ÚTIKRITIKA.HU / Irán






hirdetes

útikritikák


Irán

Egészség | Mit vigyünk? | Öltözködési kódex | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Fotóegyveleg

.

A shirazi szuvenírboltban kicsomagolás előtt a Made in China dobozok a helyi kézművesség támogatásának sajátos értelmezésével. - s.t. oknyomozó s leleplező fotója

.

Egészség

Iránba utazáshoz nincs szükség semmilyen oltásra. A hepatitis, diftéria, tetanusz és tífusz elleni oltás csupán javasolt Csapvizet nem szabad inni, de mindenhol kapható palackozott ásványvíz és vannak kihelyezett ivóvizes tartályok, amelyekből lehet inni. A nagyvárosokban a csapvíz azért nem olyan veszélyes, hogy ne lehessen vele fogat mosni. Kisebb hasmenések előfordulnak a turistáknál, ilyenkor gyógyszer helyett akár bevethető a finom iráni datolya is. Ritkán, de előfordulhat iráni utazás folyamán gyomorrontás vagy valamilyen enyhe bélfertőzés, hasmenés, székrekedés. Hangsúlyozzuk, hogy ilyesmik nem higiéniai problémák miatt következnek be, hanem amiatt, hogy szervezetünk nem mindig tud könnyen átállni az ottani klímára, és étrendre. A nagyvárosok súlyos légszennyezettsége miatt a légúti betegségekben szenvedőknek (asztma, allergia, stb.) fel kell készülniük esetleges nehézségekre. A légszennyezettség szintje késő ősszel és télen a legnagyobb. Nem árt tehát kis személyes gyógyszertárat magunkkal vinni.

Némileg kockázatos salátákat, fasírtokat, különböző zöldségeket enni egyszerűbb étkezdékben. Felesleges beijedni ez ügyben, mert tényleg ritkán számolnak be utazók gyomorrontásokról. Iránban jók a kórházak, jó az egészségügyi ellátás. E tekintetben sem kell aggódni. Irán nem egy primitív ország, sőt nagyon is civilizált, akárki akármit feltételez az újságokban olvasható politikai hírek alapján. Tény, hogy az Iránt sújtó gazdasági embargó miatt a gyógyszertárakban többnyire nincsenek világmárkák, de a helyi gyógyszerek is teljesen jók, sokszor azért importtartalmakkal is bírnak.

Mit vigyünk?

Adaptert nem kell vinni, mert Iránban 230-240 voltos váltóáram van, és az aljzatok passzolnak az európai szabványokkal, dugókkal. Néhány hotelben van csak háromlyukas konnektor, de az ilyen helyeken a recepciótól lehet kérni adaptert. Állandóan szedett gyógyszereket, megfelelő engedélyekkel. Utasbiztosítást. Ezt nem kell magyarázni.

Öltözködési kódex, szabályok

A turistáknak a legkomolyabban kell venni az Iránban érvényes öltözködési szabályok szigorú betartását. A turistákkal e tekintetben nem kivételeznek. Főleg a turista nőknek kell alkalmazkodni, mindenekelőtt a hejab, a fejkendő viselésével, mindenhol (a hotelszobán kívül) és mindig! A nőknek olyan felsőruhát kell viselnie, ami a derék alá ér, fedi a feneket, még jobb, ha a térdig ér. Ha ilyesmit otthonról nem tudunk hozni, akkor az első nap könnyen beszerezhető a helyi ruhaüzletekben, a bazárban. Kendőt azonban már a repülőgép leszállása után, a belépési procedúra folyamán is viselni kell.

A női felsőruházat lehetőleg legyen (hőség esetén) könnyű anyag, világos és egyszínű. Lehetőleg ne legyen fehér vagy valamilyen rikító színű. A bézs és a barnás árnyalatok javasoltak, de a zölddel és a liláskékkel sincs gond. A kendő legyen sötétebb színárnyalatú, egyszerű anyagú, mintázatú, igaz a helyi nők e téren szeretik a feltűnősködést. A felsőruházat (kabátka) alatt a hosszú nadrág viselése ajánlott, ez lehet farmer is. A feltűnést jobban el lehet kerülni, ha a turistanő nem szandált visel, hanem inkább zárt cipőt bármilyen színű bokazoknival. Lábbeli lehet nyugodtan valami fehér tornacipő is.

p.b.

Magánterületen az ajánlott öltözködés függ az adott helyzettől. A szállodában vagy vendégségben érdemes igazodni a helyi adottságokhoz. Ha más nők kendőt viselnek, akkor a turistanő se rántsa le magáról. A férfiak esetében a hosszú nadrág viselését várják el. Elfogadják, ha a turista férfi rövid ujjú inget hord, de illendőbb a hosszú ing viselése. Nem szólják meg a szandált viselő turistát, de illendőbb a cipő zoknival. A férfiaknak is érdemes kerülni a feltűnést, például lehetőleg ne olyan trikót, inget viseljünk, amin látványos feliratok láthatók, mondjuk amerikai vonatkozásúak. A férfiaknak szabadabb a pálya tehát, de a vallási helyekre történő látogatásokra nekik is tanácsosabb visszafogott ruházatot ölteni. A szakáll, borosta nem gond, az náluk is dívik.

,, Habár a külföldiekre ugyanúgy vonatkoznak ezek a törvények, a rendőrök sokkal elnézőbbek voltak velünk (még az se volt gond, hogy rövidnadrágban és pólóban futottam Teheránban), de sok esetben ajánlkoztak kíséretnek és néha titokban (próbáltak) követni, hogy „biztonságban legyünk”. Úgy tűnt csak unatkoznak, vagy a feljebbvalójukat érdeklik a turisták, miközben 10 éves gyerekek tolták mögöttük 100 km/h-val motorkerékpáron, ami persze mindennapos volt és nem igényelt kivizsgálást. És csodálkoznak, hogy mért vannak a top 3-ban a halálos közlekedési balesetekben… Az elején hosszú nadrágot és csak a hajamat takaró csősálat hordtam, de félidőben már rendszeres volt a rövidnadrág és a baseball sapka, és ugyan számos rendőri ellenőrzésbe futottunk bele, a legtöbbször meg se említették a dolgot. A legrosszabb ami történhet, hogy megkérnek, kapj magadra egy kicsivel több ruhát. Vagy bevisznek a rendőrségre, de csak hogy meggyőződjenek róla, nem vagyunk kémek. 😀 (2019)" forrás

Közlekedés

Iránban az országutak minősége többnyire jó. A városokon kívül kifejezetten gyér az autóforgalom. Többségében távolsági személyszállító buszokat, teherautókat és kamionokat lehet látni. Az autóvezetők egy része fegyelmezetlenül vezet, nem tartják be a sebességkorlátozásokat, pedig az utakon jelentős a közlekedésrendészet jelenléte. Sok autós elsőbbségadás nélküli hajt fel az autóutakra, gyakori a szabálytalan előzés. Iránban nemzetközi viszonylatban is rossz a közlekedési balesetek statisztikája, ezért sem ajánlatos autót bérelni. Az ország egészét behálózó távolsági buszjáratok megbízhatók, olcsók. A turisták inkább busszal utaznak, mint vonattal.

p.b.

"Járda: (nagyvárosokra, különösen Teheránra érvényesen) az az úttest, ahol a gyalogosok legálisan zavarják a motorosokat. Teheránban mély vízelvezető árok választja el az úttesttől, ennek ellenére néha egy-egy autó is átkerül rá. A motorosok itt kerülik ki a dugókat, és ide parkolnak, ha már nincs hely az úton. Teheránban életveszély közlekedni a járdán a hátulról elütés minden gyalogosra nézve lehetséges opció. Az úttesteken egyszerű szabály uralkodik, amit több helyen az "erősebb kutya baszik" modellként emlegetnek. Vagyis a kamion a király, a teherautó meg a busz jár-kel, a személyautó cikkcakkozik és fékez, a motoros túlél, a gyalogos pedig tényleg csak puhatestű. Teheránban vannak kerékpárosok! Veszélyeztetett faj.

Mercédesz: a lassú busz. Általában a ’60-as években készültek, a városok közti távolságot segítenek leküzdeni. Épeszű és néhány dollárnál többel rendelkező iráni nem veszi igénybe, emiatt szegények és vidékiek használják, akiknek vagy nincs pénzük, vagy ráérnek. Mindenhol megáll, akkor indul, amikor megtelik (mindig öt perc). Általában feleannyiba kerül, mint a Volvo, légkondi nincs rajta, csak kereszthuzat. Turisták előszeretettel próbálják ki, majd visszatérnek a már említett svéd márkájúhoz.

Volvo: a busz. Városok közti közlekedésben segít, gyors, és a nyugati sztenderd színvonalat hozza szinte mindig. Néha kevesebbet, néha pedig többet (ld. Luxus busz). Nagyvárosok között általában óránként közlekedik, ha az ember Teheránból Kazvinba megy, akkor szinte az összes jó, ami nyugatra indul.

Luxus busz: az irániak arányérzékét dicséri, hogy gondoltak a tehetősebbekre is. A normál Volvo negyven akárhány üléses modelljében mindössze 25 szék van, négy helyett három sorban. Elképesztően kényelmes, de a Volvo árának másfél-kétszeresét kérik a luxusért. Dobozos gyümölcslevet és kekszet osztanak a sztyuárdok, van rajta víz. Ha az utazó elég ügyes, a sima ár közelébe alkudhatja a viteldíjat. A perzsák rugalmasak...

Taxi: az az autó, amibe bárki beülhet. Iránban nem veszik túl szigorúan az iparengedélyt, így az a gépjármű is taxivá válik, akinek a tulajdonosa csak cigiért ugrik le a sarokra, de ott valakinek pont egy reptéri fuvar kellene. Az árban célszerű előre megállapodni, a leghatékonyabb az ember, ha perzsául mond valami nagyon konkrét összeget, amiből aztán alig enged. Az autó állapota és a vezetői kvalitások semmilyen mércével nem mérhetők, ezért elvárásaink se legyenek.

Iránytaxi: a buszokat kiváltó közlekedési eszköz. Jellemzője, hogy meghatározott útvonalon, fix tarifával közlekedik. A városiak kétszer-háromszor átszállnak A-ból B-be menet. Akkor indulnak, amikor megtelnek, és nagy előnye, hogy nem kell az ár miatt vitatkozni. (2010)" forrás


"Eredetileg Shiraz és Esfahan között belföldi repülővel terveztünk utazni, de nem találtunk időben megfelelő járatot. Végül találtunk egy éjszakai autóbuszt és amellett döntöttünk. A buszunk - VIP buszba vettem jegyet, 12 dollárért - sokkal modernebb és jobb állapotban volt, mint az amerikai Greyhoundok (a hangulatfényektől a teljesen hátrahajtható ülésekig). Rám szóltak, hogy udvariatlanság levenni a cipőt a buszban (ezért egyébként teljesen parasztnak éreztem magam, úgy lecseszett a sofőr, hogy hogy képzelem, hogy zokniban akarok buszozni. Ezek szerint mecsetben, meg az ebédlőasztalnál OK a zokni, távolsági buszban nem.) Arról nem is beszélve, hogy Shirazban az éjszakai buszt várva, olyan éjfél magasságában, halálos nyugalommal egyedül körbesétáltam a pályaudvar környékét mert unatkoztam, és egy pillanatig nem éreztem magam veszélyben.

Maga az út jó volt, én végigaludtam így nem sokat láttam a Zagros hegységből (pedig nagyon készültem rá... Fred aki egy percet nem tudott aludni a sofőr iráni techno zenéje miatt azt mondja, nagyon szép volt a táj). Csak arra emlékszem, hogy sokszor megállítottak bennünket rendőrök, ellenőrizni az utaslistát - bár ha minket, idegeneket nem csekkoltak le részletesebben, akkor nem tudom, mi volt ennek az ellenőrzésnek a célja. Kb. fél hatkor értünk Esfahanba, onnan taxival a szállodába, és egy kis alvás után innen indultunk neki a városnézésnek. (2011)" forrás


"Iránban gyerekként kezelik a felnőtteket is. Megmondják, mit csináljanak, mit csinálhatnak. Ez még minket is bosszantott, gondolhatjátok akkor bennük micsoda feszültség lehet. Ez legjobban a közlekedésben mutatkozik meg. Mintha abban élhetnék ki magukat, mindenki azt csinál, amit akar. A közlekedési szabályokat senki sem tartja és senki sem tartatja be. A rendőr szeme láttára követnek el olyan szabálytalanságokat, amiért máshol tuti elvennék az illető jogosítványát. Írok példákat is, mert úgy könnyebb elképzelni. Hárman, négyen, sőt van, hogy öten ülnek egy motoron. Apa vezet, előtte a tankon ül a négyéves kisfiú, anya leghátul, kezében egy karon ülő csecsemővel. Anya és apa között pedig a 7 éves nagylány, ő ügyes, őt már nem kell fogni. Vagy teli pirosban elindulnak, mert hát épp nem jön senki. Forgalommal szemben mennek, mert úgy rövidebb. Egyáltalán nem indexelnek. Egy sávban legalább két autó fér el, rutinosabb sofőrök megoldják hárommal is. Számunkra olyan káosz volt a közlekedésben, hogy az valami elképzelhetetlen. De nekik ez valahogy működik, mert nagyon kevés koccanást láttunk. Annak ellenére, hogy első ránézésre felér egy öngyilkossággal bemerészkedni egy körforgalomba, meg kell, hogy mondjam kellemesen pozitívan csalódtunk. Sokkal előzékenyebbek, mint az oszmán kollégáik. Lassítanak, beengednek, és nem dudálják ki az emberből a lelket is.

Emelett baromira gyorsan vezetnek, a féktávolságot nem ismerik, némelyik autó csoda, hogy szét nem esik. Iránban minden autó tulajnak van benzin kártyája. Az első 50 liter 700 toman-ba, azaz 70Ft-ba (nem írtam el) kerül, az 50 liter túllépése után pedig 100Ft literje. Képzelhetitek, mindenkinek van legalább egy autója. Az utak tele vannak 30-40 éves teherautókkal, amik okádják a füstöt. Olyan durva a légszennyezés a városok határában (Teheránban bent a városban is), hogy meg lehet fulladni. Sehol máshol nem tapasztaltunk még ilyet, még Isztambulba befelé sem, pedig aztán ott is volt forgalom. Teheránban ezt még tetézi az is, hogy egy hegy lábánál fekszik és megreked a szmog. A temérdek autó mellett legalább ugyanannyi motor is száguld az utakon. Leginkább a 125-150ccm-es Honda-k és egyéb helyi, valamint távol-keleti gyártmányok részesülnek előnyben. Sisakot, ha a motorosok felén láttunk, szerintem sokat mondok. Bocsánat, sok motorosnál volt sisak, a karján, de még inkább a motorra akasztva valahova, ha kérdik, van. Azt hallottuk évente 10.000-en hallnak meg motorbalesetben, Iránban. Hát, ezt sajnos könnyen el tudjuk képzelni. Sok motor állapota szintén életveszélyes, kitörött első/hátsó lámpák, kábelen fityegő indexek, kotyogó kerekek, sorolhatnám még. (2015)" forrás


,, Egy 125-ös motorbiciklit látva, amely négytagú családot visz a fővárosi csúcsforgalomban egy hatsávos úton szlalomozva, elhiszem, hogy Irán a második a halálos balesetek világranglistáján (a WHO szerint csak Sierra Leone előzi meg). Az iráni rendőrfőnök nyilatkozata szerint 17 ezren halnak meg évente az utakon, de az évezred elején ez a szám még 27 ezer volt. Elképesztő a városi forgalom, sűrű a levegő, mindenütt erős a zaj. A kisebb (fél-másfél milliós) városokban alig van tömegközlekedés. A 17 milliós Teheránban vannak metróvonalak és buszok, de itt is a személyautók és a motorok szállítják a többséget. Nehéz leírni a közlekedést, még nehezebb a szabályokat. Mert nyilván van szabály a látszólagos káoszban.

Az utakon tolongó, dudáló, tülekedő autók sokat elárulnak az ország elmúlt évtizedeiről, kezdve a harminc-negyven éves Paykanoktól, amelyek a Chrysler egy régebbi modelljétől származnak, egészen a hasonló korú Peugeot és Renault típusokig. Néhány típust korábban nem is láttam. Ezek többnyire a kínai autógyártás büszkeségei. Irán sok autót gyárt, a szankciók enyhítése óta pedig újabb típusokkal térnek vissza a francia autógyárak és a Volkswagen. Iráni gyártmányúak a teherautók, a kamionok és a buszok is. A nagyvárosokat többsávos pályák kötik össze. Az üzemanyag nagyon olcsó és nem túl jó minőségű a kipufogó-füstből ítélve. (2017)" forrás


,, Mi elsosorban az ejszakai vip buszokat hasznaltuk, nagyon olcso, viszonylag kenyelmes es nem pazarolod a hasznos idot utazasra, plusz rengeteg szallast sporoltunk meg ezzel. Nekunk iraniak a belso repulest nem ajanlottak, se a vonatot, igy ezeket nem probaltuk. A tavolsagok pedig nagyok az orszagon belul, ugyh idot kell ra szanni. Volt h kocsit bereltunk vagy taxiztunk, mindegyiket iraniak inteztek nekunk, igy nem tudjuk h kell, de olcso volt:) (reszter, 2019)


Iránban nagyobb távolságra többnyire busszal utazunk. A nagyobb buszállomások modernek, olyanok, mint egy reptér. Minden utazási irodának vannak emberei kívül, a bejáratnál, az úticélt kántálják, Siráz-Siráz-Siráz. Iszfahán Teheránból hat óra, Iszfahánból négy óra Jazd, Jazdból öt-hat óra Siráz. Siráz–Teherán tizenkét óra. Ez a három város általában a klasszikus iráni útvonal, a kéthetes iráni út erre elég. És még valamire, általában Kásán vagy Teherán részletesebb bejárására. Vagy lehet menni északra, az irániak ezt javasolják, mert az olyan szép zöld. Irán az Alborztól délre világosbarna kősivatagnak hat, az Alborztól északra, a Kaszpi-tenger partján sűrű, mérsékelt övi erdő, pára, eső. Az iráni fiatalok északra járnak, hogy zöldet lássanak. Észak, főleg Gilán tartomány híresen laza és modern.

Kétféle busz van, sima és VIP. Előbbi lepusztult, utóbbi modern turistabusz kevesebb üléssel. Ki lehet nyújtani a lábat, dönthető székek, közös tévén rossz filmeket játszanak. A buszsofőrnek van segédje, sokszor kiskamasz, ő hozza az utasoknak a forró vizet a teához és a tipikus iráni úti túlélőkészletet. Műanyag dobozban papírpohár, teafilter, joghurtospohár-formájú másfél deci ásványvíz, szívószálas üdítő (minden műanyag, körülbelül harminc évvel le vannak maradva öko-tudatosságban), török import töltött csokis keksz, lekváros műpiskóta és nedves törlőkendő. Az Irán-feeling egyik alapvető kelléke a nedves törlőkendő, a másik az adagolós zsebkendős papírdoboz. Ha egy kémthriller Iránban játszódik, ez a minimum díszlet, hogy elhiggyem. Az Iránban játszódó kémthrillerek általában egyszerre szebbnek és tisztábbnak és gonoszabbnak és barbárabbnak is mutatják Iránt, mint amilyen. A másik fontos díszlet a rossz angolsággal kiírt feliratok a buszokon. Többnyire semmit nem jelentenek, csak jól néznek ki, például Super Party Bus. Máskor az utazáshoz kérnek isteni segítséget, úgy mint In God We Terust. Terust, a trust mássalhangzó-torlódása bántja az iráni fület. Ha valaki azt mondja angolul, terust, eskype, Sharon Estone, az biztos, hogy iráni.

A VIP és sima busz közötti másik különbség, hogy előbbi drágább helyeken áll meg. Iszfahán és Teherán között mindig ugyanannál a pihenőkomplexumnál, jó kávé, éttermek, játékboltok a gyerekeknek, édesség, pisztácia. Aki akar, elmegy imádkozni a mecsetbe, aki nem, ebédel, húsz perc múlva indul a busz. Megszámolják, mindenki megvan-e. A buszsofőr segédje bemondja, hogy ṣalavāt, az utasok kórusban kérik Isten áldását Mohamedre és háza népére. Néha van az előttünk lévő ülésen LCD képernyő. Kermán és Teherán között végigvittem egy egész tower defense játékot. (2021) forrás

Étkezés

Iránban tartalmas és ízletes, nem túlfűszerezett étkeket lehet fogyasztani. Mindenütt jelenlévő étek a joghurt, amit ehetünk natúr, mézzel, diókkal vagy akár fokhagymásan, uborkával. Vannak joghurtitalok mentás likőrrel, egyéb mentával, sőt spenóttal felturbózva.

Néhány konkrét példa:

  • chelo khoresh (zöldséges rizs, mogyorószószos hússal)
  • polo chirin (édes-keserű sáfrányos rizs mazsolával, mandulával és naranccsal)
  • shirin polo (édes ízekkel csirkehúsos rizs)
  • lubia polo (rizs hosszú zöldbabbal)
  • chelo kakabs (faszénen sütött, grill nyárshús)
  • kofte (fasírt labdácskák)
  • khoreshe badinjan (egytálétel ürühússal és padlizsánnal)
  • mast-o-khier (hideg joghurtleves mentás likörrel, apróra szeletelt uborkákkal, és mazsolával)
  • ash adas (lencseleves)
  • paulet asal (mézes édesség)

A jellemző iráni ételekben van hús, rizs, zöldségek, hüvelyesek. A legfinomabb étkek a nyárson sütött kebabok, jellemzően bárány, csirke vagy hal. (Muzulmánok, tehát sertéshús kilőve) Iránban alkoholt nem fogyasztanak, viszont vannak széles választékban gyümölcs- és zöldségitalok, nagyon népszerű a tea, és a joghurtos italok. Az alkoholfogyasztás - és birtoklás tilos! A helyiek jellemzően 7 és fél tíz között reggeliznek, dél és kettő között ebédelnek és 6 és 9 között vacsoráznak.

A népszerű éttermek este dugig tele vannak, tehát előzetes foglalás szükséges. A gyors kajálásokhoz a kínálat gigantikus, úgy is, hogy náluk nincsenek ismert amerikai gyorsétterem-láncok. Rengeteg kis kifőzde, büfé kínálkozik. A külföldi turista nagyon olcsón jól lakhat. Csak az elegánsabb éttermekben vannak az európai szinthez közeli árak. Az éttermekben a felszolgálás nem a legprofibb, pedig gyakorlott pincérek ténykednek.

v.j. fotója

,, mindent ki kell probalni :) a leggyakoribb hus a barany es a csirke, sztem sok vega opcio is volt, mi azt olvastuk h nehez a vegaknak, sztem megoldhato. Mi ettunk tevet es capat is, barany belsosegeket, es barany fejet - szemmel, aggyal egyutt. Rengeteg helyi kajajuk van, ha kell errol egy lista szoljatok! Nagyon jol foznek.
Szinte minden kajahoz isznak hoghurtot, sokfele van belole. Illetve rengeteget teaznak. A reggelijuk fokent tojas, az irani omlett sztem nagyon finom. De van h uborkat, paradicsomot es kenheto sajtot esznek csak. A kenyereik isteniek es mindenhez esznek :) Illetve rengeteg edesseget esznek, meg fagyit. (reszter, 2019)


,, Nagy csalódás volt a perzsa fagyiként is emlegetett faludeh, ami a tejberizs analógiájára készült tejbetészta fagyott állapotban. Nem mertünk rá sáfrányöntetet kérni, mert a mustáros flakon kinézetű tégely egyszerűen fogalmazva, retkes volt, mint állat. Így viszont egy jellegtelen, édes valamit kaptunk, ami hamar a kukában landolt. (2019" forrás


Az alkohol alapvetően tiltott! (Behozatala büntetendő cselekmény!) Bár a víz alapjában véve tiszta, ivásra a palackozott italok javasoltak. Fürdés, fogmosás esetén a csapvíz, zuhany nyugodtan igénybe vehető.
Az ételek között nagyrészt a sütött, grillezett jellegű húsok (bárány, birka, marha, csirke, hal – a disznóhús tiltott!) „kebabok” jellemzőek, amit főként rizzsel, ill. keletlen kenyérrel fogyasztanak, sáfránnyal, különböző ehető bogyókkal díszítenek. Kedvelik a zöldségeket, gyümölcsöket, a zöldség- és gyümölcssalátákat, de a kényes gyomrúak számára ezeket szerencsésebb kerülni. A magunk által pucolt gyümölcs biztonsággal fogyasztható nyilvános helyen is: banán, kivi, narancs, mandarin, stb.
Népszerűek és nagyon elterjedtek a különböző módon pácolt olajos magvak, fogyasztásuk biztonságos.

Vásárlás

A turisták Iránban jellemzően kézműves ajándéktárgyakat és helyi édességspecialitásokat vásárolnak hazavitelre. Tipikus ajándékok: természetesen a perzsa szőnyeg (kedvező hazaszállítási ajánlatokkal bombázzák a potenciális vevőt a kereskedők), az arany- és ezüsttárgyak, egyéb ékszerek, miniatúrák, bőrdíszművek, kalligráfiák, rézkarcolatok, festmények. Sokan visznek haza ajándéknak Kaszpi-tengeri kaviárt, pisztáciát és egyéb rágcsálnivalót. Nem árt előre tájékozódni arról, hogy mik a kiviteli korlátozások. Valódi régiségeket például tilos Iránból kivinni, az új kézműves ajándéktárgyakkal nincs ilyen gond. Szőnyegből 12 négyzetméterig (per fő) lehet kivinni. Csak olyan kaviárt lehet kivinni, amit a turista a repülőtéri állami boltban vásárolt kemény valutáért.

"Természetesen mi is nekivágtunk a bazározásnak, mászkáltunk és elvesztünk a híres esfahani Bozorgban, nézelődtünk és vásárolgattunk. Az alkudozás picit más, mint itt... először is, amikor megkérdezed, mennyibe kerül valami, jó eséllyel először közlik veled, hogy Neked ingyen... ez a ta' arof, az iráni formális udvariasság rendszere, amelyben először nem akarnak kérni pénzt az áruért (ami persze nincs ingyen, csak először nem mondják az árát). Aztán végül kikönyörgöd az árat, és elkezdődik az alkudozás, amely egyébként sokkal finomabb és kevésbé agresszív, mint mifelénk itt az Öböl túloldalán.

Az alkudozás közben teát kortyolgatni persze kötelező. Aztán jön a kézfogás és a fizetés, amely az egész procedúra legbonyolultabb része. Iránban a pénzt ugyanis nagyon nehéz megszokni. A hivatalos pénznem az iráni rial, de az emberek toman-ban beszélnek, hogy csökkentsék a nullák számát. (A toman azt jelenti, tíz. Szóval egy tomán tíz rial, de amikor egy taxis azt mondja, kettő, akkor az kettőezer tománt, azaz húszezer rialt jelent, ami két dollár, kivéve ha ezernél kisebb az összeg, akkor rialban mondják). Magyarul, folyamatosan röpködnek az ezrek, és mindig benne van a pakliban, hogy elszúrsz egy nullát... A pénz szállításához meg egyébként is talicskára van szükséged, én kétszáz euró váltása után nem tudtam becsukni a pénztárcámat, pedig nagy címletekben kaptam a pénzt... (2011)" forrás

s.v. fotója

"Két alapvető perzsaszőnyeg típus van, a "városi" szőnyegek és a "nomád" szőnyegek. A városiak a kifinomultabb mintás, rengeteg virággal és pávaszemmel, szimmetrikusan díszített szőnyegek - ez számomra a too much kategória (egyébként minden városnak van rá jellemző mintája, ezeket a szőnyegeket a városi műhelyekben szövik). A másik típus a nomád szőnyeg; Iránban a mai napig több, mint kétmillió nomád él, akik a hegyekben és a sivatagosabb vidéken élnek, terelgetik a nyájukat, és a szőnyegeket egészen praktikus okok miatt készítik (ebből lesz a sátor teteje és alja, ezen alszanak, stb).

Érdekes pl. hogy a nomád szőnyegek széle kecskeszőrből van, amely szúrós, így természetes védekezés a skorpiók ellen. A szőnyegárusok évente egyszer-kétszer felkerekednek és elmennek a nomádoktól szőnyeget vásárolni. Ezek a szőnyegek persze garantáltan természetes anyagokból készülnek (a festékek is), és a mintáik sokszor geometrikusabbak, nekem jobban tetszettek." forrás


,, A piac a turista számára kihagyhatatlan. Egyébként nem csak Keleten. Iránban viszont nyilvánvalóan az élet központja, nem pedig turistalátványosság, idegenforgalmi cuccok árusító helye. Sikerül több városban is bekeverednünk a bazárba és szerencsésen ki is találtunk a fedett utcák labirintusaiból. Textiles, bádogos, büfé és mecset egymásba ér, kordék elől kell a falhoz simulnunk, s ha szerencsénk van, a fűszerárus megengedi, hogy megkóstoljuk valamelyik bódító illatú termékét. A fűszeres, tudom meg, egyben patika is, a másfél négyzetméteres boltocskában teát mér egy elegáns úr, s a szomszédja hajlandó nekem kávét főzni – hagyományosan. Az irániak inkább teaivók. Külön boltjuk van az illatszereknek. Irán pisztácia-nagyhatalom, de árulnak mindenféle diót, mogyorót, magokat is a szakosodott üzletekben. Melyik szuper bevásárlóközpont képes versenyezni egy ilyen hellyel? Itt nem plázáznak, itt élnek. Soha nem láttam agresszív vevőcsábítást. Az alku is lehetséges, de ismerni kell hozzá a rituálét. És az idegennek tudomásul kell vennie a perzsa bazár aranyszabályát: az eladó jár jól. A zöldségpiac is fantasztikusan gazdag: a helyi gyümölcsök, fűszernövények illatorgiát hoznak össze. Gránátalma- és szőlő-szezon van.

Szőlő van, bor nincs. Az itt tilos, illetve csak a keresztény örményeknek és a pár ezer iráni zsidónak engedélyezik hitbuzgalmi célokra. A sör 0 százalékos. Az internet úgy tudja, hogy naponta másfél millió dollár értékben csempésznek alkoholt Iránba. Vajon kinek? (2017)" forrás

Pénzváltás

Iránban a fizetőeszköz neve: rial. Minden jelentősebb külföldi valutát elfogadnak váltásra, de azt javasoljuk, hogy az utazók amerikai dollárt vagy eurót vigyenek magukkal Iránba. 2013. februári állapot szerint 1 amerikai dollárét Teheránban utcai pénzváltóknál 37 ezer iráni reált lehet kapni. A banki hivatalos árfolyam 33 ezer körül volt. A rial jelentős értékzuhanásban van, a dollárhoz viszonyított árfolyam folyamatosan, szinte napról-napra változik. Elvileg a turista a dollárjával egyre jobban jár, de a helyzet az, hogy a turista nevezetességeknél a belépődíjakat is gyorsan emelik, hogy a turistának dollár értékben számolva azért ne legyen sokkal olcsóbb.

Iránban a turistának a készpénzhasználatra kell berendezkednie, mert a nagy nemzetközi bankkártyák használata nem működik. Nem tudunk pénzautomatából pénzt felvenni és a szolgáltatásokat sem lehet bankkártyával fizetni. Ez a helyzet is összefügg az Iránt sújtó nyugati gazdasági-pénzügyi embargóval és az arra történő iráni hivatalos ellenlépésekkel.

Iránban a turistának is ismernie kell a toman szó fogalmát. A helyi pénz az infláció miatt borzasztóan nagy összegűvé vált és ezért a köznép hozzászokott ahhoz, hogy minden pénzösszegből levesz egy nullát és azt nem riálnak, hanem tomannak nevezi. Tehát a 100 ezer toman, az valójában egymillió rial. (Irán történetében réges-rég volt egy toman nevű pénzegység). Kiírásokban és főleg a beszélt nyelvben dominál a toman használata, de azt tudni kell, hogy ez közbeszédi használat, nem hivatalos. Az Iránba történő belépéskor írásban nyilatkozni kell, hogy mennyi külföldi készpénz van nálunk.

Khomeini ajatollah virrít a bankókon - k.k. fotója

,, A neten található infó szerint 1 euró = kb. 47e rial, A gyakorlatban azonban 1 euróért 156e rialt kapsz. A penzük, a rial, elég gyenge, Gyakran előfordul, hogy ki milliókat fizetsz ki egy kajáért. Külön fejfájást okozhat az utazónak, hogy a helyiek minden árat tomanban mondanak, ami tulajdonképpen egy 0-val kevesebb. Ez egy fiktív pénznem. Csak beszédben használják, írásban a rialt. (reszter, 2019)


,, A jelenlegi szankciók miatt az ország nem tud csatlakozni a nemzetközi bankrendszerhez, így annyi készpénzt kellett bevinnünk, amennyi az összes költségünket fedezi. Alapvetően a józan észt azt mondatja az emberrel, hogy nem túl biztonságos nagy mennyiségű készpénzt tartani magadnál, de Irán kivétel. Nem csak mert a helyiek tudnak erről a problémáról és a rablás tulajdonképpen nem létezik (egyébként is félnek a túl szigorú törvények miatt). Hanem mert ugyanezek a szankciók a gazdaság összeomlását okozták és a helyi pénznem erőteljes gyengülését. Milliomosoknak tűntünk, miután átváltottunk egy darab 20 eurós bankjegyet, annyi papírt kaptunk vissza hogy nem fért el a pénztárcánkban. És tényleg, a szó valódi értelmében azok voltunk, mivel érkezésünkkor egy euró több mint százezer riálra rúgott, és emellé még egy 20%-os libikókát is eljátszott amíg ott voltunk, még jobban erősítve a költőerőnket. Csak hogy legyen egy általános fogalmatok a költségekről, két hónap alatt 170 eurót költöttünk kajára, miközben finomakat ettünk és sokszor tértünk be étterembe is (amiből majdhogynem nulla jutott Európában). Na meg persze a helyiek bőkezűsége is sokat segített. (2019)" forrás


,, Az első dolgom volt helyi pénzt váltani. Ezt megtehetjük hivatalos pénzváltóknál, vagy neppereknél is, de a minimális árfolyamkülönbség miatt nem érdemes kockáztatni az utóbbiakkal. Az elmúlt évek hiperinflációja következtében, egy százdolláros beváltásával azonnal riál milliomosok lettünk. Szerencsére vannak nagy címletek is, így nem kell Tesco szatyor a bankjegyek tárolásához, mint tavaly előtt Üzbegisztánban, csak vásárláskor kell többet számolnunk. Annál is inkább, mert az irániak előszeretettel szeretik tománban bemondani a vételárat, ami egy nullával kevesebb. Ez egy régen nem létező valuta, szerintem csak arra jó, hogy a turisták agyát tornáztassák, ha fejben saját pénznemükre szeretnének átváltani egy vételárat. (2019)" forrás


2013-ban, amikor először voltam Iránban, egy euró 40.000 riál volt. Most, 2020 november huszadikán beírom a google-ba, hogy euro, rial. Kidobja a hivatalos árfolyamot, egy euró 50.000 riál, mintha minden rendben lenne. Megnyitom a bonbast.com-ot az utcai árfolyamért, tehát a valóságos árért, egy euró 300.000 riál. Ha ez így megy tovább, meglesz az ezerszázalékos infláció tíz év alatt.

2018 áprilisban ugrott hatvan-, aztán nyolcvan- és százezerre. Akkor a Firdauszin, ahol az összes pénzváltó van, nagy tömeg gyűlt össze. A parlament rendeleti úton a dollár hivatalos árfolyamát ötvenkettőnek állapította meg. Minden pénzváltó bezárt, nem tudtam eladni az eurómat. Mohammad megadta egy bankár ismerőse telefonszámát, ötvenes nő, ő váltott nekem utcai árfolyamon. Iránban mindent el lehet intézni kerülőutakon. Így is jól járt, aki akkor eurót vagy dollárt vett, mert azóta még háromszor annyit ér az amerikai szankciók miatt.

Senki nem riálnak hívja a pénzt. A tomán nevet használják (mongol szó, a magyar tömény is innen van), tízes szorzót jelent. 5000 tomán az 50.000 riál. Erről még levágnak három nullát kényelemből, tehát ha azt mondja a boltos, 5 tomán, úgy érti, hogy 50.000 riál. 50 tomán az félmillió riál. Az elején nem érted, egy idő után színek alapján ösztönösen tudod. A szürkéslila az ötvenes, a zöld a tízes. Minden bankjegyen Khomeini, a hátulján Szádi és Háfiz sírja, mecsetek, történelmi látványosságok. Érmék léteznek, de semmi értelmük. A kisebb bankjegyek a sok használattól undorítóan néznek ki. Iránban a Visa és a MasterCard használhatatlan. Minden turista egy táskányi készpénzzel járkál.

Belföldi bankkártyával mindenhol lehet fizetni. Zoknit áruló koldusokat láttam bankkártyaolvasóval. Megpróbáltam én is szerezni kártyát, először az egyetem környékén a Nemzeti Bankban. Fogalmuk sem volt róla, mit kell kezdeni egy külföldivel, lehet-e bankkártyát igényelni ideiglenes tartózkodási engedéllyel. Inkább nem lehet, erre jutottak. Mohammad azt mondta, rosszul csinálom, menjek át Észak-Teheránba. A Pasargad Bankban a Jordanon (Nelson Mandela) egy nap alatt szereztem kártyát. forrás

Szórakozás

Csak pasis sisha bár - k.k. fotója

"Disco-k, klubok nincsenek (hivatalosan), a koncerteken szolidan lehet tapsolni, a nyilvános tánc kerülendő. Kivéve az esküvőket, de ott is csak egy darabig lehet nyilvánosan mulatni, utána a szűk család hazamegy a házhoz és ott visszafogottan szórakozik. Kocsmák nyilván nincsenek, helyette házibulikat rendeznek, ott veszik magukhoz a szükséges bódító szereket. Állítólag elég tetemes droghasználóval rendelkezik az ország. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy Afganisztánnal közös határa van Iránnak. (2015)" forrás

Közbiztonság

A turisták által jellemzően látogatott helyeken (pl.Teherán, Iszfahán, Siráz,Jazd, Perszepólisz) a közbiztonság teljesen jó. Abból adódhatnak problémák, hogy a helyiek többsége nem beszél nyugati nyelveket. Gond lehet abból is, ha az utazó nem tartja magát a külföldiekre is érvényes szigorú öltözködési szabályokhoz (ezekről a fenti, öltözködési szabályokról szóló alfejezetben részletesen írunk).

A turisták jó biztonságérzetét erősíti az, hogy az utcákon, országutakon intenzív a rendőri, katonai jelenlét, anélkül, hogy a külföldi ezt saját maga számára fenyegetőnek érezné. Tehát a turista inkább védettnek, mint fenyegetettnek érzi magát! Sőt: a turista lépte-nyomon azt érzi, hogy a helyiekhez képest kiváltságosnak tekintik.

Vigyázni csak azoknak kell, akik az iraki, pakisztáni, afganisztáni határhoz közeli régiókba látogatnak.

A turistának nem kell másra ügyelnie, mint arra, hogy tiszteletteljesen viselkedjen, ne hágjon át helyi szabályokat. Nem kell az egyéni utazóknak megijedni attól, hogy helyiek gyakran szóba akarnak velük elegyedni. Iránba nem látogat sok külföldi turista, így hát a helyiek, főleg, akik valamicskét tudnak angolul, roppant kíváncsiak az idegenre. Ne keressünk ebben semmilyen negatív hátsó szándékot.

Egyéb hasznos információk

1. Az elektromos hálózat az otthon is megszokott 220 V / 50 Hz – feszültség ingadozás, áramkimaradás időnként előfordul. Az aljzatok a hazai szabványhoz hasonlóak, bár jellemzően nincs földelés.

Magyar külképviselet

Magyarország nagykövetségének konzuli hivatala:

E-mail cím: consulate.thr@mfa.gov.hu vagy infoconsulate.thr@mfa.gov.hu
Telefonszám munkaidőben: +982122568441

Cím: Tehran,Yakhchal St. Shariati. Darrous

Vezető konzul: dr. Komlós Péter Tamás

Fotóegyveleg

p.b.

Vissza az elejére


Kommentek

Juraj Kollár, 2018. 12. 12. 17:21
Voltam ott !
Majdnem minden igaz , amit a szerzo leírt !
Nagyszeru emberek !
Gyonyoru ország !


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon