.
Szirti sas - G. S. fotója
Kirgiz nyelven: Кыргызстан (kiejtés: Kırgızstan)
Angolul: Kyrgyzstan
A ló az ország nemzeti állata és nagyon fontos szerepet tölt be a kirgiz kultúrában. A kirgizek híresek arról, hogy kiváló lovasok és számos hagyományuk kapcsolódik a lovakhoz.
Az országban meglehetősen fejlett a juh- és kecskeállomány, és a kirgizek híresek az őshonos fajtáik tenyésztésében és a gyapjújuk feldolgozásában.
Kirgizsztánban hagyományosan sok kávét isznak, amelyet kéményes kávéfőzőben készítenek el. A kávézók a helyiek kedvelt találkozóhelyei.
A kumis, azaz a lótej alkoholtartalmú változata Kirgizsztánban népszerű ital. Általában nemzeti ünnepeken és rendezvényeken fogyasztják. (A nem alkoholtartalmú kumisz jellegzetes savanykás, fanyar ízű ital. A fanyar ízét a fermentáció során keletkező alkohol és tejsav okozza. A kumisz íze nem túl édes, és van benne egy kissé vad íz. A tehéntej íze enyhébb, krémesebb és édesebb, mint a kumiszé.)
A nemzeti parkokban található vadon élő állatok közül talán a hópárduc a legismertebb.
p. n. fotója
r. t. fotója
Első éjszaka Biskekben aludtunk, utána 2 éjt Karakolban, egyet Bokonbajevoban, hármat a Song Kul mellett és végül újra Biskek.
Autót béreltünk Szergejnél (Avtoprokat.kg). Tökéletes volt vele minden, a foglalás előleg nélkül ment, kijött elénk a reptérre a kocsival, vett nekünk sim kártyát, átadta a kocsit és mentünk. Balkormányos KIA K5 volt, gázüzemű. A gázos kutakat kicsit vadászni kell, nincs túl sok, de éppen elég. A legbiztosabban a Biskek Petrol zöld-sárga kútjain volt gáz, 34 Som környéki liter áron. Kb. 20 eFt ból kijött az 1500 km... A tankolás alapból úgy működik, hogy először be kell menni az épületbe, ki kell fizetni a tankolandó összeget és utána tankolni a kocsit. Mi tele tankoltunk mindig, ezt láthatóan nem sokan csinálják, úgyhogy ment a kavar, hogy akkor most bemenjünk, ne menjünk be, beszól a kutas a kis rádióján hogy ez van vagy hogy is...Az utak tekintetében rosszabbra számítottam, azaz arra készültem, hogy mindenhol rossz lesz. Ehhez képest elég sok a jó minőségű útszakasz, meg elég sok az éppen felmart, építés alatt lévő, ahol a kavicsos-poros alépítményen megy a forgalom. A vezetés stílusa szabadabb mint nálunk, de könnyen megszokható, nem vészes. Útirányok kb. egyáltalán nincsenek táblázva, de az útvonaltervező (guglis) teljesen jól működik, legfeljebb a kisebb települések belterületén kavarja meg az embert, rávíve kb járhatatlan kert alatti utakra.
A trafizás általános, Biskek és Balikcsi között gyakorlatilag mindenhol mérnek ahol előre jelzik is a kis kiegészítő táblával a korlátozás alatt, de sehol sem mértek ott, ahol nem is volt jelezve. Egyszer sem állítottak meg, a helyi forgalom ritmusa jól követi a korlátozásokat, ők is betartják.
Az étkezéssel kiváló tapasztalataink voltak: magyar ízlésnek kifejezetten jó kaják, ízgazdagok, nagy adagok, itallal, salátával személyenként 1000-1200 som körüli összegért. Nulla gyomorprobléma!
Szállásokat reggelivel foglaltuk 39-60 dollár közötti áron 2 főre. A reggelik kis adagok, aki nagy reggelizős annak neccesek. Mi a biskeki piacon vettünk első nap egy csomó magot (makadám és kesudió, mogyoró) és azokkal elvoltunk nap közben vacsoráig. A kenyerük nem nagy szám, általában kemény ez a kerek cucc, de kaphatóak európai jellegű, csomagolt kenyerek is.
Az emberek kedvesek, nyitottak, nevetnek. A látványosságok pedig szépek, lenyűgözőek. Én még visszamennék...(2024)
Tetszett:
A Song Kul-tó partján jurtában aludni csillagos ég alatt.
Az Ala Archa Nemzeti Park gleccsertúrái lélegzetelállítók.
A karakol-i állati piac hangulata vasárnap reggel.
