ÚTIKRITIKA.HU / Irán






hirdetes

útikritikák


Irán

Repülőjegy | Szállásválasztás | Vízum és vám | Fotóegyveleg

.

Siráz - v.j. fotója

Repülőjegy és repülés

Iránban nagyok a belső távolságok és emiatt sokan közlekednek a nagyobb városok között menetrendszerű repülőgépekkel. Ritkán fordul elő repülőgép-szerencsétlenség, pedig a nagyrészt elavult géppark alkatrészellátása megoldatlan. A gépek közül sokat még az 1979-es forradalom előtt vásárolták az USA-tól, de most a gazdasági embargó miatt nehezen jutnak hozzá a szükséges alkatrészekhez.

"A repülőtér 30-40 kilométerre van Teherán központjától, de 3500 forintért bármelyik taxis bevisz a városba, és még csak alkudozni sem kell, mint jó néhány közel-keleti országban. Ötven forintos benzinár mellett ennek nem is volna sok értelme. Muszáj megemlíteni az iráni pénznem körüli bonyodalmakat. A hivatalos fizetőeszköz a riál, azonban az infláció miatt annyira értéktelen, hogy a gyakorlatban az egyébként nem létező tománt használják, amelyet úgy kapnak, hogy lecsípnek három darab nullát a riálból. Minden tománban van kiírva, de az 1000-szer nagyobb címletű riállal kell fizetni, ami az első napokban komoly kavarodást okoz a fejekben. Ha mindez nem elég, minden egyes papírcímletről Khomeini ajatollah néz ránk szúrós tekintettel." forrás

Szállásválasztás

A megfizethető hotelek nem túl jók, de nem is rosszak, igazán borzasztó helyen sosem aludtam. Még a legolcsóbb, szegényebb zarándoktömegeknek szánt hullámpala szállások is mindenhol tiszták voltak. Iránban nincs mocsok. Vagy van, de a mocskos helyek nem úgy mocskosak. A legundorítóbb nyilvános vécében is nagy tartályokban áll a folyékony szappan. Az utcát elborítja a szemét, de minden éjjel összeszedik.

A jobb hotelekben furcsa tárgyakat találhatunk. A hotelszappan és minisampon mellett steril csomagban fésű, fogkefe, borotva, varrókészlet, papucs. Jobb helyeken széf. Mindenhol van a szekrényben imaszőnyeg és a siíta iszlámban imához használt kő- vagy agyagkorong. A falon nyíl jelzi Mekka irányát. A tévén általában helyi adók jönnek be. Mindig fogható a Press TV, Irán angol nyelvű propagandatévéje, hasonlít az Russia Todayre, kevésbé profi, de nem teljesen nevetséges propaganda. Visszatérő műsortípus az amerikai és izraeli háborús bűnökről és bűnösökről szóló dokumentumfilm. 2018-ban az Agent Orange vietnami borzalmairól készült filmet ismételték mindenhol. A rosszabb hotelekben csak üres pokrócot adnak, a jobb hotelben lepedőt is. Vagy van nyugati vécé, vagy nincs. Ellenkező nemű iráni állampolgárok nem kapnak közös szobát hotelban, csak ha bizonyítják, hogy rokonok vagy házasok. Külföldiekre ez nem vonatkozik, nem tudom, hogy törvény szerint képeznek-e kivételt, vagy csak senkit nem érdekel, hogy mit csinálnak a külföldiek. Egyszer akadtak fenn hasonlón, amikor hárman utaztunk egy fiúval és egy lánnyal, de az egy Forradalmi Gárda-hotel volt, és végül itt is meggyőzhetők voltak. A hotelben minden adatot elkérnek, az útlevelet is, enélkül a tulajdonost kémkedéssel vádolnák. Az iráni hatóságok pontosan tudják, hogy a külföldi mit csinál az országban.

A hotelekben a reggeli semleges ízű fehér krémsajt, lepénykenyér, zöldség, tea. Kivétel nélkül mindenhol van répalekvár. Jobb helyeken iráni omlett, így hívják. Nem omlett, inkább olajos, paradicsompürés rántotta. Van olajban sütött tükörtojás, halva, mindenféle szezámkrém, lencsefőzelék, sárgadinnye. Sok hotel szervez utakat a közeli turistalátványosságokhoz, drágábban, mintha az utcán leszólítanánk egy taxist. Iránban nagy az épített örökség, de ezzel együtt is csak kevés városban van többheti látványosság. Elég sok szerencsétlenkedéssel jár minden iráni út. Általában városonként két-három dolog, aztán öt óra út a következő városig. (2021) forrás

Vízum és vám

Az iráni vízum megszerzése kaotikus, évről évre változik a folyamat és nehéz kiigazodni rajta. Jelen pillanatban (2022) a vízumot csak ügynökségen, utazási irodán keresztül lehet megszerezni. Állítólag a legjobb erre a Tappersia. Ha Tappersiával csinálod, 70€ az egész és kiállítják általában 2-3 nap alatt. Ha megjött a jóváhagyás, utána kell befáradni a nagykövetségre útlevél adategyeztetésre, majd be kell fizetni a díjat a K&H Bankban (adnak egy csekket) és vissza kell vinni a bizonylatot a nagykövetségre, így ott rögtön el is készítik a vízumot. Meg se próbáld a hivatalos vízumigénylő oldalon intézni az igénylést, mert visszautasítják. De gyakorlatilag bármelyik ügynökség jó, én az IranTours nevű céggel csináltam. Utasbiztosítás kell a belépéshez, van, hogy elkérik a határon és anélkül nem engednek be. (2022) forrás


,, A hírek alapján borzasztóan szigorú vízumelbírálással számoltunk, valamint annak a lehetőségével, hogy akár ok nélkül is visszafordíthatnak a határról. Pár éve ez még talán elképzelhető is lett volna, de azóta egy kicsit felmelegedett a Nyugat és Irán viszonya, ami például abban is megnyilvánul, hogy Irán enyhített szigorú vízumpolitikáján. A nemzetközi reptereken már igényelhető vízum érkezéskor is, vagyis lényegében minden előzetes követségre járkálás és e-vízum igénylés nélkül lehet érkezéskor vízumot igényelni (feltéve, ha repülővel érkezik az ember). Emögött persze masszív gazdasági érdekek is húzódnak: Irán ugyanis valószínűleg rájött, hogy a gazdasági embargó miatti elszegényedés egyik ellenszere a turizmus fellendítése lehet.

Akárhogyan is van, minket egy nagyon előzékeny papucsos úr fogadott hajnali kettőkor a vízumügyi irodában, egy órás űrlap kitöltögetési mizéria és várakozás, valamint a borsos 80 eurós vízumdíj kiperkálása után pedig már ott is volt a kezünkben a belépőjegy Iránba. A vízum mellé kötelezően kellett kötni utasbiztosítást is, az ügyintéző lányok viccelődtek velünk és Lili sálból eszkábált fejkendőjét dicsérték. (Iránban ugye a nőknek kötelező a fejkendő hordása.) A befelé történő security check-nél a katona is nagyon előzékenyen mosolygott és intett, hogy mehetünk is. (2019)" forrás



,, Néhány éve „e-vízum” rendszer működik Iránban, de idén, már le sem bélyegzik a kinyomtatott papírokat, amin egy QR kód jelzi, hogy beutazhatunk az országba. Nagy bánatomra az útlevélbe sem nyomtak pecsétet, pedig imádom a különlegesnek számító lenyomatokat benne, annak ellenére, hogy ennek olykor hátránya is lehet. Jelen esetben, hogy mostantól nem utazhatok az Egyesült Államokba egyszerű ESTA számmal, muszáj lesz vízumért kuncsorogni, mert kíváncsi voltam egy olyan országra, aki most éppen nem a barátjuk, bár ez nem volt mindig így. (2019)"  forrás

Fotóegyveleg

fotó by Konkoly-Thege

Vacsora a szabadban - fotó by Konkoly-Thege

Vidéki városi házfalak - k.k. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon