A Bogárd és Vidéke előfizetője elgondolkodik egy cikken. - Elter Karesz fotója rátapint Afrika civilizációs útválasztásának egyetlen esélyére.
-------------------------------------------
Afrika egy baromi nagy kontinens 54 országgal. Csupán egy magyar utazót ismerünk, aki mindegyikben járt már. Aki afrikai utazási élményre vágyik az csak belekóstolhat. E sorok írója 31 afrikai országban járt és elmondhatja, hogy így is nehezen tud lelkiismeretesen általánosítani arról, hogy a turista hogyan tervezzen afrikai utazásokat. Óriásiak a különbségek (igaz sok a hasonlóság is).
Az úti kritikus szerint ezek a turista szempontjából nem veszélyes és látogatásra érdemes afrikai országok (2023):
A turista szempontjából némileg veszélyes, de látogatásra érdemes országok:
A turista szempontjából veszélyes, de mégis látogatásra érdemes országok:
Dél-afrikai Köztársaság (természet, Fokváros, Fokföld, Sun City)
A turista szempontjából mostanság veszélyes, de amúgy (békés időkben) látogatásra érdemes országok:
A turista szempontjából veszélyes és látogatásra sem érdemes országok:
A turista szempontjából nem veszélyes, de - tán - nem túl érdekes országok:
------------------------------------------------------
2023-as lista a megélhetési költségek tekintetében legdrágább afrikai városokról:
1. Dakar (Szenegál)
2. Addis Abeba
3. Abidjan (Elefántcsontpart)
4. Harare (Zimbabwe)
5. Johannesburg (Dél-Afrika)
------------------------------------------------
2023: A megélhetési költségek tekintetében a legolcsóbb afrikai városok:
1. Giza (Egyiptom)
2.Alexandria (Egyiptom)
3. Kairó
4. Tripoli (Libia)
Accra (Ghana)
-------------------------------------------------------------
2023. A legrosszabb közbiztonságú afrikai városok:
1. Pretoria (Dé-Afrika)
2. Durban (Dél-Afrika)
3. Johannesburg
4. Port Elisabeth (Dél-Afrika)
5. Fokváros (Dél-Afrika)
-----------------------------------------------------------------
2023: A legjobb közbiztonságú afrikai városok:
1. Kigali (Ruanda)
2. Tanger (Marokkó)
3. Victoria (Seychelle-szigetek)
4. Gaborone (Botswana)
5. Port Louis (Mauritius)
Azt mondják, hogy aki eltölt néhány hetet az igazi Afrikában, már sohasem fogja ugyanúgy látni a világot. Szerintem ehhez már néhány óra is elég
A szafari éppolyan sokféle, mint Afrika. Megfigyelhetjük a madárvilág nyüzsgését csónakokból, a különleges atmoszférájú folyón csorogva. Mehetünk terepjáróval és gyalog is, hogy meglessük a kicsinyeket terelgető orrszarvúkat vagy a forróság elől a bozót árnyékos hűvösében menedéket kereső oroszlánokat.
Afrikában egy kicsit minden más. A nyugati világ folyton lüktető, nyüzsgő tempójához szokott utazónak át kell állnia: itt egyrészt senki sem rohan, más a ritmus, cserébe meg- és átélik a dolgokat a maguk teljességében. Lehet, hogy szerényebb körülmények között élnek, de sokszor kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak tűnnek, mint a jólétben – és stresszben – élő európaiak. . forrás
,, Afrikában a nagyvárosokban sétálgatni nappal sem különösebben szórakoztató, sötétedés után pedig kimondottan veszélyes tud lenni. Nagyvárosi látnivalók különben egy-egy érdektelen Nemzeti Múzeumon és sokszor gagyi emlékműveken kívül nem nagyon akadnak. Háromezer éves kőbuddhákba sem futunk bele, mint Ázsiában sokhelyütt, a törzsi kultúráknak pedig szinte semmi "kézzel fogható" hagyatéka nem létezik. Az a néhány építészeti látnivaló, ami kontinensszerte fennmaradt is leginkább a gyarmati múlt öröksége. Etiópia az üdítő kivétel, na meg a Nílusmenti piramis-régió Egyiptomtól Szudánig.
A közlekedés és az utak minősége úgy általában pocsék, habár akadnak olyan országok, ahol elfogadható úthálózat létezik, Kína viszont már gőzerővel vetette bele magát az afrikai piacok lenyúlásába és az ezzel együttjáró útfejlesztésekbe. Mondjuk a falusi Afrika elmaradása olyan óriási, hogy száz év sem lesz elég a felzárkózásra.
A vidéki Afrika varázsa ettől függetlenül elmondhatatlan. Afrika levegőjét beszívni, és érezni, ahogy átjár bennünket egy megfoghatatlan, bizsergető és borzongató érzés, amihez foghatót nem éreztem még más kontinensen, az maga a csoda. Már ha van bennünk kellő nyitottság és fogékonyság arra, amit Afrika adni tud. Mert jó sok mindent el is vesz közben. Mert Afrika nehéz hely egy európai embernek, ezt azért be kell vallanunk. Testben és lélekben egyaránt megviseli az utazót a lét afrikai körülmények között. (2017)" forrás
,, Bevallom, napok óta gondolkodom azon, hogy mi az a lényeges különbség, ami egyértelműen nagyobb hatással van ránk (rám) Afrikában (úgy általában), mint pl. Ázsiában (úgy általában). És annyira belegabalyodtam a megválaszolhatatlan megválaszolásába, hogy most egy másik különleges vidék bemutatása helyett inkább boncolgatnám ezt a dolgot kissé.
A kultúrsokk ránk gyakorolt hatásával szokták jellemezni mértékadó utazási oldalak egy ország, esetleg tájegység vagy város a miénktől eltérő kulturális idegenségét. De mi is ez voltaképpen?
Röviden talán úgy lehetne jellemezni, hogy mennyire döngöl földbe az élmény, vagy mennyire tudsz köpni-nyelni a hatása alatt. És itt jön az a meglepő dolog, amit feszegettem már egy régebbi írásban, mégpedig, hogy hiába kevesebb és jóval "gyengébb" a látnivaló - és főleg kulturális szempontból, mint ázsiában -, mégis (legalábbis rám) sokkal nagyobb maradandó hatással van Afrika. És ezt a miértet próbálom megfejteni, még ha kevés sikerrel is.
És az igazság az, hogy nem nagyon jutok közelebb a megfejtéshez. Ami biztosnak látszik egyrészről, az talán az, hogy az ázsiai emberek arcberendezése (úgy általában) közelebb áll hozzánk, mint az afrikai. Amiből az következik, hogy egy indonéz arcot is jobban "ismersz", mint egy ugandait. Pedig Uganda sokkal közelebb van, mint Indonézia. De ebből még mindig nem következik semmi, talán csak annyi, hogy az a hely, ahol idegenebbnek érzed magad, az nagyobb hatással van rád. Legyen az bármilyen hatás is.
De ez még így mindig kevés. Még mindig hibádzik valami. Jártam esőerdőben többször, több helyen Délklet-Ázsiában. Szép-szép. De nem ugyanaz. Valahogy teljesen más az érzés. Valahogy talán a "mélység" hiányzott. A fajsúly. A tömeg. Az a meg nem fogható izgalom, ami Afrikában átjárja az embert, Ázsiában pedig jóval kevésbé. Amikor az ember Ázsiában gyalogol valahol a dzsungelben, ott tudja, hogy az erdő nem végtelen. Afrikában sem az, de ott az embert még át tudja járni valamiféle gyerekkori borzongás. Hogy ez valami más. Ez olyan titkokkal teli és végtelen.
És ez a három dolog együtt, az Afrikát övező misztérium, a varázslatos tájak és az afrikai emberek "mássága", talán ez az a három dolog, ami együtt éri el azt a hatást, amiről beszélni szerettem volna. És akkor még ott a vadság, a nyersesség és a kulturálatlanságnak az a szokatlanul indiszkrét bája, amivel - valljuk meg - nehezen tudunk mit kezdeni, és még ha csak félénken is, de élvezzük. Durva hatással van ránk, néha ijesztő, néha megdöbbentő az az ősi és ösztönös viszonyrendszer, amivel az emberek egymáshoz és a világhoz viszonyulnak. (2017)" forrás
,, Egy ismerős ismerősén keresztül volt szerencsém eljutni Burkina Fasoba és Ghánába. Életre szóló élmény volt. A nehézségek kezdődtek a rengeteg oltással és a vízumok beszerzésével. (Az afrikai chill már az Európában élő nagykövetekre is jellemző. :P )
Közel 3 hetet töltöttünk a két országban:
Amit NEM láttunk: fehér embert rajtunk kívül :D
Ami viszont láttunk: Rengeteg szegény, de annál boldogabb és segítőkészebb ember. Ha órákra az utca közepén hagytuk volna a táskánkat sem nyúlt volna hozzá senki. A muszlim vidékeken sem gondoltam meg reggel hogy esetleg hosszúnadrágot vagy rövid ujjút vegyek fel, senki nem nézett ránk rossz szemmel soha. Fürödtünk rengeteg négerrel egy medencében, vízesés alatt, a víznyomás hiányában néha vödörrel. :D Élveztük a koktélokat a hullámzó óceán mellett, sétáltunk az esőerdő tetején függőhidakon, megnéztük az elefántokat, simogattunk krokodilt, utaztunk lélekvesztő buszokon, 7en egy taxiban és még sorolhatnánk.
Kívánom mindenkinek hogy egyszer eljuthasson ide (bár ismerős nélkül nem vágtam volna neki én sem... ) de igazán érdemes megismerni ezeket az embereket. Utána talán egy kicsit jobban tudjuk értékelni ami itt körülvesz minket. :) Vagy kiábrándulunk a mai rohanó világból és kiköltözünk. (k.e., 2019)
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
haraszti jutka, 2021. 04. 19. 10:21
Tanzániában jártam, Nem túrista céllal, mindenhova helyi kísérőkkel mentünk. Csodálatos világ és az embert valami torokszorító érzés keríti hatalmába, amitől hacsak eszembe jutnak az ott töltött napok nem tudok szabadulni. Igen kultúrsokk, de élni tanulnunk kéne az ott élő emberektől. A vidék gyönyörű, az Ulu-Guru hegyei szépségesek. A városok zajosak, nagy a forgalom, és a tömeg. Zanzibár volt még az uticél, ott már csak a pihenésről és nyaralásról szólt a hét! Csak ajánlani tudom mindenkinek.