Az Issyk-kul tóban úszni a hófödte csúcsok között.
A kumisz és a besparmak autentikus íze egy nomád családnál.Nem tetszett:
A bishkeki szállodák ár-érték aránya rossz.
A magashegyi betegség a Tian Shan hegységben.
A közlekedés megbízhatatlan a távoli régiókban.
Az angol nyelvtudás hiánya mindenhol.
A szovjet stílusú bürokrácia a határátkelőknél.
A Pegasus Airlines szuper szuper akciós jegyével repültünk oda. Az átszállás Isztambulban simán ment, két kabin csomagot is vihetsz fel, amely benne van a jegy árában.
Bishkekbe a 380-as mashrutkaval jutsz be (100 som=400HUF). A reptéren vehetsz SIM-kártyát, a korlátlan adatost 15 USD-ért. Ingyen is adnak, amelyen van egy minimális összeg és fel kell tölteni. Pénzváltás sima ügy a reptéren, és ugyanúgy váltják mint a városban kismillió helyen.
Mi autót béreltünk. A dízel 72 som/l. (kb. 288HUF) Előre kell fizetni, megmondod mennyit akarsz tankolni. Az utak állapota van hogy nincs, van hogy akkora gödör van , hogy akár a vaddisznó megfialhat benne, van, hogy tükörsima.
A szállások olcsók és tiszták, ahol mi voltunk. Az éttermekben a'la carte három főnek innivalóval 1200 som.
Bishkekben kiváló a tömegközlekedés bus.kg oldalon minden fent van, 20 som (80HUF)egy jegy.
Az emberek segítőkészek. Csak három emberrel találkoztunk, akik beszéltek angolul, egy pedig, németül, a többiek oroszul. 🙂
Tiszta az ország, vidám emberek. (2024)
Miért érdemes egyre több embernek felfedeznie ezt a lenyűgöző helyet?
Végtelen hegyek és túrák, mindenhol és bármikor. A Tien Shan hegység központi vonulata örökké havas csúcsokkal és gleccserekkel vár, ahol akár olyan pazar túrákat is megtehetsz, mint a 3860 méter magas Ala-Kul átkelés.
Magashegyi tavak 3000 méter környékén. Kristálytiszta víz, érintetlen természet, alig találkozol turistákkal, a parton pedig vadlovak legelésznek. Több ezer tó közül válogathatsz. (A képen a Köl Ükök tó látható 3040 méter magasan.)
Lovaglás! Akár lovagoltál már korábban, akár nem, ezt mindenképpen ki kell próbálni. A barátságos kirgiz lovak könnyen kezelhetők, de vigyázz, mert a természet szépsége és a lovaglás élménye könnyen függőséget okoz!
Jurtában alvás. A helyiek évezredek óta így élnek, miért ne próbálnánk ki mi is? Nem kell aggódni, a turisták számára kialakított jurták sokkal komfortosabbak, mint gondolnánk: puha ágy, meleg takaró, fűtés és persze csend.
Kirgiz gasztronómia. Rengeteg hús, tészta, töltött batyu, saslik, levesek, friss tejtermékek, kenyérlángos és helyi sörök várnak ránk. Bár a helyi ételek szénhidrátdúsak, a legtöbb fogás elképesztően finom, nem fogunk csalódni!
A helyiek vendégszeretete. Nem is tudom, hogy ez vendégszeretet-e, vagy csak természetes kedvesség. Őszinték, kedvesek, és semmi nyoma nincs a mesterséges mosolyoknak, amelyeket néhol turistacsalogatásnak használnak. Igazán különleges emberek.
Jailoo – méregzöld magashegyi legelők mindenütt! Sokszor kemény túra nélkül is élvezhetjük a tikkasztó nyár közepén is zöldellő, fenséges legelőket, ahol vadlovak és tehenek legelnek, virágokkal teli mezőkön.
Pazar geológiai formák! Legyen szó akár Jeti Ögüz vörös homokkő formációjáról vagy a Skazka-kanyonról, az Issyk Kul környékén biztos találunk valami lenyűgöző természeti látványosságot.
Issyk Kul – a kirgiz Balaton! Kirgizisztánnak nincs tengerpartja, de a hatalmas Issyk Kul tó partján ez gyorsan feledésbe merül. Tiszta víz, homokos part, főtt kukoricát áruló helyiek, söröző fiatalok és pezsgő éjszakai élet.
Teljes kikapcsolás. Felejtsd el a napokat, tedd el a telefont, mert úgysem lesz térerő, és csak töltekezz a természet erejéből!
