ÚTIKRITIKA.HU / Izland

Izland

Izland dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

K. S. fotója

.

A Wizzair hetente háromszor repül Reykjavikba. Odafelé 4 óra 50 perc, visszafelé kb. 4 óra 25 perc a repülés időtartama.

Izland dióhéjban

Izlandi nyelven a ország neve: Ísland (kiejtés: íszlánd), angolul: Iceland (ájszlend)

Lakosság (2025-ben): 398,300

• Izland észak-európai ország az Atlanti-óceán északi részén. Sokkal közelebb van a kontinentális Európához (960 km), mint Észak-Amerikához (3293 km).
• Izland nem skandináv ország, mert földrajzi értelemben nem része a Skandináv-félszigetnek. Igaz kulturálisan, nyelvi téren és történelmileg erős a kötődése a skandináv országokhoz (Norvégia, Dánia és Svédország). Éppenséggel az ország a nevét az óskandináv „Ísland” szóból kapta, ami „jég földjét” jelent.
• Izland 103 ezer négyzetkilométer területű. Fővárosa Reykjavík, ami 3105 kilométerre van Budapesttől.
• Izland meglátogatásának vonatkozásában mindig is vita tárgya volt az, hogy mik az előnyei és a hátrányai az egyéni és a csoportos utazási módnak. Az úti kritikus leegyszerűsített véleménye az, hogy a néhány napos időkeretre kényszerülők és a tapasztalatlanabb utazók feltétlenül a csoportos utazási formát válasszák. Kényelmet kedvelőknek kockázatos egyedül útra indulni.
• Jóllehet a Sarki fény látványa - leginkább novemberben és február-március táján - elképesztő élmény, azért a legtöbb szempont alapján a nyári utazás - június közepétől augusztusig - tűnik a leginkább ajánlottnak, igaz ennek is vannak hátrányai, mert ilyenkor van a turizmus főszezonja (magasabb hotel- és autóbérlés árakkal). Sarki fényt egyébként lehet látni más észak-európai országban is, enyhébb klimatikus viszonyok között.
• A nyáron kívüli időszakokban gyakran szinte ellehetetlenül a turistáskodás a felföldi utak lezárása, a jeges szelek, a vízeséseknél kialakuló jégpáncélok, a kemény télies körülmények miatt. Sok hely csak júniusban és júliusban az olvadáskor közelíthető meg. Na meg, júniusban jó muri, hogy világosak az éjszakák.
• Egy 2024-es felmérés szerint Izland a világ legjobb közbiztonságú országa. Hihetetlenül tisztességesek az emberek, és a turista erre kellemesen számíthat. Elő nem fordulhat a turista rovására átverés, simliskedés, totál korrektek.
• Havi átlag nettó fizetés (2025-ben): másfél millió forintnak megfelelő izlandi korona
• Izland nem tartozik az olcsó árkategóriájú úticélok közé. A fogyasztói árak kb. 55-60 százalékkal magasabbak mint nálunk. Dehát a helyiek kb. 76 százalékkal többet is keresnek. Ráadásul az egészségügyi, szociális ellátások, az oktatás tekintetében messze jobb helyzetben vannak.
• Izland államformája( (Norvégiával, Dániával és Svédországgal ellentétben) köztársaság (íslenska lýðveldið). Izland 1944-ben vált függetlenné Dániától. Izland hivatalosan soha nem volt Dánia gyarmata a klasszikus értelemben, de hosszú ideig volt a Dán Királyság része.
• Izland nem tagja az Európai Uniónak (EU), de szoros kapcsolatokat ápol az EU-val az Európai Gazdasági Térség (EGT) révén. Viszont része a Schengeni övezetnek, és megalakulása óta tagja a NATO-nak. Magyar állampolgároknak nem kell vízum.
• Leggyakoribb vezetéknév: Jónsdóttir (Jón lánya)
• Az izlandi nyelv (íslenska) egy északi germán nyelv. Legközelebbi rokona a feröeri nyelv, amit a Feröer-szigeteken beszélnek. Mindkettő a nyugati skandináv nyelvek közé tartozik, és mindkettő a régi skandináv nyelvből (óészaki nyelvből) fejlődött ki. Az izlandi nyelv különlegessége, hogy nagyon keveset változott az elmúlt évszázadok során, így a jelenkori izlandiak viszonylag könnyen megértik az óészaki irodalmat is, például a középkori sagákat.
• Izland irigylésre méltó a tiszta levegője, vizei, az egészséges életmód és a friss halételei miatt. A csapvíz náluk szuper tiszta, finom.
• Az izlandi utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni
• • 1 izlandi korona (ISK) = 2,45 forint (HUF)
  • 1 euró = 153 izlandi korona
  • (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Lélegzetelállítóan nyers természetének csendjét "hallani", zord, drámai tájait szépnek találni, nagy tág terek, olyan kellemesen furcsa minden
2. Izland rendkívül tiszta, biztonságos, békés, halk, és főleg teljesen egyedi, természetes
3. A maguk módján barátságosak a helyiek (becsípve fanyar a humoruk, szépek a lányok), mindenki beszél angolul, a fővárosban hétvégente meglepően vonzó az éjszakai élet
4. Viszonylagos földrajzi elszigeteltsége miatt nincs elárasztva turistákkal, romlatlan, érintetlen
5. A hosszú nappalok, a levegő irigylésre méltó tisztasága, az ég izgalmas színei
6. A geológiai csodák, gejzírek, vulkánok, gleccserek, vízesések, töménytelenül sok fotózni való
7. Különleges utazási csemege, egyetlen más országhoz sem hasonlítható
8. Egészséges a konyhájuk, csúcs friss halak
9. A Glymur vízesés, Gullfoss összképe, a Kék Lagúna, Latrabjarg sziklái, Laki kráterek
10. Bálnanézés Húsavikban
11. A Reynisfjara Beach

Nem tetszett

1. Piszok drága szinte minden, talán a világ egyik legdrágább országa, drága a kaja, az alkohol, a szállás és az autóbérlés az üzemanyaggal együtt
2. Az időjárás szeszélyes, kiszámíthatatlan, sokszor esik az eső, erősen fújnak a szelek, soha nincs igazán meleg
3. Nem könnyű az éjszakai világosban jól aludni
4. Gondban van az, aki nem szeret halat enni
5. Sok izlandi folyton savanyú pofát vág és kissé unalmasak józan állapotban
6. Június közepétől augusztus végéig főszezoni felárak, telítettség
7. Nincs sok fa, túl néptelen minden a fővárostól eltekintve, nincsenek igazán barátságos kis falvak, városkák
8. Ha nincs éppen program, akkor unatkozni lehet
9. Nem könnyű független utazóként szűk időkeretben okosan tervezni programot
10. Sok a veszélyes hely a sziklás területeken
11. Irgalmatlanul drága, ez ki kell mondani.

----------------------------

Izlandi kiscsoportos csillagtúra a gejzírek és vulkánok szigetén magyar idegenvezetéssel 2022.04.24-28.

Vélemények

,, A lényeg: Izland nagyon drága ország, azonban egy izlandi utazás a tűz és jég földjén egyáltalán nem drága a látnivalók és a megszerezhető élmények tükrében.

Tetszett
1. Északi fény/aurora borealis. Már önmagában emiatt megérné elutazni odáig!
2. A nyers természet: Vik, Myrdal, Dyrhólaey. Kedvenc tájegységem a szigeten
3. Az erőszak-, lopás-, betörés-, korrupciómentes társadalom tökéletes közbiztonsággal
4. Helyben termesztett banán, eper, paradicsom, bazsalikom
5. Állni a Stokkur gejzír mellett, és várni a következő kitörést
6. Az átlagos út menti tájkép: mohával benőtt lávaköves föld, az alacsony felhőkben eltűnő hegycsúcs, a legelésző robosztus izlandi lovak, füstölgő hegyek, tengermorajlás, a zöld több száz árnyalata
7. A bálna les hangulata: keresés és lecsapdázás hajókkal, konkurens cégek együttműködése a keresésben
8. Ami nekünk nagykabátos időjárás, ott az izlandiaknak egy pólóban elvannak
9. A természet alkotásai: fjord, gleccser, fumarola, szolfatára, iszapfortyogó, kötélláva, gejzír, bazaltorgona, lávahomok

Nem tetszett
1. Magas árak (Izland esetén elcsépelt dolog erről írni, de ki szereti a magas árakat?)
2. Nem láttunk trollokat vagy tündéreket, pedig léteznek
3. Vidéken a látnivalók környékén az októbertől zárva tartó nyilvános WC-k
4. A vízszintes eső, ahogy az arcunkba fújja a szél a szitáló csapadékot
5. Sok fekete épület (de legalább hatékonyan nyeli el a napfényt)
6. Veszélyes egysávos hidak, ahol be kell várni a szembejövő forgalmat a biztonságos átkeléshez
7. Reykjavik eltűnő skandináv arca a modern építészet miatt
8. A bálna les Reykjavikban nem hozta azt az élményt, mint a képeken látni hasonló programokra Húsavikból történő indulásnál
9. A szuvenírek kis választéka. Elég egy-két üzletbe bemenni, mert mindenhol szinte ugyanaz ismétlődik

(adam, 2017r)

---

"Mindazoknak, akik ismerik a Trónok harca sorozatot, Izland olyan, hogy a film jeleneteiben érezheti magát, többnyire a Falon túl, de attól délre is. 10 napot voltam ott, júliusban. A magyar nyár hőségéhez képest az ottani időjárás (átlagban 12 C. fok körül) eléggé bosszantó volt. Néha igazán hideg, folyton változóan, akár ötször is egy nap folyamán. Szóval ha nekiindulsz reggel a napnak, legyél felkészülve esőre, szélre, de számíts napsütésre is.

Én nem vagyok igazán hozzászokva ahhoz a fajta turizmushoz, amit Izland kínál, azaz hogy minden egyes napot a természetben való kirándulásokkal kell eltölteni. Mégis teljesen élveztem azt a 8 napot, amit a sziget alig lakott déli részén töltöttünk (a maradék két napon Reykjavíkban voltunk). Izland tényleg olyan, mintha egy másik bolygó lenne. Jobban mondva mindennap valami más bolygó. A természet lélegzetelállító, erőtől duzzad, olykor valamiképpen vad, az ember nagyon törékeny lénynek érzi magát. A teljes sötétség hiánya az éjszakában nem zavaró. Nagyon sajátos élmény, főleg hajnali egykor üldögélni valahol a semmi közepén, misztikus jellegű félhomályban, lávaföldek közepette elszívni a cigimet, valahol a látótávolságban legfeljebb néhány izlandi póniló látványával.

A vulkánok, a fekete homokból kijövő füst, a gleccserek, a jéghegyek, a vízesések, a sziklák, a gejzírek, a kanyonok, néhány óránként egy-egy különböző hűha. Valóban leírhatatlan mindez. Bár nehéz ilyesmit választani, de a személyes kedvencemnek azt, a kitűnő túravezető által irányított kirándulást mondanám, ahol szegecses túracipővel mentünk megnézni gleccsereket. Kedvenceim közé sorolhatók még a kanyonokat és a fekete-homokos strandokat. Miközben én utazóként a városi élethez kötődő élményekhez, az emberekkel való megismerkedésekhez vagyok szokva, az izlandi utazás folyamán érdekes módon nem éreztem magam körül az emberek hiányát. Nyolc nap után azért már kicsit besokalltam, és hála égnek éppen akkor jött a néhány napos fővárosi program. Reykjavík amúgy nagyon kellemes, barátságos, bár a légkör nekem kissé túl "északias". Már az is boldoggá tett, hogy a bolhapiacon hallottam néhány olasz turista hangoskodását. Egy vagy két napot Reykjavík megérdemel. A nemzeti múzeum például szuper, roppant modern és tele van érdekes információkkal.

Izlandon az árak hihetetlenül magasak. Így aztán többnyire szendvicseket ettünk. Izlandon a kaja eléggé rossz, és ráadásul drága. Vidéken a vendégházak tulajai kihasználják azt, hogy a közeli alig lakott helyeken nincs szolgáltató verseny, és így a vendégeket rákényszerítik a magas kajaárak elfogadására. Ráadásul ezek a vendégházas személyzetek - eltekintve egy aranyos házaspártól - nem igazán szívélyesek. Eltekintve a fővárosiaktól, a turista nem is igazán találkozik izlandiakkal, inkább rengeteg francia utazóval a kötelező Quechua márkájú hacukákkal. Több olyan hátizsákos utazóval volt alkalmam beszélgetni, akik a világon nagyon sok helyen túráztak már, és állították, hogy a természeti látnivalók nemzetközi mezőnyében Izland bizony teljesen egyedi. Dumáltam egy new york-i hegymászóval, aki az egész amerikai kontinenset bejárta már és kijelentette, hogy ezen a kis szigeten csaknem minden megtalálható, amit az egész amerikai kontinens kínálni képes egy tapasztalt túrázónak. A reykjavíki éjszaka nem egy őrült nagy dolog, legalábbis, mi nem találtunk benne semmi különösebben izgalmasat. Viszont sok kávézó van és nagyon különbözőek jellegben. Tetszettek a kis, spéci boltok, pl. az, amelyiket egy jazz rajongó fotós visz. Na az király volt. A bolhapiac is érdekes. Különben is jó volt már emberek között időzni olyan nyolc nap után, amiben mindig azt kellett éreznem, hogy a természet ural engem." (K. Marion)

---

Gullfoss-vízesések - Zsuzsa fotója

---

Az előttünk álló napokban rengeteg vízesést néztünk meg, és ezek közül volt néhány, ami igazán emlékezetes maradt. A Seljalandsfoss különleges élmény volt, mert ott be lehet sétálni a vízfüggöny mögé – tényleg varázslatos érzés ott állni a zuhatag mögött. A Skogafoss a maga 62 méterével monumentális látványt nyújtott, a Svartifoss pedig fekete bazaltoszlopokról zúdul alá, mintha valami kőből faragott orgona lenne. A patkó alakú Selfoss és a Dettifoss, ami Európa legerősebb vízesése, szintén lenyűgöző volt. Az ember Izland után egy ideig biztosan nem lesz annyira izgatott, ha vízesést lát valahol máshol, mert itt tényleg mindent visznek.

Ami szintén ámulatba ejtett, hogy Izlandon utazva szinte óránként változik a táj. Ott van például a világ legnagyobb lávamezője – egy végtelennek tűnő fekete sivatag, ami egy 18. századi vulkánkitörés következménye. Amerre csak néztem, mindenhol fekete kőtömbök hevertek, aztán néhány kilométerrel arrébb a lávamezőt már puha, élénkzöld moha borította, mintha valaki selyemszőnyeget terített volna a kövekre.

Az egyik legszebb túraútvonal, amit bejártunk, a Fjadrargljufur-kanyon pereme mellett húzódott. Ott egyszerűen képtelen voltam letenni a fényképezőgépet, annyira gyönyörű volt minden szögből – egy pillanatra sem tudtam betelni vele.

---

Képzeljetek el egy Magyarországnál alig nagyobb szigetet, amely közvetlenül az Északi-sarkkör szomszédságában terül el. Csipkézett partvonal, mélyen a szárazföldbe nyúló fjordok, lassan mozduló gleccserek, hatalmas jégmezők, szeszélyes vulkánok és fortyogó gejzírek – mindez együtt adja azt a különös világot, amit Izlandnak hívnak. Ne tévesszen meg senkit a neve, mert a Jégföld sokkal barátságosabb, mint elsőre gondolnánk.

Ahogy bejárjuk a szigetet, lépten-nyomon lávamezőkbe botlunk: van, ahol a valaha izzó magma óriási sziklákat szórt szét, máshol kötélformában kövesedett meg, vagy kerekded kupacokban keményedett ki. Az igazi különlegességet mégis a gejzírek jelentik – köztük a leghíresebb, maga a Geysir, amely mindegyik névadója, és csupán másfél órányira fekszik Reykjavík városától. Ezen a forróföld-mezőn sok kisebb hévforrás található, de ma már csak a Strokkur, vagyis a Köpülő működik igazán megbízhatóan.

A turisták türelmesen, fényképezőgéppel a kezükben várják, hogy a Strokkur újra és újra kilője a vizet a magasba – öt-tíz percenként következik be a kitörés, és aki nem figyel, le is marad róla, mert az egész látvány csak néhány másodpercig tart.

A természet közelsége itt átszövi a hétköznapokat is: nem ritka, hogy a helyiek manókat és erdei tündéreket képzelnek a kövek és sziklák mélyére. Az utak mentén sokszor láthatunk nagyobb sziklákat, amelyeken ajtót és ablakot festettek – biztos, ami biztos, hátha tényleg lakik bennük valami apró lény.

Ha tehát úgy döntünk, hogy egy formás kavicsot vagy követ hozunk haza emlékbe, ne felejtsük el alaposan megnézni, nehogy véletlenül elzavarjunk egy izlandi tündért a rejtekhelyéről. Ez is része annak a különös, mesés világnak, amit csak itt tapasztalhat meg az ember.

---

,, Ez volt életem első csoportos, idegenvezetős körútja. Bár magam is inkább önállóan indulok az ismeretlennek, úgy gondolom Izland pont egy olyan hely, ahol sokkal többet kaphat az ember egy csoportos úttól, mintha egyénileg vágna neki.

Tökéletes választás a belvárosi szálloda (Fosshotel Baron), tiszta, nagy szobák és fürdőszobák, választékos, hideg-meleg bőséges reggeli (itt kisebb torlódással kell számolni reggelente, mert mindenki kb.azonos időben reggelizne a programok miatt), kedves, segítőkész személyzet. Gyalogosan percek alatt megközelíthető a belváros, a régi kikötő és a tengerparti sétány. Mi ezt minden este ki is használtuk, órákat sétáltunk Szilával. A közbiztonság kifogástalan.

Mindenképpen meg kell említenem idegenvezetőnket, Oppelt Csabát. Zseniális, született idegenvezető. Nemcsak a nyelv és helyismerete miatt, irtó jó a dumája, humoros és olyan látványosan meséli a történeteket, hogy a gleccsereknél még az ausztrál turisták is megálltak végig hallgatni, annyira tetszett nekik Csaba lelkes és hiteles előadása. Olyan mennyiségű információt kaptunk tőle már az első napon, hogy elkezdtem jegyzetelni a buszon, különben a felét biztosan elfelejtettem volna. Általa fordított izlandi népmeséket olvasott fel, népdalokat hallgattunk és folyton sztorizott a helyiekről.

Aki minden fakultatív programon részt vesz, mozgalmas napokra kell számítania, de tényleg minden perce élvezetes. Ugyanakkor nem éreztem, hogy hajtva lettünk volna, átgondoltan szervezett volt a programok sorrendje, időbeosztása, egyetlen egy hely kivételével az idősebbeknek is kényelmesen jutott idő mindent bejárni. Lenyűgöző és magával ragadó, annyira különleges a természet, hogy olyan utasoknak is ajánlanám, akik inkább a hagyományos, "épületes" városnézést kedvelik.

Hogy nekem mi tetszett a legjobban? Nem tudnám megmondani, mert ha valamit mondanék, azonnal eszembe jut egy másik emlék, amit pedig kiüt egy harmadik és így tovább. Imádtam a fényviszonyokat, a színeket. Egy helyen öt perc alatt teljesen eltérő hangulatú képeket lehetett készíteni, annyira gyorsan változott az időjárás.

Tetszett még, hogy bármikor elhittem, akár egy tündér is szembe jöhet velem vagy éppen most fog az egyik láva kupacból kigurulni egy troll, épp úgy, ahogy a Jégvarázs című Disney mesében :)

Tetszett az izlandiak mentalitása, lököttsége, optimizmusa. Mindenből viccet csinálnak még a valóságból is. Amikor két évre a válság után 2010-ben kitört a vulkán, azzal magyarázták, hogy az izlandi gazdaság utolsó kérése volt, hogy szórják szét hamvait... és hát ezért tört ki a vulkán. Vagy ha süt a nap és hirtelen elered az eső, nem mérgelődnek, hiszen ez csak egy nedves napsütés :)

Vagy kinek jut eszébe pénisz múzeumot nyitni? Hát az izlandiaknak ez is van :)))) És nagyon tetszett még a tökéletes angolságuk.

Ami nem tetszett - ilyen igazából nem is jut eszembe; inkább ami nagyon meglepett, az a kinti drágaság. Hallottam róla, de ennyire nem számítottam. Ennek ellenére aki nem fizet be félpanzióra, bőven vannak és könnyen megtalálhatók az átlag magyar pénztárcájának is megfizethető és nagyon finom étkezési lehetőségek. Egyébként ebben is sok segítséget kaptunk az idegenvezetőktől. Az utasok nagy része azonban befizetett a félpanzióra és maximálisan elégedettek is voltak. Bőséges, változatos helyeken, akár élő show-val, beépített emberekkel a móka kedvéért.

Az utolsó napon a Kék Lagúnában beszélgettünk egy másik iroda utasaival, nagyon sokat panaszkodtak. Elégedetlenek voltak a szállodával, 2*-os, távolabb a központtól, nagyon kicsi szobák, unalmas, egyhangú félpanzió, és ezek a kellemetlenségek érezhetően zavarták őket. A programok közel ugyanazok voltak mint nálunk, bár ők kihagyták a bálnalest, amit az utasaik hiányoltak is. Ennek szükségességére is jól ráérzett a mi utazásszervező irodánk. A rossz idő ellenére szinte mindenki menni akart. Bálnát ugyan nem láttak, de delfineket igen :)

Ami nagyon szimpi volt és ez is az iroda profizmusát mutatja, hogy a bálnales alternatívájaként illetve a fakultatív fakultatívjaként felajánlottak további programot. Mi ezt választottuk. Újabb vízesések, és szerintem egyben a legszebb is az út során. Rájöttem, hogy rajongok a vízesésekért!. Ha valakinek a beszámolóm alapján kedve támad ugyanerre a5 5 napos túrára (vagy a 9 naposra) elmenni, az vegye fel a kapcsolatot velem (krisztina.szentey@vista.hu) vagy Szilával (szilvia.marky@vista.hu). Én MOM Park-i Vistában vagyok utazási tanácsadó, a Szila pedig, a Vista Allee-ban ad szuper tanácsokat utazni vágyóknak.  (Krisztina, avagy a ,,Géza" ) 

---

,, Az izlandi táj gyönyörű, nyers és érintetlen, egyben rendkívül változatos annak ellenére is, hogy nincsenek vadállatok, nincsenek erdők, virágok. Az izlandiak szerint persze tele vannak erdővel, valójában ezek nálunk alacsony és mini parkerdők lennének. Ahogy az izlandi mondás tartja: Hogyan jutsz ki az izlandi erdőből? Állj fel.
Az út két oldalán teljesen eltérő látkép fogadhat, de lehet, hogy nem is látunk tovább 20 méternél, mert akkora köd is előfordul. Nagy eséllyel 10 perc múlva úgyis változik a helyzet. Inkább a sziget déli részén jellemző a folyamatos köd és eső szitálás.

Szerencsére mi két napon át is igen jó időt fogtunk ki, ennek köszönhetően pedig a helyiek által is kiemelkedően szépnek tartott északi fényt láthattunk. Lenyűgöző és meghatározó élmény. Háromóránként a helyi meteorológiai szolgálat ad ki jelentést az északi fény várható erősségéről (1-9-es skála van), melyet nem lehet készpénznek venni, annyira sok összetevőnek kell optimálisan megfelelőnek lennie egyszerre az amúgy 10 percenként változó időjárású helyen. Futótűzként terjed a híre egyébként a várhatóan erős északi fénynek, ilyenkor egy órán belül el is fogynak a szabad buszok, illetve betelnek a sarki fény túrák is. A legjobb hely az aurora borealis megtekintésére a fényszennyezéstől mentes, közúti forgalomtól is kieső hely. Mi egy viszonylag főúttól távoli étteremnél tartózkodtunk, egy tó mellett, ami Reykjaviktól kb. 45 percnyi utazásra található. A fény által halványan megvilágított vízfelület külön hozzáadott élmény volt.

 A bálnavadászatot lassan felváltja a bálna les. Érdekes volt látni, hogy a konkurens cégek a bálna les közben hogyan dolgoznak össze a közös sikerért. Nekünk nézőknek ez csak jót tesz. A charter gépes magyaroknak külön hajót béreltek ki a bálna lesre, ahol speciális ruhát biztosítottak a fedélzeten ingyen. A bálna les mellett egy ilyen hajózás egyben delfin les is! A hajózás közben járt egy rövid biológia óra is az állatok viselkedéséről, életciklusáról. A hajó abszolút biztonságos, állítólag még senki sem esett a vízbe. A hajózások mellett lehetőség van óriáskerekűvel jégpáncél túrákra, sporthorgászatra kristálytiszta vizekben, lovaglásra izlandi NEM PÓNI lovakon, vezetett gyalog és hegymászó túrákra (adnak felszerelést), a komfortosabb turisták pedig választhatják a Kék Lagúna vagy a kiemelten biztonságos és bármilyen korosztálynak ajánlott Arany Háromszög (Þingvellir Nemzeti Park, Geysir/Stokkur, Gullfoss vízesés) kirándulásokat is. Bármely túra nyugodtan fizethető helyben is. A versenyző szervező irodák szinte azonos, de igen magas árakat kínálnak.

Izland egyedi, nyugodt, a tömegturizmustól mentes hely, ahol teljes biztonságban érezheti magát az utazó (A rendőröknek sincs lőfegyverük, annyira nincs esemény) a világ egyik legfejlettebb országában. A vendégkör nagyrészt amerikaiakból áll, de feltűnően sok a kínai és a japán érkező is. A helyi lakos – turista arány 1:7 körül mozog jelenleg, így nem kis nyomás nehezedik az országra. Úgy gondolom,

Izlandot 4-5 napra (csillagtúrák Reykjavikból) vagy 8-10 napra érdemes megnézni (nagy körtúra a szigeten). A lényeges látnivalók az ország nyugati felén találhatóak, így a hiányosabb infrastruktúrával rendelkező, szálláshelyekben szűkös keményebb keleti terep haladóknak és kalandvágyóknak való inkább. Az év bármely szakában lenyűgöző élményeket tartogat a folyamatosan változó táj és a romlatlan, nyers természet a napjainkban is formálódó vulkáni szigeten. (Ádám)

---

A becslések szerint már évek óta évi több mint kétmillió turista keresi fel Izlandot, ami elképesztő szám, ha figyelembe vesszük, hogy az egész szigetország lakossága alig több mint háromszázezer fő. Az izlandiak örülnek is ennek meg nem is: a látványosan fellendült turizmus kihúzta őket a pénzügyi válságból, de sok helyi úgy érzi, a kormány nem tesz eleget azért, hogy a turisták tömegét kulturált körülmények között tudják fogadni.

Sok természeti nevezetességnél például pénzt kérnek még a mosdóhasználatért is, ami nem kevés látogatónál kiveri a biztosítékot – főleg, hogy Izland egyébként sem olcsó úti cél.

Ami viszont még inkább szúrja a helyiek szemét, az az, hogy sok látogató úgy viselkedik, mintha Izland egy óriási szabadtéri élménypark lenne, ahol az itt élők csak statiszták. Bár az izlandiak híresek vendégszeretetükről, ezt a hozzáállást nem igazán viselik jól – senki sem szeretné, ha saját otthonát egyfajta skanzenként kezdenék kezelni.

Reykjavík kis belvárosa ma már zsúfolásig tele van turistákkal, az ingatlanárak az egekbe szöktek, mert egyre több befektető alakít ki üzlethelyiségeket a látogatók igényeire szabva. Sokan panaszkodnak, hogy a vendéglátósok és szolgáltatók túlságosan a turistákra összpontosítanak, és közben megfeledkeznek a helybéliek igényeiről. Ez a kettősség ma már érezhető mindenhol: Izland örül a vendégeknek, de közben próbálja megőrizni saját arcát és nyugalmát is.

---

,, Izland nagyon drága. Csak annak érdemes odautazni, aki jó szívvel rá tud szánni fejenként min. 1500 eurót az útra/hét. (N.K.)

---

,, Főszezonba mentünk, h minél kevésbé legyen esős időnk, szerencsénk volt, Reykjavik-on kívül és természetesen az északi fjordokon kívül mindenhol napos időnk volt, melegnek mondható. 🥵
Izland jelenleg nagyon tiszta és a fővároshoz közeli látnivalóknál igen sok a turista, de ahogy elhagyjátok ezt a területet alig lehet emberrel találkozni.
Étkezés nagyon drága, mint szinte minden. Egy jó hír, h a víz mindenütt fogyasztható, ajánlom, h vigyetek kulacsot és folyamatosan töltsétek újra. 😉
Ha tehetitek ne hagyjátok ki a fürdőket, a Blue Lagoon igen túl van árazva, hiszen a legtöbb turista azt keresi fel, de északon is van hasonló a Mývatn. Bálnales szinte itt is kötelező, a legjobb ha RIB boat túrára fizettek be, akkor tuti h látni is fogtok. 🐋 Trónok harca rajongóknak igazi paradicsom ez a hely. 🤣
A táj mindenütt gyönyörű, szinte folyamatosan változik, igazi bakancslistás hely. (b.a.)

---

Érdekességek:
Nem szemetelnek, mindenhol szelektív hulladékgyűjtők és a dohányzóknak kültéri hamutartók vannak.
Nem léteznek szúnyogok.
Egyetlen lófajta van, az izlandi ló, akik nagyon barátságosak. 😊
Nincs hadsereg, csak parti őrség.
A csapvíz nagyon finom, gleccservíz.
Fürdéshez pedig termálvizet használnak.
A geotermikus energiát használják (nem kihasználják) fűtéshez és az áramhoz, így nincs vagy csak minimális a rezsi.
Nincsenek családnevek, vezetéknevük az édesapjuk keresztnevéből és a lánya vagy fia képzőből alakul. Pl.: Aron Palmersson azt jelenti Pálmarfia Áron. 🙃
Nemzeti likőrjük a krumpliból és köménymagból készült Brennivinnal.
Különleges ételük az erjesztett cápahús. (Nem akartam megkóstolni...😅)
Gyönyörűséges sziget, tele vulkánnal, vízeséssel, fekete homokos tengerpartokkal, gleccserekkel és gejzírekkel. Az északi fény megdöbbentett, csodálatos látvány. Úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban.

---

További beszámolók

A kisbusz pontosan a szálloda előtt vett fel minket a félnapos kirándulásra, ahol még öt-hat másik utazó csatlakozott hozzánk. Az útvonal már jól bejáratott, a sofőr pedig ugyanazokat a poénokat sütötte el, valószínűleg aznap már harmadszor is, ugyanazzal a betanult lelkesedéssel. Közben persze kaptunk néhány érdekes és hasznos infót az országról, a vulkánokról és a környék különlegességeiről. Mindenkinek bátran ajánlok legalább egy szervezett túrát, mert nem túl drága, mégis segít átfogó képet kapni a főbb látnivalókról, ráadásul sok apró érdekességet is el lehet csípni közben. Egyedül azt éreztem kicsit kellemetlennek, hogy minden megállónál szigorúan tartani kellett az időt – ha egy hely jobban megfogott volna, mint a többieket, akkor sem maradhattunk tovább.

Első állomásként átkocsikáztunk a Thingvellir Nemzeti Parkon, ami nemcsak természeti szépsége miatt különleges: itt találkozik egymással az amerikai és az eurázsiai kőzetlemez, a törésvonal pedig egészen különleges látvány. Ráadásul itt alakult meg a világ első parlamentje is, a híres Alþingi, amelyet a történészek a 930-as évekből eredeztetnek – persze erről lehet vitázni, de mégis fantasztikus belegondolni, hogy ezen a földön született meg egy ilyen régi közgyűlés.

---

A partvidék egészen szabdalt errefelé, és az út is pontosan követi ezt a kanyargós vonalat. Rengeteg helyen megálltunk fotózni, közben néhányszor elkapott egy-egy rövid nyári zápor, de ez csak még hangulatosabbá tette a kirándulást. Délelőtt tizenegyre értünk el az első állomásunk parkolójához, a Barnafoss (vagy Bjarnafossar) vízeséshez. Természetesen itt sincs minden táblákkal túlmagyarázva: a Hallmundarhraun lávamezőt kell követni, onnan már könnyen odatalál az ember. Ez a hely nagyjából száz kilométerre van Reykjavíktól. Végre ki tudtam próbálni a négykerék-meghajtást is, mert az utolsó pár kilométer már nem aszfaltozott – hát mit mondjak, igazán élvezetes volt!

Nekiindultunk a kijelölt túraösvénynek is, de nem akartunk túl sok időt elvesztegetni, hiszen egy amúgy is feszesre tervezett nyaralásba minden perc számít. Ha valaki ráér, még egy vízesést bele lehet sűríteni a programba, de kizárólag ezért szerintem nem érdemes külön ideutazni. Továbbindulva útközben elhaladtunk a Laxifoss, vagyis a Horse’s Mane Falls mellett is, de ez sem hagyott bennem mély nyomot. A táj viszont minden kanyar után megújult: hol lávamezők, hol hatalmas hegyomlások, aztán meg üres, kopár földdarabok váltották egymást, ahol tényleg semmiféle életet nem látni. Az útvonal egyébként elég kihalt, és több helyen még a főútvonal, az 1-es út sem teljesen le van betonozva. Itt-ott felbukkan egy-egy magányos ház, ritkábban egy benzinkút vagy kisebb falu, de alapvetően a végtelen, nyers természet uralja ezt a vidéket.

---

A fővárosból indulva mindenképpen érdemes egy teljes napot rászánni az úgynevezett Arany Körútra, amit szinte minden útikönyv kötelező programként ajánl. Ennek első megállója a Pingvellir Nemzeti Park, ahol a kontinentális kőzetlemezek találkozásának lenyűgöző nyomai, hatalmas sziklahasadékok között vezet a sétaút. Itt található az ország legnagyobb tava is, amit zsombékos, kis szigetekkel tarkított területek és meredek sziklafalak szegélyeznek. Természetesen nem lenne teljes egy izlandi látványosság vízesés nélkül: itt is akad egy, ami tökéletesen kiegészíti a tájat. A hely történelmi jelentősége is hatalmas, hiszen itt ülésezett a világ első országgyűlése még 930-ban. Akkoriban egy nagy sátor szolgált parlamentként, amelynek alapjai ma is megtekinthetők. Őseink nem bonyolították túl a törvénykezést: a júniusban kezdődő ülésszak mindössze két hétig tartott, addig kellett minden vitás kérdést lerendezni.

A túra következő állomása nem más, mint minden gejzír névadója: a Geysir. A környéken több forró vizű tó, gőzölgő hasadék és meleg patak is akad, így még várakozás közben is van mit felfedezni. Maga a Geysir ma már ritkán mutatja meg magát teljes pompájában, 2010 óta nem igazán hajlandó kitörni. Helyette viszont ott van a kisebb, ám sokkal aktívabb Strokkur, ami nagyjából hatpercenként lövell ki, akár harminc méter magas vízoszlopot formálva. Könnyű kiszúrni, hol fog történni a „csoda”: a turisták körbeállják a helyet, ujjukat a fényképező gombján tartják, aztán egyszer csak bumm – és a víz a magasba szökik.

---

Még napokkal később is nehezen hittem el, hogy tényleg Európában jártam. Izlandon utazni olyan érzés, mintha egy valóra vált mesébe csöppenne az ember: különös formájú bazaltsziklák, puha mohával borított dombok, gőzölgő gejzírek és mindent uraló vulkánok teremtik meg azt a mitikus világot, amelyet máshol csak legendákból ismerünk. Nem csoda, hogy a helyiek hisznek manókban, tündérekben és különféle rejtélyes lényekben. Még ha néha kicsit pironkodnak is emiatt, a legtöbb kertben biztos, ami biztos, ott sorakozik néhány apró házikó – hátha tényleg betér egy-egy törpe. Az ország felfedezését mi is a híres Arany Háromszöggel kezdtük. Az első állomásunk Thingvellir volt, ahol már 930-ban összeültek a vikingek, hogy megszülessen az első parlamentjük, ami miatt a terület ma az UNESCO világörökség része is. A környék lélegzetelállító: kristálytiszta patakok kanyarognak a rétek között, mögöttük sötét hegyek emelkednek, a tájba pedig itt-ott békés kis házikók és egyszerű templomok simulnak bele. Ez a hely mindenkit emlékeztet rá, hogy Izland egyszerre ősi és élő mese, amit csak a saját szemével érdemes látni.

---

Izlandon szinte minden település a tengerpart mentén sorakozik, hiszen az ország belső vidéke rideg, száraz, kopár és terméketlen – mégis van benne valami lenyűgözően nyugodt és tiszta. Képzeljetek el egy Magyarországnyi földdarabot, ahol harmincszor kevesebben élnek, mint nálunk. A levegő kristálytiszta, a hatalmas, érintetlen táj pedig folyton vízesésekkel, hegyekkel, bugyogó forrásokkal és gejzírekkel kápráztat el. A világ egyik legszebb helye, ahol az ember igazán szabadnak érezheti magát. Nekünk tizenhat napunk volt arra, hogy belekóstoljunk ebbe a ritka élménybe.

Már a keflavíki repülőtéren sorban állva, az autókölcsönző pultjánál jutott eszünkbe, mennyire elrontottuk, hogy nem vásároltunk be a duty free-ben – pedig Izland híresen drága hely. Itt egy üveg italra 300% adó kerül, egy nálunk száz forintos csoki négyszáz forintnak felel meg, egy szelet sütemény kétezer, egy egyszerű hamburger pedig bőven több mint kétezer-kétszáz forint. Felesleges tovább részletezni, elég volt egy gyors számolás, hogy tudjuk: észszerűen kell majd költenünk.

Végül kézhez kaptuk a reptéren a Hyundai i30-ast, amit B kategóriás autónak választottunk. Már az első percekben kiderült, hogy nagy szerencse volt nem kisebb autót bérelni, mert még ebbe is csak úgy fértek be a bőröndjeink, ha ledöntöttük a hátsó üléseket. A következő két hétben ez a kis autó lett a mozgó otthonunk, és alig vártuk, hogy belevessük magunkat az izlandi utak végtelen szabadságába.

---

Izland egyszerűen megváltoztatja az embert, és csak a legszebb, legtisztább énjét hozza elő belőle. Itt tényleg nincs értelme túlaggódni semmin, elég, ha egy kicsit átvesszük az itteniek nyugodt, laza hozzáállását. Mindenkinek szívből ajánlom, de tényleg csak úgy, hogy ne valami unalmas turistabuszos programot válasszon, és ne is luxushotelekből nézze a tájat, hanem próbáljon meg tényleg beleolvadni ebbe a különleges világba. Szerencsés voltam, mert fantasztikus emberek segítettek abban, hogy ez a kaland életem egyik legnagyobb élménye legyen. Biztos vagyok benne, hogy még az is beleszeret ebbe a szigetébe, akit amúgy nem vonz a határtalan vad természet, mert Izland mindenkire hatással van, valahogy megérinti a szívét.

Én úgy éreztem, hogy minden perc megérte, és már most tudom, hogy vissza fogok térni. Biztos, ami biztos, kint hagytam egy kabátot – ha újra jövök, majd felkapom, és folytatom ott, ahol abbahagytam.

---

Szerintem sokan azt gondolják, hogy Izlandon télen rettenetes mínuszok vannak – én is így képzeltem el, amíg ki nem próbáltam. A valóság viszont az, hogy február elején is csak nagyjából nulla fok körül járt a hőmérséklet. Na de a szél! Az tényleg mindent visz, kegyetlenül csípős és sokkal hidegebbnek érezni miatta mindent.

Reykjavík maga nagyon szép, rendezett és tiszta város – itt tényleg nem divat a szemetelés. Turistából bőven akad minden évszakban, mégsem zavaró a tömeg. Látnivaló nincs annyi, mert maga a város nem túl régi, de a bárok, éttermek és az egész hangulat feledteti ezt.

A második napot a híres Kék Lagúnában töltöttük, ami tényleg Izland egyik legnépszerűbb helye – teljes joggal! Semmihez sem fogható élmény pezsgővel és arcpakolással a kezemben ücsörögni a forró, tejszínkék vízben, miközben finoman hull a hó. Ebédre asztalt foglaltunk a Láva étterembe, ami önmagában is különleges volt, de az tette igazán emlékezetessé, hogy fürdőköntösben ehettünk egy tökéletes ebédet, amit még egy Old Fashioned koktéllal is megkoronáztam. Ez az a nap volt, amit sosem felejtek el – megfizetni persze nem volt olcsó mulatság, de legalább az ebédet a cég állta.

A nap jókedvét csak fokozta, amikor hazafelé a buszsofőr bejelentette, hogy este biztosan megtartják az északi fény túrát. Visszaértünk, még vacsoráztunk is egyet – muszáj megemlítenem, hogy a napi specialitás Magyar leves volt, amit otthon sosem ennénk meg, hát mit mondjak, nem emelte az országimázst.

Az északi fény miatt viszont tényleg izgatottak voltunk – nem csak mi, hanem rajtunk kívül még vagy kilencszáz ember, akikkel együtt indultunk vadászni a csodára. Szerencsénk volt: derült ég, fényektől távoli helyszín, és végül tényleg felragyogott előttünk a híres sarki fény. Örültünk, de őszintén szólva nem nyűgözött le annyira, mint vártam – főleg, mert közben dermesztő hideg volt. Ami viszont tényleg elvarázsolt, azok a csillagok: ennyire ragyogón és tisztán talán még soha nem láttam őket egész életemben.

Az izlandi kalandunk igazán a második napon indult be, amikor befizettünk egy egész napos túrára, amivel végigjártuk a híres „Golden Circle” útvonalat – magyarul arany körút, amit sokan arany háromszögnek is hívnak. Rengeteg utazási iroda és busztársaság szervez ilyen túrákat, de szerencsére sikerült egy jó ár-érték arányút találni, mindössze 55 euróért, a Grayline Iceland szervezésében. A kisbusz kényelmesen felvett minket a szállásnál, aztán bevitt a központi buszállomásra, ahonnan már egy nagy turistabusszal folytattuk az utat.

Az arany körút körülbelül 300 kilométeres körtúra, három fő látnivalóval: a Thingvellir Nemzeti Park, a lenyűgöző Gullfoss vízesés és a Haukadalur geotermikus völgy, ahol a híres Geysir és a Strokkur gejzírek találhatók. A nap nagy részét a buszon töltöttük, de senkit sem zavart, mert útközben is elképesztő tájak nyíltak meg előttünk, amiket egyszerűen nem lehetett betelni nézni. Körülbelül ötször álltunk meg hosszabb-rövidebb időre, így volt idő fotózni, sétálni is. Az idegenvezető szinte folyamatosan mesélt: történeteket, érdekességeket, és rengeteget viccelődött is, ami nagyon feldobta a hangulatot. A túra reggel fél tízkor indult és délután fél hatig tartott, a nap végén pedig a busz vissza is vitt minket a szállásunkra.

A három fő állomás közül nekem a Haukadalur tetszett a legjobban, mert a Strokkur gejzír hihetetlenül aktív: öt-tíz percenként kitör, és ez valami egészen új élmény volt számomra. Ott álltam, szorítottam a fényképezőt a kezemben, közben szép lassan teljesen átfagytam, de amikor végre láttam a vízoszlopot a magasba törni, minden pillanatot megért! A kitörés tényleg csak pár másodpercig tart, de látványos. A Thingvellir Nemzeti Park külön érdekessége, hogy a Trónok harca sorozat néhány jelenetét itt forgatták, és az egész táj pont olyan vad, mintha egy fantasy világ közepén járna az ember. A Gullfoss vízesésnél ámultam a legnagyobbat – sosem láttam még vízesést téli hidegben, hóval körülölelve. Egyetlen negatívuma volt a napnak: az eső és a szél – vízálló kabát és bakancs nélkül neki sem szabad vágni, de még így is sikerült néhányszor csuromvizesre áznom. Minden percet megért!

---

Szerintem Izlandon az emberek nem éppen a legkedvesebbek – legalábbis nekem nem ez maradt meg róluk, leszámítva az első szállásunkat, ahol tényleg barátságosak voltak. Az árak viszont mindenhol brutálisan magasak, ezért mi jó előre feltankoltunk otthon konzervekkel. Tudom ajánlani például a Házas Ízek milánói konzervét, a székely káposzta is egész jó volt, de a rakott tésztát inkább senki ne próbálja ki, az egyenesen a kukában végezte. Kölcsönkaptunk egy konzervmelegítőt is, ami gond nélkül felmehetett a gépre még gyufával együtt is, de végül nem nagyon használtuk. Szerencsére eszembe jutott betenni egy műanyagdobozt is, így esténként a szálláson kértem, hogy mikrózzák meg a vacsorát – ezt mindenhol készséggel megcsinálták. Ha valaki hasonlóan készülne, ne felejtsen evőeszközt és szalvétát se pakolni!

A konzervek mellé vittünk pick téliszalámit, halkonzervet, sajtos kiflit, kenyeret, kekszet, paprikát, ropit meg előre csomagolt zabkását is, amit csak forró vízzel kell felönteni. Termoszt és kulacsot is vittünk, így reggel mindig telepakoltuk forró teával meg friss vízzel, ami jól jött napközben. A legtöbb helyen szerencsére van vízforraló a szobában, így ezzel nem volt gond.

Most visszagondolva kicsit vicces, de tényleg úgy nézett ki a bőrönd, mintha több étel lett volna benne, mint ruha – de ez teljesen indokolt, mert az árak nagyjából egy jobb hazai étterem szintje szorozva kettő és féllel. Volt olyan hely, ahol egy sima leves 6-7 ezer forintnak megfelelő korona volt. Szerintem pár napot simán ki lehet bírni ilyen előre csomagolt kajával, és nem is nagyon lett volna időnk étterembe ülni, ráadásul nem minden sarkon találni étkezési lehetőséget.

Amit helyben vettünk: egy hűtőmágnes 6 euróért, egy tábla tejcsoki a hotelben potom 800 koronáért, ami kb. 2000 forint, és egy zacskó chips egy kis benzinkútnál 490 koronáért, ami szintén majdnem 1200 forint. Hát, ilyen árak mellett tényleg jó ötlet volt előre készülni.

---

Kommentek a fotóegyveleg után!

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek