ÚTIKRITIKA.HU / Ruanda









Ruanda

Ruanda dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Vízum | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Pénzváltás és vásárlás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Gorilla szafari | Volcanos nemzeti park | Kigali | Egyéb látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

cs. vali fotója

Ruanda dióhéjban

  • Ruanda közép-afrikai ország. Nem nagy a maga 26 300 négyzetkilométerével. Ehhez képest a 13,2 milliós lakosságával kemény népsűrűséget mutat (2022-es becslés).
  • Ruanda fővárosa: Kigali, ami 5806 kilométerre van Budapesttől. Európából csak átszállással lehet repülőgépen eljutni Ruandába.
  • Magyar állampolgárságú turistáknak kell vízum Ruandába. A vízumot az interneten is lehet igényelni. Az online elintézett kérelem alapján Ruandába belépéskor fel lehet venni a vízumot. Az online ügyintézés általában 2 nap alatt lefut. A ruandai vízum 60 amerikai dollárba kerül.
  • A magyar külügyminisztérium szerint Ruandában "a terrorista fenyegetettség alacsony". Nemzetközi források szerint Ruanda Közép-Afrika egyik legjobb közbiztonságú országa. Vannak turisták elleni rablások, de nem túl gyakoriak.
  • Hivatalosan a sárgalázoltás előfeltétele az országba való belépésnek.
  • Ruanda természeti téren nagyon szép ország. Az "ezer domb országának" is nevezik.
  • Ruandában a francia és az angol a hivatalos nyelv. Sokan tudnak szuahéliül is.
  • Legyakoribb vezetéknév: Uwimana

A Ruandába látogató külföldi turisták elsősorban azért jönnek, hogy részt vegyenek a hegyi gorillákat meglátogató túrákon. Nem olcsók ezek az úgynevezett trekkingek, sőt egyre drágábbak. Mostanság egy főre már 750 USD. De hát Afrikában csak három országban látogatható meg a hegyi gorilla: Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ruandában. E három országos választékból Kinshasa-i) Kongó inkább kiesik, mert Ugandához és Ruandához képest nem jó a közbiztonság. Sokak szerint Uganda és Ruanda közül gorilla trekking ügyben az utóbbi a nyerő.

Fő látnivalók:

  • Gorilla trekking
  • Virunga hegység vulkánjai
  • Csimpánz trekking (kb. 250 USD/fő (idegenvezetővel és járművel)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A Bwindi Impenetrable Forest-ben (azaz magyarul a Bwindi Áthatolhatatlan Erdőben) három és fél óra kidöglesztő menet után végre meglátni a hegyi gorillákat
  2. A Nyungwe-i csimpánz trekking
  3. Más kelet-afrikai nagyvárosokhoz képest Kigali egész jól szervezett és meglepően tiszta, de vidéken, még a falvakban is feltűnő, hogy nincs mindenhol szemét
  4. Kigaliban van éjszakai élet, és a bátrabb turista ezt meg is tapasztalhatja személyesen
  5. Velünk volt Ruanda legjobb angol nyelvű idegenvezetője: Appolo
  6. A Kigali Genocide Memorial Centre (az 1994-es tömegmészárlások emlékhelye) egy kitűnő múzeum
  7. Kigali központjában, a Ruandában híres Nakumatt piac, és a fővároson kívüli Kaplaki kézműves piac
  8. Hallani, hogy milyen szépen fejlődik az ország, főleg egészségügy terén

Nem tetszett

  1. Ruanda alacsonyabban fekvő területein a malária kockázata miatti folytonos szúnyogirtó kenőcsös kenés
  2. A gorilla túrán egy-két útitárs nyavalygása, mert nem öltöztek megfelelően a túrához (ő hibájuk), a hülyék vietnami papucsban jöttek
  3. Hogy nem mentünk el inkább egy második (másik) gorilla túrára a csimpánz túra helyett
  4. Vannak rizikós területek, ahová nem tanácsos menni. A leginkább ilyen a Kongói DK-Ruanda határ közelében lévő Gisenyi!!!

Vélemények

Az utam struktúrája úgy nézett ki, hogy az első 6 napomon Kigaliban aludtam, onnan kirándultam több helyszínre. Utána 2 napot a kongói (KDK) határon lévő Rubavuban (Gisenyi) töltöttem, a Kivu-tó északi részén, majd 4 napos gyalogtúrára indultam délre (amit 2 nap után fel kellett adnom, és extra pihenés után mentem tovább), majd megérkeztem Kibuye városába, a Kivu kb. középső szakaszához, szintén 2 napra. Majd visszatétrem Kigaliba, az utolsó néhány nap egyikén pedig vulkántúrára mentem.  (2022)


"Bármennyire is próbálják a helyiek a turistákkal való beszélgetésben elterelni az 1994-es borzasztó történetet, a látogató nehezen tud szabadulni az olvasott rémséges történtektől. Az utazó Ruandában szegény, de mégis valamiképpen idilli afrikai világot lát, kedves, békés emberekkel, és egyszerűen nem képes felfogni, hogy ilyesmi itt megtörténhetett." (B.R., 2015)


"A fővárosban modern épületek, minőségi szállodák vannak, az utakon pedig jó autók közlekednek. Vidéken persze a főutakról letérve, a dzsungel gidres-gödrös föld­útjain olyan településekhez jut el az ember, ahol semmiféle infrastruktúra sincs, az emberek döngölt padlójú kunyhókban élnek, a nappal kelnek és a nappal fekszenek. A Magyarországnál három és félszer kisebb Ruanda egyébként gyönyörű, az ezer domb országának is hívják a földrajzi adottságai miatt. Keresztül-kasul beutaztuk az országot, de a dombokon-hegyeken nem láttunk egyetlen talpalatnyi földet sem parlagon heverni: kukoricát, banánt, burgonyát, vagy éppen teát termesztenek az emberek. " forrás


"Az első két dolog, ami élesen feltűnt, a rend és tisztaság, valamint a csend. Előzőnek örültem, mert fárasztó a folyamatos káosz, utóbbi viszont a történelem ismeretében kimondottan nyomasztott. Mindkettő végigkísért az egész úton, hozzájárulva ahhoz, hogy ezt az országot teljesen más szemmel nézzem, mint a számos másik afrikai országot, ahol jártam. A csend az élet minden területén jellemző, nincs hangos zenehallgatás az utcán, az emberek nem kiabálnak át az utca másik oldalán levő ismerősöknek, sorban állnak, nem kupacban, és a modern autók, motorok sem hangoskodnak (utóbbiból valamiért csak egy márka volt az utakon...). Akikkel mi találkoztunk és beszélgettünk, valahogy mindannyian az áldozatok családtagjai voltak, persze ki mondaná meg egy idegennek, hogy gyilkos, vagy az apja az. A sofőrünk, akitől béreltük is az autót, még gyerek volt akkor. Abban a hotelben vészelte túl a mészárlást, amit mi itt Európában hotel Ruandának ismerünk a megtörtént eseményeken alapuló filmnek köszönhetően. Mi is ebben a hotelben laktunk, ahol semmilyen emlékeztetők nem találtunk, inkább csak csendet. Mindamellett ezt az országot meleg szívvel ajánlom mindenkinek, szépsége, nyugalma, rendezettsége miatt. Kis darab afrikai Svájc." (D. Tamás, FB, 2017)

Repülés és repülőjegy

A belga Brussels Airlines járatain Budapestről brüsszeli átszállással el lehet jutni Kigaliba. A Brüsszel-Kigali járat repülési ideje átlagosan 8 óra 15 perc. Budapest-Brüsszel: két óra repülés.

