ÚTIKRITIKA.HU / Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovina dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Mostar - Kriszta fotója a Koski Mehmed pasa mecsetjének minaretjéből (ehhez bizony fel is kell keményen lépcsőzni)

.

Bosznia-Hercegovina dióhéjban

A magyarok számára jellemzően Dubrovnik vagy/és Montenegró autós megközelítése kapcsán kerülhet az utazási tervbe a délszláv ország. A hajdan Jugoszlávia részét képező Bosznia-Hercegovina roppant furcsa módon két országképződményből áll: van benne egy Szerb Köztársaság (külön fővárossal: Banja Luka) és egy (muzulmán bosnyákok és horvátok által lakott) Bosznia és Hercegovina Föderációból. Az ország összterülete 51.100 négyzetkilométer, kb. 3,2 milliós a lakosság (2025-ös becslés) (1991-ben még 4,4 millió). Szarajevó a főváros. Mindössze 21 kilométeres a partszakasza, így tengerparti nyaralás szempontjából nem kínál jelentős választékot.

A szarajevói magyar konzuli hivatal azt javasolja, hogy a biztonság kedvéért útlevelet vigyünk magunkkal. (Amúgy hivatalosan a személyi igazolvány is elegendő.)

Leggyakoribb vezetéknév: Hodžić

Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 270 ezer forintnak megfelelő helyi pénz (32 százalékkal kevesebb, mint a magyar átlag)

2025. április: 1 liter benzin 532 HUF-nak megfelelő

A fogyasztói árak kb. 10 százalékkal alacsonyabbak, mint Magyarországon.

• Bosznia-Hercegovinában a hivatalos fizetőeszköz neve: konvertibilis márka (BAM)
• 1 euró = 2,04 BAM (ráklikkelve friss árfolyam)

Fő látnivalók:

• Mostar
• Szarajevo a főváros
• A Jajce-i vízesés, amit a világ 12 legszebb vízesése között említik - Csontváry meg is festette - íme

Az UNESCO kulturális világörökség részei Bosznia-Hercegovinában:

• Mostar óvárosa az Öreg-híddal
• Szokoli Mehmed pasa hídja, Višegrad

A boszniai utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni.

A 2022-es népszámlálás hivatalos eredményei alapján Bosznia és Hercegovina lakosságának vallási és etnikai összetétele az alábbiak szerint alakul:
🌍 ETNIKAI MEGOSZLÁS:

Bosnyák (bosnyáknak vallják magukat): kb. 50,1%

Szerb: kb. 30,8%

Horvát: kb. 15,4%

Egyéb / nem nyilatkozott / vegyes: kb. 3,7%

Megjegyzés: az "albán" etnikum aránya országosan elenyésző, legfeljebb 0,1–0,2%, elsősorban néhány vegyesen lakott városban (pl. Sarajevo, Tuzla) élnek kisebb közösségeik.

🕌 VALLÁSI MEGOSZLÁS:

Iszlám (mozlim): kb. 50%

Pravoszláv keresztény (szerb ortodox): kb. 31%

Katolikus keresztény: kb. 15%

Egyéb / ateista / nem nyilatkozott: kb. 4%

🧬 Kik a mozlimok Boszniában?

A boszniai muszlimok (islám vallásúak) etnikai értelemben főként bosnyákok (Bošnjaci). Tehát:

A „bosnyák” népnév nemcsak földrajzi, hanem nemzetiségi kategória is – a mai értelemben vett etnikai bosnyákok többsége muszlim vallású.

Nem albán származásúak, hanem a délszláv népek egyik ága, akik az oszmán uralom idején (15–19. század) áttértek az iszlám vallásra.

Nyelvük a bosnyák, ami gyakorlatilag a szerb és horvát nyelvvel közös alapokon nyugvó, délszláv nyelv.

Bosznia és Hercegovina hivatalos pénzneme:
🇧🇦 Bosznia és Hercegovina konvertibilis márkája (BAM)

Helyi rövidítése: KM (Konvertibilna Marka)

1 BAM = 100 fening

💱 Fix árfolyam az euróhoz

A BAM rögzített árfolyamon van az euróhoz kötve:

1 EUR = 1,95583 BAM
Ez az árfolyam stabil és hosszú ideje változatlan (a német márka árfolyamának örököse).

💶 Használják-e az eurót?

Turistaövezetekben, nagyvárosokban (pl. Mostar, Sarajevo, Banja Luka) sokszor elfogadják az eurót, különösen:

szállodákban

éttermekben

ajándékboltokban

benzinkutaknál

➡️ De a visszajárót legtöbbször BAM-ban adják vissza.
🏦 Automaták és bankkártya:

Bankautomatákban BAM-ot lehet felvenni, eurót általában nem adnak ki.

A bankkártyás fizetés elterjedt a városokban, de vidéken és kisboltokban inkább csak a készpénz működik.

Érdemes mindig legyen nálad BAM még akkor is, ha eurót hoztál, mert a helyi piacokon és kis vendéglőkben csak készpénzt fogadnak el.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Mindenekelőtt a csodálatos Mostar nyers eredetiségű óvárosa, a Neretva-folyó smaragdzöld színei, a bazár
2. A méltóságteljes hegyek, a szép tájak (pl. a Neretva völgye)
3. A finom péksütemények (burek), a jó kaják (csevap, nyárson sült bárány, tejfölös bosnyák ravioli), a sok jó kávézó, a viszonylagos olcsóság
4. A turistákkal barátságos, életvidám helyiek
5. A Mostar és Szarajevó közötti út melletti táj szépsége
6. Ilidza évezredes város gazdag történelmi múltja és emlékei, Travnik kisváros
7. Szarajevó sajátos, nagyon egyedi légköre, hangulata, az óváros, Bascarcija (olyan mintha Isztambul és Bécs keveredne egymással), a muzulmán tizenéves lányok konzervatív öltözéke és ugyanakkor nyugatias viselkedése
8. Ahogy a foci VB-re valóbejutással dicsőséget szereztek országuknak (irigyelhetjük ezért őket)
9. A remény alagútja múzeum, ami gondolatokat és érzelmeket ébreszt
10. A soks dzsámi (török templom)
11. A Tito cafe bár (jugoszláv nosztalgia) - (Zmaja od Bosne 5) és a diákok körben népszerű Caffe Tito (Bihacka) az emléktárgyakkal

Nem tetszett

1. A balkáni háború elszomorító nyomai (romok, kihalt falvak stb.), a taposó aknák miatti aggodalom
2. Szarajevó újjáépítésének koncepciótlansága, stílusok zűrzavaros keveréke
3. A szép helyeket csúnyító szemétkupacok
4. A sok bevakolatlan lakóház
5. Az érzékelhető feszültség a szerbek és a muzulmán bosnyákok között
6. Autó nélkül nehézkes az országon belüli közlekedés
7. Vidéken sok a rossz állapotú közút (az alagutak szakaszain főleg), a kitáblázásokon nehéz eligazodni, nagyon vadul vezetnek a helyiek
8. A külföldi rendszámú autókkal utazók megbüntetésére hajtó közlekedési rendőrök
9. Az ország északi része táj szempontból nem igazán izgalmas, érdekes
10. Hogy Mostarban sem tudtak sok épületet rendbe hozni, bevakolni a háború vége óta, Mostarban sok a koldus
11. A Kravica-vízeséseknél szemét (pl. sörösüvegek) rondították el a látványt
12. A mobil telefonos kapcsolat akadozásai 
13. A heliyek közegében érzékelhető melankólia, ami nagyon elüt a horvátok magabiztos jó kedélyétől  

Vélemények

Tetszett:

1. Szarajevó változatos építészete (Monarchia korabeli épületek és a keleti (török) építészet egy helyen)

2. Eddig a legjobb bureket ott ettem (friss, kemencében sült)

3. Nagyon kedvesek, segítőkészek, mosolygósak az emberek, nagyon csinosak a lányok

4. Jó a szórakozási lehetőség, rengeteg bár, kocsma van a központban

5. Olcsó

6. A vidék és a főváros fekvése is gyönyörű (óriási hegyek, szép tavak)

7. Jó szállodák és hostelek vannak

8. Kicsi de hangulatos bazár Szarajevóban

Nem tetszett:

1. Sajnos nehézkessé vált a pénzváltás, legalábbis Szarajevóban pár évvel ezelőtt, bárhol visszaadtak euróból, postán is lehetett váltani, legutóbb (2013 nyarán) csak bankban, hosszas sorban állás után lehetett

2. A nemzetközi közlekedés eléggé nehézkes, sajnos megszűnt a közvetlen Budapest-Szarajevó és a Belgrád-Szarajevó vonatjárat, ezért nehezen megközelíthető lett Bosznia Magyarországról

3. Magyarországról csak Belgrádon keresztül lehet eljutni tömeg-közlekedve

4. A belváros egy része már sajnos itt is amerikanizálódik (értsd: megnyitott a McDonald's, Starbucks stb.)

5. A város közepén erődként elterülő amerikai nagykövetség

6. Sajnos a sok akna miatt még ma is veszélyes túrázni

(Ö. I.,)

Bosznia bővelkedik látnivalókban, de nem árt felkészülni arra, hogy sok helyszínen még mindig zajlik az újjáépítés. Igaz, évről évre egyre kevesebb a romos település, mégis előfordulnak olyan falvak, amelyek máig szinte teljesen elpusztult állapotban maradtak. Ezek a helyek a történelem iránt érdeklődő turisták számára különösen izgalmasak lehetnek, de fontos megérteni: a helyiek nem nézik jó szemmel, ha valaki fényképezőgéppel a kezében bámészkodik a szétlőtt házak között. Számukra ezek a romok nem látványosságok, hanem fájdalmas emlékek – és legtöbben inkább felejteni szeretnének.

Beszélgetésekből, személyes beszámolókból kiderül, hogy a mindennapi életben nincs számottevő ellentét muszlimok és keresztények között. Különböző kultúrák élnek egymás mellett, de ez nem jelent konfliktust – a fiatalabb nemzedék nyitott, racionális és nem akarja, hogy a múlt újra beleszóljon a jelen békéjébe.

Ami különösen megfogott a látnivalókban, az az, ahogyan az építészetben együtt él a három nagy monoteista vallás. Sok helyen csak néhány száz méter választ el egy mecsetet, egy templomot és egy zsinagógát – sőt, volt, hogy egyetlen pontról mindhárom épület egyszerre volt látható. Ilyen vallási szimbiózis ritka a világon.

A városok fekvése önmagában is lenyűgöző: körben magas hegyek, sűrű zöld erdők ölelik őket. A túrázással viszont ma is érdemes óvatosnak lenni – a helyiek továbbra sem ajánlják a magányos kirándulásokat, főként a kevésbé ismert vidékeken. Sajnos még mindig rengeteg taposóakna van a természetben szétszórva.

Az emberek viszont – ahogyan az egész Balkánon – rendkívül barátságosak, vendégszeretők, segítőkészek. Érezhető, hogy itt még nem gyűrte maga alá őket a nyugati világ uniformizáló hulláma. A turistákat szívélyesen fogadják, és valódi érdeklődéssel viszonyulnak hozzájuk.

---

Ami engem mindig lenyűgöz, az az, hogy mindössze háromszáz kilométer utazás után egy teljesen más világba érkezünk. Hajnalban a müezzin hangja tölti be a völgyeket, az óváros kézműves utcácskái és bazársorai úgy hatnak, mintha visszarepültünk volna az időben. Egy másik vallás szimbólumai, a minaretek, mecsetek és imaszőnyegek újfajta látásmódot nyitnak előttünk, miközben ott él még a háború árnyéka is, a pusztítás nyomai sok helyen ma is kivehetők.

Mindez azonban csak még élesebbé teszi a kontrasztot a helyiek vendégszeretetével, amely egészen magával ragadó. Nyitottságuk, természetes kedvességük és érdeklődésük valódi élménnyé formál minden beszélgetést vagy egyszerű gesztust. És az egészhez nem kell több, mint amennyit egy Debrecen–Balaton táv megtenne autóval.

Nehéz ennél jobban megfogalmazni, miért érdemes belevágni egy kis boszniai kalandba.

---

Kultúrsokk és lenyűgöző tájak – ez fogadja az embert, amikor először jár Boszniában. A hegyek lábánál húzódó erdők ma is rejthetnek taposóaknákat, a városokban pedig még fellelhetők a háború nyomai: nemcsak az épületeken, hanem a beszélgetések mélyebb rétegeiben is. A turizmusban rejlő lehetőségek óriásiak, de sok még a kiaknázatlan terület – épp ettől különleges az élmény: semmi sem steril, semmi sem túlcsiszolt.

Az étel fantasztikus, a házigazdák szívből jövően barátságosak, és az árak… nos, néha tényleg úgy éreztük, hogy ha nem vigyázunk, több pénzzel távozunk, mint amennyivel érkeztünk. Ez az a hely, ahol a meglepetések sorra érnek – hol a természet szépsége, hol a múlt súlya, hol egy frissen sült burek illata miatt.

---

Bosznia számomra sok szempontból emlékeztet Magyarországra. A bosnyák emberek rendkívül barátságosak, vendégszeretőek, és a humoruk is meglepően közel áll a miénkhez. A közelmúlt tragédiája még mindig érezhetően jelen van, de meglepő nyitottsággal, őszintén beszélnek róla – nem kerülgetik a fájdalmas emlékeket, hanem inkább megosztják őket.

Szarajevó földrajzilag is egészen különleges: egy völgyben fekszik, amelyet minden irányból hegyek ölelnek. A körülbelül 3-400 ezres városban sajátos építészeti elegy fogadja az embert: a török kori bazársorok, mecsetek mellett ott sorakoznak az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült szecessziós lakóházak, és ezek közé ékelődnek be a jugoszláv időkből maradt szocreál tömbök.

Ez a város tényleg olyan hely, ahol a Kelet és a Nyugat kézzelfoghatóan találkozik – nemcsak építészetében, hanem a mindennapok hangulatában is.

---

Ha ma megkérdezünk valakit, hogy mi jut eszébe Bosznia-Hercegovináról, sokan még mindig a délszláv háborúra, a véres szarajevói ostromra gondolnak – Európa egyik legdrámaibb katonai konfliktusára a második világháború óta. Pedig ennek már rég vége, az ország nyugodt és alapvetően biztonságos – bár érdemes elkerülni az elhagyatott, jelöletlen túraösvényeket, mert a háború után még mindig maradtak taposóaknák bizonyos területeken.

Bosznia itt van a szomszédban, csak Horvátországon kell átautózni, és máris megérkezünk. Az utak általában jó állapotúak, bár gyakran keskenyek és kanyargósak, így előfordul, hogy kilométereken át araszolunk egy traktor vagy egy kamion mögött. Ez azonban csekély ár azért, amit cserébe kapunk: Bosznia-Hercegovina elképesztő természeti szépségekkel, történelmi emlékekkel, színes kultúrával várja az utazókat.

A turizmus épp csak elkezdte felfedezni az országot. Egyelőre leginkább kelet-európaiak és közel-keletiek látogatják, a nyugat-európai tömegek még messze elkerülik – és ez az egyik oka annak, hogy a helynek ilyen megőrzött, eredeti hangulata maradt.

---

Bosznia-Hercegovinába érkezve az az érzése támad az embernek, mintha megállt volna itt az idő valahol a kilencvenes évek táján. A régi autók, kopottas házak láttán először nosztalgikus, kedves emlékek bukkannak elő – egészen addig, amíg meg nem pillantjuk az első golyónyomos homlokzatokat. Az elhagyott falvak, katonai temetők és síremlékek egészen megrázó kontrasztban állnak a gyönyörű, zöld hegyekkel és völgyekkel, amelyek között kanyarog az út Szarajevó felé.

A szomorú emlékek és a múlt terhe ellenére mégis biztosan kijelenthető: Bosznia-Hercegovina egy különösen szép, vadregényes ország. Olyan hely, ahol az ember felfedezőnek érezheti magát. Mintha egy kincskereső játék részese lenne: egyik megállótól a másikig haladva újra és újra meglepetések várják. Soha nem lehet tudni, vajon az imént látott hely volt-e az út fénypontja, vagy a következő kanyar után jön az igazi csoda.

---

Bosznia-Hercegovina minden szempontból kellemes meglepetés és abszolút pozitív csalódás lett számunkra. Kaotikusabb körülményekre, nehézkesebb közlekedésre, több negatívumra számítottunk, de nagyon gördülékenyen zajlott minden. Az útviszonyok teljesen jók, a közlekedés kulturált, a közbiztonsággal sem volt problémánk, az ország pedig a balkáni viszonyokhoz képest meglepően tiszta és rendezett. Finom ételeket ettünk baráti árakon, és kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk. Boszniának eleve egy kicsit negatív a megítélése, és sokaknak még mindig a délszláv háború jut róla elsőként eszébe, pedig manapság az országban már abszolút békés, barátságos és biztonságos légkör uralkodik. Bosznia a Balkán egyik csiszolatlan gyémántja, ami számos kincset rejt, melyeket érdemes felfedezni. (2022)

További beszámolók

Másnap reggel valóban köd borította a tájat – sejtelmes, szinte festett szépséggel. A Mostar előtti sziklás szakasz pedig teljesen elvarázsolt bennünket. Pedig az útvonal nem volt különösebben nehéz, mégsem haladtunk gyorsan: szinte tízpercenként meg kellett állnunk fotózni, olyan lenyűgöző volt a látvány.

Mostarban aztán új kihívás várt ránk: valahogy átverekedni magunkat a rekukkal a keskeny utcákban hömpölygő turistatömegen. Az emelkedők meredekek voltak, a kövek csúszósak, főleg SPD-ben, a rekuk meg nem épp pehelysúlyúak – és akkor a „tűsarkúban botladozó ipari turizmus” német nyugdíjas különítményét még nem is említettem... Komolyan, miért dönt úgy valaki 80 évesen, hogy tűsarkút húz ilyen burkolatra, amikor már amúgy is nehezen jár?

Végül ezen is túltettük magunkat. Egy kedves magyar család felajánlotta, hogy vigyáznak a bringáinkra, amíg ők ebédelnek, így mi is le tudtunk sétálni a híd alatti részre, ahol kávézók, árnyékos padok és kőlépcsők vártak. Ebédeltünk is – saját elemózsiát –, és közben csak néztük a hidat, meg a vakmerő fiatalokat, akik felhevült testtel ugrottak a híd tetejéről a dermesztően hideg vízbe.

A tömeget leszámítva Mostar csodálatos élmény volt. Hangulatos városka, a híd valóban gyönyörű és megindító látvány – csak épp túl sokan vannak egy ilyen apró helyen. Őszintén szólva bele se merünk gondolni, mi lehet itt főszezonban, ha tavasszal is alig fér el a sok látogató.

---

Magyarázat: SPD és rekuk olyan szavak, amelyeket leginkább kerékpáros körökben használnak:

SPD: Az SPD a Shimano Pedaling Dynamics rövidítése. Ez egy speciális kerékpáros pedál–cipő rendszer, amelynél a cipő talpába be van építve egy kis fém patent (klipsz), ami belepattan a pedálba. Ezáltal a bringás nemcsak nyomja, hanem húzni is tudja a pedált, így hatékonyabb a tekerés. Viszont gyalogolni nehéz benne, csúszik is, főleg kövön vagy meredek szakaszokon.

Rekuk: Ez a rekumbens kerékpárok, azaz fekvőbringák rövidítése a kerékpáros szlengben. Ezeken a bicikliken a bringás hátradőlve, kinyújtott lábbal teker, nem pedig ülő pozícióban. Hosszabb túrákra kényelmesek, de nehézkesebb velük manőverezni, és emelkedőn vagy szűk utcákon nem mindig praktikusak – különösen, ha a járda tele van turistákkal.

---

Bosznia, ahol ma is közel négy és félmillió ember él, továbbra is vonzza a „katasztrófaturizmus” híveit – azokat, akik a háborús nyomokat keresik. És akik keresnek, találnak is. Mostar óvárosában, a régi hídhoz vezető macskaköves utcákon még mindig akadnak házak, amelyek homlokzatát golyónyomok szaggatják. Szarajevóban már nehezebb dolguk van: a város gyorsan fejlődik, az újjáépítés tempója döbbenetes. Talán utoljára Berlin újraegyesítésekor láttam ennyi toronydarut az ég felé meredni.

De a háború nemcsak az épületekben hagyott nyomot. A főbb csomópontokon, sétálóutcákon ma is feltűnnek a háború sérültjei: féllábú férfiak, félkarú koldusok, karjukban gyermeket tartó asszonyok csendben nyújtják a kezüket. A városok szélén új temetők nőttek ki a földből, a fehér márványsírok sora végtelennek tűnik. A turbános muszlim sírkövek tömege különösen megrendítő látvány – mint egy néma erdő, amely mindannyiunk lelkiismeretét emlékezteti a közelmúlt rettenetére.

A belvárosokban emlékművek, örökmécsesek őrzik az elhunytak nevét. A márványtáblákon sorakozó nevek néhol hosszabbak, mint nálunk a világháborús hősi emlékműveken. A háború áldozatainak számát ma is viták övezik, de az bizonyos, hogy több mint százezer ember halt meg, egyes becslések szerint akár kétszázezren is. Csak Szarajevóban több mint tizenegyezren, Srebrenicában pedig nyolcezren vesztették életüket – az utóbbi tragédia örökre beleégett Európa kollektív tudatába.

---

Szarajevó, a mintegy 400 ezres lakosú főváros, a történelem során sokat szenvedett, és ezt ma is érezni lehet a város hangulatán. Míg Magyarországon a törökök „csupán” másfél évszázadon át voltak jelen, Boszniában közel 450 évig formálták a mindennapokat. Nem meglepő hát, hogy Szarajevóban lépten-nyomon mecseteket, minareteket látunk – az oszmán örökség mindenütt jelen van.

Az iszlám ma is az ország egyik meghatározó vallása, és Szarajevó legszebb negyedét is egy Husrev bég nevű vezető építtette a 16. században. Az óváros, a Baščaršija, ma is a turisták kedvenc célpontja: apró üzletek, kézművesportékák, kávézók és pékségek között sétálva egészen olyan érzésünk lehet, mintha egy kisebb isztambuli bazárban járnánk – és az alkudozás itt is a vásárlás természetes része.

---

Jajce egy aprócska városka egy tojás formájú hegy lábánál. (A név jelentése „tojás” – ezt később még hasznosítani tudtam a kotori piacon, amikor némi mutogatás után ez a tudás segített a vásárlásban.) A város közepén található a híres vízesés, amely harminc méteres magasságból zúdul alá – lenyűgöző látvány.

A zuhatag egy parkban van, tehát nem kell nagy túrára indulni, könnyedén megközelíthető. Mi lesétáltunk egészen a folyópartig, ahol a permet pillanatok alatt bőrig áztatott minket – de a 30 fokos hőségben ez kifejezetten jól is esett.

Szarajevóban egy domboldali apartmanban laktunk, nem messze az óvárostól – Bijela Tabija volt a neve. Jó kis kaptató vezetett fel a szállásra, de ez nem meglepő: a város lényegében teljes egészében a hegyoldalban terül el. A kilátás viszont minden fáradságot megért – szinte az egész város a lábunk előtt hevert.

Este besétáltunk a Baščaršija negyedbe, ahol egymást érik a mecsetek, bazárok, teázók és éttermek a hangulatos sikátorokban.

Mivel mi szeretjük a hasunkat, nem hagyhattuk ki a helyi ízek felfedezését sem. A gazdag, zöldséges-húsos levesek, különösen a csorba, fantasztikusak voltak, de a főételek közül a csevapcsicsa mindent vitt. Parázson sütött, fűszeres húspogácsák – kötelező kóstolni! Mellé egy pohár hideg Sarajevsko sör, és kész az élvezet.

Szarajevó azon kevés városok egyike a világon, ahol néhány száz méteren belül négy vallás templomai – katolikus, ortodox, muzulmán és zsidó – állnak egymás mellett. Mi is felfedeztük mindegyiket az óváros utcáiban. Egyik étteremben például a pincér nem volt hajlandó kihozni egy üveg bort, mert túl közel volt a mecset – pohárban lehetett kérni, palackban nem.

Mosztár felé haladva lélegzetelállító tájakon át vezetett az utunk. Néhol a sziklák annyira belógtak az útra, hogy a kamionoknak ki kellett térniük a szemközti sávba. Kétórányi kanyargás után értünk a Neretva partjára, a városba, melyet a legendás Stari Most köt össze.

A híd nemcsak építészeti csoda, de szimbóluma is a két népcsoport – bosnyákok és horvátok – békés egymás mellett élésének. Bár a híd 1993-ban elpusztult, 2004-re újra felépítették, többek közt magyar mérnökök és katonák segítségével, s ma már a világörökség része.

Mosztár valóban bájos város. Két oldalán két vallás, két kultúra – egymás mellett, de külön hivatallal, iskolával. A gondok ott kezdődnek, ha egy bosnyák fiú horvát lányt akar feleségül venni…

A város legnagyobb attrakciója a hídugrás. Egy fiú a korláton ül, másik a kalapot tartja – ha a turisták eleget adakoztak, ugrik is. A híd 21 méter magas, a víz mély és dermesztően hideg, még nyáron is.

Mosztárban kevés időnk volt, de azonnal beleszerettünk – biztosan visszatérünk. A híd tövében találtunk egy barátságos éttermet is, figyelmes, mosolygós pincérekkel, akik tényleg szívük-lelküket kitették a vendégekért.

Fotóegyveleg

Mostar - A Neretva színe gyönyörű, nem úgy mint Szarajevóban a Boszna-folyóé - K. Kriszta fotója

Szarajevó - K. Kriszta fotója

Bosnyák emlékfal - K. Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek