ÚTIKRITIKA.HU / Azerbajdzsán

Azerbajdzsán

Azerbajdzsán dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Baku - Hajdú Kati fotója

Azerbajdzsán dióhéjban

Azerbajdzsán azeri neve: Azərbaycan (azerbajdzsan)

Repül a Wizzair Bakuba! Egyáltalán érdemes-e Azerbajdzsánba utazni? Ezek lehetnek a mellette szóló érvek:

1. Ez egy utazási nyalánkság, az ismerőseink biztos rá fognak csodálkozni, hogy ott jártunk és kíváncsiabbak lesznek élményeinkre, mintha - mondjuk - Korfu lenne a téma. Szóval egy sajátosan egzotikus desztináció, ahová gyorsan és egyszerűen lehet eljutni, akár egy hétre is, kevés időeltolódással.
2. Nagyon egyedi ország, mert nem is igazán európai (holott földrajzilag oda tartozik), nem is igazán hasonlít az ázsiai arab országokra vagy a délkelet-ázsiai desztinációkra. Nagyon modern és ugyanakkor erősen visszaköszön a rég- és közelmúlt. Mohamedán, de csak kicsit. Fejlett és egyben fejletlen is.
3. Van két UNESCO kulturális világörökség színhelye: Baku óvárosa, azaz a fallal körülkerített része a Shirvanshah's térrel és a "Maiden" toronnyal; és Gobustan-ban a sziklarajzok, kultúrtáj. Bakuból kb. három órás autózással olyan vidéki helyekre lehet elmenni, ahol a Kaukázus lábánál fekvő, nyugis, időutazásos falusi miliőket lehet élvezni.

Előny és egyben hátrány is, hogy az ország turisztikai infrastruktúrája még fejletlen. Nem kell turistacsoportok tömegével tolakodni a nevezetességek tájékán, viszont az egyénileg utazónak kényelmetlenségekkel kell számolnia a közlekedés nehézkességei és vidéken a vendéglátóhelyek szűk választéka miatt.

Tudnivalók Azerbajdzsánról:

• Azerbajdzsán a Dél-Kaukázusban fekszik, 86.600 négyzetkilométer a mérete, azaz valamivel kisebb hazánknál. 10,5 millióan lakják (2024-es becslés), 96 százalékuk muzulmán, jóval passzívabb hitélettel, mint az arab országokban vagy Iránban.
• Azerbajdzsán Örményországgal, Grúziával, Oroszországgal, Iránnal és rövid szakaszon Törökországgal határos. Az ország Európa és Ázsia határvonalának egy pontján található. Amikor náluk rendezték az Eurovíziós dalfesztivált, akkor nagyon iparkodtak hangsúlyozni az Európához tartozásukat. Azerbajdzsán a világbajnoki selejtezőkben is mindig európai csoportba kerül. (A sorsolásoknál mindig megoldják, hogy nehogy egy csoportba kerüljön a vele rettenetesen ellenséges viszonyban lévő Örményországgal. Gyűlölik egymást.)
• Olajkincsének köszönhetően gyorsan fejlődő ország. Van honnan, mert a Szovjetunió tagállamaként annak idején elég nagy nyomorúság volt náluk. Az azeriek jól tudnak oroszul, de anyanyelvük az azeri, ami nagyon hasonlít a török nyelvre. Latin betűket használnak, ami megkönnyíti a turisták dolgát.
• Az azeri főváros, Baku 2577 kilométerre van Budapesttől, az időeltolódás + 3 óra.
• Azerbajdzsánban és annak fővárosában, Bakuban a közbiztonság a turista szempontjából teljesen megnyugtató (kivéve a férfi kíséret nélkül utazó nők számára). Bakuban nagyon erősen, demonstratívan jelen van a rendőrség. A főváros erősen be van kamerázva, már csak ezért sem jellemző, hogy a külföldi turista kárára bűncselekményeket kövessenek el. Az örmények által ellenőrzött Hegyi-Karabah nevű terület meglátogatásának ötletét a turista felejtse el.

• Magyar állampolgárok magán útlevéllel csak érvényes vízummal utazhatnak be a közép-ázsiai országba. A vízumot Azerbajdzsán budapesti nagykövetségén lehet beszerezni, de van lehetőség a vízum online történő beszerzésére  A bakui repülőtéren nem lehet vízumot (visa on arrival) csináltatni.
• Bakuban mindenképpen, de vidéken is vannak decens szállodák. Azerbajdzsánban a higiéniai állapotok kielégítők, nincsenek komolyabb egészségügyi veszélyek, nincsenek járványok.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 157 ezer forintnak megfelelő helyi pénz.
• Leggyakoribb vezetéknév: Mammadova
• Az utazás optimális időzítése az április és június közötti időszak, esetleg október (ez utóbbi esetben inkább Baku-ra fókuszálva, kevesebb vidéki kirándulással).
  • A nemzeti fizetőeszközük, az azeri manat (AZN)
  • 1 manat kb. 181 HUF
  • 1 euró = 2 AZN
  • (a linkre ráklikkelve látható a friss árfolyam)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Biztonságos, szívélyes a légkör, nem rontották el még a turisták, még nem túl turistás, tisztaság van és rendezettség
2. Barátságosak az azeriek, főként vidéken, sajátos a vodkázó muzulmánok jelensége, nincs fanatikus iszlám gondolkodás, de a nyugati tömegkultúra sem özönlött be
3. Érdekes, sajátos a vidék, csodás tájakat lehet látni
4. Nem drága, szuper finomak a gyümölcsök
5. Sétálni Bakuban a promenádon és nézni az azerieket (sok a csinos lány)
6. Baku duzzad az olajbevételek által biztosított gazdagságtól, elképesztő sok modern felhőkarcoló
7. Baku kicsi óvárosa, kellemes látni a sok modern negyed ölelésében
8. A kán palotája Shekiben
9. A Kaszpi-tenger dimenziói
10. A Kaukázus méltóságteljes hegyvonulatai
11. A nemzetközi repülőtér terminálja építészetileg

Nem tetszett

1. Még nincsenek kellően felkészülve az érkező turizmusra
2. A szovjet idők szürkeségének, szomorúságának, kudarcosságának a maradványai
3. Nyáron túl nagy a hőség
4. Baku a vidékhez képest drágább, és ott még koldusok is láthatók, Bakuban a levegő erősen szennyezett a sok autó és az ipar miatt
5. A turistáknak kínált ajándéktárgyak nagy részét nem is helyben gyártják, készítik
6. Az országutak egy része gyatra állapotban van
7. A Karabah-i háború elöl menekültek szomorú sokasága
8. Bakuban a vadul vezető, a gyalogosokat semmibe vevő autósok
9. Vidéken a vécézési lehetőségek szűk és kalandos választéka
10. Azerbajdzsán nem egy szenzációs turistás desztináció, beleszeretni nehéz

Vélemények

Igazi kúltúrsokk már Baku is, ha nem csak a belvárosi butikokat járod. A fényjátékos magasházak és a lepusztult kopár romos utcák együtt, egy helyen.
Mi egy 100nm-es ház alsó szintjét béreltük, két nagy szoba, felszerelt konyha, mosógép, fürdő, stb, napi 10.000Ft-ért, a reptértől 9 km-re.
A bolti árak a miénk körül, sokmindenben mélyen alatta. Mondjuk a 2 l-es cola, stb 240-250 Ft-nak megfelelő Manat.
Gázolaj 200, benzin 230 Ft...
A természet valódi csoda, a világ negnagyobb sárvulkánjai itt vannak, és a Kaukázus két vonulata között elterülő félsivatagos szteppen gazella csordákat nézhetsz a nemzeti park 450 (!!!) Ft-os belépőjéért.

A közlekedés egy fogós kérdés, a bizalmi elv totális érvényesülése, amit átélsz: ezerrel mindenki, ami nálunk jogsit ér, az ott természetes: nem leszorít, csak épp ott volt egy centi hely:) A kétsávos körforgalomban alap a négy sor autó, és alap, hogy a belsőből megy ki csutkagázzal a lehajtóra. Meg kell szokni, jó reflexekkel még élvezed is:) A bérautó leadásakor vár egy lista a fotókkal, ahol átlépted a megengedett sebességet... szerencsére ez is olcsó, mint minden más.

Ami nagyon fontos: MINDENHOVÁ úgy menj, hogy saját kis eü csomag nálad: WC-papír, fertőtlenítő, törlőkendő, stb, mert még a belvárosi múzeumban is azzal szembesülsz, hogy a lyuk mellett még egy papírtörlő vagy szappan sincs, csak egy kézizuhany, azt meg a fantáziádra bízom...

Csodálatos ország, az emberek kedvesek, a belváros, pláza környezet olyan mint itt, a sivatagban lévő kis faluban is van legalább 2-3 bolt, ahol kapsz szinte mindent, ami kellhet egy úton. (2022)

---

"A három kaukázusi ország (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország) fővárosai közül Baku a legnagyobb a kb. kétmillió lakosával. Elképesztően sokat fejlődött a kilencvenes évek eleje óta, azaz a Szovjetunió összeomlása és Azerbajdzsán önálló állammá válása óta. Háborúztak Örményországgal (vesztettek), belső viszályok is voltak, de mostanság már konszolidált állapotok vannak, nem a legdemokratikusabb viszonylatokban. Az Alyev dinasztia valójában nem kormányozza az országot, hanem tulajdonolja. Na, de ne politizáljunk, milyen is Baku? Üdítő, vibráló, már-már szürreális város, ahol elképesztő gyorsasággal, gomba módra szaporodnak a toronyépületek. Baku merő építési terület, tele merész, bizarr fejlesztésekkel. Rengeteg pénz jön az olaj és gázlelőhelyekből, és az uralkodó elit nagyon ambiciózus, hogy a világ, no és persze konkrétan a turista lássa milyen menő, és kő-gazdag az ország.

Azerbajdzsán nagyon hasonlít Törökországhoz abban, hogy a muzulmán vallásuk nem látszódik a hétköznapi életben. Öltözködésük, szokásaik európaiasak, főleg Bakuban. A fiatalok, a jobb módúak Bakuban a nyugati vagy az oroszos divatokat követik. Aki egzotikus utcai képekre készül fel, az csalódhat. Ha valami nem tetszett nekem annyira Azerbajdzsánban, az a csakis saját magára való egyediségének a hiánya. Van a szovjet múlt öröksége (randa lakótelepek, épületek) és van a Dubai-t utánzó szuper modern világuk, az azeri jelleg csak gyengén erőltetett mutatóban van. Baku nem való a tapasztalatlan utazónak, mert az ország és a fővárosa még alig van rajta a bejáratott turizmus világtérképén. Azerbajdzsán az utazónak nem egy könnyű falat, eltekintve, ha csoporttal jön, vagy helyben a látogatás javát szervezett formában teljesíti. A bátrabbak (min jómagam), vállalva némi kényelmetlenséget, improvizálhatnak helyben, de a szállás intézését azért javaslom otthonról előre intézni.

Bakuban szinte minden turistának az Óváros (Ichari Shahar) a kedvence. Minden innen indult el nagyon régen. Közel-keleties a légkör. Már azért is kellemes itt, mert a nagyváros többi részével ellentétben itt jó gyalogolni, a sétálóutcákban. Itt van Baku két legnevesebb látványossága a Maiden torony és a Shirvanshahs palota. A 29 méter magas toronyból szép a kilátás a Kaszpi-tengerre és a városra. A szépen rendbe hozott palota a 15. századból való. A középkori, perzsák által uralt időszak építészetéből itt ez a legértékesebb emlék. Vidéken a táj nagyon vegyes, vannak szép, romantikus és egészen ronda helyek (elhagyott üzemek, egy Sixov nevű különlegesen csúnya strand). A természeti környezetet a geológus turisták találhatják a legérdekesebbnek. Csak hát én könyvelő vagyok.

Az Ateshgar tűztemplom, na az érdekes, főleg, mert a titokzatos Zorastrianizmus vallás szertartásos helye. A tengeri fürdőzés dolgában nem tudok jó ötletet adni szép strandra, mert én csak vacakokat láttam, igaz nem kerestem kitartóan. A helyiek nyáron nagyon kultiválják az Abseron nevű strandot, na de azt nem ajánlom, mert a víz biztos nagyon szennyezett. A Bilguh vagy Amburan strandjai állítólag gusztusosabbak. Visszatérve Bakura, az esti szórakozás kategóriájában a menőbb éttermek (pl. Mugam Club) hagyományos azeri muzsikát és táncokat bemutató műsorai jöhetnek szóba. A show műsor közben lehet vacsorázni. Aki nagyon bele akar látni a helyi élet zenei magaslataiba, az menjen valamelyik elegánsabb előváros kertvendéglőinek egyikébe, ahol az azeri sztárok énekelnek. Nem ajánlom azonban a hastáncos show műsorokat, mert azok többnyire silányak. A focirajongóknak érdemes elmenni egy hétvégi helyi rangadóra, mert a közönség szurkolása nem piskóta.

A szálláslehetőségek skálája ár szerint elég széles. Az idegenvezetőm tájékoztatása alapján a 40 euró/éjszaka alatti opciókról lebeszélnék mindenkit. Vannak nemzetközi hotelláncok képviselve, az tuti. Ami az éttermi élményeket illeti, az azeri konyhában keveredik az orosz, török, grúz és perzsa hatás. Ettől izgalmas. Szuperek a báránysültes kaják. Meg kell mondanom, hogy az Azerbajdzsán-utazást nem tudom jó szívvel ajánlani férfi kíséret nélkül utazó lányoknak, asszonyoknak. Nem veszélyes, csupán kellemetlen a szúrós tekintetek miatt (a helyi nők részéről más miatt, mint a helyi férfiak részéről). Nagyon jópofának találtam, hogy egy muzulmán országban hogy rá vannak cuppanva az alkoholra. Hiába a szovjet idők orosz virtusának hatása mélyen megmaradt. A kávés turista gondban van Azerbajdzsánban, ahol a teaivásnak van elsőbbsége. Érdemes betérni egy teaházba, ahol többnyire a helyi férfiak jönnek össze dumálgatni. Megjegyzem: éjszakai vonattal átmentem Tbiliszibe, azaz Grúziába, de az már egy másik sztori." (L. A., 2017)

---

"Tavaly októberben voltunk Azerbajdzsánban egy nagyobb ázsiai körutazás részeként. Mi kicsit csalódtunk a Tűz templom (Fire Temple) látogatásakor, mert az egész komplexum kicsi és nem túl látványos. Gobustan érdekes volt, de az iszapvulkánokhoz nem tudtunk eljutni valamilyen építkezés miatt. Azerbajdzsánban mindenhol építkeznek, és ez zavaró lehet a turista számára. Baku és Gobustan között az utazás nem élmény, mert többnyire ronda működő, vagy elrozsdásodott olajtornyokat lehet látni.

Baku viszont tetszett, szerintem nagyon szép. Sok időt töltöttünk az óvárosban, és imádtunk sétálni a helyiek körében a tengerparti promenádon. Arrafelé rengeteg étterem van és a sétány egyik végén egy dekoratív bevásárlóközpont ékeskedik. A taxi olcsó és nem tapasztaltuk, hogy megpróbálnának átvágni minket. A turizmus még gyerekcipőben jár itt, tehát a turistákra specializálódott, máshol jellegzetes simliskedések itt még nem fejlődtek ki. Ami késik, nem múlik. Az óvárosban és környékén mindig biztonságban éreztük magunkat, még sötétedés után is. Önmagában az is élmény, hogy alig találkoztunk más külföldi turistával. Ezért valahogy kiváltságosnak éreztük magunkat. Azért nem Baku volt a kedvencünk, hanem északon, Sheki közelében az apró falvak. Azerbajdzsán érdekes ország, de messze nem olyan szenzációs desztináció, mint Irán vagy Üzbegisztán. Irán az csúcs!" (B. J., 2017)

"Azerbajdzsánban nem turistáskodtam, hanem ott dolgoztam önkéntesként.

Tetszett:

1. Hogy néha igazán kalandtúra volt közlekedni, élni. A kalandos létezés, a kapcsolatok a külföldiekkel.

2. A belváros gyönyörű és az országban szétszórva elfelejtett, nem ápolt látványosságokra lehet lelni. Sheki - mint az egyik legjobb élményem Azerbajdzsánból.

3. És hát a közelben fekvő Irán. Ha valaki Azerbajdzsánba megy és esetleg érdeklik a kalandok, mindenképpen ajánlok egy iráni túrát!

Nem tetszett:

1. A szemét mindenhol, kivéve a nagyon kicsi belvárost.

2. A férfiak állandó, zaklatónak minősíthető pillantásai és bámulásai. Általánosan mondva az, hogy egy nagyon intenzív férfitársadalom van, ahol nőként úgy éltem meg a mindennapjaimat, mint egy kirakati baba. Pedig csak egy teljesen hétköznapi külföldi voltam.

3. A háborús Karabah állandó jelenléte a mindennapokban, a "hősök" gépfegyveres képe a buszokon. Az, ahogyan a társadalom és az emberek el vannak butítva a karabahi téma által, és ezáltal nem látják a többi, mindennapokat érintő, diktatórikus dolgokat. Az, ahogyan hozzáállnak a karabahi menekültekhez. A volt elnök mindenhol kifeszített képe azzal a bizonyos vigyorral. - Ami inkább azt sugallja, hogy vigyázz magadra és nem merj felszólalni, mert megbánod.

4. A töménytelen pénzük ellenére rettenetes Baku belvároson kívüli képe.

Mik azok a látnivalók, amik tényleg értékesek, tartalmasak lehetnek egy magyar turistának?

Baku belvárosa. Ha valaki megteszi, hogy autót bérel és elutazik vidékre, eldugott, egyáltalán nem reklámozott, ápolt vagy felújított látványosságokhoz, amikről a legtöbb azeri nem is tudja, hogy létezik. Xinaliq, ahol én ugyan nem voltam, de meg is bántam - ez is csak kalandoroknak való, mert oda nincs menetrend szerinti járat. :-)

Személyes vélemény: szerintem Gobustanban nem volt semmi, hanem ők rakták fel a rajzokat. Megtehetik, hiszen sok pénzük van, az emberek el vannak butítva és egyébként is mindent meg tudnak venni. Gobustan nem egy olyan nagyon különleges látványosság. Viszont a közelében fekvő mud volcanoes (iszapos vulkánok) annál inkább - oda viszont nem megy semmi. A turisták esetleg Bakuban tudnak taxit bérelni, amivel el tudnak menni Gobustanhoz es a mud volcanoeshoz - a kettő nagyon közel van, és a taxisok várnak. A korrekt ár 25-30 Manat, nem több!!!

Férfi kíséret nélkül ott turistáskodó lányoknak, nőknek semmiképpen nem ajánlatos utcán járkálni este 9 óra után. Sem Baku belvárosában, sem a külvárosban. Vidéken pedig semmiképpen! Nőknek utcán - kivéve Baku belvárosát - dohányozni nem ajánlatos!! Bakun kívül nagyon konzervatívok. Ha valakit elvetne a sors Shekibe, annak számolnia kell azzal, hogy a kávézók többségébe nőket nem engednek be. A kávézókban nem lehet alkoholt kapni, csak teát (Cay). Nőknek egyedül nem ajánlom a Bakun kívüli túrázást. Azt is ajánlom a magyar utazóknak, hogy kerüljék a baltás Safarov témát. Egyébként Azerbajdzsánban teljesen normálisan viselkedhet a magyar turista.

Egyetértek ezzel a honlapon olvasható véleménnyel: Azerbajdzsán érdekes ország, de messze nem olyan szenzációs desztináció, mint Irán vagy Üzbegisztán. Irán az csúcs! Zárásnak: én önkéntesként éltem ott egy évet - egy turista valószínűleg teljesen másként éli meg Bakut, már csak azért is, mert nem nagyon jut ki Baku belvárosából. Édesapám utánam egy évvel volt ott egy csoporttal, ő teljesen el volt ájulva az országtól, a gazdagságtól, a csillogástól. Az újjáépülő belvároson kívül nem voltak máshol." (D.A. 2018)

---

"Megérte eljönni? Érdekes volt látni egy olyan várost, amely talán most szenvedi vagy élvezi életének legnagyobb változását. A tradíció és modernitás keveredik Bakuban. A város sok helyen túl steril, máshol túlságosan a Nyugatot másolja, az eltakart falak mögött pedig a kőkemény "kaukázusi Balkán" van. A Haussmann-jellegű házak, széles sugárutak, elegáns butikok, a futurisztikus épületek izgalmasak és szépek, de lehet, hogy nem Kelet Párizsát, Északkelet Velencéjét vagy egy második Dubait kellene felépíteni, hanem egy egyedi azeri fővárost, az ősi tűz földjén. Bakuban a keret már megvan, csupán tartalommal kell megtölteni, amihez a pénz és a nyitottság is adott. Örülök, hogy pár nap alatt egy számomra teljesen új vidéket fedeztem fel, de visszatérni leghamarabb minimum tíz év múlva fogok." forrás

---

,, Azt tapasztaltam, hogy igen kevés fellelhető, hiteles forrásból lehet tájékozódni a Kaukázus régió országairól. Grúzia már eléggé felkapott lett, sokan mennek oda, sokan írtak róla, de Azerbajdzsán kapcsán úgy látom sokak fejében évekkel ezelőtti állapotok, illetve téveszmék keringenek.

Nos, mi a tilalmak ellenére férfikíséret nélkül ketten nőként mentünk el ebbe az országba és állíthatom, hogy semmiféle atrocitás, kellemetlenség nem ért bennünket. A helyiek segítőkészek, bár nem beszélnek az oroszon kívül más idegen nyelvet, de mindenben igyekeznek segíteni az eltévedt turistának.

Elég szerencsétlen időpontban megy a gép Budapestről, mert éjfél után valamivel indul és röpke 3 és fél óra múlva a hajnali, kora reggeli órákban száll le Bakuban. Mi már tavaly júniusban egy akció keretében lefoglaltuk a jegyet idén márciusra, így alig került többe 20 ezernél kettőnknek nagyméretű kézipoggyásszal. Azerbajdzsánba vízum kell, amit potom 5 ezer forintért/db be lehet szerezni. A bakui repülőtér bár nem bonyolít nagy forgalmat tökéletesen felújított, tiszta, rendezett, mintha most adták volna át. Fegyelmezett sorokban várakoznak a helyiek és a külföldiek elszeparálva a pultoknál, ahol a beléptetést végzik. Egy fotó, egy vízum ellenőrzés, egy pecsét az útlevélbe és máris Welcome to Azerbaijan.

Itt is megtámadják az óvatlan turistát a taxis hiénák, de felesleges költeni taxira, mert minden fél órában indul a repülőtéri busz közvetlenül a kijárat elől, ami 1,5 Manatért, átszámítva 230 Ft-ért bevisz a belváros szívébe a Május 28-a térre. A busz teljesen korrekt, kényelmes, tiszta. A tér a város szíve, először nem egyszerű kiigazodni, mert hatalmas, mikor az ember azt hinné, hogy már elhagyta még mindig ki van írva a táblára, hogy a téren vagyunk. Itt található egyébként a vasútállomás is, a központi pláza mögött.

Mivel áztunk és fáztunk, így betértünk egy boltba, ahol találtunk egy eladót, aki kivételesen beszélt valamicskét angolul. A helyiek segítőkészségét mutatja, hogy mikor megkérdeztük, hogy jutunk el a hotelhez, azonnal telefonált és egy rokona odaállt és elvitt minket. Azt kell tudni nem csak az azeri taxisokról, hanem a régió jellemzője, hogy boldog-boldogtalan taxizik, kiteszik a táblát és ennyi, így aztán egyrészt nagyon olcsók az árak (5-6 Manatért bárhova elvisznek), másrészt nem mindig tudják, hova kell menni. Ezt 10-ből 10-szer tapasztaltuk, hogy bevállalják a fuvart, aztán majd megoldják valahogy. Nagyon érdekes látni, ahogy körbekérdezik az utcán sétálókat, más taxisokat, hogy tudják-e hol található, ahova menni akarunk. Ez először furcsa volt és ijesztő, de aztán rájöttünk, hogy itt mindenki ezt a módszert alkalmazza, aggodalomra semmi ok, mindenképp elvisznek a címre, az ár nem változik és nem nyugszanak, amíg nem teljesítik a küldetést.

A közlekedésre nincs jobb szó, mint a kaotikus. Nem igazán veszik figyelembe a táblákat és a szabályokat, egyedül a lámpás kereszteződésekben állnak meg a pirosnál. Nem egyszerű átkelni az úton gyalogosként. Mi azt a módszert választottuk, hogy mindig valakikkel mentünk, akik helyiek voltak. Szedni kell a lábunkat, legtöbbször futva keltünk át, de szerencsére nem lett semmi problémánk ebből. Nagy dugók uralják a várost, ami köszönhető a rengeteg autónak (198 Ft-os benzinár mellett nem csoda, hogy mindenkinek van), másrészt Bakura nagyon igaz, hogy minden négyzetcentiméteren építenek, felújítanak, aszfaltoznak, így tele van a város lezárásokkal. Ehhez jött még az is, hogy mikor mi voltunk, akkor vártak valamilyen hírességet vagy politikai vezetőt, mert kordonokkal voltak elkerítve a főbb utak, mindenhol magas rendőri készültség volt. Ez növelte a biztonságérzetünket, egyébként is rengeteg rendőr van az utakon. A sétálóövezetben nem láttuk őket, de az utakon, a repülőtérről befele is kb. 20-30 méterenként megállították az autósokat. Szóval a biztonságra ügyelnek.

Összességében én mindenkinek javaslom és ajánlom Azerbajdzsán meglátogatását, mert Baku gyönyörű, modern, mégis autentikus, az azeriek kedvesek, udvariasak. Remélem ezzel a kis beszámolóval segíthettem azoknak, akik csak most tervezik ennek a régiónak vagy országnak a felfedezését. (Hajdú Katalin, 2018)

Olvasmányos linkek

"Húsz éven át Azerbajdzsánba gyakorlatilag a kutya se ment tőlünk. Messze volt, és rém bizonytalannak tűnt. Az egyszerű magyar polgár, avagy turista számára Azerbajdzsán ugyanolyan távoli és megfoghatatlan marad, mint volt. Eddig. Most viszont annyiért elrepülhetünk Bakuba, amennyiért egyébként Párizsba vagy Londonba járnánk, így akár egy hosszú hétvége sem elképzelhetetlen az átlagos középosztálybeli magyar számára. De minek menjen oda? Érdemes egy hosszú hétvégét Párizs vagy London helyett Bakuban tölteni?

Eiffel torony és Big Ben persze nincs - de egy hosszú hétvégényi látnivaló - olyan, amit sem London, sem Párizs nem kínál - van. Például a világ legnagyobb zászlója - bár nem tudom, hogy a legutóbbi román kísérlet után növeltek-e még rajta. Az olcsó légi járat pedig alkalmazkodik az igényekhez - péntek este indulhatunk, és kedden már ott lehetünk az irodában munkakezdéskor. De mit csináljunk közte?

Bakuban már rögtön azután kezdődnek a szürreális élmények, hogy kiszállunk - éjszaka - a repülőből. A városba bevezető autópálya mentén azonnal Dubaiban érezzük magunkat. És - tán jelezvén, hogy miből is van ez a sok pénz - a legszebben feldíszített, kivilágított építmények, a benzinkutak. A sarkon ATM, két sarokra olyan üzletsor, amilyet Budapesten nem látsz, világmárkák, nemzetközi árszínvonalon, és mindenütt lehet kapni zero kólát. Szóval tiszta Nyugat. Vagy inkább Kelet.

A város a sok látványos fejlesztés hatására kezdi visszanyerni keleties hangulatát. Az olajnak mintha saját esztétikája lenne, a városépítészet az Öböl modern nagyvárosait idézi. A leglátványosabb talán a lángnyelveket formázó három toronyház - annyira újak, hogy kettő még lakatlan, de már a város új jelképei. Tövükben kellemes park, kilátóval a városra, és sok különféle, a nemzeti érzelmeket fokozó emlékmű. A sikló, ami felvisz, ráadásul ingyenes. A kilátás pedig a városra fenomenális.

Esténként ide érdemes feljönni, például vízipipázni. A pipa mellé vodka is dukál, vagy whiskey, mert van, ami nem sokat változott a szovjet idők óta. Bár épülgetnek újabb mecsetek, de a lakosság nagyon is világi. A lányok szép ruhában járnak, és eszük ágában sincs kendőt hordani, a fiúk pedig isznak rendesen. Ja, és még mindig mindenkivel el lehet kommunikálni oroszul. A hegy tövében pedig a világörökség részét képező középkori óváros, ami gőzerővel újítanak fel. Benne mecsetek, paloták, szuvenírboltok, és - ismét csak - éttermek. Ez az, amiben viszont Dubajt és a többi öbölbeli modern várost múlja felül Baku. " forrás

---

"Állítólag Azerbajdzsán várja a látogatókat, ezzel szemben mindent megtesznek, hogy azok még az érkezés előtt rossz szájízzel landoljanak. Útikönyvet itthon nem találtam, független információból sok nem volt a neten, a hivatalos turisztikai oldalak semmitmondók voltak. Innentől kezdve kezdett izgalmassá válni a desztináció: végre egy olyan helyre megyek, ahol előttem nem voltak sokan. Egy hely, amelyet végre én fedezhetek fel, igaz, én is járhatok pórul, ha rossz helyre megyek. Bakut egzotikus városnak rajzoltam le magamban, ahol remélhetőleg kulturális sokk ér majd, amit még élvezni is fogok. " forrás

---

"Érdekes keveréke fogadja itt a látogatót a szocialista érának és az iszlámnak, a modernitásnak és a tradícióknak. Ami általános viszont, az az emberek kedvessége, vendégszeretete és figyelme, amiből ráadásul a magyaroknak kitüntető jut. Bakuba megérkezve az emberek többségének tátva marad a szája. Mert bár az azeriek maguk is úgy aposztrofálják Bakut, mint az "új Dubai", ilyen fényűzésre és ekkora gazdagságra senki sem számít. Bakuban számtalan nagy nemzetközi márka és brand megvezette már a lábát, legyen szó éttermekről vagy divatcégekről. Bevásárló utcáján és belvárosában csillogó üzletek sorakoznak, és sorra nyílnak az ötcsillagos szállodák is, Hilton, Four Seasons, Marriott, Fairmont, Jumeirah - hogy csak néhányat említsünk.

Ami szintén meglepő, hogy a 3 milliós Baku tisztább, mint sok nyugat-európai város, a parkolókat reggelente felmossák, éjszakánként mindenhol sepregetnek az utcaseprők. Azt viszont a programok átgondolásánál érdemes figyelembe venni, hogy a városban a jelentős autóforgalom miatt gyakoriak a dugók. A felhőkarcolók által körülölelt, 12. századi városfallal körbevett maroknyi óváros gyalogosan is könnyedén bejárható. Kis üzleteket, szőnyegárusokat, autentikus régi épületekben működő éttermeket, úgynevezett karavánszerájokat találunk, de innen csak egy ugrás a széles parti sétány is, amely mentén parkok, éttermek és bárok csábítanak maradásra.

Baku környéke is több izgalmas látnivalóval szolgál. A központtól mindössze 30 kilométerre, Surakhany településrészen található az örök tűz temploma (Ateshgah), amely messze földről vonz ide látogatókat. A fallal körülvett udvar közepén szentély magasodik, amely közepén folyamatosan ég a tűz a földből felszivárgó gáznak köszönhetően. A szentélyt körülvevő épületben kis helyiségek találhatók, melyekben egykor az ideérkező zarándokok szálltak meg. A templom múltja egészen az iszlámot megelőző zoroasztriánus vallásig vezethető vissza. A folyamatosan égő tűznek évszázadokkal ezelőtt isteni jelentőséget tulajdonítottak. Így volt ez Yanar Daggal is – a Baku közeli dombok egyikén található jelenség szintén a felszivárgó gáznak tudható be, a domb alján a legenda szerint már kétezer éve lobog a tűz.

Lenyűgöző és mindenképpen kihagyhatatlan látnivalója az országnak a Bakutól 60 kilométerre található Gobusztan. Itt 11 ezer éves sziklarajzokban gyönyörködhetünk, eláll a látogatók lélegzete tőle. Az itt található több mint 6000 rajz az emberiség egyik legkorábban keletkezett emléke. A sivatagos környezetben található szikla együttes bejáratánál interaktív látogatóközpontban ismerhetjük meg a terület és a rajta talált rajzok történetét, majd sétát tehetünk a sziklák között, amelyeken ámulatba ejtő, és esetenként csak itt fellelhető figurákat és jeleneteket véstek a sziklák oldalába egykor."  forrás

---

"Annak ellenére, hogy előzetesen igyekeztem tájékozódni, bevallom, hogy nagyrészt egy tipikusan posztszovjet nagyvárosra számítottam, néminemű törökös beütéssel, erősen renoválásra szoruló, piszkos falú épületekkel, kátyús utakkal, Zsigulikból és Şahinokból álló autóparkkal, na meg a gazdasági világválság által súlyosan érintett mindennapokkal. Azt olvastam, hogy 150 évvel ezelőtt Bakunak mintegy nyolcezer lakosa volt, és a szétszórt (akkoriban még nagyon primitív) kőolajkutaktól eltekintve más látványossággal nemigen dicsekedhetett. Már a (természetesen a régi elnökről, Heydər Əliyevről – európai átírással: Hejdar Alijevről – elnevezett) nemzetközi repülőtérről a belvárosba vezető úton éreztem, hogy tévedek. A mintegy 25 kilométeres autópálya olyan minőségű, hogy bármelyik nyugat-európai kultúrnemzet fővárosa megnyalhatná az összes ujját (már ha lenne neki ilyen), ha ilyen közlekedési útvonallal rendelkezne. A további meglepetések meg csak jöttek sorra.

A város maga a Kaszpi-tenger egyik öblében, egy félsziget déli részén fekszik. Itt felül látható a jelenleg még csak 4 kilométeres parti sétány, amellyel párhuzamosan egy parksávot telepítettek. A sétány két-három éven belül 12 (!) kilométeres lesz, díszburkolattal és a hozzá tartozó, ugyancsak hosszabbítás alatt álló parkkal együtt.

A park teljes hosszában ilyen allé húzódik. Húsz percig kerestem legalább egy eldobott csikket, kólás dobozt vagy szotyolás zacskót, eredménytelenül. Ez itt alul pedig egy másik részlet a bakui óváros körül húzódó parkrendszerből. Szakértők állítják, hogy az azeri szőnyegek minősége felveszi a versenyt az irániakéval (a perzsákkal), csak rosszabb a marketingjük. Nem tudom megítélni, nekem a műfaj nem áll túl közel a szívemhez, de azt elismerem, hogy kellemes a tapintásuk és jó puhák, akárcsak a szintén világklasszis nyersselyem-kendők. És persze nem csak a klasszikus minták érvényesülnek, hanem maga Vlagyimir Iljics is ott virít egyiken-másikon.

Az utóbbi 18 évben tapasztalt (és gyakran túlzásba is vitt) nacionalista hőzöngések és kardcsörtetés ellenére az azeri nemzet alapjaiban egy toleráns, békés náció, akik a mai napig sokkal büszkébbek művészeikre (költőikre, íróikra), mint hadvezéreikre. Persze az is lehet, hogy ennek objektív okai is vannak: az előbbi csoportból azért sokkal nagyobb a felhozatal, mint az utóbbiból. )" forrás

---

"Az első benyomás nagyon fontos egy országról. Nekünk a viszontagságok ellenére kedvező volt. A szocializmusból visszamaradt bürokráciát leszámítva pozitív volt a kép. Az emberek egyáltalán nem mogorvák, a táj csodálatos, a földek megművelve. Első pillanattól látszik, hogy itt több a pénz, mint a nyugati szomszédban. Bár a Zsigulik itt is uralják az utca képét, de ahogy haladunk a főváros felé, egyre több a Merci.

Zaqatalában lefényképeztünk egy 700 éves platánfát, Balakában bementünk egy mecsetbe és meglátogattuk Sekit, az 1000 éves várost, a selyemút egyik központját, amikor elkezdtem számolni és rájöttem, hogy a határincidensünk miatt elvesztegetett három óránk miatt a többi felírt helységbe már nem tudunk elmenni, így is sötétben érkezünk Bakuba. Azért még a kán palotáját megnéztük, mert az itt a fő látványosság. 2x2 manatért (1000 Ft.) még egy angol idegenvezetést is kaptunk. A fickónak betanult szövege lehetett, mert nem szerette, amikor közbe kérdeztem. Annyit sikerült megtudnom, hogy a gyönyörűen faragott XV. századi épületben azért nincsenek bútorok, mert azok már a szentpétervári múzeumban vannak. " forrás

---

"Baku éjszaka is gyönyörű, a legtöbb épületet megvilágítják, a híres Chrystal Hall, az Eurovíziós Dalfesztivál helyszíne fényárban úszik. A fővárost elhagyva látjuk a tömérdek olajkutat, melyek termelése biztosítja a növekvő jólétet. A falvak lakói ugyanakkor még őrzik a hagyományokat. Quba lakói például almafesztivált rendeznek. Ilyenkor a lányok népviseletbe öltöznek, almás sütiket sütnek, és portékáikat kis asztalkákra rakva kínálják a vendégeknek. Akik nagyjából negyven perc alatt be is falnak mindent. A helyiek szerint itt terem a világ legjobb almája. A környező falvakból a nagy napon teherautókkal szállítják ide a gyümölcsöt, hogy szakavatott zsűri eldöntse: az adott évben ki a környék legfinomabb almájának termesztője. Közben a nagyközönséget táncosok szórakoztatják, az almából épített óriástornyok mellett.

Azerbajdzsán kultúrkincsei közül Gobusztan különösen érdekes. Nyolcezer éves sziklarajzokat találtak itt. Az ősemberek lovakat, bikákat meg vadászjeleneteket véstek a falba, a XXI. századi turisták nagy örömére. A fura barlangok melletti sziklákról láthatjuk a Kaszpi-tengert, és elmerenghetünk a letűnt időkön. (2013)" forrás

---

"Volt némi huzavona az azeri vízummal, de pár hét múlva, szinte átmenet nélkül találtam magam kialvatlanul bóklászva az éjszaka közepén a világ egyik legszebb, vagy mondjuk úgy, a legtökéletesebben megtervezett és megépített tengerparti sétányán. Baku tengerparti korzója tényleg döbbenetes: végignézve rajta szinte peregtek a szemem előtt a ráköltött dollármilliárdok. Korzóznak rajta szorgalmasan a helyiek, no meg az orosz turisták. Hasonlóan igényesen van felújítva a bakui belváros, gyönyörű díszkövekkel, szökőkutakkal és mesterséges tavakkal telepakolva varázsolja el az oda tévedő utazókat. Hangulatos és gyönyörűen felújított az óvárosi rész is, ahol fél napot kényelmesen el lehet sétálgatni, nézelődni.

A varázs nálam akkor kezdett megtörni, mikor bekukkantottam egy öreg, de szintén csodásan felújított ház nyitva felejtett kapuján, és megláttam a lepukkant belső udvart. Először azt hittem, ez valami véletlen, és magamban méltatlankodtam, hogyan lakhat ilyen gyönyörű épületben ennyire igénytelen család. Azonban miután az ilyen jellegű meglepetéseknek se szeri, se száma nem volt, rá kellett döbbenjek: Bakuban az álcázást mesterfokon végzik. Azerbajdzsánban az olajból beömlő óriási pénzösszegek nem sokat segítenek a szegénységben élő lakosságon. A hatalmi gépezet – élén Ilham Alijev elnökkel, akinek a nevét sok intézményen láttam viszont – hozzáállása inkább az, hogy dugjuk el, ami kellemetlen, fessük be kívülről rózsaszínre és hunyjunk szemet a fölött, hogy belülről rohad az egész.

Lehet, hogy néhány kellemetlen külvárosi tapasztalat miatt lett üldözési mániám (voltak, akik olyan erőszakosan próbáltak tőlem pénzt kicsikarni, hogy csak akkor hagytak békén, mikor egy főútra kiérve előkerült egy rendőr), de nekem Azerbajdzsánban amúgy is sok mindenki volt gyanús. Mindenre elszánt tekintetek bámulnak meg az utcán, és ha mindez nem a városközpontban történik, nem éreztem volna magam teljesen biztonságban. A centrumban minden szép és jó, ott akár a gyerekeimmel is szívesen sétálgatnék, de egy-két utcával kijjebb – noha minden előítélet nélkül utaztam Bakuba – egyik-másik feszült tekintetű, tagbaszakadt azerit látva be-beugrott a baltás gyilkos sztorija. Ha valahol dicsőség megölni valakit csak azért, mert örmény, vajon mennyire lehet lelkiismereti kérdés egy turista kirablása? Hozzáteszem: ha néhány éve gyakran előfordultak is ilyen esetek a városban, a nagy fokú rendőri jelenlétnek köszönhetően mára minimálisra csökkent az előfordulásuk.

Feltűnt, hogy rengeteg szerelmespár sétál az utcákon, ölelkezik a padokon. Sőt, ami nálunk "vércikinek" számít: tizenéves lányok anyukájukkal kézen fogva lődörögnek a város főterén, a nevéhez méltóan tucatnyi szökőkúttal tarkított Fountain Square-en. Három napba biztosan több minden belefér, mint amennyit én láttam Bakuból és környékéből. Külföldön azonban szívesebben vegyülök el a tömegben és próbálom meg átérezni, milyen az ott lakók élete, mint útikönyvvel a kezemben végigjárni az összes javasolt látnivalót. Néhányat persze megnéztem a legfontosabbak közül. A háromnapos bakui kiruccanást azonban elsősorban azoknak ajánlom, akik nem csak azért utaznak, hogy jól érezzék magukat. Hanem mert azt is képesek élvezni, hogy afféle kukkolóként betekinthetnek egy ismeretlen világ mindennapjaiba. (2013)" forrás

---

"Az ember elsőként a bakui reptérrel találkozik, ami kívülről meglehetősen futurisztikus, belül azonban közepesen jellegtelen. A nyár végén érkezők illetve a kora tavasszal ide látogatók kellemes meglepetésben részesülnek, ugyanis az otthoni hűvösebbre forduló időjárás itt nem érezteti hatását. Kellemes 22 fok fogadott bennünket a viszonylag korai, 5 órai érkezésünkkor. Bakut méltán nevezik a Kaszpi-tenger gyöngyszemének, csodálatos panorámával rendelkezik, amit megcsodálhatunk a tv torony kilátójából vagy az Eurovíziós dalfesztiválra elkészült kilátóteraszon sétálva, esetleg a Fairmont hotel tizenegyedik emeletéről. Nekünk ebben a kivételes élményben volt részünk, amit minden reggel meg is csodáltunk. Furcsa kettősség jellemzi Baku városát. Egyfelől keveredik benne a régi történelmi múlt és a modern nagyváros lüktető hangulata.

Baku óvárosa egy városfallal körülvett ódon városrész, közel a tengerhez. A régi épületekkel, hangulatos utcácskákkal és szűk sikátorokkal tarkított városközpont átvészelte a történelem nagy viharait. Volt itt török megszállás és orosz uralom, a város falai azonban még ma is állnak. A belváros leghíresebb nevezetessége a "szűztorony", ez Baku jelképe. Valamikor az épület a tengerparton állhatott, azonban valódi rendeltetése és építésének pontos időpontja ismeretlen. Egy felújításkor elhelyezett tábla felirata alapján a XII. században már biztosan állt az épület. A belváros még tartogat számunkra számos felfedezni váró mecsetet és hangulatos éttermet is. Az egyik legnevezetesebb, amelyik egy régi karavánistálló földbe süllyesztett helyiségeiből lett kialakítva.

A belvárosból lesétálhatunk a kikötőbe, vagy a tengerparti sétányon elgyalogolhatunk egészen a világ legnagyobb zászlójához, ami itt található Bakuban. Száz méteres magasságban lengedezik az ötven méterszer harmincöt méteres lobogó. Az Eurovíziós dalversenyre készült el az a magaslat, amelyen felállították, és innen vezet az út arra a földnyelvre, ahol a döntő helyszíne, a csarnok található. Az emberek nagyon kedvesek, közvetlenek és segítőkészek. Könnyen megértethetjük magunkat, hiszen itt a történelmi múlt révén mindenki beszél oroszul, de a turista központokban, szállodákban az angol nyelv alapvetően használatos. Érdemes akár a szervezett úton lévőknek is kicsit egyedül fölfedezni a város nevezetességeit, ami igazán nem okozhat gondot némi vállalkozó kedv megléte esetén. (2013)" forrás

---

• Kezdjük a legfontosabbal: Azerbajdzsán szerintem drága. Mindent elárul, hogy az azeri manat-ot egy az egyben váltják az euróval. (1 AZN = € 1). [ez már megdőlt - szerk.]

• Bakuban még mindig státusz szimbólum az autó: minél nagyobb, hatalmasabb autó. Rengeteg a luxus járgány, de azok is mind full extrásak. Kis teljesítményű autót nem igazán látni.

• Ellenben a vidéken egészen más kép fogad: ott a Ladák és hasonló társaik dominálnak.

• Bakuban a taxikat Angliából "lopták": ugyanolyan taxik járják az utat, mint Londonban, csak itt lilára vannak festve.

• Az ország fejlettségét jól mutatja, hogy a Baku belvárosában a luxus áruházaktól (Armani, Hugo Boss, Zegna, stb.) kezdve, a szállodákon át (Four Seasons, Hilton), minden képviseli magát.

• Hasonlóan jelen vannak a "nyugati" étteremláncok is. A világ legnagyobb, 1600 m2-en elterülő KFC gyors étterme Bakuban nyílt meg a közelmúltban. A világ 120 országának 18.000 KFC franchise étterme közül a bakui a legnagyobb.

• Minden belépő 2 manat, azaz kb. 600 Ft. Legyen szó UNESCO világörökségi helyszínről, vagy egy egyszerűbb múzeumról.

• Az olaj révén rengeteg fejlesztés folyik a városban. De ahogy az autóparkban, úgy az életmódban is érződik a különbség a főváros és a vidék között.

(2013) forrás

---

"Baku, a végletek városa, ahol Bentley-k és 1500-ös Ladák közlekednek az utcákon, ahol az emberek szegénysége egyenesen arányos a stadionok és felhőkarcolók számával, és ahol egyszerre lehet előre és visszautazni az időben. Merjünk a színfalak mögé nézni, lépjünk ki a Lángtornyok árnyékából, mert mindezeket csak akkor tapasztalhatjuk meg." forrás

Fotóegyveleg

j.e. fotója

Vissza az elejére

Kommentek