ÚTIKRITIKA.HU / Azerbajdzsán

"Baku közelében sajnos nincsenek említésre méltó természeti látnivalók, azokat inkább az ország nyugati részén és a hegyvidéken találjuk. A várost jellemzően kopár, sziklás, sztyeppeszerű táj veszi körül, de persze ennek is megvan a maga szépsége.

A Bakutól nagyjából 60 kilométerre fekvő Qobustanba (Gobustan) viszont érdemes elutazni.
Itt találjuk a híres qobustani sziklarajzokat, amelyek közül a legrégebbiek 15 ezer évesek lehetnek.
Az UNESCO védelme alatt álló Qobustani Nemzeti Park területén egy múzeum is működik, amelyben a környéken feltárt leletek segítségével mutatják be az őskorban itt élt emberek mindennapjait." forrás

Baku

Bakuról külön aloldalon írunk - itt

Sheki kán palotája

A palota meglátogatásakor megtörténhet, hogy egy függöny előtt ülő pasival találkozunk. Amikor közelebb lépsz a pasihoz, akkor az megmutatja, hogy mit rejt a függöny mögött. Csúnya dolog, de eláruljuk előre: egy farkas kitömött fejét. A lényeg, ha adunk baksist az embernek, akkor "elintézi" hogy a kitömött farkas szemeiből fény áradjon ki. Aki nem hiszi, járjon utána.

Sheki város

Történelmi központját 2019-ben az UNESCO kulturális világörökség helyszínévé nyilvánították.

"Az azeri főváros útjain a sok Lada és más szovjet gyártmányú gépkocsik mellett ma már irdatlan tömegű Mercedes és egyéb nyugati luxusmárka fut, nem ritka a Porsche, a Lexus és a Chevrolet, olyan modellek is, amelyeket hazánkban nem forgalmaznak. "Néhány év múlva már egyetlen Lada sem lesz az utakon, csak nyugati autók" – mondta a magyar tudósítók kísérője. A közlekedési rendőrök BMW járőrautókkal ügyelnek a rendre Bakuban, amelynek forgalma helyenként a mediterrán vagy ázsiai városok kaotikus rendjére emlékeztet, a sávokra nem figyelő autósok mindenkire és mindenre dudálnak.

Azerbajdzsán Európához való közeledését nem csak az autópark gyors átalakulása jellemzi. A Pozsonyból érkezett is szinte tökéletesen otthon érezheti magát egy bakui szupermarketben, néhány azeri teát, keleti édességet és helyi péksüteményt kivéve az európai szemnek megszokott termékek sorakoznak a polcokon.

Bakuban a felújított főutak, kicsinosított épületek és rendezett parkok mögött azonban – éles kontrasztot nyújtva – sok helyen feltűnik a harmadik világot idéző szegénység, a legdrágább luxushotelek mögött néhány utcával rogyadozó, omladozó épületek húzódnak. Az olajgazdagság eloszlása láthatóan egyenetlen. A város gyönyörűen felújított, tiszta tengerparti sávjától pár kilométerre szinte járhatatlan, kerékgyilkos kátyúkkal tarkított, mocskos utcákon zajlik az élet. A fővárostól 50 kilométerre sok helyen már nincs nyoma a környezetvédelemnek, a tengerpart szemetes, ipari hulladék, piszok borítja. Az északkeleti Gabala megyében egy festői tó partján rozsdásodó radiátorba botlik a természetben gyönyörködő turista.

A volt szovjet határvidék több évtizedes elhanyagoltsága – legalábbis Bakuban és néhány gazdag tartományban – egyik napról a másikra tűnik el. A fővárosban a régi, gondozatlan lakónegyedek a tervek szerint néhány éven belül modern épületeknek, parkoknak adják át helyüket. Gabala megye a leggazdagabb területek egyike, ahol a nyugati normáknak megfelelő gyárak épülnek. Ott épített üzemet a német Beltmann zongoragyár is, amely azzal számol, hogy a következő években 7 ezer zongorát tud értékesíteni az azeri piacon.

A CCCP feliratú szovjet csatornafedeleken kívül – helyenként ilyenekre lehet bukkanni még a belvárosban is – a szovjet múltat idézik a "nemzeti vezető", Ilham Aliyev elnök úton-útfélen látható monumentális portréi is. Az emberek az utcákon, parkokban és metrólejáratoknál egyaránt olvashatják az államfő szavait, az azeri minisztériumokban és kormányhivatalokban az államfő mellszobra fogadja az oda belépőket. (2011)" forrás

"A menetrend pocséknak bizonyult. Késő esti indulás, hajnali érkezés, ami egy extra éjszakát jelentett a szálláson. Tömegközlekedéssel hajnalban a városba bejutni lehetetlen volt, maradtak az előre intézett transzferek vagy taxik. Hazafelé szintén hajnalban indult a gép Budapestre, itt is számolni kellett egy extra éjszakával. Megérkezni Bakuba olyan volt, mint annak idején Ferihegyre. Mogorva útlevélellenőrök, régies berendezés, hiéna taxisok. Az előre egyeztetett szállodai transzfer nem érkezett meg. Egy gyors, pár ezer forintos telefonálás után taxiba ültünk, ahol némi egyezkedés után csak a transzferárat kellett kifizetnünk. Angolul az emberek többsége nem beszél, az orosz és az azeri a beszélt nyelvek, nélkülük sok mindent nem lehet elintézni.

A repülőtérről a városba a Boldogság útján mentünk be. Gyönyörűen kivilágított mediterrán és keleti jellegű dekorációval burkolt fal szegélyezte a kissé propagandaszagúan elnevezett utat. "Vajon mit rejtegetnek a falak mögött?" – gondoltam magamban, de a város látható gazdagsága hamar feledtette a kérdést. Díszesen tündöklő benzinkutak, modern lakóházak és üzleti épületek követték egymást. Tisztaság, szépen rendezett utcák, világmárkák minden sarkon." forrás

Sheki

"Mit kell tudni Shekiről?
Azerbajdzsán fő turista attrakciója, 6 órára Bakutól, Grúzia és Oroszország határánál (a 6 óra buszozással értendő). Jóval konzervatívabb, mint a főváros, színházzal, olimpiai központtal (ami egyébként vidéken normális), és "sok" látványossággal, mint például: Xan Palace és a Karvansaray és sok finomsággal, mint a Sheki Halva (Bakhlava-féle édesség).

Sheki anno gazdag kereskedelmi központ volt, mely összekötötte a dagesztáni hegyi kereskedőket a fő K-NY irányú kereskedelmi útvonallal, mellesleg selyemközpont. Ha az ember idetéved, óhatatlanul másképp érzi magát, mint az olajszagú, levegő-szennyezett fővárosban. A várost körülöleli a Kaukázus, érkezésünkkor még hó fedte a csúcsokat. A belváros a völgyben van, az óváros pedig egy kisebb emelkedő közepén. Felette a Kusturica jellegű külváros, középen pedig a fallal körülvett Khan's Saray, egy igazi, 80-a évek magyar múzeumait idéző kockamúzeum, és egy albán templom, amiben szintén egy érdekes kiállítás tekinthető meg. Szállásunk ettől kicsit lejjebb, a történelmi Karaván Szerájban volt." forrás

"A templomot norvégok segítségével újították fel, állítólag azért, mert a norvégok Azerbajdzsánból származnak (???), és eme kis pénzügyi segítséggel szerették volna támogatni a közös múltat. A valóságot és igazságot nem tudjuk, ez "idegenvezetés" nekünk. Látogatásunk után egy kisebb sétát tettünk a faluban, ami óriási élmény volt. Mindenhol régi Kamazok, Gazok, idős nénik és az a különleges érzés: az életet egyszerűen is lehet élni, a hegyek között. (Bár lehet, hogy nem jönnék vissza turistáskodni mondjuk február közepén). Találkoztunk ló-kamionokkal, mint szállítási eszközökkel, és határőrökkel, akik a dagesztáni határ közelsége miatt (6-10 km) állandó járőrözéssel ütötték el idejüket. Elindultunk egy mindössze 1 km-re a falu határától, egy domb tetején elhelyezkedő romhoz, ám végül ez a történet egy másik napon fejeződött be. Egy kb. 1 órás séta után a végállomáson felszálltunk a buszunkra, és az indulásig fennmaradó időben a sofőrrel és két helyi lakossal beszélgettünk. Érdeklődtek, hogy hol jobb: Azerbajdzsánban, vagy a saját országunkban, hogy a felsőoktatás nálunk is olyan korrupt-e, mint itt, és történelmi témákat is érintettük." forrás

Gobusztan és az iszapvulkánok

"Megállapodtam egy taxissal, hogy a három napomból az egyiken elvisz a fővárostól 60 kilométerre lévő félsivatagos területre, ahol a világ legnagyobb sárvulkánjait lehet megnézni. Soksávos autópályán haladtunk a Gobusztán nevű település felé, amelynek közelében találhatók ezek a sárpöfékelő dombocskák. Az autópálya mentén sok-sok kilométer hosszú, 4-5 méter magas nagyon szép kőburkolattal díszített falat húztak. Nem nézett ki rosszul, de nem értettem, hogy minek, egészen addig, amíg egy félkész szakaszon be nem láttam a fal mögé. Akkor vált világossá a cél: eltakarni a hosszan elnyúló, koszos és lerobbant, szegények lakta negyedeket.

A sárvulkánok egyébként jó tíz kilométerre vannak a településtől, és kiderült, hogy pontos helyükről a taxisnak gőze sincs. Így került be a képbe egy helyi sofőr, akivel az enyém megállapodott, hogy elvezet minket a helyszínre. Jó tíz kilométernyi sivatagi száguldás következett. Egy homokfelhőből ki-kibukkanó kocka Lada után suhantunk a semmi közepén. A pulzusom a nyugalmi állapotnál gyorsabban vert attól a gondolattól, hogy a két fuvaros akár arról is megegyezhetett, hogy elvisznek a sivatag közepére, és kidobnak a pénztárcám nélkül. Valójában épségben elvittek a vulkánokhoz, amiknek a tetejéről már a taxisom büszkén bámult a végtelenbe." forrás

"Ha megkérdeznétek, mégis mi volt a legkülönlegesebb, legegzotikusabb élmény Azerbajdzsánban, egyértelmű lenne a válasz - a sárvulkánok. Persze, hogy oda eljussunk, még egyszer mélyre kellett merülnünk a történelemben. Miután megnéztük Bakut, elmentünk a tűzimádók szentélyéhez, és a középkori várakhoz az Abseron-félszigeten, délnek vettük az irányt. Az út a tengerparton halad, ahol elég változatos a táj. A kiváló éttermek, és az egyre elegánsabb szállodák váltják egymást a lepukkant olajlétesítményekkel.

Kevesebb, mint egy óra út után érünk el a Gobusztanba (némi következetlenséggel elég gyakran ugyanezt Gobusztan formában is láthatjuk). Bár - ezt már sokszor leírtuk - Azerbajdzsán hihetetlen ütemben fejlődik, ez a dinamizmus a virtuális világot még nem érte el. Vagyis interneten angol (de akár orosz) nyelven bármit is megtudni az országról - túllépve persze az alapinformációkon - gyakorlatilag lehetetlen. Európában az eddig emlegetett látnivalóknak bizonnyal lett volna saját honlapjuk, és lettek volna mindenféle helyi turisztikai oldalak is, ahol ezeket el lehetett volna érni, hogy nyitva tartásokról, jegyárakról stb. érdeklődhessünk. Itt semmi. Gobusztan esetében még azt sem lehetett megtudni, hogy egyáltalán mi vár ránk. No, persze azt tudtuk, hogy lesznek sziklarajzok, de hogy hogyan vannak azok installálva, arról csak meglehetősen régi, éppen ezért meglehetősen megbízhatatlan leírások voltak. Egyesek - azeriek - még azt is mondták, hogy szerintük az egész úgy, ahogy van zárva van, mert túl sok a kígyó. (Kígyók tényleg lehetnek, legalább is figyelmeztető táblát láttunk. De be nem zárták emiatt a helyet.)" forrás

"Qobustanba távolsági buszokkal juthatunk el, de ezek a semmi közepén, a főút mellett teszik ki az embert, így mindenképpen igénybe kell vennünk a helyi "sofőrszolgálatot".
Az angolt felejtsük el, aki viszont tud oroszul, annak könnyű dolga van.
Egyébként marad az activity, vagy akár rajzolhatunk is az autó poros ablakára alkudozáskor, ahogy mi tettük.

Így ismertük meg Fahradot, aki 30 manatért (5130 Ft) elvitt minket a qobustani sziklarajzokhoz, valamint a közeli sárvulkánokhoz. Utóbbi rendkívül érdekes, semmiképp se hagyjuk ki, bár esős időben elég rizikós a megközelítése. Úgy csúszkáltunk a saras földúton, mintha a Bamako-ralin versenyeznénk, de Fahrad szó szerint állta a sarat." forrás

Bilgeh

Az azeri riviéra gyöngyszemében végre megmártóztam a Kaszpi-tengerben 🙂
Áldozati ünnep van Azerbajdzsánban is, szinte kiürült Baku. Miután egy jó órát szusszantam egy hűs nyírfa alatt úgy döntöttem követem a helyieket a strandra...
Mélyen benyúlik a tengerbe az Absheron-félsziget. Déli részén fekszik Baku és körülötte mindenütt olajfúrótornyok tehát nem tiszta a víz. Az északi part viszont gyönyörű fekete homokos és kristálytiszta a tenger. A fővárosiak legkedveltebb strandja Bilgeh.

A szovjet időkben már egy szanatóriumot építettek a csodás magas partra és itt épült meg Baku Jumeirah Beach hotele is csodás kilátással:)

Annyian voltak vasárnap a parton hogy egy tűt sem lehetett leejteni de nagyon jó volt a hangulat 🙂 (Ata, 2022)