.
A. J. fotója
Mali mostanság - sajnos - veszélyes turista célirány, ugyanis az országban, pontosabban annak északkeleti hatalmas területein terrorista csoportok akcióznak. A legérdekesebb turista nevezetesség, Timbuktu, az UNESCO világörökség helyszíne speciel éppen északon van, a Szahara-sivatag peremén. Most a főváros, Bamako sem biztonságos, a törékeny politikai helyzet miatt.
Mali egyelőre turista szempontból felejtős, sajnos!
A nyugat-afrikai országban az európai országok többsége a francia katonai műveletek megindítását követően bezárta képviseletét Bamakóban, és távozásra szólította fel a még az országban tartózkodó állampolgárait. Bamakóban működik egy-két európai ország konzulátusa, de teljesen bizonytalan, hogy melyik és meddig.
2025. márciusi frissítés:
Mali biztonsági helyzete 2025 elején továbbra is aggasztó. Az ország területén több terrorista csoport is aktív, köztük a Jama’a Nusrat ul-Islam wa al-Muslimin (JNIM) és az Iszlám Állam Sahel tartománya (ISSP). A támadások korábban főként Mali középső és északi régióit érintették, de 2024 végétől a JNIM tevékenysége kiterjedt az ország déli részére is, beleértve Bamakót és annak környékét.
A 2023 decemberében befejeződött ENSZ-békefenntartó misszió (MINUSMA) kivonulása után a biztonsági helyzet romlott: nőtt a fegyveres támadások, az útonállások és a robbantások száma. A JNIM vállalta a felelősséget a 2024. szeptember 17-én Bamakóban végrehajtott merényletekért, amelyekben katonák és civilek is életüket vesztették. A támadások célpontjai között katonai létesítmények és külföldi jelenléthez köthető objektumok is szerepeltek.
2025 márciusában a helyzet továbbra is feszült: a mali hadsereg megerősített jelenléttel és fokozott ellenőrzésekkel próbálja stabilizálni a fővárost és a főbb közlekedési útvonalakat. A biztonsági kockázatok miatt gyakoriak az ellenőrzőpontok, és újabb incidensek lehetősége sem zárható ki. Az utazás Maliba – különösen a fővároson kívül – továbbra sem javasolt.
Érdekességek:
Mali hivatalos nyelve a francia, de a lakosság többsége más nyelveket beszél, mint például a bambara, a songhai és a tamashek.
Mali egyike azon kevés afrikai országoknak, amelyeknek nincs tengerpartja.
A Timbuktu nevű város, amely Mali északi részén található, híres volt egykor az iszlám oktatás és az ősi kéziratok megtartása miatt.
Mali hagyományos zenei stílusa a "mali blues", amely nagy hatással volt a modern blues és rock and roll zenére is.
Mali-ban hagyományosan a fiúknak és a lányoknak is adnak egy "mosolygó szakállt", amely egy jelképes szakáll az arcon, hogy megmutassák, hogy felnőttekké váltak.
Mali egyike azon kevés országoknak, amelyek az egykori francia gyarmati időszakban függetlenségüket erőszakos úton vívták ki. A függetlenségi háború 1960-ban ért véget.
Az ország hivatalos neve a "Mali Birodalom", ami az ősi mali birodalomra utal, amely a 13. és 16. század között virágzott. A birodalom hatalmas volt és az időszakban a világ egyik leggazdagabb birodalma volt az arany és a sókereskedelemnek köszönhetően.
2025 tavaszán Mali turizmusa továbbra is gyakorlatilag megszűnt. Bár hivatalosan nincs adminisztratív akadálya az országba történő belépésnek, a folyamatosan romló biztonsági helyzet miatt az utazás erősen kockázatos. Különösen az ország északi és középső térségei számítanak veszélyesnek, de az utóbbi időben a dél felé irányuló terrorcselekmények, emberrablások is megszaporodtak. A fegyveres csoportok szemében a külföldi túszok értékes árucikknek számítanak – pénzért, befolyásért vagy propaganda célokra is hasznosíthatók. Az emberrablás ezekben a sivatagi régiókban nem új jelenség, inkább egy évszázadokkal ezelőtti gyakorlat újraéledése. Amíg a központi kormányzat gyenge, és nem tud rendet teremteni, ezek a „hagyományos mesterségek” – bármennyire is hátborzongatónak tűnnek – ismét teret nyernek.
