ÚTIKRITIKA.HU / Nyugat-Szahara

Franciaország hivatalosan elismerte Marokkó szuverenitását a vitatott nyugat-szaharai terület felett, megváltoztatva ezzel egy évtizedes álláspontját. Ez jelentős fordulat a régió geopolitikájában, különösen azután, hogy az ENSZ által közvetített békefolyamat több évtizede zsákutcában van.

Emmanuel Macron francia elnök először 2024 júliusában, majd októberben a marokkói parlamentben tartott beszédében megerősítette ezt az álláspontot. Macron a VI. Mohamed királynak írt levelében a Marokkó által 2007-ben javasolt autonómiatervet nevezte a konfliktus megoldásának „egyetlen alapjának". Októberi parlamenti beszédében pedig kijelentette: „Franciaország számára Nyugat-Szahara jelenét és jövőjét Marokkó szuverenitása határozza meg."

Ez komoly csapást mért a függetlenségpárti Polisario Frontra, amely 1975 óta a szaharai őslakosok legitim képviselőjének vallja magát. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (SADR) kormánya határozottan elutasította Macron nyilatkozatát: „Nyugat-Szahara egyetlen és kizárólagos szuverénje a szaharai nép. Sem Macronnak, sem másnak nincs joga helyettük dönteni."

2024. október 31-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy évvel meghosszabbította a Nyugat-Szaharai Népszavazási Misszió (MINURSO) mandátumát, jelezve, hogy a nemzetközi közösség továbbra is keresi a békés megoldást.
Elemzők szerint Franciaország állásfoglalása jelentős diplomáciai győzelem Marokkó számára, és követi az Egyesült Államok (2020), Izrael, Spanyolország (2022), valamint számos afrikai ország példáját, amelyek szintén elismerték vagy támogatják Marokkó álláspontját.

A jelenlegi helyzet: Marokkó 1975 óta az egykori spanyol gyarmat nagyjából 80%-át tartja ellenőrzése alatt, beleértve a teljes tengerpartot. A 266 ezer négyzetkilométeres, foszfátban, halban és feltételezhetően olajban gazdag területen körülbelül 580 ezren élnek. A marokkói vezetés Rabatban mindössze autonómiát hajlandó biztosítani a régiónak, míg a Polisario Front és támogatója, Algéria egy ENSZ-népszavazást szorgalmaz az önrendelkezésről.

A Polisario Front által irányított SADR kormány a Szabad Zóna – a Felszabadított Terület – fölött gyakorol ellenőrzést, amely Nyugat-Szahara mintegy egyötödét teszi ki. A konfliktus továbbra is éles diplomáciai feszültséget okoz Algéria és Marokkó között, és 2025 júniusára sem látszik megoldás a több évtizedes vitára.

Nyugat-Szahara dióhéjban

Nyugat-Szahara egy észak-afrikai ország, amelynek államisága hosszú évtizedek óta kérdőjeles. A Szaharai Demokratikus Arab Köztársaság államalakulatot a világ 53 országa elismeri (de közöttük nincs egyetlen európai ország sem).
Egy 266 ezer négyzetkilométeres sivatagi területről van szó, ami délen és keleten Mauritániával határos, keleten picike szakaszon Algériával, és északon Marokkóval.
A terület nyugati, hosszú partszakaszát az Atlanti-óceán mossa.
Az ország fővárosa: El Aalún (el ájun). A lakosság közel 601 ezres (2025-ös becslés). A lakói az arab marokkói dialektusát és a hasszáni nyelvet beszélik. A lakosság zömében szunnita moszlim.
Az úti kritikus nem ajánlja Nyugat-Szahara meglátogatását. Veszélyes, problémás terület. Ha valaki a világ összes országába el akar jutni, akkor hagyja ezt az utolsó 4-5 közé. Különben is Magyarország nem ismeri el Nyugat-Szahara államiságát, tehát van érv arra, hogy ne tekintsük a világ egyik országának, és akkor még a kipipálásra sem érdemes. Marokkó Nyugat-Szaharát a saját területének tekinti.

Beszámolók

Nem épp felkapott desztináció és gyakorlatilag nem is ország mert Marokkó megszállás alatt tartja.
Nincs sok információ és azok 80%-a is utazásra nem javasolnak tünteti fel. A világ legtöbb fel nem robbant aknája, terrorizmus, emberrablás stb.

Minket a kíváncsiság hajtott és nem szoktam felülni a médiában terjengő híreknek inkább saját szememmel győződök meg a helyzetről. Meg persze utánnajárok mielőtt hülyeséget csinálok 🙂

Marokkó legdélebbi városából Trafayából mentünk át végig a tengerparton. Az út sok részén homok átfúvás volt és a 100km-eses úton mindössze 4 autóval találkoztunk. Foum El-Oued egy épülő kisváros az óceán partján volt az első település. Látni, hogy rendezett és nem az olcsóbb néposztálynak szánták. Elég kihalt is volt. Majd innen egy új autópályán be a fővárosba El Auin-ba mentünk. Maga a város tipikusan arabos de nagy építkezések mennek és elég szép lesz ha elkészül minden.

Az ottani emberek bár kedvesek de nem nagyon kommunikálnak. A belvárosában viszont segítettek parkolót keresni és memutatni az ország igazi arculatát. Abszolut nem veszélyes amit persze a rengeteg ENSZ-katona jelenléte is megerősít. Mi nyugodtan sétálgattunk és megkóstoltuk a helyi ánizsos fánkot amit egy utcai árústól vettünk. Sok látnivaló amúgy nincs csak maga a feelingért jöttünk.

Visszafelé az N1-es úton mentünk és megálltunk Dora településen is ahol megnit semmi atrocitás nem ért minket.
A határon Tah-nál kávéztunk egy olyan emlékműnél ahol mutatják a marokkoi megszállást amit ők dicsőségnek tekintenek.
Amúgy igazi határ nincs, semmi épület vagy ellenörzés, egyszer csaok átér az ember mint nálunk az Unióban....csak itt még tábla sincs lévén Marokkó saját területének tekinti az országot.
A spanyolok jól kicsesztek az itteni néppel...(Valusek László, 2025)

Repülés és repülőjegy

A területet a marokkói Agadirból, Casablancából és a Kanári-szigeteki Las Palmasból lehet repülőn elérni.

Szárazföldi megközelítés

Mauritánia felöl is lehetséges kizárólag a kijelölt átkelőhelyeken.

Szárazföldi megközelítés esetén Marokkó és Nyugat-Szahara határán egyáltalán nem találunk határátkelőhelyeket. Az útlevelünket a hatóság legfeljebb közúti ellenőrzőpontokon mutogathatjuk. Pöcsétet nem nyomnak az útlevelünkbe, mivel a marokkói hatóságok Nyugat-Szaharát Marokkó részének tekintik.

Szállás

Nyugat-Szahara egy viszonylag kevésbé fejlett régió, és a turizmus még nem fejlesztette ki annyira, mint más, népszerűbb úti célok. Ezért a szálláslehetőségek száma korlátozott, de a látogatók számára az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:

    Kempingek: A kempingek a legnépszerűbb szálláshelyek Nyugat-Szaharában. Számos kemping található a területen, és általában egyszerűbb kempingfelszereléseket kínálnak, mint például sátrak és matracok. Azonban a kempingeknek általában nincsenek fürdőszobáik, és a szolgáltatások száma korlátozott.

    Szállodák: Néhány nagyobb városban találhatók szállodák Nyugat-Szaharában, de általában alacsonyabb színvonalúak, mint más országokban. Ezeknek a szállodáknak általában egyszerű szobáik és alapvető szolgáltatásaik vannak.

    Vadonatúj sátrak: Néhány szervezett kalandtúra szállást biztosít a látogatók számára vadonatúj sátrakban. Ezek a sátrak általában alapvető szolgáltatásokkal rendelkeznek, mint például matracok, ágyneműk és törölközők.

    Airbnb: Néhány otthoni szálláshely áll rendelkezésre a területen, amelyek az Airbnb-n keresztül foglalhatók. Ezek a szállások lehetővé teszik, hogy a látogatók a helyi emberekkel éljenek együtt, és közelebbi élményt szerezzenek a nyugat-szaharai kultúrához.

Fontos megjegyezni, hogy a szálláslehetőségek minősége és ára nagymértékben változhat Nyugat-Szaharában, attól függően, hogy hol tartózkodik a látogató és milyen szolgáltatásokat igényel. Ajánlott a szálláshelyek előre foglalása és alapos kutatása, mielőtt Nyugat-Szaharába látogatna az utazó.

4 és fél kilométerre az úttól van egy Beduin Király nevű kemping - g.t. fotója

Egészség

A nagyobb városokban (mint pl. Dhakla, Smara és Laayoune) vannak kórházak, klinikák, gyógyszertárak. A komolyabb egészégi problémával küszködőket Marokkóba vagy a Kanári-szigetek valamelyikére szállítják. A sivatagos területeken persze nincs semmilyen orvosi ellátás. Aki Nyugat-Szaharába tervez kalandozást turistaként, igencsak alaposan kell megfelelő biztosítást kötnie.

Közlekedés

Aki Nyugat-Szahara országútjain közlekedik, nem számíthat arra, hogy Hollandia-szerűen egymásba érő településeket lát. 150-200 kilométer is utazhatunk, míg egy új települést találunk. Az országutak mentén az infrastruktúra szegényes, hatalmas távolságokon át nincs benzinkút, vagy valami bolt, szolgáltatás. A tankolást ezért alaposan meg kell tervezni. Nagy mennyiségű ivóvizet is vinni kell magunkkal. Meglepő, de az N1 nevű, legfontosabb országúton létezik mobilhálózati kapcsolat.

Országút tele homokporral - g.t. fotója

K. D. fotója

Étkezés

A helyi lakosság fő bevételi forrása a halászat, s így nem meglepő, hogy az arrafelé járó utazó étkezésében főszerepet kap a hal, ami friss és nagyon olcsó.

Birkahúsos étel - g.t. fotója

Vásárlás

Nyugat-Szahara egy viszonylag elszigetelt terület, és a turizmus nem fejlett ki annyira, mint más, népszerűbb úti célok. Ezért a vásárlási lehetőségek korlátozottak lehetnek, és általában az alapvető élelmiszer- és árucikkek állnak rendelkezésre. Azonban néhány lehetőség áll rendelkezésre a turisták számára, hogy néhány helyi terméket megvásároljanak és élményeket szerezzenek. Az alábbiakban felsorolunk néhány lehetőséget:

    Helyi piacok: Nyugat-Szahara néhány városában találhatók helyi piacok, ahol a látogatók helyi élelmiszereket, édességeket és kézműves termékeket vásárolhatnak. A Laayoune-i piac a legnagyobb és legismertebb piac Nyugat-Szaharában.

    Kézműves boltok: Néhány kézműves boltban lehet vásárolni, ahol a látogatók kézzel készített termékeket, mint például kerámia- és textiltermékeket, ékszereket és festményeket találnak.

    Tejtermékek: Nyugat-Szahara kiváló minőségű tejtermékeiről ismert. A turisták kóstolhatják és megvásárolhatják a helyi sajtokat, joghurtokat és tejet.

    Szőnyegek: Nyugat-Szahara hagyományosan ismert a szőnyegeiről, amelyeket a helyi nők kézzel szövik. Ezek a szőnyegek nagyon népszerűek a turisták körében, és különleges emléket jelenthetnek.

Fontos megjegyezni, hogy a vásárlási lehetőségek korlátozottak lehetnek, és a látogatóknak meg kell találniuk a legmegfelelőbb helyeket és lehetőségeket a környéken

A cégtábla szerint joghurtot, teve-, tehén- és juhtejet árulnak - G. T. fotója

Közbiztonság

Nyugat-Szahara közbiztonsága 2024-ben meglepően nyugodt képet mutat, bár a térség politikai státusza továbbra is bizonytalan. A turisták szempontjából az alapvető óvatosság természetesen szükséges, de a főbb városok, mint például Laayoune, általában békések és jól szervezettek. A helyiek vendégszeretete figyelemreméltó, sokszor őszinte kíváncsisággal fordulnak az ide látogatók felé, ami már önmagában egy felejthetetlen élményt ad. Az utcákon nappal teljesen biztonságos sétálni, és az esti órákban sem érzi magát az ember veszélyben, főleg, ha a forgalmasabb részeken marad.

A legfontosabb, hogy tartsd tiszteletben a helyi szokásokat és kerüld a politikai témák feszegetését – ezzel nemcsak a helyiek tiszteletét nyered el, de az utazásod is problémamentes marad. A közlekedésben semmilyen agresszióval nem találkoztam, és még a helyi piacokon is barátságosan zajlanak az alkudozások. A sivatagi túrák szervezői általában megbízhatók, de érdemes előre tájékozódni és tapasztalt vezetőt választani, mert a vidéki területek néha elhagyatottak és kevésbé felügyeltek. Egyetlen kihívás a homokviharok lehetősége, amelyek váratlanul érkezhetnek, de ezek inkább kalandot adnak az utazásodhoz, mintsem veszélyt.

Ha egy autentikus, mégis alapvetően biztonságos élményre vágysz Észak-Afrikában, Nyugat-Szahara mindenképpen megér egy utazást!

Nyugat-Szahara területén rengeteg a fel nem robbant akna. Bizony előfordulnak ebből adódóan halálos balesetek. Veszélyes az aknáktól jól megtisztított jelentősebb országutakról letérni.

Magyar külképviselet

Nincs semmilyen magyar külképviselet Nyugat-Szaharában.

Egyéb hasznos információk

Nyugat-Szaharai városaiban nem nehéz internet kávézót találni. A kapcsolat sebessége változó annak a függvényében, hogy melyik városban járunk.
Nyugat-Szaharában az árak alacsonyabbak, mint Marokkóban, ami azzal magyarázható, hogy a marokkói kormányzat erősen szubvencionálja sok tömegfogyasztási termék árát.

El Aaiún

A város, amelyet 1938-ban Antonio de Oro spanyol kapitány alapított kis katonai előőrsként, ma már 270 ezres lakosságával a régió gazdasági központja. El Aaiún érdekes kettősséget mutat: hivatalosan a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság fővárosa, de gyakorlatilag marokkói irányítás alatt áll 1975 óta.

A város központja könnyen bejárható gyalog, bár a tömegközlekedés gyakorlatilag nem létezik - csak a petit taxik suhannak fel-alá 5-6 dirhamért. A spanyol gyarmati múlt nyomai még mindig láthatók: az 1954-ben épült Assisi Szent Ferenc-katedrális emlékeztet a keresztény örökségre, míg a felújított történelmi mecset az iszlám kultúrát képviseli. A főutcákat marokkói árukkal teli boltok szegélyezik, és az egész város egy érdekes keveréket mutat a szaharai és marokkói kultúrából.

A természeti látnivalók között kiemelkedik a gyönyörű lagúna számos madárfajjal, valamint a néhány kilométerre lévő Laayoune Plage strand. A tengerparthoz vezető út egyike azon ritka helyeknek Nyugat-Szaharában, ahol valódi sivatagi dűnéket láthatunk. Különösen naplementekor válik varázslatos ez a terület, amikor a helyi fiatalok fociznak a strandon, míg mások a dűnékben rallyznak.

Az éghajlat kellemes: nappal általában 25-30°C, éjszaka 15-20°C, bár a Szaharából fújó szelek miatt néha 40°C fölé is emelkedhet a hőmérséklet. A legjobb utazási időszak november és március között van, amikor a hőmérséklet 18°C körül alakul. El Aaiún Hassan I repülőtérre Royal Air Maroc és Binter Canarias járatai szállítják az utasokat Casablancából, Agadirból és a Kanári-szigetekről.

A város bár nem mondható turistaparadicsomnak, mégis egyedülálló betekintést nyújt egy vitatott terület mindennapjaiba, ahol a geopolitikai feszültségek ellenére is folyik az élet

Valusek László fotói

Időjárás és földrajz

Nyugat-Szahara területének nagy része alacsonyan fekvő, sík sivatag, homokos és sziklás felülettel. A terület déli és északkeleti részén találhatók kisebb hegyek. Látványban a lényeg: a homokdűnék.

Történelem

Nyugat-Szahara történelme összetett és vitatott területi vita tárgya, amely az észak-afrikai országok és az ENSZ közötti hosszú távú konfliktusok tárgya.

Az 1884 és 1975 közötti időszakban Nyugat-Szahara Spanyolország ellenőrzése alatt állt. Az 1970-es évek végén a spanyolok az Egyesült Nemzetekhez fordultak segítségért, hogy rendezzék Nyugat-Szahara sorsát, és az ENSZ folyamatot kezdeményezett a terület önrendelkezésének kérdésével kapcsolatban. 1975-ben Spanyolország úgy döntött, hogy visszavonja magát Nyugat-Szaharából, és a területet Marokkónak és Mauritániának adja át. Ez ellen azonban fegyveres ellenállás kezdődött a Polisario Front nevű szervezet által, amely a terület függetlenségéért harcolt.

1980-ban a Polisario Front kikiáltotta a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot (SADR), de csak kevesen ismerik el szuverén államként. Az 1990-es évek elején Marokkó és a Polisario Front között az ENSZ közvetítésével megkezdődött a béketárgyalások, amelyek azonban nem vezettek végleges megoldáshoz.

A terület jogi státusza továbbra is vitatott, és a konfliktus jelenleg is folytatódik, bár egy időre csökkent az elmúlt években. A terület jelentős olaj- és ásványkincseket tartalmaz, és a viták következtében károsult az ott élő emberek élete és gazdasága.

Manapság

Nyugat-Szahara nagyobb része jelenleg marokkói megszállás alatt van. Persze, Marokkó ezt nem tekinti megszállásnak, hiszen a területet országa részének mondja.

Marokkó akkor támadta meg Nyugat-Szaharát, amikor Spanyolország politikai válságban volt Franco halálát követően.

2020. decemberében Trump, az akkori amerikai elnök az USA nevében elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara területére. Trump ezt azért tette cserében, hogy Marokkó diplomáciai kapcsolatot volt hajlandó létesíteni Izraellel. A terület függetlenségéhez ragaszkodó heyi hatalmai tényező, a Polisario Front és az ügyét támogató államok ezt az egyezséget nem fogadják el.

Marokkó közvetlenül ellenőrzi a terület 80%-át, a maradék 20% pedig szinte teljesen lakatlan sivatag. A Polisario Front, amely az algériai határ túloldalán van, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság néven a terület törvényes kormányának tartja magát, és a lakatlan sivatagos rész feletti ellenőrzést állítja. Számos kísérlet történt az ENSZ-ben és az EU-ban – Algéria és néhány európai ország részéről – hogy a helyzetet ne pusztán Marokkó győzelmével oldják meg, de ha őszinték vagyunk, ezek a próbálkozások nem voltak valami eltökéltek, mert a marokkói megszállást a Nyugat-Szaharában az elmúlt 30 évben valójában senki nem kérdőjelezte meg komolyan.

Be kell vallanom, hogy kissé elfogult vagyok, mert úgy gondolom, hogy a Polisario Front ügye veszett ügy. Marokkó az elmúlt 30 évben gyakorlatilag birtokba vette a területet, és annyi betelepülőt vitt oda, hogy ma már többen vannak, mint az ott maradt szaharaiak, akiket nem telepítettek át Algériába vagy Mauritániába. Nem látok semmilyen reális esélyt ennek a helyzetnek a megváltoztatására, és most, hogy az Egyesült Államok és Franciaország is kezd Marokkó oldalára állni, az utolsó halvány reménysugár is kialudt. (2024)

Van-e joga Marokkónak „megszállni” Nyugat-Szaharát? - Egy marokkói nézőpont

Már maga a „megszállni” szó is félrevezető. Eleve azt sugallja, hogy egy jelenlét törvénytelen, idegen vagy erőszakos. Pedig, mint olyan saharaui, aki ebből a régióból származik, nyugodtan mondhatom: a helyiek egyáltalán nem így érzik ezt. Nyugat-Szahara (Laâyoune, Dakhla, Boujdour, Smara…) lakói etnikailag, kulturálisan és állampolgárság szerint is marokkóiak. Saharauik, más néven maurok (beidánok), olyan törzsek leszármazottai, amelyek Tan-Tan, Guelmim, Assa, Tata környékén vagy akár a Haouzban és Tafilaletben is megtalálhatók — vagyis olyan közösségek, amelyek szervesen beépültek Marokkó történetébe és identitásába.

Történelmi szempontból Nyugat-Szahara mindig is etnikailag és törzsi kötődések alapján kapcsolódott Marokkóhoz. A gyarmatosítás előtt a marokkói szultánok gyakoroltak szuverenitást e területek fölött: káidokat neveztek ki, a helyi törzsek hűségesküt (bi’a) tettek nekik, és vallási, katonai, igazgatási rendszert működtettek. A nagy saharaui törzsek — mint a Rguibat, Oulad Delim, Ahl Maa El Aynine, Ouled Tidrarine vagy Ouled Bou Sbaa — mind hűségi viszonyban álltak a sarifai dinasztiával; ezt marokkói levéltári források és korabeli gyarmati feljegyzések is rögzítik.

Kulturális és identitásbeli szempontból a saharauik marokkóiak. A haszánija nyelvet beszélik, amely a XIII. században a Banu Maqil törzsek révén érkezett Marokkóba. Törzseik a mai Marokkó középső és déli részén, a nyugat-szaharai területeken, de Mauritániában, Maliban, Algériában is megtalálhatók. Ezek a beidán (maur) közösségek kulturálisan egységesek, csupán mesterséges, gyarmati határok választják szét őket. Sok saharaui család él már évszázadok óta Marrákesben, El Jadidában, Rabatban vagy Chichaouában is.

Politikai és közigazgatási szempontból Nyugat-Szahara nem „megszállt terület”. Teljes mértékben be van illesztve Marokkó állami rendszerébe: két közigazgatási régiót alkot (Laâyoune-Sakia El Hamra és Dakhla-Oued Eddahab), saját regionális kormányzattal, fejlett infrastruktúrával és gyorsan fejlődő gazdasággal.

A nemzetközi jog szempontjából igaz, hogy Nyugat-Szahara „nem önálló terület” besorolást kapott, de ez nem jelenti azt, hogy Marokkónak nincs rá joga. Marokkó nem a semmiből bukkant fel: 1963-ban kérte az ENSZ-től a spanyol gyarmatosítás alatti terület dekolonizációját — nem pedig a Marokkótól való „felszabadítását”. A Nemzetközi Bíróság 1975-ben elismerte a történelmi hűségi kötelékeket a szultán és a helyi törzsek között. A gyarmati uralom megszűnése a Madridi Megállapodások révén történt meg 1975-ben, melyben Spanyolország átadta a terület igazgatását Marokkónak (és rövid időre Mauritániának is, amely 1979-ben visszalépett).

A gond az, hogy az önrendelkezés elve gyakran politikai fegyverré válik. Spanyolország esetében senki nem követel népszavazást Katalóniáról, Franciaországban sem Korzika vagy Új-Kaledónia esetében, Oroszországban sem Csecsenföldön — de Marokkótól elvárják? Ahogy egy korábbi afrikai diplomata mondta: a nemzetközi jog gyakran „az erősek joga”.

És végül: a kilencvenes években javasolt népszavazást sosem tudták megtartani, mert lehetetlen volt hitelesen meghatározni a jogosult szavazók körét. A Polisario több ezer olyan embert akart beemelni a névjegyzékbe, akik soha nem éltek Nyugat-Szaharában — köztük mauritániaiakat, algériaiakat, maliakat is. Az ENSZ soha nem kapott hiteles népszámlálási adatot a Tindouf-i táborokról sem.

Összegzés:
Marokkó nem megszálló Nyugat-Szaharában. Saját földjén van, saját emberei között. A területet marokkói saharauik lakják, akik egy közös történelem, kultúra és fejlődési szándék révén kötődnek az országhoz. Az ellenállás nem a helyi többségből fakad, hanem kívülről táplált geopolitikai játszma, elsősorban Algéria részéről, a regionális versengés jegyében. A Szahara marokkói — történelmileg, kulturálisan és emberileg egyaránt. Aki otthon van, annak nincs mit „megszállnia”.

Turista illemszabályok

Nyugat-Szaharában javasolt az átlagosnál konzervatívabb öltözködés. A nőknek ajánlott takaró öltözéket viselni, amely eltakarja a vállukat és a térdüket. A férfiaknak ajánlott nem túl rövid nadrágot viselniük.

Nyugat-Szaharában fontos a tisztelet kifejezése az idősebbek, a vallási vezetők és a hivatalos személyek iránt. Az emberek szokásos köszönése "Salam alaykum", ami azt jelenti, "békesség legyen veled".

A nyugat-szaharaiak általában nem szeretik, ha idegenek fotókat készítenek róluk. Mielőtt fotókat készítene, érdemes megkérdezni az illetőt, hogy rendben van-e a fotózás.

Ha meghívják egy házhoz, ahol étkezni fog, fontos elfogadni az ajánlatot, és megkóstolni a helyi ételeket. Ajánlott azonban, hogy ne tegyen túl nagy adagokat, mert az emberek általában többször is fognak kínálni.

Nyugat-Szahara ételvilága

Tajine: Ez egy hagyományos sütőedényben készített étel, amelyben hús, zöldség és fűszerek találhatók. Általában bárány- vagy csirkemellből készül, és a tetején dióval és datolyával díszítik.

Harira: Ez egy húsleves, amelyet gyakran szolgálnak fel a Ramadan ünnepén. Hús, zöldség, csicseriborsó és fűszerek találhatók benne, és általában chilivel, korianderrel és citrommal fűszerezik.

Kuskus: A kuskus a legismertebb nyugat-szaharai étek egyike. Az ételek alapja, amelyhez zöldségeket, húst vagy halat és fűszereket adnak hozzá. A kuskuszt általában kézzel készítik, és gőzöléssel készítik el.

Amlou: Ez egy mandula alapú édes pasta, amelyet általában kenyérre kenve esznek. Amlout gyakran készítenek a hosszú sivatagi utazásokra, mert tápláló és könnyű az emésztésre.

Tea: A tea az egyik legfontosabb ital Nyugat-Szaharában, és gyakran a vendégség fogadásának része. A tea általában mentával és nagy mennyiségű cukorral készül.

Datolya: A datolya a legnépszerűbb gyümölcs Nyugat-Szaharában, és gyakran adnak ajándékba vagy kínálnak vendégeknek.

Fontos megjegyezni, hogy Nyugat-Szaharában az ételek korlátozottak lehetnek, és az étlapok változatosak lehetnek a különböző területeken. Az éttermek és az élelmiszerboltok nem mindig állnak rendelkezésre a kisebb településeken, és az utazóknak javasoljuk, hogy utána járjanak az étkezési lehetőségeknek, mielőtt uta