ÚTIKRITIKA.HU / Manila

Manila lakossága 1,8 millió, a vonzáskörzetével együtt (Metro Manila) 13 milliós. Manila a Fülöp-szigetek mintegy 7 ezer szigete közül a legnagyobb szigete, Luzon-on fekszik, annak is a déli részén.

Manilában és térségében a tagalog a hivatalos nyelv. A tagalog az arab, a kínai, a spanyol, a szanszkrit és több más nyelv keveréke (kölcsönszavak, nyelvtani hasonlóságok stb.). Manilában lényegében mindenki beszél angolul, főleg, mert az elemi iskola alsó tagozatától tanítják.

A fővárosban a kosárlabda a legnépszerűbb sport.
Manila a nevét egy nilad nevű növényről kapta.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Izgalmas az éjszakai élet
Jókat lehet vásárolni (pl. Makatiban a hatalmas Greenbelt)
Jó néhány műemlék érdekes történelmi hátterekkel, külső kulturális hatásokkal (spanyol, maláj, kínai, arab, amerikai) és néhány mutatós modern építmény
A sok érdekes ember látványa, a színes forgatagok, az energiákkal teli élet, a manilai emberek életkedve
Az előzetes aggodalmamhoz képest nem volt esetem simlis taxisokkal
Komfortos, hogy mindenki tud angolul
Felfedezni, hogy a filipinóknak mennyire jobb a humora, mennyire igazán nyitottabbak, mint az agyonsztárolt thai emberek.
A halo-halo nevű itókájuk
A Mall of Asia közelében lévő, 1,5 kilométeres sétányról nézni a naplementét
A világ egyik legrégebbi kínai negyedének izgalmassága

Nem tetszett

A szennyezett levegő, a szmog, a kosz, a zsúfoltság
A borzasztó, kaotikus közlekedési helyzet, hangzavar
A nyomornegyedek látványa, a gazdagság és a szegénység kontrasztjai
Az emberek fegyelmezetlensége, túlzott hanyagsága
Sok mellékutca szörnyű lepukkantsága
Az Intramuros nem nagy szám
A koldusgyerekek sokasága
Áttekithetetlen. Iszonyatosan nagy kiterjedésű és - tán Los Angeleshez hasonlóan - város nagyságú negyedek összességéből formálódott. Vannak ugyan egész vonzó városrészek, de többnyire egy-másfél órát kell Metro Manilán belül utazni, hogy ezekhez eljussunk.
A turistáknak való tájékozódó jelzések hiánya
A turistákra szakosodott csalók, a külföldit szinte mindig átvágják, magasabb árat fizettetnek velük, mint a helyiekkel.

Az ennyire romos műemlékek - Intramuros

Vélemények

2023. január: Manilába nem lettem szerelmes, de az ott eltöltött kétszer két nap alapján sokkal jobb véleménnyel vagyok róla, mint amit előtte feltételeztem róla. Íme az én Tetszett&Nem tetszett listám:

Tetszett

1. Mindenki beszél angolul és ez sok mindent megkönnyít egy turista számára!

2. Nagyon jó fejek, segítőkészek a helyiek, sokkal természetesebbek, nyitottabbak, mint az emberek Délkelet-Ázsia más nagyvárosaiban. Igazából a helyi emberek tanulmányozása volt Manilában a fő élményem.

3. Szállás szempontjából a Makati városrész kifejezetten biztonságos, komfortos választásnak bizonyult. Itt a középosztály él, szóval nem kell szembesülni a más városrészekben meglévő szegénységgel.

4. A Kínai negyedben egy szombaton, a kínai karácsony idején járkáltam, és a hatalmas nyüzsgés szuper izgalmas volt. Szerencsére én nem iszonyodom a tömegtől.

5. Nem igaz, hogy a GRAB olcsóbb a normál taxinál. Kitűnően működött nekem, hogy leintettem egy-egy taxit és szúros szemekkel mondtam, hogy Míííter! (azaz be kell kapsolni a taxiórát, különben nem ülök be). Sokat taxiztam és mindig engedelmeskedtek, és olcsó volt. Egy 25 perces útért 19000 forintnak megfelelő pesot fizettem. Mentem az elején GRAB-bal is, és így van összehasonlítási alapom.

6. Semmi biztonsági parám nem volt, még veszélesnek kinéző embereket se láttam, persze nem mentem rizikós negyedekbe és nem mozogtam sokat éjszaka.

7. Manila nem rondább mint pl. Bangkok, és nem is drágább.

8. Az úttesten való átkelések nehézségét áthidaltam kellő vagánysággal.

9. Könnyű pénzváltókat találni.

Nem tetszett

1. Klasszikus jellegű turista nevezetességekben szegény város, mert a 2. világháborúban a japánok lerombolták Manilát.

2. A fő nevezetesség, az Intramuros (kb. óváros) nem nagy szám, még a két temploma (a katedrális és a San Augustin) sem különleges. Két órát voltam ott,mert uncsi volt.

3. Manila megismerése a hatlmas kiterjedése miatt túl nehézkes.

4. A tengeri levegő nem javít sokat Manila levegőjén.

5. A filipinó ételspecialitások közül nem fedeztem fel egyet sem, amit megszerettem volna.

6. A taxisok azt mondták, hogy a fővárosiak kedvenc sportja a kosárlabda. Mi van? Hiszen itt egy 175 centi s ember már nagyon magasnak számít. Nem tudtam megfejteni ezt a rejtélyt.

7. A menő városrészeket leszámítva sok az utcagyerek, de érdekes módon tőlem nem kunyeráltak pénzt.

8. A lányok valamivel kevésbé szépek, mint a thaiok vagy a vietnamiak.

9. Nagyon ki akartam próbálni a jepney buszozást, de túl zsúfoltak voltak, így ez az élmény kimaradt.

(Aji, 2023)

Manilában mélyen megérintett, hogy rengeteg család az utcán kénytelen élni. Különösen szívszorító volt, amikor az éjszaka közepén egy körülbelül tízéves kislány ételt kért tőlem. Soha korábban nem találkoztam ilyen közvetlenül a szegénység ilyen mértékével. (2024)

Metro Manila rendkívül zsúfolt, és összességében nem nevezhető szép városnak. Sok a bádogház és a szegénynegyed, a történelmi városrészekből pedig kevés maradt meg – az elmúlt évszázadokban nem sok figyelmet fordítottak a városkép egységére vagy a régi épületek megőrzésére. Mindezek ellenére lenyűgöző, hogy hatalmas felhőkarcolók, modern bevásárlóközpontok és kiterjedt autópálya-hálózat épült ki. Az infrastruktúra viszont a forgalom terén továbbra is kaotikus: a közlekedés gyakran megbénul, és a dugók szinte mindennaposak.

A városban többféle tömegközlekedési eszköz közül lehet választani: a magasvasút jelenleg öt vonalon működik, de csúcsidőben annyira zsúfolt, hogy előfordul, csak a harmadik vonatra fér fel az ember. A jeepneyk, triciklik, pedicabok és az úgynevezett FX-minibuszok mind elérhetők, de mindegyik zsúfolt és kiszámíthatatlan. A legkényelmesebb, ha valakinek saját autója van, bár a forgalom így is próbára teszi az idegeket. A városi közlekedés kalandosnak mondható, de egy idő után az állandó zaj, a tömeg és az esőben csúszkáló flip-flop papucsok már kevésbé szórakoztatóak. (2025)

Manila valójában nem különösebben szép város, és izgalmasnak sem mondanám, bár még így is élhetőbb és rendezettebb benyomást kelt, mint Jakarta. A történelmi központot elég volt egyetlen nap alatt bejárni – sőt, talán az is több volt a kelleténél. A második világháború valóban szinte teljesen elpusztította a régi várost, így a múltból alig maradt valami kézzelfogható. A Manilai katedrális például már a kilencedik újjáépítését éli: korábban tűzvészek, földrengések, szökőárak és ágyútüzek tették újra és újra a földdel egyenlővé. Az ember óhatatlanul elgondolkodik rajta, talán valaki odafenn nem kívánja, hogy pont azon a helyen templom álljon. A katedrálison kívül a spanyol idők maradványai között csak egy szerény erőd és egy kevéssé érdekes apátság akad – egyik sem hagy mély nyomot az emberben.

.. Ezerarcú város, ahol az üvegpalotáktól, a legszegényebb nyomornegyedig minden van, és persze a kimaradhatatlan Chinatown is. A nyomornegyed nem különül el, így a luxus terepjárójaval kihajtó gazdag, naponta a kapujából simán a legmélyebb szegénységben az utca túloldalán élő élő családnak köszönhet át akár mindennap.

Manilában a ,, gyalogos" átjárón átkelni komoly kihívás. Itt a közlekedési szabályokat tán viccnek szánták. Érdekes azonban, hogy ütközések, koccanások alig vannak.

A gazdaságot a kinaiak uralják, a kis butikoktól, a toronyházak építéséig mindent. Állítolag csak a politikába nem folynak bele. (B. A.)

,, Ermita, a főváros központja, az egykori tivornya-negyed. A pár szintes, szerény külsejű házak nappal csendesek, ám estére megelevenednek. A sejtelmes neonreklámok alatt éttermek, karaoke klubok, bárok, titkos masszázs-szalonok működnek, bájos, mandulaszemű, bájaikkal nem fukarkodó, ,,önzetlen" Lányokkal. Az utcán kóborló céltalan turistákat hivatásos betessékelők inzultálják. A hatásosság elvét szem előtt tartva, van közöttük törpe, felnyírt szekrényhátú, meg tudósféle szemüveges. Abban hasonlítanak egymásra, hogy jó a rábeszélő képességük, meg szuggesztíven tudják ecsetelni, melyik lánynak milyen kunsztok vannak a repertoárjában, s kinek mi az erőssége. De az biztos: a jó alakú, bájos filippináknak gyengéje a pénz, s köreikben azzal minden elérhető. A csali szlogen az, hogy „nem kell fogyasztani”, csak nézzünk be…

Egykoron, a történelmi Manilában Ermita szomszédságában zajlott az élet. Amikor Miguel Lopez Legazpi 1571-ben az addig szerény halászkikötőt az ország fővárosává tette, a települést a kalózoktól és csempészektől védendő, hatalmas falrendszerrel vetette körül. Ma a falakon belüli negyed, Intramuros rejti a spanyolok által épített legfontosabb középületeket, például a katedrálist, a kormányzói palotát és számos jómódú, kiváltságos spanyol nemesi család koloniál stílusú kúriáját. De Manila nem csak Intramurosból áll!

Nagy-Manila, vagy, ahogy a helybéliek nevezik, Metro Manila tulajdonképpen 16 nagyváros és számos kisebb-nagyobb barangay konglomerátuma. (Barangaynak a szigetvilágot benépesítő maláj törzsek csónakjait hívták. Az egy barangayban utazók a letelepedés után is együtt maradtak, ma a Fülöp-szigeteken ezek képezik a legkisebb közigazgatási egységeket.)

Manilában mindent megtalál az ember, ami egy nagyvárost jellemez: van ultramodern, felhőkarcolókkal hivalkodó része (Makati), van villanegyed, ahol a gazdagok laknak (San Juan), és szép számmal vannak a várost átszelő Pasig-folyó mentén a roskadozó viskókból álló urbanizációk. A város ütőere a kókuszpálmákkal szegélyezett tengerparti sétány, a Roxas boulevard. Esténként itt hatalmas az élet, amikor a tenger felől, a horizonton lenyugvó nap utolsó sugarai világítják meg a parti kókuszpálmákat. (Elter Karesz, 2021)

Tetszett:

A Rizal parkban a naplementét nézni nyugalmas pillanat volt.
A Binondo kínai negyed street foodjai fantasztikusak.
Az Intramuros falai között sétálni történelmi időutazás.
A Mall of Asia mérete és választéka lenyűgöző.
A Manila-öböl naplementéje világszínvonalú látvány.

Nem tetszett:

A légszennyezettség szinte elviselhetetlen.
A közlekedési dugók miatt minden út órákig tart.
A Quiapo környékén folyamatos a zsebmetszés veszélye.
A Makati és BGC közti kontrasztok sokkolóak.
A taxis csalások mindennaposak voltak.

Odajutás

Kuala Lumpurból az Air Asiaval viszonylag olcsón eljuthatunk Manilába (oda-vissza 35-40 ezer forint). 3 óra 45 perces az út.

Szállás

Sok turista Makati negyedben lévő szállást választ, mert arrafelé tisztaság van, nemzetközi légkör, felhőkarcolók. Itt kb. olyan az árszint, mint Bangkokban.

Ha nagyon olcsó szállást akarunk, akkor ott vannak a Love hotels nevű garniszállók, ahol 12 órás időtartam egységben számolják fel a szobaárat. Nem igazán tudjuk javasolni ezeket.

A P. Burgos nevű negyedben lévő szálláshelyet akkor válasszál, ha a piroslámpás negyedben szeretnél lakni.

Ajánlott hotelek:

2 csillagos: White Knight Hotel Intramuros,

3 csillagos: Silver Oaks Suite Hotel

4 csillagos: Hotel Eastwood Richmonde

Helyi közlekedés

A manilai taxisok sajnos még a világ hírhedten trükköző sofőrjei között is külön kategóriát képviselnek. A taxiórát legtöbbször nem hajlandók bekapcsolni, vagy ha igen, utólag még „kiegészítést” kérnek – ötven vagy száz pesót, csak úgy, a „körülményekre” hivatkozva. Esténként gyakran automatikusan felárat számolnak fel, mintha ez magától értetődő lenne, és sokan eleve visszautasítják azokat az úti célokat, amelyek túl messze vannak, mondván, onnan úgysem kapnának visszafelé fuvart. Bár az elmúlt években megjelentek az appon keresztül hívható, fix árú szolgáltatások – például a Grab –, a hagyományos taxisokkal kapcsolatban továbbra is érdemes óvatosnak lenni, mert a legtöbb panasz még mindig rájuk érkezik.

A manilai forgalom egyszerűen pokoli – Budapest ehhez képest nyugodt kisvárosnak tűnik. Itt tényleg van ok a panaszkodásra: órákba telhet, mire az ember egyik kerületből a másikba jut, így sokszor a gyaloglás a leggyorsabb és legkiszámíthatóbb megoldás. Az utcákon rengeteg a híres jeepney, ezek a nyitott, színesre festett kisbuszok, amelyekre 10–15 ember fér fel. Nincs két egyforma darab, mindegyik egy kis mozgó műalkotás, az oldalára pedig mindig rá van írva az útvonal. Utazni velük olcsó, de zsúfolt és meglehetősen kaotikus élmény. A másik jellemző jármű a tricikli – egy motorra szerelt fémből készült oldalkabin, amellyel akár négy-öt embert is képesek elszállítani. Néha egészen elképesztő, hogy mennyien préselődnek fel egy-egy járatra.
A manilaiak viszont meglepően ápoltak és igényesek: férfiakat és nőket egyaránt mindig tisztán, csinosan öltözve látni, noha az átlagmagasság alig 150 centi körül mozog. Az utcák állandóan nyüzsögnek, a legnagyobb tömeg pedig dél körül gyűlik össze, amikor mindenki egyszerre megy ebédelni. Pontban délben az egész város lelassul: az irodák kiürülnek, az üzletek ritkábban kiszolgálnak, mert ilyenkor az ebéd szent dolog – ha félbe kell hagyni valamit miatta, hát legyen.

,, A manilaiakhoz hasonlóan, felkapaszkodunk egy dzsipnire, s irány a majdnem tízmilliós metropolisz belvárosa! (Azóta Nagy-Manila lakossága már meghaladta a 15 millió főt.) Ha a dzsipnik esetében a férőhelyek és az utasok számának valós arányait vizsgáljuk, alaposan meglepődünk! Tizenkét férőhelyen legalább kétszer annyi utas nyomorog bennük, mégis mindenki boldog és mosolyog. A hajdanvolt – még a második világháborúban hátrahagyott – japán terepjárók a manilai műhelyek rejtekén új köntösbe bújnak: tarkára pingálják őket, antennákat és díszlámpákat szerelnek fel rájuk, és felfestik oldalukra az útvonalat, amelyen haladnak.

Az országban egész iparág fejlődött a dzsipnikre alapulva. A műszaki érdeklődéssel megáldott turisták leggyakrabban a Las Piñasban található Sarao manufaktúrát szokták felkeresni. Ez a családias magáncég olyan, mint egy régi vidéki kocsiszín; a filippinó férfiak kézügyességét kihasználva elavult módszerekkel dolgoznak. Amolyan iránytaxik ezek, s bár vannak megállóik, mindenkit felvesznek, aki menet közben leinti őket. Ami a helybélieknek a tömegközlekedés legolcsóbb és legelterjedtebb módja, az a külföldieknek egy kényelmetlen, de izgalmas kaland. (Elter Karesz, 2021)

Taxi

A Makati negyedből a korrekt taxis viteldíj az Intramuroshoz, a reptérhez, vagy az öböl térségébe kb. 150 peso (max. ezer forint).

A taxisofőrök tisztességében ne bízzunk. Inkább: Grab.

GrabTaxi

Nincs Uber, de van Grab-

Ha taxizol, akkor a legbiztonságosabb: GrabTaxi!

Yeepney (Dzsipni)

g.o. fotója

Manila tömegközlekedésének gerincét ma is néhány elöregedett magasvasúti vonal és a legendás jeepneyk adják. A jeepney a Fülöp-szigetek igazi közlekedési szimbóluma: rengeteg kanyarog belőlük az utcákon, és szinte minden manilai nap szerves része. Ezek a járatok eredetileg a második világháború után hátrahagyott amerikai katonai Jeepekből alakultak át civil használatra. Azóta kisbuszokká nőtték ki magukat, amelyek fix útvonalon járnak; az utas egyszerűen felpattan rájuk, továbbadja a viteldíjat kézből kézbe, majd amikor eléri a célját, leszáll — vagy inkább leugrik.

A színviláguk igazi látványosság: rikító festések, aranyozott motívumok, krómcsíkok és neonfeliratok borítják őket. Egyik sem hasonlít a másikra, mindegyik egy külön személyiség, mintha Dali valamelyik túlfűtött álma kelne életre a forgalomban. A neveik pedig önmagukban is derűsek — gyakran túlzóan fennkölt vagy egészen abszurd feliratok díszítik őket: „Elvis Presley Szelleme”, „Mennyei Megváltó”, „Szeplőtelen Fogantatás”, vagy éppen „Harmadik Szent Kristóf”. Ezek a színes kis járművek ugyan kissé kaotikusak, de nélkülük Manila közlekedése teljesen összeomlana.

Lovaskocsi turistáknak az Intramuros területén - Elter Karcsi fotója

Tujázás - N. L. fotója

Étkezés

Az utcai étkek erősen kérdőjeles higiéniai körülmények között készülnek, mindazonáltal nem okoznak kötelezően gyomorrontást. Ki lehet próbálni.

Csapvizet ne igyunk, csak palackos ivóvizet.

Magyar reggeli Manilában! - f.a. fotója

Vásárlás

Pénzváltáskor elkövetett csalás bizony engedéllyel rendelkező pénzváltó helyeken is előfordulhat. Minden esetben tanácsos előre, világosan tisztázni az árfolyamot, számlát kérni. Távozás előtt, a pénzváltó jelenlétében a kapott összeget gondosan számoljuk át.

Eljutottunk a hatalmas Mall of Asia bevásárlóközpontba, ahol végül az egész délutánt céltalan sétálgatással töltöttük. Ilyen helyeken mindig megkönnyebbül az ember – a légkondicionált, rendezett tér igazi menedék, amikor a trópusi káosz és a város nyüzsgése már túlterheli az idegeket. Ettünk két rendes étteremben, élveztük, hogy egy hatalmas hipermarketben végre minden ár ki van írva, feltöltöttük a készleteinket fogkrémből és apróságokból, majd megnéztünk egy filmet a moziban – ezúttal a Conan legújabb feldolgozását.

A Mall of Asia tökéletesen megtestesíti Manila ellentmondásait: itt találkozik a luxus és a nyomor közvetlenül egymás mellett. A városban van egy tehetős réteg, amelyik nemcsak vágyik a Gucci- és Louis Vuitton-boltokra, hanem tényleg vásárol is bennük – miközben néhány méterrel odébb, a bejáratnál utcagyerekek kéregetnek. Ez a kontraszt mindennapos látvány a Fülöp-szigetek fővárosában, és jól mutatja, milyen szakadék tátong a város társadalmi rétegei között.

A boltok kínálata Manilában még ma sem különösebben bőkezű a nyugati termékek terén. Tejet ugyan lehet kapni, de drágán – egy liter ára nagyjából 80 peso körül mozog. Kenyérből szinte kizárólag előre szeletelt, fehér változatot árulnak. Sajtot, vajat, felvágottat, joghurtot, salátát, kávét és más, otthon teljesen hétköznapinak számító élelmiszereket leginkább csak a nagyobb bevásárlóközpontokban lehet találni, méghozzá borsos áron.
Aki viszont beéri a helyi ételekkel, annak nem lesz gondja: rizs rizs hátán, minden formában és mindenhez. A filippínó konyha alapvetően egyszerű, de ízletes, és aki nyitott rá, az gyorsan megszokja. A nyugati ízekhez ragaszkodók viszont könnyen szenvedni kezdenek – itt nemcsak a megszokott ízek hiányoznak, hanem a hozzávalók is, és ami van, az is aranyáron kapható. (2025)

Szórakozás

Alkalmi szexuális kapcsolatok esetén az óvszer használata több mint ajánlatos.

Táncműsor turistáknak az Intramurosban - Elter Karcsi fotói

Közbiztonság

Ha nem vagyunk balekok, kellően elővigyázatosak vagyunk, akkor nem ér baj minket Manilában sem, bármennyire is rossz a híre közbiztonság tekintetében. Ha szerényen, értékeink virítása nélkül mozgunk, akkor a rablók, tolvajok nem minket fognak áldozatnak kiválasztani. Manilában gyakoraik a kisebb súlyosságú bűnesetek, csalások, de a rablások ritkák.

Biztonsági őr egy plázánál - B. Z. fotója

A kézitáskát, még a hátizsákot is, hordjuk inkább a testünk elülső oldalán.

Megnyugtatásul: A Manilában előforduló gyilkosságok áldozatai óriási arányban helyiek. A gyilkosságok a nyomornegyedekben, a bandák által uralt külvárosokban történnek.

A tömegközlekedési eszközökön mindennaposak lopások, a taxitársaságok közül csak a megbízhatóakat használjuk, mert előfordulnak rablóbandákkal összejátszó sofőrök. Kerüljük a drága ékszerek viselését, idegenektől ne fogadjunk el italt vagy ennivalót, mert előfordul, hogy kábítószert kevernek bele. Az éttermekben, kávézókban ne tegyük ki az asztalra a mobiltelefonunkat.

Makati City a legbiztonságosabb régió, de azért ott is óvatosnak kell lenni.

"A zsebtolvajlások magas száma miatt javasolt az útlevelet biztonságos helyen, és csak annak fénymásolatát magunknál tartani.

A kábítószer használatáért, pedofíliáért kiszabott büntetések igen szigorúak. Előfordul, hogy kiskorú személyek gyanútlan turistákat csapdába csalnak, majd megzsarolnak.

A Fülöp-szigetei Bevándorlási Hivatal a közelmúltban figyelmeztetést adott ki az országban tartózkodó külföldi állampolgárok számára: politikai felvonulásokon, tüntetéseken való részvétel miatt a hatályos jogszabályok alapján kitoloncolhatók az országból." (KÜM)

"Tavaly töltöttem pár napot Manilában. Londonból utaztam a Philippine Airlines-al. Egy barátomat látogattam meg. Minden rendben volt, csak egy dolog volt kellemetlen, amikor a jeepney-el utaztunk, és valahogy (alig pár perc alatt) valaki ellopta a pénztárcámat." (János,)

A drogosok és a drogkereskedők ellen brutális keresztes hadjárat zajlik elnöki ösztönzéssel

Kellemetlenségek

Higiénia:
Manilában a legnehezebben megszokható dolog a kosz, a tömeg, a szmog és az állandó, fülledt bűz, ami mindenütt jelen van. Az ember egy idő után már meg sem lepődik, ha a reggeli kávéja mellé egy patkány is odatéved, vagy ha az utcai kifőzdében a tányér mellett hirtelen előbújik két barátságos csótány. Ez itt egyszerűen a mindennapok része.

Nagy lelkesedéssel indultunk el megnézni a helyi piacot, gyümölcs- és ruhavásárlás reményében. Azt hittem, valami olyasmire számíthatok, mint egy hangulatos török bazár – de a valóság ennél jóval nyersebb volt. A piacon teljes káosz uralkodott: egymás mellett árulták a ruhákat és a halakat, a süteményes stand mellett ott dolgozott a hentes, a húsok pedig természetesen sem nem hűtve, sem nem lefedve hevertek a pulton. A legyek tömegével dongták körbe az árut, miközben az árusok és a vásárlók közönyösen tapogatták a nyers húst.

Voltak részek, ahol a szag annyira átható volt, hogy alig bírtam továbbmenni. Amikor a többiek felvetették, hogy talán ehetnénk valamit az egyik apró étkezdében, a gyomrom menten felfordult, és udvariasan csak annyit mondtam: „most épp nem vagyok éhes.” Végül semmit sem ettünk, de vettünk egy legyezőt – legalább az tényleg szép volt, és jól is jött abban a hőségben.

Pár napra Manilába kell utaznom a feleségemmel. Arra gondoltam, hogy követném az itt pár hete megjelent jó példát, és bérelnék egy tandemet. Mert hát ugye azt már tudjuk, hogy Manilában az a leggyorsabb közlekedési eszköz.
Csak van egy dolog, ami aggaszt:
Ki üljön előre?
Mert ha az asszony, az veszélyes lehet. Én tekerek hátul, mint egy gép, ő meg fél a forgalomtól, és csak a fékekbe kapaszkodik, akkor ugye én mindenképpen elfáradok, és nem is haladunk.
Viszont ha ő ül hátra, akkor meg egész úton fürdik az izzadságomban, és a menetszél folyamatos izzadt európai hónaljszagba burkolja. Ennek lehet, hogy nem örülne.
Arról nem is beszélve, hogy ő természetesen filipina, így hát nem magas. Tehát az arca kb 5 centire lenne a kőműves-dekoltázsomtól, és azt azért mindannyian tudjuk, hogy nagyobb erőkifejtésnél, elő-előfordul, hogy egy-egy galamb felszáll. Na most egy jó csípős adobo után, ez is veszélyes lehet..
Szóval, hogy legyen? Taxi szóba sem jöhet, azok lehúznak! (2022)

Egyéb hasznos információk

1. Ne adjunk pénzt a kolduló gyerekeknek, mert az a pénz a szervezett bandákhoz vándorol.

Intramuros

Az UNESCO kulturális világörökség része.

Elter Karcsi fotója

A Szeplőtlen fogantatás katedrális - Elter Karcsi fotója

Az Intramuros városnegyed elsőre nem tűnt túl messzinek, és gyalogosan is megközelíthető volt – igaz, lassú tempóban nagyjából negyven perc alatt értünk oda. A városnézésbe vetett lelkesedésem azonban kissé alábbhagyott, amikor egyes utcákon áthaladva a taxis hirtelen ránk zárta az ajtókat, és félhangosan megjegyezte, hogy ez a környék nem biztonságos, itt akár ki is rángathatnának a kocsiból. Visszafelé menet egy másik sofőr ugyanígy tett – talán véletlen, de nem sok bizalmat ébresztett.

Az Intramuros azonban minden aggodalom ellenére lenyűgöző volt, és messze felülmúlta a várakozásainkat. A város nyomorával és zsúfoltságával éles ellentétben itt igazi történelmi atmoszféra fogadja az embert. A spanyolok által 1571-ben alapított erőd Manila egyik legrégebbi és legértékesebb műemléke. Az évszázadok során háborúk, földrengések és viharok pusztították, de ma is büszkén áll, mint a város történelmi szíve. Az Intramuros szó latinul annyit jelent: „a falakon belül” – és valóban, ahogy az ember belép a kapuin, mintha egy másik világba érkezne, ahol Manila múltja még mindig kézzelfogható.

a. sz.fotója

Intramuros nem igazán történelmi jellegű utcája

e. l. fotója

San Augustin templom

A 16. században épült.

Az Intramuros területén található. Ingyenes a belpés. A múzeumi rész belépő díjas, de kevésbe kerül.

Elter Karcsi fotói

Fort Santiago

A Fort Santiago Manila legrégebbi spanyol erődítménye, amelyet 1571-ben kezdtek építeni a Pasig folyó torkolatánál. Az erőd falai között Miguel López de Legazpi alapította meg a spanyol gyarmatosítás fő támaszpontját, stratégiai jelentőségét a vízi útvonalak ellenőrzése adta. A komplexum területén található a Rizal Shrine múzeum, ahol José Rizal nemzeti hőst 1896-ban bebörtönözték kivégzése előtt. A sétány a folyóparton kellemes kilátást nyújt, főleg napnyugtakor, amikor a helyiek is előszeretettel sétálnak itt. A belépőjegy körülbelül 75 peso, ami kevesebb mint 2 dollár, és a terület bejárása nagyjából másfél órát vesz igénybe. A második világháborúban az erőd súlyos károkat szenvedett, de azóta több szakaszban restaurálták. Az Intramuros történelmi negyedében található, így könnyen kombinálható a San Agustin templommal vagy a Manila-katedrálissal. Érdemes kényelmesen felöltözni, mert a kövezett úton és a nyitott tereken sokat kell gyalogolni a trópusi melegben.

a. sz. fotója

Érdekes negyedek

Kínai negyed

Binondo a konkrét neve. Másfél-két órás, gyaloglós program.

Ez a világ egyik legnagyobb, de bizonyosan a legrégebbi Chinatown-ja. Van saját karaktere, azaz nem pont olyan, mint máshol a világon a kínai negyedek. Ez a javára szól. Negatívum, hogy sok kis bolt megszűnt és a helyükre modern szolgáltatások kerültek.

Binondo a neve

Malate District

A Malate Manila egyik legrégebbi kerülete, amely a spanyol gyarmati időkben még tengerparti villanegyedként funkcionált. Ma már a part betemetődött, de a negyed megőrizte sokszínű karakterét, ahol helyi lakónegyedek keverednek kisebb szállodákkal és éttermekkel. A Remedios Circle, vagyis a helyi körforgalom körül koncentrálódik az éjszakai élet egy része, bár már korántsem olyan lendületes, mint a 90-es években volt. Az Adriatico és a Mabini utcák mentén találhatók a legtöbb bár és vendéglátóhely, az árak itt általában barátságosabbak, mint a Makati üzleti negyedben. A Malate templom, más néven Nuestra Señora de los Remedios, a kerület egyik legfontosabb épülete, amely 1588 óta áll ugyanezen a helyen. A Robinson's Place Manila bevásárlóközpont gyakorlati kiindulópont lehet, ha légkondicionált környezetben szeretnél étkezni vagy vásárolni. A közlekedés egyszerű, jeepney-k és taxi-k bőven elérhetők, a Manilai-öböl sétánya pedig gyalog 10-15 perc. Éjszaka érdemes odafigyelni a környékre, mert bár nem veszélyes, de azért ne hagyd őrizetlenül az értékeidet.

Fort Bonifacio

A Fort Bonifacio, ma már Bonifacio Global City vagy BGC néven ismert, Manila legmodernebb kerülete, amely egy korábbi katonai bázis területén alakult ki. Az 1990-es években kezdték el átalakítani üzleti és lakónegyeddé, mára üveghomlokzatú irodaházak, luxuslakások és nemzetközi étteremlánc jellemzik. A széles, tiszta járdák és a rendezett zöldterületek szokatlan látványt nyújtanak Manilában, ahol máshol ritkán találkozol ilyen infrastruktúrával. A High Street és a Bonifacio High Street mentén sorakoznak a márkaboltok, kávézók és éttermek, az árak azonban magasabbak, mint a város más részein. A BGC Arts Center időszakos kiállításokat és kulturális programokat kínál, ha szeretnél a bevásárlóközpontokon túlmutató programot találni. A Burgos Circle körül találhatók az étkezési lehetőségek egyik legnagyobb koncentrációja, az ázsiai konyhától a nyugati gyorséttermekig. A közlekedés modern, Grab taximegrendelés percek alatt elérhető, és a negyed biztonságosnak számít éjjel-nappal. Ha a helyi Manila hangulatát keresed, ez nem a legjobb hely, de klíma, wifi és kényelmes infrastruktúra szempontjából nehéz jobbat találni.

Egyéb templomok

Múzeumok

Ayala Museum

Az Ayala Museum Makatiban, a Greenbelt bevásárlóközpont közelében található, és a Fülöp-szigetek történelmét és művészetét mutatja be. A múzeum legismertebb kiállítása a diorámák sorozata, amely miniatűr jeleneteken keresztül meséli el a szigetország történetét a pre-koloniális időktől a függetlenségig. Az aranykiállítás pre-hispán aranyékszereket és rituális tárgyakat tartalmaz, amelyek a spanyol érkezés előtti fejlett civilizációkról tanúskodnak. ATextiles of the Philippines kiállítás különböző törzsi csoportok hagyományos szövéseit prezentálja, bár ez a rész kisebb, mint a többi galéria. A belépőjegy körülbelül 425 peso felnőtteknek, diákoknak kedvezményesen 325 peso, vasárnap délután pedig ingyenes a látogatás. A múzeum modern, légkondicionált és körülbelül másfél-két órát érdemes rászánni a teljes megtekintésre. A földszinti múzeumbolt minőségi helyi kézműves termékeket árul, ha ajándékot vagy szuvenírt keresel. A Greenbelt bevásárlóközpont és éttermeinek közelsége miatt praktikus program egy makati nap részeként.

Casa Manila

A Casa Manila az Intramuroson belül található múzeumház, amely egy gazdag spanyol-filippínó család 19. századi otthonát rekonstruálja. Az épületet az 1980-as években építették újjá eredeti tervek alapján, miután az eredeti házak a második világháborúban megsemmisültek. A földszint üzlethelyiségeket és raktárakat mutat be, ahogy az akkor szokásos volt, amikor a kereskedő családok az alsó szinten dolgoztak. Az emeleten található a tulajdonképpeni lakótér, berendezett nappali, étkező és hálószobákkal, amelyek kínai, európai és helyi bútorokkal vannak berendezve. A belépőjegy 75 peso, ami nagyon kedvező árnak számít, és a látogatás vezetett túra formájában történik, körülbelül 30-45 percet vesz igénybe. A házban megtekinthető a korabeli konyha, a fürdőszoba és a szolgálók szállása is, ami jó képet ad a társadalmi hierarchiáról. A San Luis Complex részeként található, közvetlenül a San Agustin templom mellett, így könnyen beilleszthető egy Intramuros-i sétába. A fotózás megengedett, de a túravezető kérheti, hogy bizonyos tárgyakat ne érints meg a megóvásuk érdekében.

Imelda Marcos cipőmúzeuma

Imelda Marcos hírhedt cipőgyűjteménye a Marikina Shoe Museumban látható, amely Marikina Cityben, Manila keleti részén található. A múzeum a Fülöp-szigetek cipőgyártási hagyományait mutatja be, de a fő attrakció természetesen az egykori First Lady cipői. A kiállított darabok száma változó, körülbelül 700-800 pár látható az állítólagos 3000 párból, a többit állítólag az árvizek és a rossz tárolási körülmények tették tönkre. A cipők között olasz, francia és amerikai márkák találhatók, a magas sarkútól a szandálig, bár sok pár már meglehetősen megviselt állapotban van. A belépőjegy mindössze 50-80 peso körül mozog, és a múzeum megtekintése nagyjából fél órát vesz igénybe. Marikina elég messze van a központi turistahelyszínektől, körülbelül egy óra autóút, szóval ezt érdemes más programokkal kombinálni. A múzeum kissé lepusztult, ne várj modern kiállítási technikákat, inkább egy quirky, különös élményt kapsz. Ha érdekel a Marcos-korszak vagy a pop-politikai történelem, ez egyedi látnivaló, de nem tartozik a must-see kategóriába.

j.k. fotója

Egyéb látnivalók

Divisoria piac

A Divisoria Manila legnagyobb és legzsúfoltabb nagybani piaca, ahol szinte bármit meg lehet vásárolni töredék áron, amit máshol kérnének érte. A piac tulajdonképpen nem egy helyszín, hanem egy egész kerület labirintusa szűk utcákkal, ahol ruházat, elektronika, háztartási cikkek és élelmiszer egyaránt kapható. A legjobb alkuk hajnalban vagy kora reggel érhetők el, amikor a nagykereskedők is itt vásárolnak, de az igazi tömeg délelőtt 9 és délután 3 között van. Az árak alkunak vannak alávetve, érdemes készpénzzel érkezni, mert a legtöbb standon nem fogadnak el kártyát. A környék híresen zsúfolt és kaotikus, a zsebtolvajok aktívak, szóval csak a legszükségesebb dolgokat vidd magaddal és figyelj az értékeidre. A 168 Shopping Mall és a 999 Shopping Mall a Divisoria szélén valamivel szervezettebb vásárlást kínál, légkondival és fix árakkal. Ide főleg akkor érdemes jönni, ha nagy mennyiségben vásárolsz vagy kifejezetten a helyi piacélményt keresed, turistaként nem ez a leglazább program. A közlekedés bonyolult lehet, taxi vagy Grab ajánlott, mert a jeepney-k útvonalai kezdők számára átláthatatlanok.

Közeli látnivalók

Las Pinas

Las Piñas Manila déli részén található kerület, amely elsősorban a bambuszszervonáról, a híres Bamboo Organról ismert. A Las Piñas-i Szent József-plébániatemplomban található orgonát 1824-ben építette Diego Cera spanyol ferences szerzetes bambuszcsövekből és helyi fából. Az orgona ma is működőképes, de csak különleges alkalmakkor játszanak rajta, hogy megóvják az évszázados szerkezetet. A templom maga egyszerű barokk stílusú, a belépés ingyenes, de adományokat elfogadnak, és érdemes előre nézni, hogy van-e hangverseny. Las Piñas nem turistanegyed, hanem lakóövezet piacokkal, helyi éttermekkel és kis üzletekkel, ahol az átlagos manila-i életbe nyerhetsz betekintést. A kerület déli részén található a Manila Bay környéke, ahol a helyi halászat még mindig jelen van, bár a part már erősen beépült. A közlekedés a belvárosból körülbelül 45-60 perc autóval, forgalomtól függően, busszal vagy jeepney-vel is elérhető, de időigényesebb. Ha speciálisan a Bamboo Organ érdekel, érdemes lehet eljönni, de önmagában ez egy rövid látogatás, nem egy egész napos program.

Nemzeti kincsnek számító bambuszorgona - Elter Karcsi fotója

További beszámolók

A Fülöp-szigetek fővárosa, Manila, közel 10 000 kilométerre fekszik Budapesttől – és ezt a távolságot nemcsak földrajzilag, hanem hangulatában is érezni lehet. Két napot töltöttem ebben a nyüzsgő, sokszínű, de igencsak megosztó városban, és őszintén szólva – bár nem szoktam ilyet mondani – ez az idő bőven elégnek bizonyult. Manila általában kikerülhetetlen állomás azoknak, akik például Boracayra, Palawanra vagy más tengerparti paradicsomba igyekeznek, mivel kevés a közvetlen átszállási lehetőség. Én is úgy voltam vele: ha már úgyis áthaladunk a fővároson, legalább nézzünk körül egy kicsit.

Már a reptérről a szállodáig vezető út is türelemjáték volt. Az órákig tartó araszolás a forgalomban aláhúzta Manila egyik legnagyobb problémáját: a kaotikus közlekedést. Közben nem lehetett nem észrevenni a súlyos társadalmi különbségeket – a szegénység és az általános rendezetlenség sokkolóan hatott, pedig nem először jártam Délkelet-Ázsiában. Meg is kérdeztem a taxisofőrt, mit gondol a közbiztonságról. Mint később tapasztaltam, angolul a legtöbben viszonylag jól beszélnek – az amerikai gyarmati múlt hatása –, bár a kiejtésükhöz nem könnyű azonnal hozzászokni.

A sofőr válasza egyszerre volt egyenes és nyugtalanító: „Jó, de csak akkor, ha nem hagyja el a szállodát.” Ez alapján úgy tűnt, két napra a hotel kényelmes falai közé szorulok. Persze a szállás sem volt rossz választás: a modern üzleti negyedben helyezkedett el, pláza, éttermek és szórakozóhelyek közvetlen közelében. Ennek ellenére másnapra mégis meggondoltam magam – nem azért jöttem, hogy négy fal között üldögéljek. Így hát közbiztonság ide vagy oda, nekiindultam a városnak.

Az amerikai befolyás a Fülöp-szigeteken nemcsak a politika és a gazdaság, hanem a mindennapi élet szintjén is mély nyomot hagyott. A huszadik század elején ezrével érkeztek az amerikai tanárok, akik nemcsak oktatni kezdtek, hanem gyökeresen átalakították az oktatási rendszert. Kiépítették az állami közoktatást, az infrastruktúrát – utakat, vízvezetékeket –, és ezzel együtt meghonosították az angolt is mint a hivatalos oktatási és közigazgatási nyelvet.

A „filippínó amerikanizáció” olyan mélyre hatolt, hogy ma már alig hallani spanyol szót az utcákon, pedig a szigetek évszázadokig spanyol gyarmati fennhatóság alatt álltak. A múzeumokban az ismertetők angolul olvashatók, a tévéadók jelentős része angol nyelvű, és a mozikban semmilyen film nincs tagalogra feliratozva – egyszerűen feltételezik, hogy mindenki ért angolul. Az iskolákban már a felső tagozat elejétől angolul zajlanak a reál tantárgyak, a diákokat pedig szigorúan intik, ha tagalogul próbálnak megszólalni az órán. Ennek oka nem csupán a nyelvpolitika, hanem az is, hogy a helyi nyelvek nem rendelkeznek megfelelő tudományos szókészlettel – földrajzot, fizikát vagy kémiát tagalogul egyszerűen nem lehet tanítani.

A nyelvi helyzet különlegessége, hogy a mindennapi beszéd is gyakran egyfajta keveréknyelven folyik. Az emberek angolt és tagalogot váltogatnak egy mondaton belül is, kiegészítve ezt maláj és spanyol eredetű szavakkal. Erre a sajátos nyelvkeverékre még külön szót is alkottak: Taglish – a tagalog és English összevonásából.

A könyvesboltok kínálata is hűen tükrözi ezt a nyelvi átalakulást: a helyi nyelveken íródott irodalom legfeljebb egy szerény polcot kap, míg a többi kiadvány szinte kivétel nélkül angolul van. Bár a hivatalos nyelv mellett a nemzeti identitás hangsúlyozása is egyre fontosabb téma, a valóságban az angol dominanciája továbbra is erőteljes és egyelőre megkerülhetetlen.