ÚTIKRITIKA.HU / Buhara






hirdetes

útikritikák


Buhara

Buharáról dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| Odajutás| Szállás| Közlekedés| Étkezés| Vásárlás| Egyéb hasznos információk| Arc Citedel erőd|A számánidák mauzóleuma| Bolo-Hauz mecset| Nodir-Divan-Beghí medresze | Lyabi-Khauz komplexum Kalon minaret| Kalyan mecset| Miri Arab medresze| Egyéb látnivalók|Érdekességek| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

Kriszta fotója

.


Buharáról dióhéjban

Lakosság (2023-ban): 237,800

üzbégül: Buxoro (kiejtés: bohara), angolul Bukhara

A város Üzbegisztán délnyugati részén található, Szamarkandtól nyugatra, országúton 262 kilométer távolságban.  

Buhara lakóinak többsége a perzsa nyelvhez hasonló tadzsik nyelven beszél, és az üzbég csupn a második leginkább használt nyelv a városban.

Buhara legalább 2500 éves történelme fénypontján (9. és 10. század) a Selyemút egyik jelentős csomópontjává volt. Buhara turisztikai értékét leginkább az adja, hogy jól megőrzött az óvárosa.

Buhara teljes óvárosi területe az UNESCO Világörökség része. Itt koncentrálódnak a város legfontosabb történelmi és kulturális emlékei beleértve a mecseteket, medreszeket (Korán-iskolák), karavánszerájokat (kereskedők hagyományos szálláshelyei), fürdőházakat és palotákat.

A város meglátogatására elég egy teljes napot szánnunk (két éjszaka szállás).

Havi nettó átlagfizetés (2023-ban): 87,000 HUF-nak megfelelő helyi pénz (szom)

Az árak valamivel alacsonyabbak, mint Szamarkandban.

Aranykor - o. j. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Úgy tűnt nekünk, hogy a Buharai árusok, kereskedők nem annyira kellemetlenül nyomulósak, mint a szamarkandiak

2. A város tisztasága, rendezettsége

3. Buhara jobban tetszett mint Szamarkand, mert a nevezetességek nincsenek elkülönítve az óvárostól, hanem szervesen benne vannak

4. A Bolo Haouz mecset 12 méter magas csodás fapillérei (van 12, vagy több is, belőlük)

Kriszta fotója

5. A szép utcatáblák

kr

6. A nevezetességek gyalogos bejárásához az óváros kellően kompakt

7. Sétálni az óvárosban a turisták által nem frekventált utcákban és tanulmányozni a helyiek hétköznapjait.

8. Nagyon segítőkészek a helyiek és sokan tudnak valamennyit angolul

9. Könnyű nyilvános vécét találni

10. Szamarkand a turista szempontjából nagyobb szabású, de Buhara valahogy emberibb

Nem tetszett

1. A Poi Kalyan mecstre bizony ráférne egy átfogó felújítás

2. Még a városközpontban is vannak ilyen lepukkant házak

v.l. fotója

3. Az Ark Citadel belső része uncsi: részben fel van túrva, a többi silányan prezentált (szánalmasan néznek ki a kitömött állat trófeák)

4. Fotózás egy erkélyről 2.5 dollár

5. A világörökségi rész túlárazott szolgáltatásai

6. A Citadella melletti kilátótoronyból a kilátás nem volt igazán izgalmas (még az 50,000 somot se érte meg) 

Kriszta fotói

7. A Szamanidák mauzóleuma, csak a kora miatt (9. század) érdekes, amúgy nem igazán látványos

8. A páyaudvaron az érkezéskor a kb. két tucatnyi taxis hiéna, akik ránk vetették magukat, háromszoros árakat (pl. 200,000 som) kínálva

9. Nincsenek olyan szenzációs nevezetességei, mint Szamarkandnak

10. Amikor integetéseinkre megálltak olyan taxik is, amelyekben már hátul ültek utasok

Vélemények

Buharára elég is volt fél nap, gyalogosan körbe lehet járni a lényeget.(l. v., 2023)


Khivával összehasonlítva Buharában kevésbé éreztem azt, hogy egy időutazás részese lennék. (2023)


,, Buhara világörökség, szinte önmagában egy múzeum annyi látnivaló van, a város a selyemút egyik legfontosabb állomása volt. De itt is minden műemlék 70-90 száőzalékban felújított, igaz mindenhol hagynak mintát milyen volt a lepukkant hogy össze lehessen hasonlítani.

A város nagyon szimpi, kis kompakt, sok látnivalóval. A Lyabi Khauz komplex a 16.-17.században épült, egy mesterséges vízgyűjtő, aminek a medencéjét medresszék és a khanaka veszik körül. Az utóbbiban szufi dervisek meditáltak és laktak, van egy nagyon színes mihrab, bíbor, kék, zöld és arany. A Nadir Divan Beghi medressze amúgy karavánszerájnak épült, de mivel az Emír a megnyitón tévedésből azt mondta medressze, hát az lett. A homlokzaton két repülő valami és 2 szarvas van mozaikból (ez mondjuk iráni siita hatás, hogy élőlényt ábrázolnak)

A belváros kifejezetten jó hangulatú és ezt még egy helyi pub-ban kézműves sörrel fokozni tudjuk. Amúgy a világ legkisebb szállodai szobájában alszunk, egy volt medresszéből lett átalakítva. (2016)" forrás

Kriszta fotója

A főbb útvonalról érdemes néha letérni. Így ütköztünk bele egy romos medreszét házi múzeummá alakító öregúrba, aki – némi mellékesért cserébe – tárt karokkal várt minket, hogy nézzünk körül a csecsebecséi között. Ennél is furcsább élmény volt, amikor egy étterem teraszán hidzsábos és csadoros hölgyek ropták mediterrán hévvel a Mamma Maria című olasz klasszikusra (amelyet hazánkba Korda György importált). 70 év kötelező ateizmus nem múlik el nyomtalanul.

Buharában tűnt fel először, hogy a régi muszlim tanodák és mecsetek ma szinte kivétel nélkül bazárként működnek. Hiába szabad újra a vallás az idén 30 éve független Üzbegisztánban, az iszlám reneszánsza még várat magára. (2021) forrás


Ha nem a mesék világában, akkor egy középkori muszlim fejedelemségben járunk épp, amikor a Számánidák hajdani birodalmi központja, a későbbi emirség, Buhara utcáit járjuk. Az európai szemmel nagyon különösnek tűnő, hadászatilag valamiért praktikus erőd íves falai, a mecsetek és medreszék boltívei, a lenyűgöző csempedíszítések mind egyfajta álomba varázsolnak minket. forrás

Odajutás

1. Szamarkandból Buharába eljutás:

Vonat: Az Afrosiyob nevű (spanyol gyártmányú) extra gyors vasúttal akár két óra alatt el lehet jutni Szamarkandból Buharába. Kb. 7-15 USD-be kerül egy útra. Ez a szupervonat 250 km/óra sebességgel közlekedik. Előre kell jegyet venni rá oda- és vissza, tele szokott lenni.

1 óra 45 perc volt a menetidő - Kriszta fotója

A vasútállomás és az Afrosiyob vonat. Állítólag 260-nal is képes menni, de mi csak a 160-at tapasztaltuk.
Egyenruhás, csinos női személyzet, tea és kávé felszolgálás, hatalmas, dönthető, kényelmes műbőr ülések, kellő távolság az utastársaktól.
Viszont magas lépcsők 🙁 És persze percre pontos

"Business jegyet vettünk, az volt már csak. Ehhez képest soha életemben ennyire büdös vonaton nem utaztam. Kényelmes volt, helyre szólt, de az előttem utazók testszaga mélyen maghatározta az élményt. A táj a két város között nem különösebben érdekes, nagyon vártam hát a végállomást. Pontos volt, pénzért mindent lehetett venni a személyzettől, menet közben a térképen lehetett követni, merre is járunk. Wifi nem volt rajta. (Kr2023 októbe)"

Kriszta fotója

A lassú vonattal az út 3 és fél óra.   

Szamarkand és Buhara között a közúti távolság 274 kilométer.

Busz:

Autó: 3 és fél óra és 5 óra közötti az utazás ideje

Taxival:

Szállás

Ne lepődjünk meg azon, hogy a hotelek kétszer-háromszor magasabb árat szabnak a külföldieknek mint a belföldieknek. A belvárosban döntően kicsi, butikhotelek vannak. A nagyobb, nemzetközi láncok is jelen vannak, kb.10-15 percre az óvárostól. Ezek döntően drágábbak.

Buharában egy családi házból kialakított hosztelben laktunk, ahol lehetőség van arra is, hogy igazi nomádként többedmagaddal aludj és arra is, hogy külön szobában, fürdővel. Mivel nem volt nagy különbség az árak közt, mi a saját-fürdős verziót választottuk reggelivel. A háznak a hoszteles részén is egyébként nagyon kulturált és tiszta volt a zuhanyzó, volt alkalmunk utolsó nap kipróbálni, mivel a vonatunk csak éjszaka indult tovább, a szobánkat pedig már reggel el kellett hagynunk. Egyébként 17€-t fizettünk egy éjszakáért reggelivel és voltak annyira korrektek, hogy ott várakozhassunk a vonat indulásáig egy további éjszaka kifizetése nélkül, plusz még olcsó taxit is intéztek nekünk az állomásra. (2022) forrás

Az óváros tele van kis vendégházakkal, egyszerű, de hangulatos hotelekkel - Kriszta fotója

Közlekedés

Érkezés vonattal:

Fontos tudni, hogy a Buhara-i vasúti pályaudvar  (Bukhara 1) valójában egy közeli településen, Kaganban van, Buharától 13 kilométer távolságban. Kb. 24 perc taxival eljutni Buhara városközpontjába, szóval ne gondoljuk azt, hogy a taxis nagyon át akar minket verni egy rövid fuvar teljesítéséért. Mert nem rövid a fuvar.

Kriszta fotói

Buharai tájékozott szállodai forrásból tudható, hogy a taxi 50,000 (4 USD) és 100,000 som (8 USD) közötti összegbe kerül, függően a napszaktól, a taxik aktuális kapacitásától és a gépkocsi kényelmességétől. Mi 5 USD-t fizettünk. Tanács: Az ajánlkozó taxisok közül inkább az 50 év felettiekkel egyzekedjünk, mert azok - valamiért - kevésbé csibészek. (Egy harmincas pasas 200 ezert mondott be. )

Ha a pályaudvarról olcsóbban akarunk bejutni Buharába, akkor a buszközlekedés áll rendelkezésre. A pályaudvar előtti téren a parkoló sorompója mellett (30 méterre) van egy kis autóbusz megálló, ahol  a 378-as buszra kell szállnunk. kb. 2000 som a viteldíj, ami nevetséges kb. 60 HUF-nak felel meg.

Amint kiértünk a pályaudvar épületéből, úgy éreztük magunkat, mint egy bazárban. Kiabálás, vad gesztikulációk és alkudozás az árakon. De nem aszalt gyümölcsről vagy szőnyegről szól az alkú, hanem az érkezők  városba szállításáról.

Valahogy átverekedtük magunkat az agresszív taxisofőrök tömegén, abban a reményben, hogy hamar elvesztik irántunk az érdeklődést. Így is történt, elkezdtek más áldozatokat kiszemelni. Csak egy taxis követett minket és higgadtan felajánljotta a szolgálatait. Udvariasnak tűnt, és 60,000 som-ért (kb. 1800 HUF) elvitt minket a buharai szállódánkba.

Buharában számos tömegközlekedési lehetőség áll rendelkezésre, mint például a busz, a taxi, a marsrutka és a motoros riksa. Azonban a város területén a legtöbb turista által meglátogatott helyek sétatávolságra találhatók egymástól, így az utazás gyalogosan is megoldható.

A buszok és a marsrutkák a város különböző részein közlekednek, és az utazás ára nagyon olcsó. Azonban ezek a járművek nem rendelkeznek a nyugati országokban megszokott színvonalú kényelemmel és biztonsággal.

A taxik Buharában széles körben elérhetőek, és az árak elég olcsóak. A taxik azonban nem rendelkeznek mérőórával, így ajánlott az árakat előre megbeszélni a sofőrrel. A taxisok többsége megbízható és tisztességes, de vannak olyanok is, akik megpróbálják felárral számolni az idegen turistákat. Ezért mindig érdemes előre megbecsülni az utazás árát, és kérni a számlát az utazás végén.

Kriszta fotója

A motoros riksák szintén népszerűek Buharában, és olcsóbbak lehetnek, mint a taxi. Azonban az utazások elég lassúak lehetnek, és a motoros riksák általában csak a város belsejében közlekednek.

Kriszta fotói

Étkezés

Buhara hagyományos üzbég ételei igazán különlegesek és ízletesek, de ha valaki európai stílusú ételeket keres, akkor is van néhány jó lehetőség, pl:

Minzifa: Ez egy modern étterem Buhara belvárosában, amely fúziós konyhát kínál, azaz keleti és nyugati ételek elegyét. A menüben saláták, levesek, tésztaételek és grillételek is szerepelnek.

Sypyzhak Café: Ez egy kávézó és étterem, amely a hagyományos üzbég ételek mellett hamburgert, szendvicseket és egyéb nyugati ételeket is kínál.

Café Wishbone: Ez egy elegáns, modern étterem, amely a nyugati ételeket a helyi alapanyagokkal ötvözi. A menüben szerepelnek szárított paradicsomos tészta, grillezett steak és frissensültek is.

Chinar Family Resort Restaurant: Ez az étterem Buhara városának szélén található, egy nagy parkban. A menüben szerepelnek nyugati ételek, mint például hamburger és pizza, de a hagyományos üzbég ételek is széles választéka megtalálható.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek az éttermek európai turistának való ételeket kínálnak, a hagyományos üzbég ételek kipróbálása igazi élményt jelenthet, így érdemes kísérletezni és felfedezni a helyi konyhát is.

A KFC üzbég utánzata Buharában

Vásárlás

,, A helyi jóval nagyobb, mint a khivai és többnyire fedett. Külön csarnoka van a lepényeseknek, amitől már tele van a hócipőm, mert mindenhez ezt adják, a szállodában a reggelihez, az éttermekben a vacsorához. Egy közös van bennük, mindegyik egy kiszáradt másnapos pizzához hasonlít, persze feltétek nélkül. A hentes szekció nem annyira durva, mint Afrikában, de azért itt is látni érdekességeket. Aztán ott vannak a magárusok az ezernyi szárított és esetleg pirított magvaikkal, aminek többsége import. Én ennyi szotyizó embert utoljára a Fradi-Újpest meccsen láttam, mint ahányan itt rágcsálják a napraforgó magot. (2017)" forrás

Kriszta fotói

Szórakozás

Mozlim ország ide-oda - piálni lehet és van bőven választék - Kriszta fotója


Közbiztonság

Tökéletes a közbiztonság.  Nincs semmi ok aggodalomra.

Kriszta fotói

Egyéb hasznos információk

Buharában a központi turista információs iroda a Lyabi-Hauz téren található. A pontos címe: 13 Hakikat St, Bukhara 200118, Üzbegisztán.

Az iroda a Lyabi-Hauz-tó északi oldalán helyezkedik el, és könnyen megközelíthető gyalogosan a belváros bármely pontjáról. Az iroda nyitva tartása általában napi 9:00 és 18:00 között van, és a személyzet angolul és oroszul beszél.

Az iroda hasznos információkat nyújt a turistáknak, például térképeket, útmutatókat és ajánlásokat a látnivalókhoz és a szálláshelyekhez. Az iroda továbbá szervez különböző túrákat és kirándulásokat is, mint például városnéző túrák, sivatagi szafari és biciklitúrák. Ha a turistáknak bármilyen kérdése van Buharával vagy az országgal kapcsolatban, az iroda személyzete segít.

Hétfőtől vasárnapig: 09:00 - 18:00

Arc Citadel

angolul Ark of Bukhara

A városközpontban, szemben a nagymecsettel, egy mesterséges dombon áll, amely ránéz a Regisztán térre. 

Kb. egy órás program. 40,000 som a belépő (kb. 3,20 USD)

Ha csak egy szűk napunk van Buharára, akkor tán elég csak kívülről megnézni, mert belül csekély a tartalmas látnivaló (eltekintve az óvárosra nyíló kilátástól, tán a trónteremtől és egy kicsi  mecset külsejétől). Itt is ,,elbazárosították" a nevezeteséget. 

Az Ark Citadel egy hatalmas erőd avagy vár és egyben az emír palotája,  sőt egyben városkapu, amit az 5. században több ezer rabszolga veritékével építettek fel. Mai formáját a 16. században nyerte el. A város gyakran fotózott jelképévé vált. Közép-Ázsiában az egyik legrégebbi és legnagyobb erődítmény. 16-20 méter magas és négy méter vastag.  

A palota az egykori Buhara-i emírek székhelye, lakhelye volt, és az egész középkori város központi része volt. De itt éltek tudósok, művészek, költők is. Kb. 3 ezren éltek, laktak, szolgáltak vagy pöffeszkedtek itt

Az Ark Citadel falai masszívan vastagok és méltóságteljesen magasak, érdekesen befelé ferdültek.  A hatalmas kapun belépve egy óriási udvarba jutunk. Az udvar közepén található egy kisebb épület, amelyben a ceremóniák szerveződtek. Több más épületet is láthatunk, főleg barakk jellegűeket, amelyek ilyen-olyan kis kiállításokra szolgálnak.

Kriszta fotói

Az Ark előtti tér karhatalmi ünnepség közepette - Kriszta fotója


Kiállítási vitrin: ,,Wámbéry Ármin dervis, magyar tudós emlékére"  - Kriszta fotója

Vámbéry Ármin, a híres magyar utazó és orientalista, 1864-ben írt egy könyvet Buharáról, ami oroszul is megjelent (tán ez utóbbi egy példánya látható a fotón). Az eredeti címe "Bokhara: Its Amir and Its People" volt. Ebben a könyvben Vámbéry részletesen beszámolt Buharában tett utazásáról és tapasztalatairól. Megírta, hogy az ottaniak szívesen fogadták őt, és részletesen megismerhette a helyi kultúrát és életmódot. Perzsa nyelven beszélt velük.

kr


A mongol hódítás idején, 1220-ban Dzsingisz kán bevette az erődítményt és vad vérengzéssel tobzódott Buharában. Pont 8 századdal később, tehát 1920-ban, a KÖzép-Ázsiára is kiterjedő orosz polgárháború idején jött a Frunze bolsevik katonai vezető, komisszár által vezetett Vörös Hadsereg először ágyukkal lőtte (az égetett tégláklból épített) várfalakat, majd ennek sikertelensége miatt repülőkről bombázva, lerombolta a citadellát. A levert véderő az emírt támogató, úgynevezett baszmacsokhoz tartozott. Ezek közép-ázsiai hadurak voltak, akik hagyományaikat és vagyonukat igyekeztek (sikertelenül) megvédeni a bolsevik rémuralomtól. Állítólag közvetlenül a menekülése előtt az emír maga rendelt el az erődményen belül rombolást, hogy minél kevesebb érték maradjon a bolsevikoknak. 

A kommunisták bekebelezték Buharát, elűzték az emírt és felszámolták az emírség intézményét. Két évvel rá ez a város is az akkor létrehozott Szovjetunió részévé vált. 

Az erőd 1920-ban, az orosz és közép-ázsiai polgárháború idején,  az oroszok bombázásai során súlyosan megsérült. Az épület egy kis részét csak a 90-es évektől kezdve  restaurálták. Alig maradt bármi az eredeti állapotában. A bejárati ajtó nagyon szép és jellegzetes, a trónterem is érdekes, de a nagymecset (avagy a pénteki mecset) minden bizonnyal az erőd legszebb látványossága.

Avagy a Djome mecset - Kriszta fotói

Az erődben van egy kis múzeum, amelyben szép 19. századi és 20. századi óvárosi fotók láthatók, és fotók néhány emírről. 1920-ban, amikor a bolsevikok elfoglalták Buharát az utolsó emír elmenekült onnan. 1947-ben  Afganisztánban halt meg.

Láttunk egy korábban teljesen elpusztult, de aztán helyreállított koronázási teret is, ahol az emír a külföldi méltóságokat fogadta.

Kriszta fotói

A régészeti területre is be lehet sétálni, lényegében az összes olyan belső területet, amelyet még nem restauráltak, és végig lehet sétálni a felújított falszakaszon. Van egy kcsi, súlyosan megrongálódott, 17. századi mecset, és nagyjából ennyi, a többi rom (a citadella kb. 80 százaléka). A látogatók szívesen sétálnának az erődítmény falain, de erre egyáltalán nincs lehetőség.

Kriszta fotója

Az erődfalakról szép a kilátás, de a legjobb a délután közepe táján menni, mert máskor egyenesen a napfénybe tudsz csak fotózni.  Viszont az erődítményt magát a legjobban egy az utcán szemben lévő kilátópontról (Observation Desk) lehet fotózni. Valamicskét (50,000 son) kell fizetni, hogy felmehessen az ember a tetejére.

Kriszta fotója

Összességében azt mondhatom, hogy a nevezetesség inkább a külseje alapjén érdekes, de belül a tartalom nem szenzációs. A belső kis mecsetet azért érdemes körbejárni. Itt is mint más turista nevezetességnél (akárcsak Szamarkandban) túltengenek a szuvenírárusok.

(aji, 2023)

Szamanidák

angolul: Samanid Mausoleum

15-30 perces program. Nem érdemes kihagyni. ezt a kicsi mauzóleumot. .

Nincs az óvárosban, de egy városrészen át, a központ pereméig kellemes oda, egy csinos parkhoz (részben vurstli) környezetbe elsétálni.

Nem világos, hogy a bejáratnál lófráló képeslapárus jogosult-e belépődíjat szedni, vagy csaló. Úgy tűnik, hogy amúgy ingyen lehet bemenni. Van, aki 10,000 somot fizetett, de - hiszen - az is ingyennek számít.

Naplementekor pompázik a legszebb színekben. Mármint nem a jegyszedő... (2023. október)

A mauzóleum UNESCO világörökségi helyszín, és persze nagyon jelentős turista nevezetesség a városban.

Kriszta fotója

A Számánidák mauzóleuma egy korai iszlám építészeti remekmű, amit a 9. században építettek, és Buharában az egyik legkorábbi iszlám épület, amely még mindig áll. Csaknem teljes épségben élt túl földrengéseket és háborúkat. Ezt azonban annak köszönheti, hogy évszázadokon át részben homokréteg (iszap?) alatt elmerülten feküdt. A két világháború között az oroszok véletlenül bukkantak rá és kezdték el (ügyetlenkedve) feltárni. A 12. században Dzsingisz kán Buharában élvezkedő rombolását is úgy kerülte el a mauzóleum, hogy nem vették észre. Szerencsére a mauzóleum feltárását követően a helyi lakosok nem vitték el maguknak darabonként az égetett téglákat, pedig ez benne volt a pakilban.

Az épület egyike az UNESCO világörökségi helyszíneknek, és nagyon jelentős turista nevezetesség. 

A Számánid-dinasztia uralkodóinak családi sírjaként szolgál a mauzóleum, Jól példázza a Szamanid-dinasztia korszak (875-999) építészetének jellegzetességeit.

A Számánidák mauzóleuma kocka alakzat, amelyet egy félgömb alakú kupola zár le. Ezek a formák közvetlen értelmezéssel bírnak a mitológiai szimbolikában, mint az ősi vallásokban és később a szufizmusban: a stabilitásnak, a Földnek a kocka a jelképe, a kupola olyan, mint az égbolt, egyben kapcsolatuk a világegyetem egységének jelképe, és az épület ily módon testesíti meg az univerzum modelljét.

A mauzóleum belső és külső falai különbözőképpen vannak kirakva téglákkal. 26 féle különböző geometrikus mintázat alkotja a díszítést. A lánc köré rendezett tégla gyűrűk körülveszik a mauzóleum frízjét, emlékeztetve a híres Szassaniai gyöngyökre (az arabok előtti időkből származó közép-ázsiai és iráni paloták gipszrétegbe faragott gyöngyök).

Kriszta fotója

Mind a felső sorban látható körelemek, mind a belső padlón látható körök a korábbi, napkultuszra utalnak, illetve a sok geometrikus forma is az iszlám előtti vallás továbbélésének bizonyítéka.

Az épület belső terében két sírkamra található, amelyekben a Samanida dinasztia tagjainak sírjai vannak. Az épület tökéletes ovális alakja és a belső tér bonyolult geometriai mintázatai a korai iszlám építészet egyik legjelentősebb alkotásának számítanak.

Az épület belső terét és a sírkamrákat halványan szétterjedő fény boríthja, s ez nagyon szép hatást kelt. Az épület nagyon csendes és nyugis hely, távol állva a a körülötte zajló modern élet zajaitól. 

Kriszta fotója


Az épület oldalainak hossza közel 10 méter. A közelében volt egy vízvevő tó, illetve körülötte temető, ami még a 20. század elején készült fényképeken jól látszik. Legjelentősebb feltárása 1937-39-ben történt, amikor is a ma is látható talajszintig feltárták.

Kriszta fotója

A Szamanid emirség alapítója Iszmail Szamani. 849 májusában született a Fergana völgyben, helyi arisztokraták gyerekeként. A nagyapa Samani (avagy Szaman-Hudat, avagy Somoni) a tényleges dinasztia alapító a 8. században született, és még a zoroasztrikus vallást követte. Ugyanakkor megtetszett neki az akkor terjedő iszlám, így áttért át az iszlám hitre, s el is nevzte fiát Ahmadnak. Ennek az Ahmadnak másodszülött fia volt Iszmail, aki az Emirség vezetője lett. Ő építtette a mauzóleumot, ahová őt is temették, majd fiát és unokáját. Ismail Samani-t amúgy a keleti szomszédország, Tadzsikisztán alapító atyjának tekintenek. Samani (vagy Somoni) 907-ben itt, Buharában hunyt el.

A Szamanidok mauzóleumát méltán tekintik a közép-ázsiai építészet mesterművének. Zoroasztrikus díszítettség keveredik perzsával. A geometrikus mintázatok nincsenek túlturbózva és ez a visszafogottság teszi vonzóvá.

Egyébként a Pamir legmagasabb csúcsa (a volt Kommunizmus csúcs, már tadzsik terület) ma Iszmail Szamani (avagy Iszmoilí Szomoní-) nevét viseli.

És még valami: Mivel a mauzóleum nem esett a mecset kategóriába, így nem kellett pozícióját Mekka felé igazítani. Az építmény oldalai a négy sarkalatos irányba állnak, azaz helyben akár iránytűként is szolgálhat.

Kriszta fotója

Bolo Haouz mecset

üzbégül: Moschea Bolo-khauz

Lényegében az Ark Citadel, azaz az Emir erődjével szemben található. Az erőd és a mecset meglátogatását érdemes időben kombinálni. 

Ez egy úgynevezett Pénteki mecset, azaz jellemzően csak péntekenként lehet a hívőknek bemenni imádkozni. Ha ügyes a hitetlen turista, akkor pénteken, vagy más imaidőben esetleg bejuthat. A hét más napjain többnyire zárva van a mecset. Ezeken a napokon a hívők a mecset külterén imádkoznak, főleg 13 órakor. Ha látogatásunkkor zárva van, akkor csupán egy 10-15 perces program: megcsodálni kívülről.

Kriszta fotói

A Bolo-Haouz mecset Buhara egyik legismertebb és leglátogatottabb mecsete. A mecsetet a 18. században építették. A Registan téren ez az egyetlen máig megmaradt, eredeti műemlék.

Az egyik legkiemelkedőbb jellemzője a hatalmas medresze, azaz iszlám teológiai iskola, amely a mecset körül helyezkedik el.

A mecset nagy udvarra néz, amelyet két oldalról fedett oszlopcsarnokok ölelnek körül. Az udvar közepén található egy medence, amely a hívők szertartási tisztálkodására szolgál. A mecset belső része tágas és magas, a hatalmas kupola alatt pedig az iszlám művészet egyedülálló díszítéseit lehet megcsodálni.

A Bolo-Haouz mecset nevét a közelében található nyolcszögű medencéről, néhai víztározóról kapta, amely az egyik legfontosabb ivóvízforrás volt a városban. A mecsetnek azonban nemcsak vallási jelentősége van, hanem a kulturális és művészeti örökségével is büszkélkedhet. A mecset területén találhatók az egyik legjobban megőrzött 18. századi fafaragások, és a medresze falai is dúsan díszítettek.

A komplexum egy víztároló tóból, a pénteki mecsetből és minaretből áll. A komplexum legrégebbi része a víztározó (hauz), melyet Bolo-Hauz-nak (jeletése: „gyermeki víztároló”. Ez egyike mai napig fennmaradt, a 100-nál is több helyi víztárolóból. Még a 19. században aktívan használták vízforrásként ezeket a mesterséges tavakat, de később a vízminőség romlásával számtalan betegség hordozója lett, így eldöntöttek azok betemetését.

A Bolo-Hauz mecset 1712-ben épült a Buhara-i uralkodó feleségének megrendelésére. Egy másik változat szerint Shahmurad Emir (1785-1800) nyilvános imákra építette, mert szeretett  volna közelebb lenni a népéhez. Annak ellenére, hogy abban az időben Buharában a kultúra, a gazdaság lehanyatlóban volt, mégis megépült így az egyik legszebb buharai mecset.

Ez a 18. századi mecset igazán figyelmre méltó: Nem kevesebb, mint 20 faragott faoszlop támasztja alá az iwan-t(az iszlám építészetben az egyik oldalról nyitott előcsarnok, ami általában a mecset, épület bejáratát foglalta magában, általában vízszintes tetővel, melynek mennyezete gazdagon díszített). Ezt az iwant amúgy 1914-1917-ben építették oda.(Jól tették.) 

Kriszta fotója

A mecset, és főleg a 12 pillérje a tó vizében szépen visszatükröződhetne, de - sajnos - alig van víz és az is zöldesre  poshadt. Az elegáns oszlopokon nyugvó iván fából készült mennyezete gazdagon díszített, virágos és geometrikus formákkal. A város uralkodói gyakran imádkoztak ott.

A mecset frontoldalának baloldali részén van egy piros kiírás az imák időpontjairól. Azt mondta egy idegenvezető, hogy azért lehet a turistáknak csak az imaidőkbe bemenni, mert, amikor bármikor be lehetett menni, voltak gyakran bunkón viselkedő külföldi turisták. (aji, 2023)

 

Kriszta fotói

Nodir-Divan-Beghí medresze

üzbégül: Nodir Devon Begi Madrasasi

Ez a medresze a Lyabi-Khauz komplexum (lásd lejjebb) három medreszének egyike, mégpedig a legnépszerűbb. Ingyen be lehet menni. Amúgy a külseje sokkal érdekesebb mint a belső része. 

A Nodir-Divan-Beghi medresze Buhara egyik legjelentősebb és leglátogatottabb műemléke. Az épületet 1622-1623-ban építette a kormányzó, Nodir-Divan-Beghi. Azóta számos átalakításon és felújításon esett át.

Kriszta fotója

A medresz szabályos négyszög alakú udvarra néz, amelynek közepén két díszes szökőkút található. Az épület fő homlokzata az udvar északi oldalán található, és egy hatalmas boltíves bejárat vezet a belső térbe. Az épület falai és boltívei gazdagon díszítettek, és sok-sok művészeti alkotást láthatunk rajtuk. Nézd alaposabban a homlokzatot, mert ott látható a Buhara jelképévé vált mitikus, a boldogságot, avagy a tudásvágyat szimbolizálni hivatott, Paradicsom-i Simurgh madárak. De van itt valami, ami nagyon kirívó: ugyanis nem csupán a madarakkal hágták itt át az élőlények ábrázolásának iszlám tilalmát: magát az építtető kánt (egyesek szerint - horribile dictu - Allahot) ábrázolják sugárzó arc formájában (ami a nyugati istenábrázolásra emlékeztet, szem formájában egy háromszögben); mindkét oldalán egy-egy simourgh madár vagy humo emelkedik feléje.

Kriszta fotója

A hosszúfarkú madarak kék karmaik között prédaként fehér szarvast (?) tartanak.

Egyébként ezt a medreszt eredetileg karavánszerájnak szánták, és később alakították át medresszé. 

Na persze, itt is a medreszen belül a turistát fárasztóan ténykednek a szuvenírárusok, legfeljebb annyi egyedisággel, hogy árcédulákat raknak ki. Estére ne nagyon időzítsük e nevezetességet, mert nagyon gyakran zártkörű gálavacsoráákat rendeznek itt.

Kriszta fotói

Lyabi-Khauz komplexum

avagy: Lyab-i-Hauz

Szép, napos időben, hétvégeken nagyon érdemes  ide kijönni és tanulányozni a szabadidős helyieket.

A Lyabi-Khauz komplexum Buhara egyik legfontosabb és leglátogatottabb nevezetessége. A komplexum egy nagy, nyitott tér körül épült, amelyet két medresze és egy kis mecset vesz körül.

Giccsparádé - Kriszta fotói 

A tér közepén található egy nagy medence, amelyet a helyiek az "élet forrásának" neveznek. A medence vizét a város folyóiból nyerik, és egykor az itt élő emberek ivóvízellátását biztosította. A medence körül szvesen időznel, sétálgatnak, a padokon üldögélnek a helyiek és a turisták egyaránt, élvezve a napsütést (ha van) és a környező épületek látványát.

A Lyabi-Khauz komplexum medresszi különleges építészeti jelentőséggel bírnak. Az egyik, a Nadir Divan-Beghi Medrese, egykor a város vezető iszlám teológiai iskolája volt. A másik, a Kukeldash Medresze, még mindig működő oktatási intézmény, ahol az iszlám hagyományait és kultúráját tanítják.

Kukeldash medresze - Kriszta fotói

A kis mecset a Lyabi-Khauz komplexum egyik legkisebb épülete, de fontos szerepet játszik a környék imádkozóinak számára. A mecsetet egy kis minaret jelzi, amely Buhara városának egyik legkisebb minaretje.

Minden városnak van egy legszebb és legkedveltebb helye, ahol a helyi lakosok pihenhetnek és élvezik a gyönyörű kilátást. Buharában ez a hely a Lyabi-Hauz. Ez a kis, de nagyon festői hely már régóta a kötetlen társadalmi élet központja.

A hauz szóból európaiként házra asszociálnánk, de ez egy kis mesterséges tó, vízvételi hely. És hol máshol gyűlhettek össze a tisztes városlakók, ha nem a hűvös tározó közelében, az eperfák árnyékában? Ez a hely híres egyedülálló mikroklímájáról. Itt volt a bazár, teaházak, fodrászok, kereskedők. Innen a víztárolóból vettek vizet az utcák öntözéséhez és a főzéshez is. A víz a Sahrud-csatornából került a tóba.

A régi időkben nagy ünnepeket tartottak ezen a téren. A modern Buhara hű a hagyományokhoz is: sok a teaház és az étterem, gyakran vannak városi fesztiválok és ünnepek. A Lyabi-Hauz árnyas parkjában található egy emlékmű Naszredin Hodzsának, a közép-ázsiai nemzeti hősnek, akinek amúgy nincs semmi kontét köze Buharához.

Maga a tó 5 m mély, mérete 36 x 42 m. Lépcsőfokok vezetnek le, ahol a vízszállítók töltötték meg edényeiket, bőr kulacsaikat.

A tó körül több étterem is van. Ma két mecset és egy medresze van a téren. Beülve az egyik étterembe az üzbég konyhával ismerkedhetünk. Próbáljunk is úgy rendelni, több fajta salátát majd a saslikok közül valamelyiket.

Ha figyeljük a teret látjuk, hogy a szülők a gyermekeikkel hogyan sétálnak vagy a fiatal esküvői pár hogyan fényképezkedik.

Kalon minaret

Angol neve: Great Minaret of the Kalon

A városközponttól könnyed gyalogtávolságra van. Buhara jelképének tekintik.

A Kalon Minaret az egyik legmagasabb és legismertebb minaret az iszlám világban. Az épületet a 12. században építették, és a város egyik legfontosabb műemléke. Megépülésekor egész Ázsia legmagasabb építménye volt. Közép-Ázsia legrégebbi minaretje.

A legcsodálatosabb dolog, hogy egyáltalán megmaradt az 1127-ben történő építése óta, a mongolok, más hódítók és főként a forró időjárás és földrengések dacára. A legenda szerint amikor Dzsingisz kán Buhara térségében csaknem mindent leromboltatott, a minaretet a különleges szépsége miatt megóvta.

A mecsetből a minaretbe vezető átjáró zárva van, így csak felemelt fejjel lehet nézni a Kalánt. Amikor Dzsingisz-kán ezt 1220-ban tette, sisakja a fejéről esett. Lehajolt, hogy felvegye, és ezt mondta: "Életem során soha senkinek nem hajoltam meg, de ez az építmény annyira méltóságteljes és elegáns, hogy megérdemli a hódolatot."

A földrengéseket pedig azért élte túl, mert okosan tervezték meg, nagyon mély, 13 méteres alappal. Az építőanyag minősége is sokat segített: tökéletesen égetett téglából készült, gipszhabarccsal erősítve.

A Kalon Minaret 47 méter magas, és körülbelül 9 méter átmérőjű. Az épület különleges formája és díszítése, valamint az építési technológiája az iszlám építészet egyik legkifinomultabb példája. Az épület egyszerű, mégis impozáns kialakítása miatt a Kalon Minaretet a keleti építészet egyik csúcsának tartják.

A Kalán egyik különlegessége az őt koronázó lámpás-rotonda, 16 átjáróval. Ezekből vetették le a térre a elítéltet, hitetlen nőket és másokat. Egyszer egy helyi kán még a feleségét is le akarta dobni. A furfangos asszony felöltötte az összes ruhát, amit a kán adott neki, és maga ugrott. A ruhák ejtőernyőként szolgáltak neki. A Halál tornyának is nevezett minaretről más halálra ítélteknek nem sikerült ez a mutatvány. Meglepő, de ezt a kivégzési módszert egészen a 19. század végéig alkalmazták.

A minaretnek kulturális és vallási jelentősége is van. Az épület elsősorban imádságokra és az iszlám hagyományok szerinti szertartásokra szolgál. A múltban arra is szolgált, hogy iránypont legyen a homoksivatagban eltévedt karavánok számára, illetve innen hírdessék ki a kán rendeleteit, valamit őrtoronyként is szolgálat. 

Kriszta  fotója

A minaret tetejére nem lehet felmenni. (A fotón ugyan látható egy ajtó, de az nincs nyitva.) 

A jó állapotban lévő minaretet érdemes napközben és esti megvilágításban is megcsodálni.

A minaret a Mir-i-Arab medresz és a Kalon-mecset között áll, s lényegében egy nevezetesség komplexumot alkotnak. A mecset és a medresz több száz évvel később (a 16. században) épült. 

                                                                                           Kriszta fotója

Poi Kalyan mecset

angolul: Poi Kalyan Mosque

Többek szerint ez a legszebb Buhara-i mecset, tán a legnagyobb is. Szóval 150 forintot (5 ezer som) csak érdemes áldozni a belépésért.... Azért ráférne még több felújítás.

Ez a komplexum a Buhara óvárosának része, és központi helyet foglal el a város szívében. A Po-i-Kalyan komplexum tartalmazza a Kalyan minarettet, a Kalyan mecsetet és a Mir-i Arab medresét. A Kalyan minaret üzbégül: Minâra-i Kalân) híres az impozáns építészetéről és a város ikonikus jelképévé vált.

Az 1127-es minaret, a város jelképe, tövénél 9 m, tetején hat és 46 m magas.  A mecset későbbi, 1515-ből való. Mérete 130x81 m, kupola 30 méter. Fantasztikus. A valamivel későbbi madrassza, 1535-ből.

Érdemes este visszajönni, és megcsodálni a kivilágításban. A belső udvar lenyűgöző a míves majolikával és boltívekkel.
Nagyon nyugodt és békés hely, azt kell mondanom.

Kriszta fotója

12 ezer hívőt is képes befogadni a mecset. Más kérdés, hogy ünnepektől eltekintve, a város lakói közül nem valószínű, hogy ennyien egyszerre idejönnénk imádkozni. Nincs olyan aktív hitélet. Inkább turista látványosság. Ha jönnek hívők, akkor azok inkább férfiak, és főleg péntekenként és az ünnepek alkalmával.

Magának a mecsetnek a falai szépen díszítettek, arany betűkkel áll a falon egy Korán-idézet:  " Ez a hely csak Allahhoz való imádkozásra szolgál, senkit ne hívjatok Allahon kívül". Mi fegyelmezetten tartózkodtunkk attól, hogy a telonkon bárkit felhíjvunk. Azt az egyetlen engedélyezett telefonszámot meg nem ismertük. 

Mellékesen még egy kis tudnivaló: A "minaret" szó az arab "manara" ("világítótorony" vagy pontosabban "egy hely, ahol valami ég") szóból származik. Valószínűleg a minaretek gondolatát az iszlámban a korábbi korok „tűztornyai” vagy világítótornyai ihlették.


,, A hatalmas Kalyan mecsetnek 288 dómja van egy régi 8 századi mecset helyén épült, azt kedvenc mongolunk nem kímélte. Az új 1514-ben épült, több mint 10.000 ember tud imádkozni benne egyszerre. A mihrab (a félkör alakú bemélyedés a falban, ez jelöli Mekka irányát) a kék dóm alatt nyolcszögletű, úgy tervezték h javítsa az akusztikát és erősítse az imám hangját. A Szovjetunió alatt raktárnak használták." forrás

Kriszta fotói

Miri Arab medresze

angolul: Mir-i-Arab Madrasa

Nem szabad kihagyni! A Kalon minaret mellett van.

Kriszta fotója

A Miri Arab medresze a város egyik legfontosabb és leglátogatottabb műemléke. Az épületet a 16. században építették, és az iszlám hagyományok szerinti teológiai oktatásra szolgált. legalább 500 éven át  folytattak itt tanulmányokat Közép-Ázsiából érkezett emberek.

A medresz egy jemeni születésű arab tudós (Amir Abdullah al-Yamani) nevét viseli, úgy is mint ,,az arab Amir". Ez az ember a medresz építésekor Buhara uralkodójának volt a lelki mentora. 

A medresz szabályos négyszög alakú, és egy belső udvarra néz. Az udvar közepén  kis medence található, amely a hagyomány szerint az imádkozók tisztálkodására szolgált. Az épület falai és boltívei szépen díszítettek, és a keleti építészeti stílus egyik legszebb példája.

A Miri Arab medresze eredetileg az iszlám teológiai oktatás számára épült, és az épület egyszerre több száz diákot tudott befogadni. A tanulók itt tanulták a Korán szövegét és az iszlám hagyományait, és az itt megszerzett tudás nagy hatással volt az iszlám világ kulturális és szellemi fejlődésére. A diákok általában ketten laktak egy-egy cellában, ahol tanultak, étkeztek, aludtak. Általában négy évet töltöttek el a diákok az épület falai között.

Az épület szépsége és gazdagsága miatt a medresze a turisták és az érdeklődők egyik kedvelt Buhara-i nevezetessége. Sajnos csak kívülről lehet megnézni, mert mindkét bejárata le van zárva. A külföldi, nem mozlim turistákat gyakran még az előcsarnokba sem engedik be. Ha ügyesek vagyunk, akkor a belső udvarig eljuthatunk. A belső térről csak úgy láthatunk bármit, hogy bekukkantunk a rácsos ablakokon, meg a kerítéseken keresztül. Nyomos oka van annak, hogy nem lehet bemenni: a medresze, mint Korán-iskola ma is funkcionál!

A medresz diákjai felsorakozna a mufti előtt - Kriszta fotója

A mecsetbe be lehet menni, de csak férfiaknak. Legalább a szabadban a két azúrkék kupola és a látványos mozaikok szépségében nemi hovatartozás nélkül lehet gyönyörködni.  

Ezt a nevezetességet is érdemes kétszer - napközben és az esti megvilágításban - megnézni. A legjobb fotókat a térről lehet lőni. 

Különleges a medresz történetének az a vonatkozása, hogy Korán-iskolaként még a szovjet Üzbegisztán-i időkben is működött. A vallásgyakorlást jellemzően elnyomó Szovjetunióban - állítólag - ez volt az egyetlen engedélyezett Korán-iskola!

Kriszta fotói

Egyéb látnivalók

Óváros

Kriszta fotói

Helyi néni - Kriszta fotója

Naszredin Hodzsa

A 13. században élt.


Naszreddin hodzsának hívták a törökök híres tréfamesterét. Alig is van városa, de meg
országa is a széles nagy Keletnek, ahol a mókaszavú hodzsának ne ismernék a bohóságait,
meg a furcsánál furcsább kedvteléseit.
Hodzsa, vagyis afféle egyházfi volt a mi Naszreddinünk; amolyan tanító, bíró, meg papféle,
községének a legtöbbet tudó és legokosabban beszélő embere. Nevéhez a tréfás eseményeknek
és vidám szómondásoknak egész láncolata fűződik, melyek még ma is közszájon forognak és
nemzedékről nemzedékre, mesélőről mesélőre szállanak. forrás

Naszreddin hodzsa (azaz tanító) török mókamester, mesemondó bronzszobra (amúgy semmi köze Buharához)  - Kriszta fotói


Zsidó temető - s.t. fotója

A Sayfiddin nevű, néhai karavánszeráj udvara - Kriszta fotója

Zsidónegyed

A 6. század óta éltek itt zsidók.

Buhara-i zsidó család a 19. században - kr

70 ezer Buhara-i zsidó él az USA-ban. Ma kb. 400 zsidó él Buharában.

Kriszta fotói

Érdekességek

,, Van az alapításról legenda is, elég akciófilmes: A Shahnameh című középkori perzsa eposz szerint a várost Siavash herceg, Kai Kavoos sah fia alapította. A legenda szerint azzal vádolták meg Siavash, hogy elcsábította a saját mostohaanyját. Hogy bebizonyítsa ártatlanságát, tűzpróbát kellett kiállnia. Miután sértetlenül emelkedett ki a lángok közül, az Oxus folyón (a mai Amu – darja átkelt Turánba, ahol Szamarkand királya, Afrasiab hozzáadta a lányát, Ferganiza-t és ajándékul a buharai oázis királyává nevezte ki, ahol Siavash Ark-ot, azaz várat, köré pedig várost épített. Na azt hihetnénk hogy ennyi de nem.. Néhány évvel később ismét megvádolták, ezúttal apósa feleségének elcsábításával, meg azzal hogy meg akarta dönteni apósa hatalmát. Afrasiab ezért megölette és a legenda szerint a szalmaárusok kapuja alá temettette a fejét. Erre apja Kai Kavoos bosszúból odaküldte Rostam-ot a perzsa szuper hőst, aki megtámadta Turánt és megölte Afrasiabot, és Siavash fiát és annak feleségét Perzsiába vitte. (2016)" forrás


A Buhara-i zsidó iskola (jesiva) a világ egyetlen zsidó iskolája, ahol a diákok többsége mozlim. A 400-ból 280. Csak 80 zsidó tanul itt, a nem mozlimok közül még itt vannak oroszok és mások. 

Buhara története

Az ókori Buhara: A város az ókorban fontos kereskedelmi központ volt a Selyemúton, amely Kínát és a Közel-Keletet kötötte össze. Buhara híres volt az arany- és selyemkereskedelemről. Az ókori Perzsa Birodalom és az Arab Kalifátus is uralta ezt a területet.

Iszlám korszak: A 7. században a Buhara területét iszlám kalifátusok irányították. Buhara fontos szerepet játszott az iszlám vallás és kultúra terjesztésében Közép-Ázsiában.

kr

Szamánidák uralma: A 9. század közepén a szamánidák emelték ki jelentőségben Buharát a Közép-Ázsiában uralkodó birodalmak közül. Al-Ma'mun szamánida kalifa korában Buhara egy kulturális és tudományos központtá vált. Sok híres tudós és költő élt és alkotott itt.

Mongol uralom: A 13. században Dzsingisz kán és unokája, Hülegü kán vezette mongol invázió Buhara városát is elérte, ami súlyos károkat okozott a városnak, és az ott élőkne.

Timúr uralma: A 14. században Timúr Lenk, vagy más néven Tamerlán, elfoglalta Buhara városát és Szamarkandot, és itt építette ki birodalmát, amely kiterjedt Közép-Ázsiára és Közép-Keletre.

kr

Orosz uralom: A 19. században Oroszország fokozatosan kiterjesztette uralmát Közép-Ázsiára, és 1868-ban elfoglalta Buharát. Ezután a város az Orosz Birodalom része lett.

Szovjet uralom: 1920-ban a Vörös Hadsereg elfoglalta Buharát, és a város a Szovjetunióhoz tartozott 1991-ig.

Függetlenség: A Szovjetunió felbomlása után Buhara városa az Üzbekisztán nevű független állam része lett.

Olvasmányos linkek

,, Nagyjából ugyanaz, mint Khiva. Mecset, medresze és egy mauzóleum a 800-as évekből, mind ugyanabban a stílusban. Na persze el lehet alélni, hogy a téglákat milyen érdekesen rakták le csavart mintában, de most őszintén, ez azért nem az építészet csúcsa.
Megnéztük az egyik kán privát mecsetét, de abban sem láttunk sok újat, ami viszont emlékezetessé tette a látogatást, hogy a gondnok bácsi kiszúrta, hogy magyarok vagyunk és elbüszkélkedett vele, hogy Székesfehérváron volt katona. Jó képet vágtam hozzá, végül is egy aranyos mosolyú öregúrnak mit kezdjem el magyarázni, hogy ezt mi úgy hívjuk idegen megszállás, és nem tartozik a kellemes emlékeink közé.

Amit viszont most már nyugodtan állíthatok ennyi múzeum és mecset után, hogy itt a kufárokat nem űzték ki isten házából sőt. Általános, hogy a teremőröket nem fizetik meg, ezért nyugodtan árulhatják a kendőiket, bizsuikat a látogatóknak, ezzel kiegészítve a betevőre valót.

Szerencsére a látnivalók közel vannak egymáshoz és nem kellett sokat gyalogolni, hogy Jób forrásához érjünk. Máig rejtély számomra, hogy miért nevezték el a forrást egy zsidó-keresztény kultúrkörben emlegetett fószerről, csak azért, mert állítólag járt erre. (2017)" forrás


A várostól 20 kilométerre épített vasútállomástól a központ felé autózva: félkész lakóépületek, vendégek nélküli burgeres, hatalmas plázák, reptér (amelyet a Magyar Honvédség használt az afganisztáni kimentési akcióhoz), modernnek szánt küllem. Fehér Chevroletek előznek negyvenéves Volgákat. Embert viszont alig látni. Állítólag azért kellett ez a gigantikus fejlesztés, hogy a külföldi muszlim zarándokokat el lehessen szállásolni. Ha mindez tizedekkora lenne, értenénk. Így viszont alig várjuk, hogy elérjük az óvárost, mert az viszont mintha Seherezádé egy újabb történetének díszlete lenne.

Képzeljenek el egy várost, ahol az iszlám a legújabb vallás! Merthogy előtte például a zoroasztrizmus volt az uralkodó. Ennek jele a városképet uraló Kalján-minaret, amelyben a legenda szerint egykor a szent tüzet őrizték, egyúttal tájékozódási pont is volt a selyemút karavánjainak. A citadellán a bolsevik pusztítás nyomai, amelyek egészen szürreálisan hatnak az uralkodói koronázó udvar mellett. Amely mellett pedig egy múzeum, külön fallal tisztelegve Vámbéry Ármin előtt. (2021) forrás

Fotóegyveleg

Huncut nézések - g.p. fotója

A békét közhelyes jelszavakkal hírdető szobor a nép nénijével - - Kriszta fotója

Silány angol kiírás: Az emlék terét felállították az üzbég elnök által kialakított projektnek megfelelően - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Egy, a sok hasonló közül - Kriszta fotója

Kriszta fotói


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon