ÚTIKRITIKA.HU / Finnország

Finnország

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A finnekről | Turista etikett | Finn-magyar viszonylat | Gasztronómia

Földrajz

• Finnország Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal határos.
• Finnország ugyebár az ezer tó országa nevet viseli, de valójában több mint 180 ezer olyan tava van, ami 500 négyzetméternél nagyobb. A tavakat használják fürdésre, pecázásra, vízivásra, sőt akár közútnak is befagyott állapotban. Szigetből is van nekik legalább 180 ezer.
• Finnországot nem csak az ezer tó országának nevezik, hanem az éjféli nap országának is. Júniusban és júliusban a nap északon egész nap és egész éjszaka süt, és nem bukik le a horizont alá. Viszont Finnország északi részén a tél közepén a nap soha nem emelkedik a horizont felé és minden egy kísérteties kék fényben fürdik. Ennek a kék fénynek a finn neve a kaamos (azaz sötétség).
• Finnországban a finn mellett a svéd kisebbség nyelve a svéd is hivatalos.
• A finnek többsége az evangélikus lutheránus egyház tagja.

Suomen lippu avagy siniristilippu/Finlans flagga - A kék északi kereszt a kereszténységét jelképezi

--------------------------------------------------------

Az északi fényről
Ez a misztikus égi jelenség Finnországban leginkább Lappföldön figyelhető meg, de időnként az ország délebbi részein élők is részesei lehetnek a látványnak. 2025 októberében is beszámoltak arról, hogy a déli tartományokban feltűnt az északi fény. Finnül a neve revontuli, többes számban revontulet, amely szó szerint „rókatüzeket” jelent (repo = róka, revon = birtokos eset, tuli = tűz, tulet = tüzek).

A név eredete egy régi finn hiedelemhez kapcsolódik: a legenda szerint amikor a sarki róka a lappföldi tundrák hómezőin gyorsan fut, farkával szikrát vet a hóhoz érve, és ezek a szikrák az égbolton fénnyé alakulnak.

A tudományos magyarázat kevésbé költői, de legalább ennyire lenyűgöző. Az északi fény a Föld körüli felső légkörben, nagyjából 70–100 km magasságban keletkezik. A Napból érkező töltött részecskék – protonok és elektronok – a légkörbe ütközve főként a nitrogén- és oxigénmolekulákat gerjesztik, amelyek fényt bocsátanak ki saját hullámhosszuknak megfelelően. A leggyakrabban zöldes árnyalatban jelenik meg, ritkábban vöröses színekben, és mozgó, hullámzó fényfüggönyként borítja be az eget.

A látvány szavakkal alig leírható: egyszerre tűnik törékenynek és végtelenül hatalmasnak, mintha maga az ég játszana velünk. Nem csoda, hogy sokak számára életre szóló élményt jelent. Japánban például úgy tartják, hogy az északi fény szerencsét hoz, ezért a téli hónapokban továbbra is sok japán turista utazik Finnországba, kihasználva a Helsinki és Tokió közötti közvetlen járat kényelmét.

---

Finnország és Skandinávia
Mindig is bosszantott, amikor valaki Finnországot automatikusan Skandináviához sorolta. Skandináviához szigorúan véve a Skandináv-félszigeten fekvő országok tartoznak: Svédország, Norvégia és Dánia. Kétségtelen, hogy a finnek és a skandináv népek között sok a hasonlóság – gondoljunk csak a klímára, a szokásokra vagy a történelmi kapcsolatokra –, de a különbségek éppoly lényegesek.

A nyelv például alapvető választóvonal. A svéd a germán nyelvcsalád tagja, rokon a dánnal és a norvéggal, olyannyira, hogy ezeknek a nyelveknek a beszélői sokszor ma is megértik egymást. A finn ezzel szemben az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozik, így a finnek leginkább az észtekkel tudnak gond nélkül kommunikálni. Ez nem véletlen: az észt is finnugor nyelv, csakúgy, mint a magyar. Sajnos azonban a mai finn és magyar nyelv már annyira eltávolodott egymástól, hogy a nyelvtanulást nem lehet megúszni.

Nem csak engem zavar, ha összemossák Finnországot Skandináviával – maguk a finnek sem szeretik, ha így nevezik őket. Ha mindenképpen közös keretben akarjuk említeni ezeket az országokat, sokkal pontosabb az „északi országok” megnevezés, amit ők maguk is előszeretettel használnak.

Időjárás és éghajlat

Finn nyár a saját arcával
Ami számomra a legnagyobb ajándék: itt nincs három hónapig tartó fullasztó kánikula! Eddig legfeljebb néhány melegebb nap volt, amikor a hőmérséklet elérte a 25 °C-ot. A levegő páratartalma és az ózonréteg miatt ezt sokkal forróbbnak éreztem, mint otthon, így sikerült is kissé leégnem a napon. Egyébként inkább tavaszias az időjárás, az elmúlt hetekben szinte mindennap esett, és júniusban gyakran volt mindössze 10 °C reggelente. Előfordult az is, hogy délután sem emelkedett 15 °C fölé a hőmérséklet, így a bőrkabát és a melegebb ruhák bőven jól jöttek. Engem azonban ez cseppet sem zavart – sokkal jobban élvezem, mint az otthoni hőgutát ígérő negyvenfokos forróságot.

Július sem hozott igazi nyári szárazságot: szinte minden délután jutott egy kiadós zápor, így esernyő nélkül szinte nem is lehetett elindulni. De még a sok eső is üdítőbb, mint a perzselő kánikula.

Ami viszont a legszebb élmény számomra: a hosszú nappalok. Most, hogy túl vagyunk a Juhannuson – a nyári napfordulón –, lassan ismét rövidülnek a nappalok, de felejthetetlen élmény volt a tengerparton ülni június végén, és este 11-kor még látni a Napot. A Juhannus ünnepén készült képeim is ezt őrzik: egy kisebb társasággal a Hietsu strandon voltunk, Helsinki egyik legkedveltebb partszakaszán, amely nincs messze a régi kollégiumomtól. A fény, a víz és az ünnepi hangulat együtt felejthetetlen atmoszférát teremtett.

"Finn nyárhónap: Ha nyárhónapról beszélünk érdemes egy kicsit megismerkedni azzal, hogy mit is jelent a nyár Finnországban. A júniusi középhőmérséklet ebben az észak-dél irányban 1300 km hosszú országban rendkívül változó. Az ország déli részén Vantaa városában a júniusi középhőmérséklet kb. 15 C fok, ettől észak-keletre Kuopioban 14 C fok, míg Helsinkitől 600 km-rel északabbra Ouluban 13,5 C fok. Sodankylä -ben a júniusi középhőmérséklet 11 C fok. Június vége felé emelkedik a hőmérséklet úgy, hogy Dél-Finnországban eléri a kb. 20 C fokot. A tavak vize még hideg, északon a befagyott tavak júniusban olvadnak fel teljesen. Ez azt jelenti, hogy a júniusban errefelé utazók mindenképp hozzanak magukkal kabátot, meleg pulóvert és esernyőt valamint megfelelő lábbelit. A hőmérséklet egy napon belül is ingadozhat 10-15 fokot ! Finn felfogás szerint azonban rossz idö nincs, csak elégtelen öltözködés. Ritkán,de előfordulnak melegebb napok júniusban, Finnországban kánikulának hívják a 25 C fok fölötti hőmérsékletet. Dél-Finnországban az ilyen finn kánikulának nevezett júniusi napok száma átlagosan kb.5 nap, a Lappföldön2-3 ilyen nap van júniusban. Ugyanakkor lehetségesek még a havas esők is. (2015)" forrás

---

A fény és a sötétség váltakozása Finnországban
Gyakran hallani azt az állítást, hogy Finnországban soha nem megy le a Nap, de ez így nem teljesen igaz. Az ország északi részén, különösen Lappföldön, valóban hónapokig tart a világosság, míg a téli időszakban hosszú hetekig alig van néhány óra derengő fény. Délebbre, Helsinkiben és a többi nagyvárosban a különbség kevésbé szélsőséges, de mégis különleges ritmust ad az életnek.

Vendéglátóink mesélték, hogy a nyári „fehér éjszakák” alatt akár hajnali kettőkor is átsétálhatnak a szomszédhoz egy kávéra, a fagyos hónapokban pedig a -30 fok sem ritka, amit ők természetes nyugalommal fogadnak. Mi szerencsésebb időben érkeztünk: nyáron pulóver és olykor kabát is kell a hűvös szél miatt, de a Nap szinte állandóan ragyog, így ideális kirándulóidőt kaptunk.

Már a repülőtérről a belvárosba vezető húszperces út során feltűnt, hogy mennyi területet hagynak szabadon a természetnek. Minden friss és zöld, és valóban úgy tűnik, mintha a természet és az ember harmóniában élne. Az autósok türelmesen, lassan vezetnek, egymásra figyelve – teljes ellentétben a magyar közlekedési stílussal. Ez a fajta nyugodt, visszafogott magatartás az élet más területein is érezhető.

Helsinki belvárosa tágas, nyugodt és tiszta, mintegy 660 ezer lakossal 2025-ben. A villamos- és metróvonalak sűrűn behálózzák a várost, így a közlekedés egyszerű és kényelmes. Nyáron a turisták száma megnő, ám a helyiek többsége ilyenkor a természetbe menekül. Szinte mindenkinek van egy kis nyaralója, az úgynevezett mökki, ahol a tóparti csend és az erdők közelsége ad valódi pihenést. Augusztus közepére azonban visszatérnek a városba, és újraindul a munka, valamint az iskola.

---

Nyári fények Finnországban
Sokat hallottam arról, hogy Finnországban nyáron szinte nem megy le a Nap, de meglepett, hogy már májusban is este 10–11 óráig világos van. Öt napig egyetlen felhő sem takarta el az eget, a nap állandóan ragyogott, és délutánonként pólóban is kellemesen lehetett sétálni. Éjszakára azért még elő kellett venni a vastag kabátot, de a hűvös könnyen kibírható volt.

Amikor jó idő érkezik, az egész város kivonul a szabadba: a tavak partján, a Tammerkoski folyónál vagy a nagyobb tereken mindenki kint üldögél, beszélget, élvezi a fényt. Mi sem tettünk másként, és követtük a helyiek példáját – a hosszú világos esték hangulata egyszerűen magával ragadó.

Történelem

A finnek az európai történelemben az utolsók közt váltak keresztényeké. Ezzel kapcsolatban egy történet (legenda?):

"A finn történelemkönyvekben talán legelsőként említett konkrét személy egy Lalli nevű paraszt, aki azáltal vált híressé, hogy egy befagyott tó jegén egy fejszével megölt egy Henrik nevű angol püspököt, aki keresztény hittérítőként jött a mai Finnország területére. Lalli azonban nem azért ölte meg Henriket, mert ellenezte a hittérítést, hanem azért, mert a neje szerint az otthonukba betérő idegen evett, ivott, de fizetni nem akart érte. 1156-ban történt az eset."

Finnország volt a világon az első ország, ahol törvénybe foglalták valamennyi állampolgár szavazati jogát, tehát az asszonyok választáshoz való jogát is (1906).

A finn történelem korai időszakáról kevés biztos információ áll rendelkezésre. Régészek vitatják, hogy pontosan mikor és hol alakult ki a finnugor nyelvet beszélő törzs. Az első biztos bizonyíték emberi településre Kr. e. 8900-ból származik. Tacitus római történetíró egy primitív, vadászó törzsről, a Fenniről tesz említést Kr. u. 100 körül, de nem egyértelmű, hogy itt a finnekről vagy a számikról van-e szó. Még a vikingek sem telepedtek meg ezen a területen; tartottak a híres sámánoktól, inkább csak kereskedtek és fosztogattak a partvidéken.

Az 1100-as évek közepén Svédország megkezdte a finn pogányok meghódítását és keresztény hitre térítését. Birger jarl a 13. században kiterjesztette az uralmát a történelmi Finnország és Tavastia területeire. A svéd hódítás tovább folytatódott, versengve a novgorodi ortodoxokkal. Bár a lakosság finn nyelvet beszélt, a svéd királyok svéd ajkú papságot és nemességet telepítettek Finnországba, és bevezették a nyugati kereszténységet, sikerrel visszaszorítva a helyi animizmust és nagyrészt még az orosz ortodoxiát is. Svéd parasztok és halászok telepedtek meg a part mentén. Finnország a 19. századig Svédország szerves része maradt, annak ellenére, hogy az orosz határon állandó háborúskodás folyt és két alkalommal rövid ideig megszállás alatt is állt. Svédország az evangélikus protestantizmusra tért át, ami széleskörű írástudást eredményezett a finn nyelvben, és máig meghatározza a finn kultúrát.

Az 1808–1809-es finn háborúban elszenvedett vereség után Finnország autonóm nagyhercegségként orosz fennhatóság alá került. Az orosz uralom alatt a finn nemzet építése folytatódott, és a svéd örökség biztosította a politikai kereteket. A finn nyelv, irodalom, zene és művészet fejlődéséhez a főként svéd anyanyelvű értelmiség is aktívan hozzájárult. Az orosz uralom hol jóindulatú, hol elnyomó volt, és már egy jelentős függetlenségi mozgalom is működött, amikor Oroszország az első világháború és forradalmi káosz közepette találta magát. A finn parlament 1917 decemberében függetlenséget kiáltott ki, amit a Szovjetunió gyorsan elismert, de az ország egy rövid, ám keserves polgárháborúba sodródott a konzervatív Fehérek és a szocialista Vörösök között, végül a Fehérek győzelmével.

A második világháború alatt a Szovjetunió megtámadta Finnországot a Téli Háborúban, és 12%-nyi finn területet hódított el. Finnország ekkor szövetségre lépett Németországgal, hogy visszaszerezze az elveszett területeket (Folytatólagos Háború), de végül vereséget szenvedett, és a békekötés feltételeként Németország ellen fordult (Lappföldi Háború). A háborúk következtében Finnország elvesztette Karélia egy részét és más területeit, de a szovjetek hatalmas árat fizettek több mint 300 000 halottal. A veszteségek nyomán az evakuált területekről a korábbi lakosokat szétszórták az országban, ami máig fájó téma az egykori lakók és utódaik körében.

A háború után Finnország a nyugati országok és a Szovjetunió közti szürke zónában helyezkedett el. A Finno-Szovjet Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezmény megengedte Finnországnak, hogy a hidegháború alatt semleges maradjon, és elkerülje a kommunista kormányzatot. Ez a „finlandizációnak” nevezett egyensúlyozási politika a keleti országok felé való meghajlás művészeteként vált ismertté, anélkül, hogy a Nyugatot „megsértenék”. Finnország így megtarthatta demokratikus többpárti választási rendszerét és nyugati piacgazdaságát, valamint szoros kapcsolatokat épített ki északi szomszédaival. Az ország gazdasága jelentős átalakuláson ment keresztül, a mezőgazdasági-erdészeti gazdaságból diverzifikált, modern ipari gazdaság lett, magas színvonalú jóléti rendszerrel.

A Szovjetunió összeomlása után Finnország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és az egyetlen északi országként belépett az eurózónába 1999-ben. Az ukrajnai orosz invázió 2022-ben véget vetett a katonai semlegességről szóló vitáknak, és Finnország 2023-ban csatlakozott a NATO-hoz.

Szarok a történelemre - Elter Karesz fotója

Manapság

Egy nemzetközi felmérés szerint Finnország a világ egyik legkevésbé korruptabb és ugyanakkor a legdemokratikusabb országa. Finnország korszerűségét jellemzi az is, hogy egyáltalán nincsenek utcai telefonfülkék. Az 5,4 milliós lakosságú országban 5 millió mobiltelefont használnak. Na persze, a Nokia finn cég, központja a dél-finnországi Nokia városban van. Hát azért nincsenek utcai telefonfülkék, mert senkinek nincs rájuk szüksége. Talán csak néhány új bevándorló lehet, akinek nincs mobiltelefonja. Finnországban csak 7 éves kortól mennek a gyerek iskolába, de ennél érdekesebb, hogy a nyolcadik osztályig nem kötelező az osztályzatadás. Viszont a pedagógusoknak ki van adva, hogy a napi maximum 4 óra tanításon kívül minimum két órát foglalkozzanak a gyerekek teljesítményének és előrehaladásának elemzésével, valamint a tanterv precíz kialakításával. Finnországban káprázatosan magas az oktatás kiterjedtsége. A lakosság 93 százaléka jut el az érettségiig (nálunk ez 60-70 százalék közötti). Finnország jelenlegi miniszterelnöke nő, Tarja Halonen a neve. magáért beszél az a tény, hogy a finn parlament képviselőinek 40 százaléka nő. (Kéretik ránézni nálunk a tévében a parlamenti padsorokra, hogy összehasonlításra legyünk képesek.)

Az életmód, szokások, karakterek terén elég nagy a különbség Finnország nyugati és keleti fele között. Nyugaton erősebb a svéd kultúrhatás. Még az étkezés területén is vannak eltérések, mert keleten jobban kedvelik a kemencében sült ételeket, nyugaton pedig a serpenyőseket. A nyugati országrészben lakók nem beszédesek, a keletiek északi viszonylatban már-már szószátyárok.

Bár Finnországban sokkal kevesebb a nem európai bevándorló, de azért érzékelhető, hogy erősek az előítéletek, főleg a színes bőrűekkel szemben. Egyelőre még nem illik ezt nagyon hangsúlyozni, de maguk között tesznek halkan negatív megjegyzéseket. Tartanak attól, hogy több bevándorló idegen kellemetlenné teheti az ő megszokott életüket. A rokon észtekkel nincs sok gondjuk, bár valamennyire nem tekintik őket a finnekkel egyenlőknek. Az arabok, afrikaiak, ázsiaiak sok olyan munkát elvégeznek, amiket a finnek nem szívesen vállalnak el (takarítás, éttermi konyhamunka stb.). Sokan azt hiszik, hogy Finnországban mindenki szabálykövető. valójában ott is van korrupció, csalnak adót és feketén dolgoztatnak (néha feketéket...). Annyi a különbség a görögökkel szemben, hogy ezekre a dolgokra nem büszkék.

Tisztaság és minőség Finnországban
Ami azonnal feltűnik: a tisztaság. Nem azért, mert minden sarkon szemetesbe botlik az ember, hanem mert egyszerűen senki sem szemetel. A téli hónapokban az utakra kiszórt kavicsot tavasszal gondosan összegyűjtik, újracsomagolják és félreteszik a következő szezonra – hiszen tudják, hogy a hó újra visszatér. Ez a szemlélet jól mutatja a finnek fegyelmezettségét és környezettudatosságát.

Az ital és a dohány továbbra is állami monopólium alá tartozik, kizárólag engedéllyel rendelkező boltokban vásárolhatók. Az árak 2025-ben is rendkívül magasak, így sokan inkább ritkán, de nagyobb mennyiségben fogyasztanak alkoholt – úgy érzik, így „megéri” a kiadást. A fiatalok számára a szigor és a magas ár külön kihívás, így ők is gyakran kipróbálják a tiltott gyümölcsöt.

Ami a minőséget illeti, a finnek minden területen a letisztultságot és a funkcionalitást részesítik előnyben. A finn termékek formatervezése egyszerű, kristálytiszta és esztétikus – igazi design-ország benyomását keltik. Igaz, a termelés drága, de ennek oka a környezetvédelem iránti elkötelezettség. Amikor ellátogattunk egy papírgyárba, megtapasztaltuk, hogy a legjobb minőségű csomagolóanyagot állítják elő, miközben a gyár kapacitásának közel felét arra fordítják, hogy semlegesítsék a környezeti ártalmakat. Ez természetesen növeli a költségeket, de egyúttal garancia a fenntarthatóságra is.

---

Túl sokáig éltél Finnországban, amikor észreveszed ezeket:

1. Ha egy idegen rád mosolyog az utcán, így reagálsz: biztos részeg, idióta vagy amerikai. Nekem is az a feltételezésem, ha idegenek mosolyognak vagy megszólítanak, hogy külföldiek, esetleg részeg finnek. Itt tényleg kb. mindenki fapofával ül a buszon meg sétál az utcán, de még mindig jobb, mint amikor a bevándorlók leszólítanak, vagy random részeg emberek fejtegetik a világnézetüket. Mondjuk én sem mosolygok másokra, vagy szólítok le vadidegen embereket.

2. Megkérdezik, hogy hová mész nyaralni, a válasz: valahová Európába! Európa jelentése = bármely ország Skandinávián kívül. Ezzel egyet tudok érteni, habár én nem szoktam elhagyni az országot, de az összes finn ismerősöm így látja Európát: vagyis hogy van Skandinávia, kb. ugyanolyan országokkal, és van Európa ahová általában repülővel lehet menni.

3. Élvezed a csendet: Igen, nagyon-nagyon élvezem. Nem tudom miért, de erre mostanában jöttem rá, hogy szeretem ha nyugalom és csend van körülöttem, utálok beszélni a semmiről, ha nincs mondanivalóm inkább nem szólalok meg, mert egész egyszerűen irritál az üres fecsegés. Most jöttem rá, hogy régebben mennyire irritáló lehettem, hogy éjjel-nappal csacsogtam és folyamatos közlési kényszerem volt, ebben rengeteget változtam, nyilván ez a hatása a csendes finn kultúrának.

4. Az ok amiért Tallinn-ba vagy Stockholmba mész: adómentes vodka, adómentes sör vagy partizni állat módjára, úgy hogy ki sem szállsz a hajóból várost nézni, hanem megvárod amíg visszaindul Finnországba. Igen, az alkohol nagyon drága itt. Állami monopólium, és csak egyetlen egy boltban (ALKO) lehet kapni, horribilis árakon, így különösen ha az ember Tallinnba megy, azt azért teszi, hogy “bespájzoljon” olcsó szeszből. Pl. az 5 euró-s vodkából, amitől másnap olyan fejfájásod lesz, hogy azt mondod, hogy soha többet, de amikor meglátod, hogy a legolcsóbb itteni vodka 13 euro, akkor elgondolkozol rajta.;)

5. Legalább napi 6 kávét iszol: Ami kb. 2 magyar kávénak felel meg. A finnek sokkal hígabb kávét isznak, nem azt a presszót, amit mi iszunk Magyarországon. Így szerintem nem csoda, hogy még este is képesek kávét inni. Mivel engem kb. a koffein tart életben, ehhez a szokáshoz nem kellett alkalmazkodnom, csak megtalálnom az ideális mennyiséget egy napra ebből a vizes kávéból.

6. Az ölelés szexuális előjáték lesz számodra: Mivel én világ életemben utáltam az ölelkezést meg a testi kontaktust, soha nem volt problémám azzal, hogy a finnek ugyanezt teszik, bár ebben a kontextusban azért ez nem teljesen igaz.

7. A 80 °C-ot a szaunában pont kellemesnek érzed, azonban a 20 °C-s hőmérséklet az már kánikula. Teljesen igaz, hogy az ember hőérzete átalakul, én már az első itt tartózkodásom után éreztem ezt, amikor 20 fokra értem haza Magyarországra, és majd’ megsültem egy pólóban, míg mások simán pulcsit hordtak. A hosszú hideg tél megedz teljesen, a -30 °C után már a -10°C is melegnek tűnik, és 0 °C körül már simán lehet tavaszi kabátban járni. A szauna pedig tényleg csak 80 °C körül jó. forrás

Finnországban az iskolai oktatás teljesen ingyenes. A szülők egy fillért sem fizetnek semmiért. Nem gyűjtenek pénzt segélyre, krétára, javításra vagy utazásra, ezt mind az állam fizeti.Minden gyermek kap egy ingyen tabletet az államtól, és az összes tankönyv fel van töltve a tabletre, hogy a gyerekeknek ne kelljen nehéz hátizsákokat cipelniük. Az iskolai étkezés ingyenes, svédasztalos stílusban változatos, a napi menüből minden diák azt ehet, amit csak szeretne.. Vegetáriánusoknak és allergiás gyerekeknek külön ételek vannak, gluténmentes, laktózmentes, stb, stb, csak képzeld el.. hatféle kenyerük van..
Egy ország oktatásába történő minden befektetés, befektetés a jövőjébe. (2022) 

A finnekről

A finneknek kreatív a humorérzéke. A finnek kitalálták, hogy legyen minden év október tizenharmadikája a kudarc nemzetközi napja. Az új ünnepnap célja, hogy az emberek megosszák egymás között a kudarcaik történetét és azokból okuljanak. Egyelőre az ünnepet csak Finnországban tartják meg, de azt remélik, hogy évek múlva nemzetközivé válhat. 2011-ben a szervezők rávettek harminc helyi hírességet, hogy beszéljenek nyilvánosan a személyes kudarcaikról. A finn lakosság egynegyede tájékozódott a vallomásokról a média közreműködésével. Az ünnep egyik aktusa, hogy az ünneplő egyének valahogy fényképen megörökítik, megjelenítik a kudarcukat, vagy egyszerűen csak kudarcos arcot vágnak.

Egyébként a finnek viccességét jelzi, hogy a világon nincs olyan hely, ahol annyi mindenből csinálnának világbajnokságot. Finnországban rendeznek világbajnokságot a következő "sportágakból": feleségcipelés, mobiltelefon hajítás, szúnyogfogás, mocsárban focizás, szaunázás, csizmadobálás, air guitar (gitár nélküli gitározás-mímelés rockfesztivál színpadján). Néhány évvel ezelőtt a finnországi szauna világversenyen egy orosz versenyző egy finnel 100 fokos hőre emelt szaunában vívott csatát. A finn kibírta, az orosz azonban belehalt. Apropó, a szauna témája. A svédek és a finnek hevesen vitatkoznak azon, hogy melyik nép találta ki a szaunát. Akár mi is legyen az igazság ez ügyben, a finnek imádják a szaunázást. Finnországban becslések szerint 2,2 millió szauna létezik, azaz egy jut két és fél főre. A szaunázás olyannyira a finnek hétköznapjainak a része, mint a briteknek a kocsmázás.

A finn szaunában meztelenül illik szaunázni. Ha az idegen ruhában, fürdőszobában akar szaunázni, akkor bunkó. A finneknél szokványos, hogy családi vagy baráti társaságban szaunáznak, és ezt kombinálják sörözéssel, grillsütéssel (kolbász). Mikor már túl melegük van a szaunában, jellemzően kifutnak onnan (még mindig meztelenül) és bevetik magukat a tóba (az kéznél van mindenhol). Télen jeges vízben vágott lyukba másznak be, vagy egyszerűen rohangálnak egyet a havon. A finnek a normál szaunázáskor (tehát nem a világbajnokságon) nem virtuskodnak a hővel, jellemzően a 80 fok körüli hőmérsékletet kedvelik. A finnek viccességéről alkotott képbe nehezen fér bele az az állítás, hogy Finnországban régebben betiltották a Donald kacsás rajzfilmeket, mert Donald következetesen nadrág nélkül, azaz alul meztelenül volt ábrázolva.

A finnek nagyon büszkék az országuk eredményeire és mázlistának érzik magukat azért, hogy a világnak arra a pontjára születtek.

Nagyon sok a vegyes házasság finnek és külföldiek között. Sok finn Thaiföldről importál feleséget, vagy élettársat. Vajon miért?

Sztereotípiák a finnekről:

• Egy finn TV-s reality sorozatban a finn karaktereket zömében a tó partján, a magányos faházikós nyaralójuk kertjében káromkodó (perkele!), bunkókként, piától elázott figurákként ábrázolták. Hangsúlyozzuk finn rendező, forgatókönyvíró termékéről van szó. A sorozatot bemutatták a skandináv országok tévéi is, erősítve a finnekről kialakult, ilyen jellegű sztereotípiákat.
• A finn férfiak imádják a motorokat, a heavy metál zenekarokat (pl. a honi Nightwish és a Children of Bodom), és persze a jéghokit.
• A finnek nem beszédesek, még az ivászat közben sem szaporítják túlságosan a szót. Csak családi és baráti körben hajlandók, képesek érzelmeket kimutatni. ha ezeken a körökön kívül nyilvánulnak meg, akkor arra lehet jellemzően számítani, hogy becsületesen, őszintén és tényszerűen beszélnek. Az érzelmi életükben nem szeretnek sokszor, és megalapozatlanul nagy szerelmet vallani. A finnek amúgy sem szeretnek beszédben ismétlésekbe bocsátkozni és nem szívesen tesznek hangzatos kinyilatkoztatásokat nyilvánvaló dolgokban. Inkább: tömören és velősen.
• A finnekre nagyon jellemző, hogy fölöttébb visszafogottan fejezik ki magukat. Ha teljesen elégedettek voltak egy étkezés minőségével, akkor is csak odáig mennek el, hogy: nem volt rossz" vagy ,,elég jó volt". Nem szívesen használnak lelkesedést kifejező jelzőket, mint amilyen mondjuk a fantasztikus, a látványos, a csodás, az óriási. Még a gyermekeikre büszke szülők is szűkmarkúan fogalmazzák véleményüket meg csemetéik valamilyen eredményes ténykedéséről.
• A finnek szabálykövető emberek. A gyalogos átkelőn a pirosnál akkor sem rohannak át a járdán, ha a nagy messzeségben sem látható jövő jármű.
• A finneknek van egy nagy jelentőségű, egyfajta emberi magatartást kifejező szavuk, a sisu. Szinte lehetetlen visszaadni egy magyar szóban összefoglalva a jelentését. Valami olyasmiről van szó, hogy a finnek gondolkodásmódjában a bátorság, a határozottság összekötődik az eleve elrendeltséggel, a sorsszerűséggel. Valami erkölcsi kötelezettség, hogy a nehéz vagy kétséges kimenetelű helyzetekben az ember álljon helyt, akármi is történik vagy történhet. Erélyesnek, kitartónak, bátornak, határozottnak, állhatatosnak kell lenni, és a sisu szó azt sugallja, hogy ez egy valamit is magára adó finn ember természetszerű, morális, elengedhetetlen kötelessége.
• A svédek (sok más országbeliek) szerint a finnek nagyon iszákosak. A nemzetközi statisztikák ezt nem támasztják alá, különösen nem látványosan. Azért ez egy fontos téma náluk, bár fanyar humorral azt szokták mondani a finnek, hogy nekik akkor van alkohol problémájuk, amikor éppen nem jutnak hozzá az alkoholhoz. Javult a helyzet azáltal, hogy korábban a tömény szeszes italok, főleg a vodka uralta az alkoholizálás terepét, az utóbbi években viszont egyre nagyobb hányadot tesz ki a bor és a sör. Ez sem változtat azonban azon az általános jelenségen, hogy rengeteg finn nem társasági élmény céljából iszik, hanem öncélúan a lerészegedésért. Péntek és szombat éjszaka a turista bőségesen láthatja, hogy a sárga földig történő lerészegedés célját sok finn fiatal eredményesen, hatékonyan el is éri.
• A finnek isszák a legtöbb kávét Európában: évi 12 kilogrammot! (Összehasonlításként: a magyarok 3 kg-ot)
• A finnek elég egyenesen megmondják a véleményüket, s ezért a turista esetleg durvának, bunkónak is tarthatja némelyiküket.

A finnek között sokan vannak, akik jól és szívesen énekelnek, valamint tehetséges szónokok. A különböző énekkarok, gyerek-, női-, férfi - és vegyes kórusok régi hagyományokkal rendelkeznek. Az ünnepi szónoklatokat nagy figyelemmel és odaadással készítik. Utolsó személyes tapasztalatom erről egy idősebb férfi, aki szembe jött velem egy erdei úton, egy cédulát tartva maga előtt és messziről azt gondoltam, hogy magában beszél. Amikor egymás mellé értünk így szólt: Nem vagyok bolond, a lányom esküvője lesz jövő szombaton, és most gyakorolom az ünnepi beszédemet. (Judit Mäkinen, Magyar-Finn Társaság)"

---

"Finnországban tisztelik, és gondosan ápolják a nemzeti hagyományokat. Az emberek jelentős része a szó helyes és jó értelmében nacionalista. A történelmi ünnepnapokat méltóságteljesen, de minden túlzott pátosz nélkül ünneplik. A népviseletek ünnepi ruhának számítanak, különleges alkalmakkor szokás népviseletbe öltözni. Ilyen alkalom lehet egy nagy, rokoni találkozás, külföldi baráti társaságok fogadása vagy a nemzeti ünnepnapokon rendezett eseményeken való részvétel." (Judit Mäkinen, Magyar-Finn Társaság)

---

"A finnek szeretik a vodkázást, szerények, udvariasak, józanok (mármint gondolkodásban és az ivászatoktól eltekintve), befelé fordulók, zárkózottak, tisztességesek, egyenesen megmondják egymás szemébe a tutit, megbízhatók, nyugodtak, komolyak, szorgalmasak, szerények, keményen tárgyalnak és igényesek üzletemberként, hajlamosak a melankóliára, szeretik a természetet, kevéssel is beérik, beosztják a pénzüket, halk szavúak (ha nem isznak), keménykötésűek, imádják a szaunázást, csinosak a nők, ha éppen nincsenek kiütések az arcukon."

---

J.K. fotója

---

Furcsaságok és nyelvi tapasztalatok
Meglepő élmény volt látni, hogy olykor a kifogástalanul öltözött, műveltnek tűnő finnek – férfiak és nők egyaránt – minden különösebb zavartság nélkül krákognak egyet az utcán, majd a felküzdött adag nyálat egyszerűen kiköpik az út szélére. Akár még telefonálás közben is, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A nyelvi helyzet viszont egészen más meglepetést tartogatott. Ha egy finn jó kiejtéssel azt mondja, „kicsit beszélek angolul”, arra készüljünk, hogy a szintje legalább középfokú – sőt, sokszor ennél is jobb. Aki viszont valóban nem beszél angolul, az nem próbál megmagyarázni semmit: egyszerűen megrázza a fejét, majd pár gyors finn szó kíséretében sietősen odébbáll.

---

Életmód és szokások Finnországban
Az egyik legfeltűnőbb dolog, hogy mennyire sportosak a finnek: rengeteget bicikliznek, futnak, kirándulnak, és még az idősebbek is aktívan mozognak. Nem ritka látvány, hogy idős nénik és bácsik is lendületesen tekernek vagy kocognak a parkokban. Az egészség iránti tudatosság részben hozzájárul ahhoz is, hogy 2025-ben a várható élettartam a férfiaknál már bőven meghaladja a 72 évet, a nőknél pedig a 80-at.

Furcsa kontraszt ugyanakkor, hogy sok finn sápadtnak és szemüvegesnek tűnik. Ezt gyakran azzal magyarázzák, hogy hosszú teleken rengeteget olvasnak, illetve sok időt töltenek számítógép előtt.

A szauna azonban minden különbséget eltöröl: a szaunázás a finn élet szerves része. Szinte mindenki rendszeresen jár, ám nem mindenkinek van saját szaunája. A társasházak lakói például közös szaunát használnak, ahol heti rendszerességgel lazítanak. A finn szaunák többsége nagyon hasonló ahhoz, amit Európa-szerte a jobb szállodákban és wellnessközpontokban találni – csak éppen itt a hétköznapok természetes része, nem luxus.

---

A finnek jelleme
A finnek sem jobbak és nem is rosszabbak más népeknél – csupán helyzetük formálta őket olyanokká, amilyenek ma. Megtanultak emberien élni, bár ez nem volt áldozatok nélküli. Hosszú ideig alkalmazkodniuk kellett a zord körülményekhez: a sötétséghez, a fagyhoz, az éhínséghez és az elnyomáshoz, ahhoz, hogy sokszor egy tanyára zárt nagycsaládban éljenek. Később pedig újra kellett tanulniuk, hogyan váltson életformát egy nemzet a városiasodással és a technikai fejlődéssel.

Ismerem a finn embereket: érzékenyek és zárkózottak, ugyanakkor rendkívül konokok. Sokszor előfordul, hogy az erény hibává fordul bennük: az igazságszeretetből fakadó komolyság elnyomja a tréfát, a kimondott szót szentírásként kezelik, és nem mindig hajlandók rugalmasan követni a másik emberben végbement változásokat. Konok nép ők – mégis éppen ezt a keménységet érzem a legnagyobb erényüknek.

---

A finn nő
A finn nők sminket alig viselnek, ruházatuk praktikus és egyszerű. A hideg hónapok miatt szinte egész évben rétegesen öltözködnek, így a férfiszem ritkán legelhet kedvére: sapka, sál, vastag pulóver és saját kezűleg kötött darabok takarják a testet. Lábuk gyakran fázós, az orruk pirosra csípi a hideg, szemüveg pedig sokaknál alapdarab. Otthon, a melegben viszont szeretnek vastag gyapjúzokniban járkálni, ami szinte nemzeti jellegzetesség.

Individualisták? Igen, ha azt jelenti, hogy önállóak, jó munkahelyre vágynak, szeretnek utazni és időnként szórakozni. Mivel a finn férfiak tisztában vannak vele, hogy a házimunka közös feladat, a nőknek megvan a szabadságuk arra, hogy olykor fogják magukat, és elutazzanak néhány napra.

A finn nő azonban belül romantikus, és nagyra értékeli a szép szavakat. Mivel a finn férfiak gyakran szótlanok, a kedvesen udvarló külföldiek előnyből indulnak. A párkeresés 2025-ben is sokszor online, például Tinderen zajlik. Ha egy randin a nő két sör után felbátorodik, könnyen kezébe veszi az irányítást: hazaviszi a férfit, reggel pedig kávét főz neki, és ha a vendég szerencsés, még friss fahéjas pullával is megajándékozza.

Turista etikett

1. Náluk a párok az utcákon nem járnak kéz a kézben, és nem smaciznak nyilvános helyen, szóval ha a magyar pár az utcán enyeleg, akkor akár meglepődő tekintekkel is találkozhat.
2. A nemek egyenjogúságának jegyében bárokban előfordulhat, hogy a női kíséret nélküli turista férfi irányában egy hölgy kezdeményezően lép fel (esetleg a lenyelt sör mennyiségtől felbátorodva).
3. A férfiak részéről a nők iránti formális, hagyományos udvariasság Finnországban nem dívik. Döntsük el, hogy ehhez, hogy igazodunk, akár nőként, akár férfiként. Annyi biztos, hogy a finn lányok, nők nagyon is méltányolják a nekik címzett bókokat, főleg, hogy a finn férfiaktól ilyet nem remélhetnek.

Mivel tudja egy külföldi könnyen felidegesíteni a finneket?

• Ha arra akarod rávenni a finnt, hogy ossza meg veled az italát.
• Azt mondani a finneknek: Ti ugye jól hozzá vagytok szokva a hideghez?
• Megkérdezni: Vannak nálatok jegesmedvék?
• Finneknél vendégeskedéskor nem lerakni a cipőt az előtérben.
• Megkérdezni: Ugye Finnország az Oroszországban van? Beszélsz oroszul?
• Azt mondani egy finnek, hogy a svéd csajok milyen szuperek.
• Megemlíteni, hogy a Télapó az Északi-sarkról való.
• Viszont ha nagyon be akarsz vágódni a finneknél, akkor kóstold meg a húsvéti puding specilitásokat a mämmi-t, és aztán mondjad azt, hogy nagyon ízlett!

Finn-magyar viszonylat

Nyilván csalódást kelthet bennünk, de sok finn nem is tud a magyarral való nyelvi rokonságról. Az észt nyelvvel való rokonságról persze tudnak, de hát az észt és a finn nyelv tényleg, érdemben nagyon hasonlít egymásra, és hát közeli szomszédok földrajzilag is. A nyelvrokonságot számon tartó finnek közül vannak olyanok, akik hangsúlyozzák, hogy amennyiben egy finn azt a feladatot kapja, hogy olvasson fel hangosan egy magyar szöveget, akkor azt szuper érthetőséggel képes megtenni. Hogy ez így van-e?

Magyarként Finnországban
Egy magyar házaspár, akik Finnországban végezték a doktori tanulmányaikat, sokszor megtapasztalták, milyen szívélyesen fogadják őket pusztán azért, mert magyarok. Előfordult, hogy egy szervizben az 50 eurós díj helyett csak 20 eurót kellett fizetniük, mert meghallották, honnan jöttek. A piacon egy adag hal áráért kettőt kaptak, és bárhol elárulták, hogy magyarok, széles mosollyal üdvözölték őket.

A legkedvesebb élményük akkor érte őket, amikor a kikötőben megláttak egy hajót Palacsinta névvel. Kiderült, hogy a finn tulajdonos 30 évvel korábban nászúton járt Tihanyban, és annyira megkedvelte a palacsintát, hogy ezt a nevet adta hajójának. A díszítés sem volt akármilyen: a hajó oldalát balatoni kecskeköröm kagylókból kirakott motívumok ékesítették – emlékül abból az időből, amikor még Tihany környékén gyűjtötte őket.

• Egy párbeszéd e témában: Finn-magyar kapcsolat, ahogy a finnek látják
  

Gasztronómia

A finnek a természet asztaláról szedik le a táplálékukat. Az eredeti finn konyha egyszerű, de mégis rafináltan összerakott étkekből állt. Évszakok és régiók alapján különböző ételek voltak ezek, amiket csakis az erdőkből, tavakból, termőföldekről beszerzett friss alapanyagokból főztek meg. Mik is?: répák, sok hal, rénszarvas- és jávorszarvashús, szárnyasok, erdei gombák és csodás aromájú bogyók, valamint túró, joghurt, sajt, nagy választékban péksütemények és kenyerek. Finnország nyugati részén inkább főznek és pirítanak, Keleten inkább sütnek. A finnek szeretik az egy-tál ételeket, a pástétomokat, a leveseket és a felfújt tésztákat. Ha a turistának nem adatik meg, hogy meghívást kapjon valami finn étkezésre, akkor legalább körbe kell néznie a piacon, hogy miket is árulnak. Vendéglőben lehet házias finn konyhát kóstolni svédasztalos jelleggel, úgy hívják: pitopöytä.

Halak

Egy olyan országban, ahol elképesztő sok tó található, nem csoda, hogy sok frissen sütött hal kerül az asztalokra. Fő kedvencek a lazac és a pisztráng. A piacokon és az éttermekben a kínálat része még a fogas, a csuka, a lazacfélékhez tartozó pénzes pér és a sügér. Az ínyencségekhez sorolhatók a folyami rákok és a halikrák. Na és ne maradjanak ki a listáról a tengeri heringek (strömling), a kis marénák.

Húsok

Helyi hússpecialitások zömében szabad tűzhelyen, fateknőben sütött bárányhúsok burgonyával (karjalanpaisti és särä). Az orosz konyhából sok mindent átvettek a finnek, pl. a pirogit és a sok káposzta és szalonna használatát. A vadhús fogyasztás a finneknél nem egy különleges dolog. A rénszarvas neve poro, a jávorszarvasé hirvi. Helsinki piacán érdemes megcsodálni a vadhúsokból készült szalámikat és sonkákat.

Édességek

A finnek is szeretik az édességeket, főleg a csokoládés dolgokat. A süteményekhez gyakran raknak erdei gyümölcsöket (pl. fekete áfonyát), vagy epret. Érdekes édesség (a messzi északról való) a forró, megsütött sajt többféle gyümölccsel. A finnek családi körben étkezéshez inkább ivóvizet vagy szörpös üdítőt isznak, valamint kólát és limonádét. Persze isznak alkoholt is, főleg világos sört is, almabort. A nagy berúgások inkább maradnak a baráti összejövetelek alkalmaira.

Finn ízek és erdei gyümölcsök
A rozsból egyszerűen mennyei kenyeret sütnek Finnországban. Különösen ízlett a krumpli és a gomba, de ettem már igazán jó finn paradicsomot és uborkát is – lehet, hogy szerencsém volt, de kellemes meglepetésként ért. Sokan nem tudják, hogy az ország erdeiben szinte kimeríthetetlen kincsként teremnek a vadgyümölcsök, amelyeket a finnek a legváltozatosabb formában fogyasztanak.

Az erdei gyümölcs annyira része a mindennapoknak, hogy szinte mindenben felbukkan: joghurtban, süteményben, üdítőben, sőt még a mosogatószer is gyakran erdei gyümölcs illatú. Én korábban nem rajongtam értük különösebben – az eper kivételével –, inkább az édességeket kerestem. Mostanra azonban kezdek megbarátkozni velük, főleg turmix formájában. Sőt, még a lekváros fánk töltelékeként is megtanultam értékelni őket.

---

A finn gasztronómiáról sokan úgy gondolják, hogy íztelen, fűszerszegény és tele van halételekkel. Mivel nem igazán vagyok oda a halért, nem vártam sokat az itteni ételektől, de a valóság kellemesen meglepett. Az ízek és az ételek sokkal élvezetesebbek voltak, mint amire számítottam.

Nagyon megszerettem a különféle barna kenyereket: van, amelyik keményebb, másik kissé édeskés, és akad rostosabb is – egyszerűen nem lehet betelni velük. A péksütemények is fantasztikusak, és a tejtermékek kiváló minősége szintén lenyűgözött. Joghurt, sajt és tej rendszeresen az étrendünk része. Az ételek itt nem annyira nehezek, fűszeresek és zsírosak, mint amihez mi, magyarok hozzászoktunk, de az északi konyha kíméletesebb az emésztésem számára. Bár szeretem a fűszeres ételeket, sajnos az epém kevésbé tud megbirkózni velük, így ez a könnyebb, finomabb ételek nagy megkönnyebbülést jelentenek.

Ami külön meglepetés volt, hogy Helsinkiben remek éttermek találhatók. Ha valami másra vágysz, fantasztikus olasz éttermeket is találsz (ezek a kedvenceim), de jó nepáli és indiai éttermek is akadnak. Mexikói, kínai és még sok más nemzetiségű konyha is elérhető. A pizzát pedig itt leginkább arabok, törökök és kurdok készítik – és rendkívül jól. Szóval, Finnországban is lehet változatos ízekkel találkozni, és nem csak halleves és barna kenyér az élet.

Verihoukainen - palacsinta, amiben van: disznóvér, tej, rozsliszt, melasz, hagyma és vaj (a szó elején a veri vért jelent)

Fotóegyveleg

Finn nyelvlecke a lényeggel kezdve: A kukkakauppa az a virágüzlet, a muuttomyynti az a költözés miatti kiárusítás

Vissza az elejére

Kommentek