Szállás

Ruandában európai igényeknek megfelelő szálláshelyek csak a nagyobb városokban akadnak.

"Szállásunk a Hotel des Mille Collines ("ezer domb") lesz, amelyet a "Hotel Rwanda" című filmből ismerhet a világ. A film Paul Rusesabagina, az egykori Sabena szálloda igazgatójának történetét meséli el a hutu-tuszi konfliktus csúcspontjaként kialakult 1994-es népirtás hiteles bemutatásával. A hutu származású direktor több mint 1200 ember - köztük több száz tuszi - életét mentette meg a vérengzések alatt. Bár a szobákban még ma is Sabena feliratos gyufásdoboz és szappan vár, a helyiségek, a folyosók eleganciája fényévnyi távolságra van a filmben bemutatottól. Egyedül a bejárati kapu lehetett eredeti a filmvásznon. A szálloda vendégei viszont ma is főleg európaiak, így például a belga Sabena légitársaság jogutódja, a Brussels Airlines minket is kiszolgáló személyzete."

Vízum

Belépés: Kigaliban helyben az útlevél-ellenőrzésnél érkezéskor kiadják az egyszeri turistavízumot, 50 usd, kp és kártya is működik. Ha valaki több országba megy (pl. Uganda), tud többszöri belépésre, ill. több országba jogosítót is kérni, de ennek külön utána kell utazás előtt nézni, mert változnak időnként az igénylés módjai, és hogy pontosan mik a kondícióik. (2022)

Ruanda Magyarországon is akkreditált diplomáciai képviselete Berlinben van.

Kenyába, Ugandába és Ruandába utazók igényelhetik a kelet-afrikai közös vízumot. Érkezéskor is felvehető, abban az esetben, ha először Kenyába érkezik az utas. A vízum díja 100 USD, vagy 80 EUR.
Előzetesen is meg lehet igényelni Bécsben, melynek díja 80 EUR. A vízum többszöri belépésre és 90 napra érvényes. Fontos, hogy az útlevél még legalább 6 hónapig érvényes legyen.

Előzetes vízumigénylés esetén az alábbiak szükségesek:

  • útlevél (legalább 6 hónapos érvényességgel), 1 db igazolványkép, 1 db vízumkérőlap, repülőjegy, szállásfoglalás

Magyarországon a Vista vállalja e kelet-afrikai közös vízum beszerzését. Elérhetőség e-mailen: vizum@vista.hu, vagy 06 1 4299999 (Vista Főiroda)

Kényelmes és gyors vízumügyintézés az utikritika.hu-val!

Vízumügyintézési igényével forduljon bizalommal az utikritika.hu-hoz! Utazási partnerünk, a Vista Utazási Irodák tapasztalt vízum-szakértője áll rendelkezésére vízumbeszerzésben, a kérelem benyújtásával kapcsolatos kérdésekben. Intézze vízumigénylését gyorsan és kényelmesen!

  • Telefonszám: 06-1-429-9908
  • E-mail: vizum@vista.hu
  • Ügyintézési díj:
    • 1 fő: 30 480 HUF / vízum (24 000 + ÁFA)
    • 2 fő: 19 050 HUF / vízum (15 000 + ÁFA)
    • 3 főtől: 12 700 HUF / vízum (10 000 + ÁFA)

Egészség

Feltétlenül kell itthon mindenre kiterjedő utas- és baleset-biztosítás megkötni. Ruandában az egészségügyi ellátás erősen korlátozott. Súlyosabb egészségi problémák, balesetek esetén a turistát légi úton Kenya vagy Dél-Afrika valamelyik korszerű kórházába szállítják. Malária elleni védekezés javasolt. A gyomorrontás elkerülése céljából ajánlatos az első napokban a szállodában étkezni és kevesebb kockázatot vállalni a kajálás terén. A felnőtt lakosság 5 százaléka AIDS-szel fertőzött. Aki sárgalázzal fertőzött területről érkezik, annak kötelező a sárgaláz elleni oltás.

Minimalista stílusban épült rötyi - j.j. fotója

Oltások és „egzotikus” betegségek: jelenleg nincs kötelező oltás a belépéshez tőlünk, a sárgalázra pedig csak akkor kérik el, ha olyan besorolású országból érkezel. Amikor mentem, akkor enyhítettek épp a Covid-szabályokon a belépéshez (elég volt a rapid teszt már), most nemrég néztem, azóta szinte minden Covid-szabályt eltöröltek a belépéshez (országon belül vannak még kitételek!). Nekem megvan mindenféle oltásom egy-két kivétellel, így nekem a maláriára és álomkórra kellett csak készülni (a szokásos hasmenés-fejfájás-hámsérülés triumvirátuson túl). Utóbbi elsősorban a déli és a keleti országrészben izgi, pl. az Akagera Nemzeti Parkban ahol voltam, de nem csípett meg cecelégy (csak másik fajta, ami ártalmatlan ilyen szempontból).

Ami azt illeti, szúnyogot se sokat láttam-hallottam (irtják őket Kigaliban is), így a malarone megelőző szedését kb. 1 hét után abbahagytam, és csak fújtam magam, ill. háló alatt aludtam – ezt viszont mindenütt komolyan veszik a szállásokon, ahogy azt is, hogy éjjelre inkább még hálóval sem érdemes nyitva hagyni az ablakot. Beszéltem olyannal, akinek épp ismerőse került kórházba maláriával úgy, hogy éjszaka valahogy bekapott egy csípést, szóval érdemes figyelni azért, és persze akár végig szedni megelőzésre is a bogyót (amit én nem tettem). Persze volt két-három éjjel, amikor arra riadtam, hogy a hálóm alatt zúg egy szúnyog:), ami valahogy "aláragadt" amikor leeresztettem, ez elég frusztráló tud lenni, de a fenti, egyetlen csípéstől eltekintve semmilyen ilyen problémám nem lett. Ruanda egyébként ilyen szempontból szerencsés ország, az alapvető higiéniai szabályokat persze (amúgy is) érdemes betartani.

Víz: csapvizet a nagyobb városokban és számos más szálláson szűrve lehet engedni a csapból, de fogyasztásra határozottan ellenjavallt. Ahogy egy, a Kivu-tónál foglalt, kicsit magasabb kategóriájú szálláshelyemen jelezték, még ott sem garantált a rendszer zártsága, tehát továbbra is igaz, hogy a látszólag tiszta víz veszélyes lehet szemmel nem látható mikrobák, bacik stb. miatt. Ettől függetlenül én víztisztító tablettát használva ittam rendszeresen csapvizet Ruandában, hogy ne kelljen annyi palackos vizet venni (ráadásul nagyon kevés helyen van szemetes a közterületeken). Nekem semmi bajom nem lett így, nyilván nem tudni, ez köszönhető-e a víztisztító tablettának vagy amúgy sem lett volna. Túlbeszélni nem akarom, nyilván ez mindenkinek saját felelős döntése kell hogy legyen. (j.p., 2022)

Közlekedés

A Kigali és a nagyobb városok közötti országutak minősége egész jónak mondható. Tavasszal és ősszel, az éves esőzések idején számolni kell földcsuszamlásokkal. Az éjszakai utazást inkább kerüljük el, ugyanis a közutak többnyire nincsenek kivilágítva. Ruandában közlekedési morál, mint olyan, nincs. A közlekedésben fő szerepük van a kisbuszos iránytaxiknak és a motorkerékpáros taxiknak, és pont ezek a balesetek fő okozói vagy szenvedő alanyai is. Emiatt a turistának tanácsos elkerülni ezek használatát. Próbáljunk keresni biztonságosabb közlekedési megoldásokat. A szervezett túráknál a szállítás biztonságára nagyobb súlyt helyeznek.

"Nem tudom, létezik-e a világon még egy olyan ország, ahol az autópark kizárólag Toyotákból áll. Ruanda ilyen. Van itt kisbusz, kisautó, luxusdzsip, teherautó, mind ugyanazzal a jól ismert jelvénnyel. Némelyikben a kormány a jobb oldalon van, ki tudja, honnan került ide egy ilyen autó. Ha itt kéne letelepednem, biztosan Toyota márkakereskedést nyitnék..." (forrás: vjm.hu, 2012)


Közlekedés: Ruandában nincs vonatközlekedés, belföldi repülőjárat a Kivu-tó déli részéhez, Cyanguguba van (és talán Rubavuba/Gisenyibe, ezt most nem tudom, a Kongóval való újabb feszkó miatt viszont a határmenti kongói Gomába épp akkortól nem repültek). Aki nem helyi szolgáltatóval robog mindenhova, annak a városok között a fő eszköz a rengeteg kisbusz, iránytaxi, ill. vannak már modernebb, de láthatóan inkább az elképesztő igénybevételre, mintsem komfortra tervezett nagy távolsági buszok is forgalomban (Ritco). Ezek - ahogy utaltam rá feljebb – elég olcsók, cserébe nagyon időigényesek. Ruanda dimbes-dombos-hegyes ország, egysávos utakkal, ami azt jelenti, hogy egy teherautó pl. hosszú időre meg tudja fogni a sort. Készüljön mindenki úgy, hogy egy 60 km-es út simán 2-3 órát is igénybe vehet, forgalomtól függően. Városon belül, apróbb falvak irányába pedig motorkerékpáros egyfős taxik, akiket applikáción is lehet hívni (papíron, nekem egyszer sem reagáltak az igényre), de leintve őket a távolság alapján megalkudva, általában pár száz forintnak megfelelő összegért elvisznek néhány km-re. Van valamilyen távolság alapján sávozás a viteldíjakra, de ezeket a szóbeli megállapodásnál ne vegye senki alapnak. (j.p., 2022)

potyautasok - j.m. fotója

Étkezés

Egyszer legalább esélyt kell adni a ruandaiak által nagyra tartott banánbor megkóstolásának. A helyi sör tuti finom. 

Étel: olcsón és jót a büféhelyeken lehet enni. Kis kifőzdék, ahol 1500-2000 frankért mind a 7-8 melegételes tálból tesz magának egy kanállal az ember a tányérjára. Főző banán, kasszava, rizs, zöldségek, hagyma – ha valahol van hús, az általában kis adag, és plusz 500 frank (kevés húst esznek és az is drága az ottani viszonyok szerint). (2022)

Marhahús az általam nagyon nem kedvelt szadzával (az a fehéres)  - j.j. fotója

Húshagyó étek - j.j. fotója

Pénzváltás és vásárlás

  • Ruandában a hivatalos fizetőeszköz a ruandai frank (RWF).

gorillás szuvenírek - j.m. fotója

Pénzhasználat: meglepő módon, az amerikai dollárt és az eurót szeretik ott is, és nem valami egzotikus kelet-európai valutára esküsznek. A kettő közül pedig inkább dollárt. Azt ajánlom vinni. Pénzváltó több is van Kigaliban (de elszórva), ill. nagyobb városokban a bankoknál. Ezek rendesen, bizonylattal végzik a váltást. Én többször használtam ATM-et is, Revolut kártyával rendben volt a kp-felvétel (helyi frankban, dollárról, ez fontos!), ill. nagyobb, nyugatias jellegű boltokban a kasszás fizetés is. Az viszont egyértelmű, hogy kp nélkül nem lehet boldogulni, szintén nem lehet meglepő sokak számára, hogy minél kisebb, vidékies településen vagy helyszínen kóricál az ember, annál inkább előtérbe kerül a kp. A ruandai frank árfolyama amikor én mentem, kb. 1 Ft = 2,9 frank arányban mozgott, dollárra váltásnál viszont sokszor kerekítenek lefele (fyi! ne a mostani horror-árfolyamokat vedd alapul, pár hónapja még én is másképp számoltam át.).

Árak, ellátottság: jóval kevesebb, és rapszodikusan elhelyezkedő kisker-egység van mint amit itthon megszoktunk. Magyarul sokat kell(het) a boltba, esetleg benzinkutas boltba talpalni. Az árak egyébként nem sokkal olcsóbbak mint nálunk, pontosabban terméke válogatja. Pl. egy import coca-cola annyi, mint nálunk, ahogy egy import vagy helyben gyártott gyümölcslé is annyit kóstált, mint itthon, amikor ott jártam júniusban. A kész- és szárazételek esetében azt mondanám, akkor kb. 80%-a volt a hazainak – persze ez egy durva átlag, nem pontos összehasonlítás. Ugyanakkor pl. a buszos tömegközlekedés települések között nagyon olcsó (még ha lassabb és kalandosabb is mint nálunk). A szállásoknál is megtalálni a nagyon jó áru és színvonalú olcsó szállást, és Kigaliban vagy nagyobb városokban (vagy pl. a Kivu-tónál) a nagyon drága 4 csillagos szállodát, ill. panziókat. Hozzáteszem, én az előbbire esküszöm, önmagában neked is érdekes, meg persze a helyieknek is, ha a saját közegükben látnak egy fehér embert egy nem annyira frekventált helyen lévő vendégházban (nemhogy vidéken, de még Kigali külső részén is kisebb szenzáció egy mzungu). (j.p, 2022)


Kigaliban túl sok látnivaló nincs, egy-két múzeum mellett érdemes lehet felkeresni a repülőtér közelébe költöztetett kézműves piacot, ahol nagyon jó cuccok vannak, és minden árus elvárja, hogy megtiszteld őt azzal, hogy megnézed a portékáját – aztán a harmadiknál látod, hogy tényleg nagyjából ugyanazt árulja mindegyik, szóval legjobb esetben is csak kisipari, és nem kézműves termékekről van szó. Voltam a klasszikus nagypiacon is, de itt meg nehezen tudtam körülnézni, annyira nagy szenzációt keltettem, és persze fél disznótól a mindenféle kacaton át a ruhákig, mindent el akartak adni. (2022)

Szórakozás

táncbemutató - j.m. fotója

A Croatia feliratú mezt viselő srác beadásra készül. - j.m. fotója

Közbiztonság

A városokban éjszaka nem ajánlott, hogy a turista helyi kísérő, ismerős nélkül az utcán járkáljon. Az értékeinket tanácsos a hotelszéfben hagyni.

A Kongói Demokratikus Köztársasággal határos területeket az utazónak kerülnie kell, mert Kelet-Kongóban fegyveres konfliktusok ismétlődnek.

Biztonság: Ruanda szerintem bátran ajánlható a kicsit már tapasztaltabb utazóknak, de egyébként kezdő afrikázóknak. Kifejezetten biztonságos ország nem csak az ottaniak, hanem nemzetközi értékelések szerint is. Ez igaz vidékre és a nagyvárosokra is. Nyilván az észszerű és megszokott szabályokat e téren ott is érdemes betartani. Azt soha sehol nem tudja senki garantálni előzetesen senkinek, hogy esetleg pont ott, pont őt nem éri atrocitás, de általános elvként elmondható, hogy pl. Ruandában nyugodtan lehet sétálni egyedül is este (már amennyire egy nagyon sűrűn lakott országban ez egyáltalán lehetséges), egyedül közlekedni stb. Magyarul: teljes tévedés lenne, ha pusztán azzal magyaráznám, hogy nem volt gondom ilyen téren, hogy termetesebb vagyok. Alapvetően szinte mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt. Ehhez vélhetően az is hozzájárul, hogy nagyon szeretnék demonstrálni a világnak barátságosságukat 1994 után, a turistaköltés meg hát nagyon kell a GDP-be.

Nem feltétlen biztonsági kérdés, de itt említem, hogy kéregetők természetesen vannak, és nagyon sokan a gyerekek közül is ezzel próbálkoznak, de az is egyértelmű, hogy sokan mindenféle érdek nélkül is kíváncsiak az idegenre. Akik némi apróért keresik a társaságod, van, hogy egyből a lényegre térnek, és van, hogy előbb beszélgetnek, csevegnek – én pl. egy idős bácsival jártam így, aki fejből vágta a fővárosunk nevét, meg mesélt a családjáról, aztán kért egy kis pénzt. Kifejezetten tolakodó egyébként senki nem volt, kitartó viszont igen (persze lehet valaki ezt már tolakodásnak értékelné). (j.p., 2022)

Motozás - j.m. fotója

Magyar külképviselet

Van egy tiszteletbeli magyar konzul Kigaliban: Faustin Mbundu

Cím: KG 268 Street, Plot # 7, Gishushu, Kigali

E-mail cím: faustin.mbundu@mfkgroup.com
Telefonszám munkaidőben: +250788300344

-----------------------------------------


Állampolgáraink, ha Ruandában bajba kerülnek, kérhetik a német nagykövetség segítségét:

Egyéb hasznos információk

  • Az országban a hivatalos nyelvek a francia és az angol, de beszélik még a szuahélit is.
  • Időzóna: GMT+2 óra.
  • A mobil/internet lehetősége. Hivatalosan egyik nagy hazai szolgáltató sem kínál szolgáltatást, bár a voda gond nélkül rá tudott csatlakozni az ottani egyik hálózatra (bár nem próbáltam ki egyszer sem). Ez nyilván horror áron működött volna, mind telefonra, mind mobilnetre. Ezért érdemes venni helyi sim káryát mobiladattal. Több nagy szolgáltató van, a „népre” pozícionált cég az MTN (ők működtetnek saját mobilfizetési rendszert). Kigaliban a központi irodában útlevéllel kb. 1 óra alatt forgalomtól függően megvan az adatmobilos helyi sim-kártya, be is teszik ott helyben az ügyintézők a telóba, be is állítják, mindezt potom összegért – az egészért fizettem 11.500 frankot (oszd el hárommal), úgy, hogy ebben a technikai díjak, a választott feltöltős csomagban nem tudom már mennyi perc és sms, valamint 7 gb adat is benne volt (utóbbi 5.000 frank a teljes összegből, de annyira pici volt árban a különbség az alatta lévő, asszem 2 gb-s csomaghoz, hogy akkor már megérte ezt válaszolni). Utána szinte mindenütt teljesen megbízhatóan működött, telefonálásra, netezésre is. Megjegyzem, nekem általában a szálláshelyeimen is szerencsém volt, kisebb, időszakos anomáliáktól eltekintve, mindenütt jól működött a wifi. (jépé, 2022)

Földrajz

A lakosság 84%-a hutu etnikumú, 15%-a tuszi. A népesség kb. fele római katolikus, 26%-a protestáns és 5%-a mohamedán (szunnita).

Veszélyes állatok: Ruandában rengeteg veszélyes állat él – nemzeti parkokban, vagyis ilyenekkel összefutni csak ellenőrzött/felügyelt viszonyok között lehet, elsősorban itt oroszlánra, elefántra, krokodilra, vízilóra gondolva. Emellett az ország tele van veszélyes mérges kígyókkal – én össz-vissz két kígyót láttam futólag, azokat is nemzeti parkban, távolabbról, amint épp eliszkoltak. Persze ettől még komolyan kell venni a vidéki séták alkalmával, hogy bele lehet szaladni ilyenekbe. Ekkor az általános tanács szerint várni kell, hogy maguktól odébb álljanak, merthogy jobban félnek ők, mint mi - állítják (egy fajta kígyóról tudni, amelyik ilyenkor direkt befeszít, de azok, ha jól tudom – nem készpénz – csak az Akagera parkban élnek). (j.p., 2022)

Időjárás és éghajlat

Jóllehet Ruanda csaknem közvetlenül az Egyenlítőnél fekszik, a klímája a magas elhelyezkedése miatt enyhe. Az átlag középhőmérsékletek az év keresztmetszetében alig ingadoznak és persze erősen függnek az ország adott területének a magaslati fekvésétől. Általános vélemény szerint június és szeptember között ideális Ruanda meglátogatása, mert ilyenkor van egy hosszabb száraz időszak. Nem csak azért ideális ez az időszak, mert kevesebb a csapadék, hanem ilyenkor jobbak az útviszonyok és csekélyebb a maláriaveszély. Ha fenti időszakra nem tudjuk időzíteni a ruandai utazást, akkor még ugyancsak jól időzítünk a rövidebb száraz időszakra, ami a december, a január és a február. Ami jó, hogy Ruanda esetében az év bármelyik időszakára vonatkozóan nem kell elrettenni elviselhetetlen hőségtől. Egész évben mérsékelt a meleg.

,, Az esős évszak után mentem, egyetlen éjszaka esett az eső, amikor ott voltam. Kellemes, 25-30 fok közötti idő volt mindig, de magas páratartalommal, ami miatt ugyanúgy fárad az ember, és sok folyadékot kíván (+csomag miatt). 30 Celsius fok fölé egyébként nemigen megy a hőmérséklet, az ország nagy része legalább 1000 méterrel a tengerszint felett fekszik, észak-nyugatról pedig a Virunga hegység „árnyékolja”. j.p., 2022)

Történelem

  • Ruanda belga gyarmat volt. 1962-ben lett független.
  • 1994-ben szörnyű népirtás történt, és Ruanda szomorú módon így vált ismertté a világon.

A népirtás emlékei: szerte az országban 6 nagy, nemzeti jelentőségű emlékhely van, és további mintegy 250 bejegyzett sír/kegyeleti hely. Kigaliban az emlékközpont az egyik legfontosabb, ahol kutatók külön engedéllyel az archívumban is dolgozhatnak. Kigaliban kb. 250 ezer áldozatot temettek újra, innen indult ki egyébként az egész országban megvalósult népirtás.

Aki járt már Auschwitzban, az nem lepődik meg azon, hogy nem csak a történeti-dokumentartista tablók láthatók itt, hanem áldozatok személyes tárgyai is, sőt, csontok is. Ezt csak Murambiban tudták úgymond fokozni, ahol tudatos koncepció alapján az áldozatok egy részét megtalálásuk szerinti pózban mumifikálták – itt kell talán a legerősebbnek lennie a látogatónak. De megrázó volt a gyerekszoba Kigaliban, más helyeken pedig a gyerekfal, a gyerekáldozatok emlékének: sok túlélő szülő a gyerekéről készült utolsó fotóját ajánlotta fel az emlékközpontnak.

Minden emlékközpont papíron ingyenesen látogatható (a vezetésért vagy audio guide ami külön pénzes, ill. volt az Kigaliban), de persze adományt lehet adni mindenütt.

Megjegyzem, fotózni látogatóként sehol sem lehet, mármint az emlékközpontok belső tereiben. Én többször láttam, hogy valaki ezt a nem túl nagy kérést megszegte, minden alkalommal kedvesen, de rászóltak. Így a neten fellelhető fotók vagy ilyen módon „csalt” turistafotók, vagy főként hivatalos ügynökségi képek.

Kigaliban egyébként van egy általános népirtás-ellenes múzeum, melynek célja nem csak a ruandai, hanem általában a gyűlöletbeszéd és népirtások elleni edukáció, közös platform ezek emlékezetének, ezt utolsó napomon akartam megnézni, de 14 ezer frankot végül nem adtam érte.

Sokaknak a témában a Hotel Ruanda film hotele (Milles Collines) a referenciapont. Ez a mai napig működő, 4*-os szálloda a belvárosban (ahol egyébként a magasabb kategóriás szállások egymáshoz nagyon közel vannak), fegyveresek őrzik mint a többi hasonló nagyobb létesítményt/hotellánc egységét. Én kívülről néztem meg, péntekenként szerveznek ott szemléletformáló beszélgetéseket.

Szorosan kapcsolódik még a népirtás emlékezetéhez a belga békefenntartók emlékműve, mely a Camp Kigaliban (a város közepén lévő területen sok elitiskola működik, kicsit úgymond elhatárolva a város többi részétől) található azon a helyen, ahol az 1994-es események elején kivégezték az ügyvivő miniszterelnököt védő 10 katonát. Az épületet változatlanul hagyták, lőnyomokklal stb., kis múzeum található a helységeiben. (2022)

Manapság

  • Ruanda államformája: köztársaság. Meglepő tény, hogy a ruandai parlament képviselőinek az 56 százaléka nő. (A 2014-ben megválasztott magyar parlamentben ez az arány: 9,54%!).
  • Ruanda kivitelének 85 százaléka a kávé- és a teatermesztéshez kapcsolódik. Jelentősek a turisztikai bevételek is.
  • Átlagos havi bér (2021-ben): 320 USD

"A trauma feldolgozása jelenleg is tart. Ebben az jelentett nagy áttörést, hogy a 19 évvel ezelőtt történtek után törvényben írták elő az úgynevezett gacsacsa intézményének bevezetését. Ez tulajdonképpen helyi népbíróságok felállítását jelentette: a közösségek tagjai előkeresték a közöttük fellelhető felelősöket, majd a falu vezetői előtt a saját történeteik alapján közösen állították össze a vádiratot – gyakorlatilag elmondták, hogy te ezt, meg azt csináltad, ezért vagy bűnös. Az általam látott képek és filmek tanúsága szerint a vádlottak is lehetőséget kaptak a védekezésre, gyakorlatilag egy nyílt vita alakult ki. Akinek a felelősségét megállapították, azt gyilkosság esetén a fővárosban, Kigaliban lévő börtönbe csukták, károkozás esetén pedig kötelezték a károk megtérítésére. Ezen kívül voltak magasabb szintű bíróságok is, ahol a bonyolultabb eseteket vizsgálták ki. Bár számos elkövető külföldre menekült, alapvetően megtörtént a felelősségre vonás, a múlttal történő szembenézés, ami jó alapot szolgáltat a lelki gyógyuláshoz. Ha az emberek nem is nyerték vissza legyilkolt szüleiket, testvéreiket, rokonaikat, kaptak némi elégtételt. " forrás

ívóvíz szállítás - j.m. fotója

j.m. fotója

j.m. fotója

A helyiekről

Nyelv: fiatalok és a nagyobb városokban az angol a nyerő, a nyelv egy ideje hivatalos nyelv az országban. Vidéken viszont sokszor lehet, hogy a mutogatás, és/vagy francia a szuperkombó. Érdekes, hogy több, nálam idősebbel is beszéltem, aki teljesen jól tolta az angolt, és volt olyan kissrác, aki Kigaliban azzal büszkélkedett, hogy már tudja a hét napjait angolul – elsorolta, és el is rontotta. Szóval nem feltétlen lehet általánosítani. (j.p., 2022)


Kapcsolat a helyiekkel: sokan kíváncsiak az emberre, akik csak azért szólítják meg, hogy beszélgessenek vele. Nekem sok ilyen élményem volt, egy buszos utam alkalmával újdonsült beszélgetőtársam jófejségből szerzett egy piaci megállón banánsört, mivel korábban mondtam neki, hogy még nem ittam, és szeretném megkóstolni. Külön érdemes megemlíteni, hogy a gyerekek mindenütt nagyon hamar körbevesznek, követnek, olykor kéregetnek. És bizony filmszerű elemek is lejátszódnak sokszor: csoportokban megy utánad egy csapat egyenruhás iskolás. Megállsz, ők is megállnak. Elindulsz, pont annyit mennek utánad mint te mentél. De hirtelen mozdulatot nem érdemes tenni, mert nagyon hamar megijednek, szó szerint szétrebbennek, és a helyi felnőttek esetleg félreértik (én jártam így, nem volt semmi gond, de azt hitték egy háznál, fenyegettem az utánam koslató srácokat, pedig csak előre tessékeltem őket).
Itt említem meg, hogy nem illik kérés (vagy némi apró) nélkül fotózni, ez megnehezíti a dolgot (és a fehér ember láttán könnyen ráfigyelnek, így igazán „nagy pillanatokat” nem könnyű elkapni sajna). (2022)

j.m. fotója

iskolás lányok - j.m. fotója

távgyaloglás - j.m. fotója

j.m. fotója

Turista etikett

1. Tilos műanyag zacskót bevinni az országba!

2. Ne várjuk el, hogy minden helyi tudjon angolul.

3. Engedély nélkül nem illik helybélit lefotózni.

4. Nem illik az utcán járkálva enni.

5. A helyiekkel beszélgetve ne erőltessük az 1994-es népirtásos tragédia megvitatását. Ha ők kezdeményezik a témáról való beszélgetést, az más.  Véleményt akkor se hangoztassunk.

6. Soha ne kérdezzük meg egy helyitől, hogy a hutu vagy a tuszi etnikumhoz tartozik-e.

7. Ha gyerekek pénzt kunyerálnak tőlünk és az egyiküknek adunk, akkor számítsunk arra, hogy a többiek rohamának tesszük ki magunkat.

8. Ne vegyük zokon ha fehérségünk miatt nagyon megbámulnak minket, és ne véljük a helyi részéről valamilyen közeledési kísérletnek se. 

Gorilla szafari

A gorilla trekking programokon való részvételnél 18 éves korhatárt kötnek ki. (A csimpánzos túráknál amúgy ez 15!)

Volcanos nemzeti park

Ruanda talán legunikálisabb attrakciója a hegyi gorillákhoz tehető kirándulás a Volcanoes National Park-ba, a KDK-ugandai-ruandai hármashatár közelében. Gorillákat persze lehet az ugandai oldalról nézni (KDK-ban a biztonsági helyzet miatt nem, jelenleg), de hiába jóval drágább a ruandai oldal, „találati arány” és szervezettség szempontjából a ruandai a nyerőbb oldal. Hangsúlyozom: én nem voltam gorillatúrán, hanem ugyanabban a körzetben egy vulkántúrán vettem részt. A gorillák meglátogatása alapesetben 1 napos kaland, ami abból áll, hogy reggel 7 órakor van gyülekező a nemzeti park központi épületében. Itt a vadőrök és a segítő hordárok útmutatása szerint indulnak a csoportok gorillákra nézni, vagy Dian Fossey sírjához, vagy a Bisoke (Visoke)-vulkánra, ami 3200 méteres kaland, krátertóval a tetején. Ezek a bézik egy napos kirándulások, mind a központból indulnak, ahová a túraszervezők terepjárókon hozzák a turistákat, és úgy rendelik össze a csoportokat.

A gorillatúra azt jelenti, hogy a vadőrök vezetésével felkutatják a térségben valamelyik családot/csoportot, ahol a szerencsések (max. 8 fő) 1 órát eltölthetnek a közelükben, majd visszahozzák őket. Minderre az engedély 1500 usd/fő (korábban 500 volt) a külföldieknek, amiket előzetesen egy online felületen kell befizetni, az online kapott engedélyt vinni, és az éppen szükséges covid-teszteket a park központjában bemutatni. Ebben csak ez az engedély van benne, ha valakinek nincs lehetősége arra, hogy a park közelében éjszakázzon és terepjáróval (mással nem tud, legfeljebb gyalog, de akkor meg elfárad már a túra előtt) a park központjába érjen időre, jobban jár, ha befizet egy szolgáltatónál, aki kiviszi hajnali indulással a területre, és majd este visszaviszi (praktikusan Kigaliba). Ugyanez a metódus a Fossy-sír látogatásánál, és a vulkántúrán is, aminek csak 75 usd volt az engedélye.

Egyébként minden túratípuson potenciálisan van esély arra, hogy állatokat (gorillákat is) lásson a túrázó (vannak is ilyen beszámolók), a gorillatúránál az a különbség, hogy a vadőrök ott célzottan keresik őket a nyomok alapján (általában sikerrel). Nos, én az e szempontból pechesek közé tartoztam, sajnos a vulkán csúcsáig nem jutottam el (még fél óra kellett volna, bár akik felértek, azok szerint amúgy sem lehetett semmit látni a ködtől), semmilyen állatot nem láttam az úton. Ettől függetlenül az őserdőben való kapaszkodás élmény volt, bár a magas páratartalom miatt kimerítő.

Ezeket a túrákat elvileg mindenkinek ajánlják, bár ahogy írtam, nekem nem sikerül feljutnom, és a vezető döntése alapján vissza kellett fordulni (csak a lejutás 2-3 óra). Ezt a hozzám hasonlóknak tanácsként mondom (már régebb óta fiatal és túlsúly), hogy kalkulálják bele, mert egyetlen szolgáltató sem fogja őket nyilván lebeszélni (a Bisoke az „alapvulkán”, a többire is lehet túrázni, de azok általában több naposak, és már profiknak ajánlottak). Még valami: minden csoportot katonák kísérnek. Hivatalosan a vadállatok miatt, de több jel utal arra, hogy azért (is), mert a túrák egy forró határvidéken zajlanak (Kongóval nő a feszültség, pl. két ruandai katonát azokban a napokban raboltak el a túloldali lázadók, és át is lőttek a határon). (2022)


"Ruandában turisták nem nagyon vannak, kivéve a Volcanos Nemzeti Parkot, (Parc National des Volcans) ahol borsos árak mellett lehet hegyi-gorilla nézésre indulni. Az ár ugyanaz, mint Ugandában, vagy Kongóban. 500 dollár, de hogy itt mennyire zsúfoltak a helyek, nem tudom. Csak azt tudom, hogy Ugandában hónapokra előre le van foglalva minden lehetőség, mivel rendkívül limitált az egy nap gorilla-közelbe kerülhető emberek száma. Most már bánom, hogy nem kérdeztem rá, pusztán kíváncsiságból, mert a pénz nagy kísértés, az 500 dollár kobakonként meg még nagyobb. Bár el tudom képzelni, hogy nincs korrupció ezen a téren (sem), mivel már a ruandai határon is nagy táblák hirdetik a korrupciómentességet. Mindenesetre a nemzeti parkban, mint a vulkánok ugandai oldalán, a Mgahinga Nemzeti Parkban sem, nem szabad vezető és engedély nélkül bóklászni, de sokféle lehetőség nyílik a vulkánok felderítésére, még ha a gorilla trekkinget ki is hagyjuk.

Terveim szerint én a Bisoke (vagy Visoke) vulkánra akartam felmenni, ami egy csodaszép krátertóval büszkélkedhet bemelegítésképpen, majd azt követően a legmagasabb vulkán, a Karisimbi lett volna a cél, a maga 4507 méteres, már komoly magasságával. Sajnos egy nem tervezett gyomorrontás és egy-két napos ágyban kínlódás keresztülhúzta a tervemet, de sebaj, a Karisimbi visszavár, remélhetőleg kevésbé párás időben. A Bisoke vulkán pedig szerencsére megmutatta magát, így hát nem volt hiábavaló a ruandai utam. Pláne, miután a két napos lábadozás után egy kanyarral sikerült eljutni a csodálatos Kivu-tóhoz, és fürdeni benne egyet. Sajnos nagyobb kört menni Ruandában nem sikerült, mivel a határon némi "aszakodás" árán sikerült csak átjutnom, és úgy adtak pecsétet az útlevelembe, hogy ugyan ott kell visszamennem, így hát ennyi jutott, de ez sem volt semmi..." forrás

Kigali

Lakosság (2022-ben): 1,2 millió

j.j. fotója

Kigali Memorial Center

"A Kigali Memorial Center egy nagy villában áll az egyik domb tetején. Az 1994-es népirtás történetét, eseményeit bemutató kiállításra érdemes lelkileg felkészülni, mert a megrázó képek és filmfelvételek megtekintése után a legborzalmasabb akciófilmeken edzett gyomor is felfordul."

r. n. fotója

"A főváros, Kigali meglepően tiszta, valóban nem látunk eldobott műanyag flakonokat, papírdarabokat, az utak mellett rendezett parkok terülnek el, gyönyörű gyeppel, padokkal. A dimbes-dombos külvárosban sövényekkel határolt villanegyedek húzódnak meg, itt lakik az elit és az európaiak. A városnak egyedül ezen a részén vannak utcatáblák. Kigali központjába számos földút vezet. Az errefelé jellegzetesnek számító vörös színű talaj egy nagyobb esőzés után sártengerré változik, de most itt is tisztaság van. A kép ettől még afrikai: az úton óriási a gyalogos, kerékpáros és motoros forgalom, az asszonyok legalább egy zsákot cipelnek a fejükön, és a hátukra kötött lepedőkben csecsemők lógnak."

Egyéb látnivalók

Szafari: afrikai szafarit Ruandában az ország keleti részén található Akagera Nemzeti Parkban lehet tenni. Ide 100 usd a beugró, és bár lehet bérelt autóval is menni (külön díjért), én javaslom, hogy shared group keretében valamelyik helyi szolgáltatónál befizetni azt a (változó, sávot adok meg) 150-300 usd-t, amiben benne van, hogy kisebb-nagyobb terepjáróval hajnalban elvisznek Kigaliból és majd visszavisznek este, és egy szendvicsebéd a terület egyik szálláshelyén (akinek van kerete, persze mindenféle fullextrás csomagot is választhat, ott alvással, éjszakai vadlessel stb.). Ill. ami még ennél is fontosabb: a vezető ismeri valamennyire a parkot, nagyjából tudja, melyik vadat hol érdemes keresnie, de legalábbis van tapasztalata. Nekem nagyon tetszett a parkos szafari, ahol az „öt nagy” (oroszlán, leopárd, afrikai bivaly, orrszarvú, elefánt) mellett majmok, vízilovak, krokodilok, sakálok is vannak, meg rengeteg zebra, akik sértődötten nyihognak, ha az autó miatt le kell menniük az útról. Érdemes valamilyen nem túl kirívó színbe öltözni a cecelegyek miatt (a sötét színekre buknak), de nekünk nem volt gondunk. (2022)

Olvasmányos linkek

Kirándulások Kigaliból: Nyabugugo busz állomás Kigali északnyugati térségében a kulcsszó. Zsúfolt, számunkra nagyjából átláthatatlan (de csak elsőre), poros hely, ahol az iszonyatos mennyiségű ember buszos közlekedésének 90%-a bonyolódik Kigaliból az ország más részeibe. Az embert egyből megrohanják a „segítők” (ott lebzselő figurák, akik egyébként tényleg segítenek némi apóért, hogy hova melyik céghez menj, függően attól, hova utazol, vagy maguk a nagy cégek emberei – rajtuk viszont céges póló van. Én Nyanza és Butare városába is így jutottam el – ezek közel vannak a fővároshoz, de a már írt viszonyok miatt az út hosszú ideig tart (Nyamatába viszont egy kisebb, déli állomásról mennek a buszok). Megnéztem mindkét helyen a népirtáshoz kapcsolódó emlékhelyeket, a királyi mauzóleumot, és az egyik legjobb turisztikai attrakciót, a régi királyi palota mását (valójában egy nagy épületet mutatnak be mint reprodukció, de elmondják minden szimbolikáját, és azt, hogy valójában másféltucat ilyen épület adta ki egyben a palotát), a királyi teheneket stb.

Vidéki kirándulások: a vidéki Ruandát már az Akagerába tett kiránduláson látni lehet. Elképesztő mennyiségű ember áramlik már hajnali ötkor az utak mellett minden irányba. A térség a banántermelés egyik központja, és mire az ember odaér, már nagyjából tudja, hogy a háromféle banán közül melyik milyen fán terem, akkor is, ha már a termést leszüretelték onnan. Az igazi vidék (számomra) azonban a Kivu-tó melletti séta volt a Congo Nile Trailen (erről nem írok most részletesen, túl hosszú lenne, lényeg, komplett túrútvonal, több szakaszban, vendégházakkal stb.). Rubavuból Kibuyéba akartam elmenni (összesen kb. 80 km négy nap alatt), de sajnos nem tudtam végigcsinálni. Hiába nem volt 30 fok feletti meleg, de a csomagom és rengeteg emelkedő miatt iszonyatos mennyiségű folyadékot kíván az ember, amit nem győz vinni magával (sok faluban persze lehet venni, de ez bizonytalan, mikor jut ilyenbe az ember). Ennek ellenére nagyon nagy élmény volt az „igazi” vidéki Afrika, a banánültetvények között megbúvó apró vályogházak, és rengeteg életkép, villanás, ami tényleg egyedi élményt adott neki. Az egyik falufőnök még el is kísért pár km-et, és közben jót beszélgettünk angolul – láthatóan nagyon kíváncsiak az oda tévedőre. Mindenkinek a saját felelős döntése, de én a saját tapasztalataim alapján külön vezetőt (túraszervező cégtől) nem javaslok az útra, segítséget a helyiektől olcsóbban is kaphat. Szervezőt akkor érdemes bevonni, ha pl. külön kávémosó állomást akar meglátogatni az ember. Eldugott, olcsó vendégházakban aludni (sokszor protestáns egyházak üzemeltetésében, egy iskola mellett), unikális élmény volt. Bár a 4 napból csak kettőt tudtam teljesíteni a tervek szerint, a maradékot motón tettem meg Kibuyébe, nem bántam meg, és csomag nélkül azt hiszem, újra belevágnék. Mondjuk hozzáteszem: városokban igen, de vidéken én kövér embert nem láttam. (2022)


"Valahogy furcsán cseng ez a név. Még ma is, 17 évvel a hírhedt vérengzés után, amiben közel 1 millió ember vesztette életét. Az ember valahogy félve gondol Ruandára. Ahol egy ilyen dolog megeshetett, ott bármi megeshet. Az engem űző kíváncsiság is jól megfért bennem némi kis félelemmel, de nem tagadhatom, a Virunga-hegység káprázatos vulkánvilága mellett szerettem volna átélni, tapasztalni a mai Ruandát, látni azokat a gyerekeket, akik, akárcsak én, szintén hallomásból ismerik csak, már ha ismerik egyáltalán a születésük előtt zajlott szörnyűségeket, és látni azokat az embereket, akik átélték, vagy akár részesei voltak a borzalmaknak.

Jó lett volna elbeszélgetni emberekkel, hogy egyáltalán ennyi év elteltével téma-e ez a dolog köztük, vagy jó mélyre elásta magában minden élő, vagy túlélő az átélt borzalmakat, de erre nem sok esélyem volt. Ugyanis gőzöm sem volt, hogy egyáltalán erről szabad-e, lehet-e beszélgetni bárkivel is... Ott tartózkodásom alatt semmiféle jelét nem tapasztaltam semmilyen ijesztő, vagy félelemkeltő dolognak, de mindenesetre ugandai kísérőm „parája”, miszerint a ruandaiaknak hamar eljár a kezükben a machéta, ültetett egy aprócska kis bogarat a fülembe. Szóval Ruanda. Hihetetlen hely. Egy szempontból legalábbis mindenképpen. Aki már járt más afrikai, vagy szegényebb ázsiai országokban, megszokhatta a szeméthegyek látványát. Itt-ott és mindenütt. A házak előtt, az utcákon, a csatornákban...mindenhol.

Nos, Ruanda olyan, mintha Ausztriában járna az ember. Ijesztgettek azzal, hogy a határon kipakolják a hátizsákomat, és elveszik a nejlonzacskóimat, és csak papírzacskót vihetek át a határon. Erre azért nem került sor, de tény ami tény, nincs szemét Ruandában. SEHOL. Ilyen megdöbbentő tisztaságot és rendezettséget az ember csak akkor tapasztal, ha átmegy az osztrák határon. A falusi szegénység irtózatos, akárcsak Ugandában, de még a falu legutolsó sárkunyhója előtt is virág nyílik, és sehol semmi hulladék. Szinte hihetetlen. Az utak meglepően jók, az emberek serényen dolgoznak minden talpalatnyi földön. " forrás


"5:15-kor ébresztő, még vaksötétben gyors reggeli, aztán indulás a park központjába. A világon mindössze kb. 710 hegyi gorilla él szabadon, mind itt Ruanda, Uganda és Kongó találkozásánál: kb. 380 a Bwindi Impenetrable National Parkban, Ugandában, és 330 a Ruandában és Kongóban található Parc National des Volcans területén. Kongóban nem látogathatóak (mondjuk maga az ország sem igazán hívogató), így csak Ruandában és Ugandában van lehetőség megnézni őket - az előbbiben 9 családot, az utóbbiban ötöt. Ruandában a turistáknak viszonylag könnyebb a dolguk, itt átlag egyórás sétával megtalálhatóak a családok, míg Ugandában minimum 2-3 óra kemény hegymászásra van szükség, jóval sűrűbb növényzetben (ami a láthatóságot is rontja).

Egy-egy családot csak 8 fő látogathat meg egy nap, egy órára, hogy a stressz-szintjüket ne emeljék meg túlságosan, mert az az immunrendszer gyengüléséhez vezet. Ennek megfelelően Ruandában 72, Ugandában 40 engedélyt adnak ki naponta. Ez persze csak elvi mennyiség, mert a gorillacsaládok időnként Kongóba kirándulnak, így aznap kiesik a hozzájuk rendelt kvóta. A kereslet mindig nagyobb a kínálatnál, ezért egyrészt nem olcsó mulatság (jelenleg 500 dollár), másrészt hónapokra előre kell lefoglalni az engedélyeket.

Ha valaki azt hiszi, hogy ennyi pénzért majd vörös szőnyegen viszik a gorillák elé, hát téved: a gorillacsaládokat esőerdőkben kell felkeresni, ahol ösvények nincsenek, így utat kell vágni, szúrós gallyak között. A jó hír az, hogy engedély birtokában szinte garantált a velük való találkozás, hiszen a nemzeti parkok munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik a mozgásukat. Nemcsak azért, hogy a turistákat el tudják vezetni a családokhoz, hanem óvintézkedésként is, hiszen az orvvadászok még ma is lelőnek néhányat - Kínában pl. még mindig divat a gorilla mancsból készült hamutartó. A magas belépődíj és a vezetőknek, hordároknak pluszban adott borravaló azt is elősegíti, hogy a környékbeliek a saját feladatuknak érezzék a gorillák védelmét, hiszen a turizmus a fő jövedelemforrásuk. Legismertebb védelmezőjük, kutatójuk Dian Fossey volt, aki 1967-től dolgozott itt, 1985-ös meggyilkolásáig.

A gorillacsaládok létszáma 10-30 fő között mozog. Ruandában a legnagyobb család Susa-é, de az ő felkeresése a legnehezebb, ugyanis ő lakik a legmesszebb a park központjától, ezért az őt felkereső 8 fős csoportba csak a fittebb turistákat osztják be. Én nem különösebben vágytam több órás meredek hegymászásra esőben és 3000 méter feletti magasságban, úgyhogy kiegyeztem a Lucky nevű család felkeresésével.

A hegyi gorillák DNS állománya 97%-ban megegyezik az emberével, ezért egyrészt mellbevágó a hasonlóság, másrészt ezáltal könnyen elkapják az emberi betegségeket. Mivel szerencsétlenek egyébként is veszélyeztetettek, mindenféle óvintézkedésekre van szükség, hogy legalább ezektől minél jobban megkíméljük őket. Indulás előtt részletes tájékoztatót kaptunk, miszerint 7 méternél közelebb ne menjünk hozzájuk, tüsszenteni csak elfordulva, kendőbe szabad, a WC-zést lehetőleg kerüljük, de ha nagyon muszáj, minimum fél méter mély gödröt kell ásnunk magunknak, majd betemetni, stb. Vakuval fotózni tilos, hogy ne ijesztgessük őket. A közhiedelemmel és ábrázolásukkal (ld. King-Kong) ellentétben kifejezetten szelíd, passzív jószágok, ráadásul vegetáriánusok, így megnyugtattak minket, ne féljünk tőlük. Napi 30 kg bambuszt rágcsálnak el, és igyekeznek lédús növényekből kinyerni a folyadékszükségletüket. Arckifejezésekkel, gesztusokkal és két tucatnyi hangjelzéssel kommunikálnak. A hímnemű egyedek 200 kg-ot is elérhetik, kb. 45 évig élnek. Az egyedeket az orruk mintázata alapján tudják megkülönböztetni a parkőrök, az a legjellegzetesebb egyedi vonásuk. " forrás


,, Ruanda szeretne parfümhatalommá válni. Mivel az ország többnyire a mezőgazdaságtól függ, illetve az emberek jelentős része is ezzel foglalkozik, így nem sok hely maradt más növények termesztésére. Ez azonban nem vette el a képzett agronómus, Nocholas Hitimana kedvét, aki már egy évtizede megértette, hogy kellene valamilyen értékes, prémium terméket gyártani, majd azt külföldre eladni.
Egy hektár földön, ha babot termesztünk, kereshetünk 2 ezer dollárt egy évben. Ha gerániumot termesztünk, a bevétel a hat-nyolcezer dollárt is elérheti. A nálunk gólyaorrnak is nevezett növényből illóolajat lehet előállítani, ami állítólag a leghatásosabb harmóniateremtő illóolaj, segít a narancsbőr csökkentésében és "párologtatása a lélekre is kedvezően hat". Így vannak, akik egy 10 ml-es adagért simán adnak 1390 forintot.
Egy kilónyi olajat Hitimana 200 dollárért (53 ezer forintért) tud eladni, és szeretné, ha az ország exportja szerteágazóbb lenne, az illóolajokkal pedig betörnének a világpiacra. Ennek érdekében már 2004 óta importál gerániumot Dél-Afrikából, és mivel Ruandában nincs tél, így évente akár négy termést is hozhat a növény.

Erre szükség is van, ugyanis 600-1000 kilogram geránium kell egy kilónyi illóolajhoz. 25 hektárból 1000 kilogram illóolajat tud előállítani, amit aztán főként Kanadába, Dél-Afrikába és az USA-ba exportál, illetve bárhová, ahol felhasználják a parfümiparban.
Jelenleg 70 farmer dolgozik nála, de mivel a gerániumot nem olyan egyszerű termelni, mint a babot, a munkásoknak szakképzetteknek kell lennie. Azonban az iparág jövedelmezősége miatt az embereknek megéri képezni magukat.
Amióta itt dolgozom, vettem magamnak egy házat bádogtetővel, fizetem a fiam iskoláztatását és megvehetek magamnak mindent, amire csak szükségem van - mesélte az egyik munkás.
Tavaly 14 tonna illóolajat exportált az ország 473 ezer dollárért. A piac azonban egyre csak nő, 2017 és 2022 között hét százalékos növekedést várnak a szakértők. Ezért hoztak létre az országban 3 éve egy illóolaj laboratóriumot – az elsőt a régióban –, ami lehetővé teszi a ruandai vállalatoknak az új és jövedelmező piacokhoz való hozzáférést.
Mennyiségileg nem vagyunk versenyképesek, de minőség szempontjából azok lehetünk
– összegeze a terveket Antoine Mukunzi, a Ruandai Szabványügyi Hatóság tisztviselője. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

j.j. fotója

szép mosoly - b.r. fotója

Az övé is - b.r. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

révész ibolya, 2015. 11. 06. 13:25
Szia Zsuzsánna!
A vizumot hogy intézted el? A Gorillás Trekking érdekelne.Melyik nyelv a hivatalos nyelv?Meg ilyenek. Bármi érdekel.Ibolya


Biedermann Zsuzsánna, 2015. 04. 08. 16:08
És esetleg a saját elérhetőségedet is megadod? Érdekelnének a Ruandában szerzett tapasztalataid!


Biedermann Zsuzsánna, 2015. 04. 08. 15:44
Meg tudnád adni Appolo, Ruanda legjobb angol nyelvű idegenvezetőjének e-mail-címét vagy telefonszámát vagy bármilyen elérhetőségét?
Nagyon köszönöm!


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon