ÚTIKRITIKA.HU / Jazd

Jazd sivatagi város Irán egyik legérdekesebb városa.
A kb. 570 ezres nagyváros tele van mecsetekkel, mauzóleumokkal, régi iszlám épületekkel, széltornyokkal.
A belváros szűk, girbegurba utcák százaiból áll. Könnyű eltévedni bennük. A házak kicsik.
Iszfahanból busszal 5 órás út eljutni Jazdba. Teherán közúton 560 kilométerre van Jazdtól. Jazd Teherántól délkeletre fekszik.
2017-ben UNESCO kulturális világörökség lett Jazd település, amely “a sivatagi túléléshez szükséges, korlátozottan rendelkezésre álló javak felhasználásának élő tanúja”. Jazd a zoroasztrizmus központja, mecsetei, minaretjei, hagyományos építési stílusa megmenekült a modernizációtól.

Fő látnivalók:

Jame-mecset

k.k. fotója

A 12 imám mauzóleuma
A főtér és a régi városfal

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

Az óváros tetőteraszain sétálni naplementekor, ahol a szélbefogó tornyok (badgir) sziluettjei úgy rajzolódnak ki, mintha egy mesevárosban lennénk
A Mir Chaqmaq téren éjszaka, amikor a kis fülkék kivilágítva ragyognak, és a helyiek a lépcsőkön üldögélve beszélgetnek és teáznak
Az Amir Chakhmaq mecset tükörcsarnokában bámulni, ahogy a reggeli fény ezer darabra törik a színes üvegeken
A Zoroasztriánus Tűz Templomban egy párszi paptól hallgatni a szent tűzről, ami állítólag 1500 éve folyamatosan ég
A sivatagi kertben egy tradicionális földalatti vízrendszer (qanat) mellett pihenni, ahol még ma is ez biztosítja a város vízellátását
A híres édességboltban sáfrányos-kardamomos fagyit enni, miközben a tulajdonos elmeséli a családi recept történetét

Nem tetszett:

A híres "Csendes Tornyoknál" (Towers of Silence) olyan szigorúak a látogatási szabályok, hogy alig lehet valamit megnézni
A nyári hőség olyan intenzív, hogy délután 2 és 5 között szinte lehetetlen az utcán tartózkodni
Az óváros sikátorai olyan bonyolultak, hogy még a Google Maps sem tud segíteni a tájékozódásban
A bazár leghíresebb szőnyegeseiben olyan erőszakos a marketing, hogy kellemetlen a nézelődés
A régi házak nagy része olyan rossz állapotban van, hogy folyamatosan attól kell tartani, hogy valami leomlik
A turisztikai információs pontok olyan rendszertelenül vannak nyitva, hogy sosem lehet tudni, mikor találunk segítséget

Vélemények

Sétálj az óváros történelmi negyedeiben, és pihenj a parkokban. Fel is túrázhatsz Yazd gyönyörű hegyeibe, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra. Ha inkább társasági típus vagy, ülj be egy kávézóba, és beszélgess a helyi irániakkal, akik valószínűleg nagyon érdeklődőek lesznek, és szívesen társalognak veled. (2023)

Aki klasszikus, első Irán-túrára jött, ezután menjen Jazdba, egyen nyárson birkaszívet- és májat az Amir Csakhmaq-komplexumnál, nézze meg a legmagasabb minareteket Iránban, mászkáljon, lehetőleg lakjon is a vályogtéglás-széltornyos óvárosban, nézze meg a város szélén a zoroasztriánus Csend Tornyait, ahová a hullákat rakták a keselyűknek még a huszadik század elején is. A zoroasztriánus hit szerint a szent földdel vagy tűzzel nem érintkezhet a tisztátalan holttest, ezért a hullákat tornyokba tették. Iránban zárt betonszarkofágba kerülnek. Taxival százötven-kétszáz tománért látogasson el Taftba, Meybodba. Vagy a Csak-csak hegybe vájt hasadékhoz, sokszáz lépcső fölfelé, szent hely. A legenda szerint Nikbanu, az utolsó szászánida király egyik lánya ide menekült a megszálló arab seregek elől, itt imádkozott Ahura Mazdához, aki ezért megnyitotta a hegyet, hogy elrejtőzhessen. Az ő emlékére sír a hegy, egy helyen a barlangban a szikla állandóan csöpög. Menjen fel mindenki a szentély körüli házakig. A nyilvános mosdó kézmosója fölötti tükörben húsz kilométerre látszanak a hegyek. Nézze meg mindenki Abarquh ötezer éves szent óriáscédrusfáját. (2021) forrás

Leples valóság - H. S. fotója

"Jazdra, Jászberény testvérvárosába, szívesen látogatnak el a magyarok, a jász-óperzsa rokoni kapcsolatok miatt is. A város érdekessége természetesen nem csak ebben rejlik. A sivatagi várost hatalmas, nyáron és télen is hóval borított csúcsok veszik körbe, ami gyönyörű panorámát nyújt a városnak. A természeti szépségek mellett Jazd az óperzsa vallás, a zoroasztriánus szent helye is, ezt a városban és környékén található sok tűztemplom is jelzi (taxival olcsón ki lehet menni a városból, ahol a sivatagban a hegyek között felmászhatunk a dombok tetején található templomokba, ahol nyugodtan meditálhatunk (csend templomának is szokták hívni ezeket).

