sri Lanka kétszeres országos karate bajnokát is ismerősünknek mondhatjuk.

Helyismerete segített abban, hogy mit érdemes megnézni, mikor és hogyan? Hol érdemes enni, mit érdemes enni, hogyan érdemes enni? Ajánlásai szubjektívek voltak és talán részrehajlók is; az egész országot - a turisztikai szektort különösen - áthatja az összefonódás. Úgy gondolom, a kellő egyensúly és minőség megteremtéséhez megfelelő intelligencia szükséges, ezt benne megtaláltuk. A véleményünket mindig megkérdezte, értékelte és véleményezte. A napi programot előre egyeztettük, megosztotta velünk helyi tapasztalatait, majd visszajelzésünk és igényünk alapján finomítottuk az ütemezést. " forrás

- A sziget méretéből adódóan lehetséges hogy viszonylag rövid idő alatt is sok helyre el lehessen jutni.

- Természeti adottságok: erre a változatosság a legjobb szó. Van tengerpart, hegyek, dzsungelek, teaföldek és rizsföldek. Rengeteg, számunkra különlegesnek számító állatot láthatunk szabadon, "elérhető" közelségben.

- Az ország sokszínűsége, a nemzetek, vallások, szokások találkozása és pezsgő keveredése." forrás

Csodás két hetet tölthettünk a szigeten. Az utazás első felében lehetőségünk volt körbe utazni a szigetet, megnézve a különböző látványosságok amik a világörökség részét képezi. Megismerhettük a helyi embereket, kultúrát, vallást, természeti adottságokat. Ebben nagy segítségünkre volt idegenvezetőnk Pra, aki mindig rendelkezésünkre állt és bármilyen témáról bátran kérdezhettük.
Az út második felében pedig csodálatos óceán partokat látogathattunk meg, a kristálytiszta víz mellett együtt úszhattunk az óriásteknősökkel ami örökre felejthet élmény marad számunkra.
Nagyon fog hiányozni az az önzetlenség és kedvesség ami természetesen árad a helyi emberekből. Boldogan fogunk visszatekintve erre a két hétre remélve, hogy egyszer visszatérhetünk. (2023)

Látnivalók, strandok

A látnivalók közül mély benyomást tesznek az utazókra a bámulatos teaültetvények, az eltűnt korokból megmaradt romvárosok, látványos buddhista és hindu kegyhelyek, a lenyűgöző Buddha-szobrok. Ha van jó idegenvezető, akkor az útikönyv használatához képest élvezetesebben lehet tanulni valamit Sri Lanka múltjáról, kulturális örökségéről és egyben a mai életének érdekességeiről.

Sri Lanka óceáni strandjai szépek, a kényelmes nyaraláshoz a lényegesebb adottságok meg vannak, igaz nem olyan nagyvilági, szuper nyüzsgős formák között, mint Thaiföld ismertebb nyaralóhelyein. Sokan vannak, akik élnek a földrajzi lehetőséggel, és Sri Lankához csatolják valamelyik Maldív-szigetek-i hotelben való nyaralást. A tenger ottani színvilága, a maldívi élmény egyedisége miatt ez a kombináció jó gondolat, igaz komoly többletköltséggel jár.

A Sri Lanka-i utazás élményének egyediségéhez érdekes módon hozzájárul az is, hogy a szigetország hétköznapi világát, fogyasztói életét, az emberek viselkedését, öltözködési szokásait nem tarolta le a globalizáció, azaz sok minden hitelesen eredeti, nem köszön vissza minden az unalmasan azonos divatokkal teli világból. A fővárosban, Colomboban és Kandyban van egy-két ismertebb nemzetközi gyorsbüfé, de nincs az ország tele McDonald's-szal, Tesco-val, Starbucks-szal, KFC-vel. Sri Lanka gyarapodik, fejlődik, ám még mindig tele van a hagyományosság, az eredetiség, a hitelesség bájaival. Jó viszont, hogy azért kellően modern, és nem túl szegény, azaz éppen olyan, ami miatt a turista komfortosan, kellemesen, kényelmesen érzi magát, miközben sok veszélytelen, könnyen feldolgozható meglepetés érheti. Negombo normál városközpontjában teljesen kockázatmentesen, békésen lehet vizslatni a helyiek hétköznapi életét, és bármikor vissza lehet vonulni a turistás övezetbe, ha a komfortérzet éppen azt kívánja meg.