Mali vidékei évszázadokon át sajátos kézműves hagyományaikról voltak híresek: pamutszövés, fafaragás, vasmegmunkálás, bőrdíszművesség vagy helyi nemezruha-készítés. Mindez azonban az utóbbi években háttérbe szorult. A turizmus eltűnésével megváltoztak a megélhetési stratégiák, és a legtöbben ma már nem ősi mesterségekben, hanem a túléléshez szükséges napi praktikákban gondolkodnak. Az „aki kapja, marja” logikája uralja a hétköznapokat, ahol minden lehetőség értékké válik, ami némi bevételt hozhat. Ilyen időkben különösen felértékelődik a család, a törzs, a közösség szerepe – mert egyedül szinte lehetetlen boldogulni ebben a bizonytalan és sokszor fenyegető világban.
n. b. fotója
Másfél órával naplemente előtt még bő hetven kilométerre voltunk a tervezett célunktól, amikor úgy döntöttünk: nem kockáztatjuk meg az éjszakai vezetést Maliban. Letáboroztunk egy ismeretlen falu határában – a nevét máig nem tudjuk, sem akkor nem jegyeztük meg, sem azóta nem sikerült beazonosítani, és a legújabb digitális térképeken sem szerepel, pedig legalább háromszázan élnek ott. Megálltunk a falu szélén, elsőként egy szembejövő férfinál „jelentkeztünk be”, aztán rögtön elkezdődött az, amit csak finoman lehet „túlélési harcnak” nevezni.Negyven gyerek jelent meg körülöttünk pillanatok alatt. Először csak tisztes, tíz méteres távolságból figyeltek, aztán egyre közelebb jöttek – mire nekiálltunk volna vacsorát főzni, már karnyújtásnyira körbevettek minket. Próbáltunk természetesnek maradni, de nem könnyű úgy levest keverni, hogy minden mozdulatot egy tucat szempár követ.
Azt hittük, felmentést hoz számunkra egy közeledő idősebb asszony, aki feltűnően szép, színes ruhát viselt, csuklóján csilingeltek az ékszerek, mosolya ragyogott – szó szerint: egy nagy aranyfoggal. Sajnos semmit nem értettünk abból, amit mondott, és a próbálkozásaink az udvarias mosolygásra nem voltak elegendőek. Egyik kisfiú végül segített: a hölgy griot, azaz a falu hagyományőrző előadóművésze, és a megjelenése „tiszteletdíjat” igényel. Hirtelen döntéssel a kezébe nyomtunk 500 szífát – mai árfolyamon alig 300 forint –, amit boldog mosollyal fogadott, majd méltóságteljesen elvonult.
De ezzel csak újabb lavinát indítottunk el. A gyerekek is elkezdtek „ajándékot” kérni. A feszültséget igyekeztünk oldani egy rögtönzött labdázással – a siker részleges volt: nagyjából a társaság fele beszállt, a többiek inkább továbbra is bámultak vagy a poros autóra írtak: „Messi”, „Neymar” és egy bizonyos „Djobe” neveit. Mindez valahol groteszk és megható is volt egyszerre – egy olyan világ pillanatképe, ahol a globalizáció csupán egy focista neve formájában van jelen, a mindennapi valóság viszont megmaradt a túlélés minimumán.
Az Air France és az Aigle Azur francia légitársaságok repülnek közvetlenül Párizsból Bamakóba. A repülés időtartama kö
zel 6 óra.
Árszinten széles a spektrum: 5 eurótól 200-ig.
Maliban vidéken a sötétben bárhol állsz meg autóval éjszakázni, reggelre úgyis kiderül, hogy valakinek az udvarán vagy a kertjében éjszakáztál, vagy legalábbis az ’út’ közepén zavarod vagy generálod a helyi forgalmat. - n. b. fotója
2025. évi frissítés:
Magyar állampolgárok számára a Maliba történő beutazás továbbra is vízumköteles. A vízum beszerzése előtt minden esetben ajánlott előzetesen tájékozódni a Mali Állam hivatalos külképviseletén, mivel a vízumkiadás feltételei időről időre módosulhatnak. Az illetékes hatóság Mali berlini nagykövetsége.
Elérhetőségek – Mali Nagykövetsége Berlinben (2025):
Cím: Kurfürstendamm 72, 10709 Berlin
Telefon: +49 (0)30 31 99 88 3
Fax: +49 (0)30 31 99 88 48
E-mail: ambmali@01019freenet.de
Honlap: www.ambassade-repmali-berlin.de
A beutazás tervezése előtt különösen ajánlott a konzuli szolgálat weboldalán is ellenőrizni a legfrissebb biztonsági és utazási tanácsokat.
Mali egészségügyi rendszere és higiéniai körülményei jelentősen eltérnek a fejlett országokban megszokottaktól, amit minden ide látogató turistának érdemes komolyan figyelembe vennie az utazás tervezésekor és a látogatás során.
Az országban az egészségügyi infrastruktúra rendkívül korlátozott. Bamakóban, a fővárosban található néhány alapvető ellátást biztosító kórház és klinika, de ezek felszereltsége, tisztasága és az elérhető orvosi szolgáltatások minősége elmarad a nyugati standardoktól. A vidéki területeken az egészségügyi létesítmények még ritkábbak és alapvetőbbek. Sürgősségi ellátás gyakran nem elérhető, vagy csak jelentős késéssel. Komplex egészségügyi problémák esetén általában az országból való kimenekítés jelenti az egyetlen megoldást.
A vízellátás és a higiéniai körülmények kritikus kérdésnek számítanak. A csapvíz fogyasztása sehol nem ajánlott az országban, kizárólag palackozott víz használata javasolt ivásra, fogmosásra. Érdemes figyelmet fordítani az élelmiszer-biztonságra is: kerülendő a nyers vagy nem megfelelően hőkezelt ételek, az utcai árusoknál vásárolt élelmiszerek és a hámozatlan gyümölcsök fogyasztása. A "főzd meg, hámozd meg vagy felejtsd el" szabály különösen fontos Maliban.
A leggyakoribb egészségügyi kockázatok közé tartozik a malária, amely az ország egész területén endémiás. A malária megelőzésére szolgáló gyógyszerek szedése elengedhetetlen az utazás előtt, közben és után is, szakorvosi javaslat alapján. Szintén fontos a szúnyogriasztók használata, különösen naplemente után, és a hosszú ujjú ruházat viselése.
Egyéb, Maliban előforduló betegségek közé tartozik a sárgaláz (kötelező védőoltás szükséges a belépéshez), a hepatitis A és B, a tífusz, a veszettség és különböző hasmenéses megbetegedések. Az utazás előtt legalább 6-8 héttel érdemes konzultálni utazási medicina szakorvossal a szükséges védőoltásokról és megelőző intézkedésekről.
A személyes higiénia fenntartása kihívást jelenthet, különösen vidéki területeken, ahol a víz- és áramellátás megbízhatatlan. Javasolt fertőtlenítő kendők, kézfertőtlenítő gél és saját WC-papír folyamatos használata. A szálláshelyek higiéniai színvonala nagyon változó lehet; a nemzetközi hotelek általában elfogadható standardokat biztosítanak, de felár ellenében.
Egészségügyi vészhelyzet esetére minden turistának rendelkeznie kell átfogó utazási biztosítással, amely fedezi az orvosi evakuálás költségeit is, amely súlyosabb esetekben akár több tízezer euróba is kerülhet. Érdemes előre tájékozódni a legközelebbi nagykövetségek és konzulátusok elérhetőségeiről, valamint a megbízható orvosi létesítményekről.
Minden Mali-ba utazó turistának ajánlott alapvető egészségügyi csomagot összeállítani, amely tartalmaz láz- és fájdalomcsillapítókat, hasmenés elleni gyógyszereket, antibiotikumokat (orvosi rendelvényre), steril kötszereket, fertőtlenítőszereket és a rendszeresen szedett gyógyszerek elegendő mennyiségét, mivel ezek helyi beszerezhetősége bizonytalan lehet.
Alternatív gyógymódokhoz szükséges, ígéretes eszköztár - ervi fotója
Mali közlekedési infrastruktúrája és lehetőségei jelentős kihívások elé állíthatják a külföldi utazókat. Az ország hatalmas területe, a sivatagos északi régió és a korlátozott infrastruktúra mind befolyásolják az utazási módszereket és időtartamokat.
A légi közlekedés az ország méretei miatt fontos szereppel bír. Bamako nemzetközi repülőtere (Aéroport International Président Modibo Keïta) a fő belépési pont, ahova több európai légitársaság kínál járatokat. Belföldi légi közlekedés is létezik, bár korlátozott: Mopti, Timbuktu, Kayes és Gao rendelkezik kisebb repülőterekkel, azonban a járatok ritkák, gyakran késnek, és előfordulhatnak váratlan törlések is biztonsági vagy műszaki okokból.
A közúti közlekedés a leggyakoribb helyváltoztatási mód, azonban az úthálózat minősége erősen változó. Aszfaltozott utak főként a főváros környékén és a nagyobb városokat összekötő főutakon találhatók. Az esős évszakban (június-szeptember) számos út járhatatlanná válhat. A vidéki, különösen az északi területeken a terepjáró az egyetlen megbízható közlekedési eszköz. A turistáknak erősen ajánlott helyi vezetőt és megfelelő járművet fogadni.
A tömegközlekedés szempontjából az országot átszelő buszjáratok főként az aszfaltozott útszakaszokon közlekednek. A BANI Transport és a Bittar Transport a nagyobb, megbízhatóbb társaságok. A távolsági buszok általában zsúfoltak, a menetidő gyakran kiszámíthatatlan. Az utazási körülmények alapvetőek: gyakran nincs légkondicionálás, és az utazási komfort messze elmarad a nyugati sztenderdektől.
Rövid távú közlekedésre a nagyobb városokban találhatók taxi szolgáltatások. Bamakóban a zöld és bézs színű taxik közlekednek, de fontos, hogy előre egyeztessünk az árról, mivel a taxaméter ritka. A "taxi brousse" (bush taxi) vagy más néven "sept places" (hét ülés) a klasszikus nyugat-afrikai megosztott taxi, általában régebbi típusú Peugeot 504 vagy 505 járművekkel, amelyek csak akkor indulnak, ha minden ülés betelt.
A Niger folyón való közlekedés szezonális lehetőség, elsősorban a Bamako-Mopti-Gao útvonalon. A folyami utazás lassú, de lehetőséget ad a folyóparti élet és tájak megfigyelésére. A legismertebb ilyen hajóút a Bamako és Timbuktu közötti úgynevezett "pinasse" hajókon, amelyek azonban csak a magas vízállású időszakban (augusztus-december) közlekednek.
Biztonsági megfontolások alapvető fontosságúak Mali közlekedésének tervezésekor. Az ország északi és központi régiói, beleértve Timbuktut és Gao-t, rendkívül veszélyesek a terrorista csoportok aktivitása miatt. Ezekre a területekre a legtöbb ország határozottan nem javasolja az utazást. Még a biztonságosabbnak tekintett déli területeken is ajánlott a hivatalos utazási tanácsok rendszeres ellenőrzése és a helyiekkel vagy utazási irodákkal való konzultáció az aktuális közlekedési és biztonsági helyzetről.
Az utazások tervezésekor számítani kell a jelentős késésekre és a rugalmas időbeosztás alapvető fontosságú. A közlekedési lehetőségek korlátai miatt az utazóknak bőséges időt kell bekalkulálniuk a helyváltoztatásokra, és alternatív tervekkel kell rendelkezniük váratlan helyzetekre.
Hölgyek a robogón - S. Alexander fotója
Iránytaxi gyengére sikeredett Che Guevara-képpel ékesítve - S. Alexander fotója
o. j. fotója
Mali vidéken lakó népének gazdaságát a kínai robogók tömeges elterjedése második sebességbe kapcsolta. - n. b. fotója
Mali kormányának összes tagját életfogytig tartó autóvezetésre kellene ítélni Didieni – Bamako között, és még akkor is enyhe lenne a büntetésük, amiért ’ezt’ főútnak nevezik. - n. b. fotója
Amikor a mali fekvőrendőr álljt parancsol, képzeletben szalutálsz, a valóságban pedig vagy nyomod a satuféket vagy autóstól repülsz a kék ég felé. - n.b. fotója
A decens, európai gyomornak is türhető ételeket kínáló éttermek árai nyugat-európai szintúek.
Marhapörkölt krumplival - S. Alexander fotója
Faluhelyen, Siby-ben koroghat a gyomrod, halhatsz épp éhen, de a reggeli és esti meleg étkezések között hiába rimánkodsz, nincs ennivaló. Gyümölcs talán, ha szedsz magadnak. - n. b. fotója
Ahogy fentebb is írtuk, nem javasoljuk az utazást.
Az ENSZ békefenntartóit és a kormányerőket ért folyamatos támadások mellett, többek között gondot jelent az élelmiszerhiány, a szélsőséges vallási csoportok jelenléte és a belső menekültek problémája. Mali egész területén bármikor, bárhol előfordulhatnak terror- vagy erőszakos cselekmények, váratlan események. E tekintetben különösen veszélyes térségek: Észak-Mali és a Mauritániával határos területek, ahol gyakorlatilag sem határvédelem, sem rendfenntartói jelenlét nincs.
Ha mégis Maliba utaznának, kerüljék a tömegdemonstrációkat, a hadsereg által megszállt helyszíneket, a katonai műveleti területeket. Viselkedésükkel és öltözködésükkel tartsák tiszteletben a vallási előírásokat, a helyi szokásokat és hagyományokat.
Maliban nincs magyar követség, de van egy tiszteletbeli konzul: dr. Mamadou Sidibé, aki egész Malira kiterjedően látja el tisztségét. Debrecenben járt orvosira és most Bamakóban fogsebész.
1. Bamakóban a 88,9 hullámhosszon fogható a BBC World Service, ami folyamatos tájékoztatást ad a napi biztonsági helyzetről, angol nyelven.
2. Van tiszteletbeli konzul: Dr. SIDIBÉ, Mamadou
cím: ACI 2000 Bamako - Mali, Place CAN - telefon: 00-223-791-840-98 - e-mail: smamadou2@yahoo.fr
3. A Maliban turistáskodó, a citogenetika iránt elmélyülten érdeklődő magyarok pedig, keressék Bamakóban Seybát (M. Traore). Mondják neki rögtön az elején franciás hangsúlyozásokkal, hogy: pap ül a padon lábán szőr. Tutira hahotázni fog.
"Ez a város tényleg a semmi közepén fekszik. Timbuktu hanyatlása egyszerre szomorú és lenyűgöző: a várost szépen lassan megeszi a homok, az utcák sokszor a Szaharában végződnek, ahonnan több hetes teveútra van a következő lakott település. A házak legtöbbször még mindig agyagból készülnek, de már egyre több épületben van víz és áram. (2014)" forrás
Mali szomszédai:
Memento naturae: mindössze néhány, út menti kegyelmet kapott faóriás emlékezteti az utazót arra, hogy a Niger völgye nem is olyan régen még összefüggő esőerdő volt. - n. b. fotója
Mali a 11. századtól kb. 1600-ig egy iszlám nagy birodalom volt. Később e területet a moszi és a fulbe népek meghódították, és maguk között felosztották. A terület 1890-től volt francia birtok, 1893-tól pedig, - Timbuktu elfoglalását követően - Francia Szudán néven Franciaország gyarmata. 1960-ban az ország köztársasági államformában függetlenné vált. A függetlenséget követően egypártrendszer jött létre. Csupán 1991-ben - zavargásokat követően - történtek demokratikus reformok és alkotmány is készült.
,, Maliban a hivatalos nyelv a francia és a bambara. A többi nyelvet is lehet szabadon használni. Az emberek egymás iránti toleranciája hagyományokon és gazdasági viszonyokon alapszik. Vannak törzsek, akik történelmileg szövetségesei egymásnak, de vannak olyanok is, akik egymásra vadásztak és rabszolgának adták el a másikat. Igaz, az is előfordult, hogy maga a törzsfőnök adta el saját törzsének egy részét. Tehát bonyolult összefüggések határozzák meg a társadalmi viszonyokat, nehezen ítélhető meg európai szemlélet alapján. Ha a gazdasági viszonyok megfelelő életet biztosítanak az embereknek, akkor a tolerancia határai kitágulnak. Ellenkező esetben pedig felbukkannak a sérelmek. Ez fejlett kultúrákban is így van, csak nem szívesen beszélünk róla. (2016)" forrás
Hétköznapi utcakép - S. Alexander fotója
Esténként Sognebougou falu határában a vörös piszten, a fejükön valószínűtlenül magas köteg rőzsével délceg termetű mezítlábas lányok, anyák és nagymamák fakulnak bele a poros éjszakába.- n. b. fotója
Mali lakosságának 90 százaléka mozlim hitű. A legnépesebb helyi népcsoportok ezek: bambara, malinke, peul (fulbe), tuareg, sonrhai, sarakollé, bobo, dogon, bozo, senufo.
Falu a dogonok földjén - a.j. fotója
Miközben a fiúk és férfiak egyedül motorozgatnak, a lányok, anyák babával derekukon és égig érő tállal a fejükön kutyagolnak az izzó vörös porban. - n. b. fotója
Míg a férfiak az egyik fa alatt zenét hallgatnak, kockáznak, imádkoznak és egymás kezét fogva beszélik meg a világ dolgait, addig a másik alatt nők, kislányok, asszonyok, nagymamák dolgoznak. - n. b. fotója
1. Az udvariassági formulák közül a köszönés nagyon fontos náluk. Boltban, étteremben hangsúlyosan köszönjünk belépéskor.
2. Szeretik a helyiek ha ismerettség hiányában is kérdezősködünk a családjukról.
3. Sokat segít, ha legalább tudunk valamicskét franciául
4. A kultúrájukban az idősek iránti megkülönböztetett tiszteletnek kulcsszerepe van. Igazódjunk ehhez.
Kora délután érkezünk meg Bamakóba. A város szinte semmit sem változott: mindenütt szeméthalmok, mocskos utcák, szennyvízcsatornákból áradó bűz, nehéz, szürke légkör. A hőség már-már elviselhetetlen, hiszen most a forró évszak tombol. A legfrissebb útikönyvek is figyelmeztetnek: dél felé haladva még fojtóbb a klíma, mert a páratartalom is növekszik. Az előttünk álló két-három napot a város felfedezésére szánjuk: bejárjuk a helyi piacokat, meglátogatjuk a Nemzeti Múzeumot, és betérünk néhány bárba – olyanokba is, amelyek az útikönyvek ajánlásában szerepelnek, és olyanokba is, amelyek valószínűleg soha nem fognak.Maliban vacsorára leggyakrabban út menti húsgrillező helyekre térünk be. Ezek többnyire ideiglenesen felállított bódék, ahol fémrácsokon sülnek különféle húsok – főleg kecske, birka, néha máj is akad. A frissen sült darabokat gyakran cementes zsákok szétszedett, zsíros papírrétegeire helyezik, közvetlenül a parázs mellé. Az ember rábök egy darabra, lealkudja az árát, majd az árus – ugyanazzal a poros, véres kézzel, amivel a szenet rakta és az izzadt homlokát is törölte – késsel apróra vagdalja, megszórja kurkumás sóval, majd gondosan becsomagolja egy darab cementes zsákba. Onnan már szabadon dönthetünk: helyben esszük meg, vagy elvisszük.
Körülbelül három nap elteltével, némi holmit az ifjúsági szálló gondnokánál hagyva, hosszú, rázós buszútra indulunk – tízórányi utazás után érkezünk meg Sévaréba, Mopti közelébe. Ez a pont a legkézenfekvőbb kiindulás Dogonföld felfedezéséhez. Másnap stoppal bemerészkedünk Mopti városába is. Bamakó szennye és káosza után szinte meglepő, mennyire nyomasztó és rendezetlen Mopti hangulata – mintha fordítva lenne minden, amit eddig gondoltunk.
Mopti is a Niger folyó partján fekszik, fő látványossága a tradicionális, agyagból épült mecset, melyet minden évben újravakolnak, hogy az esős évszak után ne omoljon össze. Fagerendákkal megerősített, letisztult formavilága egészen más világot képvisel, mint a turistafotókon szereplő híres épületek. A casablancai II. Hasszán mecsethez nem mérhető ugyan, de aki még nem látott agyagmecsetet, annak biztosan különleges élményt nyújt. Mint oly sok más mecset esetében, itt sem léphetnek be nem muszlimok.
A piacon hosszú alkudozás után végül veszünk egy kiló kóladiót – a helyiek napi élénkítőszerét. A gesztenyeszerű, barnásvörös diók enyhe stimuláló hatásukról híresek, egykor a Coca-Cola alapanyagai között is szerepeltek. Ma már inkább helyi valuta: apró szívességek viszonzására, csekély fizetségként gyakran használják.
S. Alexander fotója
Már az első napokban szembesültünk néhány egészen megdöbbentő ténnyel. Mali továbbra is a világ egyik legszegényebb országa, és az egyik legmagasabb csecsemőhalandósági rátával küzd. Ennek hátterében nemcsak a higiénés viszonyok és a súlyos alultápláltság állnak, hanem helyi szokások is, amelyek kívülállóként nehezen érthetők. Egyes ünnepeken például a falu lakói közösen, ugyanabban a tálban mosnak kezet, majd a megmaradt vizet – a közösség összetartozásának szimbólumaként – a csecsemőkkel és kisgyerekekkel is megitatják.Az ország lakosságának többsége muszlim, de a vallásgyakorlat itt sajátos formát ölt. Bár az imádságokat komolyan veszik, nem ritka, hogy ramadán idején is isznak, dohányoznak, és a húsfogyasztásban sincsenek különösebb megkötések. Sokszor a helyi törzsi hiedelmek és az iszlám keverednek – a piacokon például keresett áru a madárfej, állati koponya és más fétis.
Első komolyabb állomásunk Djenne volt, amely a 13. században fontos kereskedővárosként rabszolgákat, sót és aranyat kínált a piactéren. Akkoriban Timbuktutól sem maradt el jelentőségben. Ma viszont csak egy poros, álmos kisváros, amely az esős évszakban a megduzzadó Bani folyó miatt szigetté változik. Nekünk is kompra kellett szállnunk, de a sekély víz miatt az utolsó szakaszt a helyiekkel, állatokkal és járművekkel együtt gyalog tettük meg, bokáig a folyóban gázolva. Djenne agyagból épült, hatalmas mecsete az UNESCO világörökségi helyszínei között szerepel – évente újravakolják, hogy az esőzés ne mossa szét.
Látogatásunk épp a heti piac napjára esett, így a város nyüzsgő arcát is láthattuk. A gyümölcs ritka kincs, inkább rizst, hagymát, ruhát, edényeket árultak, valamint néhány luxuscikket – például szappant és cigarettát. A füstölt hal szaga mindent beleng, uralja a levegőt, és valahogy ez válik az egész piac alaphangulatává. Egy standon a '70-es és '80-as évek zenei és filmes plakátjai díszítették a hátteret – disszonáns, mégis kedves látvány volt. Vevőből kevés akadt, inkább árusok és bámészkodók töltötték meg a teret.
Sokkoló volt megtudni, hogy a lányokat gyakran már tíz-tizenkét évesen férjhez adják – nem ritkán jóval idősebb férfiakhoz, akiket a család választ ki számukra. Egy férfinak akár négy felesége is lehet, ha bírja anyagilag. A hagyomány szerint külön házban kellene élniük, de a szegénység miatt a feleségek többnyire egy fedél alatt laknak. A körülmetélés – legyen szó nőről vagy férfiról – mindmáig elterjedt gyakorlat. Az időseknek komoly tekintélyük van, a városi ügyekben az öregek tanácsa dönt.
Timbuktu végül elérkezett – az a név, amely az angolszász világban a távoli, ismeretlen, egzotikus hely szinonimájává vált. A 16. században itt hatvanezer ember élt, és mintegy százötven iskola működött. Gazdagságáról legendák keringtek, vonzotta az arab világ és Európa kalandorait, zarándokait – bár sokan már az úton odavesztek a sivatagban. Ma ez a hajdani kereskedelmi központ alig tizenötezer lakosú, álmos, homokba fulladó város, ahol minden lassan elporlik.
Kísérőnk egy tuareg férfi volt: kék lepelben, turbánnal a fején, alóla csak élesen csillogó, fekete szemei látszottak ki. Az utcai kemencékből frissen sült kenyeret vásároltunk, de a homok minden falatban ott volt – recsegett a fogunk alatt. Ez lett a vacsoránk, Moptiban vásárolt mazsolával és fertőtlenített vízzel, amit vitaminos tablettával tettünk ihatóvá. Néha az éhség eldönti, hogy mit tart elfogadható ételnek az ember.
Visszaérve Moptiba, ahol a buszról leszálltunk, gyorsan rájöttünk, hogy a hátizsákjaink borzalmas szagot árasztanak. Egész éjjel füstölt halak mellett tárolták őket, és bár otthon napokig áztattam őket mosószeres vízben, a szag mintha örökre beléjük ivódott volna. Összesen 650 kilométert buszoztunk, és körülbelül 65 kilométert gyalogoltunk – ezzel véget ért a körutunk.
Mali, minden nyomorúsága ellenére, életre szóló élmény. Itt nincs elkülönülő gazdag réteg – csak szegények, és még szegényebbek. Sokan kérdezik, nem nyomasztó-e ilyen helyeken utazni. Furcsán hangozhat, de nem. A mindennapi küzdelem, a hiány és a bizonytalanság ellenére nem a kilátástalanság érzése uralta a napjainkat, hanem valami egészen más: az élet elfogadása, a közösségi erő, az egymásra figyelés és a mélyen gyökerező kedvesség. Azóta többször is visszatértem Nyugat-Afrika ezen szegletébe – és mindig ugyanaz a belső hang hív vissza.
Útban a nagymosáshoz - ervi (Bamako)
A bambara néphez tartozó gyerekek felsorakoznak, hogy a fehér utazóktól cukorkát kérjenek - ervi
Jókedvvel viselt terhek - ervi fotója
o. j. fotója
n. b. fotója
Kangaba városában a foghíjasan is csodálatos kaisedra (francia) vagy gyálá (bambara) fasor nagy részéből (katamarán kéttörzsű )pirogok készültek a Nigerre. - n. b. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Varga Árpi, 2024. 07. 02. 21:57
Hasznos információkat kaptam az írásotokból.
Érdekes, csodaszép ország és az emberek! Én az idén ősszel készülök oda – remélem oda is érek :)