ÚTIKRITIKA.HU / Vietnám

Vietnám

Vietnám

Pénz és pénzváltás | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

.

Bőségtál - P. M. fotója

Pénz és pénzváltás

• A vietnami hivatalos pénzeszköz a dong. A legkisebb címlet 500-as, a legnagyobb 500 ezres.
• Érdemesebb nagyvárosokban pénzt váltani, mert a kisebb helyeken rosszabb az átváltási kurzus.
• Az utazási irodákban és vendégházakban rendszerint tudunk pénzt váltani, de a kurzus nem olyan jó, mint a normál utcai pénzváltóknál.
• Hasznos információ, hogy Vietnamba a valuták közül amerikai dollárt érdemes a leginkább vinni. Ha nincs éppen nálunk dong, csak dollár, azt is sok helyen elfogadják.
• A sérült dollárbankjegyeket nem szokták elfogadni.
• A dollárból és az euróból is a 100-as és az 50-es címletekért valamivel jobb árfolyamot kínálnak, mint a kisebbekért.
• Egy dollárért kb. 23400 dongot adnak (2023 január).

Bankkártyát inkább csak a nagyobb szállodákban, menőbb éttermekben és butikokban fogadnak el. ATM készülékek Hanoin és Ho Si Minh városon kívül alig vannak, legfeljebb a nagyobb városokban. A tuktuk vezetők jól tájékozottak abban, hogy hol találhatunk automatát. A Visa és a Mastercard a legelfogadottabb, Amex kártyát viszont nem érdemes vinni. Valójában a készpénz a nyerő. Ebben az alfejezetben is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hotel széfet mindig hasznos igénybe venni, azaz csak annyi készpénzt vigyünk magunkkal a hotelen kívüli programokra, amennyire kb. szükség lehet.

A pénzek szépek, műanyagok, modernek. Csúszósak, könnyű őket véletlnül kirántani a farmer zsebéből. És állandóan milliókat átszámolgatni eléggé macerás. Könnyen összekeverhetőek, figyelni kell.

Revolut, wise simán használható. Dollárból vagy euróból, de néha forintból is váltva a dongot. A wise elméletileg tudja a vietnami dongot, a gyakorlatban csak dollárban/euróban vont le pénzt. Nem sikerült rájönni, mikor, miért, melyiket terheli. Elfogadható árfolyamon. (2023 január)

"Revoluttal fizettünk ott, ahol lehetett. Forintból vonta le, korrekt árfolyamon. Már, ahol lehetett kártyát használni. Ahol nem, csak kp. Ami macerás és bizony kell egy kis idő a címletek beazonosítására, hogy ne vágjanak át ezzel is. Kr"

"Bankautomata: Szinte mindenhol találunk ATM-et Vietnámban. A maximális pénzmennyiség, amit az automata enged kivenni, az 2 millió VND, ami valljuk be, annyira nem sok, emellett még 30 ezret felszámol készpénzfelvételi díjként. A BINV nevű bank automatája viszont nem számít fel költséget és felvehetsz akár 5 millió VND-t is. (2015)" forrás

---

,, Nincs aprópénz! A legkisebb címlet az 500 dong-os, amit konkrétan semmire nem tudtam használni. A WC használat is 2000 dong-nál kezdődött. Vajon kinek a képe látható minden pénzen? Kettőt találhattok…. igen igen Ho Chi Minh! (2018)" forrás

---

,, Vietnámban ha valamilyen oknál fogva nem interneten veszel repülőjegyet belföldi járathoz, hanem a szállásodon vagy utazási irodán keresztül intézed, akkor csak készpénzzel tudsz fizetni. Mondanom se kell, számlát, nyugtát nem szokás adni, a nagy értékű vásárlások után legfeljebb valami elismervényt. Semmi meglepő nincs abban, hogy azok, akik kisvállalkozásokat üzemeltetnek – mint amilyenek a szállások és kifőzdék –, készpénzkötegeket tartanak maguknál. (2020)" forrás

---

4000 forintért eszel egy Michelin-csillagos étteremben – viszont azt ötszázezressel fizeted ki

Vietnámban brutális mértékű az infláció, ami két dolgot is okozott: egyrészt, a helyiek óriási címleteket használnak (van például száz-, kétszáz- és ötszázezresük is), a taxi és az élelmiszer pedig megdöbbentően olcsó a nyugati pénztárcához mérve. Nincs mit szépíteni: magyarként privilegizált helyzetű elitnek számítottunk, és belegondolni sem tudtunk, mit érezhet egy svájci vagy amerikai turista. Csak viszonyításképp:

egy 20 perces taxiút, amit motoron tettünk meg, 25 ezer vietnámi dongba, azaz 360 forintba került, egy átlagos éttermi ebéd 120 vietnámi dong, azaz 1740 forint körül mozog.

Izgalmas együtt állás ugyanakkor, hogy van Hanoiban egy Michelin-csillagos étterem, a Tam Vi, ami a legjobb északi- és közép-vietnámi fogásokat kínálja, ugyanakkor árazásával sokkal inkább igazodik a helyi árszabáshoz. Egy átlagos ebéd 250-300 ezer dongba kerül, tehát 5000 forint alatt bőven megebédelhetsz ott. És noha sok visszajelzés szerint a Tam Vi elmarad az átlagos Michelin-színvonaltól, mi nagyon jó élménnyel távoztunk onnan. (2024) forrás

Egészség

Vietnamban nem éppen fejlett az egészségügyi infrastruktúra, annak dacára, hogy az utóbbi húsz évben a közegészégügyi helyzet javuló tendenciát mutat. A nagyobb városokban az egészségügyi ellátás színvonala nem rossz, Hanoi-ban és Ho Si Minh városban pedig kifejezetten nívós klinikák is vannak, ahol azonban méregdrágák a kezelések. A magas páratartalmú trópusi klíma jó táptalaj a kórokozók számára. Nem az elbizonytalanítás szándéka vagy és a félelemkeltés miatt, hanem a józan óvatosságra való figyelmeztetés céljából hívjuk fel a figyelmet az alábbiakra. Egyre ritkábban fordulnak elő ugyanakkor tömeges, fertőző betegségek.

Hasznos információ, hogy a déli országrészben, a Mekong deltája táján előfordul malária, de csak az árvizek következményeként. Turisták által látogatott helyeken nem fordul elő malária. A déli országrészben egyre gyakrabban előfordulnak dengue-lázas betegségek, amelyek ellen nincs védőoltás. Védekezni csupán szúnyogriasztással lehet. A vietnami média néha beszámol kolera- és hasmenéses megbetegedésekről. A madárinfluenza vírus Vietnamban előfordult már. Óvatosságból hasznos kerülni az élőállatpiacokat és a baromfigazdaságokat.

Hasznos, javasolt, tehát nem kötelező oltások:

• Hepatitis A fertőzés elleni védőoltás
• Hepatitis B elleni védőoltás
• Hastífusz elleni védőoltás
• Veszettség elleni védőoltás
• Nemzetközi oltási igazolványt nem kérnek az országba való belépéskor.

A turista kellő óvatossággal elkerülheti a betegségeket. Az ivóvízzel és élelmiszerrel terjedő baktériumokat a főzés és a sütés elpusztítja. Csak jól átsült húsokat, halakat szabad fogyasztani. Utcai árusoktól vásárolt zöldségeket, gyümölcsöket nyersen és alapos tisztítás nélkül ne fogyasszuk. Fontos szabály, hogy ne igyunk semmiképpen csapvizet. Palackos ivóvízhez szinte mindenhol hozzá lehet jutni.

Hasznos tanácsok:

• FUGAKAR féreghajtó tabletta: hasznos megjegyezni a nevét! Utunk végén be lehet venni egy szemet, kb. 20000 dongba kerül, este lefekvéskor nyammogjuk szét, aztán nyeljük le vízzel.
• A gyógyszertárak neve vietnamiul: Nhà thuốc – de felismerni, mert mind a termékeivel az utcára néző boltocska.
• A Nap roppant erős sugaraitól védő krémekre szükség van Vietnamban.
• Mindenképpen javasoljuk, hogy még az utazást megelőzőleg kössön átfogó baleset- és betegbiztosítást. A honlapunkon köthet ilyet online.

Vietnámban sokan maszkot hordanak az utcán és motorozás közben, mert nagyon nagy a szmog és a por.

,, Folyóvízzel mosogatnak, nem úgy, mint Thaiföldön és Kambodzsában a legtöbb helyen. A szállások tiszták voltak. Semmiféle eü. problémánk nem volt. (T. Ágnes, 2016)

---

,, Az utazás előtt beoltattuk magunkat (több dolog ellen is) nem úgy, mint Thaiföld előtt. Valamiért most úgy éreztük ez szükséges. Voltak megint szabályok, amiket be kell tartani: piszkos kézzel nem eszünk, jeget nem iszunk, rendes vízzel megmosott gyümölcsöt nem eszünk, csak frissen készült ételt (amit a szemünk előtt sütnek) eszünk….stb. Nos az előbb felsorolt szabályokat sikerült 1 órán belül megszegnünk. Az összeset!!!!
Az első hely egy helyiek által látogatott piac volt ahol rajtunk kívül egyébként fehér ember nem is volt (kérdezgették is sűrűn,hogy honnan jöttünk). Itt rögtön kiderült számomra, hogy a vietnami kalap nem csak a turisták kedvéért van, ők valóban a mai napig ezt használják. A piac látványa a tavalyi kalandunk után már nem okozott akkora sokkot és döbbenetet, de azért nehéz megbarátkozni ezzel a higiéniai állapottal. A húsokat csak úgy a melegben, kint árulják és ott előtted darabolják össze szinte a földön vagy a piszkos pulton. (2018)" forrás

---

A remek étkezések mellett érdemes gondolni arra is, hogy a streetfood, a tengeri herkentyűk ... magában hordozza a higiéniai veszélyeket. Egy utcai árus, aki órákig nem hagyhatja el a standot ... a szennyvízzel fertőzött parti vizekben tenyésztett kagyló, rák ... felvet egyfajta plusz odafigyelést.

Az Albendazol vagy egyéb néven, de azonos hatóanyaggal féreghajtó emberek számára. Mi 3 havonta alkalmazzuk. Vagy amikor olyan utazást csinálunk, amiben befigyel a tengeri herkentyűs ételek fokozott fogyasztása. Vietnám után mindig.

Meglepően sűrűbben fordul elő ilyen jellegű probléma és komoly, kórházi kezelést igénylő hatása van.
Használat elég egyszerű. Patikában meg kell vásárolni 3 dobozt. Ez 3 adag. 1 dobozban 2 tabletta van, ez 1 adag. Mi este lefekvéskor vesszük be. Évekig nem használtuk, mert nem is tudtunk róla. A helyiektől tanultuk el. (Szántó Lajos utazásszervező, 2023)

---

Közlekedés

Közúti helyzet

A Vietnamban először látogató európaiak megrökönyödnek attól, hogy a városi és a lakott területeken kívüli közúti közlekedés mennyire kaotikus. Óriási a forgalom, elképesztően sok a motorkerékpározó és autós. A közlekedési szabályokra fittyet hánynak, így nem csoda, hogy sok a kisebb koccanásos baleset, gyakran a motorosok ütköznek össze egymással. Hasznos információ, hogy a bukósisak kötelező. Turistáknak nem igazán javasoljuk sem motorkerékpár, sem autó bérlését. A magyar és a nemzetközi jogosítványt nem fogadják el, és csak a helyi hatóságok által kiadott engedéllyel lehet járművet vezetni. Egyszerűbb, biztonságosabb hát helyi sofőr által vezetett gépkocsit bérelni, mert ennek számtalan előnye van. Városokon belüli közlekedésre sok turista vállalkozik motorkerékpár bérlésével, mert önmagában izgalmas kaland a zsúfolt utakon a helyiekkel együtt mozogni. Napi 5-10 dollárért lehet bérelni robogót hotelekben, utazási irodákban, sőt kávézókban is. Ehhez általában nem kérnek jogosítványt. Viszont a rendőrök szúrópróbaszerű ellenőrzések alkalmával szívesen megcsapolják ilyen-olyan ürüggyel kivetett büntetéssel a turista pénztárcáját.

"Az utak néhol elég viccesek. Az 1-es számú nemzeti főút, ami több ezer kilométer hosszan, az északi határtól a déli tengerpartig húzódik és sok helyen fizetős néhol nem több, mint kétszer egy sáv, ahol a bicikliseket, motorosokat és néhol vízi bivalyokat kerülgetve haladhat az ember. De azért nagy fejlődés van, mindenhol hidakat, utakat építenek rohamtempóban (általában külföldi pénzből). A városokban is rengeteg tábla van kitéve, hogy ott mi fog épülni, boldog rajzolt elvtársak és elvtársnők a szép zöld utcákon sétálgatnak az új házak között. Hanoi-ban a reptérről befelé az útról egy hatalmas díszes kaput láttunk kivilágítva. Olyan volt, mint a Brandenburgi Kapu kicsiben. Ott egy lakónegyed fog épülni, de abból még semmi nincs meg.

A közlekedésben lényegében nincsenek szabályok, amit betartanának a piros lámpán kívül (a biciklisek, motorosak néha azt sem). Elsőbbsége annak van, akinek előbbre van az orra egy centivel. A néhány körforgalom csak dísznek volt, ugyanúgy fordultak balra is benne. A többsávos úton minden kereszteződésnél dudált a sofőrünk, hogy tudják, jövünk. A duda egyébként általános használatban van, index helyett, mellett ezzel jeleznek mindent, pl. azt is, ha előznek valakit. A fő közlekedési eszköz a motorbicikli, azon szállítanak mindent, a kétszárnyas üvegajtótól kezdve a borjúig. A motor családi szállítási eszköz is, gyakori látvány, hogy papa-mama-két gyerek utazik egy motoron. (2008)" forrásem állnak meg ésengednek át.

---

,, A gyalogos vesz egy nagy levegőt majd elindul a kocsik, buszok és a millió motor között a túloldalra. Az első ilyen átkelésünk után elmormoltam egy imát (pedig nem is vagyok vallásos). (2018)" forrás

Motor

Vietnamban a motorkerékpárt lehetőleg hivatalos parkolóhelyen tanácsos csak leállítani, lakatot használva. Ho Si Munh városban többekkel előfordult, hogy a kölcsönző a lakat pótkulcsával lopást rendezett meg, majd követelte a motorkerékpár újkori árának kifizetését. Aki motorozni akar, de nem vezetni, az könnyen találhat vezetőt napi 6-10 dollárért.

"Az európai közhiedelemmel ellentétben teherbíró képessége végtelen. Rengeteg fotó kering a világban, amin mondjuk három élő disznó vagy egy nagyobb bivaly van felkötözve a sofőr elé és mögé. Mi ilyet nem tudtunk lencsevégre kapni, de ízelítőül van nagy azért nagy súly és nagy térfogat is a képek között." forrás és fotók

A helyi közlekedési viszonyokhoz nem szokott turistának nagyon óvatosan keljenek át a forgalmas utak túloldalára. Még kijelölt gyalogátkelőn zöld lámpánál is körültekintően kell áthaladni az úttesten. Hiába zöld, nem háborítja őket a gondolat, hogy megálljanak és átengedjék a gyalogost. Vietnam területére saját vagy bérelt gépjárművel (gépkocsi, terepjáró, motorkerékpár) beutazni előzetes engedély birtokában lehetséges. Ennek hiányában a határőrök a beléptetést megtagadják, az engedély beszerzésére a határállomáson nincs mód. A saját gépjárművel történő utazást tervező magyar állampolgárok indulás előtt legalább 2 hónappal Vietnam budapesti nagykövetsége Konzuli Osztályán tájékozódjanak a gépjármű engedély beszerzésének feltételeiről, az eljárás részleteiről.

,, Vietnámban motoron minden elmegy… Motoron elmegy egy öttagú család, tyúkok ketrecben, komplett oázis cserepes virágokból, tíz nagy doboz egymásra erősítve, vagy akár egy bicikli is. Az úttesten pedig nagyon-nagyon sok ilyen megpakolt motor megy el egymás mellett, szinte minden más élőlényt kiszorítva a közlekedésből…" forrás

Vonatozás

Vietnamban a vasúti közlekedés elég biztonságos, olcsó és az európai utazó számára meglehetősen egzotikus. Sokan a nagy távolságokat hálókocsis vonatozással vészelik át.

Hanoi - főpályaudvar - Kriszta fotója

"Ha a legprosztóbb osztályon utazunk, akkor fapadban lesz részünk, plusz ne lepődjünk meg, ha éjszaka álmunkból felébredve vécére mennénk, és alig tudunk: a sokszor dzsuvás padlón mindenfelé szétterülve alszanak a derék utasok. Komolyan vigyázni kell, nehogy rálépjünk egy-egy nyugodtan alvó polgár fejére." forrás

---

"A MÁV közelmúltbeli vasúti kocsijaira még sokan emlékszünk. Az ottani vicces állapotok, a beragadt ablakok, az érinthetetlenül dzsuvás bisz-basz kilincsek, fogantyúk, a vécéről nem is beszélve – mindez együtt köszön vissza csálén és slamposan arra a magyar turistára, aki felmerészkedik egy ilyen keskeny nyomtávon futó ősfosszíliára, amit vietnami személyvasúti vagonnak hívnak 2013-ban." forrás

Távolsági buszok

A távolsági buszközlekedésre való vállalkozásnál nem árt előre megnézni, hogy milyen állapotban van a konkrét jármű. A főbb turisztikai látnivalók között érdemes az éjszakai buszt választani, ha az egy olyan busz, amiben ágyak vannak. A valóságban inkább priccsek, két oldalt és középen felemelve 1-2 sorban is. Zajos és rázós, de bizonyos kor alatt könnyen túlélhető. Ha van légkondi rajta, az a baj, ha nincs, akkor az, de erre előre fel kell készülni.

"Belföldön ez a legolcsóbb közlekedés, több helyre eljutunk vele. Nagy társaságokat választva nagyjából biztonságosak, a buszok műszaki állapota megfelelőnek mondható. Viszont egy biztos: a busz RÁZ! Hepehupás úton főleg. Szóval nem akkor megyek pisilni, amikor akarok. Van ugyan vécé több buszon is, de azokat csak végszükség esetén erős idegzettel. Képzeljük el, ami a hepehupákon történhet velünk, kezünkben egy locsolócsővel.. És a lányoknak sem egyszerűbb.

Ezek a vietek azt hiszik, hogy a légkondi az olyan menő, hogy feltétlenül állandóan és a leghidegebb fokozaton kell működtetni. Legyen nálunk pézsé vagy hasonló, hogy a fejünk felett lévő légbeömlőket be tudjuk tapasztani, ha érzékenyek vagyunk a hidegre, mert sokszor töröttek és nem lehet őket elzárni. Hangszennyezés előfordulhat, pl. bömböl valami zene vagy film. Udvariasan és mosolyogva kérjük meg a sofőrt, hogy csavarja lejjebb: "nyák nai ón kvá!" - hangos a zene! Lábszag általában nincs (a cipőt le kell venni az ajtóban), adnak takarót, a normálisabb társaságok egy kis palack vizet is. Hosszabb utakon biztos, hogy többször is meg fogunk állni, van, amikor csak a mezőn, aztán ki merre lát, megy dolgát végezni. A vietek ebből nem csinálnak ügyet. Mindenfele láthatunk a szélbe pisilőket. Sokféle desztináció közül válogathatunk, több társaság dolgozik, országosan a Sinh Tourist (korábban Sinh Café volt a nevük) adja a legjobb árakat hanoi indulások esetén.

A belváros-szerte található kisebb irodákkal vigyázni kell: nem biztos, hogy a legjobb árat fogják adni. A menetidő lehet egy nap, de lehet, hogy csak 17 óra. Az attól függ (útépítések, terelések, kerülgetni való tehenek mennyisége az úton stb.). Jó gyomor nem árt. Ez nem árt ez a jobb buszhoz sem: vietnami rendszámú, kétszintes alvós buszok, ugyancsak Dawoo vagy Hyundai márkák. A fekhelyek egyesével vannak elhelyezve 3 sorban 2 szinten. Legfeljebb 178 centi magasságú utasokig kényelmes, afelett folyamatos testhelyzet változtatásra vagyunk ítélve (tapasztalat). Jobb az alsó helyeket választani, mert ott ugye kisebb az amplitúdó. A nagyobb csomagokat engedhetjük a busz hasába, biztonságban vannak, nem fogják kinyitni. Cetliket tesznek rájuk, ha normális céget sikerült választanunk. Pénz, iratok mindig legyen nálunk, akár kis táskában a nyakunkban. (2013)" forrás

---

"Rabló gazemberek markába kerültünk. Az alvós buszon fél 6 Körül felvertek bennünket, hogy kiszállás, buszt kell váltanunk. Mondtam, hogy adja, vissza a jegyünket, mert az bizony Saigonig szól. Mondhattam én ezt szépen, csúnyán, akárhogy, csak bámultak bambán és csukták be az ajtót. A nagy hátizsákjainkat kidobálták, így még azt sem tehettük meg, hogy nem szállunk ki. ahol kitettek, elvileg utazási iroda volt, most már azt mondom, hogy ki tudja. Kedvem szottyant elmenni a rendőrségre. Nagy nehezen találtam egy fószert, aki megtudakolta a rendőrség számát, de senki nem vette fel, mikor elindultam, hogy bemegyek hozzájuk, kiderült, hogy fél 8-kor nyitnak. Addig nyilván nem történik bűneset szerte Vietnamban. Az utazási iroda, ahol a jegyünket vettük Hoi Anban, sem vette fel a telefont, korán volt még. Igaz, hogy ők az irodában laknak,fel nem veszik a telefont, még megzavarná a chi áramlását. Álltunk és vártunk. Egy szállodából próbálgattam telefonálni,de semmi. Az angol errefelé nem nagyon megy, arra a kérdésre se lehetett választ kapni, hogy hol vagyunk éppen. A hotelnek szerencsére volt kártyája,így kiderült, hogy Nha Trangban vagyunk, azaz kb.félúton Saigon felé. A Lonely szerint kb. 7 órányira." forrás

,, Kevés országban volt olyan egyszerű az utazás városok között, mint itt Vietnámban. Mi a buszt választottuk ami gyakorlatilag úgy működik, mint egy hop-on, hop-off rendszerű járgány. Eldöntöttük hány város érintésével szeretnénk eljutni Hanoiba és innentől fogva csak annyi volt a dolgunk, hogy 2 nappal azelőtt, hogy várost akartunk váltani, be kellett szólni az utazási irodába. (2017)" forrás

Belföldön repülővel

A belföldi repülőjáratok biztonságosak, jól szervezettek. A Vietnam Airlines mellett egyre népszerűbbé válik a fapados Jetstar Pacific Airlines. A városi közlekedésben a turista leggyakrabban taxit, motoros vagy kerékpáros riksát vesz igénybe. A kisebb távolságoknál a taxi költsége 10 USD körül van.

"Ébernek kell lenni az éjszakai vonatokon, az autóbuszokon és a hajókon. A Sapába közlekedő, a Hanoi és Hue közötti expresszvonaton, a Ha Long öbölbeli kirándulóhajókon többször előfordult, hogy megloptak turistákat. Este, éjszaka egyedül, vagy számunkra ismeretlen helyi emberrel egyáltalán nem javasolt elhagyatottabb környékeken időzni."

---

"Ezek a kvázi országutak furcsa szerzetek: sok helyen kétszer két sáv van az autósoknak kialakítva (középen méter magas betonkerítéssel elválasztva), mellettük mindkét oldalon szalagkorláttal leválasztva egy sávnyi hely a motorosoknak – itt (azaz az országúton) ugyanis szabályosan öngyilkos az, aki motorral az autók közé merészkedik. Ennek fő okát én a kamionosokban látom, ők mennek, mintha nem ismernék a féket. Aki eléjük kerül, arra szorgosan villognak és tülkölnek, és akinek kedves az élete, eltakarodik az útból, akár motoros, akár autós, akár buszos, akár másik kamionos. Tényleg ijesztő, ahogy száguldanak tökön-paszulyon keresztül.

A másik érdekes látvány a távolsági buszok csoportja, akik szintén a kamionosoktól tanulhattak vezetni, mert hasonlóan hajtanak, azzal tetézve a mutatványt, hogy ha pl. egy két sávos úton éppen előznek valakit, miközben jönnek szemből, akkor kinyílik a busz ajtaja, és egy kaszkadőrhajlamokkal megáldott pofa félig kilógva az ajtón integetéssel jelzi a mellette haladónak, hogy húzódjon le (persze a busz eközben már bőszen húz jobbra, leszorítva a mellette levőt). Ehhez adjuk még hozzá este a városokon kívül eső útszakaszok közvilágításának teljes hiányát, a reflektorral közlekedő szembejövőket, a kivilágítatlanul flangáló gyalogosokat, kis kocsit tologatókat, bicikliseket, riksásokat (amit itt cyclonak hívnak) és motorosokat – és máris érthető, miért kellett nekünk a körülbelül 120 kilométeres út megtételéhez több, mint négy óra. (Segítek: fentieknek köszönhetően 40 km/h-ás átlagtempó.) Gyönyörű és örökre emlékezetes momentum marad számomra, amikor a sötétből egyszer csak előbukkant egy kézikocsi mögötte egy emberkével, aki igyekezett azt áttolni az út bal oldaláról a jobbra; töksötétben, ráadásul a kocsin valami hosszú lécek voltak, amelyek elől-hátul kb. 2-2 méternyit lógtak ki, ezzel tulajdonképpen az egész utat lefoglalva. (2008)" forrás

---

"Da Nangban ismét repülőre ülünk, a Vietnam Airlines járatával utazunk Hanoiba. A fedélzeti magazinból kiderül, hogy a nemzeti szállító a SkyTeam légitársasági szövetség tagja, Európában Londonba, Moszkvába és Párizsba repül. Az országon belül érdemes velük utazni, kényelmes, modern gépekkel dolgoznak, rövid a repülési idő, gyors az áthaladás a repülőtéren, nincs túlzott adminisztráció. Az 1560 kilométer hosszú országban olyan a repülő, akár a busz, messze a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz az északi, a középső és a déli országrész között. Persze, akinek van ideje, próbálja ki a Hanoi-Saigon expresszvonatot, amely 34 óra alatt száguld végig az országon. Mire mindezt végiggondoljuk, már le is szállunk Hanoiban, ahol általában 4-5 fokkal hűvösebb az idő, mint Saigonban. A reptéren óriási építkezésbe botlunk: 2015 január elsején adták át az új terminált. (2015)" forrás

---

,, A buszok olcsók és pontosak. A Jetstar Pacific légitársaságot nem ajánlom, 6x tették át a jegyeinket. A taxik olcsók és automatikusan indul a taxióra bennük (Mai Linh és Vinasun társaság autóival utaztunk). " (T. Ágnes, 2016)

---

,, Hoi An-ba másnap 4 óra alatt, egy fekvő busszal jutottunk át. Az elmúlt 2 hét tapasztalatai alapján a távolsági tömegközlekedés sokkal ésszerűbbnek tűnik, mint otthon, már amennyire az infrastruktúra fejlettsége engedi. Kifejtem:

Vasútvonalak kevésbé hálózzák be az országot és autópályát is csak nyomokban tartalmaz a vidék (az első szakaszra még mindig büszkék és itt is csak max. 100-al mennek), de vannak esti vonatok és buszok kicsit drágábban kifejezetten kényelmes ülésekkel/ágyakkal és esetleges wifi kapcsolattal. Valamint az országnak van egy nemzeti és egy fapados légitársasága is, melyek együtt a nagyobb városok között akár napi 10-20 járatot is indítanak. Egyelőre úgy tűnik, hogy ők nem akarnak nagyot álmodni, így tudják is tartani magukat a vállalásaikhoz. 300km vonattal 8 óra, azaz 40 alatti átlagsebesség, de percre pontosan érkeztünk. :)

Az egyéni közlekedés, na az már teljesen más... szabályok nélkül, a jelzéseket, átkelőket és lámpákat figyelmen kívül hagyva, folyamatosan dudálva, villogva egymást leszorítva. Városokon belüli tömegközlekedés valójában nincs is. Azerbajdzsánban is elég kaotikus volt a helyzet, de ott legalább csak kocsival vasalhatták ki az embert. Itt viszont miközben fogunkat összeszorítva egyenletes ütemben araszolunk keresztül a motorok között bízván benne, hogy kikerülnek, simán elviszi a kiálló testrészeinket, egy, a forgalommal szembe száguldó másik robogó, amin egy 4 tagú család ül (plusz kutya, plusz bevásárlós szatyrok, plusz a fene tudja még mi). A gyalogosok helyezkednek el a tápláléklánc alján és arra sincs sok esély, hogy a viszonylag biztonságos járdán közlekedjenek, mert azt a motorosok használják parkolónak." forrás

---

,, Vietnámban nem csak a robogók számából lehet arra következtetni, hogy itt bizony ez a fő közlekedési eszköz, hanem abból is, hogy egy-egy robogó miként funkcionál. Pár nappal a megérkezésünk után lettünk figyelmesek arra, hogy babakocsi pl. mint olyan nincs, a robogók ezt a funkciót is ellátják. A legapróbb csecsemőkön át, az iskolásig, minden korosztály feltűbt a sofőrre csimpaszkodva. Az igazi látványosság mégis az volt, amikor komplett üzlethelyiséget láttunk robogóra erősítve, úgy mint pl a díszhalakat áruló kisállatkereskedő, vagy a téglahordó, máskor kókuszdió rakták roskadásig vagy épp élő állattal, malaccal. Komoly humorjelenetek adódnak ezekből a sztorikból. Nagyon szórakoztató látvány! Jut eszembe, a bringások sem hagytak minket unatkozni!" forrás

---

Majdnem elüt egy motor, amin egy komplett zenekar utazik

Nem tudom, hány dologban világrekorder Vietnám, de a kaotikus közlekedésben mindenképp: ahogy Fiala Borcsa fogalmazott korábban, a túloldalra nem átmenni, hanem oda születni kell, és erre annyira büszkék a helyiek, hogy a szuvenír pólókra is előszeretettel felnyomtatják a piros lámpán áthaladó járműveiket. A forgalmi sáv, a jelzőlámpa, az index itt csak gesztusértékkel bír – a dudálás önmagában a teljes közlekedési szabályzatot helyettesíti, és kifejezi a legfontosabbat: a haladási szándékot.

Ami pedig a motorokat illeti… nos, azokon pontosan annyi ember fér el, amennyi akar.

A négyfős család + kiskutya felállás teljesen hétköznapi látvány, de láttunk háromfős zenekart is motorozni egy kisebb dobfelszereléssel, valamint gitárral. Ninh Binhben a szállásadó „házinénink” is motorral jött értünk, és azon furikázott el bennünket a szállásig. Az már csak hab a tortán, hogy amikor mi is motort béreltünk, senki sem kérte el a jogosítványunkat. De mindezt véletlen mulasztásnak tulajdonítjuk.(2024) forrás

Étkezés

Elefántfülű hal (elephant ear fish) ananászos uborkasalátával és rizstésztával  - Mekong-vidéki specialitás - n.k. fotója

"Én Vietnámban egyetlen egyszer sem ettem rosszat. Pedig nem eszem húst. Reggelire általában a pho levest eszik, ami a nemzeti húsleves. Fő ételük a rizs, húsok és mindenféle trópusi gyümölcsök. És igen. A vietnámiak mindenfélét esznek ami nekünk furcsán, vagy ijesztően hangzik, kutyát is. Ha vegetáriánus ételre vadászol, érdemes a “Chay” feliratot keresni. Az utcán szinte bárhol, bármikor vásárolhatunk magunknak egy Banh mi-t, ami egy bagett, benne mindenféle finomságokkal, főleg hússal. Borravalót nem adnak. (2015)" forrás

---

Ami a kulináris élvezetek illeti, nekem nem jött be a vietnámi konyha. Pedig nagyon szeretem a thai, indiai, indonéz ételeket. Nagyon sok ételt megkóstoltunk, köztük a mézédes vietnámi kávét is, mindegyik nagyon finom volt, de egy kicsit keverék. Egy kicsit kínai, egy kicsit kambodzsai, egy kicsit thai. Így nem jöttem á, milyen az igazi vietnámi íz-világ. Talán a banh mi, azaz a kívül ropogós, belül puha vietnámi bagett az, amit bármikor és bárhol meg tudnék enni. (2023) forrás

R. Gyuri fotója

"A vietnami kaják megítélése nagyon vegyes. Sokan nagyon nem szeretik, sokan igen, sőt egyesek szerint a pho leves a világ legjobb levese. Lehetett ezek után nem kipróbálni?:) Én alapvetően nem vagyok kényes és mindent szívesen megkóstolok, így tettem is. Nem tudtak olyan ételt elém rakni, amit ne ízleltem volna meg. A többségük kifejezetten ízlett, és csak elvétve akadt olyan, ami nem. Történelmi hagyományai alapján rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, gyógynövényt használnak. Nekem ez volt az egyik nagy különbség a többi ázsiai konyhához képest, hogy itt sok a nyers levél, saláta stb. Rengeteg a hal, rák, bár sokan nem tudják, hogy délen ezek nagy része édesvízi és nem a tengerből való. Ettől függetlenül finomak. Kivéve talán a tilápiát, ami borzasztóan rossz volt, de lehet, hogy csak én nyúltam mellé.

Szorosan az étkezéshez tartozik, a piac. Utazásaim során mindig próbálom meglátogatni a helyi piacokat, szeretem ezt a közeget, számomra mindig sokat elárul a helyiekről, ráadásul fantasztikus hangulata tud lenni egy jófajta piacnak. Itt Vietnamban 3 piacon is voltam. Elsőnek Saigonban a Ben Than Market volt a cél, a szállodánktól egy saroknyira volt található. Ide elkísért minket egy helyi séf, akivel később, néhány helyi kaját közösen is megcsináltunk a házában, ami hatalmas élmény volt. Ott derült ki, hogy a séf édesanyja egy Vietnam szerte ismert és nagyon kedvelt Stáhl Judit. Így adódott, hogy egy országszerte híres séf házában tudtunk megtanulni néhány vietnami ételt elkészíteni. Nagyon érdekes és hasznos program volt, imádtuk, pláne, hogy a végén természetesen mindent meg is ehettünk. A második piac, ahol jártunk a helyi kínai piac volt, a Cholon, na ez nem egy nagy durranás, meglehetősen lepukkant, nem is időztünk itt sokat.

A harmadik viszont annál érdekesebb volt, mert helyi vezetőnk elvitt minket a Mekong deltájánál egy olyan helyi piacra, ahol turisták egyáltalán nem járnak. Itt a látnivalók nem pusztán az élelmiszerek és vegyes iparcikkek voltak nekünk, hanem mi magunk voltunk a fő attrakció a helyieknek. Folyamatosan kérdezősködtek, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, jöttek oda mosolyogtak, végtelenül kedvesek voltak. A csoda az egészben az volt, hogy mindezt mindenféle érdek nélkül tették, hiszen ők maguk is tisztában voltak azzal, hogy nem fogunk venni 2-3 élő kacsát, vagy pár kiló friss halat. Ezen a piacon láttunk csodákat is…sosem gondoltam volna például, hogy a kakukk az gyógyszer, ezért meg kell enni, ahogy arra sem mertem volna gondolni, hogy a patkány grillen különösen finom… erre külön többször is rákérdeztem, de kérlelhetetlenek voltak, valóban megeszik. Kicsit furán is néztek rám, hogy mégis miért etetnék a patkányokat a ketrecekben, ha nem akarnák megenni,és valóban, külön kókuszdiókat raktak be élelemként az állatoknak." (M. Gyuri, Vista, 2014)

Kigyópálinka - n.k. fotója

"A vietnami konyha viszont jellegzetesen más, mint a kínai, sokkal frissebbnek éreztem. Egyik jellemző étel a Pho (valahogy úgy kell ejteni, hogy 'fö'), amit főleg reggelire, de ebédre meg vacsorára is esznek, és leginkább egy jó erőlevesre emlékeztet, amibe ízlés szerinti húsokat és nyers mentalevelet, szójacsírát meg egyéb zöldségeket pakolnak. A kaja nagyon olcsó, északon egy előkelő étteremben kb. 700 forintért többfogásos vacsorát adtak. Normál turista helyen ennyiért már az italok is benne vannak. Az italok is nagyon olcsók, a szingapúri Tigris sört itt negyedannyiért lehet venni, mint Szingapúrban. A helyi sörök még olcsóbbak. A helyiek az utcán esznek (ott is élnek igazából), úton-útfélen kis műanyag székecskék, sámlik vannak a járdán, mellette egy szállítható tűzhely, és ott eszik mindenki. Leparkolják a motort a jardára, leülnek és már esznek is. A szemetet, csontokat a földre dobálják. Ennek ellenére nem fulladnak a mocsokba, viszonylag tiszták a városok." forrás

---

,, A gasztronómia dicséretreméltó, főleg a nagyvárosokban a higiénia, az ár és az ízek minden szempontból megfelelőek. Sok az étterem és kiváló ételeket kínálnak a vendégeknek. Érdemes kipróbálni a helyi specialitásokat, a vietnámi konyha friss és egészséges hozzávalókat használ. Rizs és zöldség, tenger gyümölcseivel vagy hússal, és halszósszal ízesítve. Ez utóbbi európaiak számára túl soknak bizonyulhat elsőre.

Pho egy tésztával készült leves hússal és korianderrel, amely nemzeti ételnek számít és minden napszakban szívesen fogyasztják a helyiek. Ajánlják még a Bhan Xe-t is, amely a palacsintára hasonlít leginkább, többek között rákkal, disznóhússal töltik meg." forrás

---

"Van kedvenc sörözőnk is, egy mosolyogni képtelen, de amellett nagyon kedves öreg üzemelteti. A söröző elnevezés kicsit eufemisztikus, a sípcsontom közepéig érő műanyag sámlikat nevezem annak, amit a járdára tesz egy nyolcszor kétméteres szakaszon. Cigit is árul, olyan jó márkákat, mint a War Horse vagy az Everest. Van Tiger Beer és Hanoi Beer, de mindenki a Halidát issza, mert az csapolt. Ja, vietnamiul a sör bia, ami egy pösze angol beer fonetikai értékének felel meg – természetesen most is ez volt az első szó, amit megtanultam. Hideg sör – bia hoi. Ez meg a második. A "hely" tele van turistákkal és helyiekkel is, ebből látszik, hogy rendben van. Gyakran az úttestre kell ülni, mert ugyebár olyan nem fordulhat elő, hogy nincs hely. Ma hatalmas para volt, jöttek a rendőrök. Mint otthon az aluljáróban, itt is percekkel ezelőtt ért oda a hírük, mire a sörözőhöz kerültek, már mindenki a járdán italozott, amint elmentek, páran visszaültek az úttestre." forrás

---

"A vietnámi kávé isteni. Szűrőn keresztül csepegtetik le a kávét a pohárba és kérés alapján vagy cukrozott sűrített tejjel, és vagy jéggel szolgálják fel. Mindig adnak mellé egy pohár teát is." forrás

---

,, Árak: 2 személyre üdítővel vagy sörrel. Helyi kifőzdék, kisebb éttermek: Hue 1000 Ft. , Hoi An 1500-2000 Ft., Phu Quoc 2000 Ft., Mekong delta: 1000-1500 Ft.
Hotel vagy resort éttermei: Phu Quoc: 4000-5000 Ft., Mekong delta: 3000 Ft.
Hozzáteszem általában halat, rákot, tenger gyümölcseit ettünk." (T. Ágnes, 2016)

fotó by T. Ágnes

,, Az utcán mindenki gyerekszéken ül. Nem csak egy részén az országnak, nem csak bizonyos helyeken...konkrétan az egész ország gyerekbútorokat használ evéshez. Gyermekeknek való műanyag asztalka, hozzá gyerekszék. Ettől aztán az utcán evés nem csak ízletes, de tényleg na-gyon vic-ces!" forrás

---

,, Nem kérdés: Vietnám világbajnok az ízekben. A legfinomabb leveseket, tengeri herkentyűket és szendvicseket ettük itt egész Ázsiában. Bár bevallom az első helyet illetően megoszlik a véleményünk, Zoli ugyanis Indonéziát szavazná a dobogó élére, nekem egyértelműen Vietnám a befutó. Nálam csont nélkül győzött. Annyira kiegyensúlyozott az ízvilága és annyira különleges, hogy számomra felejthetetlen élményt adott gasztronómiai téren. Imádom ahogy a savanyú, az édes és a csípős játszik a számban mikor vietnámi ételt eszek. Az ízlelőbimbóim imádják Vietnámot és táncot járnak az örömtől, ez nem kérdés. Nem beszélve arról, hogy szinte mindenben van koriander, ami a kedvenc fűszernövényem. Apropó, fűszernövény. Minden ételhez legalább két tonna gyógy-és fűszernövényt szolgálnak fel. Arról már nem is beszélve, hogy az utcai etetést olyan szinten magas szinten űzik, hogy annál fentebb állítom nincs. Nincs olyan négyzetmétere az utcának ami ne lenne alkalmas egy random reggeliztetésre vagy vacsoráztatásra. Tulajdonképpen az utcák legalább annyira használatosak evésre, mint közlekedésre." forrás

---

,, Megkóstoltuk a híres Tojásos Kávét. Nekem nagyon ízlett, kicsit hasonlított az íze és az állaga a tiramisúra, gondolom a felvert tojássárga/cukor kombó miatt. Érdemes kipróbálni, több helyen meg lehet találni az „Egg Caffee” nevű helyeket. (2019)" forrás

---

Amire nagyon vigyázzatok az a vietnámi kávé.

Még a benzinkúton kapható jegeskávék koffeintartalma is 3-4x meghaladja az itthoni kávéét. Összehasonlításképpen egy redbullban nagyjából 100mg koffein van, egy 250 ml-es vietnámi jegeskávéban 3-400 mg.

A híres, sűrített tejből és tojássárgájából készült vietnámi kávé még ennél is ütősebb tud lenni. Ha csak nem tervezzük az egész éjszakát végig vezetni, csínján a kávéval. Mi első este nem tudtunk aludni, másnap jöttünk csak rá, hogy miért. forrás

Vásárlás

"Hanoiban történt: a Hoan Kiem tó közelében megláttam, hogy egy néni kókuszos édességet árul az utcán, és épp egy helyi asszony vásárolt tőle. Kifigyeltem, hogy 5 ezret fizet érte, amiért kettőt kapott. Nekem húszezerért akarta adni darabját és amikor mutattam, hogy figyu bocsánat, de neki meg sokkal olcsóbb értem én, hogy nekem több mert túrista vagyok de mégis… akkor elfordította a fejét és nem nézett rám többé. Hát így. Se kókuszos édesség, se kedvesség. Érdemes nagyon körültekintőnek lenni, alkudni és a legfontosabb szavakat megtanulni vietnámiul. (2015)" forrás

---

"Made in Vietnam:  Ezt Hanoiban láttam, főként The North Face márkájú ruhákat lehet mindenhol vásárolni az eredeti ár töredékéért. Egy téli tolldzseki ami meleg és divatos is, kb 12 000 Ft. Mivel ezeket Vietnámban gyártják mindenki döntse el maga hogy mennyire eredetiek. Hátizsákok és egyéb kiegészítők is vannak. (2015)" forrás

---

,, Az árusoknak minden bizonnyal egy angol tanáruk volt. A következő pár mondatot szajkózták az ország bármely részén:

Hi my friend?
You buy something?
What you like?
What you buy?

forrás

Szórakozás

"Saigonban a turistáknak kiépült vigalmi negyed végképp lecsökkentette az általános színvonalat. Régebben sose jött oda senki drogot eladni, ma már arra kell ügyelni, hogy ne vegyen az ember. Egyszerre többen körbeállnak és sorolják a kínálatot, és a határozott elutasításra az a válaszuk, hogy a fű, hasis, ópium, heroin, meszkál, gomba alkotta repertoárhoz hozzáteszik a speedet és az extasyt, mintha csak azért nem kéne az összes szarjuk, mert valami mást akarok. Feltűnően sok a kupi és az idősödő európai férfi-helyi csaj, nő (vagy legalább shemale, esetleg ladyboy) kombináció. Pedig a Saigon rózsája a legtutibb nemi betegségek egyike, a makk szétnyílik mint egy rózsa, azt lehet hazavinni az asszonynak, hogy bocsásson meg – ezt magyarázta Terry, az öreg amerikai hírszerző és veterán. (2007)" forrás

---

"Karaoke: Bárhol, mindenhol, akárhol. Egyszerűen imádják. A legkisebb falutól kezdve a nagyobb városi karaoke helyekig bárhol megtalálható. Az itt nem okoz problémát, hogy valakinek nincs jó hangja, vagy egyáltalán nincs hangja. Énekel, mert énekelni szeretne. Olyat is láttam, hogy az úton, ahol bicikliztem, hallottam az éneket és benéztem a helyiségbe, ahol egy férfi mikrofonnal a kezében magának karaokezott. Nekem mulatságos volt, neki teljesen természetes. Mindezt mega hangerővel. (2015)" forrás

---

,, Vietnam tökéletes: első nap este kimentem a szállodából, pár percen belül fékezett is mellettem egy gyönyörű, robogós tinilány...még csak bárba sem kell menni..."

---

,, Félnapos hajókirándulás 8 dollárért? 6 dolláros hotelszoba 2 főre? 60 forintos sör? Na jó, a sör áráról már Saigon kapcsán is esett szó, de akkor is, Nha Trang elképesztően olcsó volt, mikor én ott jártam (2013-ban). Itt is van minden, ami a jó hangulathoz kell: tengerpart, jó idő, fiatal utazók, szórakozóhelyek és szuper árak. Nha Trang a buli szempontjából egész utazásaim fénypontja volt. Azért hagytam ugyanakkor a lista végére, mert a közelmúltban úgy értesültem, hogy az utóbbi években felkapott célpont lett a pénzes orosz turisták körében, ami felverte az árakat. Ezt én nem akarom elhinni, bár tény, hogy a jelenség nem lenne egyedülálló a turizmus történetében. Viszont úgy vélem, hogy Vietnam egésze nagyon olcsó, biztosan Nha Trang-ban is találhatók még jó ár-érték arányú szállások, éttermek, szórakozóhelyek. Úgy tűnik, ide is még vissza kell majd mennem, hogy a saját szememmel lássam a változást." forrás

Közbiztonság

Világméretű összehasonlításban a közbiztonsági helyzet Vietnamban egyáltalán nem rossz. Jó tudni, hogy erőszakos bűncselekményeket nagyon ritkán követnek el turisták ellen. Lopás van, rablás elvétve. Egyedül utazó turista nők számára sem veszélyes az ország. Nem tudunk közbiztonság megítélésében pontos különbségeket tenni a nagyvárosok között. Közbiztonság szempontjából azért Saigon rosszabb, mint Hanoi. Saigonban bandák szakosodnak arra, hogy letépjenek ezt-azt a turisták válláról! Saigonban az is előfordul, hogy turista férfiakat leszólítanak nők, vagy nőknek mutatkozó, jó erővel rendelkező transzvesztiták és a flörtölés közben találják meg a módját a lopásnak. Újabban Da Nang és Nha Trang esetében is a közbiztonság romlása tapasztalható. A tuktukon, motoron ülve mindig szorítsuk magunkhoz a táskát, fényképezőgépet stb. A nagyvárosokban növekvő probléma a kábítószer-fogyasztás, dacára annak, hogy a fogyasztást és a birtoklást is nagyon súlyosan büntetik. A csempészeket ki is végzik.

Átverések

Vietnamban a közbiztonsághoz tartozik közvetve a turisták átejtésének fontos témája. A taxisok, a motoros személyszállítók gyakran turpiskodnak a túlszámlázással. Előfordult nem egyszer, hogy az átvágás miatt kialakult vitatkozás verekedéssé fajult. Taxizni érdemesebb mérőórával felszerelt, nagy taxivállalathoz tartozó kocsival. Vietnamban a túlszámlázási konfliktusok gyakoriak a diszkókban, bárokban, karaoke-s helyeken is. Hasznos tudni, hogy trükköznek az italokkal, vagy a szórakozó tömegben nyúlnak le valamit az idegentől. Az ittas turista a legkedveltebb áldozati célpont. Figyelmesen tájékozódjunk arról, hogy mi valóban mennyibe kerül. Ékszert, drágakövet csak az vegyen, aki hozzáértő, mert a tájékozatlan vevőt az árus nagy eséllyel átvágja.

Magyar külképviselet

A Magyar Köztársaság Nagykövetségének Konzuli Hivatala Hanoi-ban:

Cím: 28 Thanh Niên Tây Hồ Vietnám Lake View épület, Hanoi

E-mail cím: consulate.hoi@mfa.gov.hu
Telefonszám: +842437715714

Konzulok: Barta Krisztina, Dr. Vass György

Főkonzulátusunk  Ho Chi Minh városban (Saigon):

Cím: LIM Tower, 9- 11 Ton Duc Thang Street, Ben Nghe Ward, District 1
21st floor, Ho Chi Minh City

E-mail cím: mission.hcm@mfa.gov.hu, konzulatus.hcm@mfa.gov.hu
Telefonszám: +842836221001 vagy +842836221004

-------------------------

Egyéb hasznos információk

1. "Vietnám wifi szempontból lefedett és kiépített. Ebben az országban bárhol van wifi és 1-2 kivétellel szinte mindenhol ugyanaz a wifikód. Számok 1-8-ig, vagy az adott hely neve." forrás
2. Hölgyeknek indulás előtti kötelező erősítő edzéseket javasolunk. Napi 20-40 guggolás, fogódzó nélkül. Sok a pottyantós wc.
3. Papírzsepi , víz, naptej nélkül sehová ne induljunk.

Fotóegyveleg

t. v. fotója

Vissza az elejére

Kommentek