Sri Lanka ígéretes jövő előtt álló ország benyomását kelti. A hosszú polgárháború több kárt okozott az országnak és visszavetette a fejlődést. Európai mértékkel mérve szegény ország, ám egyáltalán nincs olyan nyomor, mint Fekete-Afrikában. Sőt: a turisták jellemzően azért érzik jól magukat Sri Lankán, mert itt a szegényebb népek arcán nem tükröződik az a reménytelenség, levertség, szomorúság, mint India nyomorúságosabb helyein. A szigetország lakói – legalábbis a turista szemszögéből - kifejezetten kedvesek, szelídek, tapintatosak, nyájasak, életigenlők.

Élvezheti a magyar turista, hogy Sri Lanka olcsó ország, igaz ez nem feltétlenül vonatkozik a külföldi turistáknak nyújtott szolgáltatásokra. Ha valaki hajlandó ott enni, ahogy a helyi népek és velük együtt is közlekedni, azok sokat tudnak spórolni. Igaz több nevezetességnél a külföldieknek mindenképpen többet fizetnek a belépőjegyekért.

Önmagában is érdekes élmény a helyi konyhával való barátkozás. Ez annyira sokrétű, hogy e témának külön fejezetet szenteltünk. Az úti kritikus tárgyilagos, azaz nem mellőzheti egy-egy ország kapcsán a turista szempontjából negatív jelenségek, tényezők megemlítését. Például a gazdasági elmaradottságból adódóan még nincsenek kellően profin, jól prezentálva a turisztikai látnivalók, műemlékek. Látnivaló azonban, hogy ezen a téren folyamatosan van valami fejlődés.

Szállásválasztás

Sri Lankán az olcsóbb szállodákat választó utazóknak számoljanak azzal, hogy e szálláshelyek többsége erősen elnyűtt és gyakorta adódnak műszaki defektek. Gond az is, hogy az országba utazók számához képest egyelőre kicsi a hotelkapacitás, és így a választék is. Sri Lanka meglátogatása előzetes szállásfoglalás nélkül kockázatos, kalandos vállalkozás a magyar utazó számára (is). Vannak persze olyan nehézségek, idegesítő dolgok, amelyek nem specifikusak Sri Lankára, azaz más helyen is kellemetlenségeket jelentenek. Ilyen az, hogy a turistás helyeken gyakran zaklatják a turistát a zugárusok az ajándéktárgyakkal. Fárasztó, hogy sokszor kell alkudozni és az utazó gyakran nem tudja, hogy mikor, miért mit illik, kell, érdemes adni. Előny, ha van idegenvezető, valamilyen kíséret, mert akkor nem kell ilyesmikkel annyira küszködni. Egy fejlődő, tropikus klímájú országban a turistának el kell tűrnie a higiéniai adottságokat, azt, hogy sok helyen nincs kellő tisztaság.

Időjárás

Bár nem helyi specialitás, de a klíma, a 75 százalékos páratartalom bizony gyengítheti a turista állóképességét.

További beszámolók

Imádom, milyen barátságosak a helyiek. Nem találkoztunk sem tolakodó árusokkal, sem túlbuzgó taxisokkal vagy sofőrökkel; a legtöbben udvariasan elfogadták a „nem, köszönöm” választ.

Csak Ellában tapasztaltunk némi kellemetlenséget a tuk-tuk sofőrökkel, akik nagyon magas árakat próbáltak felszámítani. A Pickme alkalmazás nem működött a 98 Acres környékén.

Ezzel kapcsolatban jó ötlet megkérdezni a szállodád, egy étterem vagy egy turisztikai látványosság személyzetét, hogy mennyibe kerül egy tuk-tuk az adott úti célra. Így tudod, hogy mire érdemes alkudni. Sokan még segítenek is tuk-tukot foglalni.

Az alkudozás elvárt, de tartsd szem előtt, hogy 250 LKR kevesebb mint 1 USD – nekünk nem volt értelme ezen vitatkozni, mert a helyieknek sokkal többet jelenthet ez az összeg, mint nekünk. Ezzel kapcsolatban az egyik sofőrünk megjegyezte, hogy Sri Lanka gazdasági helyzete most sokkal jobb, mint az elmúlt hat hónapban volt, de az ország még mindig küzd az infláció következményeivel. Az alapvető árucikkek ára két-háromszorosára emelkedett a korábbi szinthez képest.

Ami az étkezést illeti, nem bírom a csípős vagy borsos ételeket, de ne hagyd, hogy ez eltántorítson attól, hogy ellátogass Sri Lankára, ha te is hasonlóan vagy ezzel. Sok nyugati stílusú ételt ettem, mert a legtöbb étterem, még a felső kategóriás szállodákban (Jetwing Vil Uyana és 98 Acres) is, csak enyhén csípős curryket készít. Az én „nem csípős” definícióm azonban nagyon más, mint a szakácsoké. Azonban minden főbb turisztikai célpontban, például Negombóban, Galléban, Ellában, Nuwara Eliyában és Kandyben mindig van jó nyugati ételválaszték. (2024)

Srí Lankáról azt tartják, hogy olyan, mint India , csak sokkal jobb. A sziget trópusi éghajlata állandóan kellemes meleget biztosít, miközben a buja növényzet lenyűgöző látványt nyújt. A szingalézek, akik a lakosság többségét alkotják, az indiaiaknál kissé világosabb bőrűek, kecses testalkatúak és ébenfekete hajuk különösen feltűnő. A nők itt is színes, látványos szárit viselnek, ami a helyi kultúra egyik meghatározó eleme.

Srí Lanka turisztikai hivatala azzal a szlogennel hirdeti az országot, hogy „Kis sziget – nagy kaland,” és valóban, itt szinte minden megtalálható, ami a mesés Keletről szóló történeteket életre kelti. Illatos fűszerek, egzotikus gyümölcsök és zöldségek, kókuszdió, pálmafákkal szegélyezett homokos tengerpart, ahol a naplemente vöröslő fénye elbűvölő. Ehhez jönnek még a világ legfinomabb teái, a híres drágakövek és sok más különlegesség, amely a látogatókat elvarázsolja.

Az országút mentén árusok sokasága tarkítja a tájat. Egyikük bódéjánál megálltunk, ahol temérdek színes gyümölcs kínálta magát – néhány közülük számomra teljesen ismeretlen volt. A tetőről fürtökben lógtak a király kókuszok és a zöld, kis méretű, de rendkívül ízletes banánok. Vettem mindkettőből. Az eladó ügyesen macsétával levágta a kókusz tetejét, majd mosolyogva szívószálat tett bele, és átnyújtotta.

Hamar rájöttem, hogy Sri Lankán mindenki mosolyog. A nagy szegénység ellenére is – nem csupán addig, amíg vásárolsz, hanem akkor is, ha nem veszel semmit, vagy ha épp üres a zsebed. Az emberek kedvesek és közvetlenek. Bár a hivatalos nyelv a szingaléz és a tamil, sokan beszélnek angolul, ami az ország történelméből ered. Mégis, néhány szingaléz szó használatáért – például az „isztúti” (köszönöm) vagy a „kárunákárá” (kérem, legyen szíves) – rendkívül hálásak. Ez az apró figyelmesség még jobban megerősíti a barátságos légkört, amit az ország minden szegletében érezni.

A házigazdákkal kényelmesen elbeszélgettem. A férj ugyan nem tudta, hol van Magyarország, de rögtön rávágta, hogy nálunk gyártják a Nokia telefonokat (bár a komáromi gyárban 2012-ben megszüntették a termelést). Sri Lankán – és egész Ázsiában – ezt a megjegyzést számtalanszor hallottam, ugyanis a régióban a Nokia gyakran Magyarországgal kapcsolódik össze az emberek fejében.

Nem kellett sokáig várni, hogy az első Rubik-kocka is szóba kerüljön. Több mint száz országot bejárva elmondhatom, hogy ez a legismertebb magyar találmány a világon, amely mindenhol felbukkan, még a legváratlanabb helyeken is.

Összességében azt kell mondanom, hogy az itteni emberek alapvetően rendben vannak. Szegények, és próbálnak pénzhez jutni, ami érthető, hiszen turistaként mi vagyunk a figyelmük középpontjában. Ennek ellenére nem volt rossz tapasztalatom velük. Nem bántottak, nem loptak meg, kedvesen és udvariasan viselkedtek, és nem éreztem, hogy átvertek volna. Az igaz, hogy az üzleti szemléletük néha sajátos, és olykor túllépték a tűréshatáromat, de ez is a körülményeikből fakad, és összességében megérthető.

Srí Lanka az a hely, ahol szinte minden megtalálható, de semmi sem kiemelkedően a legjobb. Ha valaki ősi romokat szeretne látni, Angkor egyértelműen jobb választás. Ha az élő kultúra és a mindent átszövő vallás érdekli, Bali (hindu) vagy Burma (buddhista) az ideális úti cél. Ha pedig a természet és az igazi dzsungel vonzza, akkor Malajzia viszi a pálmát.
A hegyek és teaültetvények közötti vonatozás fantasztikus élmény lehetett volna, ha a vonatok nem lettek volna zsúfolásig tele. Sokkal kellemesebb lett volna nyugodtabb körülmények között élvezni a tájat. Így is feltaláltuk magunkat: kipróbáltuk az „extrém sportnak” számító vonat szörfözést, és annak rendje és módja szerint végigcsodáltuk a teaültetvényeket. De azért valahogy mégis jobb lett volna, ha nem sokszázad magunkkal tesszük mindezt. A túlhype-olt helyek már csak ilyenek.

