ÚTIKRITIKA.HU / Üzbegisztán

Üzbegisztán

Üzbegisztán

Üzbegisztán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Szamarkand - a Registan tér esti kivilágításban - Kriszta fotója

Vasárnaponként van közvetlen járat Budapestről Taskentbe a Qanot Sharq légitársasággal. A repülési idő körülbelül 5 óra 10 perc.   

.

Üzbegisztán dióhéjban

• A közép-ázsiai Üzbegisztán 447 400 négyzetkilométer nagyságú, lakosainak száma kb. 35,6 millió (2024-es becslés). 
• Az országnak nincs tengeri kijárata, sőt a szomszédainak sincs!
• Fővárosa Taskent, ami 3970 kilométerre van Budapesttől. Az üzbég nyelvet latin betűkkel írják.
• Bár az üzbég a hivatalos nyelv, de szinte mindenki tud oroszul is.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 141 ezer forintnak megfelelő helyi pénz
• Üzbegisztánban a korrupció hatja át az egész életet. A tekintetben a turista jobban teszi, ha kerüli a rendőröket. A régióban csak a türkmén korrupció intenzívebb. Üzbegisztán politikai valósága közelebb van az önkényuralomhoz mint a demokráciához. Korlátozott mértékben érvényesülnek a polgárjogok, de facto egypártrendszer van. Újabban a vezetés részéről ígérgetések hangzanak el a demokratizálódás tekintetében.(2023)
• A kormányzat valamiféle hintapolitikát folytat Oroszország és a Nyugat között. Ukrajna vonatkozásában távolságot tart Moszkvától, sőt némi együttműködése van a NATO-val. (2023)
• A leggyakoribb vezetéknév: Kim

A magyar állampolgároknak nem kell üzbég vízum, ha 30 napnál rövidebb ideig tartózkodnak turistaként Üzbegisztánban.

Az üzbegisztáni utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni 

Az Unesco kulturális világörökség részei Üzbegisztánban:

• Itchan-Kala
• Bukhara történelmi központja
• Shakhrisyabz történelmi központja
• Szamarkand – a kultúrák kereszteződési pontjai

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Az, hogy mennyire szívesen beszélgetésbe elegyedtek velünk az emberek az utcákon, tereken 
2. Szamarkandban a Shah-i Zinda műemlékegyüttes (mauzóleumok) káprázatos mozaikjai  
3. A taskenti metró megállói (szovjetes látványos giccses pompa)
4. Buharában a nagy minaret
5. Alapvetően jó a közbiztonság
6. Kettesben fürödni egy 16. századi fürdőben
7. Khiva falai és a környező sivatag együttes látványa
8. A húsétkek nem annyira zsírosak, mint Kazahsztánban vagy Kirgizisztánban
9. Hiányzik az ex szovjet búbánat az arcokról, mosolyognak a helyiek

Nem tetszett

1. Csomó helyen tilos fotózni, filmezni (hivatalos épületek), még a metróállomásokat se
2. Taskent érdekes, de nem különösen szép 
3. A gyakori igazoltatások
4. A kirándulások folyamán a kullancsok miatti aggodalom
5. Két hasmenés, avagy gyomorrontás
6. Júliusban a nehezen kibírható hőség  
7. A Taskent-i nemzetközi repülőtéren a check-in pultok előtti végtelen sorok, kellemetlen tolongás 
8. Az engedély nélküli taxis simlissége (csak hivatalos taxit használjunk!)
9. A bazárban balhézott egy-két árus, hogy fotóztuk őket(nincs az embrnek mindig türelme elpre engedélyt kérni)
10. Felháborító, hogy a (nem orosz) külföldi turistáknak a belépőkért, sok egyébért akár 10-szeres árat kell fizetni!!
11. Vacak mobilnet
12. Rohadtul fárasztó, hogy állandóan alkudozni kell mindenre.

Vélemények

Egy meglepően tiszta, rendezett, toleráns, barátságos országot ismerhettem meg. (R. Gyuri, 2024)

---

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország (oké, India után minden az), szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet környezetben sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi és aztán nagyjából ki is fújt. Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is.
És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme, vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).
Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégse túl messze és mégse túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz es elviselhetetlen a tömegtől. (2024)

---

Véleményem szerint az országot MOST érdemes meglátogatni, mert 10 éven belül olyan felkapott lesz, hogy el fogja veszíteni a mostani autentikus varázsát.

Mi a Selyem útját követve Taskentből indultunk, onnan látogattunk Szamarkandba, Bucharába, Khivaba, majd vissza Taskentbe, mert onnan buszoztunk tovabb Kirgizisztánba.

Természetesen lehet menni előre szervezett úttal is, ami nyilván gördülékenyebb és drágább is, de mi mindent low budget-vel igyekszünk megoldani. Tehát mi nem terveztük meg előre, nagyjából tudtuk, merre akarunk menni és minden városban csak 1-2 éjszakára foglaltunk, majd döntöttünk, hogy meddig maradunk és hogyan tovább.

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország, szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet országban🙈 sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi🤣 és aztán nagyjából ki is fújt.

Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is😅

És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).

Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégsem túl messze és mégsem túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz és elviselhetetlen a tömegtől.

(h. i. , 2022)

---

Üzbegisztán nekem nagyon tetszett és örültem, hogy ott lehettem, az árak nagyon alacsonyak, tehát mi magyar fizetésből, nagyon jól el tudunk lenni, anélkül, hogy számolnánk, hogy mi mennyibe kerül. Negatív az angol nyelvtudás hiánya az embereknél, így a mutogatás, illetve a fordító programok használata.
A rendőri jelenlét az utcákon elég erős, sokszor jól látható helyen vannak, bár véleményem szerint enélkül is biztonságos az ország, nappal is, meg éjjel egykor is az utcán soha senki nem kötött belém. (2023)

---

A taxisofőrök valóban simlisek. Aki használni akarja a taxit, mindenképp töltse le a Yandex-et. Példa: Bukhara, vasútállomás, taxis: 150 ezer som, Yendex app al: 23.500 som. (2024.03.) A buszt is kipróbáltam, érdekes. Csak úgy, ha tudjuk, hogy kell leszállni. Most 2.500 som.

Khiva Taskentből praktikus, repülővel, vissza a sivatagon át jó kaland. Szamarkand szép, vásárolni is lehet a piacokon (Bozori): fűszereket, teákat, szárított gyümölcsöket. Bort spec. boltban, száraz, vörös, egész jó volt (30 ezer som/üveg). Ásványvíz íze nekem nem volt jó, a csapvíz viszont finom! Latte, cappucchino 20-30 ezer som. Sál nélkül lehetetlen hazajönni, nagyon jó minőségűek is vannak. Bevállalósaknak ajánlható úti cél, ez nem Európa, de biztonságos és gyönyörűek a műemlékek. (2024)

---

Mi a Selyem útját követve Taskentből indultunk, onnan látogattunk Samarkandba, Bucharaba, Khivaba, majd vissza Taskentbe, mert onnan buszoztunk tovabb Kirgizisztánba.
Természetesen lehet menni előre szervezett úttal is, ami nyilván gördülékenyebb és drágább is, de mi mindent low budget-vel igyekszünk megoldani. Tehát mi nem terveztük meg előre, nagyjából tudtuk, merre akarunk menni és minden városban csak 1-2 éjszakára foglaltunk, majd döntöttünk, hogy meddig maradunk és hogyan tovább.

Elsőre mondjuk nekem nagyon furi volt az ország (oké, India után minden az), szinte otthon éreztem magam ebben a posztszovjet országban. Sok minden hasonló, mint Magyarországon, a fák, a gyümölcsök, a sokféle szotyi és aztán nagyjából ki is fújt. Rettenetesen sok pénzt költenek -szerintem- arra, hogy szimpatikusak legyenek a városaik, utcáik, házaik. A tisztaság mértéke számomra még mindig hihetetlen, a sok szép park, még a nyilvános WC-k is.
És hát persze a színek, a színek, a színek, a ruhák, az emberek, főleg a nők, az épületek -a sok mecset-, az ország mindenhol érezhető történelme vegyülve a jelenkor modernitásával (már amikor).

Ha szeretnétek valami igazit, eredetit, valami mást, valami nem európait, de mégsem túl messze és mégsem túl ismeretlent, nem túl drágán, nem túl bátran, kicsit betojva de mégis valamit… én csak azt mondom, hajrá, mert szerintem ez az ország annyira zseniális, hogy, ha felfedezik a turisták, pikkpakk drága lesz és elviselhetetlen a tömegtől. forrás (2022)

---

,, A csoport magyar kisérője, Mari László úr rendkívül felkészült volt Üzbegisztán történelméből, építészetéből, földrajzából. Az utunk során az idegenvezető szavaihoz fűzött magyar nyelvű kiegészítéseivel sokkal tartalmasabb, történelmileg pontosabb és hiteles információhoz jutottunk, mert a helyi idegenvezető a történelmi eseményeket, építészeti dolgokat leginkább legendák, hiedelmek fényében tálalta, esetenként tárgyi tévedésekkel.

A szállás: Taskent, Shodlik Palace. Leginkább egy ’70-es évekbeli balatoni hotelhez hasonlít, kb az akkori állapotban. A szoba és a tisztaság rendben volt, a fürdőszoba szegényes, mozgó csapszerelvényekkel. A reggeli megfelelő volt, de a szálloda összességében inkább a „kis kettes” osztályzat felé hajlott.

Bukhara, Hotel Porso. Szépen felújított, ízlésesén berendezett, patyolat tisztán tartott kis magánszálloda. A szoba minősége hasonló a taskentihez, de itt a fürdőszoba igényes kialakítású volt. A reggeli bőséges, változatos, széles választékkal. Ajánljuk a jövőben is itt a csoportok elhelyezését.

Szamarkand, Zilol Baht Hotel. Nagyon új, nagyon igényes burkolatokkal és jó minőségű bútorokkal ellátott, felújított szálloda. Fürdőszoba korszerű, tip-top. Tisztaság nagyon rendben volt, a reggeli választék kicsit szegényes. Ajánljuk a jövőre nézve is.

A helyi és helyközi utaztatásunk jól szervezett és kényelmes volt. Nagyon tetszett a nagysebességű vasúton való utazás, de a csoport szállítására rendelt helyi kisbuszok is mind jó állapotúak, tiszták, kényelmesek voltak.

A helyi idegenvezető a csoportot jó színvonalú, helyi specialitásokat is kínáló éttermekbe vitte, ahol fejenként 7-10 USD árért meg lehetett ebédelni. Finomak voltak!

Félpanziós vacsorák: Igényes éttermekben, ízletes ételt szolgáltak fel, sehol nem okoztak csalódást (bár a szamarkandi vacsorára felszolgált plov többek szerint túl zsíros volt, de kevés hússal)

Látnivalók: Fantasztikus! Rendben volt a repertoár, bár Taskentben a régi medresze épület kimaradt sajnos, pedig érdekes lett volna látni, hiszen az megúszta a ’66-os földrengést. A földrengés emlékművét éppen felújították, így arról is lemaradtunk.

Pénzváltás: Hát, itt volt némi fennakadás. A hivatalos pénzváltó helyeken csak kifogástalan állapotú (mondhatnám, újszerű állapotú, lehetőleg össze sem hajtott) valutát hajlandóak beváltani, a régebbi évjáratot vagy erősebben összehajtottat visszadobják. Saját pénzt (szomot) valutára vissza nem váltanak.

A pénzautomatáik 99%-ban csak VISA kártyát fogadnak el, utunk során mindössze egyetlen Mastercard-ot elfogadó automatát találtunk, ami Szamarkandban a Registon téren Ulugh Beg medreszéjében van elrejtve.

Negatívum:

Gyomorbántalmak. Hát, ez az európaitól kicsit eltérő baktérium flóra következménye. Csapvizet nem ittunk, csak fogmosásra használtuk, de lehet, hogy az is merészség volt részünkről.

Nagy óvatossággal és önfegyelemmel kell vásárolni friss árut a piacokon (gyümölcs, tejtermék), sót, inkább nem… a helyi vízben mosott gyümölcs is okozhat kellemetlenséget. A piacon kézből kínálnak kóstolásra süteményt és aszalt gyümölcsöt, ennek is lehet következménye (főleg, ha már nincs rendben az ember gyomra)

A helyi idegenvezető bár kedves, előzékeny és segítőkész volt, szakmailag nem volt a csúcson. Menet közben érdektelen dolgokról is beszélt, míg a fő látványosságok esetében hiányosan, nem túl jó angolsággal adta elő mondandóját. (H. György, 2018)

---

Taskentbe repültünk, onnan vonatoztunk két nappal később Szamarkandba, majd autóval Bukharába, végül vonattal vissza a szamarkandi reptérre. A vonatjegyek gyorsan fogynak, ezért maradt az autó (a 2 óra 40 perces vonatozás helyett több mint 4 óra volt autóval az út, de legalább kicsit mást is láttunk, mint a vonatból).

Ha valaki gyorsan szeretne milliomos lenni, akkor ne hagyja ki Üzbegisztánt, elég 100 dollárt beváltani. Pl. egy metrójegy 2000 som (kb.18 cent), a taxi gyors és kényelmes, 6 és 20 ezer som között fizettünk általában (appon keresztül, hogy ne a simlis taxisokat fogjuk ki).

Az emberek általában kedvesek, segítőkészek voltak, bár angolul a fiatalabbak sem nagyon beszélnek, de mindig mindent megoldottunk - minimális orosz nyelvtudással, kézzel-lábbal, guglibarátunkkal.

Ami nagyon bejött:

mindenhol tisztaság van, nincs szemét az utcákon, ollóval nyírják a füvet (szó szerint 🙂 )
kellemes meleg van áprilisban (kellett volna naptej 😕)
jó áron jókat lehet enni
Szamarkand és Bukhara tényleg nagyon látványos, szépen felújították.  (2024)

---

Itt-ott észrevehető volt, hogy a helyi ember nem szívesen beszélt velem oroszul, holott egyértelmű volt, hogy tud oroszul. Ez azzal magyarázható, hogy valamiképpen el akarnak határolódni a Szovjetunióhoz tartozásuk emlékétől. Valamiképpen az üzbég nemzeti tudat belső parancsolata, hogy ne erőltessék az orosz nyelv használatát.

Amúgy 1995-ben a diktátoruk, Karimov az üzbéget nyilvánította ki az ország egyetlen hivatalos nyelvévé. (A pofa amúgy a komcsi időkben a szovjet Üzbegisztán pártvezetője volt...Megtagadta önmagát. ) Az írott üzbég nyelvet latin betűsítették.

De: az ország lakóinak egyharmada családi, ismerősi és üzleti körökben inkább oroszul beszél. A városi értelmiség nagy részére ez főleg igaz. Egyébként még mindig kevés a latin betűs könyvek aránya.

Putyin nyomulós Oroszországa nem népszerű, de az orosz kulturális világ nem elutasított. Üzbég értelmiségiek szívesebben néznek igényes, nem propagandás orosz tévéműsorokat, mert az üzbég tévében nem találnak elég nívos programot. 

Taskentben (és némileg Szamarkandban) erőteljesebben őrződik az orosz nyelv használata, mint vidéken. A fővárosban sok fiatal egymás között oroszul beszél, a családjuk körében viszont üzbégül. Az 50 év felettiek közül sokan az üzbég és az oorsz nyelv valamiféle keverékét beszélik.

Ezek mellett meg kell jegyezni, hogy az orosz mág mindig fontos közvetítő nyelv a közép-ázsiai térség országainak lakói között. (2023)

.

.

Olvasmányos linkek

"Sok helyen jártam már a világban, de Üzbegisztán a kedvenceim között van. Idén voltunk, ketten lányok!!! Nagyon biztonságos, a helyiek imádják a külföldieket, mivel viszonylag kevés van belőlünk:-) Szinte helyi nevezetességnek számít a turista. Mi a helyieket, ők minket fényképeztek. A városok tiszták, az emberek kedvesek, gyönyörűen fel vannak újítva a műemlékek. Mi utazási irodán keresztül mentünk, de saját idegenvezetőnk volt, vagyis kettőnket guide-oltak minden városban a helyi erők, akik angolul jól beszéltek. A helyiekkel inkább az orosz volt a kommunikációs vonal. A meghívólevelet, szállodát, trasztfert, guide-ot mindent az iroda szervezett le. A határon várt minket a telepített vízum, csak a "kilométeres" sort kellett végigállni ami az útlevél ellenőrzésnél fogadott minket. A bürokrácia kint nagyon körülményes, "újra oltási papírt" is ki kell tölteni a belépés előtt, vagyis meg kell adnod hova mész, mit viszel magaddal, mennyi pénz van nálad, stb...

Aki megy: az ott kitöltendő papírra 1500€ vagy 2000$ maximumot érdemes írni, különben szétszednek a határon!!!! Mi 4*-os szállodákban laktunk, tehát panaszkodni nem tudok. Légkondis, úszómedencés, szépen karbantartott, városi szállodák voltak, minden esetben a központban. A helyi transzferek és idegenvezetők óramű pontossággal érkeztek, inkább ránk kell várni:-)

Az ország nagyrészt muzulmán, de a sovjet idők szinte kiirtották vallást, ezért térd/rövidnadrág és póló mindenhova megfelelő, a működő mecsetekbe pedig egy fejet és vállat eltakaró kendőt szükséges. Taskent szuper város. Hatalmas sugárutakkal, kevés autóval, a 80-as évek szovjet hangulatát idéző városrészekkel. Innen átrepültünk a helyi légitársasággal Urgenchbe. A repülőgépeik újak, Boeing-ek, a belföldi repülőtér is olyan új, hogy a kávézó még nem nyitott ki, vagyis egy nyomorult automatából lehetett venni vizet és némi helyi chips-et, ami kb. 5 perc alatt fogyott el.