Mivel abszolút spontán ötlet volt Üzbegisztán után ide jönni, nem sok időnk volt se tervezésre, se információgyűjtésre, sem pedig felkészülni a több ezer méteres szintkülönbségre.
De sebaj, minden úgy történt, ahogy történnie kellett, Kirgizisztán ételeivel és gyönyörű tájaival így is elvarázsolt minket és legalább úgy hagytuk el az országot, hogy ide egyszer még vissza kell jönnünk.Biskekbe érkeztünk, majd onnan mentünk át Karakolba, ami az Iszik-köl partján terül el és onnan indultunk Altyn-Arashanba, ami 2800 méteren fekszik. Innen szerettünk volna következő nap 3500 méterig menni, de az már nem jött össze, körülbelül 3100 méteren fordultunk vissza, viszont így felfedezhettük a környéket, ahol a szállás volt és ezzel együtt egy sziklába vájt termálmedencét is, amit egyébként meg se találtunk volna, ha sikerül eljutnunk eredeti uticélunkhoz.
A kirgiz konyha fenomenális, életem bárányát itt ettem, az árak sokkal alacsonyabbak, mint amihez Európában szokva vagyunk, az emberek - bár nyelveket nem beszélnek -, hihetetlenül szimpatikusak, kedvesek, szívélyesek voltak. És jelentem, a világ legjobb szotyiját is itt sikerült megtálalnom. (2022)
Ha valaki Kirgizisztánba látogat, különösen akkor jár jól, ha a vidéki területeket fedezi fel, és érdeklődik a természeti tájak és a hagyományos életmód iránt. Az ilyen érdeklődésűek számára Kirgizisztán valódi paradicsom. Már Biskek környékén is megkezdődik ez az élmény. Mindig lenyűgöző számomra, amikor egy település fölé közvetlenül hegyek tornyosulnak. Biskek néhány peremkerületi utcájából ezek a hegyek olyan közelinek tűnnek, hogy az ember azt hiheti, néhány száz méter után nekimegy. Az ilyen helyeknek különös erejük van, és ha tiszta az idő – nincs köd, szmog vagy felhő –, akkor a város fölé magasodó hófödte hegylánc egyenesen félelmetes látványt nyújt, mintha egy hatalmas elefánt tekintene be az ablakon.
Kirgizisztán legkedveltebb üdülőhelye az Isszik-Kul-tó, amely hatalmas, 600 méter mély víztömegével igazi természeti különlegesség. Egykor titkos szovjet tengeralattjáró-kísérletek színtere volt, ma viszont inkább a nyugalmat és a szépséget keresők célpontja. A kalandot kedvelőknek érdemes továbbutazni a Fergana-völgybe, és felkeresni Osh városát, amely a maga nyers, történelmi bájával egészen más világot tár fel. A főtéren egy háromemeletes jurta áll – ilyet máshol aligha látni a világban. A város fölé emelkedő, Gellért-hegy méretű szent hegyen a helyiek ma is ősi rítusokat végeznek: sima sziklákon csúsznak alá, remélve a testi-lelki gyógyulást.
Osh központjában még mindig ott magasodik egy hatalmas Lenin-szobor, mint a régmúlt egyik utolsó hírmondója. Az Osh és Biskek közötti repülőút önmagában is élmény: a kétmotoros gépek szinte súrolják a hófödte, 7000 méteres csúcsokat, miközben az utaskísérők katonás fegyelemmel irányítják a beszállást – nem kis derültségre adva okot azoknak, akik nem sorakoznak elég szabályosan.
A vadász- és horgászturizmus meglepően fejlett, és jóval pénztárcabarátabb, mint Oroszországban vagy Mongóliában. Az országba érkezve a vízum megszerzése egyszerűen, a repülőtéren is elintézhető. Több orosz és török légitársaság is kínál közvetlen járatokat a fővárosba európai nagyvárosokból. A közbiztonság stabil, komolyabb veszélytől nem kell tartani. Az orosz nyelv ismeretével szinte bárhol boldogulhatunk.
Éttermekben érdemes tudni: ha saslikot rendelünk, a köretet és a kenyeret külön kell kérni, különben megeshet, hogy csak a pálcára húzott hús érkezik a tányérra. És ha szóba elegyednek velünk a származásunkról, egy mosollyal kísért „kipcsák” válasz sokszor barátságosabb hangulatot teremt – a kunok ősei ugyanis ebből a népcsoportból származtak.
