.
.
Porvoo - tóparti házak - Ata fotója
Dedikálom Tuula Ruoho emlékére, aki hosszú és szép életet érdemelt volna!
(Finnországban az alkoholizmus jelentős közegészségügyi probléma, és hozzájárul a halálozások számottevő részéhez, különösen a fiatalok és középkorúak körében. Az alkoholhoz kapcsolódó halálozás az elmúlt évtizedekben enyhén csökkenő tendenciát mutatott, de még mindig magasabb, mint sok más európai országban. A nők gyakran az alkoholhoz a stressz és a pszichés problémáik miatt fordulnak, például a depresszió vagy a szorongás vélt enyhítésére.)
A finn átlagember általában nem tekinti közeli rokonnak a magyart, annak ellenére, hogy a két nyelv ugyanabba a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Ennek több oka is van:
Nyelvi távolság: Bár a finn és a magyar nyelv finnugor eredetű, a köztük lévő nyelvi hasonlóságok meglehetősen távoliak, mivel a két nyelv évezredek óta külön fejlődött. Emiatt az átlag finn számára a magyar nyelv ismeretlenül hangzik, és kevésbé érzékelhető a rokonság. A közös nyelvi eredet nem befolyásolja a mindennapi életet vagy a kultúrát olyan mértékben, hogy a finnek jelentős kapcsolatot érezzenek a magyarokkal emiatt.
Kulturális különbségek: A finn és a magyar kultúra földrajzilag és történelmileg is jelentősen eltér egymástól. Míg Finnország Észak-Európában, a balti és skandináv országok között helyezkedik el, Magyarország Közép-Európában található, és történelmi kapcsolatai inkább a nyugati és keleti szomszédaival alakultak ki.
Közbeszéd és média: A finn közbeszédben és médiában ritkán kerül szóba a magyarokkal való rokonság, és ez nem képezi a finn nemzeti identitás részét. A finnek jobban az északi szomszédjaikhoz, például svédekhez és észtekhez kötődnek történelmileg és kulturálisan.
Összességében a finn emberek többsége valószínűleg tudja, hogy a magyarok nyelvi rokonságban állnak velük, de ez nem eredményez különösebb érzelmi vagy kulturális kötődést. A két nép közötti hasonlóságokat inkább tudományos vagy nyelvészeti szinten tartják számon, mint a hétköznapi életben.
Finnország meglátogatására az optimális időzítés: június, július vagy augusztus.
,, A legnagyobb para az országgal kapcsolatban az időjárás. Pontosabban a tél. A hosszú, sötét, hideg tél. Igen, normál esetben a tél egészen áprilisig, május elejéig eltart. Az idén szerencsénk volt, korán tavaszodik, de fent északon még tegnap is esett a hó. Igen, valóban nagyon sötét van. De, ha a dolgok a rendes kerékvágásban haladnak és novemberben leesik a hó, akkor utána a sötétség már nem olyan elviselhetetlen. Egyrészt, mert a hó világít. Másrészt, mert az itteni tél nem az otthon megszokott szürke. Gyakran süt a nap.
Van itt valami, amiről soha senki nem beszél és ami szerintem a télnél sokkal fontosabb: Finnországban még megvan mind a négy évszak. Az ősz színpompás, a tavasz virágillatú, a nyár élénkzöld. És világos!
Kárpótlásul a téli megpróbáltatásokért már március elején elkezd világosodni és áprilisban ott tartunk, hogy este 8-kor még vígan süt a nap. A dolog aztán odáig fajul, hogy északon egy ideig egyáltalán le sem megy majd, itt délen inkább csak rövid, szürke éjszakákat hoz. Az itteni időjárás a gyerekkoromat juttatja eszembe. A teleket, amikor szánkóztunk, mert volt hó. A csípős tavaszi reggeleket, azt, ahogyan fokozatosan borul virágba és zöldül ki a természet, nem pedig egy hét alatt. A nyár nem 40 fokos fülledt, hanem 25 fokos, mérsékeltebb. Az ősz színes, lassan múló." forrás
,, Finnországban szinte minden a legjobb, ami az infrastruktúrát illeti. Ami viszont hiányzik innen, a látnivalók. Van persze jó pár érdekes dolog, világörökséghez tartozó sziget, katedrális, sziklatemplom, meg miegymás, de nem estem hanyatt egyiktől sem. Így hónapokkal később visszagondolva nem is tudok sokat felidézni a látottakból.
Az emberek hűvösek, de sokkal barátságosabbak, mint a svédek. Az emberek segítőkészek, de nem fognak odajönni, hiába tűnünk nagyon elveszettnek. Kérdezzünk!
Szállás és étterem rengeteg van, de győzzük kifizetni! Van itt minden, amit akarunk, a helyi konyhát nem nagyon kell erőltetni. Ha valami különlegeset akarunk, akkor nyúljunk nagyon a zsebünkbe és vegyünk valami lappföldi kaját, vagy medve-pástétomot, vagy tudom is én.
Az árak számunkra szinte elérhetetlenek. Egy sör a kocsmában 10 euró, egy átlagos kaja 15 euró. A szállás nagyon drága, de szinte minden az. A bolt sem kivétel, így nehéz megúszni a helyet nagyobb pénzköltés nélkül. Ha napi 30 eurós költség-limitünk van, jobb, ha kihagyjuk Helsinkit, vagy nagyon szarul fogunk élni.
Visszajönnék? Inkább nem. Bár imádtam Lappföldet és az ország északi részét, a fővárosban nincs semmi, ami vonzana. Persze egy állásajánlat más tészta, de ha látogatóba kell jönnöm az országba, maradnak a tavak és a végtelen erdők. (2016)" forrás
Rövidke finn szó, ami annyit jelent, hogy repülőgépsugár-turbina-segédszerelő altisztkadét, aki katonai repülőgép-karbantartással kapcsolatos képzésen vesz részt.
,, Helsinki - khm, hogy is mondjam - nem egy pörgő világváros, a megtekintése múzeumok nélkül maximum két nap, kényelmesen lötyögve. Ha hosszabb időre szándékozunk az országba látogatni, érdemes beiktatni egy kiruccanást "vidékre", egy túra vagy csónakázás a tavak és erdők rengetegében igen relaxáló tud lenni, nem említve az igazi szaunázás élményét. Nagyon sok finn családnak van nyaralója, szaunája meg egy csónakja a kikapcsolódáshoz és elvonuláshoz. Mi ilyet most nem terveztünk, mert egy kétnapos villámlátogatás kevés ilyesmire. Az utazás idejét mindenki a kedve szerint választhatja meg, a napsütéses órák száma, a hőmérséklet és a hó mennyisége alapján, mert ezek széles skálán mozognak az év folyamán. (2019)" forrás
,, Lappföldről.
9 napot töltöttünk ezen a csodás vidéken és számtalan élménnyel gazdagodtunk minden tekintetben. Egyszerre volt ez külső-belső utazás. Elképesztően más élmény olyan csapattal utazni, túrázni, akik számára fundamentális az önismeret és a tudatosság.
Az utazás a következő eseményekből állt: sok-sok túrázás a hóborította természetben, vadaspark, rénszarvas- és Husky-farm látogatás, kutyaszán-túra, a Sámik életébe való betekintés, helyi ételekből falatozás, jégfal mászás.
A 9 nap alatt ~2000 km-t tettünk meg kisbusszal, amely abszolút komfortos volt. A leghidegebb ponton -28 fokot mértünk, amelyben a szauna és hóban fürdés kombinációja bizonyult a legmegfelelőbb tevékenységnek számunkra. Aludtunk menedékházban is, ami elképesztő takaros, modern, világos és tiszta volt. Finnország sajátossága, hogy a legtöbb menedékház ingyenes. Az egyetlen kérés, hogy úgy a túrázó úgy hagyja maga után a szállást, ahogyan oda érkezett
A menedékházban töltött est nagyon különös élmény volt. A felérés a sötétedő hófúvásban igazi kihívás volt, majd megérkezés után egyből begyújtottuk a nagy kandallót, amelyből csak úgy ropogott a száraz, meleget adó nyírfa. A "WC" az épülettől kb. 30 méterre volt, amely a hófödte sötétben igazi kalanddá tette az éjszakai kimenetelt.
Ahogy megérkeztünk a Husky-farmra, figyelmesek lettünk erre a sok csodálatos kutyusra, akik szinte már hangosan felszólítják az embert a kutyaszánozásra. A legnagyobb örömük és boldogságuk, ha futhatnak a havazó Tajga földjén. Elképesztő intelligensek és barátságosak.
A túra után hagyományos rénszarvasbőr falú sátorban hallgattuk az itteni történeteket, finom bogyós gyümölcsös tea és klasszikus lappföldi desszert majszolása közben.Túránk legészakibb pontjára érve kiderült az ég is, mellyel szabad utat kaptunk a sarki fények megcsodálására. Az ide-oda cikázó zöldes fények a sötét csendben megmutatták nekünk, mennyire csodálatos vidéken is vagyunk.
Mivel Finnország 70%-a nemzeti park, ezért volt lehetőségünk bőven túrázni. Ezt az érintetlenséget, ami ezekben az erdőkben van, korábban még soha sehol sem tapasztaltam. Nagyon különleges energia. Megállni és egyedül lenni, hallgatni a Tajga csendjét - ez volt számomra egy olyan mély megtapasztalása a csendnek, melyről úgy vélem, minden embernek legalább egyszer át kell élnie.
Ugyan jártunk Rovaniemi-ben a Jolopukki-nál, fotózkodtunk a mikulással, szuper élmény volt. Azonban a túra alapját a természetjárás képezte, távol a zajtól és emberektől.
Ahogyan az itt élő emberek egymásra figyelnek, viselkednek, élnek - ez számomra egy örömteli megerősítés arra nézve, bizony így is lehet élni. Sőt, talán így érdemes igazán. (g.g., 2020)
Állítólag a finn oktatás az egyik legjobb a világon. Csak azt nem tudom, hogy akkor ennyi seggfej finn az honnan kerül elő. Bunkók,barátságtalanok főleg ha isznak, egyáltalán nem segítőkészek. Helsinki egy unalmas, ronda város, egy fillért nem ér. A táj olyan unalmas, hogy elalszol, csak a rideg időjárás tart ébren. Legyen ezeknek rokona az akadémia. (Béla, 2023)
"A finn nyár olyan, mint a zsákbamacska. Nem tudhatod, mit hoz: esőt, szelet vagy kánikulát. Egész évben ezt várod, de mikor végre elérkezik, azonnal elkezdesz aggódni, vajon meddig tart. Igyekszel minden egyes napsütéses napot kihasználni, mert ez itt egy eléggé könnyen jött, könnyen megy dolog... Mikor ezt a cikket írom, közeledik Szent Iván éj, itteni nevén Juhannus, a nyár legnagyobb ünnepe. Északon ugyan felesleges ünnepelni a leghosszabb nappalt, mivel hónapokig tart a 24 órás világosság, de azért had legyen egy újabb alkalom a féktelen vedelésre. Na jó, nem csak arra: ilyenkor a legtöbben családostul elutaznak a saját (vagy bérelt) tóparti, folyóparti, tengerparti vityillójukba (mökkibe), grilleznek, aztán pedig hatalmas tüzet gyújtanak, hogy távol tartsák a rossz szellemeket.
Nem hiszem amúgy, hogy létezik a finneknél grill-bolondabb népség. Ez is a nyárkultusz része, kicsit olyan, mint a medve az árnyékkal. Az első grillezés azt jelenti, a nyár hivatalosan is elkezdődött. (És igen, van, hogy május végén sapkában, kesztyűben grillez az apuka a teraszon, kinn 10 fok és orkán erejű szél. De csak azért is!) Finnországban a tél mindig túl hosszú. Ez tény. Viszont ha elérkezik a nyár, még ha csak egy napira is (ugye van az a vicc, hogy 2 finn beszélget, az egyik megkérdi, milyen volt a nyár, mire a másik közli, hogy nem tudja, mert mindkét nap részeg volt…) szóval, ha elérkezik, az kárpótol a téli sötétség és hideg minden nyűgjéért.
Nem csak azért, mert kellemes meleg van, de nem folyik rólad a víz vagy, mert tényleg te döntheted el, hogy reggel 9-kor vagy éjjel 3-kor indulsz útnak, ugyanolyan világos van; hanem, mert történik valami az emberekkel is: az alvó városok élővé válnak, megtelnek a teraszok, a vízpartok, mindenki vidámabb, nyitottabb, a bölcs finn asszonyok ilyenkor küldik el a fiatalokat "vadászni". Az emberek kimerészkednek, kijönnek, egyesek kirontanak a fényre. És persze mindenki napsugár-gyűjtögető életmódot folytat: világosságot és meleget raktároz a hosszú, sötét téli napokra." forrás
"A finnek tényleg kicsit zárkózottnak tűnnek elsőre. Főleg igaz ez a finn vidéken, a kisvárosokban. A fővárosi régióra ez már annyira ez nem jellemző, mert ott már hozzászoktak a külföldiek jelenlétéhez. Nekem csak jó tapasztalatom van a finnekkel kapcsolatban. Nagyon segítőkészek, ha még nem is beszélik az angol nyelvet, ha segítségre szorulsz, valahogy kézzel, lábbal útbaigazítanak. Vidéken kevesebben tudnak angolul, mint Helsinkiben. Az is jellemző rájuk, hogy ha beszélnek is angolul, szívesen átváltanak finnre, nagyon kényelemszerető nép, és ebben is kicsit kényelmesek. A finnekre nem jellemző a formális udvariaskodás, a felesleges beszéd. A kérdésekre készségesen válaszolnak. A finnek nagyon egyenesek és nyíltak, azonnal megmondja, ha valami problémája van veled." forrás
b.n. fotója
Kilpisjarvi - l.m. fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Béla, 2023. 03. 02. 14:52
Állítólag a finn oktatás az egyik legjobb a világon. Csak azt nem tudom, hogy akkor ennyi seggfej finn az honnan kerül elő.Bunkók,barátságtalanok főleg ha isznak, egyáltalán nem segítőkészek. Helzinki egy unalmas ronda város, egy fillért nem ér. A táj olyan unalmas, hogy elalszol, csak a rideg időjárás tart ébren. Legyen ezeknek rokona az akadémia.
Gábor, 2019. 03. 18. 15:22
https://fikatours.blogspot.com/2019/03/aurora-oralis.html
Kernné Riebel Brigitta, 2017. 09. 12. 23:06
Még egészségügyis diákkoromban nyertem egy tanulmányi utat Finnországba. Lahtiban és környékén töltöttünk el 1 egész hónapot. Fantasztikus volt Finnország októberben! Jártam már egy pár helyen, de olyan tiszta levegőt még sehol nem éreztem. S tényleg lépten-nyomon tavakba botlani, kristálytiszta tavacskákba. A mi diákszállásunk Lahti külvárosában volt, teljesen modern, mindennel felszerelt, természetesen csodás kilátással egy tóra, egy parkra, ill. körülötte olyan volt a táj, mintha egy erdőben laktunk volna, ott több az erdős jellegű táj, mint maguk a lakóházak. Egyvalami volt zavaró, sőt, mondhatni ijesztő, pontosan emiatt a nappal csodás, hajnaltájt viszont borzalmasan sötét erdős jellegű tájban, hogy ilyen "körülmények" között kellett kimenni a buszmegállóba, ugyanis a nyeremény feltétele az volt, hogy dolgozni is fogunk a Lahti-i kórházban. Őszintén, tényleg féltem abban a sötétségben elsétálni a buszmegállóig, ami szinte egy erdőben állt (a távolban alig-alig látszottak lakóházak fényei), s nem hazudok, ha azt írom, hogy időnként morgást hallottam magam körül. Szóval amikor megjött a busz, az valóságos megváltás volt. A kórházban a munkát egyébként nagyon élveztem, gondolhatjátok, mennyire jól felszerelt, inkább egy nagyon barátságos intézmény volt, főleg, hogy én gyermekápolóként a gyermekosztályra voltam beosztva. A nővérek mindent megmutattak, igazából olyan volt, mintha csak ott vendégeskedtem volna. Azért volt egy kis "betegem" nekem is, egy fél éves kislány baba, sosem felejtem el, Caritas volt a neve. Mindenki nagyon kedves volt, még a svéd munkatársak is. A kórház kantinjában ettem életem legfinomabb halfogását, sosem felejtem el, a tetején mandulás szósz volt, valami eszméletlen finom! Az is tetszett, hogy a kórház dolgozói nem különültek el egymástól, tehát pl. az orvosok simán együtt étkeztek a takarítókkal és talán mondanom sem kell, hogy minket sem néztek ki, hanem mindig szorítottak nekünk is helyet. Szóval ha a hajnali várakozást a sötétben nem számítjuk, nagyon szép emlékeim vannak az ottani munkakörülményekről. Az egyik gyermekápolónővel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és levelezünk. Ami még egy kicsit zavaró volt az ottlétünk alatt, az az volt, hogy a külvárosból besétálni a városba (mondjuk egy kirándulás, túraként) roppant hosszadalmas volt, mintha sosem akart volna véget érni a gyalogút. Szó se róla, tényleg semmihez sem hasonlítható az ottani természet, látszott, hogy nagy becsben tartják. A városban kint már jóval tartózkodóbbak voltak a felnőtt emberek. A tinik meg udvariasan kedvesek, voltunk velük pizzázni, feltűnt, hogy milyen sok salit esznek, előételnek is egy-egy nagy tányérral, aztán meg a pizza mellé is. Sajna a diszkóba nem engedtek be, mert még nem voltunk 18 évesek. Így a városban sétálgattunk, de leszámítva a sokféle színben játszó szökőkutat egyéb látnivaló nemigen volt. Késő este még elvittek minket szaunázni is. Kijőve mi magyar lányok majd megfagytunk, a finn fiatalok meg simán kijöttek a mínuszokba vizes hajjal... brrr! Már említettem, hogy ott ettem az egyik legfinomabb halfogást, sok halat fogyasztanak, de a rénszarvas húsát sem vetik meg, mi is megkóstoltuk, nagyon finom volt szegény, főleg a bogyós mártással. Betévedtünk egy nyelviskolába is, meglepődtünk, hogy az ott tanuló finnek éppen magyart tanultak (merthogy ugye rokon nyelv a miénkkel), beültünk hozzájuk, szívesen fogadtak és megtanítottuk egymást 1-10-ig számolni. Azóta is el tudok finnül 10-ig számolni, pedig már jó 20 éve voltam Lahtiban. Mindent összevetve egy teljesen más világ az övék, amit érdemes kipróbálni még akkor is, ha hideg van. Finnországot azoknak ajánlom, akik szeretnek betekintést nyerni más emberek kultúrájába, mindennapjaiba.