Urgenchben várt minket a sofőrünk és átvitt Khiva-ba. Ebben a városban valóban megállt az idő. Olyan mintha az utolsó kán tegnap hagyta volna el a palotáját. Az egész város egy hatalmas szabadtéri múzeum. Ágytakarót és szőrme sapkát érdemes itt venni!!! Khiva-ból autóval mentünk Bukhara-ba. Az út a Kizil-Kum, vagyis vörös sivatagon keresztül 8 óra!!! Ha legközelebb megyünk, inkább a repülőt választjuk, kb. 50€ a jegy és 1 óra alatt van ott! Bukhara varázslatos, a város közepén van egy nagy park tóval. Körülötte étterem, mecset, medresze. Érdemes ellátogatni a helyi hammam-ba is, ilyen autentikus fürdőben még Istanbul-ban sem voltam. Aki teheti és haza tudja hozni: gyönyörű kézzel készített selyem! szőnyegeket árulnak.

Innen szintén autóval mentünk tovább Szamarkandba. Azt hittük, hogy amit eddig láttunk annál szebbet már nem tudnak mutatni. De igen! A Registan tér és a Shah-i-Zinda mindent visz! Az egész város egy „ékszerdoboz”. Itt a piacra érdemes ellátogatni, ahol remek ajándéktárgyak és helyi finomságok szerezhető be. Egyetlen negatívumot említenék meg: a helyi étel a plov ehetetlen, faggyús birkahús rizzsel, édeskés kenyérrel.

Még egy jó tanács: óriási pénztárcát vigyen magával aki megy, mert a 100$=280000 helyi üzbég som, nem hivatalos pénzváltónál. Bankba nem érdemes váltani, mert sokkal rosszabbul váltanak és a feketepiaci pénzváltás teljesen elfogadott. Sehol nem csaptak be, az üzbég emberek nagyon becsületesek. (2012)" forrás

---

,, A Fergána-völgyhöz vezető Kamchik-hágót és környékét leszámítva a táj nem túl izgalmas. Az ország nagy részén gazdálkodnak, ezt viszont nagyon jó volt látni! Búzát, paradicsomot, krumplit, tököt és gyapotot, mindenféle egyéb zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Ezzel párhuzamosan sok helyen tartanak állatokat, leginkább szarvasmarhát és pulykát. A falvakban a legtöbben „csacsi-fogattal” közlekednek.
A vidéki emberek tiszták, a házak előtt rend és tisztaság van. Az egyetlen dolog, amire felkaptuk a fejünket, és nem igazán értettük: az emberek a belső udvaron „gyűjtik” a szemetet. Aztán mikor összegyűlik egy adag, fogják és elégetik a kupacot. A városokon kívül nem megoldott a szemétszállítás.
Bukhara, Szamarkand, Kokand és Andijon nagyon szépek, rendezettek, a parkjaik gyönyörűek. Ezekben a városokban egyáltalán nem nyüzsgő a forgalom. (2015)" forrás

---

Három várost érdemes felkeresni: Khiva, Bukhara és Szamarkand. Számomra kellemes meglepetés volt Khiva. Nagyon egységes és szép a belső magja. Tashkent felejthető város. Max. egy nap elegendő rá.

Az országban erősen érződik, hogy hosszú időn keresztül szovjet befolyás alatt éltek. Ezek főként a 2. Világháború után épült utcák és épületek esetén látszanak. Ma már egyre inkább szeretnék elfeledni a szovjet időket és ezért sokat is tesznek.

Nagyon érdekes, hogy a gázvezetékek a szabadban, a levegőben az épületek előtt kb. 50 cm-re mennek. Többnyire követve a házak vonalát. Kapuknál, útkereszteződéseknél emelnek rajta, hogy alatta lehessen közlekedni, egyébként kb. 2 m-es magasában halad a sárga gázcső. Azt mondják, azért van így, mert ha földrengés lesz, akkor kevesebb probléma várható, hogy nem a földben megy a vezeték.

Feltűnő volt, hogy amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, szinte mindenki tudta, hol van az országunk. forrás

Fotóegyveleg

Üzbég szemöldökök - Elter Karcsi fotója

Taskent - metró - R. Gyuri fotója

Vissza az elejére

Kommentek