ÚTIKRITIKA.HU / Irán

Irán

Irán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Isfahan - v.j. fotója

Amióta Irán ezen a néven létezik, tehát 1935-től kezdődően, az ország ritkán indított támadást külföldi ország ellen. Irán története során inkább védekező vagy közvetett szerepet játszott. Az egyik legismertebb példa a közvetlen katonai beavatkozásra az Irak-Iráni háború volt, amely 1980 és 1988 között zajlott. Ebben a háborúban Irán nem indított kezdeményező támadást, hanem Irak támadta meg először Iránt, és a konfliktus később válaszlépések és védekező akciók sorozatává vált.

Az utóbbi évtizedekben Irán katonai tevékenysége főként közvetett volt, például különféle regionális proxycsoportok támogatásában, mint a libanoni Hezbollah, de nem kezdett közvetlen háborút egy másik ország ellen. Eddig?

Irán dióhéjban

A legeslegelején a leghatározottabban deklarálja az úti kritikus, hogy Irán a turista számára egyáltalán nem veszélyes ország! A közbiztonság jobb, mint a legtöbb európai nagyvárosban, egyéb komolyabb veszélyek sincsenek. Azaz időnként vannak nem békésen zajló utcai tüntetések, de azokat elég könnyen ki lehet kerülni, főleg, hogy a konfliktusok nem a turista nevezetességek tájékán történnek. A helyiek ráadásul maguktól is segítenek is, hogy még véletlenül se keveredjünk az ilyen veszélyes helyzetek közelébe.  

Iránban a legveszélyesebb dolog az, amikor Teheránban egy főutcán gyalogosan át kell kelni, de ennek a technikája is gyorsan elsajátítható. Az iráni rendszer sok területen nagyon szigorú a saját állampolgáraival szemben, de a turistákat teljesen békében hagyják, nem vegzálják. Az a turista, aki tiszteletben tartja a helyi törvényeket, az alapvető hétköznapi szabályokat, aki politikai dolgokban feltűnően nem hőzöng, annak semmi baja nem eshet.

Irán rendkívül érdekes, izgalmas, változatos ország, hatalmas élmény meglátogatni. Aki csak azért nem utazik oda, mert veszélyesnek gondolja, az baromira nagyot téved. Nem találkoztunk még olyan utazóval, aki csalódottan jött vissza Iránból. Szinte mindenki óriási lelkesedéssel számol be élményeiről. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének egy utazó számára Iránban nehézségek is, de ezek kellő előzetes tájékozódással áthidalhatók.

Kevés olyan ország van a világon, ahol a helyiek ennyire természetesen, érdek nélkülien, tisztességesen barátságosak a külföldi turisták irányában. A fiatalok az angol nyelv gyakorlása reményében szívesen kezdeményezik a turistákkal való ismerkedést. Az ország bizonyos fokú politikai és gazdasági elszigeteltsége miatt nagyon kíváncsiak a külvilágra és arra, hogy a turisták mit gondolnak országukról. A középkorúak, idősek is elképesztően vendégszeretők, még akkor is, ha nyelvi akadályok merülnek fel. Fantasztikus és megható élmény megismerni ezt a rokonszenves, jószívű, perzsaságára roppant büszke népet.

Nagy előny, hogy a helyi pénz erős leértékeltsége miatt az amerikai dollárral vagy euróval odalátogató turista számára szinte minden kifejezetten olcsó! Az odarepülés a költséges, helyben már csaknem mindent takarékosan meg lehet oldani. Nincs nagy gond a közlekedéssel, a szállásszerzéssel, az étkezéssel, a higiéniával.

Az éttermi étkezés kb. 30-45 százalékkal olcsóbb, mint nálunk. 

• Teherán légvonalban 2967 kilométerre van Budapesttől. Az időeltolódás: ott plusz 2 és fél órával később van.
• Iránba történő utazáshoz a magyar állampolgároknak vízumot kell beszerezni a közép-ázsiai ország budapesti nagykövetségén. Biztonságosabb előre beszerezni a vízumot, mint a visa on arrilval kockázatát vállalni.
• Április közepe és június eleje között, valamint szeptember vége és november eleje között a legoptimálisabb Iránba utazni.
• Irán hatalmas területű ország, felfedezése ezért időigényes. 10-12 napnál rövidebb utazásnál tanácsosabb beiktatni belső repülést is.
• Irán közép-ázsiai ország, területe 1 millió 648 ezer négyzetkilométer, azaz csaknem 18-szor nagyobb Magyarországnál. Ehhez képest csupán 89,8milliós a lakossága (2024-es becslés), ami jelzi, hogy a népsűrűség elég alacsony, viszont Teherán, a főváros elképesztően túlzsúfolt a 12 milliós lakosságával.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 94 ezer forintnak megfelelő helyi pénz (rial)
• Leggyakoribb vezetéknév: Mohammadi
• Ezek a feltétlenül meglátogatást érdemlő látnivalók első látogatás esetén:
  
  • Teherán
  • Siráz
  • Perszepolisz
  • Jazd
  • Iszfahán

Iránban az iráni rial (IRR) a hivatalos fizetőeszköz.

• 1 forint (HUF) = 121 rial
• 1 euró = 45 500 rial
• 1 amerikai dollár (USD) = 41 900 rial
• (A linkekre rákattintva láthatóvá válnak az aktuális árfolyamok)

Nem árt tudni, hogy egy új amerikai törvény alapján azok a magyar (és más) állampolgárok, akik 2011 márciusa után Iránba látogattak, illetve látogatnak a jövőben, az USA-ba való utazásnál nem élveznek vízummentességet. Nem kell megijedni, mert az amerikai vízumkérelmet az iráni utazás miatt nem utasítják el, de végig kell csinálni a procedurát, ami alapján aztán kaphat az ember egy 10 éves érvényességű vízumot is. Szóval ez azért nem akkora hátrány, hogy csak emiatt érdemes legyen lemondani egy olyan izgalmas, érdekes ország meglátogatásáról, mint amilyen Irán. 

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Az iráni emberek megható vendégszeretete, tisztességessége és (Teherántól eltekintve) kellemessége
2. Megilletődötten állni este Iszfahán főterén (a világ második legnagyobb terén) és nézni, érezni, hallani a semmi máshoz nem hasonlítható hangulatot
3. Sirázban egy nagy köztéren sétálni a piknikező családok között és fogadni barátságos tekintetüket
4. Sirázban a nagy költőjük, Háfez sírjánál látni, hogy egyszerű irániak miként tudnak isteníteni egy poétát
5. Életre szóló barátságot kötni Rezával sofőrünkkel és útitársunkkal, egy fiatalemberrel, aki megtestesíti az emberi jóságot, akin keresztül megismerhettük az iráni ember végtelen udvariasságát, civilizáltságát
6. Jazdban vendégségben ülni a nappali szőnyegén és enni egy coachsurfing-es család otthonában
7. Teljességgel élvezni egész idő alatt a biztonságunkat, hogy nem kell bűnözőktől félni, mint Brüsszelben, Barcelonában vagy Rio-ban
8. Sirázban a lányom élete legfinomabb rizsét ette, és ennek én, egy rizst utáló ember is örülni tudtam
9. Isfahanban az örmény negyedben látni, hogy a sok iszlám erkölcscsőszködés dacára mennyire megpróbálják jól érezni magukat az emberek
10. A boldogság, hogy minden tévhitet félretolva azért is elmentünk Iránba és megszerethettük

Nem tetszett

1. Teheránban órákat ülni a forgalmi dugókban, értékes időket elveszítve
2. Teheránban izgulni az elején a forgalmas közutakon való minden egyes átgyalogoláskor
3. Érezni a fiatalok vágyakozását arra, hogy lazábban élhessenek és úgy szórakozhassanak, mint kortársaik bárhol a világon, a bulihelyek teljes hiánya, a társasági leülős helyek részbeni hiánya
4. A különböző éttermek választéka közötti kicsi különbség
5. Bevallani kényszerűen magamnak, hogy Perszepolisz nem nyűgözött le
6. A rengeteg cigiző férfi, a lányom utcai cigizéseire vetett rosszalló tekintetek miatti kellemetlen érzés
7. Az, hogy a lányomnak végig kendőt kellett hordania, amit nem szeretett, bár fegyelmezetten elfogadott, valamint az, hogy a japán turista nők bezzeg megengedhették maguknak a kendő hordásának megtagadását
8. A turisztikai nevezetességeik itt-ott ügyetlen tálalása
9. Teheránban a borzasztó levegőszennyezettség
10. Az, hogy nem sikerült olyan angolul jól beszélő privát beszélgetőpartnert találni, aki a kőkemény szigorú iszlám törvénykezés hétköznapi gyakorlatát őszintén és teljes mértékben védelmezte volna nekünk, részben egyetértővel sikerült dumálni

Vélemények

Iránban alig van nyugati külföldi turizmus a politikai helyzet és a média miatt. Évente másfél-kétmillióan jönnek, pedig a turisztikai potenciál végtelen. Tengerpart, szigetek, sivatag, erdő, magashegy, sípálya, épített örökség, bazári kelet-feeling. Sirázban, Iszfahánban és Jazdban látni nyitott gondolkodású nyugdíjas csoportokat, néhány backpacker hippit, hegymászókat a Damavand felé, de mindez nem sok. A külföldi turizmus elsősorban muszlim országokból számottevő, zarándoklat, vásárlás, plasztikai sebészet. Siráz tele volt bekötött fejű arabbal, akik hajbeültetésre jöttek.

A nyugati turizmus nélkül Iránban nem alakult ki a pofátlan nyomulás és lehúzás infrastruktúrája. A kevés nyugati úgyis főleg saját vezetővel közlekedik. A jobb hotelek, éttermek vagy a VIP-buszok berendezése a belső turizmust, azaz az iráni felsőközép igényeit elégíti ki. Ezért, ha azt látjuk, hogy egy étterem vagy hotel úgynevezett autentikus hely élő zenével, szökőkúttal, beöltözött pincérekkel, Perszepolisz-designnal és mindennel, amit más országban messzire el kell kerülni, itt nyugodtan bemehetünk, valószínűleg nem lehúzás, tényleg autentikus a maga módján. Iránban minden autentikus, Irán mindig önmagát adja. A legrosszabb giccsben is, mint az iszfaháni Naqs-e Dzsahán téren köröző lovaskocsik, az ország valódi működését figyelhetjük meg. A súlyos politikai helyzet miatt Irán a legjobb hely utazásra. Az érintetlenség és távolság orientalista klisék, de ettől még, ha nem is úgy, ahogy néhányan elvárják, igazak.

Unalmas tanács, de elsőre a legjobb megvenni és mindenben követni a legújabb Lonely Planetet. Elsőnek, de másodiknak is érdemes a klasszikus útvonalon haladni. Akármilyen érdekes trash-élmény lehet Irán néhány eldugott zuga, ha valaki egyszer költi erre a pénzét, akkor először nézze meg mondjuk Iszfahánt. Kétmillió ember, acélgyárak, a legtisztább, legrendezettebb és legszebb iráni nagyváros, a csúcsán lévő Szafavida Birodalom lenyomata, Naqsh-e Dzsahán tér, nagymecset, Csehel Szotún palota, a most már állandóan kiszáradt (elapasztott) folyó két partját összekötő Szafavida-kori hidak, örmény katedrális, sok minden, nem sorolom fel az összeset. Bazár, igazi bazárbádogtetővel és száguldozó motorosokkal, és szépen kiépített történelmi bazár turistáknak, itt árulnak szőnyeget, lakkozott tevecsont tolltartót, huszonöt százalék pisztáciatartalmú gazt (ragacsos törökmézszerű izé). Általában mindenki egyen annyi pisztáciát, amennyit tud. Sokkal magasabb minőség, mint az itthon kapható kaliforniai, ezt a ’79-es forradalom után kezdték el termeszteni az amerikaiak. (2021) forrás

---

"Nagyon változatos ország, ami a méretéből adódik, illetve abból, hogy sokféle ember (népcsoport) lakja. Amíg Shirazban és Eszfahanban mindenki színes, lazább öltözetet visel, nyitottabbak, kommunikatívabbak, addig Jázdban zárkózottabbak az emberek, feketében járnak, teljesen eltakarják magukat a nők. Földrajzilag változatos: van tenger, alföld, magas hegy, hó, sivatag, sztyeppe, nagyváros, kisváros stb... Szóval nekem ez a változatosság tetszett a legjobban, hogy utazok pár száz km-t és egy egész más hangulatú helyen találom magam egy országon belül.

Íme, az én Tetszett & Nem tetszett listám:

Tetszett:

1. Változatos ország

2. Gyönyörű a természet

3. Biztonságos

4. Olcsó

5. Finomak az ételek

6. Széles szállásválaszték

7. Nagyon kedvesek, segítőkészek és vendégszeretők az emberek, kevés a rendőr, nagyrészt ők sem hordanak fegyvert, ebből látszik, hogy magas a társadalom önfegyelme

8. Jó a tömegközlekedés

9. Baráti társaságok, családok a szabadban kempingeznek, beszélgetnek

10. Toleráns nép (Isfahanban örmény negyed van, ortodox templomokkal, a keresztények és a zoroasztriánusok termelhetnek maguknak bort, stb..).

Nem tetszett:

1. Kicsit hiányoltam az utcai kebabosokat, nincs annyi étterem, mint Törökországban vagy a Balkánon.

2. Óriási a szmog, koszos a levegő.

3. A gyalogos közlekedés nagyon nehéz a forgalom és az egyéni vezetési stílus miatt, de pár nap alatt hozzá lehet szokni.

4. A gyors pénzromlás miatt kicsit nehezen követhetőek az árak.

5. Az, hogy a turistáknak és a helyieknek más a múzeumbelépők ára (persze még így is olcsó volt).

6. Kevés angol nyelvű tájékoztatás, pedig egyre több a turista.

7. Sajnos már ott is megjelentek a nagy bevásárlóközpontok, plázák.

8. Tabrizban egész napos keresés után sem találtam szállást, mert a helyiek elmondása szerint az azeriek Iránba jönnek át orvoshoz, mert ott olcsóbb.

9. A szigorú vallási törvények miatt az ősi perzsa kultúrából sok dolgot nem sikerült megismerni.

10. Hogy a világhírű shirazi bort nem kóstolhattam meg.

(István, 2015)

---

"Az első nap, miután már beköltöztünk a hotelszobánkba, kimentem az épület elé, az utcai fronton cigizni. Méregettem a járdán vonuló helyi nők öltözékét és leesett az állam. Ugyanis gyorsan nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a szigorú öltözködési előírások dacára a nők elképesztő kreativitással képesek stílusossá varázsolni magukat. Rögtön idiótának éreztem magam a borzadály esőkabátomban és a csinos, de mégis fantáziátlan kendőmben. Azt is rögtön észrevételeztem, hogy a kendőikkel nem fedik teljesen a hajukat, sőt a leplezés mértékével izgalmasan játszadoznak, ki-ki a maga módján, egyfajta lázadozással. Feltűnt, hogy a kendő alatt a hajuk kívülről valami hatalmas kontyot sejtetve kiemelkedik és ezzel az egész viseletnek valami hercegnős, légies jelleget adnak. Naná, nyomban elkezdett az agyam járni, hogy vajon tényleg ennyire tetemes a kendő alatti hajkorona, avagy mit variálnak a helyi nők ehhez a látványhoz. Kedvem támadt megpróbálni utánozni a módit, hisz annyira csúcs volt. Hozzáteszem, ez az első napon volt, amikor még a kötelező kendőviselet dolgában nem voltam annyira frusztrált, mint az utazásunk második felében." (Kurucz Marion)

---

"Jobb híján a családok, a baráti társaságok a tereken, és főleg a parkokban tanyáznak, este sok parkban láttunk a gyepre letelepedett, piknikező embereket. Visznek magukkal terebélyes szőnyegeket, termoszt, sok elemózsiát és jól, jámboran el vannak. Látták, hogy külföldi turisták vagyunk és mosolyogtak ránk, sokszor úgy éreztük, hogy legszívesebben meghívnának a körükbe. Az utcákon nem hallani zenét. Pedig egy üzletben felfedeztem helyi zenés CD-t és, amikor belehallgattam, sajnáltam, hogy nem tőle hangos az utca.

Apropó, az utca képe: nem látni kéz a kézben járó párokat. Jó, ahhoz hozzászoktam a világot járva, hogy sok kultúrával ellentétes a románcos, szerelmi érzelmek utcai kimutatása. Egy helyi ismerőstől azt hallottuk, hogy az egyetemisták és más fiatalok vad házibulikat tartanak, ahol nagyon is kiélik a fülledt erotika iránti vágyukat, főleg, hogy az egészet körüllengi a tilalmakkal kapcsolatos dac is. (Marion)" forrás

---

"Ez az az út, amely előtt mindenki sopánkodott és ijesztgetett, hogy letartóztatnak (és a fényképezés-mániám volt a legfőbb jósolt ok), hogy elrabolnak vagy egyszerűen csak rosszul fogom érezni magam ebben az ultra-konzervatív muzulmán államban, ahol az ajatollah szava szent és ahol egy korty alkohol halálbüntetést hozhat maga után... de én abszolút bíztam a Lonely Planetben, amely kitartóan mondogatta, hogy egy dolgot mindenképpen hagyjunk otthon: az összes sztereotípiánkat, hisz rengeteg élmény érhet Iránban, ha beengedjük őket. Az biztos, hogy Irán számomra a meglepetések országa volt, a kellemes meglepetéseké, amelyek folyamatosan értek, és amelyek egy részéről a következő pár posztban beszámolok. (2011)" forrás

---

Iránba utazó lányoknak és nőknek kötelező cikk! (Ajánlott link)

"Hú, ettől az országtól hogy tudnak félni az emberek! Valójában a legvendégszeretőbb népek lakják, csak győzze az ember hólyaggal a sok teaivást!" forrás

---

,, Amit Iránban tapasztaltam, az eddigi utazásaim során egyedi volt. Az előzőekből, azaz a vegyes vallási és nemzetiségi összetételből, a megélt történelemből következik talán mindez. A selyemút mentén folyamatosan nagy volt a jövés-menés. Állandóan jöttek más népek szülöttei, más kultúrák képviselői, kereskedők, utazók. Ez az áramlás ami mozgásban tart és éltet egy társadalmat. Ez egy ország keringési rendszere. És az irániak rájöttek, hogy a vendégszeretet katalizálja a kereskedelmet. Szívesebben jönnek a karavánok, ha szívesen látják őket.

A segítőkészség, a jóindulat, a baráti kíváncsiság egy messziről jött utazó irányába – hihetetlen és döbbenetes mértékben van jelen a mindennapokban és az emberekben. (2017)" forrás

---

,, Aki szereti megcsodálni a kelet csodáit annak tiszta szívből ajánlom Iránt, ahol még a tömegturizmus nem rontotta el az ország valódi arcát, viszont merőben mást tapasztalunk mint ami a médiában jelen van róla. Irán kiváló példája annak hogy csak annak higyj amit magad is megtapasztaltál. Röviden: gyönyörű természet, csodálatos emberek, ősi kultúra és szemet kápráztató mecsetek és épületek. (Irén, 2019)

---

,, Már szinte zavarba ejtő a dolog és sokszor azon kaptuk magunkat, hogy gyanakszunk. Miért ilyen kedvesek? Mi lehet emögött a hátsó szándék? Merthogy a nyugati logikánk valami ilyesmit sejt a háttérben. Azonban az esetek döntő többségében (persze a mintavételünk nem volt túl reprezentatív) nincs hátsó szándék.

Egyszerűen kedvesek és segítőkészek a helyiek. Ez a perzsa mentalitás a mi rideg, számító, nyugati individualista gondolkodásmódunknak annyira stílusidegen volt, hogy nagyon nehezen tudtunk csak hozzászokni. Szóval a kezdeti kultúrsokk után szépen lassan elkezdett kirajzolódni egy teljesen új Iránkép, egy egzotikus országról, ahol az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek és a nagy szegénység ellenére abszolút életvidámak. (2019)" forrás

---

,, Fantasztikus volt hogy ha akartuk volna, minden áldott nap egy-egy helybéli otthonában vendégeskedhettünk volna, és természetesen kajára se lett volna gondunk egész ott tartózkodásunk alatt. Egyes helyeken már kicsit túl sok is volt a meghívásokból és figyelő szemekből, mivel szinte egy perc nyugtunk sem volt, igy sok meghívást kellett visszautasítanunk. (2019)" forrás

---

Amikor ismerőseim megtudták, hogy Iránba készülünk, csodálkozva kérdezték: „– Mit lehet ott látni? Nem féltek odautazni? Ott nem szeretik a külföldieket!” Iránról közreadott képeket nézegetve, és mások élménybeszámolóit olvasva nem tartottam attól, hogy az ország szűkölködik látnivalókban, és barátságtalan lesz a fogadtatás. Ellenkezőleg! Tény azonban, hogy az utóbbi jó néhány évben politikai és egészségügyi szempontból nem tűnt számomra biztonságosnak Irán, de végül 2022 tavaszán rászántuk magunkat az utazásra. Sok országban megfordultunk már, és nincs közöttük olyan, ahová nem utaznánk vissza szívesen. Irán, vagyis az egykori Perzsia különösen belopta magát a szívembe, ahol a helyi emberek (akiknek túlnyomó többsége perzsa, és nem arab, ahogy azt sokan hiszik) barátságosan, mondhatni szeretettel fogadják azokat, akik szeretnék megismerni országuk múltját, történelmi emlékeit és természeti szépségeit.(2023)

Olvasmányos linkek

"Az iszfaháni nagymecset az iráni iszlám építészeti gyöngyszeme, kék csempés gyönyörűsége. Leírhatatlan a kéknek az ezernyi árnyalata, az indák, virágmotívumok sokfélesége, ami elkápráztatott minket a Sheikh Lotfollah mecsettel szemben állva. A legszebb arcát a délutáni órák fényében mutatja. A bazár legalább 5 km hosszú. Nyüzsgő tömeg alkudozik folyamatosan az ott kapható portékákra. Tematikus elrendezésben találhatjuk a termékeket, így csak azt kell tudnunk, mit akarunk venni. A legfurcsább számomra a még zöld, cukorral édesített sárgabarack népszerűsége volt. A bazár forgatagából az Imam térre lyukadunk, ami szépen rendben van tartva, kutya és hajléktalan ismeretlen fogalom Iránban. A vallási tolerancia példaképe az iszfaháni örmény katedrális, ahol több száz éve folyamatosan gyakorolhatják keresztény vallásukat a városban lakó örmények. Több napra való program végigjárni a palotákat, mecseteket, parkokat." forrás

---

"Néhány mecsetbe, melyek nagyobb zarándokhelyek, nem lehet bemenni, vagy csak helyi kísérettel lehet korlátozottan sétát tenni az adott mecset területén. Minden ilyen alkalommal, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy bemehetünk-e vagy sem, nem kell aggódnunk, a kedves helyiek mindig a segítségünkre sietnek. Mindig tartsuk szem előtt, hogy Irán mélyen vallásos ország, ahol a vallásosság és a vendégszeretet kéz a kézben jár! Ha hitünk, vallásos meggyőződésünk felől érdeklődnek, az a helyi emberek kultúrájából fakad, nem pedig az okvetlen kíváncsiskodás jele." forrás

---

"Vidéken az embereknek fogalmuk sincsen arról, hogy mi zajlik a fővárosban. Internet nincs arrafelé, TV is módjával, ha van is szappanoperákat néznek, s ha látják sem hiszik. Meg ugye a megszokott mindig biztosabb, mint a forrongó új... Vidéken úgysem lesz nagy változás... Betartják a szabályokat... Meg a szájukat... És akkor minden rendben lesz. A város más, sokkal szekulárisabb, gazdagabb, érzik a lehetőségeket, amit most éppen egy szűk elit tart a kezében. Ezen szeretnének változtatni, persze a vallási béklyó elleni fellépés köntösében. Persze a lojális réteget úgyis támogatják, hogy az ‘egyebek’ is pályázhatnak állami megrendelésékre, csakhogy ismerős kell a bizottságban (az az elité), no meg a bankok csak lojális cégeknek adnak kölcsönt a vállalkozásokhoz." forrás

---

"Teherán rendkívül izgalmas látnivalója a sahok kincseiből rendezett kiállítás, mely a világ egyik legnagyobb és legdrágább ékszer és drágakő gyűjteménye. Itt látható a Koh-i-noor "testvére", a Darya-e-noor, vagyis a "Fény tengere" gyémánt, a heverő méretű, híres Páva-trón, amelyet közel 27 000 drágakő díszít, illetve egy 66 cm átmérőjű, 1 méter magas földgömb, melyet Nasser-ed-din sah (XIX. század) ékszerészei azokból a drágakövekből (összesen közel 52 000) készítettek, amelyek szétszóródva hevertek a kincstárban. A különböző országokat nehéz felismerni a glóbuszon, a mesterek szakmai tudása egyértelműen nagyobb volt, mint földrajzi ismereteik." (forrás: vjm.hu)

---

"A tájékozódás az első napokban tényleg bonyolult. A szállodám Teherán egyik főteréhez, az Imám Khomeini térhez van közel, de senki nem tudja, hogy merre van. Mindenki csak a régi nevén Tupkhune, azaz "Ágyú-ház" térnek hívja. Mikor valaki említette egy iráninak, hogy baj van a perzsa nevekkel, az azt válaszolta, hogy "ó ti európaiak, nagyon rendezettek vagytok". További gond számomra, hogy a buszokra az útirány arab betűkkel van kiírva, és olyan gyorsan jönnek, hogy nem tudom elolvasni. Szerencsére az embereket kérdezgetve mindig megtudom, melyik busz megy oda, ahova én igyekszem. A második napra már minden lehetséges közlekedési eszközt kipróbáltam: magánautót, taxit, iránytaxit, buszt, metrót, motorbicikli-taxit. A közlekedésen kívül már csak egy nehézség maradt: a pénz. Megkérdezem, mennyibe kerül a szendvics. Azt mondják, ötszáz tomán. Mikor átadok egy ezres bankjegyet, tiltakoznak, hogy ötször ennyi kell. Beletelik két nap, mire sikerül ösztönösen tízszeresére szoroznom a riyál pénznemben leírt, ám tománban kimondott perzsa számokat, és elfelejtem a kezdeti félelmemet is." forrás

---

"A második nap kitaláltam, hogy most már igazán készítek pár fényképet a shirazi bazárról (a shirazi és az esfahani bazárok mindketten a Top- bazárok a Lonely Planet szerint), és teljesen lelombozódtam, amikor zárva találtam (ráadásul már előző este is zárva volt). Nem messze, a sarkon láttam egy rendőrségi lakókocsit, benne 4-5 rendőr szundított, gondoltam megkérdezem őket, mikor nyit a piac. Fényképező a nyakamban, hozzájuk sétáltam (Fred már ezen idegeskedett), és elkezdtem őket kérdezgetni, de nem nagyon jött össze a kommunikáció, nem értettek. Végül az egyik rám néz, és megkérdez: "Photo?", erre nem igazán tudtam, mi a jó válasz, szóval továbbra is "Bazaar, bazaar", mire ő "Come with me now!". Ó jaj, ekkor eszembe jutott, hogy ez lehet hogy nem jó hír... mire visszavezet a bazár bejáratához, kinyitja nekem a bazárt - és utána 25 percen keresztül vezetget a labirintusban, hogy kedvemre tudjak fényképezgetni." forrás

---

"A város legnagyobb gondja az óriásira duzzadt autóforgalom, amit a városi autópályák és felüljárók hálózata sem tud mérsékelni. Egy liter benzin alig húsz forintba kerül, a fiatalok autóvásárlását olcsó hitellel segíti az állam, közlekedési morál pedig alig létezik. Végig az volt az érzésem, hogy mivel az embereknek mindenütt van egy bizonyos mennyiségű szabadságigénye, Iránban ezt a politikai és vallási korlátozások miatt a közlekedési szabályok látványos felrúgásával élik ki. Mással aligha magyarázható, hogy az utcán posztoló rendőrök nem csak a pirosban való áthaladást és a járdán való motorkerékpározást nézik el, hanem a dugóban egymással hajba kapó autósok és gyalogosok verekedésébe sem avatkoznak bele.

Az anarchikus teheráni közlekedés megmentőjének a metró ígérkezik, amelyet rohamtempóban építenek az óriásváros alatt. Ma három vonal üzemel, az állomások tiszták, esztétikusak, s a légkondicionált kocsik mozgó oázisul is szolgálhatnak a nyaranta negyvenfokos melegtől elalélt embereknek. Az utolsó, sárgával jelölt kocsi a nőké, ide férfiak nem szállhatnak fel. A nők viszont bármelyik kocsit használhatják, a "férfiszakaszban" gyorsan ülőhelyet is kapnak az előzékeny férfi utasoktól." forrás

---

"A fényképezést általában nem tiltják, a szunnitáktól eltérően a síiták eltűrik, sőt mobiljaikkal sűrűn gyakorolják. Ezen fellelkesülve Teheránban, a kormányzati negyedben a járdán állva felvettem a szemközti igazságügyi palota homlokzatát, úgy is, mint jogász. Nyomban ott termett a portás, aki hozott magával egy rendőrt. Nem csak számon kérték a felvételt, de nagyon rajta voltak, hogy elvegyék a gépemet. Végül abban egyeztünk meg, hogy megmutattam nekik a tárolt fotókat, melyek közt nem volt ott az igazságügyi palota, mivel a kamera kétfunkciós, és én a palotát videóztam. Technikailag ennyire már nem voltak otthon. De ami igazán döbbenetes az az, hogy amikor az utcáról egy perc múlva befordultunk a fő turista látványosságnak számító Gulisztán palota kertjébe, onnan senkitől sem zavartatva fényképezhettem az igazságügyi palotát. Ekkor a portás által tiltott felvétel készítésének helyétől légvonalban néhány méterre álltam, csak éppen a kertet az utcától elválasztó vaskerítés másik oldalán."

---

"Shiraz régen borairól is híres volt. Ma már azonban egy kortyot sem élvezhetünk ezekből, még mi, külföldiek sem. Az országban abszolút alkoholtilalom van, és külföldről sem szabad szeszes italt behozni. Tehát ha valaki tobzódni akar, akkor rendel magának egy doboz alkoholmentes sört. A vallási rendőrség éberen figyel! Ez nem vicc – tényleg létezik vallási rendőrség, és többek között az emberek öltözködését, valamint viselkedését figyeli! Már Shirazban feltűnt nékünk, hogy a férfiak az első ajtón szállnak fel az autóbuszokra, a nők pedig a középsőn. Eszerint is helyezkednek el – elől a férfiak, hátul a nők. Képzeljék el, hogy mi történne a buszon, ha például egy ötven év körüli házaspár egymás mellé kerülne! Még rágondolni is rossz!

Ugyanez a helyzet a mecsetekben is imádkozás közben, már amennyire a nőket a férfiak közelébe engedik. Úgy hallottam, hogy régen, az iszlám kialakulásakor ez nem így volt, de aztán kiderült, hogy a férfi előtt a szőnyegre boruló nő alakzata bűnös vágyakat gerjesztett a hímnemű lényekben, és azonnal odalett az áhítat. Megcserélték a sorrendet, még az autóbuszon is!" (forrás: Világszabadság: Utazási impressziók - Irán)

---

"Teheránban gyakran szmog van, ezzel számoljanak az arra érzékenyek. A városban számtalan látnivaló van, én kiemelném a nemzeti múzeumot, ahol a mi nagy becsben tartott töredékes aranyszarvasunk pontos másából nagyjából százat láthatsz egyetlen vitrinben. Nem vagyok egy szittya, de elgondolkodtatott a dolog. Aztán ott van a Lalé park, rengeteg palota és mecset, a bazár és persze a híres falfestmények (pl.:down with the usa). Ha ajánlhatom, a Khomeini tér közelében szálljatok meg, olcsó, biztonságos vidék, a bazár és a fontosabb látnivalók közelében.

Iszfahánról remélem elég, ha egy perzsa közmondást idézek: eszfahán, naszf-é dzsahán, azaz Iszfahán a világ fele. Valódi ékszerdoboz, az utazás egyik csúcspontja. Az élményt kicsit rontja, hogy a város folyója gyakorlatilag teljesen kiapadt, tehát a híres hidak ma kiszáradt medrek felett futnak. Azért érdemes a parton mászkálni, estefelé itt gyűlnek össze a fiatalok, és igen sajátos módon próbálnak megismerkedni a másik nem képviselőivel. A városban jelentős zoroasztriánus közösség él, szívesen beszélgetnek és megmutatják a templomukat is. Ha jól emlékszem egy itteni örmény templom mellett látható a világ egyik legnagyobb, örmény népirtásról szóló állandó kiállítása is. Shiraz: ááá, mit mondjak? Háfez és Szádi síremlékét őrzi a város, ha valami igazán perzsa, na Shiraz, az. Nem mellékesen, innen tudod felkeresni Perszepoliszt is." forrás

---

"Az irániak nagyon segítőkészek, és szinte szabadkozva mondják, hogy minden feszültség csak a politikusok miatt van, ők senkinek nem akarnak rosszat. Mindezt saját tapasztalataim is megerősítik, ugyanis Irán az a hely, ahol az egy turistára eső kellemetlenségek száma a nullát súrolja, annál több viszont a kellemes meglepetés. (2014)" forrás

---

"Egyre többen látogatnak Iránba, ahol hosszú távon óriási lehetőségek elé néz az idegenforgalom. Hasszan Rohani elnök megválasztása óta vitathatatlanul javult az Iránról kialakult összkép világszerte. Ezt tükrözi a turizmus újbóli beindulása is. Igaz, egyelőre csak a korábbi időszakhoz képest jelentős a látogatók számának növekedése. 2013 márciusától 2014 márciusáig 4,5 millió látogatót fogadott Irán. Idén 35 százalékkal nőtt az Európából érkező turisták száma. Az AFP hírügynökség a híres perszepoliszi romoknál készített villám közvélemény-kutatást. Egy hongkongi csoport nagyon elégedett volt a programmal, a fogadtatással és a látnivalókkal. Egy lengyel turista kiemelte, hogy milyen biztonságosak az iráni városok és nagyon barátságosnak találta az embereket.

Massoud Soltani-Far, az iráni idegenforgalmi hivatal vezetője elmondta: 10 év múlva már évente 20 millió látogatóra számítanak és 30 milliárd dolláros bevételre. Persze ehhez fejleszteni kell a szállodahálózatot és más beruházásokra is szükség lesz, de ezek már elindultak – tette hozzá a hivatal vezetője. Azt már a hírügynökségi tudósító jegyzi meg, hogy Iránnak vannak hendikepjei. Például az öltözködési korlátozások: a nőknek kötelező a fátyol, a férfiak még a kánikulában sem hordhatnak rövidnadrágot, és persze az alkohol tilalma is sokakat elijeszt. Viszont vitathatatlanul Irán mellett szólnak a látnivalók: Iránnak 17 olyan pazar műemléke van, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. (2014)" forrás

---

"A természeti adottságai kiválóak. Hegyvidék, tenger, sivatag, füves dombság, lombhullató erdők, mind-mind megtalálható ebben a Magyarországnál majdnem 18x nagyobb országban. Az épületeik közül a mecsetek szépek igazán, bár nekünk a törökországiak jobban tetszettek. Valamint a szerájok is említésre méltóak. Régi épületeket nem nagyon látni, azt hallottuk, hogy itt lerombolják a régit és újat húznak fel helyette. Semmi extra, kocka házak némi dekorral. Talán csak Mashhad-ban láttunk egy szebb lakóházat. A képek között megtaláljátok. A városok (ahol mi jártunk) nem igazán szépek, a kisvárosok nem különben. Olyanok a házak mintha nem lennének befejezve. Kilógó vascsövek, be nem fejezett tetőszerkezetek, elkezdett plusz emeletek. A szemét mennyisége az utcákon nem vészes. A parkjaik kimondottan szépek és nagyon gondozottak, ivókutakkal, wc-vel, padokkal.

Irán csodás ország, aki csak teheti, menjen és nézze meg. Nem drága, nem tolakodó, nem hivalkodik, és rengeteg élményben lesz része mindenkinek. Nagyon megszerettük ezt a csodaszép országot és benne a lakóit. Az, hogy kendőt meg hosszúnadrágot kell húzni, csak egy szükséges rossz. Kobra Zoli nagyon szépen megfogalmazta, hogy miként kell hozzáállni, viszonyulni ehhez. Azt mondta, ezt el kell fogadni, és úgy kell tenni, ahogy a helyiek, még ha megteheti is egy külföldi, hogy rövidnadrágban grasszál. A mi szabadságunk a tükre az ő kötöttségeiknek. Ne dörgöljük ezt az orruk alá, inkább vállaljunk szolidaritást velük.

Ha tehetjük, ne hagyjuk ki Iránt. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Siráz - v.j. fotója

Vissza az elejére

Kommentek