Jazd kifejezetten jó hely azoknak is, akik szeretnek órákat sétálni és elveszíteni önmagukat a felfedezés közben. Szűk utcák, egyforma, több száz éves homokszínű, alacsony labirintusszerű épületek hálózzák be az óvárosi részt. Érdemes megfigyelni a város képét jelentősen meghatározó széltornyokat, amik leginkább kéményekre emlékeztetnek. Ezeknek funkciója azonban nem a füst kivezetése, hanem ellenkezőleg, a nyári óriási hőségben a legkisebb szellőt is elkapva a szobák hűtésére használják az ókori idők óta. Jazd szintén alkalmas sivatagi csillagtúrák alaptáboraként, ahol a mai napig nomád és vándorló életmódot élő népcsoportokat is meg lehet látogatni 1-2 napos kirándulás alkalmával." (István)

A Nagy Mecset valóban lenyűgöző látvány, és szerencsére még a turistahullám előtt volt alkalmunk nyugodtan körbejárni. Az óváros szövevényes sikátorai és hangulatos boltíves átjárói olyanok, mintha egy másik korba csöppennénk – a legtöbb épület homlokzata még áll, de mögöttük sokszor már csak az üresség maradt. Néhányat átalakítottak szállodává vagy kávézóvá, mások viszont némán őrzik a múlt nyomait.
Lehet útikönyvvel a kézben bóklászni, de az igazi élményt az adja, ha csak úgy elveszünk a keskeny utcák között. Bár eltévedni szinte lehetetlen – számos helyen jól látható táblák segítenek, és előbb-utóbb úgyis visszatalálunk valamelyik főbb útra. Az éttermek gyakran azzal csábítanak, hogy tetőterasszal rendelkeznek, ahonnan kiváló panoráma nyílik az óvárosra. Mi is felkapaszkodtunk néhányra – a kilátás valóban megérte.

A sikátorokon túl mecsetek, tradicionális házak, széltornyok, jégházak és egy egykori vízimalom (ma már csak egy üres pince formájában) is felfedezhetők. A Kashan Hotel barátságos szobáiról, jó konyhájáról és a tetőről nyíló kilátásról is csak jót tudunk mondani.

Az óvároson kívül is találni különleges helyeket – számunkra a Víz Múzeum volt az egyik legemlékezetesebb. Egy hagyományos házban alakították ki, amely látványosan bemutatja, hogyan zajlott itt az élet régen. A legalsó szint egy pince, ahol minden család saját vízjáratot fúrt, amelyhez egy kis medencét is építettek – ez hűtötte a teret, és biztosította az ivóvizet is. A lakószobák nagyjából a felszín szintjén voltak, így télen melegek, nyáron hűvösek maradtak. Természetesen volt konyha, kamra, az udvaron pedig kutak, csobogók, virágok és gyümölcsfák tették teljessé az otthont. A múzeumban sok eredeti használati tárgy és régi fotó is segít elképzelni, milyen lehetett az egykori mindennapi élet – ma, is élő történetként mesél a hely múltjáról.

V. Jancsi fotója

A város egyik legjellemzőbb látványeleme a széltorony, azaz a badgir, amely már a legkisebb légmozgást is képes befogni, és hűs levegőként továbbítani a házak belsejébe. Hasonló építészeti megoldással persze több helyen is találkozni a Közel-Keleten, de itt szinte természetes részei a városképnek. Ugyanez igaz az iwánokra is, amelyek más országokban sem ritkák, ám a Jame mecset bejárata kiemelkedik közülük – már csak azért is, mert a mellette álló két minaret az ország legmagasabbjai közé tartozik.

Egyik este újra visszasétáltunk, hogy láthassuk a 52 méteres tornyot éjszakai fényekben. Addigra már három napot töltöttünk itt, és teljesen megszoktuk, hogy az óváros gyéren kivilágított utcáin minden félelem nélkül lehet közlekedni. Az általános biztonságérzetet csupán egyetlen dolog zavarta: a lámpa nélküli robogókon közlekedő fiatalok, akik időnként élvezetet látnak abban, hogy a sétálóutcákba behajtva hirtelen bőgetik fel a motort, megijesztve a járókelőket. A hangos játék ellenére sem éreztük magunkat fenyegetve – legfeljebb bosszankodtunk egy kicsit.

Szállásválasztás

A legjobb, ha az óvárosban szállsz meg, közel a Pénteki Mecsethez, ahonnan gyalog elérheted a legtöbb látnivalót. Sok jó szálloda közül választhatsz. Számos hagyományos házat hangulatos szállodává alakítottak át. Néhány közülük jó, míg mások kevésbé. Sok ilyen szálloda tiszta, kényelmes szobákat kínál, amelyek békés központi udvarokat vesznek körül, ahol étkezhetsz, teát ihatsz, vagy ghalyant (vízipipát) szívhatsz, miközben az eget szemléled.

Yazdban egy hagyományos stílusú vendégházban, a Tarooneh Traditional Accommodationben szálltunk meg, négy éjszakára. Ezekre a tradicionális szállásokra az a jellemző, hogy kívülről szinte semmit sem árulnak el magukból – csupán egy szolid kis bejárat látszik az agyagfalban, belül viszont meglepően tágas és otthonos világ nyílik meg. A központi udvart szőnyeggel borított padok és egy kissé megemelt, szintén szőnyegezett pihenőrész teszi hangulatossá, ahová a gyönyörűen hímzett, nehéz párnák közé le lehet heveredni – olvasni, beszélgetni vagy akár csak nézni a félhomályos udvar nyugalmát.
A helyet egy nagyon fiatal, kedves házaspár vezette, akik azonnal készséggel segítettek, amikor az egynapos kirándulási lehetőségekről érdeklődtünk. A szobánk az udvar egyik sarkában, egy kanyargós kis lépcső tetején volt – különálló, csendes, makulátlanul tiszta és meglepően kényelmes. Olyan nyugalom lengte körül, amit nehéz lenne városi szállodákban megtalálni.

Iránban elvileg minden szálláshoz jár reggeli – úgy tudni, jogszabály írja elő –, és ez alól itt sem volt kivétel. Minden reggel friss lepénykenyér, fetára emlékeztető sós sajt, paradicsom, uborka, répalekvár és tea várt minket. A répalekvár szinte minden vendégháznál szerepelt a kínálatban, és őszintén szólva egészen megszerettük – idehaza is el tudnám képzelni, ahogy lassan beszivárog a reggeli asztalokra.

Egyébként a perzsák meglepően nagy szenvedéllyel viseltetnek a répa iránt – nemcsak lekvár formájában, hanem italban is. Az utcai gyümölcsléárusoknál a répajuice alapvetés, reggelente pedig hatalmas zsákokban érkezik a friss áru a kávézókba, éttermekbe, mintha csak narancs lenne. Aki szereti a természetes ízeket, itt biztosan nem marad választék nélkül.

Helyi közlekedés

Jazd óvárosának keskeny, kanyargós utcáit leginkább gyalogosan érdemes felfedezni, de készülj fel a nyári hónapokban a tűző napra és magas hőmérsékletre.

A helyi taxik viszonylag olcsók és megbízhatók, de mindig egyezz meg az árban indulás előtt, mivel a legtöbb taxiban nincs működő taxaméter. Jazdban nincsenek kötöttpályás közlekedési eszközök, a helyi buszközlekedés viszont kiterjedt hálózattal rendelkezik, bár a menetrendek és útvonalak megértése perzsául nem tudó turistáknak kihívást jelenthet.

A városban találhatók „snapp" és „tap30" nevű helyi Uber-szerű szolgáltatások, melyekhez érdemes letölteni az alkalmazást, de használatukhoz iráni telefonszám szükséges. Tájékozódáshoz mindenképp tölts le offline használható térképalkalmazást, mivel a helyi utcatáblák gyakran csak perzsául vannak kiírva és a Google Maps szolgáltatásai korlátozottak lehetnek.

Az óvárosban való tájékozódásban segítenek a kiemelkedő építészeti elemek, mint a széllfogók (badgir) és a Pénteki Mecset minaretjei, amelyek jó viszonyítási pontként szolgálnak. Kerékpárbérlés is elérhető néhány helyen, de a keskeny, zsúfolt utcákon és a nyári hőségben nem feltétlenül a legkényelmesebb közlekedési mód.

Az esti séták különösen kellemesek lehetnek az óvárosban a hőmérséklet csökkenésével, ilyenkor a kivilágított történelmi épületek különleges hangulatot teremtenek. Jazd környékének felfedezéséhez (például a zoroasztriánus templomok vagy a sivatagi látványosságok meglátogatásához) szervezhetsz egynapos túrákat a helyi utazási irodákon keresztül, melyek általában tartalmazzák a transzfert is.

Étkezés

Jazd tradicionális iráni fogásai mellett számos helyi specialitással büszkélkedhet, köztük a Shouli levesével és a Yazdi torta nevű édes süteménnyel, melyet mandulával és kardamommal ízesítenek.

A helyi éttermek gyakran hagyományos környezetben, átalakított történelmi házakban működnek, ahol a vendégek gyakran földre helyezett párnákon ülve, alacsony asztaloknál étkezhetnek.

Az éttermekben ritkán szolgálnak fel alkoholt az iszlám előírásoknak megfelelően, helyette frissítő italként a dough nevű sós joghurtitalt, különféle gyümölcsleveket vagy a helyi teaházakban zamatos perzsa teát kínálnak. A reggeli általában egyszerű, kenyérből, sajtból, friss zöldségekből és édességekből áll, míg az ebéd és vacsora nagyobb, többfogásos étkezés lehet.

A helyi konyha alapanyagai közé tartozik a sáfrány, a pisztácia, a gránátalma és a datolya, melyek jellegzetes ízt kölcsönöznek a fogásoknak. Az esti étkezést az irániak általában későn, akár 9-10 óra körül fogyasztják, így a legtöbb étterem késő estig nyitva tart. Vegetáriánus opciókból is találhatsz bőven, különösen a padlizsánból készült ételek, mint a kashk-e bademjan vagy a különféle töltött zöldségek és rizses fogások népszerűek.

Jazdban érdemes megkóstolni a különleges helyi édességeket is, köztük a qottabot (mandulás sütemény) és a pashmakot (iráni vattacukor), melyeket a bazárban vagy specializált cukrászdákban vásárolhatsz meg. Mivel az étkezés fontos társasági esemény Iránban, a vendéglátás rendkívül nagyvonalú, és gyakran előfordul, hogy helyi lakosok meghívnak otthonukba egy igazi házi készítésű perzsa vacsorára. Az utcai étel J

azdban nem annyira elterjedt, mint más iráni városokban, de azért találni falafel, kebab és egyéb gyors harapnivalót árusító helyeket. Turistaként érdemes figyelni a higiéniára, csak megbízható helyeken étkezni és palackozott vizet fogyasztani, hogy elkerüld az esetleges gyomorproblémákat.

Vásárlás

Jazd, ez az ősi sivatagi város, nemcsak történelmi látnivalóiról híres, hanem gazdag kézműves hagyományairól és egyedi termékeiről is, amelyek tökéletes emléktárgyak vagy ajándékok lehetnek. A vásárlási lehetőségek főként a tradicionális bazárokban és a történelmi óvárosban koncentrálódnak.

B. S. fotója

A Khan Bazár Jazd legrégebbi és legnagyobb fedett piaca, amely az óváros szívében található. A bazár boltíves folyosói mentén számtalan kis üzlet sorakozik, amelyekben a helyi kézművesek termékeitől kezdve a háztartási cikkekig mindent megtalálhatsz. Ez a piac különösen autentikus élményt nyújt, mivel elsősorban a helyiek mindennapi bevásárlóhelye.

Jazd legismertebb helyi terméke a "termeh", egy különleges, kézzel szőtt textil, amelyet hagyományosan selyemből és gyapjúból készítenek bonyolult mintákkal. A termeh műhelyek többsége az óvárosban található, ahol a látogatók megfigyelhetik a szövés folyamatát és közvetlenül a készítőktől vásárolhatnak. Ezek a szövetek különböző méretekben kaphatók, az asztalkendőktől a nagy faliszőnyegekig.

A perzsa szőnyegek Irán-szerte híresek, és Jazdban is kiváló minőségű darabokat találhatsz. A helyi szőnyegek gyakran geometrikus mintázatúak és a sivatagi táj színeit – homokszínt, terrakottát, kéket – tükrözik. A szőnyegvásárlás előtt érdemes alaposan tájékozódni az árakról és a minőségi jellemzőkről.

Aji fotója

A városban számos édességbolt kínálja a híres jazdi specialitásokat, mint a "qottab" (mandulás sütemény) és a "baqlava". Ezek az édességek jól szállíthatók és hosszú ideig elállnak, így ideális ajándékok lehetnek. A legjobb édességboltok az Amir Chakhmaq komplexum körül és a főbb turisztikai útvonalak mentén találhatók.

A vásárlás során a legtöbb helyen elfogadott, sőt elvárt az alkudozás. Az első árajánlat általában magasabb a tényleges árnál, így barátságos módon érdemes alkuba bocsátkozni. Ez a folyamat része a helyi vásárlási kultúrának, és megfelelő hozzáállással élvezetes tapasztalat lehet.

Fizetési módok tekintetében Jazdban még mindig a készpénz a legbiztosabb megoldás. Bár a nagyobb üzletek és szállodák elfogadhatnak bankkártyát, a kisebb boltokban és a bazárban általában csak készpénzzel lehet fizetni. Érdemes kisebb címletű irán riált magunkkal vinni a vásárláshoz.

A vásárlás során érdemes figyelni a nyitvatartási időkre is. A legtöbb bolt reggel 9 körül nyit és délután 5-6 óráig tart nyitva, de sok helyen ebédszünetet tartanak délután 1 és 3 óra között. A pénteki nap (az iszlám heti pihenőnap) a legtöbb üzlet zárva tart vagy csak rövidített nyitvatartással működik.

Az exportkorlátozások miatt bizonyos termékek, különösen az antik tárgyak kivitele az országból tilos vagy engedélyköteles lehet. Vásárlás előtt érdemes tájékozódni ezekről a szabályokról, különösen ha régebbi tárgyakat szeretnél hazavinni.

Jameh mecset

(Perzsául: مسجد جامع یزد – Masjid-e-Jāmeh Yazd)

A Jazd-i Jameh mecset (Masjed-e Jameh) Irán egyik legjelentősebb vallási épülete és a város egyik legfőbb nevezetessége. Ez a lenyűgöző építmény a 12. századtól kezdve több évszázadon át épült és bővült, mai formáját főként a 14. században nyerte el. A mecset különösen híres ikonikus, páros minaretjeiről, amelyek 48 méter magasra nyúlnak és Irán legmagasabb minaretjei közé tartoznak.

A mecset homlokzatát gyönyörű kék csempemozaik díszíti, amelyen geometrikus és kalligrafikus minták váltakoznak. A bejárati íven található csempemunkák különösen aprólékosak, a tökéletes kék árnyalataikról ismertek. A főbejárat impozáns portálja (eiván) lenyűgöző példája a perzsa-iszlám építészetnek.

A belső udvart négy eiván veszi körül, középen a rituális mosakodásra szolgáló medencével. A mecset belső tere tágas és békés, a falakat borító csempék és a mennyezet díszítése az iszlám művészet kiemelkedő alkotásai. A mihráb (imafülke, amely a Mekka felé mutató irányt jelzi) különlegesen szép kalligráfiával és muqarnas díszítésekkel van ellátva.

A turisták látogathatják a mecsetet, de fontos tiszteletben tartani, hogy ez egy aktív vallási helyszín. A női látogatóknak fedniük kell a hajukat és testüket, a férfiaknak pedig hosszú nadrágot kell viselniük. A napi imaidőszakok alatt a turisták látogatása korlátozott lehet. A mecset különösen szép napnyugtakor, amikor a lenyugvó nap fénye megvilágítja a kék csempéket és az óváros felett magasodó minareteket.

h. t. fotói

Amir Chakhmaq komplexum

angolul: Amir Chakhmaq Complex

Az Amir Chakhmaq komplexum Jazd városának egyik legjellegzetesebb látványossága és egyben a város fő tere is. Ez a lenyűgöző épületegyüttes a 15. században épült Jalal ad-Din Amir Chakhmaq kormányzó és felesége, Seti Fatima Khatun megbízásából, az iráni Timurid-korszak építészetének kiemelkedő példájaként.

Aji fotója

A komplexum központi eleme a háromszintes homlokzat, amelyet szimmetrikus, bemélyedő ívek sora díszít, ami az egész szerkezetnek egy feltűnő, lépcsőzetes megjelenést kölcsönöz. Különösen látványos napnyugtakor vagy este, amikor kivilágítják, és a mélyedések játékos fény-árnyék hatást keltenek a homlokzaton. A komplexum homlokzatának közepén található egy víztartály, amely a város vízellátásának része volt.

Az épületegyüttes magában foglal egy mecsetet, egy karavánszerájt, egy fürdőt, egy vízmedencét, egy édességboltot és egy temetkezési helyet is. A mecset belsejét gyönyörű csempemozaik és kalligráfia díszíti, és még ma is aktív vallási helyszínként működik. A tér körüli bazárban helyi kézművesek termékei, tradicionális édességek és emléktárgyak vásárolhatók.

A komplexum előtti téren található egy különleges szerkezet, a nakhl, egy fából készült vallási szimbólum, amelyet az Ashura ünnepén körbehordoznak a városban, Husszein imám mártíromságának emlékére. A tér gyakran ad otthont a város különböző kulturális és vallási eseményeinek, és egyben népszerű találkozóhely is a helyiek számára.

A komplexumot körülvevő területen számos kávézó és étterem található, ahol a látogatók megpihenhetnek, és élvezhetik a hagyományos perzsa teát vagy egyéb helyi specialitásokat, miközben csodálják az építmény különleges architektúráját és figyelik a tér nyüzsgő életét.

Zoroasztriai tűztemplom

A jazdi Atash Behram, más néven Yazd-i Atash Kadeh vagy Yazd-i Tűztemplom Irán legjelentősebb zoroasztriai tűztemploma és fontos zarándokhely a zoroasztriánusok számára. Ez az egyszerű, modern épület 1934-ben épült indiai párszik (zoroasztriánusok) adományaiból, de a benne őrzött szent tűz története sokkal régebbre nyúlik vissza.

A templomban őrzött szent tűz a hagyomány szerint több mint 1500 éve folyamatosan ég. A tüzet állítólag a Szászánida-korban, az iszlám hódítás előtt gyújtották meg, és a zoroasztriánusok azóta is gondosan őrzik. A tűz eredetileg Adar Faranbag templomában égett, majd többször át kellett költöztetni a vallási üldöztetések idején, míg végül Jazdba került, ahol a mai napig ég.

A tűztemplom épülete nem különösebben nagy vagy díszes, de építészeti megoldásaiban ötvözi a zoroasztriai szimbólumokat és motívumokat. A főbejárat feletti farvahar (szárnyas korong) az egyik legismertebb zoroasztriai szimbólum, amely a jó gondolatok, jó szavak és jó cselekedetek hármas elvét jelképezi. A templom homlokzatát oszlopok díszítik, amelyek szászánida stílusjegyeket hordoznak.

A tűztemplom belsejében található a szent tűz, amely egy speciális fémtartályban ég, és amelyet folyamatosan táplálnak a zoroasztriai papok.

A tűzhöz csak a papok férhetnek hozzá, de a látogatók megtekinthetik egy üvegfalon keresztül. A templomot körülvevő kertben kis múzeum is található, amely bemutatja a zoroasztrianizmus történetét és szokásait.

A zoroasztrianizmus, amelyet gyakran a világ első monoteista vallásának tartanak, egykor az ókori Perzsia államvallása volt, mielőtt az iszlám elterjedt a régióban. Jazd és környéke az egyik utolsó menedéke maradt Iránban a zoroasztriánus közösségnek, amely ma már csak néhány ezer főt számlál az országban.

Dowlat Abad kert

A Dowlat Abad kert Jazd egyik legkiemelkedőbb történelmi látnivalója és Irán kilenc perzsa kertjének egyike, amelyek együttesen az UNESCO világörökség részét képezik. A kertet a 18. században, 1747 körül hozta létre Karim Khan Zand, Jazd akkori kormányzója, mint magánrezidenciát és kertet.

A kert leginkább lenyűgöző eleme a világ legmagasabb badgirja (szélfogója), amely mintegy 33 méter magasságba emelkedik. Ez a zseniális hagyományos perzsa hűtőszerkezet a sivatagi szelet befogja és levezeti az alatta lévő épületbe, természetes légkondicionálóként szolgálva a forró nyári hónapokban. A badgir nemcsak praktikus, hanem építészetileg is rendkívül impozáns, Jazd városképének ikonikus eleme.

A kert maga a hagyományos perzsa "chahar bagh" (négy kert) elrendezést követi, melyben két fő tengely osztja négy részre a területet, középpontjukban egy vízmedencével. A kertet hosszú vízcsatornák szelik át, amelyek nem csupán öntözésre szolgálnak, hanem hűtik is a környezetet és kellemes, megnyugtató hanghatást teremtenek. A vízcsatornák mentén ciprusok és gyümölcsfák sorakoznak, amelyek árnyékot adnak és keretet biztosítanak a sétányoknak.

A kert központi pavilonja, a nyolcszögletű Emarat-e Badgir (Szélfogó Palota) színes üvegmozaikokkal díszített ablakokkal rendelkezik, amelyek a nap különböző szakaszaiban varázslatos fényjátékot vetítenek a belső falakra. A pavilon belsejében található terem mennyezetét aprólékos muqarnas (méhsejt alakú) díszítések és tükörborítás ékesíti, amely megsokszorozza a beszűrődő fényt.

A Dowlat Abad kert tökéletes példája annak, hogyan teremtettek a perzsák több évszázaddal ezelőtt egy zöld, hűs oázist a sivatag közepén. A kert és épületei nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem betekintést engednek a hagyományos perzsa építészeti és kertészeti megoldásokba, amelyek harmóniában álltak a természettel és optimálisan alkalmazkodtak a zord sivatagi klímához.

Fahadan negyed

A Fahadan Jazd óvárosának legrégebbi és egyik legjobban megőrzött történelmi negyede, amely az UNESCO világörökség részét képezi. Ez a több mint 3000 éves városrész a sivatagi építészet lenyűgöző példája, amely tökéletesen alkalmazkodott a forró és száraz éghajlati viszonyokhoz.

A Fahadan keskeny, kanyargós utcáinak hálózata nem véletlenszerűen alakult ki – tudatosan tervezték úgy, hogy természetes árnyékot biztosítson és megvédje a lakosokat a sivatagi szelektől. Az utcák gyakran teljesen fedettek vagy magas falak között futnak, így még a legforróbb nyári napokon is viszonylag hűvös környezetet biztosítanak a járókelőknek.

A negyed jellegzetes vonása a sárgásbarna vályogtégla építészet, amely tökéletesen illeszkedik a környező sivatagi tájba. Ezek a vastag falú épületek természetes szigetelést biztosítanak: nappal hűvösen tartják a belső tereket, éjszaka pedig lassan adják le a napközben felhalmozott hőt, így szabályozva a belső hőmérsékletet.

A Fahadan háztetőit badgirok (szélfogók) sora tarkítja, amelyek ikonikus elemei Jazd látképének. Ezek a négyszögletes tornyok a természetes szellőzés korai példái, amelyek befogják a legkisebb szellőt is és levezetik a házakba, így biztosítva a természetes légkondicionálást a modern technológia megjelenése előtt.

A negyed számos történelmi házat és épületet őriz, köztük a Lari-házat, Alexander börtönét és több hagyományos vízgyűjtőt (ab anbar). Az egyik legszebb látványosság a Fahadan egyik legrégebbi utcája, a Kuche Payambar (Próféta utca), amelyen több példaértékű történelmi ház is található, köztük olyan, amely több mint 1000 éves.

A Fahadan házainak belső kialakítása általában egy központi udvar köré szerveződik, amelyet gyakran kis kert és vízmedence díszít. A házak belső része rendszerint több szintre tagolódik: a nyári szállás a földszinten, a téli szállás pedig az emeleten található, ami lehetővé tette a lakók számára, hogy az évszakoknak megfelelően költözzenek a házon belül.

Sétálni a Fahadan negyedben olyan élmény, mint visszautazni az időben. A negyed számos kis kézműves műhelynek, tradicionális teaháznak és üzletnek ad otthont, ahol a látogatók megpihenhetnek és felfedezhetik a helyi kézműves termékeket. Érdemes eltévedni a negyed labirintusszerű utcáin, hogy valódi képet kapjunk arról, milyen lehetett az élet évszázadokkal ezelőtt egy virágzó sivatagi városban.

Yazd éjszakai piac

A jazdi éjszakai piac, helyi nevén „bazar-e shab", a város egyik legélénkebb és legszínesebb közösségi tere, amely általában napnyugta után kezd megelevenedni, amikor a nappali hőség alábbhagy. Ez a piac nem csak a turisták számára jelent attrakciót, hanem a helyiek mindennapi életének is fontos része, ahol vásárolnak, étkeznek és társadalmi életet élnek.

A piac általában a város központi részén, gyakran az Amir Chakhmaq tér környékén vagy a régi bazár egyes részein rendezkedik be. Az árusok színes sátrai és standjai között sétálva a látogatók megtalálhatják a helyi kézműves termékek széles választékát, köztük a híres jazdi textíliákat, különösen a termeh nevű kézzel szőtt selyemszövetet, valamint a hagyományos perzsa szőnyegeket és kerámiákat.

Az éjszakai piac egyik legnagyobb vonzereje kétségtelenül a gazdag gasztronómiai kínálat. Az árusok frissen készített helyi specialitásokat kínálnak, mint például a sáfrányos rizst, különféle kebabokat, a hagyományos dizi (húsos, babos ragu) vagy a jellegzetes jazdi édességeket, köztük a kardamomos-mandulás Yazdi tortát és a pashmak nevű perzsa vattacukrot. A forró nyári estéken különösen népszerűek a frissítő gyümölcslevek és a tradicionális perzsa fagylalt, a faloodeh.

A piac légköre rendkívül élénk és barátságos. A különböző standokról zene szól, az árusok hangosan kínálják portékáikat, és a levegőt betölti a fűszeres ételek és a frissen főzött tea illata. A piac gyakran válik spontán kulturális események helyszínévé is, ahol helyi zenészek lépnek fel, vagy mesemondók szórakoztatják a közönséget.

Az éjszakai piac kiváló lehetőséget nyújt a látogatóknak, hogy interakcióba lépjenek a helyiekkel és mélyebben megismerjék az iráni kultúrát.

Az árusok általában szívesen beszélgetnek a turistákkal, és gyakran megkínálják őket teával vagy édességgel, ami az iráni vendégszeretet jellegzetes megnyilvánulása. Az alkudozás a vásárlás elvárt és élvezetes része, amit udvariasan és jó hangulatban illik folytatni.

A piac általában éjfélig vagy még tovább is nyitva tart, különösen a nyári hónapokban és az ünnepnapok idején, mint például a Nowruz (perzsa újév) vagy a ramadán idején. A látogatók számára ajánlott, hogy kényelmes cipőben érkezzenek és vigyenek magukkal készpénzt, mivel nem minden árus fogad el bankkártyát.

Yazd sivatag

A Jazd várost körülölelő sivatag a Dasht-e Kavir (Nagy Sósivatag) és a Dasht-e Lut (Lut-sivatag) határán terül el, és Irán legszárazabb és legforróbb területei közé tartozik. Ez a lélegzetelállító sivatagi táj rendkívüli természeti szépséggel és gazdag geológiai változatossággal rendelkezik, amely mesés látványt nyújt a látogatóknak.

A jazdi sivatag dűnéi aranyszínűek és folyamatosan változtatják alakjukat a szél hatására. A homokdűnék között néhol sós síkságok, kavicsos területek és sziklás kiemelkedések tarkítják a tájat. A különböző geológiai formációk az évezredek során a szél és a rendkívül ritka, de időnként heves esőzések hatására alakultak ki, létrehozva ezt a változatos sivatagi környezetet.

Az éjszakai sivatagi égbolt Jazd környékén különösen lenyűgöző látványt nyújt. A légszennyezés és a fényszennyezés hiánya miatt a csillagok rendkívül tisztán láthatók, és a tejút teljes ragyogásában tárul a megfigyelők elé. Nem véletlen, hogy az asztrofotózás és a csillagászati túrák egyre népszerűbbek a területen.

A sivatag nem teljesen élettelen, bár első pillantásra annak tűnhet. Számos növény és állat alkalmazkodott a szélsőséges körülményekhez. A sivatagi róka, különböző hüllőfajok, a sivatagi ugróegér és számos madárfaj él itt, bár többségüket nehéz megfigyelni, mivel főként éjszaka aktívak. A növényzet ritka, de különleges, szárazságtűrő fajokból áll, amelyek képesek túlélni a mostoha körülményeket.

A jazdi sivatag egyben kulturális jelentőséggel is bír, hiszen évezredeken keresztül a Selyemút fontos szakasza vezetett rajta keresztül. Ennek nyomai ma is láthatók az elhagyatott karavánszerájok és az ősi vízgyűjtő rendszerek (qanatok) formájában, amelyek bizonyítják, hogy az ember miként alkalmazkodott ehhez a kihívásokkal teli környezethez.

A turisták számára számos módja van a sivatag felfedezésének. A tevegelés, a homokszörfözés és a dzsiptúrák mind népszerű tevékenységek.

A helyi utazási irodák általában egynapos vagy többnapos túrákat kínálnak, amelyek során a látogatók megtapasztalhatják a sivatagi naplemente lenyűgöző látványát és az éjszakát akár egy beduin stílusú táborban is tölthetik.

A sivatagban való túrázás során fontos a megfelelő előkészület. A nappalok rendkívül forrók lehetnek, akár 50°C feletti hőmérséklettel, míg az éjszakák meglepően hidegek, különösen télen. A látogatóknak bőséges vízmennyiséget, naptejt, kalapot és réteges öltözéket kell magukkal vinniük, valamint tapasztalt helyi idegenvezetővel kell útnak indulniuk, mivel a sivatagban könnyen el lehet tévedni.

Más látnivalók

v.j. fotója

A Jame mecset - k.k. fotója

A jászokról

Jászberény iráni testvérvárosában, Jazdban ma is ott áll az a különleges emlékmű, amelyet a magyar település ajándékozott a távoli rokonvárosnak: a Lehel kürtjét és Jászberény címerét ábrázoló, négy méter magas térplasztika. A Szabadság téren felállított alkotás nemcsak vizuális élmény, hanem két kultúra találkozásának kézzelfogható jele is. Az emlékmű Sisa József iparművész munkája, aki tűzzománc technikával, hagyományos rekeszzománc és ékszerzománc felhasználásával készítette el a monumentális kompozíciót, amely gyorsan a város egyik közkedvelt látványosságává vált.
Jászberény és Jazd kapcsolatának gyökerei az 1995-ös jász világtalálkozóig nyúlnak vissza, ahol Teherán akkori budapesti nagykövete vetette fel a két település közti együttműködés ötletét. Az első jászberényi küldöttség még abban az évben útra kelt Jazd felé, majd több mint egy évtizeddel később, 2007-ben testvérvárosi egyezmény született. Azóta Jazd többször is bemutatkozott Jászberényben: kiállításokkal, műsoros estekkel, hagyományőrző programokkal hozták közelebb egymáshoz a két világot.

A jazdi emlékmű hátoldalán Jászberény címere és Lehel kürtjének stilizált képe látható, valamint egy felnagyított másolat arról a középkori miniatúráról, amely a legenda szerint megörökíti Lehel tettét Augsburgnál – amikor is a vezér a német császárral végzett a híres kürttel. Az előtte elhelyezett kétnyelvű – perzsa és angol – tábla visszafogott, de emelkedett stílusban ismerteti az emlékmű hátterét. Eszerint Lehel „Magyarország ragyogó hadvezére volt, kürtje pedig a nemzet függetlenségét és szabadságát jelképezi.” Az 955-ös csatavesztésre és annak történelmi következményeire már nem tér ki – de talán nem is dolga, hogy a fájdalmas részleteken időzzön. Inkább egy szimbolikus pillanatot örökít meg, amely ma is emlékeztet két kultúra egymásra találására.

További beszámolók

A következő állomás Jászberény testvérvárosa, Jazd volt – nemcsak névrokonságban állnak egymással, hanem abban is, hogy mindkét város neve az iráni nyelvű jászok örökségét idézi. Jazd első pillantásra nem igyekszik elvarázsolni a látogatót: kívülről szemlélve a városkép kifejezetten egysíkúnak hat, egyhangú agyagfalak, szögletes tömbök, és mindenfelé magasodó széltornyok uralják a látványt.

A badgir, vagyis a széltorony azonban korántsem díszítőelem: ez a régió saját, zseniálisan egyszerű „légkondicionálója”, amely a forró levegőt a kéményeken át a pincébe tereli, ahol a hosszú, zegzugos út során kellemesen lehűl.

Aji fotója

Már épp kezdtem kételkedni, hogy megérte-e ide jönni, amikor feltárult a város igazi arca – a puritán homlokzatok mögött pazar belső udvarok, gazdagon díszített termek és árnyas lugasok rejtőznek.

A régi kúriák legszebbikeit ma már éttermekként, teaházakként működtetik. Elég betérni akár csak egy italra, és máris olyan érzésünk lehet, mintha egy régi keleti mese díszletei között időznénk. A díványokra heveredve – mert itt nemcsak széken lehet ücsörögni, hanem párnázott, alacsony fekvőhelyeken is – lassan lelassul az ember. Az ízek is illenek ehhez a hangulathoz: különleges fogásokkal kényeztetik a vendéget, és aki igazán bátor, akár a helyi specialitásnak számító tevepörköltet is megkóstolhatja. A külső egyszerűség mögött meglepően kifinomult világ rejtőzik – csak türelem kell hozzá, hogy felfedje magát.

"Yazd a kősivatag közepén fekszik. Viszont itt Eszfahanhoz és Shirazhoz képest az emberek sokkal zárkózottabbak. Nem tartom lehetetlennek, hogy ez a viselkedés valódi hitük rejtegetésében gyökerezik. Yazdban sokan hagyományosan zoroasztriánusok, csak ezt nem vállalják a nyilvánosság előtt. A zoroasztrizmus lelkileg és fizikailag áthatja Yazdot és környékét. A szállás a központban van, így első megállónk a Jameh mecset volt. 48 méter magas a két minaret, ami a legmagasabb Iránban. A díszítések a 15. századból származnak. Egyszerűen csodálatos!

Mellette áll nem sokkal az Alexander börtöne. Az alapjait Nagy Sándor, makedón király építette, de a 15. században átalakították. A 12 imám sírköve is itt található, de sajnos ez is el vaj zárva a külvilágtól. A sikátorokon keresztül jutottunk vissza a szállásra. Du-n pihentünk egyet, illetve ebédeltünk. Én tevehúst ettem. Végre sikerült megkóstolni a púpost. Pedig februárban Marokkóban mennyit kerestem, hogy ehessek. A sikátorokon kívüli, széles sugárutakkal övezett főtéren áll a XV. században épült Amir Chakmag, amit az útikönyvek mecsetnek mondanak. Igazi mecset a Péntek mecset. Este felmentünk megnézni a du-n szándékosan kihagyott Amir Chakmaq teret. Itt található Yazd UNESCO világörökségének számító Amir Chakmaq komplexum. Az egyik legnagyobb mecset-komplexum Iránban. Naplementekor gyönyörű volt, de esti fényekben is szép fotótéma volt. A mecset alatt bazár van, ahol frissen sült kenyeret vettünk.

E. R. fotója

A város arculatát mindenekelőtt a széltornyok határozzák meg – ezek a karcsú, kéményszerű építmények nem csupán látványosak, hanem funkcionális csodák is. Belsejükben ferde lamellák futnak, amelyek a torony tetején nyitott réseken beáramló levegőt lefelé irányítják. A torony azonban nem közvetlenül a felszínen végződik, hanem egy mélybe vájt helyiségbe torkollik.

E föld alatti kamra padlóján vízmedence, esetenként jéggel is feltöltve, hűti tovább a már lehűlt levegőt. Így jön létre az a természetes hűtőrendszer, amely az épület egyes részeit a legforróbb nyári napokon is élhetően friss légkörrel látja el. Az ilyen „sivatagi légkondicionálók” évszázadok óta a városi élet alapvető részei, működésük pedig lenyűgözően egyszerű és hatékony.

Sétánk során elhaladtunk egy kupolás föld alatti víztározó mellett is, amelyet négy különálló széltorony hűtött. A rendszer csendben dolgozott a háttérben, miközben felette az élet a maga lassú, nyugodt ritmusában zajlott – mintha a múlt és a jelen itt különösen békés szövetségre lépett volna.

A város egyik különleges látnivalója a zoroasztriánus templom, ahol egy örök tűz lobog – szelíd, nyugtalan lángját üvegen át szemlélhetjük. A hagyomány szerint ez a tűz több mint másfél évezrede folyamatosan ég, egyidős az iszlámmal. A templom csendje és a láng állandósága egyszerre idéz múltat és jelent.
A város peremén, ott, ahol a település már átadja magát a sivatagnak, emelkedik az ősi vallás egykori temetkezési helye. A Hallgatás Tornyának nevezett kőépítmény egy kopár domb tetején áll. Ide vitték fel a halottakat, hogy a természet végezze el a testtel, amit az ember nem akart – a keselyűkre bízták a feladatot. Így óvták meg a négy szent elemet – a vizet, tüzet, földet és levegőt – a test rontásától. Ma már nem használják ezt a helyet, a rítusok máshol zajlanak, de a torony némasága továbbra is emlékeztet egy letűnt világ gondolkodására.

A város lakossága félmillió körüli, a zoroasztrizmust ma már csak néhány ezren követik. A kisebbségek ritkán kerülnek a közbeszéd fókuszába, most azonban kivételes figyelem övezte azt a fejleményt, hogy a városi tanácsba immár másodszor is bekerült egy zoroasztriánus férfi, a harmincas éveiben járó Sepanta Niknam. Megválasztását vitatta egy síita vallási vezető, aki szerint egy más vallású személy nem dönthet egy muzulmán többségű város ügyeiben. Csakhogy az ország alkotmánya kifejezetten lehetővé teszi a kisebbségek részvételét a közügyekben.

A vita végül olyan szintre jutott, hogy egyes politikai körök már alkotmánymódosítással korlátoznák a vallási kisebbségek helyi politikai szerepvállalását. Így is lehet értelmezni a „toleráns iszlám” fogalmát – ahogy a gyakorlat sokszor más arcát mutatja, mint az elmélet.

Chak-Chak, a zoroasztriánus vallás legszentebb zarándokhelye önmagában nem tartogat túl sok izgalmat – egy apró szentély egy sziklafalban –, viszont a körülötte elterülő, vadregényes táj valóban lélegzetelállító. Nekem leginkább azért volt személyes élmény, mert egyetemi éveim alatt Zarathustra példabeszédeit is tanultam, így másként tekintettem erre a helyre. De még azok számára is ismerős lehet a név, akik sosem merültek el a perzsa filozófiában – elég, ha egyszer hallották Richard Strauss Also sprach Zarathustra című zeneművét, amely számtalan filmben és koncerten felcsendül.

A zoroasztriánus közösség ráadásul különleges helyet foglal el Irán társadalmi palettáján: ők azok, akiknek – a vallási előírások szerint – megengedett az alkoholfogyasztás, és nem egy esetben saját borral is büszkélkedhetnek.

Ha felkeresed Chak-Chakot, számíts rá, hogy meredek hegyi úton kell felkaptatni, és érdemes korán indulni, mert napközben rendkívül felforrósodik a környék. A helyszínen van egy kis zarándokszállás, de alapvető felszereltséggel – aki itt akar éjszakázni, hozzon saját hálózsákot vagy takarót. Vizet és harapnivalót mindenképp vigyél magaddal, mert a környéken se bolt, se árnyék nincs jó darabon.