ÚTIKRITIKA.HU / Vietnám

Vietnám

Vietnam dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények |További élménybeszámolók | Fotóegyveleg

.

A szabályok szerint tilos - K. Kriszta fotója

.

Vietnam dióhéjban

• Vietnam Délkelet-Ázsiában, azon belül is az Indokínának nevezett térségben van. 331 690 négyzetkilométer nagyságú a területe, lakossága: 101,6 millió (2025-ös becslés). Fővárosa az ország északi részén fekvő Hanoi (kb. 5,6 milliós), de a legnagyobb város mégis az ország déli részén lévő Ho Chi Minh-város, azaz Saigon (kb. 9,8 milliós). Hanoi 8080 kilométerre van Budapesttől.
• Magyar állampolgároknak vízumot kell beszerezni előre a budapesti vagy más vietnami külképviseleten vagy inkább online. A vízum egyszeri beutazásra szól és 30 napos tartózkodást engedélyez. Nincs lehetőség érkezéskor megszerezni a vízumot!
• Vagy: Online a vietnami kormányzati honlapon. 25+1 USD és (elvileg) 3 munkanapon belül küldik. (Nekem pl. elfelejtettek küldeni, s így lenyúlták 25 dolláromat) Kapcsolattartás és reklamáció itt nincs.
• Vannak nem kormányzati honlapok, ahol lehet vízumot igényelni, de drágábbak, viszont lehet, hogy gyorsabban elkészítik és lehetőség van a szolgáltatóval való konzultációra.  Mivel az állami honlap átvert, így nem kormányzati honlapon intéztem, s jól működött.

• Az útlevél érvényessége minden esetben legalább 6 hónappal kell, hogy meghaladja a Vietnámból tervezett elutazás időpontját.
• Vietnam elhagyásakor fejenként 15 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni. A kilépési illeték azonban általában benne van a repülőjegy árában,
• Magyarország és Vietnam között az időeltolódás + 6 óra (télen). Vietnamban nincs nyári és téli időszámítás.
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): kb. 160 ezer forintnak megfelelő dong
• A fogyasztói árak Vietnamban kb. 15 százalékkal alacsonyabbak, mint Thaiföldön, és 23 százalékkal alacsonyabbak, mint Kambodzsában (2024).
• Klíma szempontjából az odautazás legkedvezőbb időzítése: az ország északi részére vonatkozóan november és május között (ezen belül is december, január a legkellemesebb/kevés csapadék, nincs nagy hőség). A déli országrész vonatkozásában a november és január közötti időszak. Vietnam középső része szempontjából a február és június közötti időszak a legoptimálisabb a látogatásra.
• Leggyakoribb vezetéknév: Nguyen
• Vietnamban jó a közbiztonság, de a turistának tanácsos betartani az éberség alapszabályait (lásd részletesen a Közbiztonság alfejezetünkben).
• Várható élettartam (2025):75 év (nők: 80 , férfiak: 70) - (Nálunk: nők: 79, férfiak: 71)
• A vietnamiak alacsonyak: az átlagmagasság a férfiak esetében 165 a nők esetében pedig, 154 cm.
• A vietnami utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni
• • 1 amerikai dollár = 23,300 vietnami dong (VND)
  • 1 forint (HUF) = 68 VND
  • (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok) 

Fő látnivalók és nevezetességek:

• Hanoi, Saigon, Ha Long-öböl, Mekong-delta, Hoi An, Dalat, Da Nang, Phan Thiet, Sapa

Az UNESCO világörökségének természeti és kulturális részei Vietnamban:

• Hué császárváros műemlékegyüttese (kulturális)
• Ha Long öböl (természeti)
• Hoi An ősi városa (kulturális)
• My Son Szentély (kulturális)
• Phong Nha – Ke Bang Nemzeti Park (természeti)

Tanács azoknak, akik mobiltelefonon olvassák a honlapunkat. Ez itt Vietnamról csupán egy bevezető oldal, hiszen tucatnyi egyéb oldalt kínálunk, de ezek összessége jobban átlátható, ha számítógépen nézik. Egyelőre nem találtunk megfelelő formát a mobiloptimalizációra. Az is megoldás, ha a Google-keresésben beírja a témát plusz utikritika: pl. Ha Long-öböl utikritika vagy Vietnam egészség utikritika 

Áttekintés

Vietnam nem olyan laza légkörű, jó turista infrastruktúrájú ország, mint Thaiföld, viszont természeti szépségekben gazdagabb, sokfélébb. Csodálatosak, varázslatosak a fénylő, zöld rizsföldek, a Mekong Delta-vidékének árnyas csatornái, a központi magasföld dzsungeles hegyei, pálmákkal ékesített, fehér homokos strandok, a Halong-öböl tengervízéből kiálló, titokzatos mészkő szirtek.

Vietnam a természeti csodáin kívül több mást is nyújt, így izgalmas íz világú gasztronómiát, barátságos, közvetlen embereket, kiváló vásárlási lehetőségeket, több évezredes kultúrkincset, érdekes, nyüzsgő városi utcaképeket. Érdekfeszítő az ország réges-régi és legújabb kori története, a falvak meghatóan egzotikusak (tehénen lovagló gyerek, rőzsehordó nők, stb.). Mindenki kiemeli, hogy olcsóság van, bizony Thaiföldhöz képest is.

Sajátos az, hogy Vietnam politikai rendszere kommunista egypártrendszerű, ugyanakkor szokványos piacgazdaság van. A közbiztonság jó, komoly higiéniai problémák nincsenek, már van elég választék szálláshelyekből.

Nincs ország, ahol minden ideális lenne az utazó szempontjából. Vietnam esetében is beszámolnak a turisták negatív dolgokról. A turisták által nagyobb számban látogatott helyeken a kereskedők, szállásközvetítők már nagyon is ráálltak a látogató (fejőstehén) lenyúlására. Rendkívül vadul vezetnek az utakon és emiatt elég veszélyes bérelt autóval, vagy motorkerékpárral közlekedni. Hanoi-ban és Ho Chi Minh-városban (Saigonban) borzasztóan zajos a forgalom a fülsüketítő tülkölés miatt és sok a por. A helyiekkel való kommunikációban, a nyelvi akadályoktól függetlenül, nem tudunk könnyen kiigazodni gondolkodásmódjukon, elég furcsa a mentalitásuk. Sokszor hozzászólnak az emberhez és nehéz kibogozni, hogy mi a szándékuk. Előfordulnak egészen pofátlan alakok is.  Néha kinevetik az idegent, de nem tudni, hogy miért.

Hanoi-ban átmenni az úttesten egyik oldalról a másikra, kész kaland. Saigon örülten forgalmas város, egy idő után belefárad az ember. A közlekedés gyakran elég fárasztó, tikkasztó. Nagyok a távolságok az országban és roppant nehéz rövid időkeretben megnézni a legfontosabb dolgokat. A szórakozóhelyek már éjfélkor bezárnak.

Vietnamot egyéni utazóként nyugodtan be lehet járni, de csak a rutinos turista képes lezseren feldolgozni a nehézségeket, bonyodalmakat. A tapasztalatlanabb utazóknak érdemes a csoportos formát választani, vagy helyben befizetni egy-egy helyen kiscsoportos programokra. Fontos az utazás megfelelő időzítése az ottani klimatikus viszonyok figyelembe vételével. Vietnam az év bármely időszakában bejárható, ám tájékozódjunk az évszaki jellemzőkről, ráadásul régiókat megkülönböztetve, hiszen vannak jelentős eltérések az északi és a régi országrész éghajlati sajátosságai között. Az országinfónk időjárási alfejezete összefoglalja a lényeget.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A vidéki tájak elképesztő változatossága és lenyűgöző szépsége, a sok zöld (parkok, rizsföldek, fasorok)
2. Korábban azt httem, hogy a vietnami konyha gyengébb, mint a thai. Most már nem ezt hiszem.Az utcai kifőzdés is szuperek, gyakran jobbak, mint a normál éttermek
3. Saigonban a főutcákon a motorosok tömegének izgalmas látványa
4. Hoi An emberi léptékű dimenziója, a sok kis műhely, kellemes vásárlási közeg
5. Hajózni a Halong Bay mészkőkarsztok között
6. A nagyvárosi fiatalok tudásszomja, hogy minél többet megtudjanak a külvilágról
7. Hanoiban a specializált utcák (ezüst utca, cipő utca, szemüveg utca, műanyag kosár utca stb.)
8. Saigonban a Háborús Emlékmúzeum gondolatokat ébresztő élménye
9. Buon Ma Thout és Kontum közelében a közép-vietnami Magasföldön látogatás a hegyi törzseknél
10. Strand kategóriában a Mui Ne Beach (Phant Thiet) és a Bai Khem Beach Phu Quoc sziget)
11. Olcsó a sör, az ásványviz, a jégkrém, a kaja a strandokon

Nem tetszett

1. A vietnamiak (főleg Hanoiban) ritkán mosolyogtak ránk, pedig, mi olyan kedvesek voltunk.
2. A Ha Long-öbölben a nagyüzemi turista mozgatás kissé illúzióromboló
3. Az arcunka belehajoló zugárusok modortalansága
4. Saigonban a Ben Tanh és a kínai nagypiac egyenként fél óra után már fárasztó, lehervasztó a tömeg és a keskeny folyosók miatt, ráadásul az árak sem vonzók
5. Azok az éttermek ahol az angol fordításban olvasható étkeknél magasabb árakat írnak, be, mint a vietnami nyelvűeknél
6. A csalódás amiatt, hogy a Nha Trand strandja milyen koszos
7. Hanoiban a víz bábszínház nekünk uncsi volt
8. A nagyvárosi közlekedésben "az erősebb kutya közösül" alapszabálya
9. A turisták átverésére szakosodott simlisekből a legtöbb Hanoiban van
10. Vietnámban sehol sincs érdemleges sznorkelező terep.
11. A rengeteg utcai kifőzde ,,jóvoltából" feltűnő, ha nem látunk patkányt egy pár perces séta során.
12. A készpénz kezelése kimondottan nehézkes, mármint megkülönböztetnünk egymástól  bankjegyeket.
13. A pasik jelentős része bunkó, tolakodó, neveletlen.

Vélemények

Jó karban lévő hetvenes pár vagyunk. 2024. áprilisában egy hónapot töltöttünk ebben a csodálatos országban ( saját szervezésben). Az életünk legvarázslatosabb útja volt, pedig sok távoli országban jártunk.

Április ideális volt! Nappal ugyan 40-45 fok volt, és nagyon párás, de ez az éjszakai zivatarok, intenzív esők miatt volt. Mi jól bírtuk.

Hanoi, Ha Long bay, Ninh Bin, Da Nang, HoiAn ( nagyon vásári , mint Szentendre). Saigon volt az egyetlen, ahonnan egy éjszaka után elmenekültünk, mert elviselhetetlen volt a közel 50 fokos hőmérséklet. Az utolsó célpont észak volt, Sa Pa, ahol egy hetet töltöttünk. Pont valamilyen nemzeti ünnep volt. A Fansipan 3140méteres óriáshegység lábánál volt a szállodánk. Különleges műsorral szórakoztatták a látogatókat. A legnagyobb élmény mégis az volt, hogy cable car-al felmentünk a csúcsra, ahol számos csodás pagodában, és hihetetlen természeti szépségben gyönyörködhettünk! Ez az út volt életünk leg-leg utazása! Mi jól bírtuk a több száz lépcsőt, csónaktúrákat, de a mi korunkbeliek gondolják végig, hogy ez egy fárasztó utazás. (2024)

---

,, Ugyan kissé körülményes, de mindenképpen érdemes vinni egy plusz mobiltelefont, amit kint telefonálásra és internetezése ,,honosítani" lehet, elsősorban az ottani Uber, azaz Grab applikácció létrehozása miatt. Érdemes invesztálni a Grab birtoklásába, mert így el lehet teljesen kerülni a taxizást, ahol folyton átvernének minket. Nekünk nagyon bejött. A zömegközlekedés pedig használhatatlan, a riksák nagyon kényelmetlenek, és csak rövid távolságokra használhatók. Szóval az egyik fő tanácsunk: a Grab!!!' (Aji, 2023)

---

Egy 2023. februári Tetszett&Nem tetszett lista:

Tetszett

1. Da Nang volt egyik nagy kedvencünk, mert a város meglepően tiszta, kulturált, jól szervezett, ráadásul három kihagyhatatlan látnivalóhoz (Lady Buddha, Márvány-hegyek, Arany-híd) praktikus kiinduló pont.

2. Jó látni, hogy milyen gyors ütemben fejlődik Vietnám! Úgy tűnik, hogy a kommunista egypártrendszer (Kínához hasonlóan) nem akadálya a kapitalista piacgazdaság dinamikájának. (A kevés ellenzékit gyorsan bebörtönzik vagy kikergetik az országból.)

3. A Da Nang-hoz közeli Ba Na Hills monstre turista nevezetességi komplexum részét képező ,,Francia faluban" nagyot mulattunk Európa megjelenítésének giccsparádéján.

4. Hoi An óvárosa tuti élmény, főleg az esti fényekben. Hoi An hozta azt, amit reméltünk tőle.

5. A vietnámi nyári tekercs a csodás friss zöldségekkel sokkal jobban ízlett, mint a sütött tavaszi tekercs.

6. A francia gyarmatosítás éveinek pozitív hozadékai: a kávézók kulturája, az egy- két emeletes lakóházak, az thaiokhoz képest a jobb ízlés.

7. Jó minőségű éttermekben is viszonylag olcsón lehet enni, még Thaifölddel összehasonlítva is.

8. Elégedettek lehettünk önmagunkkal, hogy néhány nap alatt rutinossá váltunk az örült utcai forgalmakban az úttesten való átkelés művészetében.

9. Teljesen jónak éreztük a közbiztonságot, sehol nem aggódtunk amiatt, hogy kirabolnak, megtámadnak.

10. Sehol nem vettünk igénybe idegenvezetőt és primán élveztük így is a nevezetességek meglátogatását.

11. Mindenhol gyönyörűek a tájak. Csak ámultunk, bámultunk!

12. Sok a csodaszép lány ragyogő arcbőrrel 

13. A vietnami körutazásunk folyamán SEHOL nem láttunk koldusokat, hajléktalanokat! Azt gondoljuk, hogy ez a nagy családos szolidaritásnak köszönhető, nem valami állami szociális gondoskodásnak.

Nem tetszett

1. Hiába használják a latin ábécét (is), bosszantóan semmit sem értettünk a vietnámi nyelvű kiírásokból.

2. A csirkehúst ,,robbantottan " tálalják, és a csontöredékekkel, zsigerekkel és bőrökkel való küzdelem csaknem elveszi az ember étvágyát. 

3. A helyiek (jellemzően a hotelszemélyzet is) idegesítően csoszognak.

4. Vietnamot bejárva leginkább Hanoiban érződik a helyiek turisták irányában tanúsított mogorvasága (egymás között elég lazák)

5. A Ha Long-öbölről olvasott negatív kommentek miatt kihagytuk a programból, és lehet, hogy ez hülyeség volt a részünkről. 

6. Saigon túlságosan globalizált,nem igazán élvezhető vietnámi egzotikusság

7. Az első indokinai háború (1946-1954) és az 1975-ig tartó második folyamán túl sok értékes nevezetességet ért súlyos kár s emiatt Vietnamnak nincsenek az Angkor Wat-hoz vagy Borobodurhoz hasonlítható, igazán látványos kulturális  turisztikai attrakcójuk.

8. Bár folyamatosan javul a helyzet, de még mindig kevesen tudnak angolul s ez megnehezíti sok helyzetben a kommunikációt.

9. Thaiföldön tán vonzóbb utcai kaját enni, mint Vietnámban.

10. A túl sok kóbor kutya, némelyikük még agresszív is, bár - nem tudjuk miért - inkább a helyiekkel. 

11. A városokban (főleg Hanoiban) sok utcarészlet elhanyagolt, szemetes, még néhány menő étterem és bolt előtt is.

12. A vietnámiak (főleg a pasik) jellemzően tapintatlanok, tolakodók, harsogva beszélnek.

13. A városokban vagy nincs járda, vagy a járdát eltorlaszolják a motorkerékpárok, autók, vagy tudunk a járdán zavartalanul gyalogolni, na de ez utóbbi ritka helyzet. Nem kellemes az úttest szélén bandukolni a forgalom közvetlen közelségében.  (Aji, 2023)

---

,, Vietnám nem egy lepukkant szegény ország, mindenhol új autók, felhőkarcolók, nincsenek csövesek meg koldusok, a szolgáltatások színvonala, vonat, busz stb. szerintem magasan a magyar felett van!
A szoci rendszernek igazából semmilyen negatív hatását nem tapasztaltuk, sőt nagyon nyugatias az élet, ami elég szürreálisan hat a lobogó sarló-kalapácsos zászlók alatt. (d.á., 2020)

---

,, Tetszett:

My Son megmaradt templomai a csodás tájban.
A Mekong deltában hajózni és biciklizni.
Biztonságban éreztük magunkat és értékeinket, igaz nem voltunk Hanoi-ban, Saigonban is csak átutazóban.
Phu Quoc-án az Ap Ong Lang rész nyugodt strandja.
Olcsóbb volt mint Thaiföld, hasonló, mint Kambodzsa.
A finom baguette-k.

Nem tetszett:

Az árusok, riksások nyomulása Hue-ban és Hoi An-ban.
A Jetstar Pacific megbízhatatlansága. 6x tették át a repülőjegyeinket. Semmiképp nem ajánlom.
Sok vietnámi hangoskodása, udvariatlansága, szemetelése.
Phu Quoc-án a tengerben a sok szemét.
Az örökös dudálás az első pár napban nagyon rossz volt. Aztán megszoktuk. (T. Ágnes)

Huéban, a Császárvárosban - K. Kriszta fotója

"Mi két és fél hetet töltöttünk Vietnamban, plusz három napot Kambodzsában. Nászúton voltunk, de nem bántuk, hogy tele volt kihívásokkal, mert mi így szeretünk turistáskodni. Hanoibe érkeztünk és rutinos utazóként is értek komoly meglepetések. Nem ritka, hogy egy városon belül több azonos nevű szálloda található – minket nem a lefoglaltba vittek, pedig volt az első 2 éjszakára előre lefoglalt szállásunk. A vouchert megmutattuk a taxisofőrnek - cím is volt rajta - mégis egy másik szállodában kötöttünk ki. Az esti séta során bukkantunk rá a szállodánkra, ahol valóban volt foglalásunk és vártak is minket. Tanulság: maffia, mivel a szállás nagyon olcsó, így a taxisok elviszik egy általuk preferált szállodába az utast és megpróbálnak az egyéb szolgáltatásból: pl. kirándulások, városnézés, vízumok beszerzése – valamit nyerészkedni.

Nem igazán tudni minek mennyi a valós ára, kell min. 3-4 nap, hogy átlássa az ember a viszonyokat. Hanoira elég két nap, nem egy nagy durranás. Ha-Long öböl csodás, akár egynapos program keretében is megnézhető. Szerencse kell, hogy ne legyen ködös-párás az idő, mert ha az van, akkor nagy eséllyel nem látunk az orrunknál tovább. Hanoi-ban van egy turista negyed, itt az egész ország területére előre megszervezhető az utazás, programok, érdemes 3-4 irodába betérni, árat kérni, tájékozódni, utána foglalni.

Busztársaság több van, óriási a kínálat, van nagyon szerény és luxus kategória is. A buszozás hosszadalmas, volt, hogy 12 órát ültünk buszon északról dél felé, a csomagokat is az utastérben tárolják, képtelenség mozogni, nagyon sok az alja turista, részegen, büdösen, nem ajánlom a hosszú buszozást. A repülés tökéletesen működik városok között, aki megteheti, utazzon azzal, mert időt spórol és hajszálakat ment meg a kihullástól. Vonat is foglalható, mindezek potom áron az európai turista számára. Éjszaka is vonatoztunk, kusett is foglalható, kicsit koszos, büdös de a még elmegy kategória. Hanoiből Hue-ba egy éjszakai vonatozás még akár kalandosnak is nevezhető.

A szállások valóban helyben a legolcsóbbak. Ha busszal vagy vonattal érkezünk a városokba, elkerülhetetlenül, nagyon nyomulósan fogják kínálni a szálláslehetőségeket a helyiek. Nyugodtan menjünk el számunkra szimpatikussal. Először mutassa meg a szállodát, nézzük meg a szobát, ha tetszik, lefoglalhatjuk.

Hueból Hoi An-ba utaztunk, az egyik legfantasztikusabb élmény volt az országban, Vietnam legnagyobb északi kikötővárosa volt, kereskedelmi központ. Az ország kézműves központja, gyönyörű selymek, kézzel szőtt képek. Festői hely: csodálatos színes lampionok, viktoriánus házikók, hangulatos 21. századi kávéházak, igazi egyvelege a réginek és újnak, fantasztikus hely. Szuper szállodák foglalhatók és állítólag szép a tengerpartja is, bár mi nem láttuk.

Hoi An-ból Da Nangba utaztunk, majd Da Nangból Nha Trangba - az ominózus 12 órás buszút -, ami egy álmos, büdös halászfalu, a büdös még egy finom kifejezés. Nha Trangban nem akartunk megállni, mert már elbeszélésekből tudtuk, hogy nem jó hely, így tovább mentünk a hegyekbe, Dalat városába. Szintén szenzációs hely, hasonlóan mély benyomást tett benne, mint Hoi An. A klímája kiváló, mindig is a vietnámi elit kedvelt pihenőhelye volt. Az ország kávé- és zöldségtermesztésének központja, a földek olyanok, mint a rizsteraszok, csak csupa zöldség minden, szenzációs, európaias, főleg a viktoriánus épületeknek - lakóházak, iskolák, templomok-köszönhetően. Itt 1 éjszakát töltöttünk, annyi elég is.

Még itthon foglaltuk le a pihenős helyünket: egy kicsi sziget, Whale Island a neve. Nha Trangból előre megrendelt motorcsónakkal kb. egy óra. Fantasztikus, egyszerű, de valódi paradicsom, de két nap után már unatkoztunk. Három nap szerintem elég a jóból. A motorcsónak visszavitt minket Nha Trangba.

Saigon volt az utolsó vietnami állomásunk. Pár órás buszozás után Saigonba érkezve megint letámadtak a szállás dílerek, ekkor már eljutottam arra a pontra, hogy ha valaki még egyszer megböki a karomat, vagy egy centire az arcomtól kiabál és hadonászik, megütöm. Nagyon nyomulnak, erőszakosak, de nem rosszindulatúan. Egyáltalán nem kedvesek, inkább a közöny a jellemző. Életre szóló barátságokat nem itt köt az ember, legalább is mi nem tapasztaltunk túl sok kedvességet.

Saigon jó hely, 2-3 napra van bőven látnivaló, egyszerre kozmopolita és autentikus is. Itt ettem életem legfinomabb sushiját, potom pénzért. Nagyon jó szállodák, éttermek, rengeteg bevásárlási lehetőség, olcsón, jó minőséghez juthatunk. Saigonból szervezhetőek a különböző hosszúságú Mekong túrák, 1-2-3-4 naposak, akár áthajózhatunk Kambodzsába is. Könnyen utazható, átlátható ország, viszont csak gyakorlott utazók szánják rá magukat az egyéni szervezésre!

A kaja jó volt, nem kimagasló, de jó, friss, nem egyszer ettünk az utcán. Összességében fantasztikus élmény volt, tömény és fárasztó, néha kiborító, de szenzációs élmény." (G. Eszter)

Hoi An - A Ba Mu templom kapuja - K. Kriszta fotója

"Nem tudtam előre, mire számítsak, mert még soha nem jártam Délkelet- Ázsiában, de összességében teljesen pozitív csalódás volt Vietnam. A tülekedés és az intim szféra tiszteletben tartásának teljes hiánya elsőre ijesztő volt, de az ember egy-két nap alatt hozzászokik a helyi dolgokhoz. Ide még korlátozottan férkőzött be a Nyugat annyira, érdekes volt egy olyan országba lenni, ahol alig vannak a mindenhol elterjedt gyorsétterem láncok meg a szokványos nyugatias dolgok.

A legjobban Hoi An tetszett. Ez egy igazi meseváros, színes forgataggal, nagyon tapintható hangulattal. Utcáin sétálni olyan, mintha egy mesekönyvben járkálna az ember. Az üzletek tele vannak szebbnél szebb kézműves termékekkel, az épületek mesélnek a kultúráról, este pedig, a színes lampionok ezrei varázsolják színpompás látvánnyá a várost. Igazán pont olyan hely, amellyel nem lehet betelni. Annyira rögződött bennem, hogy becsukott szemmel fel tudom idézni azt az egész élményt, mindenestül. Ha előre tudtuk volna, hogy ilyen jó, akkor több időt terveztünk volna rá. Ami még nagyon tetszett, azok a Hué környéki királysírok voltak.

Mit tanácsolnék a leendő utazóknak? Hát, hogy tervezzék el, hogy mennyit töltenének ott, majd dupla annyira maradjanak. Ott le kell lassulni, megállni egy kicsit, elhagyni a mi rohanós ithoni tempónkat, és felvenni az övékét. Minden ráér még legalább egy kicsit, semmi nem fog elszaladni. Csak úgy lehet az igazi Vietnamot megismerni, hogy megállsz és nézel, figyelsz.Ha van idő, menjenek el Sapa-ba, északra, és a középső részre (Hoi An, Hué) tervezzék a legtöbb időt.

Apropó, a hasmenés elleni szerek minden mennyiségben elkelnek. És végtelenített memóriakártyát vigyenek a fényképeknek! Vietnamban látványos a sokszínűség, figyelni az embereket, belecsöppenni az életükbe, amit az utcán élnek. Nagyon tetszett a ruházatuk sokszínűsége, az egzotikus gyümölcsök sokasága, az úszó piacok. A rossz, az a kaja volt és a szagok.

Ételből sajnos semmi nem minősült ehetőnek, a szagok pedig, több utcányi távolságból felforgatták az ember gyomrát. Ennek keretében teszteltük az európai éttermeket, és Na Trangban meg is találtuk életünk legjobb olasz éttermét a lakásétterem kategóriából. A Sárkány-öböl csalódás volt, de sajnos, az, nagy részben a gyomorrontásnak és borús időnek volt köszönhető." (Kriszti)

---

"Egyértelműen Hoi An tetszett a legjobban. Fantasztikus kisváros, ahol megvan minden, amit egy utazó csak kívánhat. Nagyon jó a konyha, elég sok, nagyon jó színvonalú főzőiskola van a városban, ahol egész profi leckéket lehet venni, és persze a végén el lehet fogyasztani az isteni végeredményt. Érdemes biciklit bérelni, amivel könnyen és gyorsan lehet közlekedni. Hoi An elsősorban a méretre készített ruhákról és cipőkről híres, akár fényképről is elkészítenek bármilyen ruhadarabot 1 nap alatt, elég jó minőségben és hihetetlenül olcsón. A vásárláson és az evésen kívül is rengeteg programlehetőség van.

Mindenképpen érdemes megnézni minél többet a nagyon hangulatos házakból, amiket még a kínai kereskedők építettek és az UNESCO világörökséghez tartoznak. 1-2 órás buszútra található My Son romvárosa, ahol történelmileg nagyon érdekes hindu romok között lehet sétálni, és itt találkozhat az utazó a háború emlékeivel is: több hatalmas bombatölcsér éktelenkedik a romok között. És ha valaki strandolni szeretne, akkor ki lehet kerekezni a városközponttól pár kilométerre lévő fehér homokos tengerpartra.

Vietnam elég logikusan (északról délre, vagy fordítva) bejárható ország. 3 hét alatt minden fontos látnivalót meg lehet nézni, viszonylag kényelmesen. Ha valakinek két hete van, akkor érdemes azokat a részeket kihagyni, ahová hosszadalmasabb eljutni, és több időt kell ott tölteni, pl. Sapa. Két hétre én egy ilyen útvonalat javasolnék: Hanoi - 2 napos Halong-öböl túra - (ha belefér, akkor Hue) - Hoi An - Mui Ne - Saigon Ebben benne vannak a fő látnivalók és van benne tengerpart is. A Mui Ne tengerpartozást ki lehet cserélni Hue városlátogatásra is, ha valakinek elég egy kis fürdés Hoi An-ban.

Ha két hétnél rövidebb idő van csak, akkor érdemes vagy Saigon, vagy Hanoi környékére koncentrálni. Saigonban is simán el lehet tölteni több napot, plusz ott vannak a háborús alagutak, és a Mekong-delta is. Ezt meg lehet nézni egy hét alatt. Hanoi-ban én nagyjából életem végéig találnék új látnivalót, annyira fantasztikusan egzotikus hely. Délkelet-Ázsia esszenciája. És persze közel van a Halong-öböl, ami az egyik legszebb látnivaló Vietnamban. Ha marad idő, akkor pedig repülővel vagy vonattal át lehet ugorni Hue-be vagy Hoi An-ba - de akkor már nagyon zsúfolt lesz az 1 hét. 2-3 napra pedig vagy Hanoit vagy Saigont javaslom, még akár ennyi időre is érdemes városlátogatás szerűen belekóstolni Vietnamba." (Edina)

---

"A déli részek - jellemzően Nha Trang (az egyik legszebb öbölváros), vagy Mui Ne - turistáknak való területeit elárasztják az orosz ajkúak. Sokan például kiadják moszkvai vagy egyéb ingatlanjaikat, és a bevételből kényelmes tartós életet élnek Vietnamban. A Moszkva és Saigon közötti charterjárat mindössze 400 USD. Több orosz-ukrán, vagy belorusz vállalkozás is működik arrafelé. Nha Trangban gyakoriak az angol mellett az orosz feliratok, hirdetések, sőt van, ahol csak oroszul van kiírás. Amúgy rengeteg az ausztrál amerikai és dél-koreai turista. Sőt a dél-koreaiak közül is sokan telepednek le Vietnamban a jóval olcsóbb létfenntartási költségek miatt. Saigonban vannak vagy negyvenezren. Nem tévesztendők össze a kínaiakkal, akik évszázadok óta ott élnek és a nagyváros 5. kerületében összpontosulnak." (Ymel)

---

"Békét, nyugalmat és türelmet hoztam haza magammal ebből a csodálatos világból. Az út során rájöttem, hogy a türelmetlenséggel, az idegeskedéssel és az elégedetlenséggel – ami ránk magyarokra annyira jellemző – árthatunk a legtöbbet magunknak és a környezetünknek. Vietnamban az emberek nagy része tényleg szegény körülmények között él, mégis boldogság sugárzik belőlük. Kedvesek, szeretetreméltóak és olyan őszinte szeretettel fogadtak bennünket, külföldieket, amit eddig sehol máshol nem tapasztaltam, és amit soha nem fogok elfelejteni. Ez a nyugodt elégedettség nyilván tudatlanságból is ered, de valószínűleg megtanulták elfogadni a megváltoztathatatlan sorsukat, és egyszerűen örülnek annak, ami van. Tetszik a meghajlásuk, mely nem derékból hajlongó, csak a fejüket hajtják meg és összeteszik a kezüket, ami éppen elég ahhoz, hogy kifejezzék a másik ember iránti tiszteletüket. 1946-ig Vietnam francia gyarmatbirodalom volt. Szavaikban érződik a francia hatás, viszonylag sok a francia étterem és sok épület maradt fenn, amit a franciák építettek.

Nem látni elhízott embert. Ez nyilván a táplálkozásuknak is köszönhető. Rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt esznek, és persze sok tengeri herkentyűt fogyasztanak. A tengerpartjuk 3500 km hosszú! Nagyon ízletes a vietnami konyha. A családok a piacon minden nap friss gyümölcsöt és zöldséget vesznek. A leveseik nyákosak, mintha kocsonyát melegítenénk fel. De van a mi húslevesünkhöz hasonló levesük is, ami nem annyira fűszeres, viszont rengeteg zöldhagymát, petrezselymet, citromfüvet szórnak bele és telerakják vékony rizstésztával. A csirkét robbantják. Sokszor csontostól-bőröstől feldarabolják, úgy főzik. A csontszilánkokat ki kell köpdösni, mint a halszálkát. Frissen facsart gyümölcsleveket isznak, isteni a mangó és a papaya juice! Még a görögdinnyét is kifacsarják! A rizsből bort és pálinkát is készítenek. A sörük nagyon finom, könnyű, nőknek való.

Mivel drága itt a földterület, főként a nagyvárosokban, kicsi alapterületű, keskeny, de magas (több emeletes) házakat építenek, melyek oldalról többnyire befestetlenek maradnak. Minden olyan befejezetlennek tűnik. Olyan, mintha egymás mellé hajigálták volna a házakat. A vezeték kötegek mindenhol a levegőben és a házak falán lógnak. Mivel télen 8 fok körül van a hőmérséklet, rászorulnak a fűtésre. Ez általában légkondival történik. Mindenki az utcán él és árul valamit, általában a földre kipakolva: élő halat, tengeri herkentyűket, nyers húst, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, de ruhákat és cipőket is. Az utcán mindenki alacsony kis műanyag székeken ül, a fiatalok is a szórakozóhelyeken. Guggolni is nagyon szeretnek. Állítólag olyan a lábuk genetikailag, hogy jobb nekik ilyen alacsony székeken ülni. Mintamásoló társadalom. Mindenki nagyjából egyformán öltözködik, ugyanolyan papucsot/cipőt hordanak, egyforma házakban élnek, ugyanúgy étkeznek, és úgy tűnik, ezzel a léttel teljesen elégedettek is. Így maradhatott fenn mind a mai napig a szocializmus is. Nem tiltakoznak, elfogadóak, beletörődőek. Nem forradalmár típusok, bár 1946-ban forradalommal űzték el a franciákat.

Van egy jópofa divat. Rengeteg vicces színes-mintás bukósisak kapható, amit hordanak is. Néhány éve ugyanis kötelezővé tették a bukósisak viseletét a motorokon, a korábbi nagyszámú fejsérüléses baleset miatt. Azért közlekednek ennyien motorral, mert a városokban alig van hely parkolni. A városok szélén vannak autók számára kialakított parkolóhelyek, de ezekből nincs túl sok. A motorokat szorosan egymás mellé parkolják le, az utcákon sok helyen több méter hosszan állnak a parkoló motorok. A városok között kis nyomtávú vasútvonalakon közlekednek a vonatok. A vietnami nyelv nagyon érdekes, nekik is vannak ékezetes magánhangzóik és nagyon erős hanglejtésekkel kommunikálnak.

A pálmák és a bonszaiok úgy nőnek itt, mint a dudva. Télen is terem a banán. A rizst évente kétszer szüretelik, közben paradicsomot, káposztát, krumplit termesztenek. A rizs gondozása reggeltől estig tartó állandó munkát igényel. Az egész napos görnyedés miatt az idős vietnamiak mindegyike derékfájdalmakkal küszködik. Áprilistól októberig tart az esős évszak, olyankor gyakoriak a tájfunok. A városokhoz közeli nagyobb dombokat sok helyen kővel borítják be, hogy az esőzések ne mossák ki az egész hegyoldalt. Ha-Long Bay barlangjainak cseppkői is az esős évszakban képződnek. Ilyenkor ivóvíz gyűlik össze a barlangokban, melyek egykor lakóhelyül szolgáltak, a francia-vietnami harcok idején pedig búvóhelyül. Ha Long-öböl csodás sziklaképződményeit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A Ha-Long Bay-i halászok közössége, akik a halászaton túl gyöngykagylót is tenyésztenek, és ékszereket készítenek, elképesztő körülmények között él. Nincs se áram, se fűtés, se ivóvíz, a gyerekek pedig, nem tudnak iskolába járni. Az egyetlen szórakozásuk az úszás." (Kriszta)

---

,, Da Nangba érkeztünk. Igazán két látnivaló volt jó a Márvány hegyek és a Lady Buddha. Ezeket egynapos kirándulás keretében is meg lehet nézni, akár Hoi An-ból átutazva. Ezután Hue-ba mentünk. 2 teljes napot szántunk rá, pont elég is volt. Érdemes taxival meglátogatni a Hue-n kívüli látnivalókat, mi kb. 30 kilométert autóztunk, a sofőr megvárt mindenhol és kb. 6 ezer forintból megúsztuk. Innen leutaztunk busszal Hoi An-ba. Nagyon szép kis városka, 6 éjszakát töltöttünk itt. Sokan írták, hogy ide több napra jöjjön az ember, igazuk volt. Így kényelmesen jutott idő mászkálásra és pihenésre is. My Son-t mindenképpen ajánlom, még akkor is ha az utazó már volt Angkorban. (Mi voltunk, de így is nagyon tetszett.)

Hoi An tengerpartja hasonló mint egy olasz vagy spanyol homokos part. Sok napágy van kinn, amit ingyen használhattunk, ha fogyasztottunk egy ebédet.(azért volt, ahol próbálkoztak még azon felül is pénzt kérni, de mondtuk, hogy megyünk máshova, egyből maradhatunk) Mindennek az árát érdemes mindenhol előre tisztázni, ha nincs kiírva, vagy étlapon, mindenütt Vietnámban! Alkudni kötelező, kb. a bemondott ár 40 %-át engedik el.
Hoi An után lerepültünk Phu Quoc-ra. A sziget egy nyugis és szép öböllel rendelkező Ap Ong Lang nevű részén laktunk.

Aki csak trópusi szigeti nyaralásra jönne, annak inkább Thaiföldet ajánlom, a térségben verhetetlen gyönyörű tengerpartokban. Innen Saigonba repültünk majd onnan busszal Ben Tre-be utaztunk, a Mekong Deltába. Aki aktívan akar pihenni, annak csak ajánlani tudom. Csodás tájon lehet biciklizni, hajózni.

A 23 éjszaka mindennel együtt, kettőnknek 1,2 millió volt saját szervezésben. Ebben az összes repjegy, szállás (átlag 17 ezer Ft./ éjszaka, két 4*-os szálloda is volt benne), költőpénz, étel-ital, ajándékok, buszjegyek, belépők, minden benne van és nem spóroltunk.
Mindenki írta, hogy Vietnám olcsó, de senki nem részletezte." (T. Ágnes)

---

,, Színes a kultúrájuk, életstílusok; egy rövid kirándulás alatt nem is ismerhetőek meg teljesen. A 21 világörökség egy része nem is kézzel fogható, hisz ez a táncaikban, művészetükben, kultúrájukban rejlik, más részük viszont a gyönyörű helyszínekben.

Kevés autópályájuk van, ezért a közlekedés az egyes helyszínek között lassú és nehézkes azonban kiterjedt légikapcsolat van a nagyvárosok között. Közlekedési kultúrájuk európai szemmel kaotikus és veszélyes. A legelterjedtebb közlekedési eszköz a robogó, melyen egész családok utaznak egyszerre - két felnőtt két gyerek simán felfér. Tömegesen száguldoznak az autók és buszok között négyen-öten egymás mellett hosszú sorokban, néhányan pedig szembe is jönnek.
Parkolóhelyük a járda, a gyalogosok az út szélén lavíroznak. a duda azt jelenti "oké, látlak". Folyton dudálnak, de nem agresszívek. Az autópályán bár jobb oldalon közlekednek, a sávok közt a belsőt használják és jobbról előznek. Az sem meglepő. ha tolató autót látunk, ha eltévesztette a kijáratot.

Hanoi igencsak túlzsúfolt. Sokan jöttek fel vidékről és generációk élnek szűk lakásokban, ahol felváltva alszanak. A társadalmi élet, a főzés, étkezés színtere az utca. Az utcák szűkek, elég koszosak, minden ház aljában üzlet van. Sokféle étel készül az utcán és szívesen vásárolnak onnan a helyi emberek.
Ho Chi Minh Mauzoleuma és lakóháza az azt körülvevő parkkal, az irodalom temploma, valamint az egy pagoda a fő látványosság.

Innen busszal indultunk a Ha Long öbölbe egy két nap 1 éjszakás útra. Az út bár csak 120 km , több mint 4 órán át tartott. Persze van lehetőség helikopterrel vagy hidroplánnal is utazni, de mi busszal mentünk. A Pelican tours hajóján meglepően szépek voltak a kabinok és nagyon jó volt az ellátás is. A légkondi kicsit erősnek bizonyult, de a magas hőmérséklet és a szinte 100 %-os páratartalom miatt szükséges volt. Gyönyörű sziklaképződmények között hajóztunk el több hasonló hajó kíséretében a célunkig. Ott lehetőség volt kajakkal felfedezni egy sziklaüregen keresztül egy kis öblöt. Később meg lehetett mászni 400 lépcsőfokon keresztül egy hegy magaslatát. A magas páratartalomban ez nem volt könnyű vállalás, de a látvány kárpótolt. Épp ment le a nap a sziklák között. Később a hajón lehetett tintahalakra horgászni, de sajnos a tintahalaknak erről nem szóltak, mert közülük egy önkéntes sem jelentkezett. Pedig mi kitartóan próbálkoztunk. A tavaszi tekercs készítésébe is beavattak a helyiek.
Másnap tai-chi -val kezdtünk, majd reggeli után egy cseppkőbarlangnál állt meg a hajó, mielőtt visszaindult a kikötőbe.

Ezután irány a reptér és lerepültünk Saigonba (Ho Chi Minh város). Este érkeztünk, ott aludtunk. Reggel rövid városnézésre indultunk. Itt már szélesebbek az utcák, tágasabbak a terek, de a sok kismotoros innen sem hiányzik. Megtekintettük az Újraegyesítés Palotáját és a Vietnámi háború múzeumát. Ez utóbbi borzalmasan sokkoló élmény, csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Ebéd után elindultunk Mui Ne tartományba a tengerpart felé. Nagyon szép szálláshelyünk volt a Cliff Resortban. Gyönyörű kilátás nyílt az ablakból a tengerre. A medencét nem kell fűteni, felmelegszik magától, a part homokos a víz sem hideg, azonban erős a sodrás és sok szemetet mos ki a víz. Ezt rendszeresen takarítják. Sok a halász érdemes betekinteni az ő életükbe, kilátogatni a halpiacra. Nem láttam tengeri madarakat, állítólag megették őket.

De ez Vietnám, a maga nemében bájos, kedves ország. Nagyon helyes, barátságos és vendégszerető emberekkel." (Sz. Bernadett)

---

Valahogy úgy alakult, hogy Vietnám teljesen meglepett minket. Nem számítottunk rá, hogy ilyen különleges élményekben lesz részünk, és hogy ennyire jól fogjuk érezni magunkat! Csak a végén mertük bevallani egymásnak, de mindketten azt hittük, Vietnám is csak egy lesz a délkelet-ázsiai országok sorában, és Malajzia, Indonézia vagy Thaiföld után már nem sok újat tud nyújtani.

De nagyon nem így lett. Egyrészt olyan élményeket szereztünk, amilyeneket korábban sehol máshol, másrészt az emberek valamiért különösen közel kerültek hozzánk. Ráadásul olyan fantasztikus ételeket kóstoltunk, hogy Vietnám hivatalosan is az egyik kedvenc gasztronómiai célpontunkká vált.

Rengeteg kedves és megmosolyogtató pillanatot éltünk meg az emberekkel. Az egész ország, a lakóival együtt, olyan volt, mint egy jókedvű vígjáték – ezt persze a legnagyobb szeretettel és elismeréssel mondjuk. Annyi vidám apróságot figyeltünk meg, hogy soha máshol nem tapasztaltunk hasonlót: a nők öltözködése, az utcai életük, a közlekedésük mind-mind mosolyt csalt az arcunkra. Még a gyerekeket is valahogy aranyosabbnak láttuk, mint máshol – ezért el is neveztük őket „kis-phoknak”.

---

,, 2020.jan.27-től febr 14-ig.tartott az utazásunk. Érkezés Hanoiba a reggeli órákban. Már 4 évvel ezelőtt 3 hetet töltöttünk Vietnámban és annyira megtetszett, hogy mindenképpen szerettem volna visszajönni.

Az időjárást azt ajánlatos előre nézni, mert január, február elég szélsőséges, sokat esik az eső a nap ritkán látszik, nagy a pára és a szmog, de, hogy ne fázzunk bevásároltunk Nordface ruházatból bőven. Szuper minőség negyed árért mint itthon. Ezt tapasztalatból mondom, mert az előző utunknál is vettünk és garantáltan eredeti.

Szerintem Hanoira elég 3 napot szánni. 2 nap Halong öböl, és a városban lévő nevezetességek. Ha valaki egyénileg megy, bátran megteheti, mert itt minden a turistáért van. A szállás nekünk mindent intézett, az éjszakai buszt, amit csak ajánlani tudok, nagyon olcsó és 1 éj szállás megspórolható! Minimális angol tudás elegendő. Hálókocsis vonat, motorbérlés, kirándulások, minden precízen a megbeszéltek szerint történt. Sehol nem akartak becsapni, szerintünk nagyon biztonságos ország, persze az óvatosság nem árt.

Hanoi környéki pagodákat is bejártuk motorral, de motorozni valóban nagy rutint igénye. Nagyon szépek voltak, de ha lentebb mész az országba akkor látsz ilyen szépeket bőven. Ezt csak akkor érdemes szerintem beiktatni, ha csak Hanoiba mész. A parfüm pagoda meg abszolút kihagyható, a leggyengébb program volt számunkra.

Vásárlásnál lehet dollárral fizetni, viszont a szállás fizetése kártyával +3% költség. Telefonkártya 9 $ a repülőtéren és szuperül működött az internet. Taxitranszfert a szállástól lehet rendelni 14 és 18 $ között. A csöpögős vietnámi kávét meg nagyon tudom ajánlani, én még ilyen csodálatos kávét sehol nem ittam.
Tetszés szerinti sorrendben a pagodák Thay-, Buth Thap-, Dau-, Tram Gian Pagoda." (Buzásné Gerdán Szilvia, 2020)
 

További élménybeszámolók

Vietnám, a Leszálló Sárkány országa, az elmúlt évtizedben hihetetlen fejlődésen ment keresztül, részben a „doi moi” reformoknak és az amerikai gazdasági embargó feloldásának köszönhetően. Az ország ma már modern arculatát mutatja: a vietnámi nemzeti légitársaság legújabb Boeing gépeit egykor bombázógépekkel itt járó amerikai pilóták vezetik, és szinte semmi nem emlékeztet a háborús múltra. A harckocsik és roncsok eltűntek, a közlekedést pedig folyamatos korszerűsítés jellemzi – hamarosan japán-vietnámi együttműködéssel épül gyorsvasút Hanoi és Ho Si Minh-város között, mely az utazási időt tíz órára csökkenti.

Hanoi, a Ly Thai To császár által alapított város, őrzi koloniális báját. A Ho Si Minh mauzóleum környékén sárga falú francia épületek és az utcákon tornázó emberek idézik meg a múltat. A Nyugati-tónál álló Tran Quoc pagoda és a Quan Thanh pagoda kőelefántjai túléltek minden történelmi vihart. Innen továbbhaladva Hai Phong kikötőjéből szárnyashajóval érhetjük el Cat Ba szigetét, amely lenyűgöző sziklaformációival és homokos strandjaival csábítja a látogatókat. A sziget belsejében található Quan Y cseppkőbarlang egykor háborús kórházként szolgált, ma pedig különleges emléket állít az elmúlt évtizedeknek.

A Ha Long-öböl, az UNESCO Világörökség része, lélegzetelállító dolomitszikláival és barlangjaival a világ egyik legkülönlegesebb természeti csodája. A Bo Nau barlang hatalmas termeiben az eső elől is menedéket találunk. A történelmi Hué városában a Tiltott Bíbor Város és a Thien Mu pagoda mutatja meg Vietnám szellemi és építészeti gazdagságát, míg Da Nang strandjai és a Márvány-hegyek különleges hangulata a természet szépségét tárja elénk.

Hoi An, a hagyományos építészet és kultúra kincsestára, autentikus hangulatával repít vissza a múltba. Saigon, vagyis Ho Si Minh-város, napjainkban a modern és koloniális stílus harmonikus keveréke, ahol elegáns üzletek és pagodák egyaránt megférnek egymás mellett. Ez az ország az ősi kultúra, a természeti szépség és a gyors fejlődés lenyűgöző kombinációját kínálja.

---

Vietnámban több mint két hetet töltöttünk, és ha valaki takarékosan utazik, napi 50 euró körül megoldható az egész. Ha valaki kényelmesebbre veszi a tempót, akkor sem kell sokkal többet költenie. A Ha Long-öbölben tett hajókirándulások még mindig drágák, és a vízum sem olcsó (ha online intézi az ember, továbbra is jelentős költséggel jár). A szállások árai kezelhetők, egy kétfős étkezés tíz dollár körül kihozható, a múzeumok belépői sem megfizethetetlenek. Mivel az ország nagy része folyók árterében fekszik, nem meglepő, hogy időnként az utcák, sőt a szobák is víz alá kerülnek. Az emeleteken található csapóajtók nem véletlenek – így lehet a bútorokat biztonságba helyezni áradás esetén.

Az egyik legérdekesebb vietnámi szokás, hogy a templomokban rendszerint bonszai fák állnak, gondosan elrejtett apró szobrocskákkal, hidakkal és házakkal. Az utcai éttermeknél változatlanul apró műanyag székeket használnak, amelyek még a vietnámiak számára is kényelmetlennek tűnnek. Egyedül itt tapasztaltuk, hogy a robogón hátul ülő nők gyakran átölelik a vezetőt, ahelyett hogy az ülésbe kapaszkodnának. Az emberek közvetlensége másban is megnyilvánul: kézen fogva sétáló párokból több van, mint máshol a régióban. A vietnámi konyha népszerűsége vitathatatlan, de minket nem győzött meg – változatosabb, mint például az indonéz, de a kínai ételek helyi változatát nem igazán kedveljük. Ráadásul itt több gyomorproblémánk volt, mint bárhol másutt, ami a higiéniai körülményekről árulkodik. Az utcán pizsamában sétálni továbbra is teljesen elfogadott viselet.

Több tájfunt is éppen csak elkerültünk, de a hatásuk 500 kilométerrel odébb is érezhető volt. Az esős reggelek sem javították az ország iránti benyomásunkat. A francia gyarmati múlt talán legjobb hagyatéka, hogy meglepően jó minőségű péksüteményeket lehet találni.

Az utcanevek rendszere kaotikus, inkább háztömbökről beszélhetünk. Előfordul, hogy két egymás utáni házszám valójában tíz percnyi gyaloglásra van egymástól a szűk sikátorok miatt. Akárcsak Indonéziában, itt is kevés az autó, de azok mind újak – a kormány ugyanis hatalmas adókat vet ki az új autókra, mivel az infrastruktúra már így is túlterhelt.

A vietnámi dong továbbra is a világ egyik legfurcsább nevű valutája, amit a helyiek is igyekeznek mellőzni, ahol csak lehet. Bár nem olyan extrém a helyzet, mint Kambodzsában, az állam csak nemrég hozott olyan szabályt, hogy a köztisztviselők fizetését kötelező dongban folyósítani, hogy ezzel erősítsék a nemzeti valutát. A diktatúra árnyéka ugyan nem látható a hétköznapi életben, de azokat, akik nyilvánosan kritizálják a rendszert, a hatóságok gond nélkül eltüntetik.

A vietnámiak temperamentumosak és hangosak, de legalább nem bámulják az embert, és pénzért cserébe viszonylag gördülékenyen működik a kiszolgálás. A férfiak között a Vinh név rendkívül gyakori, egy középkori hadvezér tiszteletére, aki látványosan elpáholta a kínaiakat. Az alkudozás nem olyan egyszerű, mint Egyiptomban, inkább elengedik a vásárlót, minthogy engedjenek az árból. Meglepően kevés férfi üldögélt céltalanul az utcák szélén – a vietnámiak mindig csinálnak valamit, pörögnek, rohannak. Ha ez a lendület kitart, a következő években gazdaságilag is felülmúlhatják a hasonló fejlődési pályán mozgó délkelet-ázsiai országokat.

Hosszabb tapasztalatok alapján Vietnámot nem tartjuk kiemelkedően érdekesnek. Bár van néhány látványosság, a régió más országai – például Thaiföld, Kambodzsa vagy Indonézia – izgalmasabb úti célok, több igazán ikonikus helyszínnel. Ha valaki már mindent látott a környéken, akkor érdemes lehet ide is benézni, de összességében Vietnám inkább a második vonalba tartozik.

---

Hanoiban nyolc napot töltöttünk el, úgy, hogy innen utaztunk szervezett úttal a Halong Bay öbölbe, Ninh Binbe, illetve egy kalandos hat órás alvóbuszos utazással északra, Sapába, hogy felmehessünk Vietnám legmagasabb hegyére, a 3147 méter magas Fansipánra. Lényegében két teljes napunk volt a városra, meg azok az esték, amikor a kirándulásokról visszatértünk a szállodába. Első napunkon az óvárost fedeztük fel, majd a déli részén található Hoán Kiem tavat, ahol rögtön két látnivaló is van, a vörösre festett fa The Huc hídon átkelve érjük el a Jáde- hegy templomát, amely a 13. században épült a kis szigetre. A tó másik végében áll a vízben Teknősbéka pagoda, de oda nem lehet bejutni. A Hoán Kiem tó után megpróbáltunk gyalogosan elindulni a Van Mieu nevű, 1070-ben épült Konfuciusz- templomhoz, amelyben Vietnám első egyeteme is látható, de utólag kiderült, hogy a 33 fokos melegben, 97 százalékos páratartalomban ez egy lehetetlen vállalkozás, így taxival jutottunk el oda.(2023) forrás

Egyéb vietnámi (Saigon-i) impressziók

A vietnámi lányok feltűnően szépek. Kinézetük inkább a kínaiakhoz áll közelebb, mint a thaiokhoz, de sokuk kifejezetten csinos. Személy szerint vonzóbbnak találom őket, mint a thaiokat. Ha egy külföldi férfi belép az utcára, alig telik el negyed óra, és már biztosan megtalálják ajánlatokkal – „happy massage” vagy „special massage” jelszóval, esetenként teljesen egyértelmű utalásokkal. Fűvel itt nem próbálnak meg üzletelni, mint Kambodzsában, mivel a drogokért kemény büntetés jár, viszont a prostitúció burjánzik. Amikor megérkezésem után érdeklődtem, hol lehet ásványvizet és sört venni, a szállás recepciósa egyszerű eligazítást adott: „szemben, ahol a lányok ülnek az utcán, ott mindent lehet kapni.” A masszázsszalon, a prostitúció és az árusítás itt egy csomagban működik. Aztán, miután többször is jártam ugyanott vízért vagy sörért, a lányok megtanulták, hogy engem csak a trafik érdekel – innentől már nem ajánlgatták a szolgáltatásaikat, csak köszöntek és jelezték az „üzletvezetőnek”, hogy vevő érkezett.

A városban leginkább gyalog közlekedek, mert a helyi közlekedés totális káosz. Vannak ugyan buszok, de menetrendet nemigen látni, és az embernek egyszerűen le kell intenie őket, ha fel akar szállni. Nyelvi akadályok miatt a buszozás gyakorlatilag felejtős. A taxisok szintén nem ajánlottak – minden turistára Freddy Kruger-szerű éles karmokkal vetik rá magukat, hogy lehúzzák, ahol csak lehet. A szállodás szerint vannak megbízható taxitársaságok, de az esély, hogy az ember kifogjon egy korrekt sofőrt, meglehetősen alacsony. A motoros taxik (xe-om) elérhetőek és gyorsak, de személy szerint nem kedvelem a kétkerekű járműveket, így ezt is inkább kihagyom. Marad a gyaloglás.

Az úttesten való átkelés itt önálló tudományág. A zebra semmit nem ér, az embernek bele kell vetnie magát a megállás nélkül hömpölygő robogóáradatba. A trükk az, hogy az átkeléskor egyenesen a járművek felé kell nézni, majd határozott, egyenletes tempóban haladni előre – a motorosok pedig kikerülik az embert. Elsőre ijesztő és szinte orosz rulettnek tűnik, de meglepő módon működik. Persze nem lehet teljesen ész nélkül elindulni, és mindig ügyelni kell arra, hogy a közeledő járműveknek maradjon idejük korrigálni.

---

Az első reggelen, amikor elindultam megkeresni a főzőiskolát, teljes nyugalomban voltam: nálam volt a cím és egy térkép. Kilépve a szállásról körbenéztem – merre van egy szabad taxi? Egyet sem láttam, viszont az utca túloldalán robogókon egyensúlyozva férfiak heverésztek. Amint rájuk pillantottam, azonnal rázendítettek: „éééé, szö!” – nagyon rövid „ö”-vel. Csak lassan esett le, hogy arra várnak, elvihessenek valahová.

Odamentem az egyikhez, és előhúztam a cetlit. Kezébe vette, forgatta, nézegette, majd odalépett egy másik robogóshoz. A következő pillanatban már tízen, vagy talán húszan kapkodták egymás kezéből, egyre hevesebben vitatkozva. Ekkor rémülten jöttem rá, hogy nem tudják elolvasni, és a térkép értelmezése sem az erősségük.

Végül a sofőröm intett, hogy üljek fel mögé, aztán őrült tempóban elindult az ellenkező irányba. Pedig én tudtam, hogy merre kellene menni – indulás előtt alaposan megnéztem a térképet. Száguldottunk keresztül a városon, majd alig negyedóra múlva egy turistákkal tömött hatalmas térre érkeztünk. A sofőr egy csapat, idegenvezetőkre emlékeztető alakhoz navigált, akik azonnal nekiláttak a térkép és a cím tanulmányozásának. A jelenet ismétlődött: heves vita, gesztikulálás, de most már érezhető volt, hogy legalább tudják, miről van szó. Alapos egyeztetés után elmagyarázták a sofőrnek, merre és hogyan kell tovább menni.

---

Vietnámban összesen 670 dollárt költöttem, ami napi szinten 55,9 dollárra jött ki. Ezt erősen torzította a drága vízum, és persze a Ha Long-öbölbe is lehetett volna olcsóbban menni, illetve visszafogottabban étkezni.

Valószínűleg nincs még egy nemzet a világon, amely olyan győzelmekkel büszkélkedhetne, mint a vietnámiak. Többször megverték a mongolokat, majd a francia gyarmati hadsereget és az amerikaiakat is. Az 1970-es években még a kommunista Kínának is odapörköltek.

A Facebook számos vietnámi régióban blokkolva van, de nem mindenhol, és a tiltás logikáját nem sikerült megfejteni. Minél északabbra utazik az ember, annál több szép nőt lát – délen inkább alacsonyabb termetűek, és az arcuk is kevésbé vonzó.

Ázsiában máshol sem feltétlenül arra használják a járdát, mint Európában, de Vietnámban ezt a szintet tökélyre fejlesztették. A járdák amúgy is keskenyek és rossz állapotúak, de a maradék helyet teljesen elfoglalják a parkoló robogók és az utcai árusok. Egy vietnámi nagyvárosban az ember nem a járdán sétál, mert az gyakorlatilag lehetetlen, és nem is közvetlenül mellette, mert ott szabálytalanul parkoló autók állnak – így a legtöbbször az úttest közepére szorul.

A kommunizmus Vietnámban már csak formálisan van jelen, de Ho Si Minh kultusza továbbra is virágzik. A róla készült szobrokat, pólókat és más emléktárgyakat mindenhol árulják – bár ez utóbbiakat leginkább a turistáknak. Ho figurája valóban egyesíti az országot, részben azért, mert ő maga már nem érte meg az amerikaiak feletti győzelmet, és így nem ő vezette le az osztályellenségek eltávolítását.

A turizmusban dolgozók – a riksásoktól az útikönyvárusokig – egyszerűen nem hajlandók megérteni a „nem” szót. Hiába utasítja vissza őket az ember, kitartóan próbálkoznak tovább.

Sok vietnámi nő hordja a hagyományos nemzeti viseletet, ami egy testhezálló felsőből és hosszú nadrágból áll. A vietnámi nyelvet egykor kínai karakterekkel írták, de ma már latin betűket használnak. A tonalitás miatt a magánhangzók és ékezetek olyan kombinációi alakultak ki, amilyenek máshol szinte sehol nem fordulnak elő.

---

Nem tudsz úgy bemenni valahova, hogy ne legyen ott egy szentély

Noha egy 2019-es felmérés szerint a vietnámiak mindössze 14 százaléka vallásos, és nekik is csupán 5 százalékuk buddhista, a szentélyek megépítése és gondozása a kultúra szerves része maradt. Olyannyira, hogy se étterembe, se hotelbe, se cipőboltba nem tudsz úgy bemenni, hogy ne állna valamelyik sarokban egy miniszentély, ahol a helyiek a szívüknek kedves dolgokkal ajándékozzák meg a felsőbb hatalmakat és elhunyt felmenőiket.

Az ajándékok természete meglehetősen szokatlan: az oltárra ugyanúgy kerül dobozos kóla és sör, mint friss gyümölcs, sőt van, aki előbbiből egyenesen egy kartonnal visz, hogy kifejezze tiszteletét. (2024) forrás

Fotóegyveleg

Mekong-folyó - R. Gyuri fotója

Kókuszcsipsz teával - n.k. fotója

Vissza az elejére

Kommentek