ÚTIKRITIKA.HU / Üzbegisztán

Üzbegisztán

Üzbegisztán

Üzbegisztán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Szamarkand - a Registan tér esti kivilágításban - Kriszta fotója

Vasárnaponként van közvetlen járat Budapestről Taskentbe a Qanot Sharq légitársasággal. A repülési idő körülbelül 5 óra 10 perc.   

.

Üzbegisztán dióhéjban

• A közép-ázsiai Üzbegisztán 447 400 négyzetkilométer nagyságú, lakosainak száma kb. 35,6 millió (2024-es becslés). 
• Az országnak nincs tengeri kijárata, sőt a szomszédainak sincs!
• Fővárosa Taskent, ami 3970 kilométerre van Budapesttől. Az üzbég nyelvet latin betűkkel írják.
• Bár az üzbég a hivatalos nyelv, de szinte mindenki tud oroszul is.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 141 ezer forintnak megfelelő helyi pénz
• Üzbegisztánban a korrupció hatja át az egész életet. A tekintetben a turista jobban teszi, ha kerüli a rendőröket. A régióban csak a türkmén korrupció intenzívebb. Üzbegisztán politikai valósága közelebb van az önkényuralomhoz mint a demokráciához. Korlátozott mértékben érvényesülnek a polgárjogok, de facto egypártrendszer van. Újabban a vezetés részéről ígérgetések hangzanak el a demokratizálódás tekintetében.(2023)
• A kormányzat valamiféle hintapolitikát folytat Oroszország és a Nyugat között. Ukrajna vonatkozásában távolságot tart Moszkvától, sőt némi együttműködése van a NATO-val. (2023)
• A leggyakoribb vezetéknév: Kim

A magyar állampolgároknak nem kell üzbég vízum, ha 30 napnál rövidebb ideig tartózkodnak turistaként Üzbegisztánban.

Az üzbegisztáni utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni 

Az Unesco kulturális világörökség részei Üzbegisztánban:

• Itchan-Kala
• Bukhara történelmi központja
• Shakhrisyabz történelmi központja
• Szamarkand – a kultúrák kereszteződési pontjai

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Az, hogy mennyire szívesen beszélgetésbe elegyedtek velünk az emberek az utcákon, tereken 
2. Szamarkandban a Shah-i Zinda műemlékegyüttes (mauzóleumok) káprázatos mozaikjai  
3. A taskenti metró megállói (szovjetes látványos giccses pompa)
4. Buharában a nagy minaret
5. Alapvetően jó a közbiztonság
6. Kettesben fürödni egy 16. századi fürdőben
7. Khiva falai és a környező sivatag együttes látványa
8. A húsétkek nem annyira zsírosak, mint Kazahsztánban vagy Kirgizisztánban
9. Hiányzik az ex szovjet búbánat az arcokról, mosolyognak a helyiek

Nem tetszett

1. Csomó helyen tilos fotózni, filmezni (hivatalos épületek), még a metróállomásokat se
2. Taskent érdekes, de nem különösen szép 
3. A gyakori igazoltatások
4. A kirándulások folyamán a kullancsok miatti aggodalom
5. Két hasmenés, avagy gyomorrontás
6. Júliusban a nehezen kibírható hőség  
7. A Taskent-i nemzetközi repülőtéren a check-in pultok előtti végtelen sorok, kellemetlen tolongás 
8. Az engedély nélküli taxis simlissége (csak hivatalos taxit használjunk!)
9. A bazárban balhézott egy-két árus, hogy fotóztuk őket(nincs az embrnek mindig türelme elpre engedélyt kérni)
10. Felháborító, hogy a (nem orosz) külföldi turistáknak a belépőkért, sok egyébért akár 10-szeres árat kell fizetni!!
11. Vacak mobilnet
12. Rohadtul fárasztó, hogy állandóan alkudozni kell mindenre.

Vélemények

Egy meglepően tiszta, rendezett, toleráns, barátságos országot ismerhettem meg. (R. Gyuri, 2024)

---

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország (oké, India után minden az), szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet környezetben sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi és aztán nagyjából ki is fújt. Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is.
És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme, vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).
Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégse túl messze és mégse túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz es elviselhetetlen a tömegtől. (2024)

---

Véleményem szerint az országot MOST érdemes meglátogatni, mert 10 éven belül olyan felkapott lesz, hogy el fogja veszíteni a mostani autentikus varázsát.

Mi a Selyem útját követve Taskentből indultunk, onnan látogattunk Szamarkandba, Bucharába, Khivaba, majd vissza Taskentbe, mert onnan buszoztunk tovabb Kirgizisztánba.

Természetesen lehet menni előre szervezett úttal is, ami nyilván gördülékenyebb és drágább is, de mi mindent low budget-vel igyekszünk megoldani. Tehát mi nem terveztük meg előre, nagyjából tudtuk, merre akarunk menni és minden városban csak 1-2 éjszakára foglaltunk, majd döntöttünk, hogy meddig maradunk és hogyan tovább.

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország, szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet országban🙈 sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi🤣 és aztán nagyjából ki is fújt.

Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is😅

És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).

Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégsem túl messze és mégsem túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz és elviselhetetlen a tömegtől.

(h. i. , 2022)

---

Üzbegisztán nekem nagyon tetszett és örültem, hogy ott lehettem, az árak nagyon alacsonyak, tehát mi magyar fizetésből, nagyon jól el tudunk lenni, anélkül, hogy számolnánk, hogy mi mennyibe kerül. Negatív az angol nyelvtudás hiánya az embereknél, így a mutogatás, illetve a fordító programok használata.
A rendőri jelenlét az utcákon elég erős, sokszor jól látható helyen vannak, bár véleményem szerint enélkül is biztonságos az ország, nappal is, meg éjjel egykor is az utcán soha senki nem kötött belém. (2023)

---

A taxisofőrök valóban simlisek. Aki használni akarja a taxit, mindenképp töltse le a Yandex-et. Példa: Bukhara, vasútállomás, taxis: 150 ezer som, Yendex app al: 23.500 som. (2024.03.) A buszt is kipróbáltam, érdekes. Csak úgy, ha tudjuk, hogy kell leszállni. Most 2.500 som.

Khiva Taskentből praktikus, repülővel, vissza a sivatagon át jó kaland. Szamarkand szép, vásárolni is lehet a piacokon (Bozori): fűszereket, teákat, szárított gyümölcsöket. Bort spec. boltban, száraz, vörös, egész jó volt (30 ezer som/üveg). Ásványvíz íze nekem nem volt jó, a csapvíz viszont finom! Latte, cappucchino 20-30 ezer som. Sál nélkül lehetetlen hazajönni, nagyon jó minőségűek is vannak. Bevállalósaknak ajánlható úti cél, ez nem Európa, de biztonságos és gyönyörűek a műemlékek. (2024)

---

Mi a Selyem útját követve Taskentből indultunk, onnan látogattunk Samarkandba, Bucharaba, Khivaba, majd vissza Taskentbe, mert onnan buszoztunk tovabb Kirgizisztánba.
Természetesen lehet menni előre szervezett úttal is, ami nyilván gördülékenyebb és drágább is, de mi mindent low budget-vel igyekszünk megoldani. Tehát mi nem terveztük meg előre, nagyjából tudtuk, merre akarunk menni és minden városban csak 1-2 éjszakára foglaltunk, majd döntöttünk, hogy meddig maradunk és hogyan tovább.

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország (oké, India után minden az), szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet országban. Sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi és aztán nagyjából ki is fújt. Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is.
És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).

Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégsem túl messze és mégsem túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz és elviselhetetlen a tömegtől. forrás (2022)

---

,, A csoport magyar kisérője, Mari László úr rendkívül felkészült volt Üzbegisztán történelméből, építészetéből, földrajzából. Az utunk során az idegenvezető szavaihoz fűzött magyar nyelvű kiegészítéseivel sokkal tartalmasabb, történelmileg pontosabb és hiteles információhoz jutottunk, mert a helyi idegenvezető a történelmi eseményeket, építészeti dolgokat leginkább legendák, hiedelmek fényében tálalta, esetenként tárgyi tévedésekkel.

A szállás: Taskent, Shodlik Palace. Leginkább egy ’70-es évekbeli balatoni hotelhez hasonlít, kb az akkori állapotban. A szoba és a tisztaság rendben volt, a fürdőszoba szegényes, mozgó csapszerelvényekkel. A reggeli megfelelő volt, de a szálloda összességében inkább a „kis kettes” osztályzat felé hajlott.

Bukhara, Hotel Porso. Szépen felújított, ízlésesén berendezett, patyolat tisztán tartott kis magánszálloda. A szoba minősége hasonló a taskentihez, de itt a fürdőszoba igényes kialakítású volt. A reggeli bőséges, változatos, széles választékkal. Ajánljuk a jövőben is itt a csoportok elhelyezését.

Szamarkand, Zilol Baht Hotel. Nagyon új, nagyon igényes burkolatokkal és jó minőségű bútorokkal ellátott, felújított szálloda. Fürdőszoba korszerű, tip-top. Tisztaság nagyon rendben volt, a reggeli választék kicsit szegényes. Ajánljuk a jövőre nézve is.

A helyi és helyközi utaztatásunk jól szervezett és kényelmes volt. Nagyon tetszett a nagysebességű vasúton való utazás, de a csoport szállítására rendelt helyi kisbuszok is mind jó állapotúak, tiszták, kényelmesek voltak.

A helyi idegenvezető a csoportot jó színvonalú, helyi specialitásokat is kínáló éttermekbe vitte, ahol fejenként 7-10 USD árért meg lehetett ebédelni. Finomak voltak!

Félpanziós vacsorák: Igényes éttermekben, ízletes ételt szolgáltak fel, sehol nem okoztak csalódást (bár a szamarkandi vacsorára felszolgált plov többek szerint túl zsíros volt, de kevés hússal)

Látnivalók: Fantasztikus! Rendben volt a repertoár, bár Taskentben a régi medresze épület kimaradt sajnos, pedig érdekes lett volna látni, hiszen az megúszta a ’66-os földrengést. A földrengés emlékművét éppen felújították, így arról is lemaradtunk.

Pénzváltás: Hát, itt volt némi fennakadás. A hivatalos pénzváltó helyeken csak kifogástalan állapotú (mondhatnám, újszerű állapotú, lehetőleg össze sem hajtott) valutát hajlandóak beváltani, a régebbi évjáratot vagy erősebben összehajtottat visszadobják. Saját pénzt (szomot) valutára vissza nem váltanak.

A pénzautomatáik 99%-ban csak VISA kártyát fogadnak el, utunk során mindössze egyetlen Mastercard-ot elfogadó automatát találtunk, ami Szamarkandban a Registon téren Ulugh Beg medreszéjében van elrejtve.

Negatívum:

Gyomorbántalmak. Hát, ez az európaitól kicsit eltérő baktérium flóra következménye. Csapvizet nem ittunk, csak fogmosásra használtuk, de lehet, hogy az is merészség volt részünkről.

Nagy óvatossággal és önfegyelemmel kell vásárolni friss árut a piacokon (gyümölcs, tejtermék), sót, inkább nem… a helyi vízben mosott gyümölcs is okozhat kellemetlenséget. A piacon kézből kínálnak kóstolásra süteményt és aszalt gyümölcsöt, ennek is lehet következménye (főleg, ha már nincs rendben az ember gyomra)

A helyi idegenvezető bár kedves, előzékeny és segítőkész volt, szakmailag nem volt a csúcson. Menet közben érdektelen dolgokról is beszélt, míg a fő látványosságok esetében hiányosan, nem túl jó angolsággal adta elő mondandóját. (H. György, 2018)

---

Taskentbe repültünk, onnan vonatoztunk két nappal később Szamarkandba, majd autóval Bukharába, végül vonattal vissza a szamarkandi reptérre. A vonatjegyek gyorsan fogynak, ezért maradt az autó (a 2 óra 40 perces vonatozás helyett több mint 4 óra volt autóval az út, de legalább kicsit mást is láttunk, mint a vonatból).

Ha valaki gyorsan szeretne milliomos lenni, akkor ne hagyja ki Üzbegisztánt, elég 100 dollárt beváltani. Pl. egy metrójegy 2000 som (kb.18 cent), a taxi gyors és kényelmes, 6 és 20 ezer som között fizettünk általában (appon keresztül, hogy ne a simlis taxisokat fogjuk ki).

Az emberek általában kedvesek, segítőkészek voltak, bár angolul a fiatalabbak sem nagyon beszélnek, de mindig mindent megoldottunk - minimális orosz nyelvtudással, kézzel-lábbal, guglibarátunkkal.

Ami nagyon bejött:

mindenhol tisztaság van, nincs szemét az utcákon, ollóval nyírják a füvet (szó szerint 🙂 )
kellemes meleg van áprilisban (kellett volna naptej 😕)
jó áron jókat lehet enni
Szamarkand és Bukhara tényleg nagyon látványos, szépen felújították.  (2024)

---

Itt-ott észrevehető volt, hogy a helyi ember nem szívesen beszélt velem oroszul, holott egyértelmű volt, hogy tud oroszul. Ez azzal magyarázható, hogy valamiképpen el akarnak határolódni a Szovjetunióhoz tartozásuk emlékétől. Valamiképpen az üzbég nemzeti tudat belső parancsolata, hogy ne erőltessék az orosz nyelv használatát.

Amúgy 1995-ben a diktátoruk, Karimov az üzbéget nyilvánította ki az ország egyetlen hivatalos nyelvévé. (A pofa amúgy a komcsi időkben a szovjet Üzbegisztán pártvezetője volt...Megtagadta önmagát. ) Az írott üzbég nyelvet latin betűsítették.

De: az ország lakóinak egyharmada családi, ismerősi és üzleti körökben inkább oroszul beszél. A városi értelmiség nagy részére ez főleg igaz. Egyébként még mindig kevés a latin betűs könyvek aránya.

Putyin nyomulós Oroszországa nem népszerű, de az orosz kulturális világ nem elutasított. Üzbég értelmiségiek szívesebben néznek igényes, nem propagandás orosz tévéműsorokat, mert az üzbég tévében nem találnak elég nívos programot. 

Taskentben (és némileg Szamarkandban) erőteljesebben őrződik az orosz nyelv használata, mint vidéken. A fővárosban sok fiatal egymás között oroszul beszél, a családjuk körében viszont üzbégül. Az 50 év felettiek közül sokan az üzbég és az oorsz nyelv valamiféle keverékét beszélik.

Ezek mellett meg kell jegyezni, hogy az orosz mág mindig fontos közvetítő nyelv a közép-ázsiai térség országainak lakói között. (2023)

.

További beszámolók

Egy különleges ország, ahol könnyen milliomos lehet az ember 😁
Régóta vágyam volt, hogy Üzbegisztánba eljussak és tavaly tavasszal a férjemmel és a kisfiunkkal eljutottunk ide is és bejártuk a Selyemút fontos városait, illetve az újjáépített fővárost is megnézhettük.
Nemcsak gyönyörű építészeti csodákat lehet felfedezni az országban, de a múltba is visszamehetünk és szinte minden olcsó! Utaztunk vonattal, autóval (sofőrrel) és repülővel is az országon belül. A híres látnivalók mellett pedig a való életbe is betekintést kaptunk sokszor.
S, hogy miért is lehetünk milliomosok? A világ egyik leggyengébb valutája az üzbég szom, ezért kb. 30.000 ft-ért 1.000.000 szomot kapunk. Szamarkand nagyon elegáns éttermében pl. 200.000-ért ettünk, ittunk hárman, ami alig több, mint 6000 ft. A városokon belül sokszor taxiztunk, a legdrágább taxizásunk 13 km-re 800 ft-nyi szom volt. (2025)

---

Üzbegisztán – egy különleges ország, ahol a turisták igazi látványosságnak számítanak

Sok helyen jártam már a világban, de Üzbegisztán egyértelműen a kedvenceim közé került. Az utazást ketten, két nőként tettük meg, és egyetlen percig sem éreztük magunkat bizonytalanságban. Az ország rendkívül biztonságos, a helyiek pedig őszintén érdeklődnek a külföldiek iránt, mivel viszonylag kevés turista érkezik ide (Szamarkandot és Buharát leszámítva).   Szinte helyi nevezetességnek számítottunk, mindenhol kedvesen fogadtak minket, és ugyanannyira kíváncsiak voltak ránk, mint mi rájuk – fényképeztük őket, ők pedig minket.

A városok tiszták, az emberek barátságosak, és a történelmi műemlékek gyönyörűen felújított állapotban pompáznak.
Szervezett utazás profi helyi idegenvezetéssel

Mi utazási irodán keresztül szerveztük az utat, de minden városban külön helyi idegenvezetőnk volt, akik kiváló angoltudással rendelkeztek. A helyiekkel való kommunikációhoz viszont az orosz volt a legjobb eszköz.

A meghívólevelet, a szállásokat, a transzfereket és az idegenvezetőket is az iroda intézte, így minden gördülékenyen ment.

A beutazásnál a határon már várt minket az előre elkészített vízum, de a hosszú sorban állás sajnos elkerülhetetlen volt az útlevél-ellenőrzésnél. A bürokrácia még mindig bonyolult, és egy részletes vámnyilatkozatot is ki kell tölteni a belépés előtt, amelyben meg kell adni a tartózkodási helyet, a magunkkal hozott értéktárgyakat és a készpénz mennyiségét is.

Fontos tanács: az ott kitöltendő vámnyilatkozatban legfeljebb 1500 eurót vagy 2000 dollárt érdemes megjelölni, mert ha ennél többet írsz be, nagyon alapos ellenőrzésre számíthatsz.
Kiváló szállások, pontos transzferek

Négycsillagos városi szállodákban laktunk, amelyek mind kiváló állapotban voltak, légkondicionálóval, úszómedencével és nagyon jó elhelyezkedéssel a városközpontban.

A helyi transzferek meglepően pontosak voltak – mindig percre pontosan érkeztek. Ha valakinek várnia kellett, az inkább mi voltunk!
Öltözködési szabályok és kulturális sajátosságok

Az ország túlnyomórészt muszlim, de a szovjet időszak hatása miatt a vallás kevésbé van jelen a mindennapokban.

Öltözködési előírások:

Nincs szigorú korlátozás – rövidnadrág, póló, térdig érő ruha mindenhol elfogadott.
Mecsetek látogatásakor a nőknek fejkendőt és vállat eltakaró ruházatot kell viselniük.

Taskent – a szovjet múlt és a modern város találkozása

Taskent impozáns város, hatalmas sugárutakkal és kevés autóval. Sok helyen még mindig fellelhető a szovjet időket idéző hangulat, de a város egyre inkább modernizálódik.

Innen belföldi repülőjárattal utaztunk tovább Urgenchbe. A helyi légitársaság modern Boeing gépekkel üzemel, és a repülőtér is teljesen új – annyira, hogy még a kávézók sem mind nyitottak meg, így csak egy automatából lehetett vizet és helyi chipset venni.
Khiva – az élő szabadtéri múzeum

Urgenchből sofőr vitt minket Khivába, ahol olyan érzésünk volt, mintha megállt volna az idő. Az egész város egy hatalmas szabadtéri múzeum, ahol úgy éreztük, mintha az utolsó kán csak tegnap hagyta volna el a palotáját.

Ajánlott vásárfiák Khivában:

Hagyományos üzbég ágytakarók
Szőrme sapkák

Bukhara – a vörös sivatagon át

Khivából autóval utaztunk Bukhara-ba, amely 8 órás út a Kizil-Kum (Vörös-sivatagon) keresztül.

Ha újra mennénk, inkább repülőt választanánk, mert a repülőjegy mindössze 50 euró, és alig egy óra alatt megérkezel.

Bukhara elvarázsolt minket. A város szívében egy nagy tó található, körülötte mecsetek, éttermek és történelmi medreszék.

Különleges élmény: a helyi hammam, amely még Isztambul tradicionális fürdőinél is autentikusabb volt.

Ha valaki kézzel készített selyemszőnyeget szeretne vásárolni, itt megéri befektetni egy minőségi darabba.
Szamarkand – a „Selyemút ékszerdoboza”

Bukhara után azt hittük, már nem tudnak minket lenyűgözni – de Szamarkand még ezt is felülmúlta!

