ÚTIKRITIKA.HU / Azerbajdzsán

Azerbajdzsán

Azerbajdzsán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények |További beszámolók| Fotóegyveleg

Baku - Hajdú Kati fotója

Azerbajdzsán dióhéjban

Azerbajdzsán azeri neve: Azərbaycan (azerbajdzsan)

Repül a Wizzair Bakuba! Egyáltalán érdemes-e Azerbajdzsánba utazni? Ezek lehetnek a mellette szóló érvek:

1. Ez egy utazási nyalánkság, az ismerőseink biztos rá fognak csodálkozni, hogy ott jártunk és kíváncsiabbak lesznek élményeinkre, mintha - mondjuk - Korfu lenne a téma. Szóval egy sajátosan egzotikus desztináció, ahová gyorsan és egyszerűen lehet eljutni, akár egy hétre is, kevés időeltolódással.
2. Nagyon egyedi ország, mert nem is igazán európai (holott földrajzilag oda tartozik), nem is igazán hasonlít az ázsiai arab országokra vagy a délkelet-ázsiai desztinációkra. Nagyon modern és ugyanakkor erősen visszaköszön a rég- és közelmúlt. Mohamedán, de csak kicsit. Fejlett és egyben fejletlen is.
3. Van két UNESCO kulturális világörökség színhelye: Baku óvárosa, azaz a fallal körülkerített része a Shirvanshah's térrel és a "Maiden" toronnyal; és Gobustan-ban a sziklarajzok, kultúrtáj. Bakuból kb. három órás autózással olyan vidéki helyekre lehet elmenni, ahol a Kaukázus lábánál fekvő, nyugis, időutazásos falusi miliőket lehet élvezni.

Előny és egyben hátrány is, hogy az ország turisztikai infrastruktúrája még fejletlen. Nem kell turistacsoportok tömegével tolakodni a nevezetességek tájékán, viszont az egyénileg utazónak kényelmetlenségekkel kell számolnia a közlekedés nehézkességei és vidéken a vendéglátóhelyek szűk választéka miatt.

Tudnivalók Azerbajdzsánról:

• Azerbajdzsán a Dél-Kaukázusban fekszik, 86.600 négyzetkilométer a mérete, azaz valamivel kisebb hazánknál. 10,8 millióan lakják (2025-ös becslés), 96 százalékuk muzulmán, jóval passzívabb hitélettel, mint az arab országokban vagy Iránban.
• Azerbajdzsán Örményországgal, Grúziával, Oroszországgal, Iránnal és rövid szakaszon Törökországgal határos. Az ország Európa és Ázsia határvonalának egy pontján található. Amikor náluk rendezték az Eurovíziós dalfesztivált, akkor nagyon iparkodtak hangsúlyozni az Európához tartozásukat. Azerbajdzsán a világbajnoki selejtezőkben is mindig európai csoportba kerül. (A sorsolásoknál mindig megoldják, hogy nehogy egy csoportba kerüljön a vele rettenetesen ellenséges viszonyban lévő Örményországgal. Gyűlölik egymást.)
• Olajkincsének köszönhetően gyorsan fejlődő ország. Van honnan, mert a Szovjetunió tagállamaként annak idején elég nagy nyomorúság volt náluk. Az azeriek jól tudnak oroszul, de anyanyelvük az azeri, ami nagyon hasonlít a török nyelvre. Latin betűket használnak, ami megkönnyíti a turisták dolgát.
• Az azeri főváros, Baku 2577 kilométerre van Budapesttől, az időeltolódás + 3 óra.
• Azerbajdzsánban és annak fővárosában, Bakuban a közbiztonság a turista szempontjából teljesen megnyugtató (kivéve a férfi kíséret nélkül utazó nők számára). Bakuban nagyon erősen, demonstratívan jelen van a rendőrség. A főváros erősen be van kamerázva, már csak ezért sem jellemző, hogy a külföldi turista kárára bűncselekményeket kövessenek el. Az örmények által ellenőrzött Hegyi-Karabah nevű terület meglátogatásának ötletét a turista felejtse el.

• Magyar állampolgárok magán útlevéllel csak érvényes vízummal utazhatnak be a közép-ázsiai országba. A vízumot Azerbajdzsán budapesti nagykövetségén lehet beszerezni, de van lehetőség a vízum online történő beszerzésére  A bakui repülőtéren nem lehet vízumot (visa on arrival) csináltatni.
• Bakuban mindenképpen, de vidéken is vannak decens szállodák. Azerbajdzsánban a higiéniai állapotok kielégítők, nincsenek komolyabb egészségügyi veszélyek, nincsenek járványok.
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 168 ezer forintnak megfelelő helyi pénz.
• Leggyakoribb vezetéknév: Mammadova
• Az utazás optimális időzítése az április és június közötti időszak, esetleg október (ez utóbbi esetben inkább Baku-ra fókuszálva, kevesebb vidéki kirándulással).
  • A nemzeti fizetőeszközük, az azeri manat (AZN)
  • 1 manat kb. 181 HUF
  • 1 euró = 2 AZN
  • (a linkre ráklikkelve látható a friss árfolyam)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Biztonságos, szívélyes a légkör, nem rontották el még a turisták, még nem túl turistás, tisztaság van és rendezettség
2. Barátságosak az azeriek, főként vidéken, sajátos a vodkázó muzulmánok jelensége, nincs fanatikus iszlám gondolkodás, de a nyugati tömegkultúra sem özönlött be
3. Érdekes, sajátos a vidék, csodás tájakat lehet látni
4. Nem drága, szuper finomak a gyümölcsök
5. Sétálni Bakuban a promenádon és nézni az azerieket (sok a csinos lány)
6. Baku duzzad az olajbevételek által biztosított gazdagságtól, elképesztő sok modern felhőkarcoló
7. Baku kicsi óvárosa, kellemes látni a sok modern negyed ölelésében
8. A kán palotája Shekiben
9. A Kaszpi-tenger dimenziói
10. A Kaukázus méltóságteljes hegyvonulatai
11. A nemzetközi repülőtér terminálja építészetileg

Nem tetszett

1. Még nincsenek kellően felkészülve az érkező turizmusra
2. A szovjet idők szürkeségének, szomorúságának, kudarcosságának a maradványai
3. Nyáron túl nagy a hőség
4. Baku a vidékhez képest drágább, és ott még koldusok is láthatók, Bakuban a levegő erősen szennyezett a sok autó és az ipar miatt
5. A turistáknak kínált ajándéktárgyak nagy részét nem is helyben gyártják, készítik
6. Az országutak egy része gyatra állapotban van
7. A Karabah-i háború elöl menekültek szomorú sokasága
8. Bakuban a vadul vezető, a gyalogosokat semmibe vevő autósok
9. Vidéken a vécézési lehetőségek szűk és kalandos választéka
10. Azerbajdzsán nem egy szenzációs turistás desztináció, beleszeretni nehéz

