ÚTIKRITIKA.HU / Fülöp-szigetek

Fülöp-szigetek

Fülöp-szigetek

Fülöp-szigetek dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

Palawan, El Nido - Elter Karcsi fotója

2026: A Fülöp-szigetekre történő beutazás előtt kötelező az ingyenes eTravel-regisztráció, amelyet legkorábban az érkezést megelőző 72 órában lehet kitölteni a hivatalos eTravel oldalon:

https://etravel.gov.ph/

Némi angoltudás szükséges a kitöltéshez. A regisztráció során többek között személyes és útlevéladatokat, az utazás és a járat adatait, valamint a Fülöp-szigeteki tartózkodással kapcsolatos információkat kell megadni.

A sikeres regisztráció után QR-kódot kapunk. Ezt mindenképpen mentsük el a telefonra – én képernyőképet is készítenék róla –, mert már a repülőgépre történő beszállás előtt kérhetik az eTravel-regisztráció igazolását, és a Fülöp-szigetekre érkezéskor is szükség lehet rá.

Érdemes az egészet még indulás előtt, nyugodt körülmények között elintézni, és nem a manilai vagy más fülöp-szigeteki repülőtéren a wifivel és a regisztrációval bíbelődni. Az eTravel teljesen ingyenes, ezért kerüljük azokat a közvetítő vagy megtévesztő oldalakat, amelyek pénzt kérnek a regisztrációért.

Fülöp-szigetek dióhéjban

• A Fülöp-szigetek a Délkelet-ázsiai földrajzi régióban található, 300 ezer négyzetkilométer a területe, 117,7 millióan (2026-os becslés) lakják (tehát nagy a népsűrűség). Több mint hétezer sziget tartozik hozzá. A lakosság 83 százaléka római katolikus.
• Fővárosa, Manila 10 ezer kilométerre van Budapesttől.
• 30 napot nem meghaladó tartózkodás esetén a magyar állampolgároknak nincs szüksége vízumra a Fülöp-szigetekre történő beutazáshoz.
• A Fülöp-szigetek időjárása vonatkozásában az utazás ideális időzítése persze a száraz évszak, ami kb. január közepétől májusig tart. November és december is még tűrhető, bár novemberben, decemberben és január elején az utóbbi időkben többnyire sok volt a csapadék. Június és október között esős évszak van, és ilyenkor sok turistaprogramokat veszélyeztethetnek az esők, viharok.
• Július és december között nagy a tájfunveszély, de az országon belül erősen eltérő mértékben.
• Kötelezően nincs előírva oltás. Ajánlottak vannak, de annak függvényében, hogy az utazó megy-e dzsungeles vagy egyéb higiéniai szempontból kockázatosabb, járványok által veszélyeztetettebb területekre.
• A Fülöp-szigeteken a közbiztonság rosszabb, mint a térség többi országában, de a turisták által leginkább látogatott helyeken (pl. Cebu, Palawan és Boracaya) a kockázatok csekélyek. Mindanao sziget déli része számít veszélyesebbnek.
• Időeltolódás: + 7 óra
• Sok-sok utazó véleménye, hogy a Fülöp-szigetek turistás felfedezése nem könnyű, mert nagyon nehéz rövid időre ügyes útitervet kialakítani a látnivalók elszórtsága miatt.
• Mennyiért lehet eljutni a Fülöp-szigetekre? Attól függ, hogy mikor. Mondjuk Cebura télen 330-350 ezer HUF tájékán. Érdemes Budapestről Kuala Lumpurba repülni egy átszállással, s aztán Air Asiával a Fülöp-szigetekre, jó olcsón.
• Havi nettó átlagfizetés (2026-ban): 115,000 forintnak megfelelő peso
• Leggyakoribb vezetéknév: Dela Cruz
• Fülöp királyról kapta a nevét, méghozzá a II. Fülöpről. Ugyanarról a Fülöpről, aki Madridot tette Spanyolország fővárosává, akinek uralkodása alatt a spanyolok a legnagyobb terület felett uralkodhattak.
• • 1 Fülöp-szigeteki peso (PHP) = 6 forint (HUF)
  • 1 USD = 57 PHP
  • 1 euró = 62 PHP
  • (A linkre ráklikkelve látható a friss árfolyam)

Miért érdemes odautazni?

• Bohol: nagyon szép sziget a világhíres Csokoládé-hegyekkel
• Underground River (UNESCO természeti világörökség)
• Szuper búvárkodási terepek kínálkoznak (elsősorban Boracay, talán El Nido és főleg Coron) - scuba búvárkodás csúcs terepe: Sabang-öböl Puerto Galeránál

A háromszög mezőben a 3 csillag az ország 3 fő földrajzi területét szimbolizálja:  Luzon, Visayas és Mindanao.

Az UNESCO világörökség részei a Fülöp-szigeteken:

• Tubbata-zátony Nemzeti Park (természeti)
• Fülöp-szigetek barokk templomai (Manila, Santa Maria, Paoay és Miagao) (kulturális)
• Fülöp-szigeteki Kordillerák rizsteraszai, legalább 2000 éves történettel (kulturális)
• Puerto Princessa Földalatti folyó Nemzeti Park (természeti)
• Vigan történelmi városa (kulturális)

Miniloc szigete - Elter Karcsi fotója 

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az elképesztően változatos és egyedi természet (a banauei rizsföldek, az El Nido-i szigetvilág stb.), az érdekes állatok, pl. a mulatságos koboldmaki (tarsier)

A csodás strandok, Boracay persze közismertebb (White Beach, ohhh!), de azért Palawan tán kellemesebb

Nincs annyira tele külföldi turistákkal, mint Thaiföld, Malajzia vagy Bali

Az árak tűrhetők, kb. Thaiföld szintje (Indonézia viszont olcsóbb), a rumok feltűnően olcsók (sok helyen még az üdítőknél is olcsóbbak)

Többnyire jó fejek a filippínók, barátságosak, mosolygósak a külföldi turistákkal, vendégszeretők, sokan (90%) és jól tudnak angolul, jobban megnyílnak az európaiak felé, mint a többi délkelet-ázsiai népség

A Bohol-i Csokoládé-hegyek fantasztikusak

Az ottani tuktuk, a dzsipni iránytaxi, amin jó dili az utazás, ha nem kell nagy távolságra menni

Érdekesek az emberek, izgalmas a helyi kultúra

Legalább olyan elterjedtek a masszázsszolgáltatások, mint Thaiföldön

Palawan: a Kayangan-tó vizének elképesztő tisztasága; El Nido lagúnája, Coronnál a Barracuda-tó

Bohol szigetén Anda a káprázatos strandjaival és a természetességével (még nem turistacsapda)

El Nido Lio Beach!!!! és a szuper Seda Lio hotel

Cebu Cityben a Santo Niño-bazilika és a kultusz

K. Kriszta fotója

Nem tetszett

Nincs nagy választék az odarepülés terén, és ezért sokszor az amúgy csúnya Manilát is bele kell venni az útitervbe. Eléggé kieső helyen van, kicsit nehézkes kombinálni más délkelet-ázsiai országgal.

A közbiztonság jóval rosszabb, mint a térség többi országában, ez rontja az utazó közérzetét, igaz, nem mindenhol.

A látnivalók túlságosan szétszórva helyezkednek el, ezért sokat kell utazgatni, márpedig az országon belüli tömegközlekedés kényelmetlen, sok helyen van közlekedési dugó.

A városok többségében (pl. Cebu City) rossz a levegő, nem igazán hangulatosak, nem szépek, koszosak. Manila kifejezetten kellemetlen gigaváros.

A tengerparti nyaralóhelyeken az infrastruktúra átgondolatlanul lett kiépítve.

Manila: elszomorító látvány a sok szegénynegyed, sok a szemetes utca, a koszos közvécé.

A levegő magas páratartalma (na, ezért időznek olyan sokat és olyan sokan ott a bevásárlóközpontokban).

A konyhájuk messze nem olyan jó, mint a thaioké, az étkek többnyire zsírosak, olajban tocsogók, a turista ráfanyalodik a silány gyorséttermekre, a kenyerek édesek, borzalmasak.

A turistákat lehúzó praktikák.

Túl messze van, nagyon sokat kell repülni (kb. 16 óra).

A wifi többnyire instabil, a jó szállodákban általában különösen vacak.

Nem lehet nagyokat sétálni. A tengerparton akadályozzák, járda meg nincs. A bicajozás vidéken életveszélyes.

Vélemények

Ahhoz képest, hogy az egész ország egy nyomortanya, igencsak magasak az árak. A turisták pumpolása folyik. Az idegenforgalomból származó bevételt fordíthatnák arra, hogy megtisztítsák az országot a szeméttől. A természet csodálatos, de az ország maga katasztrófa – a higiénia is.

Egyetértek azzal, hogy a Fülöp-szigetek a környező országokhoz képest a legdrágább. Ami viszont tetszett, hogy a szállásunkon mindent korrektül intéztek – bármit szerettünk volna, legyen az utazás vagy kirándulás, gördülékenyen megszervezték, ahogy ezekben az országokban lenni szokott. (2025)

---

Egy hónapot töltöttem a Fülöp-szigeteken. Végkövetkeztetésem: ha kihagyod sem veszítesz semmit.
Valóban vannak szép természeti helyek, de ezeket Vietnamban vagy Thaiföldön is megtalálni, sőt még szebbeket is. Ráadásul jobb színvonalon és olcsóbban.
Az ország egy nagy káosz, túlnépesedett, nyomor van, muszáj nyomulniuk akár a másik kárára is hogy túléljenek. Nekem nem jött be ez a légkör. Sok helyen voltam Ázsiában, máshol is van szegénység, de a mentalitás az egész más.
Nem érdemes erre költeni a pénzed. (Szerella, 2024)

---

"Szerintem a magyar turista akkor tervezzen Fülöp-szigetek-i utazást, ha már meg volt neki a térségben Thaiföld, Malajzia, Indonézia, sőt Kambodzsa. Szerintem azok kellemesebb, érdekesebb, tartalmasabb desztinációk. De mivel én bejártam már Délkelet-Ázsia nagyját, így a kíváncsiság hajtott, hogy a Fülöp-szigeteket is megismerjem. Nem vált kedvencemmé, de cseppet sem bántam, hogy nem hagytam ki. Miért? Hát ezek miatt: Baromi lazák a filippínók. Nekünk magyaroknak tanulni kellene tőlük, hogy miként lehet akár kedélyesen is elviselni az élet nehézségeit. Folyton ünnepelnek, vigadnak, énekelnek. Kiderült, hogy a karaoke az nem is Japánból indult tömegszórakozás, hanem a Fülöp-szigeteken találták ki. A videoke nevű helyeken ezerrel nyomják a helyiek a lokális slágereket. Szinte minden sarkon található ilyen kis szórakozóhely.

Ellentétben Thaifölddel vagy Indonéziával itt lényegében bárkivel szóba lehet elegyedni. Egyrészt, mert nyitottak rá, másrészt, mert tudnak angolul. Ráadásul nincs olyan rémes akcentusuk, mint a kínaiaknak. Igaz, én nagy szerelmese vagyok a thai Phi Phi Lae öbleinek és a maláj Tioman szigetnél is csodálatos a tenger, de meg kell hajolnom Fülöp-szigetek előtt a beach-ek vonatkozásában. Boracay nem olyan hangulatos, mint a Chaweng Beach Ko Samui-n viszont bizony a tenger minősége, színe, átlátszósága szuperebb. A kaja nem nyűgözött le, eltekintve a tengeri herkentyűktől. Ugyebár nem muzulmánok, tehát sok disznót esznek."

Az utazásunk csúcspontjai ezek voltak:

• A Csokoládé-hegyekért érdemes volt bevállalni a macerás közlekedést. A dombokra a rálátás csodás, a csokis szín meg volt! (Egy ismerősömnek viszont csalódás volt.) Jó, hogy a programot lehet kombinálni a Loboc-i minimajom rezervátummal. Voltunk egy hajóétteremben is (rengeteg ilyen van) és ott speciel nagyon jó és friss halat ettünk, igaz a hely nagyon kommersz turistás.

• Nagyon kellemes meglepetés volt Palawan, de elsősorban a Coron Bay hangulatossága miatt. Itt jobban éreztük magunkat, mint Boracay-on, igaz nem egy bulizós hely.

• A Puerto Princessa földalatti folyó nemzeti park tök jó program, bár eléggé túl van dimenzionálva a turisták idecsalogatása céljából. Nagyon szép a naplemente a Manila-öbölben.

• Boracay bulizás szempontjából nagyon jó. Konstruktív kapcsolatba lehet lépni "filippinákkal" tényleges kölcsönös rokonszenv alapján. Nem saját tapasztalatból írom, mert "le voltam kötve", de láttam, hogy mekkora a pálya az ausztrál srácoknak.

• Sok helyet kihagytunk az idő szűke miatt. Töprengek, hogy nem kellene-e visszamenni megnézni még néhány helyet a Luzon-on.

(Lacus)

---

A Fülöp-szigeteken összesen húsz napot töltöttünk, és ez idő alatt napi átlagban 57,5 eurót költöttünk fejenként. Ebben már benne volt a Luzon–Cebu közötti repülőjegy, de a Szingapúrba ki- és belépő járatok nem. Ha kihagyjuk a búvárkodást, az összeg napi 55,5 euróra jönne ki. Valószínűleg olcsóbban is kijöhettünk volna, de egy kellemetlen, poloskás első éjszaka után inkább középkategóriás szállások mellett döntöttünk. Ráadásul későn érkezett némi extra bevétel, így nem fogtuk annyira szorosan a pénztárcát. A költések így oszlottak meg: 26% élelem, 32% szállás, 19% programok és látnivalók, 13% közlekedés, 6% búvárkodás, a maradék pedig mindenféle apróságra ment el.

Az eddigi utazásaink során a filippínók bizonyultak a legbarátságosabbnak, legkedvesebb házigazdáknak – és talán nekik van a legjobb humorérzékük is. Itt először éreztük igazán azt, hogy vendégként kezelnek minket, nem pedig pénzeszsákként. Ez a fajta nyitottság és közvetlenség rengeteget hozzáadott az utazás élményéhez.

A régi amerikai befolyás miatt gyakorlatilag mindenki beszél angolul – és nem is akármilyen szinten. Még a legszegényebb falvakban is már az általános iskola felső tagozatától angolul tanítanak, sőt, egyes helyeken büntetést kap a gyerek, ha tagalogul szólal meg az iskolában. Ez elképesztően megkönnyíti az utazást, a mindennapi kommunikáció zökkenőmentes.

Külön pozitívum, hogy itt nem csak a turisták esznek éttermekben – a vendégek többsége helyi. Ugyanakkor feltűnt, hogy a filippínók meglepően durván bánnak a kiszolgáló személyzettel, akik ezt láthatóan természetesnek veszik. Nekünk kifejezetten kényelmetlen volt az a túlzott figyelmesség, amit a szállásokon tapasztaltunk: az ajtókat kinyitják helyetted, a csomagot szó nélkül kitépik a kezedből, és a hátizsákot próbálják letépni rólad, hogy majd ők viszik. Ez már a középkategóriás hotelekben is megszokott, és ami meglepő: sokszor borravalót sem várnak el, mire előkotortuk volna a megfelelő összeget, már el is tűntek.

Mint sok más országban, itt is a kínaiak kezében van a legtöbb vállalkozás – még a legnagyobb légitársaság is. Az útikönyvek szerint néha még kiabálnak utánad egy „Hey Joe!”-t az amerikai katonák emlékére, de mi ilyennel sehol sem találkoztunk. Az viszont annál szórakoztatóbb volt, hogy utastársamat – nagy derültségünkre – mindenhol „Missy”-nek szólították.

A jeepney a legelterjedtebb tömegközlekedési eszköz – valahol félúton van az iránytaxi és egy sörsátoros pad között. Bár a kormány időről időre beígéri, hogy majd kivonják őket a forgalomból, ezt senki sem veszi komolyan, főleg mivel Manilában lényegében ezek alkotják a közlekedés gerincét. A színviláguk olyan, mintha Dalí egyik elborult korszakából léptek volna elő, és a neveik is meglehetősen teátrálisak: „Harmadik Szent Kristóf” vagy „Elvis Presley Szelleme” például egészen hétköznapi választásnak számítanak.

Külön említést érdemelnek a helyi tuk-tukok, amik oldalkocsival együtt akár nyolc utast is elbírnak – igaz, ehhez valakinek fel kell ülnie a sofőr mögé. Ez a helyieknek teljesen természetes, mi viszont nem szívesen kapaszkodtunk idegen férfiak derekába.

Ami meglepett: itt végre lehetett kapni elfogadható pékárut. Nemcsak a luxusáruházakban, hanem egyszerűbb helyeken is találni jó kis péksüteményeket. A helyiek is esznek ilyesmit – például egy-egy vaníliás csiga simán belefér náluk reggelire, ami felüdülés volt a sok rizs és rántotta után.

Katolikus ország lévén minden komolyabb vállalkozás, sőt néha egy sima taxizás előtt is keresztet vetnek. Ez sokat elárul a közlekedés állapotáról. Egyébként kétféle filippínót láttunk: vagy alultápláltat, vagy extrém túlsúlyost. Az utóbbiak általában valamelyik gyorsétterem-lánc vendégei, amikből tényleg minden sarkon van legalább kettő. A legnagyobb ezek közül a Jollibee, amit mi is kipróbáltunk – mondván, ha már nemzeti intézmény, nem hagyjuk ki. A tapasztalat? Lassú kiszolgálás, nem túl barátságos árak és szörnyű kaja.

El Nido - Elter Karcsi fotója

Ha valaki nyugalmat és érintetlen természetet keres, Boracay nem feltétlenül a legjobb választás. Érdemesebb inkább kevésbé zsúfolt szigeteket és eldugott öblöket felfedezni – például Palawant, El Nidót, a déli Mati városát Mindanaón, vagy akár a Cacnipa szigetet. Boracay persze így is megér egy látogatást, főként a gyönyörű strandjai miatt, de a városi részek nem igazán nyújtanak kellemes élményt. Manila például kifejezetten koszos, bár aligha rosszabb, mint mondjuk Bangkok.

De az egész ország értelmét nem is feltétlenül a tájak adják – ha a Fülöp-szigetek csupán egy darab beton lenne, még akkor is érdemes lenne eljönni ide az emberek miatt. Nem arról van szó, hogy a filippínók különösebben kedvesek lennének másokkal – hanem arról, hogy bennük van valami mély, őszinte, ragályos életöröm, ami az emberre akaratlanul is átragad. Rég nem mosolyogtam annyit, mint ott, és nemcsak Palawanon, hanem még Manilában is.

---

A változékony időjárás miatt nem érdemes a hazautazás előtti napra kompos kiruccanást időzíteni – a hajójáratokat gyakrabban törlik, mint a repülőket, és nem ritka, hogy órákra vagy akár napokra leállítják őket.

Számomra az ország teljesen biztonságosnak tűnt – még nőként, egyedül utazva is. Legfeljebb az volt néha fárasztó, hogy túl sok figyelmet kaptam, de valódi veszélyérzetem egyszer sem volt.

Ahogy sok más fejlődő ország esetében, itt is igaz: a fővárosban, illetve a nagyvárosokban érdemes csak a legszükségesebb időt eltölteni. Minél távolabb kerül az ember ezektől, annál élvezetesebb az utazás. Irány a vidék, a kisebb szigetek, az eldugott tengerpartok – ott kezdődik az igazi Fülöp-szigeteki élmény!

---

Pár kedvcsináló élmény és benyomás a Fülöp-szigetekről:

Vannak olyan partszakaszok, ahol az ember alig hiszi el, hogy nem retusált a látvány – a víz olyan elképesztően kék és kristálytiszta, amit máshol ritkán látni. A korallzátonyok gyönyörűek és érintetlenek, tele vannak színes halakkal és békésen úszkáló teknősökkel. A szigetek igazi paradicsoma ez a hely, hiszen több mint hétezer szigetből csak körülbelül nyolcszáz lakott, így a lakatlan földdarabok felfedezésére rengeteg lehetőség nyílik. A szigetek közötti sznorkelezés pedig külön kategória – talán itt a legjobb az egész világon.

A helyi konyha tele van friss tengeri finomságokkal, a gyümölcsök közül pedig kiemelkedik a mangó – nem véletlenül híresen édes és szaftos. Az emberek mindenhol mosolygósak, kedvesek, nyitottak, az utazót gyorsan befogadják. Külön élmény a közlekedés: a tricycle nevű járművek – egy motorra épített utastérrel – akár négy embert is elbírnak, de gyakran még többen préselődnek fel rá. A jeepney nevű színes kisbuszok pedig még különlegesebbek: ha a belső tér túl alacsony, fel lehet ülni a tetejére is.

A hajók oldalán bambuszrudakkal stabilizálják a járgányokat, így a tengerre szállás is különleges hangulatú. Mindenhol – szálláshelyeken, éttermek mellett, falusi házaknál – ott a kakas és a tyúk, így nem ritka, hogy hajnalban a kakaskukorékolásra ébredsz. Az ételek mellé szinte mindig egyszerű, simán főtt rizst kínálnak, és a helyi kedvenc, az adobo csirke szinte mindenhol kapható. A karaoke és a reggae iránti rajongás minden sarkon érezhető, és szinte minden élelmiszer – még a kenyér vagy a banán is – meglepően édes.

---

Most jöttünk haza a Fülöp-szigeteki nyaralásunkból. Egy-két tapasztalat, ami talán segít azoknak, akik erre a nagy útra vállalkoznak:

Csodálatos ország, melegszívű, segítőkész emberekkel. Egyszer tapasztaltunk egy kis lehúzási kísérletet a tricikliseknél, egyébként tisztességesen viselkedtek velünk. A kisebb településeken és szigeteken továbbra is a tricikli az egyik legfontosabb helyi közlekedési eszköz, és elképesztően sok van belőlük. Az utak sok helyen zsúfoltak, a közlekedés európai szemmel kaotikusnak tűnhet, de a helyiek meglepően ügyesen alkalmazkodnak egymáshoz. Azért turistaként nem árt óvatosnak lenni, mert a közúti közlekedés biztonsága messze nem európai szintű.

Szervezett kirándulásra Puerto Princesából a föld alatti folyóhoz mentünk. A Puerto Princesa Subterranean River National Park továbbra is az egyik legismertebb látnivaló Palawanon, és szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A szervezett program kiválasztásánál azonban nézzétek meg pontosan, mit tartalmaz az ár, mert az egész napos kirándulásokba különféle megállókat és feláras programokat is beilleszthetnek. Maga a barlangi csónakázás nem hosszú, de Puerto Princesából az oda-vissza utazással, várakozással és hajótranszferrel együtt valóban elmehet vele a nap. Nekünk a szervezés kevésbé jött be, maga a föld alatti folyó viszont csodálatos élmény volt.

Kirándultunk a Honda-öbölben is, de oda már egyénileg mentünk. Ketten béreltünk hajót, így olyan tempóban néztünk meg három szigetet, ahogy nekünk megfelelt. Ma már jóval szervezettebb és turistásabb az island hopping, mint néhány évvel ezelőtt, de ha sikerül saját hajót vagy kisebb privát túrát találni, szerintem még mindig sokkal kellemesebb, mint nagy csoporttal rohanni egyik helyről a másikra. Ki ne hagyjátok!

Mi El Nidóban kezdtük a programunkat öt éjszakával és merülésekkel. Ha választani kellene, én továbbra is inkább erre szánnék több időt, mint Manilára. El Nido azóta rengeteget fejlődött, sokkal több a szálláshely, étterem és turista, de a környék természeti szépsége ettől még fantasztikus. A strandok és a környező szigetek jelentik az igazi élményt, a közeli helyek nagy része triciklivel vagy robogóval elérhető.

Nacpan Beach továbbra is az egyik kedvencem, bár már korántsem az az érintetlen, csendes strand, amilyen régebben volt. Több az étterem, a szállás és a látogató, de a hosszú homokos part még mindig gyönyörű, és simán el lehet tölteni ott egy egész napot.

Puerto Princesa és El Nido között ma már jóval jobb az út, mint régen, de kisbusszal továbbra is nagyjából 5–6 órás menetidővel érdemes számolni, a forgalomtól, az időjárástól és a megállóktól függően. Légi járat is van El Nidóba, így akinek belefér a költségvetésébe, annak már nem feltétlenül kell végigülnie a hosszú szárazföldi utat.

Maga az utazás Európából hosszú és fárasztó, de szerintem érdemes elviselni. Mi a Qatar Airwaysszel mentünk dohai átszállással, majd Manilából belföldi járattal. A Qatar Airwaysszel nekünk akkor nem volt tökéletes a tapasztalatunk: az előre foglalt helyek ellenére visszafelé össze-vissza ültettek bennünket, és a kiszolgálással is voltak problémáink. Ettől persze ez egyetlen utazás személyes tapasztalata, nem feltétlenül jellemző minden járatra.

Manilában a repülőtérre mindenképpen hagyjatok bőséges időt. A Ninoy Aquino nemzetközi repülőtér továbbra is zsúfolt tud lenni, a biztonsági ellenőrzések, a check-in és a terminálon belüli sorban állás pedig időigényes lehet. Arra is figyeljetek, melyik terminálról indul a járatotok, mert a terminálok közötti közlekedés a manilai forgalom miatt nem mindig gyors.

Összegezve: vágjatok bele bátran, mert a Fülöp-szigetek csodálatos és elképesztően változatos ország. Az infrastruktúra és a turizmus sokat fejlődött, közben viszont a filippínók közvetlensége és segítőkészsége szerencsére nem tűnt el. Nekünk az emberek kedvessége, a tenger, a szigetek és Palawan maradtak a legerősebb élményeink.

---

,, Furcsa és érdekes dolgok a legendák! Tudományos magyarázatok helyett mintegy leképezik az azokat kitaláló népek lelkületét és hiedelemvilágát. A monda szerint a filippinók szigetviláguk keletkezését például egy istennőnek tulajdonítják, aki kicsit bohókás kedvében egy marék smaragdot szórt a tenger vizébe. Ahová a drágakövek estek, ott zöld, kókuszpálmákkal borított szigetek emelkedtek ki. Ez a Délkelet-Ázsiában fekvő, pontosan 7107 szigetből álló ország a hazánknál több mint háromszor nagyobb Fülöp-szigeteki Köztársaság. Páratlan szépségű természet, egyedi kultúrkör, és bár buddhista és mohamedán országok a tengeri szomszédjai, a katolicizmus rendíthetetlen regionális bástyája. (Elter Karesz)

---

,, Ha a Fülöp-szigetekre tervezel utazást, akkor a nagyvárosokat hagyjad ki a programból. A spanyol gyarmatosítás idejéből származó építészeti emlékeket büdös nyomornegyedek veszik körül. Az emberek közvetlenül az utcán mosnak és könnyítenek, sok a koldus, koszos és zajos. Nem számítottam ennyi szemétre." (j.k. ) 

---

A manilai repülőtéren (NAIA) van ingyenes Wi-Fi, amelyhez külföldi utasként is lehet csatlakozni, így ma már nem igaz, hogy helyi telefonszám nélkül gyakorlatilag nincs internet. ✈️ A kapcsolat azonban termináltól, zsúfoltságtól és a reptér adott pontjától függően akadozhat, ezért az érkezéshez szükséges dokumentumokat – különösen az eTravel regisztráció QR-kódját – érdemes még indulás előtt elmenteni a telefonra vagy képernyőképet készíteni róluk.

Ha biztosra akarunk menni, jól jöhet az otthoni szolgáltató roamingja vagy egy előre aktivált eSIM is. Az országba való belépés után a repülőtéren Globe és Smart SIM-kártyát, illetve turistáknak szánt adatcsomagokat is lehet vásárolni, bár ezek általában drágábbak, mint a városban kapható prepaid csomagok. A SIM-et használat előtt regisztrálni kell, külföldiként ehhez útlevélre és a tartózkodással kapcsolatos adatokra is szükség lehet. (2026)

További beszámolók

Sehol sem volt tömeg, még Panglaón sem, pedig ez a hely számomra inkább nyaralóövezetnek tűnt. Az utazók száma kifejezetten elviselhető volt. Később lementünk Mindanaóra, ahol szinte egyáltalán nem találkoztunk külföldiekkel. Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy az a régió nem tartozik a legbiztonságosabbak közé. 

A turisták általában Cebut és Boholt választják elsődleges célpontnak – feltehetően a kiváló búvárlehetőségek miatt, hiszen a tengerek itt nyugodtak, Boholon pedig valódi ritkaságokat lehet látni a víz alatt.

---

Ahol csak jártunk, a helyiek számára igazi különlegességnek számítottunk – sokan közülük talán még sosem láttak fehér embert élőben, legfeljebb a tévében. Egészen különleges érzés volt megtapasztalni, mennyire kíváncsiak ránk, és mennyire örülnek annak, hogy ilyen távoli külsejű emberekkel találkozhatnak. Az orrom például különösen nagy sikert aratott – mindenhol meg akarták tapogatni. Pedig teljesen átlagos méretűnek tartom, de az ő orrukhoz képest tényleg nagyobb, és annyira lelkesedtek érte, mintha valami ritkaságot látnának: dicsérték a formáját, meg hogy milyen "szép és különleges".

---

A Fülöp-szigetek valahogy kilóg Ázsiából – bár ott van, mégsem teljesen az. Nehéz pontosan meghatározni, mi is ez az ország kulturálisan, mert bár vannak ázsiai vonásai, a spanyol gyarmati múlt sokkal erősebben meghatározza. Az egész ország, és maga a hangulat is sokkal közelebb áll Mexikóhoz, mint mondjuk Vietnámhoz vagy Kínához. Talán valamennyire a maláj világ része is – hiszen Malajziához vagy Indonéziához sem teljesen idegen –, de valójában még mindig közelebbinek érződik Latin-Amerikához. Európai szemmel ez inkább előny, mint hátrány. Bár a filippínók sem hibátlanok, a kulturális különbségek sokkal áthidalhatóbbak, mint amit más ázsiai országokban érez az ember. Ráadásul még a humorérzékünk is egész jól összeillik.

---

"Szerettük:

• Hogy nem vertek át a dzsipni sofőrök, pont annyit fizettünk az útért, mint a helyiek.

• A dzsungelt. Minden vegetáció zöld és buja.

• A hajóutakat. Főleg Sára, aki valamelyik előző életében egyértelműen kalóz volt, annyira bírja a tengert.

• A nagyobb városokban a fánkosokat. Meg a hot-dogosokat.

• Úgy általában a dzsipnizést. A magyar vidéken tök jól működhetne.

• A sajtrudacskát.

• A rengeteg szokásosnál is gátlástalanabb és huncutabb kisgyereket.

• A nyelvet. Spanyolos hangzású ázsiai hablaty angol szavakkal vegyítve. Már a gimnáziumban angolul tanulják a matekot és a természettudományt, mert a filippínó nyelvben nincs megfelelő szókészlet hozzá.

• A kólát vanília fagyival.

• A sok ronda, jellegtelen építmény között megbúvó gyönyörű épületeket.

• Hogy - ha időben foglalod persze - olcsók a belföldi repülőutak.

• A filippínókat. Vidámak, közvetlenek és végtelenül lazák.

• A sült tintahal karikát.

• Hogy még az utolsó dokkmunkás is azt mondja "no more vacancy", ha nincs több hely a kikötőben várakozó minibuszban. Mindenki beszél angolul.

• Az eget. A legszebb kékek és leglélegzetelállítóbb felhők az eddigi út során.

• A Csokoládé hegyeket.

Nem szerettük:

• Mivel három méternél többet egy filippínó sem hajlandó gyalogolni, és az utolsó sikátorban is jár egy dzsipni, nincs járda. Mivel neked fogalmad sincs, hogy a Hose Eduardo Paulo útvonalú dzsipni merre megy, te gyalogolnád azt a két rohadt sarkot, de ez az út szélén életveszélyes.

• Hogy rohadt agresszíven vezetek.

• A rengeteg szexturistát.

• Hogy valahogy mindig a drágább vagy legdrágább szobák voltak kivehetőek a ránézésre üres hotelekben.

• Hogy nincsen zöldség, hogy csak hús van.

• Ezt a zöld zselés borzalmat, ami szerintük desszert, és tönkretette az amúgy finom ebédünket.

• Manilát. Nagy, undorító.

• Hogy általában hideg pacalból, a gyorsételekből és néha a luxuséttermek túlárazott étlapjáról lehet választani, ha evésre kerül a sor.

• A nehézkes közlekedést.

forrás

---

"HA VALAKI SZERETNÉ megnézni, hogy milyen is volt hajdanában a Fülöp-szigetek érintetlen ősvadonja, akkor Palawanra vagy Mindanao szigetére kell eljutnia. Mindanao egyes részein jelenleg gerillaháború zajlik, ezért nem ajánlották, hogy errefelé folytassam utamat, így a hangzatos nevű Puerto Princessába, Palawan legnagyobb városába repültem tovább. Közeledve a szigethez már a pilótafülkéből szemlélhettem az alattunk elsuhanó tájat: tipikus trópusi sziget, gyönyörű zöld karszthegységekkel, színpompás korallzátonnyal és tiszta, áttetsző tengerrel." (forrás: Buzás Balázs)

---

Vidékre mindig élmény lemenni – a tájak egyszerűen lenyűgözőek. Hegyek, tengerpartok váltják egymást, és rengeteg mindent lehet csinálni: szörfözés, búvárkodás, kajakozás, túrázás, biciklizés, futás… csak rajtad múlik, mennyire veted bele magad. Persze előtte túl kell esni az utazáson – az átlagsebesség körülbelül 50 km/h, így nem ritka, hogy hosszú órákat tölt az ember autóban. Én például a múlt hétvégén 18 órát utaztam, csak hogy lássam a híres rizsteraszokat – ez idő alatt nagyjából 700 kilométert tettünk meg. De ha egyszer odaérsz, minden fáradtságot megér. A legismertebb célpontok közé tartozik például Donsol, Boracay, Bohol, Palawan vagy Cebu.

---

Catbalogan számomra igazi titkos kedvenc lett – ide szinte egyáltalán nem jutnak el turisták. Elég, ha letérsz két sarokra a főútról, és máris integetnek a helyiek, mosolyognak, örülnek neked. Pedig Samar tartomány simán lehetne turistaparadicsom, ha nem épp az ország egyik legszegényebb régiója lenne… és ha a Fülöp-szigetek nem hétezer szigetből állna, amelyek mind hasonlóan szépek – csak kisebbek vagy nagyobbak. Ehelyett inkább Luzon, Mindanao, Cebu, Palawan és Coron lettek a népszerűbb úti célok – pont azok, amiket majd egyszer én is szeretnék jobban megnézni egy nyaralás alkalmával.

---

Emberek: A filippínók hihetetlenül barátságosak, és szinte mindenki beszél angolul. Közvetlenek, vidámak, segítőkészek, és nem hajlamosak a stresszre. Könnyen kialakulnak velük beszélgetések, sőt, akár valódi barátságok is.

Naplementék: Minden nap és minden helyszínen más és más arcát mutatja az ég – egyszerűen nem lehet megunni.

Természet, kalandok, élővilág: Itt tényleg minden megvan, amire csak vágyhat az ember: túrázás dzsungelben vagy vulkánok között, szörfözés, búvárkodás, ritka állatok, barlangok, vízesések, és még sorolni is nehéz lenne a lehetőségeket. Az élmények szinte kifogyhatatlanok.

Tengerpartok: Végtelen hosszú, homokos partok sorakoznak, ahol mindig nyár van, és mindig akad egy új kis öböl vagy sziget, amit felfedezhetsz.

Költségek: A Fülöp-szigetek kifejezetten kedvező árú úti cél, főleg a hátizsákos utazók számára. Akár 6-7 dollárért is lehet szállást találni, ha időben foglal az ember. A szigetek közötti utazás pedig meglepően olcsó repülővel vagy hajóval, főleg ha előre tervezel.

Fotóegyveleg

 Jézus éppen online térít - Elter Karcsi fotója

San Juanico híd Samar és Leyte között - Elter Karcsi fotója 

Vissza az elejére

Késett a géped vagy törölték a járatod?

Tegyél szert akár 600 EUR kártérítésre az AirHelp segítségével.

Ellenőrizd, mennyi kártérítés jár neked!

Kommentek