A Registan tér és a Shah-i-Zinda egyszerűen elképesztő, a város pedig tele van történelmi csodákkal.

Ami Szamarkandban kötelező:

Látogatás a helyi piacon – kiváló ajándéktárgyak és helyi finomságok kaphatók.

Egyetlen negatívum – az üzbég plov

A plov, vagyis az üzbég rizses hús sajnos csalódás volt számunkra. A faggyús birkahús, az édeskés kenyér és a különleges fűszerek nem igazán nyerték el a tetszésünket.
Pénzváltás és árak

A hivatalos árfolyam és a feketepiaci árfolyam jelentősen eltér, ezért nem érdemes bankban váltani.

100 dollárért körülbelül 1 300 000 szomot kapsz feketepiacon, míg bankban ennél jelentősen kevesebbet.
Az üzbég emberek rendkívül becsületesek, sehol nem próbáltak minket becsapni.

Összegzés

Üzbegisztán lenyűgöző ország, amely biztonságos, megfizethető és tele van történelmi kincsekkel. Ha valaki egzotikus, mégis jól szervezett úti célt keres, ez az egyik legjobb választás! (2024)

---

A Fergána-völgybe vezető Kamchik-hágót és környékét leszámítva Üzbegisztán tája viszonylag egyhangú, de a mezőgazdaság jelenléte nagyon látványos. Az ország jelentős részén intenzív földművelés zajlik, ami izgalmas betekintést nyújt a helyi gazdálkodásba. Búzát, paradicsomot, burgonyát, tököt és gyapotot termesztenek, valamint rengetegféle zöldség és gyümölcs terem a földeken. Ezzel párhuzamosan állattartás is folyik, leginkább szarvasmarhákat és pulykákat nevelnek.

A vidéki életben a közlekedés gyakran hagyományos módon zajlik – a falvakban rengetegen használnak szamárfogatos kocsikat.

A vidéki házak és környezetük tiszták és rendezettek, az emberek nagy figyelmet fordítanak a házuk előtti terület gondozására. Egy érdekes jelenség azonban feltűnt nekünk: a háztartási hulladékot sok helyen a belső udvarokban gyűjtik, majd amikor már összegyűlik egy nagyobb mennyiség, egyszerűen elégetik. Ez valószínűleg a városokon kívüli hiányos hulladékszállítás miatt alakult így.

A nagyobb városok, mint Bukhara, Szamarkand, Kokand és Andijon, nagyon szépek és rendezettek, a parkjaik pedig kifejezetten gondozottak és látványosak. Érdekes módon ezekben a városokban a forgalom egyáltalán nem nyüzsgő, így sokkal nyugodtabb, kellemesebb légkört árasztanak, mint más, hasonló méretű városok.

---

Három város, amelyeket mindenképpen érdemes felkeresni: Khiva, Bukhara és Szamarkand.

Számomra Khiva kellemes meglepetés volt – a belső városrésze rendkívül egységes és lenyűgözően szép. Tashkent ezzel szemben kevésbé izgalmas, egy napnál többet nem érdemes rászánni.

Üzbegisztánban még mindig erősen érezhető a szovjet múlt hatása, különösen az 1945 utáni építészetben és a városok szerkezetében. Ugyanakkor az ország tudatosan igyekszik elhagyni ezt az örökséget, és rengeteget tesznek azért, hogy az üzbég identitást erősítsék.

Egy különös sajátosság, amit mindenhol megfigyeltünk, a gázvezetékek elhelyezkedése. Ezek nem a föld alatt futnak, hanem a házak előtt, a szabadban, nagyjából 50 cm-re a falaktól. A vezetékek kapuknál és útkereszteződéseknél felemelkednek, hogy alá lehessen férni, de egyébként kb. két méter magasan haladnak. A helyiek szerint ez a megoldás földrengésbiztonsági okokból született, mivel így könnyebben hozzáférhető és javítható egy esetleges katasztrófa esetén.

Ami különösen meglepő volt, hogy amikor elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, szinte mindenki pontosan tudta, hol van Magyarország.

Fotóegyveleg

Üzbég szemöldökök - Elter Karcsi fotója

Taskent - metró - R. Gyuri fotója

Vissza az elejére

Kommentek