Ennek a szakasznak a csúcspontjai talán a Lipton's Seat és a Diyaluma vízesés voltak. Nem beszélve a kalandos hazajutásról, amely során vad elefántoktól (állítólag) fenyegetve, iskolabusszal utaztunk, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A végén négyen préselődtünk be egy tuk-tukba, miután a rendőrökkel megegyeztünk, hogy „ők ugye semmit sem láttak.” Igazi Srí Lanka-i élmény!

Fotóegyveleg

Ez a fotó a Bahirawakanda Vihara Buddha-szobrot ábrázolja, amely Kandy városában található. A hatalmas fehér Buddha-szobor a Bahirawakanda hegy tetején emelkedik, és a lépcsősor vezet fel hozzá, amelyről lenyűgöző kilátás nyílik a városra. Ez az egyik legismertebb vallási látványosság Srí Lankán, és népszerű turistahelyszín a Kandy környékét felfedezők számára. - K. N. fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Koródi Nándor, 2024. 01. 26. 13:04
Sri Lankát vagy megszereti valaki vagy nem, de nem fog hidegen hagyni az biztos. Egzotikus, még eléggé autentikus, főleg ha távolabb mész a turista paradicsomoktól (mert ott iszonyat lehúzás van). A helyiek nagyon segítőkészek. Viszont: szinte mindig büdös a levegő, sok a kosz, áramszünetek, kilátástalanság (csak élnek egyik napról a másikra), lehúzás...
Tuk tuk-kal vezettem itt több mint ezer km-t, nekem ez volt a legnagyobb élmény, mivel a helyi közlekedés messze túltesz az arabokén is. Izgalmas. De nem hinném, hogy valaha visszamegyek.

István, 2013. 03. 18. 15:49
az ELEFÁNT ÁRVAHÁZ volt, ahol már generációk nőttek föl

István, 2013. 03. 18. 15:49
Ja még elfelejtettem: az elefánt otthon a pár hónapos csöppségekkel az valóban nagy élmény volt! Pláne hogy egész közel mehettünk hozzájuk amikor a folyóban pancsoltak! Majd még folytatom ha eszembe jut valami!

István, 2013. 03. 18. 15:48
Mivel szinte az összes ázsiai országban jártunk már, be kell ismernem hogy Srí Lanka nem volt akkora élmény. A Sigiriya és környéke valóban szép volt és 2 szafarin elég sok állatot láttunk - kissé rázós és szeles volt a dzsip (de hát az már ilyen). Colombóban szinte semmi érdekeset nem láttunk amíg este egy taxis el nem vitt egy buddhista szent helyre ahol mindent ki is nyittatott nekünk - megérdemelte a borravalót. Utána egy fantasztikus, nem olcsó, étterembe is elvitt, ahol főleg nyugati, nemcsak turisták voltak.10 nap alatt egy kis busszal bejártuk a szigetet, ayurvédások jól átvertek a portékájukkal, de volt aki a masszázst nagyon élvezte. Pl. én! Olcsóbb szállodákat választottunk az úton, mivel mindenhol csak 1-2 napot töltöttünk, de minden rendben volt. Végül 3 napot az egyik legszebb parton töltöttük, itt egy drágább szállodában - ami teljesen jellegtelen nyugatias, renoválás előtt álló vaczak volt. Sok tengeri herkentyűt ettünk, ami a turista helyeken nem volt olcsó. DE sajnos senki nem mondta hogy március az nem ideális az óceán szempontjából, tudniillik, ilyenkor a színe szürke, veszélyes áramlatok bevihetik az embert és hullámzik is - szóval fürdeni nem egy élmény, sőt nagyon veszélyes! Ezt semmilyen könyvben nem olvastuk, és az iroda, aki szervezte az utunkat szintén 'melegen' ajánlotta a márciust. Csak itthon, véletlenül tudtam meg Sri Lankaiaktól, hogy március az no-no! Számunkra sajnos nem derült ki miért tartja Arthur C. Clark Sri Lankát 'paradicsomnak' és miért költözött oda. De hát az már régebben volt - lehet hogy az az oka. Még nem olvastam el a könyvét - de tervezem. Talán kiderül. A tea ültetvények valóban zöldek, de a teák, amiket ott vettünk a gyárban,mind kidobtuk, olyan ócska volt.