A kirgiz fővárosban szinte minden elérhető, amit egy nagyvárostól csak elvárhat az ember – egy kis szerencsével még gasztronómiai meglepetésekre is számíthatunk. Életem egyik legemlékezetesebb t-bone steakjét például egy ausztrál hentes, Joe bácsi nevét viselő kisvendéglő mellett fogyasztottam el; a hús frissessége és íze messze túlszárnyalta a várakozásaimat. Ugyanakkor, ha az ember útra kel a főváros peremére vagy épp vidékre, esetleg ellátogat az ikonikus Osh bazárba – amely a térség legnagyobb piaca –, egészen más élményben lesz része. Itt nem csupán az idő áll meg, hanem úgy érezhetjük, mintha egy titkos kapun át visszasétálnánk a történelem egy régi, szovjet előtti korszakába.
Kirgizisztán lélegzetelállító ország. Már Biskekből, a fővárosból is tisztán kirajzolódnak a hófödte négyezres hegycsúcsok. Az ország területének majdnem hetven százaléka hegyvidék – és ez nem csupán földrajzi adat, hanem mindennapi tapasztalat. Három hétezres csúcsa is van: a Lenin (7134 m), a Pobeda (7439 m) és a Khan Tengri (6995 m), amelyekhez ugyan szükséges engedély a határközeli övezet miatt – hiszen ezek a csúcsok több ország határán helyezkednek el –, de ennek díja nem több néhány tíz eurónál. A hegymászók számára igazi paradicsom: huszonhárom csúcs haladja meg a 6000 métert, több mint nyolcvan az 5000-et, és ki tudja, hány négyezres maradt még felfedezetlenül.Az Isszik-Köl tó a világ második legnagyobb magashegyi tava, a Titicaca után. A neve „forró tavat” jelent, mivel vize a legnagyobb hidegben sem fagy be, legmélyebb pontja pedig 600 méter körül van. A tó környéke lenyűgöző: kristálytiszta hegyi patakok, zöldellő dombok és méltóságteljes csúcsok határolják – és sajnos rengeteg szemét. A természet szépsége csak a hegyek magasában őrződött meg igazán tisztán; lent, ahol tömegek mozognak, ott eluralkodik a káosz: sörösdobozok, vodkásüvegek, műanyag hulladék mindenütt. A folyókba gondolkodás nélkül belehajtanak az autók, úgy mossák le őket. A szemétszállítás legfeljebb a nagyobb városokban működik szervezetten, máshol inkább ösztönszerű a hulladékkezelés – vagy éppen annak hiánya.
Nyáron sok család jurtákban él a hegyek között, és egészen az őszi hidegig fent maradnak az állataikkal. Lovat, tehenet, juhot tartanak; a tejet helyben dolgozzák fel. A leggyakoribb fajta a kövér farkú juh, amit főleg húsáért nevelnek. A lótejből készül a kurut – csípős, kiszárított túrógolyók –, illetve a híres kumisz, egy erjesztett, savanykás, füstös utóízű ital, amelyről a kirgizek azt állítják, ettől bírják a kemény hegyi munkát. (Ők „kömöznek”-nek ejtik.)
Egyre többen állítanak jurtát turisztikai céllal is: a saját mellé húznak fel egy díszesebbet, ahol vendégeket fogadnak. Az utak mentén sorakoznak ezek a szállásként vagy pihenőként szolgáló jurták, mellettük sajtokat, tejfölt és más tejtermékeket árusítanak. Közben a lovak szabadon kószálnak a réteken, sőt néha az országutak közepén is.
A városok, különösen Biskek, meglehetősen rendezetlen képet mutatnak. A főváros külvárosi része gyakran inkább hasonlít egy nagy falura, mintsem egy modern metropoliszhoz. A központ azért hozza a városias jelleget: többsávos utak, lámpák, panelházak. Láttunk jó néhány mecsetet is, de ezek sokkal egyszerűbbek és visszafogottabbak, mint más, iszlám világban megszokott épületek.
Kirgizisztán ideális célpont mindazoknak, akik szeretik a természetet, a hegyeket, a lovaglást vagy a gyalogtúrákat. A táj gyakran olyan, mintha egy rég letűnt korba csöppennénk vissza. Az ember könnyen belefeledkezik ebbe a különös időutazásba – miközben sajnálattal látja, milyen kevéssé becsülik meg a helyiek azt a kincset, amely az ország legfőbb vonzereje: magát a természetet.
O. M. fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Gábor, 2017. 09. 24. 14:53
Útszéli kritika:
http://fikatours.blogspot.hu/2017/06/tanulmanyuton-isztaniaban.html
attila nagy, 2016. 10. 22. 17:55
A kirgizek vendégszeretete a pénzre és a turista lehúzására irányul, tisztelet a kivételnek, Tadzsikisztán tisztább, biztonságosabb, és kevesebb a simlis alak!