Vélemények

Igazi kúltúrsokk már Baku is, ha nem csak a belvárosi butikokat járod. A fényjátékos magasházak és a lepusztult kopár romos utcák együtt, egy helyen.
Mi egy 100nm-es ház alsó szintjét béreltük, két nagy szoba, felszerelt konyha, mosógép, fürdő, stb, napi 10.000Ft-ért, a reptértől 9 km-re.
A bolti árak a miénk körül, sokmindenben mélyen alatta. Mondjuk a 2 l-es cola, stb 240-250 Ft-nak megfelelő Manat.
Gázolaj 200, benzin 230 Ft...
A természet valódi csoda, a világ negnagyobb sárvulkánjai itt vannak, és a Kaukázus két vonulata között elterülő félsivatagos szteppen gazella csordákat nézhetsz a nemzeti park 450 (!!!) Ft-os belépőjéért.

A közlekedés egy fogós kérdés, a bizalmi elv totális érvényesülése, amit átélsz: ezerrel mindenki, ami nálunk jogsit ér, az ott természetes: nem leszorít, csak épp ott volt egy centi hely:) A kétsávos körforgalomban alap a négy sor autó, és alap, hogy a belsőből megy ki csutkagázzal a lehajtóra. Meg kell szokni, jó reflexekkel még élvezed is:) A bérautó leadásakor vár egy lista a fotókkal, ahol átlépted a megengedett sebességet... szerencsére ez is olcsó, mint minden más.

Ami nagyon fontos: MINDENHOVÁ úgy menj, hogy saját kis eü csomag nálad: WC-papír, fertőtlenítő, törlőkendő, stb, mert még a belvárosi múzeumban is azzal szembesülsz, hogy a lyuk mellett még egy papírtörlő vagy szappan sincs, csak egy kézizuhany, azt meg a fantáziádra bízom...

Csodálatos ország, az emberek kedvesek, a belváros, pláza környezet olyan mint itt, a sivatagban lévő kis faluban is van legalább 2-3 bolt, ahol kapsz szinte mindent, ami kellhet egy úton. (2022)

---

A három kaukázusi ország (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország) fővárosai közül Baku továbbra is a legnagyobb, ma már közel 2,4 millió lakossal. Az elmúlt évtizedek során elképesztő fejlődésen ment keresztül, különösen a Szovjetunió összeomlása és Azerbajdzsán önálló állammá válása óta. Bár a politikai helyzet továbbra sem a legdemokratikusabb, és az Alyev-dinasztia erős befolyása megkérdőjelezhetetlen, a stabil gazdasági alapok és az olajból és gázból származó hatalmas bevételek az országot a modernizáció felé terelték.

Baku építkezései lenyűgözőek: a felhőkarcolók száma folyamatosan nő, és az uralkodó elit igyekszik bizonyítani, hogy Azerbajdzsán nemcsak regionális szinten, hanem globálisan is jelentőséggel bír. A városban európai stílusú divat és modern szokások dominálnak, különösen a fiatalok körében, akik szívesen követik a nyugati trendeket. Ugyanakkor Baku kétarcú város: a szovjet múlt öröksége és a Dubai-szerű modern világ egymás mellett él, miközben az azeri jelleg kevésbé markánsan van jelen.

Mit érdemes megnézni Bakuban és környékén?

Óváros (Ichari Shahar): A középkori perzsa építészet remekei, például a 29 méter magas Maiden-torony, ahonnan csodás kilátás nyílik a Kaszpi-tengerre és a városra, valamint a 15. századi Shirvanshahs palota, amely az UNESCO világörökség része.
Ateshgah tűztemplom: A Zoroasztriánus vallás egykori szertartásos helye Baku külvárosában, ahol a földből felszivárgó gáz természetes lángokat hoz létre.
Yanar Dag („égő hegy”): Egyedülálló természeti jelenség, ahol a földből szivárgó gáz folyamatosan lobogó lángokat eredményez.
Sixov strand: Nem a legszebb partszakasz, de a helyi lakosok gyakran látogatják, míg a tisztább Bilguh vagy Amburan strandokat inkább a turistáknak ajánlják.

Esti szórakozás és gasztronómiai élmények
Baku menő éttermei, például a Mugam Club, hagyományos azeri zenével és tánccal szórakoztatják a vendégeket. A kerthelyiségekben és elővárosi vendéglőkben gyakran lépnek fel azeri sztárok. A konyha izgalmas keveréke az orosz, török, grúz és perzsa hatásoknak – a bárányételek különösen finomak.

Szállás: 2024-ben a 60-80 euró/éjszaka árkategóriájú szállások nyújtanak megbízható minőséget. Az olcsóbb opciók nem feltétlenül ajánlottak.
Közlekedés: A városi forgalom továbbra is zsúfolt, de az óváros gyalogosan könnyen felfedezhető.
Turizmus: Azerbajdzsán kevésbé van jelen a bejáratott turisztikai úti célok között, ezért a látogatóknak érdemes előre megszervezniük utazásuk részleteit.

Egyéni utazóknak és nőknek:
A férfi kíséret nélkül utazó nők számára Baku nem veszélyes, de a szúrós tekintetek és a helyi nők konkurenciaérzete okozhat némi kellemetlenséget.

Italok és teaházak:
A teaivás kultúrája mélyen gyökerezik Azerbajdzsánban, ezért a kávérajongók számára korlátozottabbak a lehetőségek. A teaházak azonban kellemes helyek, ahol helyi férfiak gyűlnek össze beszélgetni.

Összefoglalva:
Baku egy különleges keveréke a modernitásnak és a hagyományoknak. Az utazók számára különösen izgalmas, ha nyitottak az improvizációra és a kevésbé kitaposott turisztikai ösvényekre. Azerbajdzsán azonban továbbra is megkíván némi rugalmasságot és előzetes tervezést. (L. A., 2024)

---

"Tavaly októberben voltunk Azerbajdzsánban egy nagyobb ázsiai körutazás részeként. Mi kicsit csalódtunk a Tűz templom (Fire Temple) látogatásakor, mert az egész komplexum kicsi és nem túl látványos. Gobustan érdekes volt, de az iszapvulkánokhoz nem tudtunk eljutni valamilyen építkezés miatt. Azerbajdzsánban mindenhol építkeznek, és ez zavaró lehet a turista számára. Baku és Gobustan között az utazás nem élmény, mert többnyire ronda működő, vagy elrozsdásodott olajtornyokat lehet látni.

Baku viszont tetszett, szerintem nagyon szép. Sok időt töltöttünk az óvárosban, és imádtunk sétálni a helyiek körében a tengerparti promenádon. Arrafelé rengeteg étterem van és a sétány egyik végén egy dekoratív bevásárlóközpont ékeskedik. A taxi olcsó és nem tapasztaltuk, hogy megpróbálnának átvágni minket. A turizmus még gyerekcipőben jár itt, tehát a turistákra specializálódott, máshol jellegzetes simliskedések itt még nem fejlődtek ki. Ami késik, nem múlik. Az óvárosban és környékén mindig biztonságban éreztük magunkat, még sötétedés után is. Önmagában az is élmény, hogy alig találkoztunk más külföldi turistával. Ezért valahogy kiváltságosnak éreztük magunkat. Azért nem Baku volt a kedvencünk, hanem északon, Sheki közelében az apró falvak. Azerbajdzsán érdekes ország, de messze nem olyan szenzációs desztináció, mint Irán vagy Üzbegisztán. Irán az csúcs!" (B. J., 2017)

---

"Azerbajdzsánban nem turistáskodtam, hanem ott dolgoztam önkéntesként.

Tetszett:

1. Hogy néha igazán kalandtúra volt közlekedni, élni. A kalandos létezés, a kapcsolatok a külföldiekkel.

2. A belváros gyönyörű és az országban szétszórva elfelejtett, nem ápolt látványosságokra lehet lelni. Sheki - mint az egyik legjobb élményem Azerbajdzsánból.

3. És hát a közelben fekvő Irán. Ha valaki Azerbajdzsánba megy és esetleg érdeklik a kalandok, mindenképpen ajánlok egy iráni túrát!

Nem tetszett:

1. A szemét mindenhol, kivéve a nagyon kicsi belvárost.

2. A férfiak állandó, zaklatónak minősíthető pillantásai és bámulásai. Általánosan mondva az, hogy egy nagyon intenzív férfitársadalom van, ahol nőként úgy éltem meg a mindennapjaimat, mint egy kirakati baba. Pedig csak egy teljesen hétköznapi külföldi voltam.

3. A háborús Karabah állandó jelenléte a mindennapokban, a "hősök" gépfegyveres képe a buszokon. Az, ahogyan a társadalom és az emberek el vannak butítva a karabahi téma által, és ezáltal nem látják a többi, mindennapokat érintő, diktatórikus dolgokat. Az, ahogyan hozzáállnak a karabahi menekültekhez. A volt elnök mindenhol kifeszített képe azzal a bizonyos vigyorral. - Ami inkább azt sugallja, hogy vigyázz magadra és nem merj felszólalni, mert megbánod.

4. A töménytelen pénzük ellenére rettenetes Baku belvároson kívüli képe.

Mik azok a látnivalók, amik tényleg értékesek, tartalmasak lehetnek egy magyar turistának?

Baku belvárosa. Ha valaki megteszi, hogy autót bérel és elutazik vidékre, eldugott, egyáltalán nem reklámozott, ápolt vagy felújított látványosságokhoz, amikről a legtöbb azeri nem is tudja, hogy létezik. Xinaliq, ahol én ugyan nem voltam, de meg is bántam - ez is csak kalandoroknak való, mert oda nincs menetrend szerinti járat. :-)

Személyes vélemény: szerintem Gobustanban nem volt semmi, hanem ők rakták fel a rajzokat. Megtehetik, hiszen sok pénzük van, az emberek el vannak butítva és egyébként is mindent meg tudnak venni. Gobustan nem egy olyan nagyon különleges látványosság. Viszont a közelében fekvő mud volcanoes (iszapos vulkánok) annál inkább - oda viszont nem megy semmi. A turisták esetleg Bakuban tudnak taxit bérelni, amivel el tudnak menni Gobustanhoz es a mud volcanoeshoz - a kettő nagyon közel van, és a taxisok várnak. A korrekt ár 25-30 Manat, nem több!!!

Férfi kíséret nélkül ott turistáskodó lányoknak, nőknek semmiképpen nem ajánlatos utcán járkálni este 9 óra után. Sem Baku belvárosában, sem a külvárosban. Vidéken pedig semmiképpen! Nőknek utcán - kivéve Baku belvárosát - dohányozni nem ajánlatos!! Bakun kívül nagyon konzervatívok. Ha valakit elvetne a sors Shekibe, annak számolnia kell azzal, hogy a kávézók többségébe nőket nem engednek be. A kávézókban nem lehet alkoholt kapni, csak teát (Cay). Nőknek egyedül nem ajánlom a Bakun kívüli túrázást. Azt is ajánlom a magyar utazóknak, hogy kerüljék a baltás Safarov témát. Egyébként Azerbajdzsánban teljesen normálisan viselkedhet a magyar turista.

Egyetértek ezzel a honlapon olvasható véleménnyel: Azerbajdzsán érdekes ország, de messze nem olyan szenzációs desztináció, mint Irán vagy Üzbegisztán. Irán az csúcs! Zárásnak: én önkéntesként éltem ott egy évet - egy turista valószínűleg teljesen másként éli meg Bakut, már csak azért is, mert nem nagyon jut ki Baku belvárosából. Édesapám utánam egy évvel volt ott egy csoporttal, ő teljesen el volt ájulva az országtól, a gazdagságtól, a csillogástól. Az újjáépülő belvároson kívül nem voltak máshol." (D.A. 2018)

---

Megérte eljönni? Kétségtelenül. Érdekes volt szembesülni egy olyan várossal, amely épp most éli át történelmének talán legintenzívebb átalakulását – egyszerre próbálja őrizni hagyományait, miközben modern, látványos külsőbe öltözik. Baku sok szempontból kettős arcot mutat: egyes részei már-már sterilnek hatnak, máshol a nyugati világ formáit és stílusát másolja szinte túlzásba esően. Közben ott lapul a háttérben valami nyers, balkáni jellegű kaukázusi valóság is – a csillogás mögött érződik a földközeli, ösztönösebb ritmus.

A Haussmann-szerű bérházak, a széles sugárutak, a fényűző butikok és a látványos, futurisztikus felhőkarcolók mind lenyűgözőek, de közben felmerül a kérdés: valóban szükség van-e egy újabb Párizsra, egy mini-Dubaira, vagy inkább egy önazonos, karakteres azeri fővárosra, amely nem akar valaki más lenni, hanem megmutatja saját gyökereit – azt, ami csakis itt létezhet, a tűz földjén.

A város külső váza már készen áll – az infrastruktúra, az épületek, a nagyívű várostervek. Már „csak” tartalommal kellene megtölteni: élő kultúrával, valódi párbeszéddel a múlttal és a jövővel, amelyhez egyébként megvan a forrás és – úgy tűnik – a nyitottság is.

Örülök, hogy eljöttem, és néhány nap alatt bepillanthattam egy számomra teljesen új világba. Ugyanakkor azt érzem, ez a város most még útkereső fázisban van – visszatérni csak jóval később, talán évtizednyi távlatban érdemes, amikor már tisztábban kirajzolódik, merre tart igazán.

---

Azt tapasztaltam, hogy igen kevés fellelhető, hiteles forrásból lehet tájékozódni a Kaukázus régió országairól. Grúzia már eléggé felkapott lett, sokan mennek oda, sokan írtak róla, de Azerbajdzsán kapcsán úgy látom sokak fejében évekkel ezelőtti állapotok, illetve téveszmék keringenek.

Nos, mi a tilalmak ellenére férfikíséret nélkül ketten nőként mentünk el ebbe az országba és állíthatom, hogy semmiféle atrocitás, kellemetlenség nem ért bennünket. A helyiek segítőkészek, bár nem beszélnek az oroszon kívül más idegen nyelvet, de mindenben igyekeznek segíteni az eltévedt turistának.

Elég szerencsétlen időpontban megy a gép Budapestről, mert éjfél után valamivel indul és röpke 3 és fél óra múlva a hajnali, kora reggeli órákban száll le Bakuban. Mi már tavaly júniusban egy akció keretében lefoglaltuk a jegyet idén márciusra, így alig került többe 35 ezer forintnál kettőnknek nagyméretű kézipoggyásszal. Azerbajdzsánba vízum kell, amit kb. 7 ezer forintért/fő be lehet szerezni. A bakui repülőtér bár nem bonyolít nagy forgalmat, tökéletesen felújított, tiszta, rendezett, mintha most adták volna át. Fegyelmezett sorokban várakoznak a helyiek és a külföldiek elszeparálva a pultoknál, ahol a beléptetést végzik. Egy fotó, egy vízumellenőrzés, egy pecsét az útlevélbe és máris Welcome to Azerbaijan.

Itt is megtámadják az óvatlan turistát a taxis hiénák, de felesleges költeni taxira, mert minden fél órában indul a repülőtéri busz közvetlenül a kijárat elől, ami 1,5 manatért, átszámítva kb. 270 forintért bevisz a belváros szívébe, a Május 28-a térre. A busz teljesen korrekt, kényelmes, tiszta. A tér a város szíve, először nem egyszerű kiigazodni, mert hatalmas, mikor az ember azt hinné, hogy már elhagyta, még mindig ki van írva a táblára, hogy a téren vagyunk. Itt található egyébként a vasútállomás is, a központi pláza mögött.

Mivel áztunk és fáztunk, így betértünk egy boltba, ahol találtunk egy eladót, aki kivételesen beszélt valamicskét angolul. A helyiek segítőkészségét mutatja, hogy mikor megkérdeztük, hogy jutunk el a hotelhez, azonnal telefonált, és egy rokona odaállt és elvitt minket. Azt kell tudni nem csak az azeri taxisokról, hanem a régió jellemzője, hogy boldog-boldogtalan taxizik, kiteszik a táblát és ennyi, így aztán egyrészt nagyon olcsók az árak (6–7 manatért bárhova elvisznek), másrészt nem mindig tudják, hova kell menni. Ezt 10-ből 10-szer tapasztaltuk, hogy bevállalják a fuvart, aztán majd megoldják valahogy. Nagyon érdekes látni, ahogy körbekérdezik az utcán sétálókat, más taxisokat, hogy tudják-e hol található, ahova menni akarunk. Ez először furcsa volt és ijesztő, de aztán rájöttünk, hogy itt mindenki ezt a módszert alkalmazza, aggodalomra semmi ok, mindenképp elvisznek a címre, az ár nem változik, és nem nyugszanak, amíg nem teljesítik a küldetést.

A közlekedésre nincs jobb szó, mint a kaotikus. Nem igazán veszik figyelembe a táblákat és a szabályokat, egyedül a lámpás kereszteződésekben állnak meg a pirosnál. Nem egyszerű átkelni az úton gyalogosként. Mi azt a módszert választottuk, hogy mindig valakikkel mentünk, akik helyiek voltak. Szedni kell a lábunkat, legtöbbször futva keltünk át, de szerencsére nem lett semmi problémánk ebből. Nagy dugók uralják a várost, ami köszönhető a rengeteg autónak (160 Ft körüli benzinár mellett nem csoda, hogy mindenkinek van), másrészt Bakura nagyon igaz, hogy minden négyzetcentiméteren építenek, felújítanak, aszfaltoznak, így tele van a város lezárásokkal. Ehhez jött még az is, hogy mikor mi voltunk, akkor vártak valamilyen hírességet vagy politikai vezetőt, mert kordonokkal voltak elkerítve a főbb utak, mindenhol magas rendőri készültség volt. Ez növelte a biztonságérzetünket, egyébként is rengeteg rendőr van az utakon. A sétálóövezetben nem láttuk őket, de az utakon, a repülőtérről befelé is kb. 20–30 méterenként megállították az autósokat. Szóval a biztonságra ügyelnek.

Összességében én mindenkinek javaslom és ajánlom Azerbajdzsán meglátogatását, mert Baku gyönyörű, modern, mégis autentikus, az azeriek kedvesek, udvariasak. Remélem ezzel a kis beszámolóval segíthettem azoknak, akik csak most tervezik ennek a régiónak vagy országnak a felfedezését. (Hajdú Katalin)

További beszámolók

Tengeri levegő keveredve a kőolaj szagával, tűz, mecsetek, modern felhőkarcolók és közvetlen, mosolygós emberek. Ezek fogadtak minket Bakuban.
Örményország után nagyon vártam már, hogy lássam a posztszovjet, kőolajszagú, fúrótoronyos, poros, ámde az internetes képek alapján fényűzőnek tűnő Bakut.
Leesett az állunk a modern, luxusboltokkal teli, és luxusautókkal villogó, de ugyanakkor bájos, keleties hangulatú város láttán.
Bakutól nem messze létezik egy hegy, aminek a tüze soha nem alszik ki.
A földgáz egyenletesen szivárog a talajból, a környéket gázszag árasztja el. Még a patakok felszínét is be lehet gyújtani, itt még égő források is léteznek!
Kirándultunk tízezer éves települések maradványai közt is a qobustani dombokon és játszottunk működő iszapvulkánban is.
A gyerekek jól szórakoztak a marsbéli tájon, szaladtak egyik vulkántól a másikig, nevettek a különböző vicces hangokon, meg azon, hogy többször váratlanul leköpte őket. Főztek nekem iszaplevest, és mindenhova kenték a selymes masszát, ami nagyon gyorsan szárad, a szemünk láttára szilárdult meg. Mi meg kenegettük magunkat, mert jótékonyan hat az egészségre.
Jártunk a Kaukázusban, és találtunk egy varázslatos, ködbe burkolózott erdei mesevilágot, ahol az asszonyok kézzel gyúrják a tésztát, a férfiak tüzifát aprítanak, és tüzet raknak.
És felkerestünk egy elzártan élő népcsoportot a Nagy-Kaukázusban, közel az orosz határhoz. Egy olyan településen élnek, ami mindentől távol esik, 2350 méter magasan fekszik.
A nagy elszigeteltségnek köszönhetően ők a mai napig őrzik az ősi hagyományokat.
Nagyon izgalmas ország (2024)

---

"Húsz éven át Azerbajdzsánba gyakorlatilag a kutya se ment tőlünk. Messze volt, és rém bizonytalannak tűnt. Az egyszerű magyar polgár, avagy turista számára Azerbajdzsán ugyanolyan távoli és megfoghatatlan marad, mint volt. Eddig. Most viszont annyiért elrepülhetünk Bakuba, amennyiért egyébként Párizsba vagy Londonba járnánk, így akár egy hosszú hétvége sem elképzelhetetlen az átlagos középosztálybeli magyar számára. De minek menjen oda? Érdemes egy hosszú hétvégét Párizs vagy London helyett Bakuban tölteni?

Eiffel torony és Big Ben persze nincs - de egy hosszú hétvégényi látnivaló - olyan, amit sem London, sem Párizs nem kínál - van. Például a világ legnagyobb zászlója - bár nem tudom, hogy a legutóbbi román kísérlet után növeltek-e még rajta. Az olcsó légi járat pedig alkalmazkodik az igényekhez - péntek este indulhatunk, és kedden már ott lehetünk az irodában munkakezdéskor. De mit csináljunk közte?

Bakuban már rögtön azután kezdődnek a szürreális élmények, hogy kiszállunk - éjszaka - a repülőből. A városba bevezető autópálya mentén azonnal Dubaiban érezzük magunkat. És - tán jelezvén, hogy miből is van ez a sok pénz - a legszebben feldíszített, kivilágított építmények, a benzinkutak. A sarkon ATM, két sarokra olyan üzletsor, amilyet Budapesten nem látsz, világmárkák, nemzetközi árszínvonalon, és mindenütt lehet kapni zero kólát. Szóval tiszta Nyugat. Vagy inkább Kelet.

A város a sok látványos fejlesztés hatására kezdi visszanyerni keleties hangulatát. Az olajnak mintha saját esztétikája lenne, a városépítészet az Öböl modern nagyvárosait idézi. A leglátványosabb talán a lángnyelveket formázó három toronyház - annyira újak, hogy kettő még lakatlan, de már a város új jelképei. Tövükben kellemes park, kilátóval a városra, és sok különféle, a nemzeti érzelmeket fokozó emlékmű. A sikló, ami felvisz, ráadásul ingyenes. A kilátás pedig a városra fenomenális.

Esténként ide érdemes feljönni, például vízipipázni. A pipa mellé vodka is dukál, vagy whiskey, mert van, ami nem sokat változott a szovjet idők óta. Bár épülgetnek újabb mecsetek, de a lakosság nagyon is világi. A lányok szép ruhában járnak, és eszük ágában sincs kendőt hordani, a fiúk pedig isznak rendesen. Ja, és még mindig mindenkivel el lehet kommunikálni oroszul. A hegy tövében pedig a világörökség részét képező középkori óváros, ami gőzerővel újítanak fel. Benne mecsetek, paloták, szuvenírboltok, és - ismét csak - éttermek. Ez az, amiben viszont Dubajt és a többi öbölbeli modern várost múlja felül Baku. " forrás

---

Azt mondják, Azerbajdzsán tárt karokkal várja a látogatókat – ehhez képest az embernek már az érkezés előtt olyan érzése támad, mintha direkt próbálnák elvenni a kedvét. Útikönyvet itthon sehol sem találtam, a neten elérhető független információk szűkösek és sokszor ellentmondásosak, a hivatalos turisztikai oldalak pedig leginkább üres frázisokat ismételgetnek.

Innentől viszont már éreztem, hogy ez az út más lesz, mint a korábbiak. Végre egy hely, ahol nem járok kijárt ösvényeken, ahol nem lépten-nyomon ismerős beszámolók és „kötelező látnivalók” kergetnek. Egy ország, amit – ha szerencsém van – saját szemmel, saját ritmusban fedezhetek fel. Tudtam, hogy benne van a pakliban: akár melléfoghatok, akár olyan részeibe botlom a városnak, amiket jobb lett volna elkerülni. De éppen ez volt benne a vonzó.

Bakut fejben egzotikus városként képzeltem el – olyanként, ahol talán valódi kulturális sokk ér, de olyan, amit remélhetőleg élvezettel fogok megtapasztalni. 

---

Baku – A kelet és nyugat találkozása

Bakuba érkezve az utazót egyedülálló keverék fogadja: a szocialista múlt, az iszlám hagyományai, a modern építészet és az ősi tradíciók harmonikus találkozása. Ami azonban mindenkit lenyűgöz, az az emberek kedvessége, vendégszeretete és különleges figyelmessége, amely a magyar látogatókat különösen megilleti. Baku, az "új Dubai" – ahogy az azeriek nevezik –, olyan fényűzést és gazdagságot mutat, amelyre kevesen számítanak. A belváros csillogó üzletekkel, nemzetközi márkákkal és elegáns éttermekkel várja a látogatókat, miközben az ötcsillagos szállodák – például Hilton, Four Seasons, Marriott, Fairmont és Jumeirah – sorra nyitják meg kapuikat.

A város tisztasága és kényelme
Baku tisztasága meglepő: a parkolókat naponta felmossák, az utcákat éjszakánként utcaseprők tartják rendben. A város ezen a téren sok nyugat-európai várost is felülmúl. Azonban a programtervezés során érdemes figyelembe venni a jelentős autóforgalmat és az ebből adódó dugókat. Az óváros, amelyet 12. századi városfal vesz körül, könnyen bejárható gyalogosan. Az apró üzletek, szőnyegárusok és autentikus éttermek mellett itt találhatók a híres karavánszerájok is. Innen mindössze egy rövid séta a parti sétány, ahol parkok, éttermek és bárok kínálnak kikapcsolódást.

Környékbeli látnivalók
Baku környékén számos különleges helyszín várja a látogatókat.

Ateshgah, az örök tűz temploma: A városközponttól mindössze 30 kilométerre található Surakhany városrészben. Az udvar közepén található szentély közepén a földből felszivárgó gáz miatt folyamatosan ég a tűz. A hely a zoroasztriánus valláshoz köthető, amelyben a tűz szent szerepet játszott.

Yanar Dag, az "égő hegy": Baku közelében található ez a különleges természeti jelenség, ahol a földből felszivárgó gáz miatt folyamatosan lobog a tűz. A legenda szerint ez már több ezer éve így van, és a látvány mindenkit lenyűgöz.

Gobusztan Nemzeti Park: Bakutól 60 kilométerre található a világörökségi helyszín, ahol több mint 11 ezer éves sziklarajzokat láthatunk. A rajzok az emberiség egyik legkorábbi művészeti emlékei, amelyek közül sok csak itt található meg. Az interaktív látogatóközpontban megismerhetjük a terület történelmét, majd felfedezhetjük a sziklákat, amelyek között lenyűgöző figurák és jelenetek elevenednek meg.

Baku, a kelet és nyugat kapuja
Baku továbbra is a modernitás és a hagyományok izgalmas találkozásának városa, amely lenyűgöző látnivalóival és páratlan vendégszeretetével minden utazót rabul ejt. A város és környéke olyan élményeket kínál, amelyek egyszerre nyűgöznek le és maradnak emlékezetesek.

---

Annak ellenére, hogy előzetesen alaposan próbáltam tájékozódni, bevallom, legbelül mégiscsak egy tipikus posztszovjet nagyvárosra készültem: kissé törökös beütéssel, málló vakolatú, piszkos homlokzatokkal, kátyús utakkal, öreg Zsigulikkal és Şahinokkal teli utcákkal, és olyan hétköznapokkal, amelyeken még mindig ott ül a gazdasági bizonytalanság nyoma. Azt olvastam, hogy úgy 150 évvel ezelőtt Baku lakossága alig nyolcezer fő volt, és azon kívül, hogy szerteszét kőolajkutak pöfékeltek a környéken, nemigen akadt más említésre méltó látványosság.

Már a – természetesen a korábbi elnökről, Heydər Əliyevről (európai átírásban Hejdar Alijevről) elnevezett – nemzetközi repülőtérről a belváros felé vezető úton világossá vált számomra, hogy minden előzetes elképzelésem téves volt. A körülbelül 25 kilométeres, hibátlan autópálya olyan színvonalú, amire bármelyik nyugat-európai főváros joggal irigykedhetne. A meglepetések pedig csak ezután kezdődtek.

A város a Kaszpi-tenger egyik öblében, egy félsziget déli részén terül el. A tengerparton már most is egy több kilométer hosszú sétány húzódik, amely mellett újonnan telepített parkosított zöldsáv fut. A sétány jelenleg körülbelül 4 kilométeres, de a tervek szerint ez hamarosan 12 kilométerre bővül, teljes hosszában díszburkolattal, és párhuzamosan meghosszabbított parkkal.

A parkok között rendezett allé húzódik, makulátlanul tisztán. Húsz percen keresztül kerestem legalább egy eldobott cigarettacsikket, egy szotyi zacskót vagy egy üres üdítős dobozt – eredménytelenül. Egy másik részleten át az óváros körül húzódó, ízlésesen kialakított parkrendszerbe jutottunk, ahol minden rendezett és karbantartott.

A helyi kézműves kultúra is tartogatott érdekességeket. Azt mondják, hogy az azeri szőnyegek minőségben vetekednek az iráni (perzsa) szőnyegekkel – csak épp gyengébb a marketingjük. Magam nem vagyok nagy szőnyegrajongó, de el kell ismernem, hogy ezek darabjai kellemes tapintásúak, puhák, és valóban igényesen készültek. A nyersselyem kendők is lenyűgöztek – nemcsak klasszikus minták, hanem meglepő motívumok is felbukkannak: például Vlagyimir Iljics arcképe egy-egy modernebb darabon.

Az utóbbi években tapasztalt, néhol túlzásba vitt nemzeti öntudat és kardcsörtetés dacára az azeri társadalom alapvetően békés, türelmes és kulturált. Az emberek sokkal inkább büszkék íróikra, költőikre és zenészeikre, mint hadvezéreikre – talán nem véletlenül: a művészekből valóban nagy a kínálat, katonai hősökből pedig jóval kevesebb adódott a történelem során.

---

Az első benyomás sokat elárul egy országról, és nekünk Azerbajdzsán pozitív képet mutatott, még a kisebb viszontagságok ellenére is. Bár a szocialista korszakból visszamaradt bürokrácia helyenként még mindig érződik, az általános hangulat és a környezet kellemes meglepetést okozott. Az emberek kedvesek és segítőkészek, a táj lenyűgöző, és a földek gondosan megműveltek. Azonnal észrevehető, hogy az országban nagyobb az anyagi jólét, mint nyugati szomszédainál. Bár Zsigulik itt is szép számban láthatók az utakon, ahogy közeledtünk Baku felé, egyre több Mercedes tűnt fel az utcákon.

Utunk során számos érdekes helyszínt érintettünk. Zaqatalában megcsodáltunk egy lenyűgöző, 700 éves platánfát, Balakában pedig egy mecsetet látogattunk meg. Ezek után ellátogattunk Seki városába, amely több mint ezer éve fontos kereskedelmi központ volt a selyemút mentén. Itt azonban szembesültünk azzal, hogy a határon elvesztegetett három óránk miatt több tervezett úti célt már nem tudunk megnézni. Még így is sötétben érkeztünk meg Bakuba, de út közben sikerült megnéznünk a kán palotáját, amely az egyik legfőbb látnivaló ezen a vidéken.

A belépő mindössze 2x2 manat volt (kb. 1500 forint), és angol nyelvű idegenvezetést is kaptunk hozzá. Az idegenvezető barátságos volt, de a szövege inkább betanultnak tűnt, és kevésbé örült a közbekérdezéseknek. Így is sikerült megtudnunk, hogy a gyönyörűen faragott, 15. századi épület belső bútorzata már nincs a helyén, mert azokat a szentpétervári múzeumban őrzik.

Azerbajdzsán első benyomásra a kontrasztok országa: a régi és az új, a hagyományos és a modern harmonikus keveréke. A gazdag történelem és a látványos tájak mellett az országban egyértelműen érződik az anyagi fejlődés. Bár a kezdeti akadályok némileg megnehezítették az utunkat, ezek az élmények csak még emlékezetesebbé tették az ott tartózkodásunkat. Azerbajdzsán mindenképp érdemes arra, hogy felfedezzük. (2024)

---

Baku éjszaka is lenyűgöző látványt nyújt. A legtöbb épületet művészien kivilágítják, a híres Crystal Hall, az Eurovíziós Dalfesztivál egykori helyszíne, estére fényárban úszik, ahogy a modern felhőkarcolók és a tengerparti sétány építményei is ragyognak a reflektorok alatt.

Ahogy elhagyjuk a fővárost, a táj jellegzetes képe azonnal megváltozik: tömérdek olajkút szegélyezi az utat – ezek termelése adja az ország gazdaságának egyik fő motorját. A falusi régiókban ugyanakkor a modernizáció ellenére sok helyen tovább élnek a hagyományok.

Quba lakói például minden évben megrendezik az almafesztivált. Ilyenkor a lányok színes népviseletbe öltöznek, házi almás süteményeket sütnek, és portékáikat apró asztalkákon kínálják a látogatóknak, akik rendszerint negyven percen belül felfalják a teljes kínálatot. A helyiek úgy tartják, hogy itt terem a világ legjobb almája. A környező falvakból nagy napon teherautókkal szállítják Qubába a friss gyümölcsöt, és szakavatott zsűri dönti el, ki termelte az adott év legízletesebb almáját. Eközben a közönséget néptáncosok szórakoztatják, és a helyszínt almából épített látványos tornyok díszítik – egyszerre hagyományőrző és látványos ünnep.

A kultúra és a történelem iránt érdeklődők számára Gobusztan különösen érdekes. Ebben a régióban nyolcezer éves sziklarajzokat találtak: lovakat, bikákat, vadászjeleneteket örökítettek meg az őskori emberek a sziklákon – ezek ma is kiváló állapotban láthatók, és a XXI. századi turisták számára egyedülálló élményt nyújtanak. A különös formájú barlangok és a mellettük húzódó sziklapárkányokról kilátás nyílik a Kaszpi-tengerre, ahol könnyű elmerengeni a múlt idők emlékein és azokon, akik egykor ezeken a köveken éltek.

---

Volt némi huzavona a vízummal, de néhány hét alatt sikerült elintézni, és azt vettem észre, hogy alig tértem magamhoz az utazás fáradalmaiból, már ott bolyongok kialvatlanul az éjszaka közepén a világ egyik leglátványosabban megtervezett és kivitelezett tengerparti sétányán. A bakui korzó valóban lélegzetelállító: végignézve szinte láttam magam előtt a ráköltött dollármilliárdokat. A sétányon hömpölyögnek a helyiek, sok az orosz turista is, de senki sem siet – mindenki élvezi az esték hűvösét, a fényeket, a rendezett környezetet.

Ugyanilyen igényesen felújított a belváros is: szökőkutak, díszkövek, mesterséges tavak varázsolják otthonossá az egyébként grandiózus tereket. Az óváros hangulatos, tökéletesen restaurált részein fél nap is könnyedén eltelik nézelődéssel, bóklászással.

A varázs nálam akkor kezdett megtörni, amikor bekukkantottam egy szépen felújított régi ház félig nyitva hagyott kapuján. Odabent egy lepattant, szegényes udvar fogadott. Először azt gondoltam, ez egyedi eset – aztán sorra jöttek a hasonló élmények, mígnem rá kellett jönnöm: Bakuban a felszín mögött más világ rejlik. A homlokzatok makulátlanok, de a mögöttük élő emberek életminősége nem feltétlenül követi a külcsínt. Az olajból beömlő hatalmas vagyon nem csorog le mindenkihez. A hatalom – élén Ilham Alijevvel, akinek a neve rengeteg közintézményen szerepel – mintha inkább a szép díszletekre, mintsem a társadalmi problémák megoldására fordítaná a figyelmét.

Lehet, hogy néhány kellemetlen külvárosi élmény felnagyította az érzékenységemet, de voltak pillanatok, amikor kifejezetten kellemetlenül éreztem magam. Egy alkalommal például többen is nagyon tolakodóan próbáltak pénzt kierőszakolni, csak akkor hátráltak meg, amikor egy főút kereszteződéséhez értünk és megjelent egy rendőr. Sokat nem hallottam a közelmúltban konkrét bűncselekményekről, és úgy tűnik, a rendőri jelenlét valóban jelentősen csökkentette az utcai zaklatások számát. De meg kell jegyezni: a városközpontban minden rendezett és biztonságos, ott gond nélkül sétálnék a gyerekeimmel is – csak néhány utcával kijjebb már más hangulat uralkodik. Nem mintha valós félelem lett volna bennem, inkább csak a feszült tekintetek miatt éreztem, hogy figyelnek. És bár semmiféle atrocitás nem történt, eszembe jutott az a bizonyos baltás gyilkos története – és ez az asszociáció akaratlanul is árnyalt néhány pillanatot.

Ami viszont meglepett és elbűvölt: rengeteg szerelmespár sétál kézen fogva, padokon ölelkeznek, beszélgetnek. Sőt, ami nálunk szokatlan lenne: tizenéves lányok anyukájukkal andalognak kézen fogva a főtéren, a szökőkutakkal teli Fountain Square-en, amely valóban élő és szerethető közösségi tér.

Három nap kevés ahhoz, hogy teljes képet kapjunk Bakuról – több minden belefért volna, mint amit végül láttam. De számomra nem az az igazi utazás, ahol kipipálok minden nevezetességet az útikönyvből, hanem az, amikor megpróbálom átérezni az ott élők mindennapjait. A legfontosabb látnivalókat persze megnéztem, de a három napos kiruccanást elsősorban azoknak ajánlom, akik nem csak élményeket akarnak gyűjteni, hanem szeretnének belelátni egy másik világ működésébe, akár az ellentmondásai ellenére is.

---

Az első benyomást az ember Bakuról természetesen a repülőtér nyújtja – kívülről futurisztikus, már-már sci-fibe illő vonalvezetéssel, belül viszont inkább visszafogott, kissé semleges hangulatú terek fogadnak. Aki nyár végén vagy kora tavasszal érkezik, kellemes meglepetésben részesül: míg máshol már hűvösebbre fordul az idő, itt még kora reggel is 22 fok körüli a hőmérséklet, ami különösen jól esik egy hajnalban landoló járat után.

Bakut gyakran nevezik a Kaszpi-tenger gyöngyszemének, nem véletlenül. A város páratlan fekvésű, és a panorámája több pontból is élvezhető: a tévétorony kilátójából, az Eurovíziós dalfesztivál alkalmából kiépített teraszokról, vagy – ha az embernek szerencséje van – a Fairmont Hotel tizenegyedik emeletéről. Nekünk ez utóbbi élmény jutott, minden reggel lenyűgözve néztük a tengert és a város íveit. Bakut furcsa kettősség jellemzi: történelmi rétegzettsége és a modernitás harsánysága egymás mellett létezik – és ez nem konfliktus, inkább sajátos karakter.

Az óváros egy fallal körülvett, középkori mag, a tengerhez közel. Szűk sikátorok, kőházak, régi mecsetek és halk utcazaj jellemzi ezt a részt, amely – a történelem minden viharát túlélve – ma is szinte érintetlennek hat. A Szűztorony, Baku ikonikus építménye, különösen figyelemre méltó: valaha a tenger partján állhatott, de pontos rendeltetése, funkciója máig vitatott. Egy információs tábla szerint már a 12. században is biztosan létezett. A városrészben több, felújított mecset, valamint hangulatos éttermek is megbújnak – az egyik legérdekesebb ilyen hely egy régi karavánszeráj föld alatti részeiben működik, különleges atmoszférát kínálva.

A belvárosból lesétálhatunk a kikötőhöz, vagy végigsétálhatunk a tengerparti sétányon, egészen a világ egyik legnagyobb zászlajához, amely itt, Bakuban magasodik. A lobogó 100 méteres magasságban lengedezik, mérete 50x35 méter, és egy olyan mesterséges magaslatra állították fel, amely az Eurovíziós döntő helyszínéhez vezető út része. Ez a terület ma is szimbolikus része a városnak.

A helyiek barátságosak, közvetlenek, szívesen segítenek az idegeneknek. A történelmi örökség révén az orosz nyelv széles körben ismert, de a turistás helyeken, szállodákban alapfokú angoltudással is könnyen boldogulni lehet. Aki szervezett úton érkezik, annak is érdemes kicsit eltávolodni a csoporttól, és önállóan is felfedezni a várost – némi kíváncsisággal és nyitottsággal rengeteg apró, színes részletre bukkanhat az ember.

---

Kezdjük a legfontosabbal: Azerbajdzsán nem olcsó. Bár régen sokan úgy tartották, hogy az azerbajdzsáni manatot egy az egyben váltják az euróval, ez mára természetesen megdőlt – a valós árfolyam jelenleg körülbelül 1 EUR = 1,8 AZN, de az árképzés ettől függetlenül sok helyen inkább a nyugat-európai árszinthez igazodik.

Bakuban az autó státuszszimbólum: minél nagyobb, minél fényesebb, annál jobb. Rengeteg a prémium kategóriás járgány – a SUV-ok és a full extrás luxusautók már-már megszokottnak számítanak az utakon. Kis teljesítményű, szerényebb autóval ritkán találkozni.

Vidéken viszont teljesen más világ fogad. A klasszikus Ladák és más keleti típusú kocsik még mindig uralják az utakat, a járműpark jóval szerényebb, akárcsak az általános életszínvonal.

Ami a taxikat illeti: Bakuban londoni mintára készült taxik járják az utakat, csak épp sötétlilára festve. A forma megtévesztésig hasonlít az angol fekete taxikéra – ez lett a város egyik sajátos, könnyen felismerhető közlekedési ikonja.

Baku belvárosának fejlettsége látványos: a legnagyobb világmárkák – Armani, Hugo Boss, Zegna – saját üzletekkel képviseltetik magukat, csakúgy, mint a luxusszállodaláncok: Four Seasons, Hilton, Marriott – minden megtalálható.

A "nyugati" gyorsétteremláncok jelenléte is figyelemre méltó: a világ legnagyobb, 1600 m²-es KFC étterme Bakuban található. A több mint 150 országban működő 25.000 KFC egység közül ez a legnagyobb alapterületű – szinte önálló látványosságként is megállná a helyét.

A kulturális látnivalók belépődíjai általában egységesek, a legtöbb helyen 8–10 manat között mozognak, ami mai árfolyamon kb. 1.600–1.800 Ft-nak felel meg – legyen szó akár egy UNESCO világörökségi helyszínről, akár kisebb múzeumról.

Az olajból származó bevételeknek köszönhetően rengeteg fejlesztés zajlik a városban – új parkok, sétányok, múzeumok, sportlétesítmények épülnek. Mindez azonban főként a fővárosban összpontosul, a főváros és a vidék közti életszínvonalbeli különbség továbbra is érezhető – akárcsak az autóparkban, az infrastruktúrában és az életmódban.

---

Baku a végletek városa – ahol luxuskategóriás Bentley-k és öreg 1500-ös Ladák osztoznak ugyanazon az úttesten. Egy hely, ahol a csillogó stadionok és felhőkarcolók száma már-már arányban áll azzal a szociális különbséggel, amit az utcán sétálva is könnyen észrevehetünk. Itt az ember tényleg úgy érezheti, hogy egyszerre előre és visszafelé is utazik az időben: a futurisztikus városképből elég néhány lépést tenni, és máris egy másik világ tárul elénk.

Aki csak a díszleteket nézi, könnyen bedől a szépen sminkelt látszatnak. Merjünk a színfalak mögé pillantani, lépjünk ki a Lángtornyok árnyékából, és hagyjuk, hogy a város megmutassa nekünk a valóság rétegeit is – mert ezek a kontrasztok teszik Bakut igazán különlegessé.

Fotóegyveleg

J. E.  fotója

Vissza az elejére

Kommentek